Üdvözlünk!

Éppen időben érkeztél Vándor!

Háború közeleg és elkél minden tenni vágyó erős kéz, forgasson akár fegyvert, vagy használja a mágia hatalmát.
Ne aggódj, ha nem állsz még készen, hőssé formálnak majd a kalandok.
Fedezd fel a világot, kelj útra, kalandozz sivatagon, kietlen tájakon, havas hegyek legmélyén, dögletes mocsáron és a mindig veszélyt rejtő tengereken át. Küzdj ádáz szörnyekkel, élj nemesi életet, vívd ki a hősnek járó tiszteletet, vagy rejtőzz árnyak közé és vedd el azt, ami neked jár!
Gyűjts hát magad köré szövetségeseket és formáld saját belátásod szerint a változó világot!

Az oldal alapítása:
2012.10.01.

Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Kaland

Fejedelmi játszma című kalandban a reagkör határideje:
04.09. 21:00

Latest topics

Ederthin várostérkép

A dombtavi időszámítás szerint jelenleg 616-ot írunk.

Ki van itt?

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (12 fő) 2016-10-11, 18:26-kor volt itt.

Statistics

Jelenleg összesen 3473 hozzászólás olvasható. in 143 subjects

Összesen 55 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Shycor N'ylwenn

Szerzői Jogok

Az oldalon található egyedi alkotások az alkotó(k) tulajdonát képezik!
A Világleírás és a helyszínek, helyszínek leírásai az oldal készítőinek szellemi terméke, így a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel szabadon.

    Zord-hegység

    Share
    avatar
    Montea
    Admin

    IC hozzászólások száma : 3

    Zord-hegység

    Témanyitás  Montea on 2013-02-25, 11:32

    First topic message reminder :


    A Zord-hegység keletről határolja a Dombtavi-fejedelemséget s természetes határt képez a dombtaviak és a nomádok között. A hegyvonulat nem véletlenül kapta a nevét: sziklaképződményei és a hegyen uralkodó gyakorta ködös idő legtöbbször annyira megnehezíti a közlekedést rajta, hogy az átkelést nagyon kevesen kockáztatják meg, inkább vállalják az időigényesebb megkerülést.
    Akadnak mégis vállalkozók, akik a magasba törnek, a hegyen élő griffek gyógyító erejű tollait és nagy értékű tojásait megszerezzék. Ez azonban nem veszélytelen, nemcsak a griffek őrzik féltékenyen a területüket, de a hegyvidéken könnyen bele lehet futni worgur- és hirish-csapatba és hegyi sárkányba is. A hegyen sok a barlang, itt a barlangi rovarkígyó és a zirinnis okoz nem kis kalamajkát a bemerészkedőknek.

    A Zord hegység északi részénél található portál egyben a bejárat is az elfek által lakott Ezüst-völgybe, következésképpen ha látni nem is mindig látni, de állandó elf felügyelet alatt áll.
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-12-25, 11:00

    *A szellemtrió elsöprő erőfölénye Massi és Thalassa megjelenésével némiképp apadásnak indul, nem beszélve a vérmes első csapat elvarázsolt tagjainak fokozatos leépüléséről, melyhez a magasabban képzett, mágiával rendelkező csoportnak van a legtöbb köze. Apró, érzékeny veszteségek a kiütve lévő falusiak, persze nem erejük vagy képességük miatt, hanem figyelem és fegyelemmegosztó szerepük miatt. Minél kevesebben vannak a mozgatható, elbájolt oldalon, annál több pillantás szegeződik rájuk, a levegőben ügyködő szellemekre.
    Talán még magát Améliát is meglepik mozdulatai, könnyed elhajlásai és levédekezése. A falusiakat szemmel láthatóan megzavarja, hogy egyikőjük sem talált, így mindkettőt a sújtási lendület kibillenti egy pillanatra egyensúlyából, melybe visszazökkenni már nem tudnak, mert egy gyors erődemonstrációt követően mindketten a földön hevernek feltehetően csillagokat látva, de egészen biztosan totálisan kiütve.
    Sally elméje a kezdeti nehézségek után magára talál és rengeteg energiát felemésztő másodperc után kiszorítja a bitorlót, minek következménye, hogy a Lysie nyakát oly erősen szorongató ujjak engedni kezdenek a belső parancsnak és egy határozott mozdulattal némiképp távolabb löki magától a szorul helyzetből kikászálódó lányt. A szorítás okozta nyaki tájékon vöröslő ujjnyomok egy darabig biztosan emlékül fognak szolgálni az előbbi esetre, a terület érintésre érzékeny, nyelni nehéz és tompa nyomófájdalmat érez torkában. A most következő másodpercekben azonban regenerálódhat, mert a felbőszített ellenség szörnyű haragra gerjed. Nincsen megelégedve azzal, amit lát, tapasztal és személyesen átél, konkrétan csatát veszít, méghozzá egy emberrel szemben. Ilyen csorba nem eshet az amúgy patinás mérlegén, egy emberi lény elméje nem utasíthatja, illetve zárhatja ki őt.
    Az arénává alakult terület fölött sötéten gomolygó felhőkből villámok cikáznak, melyet irtózatos hanghatással bíró dörrenés kísér. Eső nem esik, csupán a hangulatra lehet komor hatással az időjárás minden bizonnyal mesterségesen kreált változása. Mivel azonban a szellemeknek is változtatniuk kell a taktikán, úgy döntenek ők is bekeményítenek, ha már nem bírják helyettük elintézni a falusiak a piszkos munkát. A könnyed, áttetsző karok megemelkednek, és szinte ezzel egy időben két oldalon lángra lobban a helyet körülölelő sövényfal, mi futótűzként rohan körbe, míg végük egymáson áthaladva valahol össze nem csapnak, bezárva ezzel mindennemű esetleges menekülési útvonalat. Félelmetes látvány, illetőleg rémisztő hanghatások kísérik a lángra kapott zöld sövényt, mely ropogva, sercegve adja meg magát a tűz enyészetének. Egy kis szél is rásegít itt-ott a parázsló pernyedarabok levegőben szálldosásában, mely egy részen már izzó takaróként teríti be a valaha zöldellő pázsitot. A tömény, fölfelé szálló sűrű, fekete füst egyelőre nem okoz gondot, csupán a fejekben kelthet baljós érzeteket. A szél által behordott mennyiség, egyelőre nem okoz galibát, hiszen a tortúra elején járnak még...
    A kút közelében lévő duó mindkét tagja beszerzett egy kisebb-nagyobb plecsnit még pluszban, de az élet nem áll meg és úgy fest egyikőjük sem hátrál meg. Olyannyira nem, hogy Thalassa kockázatos módon az ellenfele fegyveréért nyúl, hogy azután ő verhessen bele némi jó modort a vendégfogadás kapcsán. A mozdulat villámgyors, az elbájoltan tekintgető pedig nem érti hogyan történhetett meg mindez, ám nem sokáig gondolkozhat a történteken mert a férfi egy elegáns, pontos csapottal pihenni küldi az átázott talajra. Azt azonban, hogy kiütötte e a rátámadó fejéből, illetve szeméből a furcsán csillanó vöröses pillantást, nem tudni, de elég nagy a valószínűsége, hogy gondja többé már nem lesz az elalélt fejbe kólintott fickóval. Thalassa sérülése nem sorolható komoly kategóriába, inkább fájdalmas mint súlyos, némi fertőtlenítés és pár nap pihentetés után már csak sajogni fog.
    Massi esete már komplikáltabb, mint a kicsit odébb viaskodott társáé, ugyanis a bekapott csapott több, mint fájdalmas, már-már bénító hatással bír. Súlyosan zúzódott alkarját nem napokig, hanem inkább hetekig kell majd pihentetni és bízni abban, hogy a hosszú éjszakai órákban tud majd rendesen pihenni. Egyelőre viszont még elég távoli kép a pihenés, annál is inkább, mert Massi erőt merítve egy közeljövőben esedékes találkából nem törődve használhatatlanná váló baljával, megindul, hogy egyetlen jól irányzott ütéssel és némi elmozgással kicselezze, majd kiüsse az ellent. Az elmozgás sikeres, viszont az ütés pontatlan, így ugyan eléri a célterületet, de nagy kárt nem okoz az elvarázsolt férfiban. A kitámadás pedig nagy kockázatot rejtett magában, így, hogy tudja mi az ábra, ellenfele egy jókora ütést mér bal lábára, minek hatására több, mint valószínű, hogy a harcokban nem túlságosan megedzett fiú összecsuklik. Innentől másodpercek vannak hátra, hogy Thalassa, ha éppen úgy gondolja kisegítse ifjú partnerét, mert, ha nem történik meg ez a segítségnyújtás, akkor bizony Massi feje búbja és lezúzni kívánó fegyver találkozni fognak.*

    *Ha mindez még nem lenne elég, akkor most jön a nap talán legnagyobb meglepetése. A hölgytrióval szemközti részen, szinte a tűzből kirobbanva egy lovas érkezik, ki csatornaként nyit utat a menekülésre. A fekete lóval érkezett megmentő nem más, mint a birtok és a kastély ura, Samuel Essex. Megtépázott ruhája, foszlányokban lógó köpenye arról tanúskodik, hogy neki sem volt sokkal egyszerűbb dolga, mint a többieknek. Ellenben nyakában egy kék színben, szinte világító medalionnak tűnő tárgy, mellyel egyenesen a szellemek és a hölgyek felé vágtat.*
    - A kulcs, a kulcs a szellemek elűzéséhez... *kiáltja már messziről, hogy tudják érkezésének legfőbb és legéletmentőbb okát.*
    - A varázsige a medál hátulján van... *nagyjából ennyi információt tud megosztani arról, hogy mit is kell tenni a győzelem érdekében, többre sajnos nincs ideje, mert erre a kék medálra a három levegőben lévő játékmesternek is fáj a foga. Ők is szeretnék megszerezni, méghozzá azért, hogy elpusztítsák azt. Ehhez viszont először Samuel elméjét kell megszerezniük, melyhez mindhárman kellenek. Egyikőjük az elmét keríti hatalmába, a másik kettő pedig megpróbálja tönkretenni a medál hatalmát.*
    *Az elme fölött pillanatok alatt átveszik a hatalmat, ebből kifolyóan pedig Samuel hősies megmentő szerepéből kibillen, helyébe pedig tébolyult vicsorgás telepszik. A három nő és a vágtázó Samuel között a távolság minden másodperccel egyre kevesebb. Talán huszonöt méterre lehet, mikor nyeregtáskájához hajol, hogy előhalássza háromfejű, láncos buzogányát, melyet a hatás kedvéért meg is pörget. Célpontot még nem választott, de máris fájhat a feje annak, akit kiszemel magának!*


