Üdvözlünk!

Éppen időben érkeztél Vándor!

Háború közeleg és elkél minden tenni vágyó erős kéz, forgasson akár fegyvert, vagy használja a mágia hatalmát.
Ne aggódj, ha nem állsz még készen, hőssé formálnak majd a kalandok.
Fedezd fel a világot, kelj útra, kalandozz sivatagon, kietlen tájakon, havas hegyek legmélyén, dögletes mocsáron és a mindig veszélyt rejtő tengereken át. Küzdj ádáz szörnyekkel, élj nemesi életet, vívd ki a hősnek járó tiszteletet, vagy rejtőzz árnyak közé és vedd el azt, ami neked jár!
Gyűjts hát magad köré szövetségeseket és formáld saját belátásod szerint a változó világot!

Az oldal alapítása:
2012.10.01.

Belépés

Elfelejtettem a jelszót!

Kaland

Fejedelmi játszma című kalandban a reagkör határideje:
04.09. 21:00

Latest topics

Ederthin várostérkép

A dombtavi időszámítás szerint jelenleg 616-ot írunk.

Ki van itt?

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

nincsen


[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (12 fő) 2016-10-11, 18:26-kor volt itt.

Statistics

Jelenleg összesen 3473 hozzászólás olvasható. in 143 subjects

Összesen 55 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb regisztrált tagunk: Shycor N'ylwenn

Szerzői Jogok

Az oldalon található egyedi alkotások az alkotó(k) tulajdonát képezik!
A Világleírás és a helyszínek, helyszínek leírásai az oldal készítőinek szellemi terméke, így a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel szabadon.

    Alsónegyed nem nevesített utcái

    Share
    avatar
    Montea
    Admin

    IC hozzászólások száma : 3

    Alsónegyed nem nevesített utcái

    Témanyitás  Montea on 2012-10-02, 00:10

    First topic message reminder :


    A Főutcától délre él a városi polgárság zöme. Házaik a főutcához közel szépek és takarosak, azonban egyre távolodva a város szívétől láthatóan egyre alacsonyabb életszínvonalon élnek az emberek.
    A város szívéhez közel még vannak kisebb, kertes házak, de távolodva onnan a kertek szűk kis udvarrá alakulnak, s az épületek is egyre közelebb kerülnek egymáshoz, miközben magasságuk nem lesz kisebb, mi több, a két-háromszintes ház a jellemző errefelé. Lépcsők, kis udvarok teszik hangulatosabbá a helyet. De vigyázat, míg a Főutca közelében nincs miért aggódnunk, ahogy közeledünk a Szegények sikátoraihoz vagy az Ördögfűhöz, a közbiztonság is úgy romlik!
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Mit mond a jövőm?

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2013-05-11, 20:08

    *Mosolyog a tökéletes szónál Lilire, s a meglepettségén is. Valahogy szórakoztatni szokta, mikor ki sem nézik belőle, hogy ért a kardforgatáshoz. Tesz is róla, hogy ne nézzék ki, nem veri nagy dobra. Talán több ismerős is utána fog most majd fordulni, hogy őt látják-e vagy szemük káprázott?*
    - Hogy? Oh, ez most véletlen lett. *Pillant le zavartan magára, mikor a zöld szín kerül a szóba. Sok zöld és vörös jellegű holmija van, mert illik vagy zöld szemeihez vagy vörös hajához. El is indulnak hát a rezidenciáról, s addig nemcsak a nagyjábóli útvonalról beszélgetnek, hanem megtudj Lilitől, mit is mondott Tsitsa a csillagjóslásról, mi is a lényege vagy miképp számolják, ha egyáltalán számolják.*
    - Tulajdonképpen, Ethyrlinét is megkérdezhetjük, ha meglesz a jósnő, ha tudod, ő a nap melyik szakaszában született... *Annyit sikerült leszűrnie, hogy az is lényeges, mikor volt az adott napon belül a születés. Ezt még neki is fel kell idéznie, szerencsére könnyen megy.*
    - Negyedik utcát mondtál? Ez eddig három volt.. *Visszanéz a Promenád felé, hogy megszámolja az eddig elhagyott utcákat.*
    - Milyen érdekes, hogy itt lakik. Amikor mondtad, le mertem volna fogadni, hogy a Mulatónegyedben találjuk majd meg, ott szórakoztatja a városbelieket és az idelátogatókat... Te is észrevetted már, hogy amikor útbaigazítás kell, hirtelen kiürül az utca? *Fordul aztán Lilihez, derülve a helyzeten, mert közeledik az a negyedik utca, és sehol egy lélek most.*
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Éjjeli rohanás

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-05-10, 21:26

    *A mászás nem csupán technika, sokkal inkább művészet, méghozzá Ericnél a csábítás művészetébe sorolandó, hiszen egy ilyen nőhöz mint Sally, mindig öröm fölmászni, lakjon akár a fellegek között is. Ha kicsit túlozni szeretnénk, és miért is ne, akkor lehetne azt mondani, hogy Sally miatt tanult meg így mászni, ahogyan most tud. Igen!
    - Ha rólad van szó, még jobban is tudok. *kacsint vissza, de most már tényleg fogy az idejük, így Eric is mozdul bármilyen nehéz is neki.*
    *A hajtók pillanatok alatt bejutnak, talán az utolsó utániban nyitja ki a lány az ajtót, már éppen készültek megmutatni keményebbik formájukat, amit az ajtó és talán saját szerencséjükre, de nem törtek be. Nincs elnézés, nincsen egyetlen szó sem, úgy megy el a fülük mellett a nő rutinos, és nagyon is meggyőző szófüzére, hogy csak na. Látszik, hogy nem félnek holmi helyi törvényektől, valószínűleg az egy szinttel feljebbitől sem, mert még uruk keze oda is elér és rendet tud tenni, ha kell. Elegáns mélykék egyenruha feszül mindkét fickón, bőrszíj és mellény dukál a kard mellé. Határozottak és ellentmondást nem tűrőek. Úgy haladnak, mintha csak a saját otthonukban sétafikálnának. Tökéletesen látszik, hogy nem az első ilyesfajta bevetésük, némán jeleznek egymásnak ki merre nézzen, mire figyeljen, hová menjen be. Ismerik a házak rejtett zugait, és az ügyes próbálkozásokat a leleményes lakóktól a bújtatásokra.
    Ezalatt Eric gyorsan terepfelmér odabent, és ami azt illeti a legjobb megoldásnak mégiscsak az a kád víz ígérkezik, talán abban nem keresnék, hisz ki lenne az a balga, hogy ott elmerülve keresné a rejteket. Elhessegeti az ötletet, mert bizony maga is úgy véli ezek a fazonok túlon-túl is veszélyesek, nem dőlnek be ilyen pitiáner trükknek. Hálás Sallynek a segítő szócskákért, záros határidőn belül meghálálja kamatokkal együtt, nem marad adósa abban biztos lehet. Másodpercei vannak már csak hátra, és nyílik is a fürdő ajtaja.
    Nem találva jobb helyet az ajtó mögött keres menedéket, ami nem is inkább menedék, hanem egy ügyes leshely arra az egyénre ki először teszi be bakancsos lábát a tiszta helyiségbe. Amint ez a csúf eset megtörténik ,egy mégrandább következik, méghozzá Eric lép. Lép, és él a meglepetés erejével. Amint a feje is megjelenik az illetőnek, az ékszerész tolvaj keze, munkájából adódóan finommunkára szakosodott, így a fejen is megtalálja azt a két pontot, amit a lehető legérzékenyebbnek mondhat bárki. A lényegre való rátapintás után, kihasználva a lendületét, az ellenség fejét máris a falnak üti, nem egyszer, nem kétszer, hanem pontosan háromszor, mert az egy szerencsés szám, főleg, ha egy helyi uraság profinak titulált hiénáját sikerül falba döngölni. Az első gyorsan megvan, ám a második már keményebb falatnak ígérkezik, hisz kész célpontot nyújt a férfi úgy, hogy épp a cimborája elalélt testével kezeiben járja el a zuhanykeringőt. Egy ökölcsapottat tolvajmesterünk is feljegyezhet, amitől rögtön fel is reped a szája, ám nincs megállás, rögtön utána érkezik egy gyomros, amit már nem hagy annyiban és egy fürge mozdulattal, ahogy a pókok is teszik, áldozata mögé kerül és elkapja a nyakát. Némi ficánkolás után az oxigénhiánytól ellilult fej ernyedni kezd, viszont a test súlya ily elhagyott állapotban elég tetemes, nem is bír a férfival, egy félfordulat után egyenesen az időközben becsukódott vékony, igazán szépen díszített faajtónak esik, melyet azonmód átüt a fejével. Nem fog neki örülni Sally, de majd, ha ez lecseng, hoz egy egész ajtót neki bajkeverő partnere.*
    - Jól vagy? *érdeklődik kissé lihegve a feltehetően közelben lévő lánytól, ám több kérdésre nincs idő, mert a házba csaholó vérebek rontanak be, nem kevés túlerővel együtt.*
    - Gyerünk... az ablakon át... gyorsan. *kapja el a Mesterasszony kezét és már rántja is magával, fel kell venniük a nyúlcipőt a tetőkön, nehogy a végén rossz véget érjen az este.*
    - Fel a tetőre, utána pedig végig a háztetőkön, ne nézz hátra, csak ugorj, itt leszek mögötted. *az ablak kinyílt, Sallynek pedig nincs más hátra mint kimászni, és némi trükközés után a lakása tetejére kapaszkodni.*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Éjjeli rohanás

