Üdvözlünk!

Éppen időben érkeztél Vándor!

Háború közeleg és elkél minden tenni vágyó erős kéz, forgasson akár fegyvert, vagy használja a mágia hatalmát.
Ne aggódj, ha nem állsz még készen, hőssé formálnak majd a kalandok.
Fedezd fel a világot, kelj útra, kalandozz sivatagon, kietlen tájakon, havas hegyek legmélyén, dögletes mocsáron és a mindig veszélyt rejtő tengereken át. Küzdj ádáz szörnyekkel, élj nemesi életet, vívd ki a hősnek járó tiszteletet, vagy rejtőzz árnyak közé és vedd el azt, ami neked jár!
Gyűjts hát magad köré szövetségeseket és formáld saját belátásod szerint a változó világot!

Az oldal alapítása:
2012.10.01.

Belépés

Elfelejtettem a jelszót!

Kaland

Fejedelmi játszma című kalandban a reagkör határideje:
04.09. 21:00

Latest topics

Ederthin várostérkép

A dombtavi időszámítás szerint jelenleg 616-ot írunk.

Ki van itt?

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

nincsen


[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (12 fő) 2016-10-11, 18:26-kor volt itt.

Statistics

Jelenleg összesen 3473 hozzászólás olvasható. in 143 subjects

Összesen 55 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb regisztrált tagunk: Shycor N'ylwenn

Szerzői Jogok

Az oldalon található egyedi alkotások az alkotó(k) tulajdonát képezik!
A Világleírás és a helyszínek, helyszínek leírásai az oldal készítőinek szellemi terméke, így a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel szabadon.

    Alsónegyed nem nevesített utcái

    Share
    avatar
    Montea
    Admin

    IC hozzászólások száma : 3

    Alsónegyed nem nevesített utcái

    Témanyitás  Montea on 2012-10-02, 00:10

    First topic message reminder :


    A Főutcától délre él a városi polgárság zöme. Házaik a főutcához közel szépek és takarosak, azonban egyre távolodva a város szívétől láthatóan egyre alacsonyabb életszínvonalon élnek az emberek.
    A város szívéhez közel még vannak kisebb, kertes házak, de távolodva onnan a kertek szűk kis udvarrá alakulnak, s az épületek is egyre közelebb kerülnek egymáshoz, miközben magasságuk nem lesz kisebb, mi több, a két-háromszintes ház a jellemző errefelé. Lépcsők, kis udvarok teszik hangulatosabbá a helyet. De vigyázat, míg a Főutca közelében nincs miért aggódnunk, ahogy közeledünk a Szegények sikátoraihoz vagy az Ördögfűhöz, a közbiztonság is úgy romlik!
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Ékes megmentő

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2014-10-12, 17:56

    ~ Hm, hát ez nem jött be...~ *Állapítja meg éleslátóan a helyzetet, a vízhűtés nem úgy hatott, mint szerette volna, de legalább nem Ericnek akar rontani a fickó. Eddig jó. A gyanúsan balsejtelmet idéző kattanás nem ígér sok jót, s a kattanásról sajnos azonnal tudja, mi is lehet, főleg, hogy az ál-komornyik eltűnt.*
    ~ Ha innen kijutok, megnyúzom. Aztán Ericet is. Aztán veszek fürdőt.~ *Állítja fel a saját teendők listáját, miközben azon is agyal, mit kezdjen azzal a kényelmetlen esettel, hogy a kopasznak ő van a célpont-listája élén. Szereti a kiemelt figyelmet a férfiak részéről, de azért ez már túlzás.*
    - Hogy mondod? Rosszul hallak... és látlak. *A végén még láthatja mindkét férfi sejtelmes s gonoszkás mosolyát, miközben a nő tenyeréből füst kezd szivárogni, sűrűn, gomolygó szürkés-fehéren és megállíthatatlanul lepve be hármójukat. Hamar szem elől lehet téveszteni így az ében hajú nőt, aki közben kerül egyet még több füsttel véve körbe az ollós férfi. A füst most már olyan sűrű körülötte, hogy azzal az ollóval vághatja is. Sally ezalatt két dologban bízik: egyrészt elég nagy tökfilkó legyen a fickó ahhoz, hogy ne akarjon rögtön Erichez lépni, tudván, hogy a nő őt akarja kiszabadítani. Másrészt hogy az elorzott kulcs ne csörrenjen meg ujjai között idő előtt. Egyenesen Erichez siet, egyedül Sally szemét nem csípi a füst, de a látásban neki sem sokban segít. Odakucorodik Erichez és közelről megszemléli a bilincs kulcslyukát, hátha méretből és formából ki tud zárni jó néhány kulcsot. Mi a fenének van ennek ennyi kulcsa? Nincs is ennyi ajtó ebben a házban, pedig ez nagy ház!*
    - Láttad melyik kell? *Hajol Eric füléhez halkan és sürgetően suttogva és hátra-hátra pillantva a nagydarab kopaszra, vajon mit csinál most? Nem szeretné a fejét elveszíteni Sally, s a megidézett (még mindig tenyeréből szivárgó és őket sűrűn beborító) füst miatt még nem ért rá a saját biztonsága érdekében tenni varázslatot. Ha Eric tud segíteni, kikeresi a kulcsot és próbálkozik, ha nem tud segíteni, akkor szimpatikusnak talált párral próbálkozik. Talán két-három próbára ha lehet ideje, mert egy biztos: a bilincs nyitása már mindenképp nesszel fog járni és ennyire még az ollós ormótlan hegy sem hülye.*
    Használt mágia - Tűz-mágia: Füst
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Ékes megmentő

    Témanyitás  Eric Crow on 2014-10-05, 10:52

    *A nagydarab mamlasz pincebeli mozgástere értelmi képességeihez hasonlóan eléggé behatároltak. Úgy is mondhatni, hogy nem az eszéért szeretik, nem azért kapja a pénzét, hogy gondolkodjon. Neki aztán mindegy, hogy bika nyak, vagy ember nyak, a lényeg, hogy hallja a csontok törését és lássa, ahogy az éltető vér elhagyja áldozata testét. Pontos elmeorvosi vélemény szerint totálisan megzakkant, a társadalomra több, mint veszélyes emberforma, ki már az embert sem tudja megkülönböztetni a feldolgozandó állattól. Sürgős kezelésre lenne szüksége, de hát az alvilág úgy kezeli helyén a dolgokat, hogy tovább butítja az arra fogékony, vagy éppen beteg illetőket. Nem is kell olyan messzire menni, hogy élőben lásson valaki egy ilyen szörnyeteggé vált és tovább finomított ipsét.
    Az olló nyiszálása egyre közelebb kerül Erichez, ki félve pillant el a nagydarab mészáros mellett, valamiféle reakciót várva megmentőnőjétől. Sally szavai süket fülekre találnak, a hentes elcsökevényesedett agya túlpörgött, szinte lángolnak szemei, ahogy dübörgő léptekkel közelít az ékszerész felé. Mivel a lány szép szóval nem járt szerencsével, máris érkezik a fejhűtő mágia, minek hatására szinte látszik, ahogyan a szinte vöröslő kopasz feje gőzzé változtatja a rázúduló nagy mennyiségű vizet. Erre azért már megtorpan, ugyanis vérkeringésére nem volt túl jó hatással ez a jelenetsor, így lesz hát, hogy Sally is felkerül a fickó halállistájára.
    Az intermezzo-t a fenti titkos ajtó kattanása töri meg, mi több mint bajos. Történt ugyanis, hogy a látómezőből kikerült, félfülű ál-komornyik, amint módja lett rá, szedte a sátorfáját és olyan gyorsan elhúzta a pincéből a csíkot, hogy csak úgy porzott utána a csigalépcső. Odafönt aztán pillanatok alatt zárt és már kattant is az ismeretlen biztonsági zár, ami azzal az eredménnyel jár, hogy egy légtérben maradhattak a csökött agyú fickóval.
    A lenti rész két helyiségből tevődik össze, a nagyobbik, melyben most mindhárman helyet foglalnak, és van egy kisebbik, ahonnan sárgás fény árad ki, feltehetően tűz ropog odabent. Mindezek mellett pedig sok kacat és lim-lom tarkítja a félhomályos, nyirkos pincét.
    Sally ügyes, egy ilyen tökfej figyelmét nem túl nehéz elterelni, így tehát könnyedén lovasíthatja meg oldaláról az Eric szabadságát eredményező első lépcsőfokaként szolgáló kulcsot.
    - Áhhhhwwwff *csattogtat a nő felé ollójával, mert bizony nem elég, hogy felkerült arra a bizonyos listára, de ráadásképp első számú áldozatnak is előlépett.*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Ékes megmentő

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2014-10-05, 10:26

    *Azt a kis tőrt most már tényleg erélyesebben nyomja az ál-komornyik oldalának, egészen biztos, hogy nemcsak a vére serken ettől ki, mint egy tűszúrástól, hanem komolyabb problémái is akadnak. Még hogy bizonytalan népség! Csak szeszélyes. Pont ezt imádják a férfiak bennük, nemde? Na de a lényeg, hogy ez a kis mitugrász le ne buktassa őt.*
    - Hogy én leütöttem? Hol vagyok én olyan erős? *Kacag fel a srác szavain, még ha a másik igazat is mond. Úgy érzi, nyeregben van, hiszen ez a nagydarab fickó a jelek szerint nincs teljesen tisztában, hogy kikkel dolgozik együtt és kivel nem, s láthatóan egyelőre elhiszi az elé kínált képet. A nagydarab fickó előre lendülésére Sally azért lép egyet hátra, s igencsak uralkodni kell a vonásain, hogy ne döbbenjen le a fülvágáson. Ez a fickó nem szópárbajozik, az most már tuti. A következő pillanatban viszont az ő csinos kis arca kerül a férfi markába, de Sally nem az a fajta, aki ennyitől beijed. A kobaltkék szempár rezzenés nélkül néz vissza a mészárosra a félelem legkisebb jele nélkül, még ha belül azért aggódik is. Ér annyit Eric, hogy meghaljon érte, vagy a még rosszabb: elcsúfítsák érte?*
    - Igen, de előbb vele. Fájdalmasan. Van még füle, meg ujjai is. Aztán jön a másik fickó, de tőle kell még információ. Visszahozom neked mire amazzal végzel, oké? *Mondja ki a szavakat, s lényegesen nehezebb így artikuláltan szépen beszélni, ha még mindig fogják az állát. Ericet viszont lehet Sally maga öli meg. Már éppen megpuhította volna ezt az óriást, erre felhergeli Eric! Kellett neki felhívást intézni halálos keringőre. Érti persze Sally a bújtatott információt, de azért na, lehetett ezt volna másképp is közölni. Az ollós agya viszont láthatóan felforrt, Sallynek meg gyorsan kell cselekednie, mert Ericet csak úgy tartja jóképűnek, ha a feje a nyakán van. Lendül is fürgén megelőzve a mészárost és közben varázs-szót formálnak csaknem hangtalanul ajkai, mire az ollós férfira - Ericnek már ismerős módon - nagy mennyiségű víz zúdul alá, mintha csak egy óriási teknő vizet fordítottak volna meg a feje fölött. Remélhetőleg ez lehűti a fejét, s Sallynek lesz módja a fülben hiányos ál-komornyik felé irányítani a mészárost.*
    - Mint mondtam, előbb ő a feladatod. No, rajta! Mutasd meg, mit tudsz! *Életveszélyes közelségben van, ahogy a férfi derekára teszi a kezét és kommandírozza el Erictől, hogy aztán a végén megpróbáljon ügyes zsebes lenni és leemelni a kulcsot az oldaláról és a lehető leghalkabban kioldozni Ericet. Persze ha a mészárost csak jobban felhúzta a hirtelen hideg zuhany, akkor nincs más megoldás, mint ellopni a kulcsot minden kedves vezetés nélkül vagy megpróbálni magára vonni a figyelmet és ott tartva kivezetni őt felfele a termekhez. Ott talán több használható dolgot talál Sally, amivel ki tudja majd ütni a férfit. Valahogy.*
    Használt mágia: Víz-mágia - Vízesés
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Ékes megmentő

