Üdvözlünk!

Éppen időben érkeztél Vándor!

Háború közeleg és elkél minden tenni vágyó erős kéz, forgasson akár fegyvert, vagy használja a mágia hatalmát.
Ne aggódj, ha nem állsz még készen, hőssé formálnak majd a kalandok.
Fedezd fel a világot, kelj útra, kalandozz sivatagon, kietlen tájakon, havas hegyek legmélyén, dögletes mocsáron és a mindig veszélyt rejtő tengereken át. Küzdj ádáz szörnyekkel, élj nemesi életet, vívd ki a hősnek járó tiszteletet, vagy rejtőzz árnyak közé és vedd el azt, ami neked jár!
Gyűjts hát magad köré szövetségeseket és formáld saját belátásod szerint a változó világot!

Az oldal alapítása:
2012.10.01.

Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Kaland

Fejedelmi játszma című kalandban a reagkör határideje:
04.09. 21:00

Latest topics

Ederthin várostérkép

A dombtavi időszámítás szerint jelenleg 616-ot írunk.

Ki van itt?

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (12 fő) 2016-10-11, 18:26-kor volt itt.

Statistics

Jelenleg összesen 3473 hozzászólás olvasható. in 143 subjects

Összesen 55 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Shycor N'ylwenn

Szerzői Jogok

Az oldalon található egyedi alkotások az alkotó(k) tulajdonát képezik!
A Világleírás és a helyszínek, helyszínek leírásai az oldal készítőinek szellemi terméke, így a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel szabadon.

    Tűzfátyol

    Share
    avatar
    Montea
    Admin

    IC hozzászólások száma : 3

    Tűzfátyol

    Témanyitás  Montea on 2012-10-02, 00:07

    First topic message reminder :


    A Tűzfátyol a Mulatónegyed igazi, csillogó, selyembe burkolt ékköve. Az Illatos házak utcájának elején nyílik, messziről megismerni sajátos vörös-arany oszlopairól, valamint a bejáratot és az ablakokat mindig takaró vörös selymekről. Hosszú múltra tekint vissza, hajdan igazi fogadóként üzemelt, számos művész itt szállt meg, de erre már szinte senki sem emlékszik, mert évtizedek óta az épület emeletén a szórakozást biztosító táncosnők laknak.
    A bejárathoz széles, öt lépcsőfok vezet fel, s bár nappal legfeljebb vörös oszlopaival tűnik ki az épület, nincs ez így éjszaka, amikor a vörös fátylak sejtelmesen szűrik meg a bentről kiáradó fényt és zenét. Belépve elfeledi a látogató a homlokzatot, hogy kőből épült épületben jár és még talán azt is, hogy a Fejedelemségben van.
    A padlót nem látni, mert minden talpalatnyi részt vastag szőnyeg fed, de nem ám toldozott-foldozott össze nem illő rongyszőnyegek. A sűrű szövésű, bijar mintájú szőnyegek jól illenek a plafonról induló, falakat is betakaró szövetekhez. Ha nem lennének a félköríves ablakok, sátorban is érezhetné magát a betérő.

    A bárpult a bejárati ajtótól jobbra található, arany, vörös és sárga határozza meg főleg a helyiség színvilágát. A pult mögött két ajtó nyílik, egyik a raktárba, a másik a konyhába. A ház specialitásai az egzotikus tészta fehérboros kaviárral valamint a csőben sült osztriga vajas, szerecsendiós mártással.
    Alacsony lábakon álló asztalok egymástól kellő távolságra vannak, körülöttük a szivárvány színeiben pompázó ülőpárnák. A nap leszállta után színes üvegburák alatt hangulatosan lobogó mécsessel világítanak. Az emeletre a bárpulttal szembeni lépcsősor vezet fel. A szobák kényelme? Nem fognak csalódást okozni.
    Állítólag Adar ishiri volt az első tulajdonos, aki meghonosította a hastáncot, ezt a roppant nőies táncot a városban ebben fogadóban, de ahogy teltek az évek, kiegészült valamivel, amiért még az Adar Ishirből érkezők is szívesen betérnek ide: az itt fellépő hölgyek mesterei a tűznek, gyakori kellék náluk a lángoló legyező, mégis, nem tudni olyan esetről, ahol panasszal élt volna a vendég véletlen égési sérülés miatt.
    A Tűzfátyol közkedvelt a polgárok körében, ugyanis árai nem szöknek a csillagos ég felé - mint az Ezüstgriffben -, de minősége mégis megelőzi a Vén Csónakost, nem beszélve az Ördögfűről... talán, mert nem kínálnak szállást, így több forrás marad a konyha színvonalának megtartására és a kiesett bevételt úgy is pótolják a selyemfátyolba öltözött hölgyek, akik borsos áron szórakoztatják táncukkal a vendégeket. Jobb módú polgárokat, katonákat, de lovagokat és előkelő családok tagjait is gyakran megtalálni itt a vendégek között.
    avatar
    Gineyra Caselli LiSanti

    IC hozzászólások száma : 67

    A Fátylon túl

    Témanyitás  Gineyra Caselli LiSanti on 2014-07-30, 22:21

    - Bravó, bravó! *Tapsikol, mikor Kathleen ráhibázik a megfelelő tükörre, noha magában a szőke hajú lánynak drukkolt. Valahogy szimpatikusabb Amelia.*
    - Sajnos csak egy, de legalább az egyik legjobb! *Kezdi eleinte kicsit fancsali arccal, de aztán már mosolyogva fejezi be.*
    - Mágikus Éj a koktél neve. A színét nem mondom meg előre, hadd maradjon meglepetés, de narancslikőr az ital alapja, rózsaszirmokat áztattak bele és azzal is díszítik, továbbá frissen préselt áfonyát tesznek bele. ~ Meg egy-két virág még, ami rád fog férni.~ *Gondosan kihagyja az ital bemutatásából, hogy van benne lótuszvirág meg szoknyás orchidea is, amelyek afrodiziákumok. Mi más jellegű koktélt árulnának itt, ha nem ilyen tartalmút?*
    ~ Erőd alatt ilyen járatok? Biztos nincs összeköttetésben ezekkel, arról már tudnék.~
    - Nadrágban, szoknyában, ezek nélkül. Amiben kényelmesebb itt feljönniük. Vannak közös járatok, de ez privát. Kivételes helyzetben vagyok! *Siet eloszlatni minden aggályt. Ebben legalább tényleg jó szobát kapott, saját kis járat... Elvileg. Aztán persze ki tudja, hol vannak mozdítható falak.*
    - Persze, gondolják át! Én várni fogom Önöket! További kellemes estét, hamarosan én is csatlakozom! S ne feledje, Mágikus Éj! *Utolsó szót már Kathleenhez intézi, magában előre kuncog, vajon hogy hat majd a nőre? Neki viszont esze ágában sincs lemenni, s ami azt illeti, később sincs. Megvárja, míg eltűnnek a folyosó végén, s vár egy kicsit. Úgy saccolja, öt-tíz perc elegendő, de a biztonság kedvéért megböködi előbb enyhén majd jobban a szöszke fiút.
    Féloldalas mosolyba húzódnak ajkai.
    Kidugja aztán a fejét a folyosóra ismét, halkan füttyent egyet. Előbbiekhez hasonló cipekedő jelenik meg - igaz, ez nő, de a méretén ez nem látszik -, s inti be a szobába. Nem kell semmit se mondani neki, miután becsukta az ajtót: automatikusan, mintegy magától értetődően kezdi el finoman emelve Ethyrlin egyes testrészeit levetkőztetni a férfit. A vöröske már úgy is elkezdte a folyamatot, a csizma úgy is kényes darab, s azt már nem kell lerángatniuk róla. A többi megy, mint a karikacsapás. Ginny is segédkezik ebben, s maga veszi le az utolsó ruhadarabot, s ha már Ethyrlin így itt van: hát meg is nézi magának alaposan, kicsit sem pironkodva. Meg a segéderő nő is, mialatt összehajtja a ruhákat, ám Ginny kiinti őt. Kelletlenül távozik, de az ajtóban még egy utolsót visszapillant, aztán becsukja az ajtót. Ginny a ruhákat egyesével emeli fel, levetkőztetési logikus sorrendben, majd hanyagul átdobja őket a válla fölött ide-oda. Aztán jönnek a saját ruhái nagy része, épp csak egy aranyszín, sok mindent sejtetően áttetsző lenge réteget hagy magán, s aztán hátrébb lép megcsodálni a kompozíciót.*
    ~ S még mostohám szerint nem értek a lakberendezéshez...~ *A ruhák között az ágyhoz lép halkan, finoman, ahogy a macskák járnak, leül a szélére és betakarja a vékony, kellemes anyagú takaróval a férfit kb csípőig. Egy tincset igazít ki az arcából és ekkor veszi észre a heget a halántéknál.*
    ~ Nem tűnik réginek. Vajon tartozik hozzá egy jó történet is?... Neki is volt...~ *Komorrá válik a tekintete, s ha látná is valaki, szeretetteljes gyöngédségnek látná a mozdulatot, amivel finoman végigsimít a hegen és a férfi arcán. Újra érzi a mellkasát szorító, torkát fojtogató érzést, mint már annyiszor. Volt ideje meggyászolni, de sírni mégsem tudott. Egyszer sem. Még akkor sem, mikor mostoha-bátyja elhozta a fejét morbid szülinapi ajándékként, hogy tovább gyötörje. Vajon tudott volna sírni, ha a kételyt nem ültetik el a gondolataiban? Már sosem tudja meg... Gondol egyet s odahajol Ethyrlin ajkaihoz.*
    ~ Ostobaság!~ *Visszahúzódik az utolsó pillanatban, hogy ajkai érintették volna a másikét. Átlendíti a lábát rajta lusta lévén megkerülni az ágyat, s befészkelődik az ágy másik felére az értékes főnixtollat a párnája alá rejtve el. Közelebb húzódik Ethyrlinhez és lehunyja a szemeit.*
    ~ Legalább nem horkol. Nem tenne jót a hírnevemnek, ha meg kellene fojtanom párnával.~ *Kuncog magában. Éber álomra készül, hiszen az ébredésnek is tökéletesek kell lennie, mármint Ethyrlinnek úgy kell látnia majd őt reggel. Ez a terv, aztán elnyomja az álom, mialatt azon agyal, vajon mi sül ki ebből reggel, mert hát elég sok férfi reggel kanosabb... Elnyeli az álom, mintha egy nagy, puha felhőbe süppedne bele, feledve minden gondját. Reggelre a tökéletesség helyét a természetes báj veszi át, nincs benne semmi megkomponáltság, ellenben annál több vadócos kócosság és édesen emelkedő és süllyedő mellkas az áttetsző anyag és a félig elfedő takaró alatt.*
    avatar
    Thalassa Y'arioth

