Üdvözlünk!

Éppen időben érkeztél Vándor!

Háború közeleg és elkél minden tenni vágyó erős kéz, forgasson akár fegyvert, vagy használja a mágia hatalmát.
Ne aggódj, ha nem állsz még készen, hőssé formálnak majd a kalandok.
Fedezd fel a világot, kelj útra, kalandozz sivatagon, kietlen tájakon, havas hegyek legmélyén, dögletes mocsáron és a mindig veszélyt rejtő tengereken át. Küzdj ádáz szörnyekkel, élj nemesi életet, vívd ki a hősnek járó tiszteletet, vagy rejtőzz árnyak közé és vedd el azt, ami neked jár!
Gyűjts hát magad köré szövetségeseket és formáld saját belátásod szerint a változó világot!

Az oldal alapítása:
2012.10.01.

Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Kaland

Fejedelmi játszma című kalandban a reagkör határideje:
04.09. 21:00

Latest topics

Ederthin várostérkép

A dombtavi időszámítás szerint jelenleg 616-ot írunk.

Ki van itt?

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (12 fő) 2016-10-11, 18:26-kor volt itt.

Statistics

Jelenleg összesen 3473 hozzászólás olvasható. in 143 subjects

Összesen 55 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Shycor N'ylwenn

Szerzői Jogok

Az oldalon található egyedi alkotások az alkotó(k) tulajdonát képezik!
A Világleírás és a helyszínek, helyszínek leírásai az oldal készítőinek szellemi terméke, így a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel szabadon.

    Zord-hegység

    Share
    avatar
    Montea
    Admin

    IC hozzászólások száma : 3

    Zord-hegység

    Témanyitás  Montea on 2013-02-25, 11:32

    First topic message reminder :


    A Zord-hegység keletről határolja a Dombtavi-fejedelemséget s természetes határt képez a dombtaviak és a nomádok között. A hegyvonulat nem véletlenül kapta a nevét: sziklaképződményei és a hegyen uralkodó gyakorta ködös idő legtöbbször annyira megnehezíti a közlekedést rajta, hogy az átkelést nagyon kevesen kockáztatják meg, inkább vállalják az időigényesebb megkerülést.
    Akadnak mégis vállalkozók, akik a magasba törnek, a hegyen élő griffek gyógyító erejű tollait és nagy értékű tojásait megszerezzék. Ez azonban nem veszélytelen, nemcsak a griffek őrzik féltékenyen a területüket, de a hegyvidéken könnyen bele lehet futni worgur- és hirish-csapatba és hegyi sárkányba is. A hegyen sok a barlang, itt a barlangi rovarkígyó és a zirinnis okoz nem kis kalamajkát a bemerészkedőknek.

    A Zord hegység északi részénél található portál egyben a bejárat is az elfek által lakott Ezüst-völgybe, következésképpen ha látni nem is mindig látni, de állandó elf felügyelet alatt áll.
    avatar
    Massimiliano Banderas

    IC hozzászólások száma : 19

    Játék az élet - IV. fejezet: Az út vége

    Témanyitás  Massimiliano Banderas on 2013-10-20, 19:05

    *A mostoha körülmények közötti futógyorsaság maximális felvételéhez igen érdekes, sűrűn magasra húzott térdekkel szökkenget a vízben egymás után, célja, hogy minél kevesebb időt töltsön lába megmerülve az undorító trutymóban, amiben már jó ideje tocsognak. Reméli, hogy ezáltal a lehető legtávolabb kerül a mögöttük dübörgő féregtől, közben persze remélve, hogy valamikor csak megunja és tovább áll, vagy esetleg megpillantják a kijáratot... Sajnos azonban már Massi is régen kinőtt abból a korból, hogy higgyen a mesékben, annál is inkább, mert nem hogy egyértelműbbé válna a kijutás, a lehetőségek tárháza kezd eléggé szélesre tárulni, a megannyi kisebb-nagyobb, szimpatikusabb és kevésbé tetszetős útelágazások miatt.
    Tapasztalatlanságából fakadóan, kétségbeesik, és bár a sötétben sem atletizálókat megszégyenítő futása, sem pedig ez nem árulkodik a teljes tanácstalanságáról. A szörnyeteg dübörgő hangja megszűnik a hátuk mögött, mintha csak lerázták volna az egyik fordulóban, és bár nem tud teljesen megnyugodni, most mégis mintha kissé lassabban verne a szíve.*
    - Mi lenne, ha arrr uhh... *adna egy hasraütés szerű tanácsot Thalassának a szerinte helyes útvonalról, de hiába a csönd, a mellette lévő férfi nem pihenni állt meg, hanem gondolkodni, így a következőkben már érzi is a karjára fonódó kezet, amit egy erős rántás követ, ami ellent mondást nem tűrően állítja be egy megfelelőnek tűnő irányba.*
    - Na jó, de miért pont erre? Miért nem inkább arra? Nekem sokkal jobban tetszene az az irány... *értetlenkedik, mert az indokot nem hallotta miért, neki pedig nem volt ideje a sajátja mellett érvelni.*
    - Itt van a nyomunkban egy... egy egy egy nagy dög *mutogatja el az egyik gomba fényében a méreteket* - és csak úgy, most erre, aztán arra indulunk. Azt sem tudjuk hol vagyunk... nem lesz ez így jó... kellene valami terv, vagy ami mentén elindulhatnánk... esetleg tud valamit, amit én nem? *kérdezi gyanakvón, mert van egy olyan érzése, hogy a mindig csöndes társa tud valamit, amit ő nem.*
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Játék az élet - IV. fejezet: Az út vége

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-10-15, 20:34

    Nem most derül ki, hogy megnyugtató varázslata hatással van-e a szellemekre. Ugyanis azt, hogy most nem látja őket, nem jelenti azt, hogy sikerrel járt. Elképzelhető, hogy a labirintus sajátossága, hogy nem jöhetnek be ide. Nem akar belegondolni, hogy ha a szellemek nem tehetik be ide a lábukat, akkor vajon milyen lény várakozik rájuk.
    - És nyomasztóbbak.
    Feleli Sally kérdésére. Idefele jövet hívogatónak tűnt a sövénylabirintus, most ennek pont az ellenkezője. Nem tudja eldönteni, hogy valóban mozognak a sövényfalak, vagy a korábban átélt borzongató élmények felelősek ezért némi illúzióval megspékelve.
    - Csak vezessen ki minket innen!
    Mormolja, mikor végre van mit követniük. Sűrűn fohászkodik, hogy helyes irányba vigye őket. Mikor meglátja a jelenést, először csak szaporán pislog, míg gondolatai akörül kergetőznek vajon nem-e csak a szeme káprázott. Levegő után kap, mikor újra és újra megpillantja a borzongató jelenést, tény, nincsenek kötélből az idegei. Csak azért nem torpan meg, mert akkor lemaradna a lányoktól, attól pedig az istenek óvják. Lábai tehát továbbviszik, de mielőtt megtalálná hangját, Sally már megtette helyette…ettől mondjuk nem érzi magát jobban. Előhúzza kardját ő is, árnyalatnyival jobban érzi magát, ahogy ujjai a markolatra fonódnak.
    - Utánad megyünk, ha nem tudnánk visszahúzni és nem tudnál visszajönni.
    Egységben az erő elvén gondolkodik Lili. Egyelőre nem fogja meg Sallyt, nem akarja lekorlátozni, plusz, ha valami kivágódna, akkor tudjon védekezni, de azért az ébenhajú lányra koncentrál, hogy utána tudjon kapni, ha szükséges. Akkor fognak jót nevetni, ha csak egy szimpla átjáróról van szó, ami a következő sövényfolyosóra vezet… de ezen a helyen már ilyenben nem gondolkodik.
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Játék az élet - IV. fejezet: Az út vége

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2013-10-06, 22:05

    [ Amelia - Lysie - Sally ]

    *A kívülről gyönyörűnek ítélt sövénylabirintus belülről sokkal szűkösebb és sötétebb, mint képzelte. A mágia és a többiek szemmel tartása leköti a figyelmét annyira, hogy ne pánikoljon be a barátságtalan környezettől, amiben Lili nyugtató varázslata is szerepet játszhat. Szerencsére a saját varázslata is sikerül, bár a nyomok hitelességében, az általuk mutatott út helyességében egyáltalán nem biztos. Mégis jobb, mintha vakon rohannának az ismeretlenbe. A nyomok tulajdonosát embernek tippeli, s ezáltal jó esély van arra, hogy pont Essex úr legyen az, aki e közvetett módon kivezeti őket innen. Ez persze nem több puszta reménynél, de az eddig történtek után valamibe kapaszkodnia kell.*
    - Látom! Arra!
    *Sally kérdésére nem felel, mert kiszúr valakit, vagy inkább valakiket, ám mire jobban megfigyelhetné, kifélék-mifélék, eltűnnek a szemei elől. Talán csak káprázat? ~Gyerekek?~ Ezt az ötletet hamar elveti, hisz mit keresnének egy ilyen helyen...? Ez mondjuk jogos kérdés a szellemekre és az undorító lárvákra is. Legalább itt egyikből sincs - még.
    A sövénykapu előtt megtorpan, gyanakvón méri végig a jelenséget, majd gondterhelt arccal fordul a többiekhez.*
    - Igen, azt hiszem... De azért legyünk óvatosak! *kapaszkodik a nő vállába, hátha hirtelen vissza kell majd őt rántani valami miatt. Lilire pillant, és ha ő is jön, szorosan Sally mögött lépi át a sövénykaput, hozzá hasonlóan a kardja markolatára fonva ujjait.*
    avatar
    Thalassa Y'arioth