    Témanyitás  Eric Crow on 2014-09-28, 15:58

    *Az ál-komornyik fenyegetőzik, de különösebb ellenállás nélkül teszi a dolgát, ahogyan egy sarokba szorított túszhoz illik, oldalában a szúró penge most már több mint érzékelhetően bök, talán még a vér is kiserkent a mozgásban mit az előre, lefelé produkál. A pincébe vezető csigaformában kanyarodó lépcsősor keskeny, a falak nyirkosak, a lentről feltörő hideg levegő szinte csontig hatolóan éri a két emberi testet, mondhatni fene nagy huzat van, hogy kinyílt a rejtett ajtó. A falakon méteres távolságban helyezkedő fáklyák lángjai lobognak, odalentről pedig léptek zaja hallatszódik.*
    - Hé, hé, nem vagyok áruló, ő viszont nem tartozik közénk, nézd csak meg, a főnök amúgy sem bízik a nőkben, mert mindig is bizonytalan népségnek tartotta...
    - _Csönd!_ ...legyen... *a két kétajtós szekrény szélességet betöltő hentes egy felmorduló hanggal némítja el a piperkőc, komornyik szerepébe bújtatott tolvajt.*
    - Hidd el, a többiek pár perc és visszaérnek, aztán megtalálják a fent leütött vezetőnket, ez a nő az áruló... *mutat a mellette álló Sallyre, de valahogy ebben a helyzetben talán jobb lett volna, ha lakatot tesz a szájára és nem zavarja meg az egy dimenziós mészáros gondolatmenetét.*
    - Áhhhwwwwffff.... *és már nyílik is az olló, három nagyobb lépés után a teljesen berezelt, ráadásul túszként fogvatartott fickó előtt terem a pincehelyiség jelenlegi ura és úgy nyisszantja le a férfi fülét, hogy az szinte észre sem veszi.*
    *Ezután csak a szokásos, egy véres csonk a földre, egy szabad kéz pedig a fájdalomtól eltorzult arccal a hajdani fül helyére kap, hogy megpróbálja valami varázslat révén visszanöveszteni. A marcona mészáros odébb rúgja az útból a "renegát" papagájt és, ha Sally még most is ott áll, akkor baljával elkapja a nő állát. Megpróbálja szemügyre venni vajon ilyen közelségből is ugyanazt állítja e mint korábban.*
    - A feladatom, hogy végezzek vele. *dübörög végig hangja a lenti teremfélén, miközben maga mögé mutat az ollóval jobbjában. Izmai dagadnak, ebben a közelségben pedig előbb beszélne három ogrével az ember lánya, mint ezzel a szerzettel... ember ez egyáltalán?*
    *Mikor Eric kerül a reflektorfénybe, a lány fagyos pillantására csak egy kényszeredett mosolyt villant meg némi integetés félét eszközöl, már amennyire lehetőségei engedik. Tudja ő, hogy sáros, de azért reméli, hogy Sally nem húz olyat, amit később megbánhat. Konkrétan, kiviszi őt innen, hogy később megbeszélhessék a múltkor történteket.*
    - Hé, csak nem akarsz félmunkát végezni, hogy itt hagysz, tudod már nagyon fáradnak a karjaim, jó lenne gyorsan végezni ezzel az egésszel, dolgom van... No, csörögj ide és intézd el azt a vágást. *közli nemes egyszerűséggel kérését, lényegében a gyors halál kivitelezésére kéri fel az idegbeteg ollósat, mindeközben pedig bízik abban, hogy Sally akármennyire is neheztel rá, ért a szavak között, és a csörgést a kulcsokra érti, mi ennek a fene nagy hóhérnak az oldalán lifeg.*
    *Több se kell a mogorva arcnak, ennyi és főleg ilyen stílusú szövegre kérés nélkül trancsírozza fel a jelentkezőt, így hát, ha a korábbiakban a lány nem moccant és bele tudott nézni a szemeibe, akkor most vöröslő szemmel indul Eric felé, hisz egy ilyen pillanatok alatt elborítja az agyát. Innentől csak a mágusnőn múlik meddig él a láncra vert férfi... ha késlekedik akkor nagyjából tíz lépésnyit. Mindeközben Eric magabiztosan, sőt mondhatni egykedvűen várja a nyisszantós batár érkezését, tudja, hogy, ha barátosnéja jelen van, nagy baja már nem történhet. Vagy mégis? De ebbe most nem gondol bele, majd csak akkor, ha három lépésre lesz és újból farkasszemet néz a villámgyorsan záródó pengékkel.*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Ékes megmentő

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2014-09-28, 12:45

    *Gyorsan kellett cselekednie, úgy óbégat ez a srác, mintha asszony lenne, s képes felverni nemcsak a házat, de a környéket is.*
    - Eddig mindent megúsztam, miért lenne most másképp? *Válaszol vissza költői kérdéssel, s a hatásos blöffhöz szükséges a kellő határozottság és önbizalom is. Ez pedig most nagyon ráillik a mágusnőre, a színészkedés mindig is az ő asztala volt. Egyébiránt még igaz is, eddig mindent megúszott különösebb gond nélkül.*
    - Nem, őket is én ölöm meg. Most pedig csitt, s vezess! *Egy kicsit jobban odanyomja azt a kést,hadd érezze az élességét a srác, mert ezek szerint nem érzékeli eléggé a helyzet komolyságát. A kandallóhoz érve előbb gyanakodik, hogy valamivel próbálkozni akar az ál-komornyik. Egészen biztos, hogy akkor belevágja a fiút a kandallóba és még be is gyújtja. Majd valaki más elmeséli, hol van Eric. Ám aztán látja, hogy titkos ajtóként fordul el a fal kandallóval együtt.*
    ~ Most vettem új házat és az enyémben nincs ilyen?!~ *Ha hazamegy akkor a forró, illatos fürdő után - hogy kiűzze orrából az ál-báró szagának emlékét, mely még mindig kísérti - egészen biztos, hogy alaposan körbetapogatja a kandallóját. Bár az ennél kisebb méretű kandalló, ilyen klímájú helyen ritkán kell fűteni, tehát a nagy kandalló gyaníthatóan valamit álcázni akar. Például egy lépcsősort lefele a végén egy ajtóval. Előrelökdösi a srácot, bánja is ő, ha legurulna! Az ajtót is vele nyittatja ki, majd felméri röviden a benti helyzetet. Az ormótlan behemót, Eric és az iszonyatos vágóeszköz meghitt hármasa mindent elmond. Ericre hidegen pillant és röviden. Igen, még mindig nem bocsátott meg a férfinak, hiába érez belül megkönnyebbülést, hogy nem öt perccel később érkezett vagy nem húzta tovább az időt odafenn a férfival. Viszont a hideg pillantás a színjátékhoz is kell, hiszen még nem végeztek. Nagyon reméli, hogy Eric nem árulja el ismeretségüket. A szerencsétlen ál-komornyikot Sally beljebb löki, lehetőleg az ollós fickó szerető karjaiba.*
    - A főnök küldi, áruló lett a kis patkány. Előbb vele végezz, de úgy, hogy hallja odafenn! Amaz meg velem jön, kell neki valamire, mindjárt visszahozom. Oldozd ki! *Ha már blöff, legyen kövér. Fogalma sincs a kínzó- és vagy kivégzőmester értelmi szintjéről, elhiszi-e egyáltalán ezt a mesét a számára idegen, de határozott fellépéssel utasítgató nőnek, de muszáj volt megpróbálnia. Ha ez nem jön be, még mindig kitalálhat Sally valami drasztikusabb lépést, mert hát akkor nyilván nem marad más esélye. Először az ál-komornyikot kell majd kiütnie, hogy ne zavarkolódjon, de vajon mihez kezdjen ezzel a nagydarab állattal? És hogy szabadítsa ki mindeközben a bajba került ékszerészt?*
    ~ Hol lehetnek a kulcsok?~
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Ékes megmentő

    Témanyitás  Eric Crow on 2014-09-13, 15:30

    *A szögecske tehát kibújt a zsákból, a finom uraságból pedig szinte kirobban a sikátorok bűzös patkányainak már jól ismert szitokáradata, mely nem kímél sem nőt, sem gyereket. Mint a kocsis, hadarja az egymáshoz oly konokul ragaszkodó káromló szavakat, melyek szinte úgy hangoznak, mintha mindig is összetartoztak volna. Egészen addig van lehetősége amolyan "fenti" kéréshez folyamodni, mígnem eléri arcát a beteljesítő rúgás. Áldás tehát nem a mennyekből szállt alá, vagy éppen a pokolból nyúlt föl, hogy lerántsa magával a vele csúnyán elbánó Sallyt, hanem középről érkezett, méghozzá egy csinos térkalács formájában, mi más helyen és időben még csábító is lett volna számára, ám jelen pillanatban más szelek fújdogálnak a bitorolt ház tiszta szobájában.
    Nagy puffanás és csönd, nagyjából így lehet jellemezni a tökéletesen kivitelezett mozzanatot, ami egyszerre volt némító és hatásos is. Pár kitört fog némi vérrel a padló deszkáin, mondhatjuk járulékos veszteségként... talán, ha a majd a párnája alá dugja, a fogtündér nyújt némi támogatást az elvesztett alkatérszekért... de ahhoz előbb némi élelmességet kellene magához kapnia.
    Odakint a fiatal és természetesen álkomornyik a legnagyobb tudatlanságban várja, hogy kilépjenek a kétszárnyú ajtón, mely kisvártatva meg is törtnénik. Eszébe sem jut, még a bentről kiszűrődött hangok után sem, hogy valami ne lenne rendben. Egy ilyen finom hölgy ugyan mi kárt tehet az ő főnökében, kicsit talán szánja is a szerencsétlenül "csapdába" sétált hölgyet. A szépsége viszont több mint elragadó, egy hozzá hasonló ifjú férfinak a nyála is elcsöppen a látottak miatt, veszélyt jelző érzékei fölé pedig benyomul a rózsaszín kéjköd, mely a legrosszabb mind közül mi ezekben a percekben leereszkedhet szemei elé.
    A csók röppen, a parázs pedig célt ér, mi azonnal hanghatásokban kerekedik ki, ami abból a fájdalmasan ordító fajtából származik. Hallja ugyan a kérdést, de addig óbégat míg a hideg penge veséje környékéhez nem ér. Ekkor összerezzen és a szeme körüli égető érzés valahogy másodlagossá válik.*
    - Igen, igen... máris, erre... *mutat maga elé, bár fogalma nincs, hogy merre áll arccal, de tudja, hogy mennie kell, mert az ipse valahol a föld alatt van kiláncolva, legalábbis úgy emlékszik oda vitték le.*
    - Ezt nem fogja megúszni... *fenyegetőzik még így pengével az oldalában is, miközben kezd szeme előtt tisztulni a kép, bár ezzel egyetemben Sally fogása egy kicsit sem lesz elnézőbb, határozottan tartja és vezeti a fiatal ember testét abba az irányba, mely felé haladnak. Ez az irány pedig nem vezet máshová, mint a kandalló mellé.*
    - Sokan vagyunk, mindjárt visszatérnek ide és akkor megölik magát is és az ékszerészt is! *egyre jobban izeg-mozog, fenyeget és próbál lélekre hatni, csak hát egy ilyen tapasztalatlan szájbl egész viccesnek hangoznak ezek a nagy szavak.

