Üdvözlünk!

Éppen időben érkeztél Vándor!

Háború közeleg és elkél minden tenni vágyó erős kéz, forgasson akár fegyvert, vagy használja a mágia hatalmát.
Ne aggódj, ha nem állsz még készen, hőssé formálnak majd a kalandok.
Fedezd fel a világot, kelj útra, kalandozz sivatagon, kietlen tájakon, havas hegyek legmélyén, dögletes mocsáron és a mindig veszélyt rejtő tengereken át. Küzdj ádáz szörnyekkel, élj nemesi életet, vívd ki a hősnek járó tiszteletet, vagy rejtőzz árnyak közé és vedd el azt, ami neked jár!
Gyűjts hát magad köré szövetségeseket és formáld saját belátásod szerint a változó világot!

Az oldal alapítása:
2012.10.01.

Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Kaland

Fejedelmi játszma című kalandban a reagkör határideje:
04.09. 21:00

Latest topics

Ederthin várostérkép

A dombtavi időszámítás szerint jelenleg 616-ot írunk.

Ki van itt?

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (12 fő) 2016-10-11, 18:26-kor volt itt.

Statistics

Jelenleg összesen 3473 hozzászólás olvasható. in 143 subjects

Összesen 55 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Shycor N'ylwenn

Szerzői Jogok

Az oldalon található egyedi alkotások az alkotó(k) tulajdonát képezik!
A Világleírás és a helyszínek, helyszínek leírásai az oldal készítőinek szellemi terméke, így a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel szabadon.

    Alsónegyed nem nevesített utcái

    Share
    avatar
    Montea
    Admin

    IC hozzászólások száma : 3

    Alsónegyed nem nevesített utcái

    Témanyitás  Montea on 2012-10-02, 00:10

    First topic message reminder :


    A Főutcától délre él a városi polgárság zöme. Házaik a főutcához közel szépek és takarosak, azonban egyre távolodva a város szívétől láthatóan egyre alacsonyabb életszínvonalon élnek az emberek.
    A város szívéhez közel még vannak kisebb, kertes házak, de távolodva onnan a kertek szűk kis udvarrá alakulnak, s az épületek is egyre közelebb kerülnek egymáshoz, miközben magasságuk nem lesz kisebb, mi több, a két-háromszintes ház a jellemző errefelé. Lépcsők, kis udvarok teszik hangulatosabbá a helyet. De vigyázat, míg a Főutca közelében nincs miért aggódnunk, ahogy közeledünk a Szegények sikátoraihoz vagy az Ördögfűhöz, a közbiztonság is úgy romlik!
    avatar
    Lareth Yrell L`danael

    IC hozzászólások száma : 54

    A csalfa és a vacsora

    Témanyitás  Lareth Yrell L`danael on 2014-03-08, 19:31

    Az, hogy segíteni fog neki a kellemetlen hideg borogatás, megértően hümment.
    A hideg nem esik jól először neki, a kisgatya feltolására azonban keze tétován megindul felé, de mire odaérne keze, addigra Astarte és a hideg már máshová vándorolt.
    -El…. – vacog tovább. Nem, mintha most ez menne neki.
    Ismét csak hümment, de bólintani sem tud.
    A befűtés és a rendezkedés alatt visszazuhan a tudatlan állapotba. Az első érintésre összerezzen, tétován nyílnak ki szemei.
    -H… hova? – nagyon melege van, de mire körbecsavarja a takarót rajta a lány, ismét fázik. – Nnnem lhhesz..baj? – a konyhában útban van most. – Mmmhegláthhnak…
    Többször meg kell állnia, a mozgás kifárasztja, többször megbillen, de akkor is lemennek. Annyira kimeríti, hogy mire a lépcsőn leérnek, lezuttyan és egy ideig ott ül, lábai kilógnak a takaró alól. Végül a kanapéra tud zuttyanni, de már eldőlni sincs ideje. Jó ideig csak némán, forró homlokkal szuszog. Végül érzi, hogy valami mégsem úgy van, ahogy a konyhában szokott lenni. Kinyújtja kezét és megtapogatja a kanapé szövetét, érzi a tűz melegét is. Végül kinyitja a szemét.
    -Nnem ihhtt khhénne lheenhhünk… - az úri részlegen vannak így, kikapnak érte. De most ereje sincs ellenkezni. Nem túlzottan foglalkozik most ezzel. Csak Astarte ne kapjon ezért. Ezzel a gondolattal alszik el, mélyen. Órákig alszik, mire ismét ébredezik. A láza már lejjebb ment. Mocorogni kezd, végül megfordul és jól belerúg a kanapéba, mert a támla éppen azon az oldalon van, ahol le szokott szállni az ágyról. Felnyög.
    -Hol vagyok?
    avatar
    Gerard Dareln

