Üdvözlünk!

Éppen időben érkeztél Vándor!

Háború közeleg és elkél minden tenni vágyó erős kéz, forgasson akár fegyvert, vagy használja a mágia hatalmát.
Ne aggódj, ha nem állsz még készen, hőssé formálnak majd a kalandok.
Fedezd fel a világot, kelj útra, kalandozz sivatagon, kietlen tájakon, havas hegyek legmélyén, dögletes mocsáron és a mindig veszélyt rejtő tengereken át. Küzdj ádáz szörnyekkel, élj nemesi életet, vívd ki a hősnek járó tiszteletet, vagy rejtőzz árnyak közé és vedd el azt, ami neked jár!
Gyűjts hát magad köré szövetségeseket és formáld saját belátásod szerint a változó világot!

Az oldal alapítása:
2012.10.01.

Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Kaland

Fejedelmi játszma című kalandban a reagkör határideje:
04.09. 21:00

Latest topics

Ederthin várostérkép

A dombtavi időszámítás szerint jelenleg 616-ot írunk.

Ki van itt?

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (12 fő) 2016-10-11, 18:26-kor volt itt.

Statistics

Jelenleg összesen 3473 hozzászólás olvasható. in 143 subjects

Összesen 55 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Shycor N'ylwenn

Szerzői Jogok

Az oldalon található egyedi alkotások az alkotó(k) tulajdonát képezik!
A Világleírás és a helyszínek, helyszínek leírásai az oldal készítőinek szellemi terméke, így a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel szabadon.

    Zord-hegység

    Share
    avatar
    Montea
    Admin

    IC hozzászólások száma : 3

    Zord-hegység

    Témanyitás  Montea on 2013-02-25, 11:32

    First topic message reminder :


    A Zord-hegység keletről határolja a Dombtavi-fejedelemséget s természetes határt képez a dombtaviak és a nomádok között. A hegyvonulat nem véletlenül kapta a nevét: sziklaképződményei és a hegyen uralkodó gyakorta ködös idő legtöbbször annyira megnehezíti a közlekedést rajta, hogy az átkelést nagyon kevesen kockáztatják meg, inkább vállalják az időigényesebb megkerülést.
    Akadnak mégis vállalkozók, akik a magasba törnek, a hegyen élő griffek gyógyító erejű tollait és nagy értékű tojásait megszerezzék. Ez azonban nem veszélytelen, nemcsak a griffek őrzik féltékenyen a területüket, de a hegyvidéken könnyen bele lehet futni worgur- és hirish-csapatba és hegyi sárkányba is. A hegyen sok a barlang, itt a barlangi rovarkígyó és a zirinnis okoz nem kis kalamajkát a bemerészkedőknek.

    A Zord hegység északi részénél található portál egyben a bejárat is az elfek által lakott Ezüst-völgybe, következésképpen ha látni nem is mindig látni, de állandó elf felügyelet alatt áll.
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-08-23, 20:48

    Nem jön be a buzdítás, nem akarnak úgy fordulni a tükrök, ahogy akarják. Egy villanásnyi időre átfut az agyán, hogy jobban kellett volna magát törnie a tudományok terén, esetleg Tsitsa korrepetálta volna. Ez már két villanásnyi idő, aminek a végére rájuk borul a sötétség.
    - És most?
    Kérdi rögtön arrafelé fordulva - sőt araszolni is elkezd arra-, amerre Lysie állt, mielőtt eltűnt volna a sötétségben. Egységben az erő!
    A szemei nem szoknak hozzá a sötéthez, ezért igencsak megnőnek lelki szemei előtt a gusztustalan lárvák. Undorodva nyög fel, reflexszerűen kezd toporogni, inkább eltapossa őket, mintsem rámásszanak.
    Nem kell sokáig toporognia, mert már egyszerűen nincs min. Most sikít ő (is?), ehhez a zuhanósdihoz nem lehet hozzászokni.
    - Wehh... ez egyre jobb lesz. De legalább látunk... Jól vagy?
    Ismét fenékre esett, így aztán a nyálkás zselében ül most. Kezeivel is tompított, így azt most azokat is beborítja az anyag, amitől jó lenne megszabadulni. Mégse ezzel kezd foglalkozni, mert égetőbb problémája akad. Vagyis problémájuk.
    - Tűnjünk el innen.
    Szavait elnyomja a szörny visítása, még ő maga se hallja. Fülei csengenek, alig hallja zihálását, ahogy próbál felállva evickélni elfelé a szörnytől. Ha kell, segít Lysienek, nem hagyná hátra. Tisztában van vele, hogy ha sík terepen futnának, ideális körülmények között, akkor se lenne túl sok esélyük lehagyni a férget, így aztán igazán szép gondolatokkal üdvözli a lezuhanó kőkaput.
    ~Isteni közbelépés vagy valaki ilyen precízen irányít?~
    A nyomógombokat kezdi azonnal tanulmányozni. Rögtön mondja, ami eszébe jut.
    - Vajon történtet kéne elmesélni? A Napot akarjuk látni, de eltakarja sok kőnégyzet a fejünk felett, törjük át nyíllal, hogy mi a -ebben a jelölésben- a patkányok kijussanak? Vagy a patkányok a szörnyek lennének? És mi legyen a lekopott gombbal? Vagy csak nyomogassuk találomra?
    Lysiere néz, nem egyszerű tisztán gondolkodni a visítás és kőkaputörés háttérzenéjében. Reméli hamar közös nevezőre jutnak.
    - Vagy te láttál valami mintát, ami alapján ki kéne tennünk?
    Nem elképzelhetetlen az sem, hogy lassan feladja a gondolkodást és inkább javasolja, hogy egyszerűen csak csapjanak rá a gombokra, hátha bejön.

    |5+0=5|
    avatar
    Thalassa Y'arioth

    IC hozzászólások száma : 98

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Thalassa Y'arioth on 2013-08-23, 09:51

    ~Legalább látnám is…hé! Így hogy toligáljam ezt a nyamvadtat?!~ A keze egyáltalán nem mozdul. Mivel a falnak dőlt vagy az ajtónak, már nem is tudja, a lába még tartja, de csak megszokásból. Eléggé rogyadozik és mozgatni sem tudja. Így szemtanúja lesz az izének.
    ~Ezt…. nem én szoktam csinálni? Hülye szellemek…~ de már tudja, hogy ez nem vicc. És még az eszméletvesztés sem gyönyör, majd szétrobban a feje előtte.

    Ahogy ébredezik, megszokott szagok és fény jut el hozzá. pontosabban fénytelenség. Mintha otthon lenne. Feje is működik, sőt még a teste is. Ha nem lenne gúzsba kötve. ~Hát ez nagyon jóóóó…!!!~ A halál szele csak izgalmasabbá teszi számára a játékot, még akkor is, ha tudja, ez bizony akár halállal is végződhet. Majd visszatér szellemként kísérteni. Kellett a grófnak ezt a játékot megalkotni. Egyáltalán… kellett neki? Míg a tejszerű köd emberalakján és a mostani helyzeten töpreng, azért igyekszik kiszabadulni.
    ~Nem vagyok egyedül…~ megpillantja Massimilianot. ~Szuper. Még téged is rángassalak ki? Egy fenét. Tudod, kit cipelek…~ Ekkor hallja meg a beinduló gépezetet. Massira tekint.
    Nagyot lélegzik, ahogy sikerül magát kiszabadítani. Csak nem rozsdásodott be. Menekülési útvonalat keres. Bárhol, akárhol. Közben minduntalan Massira vetül a tekintete. ~Ha kiszabadítom, lekötelezettem lesz...~ Erre megnyalja a szája szélét. Jól hangzana. Így ha eléri, akkor elkezdi kioldani Massit a kötelékből, de tekintete a felé is cikáz, hogy miként jussanak ki.


    |7+0=7|
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-08-22, 18:22

    *Elhátrál az ajtótól, s pillanatnyi nyugalmat lel. Massi hangját nem hallja odakintről, nem dörömböl az ajtón, meg látta szeme sarkából, hogy a másik oldalon ugrott be egy ajtón a fiú. Figyeli az ajtó falát, de nem jön be szellem se.*
    ~ Eddig a legjobb hír, mióta bejöttem a kastélyba.~ *Megfordul és felméri, hova jutott, ezalatt legalább légzése is normalizálódik, s dobogó szíve is nyugszik. A félelem is így csökken, hogy nincsenek szellemek, se a múlt árnya. Meg sem próbálja a hátrahagyott ajtót, hogy nyílik-e, hanem bent néz körbe.*
    ~ Hány termet nyitott egybe Samuel?~ *Teszi fel magában a kérdést, mert ez egy jó nagy terem, s tele holmival. Leginkább érdekességek kincstárának meg kelléktárnak nézi.*
    ~ Remélem Massi is ilyen nyugodt helyre ért...~ *S abban is bízik, hogy újratalálkozik hamarost vele is, meg a többiekkel is. Talán nekik nem jutott ki szellemből, a mázlisták! Bármi más, csak szellem ne! Kellett neki mondania, a kardmarkolathoz kap, mikor hallja a vihogást.*
    - Thalassa, ha ez te vagy, most már tényleg meghívsz egy italra! *Felel a nevetésre, remélve, hogy a morcos félelf valahogy feljutott onnan lentről, akárhova is pottyant, s ez az ő hangja. Sally optimista. Összevonja szemöldökeit, lassan lép, s figyel a neszekre. Ennek köszönheti, hogy időben hallja meg a szekrény mozgását, s felnézve látja vészes ingását. Félreugrik szerencsésen, elengedve a kard markolatát - úgy se húzta még elő -, s egy bukfenc keretében visszajut a bejárathoz, ahol bejött. Felállva látja meg az egyik szekrény tetején a worgurt, s mikor az elvicsorodik, már biztos benne, hogy az nem volt ott az előbb a sok holmival együtt, vagy ha igen, most hirtelen életre kelt. Ha kizárjuk azt a lehetőséget, hogy van a levegőben valami, amitől hallucinál, akkor el kell hinnie, hogy ez igazi worgur. Próbálja most már feltépni az ajtót, mint legegyszerűbb menekülés, s terve szerint Massi után megy, de ez nem jön be, mert zárva az ajtó. Szitkozódva indul el futva, hogy takarásban legyen, miközben mágiát mond magára. Ez most már nem játék. Igyekszik viszonylag a fal mellett haladni, ha van még ajtó, ott kellene lennie, s ha talál egyet, biztosan próbálkozni fog feltépni.*
    Használt mágia: Föld mágia - Kőpáncél
    |7+0=7|
    avatar
    Massimiliano Banderas

    IC hozzászólások száma : 19

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Massimiliano Banderas on 2013-08-22, 16:06