    *Három lábbal talpuk alatt a dolgok egy kicsit másabb színben tűnnek fel, ugyanis a lenti visszhangos hely fölerősíti a fentről leszűrődő aktív káromlások szavait. Nem igazán törődik a hentes holmi mellébeszéléssel és fondorlatos időnyeréssel, pillanatok alatt óriási ollóinak félelmetes pengéi közé veszi a csenevésznek számító emberi nyakat, melyek között egy bika nyaka is törpének tűnne. Eric szó szerint egy nyisszantásra van a haláltól, serénykedő ellensége pedig megtorpan a befejezés előtt. Történik ugyanis, hogy egy kattanás hangja szalad végig az alsó termen, méghozzá egy rejtek ajtó nyitása okozta hang. Ez csak azt jelenti, hogy újabb hús érkezik a feldolgozó asztalára, ő pedig azt vallja, hogy két húsnak jobban szereti kiereszteni egyszerre a levét, mint külön külön. Az idő ugyanis drága... Elemeli a jéghideg acélt a férfi nyakáról és érdeklődve pillant a hamarosan nyíló ajtó irányba, kíváncsi kit sodor ma elé a szél...*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Ékes megmentő

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2014-08-06, 21:20

    *Nincs abban a hangulatban, hogy sokat lacafacázzon, ha már középre bevitte a tíz pontot érő rúgást. Meg amúgy sem lovag ő, hogy megvárja, míg ellenfele felkel. Különben is, a lovagok is csak hivatalos párbajban viselkednek így, nekik is több eszük van ennél. A földre csukló férfit tehát nem kíméli, egy fejrúgás még, éppen csak annyi, hogy kiütve legyen annyi időre, hogy gondot neki ne okozzon a következő negyed órában. Úgy tervezi, ennyi idő elég egy egykori szerető hősies megmentésére.*
    ~ Uáh, fürdőt akarok! Fürdőt, fürdőt, fürdőt! Forró fürdőt és illó olajokat meg kencéket és friss levegőt!~ *Lépi át a fickót kőbőrűvé lett tenyerét ruhájába dörgölve, hogy szabaduljon a nem túl gusztusos férfi érintésének az emlékétől is. Vajon ez a szag mikor fog távozni az orrából? Eltávolodik tőle és arra jut, túl hamar ütötte ki. Ki kellett volna szedni belőle, hogy hol is van Eric jelenleg és hogy még hányan vannak? Na mindegy. Amúgy sem jó bevárni, tud-e a másik mágiát, márpedig ezek az alvilági alakok bosszantóan jártasak tudnak lenni a Fekete-mágia különféle fajtáiban.*
    ~ Tehát ő volt az ész a bandában, azért ő "üzletelt". Gondolkodjunk tehát az ő szintjét, azaz klisékben, eszerint Eric... a pincében lesz, ha a házban van. Ha nem a házban, azt majd kitalálom akkor, de mindenképp lesz valaki, akiből ki tudom húzni. Apropó valaki...~ *Volt itt valami komornyik. Vélhetően ál-komornyik, ahol ál-báró is volt. Lenyomja nyugodtan a kilincset, s mintha a legnagyobb rendben lenne minden, kilép a folyosóra, de már készíti is a következő varázslatot. Amint megvan a komornyik kellő közelségben, huncutul rámosolyog, ujjai végét tulajdon ajkaihoz emeli, majd kicsit eltartja, mintha a csókocskát akarná neki fújni. Csakhogy Sally csókjai perzselőek, legalábbis most a röppent puszival mágikusan megidézett parazsat fújt az ál-komornyik szemeibe. Elég egy kis fájdalmas figyelemelterelés, s máris előkerül a szoknya rejtekéből a combra erősített kis penge, keresi is rögtön a komornyik-ruhán a gyenge pontokat. Könnyű dolga lesz, hiszen vele ellentétben a srácot nem védi már-már felsérthetetlen kőbőr.*
    - Most pedig vezess szépen Erichez, de csendben ám! Ha bármi olyant teszel, ami csak egy kicsit is nem tetszik, báró-gazdád után küldelek! *Blöff, leggyakoribb fegyvere Sallynek. Honnan is tudhatná ez a srác, hogy a saját kézből megtapasztaltan mágus-nő nem végzett a társával, valószínűleg a főnökével?*
    - Indulj, rajta!
    Használt mágia: Tűz-mágia - Parázs
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Ékes megmentő

    Témanyitás  Eric Crow on 2014-08-02, 16:13

    *A szájbűzös mamlasz kis naivan azt gondolta, ha mindenre tökéletesen felkészül, meglepetések nem érhetik. Annyiban igaza is van, hogy egy olyan házban vannak, melynek gazdái jelen pillanatban nincsenek a városban, vagy talán mégis? Hm, minden esetre ebben a szemtelen közelségben most nem játszik túl sok szerepet ennek a ténykörnek a feltárása, ám ne feledkezzünk meg róla... a későbbiekben még szükség lehet majd rá. Összességében egy hétköznapi utonálló elméje nem terjed ki ilyen mélységekig, hogy álcaként egy uraság villáját használja, embereit pedig szolgálónak álcázva a legkevésbé se keltse fel a szomszédok árgus figyelmét. De, ha már magasztalás, akkor legyen nem mindennapi, egy szűklátókörű bandita fejében konkrét támadássorozatok, egyértelmű cselekedetek és azonnali, sok esetben tíz percen belüli anyagi haszonszerzés a cél, viszont jelen esetben nem erről van szó.
    És pontosan ez az, ami miatt enged a kísértésnek, okosnak hiszi magát és azt gondolja máris, ha ugyan egy kicsit erpőszakkal is, de révbe ért egy megrémült, gazdag nőcskénél, ki azonnal csak és kizárólag ahhoz a fegyverhez nyúlhat, amit már jól ismer: a nőiessége felkínálását. Szó se róla, az ékszerhajhászás mellett/alatt azért felkeltették érdeklődését a nő nem mindennapi idomai is, férfi legyen a talpán, aki ilyen pillantások után és csábosan suttogó szavak hallatán nem gyengül el egy kicsit. Dagad is izzadságcseppes, szőrös mellkasa, mikor hozzáérnek a pihe-puha ujjacskák, még szerencse, hogy fedi némi anyag felsőtestét, így Sallynek sem olyan kényelmetlen a színjáték.*
    - Nos, így más mindjárt jobb. *vigyora és önelégültsége nem lankad, sőt mi több, ha már lankadásról van szó, a kivillanó combok más testrészére is hatással kezdenek lenni, ám mielőtt nagyon elmerülhetne az álomvilágba, az első érintések után már kezd gyanússá válni a szituáció. Pár pislogás az, amit tenni tud, későn kapcsol, mert a megkeményedett térd, pontosan a legérzékenyebb helyen találja el, melynek hathatós hatására, akaratlanul, erőtlenül csuklik a padlóra. Az erő úgy, ahogy van kifutott a lábaiból, alhasa és ágyéka kimondhatatlanul fáj, épp csak a könnye ki nem csordul a férfiak bajnokának.*
    - Ó, te... *emeli föl fejét, hogy mondjon néhány szitokszót a lányra, de innentől a másodpercek a nő kezéből peregnek, ha nem óhajtja, egy ütéssel lerendezheti a semmirekellőt, mielőtt az olyat szólna, ami nem tetszene neki.*

    *Mindeközben egy szinttel lejebb élet-halál harc kezd kibontakozni, jobban mondva csak Eric küzd, mert a másik fél könnyedén játszadozik a kiszolgáltatottan kifeszített ékszerésszel. ~Te jó ég, mintha nem lenne neki...~ ismeri föl a talán szörnyű valóságot miután két emberfeletti erejű rugással próbálkozott az orbitális ollót szorongató ellen férfiassága felé. ~Ilyen nincs, teljesen hasztalannnn.~ Még csak végiggondolni sincs ideje, máris egy túlméretes olló pengéi között találja kobakját, melyek minden pillanattal közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz. ~Oh, milyen undorító vég...~ pillant a fickó ocsmány pofázmányára, ami méginkább arra sarkallja, hogy küzdjön, de egy rossz mozdulat és jobb esetben egyik füle bánja majd.*
    - Óhh, szia, azt hittem már leültök teázni... jó lene, ha megszabadítanál ettől a hentesszabótól... *pillant el a jókora méretű fickó mellett, mintha beszélne valakihez a sötétben, holott csak blöfföl, mert egyelőre senki sincs az árnyékban, aki segítséget nyújthatna neki. Ellenben hála annak a sok kártyával eltöltött idővel és kitűnő mimikai képességeivel, nyer néhány másodpercet, mert a csökött agyú darabólómester oldalrabiccenti a fejét, leveszi nyakáról az ollót és nagy nehezen hátrafordul, hogy magamögé pillantson, van e ott valaki... tik-tak, tik-tak, már csak másodpercek és a feldolgozottság teljesértékűvé válik a köpcösnek is, és, ha nem talál ki valaki valamit nagyon gyorsan, csúnya véget ér ez a történet...*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Ékes megmentő

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2014-07-27, 23:59

    - Ha nem látná, nincs abban a pozícióban, hogy követelőzzön. Egyszer fogom kérni: engedjen el, de tüstént. *Pillant le a karjára, ami fáj, de csak azért sem mutatja ki. Legalábbis nem nagyon.*
    ~ Pff, módosítok a kérésemen: inkább ne nyissa ki többet a száját! ~ *Legszívesebben az ablakig húzná el az orrát, mégsem teheti. Szereti a szépet, a finomat, a kellemeset. Na ez három olyan szó, amelyek közül még a legnagyobb jóindulattal sem illik egyik sem a férfira, s főleg a szaghatásokra. Viszont Sallynek most ügyesen kell lépnie, annak ellenére, hogy a férfi iq-száma fogai számával egyezik meg. Hagyja, hadd higgye a férfi, hogy ő van nyeregben, hogy a nő kétségbeesésében a legnyilvánvalóbb női fegyverhez nyúl, amihez akkor nyúlnak, ha nincs más: nőiességükhöz, szépségükhöz, csáberejükhöz. Hangja máris lágy, nincs benne semmi követelés.*
    - Ugyan, kérem... *De sokba fog kerülni Ericnek ez, mert Sallynek nem kevés undort kell magában legyőznie, hogy szabad kezével végigsimítson a "báró" mellkasán. Olyan finoman, kacéran, ahogy csak az igazán buja nők tudnak.*
    - Beszéljük ezt meg, az mindkettőnk számára kellemesebb lesz. Felejtsük el azt az ékszerészt kicsit, bár sajnálnám ha baja esne. Az ujjaira és a szemeire vigyázzanak, az kell egy ékszerésznek, nemde? Előre kifizettem egy diadémot neki, ahhoz ragaszkodnék. Egy bárónak viszont máshogy kéne szorítania egy magamfajta nőt, nem gondolja? *Gondja van rá, hogy a szándékoltan a szokásosnál jobban felpolcolt mellei nyújtotta dekoltázsnál keblei pihegve emelkedjenek és süllyedjenek, csak hogy kiemelje, hogy ugyanilyen finom bőre van a karjánál is, kár volna tovább nyomorgatni. Na meg hogy a melleit nézze a férfi.*
    - Az ékszereimet kérte ez előbb, nem igaz? *Lejjebb futnak ujjai, övtájékon áttérnek az ő kerek ezüstlapokból álló díszövére, mialatt a mélykék szoknya merész hasítékán át formás combja bukkan elő, mintegy véletlen. Hát hogyne. Véletlen. Egy pillanat alatt kioldja a díszövet és teszi a férfi kezébe, amelyik szabad. Legyen csak lekötve a fickó keze, legyen csak lekötve a figyelme.*
    - A nevek... Magamfajta gazdag nőké? Nem tagadom, van pár tehén, akik gazdagabbak és szívesen megnézném, amint feltörli velük a padlót. Vagy ékszerészek nevére kíváncsi? *Fú de nehéz ebben a közelségben maradni ebben az orrfacsaró bűzben! Hát még adni közben az engedelmes doromboló cicát! Esélyesen pályázik a feladat élete egyik legnehezebb szerepének címére. De csak annyi idő kell, míg a férfi nem a mozdulataira figyel, hanem míg a válaszokon gondolkodik - fogak számából kiindulva ez biztos sok agyi kapacitást lefoglalhat -, Sallynek csak egy pillanat kell: egy szót mond, de mielőtt elgondolkodhatna a férfi, hogy ez az érthetetlen szó most már nyelven hangzott-e el, vagy valakinek ez a neve, arra eszmélhet, hogy a nő finom bőre a keze alatt megkeményedik egy szempillantás alatt, a finom puha hús helyett kemény kőbe akarnak ujjai belemélyedni hasztalan. Aztán ha nem figyel, észlelheti, hogy ugyanilyen keménnyé lett a nő combja-térde is, s ezt úgy tapasztalhatja meg, hogy az ő lágy részeihez rúgta a nő.*
    Használt mágia: Föld-mágia - Kőpáncél
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Ékes megmentő