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-05-09, 15:56

    *No igen, annyi kalandon mentek ők már át, de az ilyen fürdőzés, hogy selyemköntösben álljon a másik előtt, hogy megmutassa új kitalációját, hogy a szeméremdombra is lefusson a hennaminta, na ez még nem volt, és több, mint elégedett a reakcióval, a vacilálással, hogy engedjenek a csábításnak. Ez tisztán leolvasható győzedelmes mosolyáról.*
    - Hű, mindig elfelejtem, hogy te ilyen jól mászol. *Határozottan az az érzése olykor, hogy Eric felmenője pókokkal lehetett kapcsolatban, mert úgy mászik fel a házfalakon, ahol Sally szerint semmi kapaszkodó nincs, mintha tapadnának lábai és ujjai. De nincs ideje ezen merengeni már a ruhásládájában kapkodva túrva a ruhákért, de épp csak elővehette azokat, mikor Eric jelzi, hogy már itt is vannak. Túl gyorsak, az már biztos. Aggódva kapja fejét a földszint irányába, ahol a bejárati ajtón kopogtatnak.*
    - Nagy levegőt vegyél! A köntös, mi? *Vigyorog Ericre, s szent meggyőződése, hogy a férfi a fürdővízbe, a habok alá bújik majd.*
    ~ Remélem a törülközőt keresztbe rá teríti, akkor lesz elég hely a perem és a víz között, s így még fel is tud jönni a vízfelszínre észrevétlen levegőt venni.~ *A lépcsőn lefelé futtában köti meg teste előtt a köntöst, mert az őröknek nem készül bemutatót tartani, ők nem érdemesek rá.*
    ~ Jobb lesz felkészülni... Úgy is forró lesz a helyzet.~ *Még a köntös megkötése közben mond magára varázslatot. Kőpáncélt akart, de az meglátszódik a bőrön, így egy másikhoz folyamodik, ami észrevétlen pajzsa tud lenni. A tűz úgy is a kedvenc eleme, s ezzel a varázslattal bebiztosíthatja magát előre természetes tűz és mágikus tűz vagy égési sebek ellen. Nem a legjobb így, boldogabb lenne, ha rendes ruhában lenne, de hát magának köszönheti, hogy kajánkodott Erickel.*
    - Nyitom már, nyitom, na! Az ajtóm maradjon! *Kiabálja ki, mikor ismét dörömbölnek az ajtaján, már sokkal erőszakosabban. Elfordítja a kulcsot a zárban és előbb résnyire nyitja az ajtót, majd jóformán félre lesz lökve onnan ajtóstul, hogy benyomakodjanak az őrök a két szintes kis házba. Sally utánuk becsukja az ajtót ha be nem is zárja, mielőtt többen jönnének be, aztán már perdül is az őrök után.*
    - De uraim! Miféle mód ez! Követelem, hogy mondják meg, mit keresnek itt vagy távozzanak, de tüstént! Maguk meg mit mennek az emeletre? Az személyes részleg! Nem hallják?! Jöjjenek le! *Méltatlankodó, hangos perlekedésbe kezd, azzal a szándékkal, hogy egyrészt megfájduljon az őrök feje és hamarabb távozóra fogják, másrészt hogy Eric odafent tájékoztatva legyen, merre mennek. Hallhatja is a lépcső halk nyikordulásait, recsegéseit, a dobogó lépteket felfelé, ahonnan az egyetlen fényforrás jön: a fürdő.*
    - Csak tudják meg ezt az al-Khaybar követségen, mind a kettejük nyaka körül szorulni fog a hurok, ez garantálom! Hallatlan! *Kis blöff, hogy neki ott befolyása van, holott nincs, másrészt Eric is megtudhatja, hogy ketten érkeznek felfele, plusz Sally, mert ő szorosan az őrök nyomába halad felfelé jogosan felháborodott helyi fúriaként.*
    ~ Remélem, Eric, jól elbújtál...~ *Feszült kissé, mert bármikor közbe kell majd lépnie mágiával.*
    Használt varázslat: Tűz mágia - Tűzálló varázslat
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Éjjeli rohanás

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-04-30, 23:17

    *A hajtók, kutyáik jelzéseit követve hamar az amúgy máskor teljesen jelentéktelen, csöndes, már-már kissé sejtelmes éjjeli ködfátyolba burkolózó utcába érnek, ahol azonnal megkezdik a jól ismert taktika alkalmazását. Mivel tucatnyian vannak, így figyelve a két kapitányuk jelzéseire, rögtön párba állnak és lábukat szedve a sikátorok, kis beugrók, keskeny utcaközökhöz sietnek. Nagyon jól tudják, hogy egyetlen csirkefogó sem merne egyenest az utca túloldalán masírozó éjjeli őrjárat karjaiba futni, mert hiszen egy ekkora tolvajlásnak gyorsan hang és fényüzenete megy. A két oldali szorításba pedig előbb vagy utóbb mindenki beleroppan, nincs az a mihaszna tolvaj, ki kicsusszanna a kezeik közül egy ilyen erőltetett átvizsgáláskor.
    A hangok lentről már egészen jól kivehetőek, gyors beszéd, kutyaugatás, csaholás, lassan kezd felfordulni az eddig nyugodalmas álmát alvó utca és házai. A házakban kisvártatva fény gyúl, nyílnak az ablakok, a nemesi kastély védelmezői pedig kellő városi hatalommal bírva -köszönhető a lefizetéseknek és kisebb nagyobb jótevéseknek- felcsaphatnak a rend őrének, míg a hivatalos városőrség karba tett kezekkel, ha úgy tetszik, kifeszített hálóval várja a legyecskéjét, hogy arra röppenjen és megragadjon benne.
    Igyekezni kellene, e helyett mintha csak megállna az idő az igazán tetszetős kis lakásban, melyet eddig nem igazán volt ideje felmérni, hisz mindig lótott futott és meggondolatlan ígéreteket tett arra, hogy egyszer bizony megjelenik majd itt... mikor nem is várja a lány. Nos, ez az idő épp a mai este érkezett el, és az apropó sem más, mint egy kaland, mire a hölgy azonnal le is csap.
    A válasz elég nehézkessé válik, pedig oly egyszerű lenne kimondani azt a néhány szócskát, e helyett némiképp elakadt szavak, zavart szókapcsolatok hagyják el a férfi száját. Amit lát, az nem mindennapi, mert az igazat megvallva sosem látta ilyen felszerelésben a lányt. Lengébb öltözetben már igen, na, de ilyenben... még sosem. De persze ez nem gond, a legkevésbé sem, minden további nélkül emeli eme kurta-furcsa este fényét és még ebben a sietős időben is arra készteti az embert, hogy elidőzzön arra a beígért röpke időre, míg lefárasztaná...
    ...Mielőtt azonban elcsábulna, ellent kell állnia, és eszébe kell, hogy jusson, a börtönben nincs ám olyan jó éet, jó étel és beszédes társaság, mint máskor, és úgy van vele, pár másodperc elég most erre, a látvány raktározásra került, de ne gondolja Sally, hogy a bemutató darab neki elég lenne... nem, csak kicsit elhalasztódik, mert itt az idő, sietni kell.*
    - Aaa... *mereng has tájékon, majd lassan tekintete azért a leányzó szemeibe is visszatér.* - a sikátor felé néző ablak... nem volt akadály. *kacsint, de rögtön int is, hogy maradjanak egy kicsit csöndben, mert odakintről, a lépcső felől zajt hall.*
    - Itt vannak... túl gyorsak... az ördögbe... *és már kopogtatnak is az ajtón, Ericnek csupán annyi ideje van, hogy a fürdő szobába bújik, míg Sally kitalál valamit, leginkább talán az lenne a legjobb megoldás, ha ajtót nyitna, mert, ha nem, annak rossz vége lehet.*
    - Fogd rövidre, a végén még megfulladok. *kapja el saját nyakát vigyorogva, miközben a gőzös fürdőbe tart, hihetetlen, még most is viccelődik, mikor ilyen közel a veszély.*
    - Mellesleg tetszik a köntösöd. *kacsint, majd csukja is az ajtót, ideje "megbújni".*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Éjjeli rohanás

