Üdvözlünk!

Éppen időben érkeztél Vándor!

Háború közeleg és elkél minden tenni vágyó erős kéz, forgasson akár fegyvert, vagy használja a mágia hatalmát.
Ne aggódj, ha nem állsz még készen, hőssé formálnak majd a kalandok.
Fedezd fel a világot, kelj útra, kalandozz sivatagon, kietlen tájakon, havas hegyek legmélyén, dögletes mocsáron és a mindig veszélyt rejtő tengereken át. Küzdj ádáz szörnyekkel, élj nemesi életet, vívd ki a hősnek járó tiszteletet, vagy rejtőzz árnyak közé és vedd el azt, ami neked jár!
Gyűjts hát magad köré szövetségeseket és formáld saját belátásod szerint a változó világot!

Az oldal alapítása:
2012.10.01.

Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Kaland

Fejedelmi játszma című kalandban a reagkör határideje:
04.09. 21:00

Latest topics

Ederthin várostérkép

A dombtavi időszámítás szerint jelenleg 616-ot írunk.

Ki van itt?

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (12 fő) 2016-10-11, 18:26-kor volt itt.

Statistics

Jelenleg összesen 3473 hozzászólás olvasható. in 143 subjects

Összesen 55 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Shycor N'ylwenn

Szerzői Jogok

Az oldalon található egyedi alkotások az alkotó(k) tulajdonát képezik!
A Világleírás és a helyszínek, helyszínek leírásai az oldal készítőinek szellemi terméke, így a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel szabadon.

    Alsónegyed nem nevesített utcái

    Share
    avatar
    Montea
    Admin

    IC hozzászólások száma : 3

    Alsónegyed nem nevesített utcái

    Témanyitás  Montea on 2012-10-02, 00:10

    First topic message reminder :


    A Főutcától délre él a városi polgárság zöme. Házaik a főutcához közel szépek és takarosak, azonban egyre távolodva a város szívétől láthatóan egyre alacsonyabb életszínvonalon élnek az emberek.
    A város szívéhez közel még vannak kisebb, kertes házak, de távolodva onnan a kertek szűk kis udvarrá alakulnak, s az épületek is egyre közelebb kerülnek egymáshoz, miközben magasságuk nem lesz kisebb, mi több, a két-háromszintes ház a jellemző errefelé. Lépcsők, kis udvarok teszik hangulatosabbá a helyet. De vigyázat, míg a Főutca közelében nincs miért aggódnunk, ahogy közeledünk a Szegények sikátoraihoz vagy az Ördögfűhöz, a közbiztonság is úgy romlik!
    avatar
    Deira Enyras

    IC hozzászólások száma : 67

    A csalfa és a dehogynem lázas :D

    Témanyitás  Deira Enyras on 2014-05-25, 11:39

    Jóízűt nevet a válaszon.
    -Egy férfi legfeljebb csak akkor merne ápolni egy hölgyet, ha gyógyító.
    Figyelmesen végigméri Astartét a válaszra.
    -Minden bizonnyal találunk olyan ruhát, amelyben el tudja kápráztatni azt a fiút. – bólint elégedetten. Ért ő ahhoz, hogy a bájt és a szépséget kihangsúlyozza.
    A két őr csak Deirára tekint Astarte válasza hallatán, majd az egyik előttük, a másik mögöttük indul el.
    -Hannien és Duren nem fog ilyet tenni. – feleli kissé komolyabban. Ha így lenne, akkor nem lennének megbízhatóak.
    -Mutasd az utat kérlek.
    avatar
    Lareth Yrell L`danael

    IC hozzászólások száma : 54

    A csalfa és a dehogynem lázas :D

    Témanyitás  Lareth Yrell L`danael on 2014-05-19, 21:56

    Didergésében még hallja, hogy Astarte kirobog.
    -De… most hová mész? – inkább csak suttogja.
    Egy ideig még nézi a falat, majd felül. Valami nagyon üres lett neki bent és hideg.
    -Nem szeret… - feláll és a szekrényhez megy, hogy kinyissa. Egy ideig áll előtte, de aztán becsukja.
    -Végül is, semmim sem volt… - talál valami inget és nadrágot, nagyon nehezen, de magára húzza. Sok időbe telik.
    És az is, hogy lebotorkáljon a földszintre. Jobb, ha elmegy. Hiszen Astartének nincs szüksége rá, inkább ő lóg a nyakán. A léptek egyre nehezebbek.
    -Igen, így lesz helyes… - nem néz körbe, csupán az ajtó felé indul, amely most nagyon messzinek tűnik.
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    A Lélektüske

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2014-05-16, 09:52

    [A batár - Gerard]

    - Számíthatsz rá. *Billenti meg kicsit a kard hegyét a fiú felé, féloldalas mosolya torzan húzódik az arcán lévő hegek hatására. Hogy a közelgő találkozás vagy a tény, hogy Gerard egy olyan kis fogpiszkálóval áll ki ellene csalta arcára a mosolyt, nehéz megmondani. Magában ugyan gondolkodik rajta, hogy ki lehet a másik? Annyi fegyverrel mit képzel? Vagy nagyon tud valamit, vagy azon ifjú bátor bolondok közé tartozik, akik hősködni vágynak és így törni katonai címre a fejedelemségben. És mindig ott a kérdés, vajon ért-e a másik a mágiához, s eddig csak titkolta, vagy sem? Zorausiként ráadásul magából indul ki, náluk az ekkorka kis pengék kötelezően mérgezettek. Ami nem, azzal esznek.*
    - Sh'ar! *Kiáltja, mikor felfogja Gerard váratlan mozdulatának értelmét. Talán nemet jelent, talán mást, mindenesetre nem villan hálásan tekintete a fiúra, mikor az egyik ló megszökik. A hátasnak amúgy sem tetszett ez a sok penge, korábbi tűzmágia, füst szúrós szaga, ő azonnal folytatja útját a kikötő felé. A férfi nem tétlenkedik, a második ló kiszabadítását már meggátolja kardjával ütve félre Gerard tőrét. Szíve szerint testével is odébb taszítaná őt, de nem akarja olyan közel engedni a fiút. Eredeti szándékával szemben többet fog beszélni reccsenő-karcos hangján.*
    - A győztes oldalra kellene állnod. A Fejedelem.. a birodalma, mind bukni fog. És te is.
    ~ Nem mész te innen sehova...~ *Furcsa módon Gerardnak az a benyomása lehet, méghozzá joggal, hogy az ismeretlen férfi nem igyekszik már annyira a kikötő felé. Hogy a másik oldalra csábítás mi célt szolgál, az egyelőre rejtély, az is, hogy az ajánlat komoly-e. Ám amit a Fejedelemről állított, azt teljes meggyőződéséből mondta, nem volt benne semmi feltételezés. Ha Gerard megpróbál eliramodni erre vagy arra, a férfi mindig útját állja, egy-egy szúrással, vágással megzavarja, hogy kénytelen legyen Gerard hárítani újra és újra. Egy macska is így játszhat az egérrel, mielőtt megeszi. Kíváncsi, mit lép ebben a helyzet Gerard, s hogy szavai milyen hatást értek el?*

    //Mesélői dobás 10 oldalú kockával. 1-4: Gerard nem tud hárítani egy szúrást vagy vágást és könnyebben megsérül a karján. 5-6: Gerard ki tudja védeni ellenfele minden próbálkozását, de esetleges visszatámadás esetén nem talál rést ellenfelén. 7-8: Gerard ki tudja védeni ellenfele minden próbálkozását, és esetleges visszatámadáskor rést tud találni a másik vértezetén. 9-10: Gerard hárítani is tud minden támadást, s adódik lehetősége, hogy céljának megfelelően leléphessen, bár egyelőre csak a távolságot tudja majd növelni ellenfelétől és a batártól.
    |7+0=7|//
    avatar
    Gerard Dareln