    IC hozzászólások száma : 44

    [A batár - Gerard és Nekrin]

    Témanyitás  Gerard Dareln on 2014-03-07, 17:56

    *Nem sikerült hát kiütnie a kocsit hajtó ifjút, ám nem adja fel. Szeme sarkából látja hogy a varázshasználó nő felé fordul, gyorsnak kell lennie.
    Ha a kocsit továbbra is a fiú vezeti ki tudja milyen túlerővel találhatják magukat szembe ha megérkeznek az úti célhoz. Ám az eddig tűzlabdát hajigáló nő közeledő keze sem kecsegtet semmi jóval. Nekrinnek már valószínűleg nem lesz ideje megfékezni a nőt a későbbi érkezés miatt, így hát őt ítéli meg nagyobb veszélyforrásnak.*
    ~Térj ki... Hosszasan varázsolni sokkal fárasztóbb mint félreugrálni.~
    *Erőt adva hangzanak fel elméjében előző mestere, Zatarnak szavai. Reméli hogy a fiú még legalább egy darabig nyugton lesz az ütést követően, ő maga kissé oldalra dőlve igyekszik kitérni a nő kezei elől, hogy alkarját jobb kézzel megmarkolva magához rántsa, baljával pedig megismertethesse az öklét a leányzó arcával. Talán sikerül akkora lendületre szert tenni hogy elpilledjen a tüzes leányzó, s későbbre tartogassák az ismerkedés további részleteit. Ellenkező esetben bízva számít barátja segítségére, nincs kedve sokáig kerülgetni a számára idegen veszélyt, s a hajtó kábasága sem tart sokáig....*

    // A tüzes tenyér varázslat eredményessége: |2+0=2| //
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    A csalfa és a lázas

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-03-02, 22:04

    ~ Kedves barátom?~ *Meglepetten néz a fiúra, még ha ezt ő talán nem is látja.*
    ~ Honnan tud Thalassáról?~ *Bár így sem áll össze a kép. Az őrségben, ahova meg, nem Thalassával fog találkozni, hacsak nem jön személyesen a félelf, hogy ellenőrizze Astartét. Nem érti. Azt főleg nem, honnan tudta meg Lareth? De... az tetszik neki, hogy Lareth féltékeny, már megint. De rég volt már! Utoljára Adar Ishirben esett meg ez...*
    - Rossz most tudom, de hidd el, segít... *Magyarázza, míg a hideg borogatást cseréli a homlokon és folytatja Lareth másik karjának áttörlését a hűvös vízzel. Aztán a karokkal végez, s jönnek a lábak. Előbb az egyik, aztán a másik. Kitakarja az egyiket, végigtörli a kendővel mélyen fenn a combokon is, a belső oldalon is, feltolva kissé a rövid kis nadrágot, amit visel most a fiú. Az biztos, hogy nem Astarte lesz ilyentől szemérmes.*
    - Elszökni? Hova? *Pillant fel meglepetten a fiúra, mikor már a végénél jár a másik láb áttörölgetésénél.*
    ~ Konyha..? Bajom lesz?~ *Aztán leesik neki. Lareth azt hiszi a láz miatt, hogy még ott vannak!*
    - Megnézem a konyhát, s befűtök, ha nem lenne. Aztán odaviszlek, jó? *Takargatja vissza a fiút, cserél még borogatást a homlokán, aztán kisiet a szobából. Lemegy a földszintre és a kicsike szalonjukban lévő kandallóhoz megy. Parázslik benne még a tűz szerencsére, de eltart egy darabig, míg fel tudja jobban szítani a lángokat. Égett a tűz a kandallóban, mert hát hűvösebb az éghajlat számukra a Dombtavi Fejedelemségben. Miután ez megvolt, nekilát a szalon átrendezéséhez: a díványt a kandalló közelébe, elé húzza, odavisz pár párnát is, s a dívány mellé az egyik kis kerek asztalkát rakja, majd egy másik tálat tölt meg a borogatáshoz való vízzel. Nincs kedve lecipelni a fentit, elég lesz a fiút letámogatni. Miután a gyors lakberendezésen túl lett, a konyhába megy. A bodzatea kész is, kancsóba önti, majd csészét visz be az előbbi asztalkába, s egy csupor mézet is.*
    ~ Valami még kéne... Egy jó húsleves.~ *Egy pillanatig tényleg azt kívánja, hogy bárcsak Adar Ishirben lennének, ott a szakácsnő főzött volna a fiúnak egy húslevest. Astarte nem áll neki. Meggyógyítani kéne Larethet, nem megölni, s a lány főztjével akkor jár a fiú a legjobban, ha ízetlenre sikerül.*
    - Gyere... Már vár téged a meleg tűz... *Próbálja felsegíteni a fiút, köré tekerve a takarót.*
    - Hozzuk ezt is, így jó? *S odaadó támogatással segíti le a fiút a földszintre, ha hagyja ezt Lareth. Vajon feltűnik neki, hogy nem felfelé mennek a pincéből, hanem emeletről lefele? Hogy nem a konyhába mennek, hanem a szalon várja őket melegen pattogó tűzzel és ahonnan odalátni Lareth dolgozószobájába is? Bár ha a saját hálójukat nem ismerte fel a fiú...*
    avatar
    Lareth Yrell L`danael