    *Mikor felér már érzi, hogy így is éppen csak megmenekült a fejlevágástól, talán még haját is érintette a különösen valóságos pallos pengéje. az elhajlás ugyan sikeres, de az ajtónyitás után egy biztonságos szoba helyett csak egy zord külsejű szürke falat talál, lába alatt pedig a nagy semmit. Pontosabban a feketéllő sötétséget és a kilátástalanságot, miután néhány méter után sem ér talajt. Egy jókora ütést érez fején, majd sötétség a sötétségben, fejzúgás és pont a történet vége.
    Hogy ezután mi történik vele, ki és miért teszi azt, amit tesz, már nem tudja, nem is érzi, valahol másfelé jár most. Pontosabban Thalassa mellett, kivel nem volt ezidáig olyan jó komaságban, ki tudja, talán majd ezután a közös akció után változik a férfi véleménye is Massit illetően, bár, amíg ájultan "heverészik" a láncon lógva, addig csak púp a szabadulni kívánó társa nyakán. Egyelőre azzal tenné a legnagyobb és legjobb szolgálatot, ha életben maradna és a szerencsével karöltve nem nehezítené meg a mellette himbálódzó sorsát azzal, hogy a lenti gépezetbe esik idő előtt. Még véletlenül sincsen jó hangja a lenti szerkentyűnek, ezért jobb, ha még csak levegőt sem vesz, amit elég nehéz gyakorlatban, tehetetlenül kivitelezni.
    Valakik rendkívül jól szórakozhatnak rajtuk, csak azt tudná, hogy kik... nem tartja valószínűnek, hogy Essex Úr tesz efféle dolgokat, melyeket ép elméjű ember ki sem találna. Sziklaszilárd meggyőződése, hogy ördögi mágia van a színfalak mögött, és ennek tudható be a falusiak eltűnése is. Remélhetőleg még életben vannak, ahogyan a kastély ura is valamerre a falak között.*

    |1+0=1|
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-08-22, 15:50

    [ Thalassa – Massi ]

    A következő sikertelen próbálkozás után a kis helyiség legnagyobb részét már hatalmába kerítette a sűrű, tejszerű fehér színű füst, mely ellen hiába a védekezés, természetfeletti képességek nélkül az ellenállás igen csekély, csaknem fölöslegesnek mondható. Az ajtó nem nyílik, a kirakóst pedig befedi a Thalassatól már csak egy fél karnyújtásnyira lévő füst. A férfi, ha eddig nem hitt a szellemekben, és az efféle dajkamesékből ismert lényekben, akkor most bizony láthat egyet saját szemeivel. Nem fog hosszan tartani, de az élmény valószínűleg örökre a fejébe vésődik majd. A gomolygó tejszerű fátyol másodpercről másodpercre formálódik valamiféle emberi formává, de színét és állagát továbbra is tartva. A gyengeség következtében a férfi már csak éppen állni tud, mozogni is csak annyit, hogy összeesik, ha éppen úgy látja jobbnak. A vége mindkét esetben ugyanaz lesz. Ha mégis állna inkább, mint feküdne, akkor egy emberszerű felsőtestet láthat a sűrűségből kiemelkedni, ki jobb karját felé nyújtva érinti meg az arcát. Ez a pillanat az, mi kikapcsolja agyát és egy hosszú, sípoló, lüktető érzéssel kényszeríti elméjét pihenésre.

    Massimiliano valószínűleg majd e kaland után tanul abból a hibájából, amit most követett el. Sajnos Sally és közötte nem alakul ki csapatösszhang, az igazat megvallva még a látszata sem jön létre, így a probléma könnyedén meg tud születni. Eddigi közös útjukat egy szellemes pallos csapás választja ketté. Míg Sally az egyik, Massi a másik irányban kénytelen berontani az ajtón, azzal a nagy különbséggel, hogy a lány egy szobába jut, míg ifjú extársa a belépést követően a mélybe zuhan…

    A két alélt állapotban lévő résztvevő egy nyirkos, hűvös, napfénytől teljességgel mentes levegőtlen helyen találja magát, azzal a különbséggel, hogy míg Thalassa szépen lassan magához tér, Massi a vérző fejsérülése miatt egyelőre nem. Senki sem tudja mennyi idő telt el, azt meg pláne nem, hogy hol van, ki és mikor hozta ide. Ezek még a jövő kérdései, egyelőre az a nagy probléma, hogy miképp fog onnan lejutni, ahol van. Mert le kell jutni, ám fejjel lefelé, jó tíz méteres magasságból egy láncon lógva, hátul gúzsba kötött kezekkel és lábakkal, a bokánál egy lánchoz erősítve különösen nagy ügyességet kívánó feladat.
    A férfi mellett közvetlenül, hasonló helyzetben Massimilianot ismerheti fel, kinek fejéből szépen lassan, cseppenként szivárog a vér. Thalassa újból a réginek érezheti magát, hiszen a füst gyengítése már nem hat rá, ezért, ha tud bármiféle mozgást megkísérelhet.
    A csönd ellenben túl nagy, ezért a tíz méteres mélység alján valami mechanikus szerkezetféleség erőre kap és fémes csikordulásokkal kezd suhogni valami körül. Valószínűleg egy tengely körül mozog valami sűrűn felhelyezett, fémes dolog, melyet egyelőre nem látni, csak az egyáltalán nem üdítő hangját hallani, miképp a levegőt szeli, akár a penge.


    Massi: Ájult

    //Kockadobás; 10 oldalú kockával: Massi: Amennyiben a szám 1-5 közé esik, a lánc, melyen lóg továbbra is erősen tartja súlyát, viszont, ha 6-10 közötti lesz, a szemek hangot hallatva kezdenek nyúlni, és a mennyezethez erősített alap gyengülni kezd.
    Thalassa: Ha a kidobott szám 1-5 közé esik, kezeidet sikerül kiszabadítani a kötésből. 6-8 között kezeidet és a lábaidat is rövid időn belül kioldozhatod, azonban 9-10 esetén a láncszemek gyengülnek, a tartóalap mozgósodni kezd, kezeidet és lábaidat pedig nem sikerül kiszabadítani az erős kötés fogságából.//



    [ Lysie - Amelia ]

    Összhang ide vagy oda, sajnálatos módon mindig hiba csúszik a pontos kivitelezésbe, így a feladat abban a pillanatban elbukott, mikor a fényforrásként szolgáló fáklyák kialszanak és helyükbe az egyre sűrűbben toccsanó lárvák hangjai telepednek. Távolról sem töltheti el jóérzéssel a résztvevők szívét a sötétség, a gusztustalan lények érkezése és hangjai, még akkor sem, ha Lysie valamelyest lát is a bent uralkodó sötétben, hála a fajából eredő képességének. A vérre szomjazó kis csúszómászóknak azonban nem kell fényforrás, csupán a bentiek testének melege, melyet mindannyian, kik megérkeztek éreznek is.
    Néhány másodperccel később viszont lábuk alatt megnyílik a talaj és egy, a mostanitól is gusztustalanabb helyre érkeznek, egyenesen valamiféle nyálkás, zselészerű anyagba, ami nem elég, hogy undorító érzetű, még ráadásképp büdös is. A csapóajtó bezárul felettük, a lenti néhány méter szélességű folyosót pedig egy gyér fényt nyújtó fáklyasor világít be. Mielőtt azonban a hölgyek feltudnák mérni helyzetüket és a fenti félelem után némiképp megkönnyebbülnének, jön a következő csapás.
    Lentebb ugyan már nem kerülhetnének ebben a kastélyban, de, ha már itt vannak, akkor itt az idő megismerni a fenti, barátságtalan lárvák anyját, ki egy csöppet sem szebb, mint gyermekei, viszont szélességre majdnem az egész folyosót beteríti, hosszúságát viszont nem látni, mert mire a két ide tévedt játékos felé fordul, teste hátsó része még nem tűnik elő az egyik oldalsó járatból, melyből érkezett. Igazi mélység lakó, förtelmes bűzzel, nyákkal és olthatatlan vérszomjjal.
    Észlelve az önként érkezett ételt, egy fülsiketítő visítás után már csúszik is a hölgyek felé, felverve ezzel az oszló dögöket nagyarányban tartalmazó nyálkás talajvizet, de mielőtt még lecsaphatna a feltehetően halálra rémült kalandozókra, egy kőkapu hullik alá a magasból és teremt gátat közöttük. Így csak hatalmas dübbenés, majd veleig ható visítás az, mit hallanak.
    Nincs sok idejük az áttörésig, de ha valamelyest megtudták őrizni nyugalmukat, akkor észrevehetnek egy kis fejtörőt a kőkapuba vésve.
    Öt benyomható apró kövecske jelenti a kijutást erről a förtelmes helyről, melyhez csak annyit kell tenni, hogy a megfelelő sorrendben nyomják meg őket, ami után egy zár kattanását kell hallaniuk és máris elkerülhetik a fal mögött lévő felbőszült ocsmányságot.
    A gyenge fényben a kőbe vésett minták a következők:
    1: Nyílvessző
    2: Nap
    3: Négyzet
    4: (A jelzés kopott)
    5: Patkány


    Csapatösszhang
    Pánik (dobás eredményéből -1, ha a dobott érték 1-es, az esetben +1)


    //Kockadobás; 10 oldalú kockával: A sikeres kijutáshoz a Pánik módosított értékével, az egyik félnek páros számot, a másiknak páratlant kell dobnia VAGY (a csapatösszhangnak köszönhetően) a Pánik módosított értékével együtt dobásuk összegének: 10< kell lennie.//


    [ Sally ]

    *Miután a lány nyakán érezhette a mögötte loholó szellemforma érintését szívét félelem fogta el, mi csak akkor konkretizálódik elméjében, miután becsapta maga mögött az ajtót és Massit nem látja sehol. Visszamenni, ha akar sem tud, hisz hiába próbálja az ajtót nyitni, nem reagál. Mintha beszögelték volna. Odabent aztán az ellenkezője fogadja az előbbi történéseknek. Minden nyugodt és csöndes, mintha csak nem is vele történtek volna a néhány másodperccel ezelőttiek, a kergetés és a pallos csapás. A hely, ahol tartózkodik, egy óriási szoba, telis tele üveges szekrényekkel, melyekben a legkülönfélébb maskarák, távoli vidékekről származó öltözetek vannak babákon bemutatva a hozzájuk tartozó leírással. Ez a gyűjtemény önmagában felbecsülhetetlen értékkel bír, pláne úgy, hogy nem csupán e világi lények találhatók meg itt, hanem a hajnalról jól ismerhető hirish kitömött mása, jónéhány falvakat rémisztgető bestia, sárkányok, lidércek és ádáz szörnyetegnek is látható itt pontos mása. Órákat lehetne itt tölteni a sorok között bolyongva, ám a néma csöndben egy vihogó nevetés tör fel, valahonnan a hátsó régiókból. Semmi jót nem jelent, hogy egy huncut szellem, efféle helyen tartózkodik, pláne úgy, hogy már bemutatták odakint tudásuk egy részét és azt, nem kívánatos vendégek a jelenlévők a kastélyban.
    A legfelső sorban egy tele szekrény mozgolódásnak indul és a mélybe hull, ha Sally nem figyel, könnyen a túlvilágra juttatja a súlyos tárgy. Ha van elég lélekjelenléte és még időben félre tud ugrani előle, a jókora kiállítási vitrin ripityára törik, az üveg és a faszilánkok csak úgy repkednek a levegőben. Ezután újabb vihogás hallatszódik, majd csörömpölés és üvegtörés, majd kisvártatva az egyik sor szekrény tetején bemelegítésként egy feldühödött Worgur szeretné Sally fejét venni. A kérdés innentől már csak az, hogy Sally megpróbálja levadászni távolról, közelharcba bocsátkozik, vagy esetleg menekül valamerre a tágas szobában.
    Mivel két szellem tevékenykedik a közvetlen környezetben, így a dobás fogja eldönteni milyen testben fog megjelenni, hogy felforgassa a helyet Sally-t üldözve.