    IC hozzászólások száma : 98

    Játék az élet - IV. fejezet: Az út vége

    Témanyitás  Thalassa Y'arioth on 2013-10-06, 19:33

    ~Ha nem vetted volna észre, apafej, éppen előtted futok…~ képzeletbeli fáradtság cseppek ülnek ki a képére.
    -A rohadt…. – áll meg a több kivezető hely között. Melyik a helyes?
    Megáll, lehunyja a szemét és figyel. Hangok, neszek, áramlatok, illatok, melyek érinthetik fülét, bőrét, orrát, elárulják a kivezető utat. Nem figyel Massira és a mögöttük haladóra sem. Elég pillanatnyi idő is, nem késlekedhet. Ha megvan, máris az adott irányba rántja Massit és elindul.
    -Erre.
    Minél előbb, annál jobb.
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Játék az élet - IV. fejezet: Az út vége

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-10-03, 09:39

    [ Amelia - Lysie - Sally ]

    *Míg ápolása tart, örömmel hallgatja, miként barátkozik össze két barátnője.*
    ~ Legalább valami jó is lesz a mai napban.~ *Reméli, azért az nem köti össze majd őket, hogy utána egyetértésben harapják le Sally fejét amiért ide hozta őket.*
    - Ötletem sincs. *Reagál Lysie kérdésére, hogy ha nem Samuel műve ez, akkor kié. De sok idő nem maradt ezen töprengeni, máris a labirintusban találják magukat, s még jó, hogy egy irányba futottak, mert mögöttük a sövény mozdulni látszik és összezáródik. Vagy másképp hogy tűnhet el egy bejárat, ami pár másodperce még ott volt?*
    - Oké, ez egészen biztosan nem normális dolog. *Állapítja meg viszonylagos hidegvérrel.*
    - De a varázslat hathatott a szellemekre... *Pillant Ameliára, mikor csend telepszik rájuk és láthatóan egy kísértet sem töri át magát a sövényen, vagy afölött.*
    - Nekem tetszik az ötlet. *Mondja aztán Lysienek a nyomolvasásra. Reméli, megtalálta az előttük itt járó a kiutat, de jobb ötlete neki sincs, s az ő mágiái közül egy sem segít itt.*
    - Csak nekem van olyan érzetem, hogy ezek a sövények magasabbak és.. szűkebbek? *Kérdezi, bár kissé bizonytalanul. Nemcsak mert nem biztos a megállapításban, hanem mert neki ugyan nincs fóbiája ilyen helyeken, de reméli szavaival nem hozza elő ezt a többiekben. Bár inkább emiatt szorongjanak, mint az amott látott... vagy látni vélt alaktól. Csak egy pillanatra látta vagy vélte látni.*
    ~ Törpe szelleme?~ *Az biztos, hogy nem az előző alakok, mert annál alacsonyabbak. Nem tetszik ez neki, de csak akkor szól róla, ha más is megemlíti, mert addig nem biztos benne, hogy nem a múlt árnya kísérti. A magasság stimmelne... S sosem látta annyi ideig az alakot, hogy megnézhesse, milyen is. Nem ijedős fajta, de a szellemekkel való kaland felkavarta a lelkét, az emlékeket, s ilyen helyen nem kizárt, hogy túl elevenen kísérti őt.*
    - Én is láttam. Szerintem siessünk ki innen.. *Reagál, ha valaki szóvá teszi a furcsa alakokat. Azért biztos, ami biztos, ráfog jobbjával a szablya markolatára. Szellemek ellen mondjuk nem, de pótcselekvésnek addig is jó. A sövénykapuhoz érve Lysiere pillant.*
    - Átvezetnek a nyomok? *Ha igen a válasz, akkor előremegy - hacsak nem akar más -, először csak bal kezét nyújtva át a kapun, s ha semmi nem történik, akkor lép át és néz körbe.*
    ~ Kezdek paranoiás lenni.~ *Állapítja meg a mozdulat közben. De hát inkább ő sérüljön, ha úgy van. Ő már úgyis bice-bóca, s ő rángatta bele ebbe a többieket. Jobbja továbbra is a szablya markolatán.*
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Re: Montea vadonja

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-10-01, 20:32

    [ Thalassa - Massi ]

    *Nemrégiben két bájos hölgy hagyta faképnél ezt a jóképű és mi sokkal fontosabb, kiváló modorú, sohasem erőszakos helyi lakost holmi szabaduló trükkel egy régi alagúton át. Mondani sem kell, hogy ez kellőképp felbőszítette a hely fura urát, kinek ilyen mennyei falatok talán még sosem akadtak volna fogára mint az egérutat nyerő játékosok.
    Éppen a korábbi sikertelenségből és korgó bensőjéből kiindulva támadt rá oly rámenősen a két önjelölt áldozatra, kiknek van képük és még ellenállnak az ő akaratának itt lent az ő birodalmában. Már a bemutatkozás sem sikerül olyan fényesen, mint azt várni lehetett, ugyanis a hazai pályán játszó szörnyeteg dobhártyákat nem kímélő hangorkánja olyannyira nem vezet sikerre, hogy cserébe kap egy kellemetlen mágiával érkező támadást, meg némi rágcsálócsontot is habként a tortára. Összességében nem köszönte meg az igazán szemrevaló bemutatót és úgy látszik talán a legjobb döntés született azzal, hogy a sötétbe vezető utat választotta mindkét kalandor, mert, ha maradnak az a pusztulással egyenértékű. A célt talált varázs fájdalmat okozott a csápos rémségnek, ami egyenlő azzal, hogy vérszomja a tetőfokra hágjon és kihívásként eredjen a férfiak nyomába. Mivel otthonában játszódnak az események, így tudja mi merre, hány méter, szóval nem maradt le semmiről, Thalassa és Massi pedig hiába tűnik úgy, hogy tíz méterekkel előrébb jár, valójában jókora hátrányban vannak a tőlük sokkal gyorsabb féreggel szemben.
    A földalatti útvesztők sokaságában még egy akkora test is eltud tűnni, mint a zabos házigazdáé és egészen addig a pontig nem kerül elő, míg ő úgy nem gondolja, hogy eddig és ne tovább. A lenti sötétségben csupán néhány igen ritka, tetemfoszlányokon élő, világoszöld fényt árasztó gombafaj szolgáltatja a szem számára oly fontos világosságot, mi a tájékozódást némiképp elősegítheti a lenti nehéz és már-már meleg levegőben. Fény egyelőre nem látszódik az alagút végén, jobban mondva, az is kérdés, hogy melyik alagút végén lesz majd a a kijárat, mert a folyosó kiszélesedésével és a különböző boltívek szem elé kerülésével az útirányok is megszaporodnak, bár különbség igazándiból egyik között sincsen.*

    [ Amelia - Lysie - Sally ]

    *Talán a lehető legjobban alakultak azzal a dolgok, hogy hárman egy helyen kezdték meg útjukat a végeláthatatlannak tűnő útvesztőben, így minimális az esély arra, hogy valakinek nyoma vész a rengetegben... bár ilyet jelen körülmények között kijelenteni sosem lehet még "minimális esélyre" sem. Amint a három grácia megtett néhány métert a sűrűben, az ösvény mintha kissé összébb ment volna, és olyan érzete támadhat a bent tartózkodónak, hogy magasabb és sokkal sűrűbb a két oldalon lévő kísérősövény. Nem kell ezen meglepődni, hiszen, ha már a kastélyban sem volt minden rendben, akkor a kertben sem lehet minden hagyományos. A legnagyobb furcsaság talán az, hogy az előbbi bejárat abban a pillanatban eltűnt mögülük, mikor betették ide a lábukat és sötétebbé nem vált az útvesztő a korábbinál. Aki utálja a szűkös helyeket, az most sem fog repesni örömében, ugyanis a komor sövényfalak nem árasztanak túlzott jó kedvet magukból.
    Lysie varázslata azonban egy kis fényt gyújt a sötétségben, hiszen célt adhat a talán már kétségbeesés szélén lévő hölgyek számára a felbukkanó, egy irányba vezető lábnyomok sokasága. A nyomok e világi lényre utalnak, méghozzá egy kétlábú egyedre, aki nagy valószínűséggel az emberek vagy fél-elfek közül kerülhetett ki. A nyomasztó hangulat ellenben nem szűnik, a sorok közé befutó szél, pedig egyenesen rémisztő alakokként is ábrázolhatják a megmozduló növényzet egyes tagjait.
    És, ha már alakokról van szó, akkor talán nem lehet véletlen, hogy az élesebb szeműek, vagy az ijedősebbek, látni is vélnek a sorok között valakit, jobban mondva valakiket, kik nagyjából félember magasak, de koránt sem emberiek. Nesztelen mozgásukkal az őrületbe kergetnek bárkit, kinek nincsenek kötélből az idegei, ugyanis mire az ember lánya szólna a mellette haladónak, a lény már el is illant előző helyéről, hogy egy másikon bukkanjon kisvártatva föl. A nyomolvasás sikerre vezethet, ami néhány forduló után egy sövénykapuhoz vezet, ami átjáró lehet valahová...*
    avatar
    Massimiliano Banderas