    //Mesélői kockadobás 100 oldalú kockával:
    1-32 gurítás esetén Amelia a célpont,
    33-66 gurítás esetén Lysie a kiszemelt,
    67-100 gurítás esetén Sally a szerencsés.//

    |24+0=24|
    avatar
    Thalassa Y'arioth

    IC hozzászólások száma : 98

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Thalassa Y'arioth on 2013-12-23, 20:44

    A figyelemelvonásra összevonja a szemöldökét. ~A francba, még a végén én lógok a kölöknek. Meg még mit nem. Egy kis nyikhajnak lesz adósa a hóhér…~
    Összeszorítja a fogát és egy isteneset beküld a gyűrűs-szelvényzetűnek.
    A szorításból kiszabadul, a menekülési technika bejön, pedig úgy érzi, hogy mindenből legalább kettőt lát, homály ide vagy oda.
    Valamit még is csak láthat, mert talán jó helyre küldte a lövedékeket, mert robajt hall maga mögül. Csak későn esik le neki, hogy a robaj mással is jár. Még jobban rákapcsol, habár zizeg a feje rendesen. Ahogy látja, hogy a por elérheti őket, az ingét az arcához emeli. Ha eléri Massimot, akkor magával rántja, hogy minél távolabb kerüljenek.
    A csönd és késve a friss levegő is eléri. Megtörli az inge ujjában a szemét, hogy ki tudja nyitni a vértől és a mocsoktól letakarítva. Egész haja, ruhája, arca is mocsokkal teli, amit beterített a törmelék pora is. Nehezen veszi a levegőt, de ha meglátja Massimot, akkor int a kezével, hogy menjenek.
    ~Átkozott szerencse! Vajon most melyik istennek adtam el a lelkem?~
    Tudja, hogy egy szerencse sem jár ingyen.
    De alig érnek fel, máris támadást kapnak. A felvonulásuk sem egyszerű, a terep nem túl sima és még kissé szédül, a vér csorgása már leállt a fején.
    A bepöccenéstől messze van, a reflex indul be nála. Szándéka szerint elkapja a másik fegyverét és megcsavarva megszerzi, a felkarját elérő ütés mázlijára a másik karját éri el.
    Massimilianot keresi tekintetével, szeme sarkából. Amikor azonban meghallja, hogy miért akar „győzni” a fiú, csak felfelé tekint, várva még egy plafonrepedést.
    Ha időközben sikerül a botot megszerezni, egy kiadós ütést mér a támadó fejére. Másképp nem hinné, hogy azt a furcsa tekintetet ki tudná venni a másikból. Mindenesetre életben akarja tartani.
    Látja a többieket is, és ahogy látja, egészen jól vannak, legalábbis annyit lát, hogy mozognak és az azt jelenti, hogy élnek.
    -Lát valaki kijáratot?
    Próbálja maximális hangerőn kiáltani, amennyire tudja, de a por a torkát is kaparja.
    avatar
    Massimiliano Banderas

    IC hozzászólások száma : 19

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Massimiliano Banderas on 2013-12-23, 18:14

    *Talán akkor tesz legtöbbet a megmenekülésük érdekében, ha nyugton marad és szó szerint kővé dermedve megvárja míg az égszakadás a földindulással egyetemben elintézi helyettük azt a szívességet, hogy taccsra vágják a dübörgő szörnyet és egyben kijutást is nyisson előttük. Elképzelhető, bár nem biztos, hogy a sors azért választotta ezt az utat számukra, mert tudta, ha az ő párosukra bízza a szörnyeteg likvidálást, akkor bizony az elkövetkezendő sorokban rettentő sok erőszakot, fröcsögve szétszakadó féregnyúlványokat és különböző gyomorforgató tényt kellett volna közölni. Ez alól felmentés tehát, hogy nem kell bedurvulnia a két férfinak, sőt, még a fenti kút is megrogy az alagút fölött húzódó földdel együtt és úgy szakad be, hogy abba majdnem belesüketülnek, illetve a portól egy hajszál híján megfulladnak.
    Mikor aztán a dübörgés alábbhagy, szeme előtt furcsa, rég nem látott csillogást lát, no meg nem elhanyagolható módon friss levegővel cserélődik ki tüdejében a lenti elhasznált, undorítóan ható, bűzös meleg levegő. Köhögni kezd, ahogy a korábbi stresszből felocsúdva megpillant valami emberközelit, valami olyat, ami hasonlít arra a világra, ahonnan erre a förtelmes helyre került. Thalassara pillant, kinek láthatóan kutya baja, így vagy egymást segítve, vagy külön-külön, de a felszínre keverednek, ahol aztán az oszló porfelhőből úgy tűnnek elő, mint az alvilágot legyőző hősök. Illetve csak keverednének, mert a semmiből tűnnek elő újabb támadóik, kik szerencsére nem olyan nagydarabok, mint a lent vegetáló lény, bár meg kell hagyni, vérmesnek, ezek a jómadarak is elég vérmesek.
    Füle cseng a korábbi robajból kifolyóan, szeméből még most is törölgeti a finom szemcséjű porszemeket, és nem tagadja, meg sem fordult a fejében, hogy máris egy újabb feladat elé állítja őket az az őrült, aki ezt az egész eszement játékot kitalálta és megvalósította. Mindezek tudatában nem csoda hát, hogy elővigyázatlan volt, és felkészületlenül érte őt a megvadult, csurom vizes, vörös szemű falusi, acsarkodó támadása. Jobb híján bal karját emeli föl feje elé védekezés gyanánt, melyre kíméletlenül érkezik a sújtás. Massi karja kiszolgáltatva, a szőke fiú pedig elég rossz bőrben a támadás után. Féltérdre ereszkedik, hisz maradék ereje kiszaladt lábából a fájdalmas suhintás bekövetkeztekor, lépni sem bír, csak a pocsolyás földre rogy és fájdalmas pillantással próbálja fölmérni támadóját, no meg a nem messze lévő Thalassa ellenségét is. Úgy tűnik hasonló stílusú ellent kaptak, körülbelül ugyanolyan támadóerővel és vehemenciával.*
    - Ahh... nekem még beszélnem kell Lysie kisasszonnyal! *magyaráz a vele szemben állónak miközben fölemelkedik, hogy újra kiegyenesedjen.*
    - És nem várakoztathatom meg, hallod?! *nem egy harcos alkat, sosem volt kitéve ilyen helyzetnek és ekkora fájdalomnak sem, mint amilyen most alkarjába nyilallt. Meg sem próbálja balját mozgatni, viszont azt tudja, hogy valamibe kapaszkodnia kell, ha túl akarja ezt a rémálmot élni, így ép jobbjába összpontosítja maradék erejét és, ha kell, akkor egy ruganyos cselt bevetve tér ki a következő kiszámíthatatlan ütés elől, majd megpróbálja sajátját kivitelezni, valahová fejközépre. Ha szerencséje lesz, talán még ellensége orra is reccsenni fog.*
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Re: Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2013-12-22, 22:39

    *Meginog a lábuk alatt a talaj, s ez elvonja pár pillanatra Sallyről a figyelmét. A repedések, a feltörő víz, majd az elsüllyedő szökőkút, a beomló talaj lenyűgöző és egyben félelmetes is, Lysie pedig elköveti azt a hibát, hogy az egész jelenséget nagy kíváncsisággal, végig szemmel követi. Így mikor Sally mozdul, már esélye sincs védekezni, nem mintha amúgy tudott volna, hisz egyik döbbenet után a másik éri.*
    - Sal-... Nem... beszélhetnénk... m...? *akadozó kérdéstöredéke nem teljesen a nőnek szól, Lysie feltételezi, hogy párhuzam vonható a hirtelen fojtogatás és Sally ezt megelőző viselkedése közt, ebben persze biztosra nem tud menni, s a torkára szoruló ujjak gondoskodnak arról, hogy egy darabig még ne is tudja megérdeklődni a hirtelen hangulatváltás okát. A nő szemébe nézve félelem tölti el, leginkább azért, mert a gyilkos ösztönön túl úgy véli, Sally nem önszántából cselekszik, s ha ilyen szörnyűségre kényszerítik, az fájdalmas lehet - s persze a fogyó levegőre teste is pánikkal reagál. Ha akarná sem tudná tiszta fejjel végiggondolni a helyzetet, agya leginkább azon kattog, hogyan szerezzen bőrön át levegőt, ha torkon át nem jön semmi. Ujjait kapaszkodót keresve és lefejtés céljából görcsösen Sally kezére kulcsolja, szemeit lehunyja, izmai megfeszülnek - aztán olyan hirtelen ér véget, mint ahogy elkezdődött. Ahogy a szorító kezek elengedik a torkát, megszédül, egyensúlyát veszti, s a gravitációnak engedve fenékre huppan. Egyik kezével támaszt keres maga mögött, a másikkal sajgó torkát érinti, mindeközben heves köhögéssel kapkod levegő után.
    A nagy fuldoklás közben eszébe jut, hogy ilyen kiszolgáltatott helyzetben újra hamar bajba keveredhet, és a többieknek sem tud úgy segíteni, hogy a könnyeitől alig lát, szóval megpróbálkozik mágiával összeszedni magát, hátha legalább annyit elér, hogy rendesen tudjon nyelni és levegőt venni. Összeszenvedi a varázslatot, s vár. Ha egy kicsit is jobban érzi magát, akkor feltápászkodik a földről, s körbenéz, ki hogy áll, kinek tudna segíteni, mi ellen kell védekezni. Csak ekkor szúrja ki Massiékat, a viszontlátás örömét azonban részben elnyomják a fegyvereikkel hadonászó falusiak. Ha lát a közelben a földön feküdni feltételezett ellenfelet, akit a víz ledöntött a lábáról, akkor felé indul meg ellenőrizni, milyen állapotban van, lefegyverezni, elbeszélgetni vele - konkrét terve még nincs, egyelőre csak felmérné a helyzetüket. Ha ez valamilyen okból nem megoldható, akkor Ameliának indul segíteni - egyelőre még ötlete sincs, hogyan, de a szándék erős Lysie-ben.*

    Használt mágia: Élet mágia - Egészség imája
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-12-19, 21:50

    - Sally?!
    Ismétli meg kérdését, mikor nem kap választ se ő, se Lysie, de az ébenhajú lány még csak feléjük se fordul. Ezt az őrült szemű emberekkel körülvéve igencsak aggasztónak találja. Mégse akar eltávolodni Sallytől, mert hátha valamit a fülével piszkáltak és azért nem válaszol… és akkor meg olyan lenne, mintha cserben hagyná Sallyt. Komoly elszántsággal küzd ösztönei ellen, mi szerint Lysiet is hátravonva távolodjon el mindentől.
    - Szerinted, most mi…?
    Azonban amint Lysiehez fordulna kérdéseivel, a robajló ég- és földindulás belé fojtja a kérdés végét. A hasadás, a kitörő a víz, a remegés, majd a szökőkút teljes eltűnése túlságosan elvonja a figyelmét, későn veszi észre Sally aktivizálódását. Ha választhatna, inkább kérné a csak nem válaszoló-Sallyt a fojtogató-Sally helyett.
    - Ne!! Sally, ne csináld!
    Lysie segítségére sietne, és igazán segítene Sallynek, hogy észhez térjen, de hirtelen egyéb elfoglaltsága akad. Az első nagy döbbenete, hogy hogyan nem vette észre, hogy máris támadó közelségbe értek ezek az emberek. Több idő nem is marad itt a megdöbbenésre, újra elönti az adrenalin, mint reggel vagy mint földalatti járatban.
    Az első csapás elől elhajolni igyekszik egy fél fordulattal, aminek a végén kardjának markolatával célozza támadója homlokát. Nem célja az ölés, most nem worgokkal állnak szembe, hanem emberekkel. A második ütés elől hátraugrik, majd lendületszerzés céljából ismét egy félfordulattal, de most előrefelé igyekszik. Ismét kardmarkolattal támad vissza, most a halántékot célozza.
    Reméli sikerül kiütnie mindkettőt, csak utána néz körül, hogy van-e másik támadó a közelben, majd aztán fordul Lysiék felé.