    Félelem

    //Kockadobás; 10 oldalú kockával: 1-3 = Mantikor; 4-7 = Zyvron; 8-10 = Hegyi sárkány//
    avatar
    Massimiliano Banderas

    IC hozzászólások száma : 19

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Massimiliano Banderas on 2013-08-20, 19:59

    *A felhőtlen mókázás gondolatának már nyoma sincs Massi elméjében, hisz efféle történések után ki gondolna kellemes időtöltésre ebben a kastélyban. Vagy Essex úr játszik velük valamiféle esztelen kísérleti játékot a messze földről érkezett "játékaival" vagy ezóta már a kastély ura is a halálos játék részese valahol a falak között. ~Remélem Lysie kisasszony nincs azért ilyen szorult helyzetben mint mi.~
    Tartja a lépést Sallyvel, attól nem kell félni, hogy lemarad, jó kondícióban tartja magát és felszerelés sincs rajta annyi, hogy gátolja a futásban. Fölfelé mintha jobbak lennének a szellemektől, de az sokat fejtegetett érzés, mi minden emberi lényre hatással tud lenni, bizony őt sem kíméli és csontjáig hatolva fagyasztja baljós érzésekkel. Lassan kezdi elég gyászosan látni a közeljövőt, bár egyelőre kicsit előrébb járnak, mint mogorva üldözőik.*
    - Hogy mivel? *értetlenül pillant rohanás közben a lányra, mert bár érti a kérdést, nem gondolta, hogy bármiféle varázslót is kinéz belőle.*
    - Esetleg, ha venni szeretnének valamit, azt rájuk tukmálnám, de ... inkább ne vegyenek semmit. *fogja meg nyakát úgy, mintha már érezné is torkán a hideg pengét, mi éppen lekívánja metszeni a kobakját törzséről.*
    - Mindjárt fönt vagyunk. *fogalma sincs mi várja odafönt őket, de azt gondolja, hogy a mögöttük lévő lényektől csak jobb és könnyebb jöhet ezután a lépcsőzős sprint után.*
    - Hová? ...Óuuhh... *nyög ki ennyit, mikor kissé késve veszi észre, hogy előttük nem más, mint egy ormótlan pallossal egy elég nagydarab hóhérszerű szellem hadonászik. Talán, ha néha előre is nézne, nem lenne ilyen kiélezett az eseménysor vége...*

    |2+0=2|
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-08-19, 20:42

    - Igen, én is remélem.
    Senkinek se kívánna rosszat, tudatosan igazából nem is feltételezi, hogy itt bárkinek baja eshet, még ha rosszat is kívánna (mondjuk egy ál-jósnőnek, de igazából még neki se). Hangja azonban meglepően komoran hat, még saját fülének is, a néni intelme a fogadónál és most ez a szétválás, úgy tűnik beférkőzött tudatalattijába.
    - Legalább a lyukak kicsik.
    Tehát nem áll fenn a jobb benn, mint kinn szituáció, de az nyugtató, hogy a lyukak kicsik, tehát nem lehet nagy, amik feléjük közelítenek.
    Mielőtt mozdítana a tükrön, mindig nézi, ahogy Lysie dolgozik, hogy ahhoz igazodjon. Nem csügged, amiért nem sikerül elsőre kinyitniuk az ajtót. A társaság érkezését viszont ő is észleli. Válla felett pillog hátra, elfintorodik.
    - Juj, undorító. De legalább nem olyan nagyok.
    Jobb lenne persze, ha fél hüvelyknyiek lennének ezek a valamik, de még mindig jobb, mintha méteres hosszúak lennének.
    - És lassúak.
    Ezzel vissza is fordul a tükrökhöz, kicsit azért sietősebben dolgozik, mert ugyan nem kavarodott fel a gyomra teljesen, de hideg veríték ütközik ki homlokán.
    - Gyerünk, gyerünk, gyerünk, gyerünk!
    Beszáll a biztatásba, ki akar kerülni innen, mielőtt a nyálkás kis lárvák elérik őket.
    |4+0=4|
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2013-08-18, 20:33

    - Szintén... *paskolja meg finoman sajgó fenekét Amelia kérdésére. Ennél nagyobb bajuk ne legyen, bár a szoba sarkaiból érkező hangok rosszat sejtetnek... Lysie magában imádkozik, hogy ne legyen semmi undorító. Lehet veszélyes, halálos, ijesztő, bármi, csak gusztustalan ne, mert akkor újabb sikítással fogja megörvendeztetni csapattársnőjét.*
    - Lehet, hogy még találkozunk a többiekkel a játék során *Ő azért végiggondolja a lány által felvetett problémát, mert eddig még bele sem gondolt abba, mi várhat rájuk, ha kijutottak innen. Lilihez hasonlóan nem hitte, hogy kisebb csapatokra bomlanak, ellenben abban biztos, hogy hamarosan újra összefutnak a többiekkel - ha pedig mégsem, ő kellemes és ügyes társaságot kapott, nincs oka panaszra.*
    - Még az is lehet *feleli kuncogva, egy rövid pillanatra maga elé képzelvén Sallyt a lány által említett szituációban.* Remélem, jól vannak.
    *Thalassaért kevésbé aggódik, úgy látta, igen talpraesett férfi. Sallyt és Massit sincs oka féltenie, s igazából ideje sincs, mert figyelmét elvonja, hogy a kezében fogott tükörrel megfelelően helyezkedjen. Amelia szavaira biccent, szerinte is az lesz a legjobb, ha próbálkoznak, hisz ez a feladat inkább gyakorlati, mintsem elméleti helytállást követel.*
    - Igen, én is hallom. A sarkaknál kis lyukakat láttam, arról jönnek *Félvérségének köszönhetően a hallása kifinomultabb, aminek jelen helyzetben egyáltalán nem örül.
    Nem tűnt könnyűnek a feladat, és a gyakorlati része sem egyszerűbb. Bár érzi, hogy Lilivel jó úton haladnak a megoldáshoz, mégsem sikerül úgy helyezkednie, hogy a fény megfelelően törjön és haladjon. Míg elmélyülten koncentrál, toccsanást hall az egyik sarok felől. Nem bírja legyőzni a kíváncsiságát, hát odanéz, s ahogy kiszúrja a nyálkájában fetrengő lárvát, elszáll minden koncentrációja. Jobban viseli, mint eredetileg gondolta, ugyanis nem kap sikítófrászt, de elkezd egy helyben toporzékolni. ~Fúúúj! Miért nem inkább egy troll, vagy egy csapat szellem?!~ Nem sejti, hogy utóbbiból egy szinttel feljebb bőven akad.
    Beharapja alsó ajkát, mindent megtesz annak érdekében, hogy ne verje ki a hisztit. Nem akarja megtörni Lili koncentrációját, a sajátját is megpróbálja újra összerakosgatni, közben pedig esőtáncnak beillő, toporzékolós vonaglást lejt, magában fohászkodva az elfek összes istenségéhez, hogy mihamarabb kijussanak innét, mielőtt azok az izék összekenik a ruháját.*
    - Jók vagyunk, meglesz. Valahogy így kell. *buzdítja magukat hangosan, egyrészt hogy elnyomja a nyálkában tocsogó bestiák hangját, másrészt így magát is arra kényszeríti, hogy csak a tükröket nézze, és csak magára és Ameliára hallgasson.*

    |10+0=10|
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-08-18, 13:04

    *Igyekezett a helyet szemlélni körülöttük, miközben ízletes forró tea szürcsöléséről beszélt Massimiliano.*
    ~ Micsoda férfi...~ *Elhesegeti a képet, ahogy a fiú eltartott kisujjal porceláncsészéből habos-babos rózsaszín környezetben teát iszogat. E kép elhessentésében segítenek a feltűnő, nagyon élethű szellemek. Túl élethűek is.*
    - Igen, megyek! *Ébred fel a kábulatból, a múlt emlékeiből, félelmekből, hogy tán Ő is megjelenik majd szellemként. Fordul gyorsan és fut fel a lépcsőn kettesével szedve a fokokat. Szívét mintha jeges kezek markolnák, pedig nem érték el a szellemek. Hátranézni nem mer, meg idő sincs rá, de ebben biztos, hogy még nem érték be őket. Az egyetlen szívet melengető dolog, hogy a lépcső nem volt megtrükközve, nem tűntek el hirtelen a fokok, hogy sima csúszdává változva visszacsúsztassák kettejüket egyenesen a szellemek markába.*
    - Hogy állsz az Áldás-mágiával? Én elég rosszul. *Konkrétan nulla a tudása róla, pedig most az jó lenne. Vajon meglepi őt a fiú azzal, hogy elég magas szintű mágiatudása van és pont az említett mágiában és elüldözi a szellemeiket? Mondjuk utána tuti megpüfölné picit Massit, amiért nem ez volt az első tette, s minek futkosnak ők itt?*
    - Balra, oda be! *Kiáltja Massinak, mikor felérve megjelenik még egy szellem nem éppen szellem-pallossal. Sally félreugrik és benyomul a bal oldali szobába, főleg ha nem pattan vissza az ajtajáról, mert az zárva van. Ha bejut, azonnal csukja be az ajtót - kivéve ha Massi is erre jön be, mert akkor értelemszerűen a fiú után csapja be -. Bájos, de önkéntelen próbálkozás, ugyanakkor haszontalan is, a szellemeket ritkán állítja meg egy ajtó vagy fal, hacsak nem mágikusan védett a szoba. Azt meg csak remélheti, hogy a fiú is erre jött, s nem pedig a "nem az a bal, hanem a másik bal" irányba.*
    |9+0=9|
    avatar
    Thalassa Y'arioth

    IC hozzászólások száma : 98

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Thalassa Y'arioth on 2013-08-15, 22:17

    Nem mondhatni, hogy mérges lenne. A veszély élteti. Azonban a füst felettébb zavaró, bármi is legyen benne. Letépi az inge egy részét és az orra elé köti, bár a szeme ellenére nem tud tenni, ha azt is támadja a "füst".
    ~Hogy rohadnál meg!~
    Agya motollaként dolgozik, teszi össze a megfelelő kockákat, de a keze valahogy nem azt teszi, amit szeretne.
    Nekidől egy kicsit a falnak, ajtónak, nem is tudja már. A második variáció sem stimmel.
    ~Valaki nagyon szórakozik...~

    |3+0=3|
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-08-15, 22:00

    [ Thalassa ]