    IC hozzászólások száma : 44

    Re: Alsónegyed nem nevesített utcái és lakóházai

    Témanyitás  Gerard Dareln on 2014-05-15, 19:22

    *Teljes figyelmével az ismeretlenre öszpontosít. Elhatározta már a batáron, hogy ennek a kocsinak nem szabad elérnie a kikötőt, és ezért mindent meg fog tenni. Az idegen hangja ismét felcsendül, immáron közös nyelven. Határozott, azt sugallja biztos a dolgában, kinézete pedig eldöntötté tette Gerard számára: Ezt a csatát ő nem nyerheti meg.*
    ~Szemtől szembe, esélyem sincs ellene. Egyedül, fegyvereim nélkül meg sem kellene magát erőltetnie hogy érrab állítson az útból. De talán azt elintézhetem hogy a kocsi maradjon. ~
    -Szóval a tolvaj érti a közös nyelvet is. Ürülök, így talán a későbbiekben megismerhetjük egymást.
    *Válaszol, miközben tőrét markolássza. Ám több ideje nincs beszélgetni, cselekedni kell, mielőtt a másik tenné ugyan ezt. Oldalra ugrik, s igyekszik a lehető leggyorsabban elválasztani a lovakat a kocsitól. Gyorsan jár a keze, s közben átkerülve a lovak túloldalára, fél szemmel az ellenfelére is figyel. Bízik benne hogy sikerül elszabadítani a lovakat mielőtt közelebbről meg kellene ismerkednie azzal az egyélű pengével.*
    -Egy.. pillanat.., máris... itt sem vagyok...
    *Szavai szaggatottak, szíve kalapál. Ha sikerül a terve, valóban esze ágában sincs itt maradni hogy vérét vegyék, ismeri a várost mint a tenyerét, ha adódik rá alkalma megiramodik, ha viszont nem... Akkor már csak saját képességeire, és a lassan érkező város őrökre számíthat.*
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    A csalfa és a dehogynem lázas :D

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-04-27, 18:21

    - Lareth-Lareth, ha azt hiszed, ilyenért haragudnék, akkor még nem sikerült megismerned. *Csóválja meg a fejét a bocsánatkérésre és a száraz ruha keresésére. Van elég száraz ruhája. De ha nem lenne, kit zavarna? Astartét nem. Meztelenkedik, míg megszáradnak a ruhái, vagy ha ebbe nagyon belepirulnának elfje fülei, akkor magára kapja a fiú egyik ingét. Viszont a varázs tényleg elmúlt, hiába a nyak köré font kezek, az ágyékok ily izgató közelsége... Legalább felteheti a lány is a kérdését, míg meleg vizet kanalaznak rá, míg kanalazzák. Aztán csak szomorú tekintetet kap hosszú hallgatás után, s egy kis vállsimítást. Savanyú mosolyfélébe húzódnak ajkai, s hagyja szabadulni a fiút. Mást várt. Többet. Részben persze valami szívet melengető vallomást, hogy van benne is valami olyan, amiért meg tudja valaki szeretni. Most kicsit úgy tűnik, azért van vele Lareth, mert vele előbb találkozott, ezért őt választotta. Alapvetően ezzel sem lenne a baj, s nem baj, ha haragudna, amiért mással volt az éjjel a lány.*
    ~ Bárcsak inkább haragudna, s ne lenne ilyen hideg sár...~ *Adar Ishirben úgy tartják, kétféle férfi van: tűz és sár. Lareth egyértelműen az utóbbi, s a nők szíve nem ezekért dobban meg. Legalábbis a fiatal, bolond nők mindig a tüzet választják, pedig a sárból lehet lázcsillapító borogatást csinálni, akár házat is építeni, sárba magokat ültetni, a tűz meg csak elemészt mindent... De bárcsak Larethben lenne egy kis tűz, ami haragszik rá, vagy ha nem is, legalább úgy kezelné, mint a korábbi férfiak: egy test, amiben élvezetüket lelik. Mit számít, hogy ez a szeretet hamis látszata, míg neki is örömet okoz, hogy kihasználják?*
    ~ Örökre sár fogsz maradni, igaz?~
    - Mit nem mondasz? *Jegyzi meg játékosan, s utolsó pillanatban kapja el a törülközőt, mielőtt az a vízben landolna. Segít a fiúnak kiszállni a vízből, segít megtörülközni, s bár ő nem törülközik még meg, vizes foltokat hagy minden egyes lépéssel maga után, ahogy a szobába kíséri a fiút és az ágyba fekteti. Játékos megjegyzése csak enyhíteni akar Lareth baján, érzetén, mert az aligha segít a betegeskedőnek, hogy ha azt mondja: "Hát szarul is nézel ki, drágám". De ettől még aggódik Astarte, ellenőrzi a lázát, de hidegnek találja a fiút. Hideg sár... Egy didergő, hideg sár. Ez nem túl jó.*
    - Ide én már kevés vagyok, hozok segítséget! Ne mozdulj innen! *Na nem tűnt eddig sem túl ficánkolós kedvűnek Lareth, de azért egy puszit kap a homlokára, mintha ennyivel a párnához lehetne szegezni, s a lány már fordul is ki a szobából. Lerohan a lépcsőn, annyi időre torpan csak meg, hogy felkapja bakancsát, de be nem köti a cipőfűzőt, csak betűri a cipő belsejébe, és már rohan is ki. Vizesen.*
    avatar
    Lareth Yrell L`danael

    IC hozzászólások száma : 54

    A csalfa és a nem lázas.... :P

    Témanyitás  Lareth Yrell L`danael on 2014-04-27, 16:47

    -Az már igaz.
    A tüsszentés zavarja, de érzi, ahogy a citromolajra könnyebb lesz.
    Tart attól, hogy Astarte vissza fog húzódni az érintésére. Beteg, de valószínű, hogy már úgyis elkaphatta. Talán nem kéne jobban elkapnia. De kezei mégis tovább mozdulnak.
    Nem veszi észre az ösztönös mozdulást, a csókkal van elfoglalva. Hirtelen szakad el tőle a szavakra.
    -Baj van? – komolyodik el és nyílik még tágabbra pupillája.
    Tanácstalanul nézi, ahogy leveszi az inget. Még hol melege van, hol fázik.
    -Ne haragudj… keresünk majd száraz holmit.
    A varázs elmúlt, helyette a pirosló fülek maradnak meg. A meleg vizet fel-felkanalazza Astarte vállaira.
    Hátra hajtja a fejét a peremre, míg hallgatja Astartét. Szomorúvá válik a tekintete, amikor Astarte bevallja, mással volt az éjjel. Nem tud rá haragudni. Inkább magát tartja bolondnak. Hogy remélhette, hogy meg fog változni? Végigsimít Astarte vállán.
    -Nem őt választottam. – feleli halkan.
    Teste mozdulása jelzi, hogy fel akar állni és kiszállni a vízből. Szédül és most már nem a betegségtől. Mellkasán, mintha valami összehúzná, s lehúzná.
    -Nem vagyok jól. – már didereg, de hideg és annak is érzi magát.
    Két törülközőt vesz ki, az egyikkel megdörgölné Astartét, de kicsúszik a kezéből a törülköző. Tekintetében ott a szomorúság. A másikat csak maga köré tekeri és a szobája felé indul.
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    A csalfa és a dehogynem lázas :D