    IC hozzászólások száma : 19

    Játék az élet - IV. fejezet: Az út vége

    Témanyitás  Massimiliano Banderas on 2013-09-29, 19:53

    *Tudta, érezte, hogy sorsa ezután a manőver után sem fog jobbra fordulni, és már-már temetni kezdte magát a lenti csörgő-zörgő pokolban, érezve lábán, majd fokozatosan minden testrészén a nyiszáló fémet, mi szempillantásról szempillantásra tépi le végtagjait. A helyzet azonban úgy fest jelen pillanatban, hogy mégsem olyan szörnyűséggel teli a közeljövő, mint az átvillant fejében a sikertelen lendülési kíséreltet követően, ugyanis egyfelől a legnagyobb problémát jelentő, sötétségbe burkolózó masina vágólapjai elkerüli a párost, mindemellett pedig Thalassa is nagy segítségére van abban, hogy többé-kevésbé bemérje a helyet, ahová érkezni fog.
    Odalent aztán minden van, csak derengő fény az alagútvégén, amire már úgy szomjazott ezek után a történések után. Sőt mi több, ha már alagút és fény, nos, ez a kettő ma nagyon távol egymástól, pláne, hogy mögöttük a sötét alagút, és előttük a a fentről beszűrődő szórt fény. Ám, hogy ne legyen csupán csak ennyire hervasztó ez a szituáció, még bokáig is süllyedtek a trutyómban, ami olyan büdös, hogy Massi alig tudja türtőztetni magát, nehogy gyomrát ürítse ebbe a fertőbe. Az iszapos posványból valamiféle kisállat gerincet emel föl, miről undorítóan csöpög a sárgás zöldes váladék, mintha valami óriásféreg vagy ehhez hasonló sötétséget kedvelő lény öklendezte volna fel az emészthetetlen egykori áldozatának alkotótagjait.*
    - Ezer örömmel... *erőt vesz magán és feltápászkodik, hogy felmérje hová is csöppentek. Jószerivel csöbörből vödörbe, mert nem sokkal jobb ez a lenti lét, mint a fenti csüngés. Talán valamivel nyugodtabb (még), de semmi több, sötét van, büdös van és még Lysie kisasszony sincs itt (ami persze nagyon jó, mert az azt jelenti, hogy egy ettől sokkal jobb helyen lehet).*
    - Hát, nem hiszem, hogy feltudnánk mászni, bár, ha bakot tartanál, akkor megkísérelném a felj... *hát nagyjából ennyi, ameddig az ötletelésbe eljuthattak, mert a korábban undorítónak titulált csontköpködő házigazda is feltűnik, de csak azért, hogy a napjuk még teljesebb legyen a mostaninál.*
    - Óuhh, ez aztán méretes egy jószág... *hirtelen elkapja a harci kedv, de azért azzal is tisztában van, hogy egy ilyen behemót ellen küzdeni egy vékony pengéjű karddal nem éppen életbiztosítás. De legalább nem rezel be, mint a nagymenő lovagok a sárkányt meglátva.*
    - Ez a tiéd... *és máris felkapja a korábban félrelökött gerincdarabot, hogy a szálkája legalább egy kicsit akadjon a támadójuk torkára, ha már annyira sem vendégszerető, hogy nagylelkűen megmutassa a kifelé vezető utat.*
    - Jó étvágyat! *kíván e mellett még minden szépet a dobás közben, majd reménykedik, hogy jókor érjen jó helyen és találja el olyan kellemetlen helyen, hogy ne jöjjön utánuk a sötétbe.*
    - Jöjjön Thalassa! *kiált futás közben a visszhangzó koromsötét folyosóban, ahol csak a lépései által keltett tocsogó hangot és a mögöttük lévő szörnyeteg hangját és a csúszás közbeni súrlódását hallja.*
    *Igazán vérfagyasztó, ahogyan rohan az ismeretlen felé, mögötte a benga féreggel, minek esze ágában sincs, hogy ezt a két finom falatot szem és érzékszervei elől tévessze.*
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Játék az élet - IV. fejezet: Az út vége

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-09-23, 20:27

    - Persze, elmegyünk együtt majd az erődbe. – Vágja rá rögtön. – Akkor ezt megbeszéltük.
    Azt nem teszi hozzá, hogy remélhetőleg életben is maradnak, hogy ezt megtehessék, mert az túlságosan negatív hozzáállás lenne. Lili hiszi, hogy épségben hazaérnek mindannyian és majd Lysievel kölcsönösen tanítják egymást.
    Sallytől visszaveszi a kulacsot, még iszik újra pár kortyot, amivel leöblíti az édes ízt. Elrendezi hátizsákját és újra vállára veszi. Legközelebb nem fog ennyi mindent hozni, már most egyre nehezebbnek érzi a táskát és még hol van a vége.
    A szellemek láttán átfut a fején, hogy éjjel még a patkányok miatt volt kiborulva. Ha nem kéne felkötniük a nyúlcipőt, lehet jót derülne a helyzeten.
    - Egyik sincs, esetleg megpróbálhatom lenyugtatni, vagy elijeszteni őket.
    Nem tudja, hogy szellemekre hatással van-e asztrálmágiája, ez bezzeg nem volt benne a könyvében… Hasonlóan Lysiehez, próba szerencse alapon kipróbálja az egyiket.

    Használt mágia: Asztrálmágia - Megnyugtatás
    avatar
    Thalassa Y'arioth

    IC hozzászólások száma : 98

    Játék az élet - IV. fejezet: Az út vége

    Témanyitás  Thalassa Y'arioth on 2013-09-20, 10:19

    A bajra zsigerből reagál. Ha elég közel van Massihoz, átöleli a derekát, hogy tudja valamennyire irányítani a szédelgő fiút. ~Mikor lettem ennyire törődő?~ De azután már arra koncentrál, hogy valahogy megérkezzenek. A szilárd talaj azonban csak a látszat, mint ahogy az is, hogy a gépezetet megúszták.
    -Hmm… ez egészen jó cucc lehet. – cuppog a kezével a maszatban. Mivel az egyensúlyt nem tudták megtartani, így a részéről a nadrág és a felsője, valamint a keze is kap belőle.
    Az, hogy a kölyök hogy van, annyira nem érdekli.
    -Keress kijáratot. – körbetekint, kijáratot keresve, ha falhoz ér, gond nélkül, akkor tapogatni kezd kijárat után.
    A rengés azonban egyre erősödik. A hang irányába fordul, miközben a kijáratot keresi.
    -Üss vagy fuss… erre a szépségre nincs most se kedvem, se időm. Bár… szépen mutatna a gyűjteményemben.
    Azzal elindul a másik irányba, de előtte, ha a féreg kitátja a száját, akkor belecéloz és lő, egy csettintéssel. A száj mindenkinek érzékeny, ezt gyakorlatból tudja. És nem a nyelv az, ami ebből a leginkább. Talán a féregnek is sikerül az érzékeny pontjába csettinteni.
    Elindul a sötétbe, ha Massi habozna, akkor magával rántja.

    Fekete mágia – Halál mágiaág – Lelkek bosszúja
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Játék az élet - IV. fejezet: Az út vége

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2013-09-18, 22:30

    - De jó lenne! Még nehezen ismerem ki magam a városban, majd megmutatod egyszer, merre található az az erőd? *Örül Lili ajánlatának, mert eddig még nem sikerült találnia senkit, akitől leckéket vehetne kardforgatás terén, igaz, még nem is nagyon volt ideje keresgélni.*
    - Remélem, nem esett baja *szúrja közbe halkan, az orra alatt motyogva, amikor Sally a lepottyanásuk utáni, fent történtekről mesél. Aggasztó, hogy a fiúkról nem tudni semmit, de jelenleg még a saját helyzetük is oly ingékony, hogy jobb sietni azzal a kötözéssel, nem ér rá a Massit érő veszélyeken gondolkodni.*
    - Szívesen megtanítalak egy-két dologra, de még én sem vagyok olyan ügyes. Sajnos nem volt sok lehetőségem élesben gyakorolni... Nem, inkább szerencsére. A tanítóm biztos megszidna a hiányosságaimért, szóval bármilyen kritikát boldogan meghallgatok *sandít fel Sallyre vigyorogva, még a csomagjában matatás közben.*
    - Ha nem Essex úr műve, akkor kié? *töpreng el a tégely felnyitásakor. Két ujjal gyengéden bekeni Sally bokáját a duzzadáscsökkentő árnika kenőccsel, igyekszik finoman csinálni, hogy ne okozzon nagy fájdalmat, aztán sietősen, de precízen körbetekeri a bokát. A kulacs vízre és az ételre is csak tagadón megrázza a fejét, jelenleg szeretné mihamarabb letudni a kötözést, nehogy félúton megzavarják. Mivel felpolcolni valószínűleg egy darabig még nem lesz lehetőség a sérült lábat, így reméli, a kötéssel nyugalmi helyzetbe kerül, feltéve, hogy nem kell szaladgálni - s tessék, pár pillanat, és kiderül, bizony kell. Értetlenül néz a Sally által mutatott irányba, aztán a szellemektől elsápadva visszatuszkolja a nő lábára a csizmát, felkarolja a cókmókját, és már rohan is utánuk.*
    - Ne már, tényleg igaziak! *Nem kéne meglepődnie, de eddig sosem látott szellemeket, Sally szavai alapján meg teljesen másnak képzelte őket. Még szerencse, hogy a lányokkal egyazon bejáratot választják, ő ugyanis egymaga valószínűleg az első lehetőségnél zsákutcába fordulna. A nagy rohanás közben igyekszik visszakötni a hátára a csomagját, mert a kezei közt szorongatva csak lelassítja.*
    Az említett mágiákhoz ugyan nem ért, de most talán jól jöhet a nyomolvasás.*
    - Kipróbálhatok egy Természet mágiát. Ha valaki átment előttünk ezen a labirintuson, talán a nyomait követve mi is kijuthatunk *Vagy olyan ember nyomai rajzolódnak majd ki, aki össze-vissza kóválygott, és azokat követve ők is csak eltévednek - de az is lehet, hogy nem fog látni semmit. Ha Amelia és Sally nem beszélik le, ő azért megpróbálja, hátha kisül belőle valami jó.*

    Használt mágia: Természet mágiairányzat - Nyomolvasás
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Játék az élet - IV. fejezet: Az út vége