    *Kétség sem férhet hozzá, hogy a lassan, de biztosan múló idő, minden egyes téves próbálkozással csak és kizárólag a fehéresen gomolygó füstszerű képződménynek dolgozik, amiről az első néhány sikertelen próbálkozás után még nem tudni semmit, viszont a harmadik és negyedik próbát követően kezdi kimutatni "foga fehérjét", ami abban ölt testet, hogy Thalassat valamiféle gyengeség kezdi hatalmába keríteni, ahogy kezd kicserélődni a kicsiny helyiség levegője a füstével. Akár egy csendes gyilkos, nem támad teljes erővel, csupán apró lépéseket tesz a cél irányába, ami hamarosan be is fog következni, hacsak a szobában lévő játékos össze nem rakja a feladványt időn belül. Elméje tökéletesen működik és hangolódik rá a feladatra, ha éppen úgy szeretné, viszont végtagjait hiába erőlteti, sokkal lassabban halad a kirakós, mint eddig... ez pedig súlyos időveszteséget jelent, ami magában hordozza a siker esélyének csökkenését is...
    Hogy miféle dolgok történnek az esetben, ha nem sikerül eltalálni az ajtónyitó formációt, egyelőre sűrű fehér köd fedi, de azt biztosra lehet venni, hogy semmi biztató a szép jövőt illetően.*


    Gyengeség

    //Kockadobás: 10 oldalú kockával; ha 1-5-9 a dobott szám, a kirakott minta megegyezik és az ajtó kinyílik. Más esetben az ajtó továbbra is zárva marad, ami beláthatatlan következményekkel jár...//


    [ Lysie - Amelia ]

    *Az irány, melyen haladnak megfelelőnek mondható, egy kis összhang és koncentráció azonban még elkél a tökéletes kivitelezéshez és a sikeres ajtónyitáshoz. Odabentről úgy látszódhat, hogy a nap rendkívül gyorsan igyekszik nyugovóra térni, mintha ő is a hölgyek ellen lenne ebben a szituációban és arra törekedne, hogy a lehető legkevesebb próbálkozásra adjon időt és lehetőséget. Erről azonban szó sincs, egyszerűen a szoba, az izgalom és nem utolsó sorban a fal mögül visszhangzó különös zajok egyvelegű hatása, hogy minden úgy tűnik, ellenük dolgozik és semmi sem sikerülhet. A kijutáshoz, a kezükben van a kulcs, a szó szoros értelmében nézve is, hiszen egy kis ügyességgel megoldható ez a feladat.
    Most, hogy ismeretes a leírásnak hála mit és hogyan kell csinálniuk, kijutási esélyük növekedésnek indul, bár meg kell jegyezni, ha nem igazán szeretik a közel harminc centiméter hosszú, hengeres testű nyálkás, vagy éppen hevenyészetten szőrös lárvákat, talán meggyűlik velük is a bajuk. Főleg most, hogy az első sűrűn erezett, pulzáló testű példányok nagyot toccsanva saját nyálkájukban a földön megérkeznek, majd lassan megindulnak, hogy egy kis vérrel pótolják megfáradt szerveiket.*


    Csapatösszhang

    //Kockadobás: 10 oldalú kockával; Páros játék; Egy reagkörön belül az egyik játékosnak páros, a másiknak páratlan számot kell dobnia a sikerhez, VAGY (köszönhetően az összhangnak), dobásaik összege 4-t vagy 8-t kell, hogy kiadjon. Ellenkező esetben a fáklyák kialszanak...//


    [Sally - Massi ]

    *Talán a hirtelen eltűnő társak, talán a játékként felfogott történések miatt, de Sally (érthető okokból) nem igazán veszi komolyan a helyzetet, amiből, ha nem ébred fel mihamarabb, még végzetes dolgok is kisülhetnek. A semmiből előtűnő mogorva, áttetsző szellemek kis híján elérik a lányt. Nagy szerencséje, hogy Massi még időben felrázza és ezzel mozgásra készteti a hölgyet, máskülönben ezóta már áldozatot szedett volna ez a kis "mókázós" nap. Fölfelé a lépcsőn a nyakukon érezhetik üldözőik hűvös, már-már fagyos érintéseit, kiket a kései eszmélés miatt nem sikerül egy csöppet sem lerázni. A közelségük miatt még a legbátrabbak szívében is megroppan valami megfoghatatlan és egész testüket átjárja a félelemnek nevezett érzés.
    A lépcső tetejére érve, egy újabb, robusztus szellemalak állja el az útjukat, kinek áttetsző, ködfoszlányszerű kezei között egy nagyon is valóságosnak tűnő pallost szorongat, amivel azonnal a fölérő áldozatjelöltek közé csap. Kitérni nem lesz nehéz előle, a csapott nem halálosnak akart hatni, csupán szét akarta rebbenteni a párost, a saját szórakoztatásuk érdekében.*


    Félelem

    //Kockadobás: 10 oldalú kockával; Páros játék; Amennyiben mindketten párost, vagy páratlan számot gurítanak ki, az esetben együtt folytatják útjukat a bal oldali szobában, azonban ha ellentétesen dobnak, útjuk ketté ágazik és magukra maradnak a bal, illetve a jobb oldali helyiségben.//
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-08-13, 22:26

    Vászon hátizsákjába pakolja egyik váltás ruháján kívül holmiját, így nyeregtáskái maradhatnak Pankával, nem kell később sem maga után hozatni. Legalábbis így okoskodik pakolás közben. Lord Essex elbocsájtó szavait hallva aztán megdicséri magát szorgalmáért. Ezek szerint nem úgy lesz, ahogy elképzelte ezt a játékot, vagyis szépen szobáról szobára haladnak a kastélyban, mindegyikben érdekes társasjátékot játszanak, rejtvényeket oldanak meg, majd lepihennek, ha úgy hozza kedvük. Így még izgalmasabbnak hangzik a játék. Elbúcsúzik ő is, azután elindul a kastély bejárata felé.
    Közelebbről nézve a kastélyt, már egészen biztos, hogy nem tudna egy ilyenben élni. De Linnek sem fogja engedni, mindig fintorgással kellene küzdenie, ha látogatóba jönne... márpedig biztos sokszor jönne. Azért most nem fintorog, mikor belép az ajtón.
    Érdeklődve néz körbe benn, épp Sally kérdésére adandó válaszán gondolkodik, mikor Thalassa eltűnik körükből. Na erre nem számított. Igazán meglepődni sincs ideje, vagy válaszolni az ébenhajú lánynak, mert saját lába alól is eltűnik a talaj. Hallja a sikítást, ebből tudja, hogy nem egyedül zuhan... túlzás, hogy tudja, esze még az előcsarnokban ácsorog megdöbbenve, inkább csak érzi. Ő nem sikít, csak sikkantott egy rövidet, valahogy úgy, ahogy előző éjjel az egereket köszöntötte. Visszafogottságának oka, hogy épp kifogyott a levegő a tüdejéből, így a földet érést cseppet sem diszkrét levegőkapkodással kezdi.
    - Semmi gond.
    Reflexszerűen válaszolja, fogalma nincs miért kér bocsánatot a félelf lány. Nem emlékszik összeütközésükre, mivel a földdel való ütközése fájón elhomályosítja. Ülve marad még egy ideig, pontosabban amíg körül néz.
    - Köszi. - Elfogadja a segítő kezet- Igen, jól, azt hiszem, csak a fenekem zsibbad. És te jól vagy?
    Megdörzsöli sajgó fenekét, ahogy elindul az instrukció felé. A váratlanul gyors kezdés után kétli, hogy idejük lenne most körbe-karikába mászkálni a furcsa helyiségben.
    - Én azt hittem végig együtt fogjuk megcsinálni a feladatokat, csapatban. Fel kéne hagynom az elméletek gyártásával, egyik se jön be.
    Komolyan is gondolja, amit mond, nem ér rá teóriákat gyártani. Nekiáll az instrukció elolvasásának. Tesz oldalra egy fél lépést, mikor Lysie mellé ér. Egyszerűbb, ha ő is elolvassa, mintha elmagyarázza. Pláne, ha valamit ő rosszul értelmez vagy rosszul mond, akkor szegény Lysie a rossz utasítások szerint gondolkodna.
    - Lehet Sally egyedül van egy csupa tükör teremben.
    Mondja vigyorogva, aztán hátralép, tanulmányozva a tükröket.
    - Szerintem kezdjünk kísérletezni, hacsak neked nincs tipped, hogy kéne csinálni, nekem nincs. Aztán ahogy csináljuk, csak ráérzünk a logikájára a dolognak.
    Nem húzza az időt ő sem, Lysievel összehangoltan próbálja mozgatni a tükröket, legalábbis reméli, hogy így cselekszik és nem épp eltérően. Végülis, ha nem sikerül így, akkor már tudni fogják, hogy ez a módszer mégse jó.
    - Te hallod ezt? Mi lehet és honnan jöhet?
    Nem kizökkentésből kérdi, de ki tudja, talán jobb nekik itt, ha ezek a hangok majd a kijárat után várják őket.