    Használt csel: Szúró-, vágófegyverek - Markolatütés
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-12-19, 08:57

    *Egészen biztos benne, hogy nincs rendben valami, se kívül, se belül. A külső gondot, például Lysie megszeppent válaszát arra, amit nem neki szánt, majd két barátnője kérdését s a föld repedését csak távoli hangként és képként éli meg. Jelen pillanatban nehéz megállapítania, hogy a szökőkút vizének kitörése, majd a kút teljes elsüllyedése az valós esemény-e, vagy képzelete játszik vele? Képzelete, mely talán már nem is sajátja. És az vajon igaz, hogy a következő kép, amit lát e furcsa elmét borító ködön át, az az, ahogy tulajdon, hennamintás és nem hennamintás ujjai kulcsolódnak Lysie torkára és szorítják?*
    ~ Nem. Őt nem. Nem. NEM. NEM!!!~ *Nem tudja, hogy valósság-e, még ha legbelül érzi is, hogy az, de biztos, ami biztos alapon megpróbál nekifeszülni minden erejével, hogy lefejtse ujjait a lány nyakáról, vagy legalább enyhítsen a szorításon, hogy meg ne fojtsa őt. Nem akarja megfojtani. Nem. Kedveli Lysiet, miért tesz akkor ilyent? S vajon Lysie látja a kobaltkék szemeiben a gyilkos ösztön mögött mélyen meghúzódó küzdelmet az egész ellen? Hogy ezt nem Sally teszi? Vagyis de, csak nem ő akarja.
    Ha nem sikerül szabadulnia elméjét borító ködös idegen uralomtól, az égiek kegyelmezzenek Lysienek, szerencse, hogy a mágiát nem tudják irányítani a szellemek. S ezer szerencse, hogy Sally ereje még nem a régi, hogy elvesztette az összes őselemi és fekete mágia tudását.
    Ha sikerül szabadulnia Sallynek, ahogy megszűnik az uralom rajta, ugyanolyan hirtelen engedi el Lysie torkát, ahogy megragadta, de ugyanazzal az erejű, de immáron saját indíttatású gyilkos dühvel fordul ezúttal a szellemek felé. Ugyanazzal a varázslattal próbálkozik, mint a falusi esetén, bár nem hiszi, hogy ki tudja ütni a szellemeket, de ha elkergetni vagy meggyengíteni vagy megzavarni sikerül, már az jó lenne. Ha Sally nem láthatja a szellemeket, akkor ezt a varázslatot az első útjába kerülő falusi kapja meg, legyen az Amelia vagy a fiúk ellenfele.*
    |2+0=2|

    Használt mágia: Tűz mágia - Tisztítótűz
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-12-16, 21:30

    [ Újra együtt ]

    *Figyelemreméltó a két férfi vért, verítéket és nem kevés energiát felemésztő küzdelme a hely hajthatatlan gonoszával szemben, kinek éhsége úgy látszik csak fokozódott az elmúlt időszakban, mert korábbi igen csak finomnak mondható mozgása, az utóbbi másodpercekben, percekben sokkal keményebbre változott. Ez alapesetben tekintélyt parancsoló lenne, viszont az az el nem hanyagolható tény, hogy az alagút egyik fele beomlott, már nem biztos, hogy a saját elégedetlen, falakat döngetős malmára hajtja a vizet. Persze ezzel ő maga mit sem foglalkozik, annál is inkább, mert hát agytekervényei nem olyan fejlettek, hogy efféle következtetéseket belássanak, más részről érzékei sincsenek olyan szinten kifejlődve, hogy esetleg figyelmeztessék őt egy hamarosan bekövetkezhető veszélyhelyzetre. egy dologgal van elfoglalva, mégpedig azzal, hogy az otthonában izgő-mozgó ételnek valókat mi hamarabb emésztőrendszerében tudja.
    Massi közbeavatkozása, Thalassa szerencséje, nagyjából úgy működnek most ők ketten, ahogyan hasonló szituációban viselkednie is kell egy menekülni kívánó párosnak. Több dolgot is megtalál Thalassa támadóeszköz után kutakodó keze, így a mágiát egyelőre nem kell alkalmaznia, hisz néhány szabaduló mozdulatnak betudható ütés után a csápok engednek, főleg, hogy Massi hangoskodni kezd, ezzel a rém figyelme újból megosztottá válik, az érzékeny pontjára érkező kövecsek meg aztán csak tovább dühítik, mire nagy mocorgással válaszol és megpróbál a szőke ijfú hangját követve megérkezni hozzá. Ez alatt az idő alatt Thalassa elkúszhat a tett helyszínéről, de, ha úgy tetszik, akár föl is állhat, hisz lábából nem ment ki az erő, sérülés pedig nem akadályozza a lábra állásban, vagy a mozgásban. A katakombák ő főgonosza, féregmozgás közben a támfalként szolgáló alagútfalat ismételten megnyomja, melynek poharában ez volt az utolsó izzadságcsepp, mert tovább nem tudja elviselni a fentről ránehezedő súlyt és derékban megtörik. A menekülőútként szolgáló épen maradt utat, hatalmas robajjal, porral és szerteszét repülő földdarabokkal teljes egészében beteríti az alászakadó talajfödém. Az éppen mozgásban lévő szörnyetegre viszont több tonnányi nehezék érkezik, eltüntetve ezzel szem elől az ádáz ellenséget és a legoptimálisabb menekülő útvonalat is a játékosok szeme elől.
    A két férfi egyetlen szerencséje, hogy a fölöttük lévő tartógerendákra nem nehezült akkora súly, mint a nyolc-tíz méterrel távolabbira, melyre odaföntről egy egész kút terhe nehezült. Így történik hát, hogy szemeikbe egy nem várt út fényessége ragyog a szó szoros értelmében is, ami nem más, mint a szabadságot jelentő felszín világossága. A vakító fény mellett azonnal friss levegő tódul az alagútrendszer nehéz, elhasznált, és kellemetlenül meleg levegőjének kicserélésére. Thalassa és Massi kijutása az omlásnak hála sokkal könnyebben és gyorsabban megy, mint amilyennek ez korábban látszódott. A fölfelé vezető út meredek, ámde járható törmelékhalma lépcsőként szolgál, így, ha igénybe veszik az egyetlen fölfelé vezető út szolgáltatását, akkor egyenesen a festői arénaszerű kertbe jutnak, ahol ezóta már javában zajlanak a végjáték percei társhölgyeik és a „bájos” szellemes csapat között…

    …Sally túlhajszolt elméje már az első próbálkozást sem bírta ki, így a jó oldalon álló játékosok száma a következő percekre egy személlyel csökkent, viszont az elvarázsolt falusiak közül is kihullott egy támadó. A legmarconább szellempofa éppen csak birtokba vehette a lány fölött az irányítást, mikor néhány ütemes rengést követően, hosszú törésvonal szánkázik végig a kifogástalan gyepen, összetörve ezzel jó néhány szépen faragott járókövet. A kút sincs kikímélve a megpróbáltatások alól, mert amint a cikázó törés eléri oldalát, azonnal kilyukasztja azt, mely így nem tudja tovább tárolni az így is szabadulni próbáló vizet és akár egy vulkán, úgy tör ki belőle a víz, kimosva lába alól két támadónak is a talajt. A vékony szálú törés még mind semmi ahhoz képest, ami ezután történik. A földrengésnek is betudható remegés nem szűnik, csupán sokkal mélyebbről érkezőbbé és ütemesebbé válik. Aztán hirtelen csönd, majd egy szempillantással később a hölgyekkel szemben lévő kút süllyedni kezd, azután pedig hirtelen szakad be terhe alatt a talaj, ami egy láncreakciót kiváltva kezdi omlasztani a talajt gyepestől, bokrostól, járólapostól, egyre csak szélesedve, egészen addig, míg el nem éri azt a szélességet, mint amekkora a kert alatt húzódott alagút szélessége is volt.
    Mint mindenhez, ehhez is jókora szerencse kell, hogy az alagút előttük néhány méterrel elkanyarodik, így az omlás nem veszélyeztette a még tudatuknál lévő párost. Ellenben, ha már veszélyeztetés, akkor bizony Sally új tudatra ébredve barátnői életére tör. Nem használ fegyvert, csupán testi erejét felhasználva fog küzdeni, illetve fogják küzdetni, mert jelen pillanatban akár egy bábú, úgy van mozgatva.
    Lysie óvatlan közeledése akár végzetes is lehet a fiatal hölgy számára, mert hiszen a hollófekete hajú nő feltett szándéka, hogy lecsapjon rá, méghozzá, hogy nyakánál elkapva semlegesítse, vagy a szellem kénye kedve szerint, akár meg is ölje őt.*