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-04-27, 17:43

    *Bizony megébred a szomszéd arra a kopogtatásra, de mivel nem ismétlődik, csak másik oldalára fordul és halkan hortyog tovább. Nem számít ő semmiféle atrocitásra itt, hiszen a kis ház, akárcsak a szomszédban Sally bérbe vett egy emeletes kis háza is az Alsónegyed előkelőbb, a Promenádhoz és a Parkhoz közelebb eső részén van. A sikátor a két ház mellett is nem a koszos, undok-fajta sikátor, mint beljebb az Ördögfű felé, hanem a tisztább és barátságosabb, de ez nem változtat azon, hogy ilyenkor kihalt. Ami Sallyt illeti, ő is felriad a kopogásra, de nem álmaiból, hanem kellemes relaxálásából. Alig fertály órával ezelőtt ereszkedett bele a fürdőjében a nagy adag meleg vízbe, melybe finom virágolajat is kevert, s eddigre pont jól kiszellőzött a palack vörösbor is, amit megbontott, hogy elkortyolgassa. Ott a pohár a kezében, már csak félig tele, s hirtelen pattannak ki lehunyt szemei.*
    ~ Eric?~ *Valahol sejti, hogy emeleti ablakán ilyen kései időpontban csak a férfi kopogtathat. Leteszi a poharat a közeli kis polcra, kiemelkedik a vízből, s megtörülközni nincs idő különösebben, így vizes testére kapja fel mélykék selyemköntösét hanyagul megkötve magán, s vizes foltokat, cseppeket hagyva mezítláb indul el az ablakhoz. Nem viszi magával a gyertyát, hogy világítson, nem szükséges. A hold elegendő fényt ad, hogy saját házában kiigazodjon és ne menjen neki semminek.*
    - Ez különös... *Mondja csak úgy magának, mikor ablakhoz érve nem talál ott senkit. Kinyitja azt, kiles rajta, de csendes az utca, sehol egy teremtett lélek, hacsak nem számítjuk, hogy amott egy kóbor kutya vág át az utcán.*
    ~ Biztos csak képzeltem... vagy álmodtam..~ *Csukja vissza az ablakot, s elindul vissza a fürdőjéhez, hogy újra átadja magát a kényeztetésnek. Gondolatai e körül járnak, így kicsit megugrik s tapintható lesz egy pillanatra a feszültség körülötte, amikor Erickel szembesül odaúton. Ismerős hangját hallva megnyugszik és a furcsa feszültség azonnal elmúlik, nem támadt mágiával a férfira, holott megérdemelné.*
    - Lám-lám-lám, minek köszönhetem a látogatásod? Hogy jutottál be? Zárva volt az ablak... *Nem gondol a sikátorra néző ablakra. Alapvetően túl magasan van az, hogy onnan bárki bemászhasson, főleg, hogy fogódzót sem találna. Kivéve az olyan ügyes mászók, mint a férfi. Aztán figyelmez Eric szavaira, s a kobaltkék szempár máris kíváncsibban, kalandéhesen csillannak meg, főleg a tarisznya láttán. Nem tudja, mi van benne, biztos megint valami drágakő vagy ékszer vagy efféle. Lényeg a lényeg: kaland! Mégiscsak betartja az ígéretét a férfi!*
    - Biztos, hogy siessünk? Pár perc alatt ki tudlak úgy fárasztani, hogy elhiggyék, egész éjjel itt voltál... *Oldja meg közben a köpeny kötőjét, hogy csábosan feltáruljon meztelen, még nedves teste, bal oldalt a hasfalon és combon a tekergőző hennaminta, mely szinte vezetve a tekintetet odafut a szeméremdombra is. A megoldott köpeny két szára közben takarja a kebleket. A szomszédos fürdőből a gyertyaláng kiszűrődő meleg fénye lágyan s buján mutat meg egyes részleteket, míg másokat elrejt árnyékba vonva.*
    - Így is jó lesz? *Kérdezi mosollyal visszhangozva a férfi szavait.*
    - Hova kéne egyébként eljutni? Hányan vannak? Mágusok? *Kérdezi, miközben elindul a ruhásládája felé, mert sejti, hogy nem fog élni most a lehetőséggel a férfi. Ha mégis ezt az alibi-biztosítást választja, nos, akkor úgy is elkapja majd őt hátulról.*
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Éjjeli rohanás

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-04-27, 12:47

    *...korán reggel bajba keveredni? Ugyan, hisz az már megszokott mutatvány, ellenkezőleg az éjszakai bevetéssel, melybe most is nagy szívvel vetette magát bele a férfi egy, elsőnek igazán könnyű lóvéval kecsegtető megbízás kapcsán. Egyszerű fogd és vidd móka lett volna, helyette kutyákat, néhány egzotikus vadállatot (két lábút és négylábút) no meg kiválóan képzett őrséget és hajtókat kapott a nyakába. Félreértés ne essék, a szajré megvan, ott lapul az oldalán csüngő kis tarisznyában várva, hogy gazdát cseréljen. Erre azonban egyelőre még várnia kell, mert bizony elég szorosan a nyomában vannak az üldözői, hisz történt egy kis affér a városhoz közeli rezidencián, amiről majd később mesélni fog a megfelelő személynek. Egyelőre azonban teljes erővel azon van, hogy lerázza magáról a vérmes ábrázattal mögötte csaholó ebeket és a kimondottan profi fogókat.
    Azt viszont már most látja, hogy ez nem lesz egyszerű az éjszakai kietlen utcában, sehol egy lélek, akivel össze lehetne téveszteni, sehol egy stand, amit a kutyákra lehetne borítani, vagy valamiféle eszköz, amit a hajtókhoz lehetne vágni. Fegyver nincs nála, sosem visz fölösleges dolgot, mindig rögtönöz és az éppen kezébe tévedő fedőből, vagy partvisból készít védekező vagy éppenséggel támadó fegyvert. A sötétben haladva, csupán csak a hold fénye mutatja előre az utat, a város ezen szegletében nem beszélhetünk hatalmas gazdagságról, fényességről és pompáról. Az élet itt majdhogynem kora reggeltől késő estig tart, az éjszaka pedig a pihenésé... általában.
    Nem akarta belekeverni Sally-t, egyetlen városi bizalmasát ebbe az ügybe, de a szükség úgy hozta, hogy a korábban félvállról kimondott "persze, hogy elviszlek a következő kalandomba" szavakat mégiscsak be kell tartania és adni kell némi adrenalin löketet az este folytatásához. A sarkon befordulva már szökken is, hogy mielőbb a lány ablakában legyen, melyen elég erőteljesen kopogtat, olyannyira, hogy arra nem csak a bent alvó, hanem még a szomszéd is felébredhet. ez persze csak a jól bevált csel, mert míg a lány odamegy az ablakhoz, addig a mindig nyitva lévő sikátor felőlin fog beugrani. A koppintás után már mászik is a tetőre, úgy érzi némi előnyre tett szert, de ezek a figurák képesek rá, hogy körbezárják az épületeket és senkit ne eresszenek ki, míg át nem vizsgálnak minden zugot. A tetős manőver bejön, az ablak szerencsére szokás szerint résnyire nyitva, amit könnyűszerrel akaszt ki, majd lép be a lakás belsejébe. Nem ismeri a járást, csupán egyszer volt még itt, viszont azért nem egy labirintus a kis bérelt kuckó, gyorsan a hálószobában találja magát.*
    - Csak nem egy fekete holló volt? *stílusos megállás és ajtófélfához való támaszkodás következik, mint, aki ilyen éjszakai madárka lenne, ki efféle meglepetéseket okoz barátjának.*
    - Bocsánat, hogy így rád törtem, de nincs sok időnk. Üldöznek, és a segítségedre van szükségem. Éjszaka számomra az itteni sikátorok ismeretlenek, a hajtókat pedig le kell ráznom... és van velem valaki... *emeli meg tarisznyáját, melyben majd később kiderül mi van.*
    - Úgy hallom lassan az utcába érnek, kapj fel valami ruhát... bár így is jó lesz. *méri végig a hölgyet éjszakai ki tudja milyen szerelésében, egyszerűen nem hagyhatta ki még ebben a szorult helyzetben sem ezt a viccet.*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Nyomokat keresve kaland reményében

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-03-30, 13:22

    - Nagyon szépen köszönjük, szerintünk is jobban mutatunk börtönön kívül, ezt meghagyjuk neked! Majd szólj, ha ki kéne váltani! *Vigyorog rá Ericre, miután Amelia válaszából is kiderült, egyikük sem óhajt közelebbi ismeretséget kötni a börtönnel, főleg nem belülről. Az más kérdés, mit hoz majd az élet nem is olyan soká.*
    - Legyen fél kilenckor, olyan korán hátha kevesebben látnak minket. *Javasolja, s reméli, Amelia is meg tudja majd oldani. Addigra lemegy a korán piacra igyekvők tömege, a mozgó árusok is körbejárnak, s mindenki, aki a másikhoz igyekezne, az tízre tenné az időpontját, kényelmesen átesve a reggelin. Nekik meg nem lenne túl jó a túl sok szemtanú. Fél kilences találkozással kilencre ott is vannak, tízre talán végeznek is.*
    - Szép éjt neked is, Amelia! *Integeti el barátnőjét mosolyogva, aki hamar siet is haza.*
    ~ Lehet nem járkálhat szabadon fel s alá, amikor akar? *Néz utána picit elgondolkodón, próbálván kitalálni, hol és milyen körülmények között lakhat a lány.*
    - Mióta van neked bajod az édes hármassal? *Nevet rá Ericre a kérdés hallatán. Mosolyogva figyeli a férfi belelkesülését a témába. Az ő kedvét mindig fel tudja ezzel csigázni, legyen szó bármilyen kalandról. Aztán éri a fenekébe csípés, amire ösztönösen megugrik egyet, enyhén sajgó fenekéhez kap megdörzsölve, hogy a következő pillanatban már a férfi után eredjen futva.*
    - Jössz nekem egy itallal, Eric Crow! *Nevetve emlékezteti a férfit az előbbi meghívásos ötletére, és minden erejével azon van, hogy beérje a férfi és a csípést viszonozza. A kis tér utánuk hamar elcsendesül...*
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Re: Alsónegyed nem nevesített utcái és lakóházai

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-03-27, 21:59

    [Nyomokat keresve]

    *A pad nyikorgó támlájának dőlve figyeli Sally szavait, amire csak egyetértően bólogatni tud. így történt, ahogy a lány mondja, majd mikor észreveszi, hogy a hölgy megerősítő biccentést kér, egy pillanatnyi hezitálást követően meg is kapja azt. Már itt, ezen a ponton lebukik, tudja, érzi, hogy ez a tétovázás lebuktatta: valamit forral... azon túl persze, hogy sejtelmesen pedzegette a börtönbejutást az előbbiekben.*
    - Ne viccelj, el sem tudnálak képzelni rácsok mögött. Egy magadfajta finom hölgy csak ne kerüljön egy ilyen patkányoktól hemzsegő koszfészekbe. *tényleg, abszolút nem tudná elképzeli az ébenhajú hölgyet a félhomályos, büdös, nyirkos teremben. Bár kétségtelen tény, szépsége ott is beragyogná a termet.*
    - Hát, *már majdnem ellenvetése lenne, mikor eszébe jut, hogy pont az ilyen helyeket és helyzeteket szereti, mikor lezárt helyszínre csak úgy "véletlenül" besomfordálhat.* - én benne vagyok abba a találkába... *bólogat helyeslően, és bár még nem tud megbízni az ifjú hölgyben, azért az nyugtatja, hogy Sally teljességgel. Egy kis időt kér átgondolni a helyzetet, de holnap már ismerősként fog a lányra tekinteni.*
    - Én azt mondom most menjünk igyunk egyet a mai nap izgalmaira, és a színésznők gyöngyének is jár egy korsó sör a legjobb fajtából. *vigyorodik el, hisz a mai napjuk egy újabb kalanddal bővült, mire később majd mosolyogva emlékeznek vissza.*
    - Szép éjszakát hölgyem. *búcsúzik, és úgy pillant a távozó hölgy után, mintha mulandó tüneményt látna.*
    - ...amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott... de... holnap tényleg hármasban akarunk oda menni? *egymaga pont elég lenne, kettesben már cselesebb, no, de hárman? Meglátjuk mi sül ki belőle.*
    - Az biztos, hogy holnap nyüzsögni fog ott mindenki, a részleteket kell szemügyre vennünk, és azt meglátnunk, amit mások nem vettek észre. *avatja be Sally-t gondolataiba, és lassan a lány felé sétál, közben beszél, vázol és tovább beszél, teljesen átszellemülve, lényegében ugyanarról a röpke dologról, de célja ezzel csupán csak az, hogy az egyik óvatlan pillanatban a lány fenekébe csípjen, ami után nevetve uzsgyi a parkon át... mert bizony Sally lett a fogó.*
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Nyomokat keresve kaland reményében