    IC hozzászólások száma : 54

    A csalfa és a vacsora

    Témanyitás  Lareth Yrell L`danael on 2014-03-02, 14:01

    -A kedves barátoddal… – szinte mindig kinyílt a bicska a zsebében, ha meglátta. Előszeretettel látta őket együtt, tenni ellene nem tudott.
    -Ühmm… - bólint reszketve, magára húzva a takarót. Akkor majd este lesz egyedül és valószínűleg egész éjjel. Nem, mintha máskor is túl sok társaságot kapott volna. Sokkal inkább törődő figyelmet.
    Tehetetlenül hagyja, hogy a takarót lefejtse róla Astarte. Gyenge fogni is. A hideg elsőnek nem esik jól neki, még jobban fázik. Ám hagyja, megértve, hogy lázas lehet. Astarte figyelmessége mindig is jól esett neki, megnyugodott, ha mellette volt és némileg fel is vidult.
    A karja mindig is fázós volt, így ösztönösen be akarja húzni, amikor a vizes kendő rákerül.
    -Mmm…. nem tudom… - szinte lehelve vacogja. – Most nem akartam… phhedig elszhhöknni….Hideg van, itt mindig hhi..hideg van.. nem gyújtottak be a k…konyhhhában? – Adar ishiri kalandja mély nyomot hagyott benne.
    -Innkhább mhenj vvisssza. Bajodhhlesz… - ki akar nyúlni a takaró alól, de nem tud. Jól esik végül a hideg, a takaró melege is.
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    A Lélektüske

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2014-02-27, 11:39

    [A batár - Gerard és Nekrin]

    *Gerard hát kapott segítséget Nekrin személyében, s ha a frissen városba érkezett követi barátját felfele, akkor jó eséllyel fogja elkerülni az arrafelé vágtató batár általi gázolást. Gerard könnyedén ugrik a batár tetejére kihasználva a meglepetés erejét, mert arra senki nem számított a tolvajok részéről, hogy fentről leselkedhet rájuk veszély, s a tűzmágus hölgyemény is az üldözőkkel törődött. Meglepve kapja hát fejét a mellé érkező fiatal férfi felé, aki a nő szerencséjére inkább a hajtóval foglalatoskodik. A hajtó szeme sarkából észlelte az ugrást, s inkább ösztönösen, semmint tudatosan rántotta meg a gyeplőt és bírta a batárt irányváltásra, el a háztól. Gerard megérkezését nem tudta megakadályozni, de ha Nekrin követte barátját, hát az ő megérkezése már problémásabb lesz, főleg, hogy Gerard nem rest a hajtót célba venni. Az ütés talált, de a megkezdett irányváltás miatt a pontosság már nem tökéletes. Ki nem ütötte a hajtót, de istenesen fejbe vágta ahhoz, hogy ájulás-közeli állapotba kerüljön és ne lássa tisztán maga előtt az utat. Ettől még hajt tovább, semmit sem fékezve a lovakon, csak rájuk bízva az irányt, amely kezd letérni egy szélesebb mellékútra a főútról, a Promenádról.
    Nekrin megérkezése, ha követte barátja útvonalát, akkor nem lesz olyan sima, ahogy azt már említettük. A batár irányt vált, s ki tudja, ez mit okoz az előre kiszámított ugrásnál?