    IC hozzászólások száma : 98

    A Fátylon túl

    Témanyitás  Thalassa Y'arioth on 2014-07-30, 21:03

    Elég csatakos időn van túl. Az eső azonban piros színű volt. Vérvörös. Valakinek túl nagy pofája és nagyon kevés félelemérzete volt. Időbe tellett, mire kiszórakozta magát rajta, hogy a csapdájába sétáljon. A sivító malac hozzá képest semmi volt.
    Elégedett mormogással halad a folyosón, nedves hajjal, vizes felsőtesttel, a kimaradhatatlan fekete bőrnadrágban és csizmában.
    A mögötte haladó, megtorpanó felé tartja a kezét hátra, hogy elvegye a felé nyújtott fekete inget. A fegyvereit sosem adja át senkinek.
    Lent az egyik asztalhoz ül le, nem veszi észre a két úri hölgyet, egy táncost szemel ki, azt bámulja. Pót árnyéka arrébb húzódik.
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    A Fátylon túl

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2014-07-29, 21:24

    Bólintva erősíti meg Ginnyt, jól jegyezte meg a nevét. Habár Lili feltételezi, hogy lehet ez is egy afféle munkakörhöz kapcsolódó kritérium. Gyorsan meg kell jegyezniük azok nevét, akiket az este szórakoztatniuk kell, máshogy nem lehet, mert az önérzetes urak meg találnak sértődni… hát még a nők. Büszkén húzza ki magát, hogy kitalálta, mire jó még a sok tükör, habár ő maga csak a táncra gondolt, mint mozgás. Tényleg szerencse, hogy már nem tud igazán hová pirulni. De nem azért pirulna, amit mond Ginny, hanem amiért rögtön kapcsolt is.
    - Én akkor a másikra tippelek.
    Mutat a jobb oldali tükörre, legalább másra tud koncentrálni, elengedheti a korábbi gondolatokat, nem mintha könnyen tudna ragaszkodni most hozzájuk.
    - Soha többet nem lenne szabad fogadnom veled, mindig csak veszítek.
    Csóválja meg fejét vigyorogva. Most már háromszor veszített és egyszer sem győzött, ez elég rossz mérleg, talán majd józanul is meg kellene fontolni a dolgot, hányszor akarja még kitenni magát ennek a szörnyűségnek.
    Egyébként most nem is bánja, hogy nem kell még egy másfajta italt is innia, mikor már így is szédül. Ettől függetlenül nyelvet ölt Kathleenre, aztán kacarászva fordul a titkos ajtó felé. Nem nagyon hajol be a járatba, még lelki szemei előtt lebeg az a kép, ahogy nem túl kecsesen esne le…
    - Hűha, nem egyszerű…
    Jegyzi meg bizonytalanul. Nagyon koncentrált Ginny útleírására, de így is esélyes, hogy eltévedne, vagy szimplán rossz dallamot kopogna le és ítéletnapig ácsoroghatna a létra tetején. Kathleen kénytelen lesz vele jönni, legalább első alkalommal, ha akar, ha nem, mert Lili szerint kuzinja biztosan sokkal jobban megjegyezte az útvonalat.
    - Menjünk, nehogy az italod sokáig várjon rád, rám meg a táncosom.
    Szélesen mosolyogva indul el kifelé, miután meggyőződött, hogy bátyja továbbra is az ágyon fekszik… lényegében meg se moccant, valószínűleg abban is igaza volt Ginnynek, hogy kényelmesen elfér majd az ágyon mellette.
    A lépcső aljában nem ácsorog sokáig, elindul a táncosok felé, vagyis amerre gondolja őket. Már erre az útbaigazításra se emlékszik pontosan, ráadásul, akkor az asztaluknál ültek, most egészen máshol áll.
    - Kérd ki az italod nyugodtan!
    Vigyorog még vissza hetykén menet közben Kathleenre .
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    A Fátylon túl

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2014-07-22, 22:07

    *Sikerült saját magának is némileg bogarat ültetnie a fülébe, ez az Erődbe vonulás... Úgy se élhet sokáig, mi lenne ha úgy érne véget ez az egész, hogy dicső hősi halott, s nem pedig egy gyönge, betegeskedő lányt jegyez fel a családi krónika, aki elhunyt huszon-x évesen ágyban, szánalmasan és legfőképpen egyedül.
    Fent aztán gyorsan fény derül arra, hogy mi mindenre jó egy ilyen tükör. Hát most már egész biztos, hogy más szemmel fog nézni a nagy tükrére a szobájában. Ami azt illeti, holnap Szeplős Janival át is helyezteti, hogy ne látszódjon benne az ágy. Nem mert prűd lenne, csak éppen nagyon kihangsúlyozza annak az ágynak a magányát, s hogy mikor nem így a zavartól kipirultan néz bele, a láztól piroslik arca.*
    - Ha arra melegszik, akkor én a balra mellette lévőt tippelem, amelyik olyan mint egy nagy tükör csak furcsán magasba téve. *Fogalma sincs, miként helyezkedik el egy ilyen mögött egy létra és járat, hogy nem elég felmászni, egy méteres magasságban esik be az ember a szobába, de mit számít ez most? Inkább élvezi a játékot, s meglepetésként éri, hogy övé a nyeremény, egy ital a háztól, vagy Ginnytől. Egyre megy.*
    - Vannak itt valny'yri italok, koktélok is esetleg? Ha ajánlasz egyet, amelyiket szerinted érdemes megkóstolni, akkor szívesen, ha már tőled nyertem. *Kicsit enyhültebben mosolyog Ginnyre, az alkohol jó hatással van Kathleen morcosságára és távolságtartására, észre sem veszi, hogy tegezi a lányt, míg ő magázza Kathleent. Máskor erre mindig kínosan ügyel.*
    - Neked pedig majd elmondom, milyen volt! *Villant kárörvendő, diadalmas mosolyt Ameliára, de természetesen örömmel felezi meg vele az italt, vagy rendel neki is, ezt bizonyára kuzinja is tudja.*
    - Én igen. *Szereti a borostyánlevelet. Olyan foglalatba rakta Squorian úr is borotyánkövét, amit nővére ajándékozott neki, amibe egy picike virág kövült bele. Megfigyeli, hogy nyílik az ajtó, bár nem tervez gyakori látogatást ide, sőt! Ám attól még ez most egy... egy kaland.*
    - Hú, de mély! *Pillant le a szélesebbre nyitott résben a járatba, vagyis innen nézve aknába, de közben kapaszkodik a keretbe, nem akar fejjel előre beleesni.*
    - Ha a Tűzfátyol és a Mulatónegyed alatt ilyen járatok vannak, kizárt, hogy az Erőd alatt ne legyenek! Ha megtaláljuk, könnyedén be tudunk titokban jutni Ethyrlinhez. Vagy ő ki... *Súgja oda Ameliának, a füstölő és a lassan fejébe szálló alkohol bizony bűnös gondolatokat juttat eszébe, s ráadásul még mások felbujtására is sarkallja. S még vár rá odalenn egy ajándék ital! Hosszú éjszaka lesz ez.*
    - Nadrágban is lehet ezt táncolni? Vagy itt hogy mászol fel szoknyában? *Kérdezi aztán rokonától, mert azt azonnal megállapította, a saját ruhatárának a fele ide nem fér be. Vagy a szoknyát lenn hagyja. Vicces lenne! Pláne, ha valaki elviszi. Ez rögtön fel is vet egy kérdést.*
    - Más szoba titkos útja is ebbe a járatba vezet, vagy ez oda? *Mert akkor ő lent nem hagyja a ruháját! Viszont ideje elhajolni a mélység fölül, mert kezdi szédíteni, ami nem tesz most túl jót. A felé intézett kérdés meglepi, viszont ahhoz még nem ivott eleget, hogy meggondolatlanul csak úgy elígérkezzen.*
    - Még alszom rá egyet, ha nem gond, hogy esetleg plusz egy fő is becsatlakozik, de lehet hogy nem? *Aztán Ameliához fordul, mihelyst megbeszélte Amelia és Ginny a táncóra részleteit.*
    - Lemenjünk? Azt hiszem, Ethyrlinnek nem lesz itt baja...
    avatar
    Gineyra Caselli LiSanti

    IC hozzászólások száma : 67

    A Fátylon túl

    Témanyitás  Gineyra Caselli LiSanti on 2014-07-22, 20:49

    *Próbálja elképzelni a két hölgyet az Erődben, noha még soha nem járt ott, de valami olyasmi zord helynek képzeli, mint Wyrre szigetének hírhedt kegyetlen küzdővermeit. Nem tudja elképzelni, hogy ez a két nő ott sokáig bírná.*
    ~ Ő sem bírta, pedig gyakorlott katona volt...~ *Lepillant a szöszke srácra, s reméli, az az Erőd nem olyan hely. Aranyos srác.*
    ~ Mindig az ilyenek halnak meg először.~ *Két rohadékot is tudna, aki csak nem akar hamar meghalni, egyik ezek közül vérrokona. Míg ezen elmereng, addig a két Contevilla-lány is megbeszéli, amit meg kell, s hamar felfele haladnak, majd a folyosón végig be a szobába. Az ajtóban beengedi ugye a két hölgyet és mielőtt maga is belépne, odasandít, melyik kép kötötte le a vöröske figyelmét ennyire.*
    ~ Az jó póz, kedvelem.~ *Mosolyog nemcsak magában. Aztán a nő kérdésén is.*
    - Majdnem, úgy is mondhatnám, hogy igen is, meg nem is. Részben azért, hogy az átjáró ne legyen egyértelmű, részben, hogy meg is keveredjen, aki ide feljut, ne akarjon olyan hamar távozni, de az igazi választ Amelia - Amelia, ugye? - találta el. *Pillant a szőke hajú lányra.*
    - Sokan nemcsak a táncmozdulatokat szeretik nézni közben.. *Érti, aki érti.*
    - Ám tény, nekünk is nagy hasznunkra lesz a tánchoz. *Enyhíti rögtön szavait, mielőtt valaki nagyon megborzongna, miket is szeretnek itt nézni.*
    - Ó! *Amelia kérdésére felkacagva legyint.*
    - Tapasztalatom szerint, ha egy férfi ennyit iszik, úgy alszik reggelig, ahogy lerakták illetőleg ahogy el talált aludni. Nem fog kitúrni, alig foglal valami helyet. *Néz le megint Ethyrlinre.*
    ~ Ez a név! Nemcsoda, hogy becézik, ki tudja ezt kimondani? Pláne sok bor után.~ *Magában jót szórakozik azon, hogyan mutatkozhat be Ethyrlin ilyen állapotban.*
    - Arra hideg, de az már nagyon melegszik! *Pillant előbb Kathleenre, majd Ameliára, remélvén, a dombtaviak is játsszák kiskorukban ezt a keresős játékot. Sok lehetőség már nincs, a kiválasztott tükör mellett jobbra és balra is egy-egy tükör, az egyik deréktól fele ér csaknem plafonig, a másik úgy lábszárközéptől egy magasabb ember feje tetejéig. Aki megleli, azt megtapsolja lelkesen és őszintén, majd rögtön megy, hogy megmutassa a nyitását mihelyst megbizonyosodott róla, hogy a főbejárat zárva.*
    - Csak akkor nyílik, ha az az ajtó csukva van, és fordítva. Szeretik a borostyánleveleket? *Azzal két ezüst levelet a közepén benyom, mely közrefog egy bizonyára ezüst fagyöngyöt formázó faragott díszítményt a kereten. Akad még pár ilyen a kereten, de ez a kettő pont közepén van jobb szélen. Apró kattanás és ujjnyi széles résnyire mozdul el a keret tükröstül a faltól. Meghagyja a lehetőséget a két hölgynek, hogy jobban kinyissák, s ha elég vállalkozókedvűek akkor letekinthetnek a járatba. Masszív, stabil létrán lehet lemászni, s az aljánál látni is egy kis lámpást, ami a fényt szolgáltatja.*
    - A lámpák mindig égnek odalenn a járatban szabályos közönként. A túlsó oldala pedig egy ajtó, a Mulató az Ázott Tücsökhöz nevű helyben egy utcával odébb. Csak menjenek be, szemben a pulttól jobbra lesz egy ajtó, köszönjenek a pultosnak, s menjenek be oda kérdés vagy kopogtatás nélkül. A pultosok mindent tudnak, ha bárki kérdez Önök felől, hova mennek, ne aggódjanak, számomra is meglepetés volt, milyen illendő és racionális indokokkal tudnak előállni! Ha ideérnek, kopogjanak kétszer hármat, s beengedem. A túloldalról nem nyílik. *Reméli, ezzel sikerült minden kérdésnek elébe mennie, ami felmerülhet, de ha mégis akad, hát áll elébe. Aztán Ameliához fordul.*
    - Nos, várhatom majd a héten táncórára? Az időpontot Önre bízom. S Ön? *Pillant a végén Kathleenre.*
    //Küzdelem az ingyen italért :D Dobás 10 oldalú kockával, 1-5 Kathleen találja meg az átjárót és nyeri az italt, 6-10 Amelia adhatja le a rendelést!
    |5+0=5|//
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    A Fátylon túl

