Üdvözlünk!

Éppen időben érkeztél Vándor!

Háború közeleg és elkél minden tenni vágyó erős kéz, forgasson akár fegyvert, vagy használja a mágia hatalmát.
Ne aggódj, ha nem állsz még készen, hőssé formálnak majd a kalandok.
Fedezd fel a világot, kelj útra, kalandozz sivatagon, kietlen tájakon, havas hegyek legmélyén, dögletes mocsáron és a mindig veszélyt rejtő tengereken át. Küzdj ádáz szörnyekkel, élj nemesi életet, vívd ki a hősnek járó tiszteletet, vagy rejtőzz árnyak közé és vedd el azt, ami neked jár!
Gyűjts hát magad köré szövetségeseket és formáld saját belátásod szerint a változó világot!

Az oldal alapítása:
2012.10.01.

Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Kaland

Fejedelmi játszma című kalandban a reagkör határideje:
04.09. 21:00

Latest topics

Ederthin várostérkép

A dombtavi időszámítás szerint jelenleg 616-ot írunk.

Ki van itt?

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (12 fő) 2016-10-11, 18:26-kor volt itt.

Statistics

Jelenleg összesen 3473 hozzászólás olvasható. in 143 subjects

Összesen 55 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Shycor N'ylwenn

Szerzői Jogok

Az oldalon található egyedi alkotások az alkotó(k) tulajdonát képezik!
A Világleírás és a helyszínek, helyszínek leírásai az oldal készítőinek szellemi terméke, így a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel szabadon.

    Zord-hegység

    Share
    avatar
    Zorgon Zarazul

    IC hozzászólások száma : 9

    Re: Zord-hegység

    Témanyitás  Zorgon Zarazul on 2017-04-26, 04:21

    Amelia kérdésére egyenlőre ő sem tudja a választ, a tűz félhomályában mindegyik bozontos, vicsorgó lény ugyanolyannak tűnik.
    - A legnagyobb!? - Nyögi ki végül, nem túl nagy meggyőződéssel. Fogalma sincs valójában, csak tipp. Lehet hogy nem a méret a döntő ezeknél? Azt kellett volna megjegyezni melyik hallatta azt a visítást, mert az lesz a vezér.
    A medvehiénák furcsa szokása, hogy a pofájuk üregeiben bőven termelődő, gusztustalan váladékot az orrnyílásaikon keresztül az arcába, szemébe tüsszentik, prüszkölik az ellenfeleiknek, ha megszorítva érzik magukat, védekezés képen. Élőben ezt még eddig sosem látta, eleddig. A védekező kört megbontó, előrerontó Amelia - akinek a következő mondatát, nem igazán fogja fel, csak sejti hogy az támadásra szólítja fel - váltja ki az egyik példányból. A permetből ő is kap valamennyit, a karján és arcán. Szerencsére oldalra tudja kapni a fejét, hogy ne menjen a szemében. Sejti hogy eközben valamiféle mágia készülődik, hiszen ő is konyít hozzá valamennyire. Félfüllel hallja a szituációt valahogy groteszké tevő, szelíd dúdolását Gineyranak. Takony permet, vicsorgó böhöm nagy dögökkel miközben egy kedves dallam szól az éjszakában. Nem hinné ha mesélné valaki.
    De nincs idő elmélkedni , mivel Amelia nem fedezi már a hátukat, a védekező kivárás immár veszélyes taktikává válik, és így muszáj lesz támadásba átmenni, ezért ő is előre tör hogy egy ugrást, és egy íves pördülést bemutatva felhasítsa az oldalát egy dögnek. Közben bevillan a rémisztő gondolat, nehogy az egyik állat a varázslatra koncentráló táncosnő hátába kerüljön, aki így egyedül maradt középen.
    Vágás (Szúró-vágó fegyverek)
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Re: Zord-hegység

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2017-04-17, 18:59

    *Almáját takaróján hagyja és inkább rövidkardját veszi kézbe, miközben ő is feláll. Nem olyan fürgén, mint Ginny, mivel továbbra is próbál koncentrálni a hangokra, ami feltehetően felesleges, mivel túl nagy tapasztalata nincs az ilyesmiben, egyik neszt megkülönböztetni a másiktól az éji vadonban szaktudást igényel. Azt az egyet sikerült megállapítania, hogy a puha mancsok tartanak feléjük… de ki tudja, lehet ez csak akkor tudatosult csak benne, amikor már a tábortűz imbolygó fénykörébe értek a medvehiénák.
    Nem is tudná megállapítani, mi hűti el ereiben a vért, az üvöltés, a bestiák lendületes érkezése vagy még előtte Zorgon figyelmeztetése. Mindenesetre nem fogja megkérdőjelezni a taktikát, pláne, ha elvileg minden irányból fogják támadni őket, akkor nincs értelme az ellenvetésnek, így logikus. Hátát két társának veti hát, miközben összeszámolja ellenfeleiket. Vajon mindegyik itt van? Remélhetőleg igen, akkor egész jók lehetnek az esélyeik.*
    - De melyik a vezér? Azt hittem ezek magányos vadászok…
    *Fogalma sincs, hogy Ginny fel nem tett gondolatát mondta ki, választ azonban nem barátnőjétől vár, mikor meghallja az ismerős dallamot. A harc kezdő lépése megtörtént. Feltételezi mindegyik medvehiéna a célpont, azonban úgy tűnik annak a három bestiának a mozgása lassult csak le, amelyek Ginnyvel néztek afféle farkasszemet – ha még nem lenne elég a vadállatból.*
    - Ezt a hármat kell elintéznünk, amíg a másik hármat Ginny lefoglalja!
    *Túlmagyarázni megint csak nincs idő, ugyanakkor Zorgont be kell avatni, hogy mi történik. De részletekbe nem bocsátkozhat, mert akkor elveszítik a kezdeti előnyt, amit a falkatársak furcsa viselkedése okozhat a másik három bestiánál.
    Már indul is a jobb szélső lény felé, mivel hozzá az esik közelebb. Kardját a lendülete adta erővel emeli és hiénához hasonlatos lény véknyáját célozza a vágással. Fél szemmel a középső bestiára is figyel, ha megindulna Ginny felé, akkor egy becsúszó szereléssel az útjába vágódjon –  már ha Zorgon nem azt támadja vagy ha a bal szélsőt támadja, de hamarabb érne a középső lényhez.*

    Roham (SzV)
    avatar
    Gineyra Caselli LiSanti

    IC hozzászólások száma : 67

    Re: Zord-hegység

    Témanyitás  Gineyra Caselli LiSanti on 2017-03-17, 09:27

    - Akkor csak utánatok! Ja nem, én megyek középen, mert az utolsót is mindig elkapják. Bár utána meg én leszek az utolsó... - Mosolyogva tűnődik, de természetesen nem kívánja egyik útitársát sem feláldozni maga helyett. Na nem mintha ő maga szeretne itt elpatkolni. Filozófiája szerint ehhez ő túl szép és fiatal.
    - Griffet kellene találni. Az igazi főhős azt is megszelídíti és sokkal vagányabban mutat mellette, mint egy macska vagy kutya. - Folytatja a beszélgetést, főleg, hogy Zorgon nem kíván ebbe becsatlakozni, Ginny meg viszont nem szeret kukán ülni, szeret csacsogni. Bár erre már biztos rájött vezetőjük. Arra meg a két nő fog rájönni hamarosan, hogy nemcsak szokásos szófukarsága miatt ilyen csendes Zorgon, hanem jó oka van rá. Ginny éppen az utolsó falatot nyeli le és figyelne Amelia okfejtésére, mikor újabb kavicsok indulnak meg lefele, és ez kezd egyre kevésbé tréfának tűnik. Főleg, mikor észreveszi, hogy Zorgon milyen lassan, de megfeszült izmokkal és idegekkel áll fel fegyveréért nyúlva.
    ~ Vendégeink lesznek...~ Elnyom egy sóhajt és már éppen azon gondolkodna, hogy akikre ők vadásznak, megtalálták őket előbb, de aztán jön a vérfagyasztó vonyító üvöltés, ami egyértelműsíti, hogy ember ilyen hangot nem ad ki és itt most nem alkudozásnak lesz helye. Nem olyan lassan áll fel, mint Zorgon, sokkal inkább úgy pattan fel, mint aki tűzbe ült volna. Ha fáradt is volt, hát most rögtön elfelejtett minden ilyesmi gondot, egyetlen gondolata volt, hogy a magával hozott lándzsát felkapja.
    - Valami ötlet? Mindet le kell győzni, vagy a vezért elegendő? - Na nem mintha így elsőre látná melyik a vezér köztük, tekintete a legnagyobb példányt keresi, feltételezve, hogy az lesz a falkavezér. Nincs rutinja az ilyenféle harcban, mindig csak ember ellen kellett, de az is csak afféle gyakorlás volt. A lándzsa hegyét mindenesetre kifelé tartja és ha látna közelebb somfordálni egy-egy állatot, akkor feléjük kiszúr egyet-egyet, hogy eltántorítsa őket szándékuktól. Ha megvan a vezér, akkor tekintetét le sem veszi róla és a helyzethez képest meglepően halkan dúdolni kezd valamit. Ameliának már ismerős lehet, a sárkány ellen hellyel-közzel bejött, talán itt nagyobb sikere lesz vele Ginny-nek. Vajon ha a vezér harci kedve elillan, akkor a többi is vele tart, vagy csak egyet sikerült kiiktatni?