    //Mesélői kockadobás 10 oldalú kockával: 2-5-7-9 gurítás esetén Lysie csapdába esik Sally ölelő, ám egyáltalán nem gyengéd fogásában. Nyakánál szorítást érez, mely pillanatok alatt fojtogatásba torkollik, a levegő könnyen kifuthat tüdejéből, ha nem figyel. Egyéb dobás esetén kicselezi a nőt és több mint világossá válik számára, hogy Sally szándékait gyilkos ösztönszerűség vezérli.//

    |5+0=5|




    *A beomlott törmelékhalmaz láttán értetlenül pislognak egymásra a szellemek, egyikőjük sem érti, hogy volt ilyesmire képes a másik, bár, pár másodpercnyi tanácstalanság után rájönnek, hogy semmi közük az események forgatagához, ahhoz csakis annak a két személynek lesz, kik kisvártatva remélhetőleg előbukkannak a még átláthatatlan fölfelé szálló ködszerű, porfelhőn. Ellenben addig is, míg a férfiak felbukkannak, van még egy személy, akivel törődniük kell még a mai napon. A kiválasztott Amelia, aki eddig megúszta a forgatagot, így tehát elszántsággal telítve várhatja az ezóta igen kellemetlen közelségbe került falubeli ellenséget, ki nem rest a kezében tartott deszkával bal fentről, srégen lefelé csapni. Ameliának nem lesz egyszerű dolga, mert hamarosan párja is akad a támadónak, így tehát ketten rontanak az egyelőre egyedül küzdő nőre. A szembenálló felek között egy férfi és egy nő van, talpon azonban egyelőre nincsenek többen, hála Thalassa, Massi, no meg a szörny koprodukciós omlasztásának. A férfi kezében fokos, mellyel közvetlenül a nő után csap vízszintesen.*

    //Mesélői kockadobás 10 oldalú kockával: Első ütés védése: 2-4-6-8 Második csapott védése: 1-5-7 Mindkét suhintás védése: 3-9-10. Értéktől függően, ha csupán csak az egyik ütést sikerül védeni, úgy a sebzés felületi sérülést okoz, illetve zúzódásnyomot ejt a jobb vállon. Sikeres kitérés esetén az ügyességnek hála azonnal visszatámadható mindkét megtámadott fél.//

    |9+0=9|




    *Thalassa és Massi, ha a felpörgött események kavalkádjában tűnik elő, akkor egy-egy csuromvizes, végtelenül morgós, vöröslő szemű falubelinek látszó elvarázsolt alakot fog a nyakába kapni. Fegyvereik egyszerű közelharci fegyverek, bot és egy jól megtermett szeggel teleütött husáng. A bottal támadó férfi Thalssát nézi ki magának, a husánggal hadonászó nő pedig Massimilianot. Nincs bemutatkozás, nincsenek szavak, csak a felismérést követően az azonnali rohamozó támadás és az ütéselsőség az elbájolt emberek részéről.*

    //Mesélői kockadobás 100 oldalú kockával:
    Thalassa-Massi fogadóütés elől való kitérés:
    1-65 dobás estén: sikeres; visszatámadás lehetősége
    66-100 érték esetén sikertelen; Thalassa könnyű felkarsérülést szenved, Massi komolyabb alkar sérülés//

    |71+0=71|




    //Kockadobás 10 oldalú kockával a következő reagban: Sally: Küzdelem az irányítás visszavételéért:
    Páros dobás esetén: siker; a tudata irányítása újból Sally
    Páratlan dobás: sikertelen; minden marad a régiben, szellemkézben//
    avatar
    Massimiliano Banderas

    IC hozzászólások száma : 19

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Massimiliano Banderas on 2013-12-15, 14:19

    *Teljességgel hatástalan támadásával azért elérte a kívánt hatást és bajban lévő társa helyett, először az ő ténykedését méltatta figyelemre a mélységek ura. Eme kitüntető pillantás nem volt hosszú életű, lényegében pontosan annyi, amekkora gondot Massi okozott a nagydarab féregnek sorozat "csiklandozásával". Rendkívül keveset. Viszont ez a minimális tekintet is elég arra, hogy a szőke fiú jó néhány méterrel odébb, újból a törmelékkel teli posványos förtelemben találja magát, gondolatai és elképzelései pedig tőle még plusz két lábnyi távolságra legyenek.
    Ezeket beletelik egy kis időbe visszaszerezni, addig, ha az ébredező Thalassa nem bánja túlzottan, átadja a stafétát és nagy lehetőséget a szörny lefoglalására. Most jól fog jönni az a kis kényszerpihenő, mit még az első csapás óta nem sikerült kipihennie. Szerencséjére azonban érzékei nem lankadnak: a falnak ütődő test kiváltotta rezgéshullám egy új terv kieszelésére készteti. ~Ha sikerülne kicsit körbejáratnunk ezt a monstrumot, talán elérnénk, hogy többször is a falnak ütközzön, amivel aztán beláthatatlan következmények lehetnének.~ Elég öngyilkos megoldás, de perpillanat nem lát elmésebbet saját részről, közös opciót kidolgozni pedig nincs elég idő. Az is kész csoda, hogy egyáltalán még életben vannak idelenn.*
    - Héé szörny! *kicsit kába, kicsit harctól részegült, kicsit őrült, de teszi a dolgát.* - hahó, ide nézz, itt vagyok... *integet a félhomályban, bár megmondani ő sem tudná, hogy miért, hiszen túl sok szemet nem látott a lényen, viszont mégiscsak jobb ez így lelkének, hogy hangadás mellett némi jelzésértékkel is bír. Ha másnak nem is, akkor Thalassának, hogy jelezze megvan még, és nagyjából merre is kell keresnie.*
    - Van egy kis ajándékom a számodra... *van miből válogatni, már, ami a törmelék, földlabda és egyebekre értendő, hisz a trutymó mellett nem is kevés szikla, kő és szinte kőzet keménységű tömörödött földet találni, hála az omlásnak. Így történik hát, hogy föltápászkodva már sokadjára a mocsokból, néhány jókora darabkát is kezében tart, hogy célra tartva megeressze a szörnyszülött felé, ezzel elterelve figyelmét az ezóta már feltehetően aktív társáról, ki továbbra is első számú célpontja lehet a földalatti gonoszságnak.*
    - Erre Thalassa, mozgassuk meg ezt a dögöt, mielőtt elpatkolna... *furcsa, de mindenesetre csapatépítő szavak hagyják el a fiú száját, mert ebből is látszik, hogy bízik a megmenekülésükben, hisz szeretné még többek között Lysie kisasszonyt viszontlátni.*
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-12-14, 21:47

    Igazat ad Lysienek, elég a trutyitól összetapadt copfjára pillantania, vagy a lányokra néznie. Habár magában megjegyzi, hogy legalább a tekintetük tiszta, ezzel kenterbe verik a körülüttök gyülekezőket. Alaposabban szemügyre veszi az embereket. Ezzel azonban sokkal előrébb nem jut, ugyanis újabb apróságokat nem fedez fel. Láthatóan nincsenek igazán maguknál, nincsenek túl jó bőrben, és nem tűnnek túl kommunikatívnak.
    - Amúgy mit csináltál vele?
    Kérdi Sallytől, nem tudja, hogy csak simán kiütötte, vagy valamilyen tisztító varázslatot használt a lány. Mindenesetre jobban érezné magát, ha mindannyian a nagydarab fickóhoz hasonlóan kifeküdnének, vagy kitisztulna a fejük és együtt kijutnának innen.
    - Lehet, hogy ők az elveszett falusiak?
    Az öltözék alapján egyébként is ez volt az első gondolata, most megosztja a lányokkal is. Nem mintha emiatt könnyebb dolguk lenne. Szinte hallja a néni szavait, ami már akkor se volt túl megnyugtató, most viszont egyenesen hátborzongatóvá válik az éles visítástól.
    - Sally?
    Nem tudja pontosan, hogy mi a baja barátnőjének, amiért így kikelt magából. Figyelme most megoszlik, hol Sallyre, hol a közeledőkre pillant. Még mindig nem tudja, mit is kellene csinálniuk.
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2013-12-08, 23:23

    - Az meg mi? *kérdi egyelőre csak magától, amint kiszúrja a falusiak testén a sérüléseket, zúzódásokat, fognyomokat. Első ránézésre semmilyen állat sem ugrik be neki, meg hát távol is van tőlük ahhoz, hogy szépen, precízen fogmintát vegyen, viszont második ránézésre bevillan az elméjébe az a farkas-szerű szörnyfalka, akikhez idefele jövet volt szerencséjük. Talán csak véletlen egybeesés.*
    - Nem igazán, vagyis... *A nyomok túl kuszák számára ahhoz, hogy bármit is tisztán kiolvasson, azonban csalódást sem akar okozni a társainak, így tovább próbálkozik. Ugyanilyen konokul áll a falusiakhoz is, Lysie-nek ugyanis meggyőződése, hogy szép szavakkal bármit meg lehet oldani. Attól még, hogy hörgő feleletet kapott a monológjára, nem biztos, hogy az idegenek nem értették meg a szavait. Így hát a nőhöz fordul, kit legelőször megláttak, s tesz felé egy lépést.*
    - Elláthatom a sérüléseid? *ajánlja fel jóhiszeműen, feltételezvén, hogy ha ilyen kedves gesztust tenne egy idegenért, akkor a nő biztosan értékelné azzal, hogy nem csapja le a fejét a nyakáról közben. Ezt azonban már sosem tudja meg, mert az eszelős vihogás, mely a semmiből rázza meg a kertet, arra készteti, hogy a fegyveréhez kapva a helyén maradjon.
    Sally ekkortájt kezd el furcsán viselkedni.*
    - J-jó, akkor nem próbálom meg... *dünnyögi zavartan, szégyenlősen, hisz biztos benne, hogy az a "nem" neki szólt. Így utólag belátja, butaság a feltételezett ellenfélnek felajánlani, hogy bekötözi a sebét, de azért még nem kell ilyen durván rászólni... S körülbelül ez az a pont, ahol kezd gyanússá válni, hogy talán nem is neki címezte Sally az üzenetet - vagy csak nem ilyen jelentésben.*
    - Sally, jól vagy? Minden rendben? *faggatja aggódva a nőt, kérdőn Lilire pillantva közben, hátha ő látott valamit, ami Lysie figyelmét elkerülte. Mindenesetre megindul Sally felé, úgy vélvén, jobb most minél közelebb maradniuk egymáshoz.*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-12-02, 17:48