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-04-21, 10:37

    - Az igaz, de hát az olajok már csak ilyenek. Hígítva nem az igazi. *Magyarázza, mert bár vád nélküli volt Lareth szavai, mégis úgy érzi Astarte hogy magyarázkodnia kell a saját maga által kutyult szer erős, átható illata miatt.*
    ~ Jó szívem lenne?~ *Nem meri feltenni hangosan a kérdés, feltárni kétkedésének alapjait. Vajon az jó szívnek számít, ha nem gonosz mindenkivel, csak mert nincs rá oka éppen? Ha okot adnak rá, ha Lareth okot adott volna rá, gondolkodás nélkül őt is bántotta volna. Nem is érzett bűntudatot akkor az okozott vállseb miatt, sem később a pincében okozott kínzások miatt. De csak mert nincs kedve és oka dög lenni, nem fogja a hozott ételt Lareth képébe önteni, mielőtt evett volna belőle. Ezt jelenti a jó szív? Mélyen hallgat inkább.*
    - Egészségedre. *Szúrja közbe mondandója során valahányszor Lareth tüsszent egyet, s folytatja ott, ahol abbahagyta, legyen az egy új mondat vagy mondat közepe. A fülre adott csókra elmosolyodik, s beleborzong, ahogy a meleg vizes kezek felfutnak a tarkójához. Libabőrös is lesz seperc alatt a karja tőle, de ezzel nem is törődik, figyelmét Lareth mozdulatai kötik le. Meglepi őt. Sosem nézte volna ki a másikból, hogy a maga rendszerető, kínosan precíz jellemével valakit ruhástul emeljen be a vízbe. A csúcs már csak az lett volna, ha rántják, ahogy erre Astarte életében nem egy példa volt, míg szolgálólányként dolgozott. Sosem bánta. Most sem bánja. Az sem volna Astartés, ha tiltakozna. S mivel ez ilyen újszerű Larethtől, egy pillanatig az a bűnös gondolata támad, bárcsak többet lenne beteg a fiú, mert biztos ez okozhatja ezt a viselkedésbeli anomáliát. Aztán rögtön meg is bánja a gondolatot. Rövid nadrágja, az alatta viselt fehérnemű, a be nem gombolt ing és alatta a fehér top azonnal nedvesen tapad a bőréhez. Jellemzően sötét színűek, kivéve a top, mely sejtelmesen mutatja meg a kicsiny halmokat. Rögtön, szinte ösztönszerűen úgy helyezkedik a vízben, hogy combjai átkarolják a fiú csípőjét, míg karjai a nyakát, és lágy csókot ad az ajkakra. Elkuncogja magát.*
    - Tudod, előbb tetszett, hogy így ruhástul behúztál, de most már kezdem bánni, hogy nem vetkőztettél le. *Nevetgél halkan a helyzeten, s csak annyi időre szakad el Larethtől kezeivel, míg leveszi a kockás inget, és a dézsa szélére hajtja. Már idegesítette így nedvesen. Figyel a fiúra, mennyire van jól, s mit is szeretne? Ha Lareth így betegen beindult, hát Astarte készséges partner lesz a kikúrálásban, ha viszont azt látja, hogy a fiú erejéből most ennyire tellett, akkor inkább beszélgetnek tovább. Úgy is van, amit ő is meg akar tudni.*
    - Lareth... és miért én? Mármint... te művelt vagy, nemesi vagy legalábbis előkelő származású... Én meg... Valljuk be, nem tanítottak ki soha, rossz kislány vagyok, és tudom, hogy sejted, miféle munkát végzek most is és hogy az estét mással töltöttem, csak túl úrielf vagy ahhoz, hogy szóvá tedd, hogy szememre vesd. Nem az a fajta vagyok, akivel meg lehet jelenni egy bálon... Én... nem olyan vagyok, mint Vilette, aki talán jobban illene hozzád. *Utolsó szavaknál érződik és látszódik, hogy milyen kelletlenül mondja, de nem is akarja most elrejteni. Valamiért meg akarja mutatni Larethnek, mennyire tart tőle, mikor jön el a pillanat, mikor a fiú is ráébred minderre. Persze lehet jobb taktika lenne, ha nem ő maga hozná szóba, mielőtt itt a fürdődézsában világosodik meg Lareth, de... muszáj tudnia. Inkább most derüljön ki, mire számítsanak egymástól, egymás mellett.*
    avatar
    Lareth Yrell L`danael

    IC hozzászólások száma : 54

    A csalfa és a dehogynem lázas :D

    Témanyitás  Lareth Yrell L`danael on 2014-04-15, 21:20

    A vérvételt el is felejti, amint elhaladnak a témában. A következetes gondolkodás és emlékezés most annyira nem megy. A citromolaj pedig végképp elfeledteti vele.
    -Olyan tömény, hogy persze, hogy eljut… - vád nélküli a hangja, mélyet szippant belőle, majd újra tüsszent.
    A ruha nélküli kérdésre a vízbe mered. Ami azt illeti, még csak… úgy sem látta. A füle pirulni kezd.
    Némán hallgatja végig a vallomásnak mondható szavakat. Méz csepeg szívére, apránként a szavaktól. Katona a szülei miatt lett, de számító énjével nem számoltak, a ranglétrán hamar addig jutott, ahol már a kötelező őrjárat, a terepi munka már csak hírből ismert. Stratégának volt kiváló, élvezte is minden előnyét. Aztán megunt és leszerelt.
    A cirógatásra elmosolyodik.
    -Pedig éppen a jó szíved az, amiért úgy döntöttem, hogy fedezlek akkor. – suttog a víz felszínének. Sokféleképpen lehet valakinek ételt adni, foglalkozni vele. Úgy érzi, hogy ha Astarte nincs, akkor nem csak azért lenne halott, mert önfejűségében saját kárát okozta volna. Derűt, napfényt és reménységet hozott neki, akárhányszor megjelent.
    Emlékszik arra a jelenetre. Keserű fintorba ugrik szája, majd tüsszent ismét egyet. Ha Astarte nem rángatja akkor onnan ki, akkor biztosan vége lett volna. A szenvedély szóra azért hátra tekint. Nem emlékszik rá, hogy elragadta volna a hév, ám tudja, hogy ha tudományról van szó, nem ismer pardont.
    Bátyját ritkán emlegeti Astarte, éppen ezért tudja, hogy nagyon komolyan gondolja, amit mond.
    Kicsit sértődötten válaszolna, amikor a csók megérkezik. Megfogja Astarte kezeit, hogy nehogy fejjel essen a vízbe és a fejét megfordítva, éppen a fülére ad egy csókot.
    -Teljesen Astartés volt. – suttogja közben bele a fülébe.
    Felnyúlik keze a lány nyakán át a vállához, majd a tarkójához. Nem tudja, mi ütött belé, keze mintha tudná, mit akar tenni. Megfordul a vízben és átkarolja a lányt, majd beleemeli a vízbe. Szédül és nincs túlzottan jól, erre azonban most nem hallgat.
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    A Lélektüske

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2014-04-09, 22:28

    [A batár - Gerard és Nekrin]

    - Nagy szavak egy fiútól... *Újra az a mély hang a batár belsejéből, de ezúttal a közös nyelvet használva, amit Gerard is érthet. Igaz, a férfi akcentusa, s egész lénye nem teszi kellemesebbé, kevésbé reccsenővé a formált szavakat. Maga a férfi sem kellemesebb, aki hozzá tartozik. Napbarnított bőre, vonásai formája egyértelművé teszik Adar ishiri származását, öltözete és fegyverzete a világjárta személyek számára meg jelzi, hogy azon belül is zorausi. Bő szabású, de erős anyagú öltözete van, az alsó részről avatatlan szemnek nehéz is megállapítania, hogy nadrág vagy már szoknyaszerűen nyílt ruhadarab, de fölötte széles bőrlemezből készült, térd alá érő csataszoknyát visel, s kaftánszerű kabát lehet alatta egy inggel, de derékban a kaftán és a csataszoknya találkozását eltakarja egy arasznyi széles vastag anyagú szövetöv, mely az íves kést is hivatott tartani jelen pillanatban. A bő ujjak fölött a vállnál bőrlemezekből készült vállvértet visel. Zorausi szokás, nem igazi lovagok, náluk sokkal fürgébbek és mozgékonyabbak, ezért persze fel kellett adni a lovagi nehézpáncélzatot. Fegyvernek vannak rések a ruhán, a kérdés csak az, oda tud-e bárki is férni a résekhez? Hírhedten veszélyes kardforgatók a zorausiak, kígyók reflexével csapnak le váratlanul.
    A férfiból elsőnek a már ismerős kardot fogja meglátni Gerard, a jobb kézben tartva. Talán csak most lesz ideje megfigyelni, hogy egyélű a penge, s a kézfejet a íves kosárszerűen kiszélesedő rész védi keresztvas helyett. A férfi ábrázata illik a hangjához: a kellemes egyik szinonimája sem illik a szakállas, hegekkel barázdált - s emiatt itt-ott hiányos szakállú - napbarnított archoz, gonoszan és gőgösen villanó barna szemekhez, félhosszú barna hajhoz.
    Nem azért szállt ki, mert Gerard felhúzta volna, nem tűnik a negyvenes éveiben járó adar ishiri férfi hirtelen haragúnak, s ez, ha lehet, veszélyesebbé teszi. Kiszállásának oka egyszerű: meglépett a hajtója, tűzmágusa valahol hátul kavar valamit Nekrinnel, hát valakinek el kell vinnie ezt a batárt a kikötőig, mielőtt a városi őrség ideér! Visszakézből bevágja maga mögött a batár ajtaját.*
    - Most még van lehetőséged elfutni, fiú... *Reccsenő, törten hangzó közös nyelv a férfi szájából ismét megadva a lehetőséget először és utoljára Gerardnak, amit a szőke ifjú is megadott a gyávának bizonyuló hajtónak. A kardot le nem eresztve elindul a batár mellett előre, Gerard és a bak felé.*
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    A csalfa és a dehogynem lázas - nyertem :P