    Témanyitás  Eric Crow on 2014-07-16, 20:24

    *A félhomály kezd az ember idegeire menni, főleg úgy, hogy efféle kényelmetlen kifeszített testtartásban kell várnia azt, amit neki szánt ez a jónéhány, nem éppen barátságos pofa az utcáról. ~Egyszer nem vagyok eléggé résen és tessék.~ Jutnak eszébe a fájó gondolatok, merthiszen a kobakján lévő púp nem magától került oda. Minimum valami széklábbal kólintották fejbe, mert szinte azonnal, aléltan találta magát a földön. Nem tudja hova tenni a foghíjas kopasz fickót, életében nem látta, pedig nem mondhatná, hogy rossz arcmemóriával van megáldva. Látott ő már sok fogatlan formát, kopaszat és hajzattal rendelkezőt egyíránt, de ennek a fickónak az enyhén deformált feje még pluszban hozzájárult ahhoz, hogy ne lehessen könnyen elfelejteni, illetőleg gyorsan be lehessen azonosítani egy esetlegese korábbi találkozó után.
    Néhány meddő, fogalmatan perc után megrángatja előbb a bal, majd nem sokkal utána a jobb kezét is, amivel értelem szerűen a lánc is rándul, megfeszül, majd újból elernyed abba a pózba, amiből kiindultak. Még néhány próbálkozás, majd a kicsit távolabbról szűrődő fémes sercegés abbamarad. ~Na végre, már azt hittem sosem hagyja abba...~
    Eric rángat, a lánc pedig fémes csörgésbe kezd, ahogy a falba mélyesztett fémkarikán keresztül halad, engedni azonban még véletlenül sem enged. ~Ez nem lehet igaz...~ nézegeti, méregeti a bilincset, de eszköz és főleg szabad kéz nélkül meg sem próbálhatja a feltörését. Teljesen reménytelennek látszik a szökés, az ablak túl messze van, a csörgésre pedig senki nem reagál... jobban mondva de, de Eric a látvány után azt kívánja inkább bárcsak ne csörgött volna az előbbiekben. Történik ugyanis, hogy a nagy semmiből egyszercsak előtűnik egy nagydarab, véreskötényű emberforma, kezében egy orbitális ollóval, amit még nyiszegtet is a hatás kedvéért, ha a látvány nem lenne elég. Már ránézésre is minimum életfogytiglan, de a véres hentes köténynek kinéző előke után azonnali akasztófára ajánlást is alárna Eric... szomorú sorsára viszont nincs abban a helyzetben, hogy ő diktáljon.
    ~Hogy kerülhettem én ilyen helyzetbe?~ Kérdezi túl sokszor, túl gyorsan magától miközben nézi a félhomályban ácsorgó "mestert", kinek kezei között ott az elmúlt percekben élezgetett kis játékszer, vagy, ha úgy jobban tetszik a vallatóeszköz, mert más használatra nem igazán tudja elképzelni.*
    - Szerintem mindketten nyugodjunk meg, tegyük le mindazt, ami a kezünk ügyében van, üljünk le egy pofa sör mellett a kocsmában és beszéljük meg... *próbál határozott laza lenni, de gyöngyöző homloka és az izzadságtól egyre nedvesedő inge nem éppen a végtelen nyugodságot árasztják magukból.*
    - Höhöhöhööö *hangzik a velős válasz, mi kétségtelenül betölti a lenti teret, sőt kicsit odébb még vissza is verődik a falakról, létrehozva immáron a teljes képet erről az elmondhatatlanul kellemetlen helyzetről.*
    ~Jó ég, még a beszéd is nehezére esik, ez nem érthet máshoz csak a hús feldologzásának módjaihoz.*
    *Ficánkol egy kicsit, bár sokra nem megy vele, talán annyi előnye lehet, hogy lábai szabadok, bár egy jó 160kilos emberrel szembe, kinek kezében egy vágásra élezett jókora eszköz van sokra nem mehet...*

    *Egy kicsivel föntebb "báró Acham" próbálja szórakoztatni az újonnan érkezett áldozatot, kitől nem kevés ékszert, neveket és drága holmit vár. Nem az a fajta ember ki ne tudná hogyan kell ilyen helyzetben viselkednie, nagy gazember ő, akin könnyedén átláthat mindenki, ki járt, vagy éppenséggel megszokott fordulni olyan közegben, ahol az efajta mímelések mindennaposak. Hagyja, hogy, amíg nincs fogás közelben a nő irányítson, kinek értelmi képességét valamiért a sajátja alá képzelni, nos, hát igen, a férfi büszkeség, jobban mondva önteltség, mi felruházza eme téves gondolatokkal.
    - Grrr... *húzza el vicsorogva a száját, utálja, ha fenyegetik, de legfőképp azt rühelli, ha egy nő azt képzelni magáról, hogy ő maga a törvény és bármit megtehet.*
    - Ha nem látná, nincs abban a pozícióban, hogy kérjen... inkább engedelmeskednie kellene... *szorítja meg a lány finom karját, ez bizony már látszódni fog, ami minden bizonnyal elég keményen begurítja majd Sallyt.*
    - Ne fenyegessen, mert azt nagyon nem szeretem, a saját házamban meg főleg nem. *hajol olyan közel, ahol nem hogy a szituáció, de már az a dögszagra emlékeztető orrfacsaró bűzös lehelet is többé válik, mint kényelmetlen.*
    - Dalolja a neveket, ha nem akarja, hogy feltöröljem magácskával és azokkal a drága ruháival a padlót... *vicsorog kicsit, mert szám szerint pontosan 7 foga van elöl, amire büszke lehet ugyan, ápoltságukra viszont kevésbé.*
    - Eric Crow uraságból éppen ezekben a pillanatokból szedik ki a legnagyobb partnereinek nevét, tudja van egy nagyon meggyőző kollegám, aki kimondottan ehhez ért. *önelégült vigyor újfent, hogy jól mutassa, újból ő dikátál, nyergben van.*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Ékes megmentő

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2014-07-13, 21:02

    - Igazán kedves, köszönöm. *Meglepi a fogadtatás másmilyensége, bármennyire is palástolja ezt. Felkészült ő mindenre, a legrosszabbtól elkezdve addig, hogy ő is le lesz ütve, vagy falhoz szorítva és olyan helyekre nyúlkálnak, ami nem túl illendő mindezt egy sötét kapualjban. Ehhez képest egy elegánsnak is nevezhető komornyik és előkelő előszoba meglehetősen szokatlan fogadtatás, amire biztos nem számít az ember lánya csapda gyanúja esetén. Vagy csak túl előítéletes a helyesírás miatt? Mindenesetre megőrzi a hidegvérét és követi a fiatalembert az ebédlőbe megjegyezve minél több részletet és persze az útvonalat. Alighogy belépett már látja, hogy nem Eric várja, bár erre igazán nem is számított, maximum úgy, hogy Eric itt lesz valahol megkötözve. Az már meg sem lepi, hogy mögötte bezárult az ajtó, inkább az, hogy kettecskén maradt ezzel a kopasz férfival. Míg Sally kihívó, de szép és drága ruhái beleillenek a környezetbe, a kopaszé aligha.*
    - Üdvözlöm, már alig várom. Tölthetek Önnek is? Meglepetés? Nem, nem mondott semmi ilyent. Remélem jó meglepetés lesz, azokat szeretem! *Mosolyog rá a férfira vidáman, gondtalanul, és érdeklődőn. Mint az úrinők, akiknek tényleg nincs jobb dolguk, mint hagyni, hogy aktuális kedvenc ékszerészük szórakoztassa és meglepje őket valamivel. Nem tudja, mi ez az egész. A küllem és a modor szöges ellentétben áll a férfinál, de Sally belemegy a játékba, s az asztalhoz lép, hogy töltsön magának. Kényelmes tempóban végzi mindezt, nem sieti el, mintha mindig ennyire ráérne, mintha nem lenne feszült. Ezzel legalább el tudja kerülni, hogy míg vár a mondandó végeztére innia kelljen. Esze ágában sincs inni, ki tudja, mit kutyultak bele?*
    ~ Tehát tolvajbáró ékszerrablásban és -csempészésben.~ *Összegzi magában a hallottak egy részét és benyomását a férfiról. Ahogy a férfi közelebb jön, sejti, hogy valami lesz, ideje mímelni az ivási szándékot: közelebb emeli ajkaihoz, míg a másik kupát a férfi felé nyújtja és már el is kapták a kezét! Ez mondjuk azt eredményezi, hogy a férfinak nyújtott kupa tartalmának csaknem egésze a férfi ruháján és a szépséges kézi-csomózású szőnyegen landolt a kupával együtt. Előbbiért nem nagy kár, utóbbiért annál inkább. Sally mégis nyugodt, s még ha magában érzi is, hogy az adrenalin egyre jobban elönti a testét, elméje hűvösen tiszta maradt. Szabad kezével saját kupáját nyújtja a férfinak és megdöbbentő módon még mosolyog is. Ha iszik a férfi, talán a lehelete is jobb lesz egy fokkal.*
    - Nos, kedves Acham báró, vonakodom teljesíteni a kérését. Egyrészt ez nem az Ön háza, pontosabban szólva Ön nem az igazi Acham báró, bár ezt bizonyára tudja. Azt viszont nem tudja, hogy én a báró régi jó ismerőse vagyok, még egy vadászatról, tudja hogy megy ez! Másrészről, ékszerkereskedelemben olyan járatos személy, mint magasságod, biztosan észrevette hogy nincs nálam ékszer. *Ha eltekintünk az ezüst kerek lemezekből álló övtől igaz is, hacsak nem ruhája alatt rejteget mást, ami furcsa ékszerviselési mód lenne. Egyedül egy medál van a szoknya egy nehezen látható, rafinált zsebébe rejtve egy kis erszény arannyal.*
    - Mindazonáltal hajlandó vagyok szemet hunyni a történtek fölött és nem értesítem se az Adar Ishiri követséget, melynek kiemelt védelme alatt állok, se pedig az Erőd őrségét, amennyiben sértetlenül idevezeti elém Eric Crow ékszerészt. Úgy vélem, a váltságdíjként fizetendő árban is meg tudunk egyezni, de erről csak akkor vagyok hajlandó tárgyalni, ha Crow úr már itt lesz. *Reméli, sikerült meggyőznie, a szorítása kezd zavaróan erős lenni és sajogni kezd a karja. Meg ez a szag! Viszont azt már tudja, hogy a férfi nem tudja ki is Sally pontosan, mert különben sosem közelített volna meg így egy elemi mágust! Ráadásul Sally így kedvére blöffölhet, s az Adar Ishiri duma is megállja a helyét, szemei vágásában, vonásaiban, a henna-mintában megvan mindaz az egzotikum, ami az ishiri nők sajátja. Van benne olyan vér, az biztos. És ha a kopasz fickó zsebek után kutatna a soványabb erszény arany mellett megtalálja az érmét is, amin az al-Khaybarok címere van. Rhajtól kapta Sally, egyszeri, feltartóztatás nélküli bejutást enged neki az ishiri Nagykövetség legmélyére is, de ettől függetlenül Sally kreatívan használja fel sok célra a nem csak úgy osztogatott érmét.*
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Ékes megmentő