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2014-07-21, 19:49

    Kuzinja cukkolására csak vigyorogva legyint, jelezve, mennyire komolytalan a feltételezés, hogy ő megfutamodna! Azonban még a lépcső felé haladva is Kath szavain morfondírozik, talán tényleg be kéne vonulnia az Erődbe és hivatalosan is katonai pályára kéne lépnie. Az elfogadható életmód volna társadalmi státuszára nézve, ki lennének tűzve a célok és még az út is ki lenne jelölve, nem múlna azon a siker, hogy igazi-e a térkép a Bories-hegyen lakó kagylófarkú szörnyeteg barlangjához vagy sem.
    Egyelőre még úgy okoskodik, hogy megvárja Lin beszámolóját a féléves szolgálatról, utána is ráér dönteni. Ráadásul a lépcső megmászásához már minden gondolatára szüksége van. Talán Kath megérezte, ezért támogatja, amit Lili hálás mosollyal köszön meg.
    Azt mindenesetre eszébe vési, hogy ha már ezen a lépcsőn ilyen nehezen jut fel, akkor a titkos létrán valószínű nem csak Lin, de ő maga is a kecsesség minden jele nélkül zuhanna le. Táncórára csakis józanul jöhet! Jót kuncog fennhangon, micsoda bolondság lenne úgy járni táncórára, hogy nem józan!
    Nevethetnékje elmúlik, amint felérnek az emeletre. Lekötik imbolygó tekintetét a freskók, ha nem lenne pipacspiros az italtól, valószínű ebben a tudatállapotban el sem pirulna. Az általa sosem tapasztalt összefonódások képei gondoskodnak arról, hogy a hangokat és egyéb ingereket már észre se vegye. Lábai maguktól viszik Ginnyék után, a továbbhaladásról lemarad, mert már a csupa-tükör szobára figyel.
    Most ez is mulatságosnak tűnik, ennyi oldalról még sose látta magát egyszerre. Azt mindenesetre megjegyzi magának, míg egyik tükör előtt állva a szemközti falon lévő tükörbeli tükörképét nézi, hogy azért nem szeretne ilyen szobát. Neki bőven elég az a kettő, ami szobájában van, és akkor a kézitükrét nem is számolta.
    - Nem hiszem… - válaszol elgondolkodva, habár a kérdés nem hozzá szól – vagyis arra is jó lehet, de jól látni a mozdulatokat, táncgyakorlásra kiváló lehet.
    Csak egyszer akadt össze a nyelve beszéd közben, amitől ráadásul újra megszomjazott. De már csak vizet kéne innia, tudja jól, különben kiköt bátyja mellett. Erről jut eszébe.
    - Ha Ethyrlin itt alszik, te hol fogsz aludni?
    Sorban elsétál a tükrök előtt, a Kath tippjével szomszédos falon lévő méretes tükörre bök.
    - Ez az?
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    A Fátylon túl

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2014-07-16, 20:52

    - Igen, apa is mindig elismerően szól Abertin lovagról. *Márpedig ez nagy szó, mert az ország északi részeinek egyik legjobb vívójának tartják Cesare Contevillát.*
    - Vonuljunk be mi is az Erődbe! *Veti fel az ötletet nevetve látván rokona ábrándozását.*
    - Nem, maradjunk még! Azt a táncot ki nem hagynám! *Ha már eljött ide, s talán a jó hírük csorbul hogy ilyen helyen mutatkoznak, oka is legyen, ne úgy vegyék szájukra az emberek a városban, hogy még egy szép táncot sem látott egy férfitól... Habár jelenleg elképzelni sem tudja, hogy milyen lehet. Az alkohol károsan hat a képzelőerejére.*
    - Megfutamodnál? *Kérdezi gonoszan Ameliától, mikor felveti, hogy máskor jöjjenek. Innentől most már tényleg becsületbeli ügy lesz a feladat.*
    - Menjünk! *Bólint rá ő is, s már majdnem javasolja, hogy akkor ő fogja a lábát, de a cipekedés eme komikus látványától szerencsére megkímélik a Tűzfátyol közönségét. Ameliát maga elé engedi, bár egy pillanatig gondolkodik, hogy előtte menjen. Nem mert annyira kíváncsi, inkább csak hamar el akar tűnni, minél kevesebben lássák őt oda felmenni.*
    ~ Hát persze hogy most lépnek be a bejáraton! Istenek az égben, hát naná, hogy elfek!~ *Szerencsére az ő járása stabil, így meg tudja szaporázni lépteit és inkább picit támogatja Ameliát, csak érjenek fel! Már-már úgy tűnik, Kathleen ennyire lázba jött! Az emeletre érve elámul, ez az első reakciója. Aztán mikor tudata mélyebb részére elérnek a látott képek, hogy mit is ábrázolnak, egyre jobban pirulni kezd. Ugyan fullasztó amúgy is idefenn a hangulat, talán valami füstölő lehet az oka, nem tudja, de ezek a képek! És a hangok hozzá mögülük, a falakon túlról! Ennyit arról, hogy a fantáziájára rosszul hat az alkohol, ide neki józanon nem szabad feljönnie! S az egyik jelenetről alig bírja levenni a szemét, ráadásul érzi, hogy ég az arca egyre jobban. Annyira nézi a képet haladtában, hogy majdnem tovább is megy a folyosón. Tényleg a füstölő lehet itt a ludas, kaparja valami a torkát, mióta csak feljöttek. Legalábbis azt hiszi, hogy csak azóta. Köhögése szakítja el végül tekintetét a képtől, s egyúttal ráébred, hogy a többiek egy lépéssel hátrébb vannak, holott ő volt a sereghajtó! S Ginny már invitálja is őket. Zavart, mélyen piruló mosollyal zárkózik fel újra, s lép be a még fullasztóbb szobába.*
    ~ Itt legalább nincsenek festmények.~ *Megvárja, míg a cipekedők távoznak, s már lépne is Ethyrlinhez, hogy például a cipőt lesegítse róla, mégiscsak jobb úgy aludni, meg na, az ágynemű. Még ha ilyen helyen is van, akkor is. Ginny kérdése a rejtett ajtóra vonatkozóan akasztja csak meg ebben és körbenéz alaposabban a szobában. Megannyi helyről néz vissza szembe rá a furcsán sápadt, mégis kipirult arca.*
    - Azért kell ennyi tükör, hogy elrejtsd az igazi átjárót? *Édesen naiv is tud lenni, vagy csak tapasztalatlan.*
    - Az ott mondjuk? *Mutat a leginkább félreesőbb tükörre, bár mondjuk annak túloldalán a folyosónak kell lennie. Vajon milyen vastagok itt a falak? A folyosóbeli hangokból ítélve nem túlzottan.*
    avatar
    Gineyra Caselli LiSanti