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-09-15, 13:49

    *Visszavigyorog Ameliára, s örül, hogy egyik lány sem akarja megfojtani őt. Legalábbis megvárják, míg Sally is megszorongatja előbb Samuel nyakát. Hallgatja Lysie beszámolóját, mivel találkoztak ők, s ez megmagyarázza, miért néznek ki úgy, ahogy.*
    - Legközelebb szólj előbb, felétek terelem őket! *Mosolyodik el mind Lysie, mind Amelia szavaira. Ha Lysie inkább zyvronnal nézne s Amelia inkább velük tapostatná el a férget, Sallyn ne múljon. A mosoly mondjuk kicsit megvonaglik arcán, ahogy érzékenyen érinti bokája kitapogatása, még ha tudja is, hogy nem szándékosan nyúlt úgy oda Lysie, s hogy ez a sérülés ezzel jár.*
    - Hát, remélem nem nyílik meg alattam majd a föld, a földet érés nem érintene jól. *Mondja, miközben odabiceg e pár lépésnyire lévő kővirágládához, s óvatosan leül rá, s hagyja, hogy Lysie kezelje a bokáját.*
    - Massival ránk szellemek támadtak. Úgy értem, _igazi_ szellemek. Ha valami bűbájjal a kastélyba záratta őket Samuel a játék részeként, akkor nem normális. De a tietek se azok a könnyed kis fejtörők, meg csapatjáték, amiről szó volt jó néhány hónappal korábban. Miután eltüntetek a szellemek jöttek is, felfutottunk a lépcsőn az emeletre, de ott is várt ránk egy pallossal... *Itt kicsit elhallgat, hálás pillantással köszöni meg Ameliának a kulacs italt, s bármi legyen is benne, jót kortyol belőle Sally. Ennyi futás után jólesik. Aztán vissza is adja, vagy tovább Lysienek, aki talán eddigre be tudja fejezni a kötözést, Sally pedig folytatja.*
    - Én egyik oldalra ugrottan be egy ajtón, Massi meg bizonyára a másik oldalon lévő ajtót választotta. *Azóta ő sem tudja, mi van a fiúval, csak remélheti, hogy nem csatlakozott lelke a szellemek világához.*
    - Én nem, de ők igen! Futás! *Mutogat el Amelia mellett a szökőkút felé, ahol meglátja ismét a magukat túl jópofának képzelő szellemeket, ráadásul az egyik rögtön úgy kerül, hogy a kastély felé ne tudjanak futni. Nem mintha a kastélyban annyira jó lett volna eddig. Akárhol is járt épp Lysie Sally bokájának ellátásában, a nő sietve kell fel, s akár egyik csizmáját is hátrahagyja, csak hogy elbicegjen. Ha sikerült Lysienek befejezni a bokája ápolását, akkor csizmájában, könnyebben mozogva teheti majd ezt, ami sokat segít abban, hogy együtt érjék el a labirintust.*
    - Maradjunk együtt! Áldás-mágia valakinél? *Kérdezi út közben, hátha két társnője ért ehhez. Igyekszik elvonni figyelmét a fájdalomról, hogy ne hátráltassa társait a lassúságával.*
    - Esetlen fonnyasztás? *Ha esetleg zsákutcába jutnának a labirintusban, akkor könnyen tudjanak áttörni. Már csak egy kis köd kellene, s még baljóslatúbb lenne a labirintus.*
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Játék az élet - IV. fejezet: Az út vége

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-09-12, 20:13

    [ Thalassa – Massi ]

    *A feneketlen torkú sötétségben Thalassa rabláncának alsó szemei már eltűntek és ezóta már a hangosan zörgő masina lakmározik belőle, míg a két férfi immáron láncról láncra kerül közelebb a menekvést(?) nyújtó szélső helyek egyike felé, egészen addig, míg az ifjú Massimiliano el nem követi ebben a helyzetben a lehető legnagyobb vétséget… méghozzá azt, hogy konkrétan hibát vét a lendülések között. Ennek a levét aztán mindketten megisszák, hiszen Thalassa nem tud a lendületét vesztett láncról tovább szökkenni, Massi érkezte pedig olyannyira megterheli a felső láncszemeket, hogy az azon nyomban megadja magát a terhelésnek és leszakad, egyenesen a zajongó sötétbe.
    A zuhanás néhány méter csupán, ami túlélhető magasság, azonban mielőtt szilárd talajt foghatna lábuk, az egy pontra koncentrálódott súlyok miatt a felázott, nedves kövezet szinte azonnal beomlik, még eszmélni sincs idejük a játékosoknak, máris legalább három méterrel az előbbi szint alatt találják magukat bokáig valamiféle nyálkás, büdös, barátságtalan zselészerű anyagban.
    Igen, a jóból úgy fest mindenkinek kijut ma, mert alig érkeznek meg a zakatoló gépezet alatti szintre, de nyugtuk itt sem lesz, sőt, mi több, ha figyelnek, egyre csak erősödő ütemes rengéseket érezhetnek talpuk alatt egészen addig a pontig, míg a fentről beszűrődő kevéske félhomályban, szemből föl nem tűnik egy rendkívül ocsmány, hihetetlenül zabos óriási földalatti féreg. A csatornaféleség, ahol állnak két dologra alkalmas jelen pillanatban, az első a menekülés, egyenesen az ellentétes irányba, a sötétbe, avagy a küzdelem ezzel a teret teljes mértékben betöltő sivító csápos rusnyasággal.

    [ Amelia – Lysie – Sally ]

    *Az idő csupán egy gyors élménybeszámolóra elég, a további megbeszélésekre megérkezik a két abszolút nem kívánatos játékmester is, kiket Sally néhány perccel korábban már közelebbről is megismerhetett, mikor a vérmes szellemek egymás támadását semlegesítve kerültek a romba döntött szökőkút aljába és tetejébe.
    Az életre keltett kitömött kiállítási tárgyakból hamar előkerülnek a hely fura urai, kik továbbra is elég szellemesnek gondolják magukat és ennek megfelelően újabb kergetőzésbe fognak. Ám, hogy ne süllyedjen a játék az unalom posványába emelnek egyet a téten és nem a kastély irányába hajtják majd a résztvevőket, hanem az óriási kert sövénylabirintusába, ami itt van úgy húsz másodpercnyi kocogásra.
    A labirintusról egyébiránt annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy a sok zsákutcába vezető tévúton kívül csupán egyetlen út vezet érdemi helyre, melynek pontos leírását egyelőre fedjen jótékony homály. A sövény sok helyen legalább két ember magas, sűrű, mágia nélkül áthatolhatatlan, természetesen összekapcsolódott falat képez, mely a környék kastélyainak kertjében ugyanúgy megtalálható, mint ezen a helyen.
    Alapvetően nincsen benne semmi furcsa, semmi ijesztő, semmi megmagyarázhatatlan, de talán annyit már minden résztvevő sejthet, hogy jelen pillanatban ez nem az a szokványos, kedélyes kis vidéki hely, ahová bármikor ellehetne látogatni…
    …az idő pedig megérett a futásra, mert a szellemek mozgásba lendültek, fegyvereik egyelőre nem öltöttek alakot, és bár küzdeni nem érdemes ellenük, a vállalkozó szelleműek akár még meg is próbálhatják, de csakis saját felelősségre. Amennyiben nincs ellentámadás úgy egy, azaz több út felé terelődik a hölgyek sorsa.*


    |9+0=9|
    |1+0=1|
    |7+0=7|


    //Mesélői kockadobás 10 oldalú kockával:
    Amennyiben a számjegyek összege <15 mindhárman külön folytatják útjukat a sövényfal egy-egy bejáratán.
    Amennyiben a számjegyek összege 15< abban az esetben a csapat együtt folytatja útját a labirintus egy tetszőleges bejáratán//
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-09-08, 20:02

    Ugyan az orráig se lát az alagútban, de inkább halad kivont karddal óvatosan előre, mint a halványan derengő nyálkás folyosón maradjon a gigantikus féreggel. Azt rögtön jó jelnek veszi, hogy a járat jól szellőzik, remélhetőleg nem valami labirintusba kerültek, vagy egy zsákutcába mégis, aminek rácsos végei vannak.
    Útközben ő se beszélt sokat, megkönnyebbülten lép ki a napfényre. Szeretné hinni, hogy a kastély elhagyása a játék végét is jelenti, elég volt neki ebből ennyi, de a lábuk alatt megremegő talaj nem sok jót ígér. Sokat nem, csak egyet, hamarost Sallyvel kibővülhet szöszi kettősük. Megfordul a fejében, hogy talán majd össze kéne kötözniük magukat, nehogy valaki megint eltűnjön a föld alatt.
    - Maradjon is így.
    Egy zyvronra – akármennyire is nincs benne élet– ugrani, hát ugyan még nem gondolkodott rajta, de valószínűnek tartja, hogy nem egy életbiztosítás.
    - Reméljük most már nem hagy el minket a szerencse! – Elmosolyodik, nem tehet róla, optimista jellem. – Szerintem van hozzá érzéked. Szívesen tanítalak, de csak az elején, mert még én is csak tanulom, szóval majd járhatunk együtt gyakorolni, a Carlo-erődbe, én oda szoktam.
    Igazán fellelkesül, jó volna, ha nem mindig valamelyik lovagot kellene zavarnia, hogy gyakoroljon vele. Persze azt mondják, nem zavar, de hát kódexük van rá, hogy ezt mondják. Abertin mindezek alól kivétel, ez természetes is, vele nem gyakorol, tőle tanul.
    - Bagoly mondja.
    Sallyre vigyorog, habár be kell látnia, hogy a nyálkás réteg, ami még copfja végét is összefogta, igazán undorító. Bólogat Lysie szavaira.
    - Hát inkább ezeknek kellett volna találkozniuk, én inkább ezt az opciót választottam volna, ha választhatok.
    Zyvron vs. óriásféreg. Természetesen tisztes távolságból nézte volna mindezt.
    - Mindkettejüket a bejárati csarnokban láttuk utoljára, Thalassát még láttuk lezuhanni is, aztán mi is leestünk, de nem vele egy helyre.
    Asszisztálna a gyógyításhoz, ha értene kicsit is hozzá. Lysire pillantva felcsillan a szeme.
    - Nem tanítanál majd kardleckék között gyógyítani? Nekem ezen a téren vannak hiányosságaim.
    Reméli igenlő feletet kap, de nem bámulja Lysiet, előveszi táskájából kulacsát, iszik belőle, majd –mivel Lysie el van foglalva a bokakötözéssel – előbb Sallynek nyújtja, hogy igyon.
    - Enni kértek valamit?
    Elővette a süteményes pakkot, amit még Szeplősné sütött, kell a hazai íz, hogy feltöltődjön. Körbekínálja ezt is, kicsit fel kell frissülniük.
    avatar
    Massimiliano Banderas