    *Erősen fohászkodik, hogy Amelia és Lysie szóbeli próbálkozásai sikert érjenek el, még ha magában szkeptikusan is áll a dologhoz. Nem hiszi, hogy beválhat, de kétségtelenül igaz, hogy egy próbát megért, s nem nagy fáradtság.*
    - Ez is biztosan nem normális... *Pillant fel az égre, inkább csak magának mondva a szavakat, ahogy figyeli a természetellenesen gyorsan gomolygó, sűrűsödő felhőzetet fölöttük, ahogy kezd árnyékot vetni napfényes kis ligetükre a labirintus közepén(?).*
    - Juhú! *Örvend, mikor a mágiája célba talál, s úgy tűnik, ha olyan bűbáj élt is a delikvenseken, amilyent Sally gyanított, nem lehetett túl erős a kötelék, ha egy ilyen gyenge ellentámadás leverte arról a nagydarabról. Sőt, még a lábairól is leverte, amiért is Sally elhúzza picit a száját féloldalas.*
    ~ Bocsi.~ *Na de úgy tűnik, ez beváló taktika. Akit nem tud Amelia lenyugtatni, s túl közel jönne hozzájuk, míg Lysie segítségével a nyomok alapján próbálnak kitalálni, azt ő majd elintézi így. Annyi energia még van benne. Mennyivel jobb lenne, ha varázsereje teljében lenne, mint egy éve! Csak az a varázslat-próbálkozás teljesen lenullázta őt, még Deirának is félt elmondani, mivel próbálkozott és mivel járt a próba.*
    - Látsz valami kiutat, Lysie? *Érdeklődik, s már éppen célba venne egy következő falubelit, aki túlzottan halad feléjük és nem árt jobb belátásra téríteni, mikor keze alig-alig engedelmeskedik, illetőleg nem egészen úgy akar, ahogy ő akarná. Megfeszül szinte teljes testében, nemcsak ujjai feszülnek meg egyenesen, majd záródnak szorosan ökölbe. Ki tudná megmondani, hogy melyik ezek közül a nő akarata, s melyik az, amelyik ellen védekezni próbál? Érzi a támadást, noha szavakba nehezen önthető az érzet. Fájdalommal nem jár, inkább csak a léleknek, a tudatnak fáj, hogy saját testét próbálják ellene fordítani, s ami még rosszabb lehet: két barátnője ellen is. S hogy jelezze nekik?*
    - Neeeeeeeeemmmmmm! *Próbál szavakkal megerősítve is ellenállni, küzdeni a nem is tudja micsoda vagy kicsoda ellen, de aztán ki tudja, ajkai engedelmeskednek-e? Az biztos, hogy jelen helyzetben azt az eszelős vihogást ő ugyan hallotta, de fel nem fogta, csatatérré változó agyáig nem jutott el az információ.*
    |10+0=10|
    avatar
    Thalassa Y'arioth

    IC hozzászólások száma : 98

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Thalassa Y'arioth on 2013-12-01, 23:18

    A rossz istenek a megmondhatói, hogy a fejsérülés és a levegő hiánya miatt, amit a derekára fonódó és eléggé szorongató csápok okoznak, mégis magához tér. Nem túlzottan, de ahhoz elég, hogy a védekező reflexe beinduljon, mert veszélyt érez.
    Ha mindkét keze szabadon van, akkor keres valamit, amivel üthet, döfhet, bármi. Ha nincs, akkor mágiához folyamodik, de az minden bizonnyal kis sikerű lesz, lévén, eléggé szédül. Így vagy lövedék vagy valami más csapódik a csápokra, hogy szabaduljon.
    -Te féreg! – csak suttogni tud.
    A hangok és minden egyéb egyáltalán nem jut el hozzá, erősen zúg a feje. Ha sikerül kiszabadulnia, akkor elkúszik vagy ha fel tud állni, akkor feláll.
    -Massi, merre vagy? – kapkod levegő után, ha tud és nem került ismét csávába.
    Hamar vissza kell nyerni önuralmát és tudatát, különben hova lesz a renoméja. Ha észreveszi a repedést, akkor a megmaradt mágikus energiájából sorozatot lő rá, hogy beomlassza, s egyben, ha megtalálja Massit, elrántsa, s futni kezdjenek az ellenkező irányba.
    Több mágiát már nem tud majd elhasználni, mindet felélte.

    Fekete mágia - Halál: Lelkek bosszúja
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Játék az élet - V. fejezet: Újjászületés

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-12-01, 22:24

    [ Amelia – Lysie – Sally ]

    *Milyen egyszerű is lenne a jelenlévők élete, ha ezekre az első és talán még második ránézésre is aggasztó külsejű és viselkedésű emberekre, némi szívre, észre vagy bármi másra való beszéddel hatni lehetne. A próbálkozás mindenképp dicséretet érdemel, ám sajnos a bűbáj ettől kissé összetettebb.
    A záróakkordként szolgáló, idealizált aréna összképe önmagában már-már a barátságos kategóriát is megütné a maga zöldellő környezetével, bájos szökőkútjával, térköves járdáival, no és persze a magával ragadó, hibátlan gyepével. A képet a jelen pillanatban még csendes pusztítók táborába sorolandó ellenségen kívül az időjárás és a felhőzet módszeres romlása csúfítja. Az eget uraló bársonyos bárányfelhők néminemű magas terekben fújó viharos szél segédletével, lassanként átadják helyüket a zabolátlan zivatarfelhőknek, melyek egymáson, illetve egymásban gomolyodva érkeznek, hogy egy időre megvonják a kellemes napfényt a játékosoktól. Némi hasonlóság azért észrevehető a kitörni készülő vihar és a lassanként, nem éppen barátkozós szellemben érkező falusiak látványa között. no és persze a szelíd bárányként leledző felhők és a hölgyek közt.
    Amelia emberi nyelven történő próbálkozása alapesetben jó döntés lehet, de most valahogy a szép szavak nem hozzák meg a kívánt hatást, sőt, olyannyira nem, mintha csak a falnak beszélt volna köszöntőjével. Jól érzékelhetően az emberi szavak semmisnek bizonyulnak a varázslathoz, mit a kísérleti nyulak fejére olvasott valaki a korábbiakban. A lány mágiája pedig kérdéses, hogy hasznos volt e, ugyanis eddig nem léptek fel támadóként, egyszerűen csak folyamatosan érkeznek, és kissé fenyegetően viselkednek. Elképzelhető, hogy a kimondott szavak hatására nyugodtak meg, de az is lehet, hogy csak az Irányító jelére várnak.
    Sally feltevése logikusnak tűnik, csak egyelőre túl sok a „ha” kezdetű mondat és elég elméleti síkú a felvetés. Nem mintha a szembenálló oldal tagjai keresnék a szemkontaktust, azért lehet jó lesz vigyázni a szemezéssel, mert hát azok a bevörösödött szemfehérjék elég demoralizáló hatásúak, a hozzátartozó vicsorgással és hörgéssel pedig egyenesen rémisztőek lehetnek a gyengébb jellemek számára. „Aki keres, talál” örökérvényű elvén mozogva, a hollófekete hajú nő megtalálja a falka legerősebbikjét, egy nagydarab fickót, kinek tünetei tökéletesen olyanok, mint a már támadás közelben lévő társáé. Az ige megfogan Sally ajkain, mely néhány másodperc múlva nagyon úgy fest célba is talál. Telitalálat… már, ami a kiütést illeti, ugyanis a következő másodpercben, a célpont fegyverét elejtve, erőtlenül rogy a gyepre, majd arccal lefelé elterül ott. Megvan a gyógymód? Talán… viszont a móka még csak most kezdődik…
    Mindeközben Lysie tesz egy sajátos, próbának beillő kísérletet arra, hátha talán hosszabb kommunikációval, némi testbeszéddel és kellemes csengésű hanglejtéssel közelebb kerülnek majd a totális megoldáshoz. A válasz önmagáért beszél… vagyis inkább hörögve mantrázza azt, amit egy perccel ezelőtt is. Viszont, ha a morzsákat keresi a nyom összerakásához, több dologra is felfigyelhet. Minden egyes falubeli kezét kisebb-nagyobb zúzódások, sebek rondítják, a szétcincált szoknya és nadrág valamiféle viaskodás jelei, ránézésbeli fognyom alapján farkasféle lehetett a küzdőfél. Az aréna viszont szokatlanul sebészi tisztaságú, sehol egy patkónyom, állattól, esetleg embertől, netán egyéb furcsaságtól eredő lábnyom, aggasztó, hogy egyelőre nincs igazán mibe kapaszkodni.
    Ellenben a következő másodpercek eseménydúsra sikerednek: érkezik ugyanis egy mindenkihez eljutó, eszelős vihogás hangja, mely akadálytalanul visszhangzik a sövényfallal ölelt arénakertben, mintha csak a közönség elevenedett volna meg, kik a gladiátorokat szeretnék harcra, de minimum védekezésre késztetni a közeljövőben érkező csapás okán. Nem kell sokat várni az eddig tökéletes rejtőzködésben lévő Irányítóra, ki nem más, mint A szellem, aki, illetőleg, akik eme eszement játék szenvedő alanyait a sövénylakó manókon keresztül egyenesen a karmok fogságába üldözték. Észlelve, hogy kezdenek nem úgy alakulni a dolgok, ahogyan azt ők eltervezték, máris akcióba lendülnek, célpontjuk pedig nem más, mint a jelenlegi legbuzgóbb játékos: Sally.
    A támadás lényege, a kikapcsolás, a játékból való mihamarabbi kivonás, mellyel gátat von a későbbiekben bekövetkezendő problémáknak. Rendkívül magas fokú, sajátos, mentális támadással próbálják a lány elméjét irányításuk alá vonni. Pontosan úgy, ahogyan a kitömött bemutatóállatokat keltették életre, és döntötték össze a kiállítótermet. Az emberi agy bonyolult „szerkezet”, így hiába minden igyekvésük, bizonyos önkéntelen és mesterségesen irányítható emberi, védelmi mechanizmus blokkolhatja a hullámokat, melyek egy élőhalott értelmi szintjére süllyesztenék a jelöltet.


    //Sally rendkívüli mentális erőről tehet tanúbizonyságot és ezzel pajzsként óvhatja meg elméjét a támadástól, amennyiben tíz oldalú kockával 2-6-ig terjedően gurít. Egyéb esetben, sorsa és teste fölött elveszíti az irányítást.//


    [ Thalassa – Massi ]

    *A földalatti küzdelem vendég szemszögből kezd nagyon rosszul állni. A küzdelmes csata a végéhez közeledik, ugyanis Thalassa nem kapott a külvilágtól akkora ingert, hogy agya érdemesnek találná a szituációt arra, hogy felébressze. A nagy ütésből eleddig nem sikerült magára találnia, viszont ez rövid úton azt eredményezi, hogy zamatos falatként megemésztésre fog kerülni.
    A szőke fiú hősies próbálkozását egy csiklandozó viszketéshez lehetne hasonlítani, miközben éppen a legfinomabb falatot vennénk a szánkba. Dilemma, hogy mi legyen előbb… a falat, vagy a viszkető érzés semlegesítése. A kettő megszüntetése nem megy egyszerre, mert az egyik elveszi a másik teljes kiélvezését. Így van ez most is, a ritmusos ütések arra késztetik a nagydarab férget, hogy előbb a társa életét menteni igyekvőt intézze el és csak azután habzsolja majd az ájultat.
    Némi mozgolódás után a még mindig megkavarodott, szédelgő Massit egy határozott mozdulattal löki odébb, eközben azonban a nehezen mozgó testének tömege nekifeszül az alagút oldalának és megrepeszti azt. A törésvonal egészen a beomlott részig fut, és nem csak látványa, hanem szokatlan hangja is van a mozgásnak, mindez persze nem kerüli el a világgal forgó fiú tompán működő érzékeit sem.
    A jókora zaj és a késlekedés okozta regenerálódás visszahozza Thalassat a világ fájdalmas jelenébe. A szorító csápok érzete és a földalatti világ rémálmokba illő teremtményének kézzelfogható közelsége hamar elhessegetheti az alélt pislogást, jó lesz mihamarabb kitalálnia valamit.
    avatar
    Massimiliano Banderas