    IC hozzászólások száma : 67

    A Fátylon túl

    Témanyitás  Gineyra Caselli LiSanti on 2014-07-16, 20:15

    ~ Szöszke srác velem jön, szöszke srác velem jön, szöszke srác...~ *Mantrázza magában, mialatt Amelia és Kathleen megbeszélik rokonuk sorsát.*
    ~ Igen-igen, nem vetne jó fényt apuci meg anyuci szemében szöszke úrfi kicsapongása. Nem mintha a később elterjedő pletyka jobb lenne neki, de na, nekem jobb.~ *Közben elraktározza a neveket. Keith és Kamilla, van egy Amelia nevű szöszke lányuk és egy Eth nevű szintén szöszimöszi fiúk. Meg egy Kath nevű vöröske rokon, talán Katharina? Az Arany városokban az gyakori nemesi név, de eddig nem érdekelte Ginny-t túlzottan, milyen nevek népszerűek az egykori gyarmatbirodalomban. Érthető okokból nem népszerűek odahaza az itteni nevek, maximum a rabszolgáknak adják.*
    ~ Ja és van egy rezidenciájuk! El ne felejtsem!~ *Vési fel magában az információkat.*
    - Tartok tőle a titkos járat ahhoz nem elég nagy, hogy cipekedve végig vihessük, ráadásul mivel az emeletre megyünk az én szobámhoz vezető titkos ajtót létrafokokon felmászva lehet megközelíteni. Én nem dobnám le őt ott... *Gyorsan előszedte az érveit, miért is kell otthagyni Ethet reggelig. Elégedett magával, ezek teljesen józan érvek, és még csak hazudnia sem kellett!*
    - Jó választás! Meglátják, izgalmas hely az emelet! *Megenged jókedvében egy kacsintást, hogy végül Ethet felvitetik.*
    ~ Szöszi srác velem jön! Szöszi srác velem jön! ~ *Már hallja is fülében a csilingelő aranyakat! Jelez is rögtön, nehogy meggondolják magukat, s ketten máris megjelennek, hogy az úrfi hóna alá nyúlva megemeljék őt az asztalról. Ha Ethyrlin még fél-kába, akkor talán be tud segíteni erőtlen, húgáénál is megfontoltabb lépésekkel, ha viszont totál kiütötte magát, akkor lábfejeit maga után húzhatja. Mondjuk a két cipekedő megtermett legények, könnyen elbírnak egy felnőtt férfit.*
    - Erre, erre! *Invitálja a két hölgyet. A két férfinak láthatóan nem kell magyarázni merre az arra, nekik egyértelmű, hogy Ginny zsákmánya a férfi, hát az ő számára kijelölt szobába viszik. Az emelet ugyan hozza továbbra is a lenti rész buja, adar ishiri atmoszférájú sátor-hangulatot, ám ez itt sokkal töményebben jelentkezik, szinte a levegő is forrónak tetszik. Nem kell messzire menniük a meglepően kacskaringós folyosón, s bár még fiatal az éjszaka a legjobb hangszigetelés ellenére is félreérthetetlen nyögdécselések szűrödnek ki egyik-másik zárt ajtó mögül. A két cipekedő és Ginny úgy közlekedik itt, mintha csak madárcsicsergés szűrődne be, semmi extra. Valószínűleg nem a fantáziátlanoknak segítségképpen, hanem hangulatfokozóként kerültek a falakra freskók, melyeket ha a pikáns szóval említünk, akkor nagyon szalonképesen fogalmaztunk. Nincs semmi úrinős kendőzése a jeleneteknek vagy a testi formáknak az ölelkező párosokat ábrázoló képeken, s egy ismétlődő kép sincs.
    A szoba, ahova végül befordulnak szerencsésen nem szomszédos most egy "lakott" szobával sem, s padlóra akárcsak a folyosón végig olyan puha vastag szőnyegeket borítottak, hogy talán még egy nehézvértes lovag is tudna itt settenkedni. A szobában természetesen egy központi elem van: az ágy, de az szemtelenül széles és csábítóan puha, nagy vörös és aranyszín párnák rajta elrendezve, szépen megvetve, ami csak úgy kívánja, hogy áttúrják, összegyűrjék. Félreesőbbnek tűnik a fésülködőasztal, holott az ajtóval csaknem szemben van az is a sarokban. A falak mélyvörösek, s ha fullasztóan bujának hatott a folyosó, akkor ez hatványozottan igaz a szobára. Ide cipelik be Ethyrlint és fektetik le hátára az ágyra, ám a gondosabb elrendezést a hölgyekre hagyják, főleg Ginnyre. Szó nélkül távoznak.*
    - Hölgyeim, abban a kivételes megtiszteltetésben lehet részem, hogy elsőként köszönthetem Önöket a Tűzfátyol hírneves emeletén! *Ginny a szobába hátrálva színpadias parolázva hajolt meg és engedte be Ameliát és Kathleent.*
    - És vajon ki lesz az, aki elsőnek megtalálja, melyik lehet a rejtekajtó? A nyertes vendégem egy italra! *Mosolyodik el hamiskásan, mivel a falak mindegyikén van tükör, ráadásul a legtöbbje valóban elég nagy ahhoz, hogy közlekedőként is funkcionáljon. Ám díszítettségben, falból való kiemelkedésben egyik sem különbözik a másiktól.*
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    A Fátylon túl

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2014-07-15, 21:15

    - Abertin nem is öreg és nem is… najó, már egy kicsit ősz, de ahogy vív! – Álmodozva réved el. – Én is szeretnék egyszer úgy vívni, olyan elegánsan, ugyanakkor rettentő hatékonyan.
    Sóhajt egy nagyot, mint az elérhetetlen álmok esetében. De talán majd, ha táncos mozdulatokkal fejleszti technikáját, akkor megközelíti valamennyire, na nem Abertin tudását, hanem valamelyik élen járó tanítványának szintjét.
    - Igaz, igaz.
    Belátja Ginny szavainak igazát. Nem is látni egy asztalon horkoló mulatozót sem.
    - Vigyük fel. – Az összetett gondolkodás, most Améliát sem jellemzi, így könnyedén egyezik bele a kézenfekvő megoldásba. – Azután ha indulni akarunk, majd a rejtekajtón kivisszük, így senki hírneve nem csorbul. Vagy már indulnál, Kath?
    Fordul oda kuzinjához, míg megérkezik a segítség asztalukhoz. Csak akkor bólint rá, hogy feltámogassák a lépcsőn, ha Kath nem akar még indulni.
    - Eljöhetünk máskor is, hogy teljesítsem a feladat másik felét.
    Pedig most kellően bátor, hogy megtegye, amit megkövetel a becsület! A mutatott irányba néz, úgy nagyjából, mert az biztos, hogy nem nézett ki táncosfiút magának, nem is nézte úgy a felszolgálókat.
    - Habár talán jobb, ha előbb kialussza nagyjából a borgőzt.
    Jegyzi meg a szülők említésekor. Nem túl szigorúak fiuk szórakozásait illetően, de a bevonulás előtti éjszaka, megspékelve, hogy Kathleennel együtt nem túl józanok, talán nem kéne felborzolni a kedélyeket.
    - Menjünk!
    Alaposan megfontolt lépésekkel (=lassan) követi Ginnyt felfelé a lépcsőn, kíváncsi arra a rejtekajtóra.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    A Fátylon túl

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2014-07-02, 18:31

    *A fal sikeres volt Ginny ellen, s érzékeli, hogy ezt a nő is felfogta, s nem örül a felállított hierarchiának. Így járt. Magában Kathleen hálát ad az Isteni Párnak, hogy Rhae jobb természettel van megáldva és nincsenek ilyen éles megjegyzései.*
    - Nem tudom, merjek-e még többet fogadni! Tényleg csak egy hajszállal nyertem Amelia előtt és kiindulva ebből a feladatból, bele se merek gondolni, mi lett volna a másik, ha ő nyer! *Nevet Ethyrlinre viszonozva a kupaemelést és mosolyogva néz Ameliára. Ethyrlin kérdésével kapcsolatban, hogy mi a másik feladata, kicsit aggódik, hogy Amelia elárulja, mert Kathleen a Naram hajára vonatkozó feladatra gondol. De duplán megnyugszik, mikor kiderül, hogy Amelia nem árulja el a titkát, s ráadásul ennek a Tűzfátylas feladatnak a másik fele volt a kérdés.*
    ~ Hogy miként szerzi majd meg azt a hajszálat... és mikor?~ *Fogalma sincs, hogy fogja Amelia majd megoldani. Kicsit gonosz feladat is volt. Ő maga nem tudta beszerezni, pedig mikor Nephirhez ment nyelvoktatásra néha leste az alkalmat, de valahogy sosem látta a magas elfet. Kényelmes megoldásnak tűnt kuzinját is bevonni, de utólag belegondolva inkább több aggodalomra ad okot, mint amennyi kényelmet ad.*
    - Fél év? És... mi meglátogathatunk? Gyakrabban, mint havonta egyszer? Na ne aggódj, nem járunk a nyakadra és igazából az erőd gyakorlóterén is találkozhatunk, ez még a jó öreg Abertinnek sem lehet ellenére! *Kimondottan hiányozni fog a rezidenciáról Ethyrlin. Fél év nélküle, még ha sokszor csak a közös étkezésekkor találkoztak, akkor is, a fél év túl sok idő!*
    - Miért is? *Néz kérdőn Ethyrlinre, miért lesz neki jó itt? De ez olyan, amire talán soha nem tudja meg a választ. Azért Kathleenben is dolgozik az ital, mert kuzina kiütése láttán felkacag jóízűen.*
    - Vagy csak elképzelte, hogy én veszítek és én kérek egy táncot! *Kuncorászik. Amelia által felvetett kérdés tényleg jó és Ginny által vázolt lehetőség ugyan nincs ínyére, de...*
    - Hívathatnánk a hintót is, de nem vetne rá túl jó fényt, ha így látják kivinni. És nem tudom, Kamilla és Keith ezt hogy díjazná, én apáéktól nem kis fejmosást kapnék vagy egy héten át, és akkor még jól jártam... *Kérdőn néz Ameliára. Neki jelenleg nincs jobb ötlete, mint az itteni szálláslehetőséggel élni Ethyrlin részére. De Amelia biztos jobban tudja, mi a jobb a testvérének és a családnak. Annyit meg Kathleen is ivott, hogy ne tulajdonítson jelentőséget Amelia állandósult kipirultságának, pláne hogy ne feltételezze kuzina döntésképességének befolyásoltságát. Ennyi gondolkodás már neki sem megy.*
    avatar
    Gineyra Caselli LiSanti

    IC hozzászólások száma : 67

    A Fátylon túl

    Témanyitás  Gineyra Caselli LiSanti on 2014-07-01, 23:47

    - Ó, szerintem én meg tudnám lágyítani az ősz lovag szívét. Talán még ő maga küldené aztán ide, csak hogy érte jöhessen. *Kacsint egyet Ethyrlinnek magabiztosan mondva a szavakat. Bahh, egy hónapig nem látja a fiút! Egészen biztosra veszi, hogy az összes jóvágású férfit besorozzák és bezárják. Alapvetően ez nem volna gond, de neki nagyon pörög a próbaideje és hát nem volna mindegy, kit cipel ágyába. Mert nem fog akárkit, az biztos. Sőt a legjobb lenne senkit, az ő teste nem átjáróház!*
    - Legalább hamarabb túl lesz rajta! *Biztatja Ethyrlint, majd Ameliáékra figyel és uralkodik arcvonásain.*
    ~ Komolyan vissza kéne foglalni a Dombtavi Fejedelemséget, elmegyek hadvezérnek! Tényleg az a tét, hogy táncosfiút mer-e fogadni? Lenne mit tanítani nekik élvezetek terén.~ *Ő már fogadott, nem egyszer. Járt már efféle intézményben, nem egyszer. Meg Éji Madárka-lány volt a háznál is egy pár. Egy táncot rendelni nem nagy ügy. Az amúgy sem kötelez semmire, nincs abban semmi kéretlen testiség.*
    - Hogyne lenne. *Mondjuk most nem gondol éppen kedveset. Táncosfiú, mikor őt is nézhetnék? Az Arany Főnixet?*
    ~ Tessék, még ez is! Így hogy viszi majd híremet, hogy az egész város engem csodáljon?~ *Pillant pillanatnyi meglepődés után az asztalra borult szöszkére. De Amelia szavaira őszintén mosolyogva pillant fel, nem látszik rajta bosszankodás.*
    - Szerintem csak álca! Félt attól, ha nem találunk táncosfiút a végén neki kéne táncolnia. *Hanem a lány kérdése... Ez még hasznára lehet.*
    - Nem ritka, egyáltalán. Azt nem nézik jó szemmel, hogy itt maradjon az asztalon, látványként... nos, rontja a hely hírét az alvó ember. Viszont fel lehet vinni az egyik szobába, kedvező áron. *Másnem majd reggel az összeg hallatán esik ki a csipa Ethyrlin szemeiből, de ezt most még nem kell tudniuk. Drága dolog az Arany Tűzmadárral lenni, és onnantól pletyka lesz, hogy a szöszke úrfi nála volt, vele volt. A pletykáknak úgy sem kell igaznak lenniük. Csak ügyesen kell majd forgatni a szavakat, hogy megfelelően terjesszék. Például, hogy hiába jött azaz Abertin lovag, Ethyrlin se kedve, se ereje nem volt felkelni a nő ágyából! Efféle terveket szövögetve máris válaszol a két úrihölgynek.*
    - Javaslom kísérjük fel a fiatalurat, egyúttal meg is tudom mutatni azt a a rejtekajtót, amiről beszéltem korábban. És utána vissza lehet ide jönni, mulatni, hiszen fiatal az este. Szabad táncosfiúkat például ott lehet találni. *Mutat a Tűzfátyol egy bizonyos pontjára.*
    - De ha valakit kinéztek, lehet kérni a felszolgálóktól őt. Egyébként a legtöbb felszolgáló maga is táncos. Így jó lesz? *Érdeklődik a két hölgytől, s ha megfelel, s ha férfi sem ébred fel, akkor int, hogy segítséget kérjenek Ethyrlin felcipeléséhez. Nem nézi ki az úrihölgyekből, hogy cipekedjenek. És ő maga sem így szereti egy férfi súlyát érezni.*
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    A Fátylon túl