    //Mesélői dobás 10 oldalú kockával: 1-2: lemarad a batárról, de szerencsésen ér földet. 3-8: eléri a batárt, de csak épphogy, valószínűleg a szélébe kapaszkodva kell felhúznia magát a tetőre, vagy megpróbálhat a batár belsejébe is jutni, de ki tudja mi vár rá ott a rabolt kincseken túl? 9-10: az ugrás még így is tökéletes, Gerardhoz hasonlóan a batár tetejére jut, bár ott kezd kissé szűkös lenni a hely három főre.
    |1+0=1|//

    Ha Nekrin nem maradt le a batárról, lesz oka igyekezni segíteni barátjának, ugyanis a hajtóval foglalkozó ifjút a tűzmágus nő támadja meg. A tűzlabda túl veszélyes lenne most, de minthogy a batár teteje nem egy nagy tánctér, gyakorlatilag karnyújtásnyira van mindenki egymástól, s ezt a félelf nő ki is használja: tüzes tenyér varázslattal esik neki Gerardnak, mellyel ha eléri őt, a bőre az érintett területen azonnal fájdalmas hólyagokkal lesz gazdagabb, mint égési sérülés esetén.*
    //Gerard dob 10 oldalú kockával: 1-5: nem éri el a nő őt, 6-8: eléri, de az égési sérülés csak könnyed, inkább csak kellemetlen, mint fájdalmas, 9-10: eléri és fájdalmas hólyagok lesznek Gerardon a varázslat hatására.//
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    A csalfa és a lázas

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-02-23, 20:06

    *Az, hogy Lareth alig reagál Astarte viharos ébresztőjére, több, mint aggasztó. Igazán betegnek kell lenni hozzá, hogy erre ne ébredjen fel. Figyeli a lázas tekintetet, s halovány mosoly fagy arcára, mikor neve köhögésbe fullad.*
    - Őrségben? *Kérdez vissza, s még jó, hogy Lareth köhögött és emiatt nem látta, vagy lázának tudhatja be, ha mégis látta, hogy sötétült el egy pillanatra a lány arca. Honnan tudja a fiú? Jó, persze, nem igazi őrség az, amit Thalassának dolgozik, de nem is mondta még el Larethnek, mi a munkája igazán és kinek dolgozik. Mindig ködösített, ha erre terelődött a szó, meg hogy még keresgél, de nemigen talál, s ekkor mindig igyekezett arra fogni, hogy nőket nem szívesen alkalmaznak, vagy ha igen, akkor nála bögyösebbeket. Jellemzően bevált, mert Lareth mindig inkább bátorította és vigasztalta, s ha volt a lánynak valami bevétele, egyszeri alkalmi, abszolút törvényes munkának tudta beállítani. Nem tudja, honnan tudta meg a fiú. Arra pedig nem gondol, hogy a láz miatt nem is itt van Ederthinben Lareth, hanem még Adar Ishir egyik városának mély pincéjében, ahonnan oly reménytelennek érezte szabadulását.*
    - Nem kell őrségben lennem. Majd... délután megyek. *Igazából délre kéne mennie a Vén Csónakosba, este végezne, s úgy tervezte, akkor el is mehetnének végre arra a bizonyos vacsorára. Erről le kell mondania. És jó eséllyel a Vén Csónakosba se fog ma menni.*
    - Forróbb vagy, mint az Ashiel-sivatag homokja délidőben... *Állapítja meg aggódva. A másik kendőt is megmeríti a borogatásos vízben, s míg azt egyik kezével kinyomkodja, a másikkal elkezdi kicsit lehúzni a fiúról a takarót. Nem takarja ki, csak szabaddá teszi a nyakat, a kulcscsont körüli részt. Ha a fiú rendesen magánál lenne, talán még zavarba is ejtené az a rutinos mozdulat, ahogy az ingnyak fűzőjével szempillantás alatt elbánik a lány, ráadásul félkézzel. A feltárulkozó finoman kreol bőrre nyomkodja finoman a kendőt, át-áttörölgetve vele ezt a részt. Ahogy a víz párolog, úgy hűti Lareth testét is, segít a láz ellen. Már ha a fiú hagyja, s ha hagyja, akkor utána visszatakarja Astarte, hogy aztán egyik karját takarja ki a fiúnak. Arra mindig gondosan ügyel, hogy a többi része be legyen jól takargatva. A karnál feltűri az ing ujját, amennyire csak lehet, s az előbbi durva ébresztővel ellentétben gyengéden borogatja-mosdatja a hideg vizes kendővel a fiút.*
    - Hogy tudtál te így megbetegedni? Hisz tegnap reggel még jól voltál...
    avatar
    Lareth Yrell L`danael