    Áldás mágia - Béke dala
    avatar
    Zorgon Zarazul

    IC hozzászólások száma : 9

    Re: Zord-hegység

    Témanyitás  Zorgon Zarazul on 2017-03-07, 21:00

    Bár éppen belső hangjaira figyelve igyekszik lazítani, de a zajok hatására a veszélyérzete azonnal bekapcsol és keresni kezdi az esetleges támadó mibenlétét. A lovak ideges fújtatása, és toporgása bizonyítja hogy nem vaklármáról van szó és az alig érezhető dögszag pedig segít a beazonosításban. Alkonyatkor távolról már látta az egyik sziluettjét a hátuk mögött süllyedő Lángoló Atya előtt kirajzolódni. Akkor nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, nem is szólt a szőkéknek - ahogy magában nevezte a két nőt -, de most eszébe jutott az eset. Lehetséges hogy már azóta a nyomukban vannak, és várják a megfelelő alkalmat, amikor a szokásos taktikájuknak megfelelően észrevétlenül megközelíthetik, és körbezárhatják őket. A medvehiéna, megtermett, lusta, nem túl kitartó állat, a lovakkal nem veheti fel a versenyt ezért nem vállalkoznak üldözésre, a becserkészés és a falka taktika, a bekerítés, hátbatámadás a módszerük.
    Hipnotikus lassúsággal emelkedik fel, ujjai a majdnem rövid kard méretű vadásztőre markolatára kulcsolódnak. Egészen halkan, rezignáltan közli útitársaival tanácsát.
    - Minden irányból fognak támadni. Vessük egymásnak a hátunkat.
    Éppen csak hogy felveszi a pozícióját, háttal a két másiknak, felhangzik a mélyről induló és magas visításban végződő vérfagyasztó hang, amely a vezér medvehiéna támadásra felszólító jelzése a falka számára aztán a következő pillanatban hat villogó szemű robusztus állat robban be a tisztásra. A dögök némileg elbizonytalanodnak a harcra kész zsákmányok láttán, nem támadnak azonnal, először csak morogva körözni kezdenek a hármas körül.
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Re: Zord-hegység

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2017-02-14, 20:48

    *A természet hangja a kavics apró koppanásai is, mégis arrafelé kapja Lili is a fejét, reflex, hiszen a kavics megindulásának több oka is lehet. Mivel azonban nem folytatódik a hang, a lány is megnyugszik.*
    - És a rémregényekben, aki ilyenkor elmegy utánanézni a zaj forrásának, az már nem tér vissza.
    *Búgja sejtelmes hangon továbbfűzve Ginny szavait. Majd immár normális hangján, habár kissé tudálékosan folytatja.*
    - Kivéve ha a főszereplőről van szó, mert a főszereplőket ritkán nyírja ki a regényíró. Inkább talál egy kismacskát, aki aztán persze hű társa marad… hm, lehet kutyust talál, az valószerűbb.
    *Már befejezte vacsoráját a stenere lány, egy mosolygós piros alma elfogyasztásán munkálkodik csak, miközben köpenyét még jobban összefogja magát, hátát egy nagyobb sziklának döntve a földön, pontosabban takaróján ül. Feltehetően nem fog gondot okozni neki a föld kemény egyenetlensége, ennyi lovaglás után – még ha kislánykora óta szinte minden nap lovagolt is – igencsak elfáradt, csak érjen vízszintesbe és már aludni is fog. Az viszont még odébb van.*
    - Gondolkodtam a szerepekről, és tekintve, hogy a tanítód nincs beavatva, lehet nem értené ha taktikázni kezdenénk, szóval szerintem nekem kéne lenni a szobalányo…
    *Benn szakad a szó vége, ahogy újabb kavicsok szaladnak végig fölöttük, de már nem csak egy apró kavics volt, hanem több nagyobb darab és közelebb is mint az előbb. Kellett neki az előbb ezen viccelődni, de most már feltehetően utána kéne nézniük a zaj forrásának. Egyelőre még fülel tovább, de már felült, nem dől kényelmesen hátra és feszülten próbál hallására koncentrálni.*
    avatar
    Gineyra Caselli LiSanti

    IC hozzászólások száma : 67

    Re: Zord-hegység

    Témanyitás  Gineyra Caselli LiSanti on 2017-02-14, 18:09

    Vezetőjük nem tréfált, mikor azt mondta, hogy egész nap menni fognak, már benne is járnak az estében erősen, mire úgy ítéli meg, hogy megfelelő helyet találtak a táborverésre, vagy csak megszánta a lányokat? Az akh'hírok állítólag a lóháton is tudnak aludni, így a haladást alig csökkenti ez az egyszerű emberi szükséglet. Ami pedig az alkudozást illeti, hát zsonghat is fejük. A lányoknak a sok információ miatt, amit csak tudtak szerezni Zorgontól, a férfinak meg a sok kérdéstől, mert hogy abból láthatóan alig tudtak kifogyni.
    Ginneyra a táborverés címszó alatt figyeli, mit csinál Zorgon a lovaival. Úgy van vele, hogy ami jó azoknak a lovaknak, jó lesz az ő kölcsönkapottjának is, így kis idő múlva már ő maga is leülhet a földre pihenni. Vagyis pontosabban egy sima felületű kőre, amit kinevezett ülőalkalmatosságnak, hogy a magukkal hozott élelem egy részét elfogyaszthassa. Egész jól haladtak, legalábbis amennyire ezt ő meg tudja állapítani, mert mellettük, egész pontosan inkább már felettük ott magasodik a Zord-hegység, nevéhez illően kopár és sziklás, nem túl szívderítő látványával. Már amennyit így a sötétben látni lehet belőle, ám ha látni nem is, de hallani lehet, ahogy mintha aprócska kavics pattanna meg felettük és néhány halk koppanással bucskázna lefelé.
    - Az ilyenek mindig olyan vészjóslónak tűnnek. - Jegyzi meg könnyed mosollyal két falat között.
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2014-03-05, 12:54

    - Ébresztő csókot? *kérdez vissza ártatlanul előbb Sallyre, aztán az eszméletlen Thalassára pillantva. Ennyi elég, hogy az eső és a kimerültség ellenére rögtön fülig piruljon, s tiltakozó, heves fejrázással felel.* Juj, dehogy!
    *Nem mintha bármi baja lenne Thalassával, sőt, így, békésen alvó arccal még azt sem mondhatja rá, hogy nem jóképű, de... S e félbemaradt gondolatmenetnél valamiért Massira sandít, amitől csak még vörösebb színt vesz fel az arca, s elkezd nagyokat sóhajtozni.*
    - A mostani nem elég? *Vidám mosollyal kontráz rá a fiú fürdős megjegyzésére, hisz az eső, mely lassan, de folyamatosan áztatja őket, Lysie-ről szépen lemossa az út porát, ellenben öltözetén és megjelenésén nem sokat javít, pláne, hogy haja a víztől egyre masszívabb hullámokba, csigavonalakba ugrik. Amikor nem Massit támogatja, a hajával próbál kezdeni valamit.
    Nem zavarja a fiú csacsogása, sőt, kifejezetten örül, hogy van kivel szünet nélkül fecsegnie. Ez sokkal jobb, mintha kukán ballagnának egymás mellett, ráadásul a meghívás szokatlan örömöt lop a lelkébe, lányos zavarában egy vizes fürtöt kezd az ujja köré tekergetni.*
    - Nagyon szívesen! Merre van az a hely? Én is ismerek egyet, bár azon kívül szinte sehol máshol nem jártam a városban, de ott nagyon finom ebédet főznek, a sült bárányhúst borban áztatott mazsolából és répából készült salátával, mézes forró kenyérrel még Sally ajánlotta nekem. De ha nem szívesen ennél barit, van egy desszertjük, mézes-fahéjas sült alma és banán, leöntve valami egzotikus, karamell-szerű krémmel. *Lysie beszélőkéjével sincs baj, legalább úgy nyomatja, mint a fiú, már amikor hagyják egymást szóhoz jutni.* Egyszer együtt ebédelhetnénk.
    *A faluban töltött pihenő alatt készít Massi alkarjára egy fedőkötést, és kellemes gyógyfűillatú kenőcsöt ken az állán lévő vágásra, az illata alapján betippelhető a macskaméz levele, mint összetevő. A másik két férfira csak felszínesebb pillantást vet, Thalassához nyúlni sem nagyon tud anélkül, hogy Sally szavai eszébe ne jussanak, és bele ne piruljon.
    A hazaút további részén folytatja a csacsogást, míg egyik pillanatról a másikra, szinte gombnyomásra el nem szenderedik valaki vállán...*
    avatar
    Massimiliano Banderas

    IC hozzászólások száma : 19

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Massimiliano Banderas on 2014-02-23, 18:29