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-03-24, 13:23

    Ha idáig nem is vette volna komolyan a legendát, a rablógyilkosok emlegetésénél már biztos megfordult volna benne valami. Mert hát, ha valaki képes ölni egy könyvért, akkor az komoly dolog és biztos különleges a könyv, akár a legendákbeli, akár nem.
    - Városőr volt?
    Egészen elkerekednek a szemei, pláne, hogy tiszt volt Omar. Ez még több kérdést vet fel Lili szerint, vagyis egy nagyon fontosat mindenféleképp. Hogyan keveredhetett bele egy városőr ilyesmibe? A gyertyalánghajú lány ezidáig csak a főtisztekkel került kapcsolatba, akik műveltek és tisztességesek (legalábbis annak tűnnek), udvariasak és előzékenyek vele mindig, és ezt kivetítette a teljes városőrségre. Felül kell vizsgálnia ezt a dolgot.
    Eric tervezett börtönbeli kirándulására felkapja a fejét. Már majdnem közbeszól, hogy nem lesz gond bekerülni, majd valamelyik ismerős főtiszt körbevezeti őket, mikor még idejében leesik neki, hogy nem csilli-villi sétára van itt most szükség. Oda lenne a lehetőség az információ szerzésére. Bólint Sally szavaira, megerősítendőleg, neki se akaródzik csatlakozni ehhez a látogatáshoz. A másik viszont annál inkább érdekli.
    - Mindenféleképp menjünk el szerintem a házához, mondjuk holnap délelőtt jó neked? Tízkor ugyanitt?
    Beszéd közben felkel a padról. Kezd későre járni, neki már rég otthon kéne lennie. Azért nem rohan el. Sallyvel még le kell egyeztetnie a nyomozós találkát. Rugalmasan áll a dologhoz, ha az általa mondott időpont nem jó a másiknak.
    - Akkor én most megyek is. További szép éjszakát nektek!
    Mosolyogva int a párosnak és elindul hazafelé. Már nem csinál vargabetűket, célirányosan tart a Felsőnegyed felé, úgy hogy minél hamarabb kikeveredjen az Alsónegyedből.
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Nyomokat keresve kaland reményében

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-03-23, 14:20

    *Már akkor komoly próbára vannak téve arcizmai, mikor Eric előadja a haláltusáját, hogy azért megkaphatná Montea első színészi díját, de aztán Amelia számára is láthatóan mosolyra görbülnek Sally ajkai, s komoly erőpróbát áll ki a nő, mikor Eric az ő karcsú teste mögött próbál eltűnni. Nem is bírja ki, szavai végét elkacagja, s az előadás végeztével vállon veregeti a férfit elismerően.*
    - Annál is inkább tehetetlenek a városőrök, még ha most össze is kapják magukat a nyomozással, mert az említett elhunyt férfi, Omar, a városőrség egy tisztje volt. *Toldja meg Eric szavait, megfelelve ezzel Ameliának a kérdését is.*
    - Ma délután halhatott meg, nem hallottam róla, hogy különösebben érdekes kapcsolatai lettek volna. Rejtély számomra, hogy tett szert a könyvre. *Pillant itt Ericre, tud-e valamit még. Úgy tűnik, mióta elváltak, a férfi kiderített ezt-azt. Mikor Eric azt mondja, hogy a börtönbe kéne bejutnia, jelentőségteljesen néz a férfira. Amelia a benne lévő bosszúságot lehet helytelenítő pillantásnak fogja látni, valójában inkább néma üzenet Ericnek.*
    ~ Jókor szólsz. Legközelebb nem magyarázlak ki a gyilkosság vádja alól...~ *Nem kacsintgat ő vissza, inkább kíváncsian fordul Amelia felé, megijedt-e az újabb információk fényében.*
    - Az a kérdés, mi tudunk-e valamit tenni, míg te megjárod a börtönt az információkért? Oda szerintem nem követnénk, ha nem muszáj. *Néz itt ismét Ameliára, egyetért-e? Persze ha a belevaló kisasszony megjárná az erőd föld alatti szintjét is, nem fogja Sally hátráltatni.*
    - Esetleg elmenjünk-e Omarhoz, hátha találunk valami értékelhető nyomot? *Gondolkozik fennhangon, hátha valakinek eszébe jut valami jó ötlet.*
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Re: Alsónegyed nem nevesített utcái és lakóházai

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-03-22, 19:20

    [Nyomokat keresve]

    *Olyannyira messze áll a klasszikus értelembe vett hős szerelmes romantikus lovag alakjától, hogy az elmúlt másodpercekben átfutott fejében nem egy huncut gondolat, ami többek között olyan vétséget is tartalmazott, hogy: viszonylagos szabad mozgásban lévő kezével a lány formás hátsójába csípjen, keltve ezzel igazán életszerű sikkantást és meglepődött döbbent pillanatokat. Már, ha egyáltalán Sally meglepődne az ilyesmin. Az extrák azonban váratnak egyelőre magukra, jobb nem rosszalkodni, mert a végén nem csak egy odaképzelt mágikus könyv fog megelevenedni és ütközni kobakjával, hanem véletlenül a téren lévő egyik kőlap ugrik a lány kezei közé és teszteli le Eric fején, milyen jó munkát is végzett a díszítőmester.
    A kipörrenésre egy elismerő biccentés azért jár, ügyes mozdulat, ahogy a rossz fiú karjaiból egy röpke másodperc alatt már tova is libbent. A felé röppenő könyvet elkapja, és jól játszva az érzékekkel tetteti, hogy milyen súlya is van az olvasmánynak... no persze nem a tényleges súly itt a lényeg, hanem a lapokon lévő mondatoké. Ki ilyet vesz a kezébe, az számoljon annak következményeivel is.*
    - Neem, ilyen szép hölgyek társaságába még véletlenül sem keveredett odalent a gonosz alak. *mutat Ameliára, majd Sallyre, hiszen ők ketten nem mindennapi szépségek. Ez egyrészt igaz, másrészt meg merne mást mondani, a végén ki is fütyülnék a színpadról.*
    *A most következő részt imádja a legjobban, olyan jól tud szenvedő, sérült figurákat játszani, hogy a néző is érzi magán a sérüléseket, a kínt és fájdalmat. A feszültségkeltés sikeres, szinte elsápad mikor megpillantja a gonosz óriásként felé lépdelő szörnyet, mielőtt azonban belecsapnának a közepébe valamit mormolni kezd, mert bizony ilyenkor nem árthat egy kis égi segítség.
    A következőkben már a földön fekvő, ezer sebből vérző harcost láthatja a nagyérdemű, amint fájdalomtól eltorzult arccal küzd az élete mellett valami sokkal nagyobbért, valami megfoghatatlanért, valami... nos, ezt a valamit kell kideríteniük azoknak, kik a könyv és az óriás nyomába erednek majd.
    Az eltűnés hatásos módszere az, ha lassan, de biztosan a lány kecses teste mögé bújik, ahonnan "alig" észrevehető módon lóg csak ki... úgy van vele, ha már igazán hatásos nem lehet ez a jelenet, akkor legalább legyen vicces. A visszatérő Sally mögött araszolva érkezik a padhoz, hogy meghallgassa a mese végét.*
    - A cél tehát adott. *lép ki a hölgy árnyékából, és a pár lépésnyi távolságot leküzdve a pad támlájának dől.*
    - A rablógyilkosok megelőztek minket a minap, a város őrsége ellenük tehetetlen, képzetlenek, és rengeteg egyéb dolguk akad, Akikről most szó van, szinte árnyként követik az embert és felszívódnak mielőtt bárki is megpillanthatná őket. Nap közben ugyanolyan hétköznapi városlakók, mint bárki más, rendkívül nehéz kiszúrni őket, talán lehetetlen is. Éjjel azonban, vérszomjas fenevaddá válva teljesítik vezetőjük kívánságait, kinek kilétére csak gyanakszom... biztosat nem tudok mondani, ahhoz előbb a város börtönébe kell bekerülnöm. *Sallyre pillant.* - de azt hiszem az nem lesz nehéz. *egy vigyor után egy kacsintást is bezsebelhet a lány.*
    - Remélem azért nem ijesztett meg túlságosan ez a történet. *érdeklődve pillant a közelben üldögélő hölgyre, kíváncsi, hogy csak átlagos dajkameseként tekint e rá, vagy lát e benne valóságalapot is.*
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Nyomokat keresve kaland reményében