    IC hozzászólások száma : 54

    A csalfa és a vacsora

    Témanyitás  Lareth Yrell L`danael on 2014-02-23, 19:26

    Érzékeli, hogy valami nyomja deréktájon, majd ismerős hang jut el hozzá. Még nem tudja kinyitni a szemeit, de hirtelen úgy érzi, hogy ismét a pincében van. Felnyög, pedig csak mondani akart valamit. Ismét érzi Astartét, ezúttal a homlokán. Mormog, de már jólesően, továbbra is azt hiszi, hogy a pincében van. Továbbra sem tudja kinyitni a szemeit.
    A számára hosszú csöndben visszasüllyed a lázas álomba. Nem érzékeli a pakolást, a víz csobbanását és a kendő csavarását, csupán Astarte jelenlétét, amitől mintha megnyugodna. Mindig így hat rá, még tudattalanul is.
    A hideg kendőre tér vissza a lázas süllyedésből, lassan. Félig nyitja csak ki, a most nem csak az ezüstpöttyöktől csillogó tekintetét.
    -Ast… - köhögni kezd. Még mindig a pincében érzi magát. Rázza a hideg, magára akarja még jobban húzni a takarót. – nem kell őrs… - újabb köhögés. – lenned? – szusszant egyet a végére és sikerül a lányra tekintenie.
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    A csalfa és a vacsora