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-04-08, 20:43

    - Kellett neked leejtened. *Replikáz a méltatlankodásra. Majd valamikor összeszedi a darabokat és megragasztja őket. Vagy elviszi valamelyik fazekashoz, amelyik még érthet is az ilyenhez.*
    - Akkor onnan nézzük. *Bólint rá beleegyezően a beltéri helyre, nem számít rá, hogy Lareth azt képzeli, Astarte majd bent nézi, ő meg odakinn.*
    - Jó-jó... *Csitítgatja a dacos kis beteget. Rá kell ébrednie, ez nem a legjobb időpont, hogy kicsikarjon egy kis vért meg engedékenységet a másikból. Tartós (sőt, semmilyen) kapcsolata nem volt, de azt még ő is tudja, milyen szörnyűek a férfiak, ha betegek. Lareth miért lenne más? Hát hagyja dacoskodni a nagy gyereket, majd máskor megpuhítja. Például a vacsorakor! Igen, akkor jó lesz! Ha Lareth egészséges, legalább előjön racionális énje, amelyik meghallgatná a miértet, ahhoz pedig nem kell nagy logika, hogy belássa, Astarte csak a javát akarja.*
    - Citromolaj. Örülök, hogy a szaglásod megmaradt. *Derűsen a jó oldalát látja meg a helyzetnek, legalább nincs Lareth orra eldugulva.*
    - Mmmm, be a vízbe? Ugye tudod, hogy akkor rajtam sem lenne ruha? *Ami azt illeti, tud egy nagyon jó módszert a betegség kikúrálására. Biztos nem lehet véletlen a szóeleji egyezés a kúrással...
    A kérdés viszont visszazökkenti ebből a gondolatból, s masszírozó keze is megtorpan egy pillanatra, mielőtt tovább folytatná.*
    - Nem is igaz, Gerard se zord vagy katonás, de lehet mostanában változik az ízlésem. Egyébként meg nem is tudom... *Folytatja úgy a mondandóját, mintha mi sem lenne természetesebb. Lehet Lareth nem is erre gondolt, hogy ezt nem akarja hallani.*
    - Kezdetben csak a kreolos bőröd tetszett az ezüstszín hajaddal. Jó párosítás! Meg a tetoválások. Bejönnek a tetoválások, emlékszel? Alonzo-n is volt. De téged hozzá képest gyengének láttalak. Olyan gyámoltalannak, erőtlennek, naivnak, hiába ezek a szép széles vállak... *Simít végig cirógatón az említett testrészen. Nem láthatja az elf, de ki lehet hallani a félelf hangjából, hogy elmosolyodott a beszéd végén.*
    - A jó szív gyengévé tesz, sokáig így tudtam. Meg hogy ostobává is. Máig nem értem, hogy azok után, amit veled tettem, miért bújtattál el azon az éjszakán, s tagadtad le, hogy láttál engem...? *Kis szünetet tart, maga sem tudja, hogy most akar-e erre választ, vagy máskor, vagy soha? Vajon ez is olyan, amire ő nem hallaná szívesen a választ?*
    - Aztán odalenn a pincében, ahogy szembeszálltál vele, mikor már látszódtak a szemeiben az őrület jelei, az... Rosszul hiszed, nem a zord, katonás férfiakat szeretem, hanem a szenvedélyes férfiakat. Tény, sokszor a zord katonásak azok, legalábbis az ágyban is tetszetősen kemények. Akkor láttam meg benned is ezt a szenvedélyességet... meg, tudod, mióta a bátyámmal megszakítottuk a kapcsolatot egymással, jó kétszáz éve magyarán, nem volt senki, aki érdek nélkül vonzódott volna hozzám. *Ő ide érti az egy- vagy több-éjszakás kalandjait is, hisz akkor a két fél kölcsönösen saját önérdekből használta a másikat. Ha másnap már mással kellene hemperegni, senki nem ejtett volna egy könnyet se, talán már nem is emlékeztek volna egymásra.*
    - Eleinte azt hittem, te is csak azért vagy kedves meg törődő velem, mert helyzeted javulását vártad egy pártfogóval. Ja meg azért, mert hülye vagy, hisz' jó a szíved! *Vigyorodik el a végén, mert hát ez is felmerült akkor Astartéban.*
    - Nos, ilyesmi válaszra számítottál? *Ujjai a vállakról lefutnak a karokra, be a vízbe, s ezzel együtt feje is lejjebb kerül, megpihen Lareth vállán, s a vállgödörbe ad játékosan egy csókocskát. A kérdés már sejtelmes suttogással hangzik el.*
    avatar
    Lareth Yrell L`danael

    IC hozzászólások száma : 54

    A csalfa és a dehogynem lázas - najó XD

    Témanyitás  Lareth Yrell L`danael on 2014-04-07, 21:32

    -A kedvenc bögrém volt. – felel méltatlankodva. Nem túlzottan foglalkozik azzal, hogy megégette-e a forró tea.
    Odakapja a fejét a nem enged ki-re. Aztán lenyugszik, tudja, hogy nem úgy értette, elvégre már nem ott vannak.
    -Az udvarra nyíló tetőtéri ablakból. – vágja rá gondolkodás nélkül. Ő biztos benne, hogy az udvarról fogja nézni, de ha Astarte onnan szeretné, akkor hagyja, hogy az ágyára vackoljon és onnan nézze.
    -Nem. – most már keménység és dac is van a hangjában. Nem fog vért adni. Nem is kérdezi meg, mire kellene neki, úgysem ad.
    Szusszant egyet, amikor nem akarja a gomb, amit ő.
    -De igen. – a keze csak egy pillanatra áll meg a forró víz kiengedésétől, hogy aztán kinyissa. Meleget akar. Fázik. Fázott eleget.
    Elnyúlik szinte majdnem a víz alatt, majd az illatra kinyitja a szemeit, felül, mélyet lélegez a finom illatból.
    -Ez nagyon finom. Hova? – pillant Astartére, aki már a feje felett van. Hagyja, hogy haját félrevonja. Mélyet lélegez ismét, jólesően hunyja be a szemeit.
    -Ez jó. – sokáig egyenletesen lélegzik, vagyis szuszog.
    -Mondanám, hogy gyere be a vízbe, de félek, hogy elkapod tőlem. Ha már el nem kaptad.
    Nem nagyon tudja most azt a csínyt megtenni, hogy belerántja a vízbe. Hirtelen elkomorodik.
    -Mondd… sokat láttam, hogy odavagy a zord, katonás férfiakért. – halk a hangja. – Miért én?
    Nem akar már katona lenni, ám a városért fegyvert ragadna, de előbb tenné meg Astartéért, hogy megvédje. Zavartan legyezgeti a vizet a felszínén a kezével. Nem biztos, hogy hallani akarja, amit most fog hallani.
    avatar
    Gerard Dareln

    IC hozzászólások száma : 44

    Re: Alsónegyed nem nevesített utcái és lakóházai

    Témanyitás  Gerard Dareln on 2014-04-07, 04:47

    *Terve bevált, látja a félelmet a fiú arcán. Ám a batár belsejéből érkező hang immáron neki sem tetszik. Ennyivel úgy látszik nem ússza meg a batár megszerzését, de legalább megállítani talán sikerül. *
    ~ Mára úgy érzem sajnos ennyi volt a tüzes lányokból, ez már komolyabbnak tűnik... ~
    *A batár hirtelen fékez le, így Gerardnak egy pillanatra meg kell kapaszkodnia, de közben elégedettség tölti el, látván hogy hirtelen jött blöffölése bevált. A menekülő fiú láttán csak egy apró mosolyt enged meg magának, hiszen még van kivel foglalkoznia.
    A kincsek innen már nem mennek tova, de egy aggasztó kérdés még mindig megválaszolatlan maradt. *
    -Te odabenn, ha érted szavam mutasd magad. Terveid úgy látom a mai napra füstbe szálltak, szóval ne fáradj további türkökkel, rejtőzködéssel. Küzdj meg ha férfi vagy! Bújj elő !!
    *Szavai provokálóak, bosszantóak, hiszen szeretné hamar kicsalni az idegent hogy el láthassa baját, aztán pedig ki faggassa erről az egészről. *
    ~ Nem hiszem hogy csupán ezért a kocsi aranyért csaptak volna ekkora hűhót, ez a figura még tervez valami turpisságot, óvatosnak kell lennem... ~
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    A csalfa és a dehogynem lázas :D