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-03-17, 12:01

    A folytatástól is el van ragadtatva, pláne mikor úgy néz ki, hogy szerelmi szál bolondítja meg a legendát. Csüng Eric szavain... vagyis csüngene ha nem dobná vissza - Lili romantikus lelke szerint legalábbis - túlzottan hamar a labdát Sallynek. Egy kicsit összezavarodik a kihúzott részen. Egy nagyon kicsit lebiggyeszti ajkait, de az ébenfekete hajú lány szavai elmossák hiányérzetét. A láthatatlan könyv dobálásán jót derül, újra beszippantja a történet. A Sivatagi Óriás említésekor egyenest levegőt se mer venni. Talán nem is baj, így nem tud hangosan kitörni belőle a nevetés, mikor Sally próbálja megszemélyesíteni a szörnyet. A megforgatás résznél szinte maga előtt látja a jelenetet - nem, nem az igazit, amikor a könyves fazont felkapja a szörny, hanem a színi jelenetet, ahogy majd végigkeringőznek Ericék a téren. Azért nem csalódott, mikor nem perdülnek táncra, végülis zene sincs. Lelkesen megtapsolja a színészeket.
    Mikor Ederthint említi Sally, mint jelenlegi helye a könyvnek, megint az al-Khaybar család ugrik be neki és már nyitja is ajkait, mikor kiderül, hogy tudják kinél volt és az a bizonyos valaki már nem él. Becsukja száját, ilyesmibe szerinte Rhaj családja egészen biztosan nem keveredne, de ha adari volt, akkor esetleg tudnak róla. Kíváncsi Eric válaszára, tud-e valamit, ha igen, akkor csöndben marad, ha nem -vagy csak előtte nem mondja- akkor felteszi kérdéseit.
    - A városőrség mit mond ... az illetőről, a haláláról? Kapcsolatairól?
    Lili naivan feltételezi, hogy Sallyék a városőröktől tudják a halálhírt is, továbbá, hogy ha valamit tudnának is, azt elmondanák Sallyéknek. Kiszámolja, hogy mennyi is lesz 50 év múlva, ebből saccolja be Ericéket is, a szám gondolatára nagyot fúj. Maga elé vizionál három őszhajú vénembert - vagy csak kettőt, az ugye nem biztos, hogy a legendamesélésen kívül másba is beveszik őt -, az biztos, hogy nem fognak mágikus várost keresni a sivatagban.
    - Akkor nem árt igyekezni.
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Nyomokat keresve kaland reményében

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-03-13, 17:45

    [Nyomokat keresve]

    *Kis sandítás a néző"seregre", csak hogy megbizonyosodjon róla, hogy eddig érdekli a legenda, majd már Ericre figyel ő is, készen arra, hogy most a férfi fog mesélni és ki tudja milyen szerepet fog Sallyre osztani. Amikor hozzálép a férfi, már ott sejti, hogy itt valami más lesz, a pörgetésnél biztos benne, de nem ellenkezik. Hanem a döntésnél és a szavaknál! Gonosz mosoly jelenik meg arcán egyik kezével Eric nyakába kapaszkodik, bedöntve, míg másik kezében felmutatja a láthatatlan legendás, mágikus könyvet.*
    - Hát a könyvvel mi lesz? *Azzal eme láthatatlan, de vaskos könyvvel csapkodja meg a "hős szerető" fejét.*
    - Nem térünk el a szövegkönyvtől, összezavarod a nézőnket! Különben is távol állsz te a lovagtól... meg a hős szeretőtől. *Ölt nyelvet, s perdül ki a döntésből, hogy felálljon.*
    - Tehát a sötét, kicsit sem lovagias és hősies alakunk a könyvvel ott várakozott a megadott helyszínen. *Az előbbi láthatatlan könyvet most átdobja Ericnek. Rend a lelke mindennek!*
    - Megfelelő estén a megfelelő helyen állt, s a felhők közül előtűnő holdfény felfedte a város romjait, amely mint valami éjjeli délibáb rajzolódott ki a homokbuckák között. Sötét alakunk közelebb is megy a város romjaihoz, hogy a lejárót megkeresse, hisz a célja odalenn van. Ott rejtették a város kincseit, köztük olyan varázskönyveket is, amelyekkel állítólag parancsolni lehet a hírhedt Sivatagi Óriásnak is! Meg sok más olyan klafa dolog, aminek örülhet egy ilyen gonosz alak. *Itt Ericre mutat.*
    - Már a lejárót is megtalálta, s felé vette lépteit, mikor hirtelen homokvihar kerekedett. Örvénylő tölcsérként vette körbe a romokat, s egy helyen a tölcsérnek lilás-fekete, gonosz szemei nyíltak roppant koponyán, majd nem más bontakozott ki a sivatagi viharból, mint maga a rettegett óriás! *Ennek szerepét ő vállalja fel, s bár alacsonyabb a férfinál, a méretbeli hatalmasságot színre lépési nagyobb egóval (ja nem, az is nagyobb a férfinak) pótolja. Kezeit felemeli maga fölé, ezzel tűnve magasabbnak és araszol Eric felé gonosz mosollyal. Aztán kaszáló mozdulatokat tesz vele felé előbb egyik, majd másik kezével.*
    - Csapott egyik karjával, csapott a másikkal, minden egyes alkalommal széllökés és kisebb homokbuckányi homok érte a férfit, mely minduntalan leverte őt a lábáról. A homok érdes szemcséi milliónyi sebet ejtettek a férfin, míg alig maradt ép bőrfelület rajta. Ekkor a szörny felkapta könyvestül és onnantól fogva senki nem látta őt viszont. *Remélhetőleg amatőr színi társulatuknak elnézik, hogy Sally nem kapja fel Ericet, hogy megpörgesse és el is tüntesse. Sajnos erre még nem találta meg a megfelelő varázslatot, hogy hatásvadász módon elő is tudja adni. Nem egészen olyan történet ez, amit jól elő lehet adni, inkább mesélni lehet, de ha már Eric így hozta ki, akkor így maradt. Mindenesetre ha Eric pörögni-forogni kezd, akkor Sally úgy tesz az ujjaival, mintha ő idézné elő.*
    - A könyv ezek után az elmúlt háromszáz évben itt-ott felbukkant, s most úgy hírlik itt Ederthinben. *Ezt már halkabban mondja, visszalépve a padhoz.*
    - Viszont akinél volt tudomásunk szerint, azt megölték a mai nap folyamán, a lakása felforgatva, valamit kerestek. És a könyv nem is volt már az otthonában. Épp azt akartam Erictől megkérdezni, mikor észrevettél minket, hogy van-e ötlete, kinél lehet a könyv? *Pillant Ericre, majd vissza Ameliára.*
    - Ó, a legjobbat majdnem ki is hagytam! Azért kellene időben megtalálni a könyvet, mert ugye ötven évente állnak úgy a bolygók, ahogy. És... ez az az év. *Mosolyog a végén, miszerint ezzel két kalandot is bezsebelhetnének. Először a könyv felkutatása, aztán egy emberi életben egyszer megtörténő lehetőség El-Maihi felkeresésére.*
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Re: Alsónegyed nem nevesített utcái és lakóházai

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-03-11, 19:21

    [Nyomokat keresve]

    *Pontosan ezért csípi Sallyt, amit ezekben a spontán feltörő színészi képességekben észrevesz. Legalább olyan jó a rögtönzésben, mint ő maga, bár azért annyira nem, mert férfibüszkeség bizony hajthatatlan, és részrehajló, ha hasonlítgatásról van szó.*
    - Öh... *a szemkápráztató mágia a szó szoros értelmében bele fojtja a szót, nem gondolt ő ilyen mélyenszántó előadásra, de nem kell félteni, hamar megjön a kedve, mert úgy érzi, a mai este bizony a színészi címére utazik szépséges társnője.*
    *A sötét alak, sötét szándékkal szavakra a meglepődöttségből, mivel mással, mint egy meglepett pillantással eszmél fel, amit egyenesen az egyszemélyes, remélhetőleg végtelenül hálás közönségnek küld, ám mielőtt túlhaladna az idő azon a bizonyos hatásszüneten, máris belebújik a szerepébe, amit még csak most fog kitalálni. Ha már gonosz, akkor a fekete szerelése tökéletesen illeszkedik a szerephez, a szíveket rabul ejtő pillantása pedig ravaszságot sugall. Némi szemöldökugráltatás, és máris kész a hőn szeretett gonosz karakter.
    A narrátor szavainak eleget téve képzeli el a vaskos, kézben tartott misztikummal beitatott ősi könyvet, miképp az egyik szélfútta homokbucka tetejéről méregeti a tájat, azt remélve, hogy hamarosan megpillantja a jelet, melyre már évek óta vár. A következő másodpercekben a néhány négyzetméternyi színpadot teljesen bejárja, van mikor menekül, van mikor földalatti utakat zár el "többed magával", a végén persze ugyanaz a sötét alak fog Amelia előtt állni, kit az elején mutatott be bájos partnere.*
    - ...Ám ekkor... *mikor visszakapja a szót, nem rest rögtön Sally-hez lépni, és egy, a város úri helyein megszokott táncos pörgetést, a hozzátartozó hátradöntéssel kivitelezni.*
    - ...ekkor fedte fel magát a hős szerető, hogy lovagi párbajban küzdjön meg szerelméért... *balját homlokára helyezi, fokozva ezzel és arcjátékával a drámai, de annál hősiesebb jelenetet, majd hirtelen a még a döntésben lévő lányra pillant.*
    - Vagy netán másképp ismered a történetet? *dobva ezzel a húzásával vissza a mesélési labdát, elképzelhető, hogy Sally más mesét ismer a mágikus könyvekkel kapcsolatban.*
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Nyomokat keresve kaland reményében

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-03-04, 21:34

    [Nyomokat keresve]