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-02-18, 09:59

    *Lent senki és nesz sem jön, hát elindul felfele. Fent először odahallgat a fürdőjükhöz, hátha ott benn van a fiú, de csend honol ott is.*
    ~ Nahát, ma ilyen korán elment dolgozni? A kis munkamániás.~ *Mosolyodik el. Ő jó ellentéte a fiúnak, szeret lustálkodni. Most már nem vigyáz úgy lépteire, nem mintha hangosan járna-kelne, főleg mezítláb. Bátrabban nyit be a szobába, hogy ledobja majd a csizmáit és átöltözzön, de ahogy benyit, akkor szembesül a takaróhalommal, ami lassan emelkedik és süllyed.*
    ~ Ez furcsa. Már rég készülődni szokott.~ *Nem gondol még rosszra, innen nem látja Lareth arcát, a tegnap reggeli rosszullét ki is ment a fejéből teljesen. Inkább csak újabb csintalan mosoly jelenik meg arcán és csendben rakja le a csizmát, tőrt.*
    ~ Le merem fogadni, utoljára kétszáz éve aludt el.~ *Pár gyors lépés, egy szökkenés, s Astarte-féle viharos ébresztés: talán más reggeleken élvezné is a fiú, hogy ráugrik a lány, combjai közé fogva Lareth derekát*
    - Ébresztőőő hétalvó! *És puszit nyom vigyorogva az arcára. Aztán megérzi ajkain Lareth forró bőrét, azonnal felül még mindig a fiún és meglepetten néz le rá. Lassan kezd derengeni neki, hogy tegnap reggel sem érezte magát olyan jól Lareth, de Astarte csak bátorította, hogy minden rendben lesz. Magából indult ki, nagyon-nagyon ritkán szokott beteg lenni. Az utolsó meghűlésnek van már húsz éve is. Ahogy felfogja, hogy a fiú ilyen rosszul van, máris mászik le róla az ágy másik oldalára térdelve Lareth mellé és lehajolva ismét ajkait nyomja a fiúhoz, de ezúttal a homlokához. Ez láz, nem pusztán hőemelkedés.*
    - Hozok borogatást! Maradj itt! *Mondja utána rögtön a vélhetően ébren lévő fiúnak, s sietve kászálódik le az ágyról, majd fut ki a szobából. Egy időre csak a Fürdőben a vízbe borult habfürdőt okozó szer kellemes illata marad utána, s van benne talán egy kicsi egy másik férfi idegen illatából is. Hamar visszaér a lány egy tállal és két tiszta kendővel.*
    - Tettem fel vizet is a teához. Fekete bodza jó lesz, ugye? *Elsőre csak az jutott eszébe láz ellen, s kapkodva azt készítette elő. Aggódik a fiúért, s nehéz így gondolkodni, előásni herbalista tudását, főleg hogy az nem a gyógyításra specializálódott, hanem masszázsra. A tálat az éjjeli szekrényre teszi - lepakolva onnan pár könyvet, mert Larethet ismerve, biztos van ott pár -, az ágy szélére ül, s megmeríti az egyik kendőt a hűvös vízben. Kinyomkodja, amennyire tudja, s ha a fiú sem ellenkezik, a homlokára teríti kisimítva onnan az ezüstös tincseket.*
    avatar
    Lareth Yrell L`danael

    IC hozzászólások száma : 54

    A csalfa és a vacsora

    Témanyitás  Lareth Yrell L`danael on 2014-02-17, 21:30

    Már tegnap reggel sem érezte jól magát. Délutánra már rázta a hideg, hol pedig melege volt. Mégis a munka után ment haza, nem kért korai elmenőt. Szomorúan nyitotta ki az ajtót. Már akkor tudta, hogy Astarte nem lesz itthon. Pedig most nagyon szerette volna, ha otthon van. Nem azért, hogy ugráltassa. Csak, hogy ott legyen. Majd legyintett, hogy önző dolog a részéről és forró tea, forró-hideg fürdő után lefeküdt. Holnap nem kell bemennie, azt már nem engedték.
    Egész éjjel rázta a hideg, hol pedig pokoli melege volt. Hajnal felé tudott csak némileg elaludni, de akkor nagyon mélyen. Tüzes homloka, piros arca, nehéz légzése egyértelműen nem az egészségről árulkodik.
    Nem is ébred meg Astarte érkezésére.
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    A csalfa és a vacsora