    IC hozzászólások száma : 19

    Játék az élet - IV. fejezet: Az út vége

    Témanyitás  Massimiliano Banderas on 2013-11-28, 19:10

    *A gyorsan múló másodperceket úgy érzékeli, mintha kis túlzással, de órák lennének. A lassított felvétel hozzá képest fénysebességgel cikázik, a fájdalom, mit az esés és ütődés következtében érez, egyre csak erősödik. A posványos földön üldögélve úgy érzi magát, mint tapasztalatlan ifjú korában az egyik városi csehóban némi ogrepálinka elfogyasztása után. Az tud hasonló térbeli árnyakkal, különböző forgásokkal operálni szeme előtt, természetszerűen a színárnylatok széles skáláját kihasználva. Nagyokat fújtat, hogy kissé összeszedje magát és testét a sokkhatásnak is betudható szörnybeköszönő után. Egy valamiben biztos: hogy nem halt meg. Mert, ha így lenne, akkor valószínűsíti, hogy nem fájnának úgy tagjai, ahogy még az életben sosem. Nincs hozzászokva teste az efféle igénybevételhez, így azon sem csodálkozik, hogy Thalassa sincs éppen a legjobb bőrében.
    Úgy fest, hogy a monstrum először valamiért a morcogós fickót szeretné felfalni és csak azután következik ő. Ezt azonban nem engedheti meg. Úgy van vele, hogy vagy egyszerre kell betömnie mindkettejüket abba az undormányos pofázmányába, vagy egyikőjüket sem. Nincs kivételezés. Főleg nem egy két fős csapatban! Ezért aztán erőszakhoz kell folyamodnia: olyan erősen kezdi ütni, puszta kézzel a puhos bevonattal takart szőrtől sem mentes féreg testet, hogy azt már illene észrevennie még egy lakomára készülő vendéglátónak is. Sajnos nincs jobb ötlete, mint ütni, haol éri, főleg azon a részen, ahol kénytelen mozdulni, ha elakarja hessegetni onnan a szőke "vadorzót".*
    - Hagyd békén, te tohonya rondaság! *mintha a másik értene abból, amit kiabál, a végén még jól bele is rúg a testbe, hadd fájjon jobban a lába, de kétségbeesésében már az sem érdekli. Nehogy már a szeme előtt falja fel cimboráját...*
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Re: Montea vadonja

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2013-11-27, 17:15

    - Kár, hogy nem tudunk zsebre tenni! *pillant Sallyre, elgondolkodva azon, ismer-e egyáltalán olyan bűbájt, amivel embereket kabalaméretűre össze lehet zsugorítani. Akkor aztán csak zsebre tennék a nőt, így mindig ott lenne velük, ha át kell jutni valamilyen akadályon.
    Bezárul mögöttük az ajtó, s az arénaszerű tér láttán Lysie bizony megnyugszik. Nem lát csapóajtót a földön, sem figyelő szempárt a sövényen túl, csak egy gyönyörű szökőkutat, ami elég ahhoz, hogy egy kis időre elfelejtse minden nyűgjét.*
    - De szép! *indul el megszemlélni a dísztárgyat, abban a reményben, hogy ez a kalamajkák végét jelenti, s mindjárt megjelenik majd a házigazda, hogy gratuláljon nekik, amiért sikerrel vették az eltúlzott feladatokat. Az biztos, hogy lesz egy-két építő jellegű tanácsa számára a játékot illetően, a későbbi versenyzők túlélése érdekében...
    Ekkor szúrja ki a nőt és a társait. Hiába fog mindegyikük egy-egy fegyvert, Lysie-nek már ez is felüdülés az ijesztő és undorító ellenfelek után. Végre olyanok jönnek, akikkel lehet kommunikálni.*
    - Talán csak nem túl meggyőző a megjelenésünk *mutat példának okán saját ruházatára, melyre kosz és trutyi kettőse itt-ott vastag rétegben tapadt, ráadásul még jó illata sincs. Az biztos, hogy nem szívesen állna most így Massi elé - azzal jelentősen rontana az eddigi benyomásán.* Bár, ők sem valami meggyőzőek... *Teszi hozzá zavartan, amint jobban szemügyre vette a hozzájuk legközelebb álló nőt.*
    - Elnézést! *szólítja meg barátságos hangon a három nőt és a két férfit.* Meg tudnák mondani vagy mutatni nekünk, merre tudunk kijutni innen? Essex úr furcsa játékát játsszuk, ismerik őt? Esetleg a közelben van?
    *Abban egyetért a lányokkal, hogy az idegenek zavarodottnak tűnnek, de még mindig jobb, mint a kapun túli szörnyecskék. Nagyot nyel Sally magyarázatát hallva az esetleges okokról, s tekintetét rögtön a földre szegezi, épp csak az idegen nő derekáig mer felnézni.*
    - Folytatom a nyomolvasást *Az előbb bevált, s most vannak konkrét személyek, kiknek nyomaiból kiindulhat. Egy próbát mindenesetre megér, ha már Amelia és Sally is próbálkoznak.*

    Használt mágia: Természet mágiairányzat - Nyomolvasás
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Játék az élet - IV. fejezet: Az út vége

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-11-21, 12:57

    *Elfojt egy mosolyt a "tüneményes szörnyecske" szókapcsolaton. Ha ő a vékonyka kis lények helyében lenne, összezavarodna, hogy ez most bók vagy sem? De kár, hogy a lények nem zavarodnak így össze, előnyükre vált volna, mármint a három nőnek.*
    - Lárvák? Több is volt? *Ő az eddig elmeséltekből csak a nagyról tud, amelyik most éppen a két srácot boldogítja.*
    - Milyen igaz! *Kap Amelia ötletén, s egyesével dobálja az érméket, némelyiket szikrázó mágiával megspékelve, némelyiket csak úgy magában. Szerencsére az ajtóval hamar elbánnak, így nem kell Amelia táskáját kifosztania. Épp időben nyílt az ajtó, a pénzérmék elfogytak, de a táskát még nem kellett kinyitni. Siet is a két lány után át az ajtón.*
    - Azért ezt halkan mondd, még a végén legközelebb ellopnak engem is. *Vigyorog a kabala szó említésekor, s hirtelen fordul hátra, mikor kattan mögötte a zár.*
    ~ Nem tetszik ez nekem. Nem tetszik...~ *Nem akarja hangosan kimondani, de sajnos nincs is rá szükség. Elindulnak előre a kút felé, próbálván felderíteni a helyet, hova jutottak és kiélvezni a nyüzsgés utáni nyugit, de aligha tettek pár lépést, máris vendégeik akadtak. A nő ábrázatát és a deszkát elnézve nincsenek rózsás helyzetben, s ott jön a többi is.*
    - Szinte visszavágyom azokhoz a famanókhoz, vagy mikhez. *Morogja, miközben próbálja felmérni mennyire gyorsak és összeszedett mozgásúak és gondolkodásúak a titokzatos emberek.*
    - Furcsa a szemük és a képük. Mintha el lennének kábítva, vagy megbabonázva. Két varázslat jutott eszembe: Hipnózis és Familiáris. *Kelletlenül mondja ki, mert akár az Elme-, akár az Átok-mágiáról van szó, azok nagyon magas szintű varázslatok.*
    - Ha az első, akkor bárkivel találkozunk, kerüljétek a szemkontaktust. *Második esetén meg legfeljebb az ima segíthet, de ezt nem mondja ki.*
    - Valahonnan jönnek, keressük a kijáratot... *Ennyit tud még ötletelni, s közben kíváncsian lesi, hat-e Amelia varázslata, és van-e kijárat. Ha a varázslat nem hat, s az udvariasság sem használ, akkor Sally próbálja megtalálni a jelenlévő falubeliek közül a legerősebbet. Azt kellene először az oldalukra állítani, s ha megleli, akkor máris mágiát idéz rá. Megtöri a negatív varázslatokat, mondjuk a napégési sebeket utólag biztos nem köszöni meg az illető. Vajon sikerül felébreszteni, ha egyáltalán jól gondolta, hogy valami negatív varázslat alatt állnak az emberek? És ez elég erős megtörő varázslat?*
    Használt mágia: Tűz mágia - Tisztítótűz
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Játék az élet - IV. fejezet: Az út vége

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-11-19, 20:58

    - Tyű, Lysie, hogy belejöttünk ebbe az ajtónyitogatásba!
    Kiált fel szinte meglepődve, mikor elsőre kinyílik az ajtó. A korábbi szerencsétlenkedéseik után nem számított ilyen gyors sikerre.
    - Sally, megtartunk téged kabalának!
    Legalább személyes tárgyaik javarésze megmaradt, csak azért fohászkodik, hogy megérje. Még mindig azon a véleményen van, hogy inkább veszíti el még ruháit is, mintsem a kapun túl egy dühöngő vadállat a fejét vegye.
    Aggodalma egyelőre alaptalannak bizonyul a szép gyep és szökőkút láttán. Azonban azt már megtanulta itt, hogy a látszat nem minden. Épp ezért nem engedi le kardját, sőt valószínűsíti, hogy míg a falut el nem hagyják hazafelé menet, el sem ereszti kardját.
    Az emberek látványa – fegyverek ide vagy oda – nem tudja, hogy megnyugtatja vagy megijeszti, a kastélyba lépése óta nem láttak senkit, így nem tudja, hogy ez most jó vagy rossz.
    - Öö, helló! Szép napot!
    Az udvariasság sose árthat. Azért a fegyverszerűségek miatt úgy gondolja nem árthat egy kis nyugalom a falusiaknak. Mozgását igazítja a lányokhoz, elvégre egységben az erő.
    - Mit gondoltok?
    Használt mágia: Asztrálmágia - Megnyugtatás
    avatar
    Thalassa Y'arioth

    IC hozzászólások száma : 98

    Játék az élet - IV. fejezet: Az út vége

    Témanyitás  Thalassa Y'arioth on 2013-11-12, 20:52

    -Ne magadból indulj ki, öcsi. – veti oda foghegyről, miközben haladnak.
    ~Hát persze, még beszélsz.~ Azért el kell ismernie, van a fiúban kitartás és akarat. Annál jobb, mert nyámnyila adósakra nincs szüksége. Persze, ahhoz előbb úgy kell kijutniuk, hogy Massi legyen az adósa neki.
    A húzást, majd pedig a köré csavarodást még jobban, sőt a szorongatást sem érzi. Eléggé bevágta ahhoz a fejét, hogy a sötétség, ahová lelke valóban tartozik, úgy ölelje át lelkét, hogy el ne engedje. Így nem tudja, hogy éppen a ragadós, nyálkás földön húzza a féreg, szerencsére arccal felfelé, még kap némi levegőt, a szorongatás ellenére is. De minderről nem tud.
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Játék az élet - IV. fejezet: Az út vége