    *Amennyi élőlény, legalább annyi fajta feszültséglevezetés. Van ki óbégat, van ki némán tűr, van kinek agya egyenesen kikapcsol és nem utolsó sorban van olyan is, aki csak beszél és beszél. A szőke fiú, Lysie nagy örömére hol összszedetten, érthetően esetenként talán már udvarlásba is áthajló szavakat mondogat, viszont van úgy, hogy csapong az összetételekkel és kissé érthetetlenül, zagyválva hozza a fiatal hölgy tudtára mennyire örül, hogy láthatja, és hogy segít, illetőlg eddig is segített neki.
    A csapat többi tagját egy gyors számolással jelen helyzetében lerendezi, nem nagyon kérdezősködik, nem ficánkol, csak próbál úgy lépkedni, hogy a lehető legkevesebb terhet jelentse bájos segítőjének, ki a szökőkúttól, egészen a viseltes csapattársakig támogatja. Sérülések, mély sebek, fáradtság, de szerencsére mindannyian élnek, ellenfeleik pedig úgy illantak el, ahogy nem régiben megjelentek.*
    - Eszelős egy nap volt... *teszi be saját megjegyzését a közösbe, ha már majdnem mindenki véleményezi ezt a könnyed kiruccanásnak gondolt vidéki kitérőt.*
    - Ránk fér majd egy fürdő. *egy aprócska mosollyal jelzi, hogy hiába mindennemű fájdalom mi végtagjaiba hatol, azért még bírja szusszal és a jókedv is ott bújkál valahol két fájdalmas szemrebbenés között.*
    - Annyi mindent kérdeznék Öntől, de félek kevés lesz az idő míg a faluba érünk... *biceg Lysie oldalán, de ahogy korábban, most sem hagyja abba a beszédet.*
    - ...valamikor szakítana esetleg rám egy teázóidőt a városban? Tudja van egy nagyszerű hely, ami mondhatni a törzshelyem, ott még a sérüléseim is gyorsabban gyógyulnak ezt elhiheti... *mutat fájós lábára, majd folytatja.* ...és azt hiszem jelenlétével még a gyorsabbnál is gyorsabb lesz a felépülésem. Ebben, egészen biztos vagyok. *beszél, beszél és beszél, ha már idegenvezetőből van, tud ám csacsogni, de jajj annak, aki mellé ezután sérülten keveredik...*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2014-02-20, 23:08

    *Nyugtázza fáradt mosollyal, hogy Amelia jól van.*
    - Ezzel csak egyetérteni tudok. *Már ami a minden porcikában érzett fájdalmat illeti. Ami nem ütődés-zúzódás miatt fáj, az a fáradtságtól. S tudja, hogy ez holnap csak rosszabb lesz!*
    - Én látni sem akarom! Legalábbis míg ki nem pihentem magamat. *Feleli a medált illetően, de ha tudná Amelia terveit, csak helyeselni tudna rá. Jobb, ha valaki hozzáértőbb jobban megnézi, s esetleg nem is ártana megsemmisíteni.*
    ~ Vajon a szellemeket megsemmisítette a medálban lévő mágia vagy csak bezárta magába?~
    - Azért majd óvatosan nyitogasd. *Teszi hozzá Ameliának címezve, majd követi a nő tekintetét, s maga is Thalassára néz le, s olyant lát, amiről nem hitte volna, hogy látni fog. Nem bírja ki mosoly nélkül.*
    - Kár, hogy nem vagyok ügyes rajzolásban. Ha ezt most megörökíteném, élete végéig zsarolhatnám, hogy kedves arcával kiplakátolom Ederthint. *Vigyorodik el, majd gondol egyet, vagyis igazából csak eszébe jut az ötlet s egy pillanatig sem gondolkodva rajta máris hajol Thalassához, hogy csókot lopjon az ájult férfi ajkairól. Ami azt illeti, nem is olyan rövidkét. Még egy ilyen lehetőség úgy se lett volna. Kár, hogy ha majd magához tér a férfi, nem fogja érezni ajkain Sally csókját, a tolvajlás tényét, ami legutóbbi találkozásukkor nem sikerült, igaz, akkor az erszény s nem a csók volt a célpont.*
    - Hát ennyit a mesékről! Mindig is tudtam, hogy nem lennék jó hercegnek... ő meg hercegnőnek. *Jegyzi meg vigyorogva, mikor csók hatására sem ébred fel a félelf. Hát összeszedik őt, s becsatlakoznak Lysieékhez.*
    - Azért megmarad, remélem! *Kiáltja vissza Lysienek, de úgy látja, a fiú legalább magánál van, s ezt nem hangos óbégatással, gyors halálért való könyörgéssel teszi, így olyan rossz nem lehet a helyzet.*
    - A morcos félelfünk csak kimerült. Esetleg megpróbálhatsz te is egy ébresztő csókot, nekem nem vált be. Mindenesetre lesd meg, ilyen aranyosnak többet nem látod! *Mosolyog Sally, szívesen viccelődve Thalassa kárára, aki még csak megvédeni se tudja magát most.*
    - Samuel is jól van, úgy-ahogy. Vigyük a faluba őket, majd a városba. Másnem az Isteni Pár templomaiban lesznek gyógyítók. *A két férfi jó eséllyel ott is fog magához térni majd, hiszen a hölgyek nem tudják, hol laknak.*
    - Te és a móka! *Kuncog Lysie szavajárásán.*
    - Köszönöm... *Ez már mindkét lánynak szól, s őszintén hálás, amiért nem haragszanak e veszélyes kalandért, amit kaptak izgalmas játék helyett. Elindulnak hát vissza a faluba, s szerencsére, elérik azt támadás nélkül, majd némi pihenő és az eső elállta után a város felé vehetik útjukat. A falubeliek voltak annyira hálásak, hogy egy-két szekeret biztosítottak számukra, így azon elnyújtózva, pihenve zötykölődhettek vissza Ederthinbe, nem kellett attól félni, hogy a fáradtságtól lefordulnak a nyeregből.*
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2014-02-12, 22:48

    *Körbenéz és szomorúan látja, mi lett az általa csodált kertből, a mókásnak induló kalandból. Látja azt is, hogy Massinak fájdalmai vannak, enyhíteni azonban csak minimálisan tudja őket - vagy ez kaparja a torkát, vagy a füst, maga sem tudja. A fiú szavaira nem fordít nagyobb jelentőséget, persze azért figyel, de csak az emelkedő kézre pillant oda kíváncsian, mely hajához ér. Amint felfogja a szavak valódi, illetve annak vélt jelentését, arca lángvörössé pirul, mosolya azonban töretlen marad. Kislányos zavarában talán a kelleténél erősebben tapintja ki azt a lábsérülést, majd Massi reakciója láttán maga is felszisszen.*
    - Ne haragudj! *sűrűn kér elnézést, amiért a fiú türelmével játszik.* Ó, vele mi is találkoztunk. Lilivel mindenféle trükkös feladványt kellett megoldanunk, de valamiért elég nehezen akartak sikerülni. *csacsog tovább. Rövid varázslata után segít talpra állni a fiúnak. Átkarolja a derekát, ép karját a nyakába akasztja, így indul meg vele lassú tempóban a többiek felé.*
    - Velem igen, de Massi rosszul fest! *kiált vissza Sally kérdésére felelvén, és a csapathoz támogatja a fiút.*
    - Hát ők? *pillant az eszméletlen Thalassára és Samuelre.* Tehetek értük valamit? *kérdi a lányoktól, tud-e segíteni rajtuk valahogy, míg a faluba érnek.
    Eltámogatja Massit a lovakhoz, Sally bocsánatkérésére csak mosolyogva legyint.*
    - Nem a te hibád. A maga módján egész mókás nap volt.
    *Kérdés persze, hogy Lysie szótárában mit takar ez a szó. Kerít egy száraz köpenyt vagy pokrócot, ami úgysem marad sokáig az ebben az ömlő esőben, de azért Massira teríti, remélve, így elodázhatja azt, hogy a harci sérülései mellé még meg is fázzon.
    Részéről indulhatnak a faluba, mely most messzebbinek tűnik, mint szülőföldjéről az Ederthinbe vezető út.*
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2014-02-08, 12:21

    A paskolgatás nem ér sokat, de nem bánja, talán jobb is Thalassának ha majd csak pihe-puha ágyban tér magához először. Lehuppan egy kis időre ő is, kezeire támaszkodva ül, kardja sincs messzire...persze a szellemek eltűntek, de míg haza nem érnek, addig nem árt résen lenni.
    - Azt hiszem nincs olyan porcikám, ami ne fájna, de élek, mind élünk, szóval jól vagyok.
    Válaszolja Sallynek. Egyébként feltételezi, hogy igazából már a fáradtságot érzékeli fájdalomként, hisz nem létezhet, hogy ennyi sérülést összeszedett volna... habár ha végigszámolja hányszor és hányféleképpen esett, talán nem csak a fáradtság miatt van.
    - Hát ha te nem akarod.
    Mivel Sally szerezte meg a medált, azt hitte Lili, hogy meg is akarja tartani. A felé nyújtott medál viszont elég beszédes, szóval átveszi. Tervei között szerepel, hogy amint hazaértek,megmutatja majd Tsitsának, csak hogy biztosak legyenek abban, hogy nincs semmi apró betűs rész a medálon.
    Egy ideig tanulmányozza a kezében tartott medált, majd pillantása átrebben Thalassa arcára. Mintha egy másik személy lenne, vagy álmában vajon mindenki ilyen nyugodtnak és békésnek látszik? Ezen morfondírozik,miközben hátrafordul, hogy lássa hogyan vannak Lysiék.
    Nehezére esik feltápászkodni a földről, de kénytelen, ideje hazavezetniük a falusiakat, no meg saját magukat.
    - Kalandnak kaland volt, meglepetésekkel,igazából egy szavunk se lehet.
    Veregeti meg Sally vállát, benne nincsenek rossz érzések... vagy csak túl fáradt hozzájuk. Nem akadályozza az indulást, szeretne elindulni mihamarabb a falu felé.
    avatar
    Thalassa Y'arioth