    Témanyitás  Eric Crow on 2014-07-13, 18:56

    *Az igaz, hogy volt némi akció Miss Kalózzal, de korántsem afféle, amilyenre a zöld szemű Sally gondol, hanem attól sokkal kellemetlenebb, ámbátor az egy másik történet. Remélhetőleg lesz lehetősége majd elmesélni a feltehetően segítségére igyekvő lánynak, mert úgy fest, több évnyi, már-már azt lehet mondani évtizednyi résen lévő tapasztalat, azért vannak neki is gyenge pillanati, mint például ez is, ahogyan az ábra is mutatja. Éppen elég, ha elvonják figyelmét a levélírás ördöngös, színes sorai, tessék, máris kész a baj, ő pedig úgy dől el az egyik félreeső utca kövén, mint egy zsák gabona. Még hallotta a fogatlan egyik haverjának vonyító röhögését, majd minden kezdett egyre komorabbá, zúgósabbá, majd teljesen reménytelenné válni.
    Nem tudja mennyi ideig volt eszméletlen, de annyi teljességgel bizonyos, hogy ez a fajta alvás sokkal több energiát kivesz belőle, mintha kétszer körbefutotta volna az Alvárost, vagy épp összehozta volna saját kútfőből a hölgynek tervezett levelet. Valószínűleg senki sem szeret pengét fenő hangokra ébredni egy nyirkos, földalatti pincehelyen, ahová a napfény tört sugarai valahonnét visszaverődve nyúlnak csak be. Rémisztő, ahogyan a pince falairól visszaverődő hangok nem nyújtanak támpontot arról, vajon ki, hol és mit fen ilyen serényen, hogy csak úgy serceg az érdes felületen a fémes tárgy. Arra nem gondol, hogy túl sok a feltételezés, mondhatni túl sok a „ha” abban a gondolatmenetben, amit arról gondol, hogy levelét valóban eljutatták e, valóban megkapta e, és remélhetőleg eljön e a kiszemelt áldozat: Sally. ~Hamarabb kellett volna lépni, de nem, mindig csak a munka, a munkába temetkezés, a férfibüszkeség és a nő, ki a múltból felbukkanva segítséget kér, no meg még egy közös akciót egy olyasvalakivel, aki nagy valószínűséggel hallani sem akar erről. Pedig az igazat megvallva Eric nem ismer jobbat, de minderről majd később, ha egyáltalán lesz rá mód, hogy megbeszélhessék.
    Mindig is utálta az undok, földalatti helyeket, mikor kikötözve kellett várnia sorsának beteljesedését. Kezei két régi, de annál szikárabb fémkarikához vannak egy-egy rövid lánccal kötözve, melyet ember eltépni csak úgy nem tud. A pince ódon falai pedig erősek, akár a Vak békában felszolgált Polip pálinka. Lábaival ugyan tudna mozgolódni, de úgy látja jónak, ha nem izeg-mozog, nem akar hangoskodni, pláne feltűnést kelteni.

    Az ifjú hölgy a kapualjban még csak nem is gondolja, micsoda bűnbarlangba érkezett önként és dalolva. A kapu hamarost már nyílik is a túloldalán pedig egy egész szimpatikus fiatalember tartózkodik, rendesen felöltözve, normális megjelenéssel, mintha valami totálisan nem stimmelne.*
    - Már vártuk hölgyem… *invitálja beljebb, akár egy komornyik, és, ha a hölgy beljebb lépett már csukja is az ajtót mögötte.*
    - Crow úr az ebédlőben várja Önt. *mutatja az utat, keresztül az előszobán, mely tele van régi díszekkel, padlózata is nyikorog már, falait szőnyegek és elegáns, bizonyára nagyon drága matériák borítják. Amennyiben nem járatos erre Sally, úgy nem is igazán hallhatott erről a házról, melynek tulajdonosait csupán az év néhány napjában látni errefelé. A kintről beszűrődő napfény erősségét itt-ott a falon lévő gyertyák és mécsesek fénye erősíti föl, a dekoráció mellett természetesen a berendezésről is ejteni kell néhány szót. Gyönyörűen megmunkált székek és asztalok, melyek igazodnak a ház tekintélyes méreteihez, igényes megjelenéséhez és stílusához. Az ebédlőbe érve azonban nem az vár a hölgyre, aki korábban ígérve lett neki.
    A kandalló előtt, egy széles vállú, jól megtermett kopasz férfiember áll háttal az érkezett lánynak, valamit nagyon méregetve a kandalló tetején lévő képek között. Úgy fest, mintha új lenne neki az, amiket itt lát, valószínűsíthetően nem ő lesz a házhoz tartozó elegáns úr.*
    - Oh, üdvözlöm, kérem foglaljon helyet, Crow úr hamarosan megérkezik, de addig is, igyon egy italt hölgyem. *int a szolgálónak, ki seperc alatt behúzza a kétszárnyas faajtót, majd ezután a kopasz ipse határozott kézmozdulattal mutat a kerek asztal közepén helyet foglaló poharakra és kancsóra.*
    - A nevem Albert Acham báró. *mosolyodik el foghíjasan, szemtelenül nem törődve azzal, hogy kilóg a lóláb, ami a nevét illetően nagyon látszik. az öltözéke abszolút nem illik a tősgyökeres polgári berendezésű házhoz a maga csavargó jellegével, és külcsínre sem valami bíztató a rendezetlen borostával és heges arcával.*
    - Eric nem mesélt a meglepetésről, amit Önnek tartogatott? *érdeklődik továbbra is szélesen vigyorogva, miközben kitölt két pohárba valamiféle bornak látszó italt.*
    - Tudja mi üzlettársak vagyunk, én és a családom ékszerekkel kereskedünk már generációk óta és most, hogy eme remek ékszerésszel Crow úrral megegyezésre jutottunk, volna egy ajánlatunk Önnek. *ha tudná kivel kezdett ki, valószínűleg nem ilyen átlátszó, bugyuta történettel hozakodna elő… bár kitudja.*
    *Tesz néhány lépést a nő felé, kezében az itallal, amit le is helyez az asztalra.*
    - A jól bevált receptet követjük, ő ékszereket készít nekünk, mi pedig jutányos áron túladunk rajta… persze mindehhez ki kell alakítanunk a megfelelő vevőkört is. *csavargó kinézete ellenére egész jól bánik a szavakkal, látszik, hogy nem ma kezdte, na, de azért ilyen szemérmetlen szemtelenséget, hogy ő lenne a báró…*
    *Lassan, de biztosan egy méteres távolságon belülre kerül, mikor az egyik pillanatban erősen ragadja meg Sally karját, azt gondolva egy csemege husi akadt így elsőre a horgára.*
    - Pakold ki az asztalra az összes ékszeredet, ami nálad van, ne mondjam kétszer… *lehelete büdös, akár egy pöcegödör, szorítása erős, gyönge nők már feladták volna és halálra rémülve pakolnák drágaköves láncaikat nyakukból és karjaikról.*
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    A csalfa és a dehogynem lázas :P

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-07-13, 15:37

    - Mindig is tudtam hatni másokra, hogy az én problémám fontosabb a sajátjuknál. *Vigyorog szélesen, amolyan Astartésan, de persze nagyon hálás Deirának, hogy saját maga jött el, nemcsak küldött valami általános gyógynövényes főzetet, hogy azt tukmálja bele Larethbe.*
    - Ugyan! Egyrészt nem vagy halálos beteg, hogy olyan nagy megmentésbe kellett volna most fognom. Másrészt te lehet a lelkemet mented meg. Ha egyszer eljön az idő, hogy az Istenek elé álljak, a számos elkövetett rossz ellenében egyedül téged tudlak csak felhozni, szóval igazából szívességet teszel valahányszor kedveskedhetek vagy menthetlek. *Persze csak ha eltekintünk attól, hogy Larethtel való ismeretsége is egy kellemes vállon-szúrós elrablással indult. De hát ez mellékes, remélhetőleg az istenek is így látják majd.
    A könyvinstrukciókra csak bólint. Biztos kacifántos címe van, ráadásul elfül, amit Astarte úgy sem ért, ezért könnyebb volt Larethnek így meghatározni a pontos koordinátákat, hol találja majd. Azért biztos, ami biztos, két könyvet is felhoz, jobbról meg balról is a második könyvet. Lusta lenne kétszer fordulni. De olvasnia nem kell, Lareth alszik, s Astarte csak akkor kelti fel kicsit őt, mikor kész lesz a leves és azt melegen kell elfogyasztani. Azután gondosan visszatakargatja a fiút, még saját takaróját is ráteríti, majd gyors cicamosdást követően átöltözik munkához. Fegyverek a helyükön, még hamar ellenőrzi, hogy az összes ablak és ajtó zárva van, s utoljára még felfut az alvó Lareth-hez. Jelenleg örül, hogy alszik, így minden korábbi fogadalma ellenére, hogy megtartja a távolságot tőle, tud lopni egy leheletfinom csókocskát az ajkairól. Csak gyógypuszi, meg hogy jó színben tűnjön fel az istenek előtt, mondja magának. Csak teste tiltakozik, többet akar, többet is mint egy csók, a Larethben valahol legmélyen, legbelül elrejtett tüzes férfit szomjazza egész teste, hogy lázasan ne az ágyat nyomja, hanem őt nyomja az ágyra, őbelé meg tövig... Fene bele, hogy ilyen fontos számára ez az elf, akivel nincs közös jövőjük! De most irány a munka, el kell sikálni ott is a problémát, hol volt eddig? Utána még lehet benéz Deirához, de az már csak holnap lesz. Jól bezárja az ajtót, egész pontosan nagyon rázárja Larethre a házat, még ha ez csak ideig-óráig tartaná vissza azt, aki be akar menni.*
    ~ Vajon kellett volna vért vennem tőle? De olyan sápadt-színtelen meg gyenge...~ *Ajkába harap és sietősen szedi lábait a Vén Csónakos felé, remélvén, minden rendben lesz. Még aznap lefizet egy utcakölyköt, hogy figyeljen a házra, megy-e oda valaki?*
    avatar
    Lareth Yrell L`danael