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-11-11, 21:15

    [ Thalassa - Massi ]

    *A féreg felröhögne az eset után, ha lennének hangszálai és némi önelégültség érzete. Szája viszont van, nagy, széles és sötéten tátongó, amivel máris dolgozni szeretne, mert hiszen ki szereti a kihűlt, és totálisan hullamerev kétlábút… hát ő biztosan nem. A szőke emberférfi lesz a desszert, abban úgyis azt szereti, ha egy kicsit ficánkol az áldozat, valahogy jobbat tesz az emésztésnek, ha a végjáték izgágáskodik kissé. A jelenlegi menü nem más, mint alélt Thalassa véresen, mert úgy az igazi.
    Az ájult férfire rácsavarodnak a Massimilianot eleresztő csápok és lassan, de annál biztosabban húzza szájszerve felé, hogy megtöltse vele a már ki tudja mióta éhező gyomrát. Emberes kis étek áll ma házhoz, jó sokáig el lesz egy ilyen lakoma után a sötétben vegetálva. És, ha már tálcán érkezik a főétel, jobb szereti azt úgy elfogyasztani, hogy aktív, pezsgő vérkeringéssel kerül bendőjébe, így némi szorítással arra ösztönzi áldozatát, hogy sípoló álmából ébredjen fel és lássa a nem túl szívderítő látványt, amint épp be akarják őt tömni valami bűzös helyre, ahol aztán elevenen megemésztődik.*

    [ Amelia - Lysie - Sally ]

    *A három grácia szemlátomást könnyedebben munkálkodik együtt, mint külön-külön, vagy lásd a gusztustalan féreg esetében, duóban. Több időt kellene külön tölteniük, gondolhatják magukban a felháborodott manók, mert legnagyobb sajnálatukra hiába az összeverődött tömeg és a szinte észrevehetetlen lopózás, az ajtó mechanikája nem fogott ki a hölgyeken. Ebből pedig egyenesen az következik, hogy nem tudtak még csak egy kicsikét sem szórakozni, eltulajdonítani valami igazán értékeset vagy fontosat.
    Immáron mindez már a múlt, mert az ajtó zárja kattan és gondoskodik arról, hogy ami korábban volt, az ne ismétlődhessen meg újból. Így történik, hogy egy első ránézésre tökéletes kör alakú, sűrű, sötétzöld sövénnyel körbefont, felül teljesen nyitott, arénához hasonló helyre érkeztek, melynek közepén egy csodaszép megmunkálású, a kastélyhoz és közvetlen környezetéhez abszolút illő, tökéletesen működő szökőkút is helyet foglal. A kúthoz vezető út igényes, térkőlapokkal kirakott, a talajt minden irányban, összefüggő zöld pázsit takarja, látszik, hogy rendben van tartva és nagy gonddal van erre a központi helynek is beillő részre a kastély kertésze.
    Egyelőre minden nyugodtnak tűnik, sőt, túlságosan is nyugodtnak. Aztán egyik pillanatról a másikra egy csapzott ábrázatú női alak jelenik meg a kút irányából, ruházata hasonló a falubeliekéhez, egyszerű, dísztelen, de a maga nemében mégiscsak szép. A köténye sáros, itt-ott szakadt, maszatos és vérlenyomatos. Nem egy szívderítő látvány még így ötven lépés távolságból sem, a kezében lévő deszkával pedig valószínűleg nem az előbbi, menekvést nyújtó kaput próbálná bereteszelni. Kicsivel később előtűnik még négy alak a kút takarásából, kik között két férfi és két nő látható, utóbbiak hasonló stílusú ruhában, mint az előrébb lévő nőé. Mindegyikőjük kezében valamiféle fegyver látható, fejsze, fokos, deszka, nincs távolsági fegyverük és feltételezhetően a mágiához sem ért az egyszeri földműves.
    A közelebbi nőt azonban jobban megnézve, látható, hogy állapota rendkívül zavart, szeme vörös, arca beesett, mintha transzban lenne és egy felsőbb parancsnak engedelmeskedne.*
    avatar
    Massimiliano Banderas

    IC hozzászólások száma : 19

    Játék az élet - IV. fejezet: Az út vége

    Témanyitás  Massimiliano Banderas on 2013-11-04, 19:07

    *Ezen a rendkívül szemléletes helyen kezd rájönni azokra a nem elhanyagolható tényekre, hogy sem a klasszikus értelemben vett sötét, sem pedig az ehhez fogható zárt helyeket nem kedveli, főleg úgy, hogy minden levegővétel nehézkes, csurog róla a víz, a mozgás problematikájáról meg inkább ne beszéljünk, mert szép szavak nem jutnak eszébe, csúnyaságokra pedig gondolni sem szeret.*
    - Na, de nem hogy én, _más_ sem tudja merre kell menni... *nyomja meg a szót, hogy éreztesse a férfival, ne legyen annyira elvarázsolva saját leleményességétől és útvesztőkön átvezető tudományától, hiszen ugyanabban a cipőben járnak, csak épp Massi per pillanat elnyomva érzi magát a zsarnok Thalassa kísérőjeként.*
    - Nekem aztán nem fogy a szuflám. *úgy felvonja az orrát, hogy nem sokon múlik, hogy némi plafonról alálógó gyökérzet bele ne lógjon. Amúgy is büszke gyerek ő, így nem tetszik neki, ha csak úgy leszólják az ő féltve őrzött szuflatartalékát.*
    - Na meg aztán ott van a... *partnere vérnyomásának szerencséjére nincs ideje elmondania okfejtését, valamely igazán érdekfeszítő dologról a kijutással kapcsolatban, mert szövegelését elnyomja az a fülsiketítő robaj mi a szörnyeteg felbukkanásával jár együtt.*
    *Ennyi hűhó némi húsért, ez a szerencsétlen pára tényleg elég ritkán juthat efféle idetévedt finomsághoz, ha szó szerint ennyi követ képes megmozgatni értük. Mi az, hogy megmozgatni, sokkal inkább átmozgatni, már, ami szegény Massimiliano gyakorlatát illeti, amivel egy olyan költőien eltúlzott dupla csavart pördül a levegőben, hogy egyenesen arccal érkezik a gusztustalan szmötyibe. A landolást követően talán egy pillanatra még az eszméletét is elveszíti, szerencsére azonban féloldalra fordul, így feje kikandikál a büdös posványból. Szőke tincseit a barnás, feketés furcsa állagú víz(?) kellőképp átfesti, arcát a kövezet ütötte meg, és még egy igazán férfias sexepil vágás is megjelenik az állának jobb oldalán. Nincs teljesen magánál, az egyszer biztos.*
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Játék az élet - IV. fejezet: Az út vége

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2013-11-03, 20:12

    *Felkészül a legrosszabbra, ám úgy tűnik, halálos veszély helyett ezúttal valami enyhébbet kapnak. Ahogy a sok szörnyecske körülveszi őket, első látásra valami cukiságot remél, hisz ami apró, az legtöbbször szeretni való is.*
    - De aranyo-... Nem, mégsem. *szabadkozik rögtön, mert az elsőre manószerűnek látszó apróságok vékony teste, hosszú karjai egyáltalán nem hasonlítanak azokra a levelek alatt élő lényekre, akiket apja mesehősökké avanzsált esténként, mikor épp kifogyott a történelmi leckékből. Sőt, Amelia példáján okulva még az is kiderül, hogy inkább lopós, mintsem harcos népség, ami testi épségüket nézve legalább nagy szerencse - egyelőre.*
    - Én sem láttam még ilyen... tüneményes szörnyecskéket *mosolyog rá az egyikre a rengetegből, hátha a szép szavak érnek valamit. A korábbiak tükrében már minden ötlet megér egy próbát.
    Látván, Sally mire készül, beáldoz ő is pár csilingelő érmét, amit a zsebében talál, és egy szép hajtűt is, aztán Lili mellé lép, a kapuhoz.*
    - Végül is jobb, mint a lárvák, nem igaz? *kérdi halvány mosollyal a lánytól, mielőtt még köztes erővel megpróbálnák balra fordítani és húzni a zárat, Sally utasításának megfelelően. Amíg nem látják az eredményét, nem próbál mást kiagyalni, bízik benne, hogy hárman már elsőre is tovább jutnak.
    Amennyiben mégsem sikerülne, felveti, hogy próbálják meg a másik irányba, jobbra.*

    |1+0=1|
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Játék az élet - IV. fejezet: Az út vége

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-11-03, 13:30

    - Nem, még soha.
    Se könyvben, a valóságban meg pláne nem látott ilyen lényeket. Most már nem tűnnek olyan hátborzongatónak, mikor csak villanásnyi időre pillanthatták meg őket. Ettől függetlenül Lili nincs ismerkedős, barátkozós hangulatban, ez a hely kezd az idegeire menni. Ráadásul, ha lopnak tőle, az végképp nem indítja túl nagy barátkozásra.
    - Hé, az az enyém!
    Kiált a lény után, de meg se próbálja utolérni. Inkább a továbbjutásra gondol, mert úgy van vele, hogy mire elkapná az első fürge tolvajt, addigra lerabolnák róla mindenét.
    - Nézzük, hogy is kéne. – Bosszankodva fordul a kapu felé, Lysievel van már gyakorlatuk a kapuzárakban… kinyitásukban már nem olyan sok, de igyekszik ezen nem borongani.
    - Egyesével dobd nekik, tovább lefoglalja őket. - Mondja Sallynek, mikor látja mire készül, talán még nem későn. – Ha kell még valami, szólj!
    Odaadja Sallynek táskáját, abban van még sok feleslegesnek ítélhető holmi, ha a szükség úgy hozza. Azután visszafordul a zárhoz, hacsak Lysie ezidő alatt ki nem nyitotta, vagy valami egyéb tervet nem dolgozott ki ezalatt a röpke pillanat alatt, akkor balra teker és húz.

    |10+0=10|
    avatar
    Thalassa Y'arioth

    IC hozzászólások száma : 98

    Játék az élet - IV. fejezet: Az út vége

    Témanyitás  Thalassa Y'arioth on 2013-10-26, 17:39

    Nem túlzottan érdekli a fiú kimerültsége. Jön, vagy meghal. Bőven elég választás. Csak a kiváló alapanyagot sajnálná.
    -Ugye, nem tudod, merre kell menni? Akkor nem tök mindegy, merre_nem_ jó?
    Hihetetlen, hogy még most is dumál ez a kölyök. Tényleg bajba fogja vinni.
    -Nézd meg jól, többet ilyet nem látsz. Akkor szájalj, ha muszáj. Fogy a szuflád, arra figyelj.
    És legalább addig csöndben marad.
    ~A francba!~ máris kezet fog a fiú csuklóján és fordul vissza. Talán ez az egy menekülési lehetőség. De… gondolkodik egy kicsit. Csak ez az egy izé mozgott eddig.
    Megfordul, előtte elengedi Massi kezét és megáll. A gyenge, az igazán gyenge pontot keresi a másikon. Amikor a csápok a derekára fonódnak, addigra talán már meg is van az gyenge pont. Nem ismeri annyira az egyedet, de a mozgásból talán több kiderül.
    Mielőtt elindulnának a derekára fonódó csápok, már lő is. Azután minden sötétségbe borul előtte. Keményfejű, de egy fallal szemben alulmarad.