    |9+0=9|
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2013-08-13, 18:11

    *Csalódott sóhajjal hallja, hogy Sally és Samuel közt semmi romantikus nem történt, s a jelenlegi helyzetet nézve még csak nem is fog. Természetesen tisztában van vele, hogy a történet, melynek az úr meghívásával részesei lesznek, inkább rejtélyekkel és izgalmakkal teli lesz, semmint romantikus, de hát egy fiatal női lélek azért reménykedik az ilyesmiben. Az út további részén szívesen beszélget Massival, szimpatikus neki a fiú kedvessége és hősiessége, még ha Essex úr már át is vette tőle a stafétát.
    A kastélyba érve lepakol lova hátáról egy kisebb csomagot, amit aztán a hátára köt. A legalapvetőbb orvosi felszerelések kaptak helyet benne, meg egy kézzel varrt, tenyérnyi kabalababa, Neureth istennő materializált kiadása, mellén rózsa jelképével. A csomagba tuszkolja az útról megmaradt vizet és a zsebéből a tégelyt, s már kalandra készen is van. Ettől függetlenül nem számít nagyobb izgalomra, úgy véli, kapnak pár órát, míg kipihenik a hirish kalandot, és megszokják a kastély hangulatát, no meg egymást. Így hát miután elköszönt Samueltől, kíváncsian nézelődik a meseszép hallban, míg Thalassa alatt szó szerint meg nem nyílik a föld. Meglepettségében hátrál pár lépést, nekikoccan Amelia vállának, azonban hiába nyitja a száját, hogy elnézést kérjen, az ajkain csak egy jó hangos sikoly tör utat - valószínűleg Lili dobhártyájának nagy örömére -, a talajt ugyanis láthatatlan kezek rántják ki a talpuk alól, s már zuhannak is a lánnyal az ismeretlenbe. Sikolya hirtelen elhal, ahogy a csúszda végén fenekén huppan. Kell pár pillanat, hogy feldolgozza, mi történt, hol vannak, hol fáj, s addig megilletődve pislog maga elé, majd egy hosszabb fáziskéséssel kinyögi:*
    - Bocsánat. *Ezt még a fenti ütközéshez szánta, a tüdejében rekedt hang - leszámítva a sikolyt - azonban csak most szabadult ki.* Uh, jól vagy? *Tekintetével megkeresi a lányt, fejbiccentéssel kérdi, minden rendben van-e, s ha megnyugtató választ kap, feltápászkodik, segít Lilinek is, ha igényli. Fogalma sincs, hol lehetnek, de arra hamar rájön, hogy egyedül vannak.*
    - Thalassa nincs itt. *állapítja meg. Ugyan zuhanás közben nem tudott gondolkodni, de földet éréskor azt remélte, ugyanoda kerültek, ahová a férfi is. Vár egy kicsit, fülel, hátha meghallja Sallyéket, így valószínűleg Amelia előbb veszi észre nála a játék leírását. A társaikat ugyan nem hallja, gusztustalan hangokat a sarkak felől azonban annál inkább. Nem sokáig találgatja, mi lehet az, felfigyel ő is a leírásra.*
    - Mi ez? *érdeklődik Ameliától, hátha ő már elolvasta, de azért nekilát ő is. A biztonság kedvéért kétszer átfut a sorokon, nehogy kifelejtsen valamit.* Tükrök? Végül is, legalább valami nőies kihívást kaptunk *mosolyog a feladathoz partneréül kapott lányra. Most még nem izgul, de azt nem szeretné megvárni, hogy kiderüljön, miféle undormány mászhat ki a sarkakból, ha nem sietnek.*
    - Szerinted hogy csináljuk? Van ennek valami logikája, vagy kezdjük el kikísérletezni? *sejti, hogy nincs sok idejük a feladat megoldására, de talán ha kipróbálják, hogyan lehet a tükrökkel játszani, már könnyebben megy utána a feladat megoldása is. Azért megpróbál visszaemlékezni a nevelője összes olyan leckéjére, mely a fizikával és egyéb, számára száraz tárgyakkal foglalkozott.
    Kézbe veszi az egyik tükröt, megvárja, hogy Amelia is így tegyen, s először megpróbálja a saját tükrébe ügyeskedni a fényt, ismerkedik a működésével, kissé balra oldalaz, előre, majd hátrébb lép. ~Ezek a tartóoszlopok aztán nem könnyítik meg nekünk!~*

    |3+0=3|
    avatar
    Massimiliano Banderas

    IC hozzászólások száma : 19

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Massimiliano Banderas on 2013-08-12, 21:57

    *Amióta ismeri Samuelt, azóta tisztában van vele, hogy kreativitása és eltökéltsége párját ritkítja a vidéken, és azt is határozottan állíthatja, hogy nem megy a szomszéd várba, jelen esetben a szomszéd kastélyba némi ötletcsenésért. Ezt már a kissé furcsa küllemű épületből is teljességgel leszűrte, a park meg aztán maga volt a mesebeli királykisasszonyok megelevenedett játszótere.
    A búcsúzást követően nem titkoltan újból Lysie kisasszony felé kezdett orientálódni, hogy, ha véletlenül kis csoportokra kellene oszlani, könnyen menjen a választás. Az ajtó csukódása után tervének csupán csak az egyik fele jön be, mégpedig a közelebb kerülés, azonban a kis csoportok a maguk rendkívül egyedi, már-már furcsa módján alakulnak ki. Az első csapóajtó nyílás után kissé oldalra ugrik, majd vissza Lysie felé, hogy testével óvja az esetleges támadástól, ám épp csak oldalra fordítja fejét a felpezsdült életet szemlélve, a kishölgy és bájos társnője is eltűnnek a színről. Sallyvel maradnak kettecsként, és úgy tűnik a felütés után a légy sem zümmög, nem nyílnak újabb csapdák és nem kell külön úton bóklászniuk ebben a kastélyban.*
    - Igen, szeretnék a Kisasszonnyal lenni, leginkább egy csöndes, nyugodt helyen valami ízletes forró teát kortyolgatva... *a szőke fiú kicsit komolyabban veszi ezt a hirtelen változást, mint a lány, valahogy nehezebben oldódik és nem tudja olyan lazán kezelni a dolgokat, mint Sally. Nehezebben alkalmazkodik az efféle váratlan helyzetekhez, bár az is lehet, hogy a mellette, előtte lévő hölgy veszi túl könnyedén a történteket... lehet ez az egész valami különös, ide nem illő dolog műve.*
    - Mik ezek? *kap az oldalán lévő fegyver után, bár nem vonja egyelőre elő, mert mi van, ha mégiscsak ügyes kellékek egy félelmetes játékhoz.*
    - Azt hiszem mennünk kellene! *valahogy Massi is sápadni kezd, ahogy a tökéletesen "élő" szellemek közelednek feléjük és egyre inkább elillan az a megnyugtató gondolat, hogy csak műviek és nem kell tőlük akkor sem tartaniuk, ha hasra esnek a lépcsőn fölfelé rohanva.*
    - Jöjjön hölgyem... a lépcsőn föl... *mondania sem kell, vállainál kapja el a lányt és jó alaposan meg is rázza, szeretné, ha mielőbb útnak indulhatnának, mert a sarkukban lesznek azonnal ezek a förmedvények, és nem épp a legbarátságosabb ábrázattal vannak megáldva.*
    *Remélhetőleg segített az alapos rázogatás, nem szívesen maradna a lépcső alján álldogálva, jobb szeretne már megfelelő előny birtokában úton lenni fölfelé, hogy az eddig még ismeretlen, de minden bizonnyal biztonságosabb fölsőbb részeken keressen menedéket.*

    |3+0=3|
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-08-08, 13:49

    - Y'arioth! Ez az, igen, köszi! *Vigyorog rá Samuelre, mikor kisegíti a névvel, hogy aztán kárörvendő és diadalittas mosolyt villantson a félelf férfira.*
    ~ Tehát Thalassa Y'arioth, ha nem álnevet adott meg...~ *Sally magából indul ki, természetesen, de úgy dönt Thalassát elnézve, hogy ez mégiscsak az igazi név lehet, nem éppen boldog a férfi. Sally viszont annál elégedettebb, s így fordul Lysiehez.*
    - Ezelőtt egyszer találkoztunk, egy lóverseny-futamon, aztán az estét együtt töltöttünk, ittunk, ilyesmi. *Sally könnyen köt barátságokat, vagyis pontosabban ismeretséget, s neki jó is így, de Lysie kérdését félreérti. Nem gondol ő arra, hogy romantikus szált feltételez a háttérben a másik. Semmi ilyesmi nem történt, még csak nem romantikus módon sem. Samuel nem hozta lázba Sallyt úgy, sokkal jobban kedveli ő a rosszfiúkat. Ellenben most kicsit kellemetlenül érzi magát, hogy lehet barátnői nem jöttek volna el vele, ha tudják, milyen felületes az ismeretség. Semmi romantika, semmi rokoni kapcsolat, semmi gyerekkori játszópajtás...*
    - Köszi, szia! *Integet Samuelnek, mikor elköszön, s Sally még utolsó pillantást vet magára, minden holmi nála van-e? Minthogy rendben talál mindent, beljebb sétál, rámosolyog Ameliára és Lysiere, s az ajtó becsukódása után körbenéz.*
    - Mit gondoltok, menjünk a lépcsőn felfelé? *Kérdezi őket, de alighogy kimondta a kérdést, hirtelen kapja oldalra a fejét, szeme sarkából látva, ahogy eltűnik Thalassa. Lépne oda, hogy letekintsen, hova pottyant le a férfi, de a csapóajtó/padló visszazárul. Sally szélesen elvigyorodik.*
    - Na, úgy látom, ő lesz a királylány, akit meg kell mente... *Hirtelen fagy arcára a mosoly, ahogy Amelia és Lysie felé pillant, s épp látja, amint alattuk is nyílik egy ajtó és már ők sincsenek itt a hallban. Csend lesz a hallban, talán a márványpadló rejti el a lányok sikítását, ha ugyan sikítottak a csúszdázás közben. Vár egy-két szívdobbanásnyi időt Massira nézve, arra számítva, hogy kettejük közül mindjárt eltűnik valaki. Minthogy ez nem történik, megszólal.*
    - Azt hiszem, Amelia és Lysie most nagyon utálhat, de te jobban, mi? Inkább lennél Lysievel, nem igaz...? *Mosolyog a fiúra hamiskásan, mert ha jól látták Ameliával, a szőke fiú lelkes hódolója máris a félelf lánynak. Válaszra tán idő sincs, mert ekkor feltűnnek a szellemek. Sally még vidáman kiált fel.*
    - Dobok egy hátast, hogy csinálta ilyen élethűre Samuel?! *Elsőre nem is hiszi, hogy ezek igaziak, kobaltkék szemei keresik a madzagokat, bármit, ami mozgásra bírja e lényeket. Csak mikor közelednek egyre jobban, akkor érzi meg, hogy ez nem játék. Na itt a sápadás ideje, s Sally, aki mindig kiválóan rögtönöz, most lehet arra szorul, hogy Massi kicsit felrázza s rángatni kezdje a lépcső felé. Akkor majd futni fog rendesen, arra panasz nem lesz onnan, de addig is meredten néz egy szellemet. Fülében egy sikítás hangja cseng a múltból.*
    ~ Elégettem, hogy Halál-mágiával ne hívhassák vissza, ha már én se tudtam...~ *Utálja a szellemeket, az élőhalottakat, a halottakat, mert arra emlékeztetik...*
    /k10: 2 /
    avatar
    Thalassa Y'arioth

    IC hozzászólások száma : 98

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Thalassa Y'arioth on 2013-08-07, 09:07

    Sally bemutatásánál látszódik, hogy nem fogja megmondani a nevét. De felesleges, hiszen a nevének ismeret nélkül a meghívó sem jutott volna el hozzá. Természetes, hogy Essex nemesfő be is fejezi a nevét. Nem örül neki túlzottan, éppen ezt szeretné elkerülni. Ennek ellenére elereszt egy mosolyt, ami nem éppen a barátságosságról szól.
    A sokat sejtető mosolyra a nemes és Sally között magában elfintorodik. ~Turbékolnak..~
    Az nem zavarja, hogy Massi nem környékezi be. A fiú az ártatlan, helyes szöszik csoportját gazdagítja. Lysiehez nagyon jól passzol és a másik szöszihez.
    Sejtette, hogy nem lóval fognak játszani, pontosabban nyeregben, így csak azokat hozta el, amelyek nagyon szükségesek. Leszáll a lóról és magához veszi mindazokat, amiket hozott a játékhoz.
    A búcsúzásra csak biccent, de már inkább a helyre figyel. Hangtalanul tűnik el a többiek szeme elől, reflexeire hagyatkozva igyekszik utazni és megérkezni. Körbenéz. Sejtette, hogy hatásos belépő lesz a játékba, de hogy ennyire. Szusszant egyet. Észreveszi az ajtót, a mellette lévő kütyüt. De azért tovább keres még, hátha más mód is van meglógni. Azonban nincs, sőt, a füst, ami kezdi ellepni a helyet, nem túl bíztató. ~Jó kezdés..~ Vigyorodik el. A többiek annyira nem érdeklik, megszokás, önzőség. És nem is bánja. Nem kell rájuk vigyáznia. Számára továbbra is kényes királykisasszonyok társasága. Talán Sally nem. Ő a fifikás királykisasszonyok csoportjába tartozik.
    Figyeli a kirakóst. ~Szép. Kapásból több mindent lehetne kirakni belőle. … Kezdjük az elsővel..~ Kirakja, várja, hogy történjen valami, de semmi. ~Nagyszerű…~ A füst pedig lassan kezdi elérni.