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2014-07-01, 18:53

    Jót kuncog Lin elbiggyedt arckifejezése láttán.
    - Inkább úgy fogalmaznék, hogy a kedves bátyám fülének nem való.
    Fűzi hozzá Kathleen szavaihoz saját véleményét. Ő nem másik feladatra gondol, hanem ennek a feladatnak a másik részére. Habár ha józanul végiggondolná, talán belátná, hogy Kath megfogalmazása is helyes lehet, hiszen nem kéne tudniuk a férfiaknak arról, hogy ő táncost fogad magának. Igaz, erről leginkább – szintén – senkinek se kéne tudnia.
    - Nem is folyton. És különben is, ezt a látogatást is elmondtuk volna, sőt, igazából el akartunk hívni magunkkal, de hát mindig csavarogsz.
    Próbál szigorúnak hangzani, de egyrészt örül, hogy testvére ilyen jól van már, másrészt jelen pillanatban nehezére esne bármiért is szigorúnak vagy csak egyszerűen nem vidámnak lennie. Linnek még is sikerül elérnie, rossz arra gondolnia, hogy fél évig nem egy fedél alatt fognak élni. Majd egyszer úgyis hozzá kell szoknia, de az más lesz, örömteli, ez most csak muszáj. Iszik pár kortyot, és máris nem látja olyan sötéten a dolgot, hat hónap végülis nem a világvége. Sőt, fel is bátorodik, talán a feladat másik felét is megvitathatnák közösen. Pillantása így újra Ginnyre vándorol.
    - Ami a feladat másik felét illeti… - Nagy levegőt vesz, elpirulásról ugye már szó sincs, hisz általánosan ki van pirulva és most egyébként is folyékonyan bátor. - Egy táncost kéne fogadnom, privát táncra. Vannak itt táncos fiúk is?
    Körülnézne, de egy tompa puffanás magára vonja figyelmét. Elkerekedő szemekkel néz Ethyrlinre, aztán elneveti magát.
    - Ugye nem a feladat másik fele hallatán dőlt ki? – Megbökdösi finoman a vállát, hátha csak játszik velük. – Most mit csináljunk? – Ginnyre pillant, hacsak nem kel fel Lin időközben. – Elő szokott ilyesmi fordulni itt, van valami bevett eljárásotok ilyesmire?

    Ethyrlin il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 184

    A Fátylon túl

    Témanyitás  Ethyrlin il Contevilla on 2014-06-10, 21:54

    Jelentőségteljesen emeli kupáját Kathre.
    -Kedves kuzinom, teljességgel meg tudsz lepni. Fogadjatok minél többet. – majd félig felhúzza. És ezzel a felső határt átlépte. Ám az csak pár perc múlva fog megjelenni nála.
    -És mi a másik fele? hikk.. ha nem vagyok túl indiszkrét.
    Kisfiús sértettséggel biggyeszti el száját.
    -Hogy ti mindig titkolóztok. – de máris átlendül a mű sértettségen, ami egyértelműen látszik rajta.
    A kupa alját két kezének két ujjával megfogja és nagy gondosan arrébb tolja. Nem véletlenül.
    -Fél évig. – tartja fel egy kezét és tenyérrel feléjük mutatja az ötöt. – Egy hónapig nem mehetek ki. - ~Szerintük. Háhá!~
    -Abertin. A kiképzők főnöke. – tekint Ginnyre. – Jóvágású az öreg, de hogy itt nem látod…. csak ha valakiért jön. – kuncog egyet. Ugyanakkor érződik, hogy tiszteli a férfit.
    -Holnap vonulok be fél ééévre…
    Tényleg sok volt az ital, megvakarja pajeszát, kisfiúsan és elgondolkodva.
    -Ugyan! Jó atyám dumált össze a vén csonttal a hátam mögött. Csak télire lettem volna behívva. – rántja meg a vállát.
    Amit nem tud, hogy apja nem szeretné, ha önsajnálatba vagy pánikba menekülne a baleset után, ezért hozatta előre.
    -Ehhehe… tudtam én … hikk…. hogy jó lesz neked itt. – tartja fel a mutatóujját Kathleen felé, mosolyogva. Majd leborul az asztalra, fejjel előre. Kiütötte az ital.
    avatar
    Gineyra Caselli LiSanti

    IC hozzászólások száma : 67

    A Fátylon túl

    Témanyitás  Gineyra Caselli LiSanti on 2014-05-26, 22:59

    - Ellenkezőleg, nagyon jó az alaptechnikákhoz! *Helyesel Ameliának, magában viszont aggódik picit. Ő a szálfegyverekhez ért, ahhoz viszont elég jól. Na mindegy, majd abból indul ki, milyen kardozók ellen küzdeni szálfegyverrel. De nem tűnődhet ezen sokáig, mert lelkes mesélésébe belefojtja a szót és a lelkesedést a jeges királykisasszony.*
    - Igaza van, elvetettem a sulykot. Bocsásson meg. *Visszakozik rögtön. Bele kell még ebbe jönnie. Gineyra volt olyan helyzetben, hogy szabadszájú legyen, s ehhez az Arany Városok társadalmi berendezkedése, az életmód meg is adta az alapot. De a Dombtavi Fejedelemség zárkózottabb (és szerinte álszentebb) helynek tűnik, ráadásul Ginnyként nem mondhat ki bármit. Bár felvetődik a gondolat, hogy ez is egy védjegye legyen. De azért csak csínjával. A nők úgy is utálni fogják, de nem kell már rögtön az első napjain. Amelia pártfogása ráadásul hasznosnak ígérkezik.*
    ~ Ez nem az én estém. Pedig fiatal és gyönyörű vagyok, s csodás táncom volt.~ *Sóhajtja magában, mikor Ethyrlin elhúzza a kezét. S még italt sem kér. Ameliának viszont annál szívesebben tölt. Tudta ő, hogy benne bízhat!*
    - Ez a beszéd! *Mosolyog a szőke hajú lányra és tölt neki a datolyafügés borból. Meg Kathleennek is, még ha ő meg nem tudja nem érzékeltetni, mennyire nincs ínyére, mennyire nincs hozzászokva, hogy alázatos szolgálósdit játsszon. Ahogy az sincs ínyére, hogy ennyire kikerül a figyelem középpontjából, bár ez legalább nem látszik rajta. Őt kéne ünnepelniük, körbe rajonganiuk, nem valami buta lovakról beszélniük! Magában jót derül azon, hogy az úrinőknek ilyen helyre jönni valamiféle bátorságpróba. Mi lenne itt, ha Valny'yr visszafoglalná a Fejedelemséget?!*
    ~ Tehát férfi van a dologban.~ *Vonja le egyenesen a következtetést Kathleen ködös szavaiból. Ami pedig Ginny bár kívülre cseppet sem mutatott, de azért sértett hiúságát illeti, kicsit meglegyezgeti, hogy Ethyrlin mégis kér inni. Neki megint nagyon szívélyesen tud tölteni.*
    - Ó, hát ki az, aki távol tartja tőlünk pénteken? *Kérdezi őszintén csalódottan, szomorúan, meg kihasználva az adódó alkalmat, hogy visszacsatlakozhasson a beszélgetésbe.*
    ~ Nem igazság, hogy a helyesebb férfiak nem érnek rá gyakran. Hol marad itt nekünk a szórakozás? Várjunk csak, hogy? Rezidencia? Ez egyre érdekesebb! ~ *Figyeli a beszélgetést, s poháremelés előtt pont elkapja Amelia pillantását is. Kérdőn néz vissza rá, de nincs most alkalma szóban is megkérdezni, mert a koccintás jön.*
    - Mindannyiunkra! *Toldja meg ő is, s jót kortyol a borból. Csak utána tér vissza pillantása Ameliára, vajon jól látta-e, amit látott?*
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    A Fátylon túl

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2014-05-26, 22:17

    - Én a rapiert és a tőrkardot részesítem előnyben. *Válaszol ő is a kérdésre, mert az a furcsa érzése volt, hogy mindkettejüknek szólt. De talán hiba volt belefolyni a beszélgetésbe, mert a táncosnő nagyon felbátorodik. Kuzinával ellentétben Kathleen pirulás nélkül hallgatja végig az elhangzottakat. Jobban fáj neki a szívét tőrként érő kijelentés, hogy hát igen, nincs jegyese. Talán pont az ilyen életerős, életvidám nők miatt nincs. És a pimasz feltételezés... Annyira felháborítja belül, hogy sikeresen nem jelenik meg előtte semmilyen kép, melyben ő és egy bizonyos magas szőke elf van jelen nászéjszakai környezetben, hogy pirulni kezdjen.*
    - Bizonyára sok hosszú, boldog év házasság tapasztalatából szól. *Halkan beszél, mint mindig, de hangszíne és zöld szemei villanása is egy csapásra fagyosak lettek. Elkezdte felépíteni a falat közé és Gineyra közé. Még egyszer nem hagyja, hogy megsebezzék. Így hát különös örömmel látja a hozzájuk csatlakozó Ethyrlint, mert kevesebbet kell a táncosnővel foglalkoznia. Egy ideig csak annyit figyel felé, hogy ő is tartja a kupáját, de sértett büszkesége miatt kimondatlanul és akaratlanul is érezteti kettejük között a rangbéli különbséget. Oda sem pillant, csak szeme sarkából látja, súlyából érzi, mikor telt meg a kupája, figyelme tüntetőleg két rokonáé.*
    - Csakazértis meg mindig felszegi a fejét, ha Panka előtt vezetem el! Pedig csak egy hajszállal nyertünk! *Persze csak cukkolódó lódítás, ami lova büszkeségét illeti, de hát ezt úgy is tudják.*
    - A másik feladatot viszont sajnos nem köthetjük az orrodra, nem férfi füleknek való! *Mosolyog Ethyrlinre, s reméli, ezzel sikerül kikerülni a bajból. Amelia kap is egy hálás mosolyt a kupa fölött, mikor belekortyol a borba, amiért nem árulta el a titkát. Szereti Ethyrlint, de nem tudja, mennyire lesz pletykás ha sokat iszik.*
    - Soká jössz majd haza? Tényleg, milyen sűrűn is jöhetsz ki, meg mennyi ideig tart majd ez? Tudom, hogy mesélted már, nézd el nekem, kérlek, hogy nem emlékszem rá.. Üres lesz nélküled a rezidencia. Atyátok ráadásul kitérhet a hitéből, aggasztó nőuralom kezdeti jeleit látja szerintem máris. *Mosolyog Ethyrinre, s a tósztra ő is emeli kupáját.*
    - És rád is!
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    A Fátylon túl