    IC hozzászólások száma : 54

    A csalfa és a dehogynem lázas :P

    Témanyitás  Lareth Yrell L`danael on 2014-07-13, 15:05

    -Meglepődtem, amikor megláttam. – tekint Astartére. – Elvégre…eléggé elfoglalt.
    Bágyadtan elmosolyodik a természetesen érkező válaszra.
    -Sokszor megmentetted már az életem. Sokkal tartozom neked. – nem tud eléggé hálás lenni neki ezért.
    Sosem szeretett másoktól függeni, mégis az utóbbi időben jóval többször kellett ezt átélnie.
    -Hagyd. Kérlek. – szólal meg halkan. – A néni minden percben itt fog lebzselni és nem fog békén hagyni, aztán meg nem tudjuk kirakni innen.
    De úgyis tudja, hogy hasztalan lesz. Még a földszintre sem tud lemenni, segítség nélkül, nem hogy felállni újra és elkészíteni a levest.
    -Harmadik sor, második könyv. – nem jut eszébe a cím, az pedig már komoly gond.
    Mire válaszolna, addigra a lány már lelépett a szomszédhoz. Tudja, hogy megbántotta, ismeri már annyira. De csak ennyi jut el most hozzá. Összehúzza magán a takarót és bámul maga elé, majd eldől ismét. Sokkal jobb így.
    Visszaalszik, és csak kicsit nyitja ki a szemeit, mikor Astarte rákérdez, visszaérve.
    -Köszönöm… meg… menj csak… - ismét a pincében érzi magát és visszaalszik, még jobban magára húzva a takarót.
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Ékes megmentő

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2014-07-12, 11:01

    *Határozottan kezd egyre mérgesebb lenni Ericre. Igaz, nem akarta többet látni a férfit és ez még most is így van, de attól még elvárta volna az esdeklő bocsánatkérést. Már aznap este, de legkésőbb másnap. Ehhez képest hetek telnek el és még egy száradó gazzal sem állt elé Eric, hogy annyit kinyögjön "Bocsi". Hát hol maradnak az ajándékok, a zavarba ejtően nagy virágcsokrok, ékszerköltemények, egyszemélyes majd teljes zenekaros szerenádok az ablaka alatt? Elején úgy volt vele, ha Eric elég bűnbánó és utána eléggé imádja őt, akkor kis kéretés után - elvégre nőből van Sally és a kéretés íratlan szabály - hajlandó lesz megbocsátani. De most már nem fog megbocsátani.*
    ~ Persze, kihancúrozza magát Miss Kalózzal, aztán jönne majd hozzám vissza! Még mit nem!~ *Füstölög magában, mialatt csomagolja el cuccait. Ez már a vége. Felszámolja Alsónegyedi lakhelyét, úgy is csak bérelte, inkább átköltözik a Mulató- és Kikötőnegyed határára. Ott aztán van pezsgés nappal meg éjjel is, s erre van neki szüksége. Holmija nagy részét már átszállíttatta, most már csak átnézi a házat, maradt-e valami itt, ami az övé? Már lép ki a házból, mikor az üzenetet vivő fiú megjelenik. Látja a borítékon, hogy Eric írása az.*
    ~ Mindig is tudtál időzíteni..~ *Magában mosolyog, de kívül nem, csak komoly képpel fizet a küldöncnek. Ha csak öt perccel később ér ide, Sallyt már nem találja itt és sosem ér el hozzá a bocsánatkérés. Még ott a küszöb után, a bejárathoz vezető lépcsőfokokon olvassa el a levelet. Ahogy indul a levél, Sally arra gondol, élőben remélhetőleg ennél mívesebben adják majd elő a bocsánatkérést. Ez így száraz, unalmas, élettelen, következésképpen Sally utálja. Már az is megfordult a fejében, hogy a kéretést már most elkezdhetné, egyszerűen nem jelenik majd meg, hadd küldjön Eric még szebbnél szebb leveleket. Aztán elér tekintete ahhoz a kirívóan másféle íráshoz. Ugyan igyekeztek nagy gonddal hasonlóvá tenni, de a részleteiben nem stimmel. S Eric biztosan nem vétene ennyi hibát egyetlen sorban, miközben előtte-utána egy hiba sincs. Egy kaján gondolat erejéig reméli, ez az üresfejűségre utaló kiegészítés Shawnától származik.*
    ~ Lám-lám, megint bajban?~ *S megint neki kéne megmentenie? Semmi kedve. Majd Shawna megmenti Ericet. Összetépi a levelet, s a földre ejtve apró darabkáit elindul új otthona felé...

    ...Ugyan a levelet megsemmisítette, mégis tisztán emlékszik minden sorára, de legfőképpen a találka helyszínére és időpontjára. Bosszantó dolog. El akarta felejteni, oldja meg Eric meg imádott kis kalózkapitánya a dolgot, sétáljon csak az a ripacs nőszemély a nyilvánvaló csapdába. Meg is érdemelné.
    Fogalma sincs, mi hozta végül őt ide. Új otthonában pakolgatott ki és Cessi olyan vádlón nézett rá sárga szemeivel követve őt minden helyiségbe, hogy Sally végül sóhajtva megadta magát.*
    ~ Ilyen dögösen is ritkán sétáltak még csapdába. Legalábbis szándékosan.~ *Szórakoztatja magát a gondolattal. El akart menni Eric egyik lakásába, valamelyikben tuti ott van Kutyafüle is, ha nem a férfival volt a valószínűsíthető elrabláskor. De végül nem hozta, egy számszeríjásznak első dolga lenne leszedni egy akkora harapó jószágot, s bár a gazdáját nem kedveli Sally, de a kutyát igen. Így hát jött egymaga. Nem derítette fel előre a terepet, nem is valami háztetőn leselkedve várakozik. Úgy tesz, mintha minden rendben lenne a levéllel, és szépen kiöltözve sétál a meghitten félreeső, barátságos kis ház elé. Sally könnyű nyári cipellőt visel lábain, s legalább combközépig felhasított mélykék szoknya alól minden lépésnél kivillannak hosszú lábai, melyen csábítóan tekeregnek a henna-minták. Ez a lába ki-kivillan, de elrejti a bő szoknya a másik combra erősített kis pengét. Látszólag nincs nála fegyver, elvégre ő egy ékszerésszel vagy a szeretőjével jön találkozni. Nem tudja, mit tudnak az elrablók, de bízik benne, hogy Ericből nem szedték ki, hogy mire is képes Sally. Valamiért abban is bízik, hogy Eric még él. A csípőig érő szoknyán díszövet visel, kerek ezüst lemezekből állót, s fölötte fekete fűzős ruha emeli ki bájait úgy, hogy az bizonyosan kedvére való lett volna Ericnek, ha látja. Biztosan kedvére való lesz az elrablóknak is, hát még ahogy buján a bal keze mutatóujja végétől felkanyarog a henna-minta a vállára, majd lefele indulva a fűzővel felpolcolt finom tapintásúnak tűnő mellére fut és folyatódva eltűnik a fűző alatt, hogy majd a combbon bukkanjon fel újra. Addig ki tudja, miféle utat jár be! Ébenfekete haját kibontva hordja tudván, hogy különösen szép arca ilyen körítésben mutatkozik meg a legelőnyösebben. Ékszerek ugyan nincsenek nála, de ruhái anyaga, bőre finomsága, haja puhasága és fénye, közvetlen közelében érezhető enyhe mandulás illatú parfümje jelzik, hogy gazdag nőről van szó, amilyent remélhetőleg várnak. Gazdagot és védtelent.
    Finoman ringó csípővel sétál a kapu elé, felpillant a kétszárnyú nagy faajtóra, ami mögött a hűs kapualj húzódhat. A ház csinos, szépen faragott díszítés látható a kapu és az ablakok körül is. Már-már olyan csinos, hogy elgondolkodtatja az embert, gonosztevők miért ilyen helyet választanak helyszínnek? Aztán lenyomja a mívesen kovácsoltvas kilincset, húzza az ajtót maga felé és belép rajta, remélvén, hogy mindenre felkészült...*
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Ékes megmentő

    Témanyitás  Eric Crow on 2014-07-07, 18:18

    *Sosem tartotta magát a nagy, színes tollal pergamenre vetett, hímes-hámos szavak emberének, sokkal inkább gazemberének, de komolyra fordítva a szót, mindig közelebb állt hozzá egy jó időzítés, egy hatásos belépő, vagy nyomatékos cselekedet. Ellenben, ha ezek nem is mindig jöttek azonnal, azért azt el lehet mondani, hogy tetteit mindig határozott akciók vezérelték. Most azonban valahogy mégis csak úgy döntött, hogy papírra veti érzéseit, melynek legjobb helye a megírásra nem máshol lesz, mint egy csendes környék nyugodalmas parkjában. A papíroson eleddig csupán a biztos dolgok szerepelnek, mégpedig a kivel, hol, mikor és természetesen a bocsánatkérés legegyszerűbb, amolyan Ericesen lényegre törő minden sallangot mellékelő invitálása. A levélben gondosan kihagyva azt az egynéhány, feltehetően az egész délutánja rámenésével járó, nehezen megszülendő bocsánatkérő sort.
    Nem vár túl sokat az indulással és az igazat megvallva még ki sem nagyon csípte magát, hisz a randevút a csillagfényes estébe tervezte, gondolván minden simán megy majd az írással. Persze, ha mindez ilyen simán menne, akkor őt nem Eric Crownak hívnák… Nem is telik el túl sok idő az utcára lépését követően, mikor egy ötlet eszébe jutását követően máris előveszi a levélkét zsebéből, és szépen gondosan megkezdi a mondat előkészítését. Illetve csak kezdené, mert kellemes gondolataiból egy kopasz, szolidan fogatlan, kést rántó ipse vicsorgására lesz figyelmes közvetlenül vele szemben. Még csak pofát sem tud vágni az esetet kommentálva, mikor érkezik felülről egy jókora háló, minek a sarkain lévő súlyok azonnal a földre kényszerítik, majd fel sem ocsúdva a történések sodrásából, máris elegánsan kupán vágják, minek hatására rövid úton elalél.
    Mozdulni nem bír, bár hangfoszlányokat és visszhangos hangokat még igen, melyek szerint jó kis csapdát állítanak a megbeszélt helyen a gyanútlan nőnek, kivel ez a jómadár találkozni szeretett volna. Biztos jó gazdag lehet az is, akinek írt, elvégre egy ékszerésznek nincsenek szegény ismerősei… jut erre a felettébb logikus következtetésre valamelyik lesből támadó.