    /k10:8 :D/
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-08-03, 21:59

    *A kastély még hirish támadás után is mosolygós urát szinte körüllengi a derű, amit aztán minden körülötte lévőre szeretne nem titkoltan ráaggatni. Saját tapasztalataiból kiindulva tudja, illetve sejti, hogy senki sem szereti, ha idegen környezetben, a sötét erdő mélyén csak úgy a semmiből előtűnve egy falka éhes ragadozó támad rá. Sally szavait mosolygással fogadja és enyhén előre is dönti testét, hogy így köszönje meg a lány dicsérő szavait. A bemutatáskor figyel és próbálja memorizálni a nevet, az arcot pedig hozzá kötni, hogy később a kellemetlenségek elkerülése végett ne keverje majd Amelia úrhölgyet Lysie kisasszonnyal.*
    - ...Y'arioth. *fejezi be a bemutatást, mert való igaz ő hívta meg egy közös ismerős révén, ki azt ígérte, a férfi szereti a játékokat és elfogadja az invitálást. Nos, ennyi éppen elég is volt a meghívó kiküldéséhez és mint az ábra is jól mutatja, a lóháton Thalassa várja, hogy mihamarabb a kastélyba érjen a csapat.*
    *Az ébenfekete hajú ismerőse kérdésére csak sokat sejtetően elvigyorodik, nem mondja azt, hogy végigjárta, de azt sem, hogy nem. Ezt a vigyor persze egy kényelmes helyen, némi teakülönlegességben könnyen oldódik, szóval nem reménytelen, Sally számára meg aztán főleg nem, ismeri, hogy a lány milyen furmányokra képes.*
    - A lovakat mi őrizzük a játszma végéig, megkapnak minden földi jót, amit csak kívánnak, ne aggódjanak majd értük. *egyértelmű, mindenkinek fontos a már rég hozzánőtt hátasa, senki sem szeretné elveszíteni hű partnerét, amit itt a gondoskodás nem is fog megengedni.*
    *Massi már-már úgy tűnt kicsit beleszürkült a menetbe most, hogy az Úr előkerült, viszont ez nem így van. Nincs ugyan előtérben, mert nem az a központban ugráló személyiség, ám nem is a néma családból származó utazó, ki kettőt sem szól az utazásuk alatt. Leginkább Lysie kisasszony környékén "legyeskedik", no nem kellemetlenül, csak mindig van egy kedves megjegyzése, illetőleg érdeklődő kérdése, amit tovább fűzhet. Nem akar udvariatlankodni, alkalmatlankodni, így, ha látja, hogy netán fölöslegessé vált, akkor Thalassa kivételével bárkivel szívesen beszélget.
    A férfivel valahogy nincs meg az a közös rezgés, ami egy beszélgetéshez elengedhetetlen lenne, így a társaságát sem keresi, ha csak fordítva nem történik mindez. Abban az esetben odaléptet és elmélyül a beszélgetésben, bár ettől nem igazán kell tartania az ifjúnak.*

    *Amennyiben Samuelhez kérdés nem érkezik, úgy nem is szaporítja tovább a szót, hanem int embereinek, hogy a kaput csukják be, ketten pedig nyissák a kastély hatalmas ajtóit, melyen már csak keresztül kell haladni és a játszma kellős közepén találják majd magukat.*
    - Kellemes időtöltést kívánok. A kijáratnál találkozunk. *búcsúzik a résztvevőktől, miután mindenki elfoglalt a benti tükröződő márványpadlón egy szimpatikus helyet.*
    *Az ajtó bezárul, visszhangja pedig éppen csak elül, mikor máris történések következnek. Körbenézni sincs idő, leszámítva azt, hogy a hall monumentális és szemközt egy rendkívül, már-már szokatlanul széles, hosszú lépcsősor vezet a fölső emeletre. A fényhatások bámulatosak, az ablakokon át beszűrődő fény tökéletes harmóniában áll a bentivel, így ennek hiányát senki sem jegyezheti meg, annál is inkább, mert lesz mivel foglalkoznia a csapat minden egyes tagjának az elkövetkezendő hosszú percekben.

    Az első "áldozat" Thalassa lesz, kinek lábai alatt egy szempillantás alatt megnyílik a padlózat, ő pedig a gravitációval jó barátságot ápolva már csúszik is lefelé egy koromsötét csúszdaszerűségen egy két szinttel lejjebb. Mire fölfogná, hogy mi is történt vele, a fenti tökéletes hatású fény gyérré változik, és akár egy rémtörténet kezdetén, melyben élve kerül eltemetésre a főhős, még látja az utolsó fénysugarakat a világból. A monumentális nagyságok idelent nem jellemzőek, olyannyira, hogy amit maga körül lát, az nem más, mint egy apró, tökéletesen zárt szoba, ahol négy dísztelenül egyszerű oszlop tartja a fölötte lévő emeletet, szemben egy masszívnak tűnő fémajtó, mellette pedig valami furcsa szerkezet, ami némi logikát és szerencsét kíván. Alapesetben a játék nem lenne túl nehéz, csupán próbálkozni kell, a középen látható rusztikus minta alakzat kirakásával a fellelhető darabkák segítségével. Amint összeilleszti a mintával megegyező alakot, az ajtó máris nyílik. Bevezetésnek nem is lenne rossz, ha csak így, nehezítés nélkül lenne, ám a folyamatba néhány pillanattal a játék felmérését követően hiba csúszik, mi vagy benne van az események lavinájában vagy "véletlen" műve, nem tudni.
    Annyi azonban kellően valóságos, hogy a csúszdából valamiféle fehéres színű füst kezd a helyiségbe áramlani, mit a legjobb lenne nem belélegezni, ki tudja mi ez a férfi felé hömpölygő áradat.
    Tíz darabka, melyből sok-sok formát kilehet alakítani, ám egy szokatlan fajtája a kulcs az ajtóhoz, mit mással nagy valószínűséggel nem lehet kinyitni. Az idő szorít, a lassú munka és a kreativitás hiánya pedig akár végzetessé is válhat.*

    //Kockadobás: 10 oldalú kockával; ha 1-3-6-9 a dobott szám, a kirakott minta megegyezik és az ajtó kinyílik. Más esetben nem egyezik a minta valamiért, az ajtó nem nyílik ki, viszont, ha a második reagkörben sem sikerült kidobni az említett számok valamelyikét, akkor kedvezőtlen esemény következik be.//

    A következő áldozat, illetőleg már áldozatok, mert az első páros is megszületik a mai napon, szintén csúszdázik, méghozzá az egymás mellett álló Amelia és Lysie kisasszonyok. Thalassahoz hasonlóan hirtelen nyílik, majd záródik alattuk, majd felettük a márványpadló, síri csönd és éji sötétség, ami után egy tágas, friss levegőjű, fáklyafénnyel megvilágított alsó szintre érnek, melyen a körülölelő négy fal közül három szokványos tömörségű, ám a sarkaikban tégla nagyságú fekete lyukak tátongana. A negyedik, oldalsó pedig egy viszonylag kis helyen üvegezettnek tűnik, ami igazából nagyítóüveg. A játék gyors leírását a közelben, jól látható helyen olvashatják, mi időre megy, konkrétan pontosan annyi idejük van a fáklyák kialvásáig, míg az üvegezett részből a nap el nem halad, ezáltal megszüntetve az egy pontba összpontosított fényét. A játék célja, hogy egy-egy kézben kellemesen elférő tükröt használva, a négy tartóoszlop között, úgy továbbítsák az összegyűjtött fényt, hogy a szoba túlsó felében lévő pont megolvadjon az óriási hőtől és ezáltal az ajtó kinyíljon.
    Nehezítésként és egyben a fürge munkára való sarkallásként, a sarkakban lévő sötét lyukakból visszhangos, nyálkás mozgolódás, súrlódás hallatszódik, mintha egy csapat visszataszító gusztustalanság készülne a másodpercek múlásával egyre hangosabban elérni a kis helyet és ezáltal a hölgyeket.*

    //Kockadobás: 10 oldalú kockával; Páros játék; Egy reagkörön belül az egyik játékosnak páros, a másiknak páratlan számot kell dobnia a sikerhez. Amennyiben két reagkörön belül nem sikerül ellentétesen dobni a résztvevőknek, úgy kedvezőtlen esemény következik be.//

    *Az utolsó páros a Sally-Massi duó, kik hiába várnak földindulást, esetükben ez elmarad. Megijedni ugyan van, viszont beszédre sok idejük nincsen. Az ő esetükben a kastélyban munkálkodó "lakók" fedik fel magukat két oldalról szellemformában, mely elől a legjobb döntés az, ha fölfelé kezdenek futni a lépcsőn, hisz nem érdemes velük harcba bocsátkozni. Nem szokványos ellenfelek, legyőzésükhöz kevés a harci tudás és a mágia, plusz mindketten érezhetnek pezsgő vérükön kívül valami furcsát is testükben, fejükben. Ez az érzés pedig egyre erősödik, ahogy közelednek a föld fölött lebegő csontvázképű áttetsző lények. Lehet ötletleni, összedolgozni, bár a legjobb, ha van kéznél egy pár jó láb, amit futásra lehet használni, mert bizony a levegő hátán könnyű és gyors a mozgás.*

    //Kockadobás: 10 oldalú kockával; Páros játék; Egy reagkörön belül az egyik játékosnak 1-5, míg a másiknak 6-10 közötti számot kell dobnia a sikerhez. Amennyiben nem sikerül megfelelően dobni a résztvevőknek, úgy kedvezőtlen esemény következik be.//
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2013-07-29, 23:00