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-04-02, 22:51

    - Igazán megmondhatod, ha még teát sem tudok finoman főzni, mert így hamar kifogyunk a bögrékből. *Feddi meg játékosan, s cseppet sem komolyan a fiút, mikor kiejti a bögrét. Sokkal jobban érdekli, hogy a meleg tea nem égette meg valahol Larethet, ráborult-e, minthogy az a nyamvadt mázas bögre darabjaira esett szét vagy hogy a szőnyeg is mosásra érett a rákerült teától.*
    - Valóban nem engedlek ki. Szóval, melyik ablakból nézzük a csillagokat, honnan látni jól? *De lehet lesz Astarte olyan lágyszívű, ha Lareth jobban lesz, hogy jól bebugyoláltan kiülnek egy kicsit. Ha jobban lesz és ha nem alussza át Lareth a fél éjszakát a csillaghullással együtt, amire a lány nagy esélyt lát jelenleg. Nagyanyja állítólag nagy jóstehetség volt. Talán ő is?*
    - Ühüm, oké. Majd máskor. *Látszólag könnyen elfogadta a vérre adott választ. Talán gyanúsan könnyen is ilyen gyanúsan furcsa kérdés után. De ő sem magyarázza jelen pillanatban miért kérdezte. Márpedig kelleni fog az a vér, főleg, ha ki-kimarad a munkából a beteg fiú miatt. Amíg mellette van, addig nem aggódik, de tart attól, hogy egyszer arra ér haza, hogy az otthon többé már nem otthon, mert nincs benne Lareth.*
    - Látom, "megy"... Hagyd csak rám, tudod, hogy imádok vetkőztetni. Főleg, ha rólad van szó! *Azt a betegségnek tudja be, hogy Lareth ezúttal nem irul-pirul, mint egy kis menyecske. Vagy csak a láz pirosságától nem látni. De ha másnem, a testtartásból kiveszi, hogy Lareth nem szégyenlős. Végre! Nem volt ez így, mikor idejöttek és egy fogadóban szálltak meg, ahol Astarte a paraván fölött kukucskált át a fürdőző fiúhoz, aki azt se tudta, hogy takarja magát.*
    - Hideg? *Beleteszi a kezét a vízbe, s hát neki ez a szokásos fürdővíz-meleg, de nem akadályozza, hogy tegyen még meleget hozzá Lareth.*
    - Nem kellene vajon inkább hideg vizes fürdőt venned a lázra? *Gondolkodik hangosan, s az üvegcsés szekrénykéjéhez lép.*
    - Mit is mondott Deira... Az egyik jó az ízületeknek, meg lázra is... Ó, ez jó lesz! *Lép gyorsan vissza győzedelmes kifejezéssel Lareth-hez és a fürdővizéhez, majd egy kis üvegcse sűrű sárga folyadékából három-négy cseppet tesz a vízbe, majd megmozgatja a vizet, hogy jól elkeveredjen. Beletelik pár másodpercbe, mire orrukat eléri a citromolaj finom illata.*
    - Tegyünk ide is picit... Mit szólsz? *Vonja félre Lareth haját a hátáról és vállairól a fiú mögé lépve, s saját ujjaira cseppent egy-kettőt az olajból. Összedörzsöli ujjait, majd finoman masszírozni kezdi Lareth hátát-vállát. Nem olyan érzékien, mint tette azt Gerard esetében, hanem lazítóan, nyugtatóan, figyelve a lázkor fájó ízületekre és.. sokkal szeretetteljesebben. Vagy ezt csak a láztól látja majd bele Lareth?*
    avatar
    Lareth Yrell L`danael

    IC hozzászólások száma : 54

    A csalfa és a már nem lázas

    Témanyitás  Lareth Yrell L`danael on 2014-03-28, 21:21

    Nem tud mosolyogni. Az az időszak nem életének fénypontja volt. Mégis… elveszik a gondolataiban, illetve annak hiányában.
    A fürdőre végül elmosolyodik. A folyót szerette otthon és az ottani fürdőket. Hogy aztán ismét elkomorodjon, majd elrévedjen némileg a tekintete. Nehéz figyelnie.
    A teánál először a teába, majd Astartére réved a tekintete.
    -Ez… finom. – tüsszent egy nagyot, a fele kifolyik a bögréből. – merengve nézi, ahogy a bögre kicsúszik a kezéből és összetörik.
    Mérgesen szusszant egyet, majd összehúzza magán a takarót. Most kivételesen nem akar ezen bosszankodni, foglalkozni sem.
    Nem csak a láztól lesz piros az arca. Bizonyos dolgokban mindig is magabiztos volt, másban pedig nem. Bólint, és halvány mosoly jelenik meg az arcán. Aztán pislog. Nem tudja elképzelni, hogy Astarte fodros vagy úrihölgyes ruhában jelenjen meg.
    Hosszút pislog, élvezettel csókol viszont, s csak utána nyitja ki a szemeit újra.
    -Valóban nem?
    A csillagnézős kérdésre bambán mered ismét, de főként azért, mert a felfelé menetre figyel, így a kérdés is kiesik a fejéből, mire felérnek. Nagyokat lélegez, hogy kifújja magát.
    Lassú mozdulatait a lány gyors és rutinos cselekvései megakasztják, tehetetlennek érzi magát, így csak ácsorog bambán és nézi, ahogy sürgölődik. Ismerős jelenetek. ~Soha többet nem akarok beteg sem lenni…~
    -Nem. – a vérrel kapcsolatban tömören válaszol, de csak azért mert hirtelen nem tudja agyát rávenni, hogy magyarázzon is. Az már nehezen megy. Szomorú. Nem érti Astartét. De lehet, hogy csak mert beteg.
    - Egyedül is menni fog.
    A gomb persze, hogy nem engedelmeskedik ujjainak, végül csak Astartének kell segítnie. Őelőtte nem szégyellős. A helyzet úgy hozta, nem is egyszer, hogy ne is legyen.
    Elégedetten csusszan a vízbe.
    -Ez hideg. – mozdul a csap felé, hogy még engedjen meleget. Nagyon fázik. Várja már a meleg nyarat, állítólag itt meleg.
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    A csalfa és a már nem lázas

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-03-23, 16:33

    - Azért... mennyivel másabb lett volna, ha a tudóskámat egy könyvtárban vadászom le! *Kuncog magában, halkan, mert akkor is inkább katona volt a fiú. Astarte legalábbis szereti azt látni benne, az egyenruhást, de nem az egyenruhás könyvtárost. Az a szürke olyan unalmas, s nem is emeli ki elég jól Lareth szép ezüstszín haját, kreol bőrét és a mély színű tetoválásokat.*
    - Legközelebb majd veled megyek, na, ne nézz így! *Érti félre a pillantást, bár örül, hogy ilyen könnyedén nyugtázta a fiú a fürdős dolgot. Kis meglepettséget látott a szemeiben, de aztán jóváhagyást. Minden a legnagyobb rendben!*
    - Ó, ha elmondom, meg kell hogy öljelek! *Játékoskodik, bár nagy összegben fogadna rá, hogy Lareth nem fog mosolyogni. Főleg, hogy épp rosszul van a kortytól, amit elsőre nem is ért a lány. Magának is tölt pici teát és megkóstolja. Hát üresen tényleg nem nagy élmény a gyógytea - sőt, semmilyen tea -, de ennyire nem borzalmas. Teát főzni még azért tud, még ha kész katasztrófa is a lány a konyhában. De úgy látja, Lareth már jobban van.*
    - Én se szeretem a gyógyteák ízét. Mintha külön büntetnék a beteget, nem? *Csacsog a másiknak, a végén még a lánytól kap fejfájást.*
    - Egyébként... amikor mi voltunk a Fürdőben, szó volt valami vacsoráról, emlékszel? *Kíváncsian várja a reakciót a terveire. Ő pontosan tudja, hogy nem valamiféle vacsoráról volt szó, hanem A vacsoráról.*
    - Olyan ruhát varrattam, rám se fogsz ismerni! *Már előre örül, habár valójában a ruha nagyon is Astartés lett, nagyon is rá lehet majd ismerni, még ha nem is a feszülős naci, a cselédlányszoknya és a mezítelen semmi gyakori hármasa közül került ki a ruha.
    A jelenet neki is ismerős, kuncognia kell megint.*
    - Nekem is. De mintha akkor ilyen nem lett volna.. *S azzal odahajol a fiúhoz, rövid, lágy csókot lehel az ajkaira, ügyelve arra, hogy nehogy túl kevés levegőhöz jusson Lareth. Aztán elindulnak szépen felfele, aránylag jól is haladnak. Jobban, mint tegnap lefele.*
    - Honnan nézzük majd a csillagokat, mert így a hűvösbe nem engednélek ám ki...? *Jegyzi meg, míg a fürdővizet és minden fürdéshez valót összekészít és elkezdi a takaróból kicsomagolni a fiút, na meg abból az ingből és kis nadrágból is, a szokásosan nem zavartatva magát.*
    - Baj? Nem, niiincs... Mondd csak, tudnál adni majd egy kis vért? Persze nem most. Majd ha jobban leszel és megerősödsz! *Kérdezi csak úgy mellékesen - mintha ilyent lehetne mellékesen kérdezni -, de gyanús lehet, hogy kerüli a fiú pillantását.*
    avatar
    Lareth Yrell L`danael