    Fekete mágia – Halál mágiaág – Lelkek bosszúja
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Játék az élet - IV. fejezet: Az út vége

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-10-24, 10:57

    *Azon a kapun hiába próbálnak átlépni, nem lesz az olyan egyszerű, pedig olyan szépen felzárkóztak egymás mögé, hogy együtt maradhassanak, sőt még lett volna, aki hősiesen visszahúzza őt, ha odaát valami gáz van. Most már tényleg érdekli, hogy mi lesz odaát, mert innen nézve - már ha át lehet látni a túloldalra - békésebbnek tűnik, de mindenképpen csendesebbnek. Ideát kezd úgy is túl nagy nyüzsi lenni, mert mire elérték a kaput, a furcsa kis lények megszaporodtak, s közelebb jöttek.*
    - Ti láttatok már hozzájuk hasonlót? *Szíve szerint "ezek"-nek nevezné őket, de ki tudja mennyire önérzetesek?*
    - Vigyázz! *Mutat egyszer csak előre hennamintás bal kezével Ameliának címezve a szavakat, mikor az egyik kis lény túl közel jött hozzá és elsietni látszik valami aprósággal.*
    ~ Még jó, hogy nem hoztam Cessit ide be a kalandra, még a végén leléptetnék a macskámat...~ *Döbbenten veszi tudomásul, hogy ezek a botvékony lények nem életükre törnek - habár a fogak közé nem tenné a kezét - hanem minden mozdíthatót és vélhetően csillogót lelopnának róluk.*
    - Át kell jutni a kapun, mert vissza aligha mehetünk. *Mondja ki az amúgy nyilvánvalót, miközben már elővonta a szablyát és suhintott vele párat maga/maguk körül, hogy távolabb tartsa a kis lényeket. Ha pár az éles penge útjába került és derékba tört tolvajlási pályafutása... nos, az előfordulhat, legalább intő példa lesz a többinek. Így viszont nehéz lesz a kapura figyelni, hogyan is kéne azt kinyitni. Kell valami, amivel időt nyerhetnek.*
    - Na nézzétek csak, mim van! Kell, ugye? Tessék! *Ezt már nem két barátnőjének mondja, hanem a kis lényeknek meglobogtatva a zsebéből elővarázsolt kis erszényt. Néhány arany, ezüst meg rézérme lehet benne, nem túl zsíros zsákmány Sally szemszögéből, de talán e lényeknek csábítóan csörög a kis szütyő. Hogy csábítóbbá tegye, még kis mágiát is idéz mellé, miközben elhajítja messzire az erszényt, hogy az színes szikrázó csóvát húz maga után. Ha szerencséjük van, elég sok lény veti utána magát, hogy itt kevesebben maradnak, akiket könnyebb lesz visszatartani és a kaput is ki tudják közben nyitni. A manőver közben Sally a szablyával igyekezett távol tartani a lényeket, hogy ne jöjjenek túl közel, s persze szorosan fogja a fegyvert is, nehogy lenyúlják, se pedig az övbe tűzött görbe, recés pengéjű kést. A mágiát követően tud válla fölött hátranézni a zárszerkezetre.*
    - Próbáljuk meg balra tekerni és húzni, hátha... *Javasolja, de odalépni nem tud éppen.*
    Használt mágia: Tűz mágia - Szikrák
    |3+0=3|
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Játék az élet - IV. fejezet: Az út vége

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-10-22, 20:48

    [ Thalassa - Massi ]

    *A csatornaszerű zárt, földalatti rendszerbe nem hogy fény, még levegő is alig-alig jut be. Nem csoda hát, hogy nehéz, fullasztó levegővel találják szembe magukat a lentiek. Nem kétlábúnak való hely, az egyszer biztos, a házigazda csúszómászó rendkívül otthonosan érzi magát a lakályos kis zegzugos otthonában, ám ezzel feltehetően egyedül van. Bújócskázni azt szeret, mert az elmúlt néhány percben hangját sem lehetett hallani, csupán Massimiliano csapott jókora zajt azzal, hogy a bokáig érő vízben sprintelt egészen a következő elágazásig.
    Itt viszont akkora pára fogadja majd őket a beömlő melegforrásnak hála, hogy a legjobb strandfürdőkben is megirigylik az ilyet. Ha nem izzadtak, akkor most fognak, ebből kifolyóan pedig mozdulataik elcsigázottá, már-már ólmossá válnak, ami rövid úton fáradtságot eredményez. Pontosan ez az, amit el kellene kerülniük, hacsak nem akarják magukat önként fölszolgálni a rájuk vadászó monstrumnak.
    A Thalassa által megfelelőnek vélt úton haladva, egyszer csak a semmiből, váratlanul robban elő közvetlenül eléjük az egyik oldalsó alagútból a szörnyeteg, mire az előttük lévő járat további része hatalmas robajjal omlik be, a több tonnányi földdel egyetemben. Az egyetlen út visszafelé vezet, bár ehhez az éppen aktuális, feldühített féregnek is lesz egynéhány szava, vagyis inkább csápja, amit még a feleszmélés előtt küldd is Massi lábai felé. Nem teketóriázik sokat, a gusztustalan, nyálkás csápok erősen ragadják meg a fiú bokáját és egy határozott rántással olyan hátra szaltóra kényszerítik, hogy a szőke ifjú némi légtornászokat szégyenítő tehetetlen, akrobatikus mutatvány után arccal érkezik a mindenféle undorítósággal teletűzdelt vízbe.
    Nem marad ám ki a kicsit odább lévő férfi sem a jóból, aktívan él még az emlékekben a megfogant mágia, mi azóta is szó szerint kaparja a torkát őféregségének. Így tehát a másik két csáp Thalassa derekára fonódik és mielőtt lefejthetné valami úton módon magáról, aljas módon, egy jókora oldalirányú lökést ejt meg a fal irányába, amolyan hadd fájjon neked is stílusban, nem kímélve áldozata fejét és testének egyetlen porcikáját sem.*


    [ Amelia - Lysie - Sally ]

    *A dolgok jó oldala, hogy együtt vannak, a rossz, hogy nem tudni meddig. Egyelőre azonban túl sok a nyitott, megválaszolatlan kérdés, hogy az előző mondat utolsó részén gondolkodni kelljen: kezdve máris azzal, hogy mi lett Amelia varázslatát követően az őket üldöző vérmes szellemekkel. Nos a válasz egyelőre még várat magára, cserébe viszont addig is, súlytalanul lebegő árnyak helyett kaptak valami igazán félelmetes sövénylakót, illetve sövénylakó lényeket maguk mögé, elé, mellé, kik csak a megfelelő alkalmat várják a szervezett támadáshoz.
    Offenzíva lesz a javából, ám senki ne gondoljon véres csatára, törött csontokra vagy ehhez hasonlóra. Nem, ők másképp harcolnak, sokkal inkább lehetne ezt a "támadást", kellemetlenkedésnek nevezni. A szemérmesen rejtőzködni próbáló aprónép száma ahogy nő, úgy csökken rejtett alakjuk, formájuk és kinézetük a sötétzöld levelek és ágak között.
    Feltehetően a résztvevők nem láttak még a jelenlegihez hasonló testfelépítésű manószerű lényeket, kik a maguk nemében lehet, hogy mutatós példányok, de hétköznapi szemmel nézve rendkívül aránytalanok, visszataszítóak és csúnyák. Testük nádszál vékonyságú, végtagjaik feltűnően hosszúak és testükhöz hasonlóan úgy tűnhet, hogy egy erősebb ütéstől kettétörnek. Fejük apró, mondhatni idomtalan, sötét, semmibevesző szemük és pengeéles fogazatuk viszont kerít némi tekintélyt vézna testük látványához.
    Ennyi ördögien villanó szempár és teljességgel környezetébe olvadó teremtmény igen-igen demoralizáló hatású lehet a kis csapat tagjai számára, kik ezóta elérték azt a bizonyos sövénykaput, mi a továbbhaladásukat jelenti majd a későbbiekben. A kapu előtti kiszélesedett hely pár pillanat alatt megtelik a furcsa formájú és eleddig ismeretlen céllal felbukkanó manókkal, kik furcsa módon nem húst, vért vagy egy-egy testrelikviát szeretnének magukénak tudni, hanem sokkal érdekesebbnek találják a tárgyakat, melyeket a hölgyek tartanak maguknál. Legyen szó akár egy hajcsatról, vagy egy fegyverről, nekik mindegy.
    Tolvajok ők a javából, fürgeségük és a tömeg miatti sokaságuk pikk-pakk kirabolják a gyanútlan, rettegő vagy épp harcra készen álló egyént, amit ő lehet észre sem vesz. Így történhet meg az, hogy Amelia máris láthat egy, tőle származó apróságot az egyik huncut kis lény kezében, amint éppen eloldalazna vele a tömegben...
    A sövénykapu jelenti a továbbhaladás egyetlen útját az útvesztőből, pláne úgy, hogy a többi út az egyre csak dagadó közönség miatt járhatatlanná vált. A kapu zárszerkezetét egy fondorlatos mechanizmus őrzi, minek kulcsára nem túl nehéz, de nem is túl egyszerű rájönni. Amíg viszont nem kattan a zár, addig a jelenlévők kénytelenek élvezni az itt élők "vendégszeretetét"...


    //Kockadobás 10 oldalú kockával:
    A továbbhaladáshoz az alább megjelölt dobások szükségesek. Amennyiben valakinek nem a megjelölt kategóriából került ki a kidobott száma, abban az esetben újabb kör kezdődik és a hibázó játékos(ok)-tól eltűnik egy nála lévő tárgy, mely a manók kincsestárát gyarapítja majd a jövőben.

    Sally: Páratlan számok egyike
    Amelia: Páros számok egyike
    Lysie: Páratlan számok egyike//

    Sponsored content

    Re: Zord-hegység

    Témanyitás  Sponsored content


      Pontos idő: 2017-11-24, 00:51