    - Szívesen. Igen, Enoldarban nőttem fel. *feleli Lili kérdésére, bár koráról többet nem árul el, noha pontosíthatta volna azzal a válaszát, hogy ez nem is volt oly rég. Szemtelenül fiatal, ez egyaránt látszik a tapasztalatlanságán és lelkesedésén.
    A nevét hallva udvariasan biccent Samuelnek, s amikor Massit említi, egy mosollyal, az előbbi riadalom miatt csak félhangosan helyesel, mielőtt még lóra szállna.*
    - Ó, nagyon is! Üdítő színfolt volt a falusiak... nos... sötét fogadtatása mellett.
    *Már a nyeregben ülve Sally mellé léptet, mert nem hagyja nyugodni néhány gondolat vele és Essex úrral kapcsolatban, mint például a férfi cifra üdvözlése, vagy a könnyed évődésük. Halkan odasúg neki, míg tovább indulnak a domboldalon fölfelé.*
    - Mondd csak, mégis mennyire jól ismered Samuel urat? *kíváncsiskodik reménykedő tekintettel, hátha a csúnya hirish-kaland után végre valami romantikusról is hallhat, mint egy régi, gyermekkori, vagy egy beteljesületlen szerelem. Lysienek igazából mindegy, amíg kellően mesébe illő és csöpögős a történet. Ha Sallytől választ kapott, akkor az út hátra lévő részében a kapott információkat próbálja feldolgozni, Fátyol pátyolgatásával felváltva. Bár nem úgy tűnik, hogy lovát maradandó stressz érte volna, de nyugtalanabb a megszokottnál, és ez a gazdájának elég ahhoz, hogy babusgassa.*
    - Nagyon szívesen, örülök, hogy segített *veszi át Ameliatól mosolyogva a tégelyt, s mivel a nyeregtáskába most nincs kedve visszagyömöszölni, a zsebébe csúsztatja bele. Majd később elcsomagolja.
    A csapatból talán ő az egyetlen, a kastély tulajdonosát leszámítva, akinek maradéktalanul tetszik a szemük elé táruló látvány. Lysie teljesen el van ragadtatva az épület monumentalitásától, díszességétől - ugyan egy kicsit különösnek és hátborzongatónak találja egyik-másik elemét a birtoknak, de hát ez a művészet, vagy mi. Giccs tekintetében Samuel rokonlélekre találna a lányban, a férfi lelkesedése őt is elsodorja.*
    - Csodálatos! *rebegi áhítattal, igazából a birtok hangulatára, misztikumára és látványelemeire értve, de Samuel elkönyvelheti akár a rögtönzött monológjára való reakciónak is. A szavaiból egyébként alig sikerült valamicskét felfognia, a figyelmét teljes mértékben lekötötte a labirintus elemzése. Ha már nem lesz számára annyira idegen a kastély ura, lehet, hogy kezet ráz vele, és megkéri, hogy ezt a sajátos építészeti stílust magyarázza el neki is, hogy táviratot küldhessen édesapjának Enoldarba, miszerint az ottani birtok azonnali lebontására és átalakítására volna szükség.*
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-07-29, 00:19

    - Köszönöm, Lysie. Enoldari vagy?
    Átveszi a kenőcsöt, használni fogja, az biztos. Nem tudja most már, hogy mi várhat még rájuk, de szeretné, ha semmi nem hátráltatná a mozgásban.
    - Örvendek a találkozásnak.
    Szól udvariasan, mikor Sally bemutatja. Odafigyel a kedélyes szóváltásra, mintha az imént nem az életükért küzdöttek volna. Talán egyszer majd neki se fog meg se kottyanni az ilyen élmény, de egyelőre még kell egy kis idő, hogy feldolgozza a történteket. Azzal a gondolattal nem hajlandó foglalkozni, hogy ha ennyi így megviselte, akkor nem való neki igazán a kalandorélet.
    Még megkeresi kalapját, ami leesett fejéről, mikor ő maga esett le lova nyergéből. Felszáll Panka nyergébe, ami most nem ment olyan egyszerűen, mint kora hajnalban. Útközben meglazítja ingnyakát, hogy vállát szabaddá tehesse, a bőrvértből nem hámozza ki magát, az alatt ügyeskedve keni be vékony rétegben vállát. Így hamar beszívódik, remélhetőleg, mielőtt még felkenné ruhájára vagy vértjére.
    A kastély egészen tetszik neki, magának ugyan nem ilyet építtetne, mert hát már öltözködésben is az egyszerűséget szereti, akkor lakni sem egy ilyen csupadísz házban lakna. Az elmúlt nap viszontagságai után viszont jól esik szemének a kastély látványa, öntudatlanul is összeköti a gazdagsággal, azt pedig a biztonsággal és kényelemmel, ami mindig is körülvette.
    Odafigyel házigazdájuk szavaira, izgatottsága visszatér, ami valamikor előző nap késődélután ment el messzi vidékre. Kérdése most nincs, Sally jókat kérdezett. A válaszok elhangzása után Lysiehez lép.
    - Köszönöm, már ki is próbáltam, nagyon hatásos.
    Ha értene a gyógyításhoz vagy gyógyfüvekhez, most rákérdezne, miből készült, de így csak mosolyogva visszaadja a tégelyt
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-07-28, 18:14

    *Massimiliano megszólításakor jön rá, hogy akihez épp beszél, az valójában Samuel Essex. Ezt viszont nem árulja el arcmimikája, se tekintete, úgy tesz, mintha az előbb is tökéletesen tisztában lett volna vele, ki is a férfi.*
    - Kora reggeli csendes erdő? S még hogy vidéken élni nyugalmasabb! *Felel meg a költői szavakra szélesen elmosolyodva, de nem olyan cifrán, hiszen nem szokása, ha nem fűződik hozzá érdeke. Márpedig most semmi érdeke.*
    - Örülök, hogy újra láthatlak, Samuel! Jól áll a szakáll. *A lángokkal megnyaldosott kéz már ismerős lesz, de az istenek a tanúk rá, hogy ebben nincs benne Sally keze!*
    - Ó, remélem nem nagyságos édesanyád! *Kotyogja közbe, mikor hirtelen jött halálesetről van szó.*
    - Ő Amelia il Contevilla, ő pedig Yalela Lysie.. *Mutatja be Sally barátnőit, akiket ő hívott magával, s egyúttal ellenőrzi egyben vannak-e, majd a félelf férfira sandít.*
    - Ő pedig Thalassa... Öhm, bocsánat, elfelejtettem a teljes nevedet, kisegítenél? *Fordul a férfihoz, de Samuelre is néz, mert ha ő hívta meg Thalassát, bizonyára tudja a teljes nevét, s hátha most így erre fény derül.
    Aztán ismét lóra száll, s elindul a csoporttal a kastély felé. Szerencsére az út hátralevő része már nem jelent további veszélyt. A kastély parkjára már felvonja a szemöldökeit. Valamit itt ő is határozottan giccsnek nevezne, s ha az ő parkja lenne, első dolga lenne, hogy kidobja. Csak nem mutatja ki ennek a jelét. De például az a labirintus határozottan izgatja a fantáziáját, az tetszik neki.*
    - Csapatban? Nem lehetne fiúk a lányok ellen? *Veti fel mosolyogva, már csak abból kiindulva, hogy a két nővel jól kijönne, de Thalassa mindennek látszik, csak csapatjátékosnak nem.*
    - S te végigmentél már rajta, Samuel? Mennyi időt vesz igénybe várhatóan? *Tesz fel egy-két kérdést, ezekre inkább vár választ, mint a fiúk vs. lányok felvetésre.*
    - A lovakat hova tehetjük?
    avatar
    Thalassa Y'arioth

    IC hozzászólások száma : 98

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Thalassa Y'arioth on 2013-07-27, 11:19

    ~Csak én maradok ki a buliból?~ Már ketten is ismerik a hőst. Bosszantó módón a kis fekete is. A költői hasonlatokra csak magában forgatja a szemeit. Ehhez ő túl racionális. Mások ezt másképp mondanák, de érdekli is.
    Muszáj biccentenie. Nem térhet el attól a ténytől, hogy életet mentetett az úr. ~Minek avatkozott bele? Már éppen kezdtem volna élvezni…~
    A kísérőket is alaposan végignézi, nem is fogja titkolni. Elindul a csoporttal. Közben nem rest figyelni. Minden részt aprólékosan megtekint.
    A giccs mennyisége kicsit képen törli. Sokfelé járt, de az egyszerűség híve. Nem rejti véka alá a látványról alkotott véleménye, de ez csak annyiban tűnik fel, hogy faarcán vagy inkább alapban hideg, morcos képén, hogy egy fokkal elborzad, de aztán visszasimul az arca.
    -Önmagukat adták. Legalább őszinték. – vonja meg a vállát.
    ~Mindenki egyénileg dolgozik csoportban.~ gondolatban is megvonja a vállát. A csapatmunka jó móka. Ha ő a góré. ~Legalább lesz kit okolni, ha elbukunk…~
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Játék az élet - III. fejezet: A kastély

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-07-24, 16:19

    *Kinek jobban, kinek kevésbé volt fogára való ez a kora reggeli átmozgatás a hirishekkel, mit egy "kötelező" gyakorlatnak is belehetett tudni a kastélyba érkezés előtt, mert biza ami ott vár majd a kis csapatra, ahhoz kellett ez a kis adrenalin löket és az érzékek leporolása. A támadók mind egy szálig halottak, Thalassa nem kíméli a már szánni való, földön hempergő, majdhogynem nyüszítő bestiát sem és olyan keménységgel, mint, ahogyan eddig harcolt, bevégzi azt, mit sorsa szánt ennek a fenevadnak.
    A veszély elmúltával a leölt ellenség véres teteme fölött állva Massi összepillant Sallyvel és mosolyogva könyveli el az első közös akció sikerességét. Beszélni nincs idő, mert a fiú figyelmét a kicsit odébb lévő Lysie kisasszony leereszkedése a nyeregből jelen pillanatban sokkal jobban leköti mint egy ilyen diadal kibeszélése. Odasiet hát hozzá, hogy segítségére legyen amiben csak tud, láthatóan legalább annyira megijedt a rajtaütés során, mint Fátyol és a felfokozott pillanatok elmúlását követően, a mozgásában sem túl biztos hölgynek jobb, ha van egy segítő jobb az oldalán.*
    - Szóra sem érdemes hölgyem, cselekedtem, ahogy a helyzet megkívánta. *biccent mosolyogva és örül, hogy többek szolgálatára lehetett ezalatt a kis csata alatt.*
    *Miután Lysiet biztonságban tudja, gyalogszerrel indul a lovasok felé, kiknek érkezése a legjobb időben érkezett el és akik társaságában mindenki biztonságban érezheti magát, feltéve, ha büszkesége lehetővé teszi ezt a luxust ilyen kiélezett szituáció után.*
    - Essex Úr! Nagy örömömre szolgál, hogy köszönthetem. *üdvözli az ezóta a nyeregből már leszállt férfit.*
    - Massimiliano! *biccent szélesen mosolyogva, mert már nagyon várta ezt a pillanatot, mikor megpillanthatja a városból meghívott kis csapat élén legkiválóbb segítőjét és egyben idegenvezetőjét.*
    - Csak nem Wentworth kisasszony szívet melengető hangja ékesíti a néma erdőség kora reggeli csöndjét? *teszi föl hangosan a költői kérdést, mert majdnem teljesen biztos, hogy ő az, ki ily huncutul "méltatlankodik" egy ilyen segítség után.*
    *Fekete lovaglókesztyűitől míg közelít a csoport felé szép lassan megválik, így láthatóvá válik az élesebb szeműek számára, hogy mindkét kezét lángok nyaldosták meg valamikor élete során, de hogy miért, azt még Massi sem tudja.*
    - Kérem bocsássák meg, hogy ilyen körülmények között kell találkoznunk, de egy hirtelen jött haláleset híre elragadott hőn szeretett birtokomról, a tájékoztatásukat pedig már sehogyan sem tudtam megoldani az idő szűkössége miatt. Engedjék meg, hogy bemutatkozzam Önöknek, Samuel Essex vagyok, az Essex-Monpinque kastély és a tartomány ura. Legfőbb segítőmet Massimilianot már ismerik, és bízom abban, hogy szolgálataival megvoltak elégedve míg nem voltam jelen. *nemesi könnyedséggel biccent az ifjú felé, de bemutatkozása közben mindenkinek jár egy-egy jellemhez mérhető visszafogott, Sally esetében mosolygósabb biccentés.*
    - A kastély már nincsen messze, kérem kövessenek. *invitálja a domboldalon fölfelé vezető úton tovább a résztvevőket, ahonnan hamarosan a dombtetőre jutnak, ahol az épülő, szépülő lakóház áll, mely majd a játszma résztvevőinek szálláshelye lesz, ha elkészül.*