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2014-05-26, 21:33

    - Kard, pontosabban rövidkard. De az alaptechnikák fejlesztéséhez se árthat, gondolom.
    Válaszolja Ginny kérdésére, miközben elhatározza, hogy most nem fogja erőltetni Kathleennél a tánctanulást. Az a megérzése, hogy azzal csak még jobban ártana az ügynek. Majd szépen lassan dolgozza meg unokatestvérét, talán majd tart neki táncbemutatót és mesél majd a vidám órákról, mert valahogy így képzeli el a tánctanulást, móka és kacagás. Azután, majd a megfelelő pillanatokban hívja csak Kathet, fontos az időzítés egy ilyen kényes hadműveletnél.
    Ginny segítőnek szánt rábeszélése azonban félő, hogy végérvényesen eldönti a dolgot. Épp kortyolni készült a borból, de a nászéjszakai fejtegetésre kissé zavarba jön, aminek köszönhetően két nagyobb korttyal meg is issza serlege egész tartalmát. Enyhe pirultsága ennek is köszönhető, megköszörüli torkát, és inkább nem boncolgatja a témát. Hátha Kath nem is hallotta.
    A titkos ajtó amúgy is izgalmasabb téma jelenleg, mert az kézzel fogható közelségben van, térben és időben is. Már csak a titkos ajtók miatt érdemes lesz eljönnie. Aludni fog mindenféleképp a dologra, és majd azután dönt… vagy pár pohár édes ital után. Kiürült kupáját ő tartja Ginnynek, mikor a táncoslány Linnel szándékozik önteni. Mégse ücsöröghet itt üres kupával, hiszen olyan meleg van idebenn. Közben válaszol a kérdésre.
    - Kimentünk a lóversenypályára Kath-tel, hogy sort kerítsünk a visszavágóra. – Mivel már meséltek az első fogadásról, így az előzményeket nem részletezi. – És hát megint veszítettem, pedig az első kör végén már vezettem, de a másodikra egyszerűen elfogyott a lendület. Szegény Panka, azóta se heverte még ki. – Kuncog egy kicsit. – Még én se. Na, és az egyik zálogért cserébe meg kell csinálnom az egyik feladatot, amit én adtam volna kedves kuzinnak, ha én nyerek. Szóval így jöttünk el a Fátyolba. De ez csak a feladat egyik fele, a másik fele még hátra van.
    Most megint kissé elpirul, de már nem is tűnnek el a rózsaszín foltok arcáról. Meghagyja Kathleennek, hogy elmondja, mit is kell még csinálnia. Pillantása Ginnyre téved.
    ~Vajon táncoslány fogadása is jó lenne?~
    Egyelőre nem teszi fel a kérdést, mert poharát koccintáshoz emeli, a tósztra lelkesen bólogat, azután jóízűn belekortyol a datolyafügés borba.

    Ethyrlin il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 184

    A Fátylon túl

    Témanyitás  Ethyrlin il Contevilla on 2014-05-25, 11:29

    Ginnyre az elbűvölő kisfiús mosolyt ereszti. ~Láttam én már itt a mai napon kívül?~
    A bor tud homályosítani emlékeket. Átmenetileg.
    Szinte megbántódva tekint Liára, amikor játékosan célozgat.
    -De hiszen azt mondtam, hogy szólj, ha kedved van, nem? – aztán eltöpreng. – Vagy nem? – lehet, hogy rosszul emlékszik. Végül elvigyorodik.
    -Itt vagyunk, az a lényeg.
    A kupájába tekint a kérdésre. Az érintésre elhúzza a kezét, finoman. Rokonaival van és csak halványan érzékeli, hogy éppen elég az, hogy kissé… nagyon kapatosan látják. Igyekszik visszafogni magát.
    -Asszem nem azt iszok. Ha meg most keverném. – csuklik egyet, úgy folytatja. – Abból komoly következmény lenne. – még így is macskajajosan fog holnap jelentkezni a kiképzőnél. Vagy nem. Szeplősné kutyulékai mindig életmentőek voltak eddig.
    A kupából csodálkozva tekint fel a két lányra, egy pillanatra elfeledkezve Ginnyről.
    -Fogadás? Milyen fogadás? Hadd halljam csak! – könyököl az állára, csillogó szemekkel várakozik a válaszra.
    Majd csodálkozva pillant tovább Ginnyre, majd Kathleenre és ismét vissza Ginnyre.
    -Milyen tánc? Hol vagyok én lemaradva ennyire? – ismét csuklik. – Csatlakozni? Pénteken? – elfintorítja az arcát. Nem jöhet ki az erődből egy ideig. Odatolja a kupát Ginny elé. Erre a bánatra inni kell.
    -Mégis kérek. Pénteken sajnos nem érek rá.
    Felemeli a kupát, ha közben tölt neki Ginny.
    -A csodálatos hölgytársaságra.
    Felmerül benne nagyon távolról az a gondolat, hogy talán ők hármasban akartak valamit megpusmogni. ~Ajjajj…még várok egy kicsinység, aztán meglátom. ~
    avatar
    Gineyra Caselli LiSanti

    IC hozzászólások száma : 67

    A Fátylon túl

    Témanyitás  Gineyra Caselli LiSanti on 2014-05-11, 21:06

    - Ilyen célból? Igen is, meg nem is.
    ~ Soha nem kellett még senkit semmire tanítanom, legfeljebb a rabszolgalányokat a házunk szabályaira, és hogy mit miként szeretek.~
    - Táncot már oktattam másnak is, csak idővel derült ki, hogy mennyire jól tudja hasznosítani a harcban. Sokat mesélt nekem róla, s bizonyos mozdulatokat onnantól már direkt e célból gyakoroltunk. Milyen fegyvert forgatásában kellene a segítség? *Roppantul elégedett magával, hogy ezt így megoldotta. Úgy tippeli, Amelia ma biztos nem fog táncleckéket venni, s mire legközelebb jön, lesz ideje kigondolni, mit és miként is tanítson neki. Addig ne árt megérdeklődni, milyen fegyver, ha minden igaz, még nem hangzott el.*
    - Pedig szerintem más téren is hasznát tudná venni ilyen táncoknak. Ha jól látom, nincs még jegyese... *Pillant le Kathleen kezére, ahol eljegyzési gyűrűnek se híre, se hamva.*
    -... de nem árt előre gondolkodni. Pár egyszerű előbb látott mozdulat a ruha levetése közben, s a nászéjszakát olyan feledhetetlenné lehet tenni, hogy soha más nőt nem vesz észre a férj. *Magyarázza Kathleennek, mivel olyannak tűnik, aki rendes házasságot keres, s nem kalandokat. Általában az ilyeneknek (főleg a Kathlene-féle savanyúaknak) a legnehezebb megtartani a férjet. Egy kis izgalmat visz magába és nyert ügye lehet. Ameliához fordul és magában mosolyog. Lám-lám, titkon akar idejárni? Egyrészt akkor van sütni valója, másrészt egyre komolyabbak a szándékai.*
    - Természetesen! Ugyan sokakat láthat felmenni azon a lépcsőn, ám vannak más, titkos lépcsők, melyek nem is innen nyílnak. Nekem elhiheti, elég sok vendég azokon át érkezik. Ügyelünk továbbá a diszkrécióra, a tökéletes időzítésre is, hogy soha senki ne futhasson össze más érkező vagy éppen távozó vendéggel e folyosókon és lépcsőkön. Továbbá álneveket használunk, ha valahol mégis említenünk kell egymás között a vendégeket. Az én szobámba vezet a legjobb titkos ajtó, az egyik fali tükör mögött... *Kacsint hozzá a végén remélvén, jól megfogja a szőkében a kaland, a titokzatosság utáni vágyat. Még Ginny is bírja azt a rejtekajtót, habár eddig szerencsére nem kellett igénybe vennie. Nem várja, hogy férfiak járjanak hozzá.
    Nem kedvetleníti el, hogy a két hölgy nem csatlakozik az invitálásba, Ethyrlinnél így is célt ér... és így egyedül ővé az érdem! Na jó, persze, a másik két hölgy ismerheti, s ez is számított, de csak igen kicsi részben! Amikor a férfi magára mutat apró, de jól látható bólogatásokkal és újabb hívogató ujjmozdulatokkal jelzi, hogy bizony őt várják ide.*
    - Reméltük, hogy megtisztel minket a társaságával. *Mosolyog jókedvűen az odaérő férfira, majd rögtön ő is a kancsó borért nyúl. Különben még a végén az a morcos képű, fekete hajú félelf megint talál valamit, amibe beleköthet.*
    - Hagyja csak, kérem, ez az én dolgom... *Mosolyog Kathleenre, egy fél pillanatig hosszabban nézve: csendesebbnek és zárkózottabbnak tűnik mint eddig, pedig azt sem nevezhetnénk túl harsány viselkedésnek. Talán nem kedveli Ethet? Ezt elveti. Úgy érzékelte, a vörös az a fajta, aki kifejezi, ha valami nem tetszik neki és ellenére volna. Így hát a helyes szöszi férfi felé fordul, s megvárja, míg a jelenlévők ittlétének miértjét megtárgyalják. Ahogy egyik szőkéről a másikra villan a tekintete, majd vissza, kezd gyanítani valamit. Mindenesetre a diskurzus végén finoman és nem éppen véletlenül érinti meg Ethyrlin kézfejét, hogy egy pillanatra magára vonja figyelmét és a testi kontaktus is meglegyen e mégoly ártatlan flört keretében.*
    - Szabad lesz töltenem? *Emeli meg a kancsót mosolyogva megszakítva a testi kontaktust, mely csak egy-két pillanatig állt fenn.*
    - Épp a táncról beszéltünk a hölgyekkel korábban... *Nem kell félni, Ginny nem adja ki máris Amelia titkát.*
    - ... Ön is szereti? Mert pénteken most először olyan estét tartunk, ahol a vendégek is becsatlakozhatnak, így sokkal közvetlenebb lesz a tánc! *Na ha ezt Torah és Thalassa hallotta volna! Ginny hajlamos kicsit átírni a programokat és a helyi szabályokat...*
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    A Fátylon túl