    Ezután nem sokára levél érkezik Sallyhez, melyben kissé eltérő tintával, de egy találkozó helyét írja le neki a férfi, kitől bocsánatot vár a múltkori eset miatt. Egy kissé furcsa lehet a tinták és az írás néminemű eltérése, a helyesírási hibákról már nem is beszélve, de legalább a levél szép és az előre megcímzés miatt célba ért levél az értékelendő lehet a későbbiekben…*
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    A csalfa és a dehogynem lázas :P

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-07-01, 22:30

    *Tehát mindig vigyáznia kell magára Larethnek. A hír sokkolja Astartét. Ugyan számított erre a válaszra, mégis mást remélt. Nem jellemző rá a bűntudat, a lelkiismeretfurdalás. A többszáz év alatt ez nem alakult ki benne - csak bátyjával kapcsolatban -, s nagyon furcsa, de leginkább kellemetlen érzés. És nemcsak a kényelmetlenséggel van a gond, hanem hogy tényleg zavarja, hogy miatta baj történt, amit nem tud most egy szokásos vállrándítással elintézni.*
    - Majd melengetlek én! *Vigyorog Larethre, mikor Deirával egyszerre vágják rá a hidegfürdőt. De miért vonja el az ő ezüsthajúja a kezét?*
    - Mit tudom én. Azt a sok dolgot, amit Deirának is intéznie kell szerinted ahelyett, hogy eljöjjön segíteni. *Erre legalább tényleg tudja könnyedén rándítani a vállát. De nem úgy a baráti, testvéri gesztusra, érintésre. Egy ilyen vallomás után pont nem ilyenre vágyna. Fogalma sincs, hogy történhetett köztük ennyi csók már. S hirtelen nem is jut eszébe, hogy mikor és hogyan csattant el az az első csók? Biztos nem Lareth adta...*
    - Hát hogy te élsz, azt nyerjük! *Feleli a legnagyobb természetességgel, mintha ez evidens lenne. Tudja ő, hogy csak egy kaland Larethnek, még ha ezt a fiú nem is ismeri be. Még. Nem zavarná alapvetően, ő mindenkinek csak egy rövidebb-hosszabb kaland. Nem az, akit elvesznek, akit be lehet mutatni szülőknek, aki egy nemeself mellé való, méltó. Másnem majd Astarte halála után keres egy jóravaló feleséget magának Lareth.*
    - Helyes beszéd! Ennek érdekében én most megyek is a szomszéd nénihez, hogy készítse el a levest. Talán vissza tudom tartani attól, hogy átjöjjön meglátogatni. Tudod milyen! Valahányszor meglát vagy szóba kerülsz, megjegyzi, hogy bárcsak fiatalabb lenne úgy ötven évvel! *Mosolyog szélesen Larethre nem mutatván, hogy fáj neki a fiú viselkedése. A várt viselkedés hiánya.*
    - Melyik könyvet hozzam majd fel neked visszafele jövet? *Érdeklődik felállva az ágyról és indul az ajtó felé. Ott áll csak meg, már félig a küszöbön és lazán hátrapillant válla fölött.*
    - Hé! Bocs, hogy miattam beteg leszel mindig... vagy sűrűn... vagy könnyebben, na érted! *S választ sem várva, már kint is van és becsukja maga után az ajtót. Ő is érzi, hogy nagyon suta, szerencsétlen volt ez a lazának szánt bűnbánat. Annak viszont örül, hogy Deiráék leléptek. Így legalább míg átér a szomszéd nénihez megengedhet magának egy szomorú arcot, amit tényleg érez. Mire bekopog a szomszédban arra jut, hogy megtartja még ezt az arcot. Kényelmes, mert tényleg fáj a szíve és újra kell gondolnia a kapcsolatát Lareth-tel. Nem kellett volna ennyire közel engednie magához. Márhogy a lelkéhez. A testéhez nem tudta elég közel engedni, márpedig az istenek a tanúk rá, nem Astarte volt az, aki ellenkezett. Így nemcsak kényelmes a szomorú arc, hanem eldöntötte, hogy hasznos is. Sokkal segítőkészebb a szomszéd néni. Látva Astarte szomorúságát nyilvánvalóan "beteg legénye" miatt, ahogy megnevezte a néni, még lányra is fog főzni. Tiszta haszon!
    Ha Lareth mondott könyvet, mit kér, akkor azzal együtt tér vissza Astarte.*
    - A leves kicsit később lesz kész. Egyébként éjszakára sajnos magadra kell, hogy hagyjalak. Keresni fognak már engem. *Igazából már most is kereshetik, s nem meri tovább kockáztatni a fiú életét, de ezt nem kötheti az orrára.*
    - Megleszel? Áthívjam a nénit?
    avatar
    Lareth Yrell L`danael

    IC hozzászólások száma : 54

    A csalfa és a dehogynem lázas :P

    Témanyitás  Lareth Yrell L`danael on 2014-07-01, 16:20

    Látja Deira kutató pillantásait. Mintha a lelkébe látna. Zavartan süti le szemeit. Hagyja, hogy megvizsgálja, azon pedig elmosolyodik, amikor Astarte csakazértis üzemmódba lendül. Sosem fog megváltozni. Elkomolyodik, mert erről eszébe jut más.
    -Rendben, nem fogok lemenni. – feleli halkan, mosollyal.
    Tudja, hogy a válasz az lesz, hogy ez a betegség tartósan fog visszajönni. Nem is fog meglepődni rajta.
    Nem válaszol azzal kapcsolatban, hogy megfőzze-e. Ahhoz most tényleg gyengének érzi magát.
    Szinte egyszerre válaszolhatják Deirával, hogy hidegfürdő. Utálja.
    A betakargatásban segít, a többiben azonban hagyja Astartét. Szomorúan nézi, ahogy a kezét fogja meg. A csókra elvonja a kezét.
    -Milyen sok dolgot? – kérdez vissza, de megakad a többiekben, amikor hallja a kifakadást. Kutatón tekint a szemeibe.
    -És azzal mit nyerünk? – szemeiben hála és szomorúság vegyül. Astarte sosem fogja úgy szeretni. De nem is akarja, hogy megváltozzon.
    -Meggyógyulok. – simít végig az arcán, ez a simogatás azonban sokkal inkább baráti, testvéri. Ha csak ez kell Astartének, akkor megkapja. Nem szeretné elveszíteni, de másképp gondolkodik a kapcsolatokról.
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    A csalfa és a dehogynem lázas :P

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-06-16, 22:28

    - Hát ez dilemma, melyiket válasszam a két lehetőség közül. De ha akad valami fiúsabb megszólítás, nyugodtan élj vele! *Első mondatot elgondolkodva mondta Deira szavaira, de az utolsó már Durennek szólt. Nem érzi magát se hölgynek, se kisasszonynak, s talán azért is zavarja, ha így hívják, mert gúnyos viccként hat rá ilyent mondani.*
    ~ Tényleg megszólítás- és teljes név mániások. Képes végigmondani Lareth hosszú nevét, mintha több Lareth tartózkodna a szobában, hogy egyértelműsíteni kellene.~ *Csak magában csóválja a fejét. Ellenben kellett neki a nyakát nyújtogatnia, mit csinál Deira, mert máris leckéztetés alá veszik. Magát csak azzal nyugtatja, hogy biztos elég jól lehet Lareth, Deira ezt biztos látja, különben nem állna neki ilyennel húzni az időt. Tengernyi és még annál is több idejük van az elfeknek, de azért nem életképtelenek és nem hülyék.*
    - Ezt tudom, ez citromfű... Ez... apróbobor...botor... szóval tüdőfű. *Vágja ki magát, majd a harmadiknál, a medvebogyónál csak nemlegesen megrázza a fejét, hogy hamvasszőke tincsei csak úgy ide-oda himbálóznak. Ezzel az illattal még nem találkozott.*
    - Reggel-délben-este három csepp meleg teába, értem! *Bólogat rá Deira utasításaira és a végén sandít Larethre komolyan, ám mégis mosolyogva.*
    - Hallod? Semmi séta a földszintre! Le merem fogadni, hogy könyvért indultál, de inkább mondd melyik kell, és felhozom. Még fel is olvasom, legyen bármilyen unalmas. Kis szerencsével te alszol el előbb, nem én. *Tud ő áldozatokat hozni, ha szükséges és ha olyan kedve van! Mikor megtudja, hogy mi Lareth baja és hogy nem új-keletű a dolog, csak egy pillanatra látni egy röpke elsápadást rajta és szemeiben az önvádat. Mindkettőn hamar úrrá lesz.*
    ~ Tehát ennek is én vagyok az okozója. A pince... beteg volt ott is és sérült. Aztán idefele jövet felmentünk a hegyekbe, nem volt elég meleg a barlangban, meg vastagabb sálat kellett volna vennem neki.~
    - Ez... később is előfordulhat? Mármint ha most felgyógyul, egész hátralévő életében vigyáznia kell, ha ilyen hűvösebb helyen él? *Kérdezi aggódon, és a leves említésekor nem bírja ki, hogy el ne vigyorodjon.*
    - Ha nem akarjuk, hogy a gyomra is meggyengüljön, nem készíteném el. Ő szokott főzni. Ő tud főzni. *Világosítja fel Deirát, hogy a konyha nem Astarte birodalma. Legfeljebb csak a késes-fiók.*
    - Oké, majd kiudvarolom a szomszéd néninél, hogy készítse el. *Futja át a receptet, és minthogy bonyolultabb egy szendvics készítésénél, jobb is, ha Astarte nem mélyed bele.*
    - Ha láza lesz, meleg vagy hideg fürdőt inkább? *Kérdezi még, mikor Deira távozni készül, s ez még eszébe jutott. Nem akar a gyógyszer ellenében tenni.*
    - Köszönöm, Deira! Nagyon-nagyon köszönöm! Durennek meg Hanniennek is. *Már a száján volt, hogy puszilja őket, de rájött, ettől lehet szegény elfek csak hideglelést kapnak. Megbízik bennük, így nem kíséri ki őket, úgy is jobban érdekli őt most Lareth. Deira korábbi helyére ül le az ágy szélére és segít betakargatni a fiút, magához kaparintja az elf egyik kezét és ajkaihoz vonva csókot nyom rá.*
    - Bizonyosan azért adtak az istenek az elfeknek olyan hosszú életet, hogy azt a sok dolgot legyen idejük elintézni és csodákat tehessenek. *Az elsőre talán hálátlannak is tűnő szavak után halkabban folytatja, csaknem olyan halkan, ahogy a fiú beszél.*
    - Hívtam, mert féltem, hogy ugyanezek az istenek el akarnak venni tőlem. És én ebbe nem egyeztem bele. Nem, nem történhet meg az ilyen, nem fog megtörténni. Még jó darabig nem. Én akarok előbb elmenni, világos? Úgyhogy tessék ehhez tartani magad és meggyógyulni! *Kicsit szorít a fiú kezén, de nem fájón. S ahogy felpillant Lareth szemeibe, talán rá is jön az elf, hogy Astarte a szemeibe gyűlni akaró könnyeket próbálja elfojtani, s önkéntelenül is, észrevétlenül is szorított ezzel a fiú kezén. Azért is suttog, mert tudja, hogy hangja megremegne.*
    avatar
    Lareth Yrell L`danael

    IC hozzászólások száma : 54

    A csalfa és a dehogynem lázas :P

    Témanyitás  Lareth Yrell L`danael on 2014-06-16, 21:33

    Meghajolna az elf nő előtt, szédülése azonban nem engedi és állapota sem. Csendben bólint csupán.
    Astarte közelsége, fogása… ~Miért olyan nehéz?~ nyel egyet.
    Hagyja, hogy megvizsgálja Deira, a találgatásnál csak figyel, és pislog, hosszúakat.
    -Tüdőgyulladás? – kérdezi halkan. Akkor ezért volt olyan nehéz a mellkasa.
    A levesre elfintorodik. Borzalmas íze van, otthon is azt kapta, ha beteg volt.
    -Nincs más? – felköhög ismét.
    Bágyadtan nézi, ahogy Deira távozik. Érdeklődve néz Astartéra.
    -Miért hívtad? – nagyon halkan kérdezi. – Sok dolga van… csoda, hogy eljött.
    Keze a takaró után tapogat, magára akarja húzni.
    avatar
    Deira Enyras