    IC hozzászólások száma : 98

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Thalassa Y'arioth on 2014-02-02, 19:56

    Csak az első esőcseppeket érzékeli arcán, ahogy megérkeznek rá, koppanva. Vannak árak, amiket meg kell fizetni azért, amit tesz valaki. Önző és számító személyként lépett Sally és a szellemek közé. Ha túléli, már nem csak egy adósa lesz. Azonban az ár: ájult marad.
    Tüdeje ugyan hálásan lélegzi be a frissebb levegőt, levegőt egyáltalán és nem vizet, amikor megfordítja a két lány közös erővel, de nem tér magához.
    Azon ritka alkalmak egyike tárul szemük elé, amit talán kevesen, legfeljebb egy fő látott eddig életében: énjének kedves arcát és világosabbik felét. Egyáltalán nem mondható rossz arcúnak, az élet keserű viszontagságait ugyan nem tudja az ájultság sem letörölni, de a viharos élet áldozatának nyomai is rajta vannak. Elf vérének szépsége kerül előtérbe ilyenkor, akit lehet kedvelni és szeretni is.
    Nem tér magához sokáig, darab faként alszik mélyen majdnem másfél napig, mire magához tér.
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2014-01-21, 12:50

    *Az eső csak ömlik és ömlik, egyre jobban beleélve magát ebbe a tevékenységbe. Sally ruhája és haja teljesen átázik, utóbbi arca mellett függönyként aláhullva védi a medált, ami fölé kuporodott, s elmondta a varázsigét. Az összetapadt tincsek közti réseken át szeme sarkából érzékeli, hogy Thalassa mögé lép, vagyis elé, ha a szellemek helyzetét nézzük. Egy pillanatig kétely költözik Sally szívébe. Mi van, ha a férfi köpenyt fordít és neki támad, hogy megszerezze a medált, s nem a szellemeknek esik? A szellemek nem érnek el hozzá, semmivé válva láthatatlanul börtönöződnek be a medálba, amit még mindig szorongat, mikor körbenéz. A szellemek eltűntek, csak az eső maradt hátra, meg a kaparó érzés a torokban, amit még a füst okozott. Körbenéz, kisimítva arcából a nedves tincseket. Még mindig a medál láncát fogva kap oda a földön fekvő Thalassához és fordítja őt a hátára-oldalára Ameliának segítve. Némi bűntudatot is érez azok után, hogy mit feltételezett a férfiról korábban.*
    - Jól vagy? *Kérdezi, amennyiben magánál van a férfi, s egy pár másodpercre leheveredik mellé a sárba hanyatt fekve. Bánja is ő, hogy még koszosabb lesz most! Nagyot sóhajtva fújja ki a levegőt és élvezi, ahogy a vízcseppek arcát, lehunyt szemeit érik.*
    ~ Túléltük.~ *Fejét Thalassa felé fordítja.*
    - Kösz... *Ha nincs magánál a férfi, annál inkább mondja. Sally ritkán hálás, és ennek ritkán tanúja bárki is. Felül aztán és körbenéz. Hogy vannak a többiek? És hol van Samuel? Ígért neki még odabenn egy kiadós verést. Elnézve a férfit viszont megszánja, pedig szívesen tetézné Samuel sérüléseit egy bal egyenessel, hogy majd később azt mondják, a monoklit is a leérkezéskor szerezte. De letesz erről, elég volt a férfinak a ló, amelyik már lekászálódott a férfi lábáról.*
    - Hogy vagy? Van kedved megőrizni? *Fordul Ameliához a medált nyújtva felé. Sally irtózik tőle. A szellemektől, a halottaktól. Csak kísértenék. Majd tekintete végigpásztázza a magukhoz térő falusiakat, s kiszúrja amott Lysie-Massi párosát is.*
    - Lysie! Minden oké? *Kiáltja oda. Ő maga feláll, de most, hogy nyugodtak a körülmények, valahogy a fájdalom is élesebben jelentkezik a bokájában, meg valahogy a térdeiben is - biztos mikor a medálért vetődött és földet ért -.*
    ~ Vajon lehet csábosan csípőt ringatni sántítás közben?~ *Tereli gondolatait valami vidámabb téma felé, s azzal vigasztalja magát, hogy majd fájó testrészeire gyógyító csókokat fog kérni Erictől, bokától fel, egészen a comb belső részéig. Majd azt állítja, ott fáj a legjobban. Persze erre csak akkor kerül sor, ha a többiek nem ölik meg ezért a kalandért.*
    - Vigyük a fiúkat vissza a faluba! *Ő a kastélyba be nem tenné most még egyszer a lábát. Még egy csapóajtó, vagy ablakon kiugrás, s komoly boka-gondjai lesznek, hogy egyebet ne említsünk. Reméli, lovaik még ott vannak, ahol hagyták őket, mert akkor csak addig kell elcipelni őket, amiben remélhetőleg a falusiak is segítik őket.*
    - Minden rendben, a szellemeket elüldöztük! Már nem lesz semmi gond! *Mondja nekik fennhangon, remélvén, hogy barátságosabbak lesznek a faluban maradtaknál. Ha az ő csapatuk összegyűlik egy helyre, akkor szólal meg újra.*
    - Elnézést kérek ezért a kalandért. Nem erre számítottam... De Samuelt elnézve, ő sem.
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Eric Crow on 2014-01-19, 19:44

    *Az eső szakadatlanul ömlik a nem rég megnyílott égi csatornákból, mely a jelenlévők szerencséjére hamarosan eloltja a lángra kapott, enyészetre ítélt sövényfalat. A veszteségek között nem csupán a parázsló gallyak és a kiégett pázsit szerepel, hanem a kastély egyik gyémántkövének számító impozáns szökőkút is elvesztette értékének javarészét. A szellemek nem mindennapi játéka pedig fölfedte a kastély eddig talán csak néhányak által ismert alagút és katakombarendszerét, melynek egyikébe, kissé oldalasan, megsüllyedve pihen a központi látványosság talapzatával együtt. Eső illat és füst szag egyvelege telíti most be a levegőt, mely ugyan nem fojtogató, de kellemetlenül torokkaparó. Szürkeség, füstölgő növényzet és halotti némaság az, amivel leginkább jellemezhető a rombolás utáni másodpercek első, szellemmentes, szabad pillanatai.
    Mert bizony a medalionra vésett mágia hatásos volt, mi a kimondás után azonnal megfogant, a szellemtrió pedig béklyó alá kerülve vált semmivé, jobban mondva a medál foglyává. A kimondott varázsige azonban nem csupán a megszüntetett, hanem feloldozott is, és mintegy varázsütésre a szerencsétlenül járt, bábként mozgatott, vöröslő szemű falusiak közül néhányan már ébredeznek. A keményebb ütéseket elszenvedett emberekre sem raboskodnak a bűbáj hatása alatt, rájuk innentől kezdve csupán az ismeretes erők hatnak. Hálásak lehetnek a játszma résztvevőinek, hogy sebesüléseiket néhány nap, illetőleg hét alatt kiheverik, maradandóan egyikőjük sem sérült. A történtekből semmire nem fognak emlékezni, elméjükben csak a kastélyba érkezésükig van néhány kép, de, ami utána következett azt egyelőre homály fedi.
    Samuel, mint a játékot kieszelő és megrendező személy állapotával már más a helyzet. A már meglévőkön kívül, egy jókora, fájdalmas esés után keletkezendő zúzódásos sérülést szenved, melynek levét az igénybevételek miatt háta, oldala, karjai és testének tagjai isszák meg. Sebei napokig tudatni fogják vele, hogy milyen is egy letaglózó oldalirányú érkezés, no meg egy csataménnek kinevezett hátas súlya néhány másodpercre. Noha óriási szerencséjére csontja nem törik, (csak pechesen járt lábában reped), viszont emlékei vagy a mágia hatása miatt, vagy a leérkezéskor megesett esetleges agyrázkódás, netán más miatt, de nem lesznek.
    Thalassa erős férfi, mint testbe, mind pedig szellemben, az elszenvedett felületi sérülések, zúzódások és horzsolások, gyorsan és maradéktalanul eltűnnek, melynek csupán csak rossz emlékei maradnak. Massimiliano már nem mondhatja ilyen szerencsésnek magát, bár minden bizonnyal Lysie jelenlétének és nem kisebbítve szakszerű segítségének jelentőségét, a most még pocsék állapotban lévő alkarja és lábai is rendbe fognak jönni.
    A hölgykoszorú tagjai jelentős fizikai sérülés nélkül megúszták a kalandot, ami azt eredményezi, hogy saját lábukon tudják elhagyni a kastélyt és környékét, hogy számba vegyék a miértekről és a hogyanokról történt dolgokat valahol, egy sokkal nyugodtabb és barátságosabb helyen, mint ez.
    Túl egyszerű lenne azt gondolni, hogy a kastély titkai ismeretessé válnak egyhamar, az emlékek napról-napra, hétről-hétre fognak visszatérni, Samuel pedig ki tudja miért, de még nem emlékszik az események vonalának minden egyes darabjára. Ám talán majd egyszer, valamikor később, lesz valaki olyan bátor, hogy nekiáll felgöngyölíteni a titokzatos medalion összes rejtegetett titkát…
    Mert hiszen a medál élni fog, és jelzései lesznek a birtokosa számára!*
    avatar
    Massimiliano Banderas