    IC hozzászólások száma : 19

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Massimiliano Banderas on 2013-09-08, 17:46

    *Úgy van vele, ha már itt lóg, legalább szórakoztassa valamivel megmentőjét a szabadítási idő alatt és jó szokásához hűen most sem mással, mint megeredő nyelvével töltené az időt. Aztán hirtelen csönd, mert hallhatóan Thalassa nincs mesehallgatós kedvében.*
    - R...rendben van, akkor befogom, én csak azt gondoltam érdekli és talán elvezethet ahhoz a momentumhoz, ami idekerülésünkhöz vezet... *kissé zokon vette a leállítást, mert ő is csak a megoldást keresi a maga sajátos módszerével, nem pedig fölöslegesen jártatja a száját.*
    *Amint kezei szabadok már nyúl is a lábánál lévő kötéshez, hogy megoldja azokon is a szorítást, és a denevér pozitúrából kibillenve immáron lábbal lefelé csüngjön.*
    - Jó, ez jó ötlet, remek... *támogatja a láncos választást, mert utálja már a gép hangját és őszintén szólva meg sem fordult a fejében, hogy a mélybe vessék magukat. Ki tudja miféle gonosz szerkezetek várnak ott rájuk a világ túloldaláról.*
    *Az első láncfogást sikerrel veszi és próbálja ellesni a trükköket a férfitól.*
    - Ne siessen úgy Thalassa! *próbálja némiképp visszafogni társát, mert nem megy ez a mutatvány neki olyan jól, mint kéne. A láncok lengedeznek, ráadásul minden újabb megfogott fém után hallja, ahogyan kezdik magukat megadni és a szemek recsegve engednek a lefelé irányuló húzásnak.*
    *Alig járnak még a harmadik láncpárnál, mikor az újonnan megfogott kinél másnál, mint Massinál hirtelen felmondja a szolgálatot és egy az egyben leszakad a fiúval együtt, kinek (Thalassa legnagyobb pechére) van annyi lélekjelenléte, hogy tökéletes reflexxel elkapja még a szabadesés előtt a férfi láncát, hogy immáron ketten lengedezzenek majd rajta.*
    avatar
    Thalassa Y'arioth

    IC hozzászólások száma : 98

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Thalassa Y'arioth on 2013-09-08, 09:23

    A mondandó felénél közbevág.
    -Nem érdekel. – a mesedélutánnak nincs most itt az ideje.
    A körbenézés után, olyan kijárati pontot, keres, ahol, ha innen kimásznak, akkor kijárathoz is jutnak.
    -Kapaszkodj végig a láncokon. Menni fog.
    Nem fogja előre engedni, nem annyira botor, hogy a saját bőrét másokért kockáztassa, viszont, ha tud, akkor mellette halad, mutatva az irányt és segíteni is tudjon átlendülni a fiúnak egy másik láncra, ha gond van. Jól fog neki még jönni a fiú tartozása, amire már előre vigyorog magában. Ha sikerrel járnak, akkor talán már el is jutnak a kijárathoz.
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2013-09-07, 18:17

    *Szerencsére sikerül kivágniuk magukat a szorult helyzetből, így elhátrál pár lépést, nehogy újabb csápok fonódjanak rá. Undorodva pillant a pengére tapadt trutyira, letörölni azonban nincs ideje a fegyvert, mert kattogó, nyikorgó hanggal megnyílik előttük a kiút. Jót remél az alagút végén rájuk váró helytől - ha egy kicsivel kevesebb lesz ott a visító szörnyeteg és a nyálkás lárva, akkor boldogan siet arra, de csak másodikként, a titkos ajtónál ugyanis előre engedi Ameliát. Míg bemegy, fedezi hátulról, aztán egy fintorral visszacsúsztatja összekent kardját a helyére, és már mászik is a lány után.
    Öröm és megkönnyebbülés fogja el a fény láttán, s egy kicsit megzavarodik - számára a bent, lent töltött idő egy örökkévalóságnak tűnt, a kertben állva viszont olyan, mintha csak percek teltek volna el. A megnyugvás nem tart sokáig, a talaj megremeg a lábuk alatt, ettől már önkéntelenül is közelebb húzódik Lilihez, felkészülvén egy újabb szörnyűségre. A szörnyűség nem várat magára, romba dönti a szökőkutat, és egy Sallyt is hoz magával. Lysie tágra nyílt szemekkel, szaporán pislogva néz fel a nőre, és olyan örömmel integet neki vissza, mintha ezer éve nem találkoztak volna.*
    - De jó! Egy darabban van. *Legalábbis onnan úgy látja. Míg Sally leugrik, Ameliához fordul, csak most reagálván a benti eseményekre.* Sikerült, kijutottunk! Nagyszerű voltál a karddal, én csak bután hadonásztam hozzád képest. Ha túléltük Essex úr játékát, nem tanítanál meg néhány trükkre? *árasztja el lelkesedésével a lányt. Ahogy Sally odaér, magában megállapítja, hogy a nő még megviselten és bicegve is gyönyörű. Fáradt mosollyal hallgatja, a benti izgalmak megcsapolták az energiakészletét, kell egy kis nyugi, míg feltöltődik.*
    - Fú, undorító volt! Nyálkában tocsogó lárvák, visító, csápos féreg-mama... Még most is cseng kicsit a fülem. Ugye? *pillant megerősítést várva Ameliára.* Inkább néztem volna farkasszemet vele *bök a szökőkút helyén fekvő zyvronra. Leguggol szemügyre venni Sally bokáját, ha a nő engedi, megérinti, gyengéden kitapintja. A többi kérdés megválaszolását átengedi Ameliának, míg ő ezzel foglalatoskodik.*
    - Sssz, nagyon fáj? Pihenés, jég, szorítókötés és felpolcolás *darálja a betanult tananyagot a bokaficamot illetően, majd zavartan konstatálja, hogy e négyből jelenleg csak egy megoldható.* De van nálam árnikából készült kenőcs a zúzódásra, és gyorsan beköthetem. Leülnél valahova?
    *Felegyenesedik, leköti a hátáról a csomagját, és sietősen beletúr kenőcs és kötszer után kutatva. Fogalma sincs, meddig tart a jelenlegi nyugalmuk, így szeretné minél gyorsabban lekezelni Sally bokáját, hogy legalább a járást megkönnyíthesse a számára.*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-09-06, 21:01

    *Egyik-másik berendezési tárgy elől éppen el tudott ugrani, összetörő darabok, szilánkok, üvegdarabkák sokasága alatt elfutni. Szerencsére nem sérült miattuk, mert a Kőpáncél még tart. Mögötte meg egy zyvron repesztett, aki ugye szélesen kinyúló hosszú szarvaival még pluszban jól tarol, ha nem elég elefántnyi mérete. Néha irányt kell váltania, mert a worgur másfele terelte, de végülis kapóra jött neki. Ha az ablakhoz akarták terelni, gondolván, hogy ott csapdába kerül Sally, akkor nem számoltak azzal, kivel állnak szemben, jelen esetben szó szerint, mert Sally szembe fordult velük. Legalábbis a zyvronnal. Aztán jön a félreugrás, s esés közben némileg fordul, nézi mi történik. Hatalmas csörömpölés és robaj lenn, majd elhal ez is, s csak saját ziháló lélegzetét és dobogó szívét hallja. Csend telepszik a teremre, s Sally megpróbál felállni, amire rögtön éles fájdalom nyilall a bal bokájába, ami visszakényszeríti először a földre. Rövid tapogatózás után megállapítja, hogy ez bizony ficam. A Kőpáncél is elmúlik róla.*
    ~ Remek...~ *Reméli, nem kell már futkosni sokat. Feláll ismét, ezúttal kapaszkodva valamibe és jobb lábára helyezi a súlyát, s lassan bicegve lépeget az ablakhoz, ahol lepillant, hova jutott a zyvron meg a worgur.*
    - Hát Deira ezt nem fogja majd elhinni nekem. *Jegyzi meg csak úgy magának. Ha lesz ideje, visz valami kis szuvenírdarabot a jószágból, bizonyítékként.*
    - Na most merre tovább? *Teszi fel a kérdést, mire észreveszi odalenn a talán döbbenten pislogó Ameliát és Lysiet. Mosolyogva integet le nekik.*
    - Mindjárt lejövök! ...valahogy. *Az elsőt kiáltja, a másikat magának motyogja és méregeti a távolságot onnan, ahol van, és a zyvron teste között.*
    - Ah, ne gondolkodj, csak csináld! *Határoz, s nekilendülve, karjaival nagyokat körözve esik le a zyvronra, lehetőség szerint ép lábára érkezve, hogy aztán kezeivel támaszkodjon meg. Majd szépen lecsúszik az állatról, a furcsa hosszú szarvban kapaszkodva meg, na meg a szökőkút maradékaiban. Bicegve indul meg a kettős felé.*
    - De vacakul festetek! *Vigyorog rájuk végigmérve őket, noha ő sem lehet egy felemelő látvány. Ébenfekete hajában talán még pár üvegszilánk is van.*
    - Ha csak fele olyan jó volt a ti részetek, mint az enyém, akkor mielőtt megfojtotok, engedjétek meg, hogy megkeresem Samuelt, és megfojtsam! Nem erről volt szó... *Félig viccelődik, félig viszont komolyan gondolja. Nem is érti, hogy gondolta ezt a különc nemes, ha mindez a tervek szerinti "játék" volt. Ez nagyon nem játék. Visszanéz az ablakra, vagyis a helyére, mert gyakorlatilag a fallal együtt szakadt ki a helyéről az, majd ismét a két lány felé.*
    - Egyébként veletek mi történt? Tud amúgy valaki valamit a bokaficamra? Massimiliano, Thalassa? Nem láttátok őket azóta? *Tesz fel pár kérdést, ami eszébe jut hirtelen, ki tudja, meddig tart a nyugalmuk. Másnem vége lesz azzal, ha be kell menni kimenteni a fiúkat.*
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-09-03, 21:11