    IC hozzászólások száma : 54

    A csalfa és a már nem lázas

    Témanyitás  Lareth Yrell L`danael on 2014-03-23, 14:05

    -Tévedés. Tudós voltam akkor is. – simogatja a homlokát, hogy tudjon gondolkodni.
    A hús sütésére bólint. A sütőben nem érzi a hús szagát, főleg a kertből nem. És szeret Astartë kedvére tenni.
    A fürdőre a lányra tekint. Ritkán mondja el, merre volt és örül, hogy most elmondja.
    -Rendben. - ~Biztosan talált munkát.~ Nagyon becsüli benne, hogy nem a lábát lógatja egész nap.
    Illatot a bedugult orr és a nátha miatt egyáltalán nem érez, ezért nem tűnik fel neki az idegen illat, mint ahogy figyelni is nehéz neki, ezért semmi nem tűnik fel neki.
    Bárgyún néz Astartë után, ismét elkalandoznak gondolatai az üres mezők terén.
    -Nem kérek bele semmit. – nyúl a bögre után.
    -Mit terveztél? – kortyol bele, de szinte rosszul lesz, ahogy lenyeli az első kortyot. Annyira szomjas, hogy majdnem visszaköszön a korty. Visszatartja a levegőt, majd kifújás után vesz egy mély levegőt. Könnyebb lett.
    -Fürdeni…. – dülöngél, de már sokkal jobb, mint amikor az emeleten voltak. A bögrére tekint, amit még mindig a kezében szorongat, majd Astartérë.
    -Nagyon ismerős nekem a jelenet.
    Átkarolja a lányt, mindig erőt merített abból, ha a közelében van.
    A fürdőszobában többnyire van forró víz, nem kell erre várni. A hideg megint rázni kezdi.
    -Valamit nagyon el akarsz nekem mondani. – tekint rá. Nagyon is ismerős neki ez a fajta igyekezet. Rengetegszer mentette ezzel meg az életét. – Ugye… nincs baj? – aggódni kezd. Pont most kell betegnek lennie?!
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    A Lélektüske

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2014-03-19, 12:08

    [A batár - Gerard és Nekrin]

    *Gerard éppen csak elgondolkodik azon, hogy a batár szélébe kapaszkodó nőt újból megüsse-e vagy sem, jelent-e még rá veszélyt vagy sem, mikor az ádáz tekintetű nő szemei hirtelen elkerekednek a meglepettségtől és a következő pillanatban már ott sincs. Beszerez pár zúzódást valószínűleg Nekrinnel együtt, ahogy földön hemperegve megérkeznek. Nekrin terve jól bevált, és előrelátó gondolkodásról tett tanúbizonyságot, hogy a kezét lefogta a nőnek, mert bizony csúnya égési sérüléseket kívánt adni a férfinak hálája jeléül. Egy múló pillanatnyi nyugalom és csend, ahogy a félelf nő másodjára lepődik meg. Először a váratlan lerántáson és most Nekrin nem éppen a helybéli városiakra jellemző öltözetén, egész fizimiskáján. De tünékeny ez a pillanat, mert a következőben máris rúgkapálni kezd, szabadulni kezével, rúgni lábával lehetőleg olyan helyre, mi férfiak számára igen fájdalmas tud lenni, de gyakorlatilag bárhol, ahol éri. Kezével pedig jelenleg egyetlen hatásos varázslatot tud teremteni: füstöt, azt a jó szemcsípő, sűrű, légzésnehezítő füstöt. Na, nem a mágusnak okoz ez majd gondot, hanem inkább Nekrinnek. Közben a rúgkapálás nem hagy abba, tüzes a kis menyecske.*

    //Mesélői dobás 10 oldalú kockával: 1: férfiasságánál találja el a nő Nekrint :P, 2-5: eltalálja a férfit a testén, de nem különösebben fájdalmas pontokon, 6-10: nem találja el, vagy szinte nem is érezhető módon találja el Nekrint.
    |8+0=8|//

    *Ezalatt Gerard tud a batár vezetőjével foglalkozni. Az egyszerre tekint maga elé az útra, hogy irányítani tudja a batárt, és tartja szemmel Gerardot. A megszólítást magára veszi, ő tudja, hogy ki van a batár belsejében és a kölyök megnevezés rá aligha illik. Gerard fenyegetésére látható pánik lesz rajta úrrá. Ugyan békás varázslatról még nem hallott, de elég jó Gerard fellépése ahhoz, hogy elhiggye neki. Egyébként se mágiatudós ő! Ráadásul olyan fejbekólintás után, amit ő kapott, kész Gerardtól mindent készpénznek venni. Érezhető is a lassulás, mire a batár belsejéből mély férfihang reccsen se a dombtavi, se a közös nyelven. Hogy a fiú mégis értette, az abból derül ki, hogy szinte a szeplői is elsápadnak a képén. Vacilál, egészen addig, míg meg nem látja Gerard kezében a tőrt ahogy mellé penderül a bakra a férfi. Ugyan egyidősnek néznek ki, de hozzá képest Gerard férfinek tűnik. Újabb nem túl barátságos szavak a batár belsejéből, s a fiatal fiú a bakon leginkább nyüszít, mint egy kutya, mert egyaránt fél az idegen nyelvű férfitól és Gerardtól. Neki egyébként is csak annyit mondtak, hogy könnyű meló lesz, csak vezetnie kell a kikötőig, ahol várja a hajó őket és onnantól gazdag lesz... Hirtelen fékez le a batár, nem sokat haladtak el Nekrin és a tüzes nő földre került párosától. A fiú már pattan is le, ha Gerard hagyja, és elismerésre méltóan old kereket egyre beljebb haladva az Alsónegyedbe. A megállás hatására dörmögés a batár belsejéből, de nem kell érteni ahhoz, hogy tudja az ember, éppen szitkozódik az illető. Ellenben nem mutatkozik még, kivárja, mit lép Gerard... Mindkettejük előnye ugyanaz: nem tudja a másik, mire számíthat tőle.*
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    A csalfa és a lázas