    - Köszönöm.
    Izgatottan foglalja el Eric helyét, eszébe se jut tiltakozni vagy szabadkozni. Neki mindegy, hogy ül vagy áll, csak halljon valamit végre, aminek köze van a kalandhoz és ha Eric nem ülve akar mesélni, hát szíve joga. Sally "színpadra" hívásán jót somolyog, miközben kényelmesen hátradől, hogy élvezze a privát előadást. Aztán ugyanezzel a lendülettel dől előre, ahogy Sally belekezd a legenda meséjébe.
    Fejben gyorsan előkapja Montea térképét, hogy nagyjából betájolja magát. Feljegyzi magának, hogy majd tanácsolja az al-Khaybar családdal a kapcsolatfelvételt. Igaz, hogy ők eneydrosiak, de egyben mégiscsak adariak is, talán tudnak vagy hallottak valamit. Nem kalandozik el messzire, még a Khaybarok könyvtáráig se jut, mikor Sally igencsak hathatósan vonja magára újból a figyelmét. Megtapsolja lelkesen a jól elsütött trükköt. Mindig is bámulta Lint az érzékéért a tűzmágiához, az olyan látványos, és ezek szerint a fekete hajú lány is tűzmágus. Igaz, amennyire idáig megismerte, illik is hozzá ez a mágiairányzat. Nagyon is.
    A kellő helyen Ericre emeli pillantását, a.k.a. a sötét szándékú sötét alakra. Várja a folytatást, idáig egészen el van ragadtatva a legendától.
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Nyomokat keresve kaland reményében

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-03-03, 22:29

    [Nyomokat keresve]

    - Az tök jó, én abban sosem voltam valami ügyes, de hát magad is láthattad. *Utal vissza Ameliának a megismerkedésük körülményeire. Majd Eric felé fordul, s helyeslően, jóváhagyóan biccent a társ megnevezésre.*
    - Na azér'... Mi?! *Esik le neki aztán, hogy miket mond még itt a férfi a könyvtároslánnyal kapcsolatban. Na nem az zavarja, hogy holmi unalmas könyvmolyhoz hasonlítanák, hanem az, hogy miféle módi már az, hogy Ameliát nem akarná befognia férfi, de az ismeretlen lánykát máris társnak nevezné ki. Hallatlan! A rosszalló pillantást meg is kapja, de a többi csak meg van ígérve későbbre a mosolyából kiolvashatóan.*
    - Ez a beszéd! *Ha eddig élénk volt, hát most még inkább felélénkül, ahogy Ameliából kibukik az őszinte válasz a kaland hallatán, s sokat mondóan somolyogva sandít a férfira, amolyan "hát nem megmondtam?" jelleggel. Kicsit sem zavarja, hogy nem mondott semmit, de bízhatna már a férfi a nő ki tudja hányadik érzékében. Aztán már csak arra ocsúdik fel, hogy talpra van állítva, így Ameliának lett egy teljes padja, s nem elmesélik a történetet, hanem előadják! Ederthin amatőr, önképző színtársulata első előadását meg is kezdi narrátori kezdéssel.*
    - Az Ashiel-sivatag szélénél járunk a Déli-Peremhegység és a Nyugati hegység között. Éjszaka volt, sötét éjszaka... *Közben a derekánál lévő övre kötött erszényhez nyúl, picit elfordulva, hogy kevésbé látszódjon, hogy nem onnan vesz ki valami csillámló port, amit a magasba lök szavaival egy időben, hanem mágiát kelt életre. Hasznos is tud lenni ez a varázslat, de egy Sally-féle szélhámos kezében ez szemkápráztató trükk is. A feldobott szikrák mintha az égig értek volna, s ott nem elhalványultak, hanem a feketébe hajló kék égen rögzültek, optikai csalódásként hazudva, hogy csak így kerültek fel az égre a csillagok, pedig ott voltak azok korábban is.*
    - Egy sötét alak várakozott sötét szándékokkal... *Sejtelmesen visszafogott hangon, baljóslatú hangú szavai közben Eric felé tesz egy kecses mozdulatot, megmutatva, ki lészen most ama gonosz alak, akiről szó van.*
    - Kezében egy régi, megkopott könyv. Az utolsó El-maihii könyv volt az, melynek a története a múlt homályába vész. A férfi azon a helyen állt, amely az egykori, legendás városállam helye volt, de mára már csak a homokbuckák, mint Ashiel-ben mindenhol. Kivéve ezen az éjszakán. Ötven évente a bolygók megfelelő állásakor a hold más fényben világít le ide, s ha a könyvből elmondjuk a megfelelő helyen a megfelelő varázsigék, feltárul El-Maihi varázsa. E régi város mágiájáról volt híres, de ez okozta vesztét is. A környék és messzi vidékek hatalmai maguknak akarták titkaikat, a legmagasabb szintű mágiát, s bár hősiesen védekeztek az El-maihiiak, a védők s a falak végül megtörtek. Utolsó erejükkel egy titkos föld alatti részt zártak le mágiák sorával és alig tucatnyian tudtak elmenekülni. A mágia elhagyta a várost. Nem tudták feltörni a lejárót, se leásni hozzá. Az életben maradt városiak vissza akartak térni, de végül nem így lett, gyerekeikre, unokáikra hagyták e feladatot leírva könyvekbe, míg a mágia kisugárzott a földből és a romokig pusztított várost is már csak a megfelelő hold képe fedhet fel, nemcsak a lejárót. E könyvek közül mind elpusztult... egyet kivéve, s itt kanyarodunk vissza sötét alakunkhoz... *Fordul Erichez mosolyogva átadva neki a szó jogát. Lehet ez nem is rendes színi előadás lesz, csupán trükkökkel előadott történet mesélés, de talán nem fogja Amelia megrövidítve érezni magát.*

    Használt varázslat: Szikrák (Őselem - Tűz)
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Re: Alsónegyed nem nevesített utcái és lakóházai

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-02-23, 21:40

    [Nyomokat keresve]

    *Egyfelől az igazság az, hogy nem szokott olvasni, könyvtárban is csak néhányszor járt, egyszer mikor eltulajdonított onnét valamit, egyszer pedig mikor visszavitte a szomszédja könyvét, mert ő éppen akkor nem ért rá. Másfelől pedig kicsit sűrű volt számára az este és jobbnak érezte volna, ha egy kicsit rendbe teheti az összekuszálódott szálakat, ami a halott Omart és az eltűnt könyveket illeti. Az éjszakai kiruccanás élteti csak igazán, nappal a legtöbb esetben úgyis aludni szokott, pihenve az éppen aktuális éjjeli csavargás, vagy, ha úgy jobban tetszik, tolvajlás bizony kimerítő fáradalmait. Éjszaka a legszebb a város, majd egyszer Sally-t is elviszi magával, viszont ez az első alkalom sem sikerült épen a legjobban, bár kétségtelen tény, végződhetett volna sokkal rosszabbul is.*
    - Jó, igaz, igaz, társ... ahogy a könyvtáros lány is... *tudja, hogy ezzel a szemtelenséggel kicsit túl lő a célon Sally-nél, hisz ki szereti, ha holmi unalmas könyvmolyokhoz hasonlítják az ember lányát, hatványozottan igaz ez a mellette helyet foglaló hölgyre.*
    *Már előre mosolyog, de el is könyvel némi rosszalló pillantást, netalántán apró bökéstucatot is az oldalába.*
    - Nyugodtan meséljük akkor, ha úgy véled. *sokat mondó pillantás, ha a lány éppen felé néz, ha nem, akkor hangjába süllyeszt némi aggodalmat, de nem tud mit tenni, ha Sally így megbízik a hölgyben ám legyen.*
    - Jöjjön, kisasszony átadom a helyemet, én pedig elkezdek mesélni... ehhez viszont szükségem van egy bájos társnőre is, még pedig... Sally-re. *most mindenki azt gondolta, szépen hagyja átadni a terepet a lánynak, had meséljen ő, de nem, szereti kézben tartani a dolgokat, főleg, ha pénz van bennük: legyen az akár erszény, akár történet.*
    *Int az érkezett hölgynek, ha van mersze akkor bizony jöjjön és üljön le az előmelegített helyre, mert ő hirtelen vált és egy gyors mozdulattal már el is kapta Sally kezét kit rögtön fel is ránt kényelmes ültő helyzetéből.
    Amelia amint elfoglalja helyét, már kezdődik is a rögtönzött színházi előadás, mert Eric bizony messze híres az alsó negyedi utcákon színészi tehetségéről.*
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Nyomokat keresve kaland reményében

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-02-22, 14:07

    [Nyomokat keresve]

    *Egyre inkább az a meggyőződése, hogy itt most ő tartja azt a bizonyos gyertyát. És ahogy elnézi Ericet, bizony nem örül a harmadik keréknek… vagy csak nincs hozzászokva az éjszakai csevegéshez, ami valahol érthető, ha egyszer egy könyvtárnak dolgozik. Biztos olyan, mint egy könyvtáros. Lili nehezen tudja elképzelni a könyvtárban ügyködve, pergamenek és tintatartók között. Igaz, lehet csak az ő képzelőerejével vannak gondok.*
    - A gyakorlás? Ó, az jól megy, legalábbis én úgy érzem. Mindenesetre fejlődőképesnek tartanak.
    *Sally kérdésére próbál röviden válaszolni. Nem akarja őket azzal untatni, hogy az edzése minden apró sikereiről és bukásairól beszámoljon. Különben is, jobban leköti Sally és Eric párbeszéde a munkatársak hierarchikus vagy épp nem hierarchikus viszonyáról. Gondolatban elcsapongana arrafelé, hogy a munkatársaknak elvileg nem célszerű ha romantikus viszonyt is ápolnak, de ez már nem az ő dolga. Azon kívül összerezzen a felszólításra, hogy ne legyen féltékeny a könyvtároslányra. De hát ő nem is féltékeny Tsitsára, szereti, mintha a húga lenne, de azt akarja, hogy Rhaevel végre boldogok legyenek. Mire elmondja magában a védőbeszédét rájön, hogy nem is hozzá intézte Sally a felszólítást.*
    - Élek-halok a kalandokért.
    *Szemei felcsillannak, ahogy kibukik belőle a válasz, végre közelébe juthat egy igazi(!) kalandnak. Aztán nagy levegőt vesz és komolyabban is válaszol, nehogy csak valami bugris csitrinek nézzék és a végén Sally se mondjon semmit.*
    - Még szép, hogy szeretem az izgalmakat, mi másért tanulnék harcolni? Már ha nem vesszük az önvédelmi okokat.
    *Ha nem szeretné a kalandokat, akkor otthon hímezne és festene, vagyis ilyen kései órán már aludna. De ő inkább érdeklődve lép közelebb a padhoz, de még nem biztos abban, hogy meg is hallja a könyvek legendáját.*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Nyomokat keresve kaland reményében