    [ Thalassa – Massi ]

    *Az ötletelés dicséretes, az összjátékon azért még van némi csiszolni való, főleg az ébredező/feleszmélő ifjú részéről, kinek sérülése ellátás nélkül az idő múlásával egyre csak rosszabbodik majd. A lüktető fájdalom nem fog múlni, sőt minden feladat, ami csak koncentrációt igényel a következőkben, erős fájdalommal lesz kísérve, ami zavart, ebből eredően pedig problémát fog okozni neki és talán még társának is.
    Hála Thalassa alapos körbepillantásának, két menekülési útvonal is kirajzolódni látszik, mely kettejükre van „tervezve”. Miután a Massimiliano kezeit szorító kötés hamarosan kioldódik és a fiú méltóztat némi együttműködéssel szolgálni, akkor a lábát összecsomózó hevenyészett kötés nem jelenthet akadályt.
    Az első út, melyet némi akrobatika és karizom gyakorlása után választani lehet, a kockázatosabb felső út, mi különböző, ismeretlen teherbírású/minőségű láncokon történik, akár az őserdő hősei nagysikerű gyermekkönyvben lehetett hallania a kisgyermek Massinak annak idején.
    A második számú út a veszélyesebb, hiszen lefelé vezet, egyenesen bele a hideg, alattuk elterpeszkedő sötétségbe és a hangosan zajongó masina irányába. A döntés a saját kezükben van, idejük akár még egy gyors diskurzusra is elegendő, nincsen vészhelyzet, csak az egyre nagyobb zajban problémásabb lehet a beszédértés.

    [ Amelia – Lysie ]

    *A nagyobb lakomák után vágyódó kastélykukac terve nem sokon múlik. Testi erejét maximálisan kihasználva döngeti a finom falatokhoz vezető kaput, miről még csak nem is sejti, ha azt beomlasztja, bizony csapdába kerülnek áldozatai. Ez azonban, hála az ügyességnek és találékonyságnak nem fog bekövetkezni, mert néhány hangos, mechanikus kattanás után, sűrű, egymásutánban következő nyikorgással, kettyegéssel nyílik fel az oldalsó, titkos ajtócska, minek alap esetben bizonyára nem az volt a funkciója, hogy efféle sötétben megbúvó lárvák elől nyújtson menekülő utat a bentieknek… bár, erre is tökéletes.
    Lysie nyiszáló mozdulatai bizonyítják, hogy nem volt hiábavaló az az óraszám, amit kardforgatással töltött, hiszen akár egy szecskázó, úgy szeleteli apró cafatokra az alkalmatlankodó csápokat, melyek a vágást követően szinte elfonnyadva enyésznek el a bokáig érő masszában.
    Amelia tevékenysége is párját ritkítja ilyen pánikhelyzetben, ugyanis nem óhajtja olyan könnyen adni magát, főleg nem egy fojtogató csápnak, amit a pengeéles fegyverével semlegesít.
    A szabadulás és nem utolsó sorban a vágás szelét megérző faldöngető újból előad egy fülsiketítő vijjogást, mellyel már hiába hívja a rokonságot, semmit nem ér el, ugyanis a hölgyek angolosan távoznak a tett helyszínéről és meg sem állnak a korom sötét, huzatos alagút végéig, ahol újból megpillanthatják a várva várt nap fényét.
    Útjuk az óriási kert valamelyik részére vezette a játékosokat, ahonnan nincs idejük továbbindulni sem, mert óriási dübögés rázza meg a környéket. Nem, nem a benti szörnyeteg szabadult ki, ez egy sokkal nagyobb és sokkal erőteljesebb rázkódás volt, mibe még a talpuk alatti föld is beleremegett. Amint elérik a közeli sarkot, láthatják, hogy a szépséges szökőkút egy romhalmazzá változott, hála a pontosan a közepébe érkező jókora zyvronnak, mely láthatóan nem élte túl a zuhanást. Ebben pedig Sally keze hathatósan benne van… lesz mit mesélni abban a röpke néhány percben míg megadatik a lehetőség, hogy sem szellemek, sem holmi szörnyetegek nem zavarják meg az összetalálkozást…

    …viszont a percek, tényleg csak percek lesznek…

    [ Sally ]

    *Minden, mi ebben a teremben található potenciális veszélyforrást jelent Sallyre nézve, hiszen nem elég, hogy a kétajtós szekrények, melyek most még stabilan állnak lábaikon, vagy éppen a közelben lévő felöltöztetett ember nagyságú, ám súlyban merőben más alkatú babák sem arról híresek, hogy könnyen rogynak össze és borulnak fel. Egy zyvron érkeztét gyorsan megérzik és az állat lökete oly könnyen indítja önálló útjára ezeket az óriási tárgyakat, hogy egy rossz helyezkedés és bárkit agyonnyomhatnak ezek a berendezési elemek.
    A worgur inkább csak terelőszerepet játszik a történetben, ami valójában nem biztos, hogy tükrözné a vadonbeli szerepeket, mert feltehetően ott támadás lenne a dolog vége, ám mivel most egy szellem kezében van a gyeplő, így nem buknak felszínre az állat ösztönös viselkedési normái hasonló helyzetben. A futás pedig sokszor szégyen, ámde kellőképp hasznos. Most az első állítás sem állja meg a helyét, mert ki az, ki ember létére szembeszállna egy ekkora behemóttal és ilyen szűk járatok között megpróbálna ellentámadni.
    Az óriási állat pedig kihasználva testi erejét, úgy löki félre és töri ripityára az üveges és tele ajtós szekrénysorokat, hogy a pozdorjadarabok, fa és üvegszilánkok csak úgy repdesnek mindenfelé odabent. Ha Sally nem védekezik elég jól a törmelékek elől, akár még meg is sérülhet egy-egy óvatlan pillanatban.
    Mivel a szellemek célja a totális megsemmisítésen alapszik némi játékkal megfűszerezve, nem túl nagy agymunka kitalálni, mit is szeretnének elérni ezzel a kergetőzéssel. Az ablak előtt álló Sally olyannyira tökéletes választás mindkét fél számára, hogy a worgur már oldalirányból érkezik is, hogy ő legyen az, ki bezsebeli a dicsőséget, majd társa a pozitív eredménnyel tudjon hencegni a későbbiekben. A dübörgés emberfeletti, az emberlények gyomra úgy remeg, akár a kocsonya, a méretes talpak pedig rommá zúzzák a tökéletes állapotban idehozott és múzeumi pontossággal egymás mellé állított, bemutatóra szánt érdekességeket.
    A terv tökéletesnek látszik, a zyvron mindent eltisztítva útjából érkezik meg, hogy eltapossa Sallyt, nem nézve a dolgok mögé, ami azzal jár, hogy, ha a lány elmozdul ő bizony visszafordíthatatlanul tör ki a méretes ablakon és zuhan a mélybe. A worgur szellem hasonlóan célorientált gondolkodású, így ő sem pillant be a kulisszák mögé. Sőt mi több, már szökken is…
    …Sally számítása azonban több, mint kielégítő, egy szempillantás alatt tér ki és tűnik el az óriási állat elől, még a worgur is meglepődik a tetten, majd az egyik ámulatból kénytelen a másikba esni, ami azt eredményezi, hogy a két szellem által irányított lény pontosan akkor találkozik, mikor már nincs visszalépési lehetőség. a csattanás bekövetkezik, ami után már csak a zuhanás van az emeletről. Furcsa, rémisztő látvány, ahogy átbukfencezve, szabadesésben közelítenek a csodaszép szökőkút felé, melybe néhány másodperc után úgy csattannak bele, hogy a zyvron nyaka menten eltörik, a maga alá temetett worgur pedig kizárt, hogy túlélje a ránehezedő nyomást.
    A szellemes kis játék után, az anyagi kár több mint jelentős. A belső berendezés egyharmada elpusztult, az ablak és a szökőkút totálisan tropára ment a játszadozás közben és után, Sally pedig lábában némi fájdalmat érezhet, amit, ha közelebbről megvizsgál, láthatja, hogy bizony a nagy ugrándozásban kicsavarodott, feltehetően csúnyán be is fog dagadni. Ez pedig gátolni fogja a kastélyban való mozgásban.
    Mivel az egyetlen kifelé vezető út elé torlasz állítódott, a fennmaradó út lefelé, az üveg és fatörmelékekkel borított ablakhelyen való leereszkedéssel történhet, pontosan a szökőkútba állt szellemes zyvron hátára. *
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-09-01, 18:36