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-03-17, 09:26

    - Ez most egyszerre nyugtat és aggaszt, ugyanis akkor ez valami komolyabb akkor. Vagy mivel már nem vagy katona, hanem tudós, ledönt a nátha? *Incselkedik kicsit, s inkább ez legyen, minthogy komolyan beteg legyen Lareth. Azért lehet fontolóra kéne venni, hogy tegyen egy kört ma ahhoz az elf papnőhöz, aki tanított neki herbalizmust. Miért is maradt abba? Már nem emlékszik... Astarte csak elkezdett elmaradozni az órákról, ahogy munkája lett.
    Elengedi a füle mellett az elküldést, ma önkényesen úgy döntött, nincs tennivalója. Majd pótolja máskor, vagy Thalassa levonhat egy napot a béréből. Ahogy ismeri a férfit, szívesen meg is fogja tenni. Nem érdekli jelenleg. Egy pillanatig nézi Larethet, mintha észrevette volna az elszólást a fiú, de mégsem reagál úgy, ahogy számított rá.*
    ~ Talán nem is bánja majd, hogy ilyen melóba fogtam. Tök jó!~ *Jut a következtetésre Astarte.*
    - Máris! *Cuppanós puszit ad fiú arcára és már indul is teát melegíteni. Amíg az készül, addig vissza tud térni Lareth-hez.*
    - Sült marhát? Te? *Lepődik meg őszintén, mert tudja, hogy a fiú a hús szagát is alig bírja szöges ellentétben Astartéval.*
    - Nekem sütöttél volna? *Esik le hamar a tantusz, s rögtön közelebb húzódik dorombolva hízelegni.*
    - Hát majd egy másik este. Tegnap a Fürdőben voltam. *Mintha csak érezné a fel nem tett kérdést, amire választ vár a fiú. Az egyik idegen illatot így be is tudja azonosítani Lareth, ismerős lehet neki a Fürdőben használt finom fürdősók jellegzetes illata. De még mindig marad egy idegen illat.*
    - Tényleg? Az nem csak nyáron van? Hopp, szavad ne feledd, már jó a tea! *Pattan fel a díványról, s siet a konyhába, ahonnan hamarosan a teával tér vissza. A méz és citrom úgy is itt van már a dívány mellé húzott asztalkán, tálcán.*
    - Mivel kéred a teádat? *Kérdezi és a kívánalomnak megfelelően elkészíti, majd odaadja Larethnek.*
    - Szóval ma éjjel csillaghullás? Én ma éjjelre mást terveztem, de azt hiszem, ahhoz még gyenge volnál, úgyhogy mehet a csillagnézés. *Ma nappalra kellett volna mennie dolgozni, az estéje szabad, így ebbe könnyen beleegyezik, annak ellenére, hogy előre látja: rettenetesen unalmas program lehet csillaghullást nézni.*
    - Hova sietsz? Hadd segítsek... *Ha kell átveszi a bögrét, ha kell, támaszt nyújt ismét a fiúnak. Közben élvezi a közelséget, hogy újra és újra belélegezheti finom illatát Lareth hajának, bőrének.*
    avatar
    Lareth Yrell L`danael

    IC hozzászólások száma : 54

    A csalfa és a már nem lázas

    Témanyitás  Lareth Yrell L`danael on 2014-03-16, 20:58

    A viszonzás megnyugtatja. A válaszra megsimítja arcát, mosollyal.
    -Akkor jó.
    A csicsergésre megint mosolyog, még ha bágyadtan is.
    -Milyen katona lettem volna, ha minden kis náthára az ágynak dőlök?
    Nem tudja, nem érti, mitől lett beteg.
    Értetlenül pislog a lányra. Ha nem lenne Astarte, akkor teljes egészében szeretné elméjéből, emlékeiből kitörölni mindet. De ha ő nincs, akkor addig sem bírja, ameddig.
    -Azokat semmi kincsért nem felejteném el. – a küzdelmüket sem, egymással. Fázósan kucorodik össze, és húzza össze magán a takarót.
    -Hmmm… akkor sokat aludtam. Sajnálom, ha feltartottalak. Menj, ha tennivalód van.
    Ha késve is, de felfigyel a szó elharapására. Nem akar most ezzel foglalkozni. Sejtette végig, hogy a pénz nem olyanból van, hogy elment a lány dolgozni. Félti. Minden este és reggel, ha nincs vele, retteg, hogy soha többé nem fog bejönni az ajtón. De nem fogja neki azt mondani, hogy ne menjen. Astarte élete ilyen. Az élete része akar lenni, de több zűrbe nem akar keveredni többé. Ezért inkább homokba dugta a fejét.
    A folytonos csicsergésre bágyadtan mosolyog. Imádja benne. Megpuszilja a homlokát.
    -Teát. – nem éhes. De érzi, hogy innia kéne.
    Visszadől a kanapéra és a takaró szélét fogja.
    -Este terveztem sült marhát készíteni, de azt hiszem, az most elmarad. - ~Merre voltál?~
    -Tudtad, hogy ma éjjel lesz egy nagy csillaghullás? - ~Megnézed velem? Nem akarom, hogy az alvilág elnyeljen.~
    Ha megjön a tea, két keze közé fogja a bögrét. Egy hajtásra megissza a felét. Megpróbált felkelni, de az már végképp nem megy.
    avatar
    Gerard Dareln

    IC hozzászólások száma : 44

    [A batár - Gerard és Nekrin]

    Témanyitás  Gerard Dareln on 2014-03-14, 18:51

    *Nem érzi jól magát, hogy nőt kellet megütnie ráadásul, főleg hogy Nekrin keze is lesújtott rá. De hát aki másnak vermet, az maga.. Figyelemmel kíséri az eseményeket, látja hogy sikerül megkapaszkodnia a hölgynek a batár szélén, s sandán el is húzza a száját. *
    ~Most okozzak neki megint fájdalmat?? Ki kényszeríti.., olyan csábítóan néz rám.. talán majd később jobban megismerhetem. Mi a fene?? ~
    *A batár lassít, és élesen jobbra fordul a fiú úgy látszik kezd magához térni.*
    ~Tőle is meg kell szabadulnom..~
    *Már épp cselekedne is, mikor egy kard éle csillan fel előtte. Arca nem rándul, habár ezzel a tényezővel ezidáig nem számolt. Így nem is lesz olyan egyszerű produkció megállítania a batárt, hisz a következő szúrás akárhonnan jöhet.*
    - Kölyök! Azonnal állítsd meg a kocsit, és menekülj! Különben mágiám utolér, s ocsmány békaként fogod rövid életed további részét élni!
    *Övéről szépen elő is rántja tőrét, s bízik benne hogy a fiúnak lesz annyi esze hogy menekülőre fogja a helyzetét. Azért nem bízza a véletlenre, a fiú mellé igyekszik, őt kevésbé tartja veszélyesnek, s ott már valószínűleg a batár belsejéből kikandikáló penge sem érheti el. Előérzete mégis veszélyt sejtet, így figyeli a fiatal minden mozdulatát, s a mögötte lévő "szobácskára" is sűrűn rá sandít.
    ~Csak álljon meg végre ez az istenverte kocsi...~
    avatar
    Csontzúzó Nekrin

    IC hozzászólások száma : 3

    Re: Alsónegyed nem nevesített utcái és lakóházai

    Témanyitás  Csontzúzó Nekrin on 2014-03-11, 12:56

    [A batár - Gerard és Nekrin]

    *Ez nagyon nem az ő napja. Valószínűleg ha az ég is úgy akarja, hogy repüljön akkor madárként született volna újjá, nem pedig emberi alakban. Minden estre úgy látszik, hogy a verseny véresen komoly mert, a tűzdobáló leányzó már szánt szándékkal feni a kezét társára. Persze azon se lepődne meg ha szeretők lennének és nem úgy alakult a párkapcsolatuk mint ahogy, azt szerették volna.
    Így örül, hogy botjával időben koppint a nő kezére. Viszont bármennyire is szeretné, nem tudja lefékezni a batárt így mivel nem kapott helyjegyet rá, lemarad róla. Viszont nem tántorítja el attól, hogy Gerardnak segítsen végigvinni a feladatát. Futva indul meg, nyurga termetéhez képest egész gyorsan, botját pedig inkább keresztbe rakja a hátára, ne akadályozza a mozgás közben.
    Szerencséje van, úgy tűnik az iga hajtó vagy nem kapott, vagy friss jogsija van, nehéz állat járműre. Még egyszer viszont, nem veri át az önbizalma így, nem a batárt célozza meg, hogy az megint meglóduljon előtte. Most az éppen felkapaszkodó nőt veszi célba, majd felé ugorva karolja át a derekát és rántja magával le a földre. Ha amaz meglepődik, gyorsan kihasználja a helyzetet és a kezeit is lefogja, mielőtt hozzá vág egy égő gömböt. Reméli tőle megtudhatja, hogy mi ez az egész népünnepély.
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    A csalfa és a lázas