    IC hozzászólások száma : 19

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Massimiliano Banderas on 2014-01-18, 10:05

    *Tagadhatatlanul örül, hogy ilyen anyai gondossággal méregeti sérüléseit az a lány, kivel már a játék kezdete óta csevegni szeretne egy kicsit. A nem mindennapi helyzet is az ő malmára hajtja a vizet, mert sérüléseiből kiindulva nem csupán két tapasz kerül majd a karjára, mint ahogyan az sok esetben előfordul. Idejük akár a tenger, bár ez a tengeres hasonlat nem épp a legjobb, lévén a talaj posványa lassanként kezd mocsárrá változni, viszont ez egyáltalán nem izgatja Massit. A pillantásnak eleget tesz és a csacsogás sem zavarja, sőt mi több, még mosolyt is csal bágyadt, kissé elfehéredett arcára, hisz most minden egyes szó ébren tartja és visszarántja az alélás kellemetlenül lüktető világából.*
    - ... *míg Lysiet hallgatja nem feledkezik meg a kérésről, hogy tartsa vele végig a szemkontaktust. A bóknak szánt mondat után mosolya talán nem is lehet szélesebb a fájdalom és hasgató kín szorítása közben.*
    - Már alig várom, hogy halljam a történetet... *fájdalmasan szorítja össze fogait a hölgy komolyabb sérülések után kutató érintéseit követően, de meg sem moccan, jól érzi magát Lysie ölében, mintha már puszta jelenléte is gyógyítóan hatna testére és szellemére.*
    - ...a világon semmi sem tökéletes... *utal az első lovagló óra utáni kínokra, a játéknak induló kalandra és erre a furcsa, _láng_ és sártenger kellős közepén történő beszélgetésre.*
    - ...de pontosan ez teszi olyan csodálatossá... *mondata elején ép karját lassan fölemeli, hogy egy pillanatra megérinthesse a lány kissé aláhulló haját, viszont szavai végére nem feledkezik meg újból abban a gyönyörű szempárban elveszni.*
    *Mikor a tapintás eléri lábát, kibillen a káprázatos varázsból és újból a fájdalmas jelenben találja magát, ahol egyértelmű jelét adja a kisasszonynak, hogy fölkelni még csak-csak, de járni segítség nélkül biztosan nem fog tudni. Tűr, amennyire tud, de, aki Massihoz hasonlóan nincs hozzászokva az efféle megpróbáltatásoknak, hatalmas erőfeszítsébe kerül minden egyes másodperc.*
    - Csak egy csápos szörnyeteggel... de már nem kell tartani tőle... elintéztük. *nincs ellenére a vetkőztetés, bár más ok most meg sem fordul a fejében, mint az ellátás sikere. Szerencsére a karján és lábán kívül más tagját nem fájllaja, az állán lévő vágás csípő érzetét pedig már-már megszokta.*
    - Köszönöm Lysie kisasszony! *fájdalmas arckifejezéssel biccent, de már kezdi érezni testében a gyógyhatás kiteljesedését. Ezután könnyebben megy a felállás, bár a mozgáshoz támaszra van szüksége továbbra is.*
    - Szerintem menjünk vissza a többiekhez. *tanácsolja az esőben, Lysie mellett állva, illetve kissé rá támaszkodva, mert, ahogy elnézi a távolabbi helyzetet, mintha sikerült volna elűzni a szellemeket.*
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2014-01-14, 22:18

    - Ott, jó, máris meggyógy-... *Késve ugyan, de leesik neki a nem szándékos trükk, s durcásan összepréseli az ajkait. A lángoló növényzet keltette, gyatra fényviszonyok, meg hát a fiú enyhén szólva rossz állapota miatt talán leplezni tudja a zavarát, és azt, hogy fülig pirult - mert Massi talán nem gondolt rosszra, Lysie viszont igen, s ezért most puffog. Hamar megenyhül azonban, látván, milyen jól helyben hagyták szegény fiút. Főleg az alkarja az, ami elsődlegesen ellátásra szorul, fel is szisszen, mintha magán érezné Massi kínját, ahogy megnézegeti a sebét.*
    - Jól van, rendben, semmi baj, megoldjuk! *buzdítja inkább magát, mint Massit, s fél karját sietősen kibújtatja a hátára akasztott csomagból. Ha tudja, hogy ma másodszorra is szüksége lesz rá, biztosan jobban összepakol.* Nyisd ki a szemed, nézz rám, kérlek! Meséltem már, hogy tanultam meg lovagolni? Ha kicsit jobban leszel, mindenképp elmesélem. Legalább olyan rosszul néztem ki az első órám végére, mint te. *csacsogja a szokott jókedvével, aztán persze hamar rájön, hogy ez nem épp bóknak sikerült.* Neem arra céloztam, hogy rosszul nézel ki! Jól áll neked a... sár... És ez a szín... a hajadban...
    *Ezen a ponton dönt inkább a bölcs hallgatás mellett. A fiú fejét a térdeire fekteti, és a másik karját is kiszabadítja a pánt alól. Maga mellé veszi a batyut, sietősen beletúr, gyors leltárt készít fejben a bepakolt eszközökről. Közben figyeli, Massi eleget tett-e a kérésének. Igyekszik szemkontaktust kezdeményezni.*
    - El tudod mondani, hol fáj? Fel tudsz állni? *Nem kényszerítené most rá, de ha a szellemek megint kitalálnak valamit, akkor jobb minden lehetőségre felkészülni. Aggódik a többiek miatt, viszont hiába nő, sajnos egyszerre csak egy dologra képes figyelni.
    Óvatosan végigtapogatja a fiú lábait törött csontot keresve, majd Massi felsőjébe kapaszkodik. A ruhájáról a tenyerére tapadt trutyi deja vu érzést kelt benne.*
    - Mondd csak, nem találkoztatok véletlenül egy...? Mindegy, ez most nem fontos. Ezt leveszem. M-mármint nem azért, hanem mert, csak ezért! Ne haragudj! *dadogja zavartan és összefüggéstelenül, miközben megpróbálja feltűrni-gombolni-hajtani a fiú hasáról az ázott anyagot. Amennyire tudja, kitapintja a belső szerveit a reakcióját figyelve, fáj-e különösebben valahol, aztán megnyomkodja a hasát, hátha neki is annyira eseménydús napja volt, hogy összeszedett egy belső vérzést valahol. A legkomolyabb sérülés címét ezek után is az alkarjának szavazza meg.*
    - Keressünk egy szárazabb helyet, ahol elláthatom a karod. *S mintha varázsszót ejtett volna ki, az ég nagyot dörren, és elkezdi ontani magából az esőt. Lysie először csak megdöbben, az első gondolata rögtön az, hogy az égiek vagy ennyire szeretik, vagy képes ellentétesen befolyásolni az időjárást.*
    - Ó, ne már...! *morogja az orra alatt, és a természeti jelenségre megharagudva Massi lábára teszi a tenyerét, hogy azt a kis zúzódást begyógyítsa, amit az egyik falusitól kapott. Így talán majd lábra tud állni, s könnyebb lesz elcipelni őt a... Nos, így hirtelen nem is tudja, biztonságos-e az a kastély, és jó ötlet-e visszatérni oda. A medál megszerzéséről lemaradt, így csak a hangokból tudna következtetni a játék végkimenetelére, ha nem lenne elfoglalva egy aranyos és kábult, szőke cukorf... mármint a rossz bőrben lévő páciensével.
    Valószínűleg ez az utolsó varázslata a mai napra.*

    Használt mágia: Élet mágia - Sebgyógyítás
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2014-01-09, 17:27

    Kigurulja az esést, ahogy azt mindig is gyakorolta, fájdalmat nem is érez, de erős benne a gyanú, hogy ez a tagjait még mindig kellemesen melengető érzés miatt van. A felkelés mégse megy olyan ruganyosan, mint a nyugalmas gyakorlótéren. Legszívesebben fel se tápászkodna a földről, annyira hívogató a közelsége.. ezen egy fél percig elmereng, mivel épp az a ritka pillanat érkezett el, amikor senki nem akarja lenyiszálni a fejét, vagy egyéb, számára becses és nélkülözhetetlen testrészét. Az eső hűvös cseppjeit mély megkönnyebbüléssel fogadja, az ég felé fordítja arcát, miközben felkel, hogy mossák le róla az izzadságot és más - jobb nem is részletezni milyen eredetű - koszt. Ez persze hiú ábránd, ennyi idő alatt csak akkor tudna megtisztulni, ha egy egész dézsányi vizet ráborítanának és fürdőkefével egyetemben.
    - Megvagyok! – Kezét is meglengeti, hogy jelezze, tényleg egyben van. Felveszi földről kardját és körülnéz. Amennyire lehet felméri a helyzetet maga körül, természetesen elsőre előbbi támadójára rebben tekintete. Mivel nem tűnik úgy, hogy egyhamar olyan állapotba kerül, hogy folytassa a buzogány pörgetését, Thalassával nagyjából hasonló gondolat menetet követve Sally felé araszol, hogy védje az esetleges támadásoktól, míg a medállal bíbelődik. Reméli, hogy a támadások nem mentálisak lesznek, ha lesznek egyáltalán, ugyanis az ellen nem tud mit csinálni.
    Folyamatosan körbekémlel, nagyon kíváncsi a medál használatának következményeire. Szemei aztán elkerekednek, mikor Thalassa egyszerűen eldől. Nem feltételezi, hogy megszállták volna, hisz se Sally, se Samuel nem bukott fel mielőtt rájuk támadtak volna. Talán ez a medálnak köszönhető?
    Thalassához lép és oldalára fordítja, nehogy a végén sárba fulladjon a félelf. Ha van még rá lehetősége, akkor kicsit megpaskolja a férfi arcát, hátha magához tudja téríteni.
    avatar
    Thalassa Y'arioth