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-02-16, 13:50

    *Botrányosan reggeli órákban érkezik haza. Még csak nem is hajnalnak nevezhető, mert azon már túl vannak. Nem siette el a felkelést a Gerarddal töltött éjszaka után, miután a habbal elöntött Fürdőből nem túl nagy dicsérettel együtt távoztak. Nem érkezik ahhoz elég korán, hogy fel tudjon osonni csendben az emeletre és az ágyba bújjon még Lareth ébredése előtt. De ahhoz meg nem érkezik elég későn, hogy elkerüljék egymást. Jó eséllyel belefut majd a reggeli készülődései közben lévő fiúba, aki majd igyekezne munkába, a Nagykönyvtárba. De hátha mégiscsak alszik még. Nem azért aggódik, amit tett és az kiderül, hanem nem akarja felébreszteni a fiút ideje korán. Hogy minél kevesebb zajt csapjon, még a bejárati ajtó előtt kibújik csizmáiból, miután kivette a szárukba rejtett tőrt. A tőrt nemes egyszerűséggel fogai közé fogja, a csizmákat egyik kezébe, s mezítláb, lábujjhegyen nyitja az ajtót, mintha az attól halkabban nyílna, hogy ő lábujjhegyen van. Mindenesetre a beljebb sétálás és az ajtó lehető leghalkabb becsukása már tényleg lábujjhegyen járás zajtalanságával jár. Az ajtó meg... nappal nem tűnt fel, hogy nyikorogna, most mégis hangosnak tetszik. Valahol mókásnak találja, hogy a saját házukba kell betörnie, beosonnia. Megáll és hallgatózik, merre lehet Lareth, merről jönnek a reggeli készülődés neszei? Esetleg fent alszik még?
    Az elő-elő fordult, hogy Astarte éjjel érkezett meg, mert munkája volt és elhúzódott az éjszakába, de reggelre mindig ott aludt a fiú mellett, mire Lareth felkelt. De arra nem volt még példa, hogy szó nélkül kimaradjon egész éjszakára, ráadásul azzal a fajta élettel való elégedett arckifejezéssel térjen vissza, ami még Adar Ishirből lehet ismerős a fiúnak, mikor Astarte pár édes percet-órát (mikor mire volt idő) együtt tölthetett ottani szeretőjével. Vagyis inkább ő volt a férfi szeretője, de ez lényegtelen.
    Ha lent nem leli Larethet, akkor elindul halkan fel a lépcsőfokokon. Ha lentről hallja, akkor már nem lábujjhegyen indul el felé, s közben kiveszi fogai közül a tőrt. Ruhája még a tegnapi: piszkos-zöld színű rövidnadrág, fehér ujjatlan top és fekete ing valamicske mellei alatt megkötve. Legalábbis tegnap még ott volt megkötve, ma reggel már nem vacakolt ennyit se az öltözetével, az ing nyitottan lóg rajta. Hamvasszőke rövid tincsei bájos-kócosan össze-vissza állnak, egy-egy közülük jól el is aludva áll fel.*
    avatar
    Lareth Yrell L`danael

    IC hozzászólások száma : 54

    Rendhagyó ajándék

    Témanyitás  Lareth Yrell L`danael on 2013-09-17, 21:18

    A visszacsókolásra teljesen elveszik benne, ám eléggé meglepődik, amikor Astarte visszarántja.
    -Hogy…? – az átkarolásban elveszik, és az, hogy Astarte kifejezi, nyomatékosítja a lábával, hogy maradjon, elmosolyodik.
    -Maradok. – segít a betakarózásban, majd helyezkedik egy keveset, hogy mindkettejüknek jó legyen. A fülcsókra beleborzong, megcirógatja a tarkóját Astartének. Hátára teszi a kezét, majd lassanként alszik vissza. Sokkal jobb Astarte így, a valóságban a kezei között, mint egy darab lapon. Sokkal jobb.
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Rendhagyó ajándék

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2013-09-12, 17:56

    ~ Hm, egész sokáig belelapozott.~ *Egész sokáig viselte a tőrt, tudván, hogy az tetszik a fiúnak, tehát már igazán minimális ruhát visel Astarte, többet takar a kanapé, melyen hason fekszik, mint maga a ruha. S hogy ő gyönyörű lenne!*
    - Megfelel! *Mosolyog, s csókol vissza, átkarolva Larethet, ölelve bújva... de az a csók nem kielégítően hosszú.*
    - Már nem felel meg! *Jelenti ki, s kicsit felülve megragadja Larethet vállainál fogva a rá jellemző erélyességgel, s ugyanígy húzza vissza az ágyra, majd újra átkarolja, s biztos ami biztos alapon egyik lábát is Larethre rakja.*
    - De, késő van, szóval maradj még... hajnalig. Az megfelelne. *Kicsit elengedi kezével Larethet, s rövid tapogatózás után megtalálja a takarót, magukra húzza, s azzal együtt öleli a fiút odabújva a nyakához vállára hajtva fejét, s a fiú fülcimpájára ad egy lágy csókot még. Tetszik ez az új érzés. Még sosem aludt senkivel sem összebújva, még szeretkezések után sem. Ezt most akarja, s Larethhez akarja kötni az élményt, az ő hajának és bőrének illata jusson majd mindig eszébe. Ha Lareth nem ficánkol el, akkor mosolyogva fog elaludni Astarte, s ez csak úgy lenne még tökéletesebb, ha reggel így ébrednének, legyen bármilyen korán is a könyvtár miatt.*
    avatar
    Lareth Yrell L`danael