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2014-05-11, 20:23

    *Cseppet sem tetszik neki Ginny válasza, az pedig még kevésbé, hogy Amelia láthatóan vevő rá, hogy komolyan fontolgatja. Kathleen gondolkodik is rajta, vajon nem volna egy tánctanár a városban, aki ismeri ezeket a mozdulatokat is? Egy tánctanár, aki... tisztességes? Ha tudná, hogy Amelia szerint ez a szervezkedés ezzel a szőke hajú arany szigetivel nem is okozna botrányt, számos ellenérvet fel tudna hozni. Azt legalább megnyugvással hallja, hogy rokona csak titokban kívánna ide jönni. Egy fokkal jobb. Csak ne tartana attól, hogy egy ilyen helyen a titkok megvásárolhatóak...*
    - Tartok tőle nem való hozzám az ilyen fajta tánc... *Hárítja el a jelen pillanatban tőle kitelő legnagyobb udvariassággal Ginny kérdését, ő aztán nem érdeklődik. Egy kósza pillanatig elképzelte magát így... Nem, képtelenség! Ahogy Amelia gondolata is az lenne, hogy hozzájuk költözzön ez a lány. Jó, hogy nem tud gondolatot olvasni. Véleménye szerint egy volt kurtizán bőven elég a rezidenciába, vele is épp elég zűr van. Egy aktív kurtizán már több a soknál.*
    - Ellenkezőleg, csak bátran hívja ide. Előbb-utóbb magától is jönne, ám így gyorsabb. *Egyezik ő is bele Ethyrlin ide invitálásába, de annak módját a táncosnőre hagyja. Hogy ő így hívogasson bárkit? S ez tényleg beválik a férfiaknál? Mindnél? Figyeli, ahogy Ethyrlin játékosan magára mutat, majd meg is indul feléjük. Képtelen akár csak elképzelni is, hogy ő így hívogassa Naramot... Ginnyre pillant, huncut tekintetére, mosolyára. Nyelvén lenne a kérdés, hogy elfek is szoktak ide járni? De nem hiszi ezt Naramról, vagy csak fél a választól. Fél, hogy ez a főnixtollas, élettől sugárzó nő mesélne egy magas elfről, aki szintén így jött oda hozzá, mint Ethyrlin, vagy legalább olyan fénnyel a szemében nézte ringó csípőjét, szép kebleit a tánc közben, mint oly sok férfi az előbb a teremben. Vagy az emeletre ment, elvégre ő is férfiból van... Hogy is vennék észre a sápadt, vörös hajú Kathleent? Mit tud ő kínálni?*
    ~ Csak az illem miatt kért fel táncolni és fogadta el hölgyválaszt a végén. Mert úrielf.~ *Kezdi sejteni, miért is nem tetszett még neki annak idején a Tűzfátyol. Nemcsak illetlen mivolta, hanem mert ő nem kelhet versenyre csábítás terén az itteni lányokkal. Biztos nem véletlen, hogy nem az ilyen helyeket ajánlják hajadon kisasszonyok számára parti-fogásra. Ethyrlin múltkori tréfája is, hogy italt küldött neki előbb... hogy végignézte, hogy egy pillanatra halovány remény ébred rokonában... Most talán azt nézheti végig, az elgondolkodásból Ginnyről hogyan pillant fel rá egy szomorú mosollyal Kathleen. Álcázott, de azért látható szomorú mosollyal, már ha Ethyrlin lát és érdekli ilyen apróság jelen állapotában és helyzetében.*
    - Datolyafügés bort? *Kérdezi, miközben Ethyrlin helyet foglal, s tölt az ő számára is. Nem ő lesz az, aki megmondja, Ethyrlin mennyit igyon és mennyit ne.*
    - Nehezebb próbát kell legközelebb kieszelnem, mert ezt túl könnyen teljesíted. *Fűzi hozzá Amelia szavaihoz mosolyogva, még ha sokkal inkább úgy néz ki, hogy ez Kathleen számára próba és nem fordítva.*
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    A Fátylon túl

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2014-05-03, 10:08

    Viszonozza Kath visszafogott mosolyát, igazából nagyon is boldog, amiért Kath ilyen jól van. A déli levegő – és Dr.Lili szerint egy bizonyos magas elf társasága (és csak úgy mellékesen szaktudása) – gyógyító hatással vannak rokonára. Már-már természetesnek veszi, hogy Kathleen jól van.
    Kis ideig kuzinján felejtette pillantását, de most újra Ginny felé fordul. Kíváncsi a válaszra, vajon igaza volt-e. Nagyon szépen fejti ki a táncos lány, hogy miért is gondolkodott jól Lili, már az előadás alatt. Feltűnően szépen.
    - Tanított már mást is ilyen célból? A fegyverforgatás tökéletesítése céljából?
    Kérdi Kathleen kérdését továbbfűzve. Nem mintha a választól függne döntése, csak kíváncsi. Ezért is keresi rögtön tekintetével a sarokban lévő lépcsősort, amit nem nehéz megtalálnia. A továbbiakon azonban el kell gondolkodnia. Nem a pénzen, az nem számít, legalábbis úgy gondolja nem okozhat gondot az anyagi része a dolognak. Habár ha pontosan belegondol, fogalma sincs, mennyit fizetnek a vendégek az egyéb tevékenységért odafenn. De a többi… tisztában van azzal, hogy a jó híre forog kockán… duplán, hiszen nem csak, hogy idejárna, fel, a privát részre, hanem ráadásul egy táncoslányhoz. Ugyanakkor ő maga tudná az igazságot, hogy nem követ el semmi rosszat, és ugyan egyesek szerint a bűn látszata is bűn, de mégis ki miatt kellene elkerülnie a botrányt? A családja mellette állna, a barátok is – amelyik nem, az legalább kirostálódna – így igazából nincs, ami visszafogja. Ez is egy kaland lenne, és még a biztonságosabb fajtából, nem törnének szörnyek az életére minden percben… és talán ennek a kalandnak köszönhetően a későbbiekben az életét, és társai életét is könnyebben védheti meg.
    - Az is titokban maradhat, hogy ki jár önhöz?
    Nincs tisztában a Fátyol szabályzatával, de ha járhatna délelőtt, egy csuklyával a fején mondjuk, akkor meg végképp nem kellene a botránytól tartania. A legkevésbé persze akkor kellene, ha Ginny járna őhozzá oktatni, de érzékeli, hogy ez nem lehetőség.
    ~Habár ha nálunk élne, állandóan, mint Tsitsa és Rhae…~
    Elvégre a tehetséges fiatalokat segítik, és hát Ginny nagyon tehetséges a táncban. Egyelőre azonban még csak gondolkodik ezen, túl kevéssé ismeri a szőke hajú lányt. Persze Tsitsát sem ismerte, ugyanakkor az egy egészen másfajta helyzet volt.
    - Igen, emiatt érdeklődünk.
    Megelőlegezi a többesszámot, hátha Kath is kedvet kap, ha titokban lehet tartani, hogy ők járnának Ginnyhez.
    Azt hiszi további kérdés érkezik a táncórákkal kapcsolatban, ehelyett Linre ugrik pillantása.
    - Nem, nem volna ellenünkre.
    Ismét csak megelőlegezi a többesszámú beleegyezést, mert nem tud hirtelen olyat elgondolni, hogy Kathleent zavarja bátyja jelenléte. Már a nyelve hegyén van a válasz, hogy tulajdon bátyját csak kérnie kell, és jön, ezért aztán értelmezhetetlen a lehetséges ellenállás. De a folytatáson egészen egyszerűen elneveti magát, olyan abszurd lenne a bátyját így csalogatni. Na meg az lenne csak a botrány, ha így látnák incselkedni tulajdon testvérével. Így is beszédtéma szoros testvéri szeretetük, egy ilyen jelenet után ez talán más felhangot kapna. Ezért is, és a nevetés miatt is Ginnyre hagyja Eth hívogatását – és Kathleenre, de valahogy őt se tudja elképzelni, hogy ilyesmit csináljon.
    Még mindig kuncogva figyeli bátyja közeledését, majd leülését. Vidor kedve mellett őszintén örül, hogy első látogatása a Fátyolban Lin társaságában történik.
    - Túl régóta ígérgeted, hogy elhozol, ezért kezembe vettem az irányítást… szóval, tudod, megint elvesztettem a fogadást Kath ellen,és ez az egyik próbám, hogy visszanyerjem az egyik zálogot.

    Ethyrlin il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 184

    A Fátylon túl

    Témanyitás  Ethyrlin il Contevilla on 2014-05-02, 21:32

    Nem sokáig lógatja a kupába az orrát. Nagyon bizgatja fantáziáját, hogy miről is diskurálnak azok ott hárman. Leginkább a benne lévő bor mennyisége kíváncsi rá. Az integetésre vigyorogva visszainteget, aztán pedig mosolyog Kathre. Ginny megfordulására felvont és érdeklődő arcot vág, hogy aztán durcásan beleforduljon tekintete megint a kupába.
    ~Csajok. Ha most nem rokon lennék, megsértve érezném magam. Ilyen… hikk.. fess úriembert parlagon hagyni heverni….~
    Nagyon nem tetszik neki, hogy diskurálnak. ~Biztos rólam beszélnek.~ Önkéntelenül siklik keze a halántékára. A csúfos heg, ha vékonyan is, de ott maradt. Inkább a heg, mint a halál, így van vele. És némely hölgyeknek még imponál is. Sajnos nem azoknak, akiket kiszemelt.
    ~Na jó.. hikk.. inkább odaülök. Még a végén lebujba költöznek a lányok és én állhatok a szőnyeg szélén, hogy hagytam…~ éppen akkor áll fel, amikor az invitálás megtörténik.
    -Bocsi fiúk, kösz a szép, de rövid estét. Nem én fogok holnap macskajajozni gyakorlatozás közben.. – csuklik egyet halkan. – vagy mégis?
    A bor már hat rá, de inkább halkan csuklik, ami egy kis borocskával megoldható.
    Játékosan magára mutat az invitálásnál, majd meghajol és határozott léptekkel az asztalhoz megy.
    -Hölgyeim, ha nem zavarom társaságukat… csatlakozom. – némi feltételes mód, amit meg is cselekszik: leül.
    -Hát ti meg mi a szöszt kerestek itt? – vigyorog csillogó szemekkel.
    avatar
    Gineyra Caselli LiSanti