    IC hozzászólások száma : 98

    Re: Montea vadonja

    Témanyitás  Thalassa Y'arioth on 2014-01-05, 14:18

    ~Mióta ilyen pocsék a talaj?~ nem lábbal érkezik, elvéti a lépést. Sosem ismerné be, hogy a szédülés, ami a lent történtekből fakad, komolyan befolyásolja. Már csak azért is, mert őrülete kezd bekapcsolni. Ami mások számára őrület, neki olyan hideg, acélos nyugalom és éberség, ami sosincs máskor, csak ha ilyen helyzetbe kerül.
    Samuel nehéz, ám a legjobb, hogy rá esett. Ha fordítva érkeznének, nem biztos, hogy túlélte volna. A pördülésből ösztönösen felpattan. Lentről is lehet támadni, de most nem próbálja ki. Samuel a lába elé érkezik, lovával együtt.
    ~És még azt mondják, hogy a nemesek nem hevernek a lábam előtt….~ vigyorodik el, keze már mozdul Samuel felé. Bevisz neki egy ütést, ami remélhetőleg talál. A szédülést nem akarja érezni, fanatizmusa agresszívvá válik önmagával szemben. Kikapcsolja az érzékeit. Tisztában van vele, hogy ez legalább háromszorosan fog visszaköszönni, ha mindennek vége. A másik problémája akkor fog jönni. A fájdalom nála motiváló erő, tettekre készteti.
    -Csicsikálj. – nem szeretné, ha szellem barátai megszállnák, vagy elkezdene itt jajgatni. Samuel lova talán nem sérült annyira és magától is fel fog tudni majd állni, majd akkor fog vele foglalkozni.
    Látja a medaliont, de látja a kezet is, s bekúszik a képbe gazdája is.
    Nem mondaná, hogy van ereje. És hogy képes lesz felhasználni arra, amit tervez. A kitüremkedő sötétsége tetteket kíván. Cseppet sem jókat. A félmosoly már kiül az arcára. A szellemekre tekint és csak egy szót mond ki, miközben Sally elé lép.
    Ha varázslata csak némileg sikerül is, a pajzs mögül elégedetten mosolyogva tekint a szellemekre, akiknek idejük nem lesz, míg a varázslat elhangzik Sally szájából, bármire is. A „sötét köpönyeg” észrevehetően fodrozódik körülötte, mintha segíteni akarná. Tudja, hogy azért: a maradék varázserőt is fel tudja erősíteni annyira, hogy hasson a szó.
    Hogy pár szívdobbanás után a varázslat eltűnése után, eltűnjön a fekete káprázat körülötte. A mágia annyira részévé vált, hogy az mozgatja. Most azonban, hogy az utolsó cseppet is kiitta úgymond a pohárból, a tartó, kiürülvén, nem tudja megtartani magát. A füst, ha marta is addig tüdejét, részben ért el hozzá.
    Ha varázslata nem sikerül vagy csak gyéren, akkor is ugyanerre az eredményre jut, hiszen a próbálkozás is kimerítheti a testet, de legalább fizikailag volt akadály Sally és a szellemek között.
    Az eső még állva ér el mozdulatlan testéhez, az őrületben égő tekintet azonban már csak figyelő, hogy aztán orral előre bukjon a sárba. Már nincs magánál, saját és mások szerencséjére.


    Varázslat: Lelkek Pajzsa
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2014-01-05, 11:11

    - Sehonnan! *Kiáltja vissza Ameliának a választ a kérdésre, mely bár nem fejeződött be, de ettől még értette. Őszintén szólva nincs jobb ötlete, minthogy bízzanak a medálban és az akkor még öntudatánál lévő Samuel szavaiban, mert hogy egyébként hogy jutnak ki innen... Talán az az egy tény igazolja, hogy a medál a kulcs, hogy nem elég, hogy a szellemek átvették az irányítást Samuel elméje fölött, de ők is a medálért sietnek láthatóan. Az mondjuk nem egészen világos Sallynek, hogy miért nem úgy vették át az irányítást a szellemek, hogy maguk felé galoppoztatják a kastély urát s vele a medált, hogy készséges átadja nekik, de nem gondolkodik ezen, örül, hogy ez a szellemek eszébe nem jutott. Vagy hogy ez nem egy rossz ómen.
    Lysie eltűnt mellőle, de idő aligha van futás közben megnézni merre van a lány, de ha baj lenne, biztos sikítana, na meg Massit se látja sehol, talán a fiú is segítégére sietne.
    Amire viszont nem számít, hogy Thalassa így elhúz mellette. Igaz, a férfinak a bokája nem sérült, mint Sallynek, mert hát az ébenhajú nő kissé bicebócán fut, s egészen biztos, hogy estére - ha megérik - bokája nem lesz hálás ezért a megerőltetésért. Na de hogy így lehagyja a félelf! Ráadásul kénytelen elismerően utánanézni, ahogy figyeli a halált megvető ugrást, s bizony Sally is arra jut, hogy Thalassa vagy megőrült, vagy odalenn komoly ütést kapott a feje, hogy ilyenre vetemedik. S szinte látni véli azokat a fekete szárnyakat, amiket Thalassa bont, még ha a szemek csillogását nem is látja, ám ennyi is elég, hogy a gyanú lassan bizonyossággá érjen: fekete mágus a másik. Nehéz lenne megsaccolni, hogy ezen belül melyik, de a fekete mágia biztosnak látszik. Vajon Sally is így nézett ki, mikor a fekete mágia legmélyebb bugyraiba ásta bele magát... a semmiért?
    Egy pillanatra megtorpan, mikor Thalassa belecsapódik Samuelbe, s lerántja a földre a túloldalon. Már siet is oda, hogy segítségére legyen, de aztán lehet Ameliának kell segíteni, mert egy pillanatig úgy tűnt, őrá is ráesik a ló két lovasával együtt. Nekiiramodik újra Sally, követve tekintetével a Samuel kezéből kirepülő medált, s azonnal irányt vált arra Sally is.*
    - Jól vagytok? *Kiáltja a többieknek közben, mert megnézni nem tudja, végül is ki került a ló alá és ki nem, most egy a cél: megszerezni a medált és bízni az istenekben, hogy nem lesz rosszabb a helyzet. Nem tudja, vannak-e szellemek a nyomában vagy sem, de szinte rávetődik arra a medálra, úgy tartva, hogy ne lehessen egykönnyen kikapni a kezéből és igyekszik letörölni róla minden esetleges maszatot és meglelni azt a bizonyos varázsigét, amit ha megtalál, már mormol is. Meglepően rövid szövegke, mire végére ér, akkor dörren hatalmasat az ég. Vajon mi lesz a hatása? Az eleredő eső ennek tudható be vagy amúgy is esni kezdett volna? A tűznek körülöttük jót tesz, ha a viharvert csapat moráljának (és csábos külsejének), meg a látási viszonyoknak nem is.
    Sally imát mormol aztán Shahyr istenhez, hogy a rend visszaálljon, s Rilen istennőhöz - személyes kedvencéhez -, hogy a varázslat sikerüljön, s ha nem túl nagy kérés, feléjük billenjen a mérleg.*
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Eric Crow on 2014-01-03, 16:01

    *A gyorsan pörgő események elsöprő viharában nem árt, ha egy pillanatra számot vetünk az aktualitásokról és feltérképezzük, hogy ki az, aki hadra fogható, ki az aki nem és melyik oldalon hányan foglalnak helyet. A szellemek oldalát vizsgálva először, elég lesújtó eredmény születik, hiszen a korábban elvarázsolt öt falusi közül, négy már korábban, egy pedig Thalassa segítőtámadása után bukik alélva a gyepszőnyegre, hogy ezzel is nagymértékben növelje Massimiliano túlélési esélyeit. Magukon kívül, csupán egyetlen csatlós áll már rendelkezésükre, név szerint az imént érkezett, elég rossz bőrben lévő, de annál nagyobb lelkesedéssel vágtázó Samuel, ki pillanatokon belül eléri áldozatát, akire kérdés nélkül megpróbál lesújtani.
    A játékosok oldala minden egyes perccel egyre erősebb és erősebbé válik, noha még akkor is, ha a szőke ifjú állapota talán évtizedes mélyponton van nem is oly messze a tömegtől, valahol a romba dőlt kút és a beszakadt rész környékén. Minden esélye megvan a túlélésre, főleg úgy, hogy eddigi kollégája, Thalassa semlegesítette az utolsó támadót is, ami után Lysie is megérkezett, hogy ellássa sérüléseit. További cselekedetre egy hosszabb ápolás után lesz majd képes, számára ezen a ponton fejeződött be a játszma, innentől a regenerálódásra kell figyelnie. Így a végjáték legkeményebb része a Sally-Amelia-Thalassa tengelyre marad, kiknek szembe kell nézniük a medált tönkretenni vágyó szellemtrióval, nem beszélve az elvarázsolt lovasról, és az egyre hevesebben lángoló sövényfallal, minek fojtogató füstje kezd a közelükbe férkőzni.