    - Jó-jó, legyen úgy.
    Igazából mindkettő verziónak lehet értelme, sőt akár egyiknek se. Sajnos utóbbi derül ki, igencsak hamar.
    - Nem, nem leszünk féregvacsora!
    Egyszerűen nem hajlandó feladni. Továbbpróbálkozik, most úgy hogy vegyíti saját és Lysie elgondolását, ami meghozza az első közös sikert. A bekúszó csápokat egyelőre Lysie gondjaira bízza.
    - Ez az! Megcsináltuk!
    Besegít a csápok nyiszálásába, minden egyes vágásában benne van a kijutás iránti vágy. Amint végeztek az összes csáppal, szorgalmazza az azonnali indulást.
    - Gyerünk. Szerinted ha áttörte a falat, utánunk tud jönni?
    Kérdi, ahogy elindulnak, habár magában reménykedik, hogy csápvesztetten visszavonul a szörny...
    Használt csel: Szúró-, vágófegyverek - Vágás
    avatar
    Massimiliano Banderas

    IC hozzászólások száma : 19

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Massimiliano Banderas on 2013-09-01, 12:54

    *Ájult állapotból riad fel, egy olyan helyen, ahová ellenségeit sem kívánná, feje kellemetlenül zúg és meglehetősen lüktet, érzi, ahogy meleg vére végigcsorog halántékán, majd szép sorjában látja őket a mélybe csöppenni, a lent zajosan robotoló masina felé. Szeme elől a mindenféle színben pompázó éles fények, lassan kezdenek oszlani, rémülete azonban egyre csak duzzad és duzzad, főleg azt érezve, hogy kisvártatva lassan, de annál biztosabban megindulnak lefelé. Keze egyelőre még mindig megkötözve és hiába izeg, mozog egész testében, a kötés erős, nem tud kibújni belőle.
    Egyedül Thalassa hangja az, mi néminemű nyugalommal tölti el ifjú szívét, és alig-alig tudja megállni, hogy ne vergődjön a láncon. Le kell valahogy nyugtatni, vagy akár saját magát, bár ez utóbbi kissé több időt vesz igénybe. És pontosan az idő az, amiből elég kevés van ezekben a pillanatokban.*
    - Rendben, rendben, jó, csak kérlek siess, nem szeretném, ha ez a valami odalent összevágna. *várja, hogy sikerrel járjon az oldozás, mert egyedül teljesen biztos, hogy nem sikerülne neki ez a mutatvány.*
    - Igen, igen az nagyszerű ötlet lenne... *sokat nem tud hozzátenni a megoldáshoz, de legalább nincs a férfi elgondolása ellen. Hiába, ebből nagy kreatív összefogás nem lesz, de háborúskodás sem, ami azt illeti.*
    - Fogalmam sincsen hogy kerültem ide... miután eltűntél és még veled együtt többek is, fölfelé a lépcsőn szellemek kezdtek üldözni, utána egy pallos majdnem fejemet vette, és ami ezután következett azt már nem tudom. Azt hiszem jól beütöttem a fejem. *meséli el röpke vázlatpontokba szedve, hogy mi is történt velük, míg nem látták egymást, bár ez a mese most nem biztos, hogy érdekli az éppen szabadítani próbáló társát.*
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2013-09-01, 11:12

    - Azt hiszem, ez nem a mi napunk... *felsóhajt, észlelvén, hogy a próbálkozásuk nem aratott nagy sikert. Kezdi azt hinni, a hirtelen zuhanás miatt elejtették a szerencséjüket odafent, s ezen megérzése csak erősödik, amikor a biztonságukat jelentő kőfal omladozni kezd. Úgy látszik, más megoldást kell találniuk.
    Azon kezdi el törni a fejét, megpróbáljon-e mágiával nyomokat olvasni. Nem biztos a varázslat sikerességében nyugtalan lelkiállapota miatt, ráadásul a nyomolvasást nem kiútkeresésre találták ki, sőt, de jobb ötlete egyelőre nincs. Mivel ezen töri a fejét, a réseken besettenkedő csápokat csak későn veszi észre. Nagyobb trauma számára, hogy a lény hozzáért, mint az, hogy ezzel a kijutásukat veszélyezteti. Legelőször józan ésszel, kézzel próbálja meg lefejteni magáról a csápot, s mikor rájön, hogy ez így nem fog menni, kardjára csak eztán gondol. Tényleg, olyanja is van!*
    - Megpróbálom levágni ezeket *figyelmezteti Ameliát, kardforgatási technikája ugyanis közel sem kiforrott - szépítés nélkül mondhatnánk, hogy nincs is neki, de nem most szeretné közölni Lilivel, hogy hivatalosan sosem tanult kardforgatást, szóval ne nagyon ficánkoljon. Előhúzza tokjából a fegyvert, a pengével végigköveti a nyúlványt, és a kőfal tövénél próbálja meg átvágni egy - vagy több - nagy, lendületes csapással, remélvén, így elválaszthatja a testrészt a szörnyetegtől, majd puszta kézzel lehámozhatja magáról a maradékot. Fáradságos munka, nem megy olyan gyorsan.
    Ha újra szabadon tud mozogni, segít Ameliának is, amennyiben szükséges - ugyanezzel a technikával megpróbálja elmetszeni a lábaira tekeredett csápokat egy vagy több, erős csapással.*
    avatar
    Thalassa Y'arioth

    IC hozzászólások száma : 98

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Thalassa Y'arioth on 2013-08-29, 13:02

    A ficánkolásra felciccen.
    -Nyughass, vagy leesel. Éppen kioldozlak.
    Tekintete pásztázik a kijutás irányába, ha tud, akkor felfelé is tekint avagy a lába felé, hátha arra is ki lehet jutni. Főként azért is, mert a lánc valahonnan függ le, még ha kampóról is. és valahonnan be kellett ide őket vinni.
    -Ha más megoldás nincs, akkor az egyik láncot ejtjük le, hogy beakassza a gépezetet.
    Végül a lánccal foglalkozik, mert a lábát továbbra is fogja, és azon van, hogy abból is szabaduljon. Hogy ötlete van-e Massi-nak? Majd elmondja, minek kérdezzen rá.
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-08-28, 16:51

    *Hát a vihogás még tartozhatna is Thalassához, elég gonosz hozzá, hogy ne feleljen, csak nevessen, de nem nézi ki belőle a vihogást, főleg nem ezt a fajtát.
    A vihogás nem, de a morgás már a közelből jön, és ha ez lenne a legnagyobb gondja! Elkerekedett szemekkel nézi, ahogy a terem túlsó végében a zyvron életre kell és megmozdul. És felé tart bőszen. Na ez már nagy gond! Sally futásnak is ered, lehetőleg úgy, hogy ne a worgur karmai közé jusson, mert azzal nem lesz kisegítve. A Kőpáncél védené egy darabig, de azért nem akarja letesztelni a reggeli hirishek után worguron is. És abban egészen biztos, a kilapulás ellen nem lesz jó, márpedig ez vár rá, ha a zyvron beéri és roppant lábai alá szorul Sally. S azokkal a széles szarvakkal sem kellemes a találkozás bizonyára. Pánikolva rohan körbe a teremben, nem az ablak felőli oldalon.*
    - SAMUEEEEL! HA KIJUTOK, ÉN MEGÖLLEK!!!! *Kiabálja dühösen, miközben rohan, s már agyal, hogy felmenekül a magasabb szintekre, de a worgur oda is tudná követni.*
    ~ Nem lesz ez így jó...~ *Hátra-hátranéz, melyik támadója hol jár, s egy ponton próbál úgy hirtelen irányt váltani, hogy másképp kelljen két üldözőjének fordulnia, hátha a worgurt eltapossa vagy felökleli a zyvron. Így vagy úgy, felmerül a kérdés, mennyire okosak ezek az állatok? Állatok egyáltalán vagy a szellemek? Újabb irányváltás és szélsebesen fut az egyik hatalmas ablak felé átugorva, átvetődve ezen-azon. Nem is nézi, mik azok, jelenleg csak akadályok a szemeiben, amin neki nehezebb átjutnia, mint üldözőinek. Bárcsak meglenne benne az a mozgékonyság, mint Ericben! A férfi valószínűleg csillárról csillárra lendülne át a termen. Sallynek ez nem opció, így lefékez hirtelen az ablak előtt, megfordul, és aggódva hátrál az üvegig a támadóit figyelve. Ott várja be őket, ha nincsenek még nagyon a nyomában. Utolsó előtti pillanatban fog elvetődni az ablak elől, remélvén, hogy a zyvron - és ha még él, akkor a worgur is - nagyobb féktávval rendelkezik, s kizúg az ablakon át. De ha csak a zyvrontól szabadul meg, már az is segítség. Ha viszont nem jön be ez az ötlet, akkor egyelőre a futás lesz a további terv keresve a kiutat.*
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-08-27, 22:11

    [ Thalassa – Massi ]