    A legmagasabb domb tetején pedig az Essex-kastély áll a maga monumentális méreteivel vívva ki a tiszteletet magának a környék falvaitól és nem utolsó sorban szomszédos, ám, de a messzeségben álló hasonló nemesi kastélyaitól. Díszítése gyönyörű, igényes kezek és kreatív elmék munkája minden egyes részlete. Külcsínre határozottan egyedi, a környéken még csak véletlenül sem található hasonló elrendezéssel, mintázattal sem efféle színes üveg vagy építészeti stílus, mint, amilyeneket magán hordoz az épület. Tornyai meredeken csúcsívesek, és számuk számtalan, mintha csak egy mesébe csöppent volna a látogató. A szépen megmunkált magas kovácsoltvas kerítésen belül terpeszkedő udvar is tartogat megannyi különlegességet, melyekben a szépséget igazából csak a Samuelhez hasonló világlátott lények láthatják meg, a többiek számára giccsesnek, de, ha nem is ezzel a szóval illetnék példának okáért a szökőkútból kikandikáló, többedik ránézésre sem odaillő rusztikus szoborféleséget, akkor is azt használnák, hogy furcsa és már-már hátborzongató, ha egyesek amúgy is aktív fantáziájuk elkalandozik. Több irányban három méter magas gyönyörű zöld sövény, mi labirintusban vész el, színes, "tájidegen" virágok és növények pompázatos hada, ösvénykőként használható faragott kövek vezetnek a szem elé még korántsem tárult kastély-bejáratához. A buja növényzet, a brekegő békák és rovarok százai miatt inkább érzi magát egy környékbeli valamiféle ligetben, mint egy nemes úr káprázatos, de mindképpen különös belsőudvarában.*
    - Remélem a helyiek nem ijesztettek meg senkit sem, tudják a falusiak minden újtól visszariadnak, mi a megszokott kis életüktől akár egy csöppnyit is eltér. Egyszerű, de kedves népek ők, kik a modern dolgokban csak és kizárólag az ördögi fondorlatokat látják, a szóbeszédet pedig úgy forgatják, ahogy a szájuk ízének megfelelő. Ami itt vár Önökre, az egy játék, nem szokványos társasjáték, de az elsőtől az utolsó pillanatig egymásra lesznek odabent utalva, az egyéniségeket félre kell tenni és mindig csapaként kell gondolkozni. Bízom abban, hogy a messzi földről érkezett szerkezeteim elnyerik majd tetszésüket és hírét fogják vinni a játszmának, ha a végére értek. *mondja olyan átéléssel és gesztikulációval meséjét, mintha ő maga is részese lenne a mostani játéknak, biztosan meg van vagy, ha még nincs, akkor a későbbiekben meg lesz a véleménye mindenkinek Samuelről, a kicsit vagy éppen nagyon is fura nemes úrról, ki örök gyerekként, egy álmot hajtva valósította meg azt, aminek kertjében most állnak.*
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Játék az élet - II. fejezet: Hajnali csemege

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2013-07-22, 18:08

    *Halvány lila gőze nincs, hogy fog kikászálódni ebből, azt sem tudja, ér-e egyáltalán bármit is a hadonászása, de eddig még nem falták fel, így kitartóan folytatja, míg a kard súlyához nem szokott karja fáradni nem kezd. Agyműködése jelenleg csak annyira funkcionál, hogy eldöntse, hamarosan kart vált, függetlenül attól, e fegyvernem írott és íratlan szabályai hogy tanítják - az, hogy a többiekkel mi lehet, és hogyan tudna nekik segíteni, szándékként felmerül benne, de a gondolkodás szintjére nem jutott el.
    Mire érdemben bármit is tehetne, ő vagy a hirish, szerencsére daliás megmentője érkezik Massi személyében. Ugyan nem sokat tud még a fiúról, de hatalmas hála ébred benne iránta, ahogy bekerül a képbe, és lovával szó szerint eltapossa a fenevadat. Még ennél is nagyobb bajban lett volna, ha a fiú nem segít rajta. Megkönnyebbülni nem tud, hisz még nincs vége, és egyelőre hang sem jön ki a torkán, hogy megköszönje, szóval csak ide-oda kapkodja a fejét, hátha a helyzet és a többiek felmérése segít kitalálni, mit tegyen. Még sosem érezte magát ennyire tehetetlennek, eddigi élete során nem került életveszélyes helyzetbe, így a félelem béklyóitól szinte mozdulni sem bír.
    Úgy látja, Sally és Amelia legyűrték a saját bestiájukat, ahogyan Thalassa is, a lesből támadó hirisht pedig egy ismeretlen férfi nyila által éri végzete. Még mindig a kardját markolva ül a nyeregben, nagy, kerek szemekkel kapkodva ide-oda a fejét, s bár már vége, csak nehezen tudja feldolgozni az elmúlt percek eseményeit. Az első értelmes gondolata, hogy elfáradt a karja, így kardját visszacsúsztatja a helyére, s leszáll a nyeregből - inkább csúszik-borul, a lábai még nem úgy engedelmeskednek, ahogy szeretné. Az újonnan felbukkant lovasoknak halkan, de hallhatóan megköszöni a segítséget, majd imbolygó léptekkel Massihoz botorkál, hogy ha alkalma nyílik Essex felbukkanása ellenére is, gyorsan megköszönje - aztán majd később, amikor teljesen magához tért és megnyugodott, még vagy ezerszer köszönetet mond neki, míg a fiú el nem zavarja, hogy elég.*
    - I-izé... köszönöm szépen, hogy megmentettél! *hajt enyhén fejet, szégyellve magát, amiért semmiben sem tudott a csapat segítségére lenni. Reméli, Samuel úr kastélyában nem éhes fenevadakkal kell majd megküzdeniük. Amelia vállkörzését látva összehúzza a szemeit, elgondolkodva a nyeregtáskájába túr, matat egy kicsit, majd egy áttetsző tégelyt húz elő, benne sűrű, zöld trutymóval. Beleszagol, csak aztán viszi oda Lilihez.*
    - Beütötted a vállad? Próbáld ki, ha gondolod. Enoldarból hoztam magammal *átnyújtja a lánynak a tégelyt, Lilire bízván, elfogadja-e, csak aztán fordítja figyelmét az öt lovas felé.*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Játék az élet - II. fejezet: Hajnali csemege

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-07-21, 16:04

    - Szép! *Biccent Massinak, mikor már éppen indult volna, hogy egy újabb szablyavágással adja meg a kegyelemdöfést, vagyis vágást a hirishnek, de beelőzte ezzel a fiú, így Sally azonnal megszakítja a varázslatot, nehogy a fiút érje el. Nem volna éppen megfelelő módja a hálának. De több szót nem pazarol a szőke hajú srácra, körbenéz, ki hogy áll a harcban és sérülésben. Lysie rendben van, Amelia szintúgy - elismeréssel biccent felé, hogy ebben a helyzetben képes volt íjjal küzdeni, meg egyébként is elismerően néz minden íjászra -, aztán már pillant is Thalassa felé.*
    ~ Egész biztosan nem százas.~ *Sally is szereti a kalandokat, de legalább nem vág a kínosan éles szituációkban ilyen fejet, csak ha túlélte, akkor örül a fejének. Azonban mielőtt léphetne, hogy segítsen neki, nyílvessző suhan el mellette és áll a hirishbe. Ahogy az elterül, nem kétséges, mi lett vele. Sally így rögtön arra fordul, akárcsak a többiek, megnézze, ki volt ez. Nem Amelia felől jött a lövés. Az öt lovas láttán a lány után szólal meg ő, de sokkal méltatlankodóbb, ugyanakkor vidámabb hangon.*
    - Hé! Én akartam megmenteni! Imádtam volna, ha adósom lenne! *Ugyan nem ismeri fel Essexet, de Sally közvetlen modorából ez nehezen állapítható meg. Mikor utoljára látta Samuelt, nem így öltözködött, s körszakállat is az utóbbi időben növeszthetett. Látszólag Sally nem úgy tekint az érkezőkre, mint lehetséges ellenségekre, de Sally mindig is szereti gondtalanabbnak kiadni magát, mint amilyen valójában. Résen van, még ha ez nem is látszódik.*
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Játék az élet - II. fejezet: Hajnali csemege

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-07-19, 15:18

    Legszívesebben leroskadna a földre hatékony lövése után, de erőt vesz magának és rögtön a többiek felé fordul, hogy most némi lélegzetvételhez jutva felmérje a helyzetüket. Már nem tűnik olyan káosznak a helyzet, első ránézésre nincsen szükség rá sehol. Nagyot fúj megkönnyebbülten, de nem engedi még le íját, előbb körbekémlel.
    Ezt nem túl nagy hatékonysággal teszi, ugyanis a lombok közül orvtámadó hirish ismét ugyanúgy meglepi, mint a szörnyek főtámadása. Mire nyílvesszőért nyúl, egy másik, amit hát nem ő lőtt ki, leteríti a Thalassa felé vetődő alakot.
    Az érkezők felé fordul, végigsöpör rajtuk pillantása, aztán leengedi íját, de még nem teszi el. Az öreg néni figyelmeztetése után ez a támadás óvatosságra inti, még ha az idegenek vezetője meg is mentette Thalassát.
    - Szebb reggelt az uraknak!
    Köszön, de tovább nem folytatja, meghagyja a beszélgetés folytatását Massi vagy Sally, vagy igazából bárki más részére, ugyanis enyhe remegés fogja el. Most jön ki rajta az átélt élmények okozta sokk, Pankához lépne, hogy igyon pár kortyot és néhány szárított gyümölcsöt elrágjon, de előbb megvárja a beszélgetés végét. Zsibbadva sajgó vállait kezdi óvatosan körözni, hátha attól hamarabb elmúlik.

      Pontos idő: 2017-09-21, 10:48