    Thalassa vakmerő elképzelése, miszerint idő előtt lekapcsolja Samuelt és vele együtt a medálhoz férkőzött ellenségeket sikerrel jár. Igaz nem pontosan úgy, ahogyan az a nagy könyvben és a férfi fejében megíródott, hanem sokkal kacifántosabban, de a végeredmény a szabadulásukért küzdő csapattagoknak kedvez inkább. Történik mindez úgy, hogy Massi ellenfelének könnyed kiütését követően, félelmetes sprintbe kezd, keresztül a tönkrevágott szökőkút romjain és a felázott talajon át, majdnem merőlegesen érkezve a vágtázó lovasra. Az eset meglepetésként éri a jelen percben teljesen elfoglalt szellemeket, mert hisz ezen a világon senki nem lenne olyan meggondolatlanul balga, hogy egy szélsebesen vágtázó állatra csak úgy rávetné magát azzal a céllal, hogy megkaparintsa a félelmetes szellemlényektől és cimborájukká verbuválódott kiszámíthatatlan Essextől a medaliont. Nos, a véletlenek és a jó időzítés, no meg hát a támadók részéről a figyelmetlenség megszüli azt a nem várt fordulatot, hogy Thalassa a maga lendületből érkezett súlyával valahogy úgy érkezik meg, hogy egyenesen lerántja, pontosabban a túloldalra dönti a nyeregből egyensúlyát vesztetett lovast. Nincs mit szépíteni az eseten, a váratlanság erejével élve szó szerint kiborítja Samuelt a nyeregből, ki így hiába pörgette oly vehemensen fegyverét, nem lesz lehetősége (egyelőre) Ameliára támadni, mert előbb az esést kell túlélnie, aminek esélyei kezdenek a negatív előjel felé tendálódni. Annál is inkább, mert ő van alul, esést és ezzel együtt ütéstompító pozícióban, plusz érzékei is kivannak kapcsolva, ennek megfelleően pedig igazság szerint felkészülni sincs ideje a leérkezésre, mi a gyorsaságból kiindulva több lesz, mint fájdalmas.
    A hab pedig még csak azután érkezik szó szerint a tetejükbe, miután a két férfi földet ér, kellőképpen megüti magát, hempereg néhányat a még ezen a részen zöldes színben pompázó gyepen, majd egyszer csak megállnak. Ekkor pedig megérkezik a kissé megvadult, egyensúlyát vesztett ló is, minek kantárszára Samuel kezébe maradt, úgy is mondhatnánk, hogy egymásba akadtak, ami azzal jár, hogy egyensúlyát veszítve a szegény pára is óriásit hencseredik a talajon. Thalassa szerencséje, hogy az ütést Samuel teste nagy részben felfogta, neki azt a néhány földön pörgést kell túlélnie, amit valószínűleg nem egyszer átélt már, vagy kiképzésen, vagy másutt, de egy tapasztalt harcos, lovas, vagy egyszerűen szerencsés alak is sérülés nélkül vészelhet át. Annál is inkább, mert a hátas szerencsésen elkerüli őt, mert egész lényével gazdájára heveredik, jól megnyomva vele a férfi lábát.
    Thalassa túlélte, bár ruhája mosásra érett, balkarja és jobb válla pedig eléggé fáj a földet érés miatt. Járni tud, viszont szédül, szemei előtt forog minden, teste némi pihenésért kiált, kérdés, hogy megtudja e neki adni azt, amire kéri szervezte vagy inkább tovább mozog a kézből kiejtett medalionért, mi néhány méterre a fűben hever.

    Amelia és Sally egész közelről szemlélhették az eseményeket, már-már páholyból figyelve a hősies belépőt, ami az őrültség határát súrolta. Amelia jól érezte, ugrania kell, igaz a svung kisebb, és az ok sem a csapás elkerülésére szolgál, hanem, hogy ne gázoljon át rajta egy egyensúlyát vesztett ló az éppen föld felé tartó Samuelestől és Thalassástól.
    Minden kétséget kizáróan Sally van abban a helyzetben, hogy megfelelően látja a medalion pontos leérkezésének helyét és azt a pár méter távolságot, mi közte és a szellemek által megsemmisítésre ítélt medál között van, gond nélkül letudja küzdeni.
    Samuel és Thalassa ellátásra szorul, az eső pedig egy nagy mennydörgés után határozott tempóban, egyre sűrűbben kezd hullani.*



    //Mesélő kockadobás 100 oldalú kockával:
    1-50 gurítás esetén Sally eléri a medált és mormolhatja a varázsigét.
    51-79 gurítás esetén Thalassa éri el a medált, de szemei előtt összefolynak a betűk.
    80-100 gurítás esetén a szellemek megsemmisítik a medált!//

    |43+0=43|
    avatar
    Massimiliano Banderas

    IC hozzászólások száma : 19

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Massimiliano Banderas on 2013-12-31, 21:42

    *Ember tervez, az ügyessége meg végez, konkretizálva a pillanatnyi helyzetet, ügyetlensége, majdnem a kivégzéséhez írja alá a elvekben jelenlévő papírt, melyet csak és kizárólag Thalassa tud semmissé tenni. egyelőre azonban ne szaladjunk annyira előre, annál is inkább, mert előtte még bekell zsebelni egy igen fájó plecsnit lábára, melynek az a kiábrándító hatása van, hogy egyenesen a posványba kényszerül térdelni. Újból. Valahogy, hogy ereje ily galád módon cserbenhagyja, az eddig sem túl erős trükkjei kezdenek a lehető legátláthatóbbá válni, mozgása megkopni, ő pedig lassan egy két lábon se sántikáló kriplire fog leginkább hasonlítani, mintsem a a szőke hercegre... ló nélkül. Csak esetében fog nélkül...
    Nem tud mit tenni, kénytelen alávetni magát a gravitáció hívószavának és most, hogy lépéshátrányba került, nincs annyi ideje, hogy egymaga moccanjon és kikerülje a végezetesen felé száguldó fegyvert. Ehhez más is kell, méghozzá egy fürge személy, aki leszerelheti a rátámadó alakot. Szemeit behunyja, mint aki várja sorsa csúfos beteljesedését, nem akarja látni azt a vicsorgó vörös pillantást, amivel ettől az élettől búcsúzik... inkább Lysie kisasszony bájos arcát képzeli maga elé, aki mintegy kinyúlva saját képzeletéből ragadja meg gallérját és egyenesen a sárba rántja. Hogy van e értelme a furcsa mozdulatsornak nem tudni, talán maga a megtestesült angyalka az, ki kirántja a slamasztikából, ám az is lehet, hogy Thalassa időben érkezik és megmenti az életét, a mai napon már többedjére. Mindez másodperceken belül kiderül...
    ...a másodperc elmúlik, ő a sárban fekszik, ha minden igaz, az előbb még az arcába hörgő falusifélének meg nem nagyon hallja hangját, lehet, hogy kiütve hever valahol mellette? Mindegy is, mert most a fáradtságtól és a fájdalomtól nem nagyon tudja követni az eseményeket, az elülő porban egyelőre homályosan lát, nem is nagyon nyitja ki szemeit, úgy kevésbé fáj valamiért. Aztán az a hang szólal meg valahonnan nagyon közelről, melyet azóta újból hallani szeretett volna, mióta a kastélyba léptek. Fogalma sincs, hogy él e vagy meghalt és azt sem tudja biztosan, hogy a kisasszony most erélyesebb énjével közelít, avagy a másikkal. A hangokból ítélve az előbbi látomása egyszeri alkalom volt, mert kedves hanggal szólítja meg, mire előbb csak nyöszörögni tud.*
    - Itt… *arra, hogy hol fáj a legkevésbé, épen maradt kezével egyértelműen szája felé mutat, mely ebben a helyzetben ugyan elhanyagolható, bár tény és való, hogy az említett rész sértetlen. Nem tiszteletlen akart lenni, nem is rámenős, csak nem kicsit kimerült, összezavarodott és még az a mindentudó tudatalattija is össze-vissza fecseg. Nincs jó bőrben, az egyszer biztos.*
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2013-12-31, 14:15