    IC hozzászólások száma : 67

    A Fátylon túl

    Témanyitás  Gineyra Caselli LiSanti on 2014-05-01, 12:46

    - Örvendek Amelia és Kathleen. *Úgy tűnik, a vöröske nem akar most megfulladni, aminek kifejezetten örül. A gyakorlott köhögés kijelentéséből és sápadtságából arra következtet, hogy tipikus beteges kisasszonyka, meglehet az elkényeztetett fajtából, s jó eséllyel a kínosan erkölcsös típus is. Amelia viszont sokkal lazább, némi hasonlóságot vél felfedezni kettejük között. És élvezi, hogy egy másik nő ennyire figyeli minden mozdulatát, de nem a féltékeny rosszindulattal a hibákat lesve, hanem lenyűgözve. Ginny legalábbis így látja. A lány felkiáltására és a név említésére arra néz, akinek integet Amelia, s hamar elégedett, ravaszkás mosoly jelenik meg az arcán.*
    ~ Tehát Eth-nek hívják.~ *Egy hosszabb pillanatig nézi a férfit, majd visszafordul Amelia felé, látszólag mintha mi sem történt volna. Egyébként is sikerült hallgatóságának legalább a felét felcsigázni.*
    - A másik út azon a lépcsőn vezet felfelé, ott a sarokban. Én megtaníthatom a táncra, de ezt csak úgy tehetem, ha azt a bért fizeti, amelyet... nos, egyéb tevékenységért fizetnek a vendégek odafenn. És köztünk kell maradnia, hogy valójában táncórákat vesz. *Nem is lenne rossz megoldás, nem kell semmi olyant tennie, amit nem szeretne, s Torah-ék is megkapják a pénzt. Tulajdonképpen mindegy is lenne nekik, hogy Amelia testi gyönyörökért, táncóráért vagy hímzés-kurzusért fizeti ki az Arany Tűzmadár árát, a lényeg, hogy megkapják a pénzt, s a vendég elégedett fejjel távozik, mint jó reklámja a helynek.
    Igyekszik tekintetével fogva tartani Ameliát, nem tolakodóan, inkább ravasz módon szuggerálni, hogy menjen bele a kis egyezségbe. Ebből a bűvölésből Kathleen kérdése zökkenti ki, kénytelen ránézni és válaszolni, de mosolyogva. Jó kedvét ez nem törte le. Azt nem tudja, mit keres itt a nő, mert őt felcsalni az emeletre... hát nő vagy férfi a talpán, akinek sikerül! Inkább van az az érzése, hogy gardedámoskodik.*
    ~ Dombtaviak...~
    - Magam nem vagyok gyakorlott fegyverforgatásban... *Szemrebbenés nélkül hazudik, s bájosan folytatja.*
    - ... ám úgy vélem, segítségükre lehet ez a tánc. Az előkelő és népi táncokhoz képest ez sokkal inkább kíván hajlékonyságot, s külön kell mozdulnia lábnak, csípőnek és kéznek, sokszor a két kéz is teljesen máshogy fordul egymáshoz képest, ami az összpontosítást és a mozdulatok összehangolását fejleszti. Ez bármelyik fegyvernél előnyére válhat. *Elégedett magával, szerinte remek kis reklámszöveg lett. Egy kereskedő veszett el benne.*
    - Ilyen irányultságú kettejük érdeklődése a tánc iránt? *Néz Kathleenre, akitől a kérdés érkezett, majd Ameliára, aki a nagyobb érdeklődést mutatta a tánc iránt. Hiába no, ő Ginny fő reménysége.*
    - Egyébként ha szabad egy kérdés erejéig: nem kerülte el figyelmemet, hogy ismerik azt a szőke hajú fiatalembert ott a másik asztalnál. Eth, igaz? Ellenükre volna, ha ide invitálnánk? Csak a móka kedvéért, minél többen, annál jobb! Tudok egy kiváló módszert a férfiak magunkhoz csalogatására, s még olyannal nem találkoztam, aki ellen tudott volna állni! Benne vannak? *Érdeklődik élénken, kaján mosollyal. A férfi csatlakozása abból a szempontból is előnyös, hogy minél többen vannak, annál jobb a hangulat, s a fogyasztás is nő. Különben képesek lennének ilyen lassan elszopogatni azt a kancsó bort. Persze ha csajos bulit szeretnének, akkor nem erőlteti. Ha viszont benne vannak, akkor Ginny máris szervezkedni kezd.*
    - Kicsit húzódjunk közelebb egymáshoz, huncut mosoly az arcra, szemkontaktust tartsuk, s kecses apró mozdulatokkal hívogassuk.. *Ha minden igaz, a szinte egymáshoz simuló hármas hölgykoszorú egyre teszi a mutatóujj be-behajlítgatásával a hívogató mozdulatot Ethyrlin felé. Tud-e vajon erre nemet mondani?*
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    A Fátylon túl

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2014-05-01, 11:43

    ~ Arany Tűzmadár...~ *Elgondolkodva pillant fel Ginny főnix-tollára. Valódinak tűnik. De hogy tesz szert egy táncosnő ilyenre? S miért nem adja el, hogy az árából kényelmesen éljen s ne kelljen itt mindenkivel bájolognia, hogy egyebekre ne is gondoljunk?*
    - Jól, köszönöm. *Kis torokköszörülés.*
    - Már gyakorlott köhögő vagyok. *Halovány mosolyt küld rokonának, ő úgy is tudja, hogy régebben milyen beteges volt rokona, igaz, most az egész családdal együtt Amelia is abban a hitben van, hogy az ederthini levegő jót tett neki. Ezt egyedül Naram diszkréciójának köszönheti.*
    - Eth? *Pillant kérdőn Ameliára, majd igyekszik követni a tekintetét, s jó eséllyel a vigyorgó rokonára pillanthat így.*
    - De ismerős ez a helyzet így. *Mosolyodik el (és Ethre rá), de figyelme hamar visszatér Ginnyre, főleg, hogy úgy tűnik, olyan dolgokba akarja belevinni Ameliát, aminek nem igazán örül Kathleen. Nem szól még, magában csak reménykedik, hogy nem lesz igaza, na meg hogy Ethyrlin is idejön és sikerül lebeszélnie húgát olyan dolgokról, amelyek rontanának a jó hírén.*
    - Egyébként mik a tapasztalatai, segíthet ez a tánc, mozgás a harcban? *Nem egészen biztos benne, hogy jól sikerült megfogalmazni a kérdést.*
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    A Fátylon túl

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2014-04-29, 22:15

    - Én Amelia vagyok, az unokatestvérem pedig Kathleen.
    Mivel Ginny is bemutatkozott, ezért reflexszerűen mutatkozik be ő is, és még Kath-et is bemutatja. Csak remélni tudja, hogy ezzel nem botránkoztatja meg kuzinját. Nem tudja, hogy egy táncosnak bemutatkozni nem-e túl van a határon. De most már mindegy. Azt jótékonyan elfeledi a nagy reménykedésben, hogy talán amiatt kellene aggódnia, hogy a tánctanulás felől érdeklődik itt mindenki füle hallatára. A köhögés aztán eszébe juttatja.
    - Biztos jól vagy?
    Tudja, ő, hogy most nem Kath sebezhető egészsége a köhögés okozója, hanem az ő szavai. Aztán végképp magába száll, hát kuzinja itt majdnem megfullad, de az illemről nem feledkezik el és hellyel kínálja Ginnyt. Igaz, Lili azt sem tudta, hogy a táncosok letelepedhetnek az asztalokhoz. Habár afelől megnyugtatja magát, hogy ha hellyel kínálni lehet a lányt, akkor a bemutatkozás se lehet probléma.
    Figyelemmel követi Ginny mozdulatait, hátha a leülése is majd tartalmaz valami táncos mozdulatot. Azt ugyan nem, de mást igen. Bizony, Lili látta a kacsintást, ez az előnye, ha pislogás nélkül figyel valakit. Igen, tisztában van vele, hogy úgy viselkedik, mint egy gyerek, nyíltan bámul szemlél meg mindent és mindenkit. Követi tehát a kacsintás vonalát és megpillant egy ismerős szőke üstököt és egy még ismerősebb vigyort.
    - Nahát, ott van Eth!
    Integet is neki rögtön, de mivel van asztaltársaságuk, nem pattan fel, hogy köszöntse bátyját. Pláne, hogy Ginny rátér az őt nagyon is érdeklő témára. Kicsit még közelebb is hajol, hogy jobban hallja. Az Éji Madárkákon csak egy pillanatig kell töprengenie, a folytatás, no meg a Fátyol hangulata rögtön egyértelműsítik Liliben, hogy miről van szó. Rögtön egyetért Ginnyvel, nem akarja csupán a tánc miatt ilyesmire adni a fejét. Megcsóválja fejét, majd félve Kathleenre pillant, reméli jól van tényleg. És jól is lesz, majd az ő válasza után is. Mert mi tagadás, Lili csupa csiga már, nem kell tovább csigázni.
    - A titok nem lehet akadály, mi az a másik út?
    avatar
    Gineyra Caselli LiSanti

    IC hozzászólások száma : 67

    A Fátylon túl

    Témanyitás  Gineyra Caselli LiSanti on 2014-04-27, 19:52

    - Nagyon szépen köszönöm. Kérem, szólítsanak csak Ginnynek, de Arany Tűzmadárként is ismernek. *Kecses, csábos meghajlás a két hölgy felé, főleg mikor lekisasszonyozzák. De réginek hat, mikor tényleg ilyen udvarias-hangnemben kapta meg, s nem valamelyik itteni férfi pajzán-felhangú kisasszonyozásaként, amiben benne volt, hogy mindennek tartja, csak úrinőnek nem. S nem is hibáztathatja érte. Legalább az álca jól sikerül ezek szerint.*
    - Ó, ennyire... *Mosolyog Ameliára a kérdéseket hallva, de megakad a mondatban, mikor aggódó pillantást vet a vörös hajúra.*
    - Jól van? *Nem vetne túl jó fényt a karrierjére, ha az egyik vendég a jelenlétében fullad meg. Ez itt amúgy is olyan sápadt, amit a vörös haja csak még jobban kiemel. Korábban már végigmérte a ruháikat, így azt is látta, hogy Amelia a belevalóbb, már-már azt is mondhatnánk, hogy idevalóbb. Talán be akarna ő is ide állni? Le kéne beszélni, túl szép, konkurencia nem kell, és kinevelni meg pláne nem akarja. Ugyanakkor vannak más szempontok is... Miután meggyőződtek róla, hogy a vörös hajú Kathleen jobban van, akkor derűs mosollyal fogadja invitálását, s ha Amelia sem ellenkezik, Ginny helyet foglal. Kényelmesen helyezkedik el, és így ülve a nagy hasíték a szoknyáját lehetővé teszi, hogy behajlítva felhúzott lábának selymes bőrét, finom íveit végig lehessen csodálni, az a fránya ruha meg továbbra sem villant semmi illetlent. Természetesen úgy intézi, hogy ez a szép láb Ethyrlin felől essen, s minő véletlen, leülés közben elpillant tejbetök-uraság felé egy kacsintás erejéig. Hogy Ginny a lányokat szereti? Nem is olyan biztos...*
    - Köszönöm. *Ő maga jelez egy felszolgáló kollégájának, hogy hozzon egy kupát pluszba, s aztán máris visszafordul Ameliához vidáman.*
    - Tehát ott tartottunk, hogy ennyire lenyűgözte a tánc, hogy meg szeretné tanulni? Én magam Olreanban tanultam, az Arany Szigeteken, s legegyszerűbb módja, ha felcsap ÉjiMadárkának, de ezt azért mégse ajánlanám csupán a tánc szeretetéért. De van másik út is... egy titkosabb, aminek köztünk kell maradnia... *Próbálja kicsit felcsigázni hallgatóságát, vajon vevők lesznek rá? Huncut szemei és mosolya, na meg bizalmasan lehalkított hangja és enyhe közelebb hajolása sokat ígérnek.*

      Pontos idő: 2017-09-21, 08:43