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-02-21, 11:10

    [Nyomokat keresve]

    - Hát az is nem hervadozik! *Vigyorog, de aztán kap Eric egy combra csapást - vagyis inkább legyintést -, mikor szemtelenül méltatlankodna egy kis csajos csevej miatt. Hát ha már ilyen előítéletes, akkor Sally is az lesz vele, s hát megkezdi Eric megnevelését, ahogy minden férfit meg kell nevelni. Az oldalba bökést érzékeli - hát hogyne érzékelné -, de úgy tesz, mint aki csak helyezkedne, s kicsit távolabb araszol Erictől. Arcán továbbra is a derűs mosoly marad, talán csak a férfi érzi ki belőle majd a pimaszságot. Ha le akarja Sallyt állítani, ennél több kell.*
    - S hogy megy a gyakorlás? *Múltkor kevéssé volt ideje felmérni Amelia képességeit, de már önmagában az, hogy stenere-lánynak tűnik, mégis tőlük szokatlan módon harcolni tanul, nos, ez mindenképpen felettébb érdekes, s sokat elmond a másik személyiségéről. De mielőtt mondhatna Sally bármit is a könyvtárakat illetően, Eric veszi át a szót. Érti ő, mitől fél a férfi, de igazán megbízhatna a segédjében. Apropó segéd...*
    - Mi?! Segéd? Társ! *Fordul egy pillanatra a férfi felé, játékosan csípőre téve a kezeit, hogy kifejezze felháborodását, ha már széles mosolya nem éppen ezt mutatja.*
    - Ne légy ilyen féltékeny arra a könyvtároslányra! Csak elmesélhetjük az El-maihii könyvek legendáját Ameliának, nem gondolod? Persze... csak ha szereted a mágiát, az izgalmakat és a kalandokat... *Az első két mondat a férfinak szólt, pajkosan megfeddve, mintha egy könyvtároslányka miatt aggódna az amúgy nagyon nem könyvtárosnak kinéző férfi. S egyben finoman utalt is neki, hogy bízzon benne. Na meg a mágikus könyvek történetének elmesélése még csak nem gond, azt többen ismerik, így lesz ideje a férfinak is eldönteni, megbízzanak-e jobban a gyertyalánghajúban. És persze, az utolsó mondat meg Ameliának szólt, felé fordulva. Kíváncsi, vajon jól tippelte meg a személyiségét? Még mindig le lehet arra a padra ülni, ha úgy adódna...*
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Re: Alsónegyed nem nevesített utcái és lakóházai

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-02-18, 21:59

    [Nyomokat keresve]

    - Már megbocsásson nagyságod, de hogy hervadozna az én virágom? *szereti a szóvicceket és a tréfás utalásokat, ahogyan annak most is fültanúja lehet a lány. Sally kiváló befogadóközönsége az ugratásoknak, szóval a derű az mindig és mindenkor adott, ha ők ketten összeülnek.*
    - Neem, nekem ilyen huncut lépések nem jutnak eszembe, én jobb szeretek futva elvarázsolódni, hidd el, abban is van valami. *kacsint sokatmondóan, mintha nem éppen ez történt volna ott a helyszínen, amit mond, de hát ahogyan Sally is később fogja megtenni egy-két szemet gyönyörködtető és lelket melengető dolgot, úgy Eric is akkor fog elmélyedni a történetmesélésben... feltéve, ha szeszélyes kedve akkor épp úgy tartja majd... de honnan is ismerős ez a jellem...*
    - Ajjaj, Sally és barátnője... kezdődjék a csacsogó est. *susmorog szemtelenül, éppen csak annyira, hogy padtársa meghallja az incselkedő szavakat, mert ugye a nők társaságban sokat cseverésznek, és ezt emeli ki a férfi.*
    - Öhm, örvendek, Eric vagyok. *nem viszi túlzásba a köszöntést, valahogy nem ilyenre számított, érti ő, hogy a mindig csodás Sally állandó rohanásban van és sosincs megállás, de kissé gyors neki a bemutatás, amit egyelőre csak egy őszintén meglepődött mosollyal és egy tétován fölemelt köszönésnek szánt jobb csuklóval jelez.*
    - ...öh... *ahogy a lány belekezd a mondatba, már megszakítaná, hogy tereljen, de egyszerűen nem éri utól magát, az elmúlt másodpercekben Sally legalább háromszor lekörözte... úgy látszik öregszik, vagy csak egyszerűen lelassította a tetőn való várakozás, mire felfogja, hogy itt bizony veszélyes vizekre eveztek, addigra már ki is lesznek mondva a titkos szavak, kire minden valamire való szerencse vadásznak fáj a foga.*
    *Mivel aztán szólni nem tudott, így csak egy apró oldalba bökés marad fegyverül mintegy jelezve ezzel, hogy nem volt valami bölcs dolog egy számára teljesen ismeretlen érkezőnek elhinteni ezt az információt, legyen bármennyire is szimpatikus a fiatal hölgy.*
    - ...nem feltétlenül, egy ősrégi könyvsorozat ez, amit a könyvtár megbízásából vadászok. *ragadja magához most ő a kezdeményezés jogát, nem szeretne több információt kiadni csak úgy, semmi ismeretség nélkül.*
    - és Sally az én csodás segédem ebben a különösen összetett feladatban igaz? ... *pillant a leányzóra nyomatékosítva a "csodás" és az "igaz?" szócskákat, nehogy véletlenül visszaterelődjenek a tényleges útra. Jobb nem jutott hirtelen eszébe, valahogy lekellett térni a útról.*
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Nyomokat keresve kaland reményében

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-02-17, 18:21

    *Lili csak pillog kettőt, bizony, hogy azt hiszi, itt egy szerelmes párt zavart meg. Sally szavait csak annak tudja be, hogy rajta akar segíteni az ébenhajú lány, hogy ne érezze rosszul magát amiért megzavarta őket. Kicsit el is pirul, szerencsére éjszaka van, nem látszódik.*
    - Nem, még nem, örülök a találkozásnak, Eric. Amelia vagyok.
    *Mivel Sallyvel sem a családneves bemutatkozást preferálták, így itt se mondja végig a teljes nevét. Maga a bemutatkozás már amúgyis csak formalitás, mindketten hallották már a másik nevét, de ennyi formalitás kell még az éjszaka közepén is és még az Alsónegyedben is.*
    - Az Erődben gyakoroltam ma is, most hazafelé tartok.
    *Talán csak költői kérdésnek szánta Sally, de Lili azért pontosan megfeleli. Ő maga inkább nem kérdezi meg tőlük, hogy hová tartanak, mert fél egy olyan választól, amitől a végén még jobban elvörösödne. Nem is tudta amúgy, hogy ilyen pirulós is tud lenni, csak ki kellett hozzá szakadnia egy kicsit megszokott világából. Nemet int a fejével, nem fog leülni hozzájuk a padra. Mondana néhány általános udvariasságot és menne tovább, de Sally megelőzi és elfeledteti vele szándékait.*
    - Nem vagyok egy nagy könyvtárba járó, sajnálom, nem hallottam még róluk. Miért, kellett volna hallanom róluk?
    *Nem tudja eldönteni ennyiből, hogy Sally most információ-továbbadó hangulatban van és erről akar mesélni neki vagy információt szeretne megtudni ezekről a könyvekről. Azonban az éjszaka közepén elég kevés esélyt lát előbbire, ezért a biztonság kedvéért kiegészíti válaszát.*
    - De a legjobb barátnőm, Tsitsa, biztos hallott már róluk, ő a könyvtárosunk.
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Nyomokat keresve kaland reményében

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-02-14, 14:04

    [Nyomokat keresve]