    *Elfogadja Sally segítő kezét, s ahogy talpra áll, fáradtan megtámaszkodik a térdein. Az utóbbi időben nem sokszor használt mágiát, inkább az elméjét pallérozta, így a mai kaland stressz és mágiahasználat tekintetében is jó sok erőt kivett belőle, a gyomorforgató ellenfeleik és a trutyis környezet okozta traumáról nem beszélve. Torka ugyan kicsit jobb - levegőt már kap -, de még érzi rajta az ujjak szorítását, és nyelni is nehéz. Nem haragszik Sallyre egy kicsit sem, viszont az ebédmeghívásokat ettől még valószínűleg el fogja fogadni.
    A hirtelen támadt mennydörgés és villámok, a lángra gyulladt sövény és az őrült lovas kaotikus helyzetet szül. Lysie-nek egyre kétségbeejtőbb elképzelései vannak azt illetően, mi jöhet még ezután - mert ugyan a házigazda felbukkant, ám sokra egyelőre nem mennek vele.*
    - Lili, vigyázz! *kiált oda aggódva, mert ennél többet sajnos nem tehet. Mágia nem jut eszébe, ami most jól jönne, fizikailag meg nem sokat ér ellenük. Figyeli, Thalassa hogyan támadja le a lovast. Lysie akaratlan is beleborzong a férfi akciójába, nem szívesen akadályozná saját ügyetlenségével. Meg kell szerezni a medált, Sally szavai is ezt egyértelműsítik, azonban ötlete sincs, hogyan tudna segíteni. ~Várjunk, ha Thalassa itt van, akkor...~
    Arra néz, amerről Thalassa jött, s egy kis habozás után magukra hagyja a lovas csapatot, Massi keresésére indul. Akár összecsuklott a fiú, akár nem, Lysie-től kapni fog egy heves jajnekem-et a külsejét és a körülötte heverő, eszméletlen falusiakat látva.*
    - Lanuth szent nevére, hogy nézel ki! Quinyah istennő legyen kegyes hozzánk! Massi, megsérültél? *kérdi a nyilvánvalót, s ha szabad, letérdel mellé, az ölébe húzza, hogy közelebbről felmérhesse a sérülései komolyságát, kezdve az alkarjával.* Ide egy sima sebgyógyítás nem elég, minimum egy Tisztítás vagy egy Ima kéne, de... Jaj nekem, fel tudsz állni? Hol fáj a legkevésbé? *faggatja, feltéve, hogy magánál van.*
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-12-30, 11:53

    Kap egy szusszanásnyi időt, így rögtön Sallyék felé indul. Az első lépés után jut el tudatáig az, amit lát. Sally már nem fojtogatja Lysie torkát, hanem a földről segíti fel.
    - Ó, hála az Isteneknek!
    Most van ideje kicsit körülnézni. A baljóslatú égre túl sok időt nem pazarol, csak nyugtázza, amit idáig is érzékelt perifériásan. Egy nagyon kicsit örülne az esőnek, lemosná róla az undorító zselés anyagot... mikor fellobban a tűz, már nem csak kicsit örülne az esőnek, de feltételezi, nem az ő kedvük szerint fog eleredni az eső. Az eltűnt kút felé fordul, végre ő is tudja, hogy kis csapatuk ismét teljes.
    Lord Essex berobbanása aztán minden egyéb gondolatot kisöpör fejéből. A férfi látható megtépázottsága ellenére is fenntartásokkal fogadja érkezését, szavait meg aztán végképp.
    - Honnan tudhatjuk, hogy a varázsige tényleg az, aminek...?
    Nem jut mondata végére, ugyanis neki is nyilvánvalóvá válik, hogy most ő az első számú célpont. Vajon azért mert megkérdőjelezi a lord szavait? Érzi bőrén a kellemes bizsergető érzést, amit a háromfejű buzogány lengetése és őrült vicsorgás láttán a tagjait ismét elöntő adrenalinnak nem tudhat be, hosszabban mégse tudja elemezni, nincsen rá ideje a rohamosan közeledő lovas miatt. Csak remélni tudja, hogy segítő szándékkal van dolga. Nincs pajzsa, se komoly nehézvértje, így csakis egyféle védekezést tud elképzelni, ki kell térnie. Próbálja az esést irányítani, de ha eltalálja az ütés, akkor az mindent felülírhat.

    Használt csel: Alapképzés - Esés
    avatar
    Thalassa Y'arioth

    IC hozzászólások száma : 98

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Thalassa Y'arioth on 2013-12-26, 15:30

    ~Helyes. Pihizz.~
    Látja eltűnni a látószögből Massimilanot, és mostanra már csak a hideg, és gyors reflexek mozognak nála. Sosem izomfélelf, a gyorsaság és ügyességre épít és a benne rejlő sötétségben, ami énje részévé vált. Lába máris mozdul Massimiliano ellenfele felé, és az elorozott fegyverrel tarkón szándékszik vágni.
    A közben megérkező lovast észrevéve csak részben érnek el tudatához a szavak. Lélekben már a harcra pedzettek minden idegei.
    Akár betalált az ütése, akár nem, feltehetőleg és remélhetőleg talált annyira, hogy Massimiliano mentve lesz, bár őt ez sosem szokta meghatni. De legalább már nem lesz adósa, semmiképp sem.
    Gyors léptekbe kapcsol, ami nem más, mint a lehetőségekhez mért leggyorsabb futás, hogy a lovast belőve, éppen akkor érjen neki oldalt, hogy már csak ugornia kelljen. Bal kezében a bottal, a másiknál ujjait széttárva szökken fel, hogy elhaladva, ugorva, suhanva vagy pördülve, ahogy tud, a ló nyaka és a lovas között, haladjon el, a bottal suhintson Samuelre, sokkal inkább ösztönösen, mintsem szándékosan, a másikkal megkaparintsa a medált. Nem tudja, mennyire fog bejönni a számítása, ösztönből és reflexből cselekszik, a szellemekkel is számol, de most neki Samuel a célpont. A többivel, ha sikerrel jár, ráér később is gondolkozni. Egyszerre mindig csak egy lépés visz odébb az úton.
    Amit azonban mások láthatnak rajta, az az, ami az Ukutrában kiképzett fekete mágiával foglalkozók jellemző sajátossága.
    A szellemek, a holtak az ő világa, az örök sötétség, ez most elég nyíltan láthatóvá válik rajta, a levegő is megfagyni érződik körülötte, s sötét árnyak kezdenek kinyúlni testéből, mint valami baljós, fekete köpeny hullámai, foszlányai. Sötét énjének kitüremkedése, aki örömmel mártózik meg a helyzetben. Szemeiben vöröslő fények villannak fel, ajkán a torz vigyor, még ha csak halványan is, de látható lesz. Tudata tisztasága kétséget kizáró, éberségével együtt. Kezd elemébe jönni.
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-12-26, 12:07

    *Varázslata egy szellemet talált, bár nehéz lenne megállapítani, az ettől lett bőszebb vagy attól, hogy már nem ő diktál Sallynek. Egy gyors pillantásra futja csak Lysie felé, kinek köhögése már csillapodik. Ezek után minimum egy hétig vendége lesz Sallynek az Ezüstgriffben! Na persze, ha ezt mindketten túlélik, és Lysie még szóba áll vele. Ezen viszont nem tud most gondolkodni, annyi ideje van csak a pillanatnyi nyugiban, hogy kezét nyújtja Lysie felé, immáron nem fojtogató, hanem földről felsegítő szándékkal. A következő pillanatban fellángol a sövény körbe (Sally szinte megirigyli ezt a trükköt a szellemektől, el is határozza, hogy ha erősebb lesz, ezt beépíti a kelléktárába valahogy), épp azután, hogy Thalassa kérdését hallja és már válaszolna is, merre próbálkozzanak.*
    ~ Tűzállóval ki tudunk jutni a lángokon át is...~ *A probléma csak az, hogy egyszerre egy főre tudja alkalmazni, ráadásul elméje fölötti irányítás visszaszerzése sok energiát felemésztett. Talán ha két kisebb varázslat fér még bele, mert ugyan ő a Boszorkánymesterasszony, ahogy Erictől kapta becenevét, de még az ő mágikus energiái is véglegesek. Érzi magán, hogy fárad. Duplán is, mert bokája még korábban sérült, s rohant jó sokat, így fizikailag is kimerült, ez az elmeharc a korábbi varázslatokkal meg mentálisan fárasztotta. Már éppen azon lenne, hogy Lysiere varázsolja a Tűzállót, hogy a lány megkereshesse a kiutat (s azért nem Thalassára, mert nem biztos benne Sally, hogy a férfi visszajönne értük, ha egyszer kijut), ők meg addig fedezik, mikor feltűnik a színen a lovas. Első gondolata az, hogy ki az az őrült, aki lángoló sövényen át kényszeríti a lovát minden védővarázslat nélkül? A második gondolat a lovas felismerésével jön.*
    ~ Megverem.~ *Továbbra is él benne a vágy, hogy a házigazdát, aki ilyen veszélyes játékba vitte őket, megtépje. Hogy ezt most nem teszi meg, az annak köszönhető, hogy egyrészt messze van Samuel, másrészt olyan érdekes dolgokat kiabál, ami miatt elhalasztja Sally téphetnékjét. A medál... Mennyire hasonlít a kék medál arra, ami Sally nyakában lóg! Már éppen megörülne a kiút lehetőségének, csakhogy Samuel elméje sem bírja a hirtelen ostromot, s láthatóan Amelia felé vágtat, márpedig gyalogosan rosszak az esélyei a nőnek egy láncos buzogányos lovassal szemben. Sally rögtön változtat a varázs mozdulatán és célpontján is, mivel fárad, már nem megy hangtalanul a varázslat, kénytelen hangosan mondani a varázsszót is. Lysie helyett Amelia lesz a célszemély, s Tűzálló helyett Kőpáncélt kap. Elsőre biztos furcsa érzés lesz majd, még ha mozgásban nem is korlátozó. Mintha egy nagyon is testére szabott, ruganyos páncélt kapott volna Amelia, hogy a láncos buzogány ne árthasson neki, ha talál.*
    - A medált! A medál a kiút! *Kiáltja úgy általában mindenkinek, egyben válaszolva Thalassának is. Szablyát ránt s fut a lovas és Amelia felé, hogy segítsen neki és megszerezhessék a medált a szellemek előtt.*
    Használt mágia: Föld mágia - Kőpáncél

      Pontos idő: 2017-08-20, 02:33