    *Ki gondolta volna még eme hosszú nap elején, hogy ők ketten egymást boldogítják majd fejjel lefelé csüngve egy szál láncon, valami ördögi gépezet vészjósló morajlása fölött. Nos, ilyen gyorsan változnak a dolgok egy efféle szellemkastélyban, ahol nem csak a részvevők játszanak, hanem a játékosokkal is úgy tesznek, mint holmi tábláról levehető bábúkkal.
    A szőke fiú sérülése látszólag elég súlyos, nem is csoda hát, hogy egyhamar nem eszmél föl, majd csak akkor, mikor a másik rabláncon denevéreskedő társa oldani kezdi béklyóját. A zúgó fejfájásból felébredő ifjú szembesül a helyzettel, a mélységgel és a nyirkos levegőjű barátságtalan közeggel, nagy ficánkolásba kezd, ami azonnal meghozza a nem kívánt hatást. A már majdnem teljesen szabad Thalassa és a még jócskán megkötözött idegenvezető lánca centiméterről centiméterre kezd közelíteni a lent morgolódó, és a távolság tűnésével, egyre zajosabbá váló gépezet felé. A két férfi kezében van szabadulásuk kulcsa, a bajtársi összetartás némi kreativitással megfűszerezve, vagy az egyénenkénti szerencsés trükközés a választási lehetőségek között.
    Massi kezei szabadok, mozgásában iszonyú fejfájása zavarhatja, bár fizikailag képes a mozgásra. Thalassa ügyesen oldotta ki kötéseit, már csak magától a lánctól kell szabadulnia és már ugorhat is a sötétségbe borul alsó rész felé, melyet csak remélni tud, hogy nem birtokol teljes egészében a lenti hangoskodó szecskázó.*


    |96+0=96|

    //Mesélői kockadobás 100 oldalú kockával;
    1-25 között = Az elöregedett láncszemek a súly és a megterhelő mozgások következtében a következő mesélői reagban engedelmeskednek a gravitáció vonzásának és mindkét férfi szabadesésben hullik alá, hacsak ki nem találnak valamit megmenekülésükre.
    25-75 között = A láncszemek fémes nyikordulások közepette küzdenek saját szakadásuk ellen, mintha nem akarnák magukra hagyni a két férfit. Legalábbis egy reagkörig még biztosítva vannak a negatív következményektől… azonban iparkodniuk kell…
    76-100 között = A lánc továbbra is erősen tart, van idejük kigondolni mi lesz a következő lépés, így kialakítani egy kedvező összhangot a sikeres szabadulási folyamathoz a következő reagkörben.//


    [ Lysie – Amelia ]

    *Vannak az életben dolgok, melyek, hiába minden próbálkozás, egyszerűen nem akarnak összejönni. Ez a jelenlegi szerencsétlen helyzetre is igaz és olybá tűnik, hogy a hölgyek gondosan összehangolt elképzelései egymás értékeit oltják ki, és sodorják végveszélybe a kijutás lehetőségét. A gombok csütörtököt mondanak, a vészkijáratként funkcionáló egérút pedig nem nyílik, hiába a nagy akarat. Talán túl feszültek mindketten és a görcs a tehetetlenséget eredményezi. A másodpercek azonban megállás nélkül peregnek, a masszívnak tűnő kőfal túloldalán pedig a rettegett szörnyeteg hergeli saját magát, mert érzi, hogy az áldozatnak valók még nem jutottak ki az ő kis fészkéből.
    Ennek megfelelően ő is óriási energiákat mozgósít magában, főleg, hogy a sötétségben élő aprótestű élőlények fél fogára sem elegek mostanában, ez pedig rendkívül idegesítő tud lenni. A két hölgy szünet nélkül próbálkozik, de eredményre sajnos nem jutnak. Mindeközben a kőfal omladozni kezd, mert azért még sincsen acélból a barikád, idővel ripityára zúzza az egész járatot betöltő ocsmányság, mi már erős csápjait be is csúsztatta a keletkezett réseken…*


    |79+0=79|

    //Mesélői kockadobás 100 oldalú kockával;
    1-20 között = Nagy a baj: Az összhang varázsa elmúlik, megoldás nincsen, a csápok pedig Amelia nyakára kúsznak, hogy erős fojtással hátráltassák a kijutást.
    21-40 között = Nagy a baj: Az összhang varázsa elmúlik, megoldás nincsen, a csápok pedig Lysie nyakára kúsznak, hogy erős fojtással hátráltassák a kijutást.
    41-60 között = A szörnyeteg támadása kudarcba fullad, dühe azonban az eddigi kétszeresére korbácsolódik. Fülsiketítő hangon kezd minden erejét beleadva dörömbölni, talán a kapu a következő körben össze is omlik, maga alá temetve a szerkezetet is, mi a szabadság felé vezető utat vezérli.
    61-80 között = Hála az összhangnak, a megoldás megszületik, ennek megfelelően a kijutást garantáló út is felsejlik előttük, a probléma viszont az észrevétlenül lecsapó csápok. Lysie és Amelia lábaira kezdenek rácsavarodni és erősen szorítani, akadályozva ezzel a kijutást a fertőből.
    81-100 között = A nyákban kúszó csápokat időben észleli mindkét hölgy és próbálkozásukat siker koronázza, egy oldalsó kis rejtett út elől húzódik fel a „függöny”, mi néhány forduló után a fényre, a szabadba vezet.//


    [ Sally ]

    *A lány kérdésére egy az előbbihez hasonló eszelős vihogás a válasz, ami talán kellőképp elég ahhoz, hogy Sally beazonosítsa, itt bizony nem találja meg a keresett férfit. A terem méreteiben elüt a szokványostól, olyan hatása van, mint egy óriási, több szintes kiállító terem, felsőbb szintekre vezető lépcsővel, rengeteg terepasztallal, makettel és kitömött szerzettel. A fény bejutását jónéhány, hatalmas, íves ablak segíti elő, a félelem múlását viszont a helyiségben garázdálkodó szellem nem engedi oszlani az érzékek eldugott rejtekéből.
    Mire a sikertelen ajtófeltépésből a hölgy visszapillant az előző helyre, a worgurnak már nyoma sincs, mintha kámforrá vált volna… pedig nem, már közvetlenül a közelben morog, méghozzá a Sallyhez legközelebb eső szekrénysor fölött várja a megfelelő pillanatot a támadásra.
    A nap viszont még nem teljes, mert a végtelenül „vicces” második számú szellem egy igazán tekintélyt parancsoló, valaha élő, ifjú izomkolosszus Zyvront éleszt fel, ki a kiállított talpazatból olyan erővel tör elő, mint hajdanán. Dühe pedig nem másra irányul, mint a terem másik oldalában lévő Sallyre. Míg útja vezet, mindent összezúz és ripityára tör, nincs válogatás, nincs mérlegelés, csak a nyers rombolás. De vajon mit lehet kezdeni egy ekkora behemóttal? Megküzdeni vele? Esetleg szelídítésre adni a fejét, netán ellene fordulni? Mindezt úgy, hogy egy tökéletes gyilkos lesi leendő áldozatainak mozzanatait kényelmes helyéről.*
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2013-08-25, 21:57

    *Hiába az igyekezet, mielőtt sikerülhetne megoldani a feladatot, a fáklyák kialszanak. Félvérsége most kifejezetten jól jön, mert a rájuk boruló sötétségből legalább Lilit ki tudja venni, és két gyors lépéssel nullára redukálja a köztük lévő távot. Ha a lány nem bánja, óvatosan belekarol, egyrészt mert a lárváktól sikítani tudna, másrészt így kisebb rá az esély, hogy elveszítik egymást a sötétben.*
    - Fogalmam sincs... *vallja be teljesen őszintén. Ezzel az eshetőséggel nem számolt, ő végig abban bízott, hogy időben sikerül a tükrökkel trükkösködni. Nem ártott volna egy B tervet kitalálnia, ám leszidni sincs ideje magát, mert a föld ismét megnyílik alattuk. Bár újfent megörvendezteti Ameliat egy hangos sikollyal, most kivételesen örül, hogy kikerültek a lárváktól tocsogó helyiségből. Naivan úgy véli, annál a szintnél bármi jobb lehet - véleménye persze hamar változik, amikor egyenest valami nyálkásba toccsan. Itt ugyan jobb a világítás, elsőre azonban nem mer lenézni, nem akarja látni, mi az, amit majd órákon át suvickolhat ki a patakparton a ruhájából, ha mindennek vége van.*
    - Lassan eldeformálódik a fenekem... De jól, azt hiszem. És te? *pillant a lányra, ám látván, miben ül, a hányingerével küzdve, sietve feltápászkodik.*
    - Jaj... *Az igazi jaj csak akkor jön, amikor megpillantja a szörnyet - pontosabban az elejét, mert véget mintha sehol sem érne. Befogja az orrát, úgy érzi, ha nem szünteti meg valahogyan ezt a bűzt, akkor vagy kidobja a reggelijét, vagy elájul. A szörny visításába belesajdulnak a dobhártyái, egy kicsit meg is szédíti a fülsértő robaj, s ahogy anyuka elindul feléjük, a félelemtől leblokkol. Lili noszogatása jól jön, a kőkapu annál inkább. Kell pár pillanat, hogy összeszedje magát, és lenyelje minden undorát és rémületét.*
    - Nap... patkány... várj-várj... *Egy kicsit nehezére esik követnie a lányt, az előző pár percben túl sok sokkhatás érte, amiből lassan megy a felocsúdás.* Patkány, nyílvessző... Igen, valami ilyesmi lehet, de akkor a Napot a végére tegyük, szerintem. Mi lehet ez a kopott jelzés? Mi hiányzik a történetből?
    *Eddig kitartóan fogta az orrát, most azonban két-két ujjal a halántékát kezdi el masszírozni. Bosszúsan sóhajt, ilyen háttérzaj mellett az agya képtelen rendesen forogni.*
    - Mit szólnál ehhez a sorrendhez? *Egyelőre csak mutatja, még nem nyomja meg. Lilire néz, és ha rábólint, vagy új javaslata van, annak megfelelően csap rájuk, a megbeszéltek szerint.*

    |7+0=7|

    Sponsored content

    Re: Zord-hegység

    Témanyitás  Sponsored content


      Pontos idő: 2017-11-24, 00:54