    IC hozzászólások száma : 67

    A csalfa és a dehogynem lázas :P

    Témanyitás  Deira Enyras on 2014-06-16, 21:23

    Mosolyogva megy Astartével. Amennyit megismert belőle, az örök vidámság egyik jelképe lehetne. Míg a fiú csendes. Túlságosan is. És érzi, hogy nem Astarte nyomja el, sőt.
    -A megszólítás nálunk fontos, kérlek, nézd el neki, hogy a kisasszony vagy hölgyem mindenképpen mögötte lesz. – felel, még mielőtt Duren válaszolna.
    Mély levegőt vesz, majd lélegzi ki, halk, hosszú sóhaj kíséretében, ahogy látja kettejüket. ~Min mehettek keresztül?~ Kedvesen mosolyog Larethre, s megy mögöttük. Az egyik őr megáll a bejáratnál, s csupán Duren jön kíséretnek. A segítség nyújtását abbahagyja, ahogy látja, a lány mennyire magához vonja a fiút. Fent háttérbe húzódik, de készen áll.
    -Köszönjük a kedvességed, Astarte. Még nem tudom, ahhoz szükséges megvizsgálnom Lareth Yrell L´danaelt. Leülök ide, ön mellé, ha nem zavarja.
    Kitapintja a pulzust, majd elkezdi tovább vizsgálni. Elgondolkodva pillant fel a fiúra. ~Ez nem egy szimpla megfázás. A lélek is fázik.~
    Nem otthon van, hogy a lélek tanácsadója is legyen nyíltan. Ám nem engedheti meg magának, hogy figyelmen kívül hagyja. Hosszasan vizsgálja, miközben kettejüket is figyelgeti. Végül Durenre tekint, aki ért a szóból és távozik.
    Az ölébe veszi a dobozkát és az egyik fiolába cseppeket kezd önteni, különböző fiolákból. Mindegyiket odatartja Astartéhez, hogy megszagolja, megnézze.
    -Ez milyen kivonat? – minden esetben megkérdezi.
    -Ebből reggel, délben és este három cseppet tegyetek meleg, de nem forró teába. Feküdj, és igyál sokat.
    Becsukja a doboz fedelét, átadja a fiolát Astartének.
    -Tüdőgyulladása van, és nem tegnap óta. Ez az időszak kedvez ennek a betegségnek itt, főleg azokra hat, akik nem itt születtek, ők már edződtek. Lareth esetében azonban a korábbi dolgok is hozzá segítettek. A tüdeje meggyengült, vigyáznia kell rá.
    A másik témára nem most fog rátérni, ahhoz mindkettő kell.
    -Magatokra hagylak. Feküdni és aludni. Meleg levest ehet legfeljebb. A Liahann leves a legjobb most a számára. Tudod, hogyan kell elkészíteni? – tekint Astartére.
    Ha nem tudja, akkor felírja a számára.
    -Jobbulást és pihenjen sokat. Három nap múlva, hajnalban jövök.
    Kecsesen feláll, meghajol.
    -Nem szükséges kikísérni. Minden jót.
    Halk surranással távozik. Kint sóhajt egyet és fejét csóválja.
    -Fiatalok…
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    A csalfa és a dehogynem lázas :P

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-05-31, 21:41

    - Csak ha lehet járőrözni is! Az egy helyben maradás nem az én kenyerem. *Talán Duren és Hannien ezt megkönnyebbülve hallja, mert ha Astarte beállna közéjük, biztosan sorba állnának Deiránál fejfájás elleni főzetért.*
    - Köszi, szóval Duren! És Astarte, semmi hölgyem. *Így neki mondja el az útirányt, miközben a hideg rázza ki a hölgyezéstől. Jó hogy nem kisasszony! Hát úgy néz ő ki? Nem beszélve tíz perccel ezelőtti vizes-csapzott állapotáról.*
    - Emlékszel Deirára ugye? Mikor ide jöttünk Ederthinbe, akkor is ő ápolt. Ügyesebb nálam, ő pikk-pakk meggyógyít, mielőtt annyit mondanál, hogy Karmos skarlátpotrohos szúnyog! *Duruzsolja még ekkor mosolyogva Larethnek, s nem hagyja, hogy Hannien vagy Duren segítsenek. Akkor sem, mikor érzékeli Lareth megfeszülését, hogy nem akarja őt. Igazság szerint annál inkább fogja a fiút, annál inkább öleli. Nem állíthatnánk, hogy sejti, hogy a fiú lelép, ahogy jobban lesz, ahogy fürgébben tud a bejárat (és egyben kijárat) felé szökkenni, inkább csak nem hagyja, hogy a lelke távolodjon tőle. Ha kell, ráerőszakolja magát. Sárfiú vagy sem, az ővé.*
    - Ugye, jól lesz? Hamar? *Csak akkor engedi el a fiút, mikor sikerül leültetni valahova, s csak Deirát engedi közelebb.*
    - Csüccs csak oda le, fiúk! Aki éhes-szomjas, nyugodtan szolgálja ki magát a konyhából, mintha otthon lennétek. *Szól a két testőrhöz a maga közvetlen és legjobb szándékkal is csak kissé nevezhetően udvarias stílusában. De igazán nem tekint rájuk. Bánja is ő, mit csinálnak, Astarte jelenleg kíváncsi csintalan gyerekként ott nyújtogatja a nyakát Deira mellett és lesi, mit csinál az ő sár-elfével.*
    avatar
    Lareth Yrell L`danael

    IC hozzászólások száma : 54

    Re: Alsónegyed nem nevesített utcái és lakóházai

    Témanyitás  Lareth Yrell L`danael on 2014-05-31, 21:04

    ~Már csak pár lépés…~ több az, de most ennyinek látja.
    Majd elalszik valahol, vagy nem tudja. Most nem akar itt lenni és nem is akar visszajönni. Neki itt már nincs helye.
    Az ajtó hirtelen nyílik ki, ő pedig döbbenten néz rá. Majd a többiekre is, akik bejönnek. A hideg végigfut a hátán, nagyon is emlékezteti ez őt arra, ahol… ~Deira?~ Nem érti az egészet, csak a két egyenruhást látja, nagyon rossz emlékeket hozva fel benne. Nem akar sehova sem menni velük. ~Nem fogsz tudni velük itt tartani.~
    Nem válaszol semmit. A jelenet rendezés nem az ő asztala, hagyja, hogy visszavezessék a szobájába vagy a nappaliba. Csupán szomorú arca és zavart tekintete mutatja, hogy nem akarja és nagyon nem is tudja, mi történik. A szívével van elfoglalva, ami nagyon fáj. Nincs ereje beszélni. Astarte érintésére azonban érezhetően megfeszülnek az izmai, mintha nem akarná, hogy hozzáérjen, amit most nagyon is igaznak érez.
    ~Majd holnap elmegyek…~ reméli, hogy az elf nő nem marad itt a két kísérővel egyetemben. És addigra… beletörődően hagyja, hogy a pulzusát kitapintsák, nem fekszik le, mert tart attól, hogy akkor kiborul, inkább csak ül. Ha hagyja, hogy megvizsgálják, annál hamarabb elmennek.
    A láza visszatért és főleg a szív gyengesége, mit Deira kivehet.
    avatar
    Deira Enyras

    IC hozzászólások száma : 67

    A csalfa és a dehogynem lázas :P

    Témanyitás  Deira Enyras on 2014-05-31, 20:37

    -Ezt aláírom. – nevet fel. Naram kibírhatatlan volt, míg gyógyulgatott. Trükköket kellett bevetnie, hogy annyit pihenjen, amennyi szükséges.
    A gyanakvó kérdésre csak egy fél szemöldök felvonás és mosolygás a válasz. Látja amit lát és az nem a testvéri szeretet.
    -Tudják mit kell tenniük. – biccent egyet. Rezzenéstelen arccal megy a két őr.
    -Csak nem felcsapnál őrnek? – amilyen nyughatatlan jellem Astarte, bizonnyal nem tudnák foglalkoztatni, feltételezi, hogy a zavarát akarja palástolni.
    -Duren, hölgyem. – tekint hátra egy pillanatra az őr. – Igen, hölgyem, úgy lesz.
    Előre engedik Astartét és Deira előtt megy be Duren.
    Amit lát, nem éppen az, amire számított. Csendben várja, hogy mi lesz a vége. Valami nagyon nem jó itt. Ennyire beteg lenne? Aggódni kezd és közelebb lép Larethez.
    -Deira vagyok, azért jöttem, hogy segítsek meggyógyulni. Hannien és Duren segítenek visszamenni. Jobb, ha most pihensz.
    Reméli, hogy van még annyira a fiú… férfi magánál, hogy értse őket. Közben azért figyeli, hogy minél többet tudjon meg az állapotáról.
    -Megnézlek, hogy vagy, ha megengeded. – ha eddig minden rendben megy, akkor a dobozkát a közelbe teszi le és akár fekszik, akár ül Lareth, megfogja a pulzusát.
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    A csalfa és a dehogynem lázas :P

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-05-25, 19:06

    - De a gyógyító férfiak a legrosszabb betegek, nem igaz? *Nevet jót Deira válaszán. Úgy tudja, az ő bátyja gyógyító. Lehet őt is oda kéne cibálni Larethhez? Na majd ha kell erősítés, akkor visszafut érte.*
    - Ki mondta, hogy el akarom kápráztatni? *Kérdez vissza gyanakodva, mert erről szó nem volt, csak arról, hogy Lareth is jót nevetne a habos-babos ruhás Astartén. Bár tény... valahol szeretné elkápráztatni, mert... mert... mert csak.
    A két őr reakcióján csak magában sóhajt. Hát az egész város sár-pasikkal van tele? Na jó, kivéve Gerard, benne semmi sár nincs, inkább tűz. Hiába, az emberek tudnak élni.*
    - Oké, bár elég nehéz mutatni az utat, ha egyikük elől halad. De akkor a Főkönyvtár felé induljunk és ott jobbra a Promenád felé... *Kifejezetten idegesíti, hogy olyan halad elől, aki nem tudja az utat. Hozzászokott, hogy ha valakit követ, az egy erős irányító, aki tudja mi a cél, akinek van terve, még ha az a terv nem is világos Astarte előtt. Lényeg, hogy lehet benne bízni. De ebben az elf őrben nem bízik.*
    - Női őrök nincsenek egyébként? Vagy mindig mikor jöttem, pont kifogtam a pasi szolgálati napokat? Nem mintha ne lennék oda meg vissza az egyenruhás férfiakért, csak kíváncsi vagyok. *Cseverészik, míg haladnak - szerinte csigatempóban -, Astarte úgy is cserfes fehérnép. Aztán a végén azt hiszik, fel akar csapni őrnek. Már a Promenád felé közelítenek, mikor halkan szól Deirához és mutatóujjával az előtte haladó őr felé bökdös.*
    - Ő melyik? Hannien vagy Duren? *Annyi jóérzés még Astartéba is szorult, hogy nem "Hé te ott elől!" vagy "Hannien, Duren, akármelyik is vagy..." jelleggel szólítsa meg az élen haladót. Ha megtudja a nevet, akkor azon a néven szólítja meg a férfit és folytatja.*
    - ...átvágunk a Promenádon és szembe be az utcán, a Hold utcába. Bal oldalon látod azt a nagyon kék, rusnya házat? Na az után, a szép ház a miénk. *Vagyis Larethé, de ez most mindegy. Odaérve a házhoz, Astarte be is előzi az elfet, azt a két-három lépcsőfokot, ami az ajtóhoz vezet fel egy lépéssel teszi meg, s már nyit is be, hogy szembesüljön az ajtó felé araszoló beteggel. Mert hogy nem a konyhába ment egy bögre teáért így felöltözve, az is biztos!*
    - Lareth! Mit csinálsz idelenn?! Sicc vissza fel! Hová indultál, te lökött? Tudod te egyáltalán mi várhat rád odakinn? Ráadásul ilyen állapotban? Ezt hogy gondoltad? *Azonnal ott terem a fiúnál, hóna alá karol - nem szokván hozzá a segítséghez eszébe sem jut, hogy a két elf férfit kérje meg erre -, s próbálja visszakormányozni az emeletre vezető lépcső felé a fiút, míg a beteg hallgathatja az iménti szemrehányó kérdőre vonást.*

      Pontos idő: 2017-07-23, 22:50