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-03-10, 21:34

    *A csók meglepve éri, de nem is Astarte lenne, ha nem viszonozná azonnal, de erőt vesz magán, s nem a rá jellemző hevességgel teszi, hanem alkalmazkodik a fiúhoz és állapotához, így gyöngéd és finom a csók.*
    - Ugyan! Legalább kilencvenöt éve nem voltam beteg! *Legyint rá könnyedén azzal a fajta meggyőződéssel, ami a jellemzően egészséges emberek sajátja: ő nem lesz ennyitől göthös!*
    - Tényleg, te gyakran vagy beteg? Ott Adar Ishirben is gyengélkedtél. Jó, abban benne volt az én kezem is, ne is mondd, tudom! *Csicsereg máris, hogy Lareth ébren van és az előbb órákon át csöndben kellett lennie.*
    - Na szép! Nemrég meg voltál róla győződve, hogy még ott a pincében vagyunk és az egyik úri szalonba vittelek fel melegedni és ki fogok érte kapni. Imádnivalóan aggódsz értem amúgy! *Astartés széles vigyor.*
    - Én azért féltem picit, hogy nagyobb a baj, mert elfelejtetted, hogy az mi véget ért, meg hogy utána eljöttünk ebbe a Fejedelemségbe és útközben a hegyekben is jártunk és hógolyóztunk meg hóelfet építettünk! De örülök, hogy már jobban vagy! Néhány órája alszol. Akkor jöttem haza, amikor neked indulnod kellett volna, de egy fél órán belül lesegítettelek ide. Dél felé járhat az idő. Vagy valamivel utána. *Kicsit sajnálja, hogy Lareth máris felült és nem maradt az ölében. Élvezettel nézte pedig az alvó arcát. Olyan gyönyörű...*
    - Egy napig kibírja nélkülem az alvi...alváros, alsóváros..negyed, na, mi ez?! Szóval ellesznek nélkülem. *Kicsit kínos vigyor, de már csicsereg is tovább, hátha nem tűnt fel Larethnek.*
    - Tehetek érted valamit? Megmelegítsem a teádat? Gondoltam, főzni kéne neked egy jó húslevest, de végtére is, nem megölni akarlak! Szóval... valami más, ami nem bonyolultabb egy szendvicsnél vagy teánál? Mire vágysz? *Húzódik közelebb mosolyogva és kíváncsian.*
    avatar
    Lareth Yrell L`danael

    IC hozzászólások száma : 54

    A csalfa és a lázas

    Témanyitás  Lareth Yrell L`danael on 2014-03-10, 20:52

    -Igen. – suttog. Astarte mindig jól jött ki a dolgokból. Titokban mindig is irigyelte, ahogy látszi könnyedséggel, vállvonva lép túl dolgokon és találja meg a kiskapukat, lehetőségeket. Cserébe neki a része a pech volt. Nem sajnáltatja magát, nem bánja, hogy így alakultak a dolgok.
    A teára csak hümmög. Annyira szomjas, hogy már azt sem tudná meginni. Hagyja, hogy rendezkedjen Astarte, azt mindig is élvezte. Jóleső mormolással kucorodik össze, ahogy az ölébe hajtja a fejét és máris elalszik. Időnként erősebben megreszket, máskor kitakarózik, vagy a lábát kidugja, de nem forog.
    A hangra ugyan megfeszül, de a hangszínre elenged. A láz már jelentősen lement, csak némi enyhe csillogás utal arra, hogy miként töltötte az elmúlt órákat. Fekve marad, úgy fordítja fejét Astarte arca felé, s keze egyben nyúl Astarte nyaka felé. Sejti, hogy itt strázsált mellette. Megcsókolja, ha engedi.
    -Köszönöm. – majd elsápad. – Most meg elkaptad tőlem.
    -Ederthin? – láthatóan elgondolkodik, majd körbenéz. Pislog, nehezeket, de értelem gyúl a tekintetében, felismerés.
    -Miért, hol lennénk máshol? – megpróbál felülni, eléggé megviselt arccal, magára tekeri a takarót és gubbaszt.
    -Mióta alszom? – legszívesebben visszafeküdne. Főleg Astarte ölébe. Meg fürdene egyet. Jó, forró vízben. De még rágondolni is nehéz neki.
    -Ha menned kell, menj, nehogy gond legyen. – a kötelességtudata mindig erős.
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    A Lélektüske

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2014-03-09, 19:53

    [A batár - Gerard és Nekrin]

    *Gerard a batárra jutott, társa, Nekrin már nem volt ilyen szerencsés, de a rosszul sikerült ugrás ellenére még a kezében tartott bottal tudott segíteni barátjának: a bot meghosszabbított keze lett Nekrinnek és ha általa felkapaszkodni nem is, de ügyesen oda tud vágni vele a tűzmágus nőnek. A nőnek meg is rándul nemcsak az arca fájdalmában, de a Gerard felé nyúló keze is visszarándul, nem éri el az ifjút, aki így hatásosan mutatkozik be a hölgynek ököllel. Hamar csillagokat is lát a nő, megszédül, s csaknem leszédül a batárról, az oldalán sikerül megkapaszkodnia, s ebben az eszement tempóban minden energiáját leköti, hogy kapaszkodjon a szélébe és megpróbálja visszahúzni magát. Gerardnak jutott egy kis időhöz, mágia most nem fenyegeti, és a batárt hajtó fiú is lassan kezd éledezni kótyagosságából, élesen jobbra rántva a gyeplőt és befordulva a sarkon. Ehhez persze erősen fékezni kellett, amit ha Nekrin elég fürge, ki tud használni, de batár oldalán felkapaszkodni kívánó nő nemigen tud, majdnem lecsúszik ismét a batárról. Szemei olyan dühtől villognak a batár tetején lévő fiúra, amelyek ígérik, hogy ha feljut, kiszorítja belőle a szuszt, de nem szenvedélyes öleléssel. Gerardnak talán vissza nem térő alkalma nyílt átvenni ténylegesen az irányítást a batár fölött. De csak óvatosan a mozgással odafenn, a testsúlyt fém merevítők révén megtartó, de azért vékony anyagból lévő batár tetejét hirtelen egy egyenes kard pengéje szakítja át. A meztelen penge hosszan kandikál ki egy pillanatra alig tizenöt centivel vétve el Gerard jelenlegi helyzetét, s már rögtön vissza is húzzák, akárki vagy akárkik legyenek is még a batár belsejében. Ki tudja mikor és hol fog újra felbukkanni a penge?*
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    A csalfa és a lázas

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-03-08, 20:26

    - Nem lesz baj, tudom, mit csinálok. *Mennyiszer hallotta már ezt a mondatot tőle a fiú! S az esetek túlnyomó többségében igaznak is bizonyultak a szavak, kivéve azon a vérbe fulladó éjszakán, mikor Astarte kopogott a fiú ajtaján, s ő bújtatta el őt. Őt, aki elrabolta és komoly, lassan gyógyuló vállsérülést okozott neki, na meg egy kellemes kínzást a pincében... Ahogy a fiú azt hiszi, még Adar Ishirben van, úgy törnek fel az emlékek Astartéban is.
    Épp csak leülteti a fiút a kanapéra, s fordulna, hogy töltsön neki teát, de elég visszapillantania Larethre, hogy megkérdezze, mennyi mézet rakjon bele, mikor látja, a teával itt elkésett, Lareth szinte ültő helyében elalszik.*
    - S a teát ki issza meg? *Motyogja mosolyogva, s inkább a kanapéra ül, ölébe puha nagy párnát vesz a dívány karfájának és saját karjának támasztva, majd Larethért nyúl és óvatosan rádönti a párnára a fejét, majd eligazgatja a lábánál a takarót.*
    - Nem fogják megtudni, bízz bennem... *Nem most van itt az ideje, hogy közölje vele a tényállást, úgy sem fogná fel. Inkább belemegy a "játékba", s úgy veszi az úri nagy szalonok egyikében ülnek, még ha ennek a ülő- illetve most fekvőalkalmatosságnak nem is olyan finom bársony- vagy selyemhuzata van. Míg alszik a fiú, Astarte lágyan a haját simogatja párnástul a karjaiban s egyúttal az ölében tartva őt. Időnként cseréli a borogatást Lareth homlokán és elégedetten állapítja meg, hogy a láz lassan, de enyhülni látszik. Türelemmel várja ki, míg a fiú felébred, s ez az izgága lány esetében nagy szó! Az eltelt idő alatt nem sokat mozgott, éppen csak az inget vette le magáról, és feljebb húzta az alatta viselt topot. Neki melege van a kandallóval jól befűtött szobában, takarós-párnás elffel az ölében. Egy ideig gondolkodott rajta, hogy saját tarkójára is rakni fog borogatást, hogy hűtse. Így esett, hogy kicsit kipirult arcú, némileg idegen illatú, de egy mosolygó Astarte arca hajol Lareth fölé az ébredés során.*
    - Hé, a dívány marad! Egyébként az ölemben vagy, fogoly! *Kuncogva kicsit szorosabbra veszi az ölelést, majd enged rajta.*
    - Ederthinben vagyunk, emlékszel hogy kerültél ide?

      Pontos idő: 2017-09-21, 08:50