    - Kiválóak a sejtései uram! És ezért sokkal jössz nekem! De lásd, a Megmentő Nő-nek, de nem Nődnek, arany szíve van, és beleszámítom ezt a virágot. *Tapogatja meg a virágot a hajában ellenőrizve meglétét, s hogy még nem hervadozik.*
    - Nyugodtan mondhatod! *Kacagja el magát hallva a férfi szerénységét, amit a sajátjával fog megfejelni.*
    - Ó erre születni kell, neked azért nem megy! *Incselkedik, s minthogy Eric nem mondja, hogy mindennek fültanúja volt, hát Sally elmesélt neki mindent töviről hegyire. A végigméréstől kicsit ki is húzza magát mellkasát kidüllesztve finoman, hogy még csábosabban domborodjanak mellei, mint egyébként. Tulajdonképpen nem is egy rossz ötlet randiruhának az egy szem virág, lehet beveti majd Ericnél egyszer. De majd később, mikor már egészen kimegy a férfi fejéből, akkor fogja őt meglepni. Már ha olyan kedve lesz Sallynek.*
    - Mi az, hogy később? Most mondd el! Éget a kíváncsiság, hogy ráztad le őket olyan gyorsan! Elég nyílt az az utca azért hozzá, hogy eltűnj a szem elől. *Ül le a padra, csaknem teljesen normálisan. Nem Eric felé eső lábát felhúzza, s a térdén nyugtatja egyik karját. Mikor Eric belemélyülne végre a mesélésbe, egész pontosan nekiállna végre valahára, hogy enyhítsen Sally roppant kíváncsiságán, saját nevét hallja Sally és fel is kapja rá a fejét. Ha érzékelte is, hogy valaki átvág a téren, amin ők üldögélnek, nem fordított neki figyelmet, Eric története annál jobban lekötötte. Ameliát meglátva és felismerve - az a gyertyalánghaj nagyon jellegzetes - elmosolyodik és eddig térdén nyugvó karját felemelve széles gesztussal integet neki, miközben hamiskássá válik az a mosoly Eric bizalmas közelségétől és szavaitól.*
    - Menj már! Még elijeszted, illetlen fráter! *Feleli vissza mosolyogva, de nem viszonozva a bizalmas közelséget. Még a végén Amelia azt hiszi, hogy párocskát zavart meg, holott ez nincs így. Legalábbis nem szerelmes párosról, hanem kincskeresésre vágyakozó párosról van szó. S Sally agya már forog is, talán nem véletlenül futottak itt össze mind a hárman.*
    - Amelia! *Szólítja meg a lányt, s invitálja őt közelebb, s ha Amelia odajön hozzájuk, akkor Sally felállva köszönti.*
    - Szia, hát te merrefelé ilyenkor? Ismered Ericet? *Rendhagyó bemutatási módszere van Sallynek. Aztán leül, de úgy, hogy Ameliának is legyen helye, ha csatlakozna és rögtön intéz is neki egy titokzatoskodó kérdést.*
    - Mondd csak, te hallottál már az El-maihii könyvekről?
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Nyomokat keresve

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-02-13, 22:31

    [Nyomokat keresve]

    *Olyan nyugodtan üldögél ott, mintha semmi sem történt volna az elmúlt órákban... de apropó, miért is lenne izgatott? Ez az ügy hamvába hullt már akkor, mikor hagyták meglépni, viszont ismerve a védelmező szerveket, néhány nap múlva előráncigálnak egy piti kis csalót, vagy, ha jobb napjuk van, akkor egy gyilkost, ki egy erszény aranyért döfte le részegen kockázótársát az egyik koszos csehóban. Bevallatják vele, hogy ő tette és megnyugszanak a kedélyek, a környéken legalábbis biztos, mivel "megvan a gyilkos."
    Az ártatlan, ma született bárányka nyugalmával ücsörög a kiszemelt padon várva az ő személyes jótevőjét, hogy felfedje magát hamarosan, hiszen ha nem itt, akkor hol máshol találkozhatnának?*
    - Ha jól sejtem a Megmentő nőm volt ily kegyes hozzám és magára vállalt egy hosszas kikérdezést az őr urakkal, kiket, ha jól sejtek huncut módon egy ilyen helyszínen többször zavarba hozott. *nem kell sokáig várnia a lány megjelenésére, ki mikor megjelenik rögtön fel is ül a támlára, ahol eddig jobbját pihentette.*
    - Most mondjam azt, hogy már majdnem olyan jó vagy mint én? *a fogadó, kissé megkönnyebbült mosolyt követően vigyorba húzódnak ajkai, és bár férfibüszkeség nem engedi az elismerés szintjét magasabbra helyezni sajátjánál, azért mégiscsak több az, mint megelégedettség orcáján.*
    - Örülök, hogy rendben vagy... viszont ez a mese... még most sem tudom, hogy, hogy a csudában vagy ilyen jó. *hitetlenkedik, holott mindent a saját fülével hallott, kell egy kis egészséges színészkedés az őszinteség mellé, de majd egy megfelelő pillanatban fog ő még idézni a hölgytől néhány elcsípett mondatot.*
    - Tökéletes randiruha... *kapva kap az alkalmon, hogy végigmérje újfent a hölgyet, naná, hogy tüzetesen, mert, ha randiruháról van szó, azt bizony meg kell nézni, hiszen arra való.*
    - Csüccsenj ide mellém, aztán mesélek én is valamit... *invitálja egy könnyed kézmozdulattal maga mellé a lányt, hátha van kedve hallani némi részletet is arról a bizonyos könyvről, amit kerestek.*
    - Elvarázsoltam magam, de ebbe majd csak később avatlak be. *süti le látványos színpadi teljesítés mellett szégyenlősen szemeit, mint aki nem akart eddig beszélni ilyesfajta tehetségéről.*
    - Tehát, miután elvarázsoltam magam... *mélyülne el a mesélésben, ahogy szokott, minden részletre kitérően, mikor egy számára teljesen ismeretlen hang szólítja meg a feltételezhetően ezóta már mellette ülő lányt.*
    - ...o óóó, azt hiszem vendégünk van... jobban mondva vendéged van. *súgja a lánynak szemtelenül közel hajolva, de, ha már bizalmasan szeretne valaki valamit tenni, azt tegye így nemde?*
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Nyomokat keresve kaland reményében

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-02-13, 13:25

    Egy újabb kimerítő napon van túl, de nem a fáradtság miatt sétálgat ráérősen hazafelé az Erődből. Már a hét elején bejelentette, hogy ezen a napon nem fog hazaérni vacsorára -tehát nem kell sietnie- és ahogy elnézi nem hogy vacsorára nem ért haza, de talán már majd' a teljes háznép aludni fog, mire hazaér.
    Természetesen nem idáig gyakorolt a lovagokkal, mikor sötétedni kezdett, befejezték az edzést. Velük vacsorázott és utána jó nagy és lassúra fogott kitérővel a promenádon indult csak hazafelé. Talán célszerűbb, vagyis biztonságosabb lenne ilyen kései órán a főúton hazasétálnia, de még elég közel van hozzá. Azonfelül már meg tudná magát védeni. Az Alsónegyed valaha izgalmas és félelmetes volt, de a megszokás egészen köznapivá koptatta Lili szemében mióta nem tiltják innen és szabadon járhat itt is. Az alsóbb sikátorok kivételével, de oda egyelőre Lili se szándékozik önszántából menni.
    Már nem járnak sokan az utcán, de sosincs egyedül és ez megnyugtatja. Az egyik téren is ül még egy pár az egyik padon, a legnagyobb nyugalommal vág át rajta, csak egy pillantást szentelve a párosnak. Aztán megáll, ahogy pillantás megakad a virágdíszes frizurás alakon.
    - Sally?
    A nappali fény hiánya miatt kissé bizonytalan a dolgában, de azért nem annyira, hogy ne merje megszólítani. Tekintete továbbsiklik a férfira, de már a hajszínből tudja, hogy nem Gerard az. Sötétzöld nadrágot visel, nadrágszárát most is rövidszárú csizmájába tűrte. Halvány sárga blúzt és mogyoróbarna mellényt visel, hasonló színű csak sötétebb árnyalatú bélelt, derékig érő kabáttal és a blúzzal megegyező színű sállal. Gyertyalángszín szőke haja most szabadon szállhatna a széllel, ha a fújna a szél.
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Nyomokat keresve kaland reményében

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-02-10, 22:10

    [Nyomokat keresve]

    *Nem kell sokáig keresgélnie, valahol sejtette, hogy a férfit itt fogja megtalálni. Elég távol Omar lakásától és elég közel a Promenádhoz. Itt ezen a kis terecskén rendezettek és szépek a házak körbe, a közbiztonság is jó, s ha nem néz ki kétes szándékúnak az ember, az őrség sem kérdezősködik feleslegesen, mi dolga ott. Először az ilyen helyeken keresi a férfit, s lám, a női hatodik és sokadik érzék a segítségére van - vagy csak néha a férfiak olyan könnyen kiszámíthatóak -, mert mosolyt villant a férfira, s a kapott virággal még mindig a hajában érkezik meg és ül a padra, lazán nem a pad ülőrészére ülve, hanem a támlájára fel.*
    - Na ki dumált ki téged a gyilkosság, a túszejtés és a betörés vádjai alól is? *Mosolyog szélesen Ericre, nem is sejtvén, hogy mindennek fültanúja volt a férfi, úgyhogy ha közbe nem szól, Sally elmondja neki nagy büszkén és elismerést várva, hogy miként lett kidumálva. Ezen történet alapján Sally Omar újdonsült barátnője - hisz látták is egyik nap a lovas-fogadás során mit összeflörtöltek ők ketten -, s felment Omar lakására a megbeszéltek szerint, ahol már a férfit holtan találta, a szobát meg felforgatva. Az ablak tárva nyitva, s mielőtt a derék őrség megérkezett volna, azelőtt lendült be Eric, feltételezhetően tolvaj volt és nagy csábítást jelentett a nyitott ablak, de előbb ledermedt, hogy Sally ott van, majd meglátta a hullát és akkor toppant be az őrség. Nem volt könnyű meló meggyőzni az őrséget, hogy Eric amúgy semmi elítélendőt nem tett a magánlaksértésen kívül. De ő nem vitt el semmit.*
    - Azért próbálj meg a következő napokban jófiú lenni, biztos ami biztos. Ravasz volt az új őrségvezető, mert kérdezte, a virágot kitől kaptam, ha Omar barátnője vagyok és Omar halott volt, mire odaértem? Szerencsére elhitte, hogy ezt terveztem randiruhának az estére, azaz csak ezt akartam viselni a lakásban, hogy Omar kedvében járjak. Láttad volna, hogy elpirult erre! *Vigyorog szélesen Sally.*
    - Te hol voltál? Könnyen meglógtál az utánad indulók elől? És mi lesz így azokkal a könyvekkel, hol keressük őket? *Fordul kíváncsian a férfihoz, hogy mi legyen, hogyan tovább, mert nem szeretné, ha ez a kaland itt érne véget.*

      Pontos idő: 2017-07-21, 08:41