    IC hozzászólások száma : 54

    Rendhagyó ajándék

    Témanyitás  Lareth Yrell L`danael on 2013-09-12, 12:47

    Nem ébred fel, hogy Astarte benyit, és arra sem, hogy a könyvet kiveszi a kezéből. Sok munka volt aznap, és a sok tennivaló lefárasztotta. A könyv ott van kinyitva, ahol Astarte utoljára viseli magán a tőrt. Nem tudja nélküle elképzelni, és furcsa hármast alkotnak vele.
    Az átkarolásra pattan ki a szeme, de meg is érzi Astarte illatát és simítását, elmosolyodik.
    Válaszul átkarolja és megöleli, majd egy hosszú üdvözlő csókot ad neki.
    -Így megfelel? A rajzok… gyönyörűek.. mint amilyen te.
    Csak ez után ébred rá, hogy elaludt.
    -Elaludtam! – felül. – Még nem késő?
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Rendhagyó ajándék

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2013-09-06, 20:13

    *Sikeres beszerzőkörút után érkezik vissza egyszerű barna csomagolópapírba csomagolt pakkal, amit vastagabb madzaggal kötöztek össze. Első útja cipői lerúgása után a könyvtár felé veszi az irányt, de két lépés után megáll, visszafordul és megigazgatja cipőit, hogy ne korholja őt megint a rendmániás Lareth. Ma ne vonja el semmi ilyen a figyelmét. Aztán irány a könyvtár.*
    ~ Nahát! Hova lett?~ *Meglepi, hogy nem találja a fiút a könyvtárban. Ahogy körbenéz, látja a csomagolópapírt is, a kártyát is, de a könyvet nem.*
    ~ Hova bújt?~ *Elindul felfele a lépcsőn a hálóhoz, ahova halkan nyit be. Elmosolyodik, ahogy meglátja a mosolyogva, könyvet ölelgetve alvó fiút.*
    ~ Hát, legalább kizárhatjuk azt a lehetőséget, hogy a fejemhez vágja az ajándékot.~ *Igazán büszke magára. Ha Lareth nem tud lerakni egy könyvet, mert ide is felhozza, az már jelent valamit. Berakja a szekrénybe a csomagot, s odatelepszik ő is az ágyra. Óvatosan kihúzza Lareth kezei közül a könyvet, s teszi az éjjeliszekrényre - megnézve hol volt kinyitva, s kicsit gyönyörködik magában -, majd Lareth mellé dől átkarolva a fiút. Ha felébredne, megszólal mosolyogva.*
    - Remélhetem, hogy engem is ölelgetsz majd így? Különben féltékeny leszek a saját könyvemre.
    avatar
    Lareth Yrell L`danael

    IC hozzászólások száma : 54

    Rendhagyó ajándék

    Témanyitás  Lareth Yrell L`danael on 2013-09-06, 10:15

    Ahogy belelapoz, el is gyönyörködik benne, nagyot mosolyogva. Astarte. Jellegzetes tartás, nézés arc.
    A nézegetés közepén már leül egy székbe és apránként végignézve az oldalt, lapozgatja, közben nem hervad le a mosoly az arcáról. A tőrön, amelyet tudja, hogy nem véletlen, hogy mennyi ideig szerepel még a képen, derűs képpel fogadja. Jobban nem ismer senki Astarténál.
    A végére azonban teljesen belepirul és csillogó szemekkel csukja be a könyvet. Becsukja és végigsimít a borítón. Ez Astarte. Magához szorítja, úgy megy a szobába. Lapozgatja még az ágyban, most nem akar olvasni és kutatni. Kezében a könyvvel alszik el, mosollyal a képén.
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Rendhagyó ajándék

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2013-09-05, 21:27

    *Nem kellett csalódnia Astarténak, habár ő éppen lelkesen magyaráz az egyik szabónak a ruha átalakításával kapcsolatos ötleteiről - miután az első helyről ugyanezért az ötletét kivágták az utcára -, tehát nem tud róla, hogy Lareth elég kíváncsi lett, főleg, hogy könyvet talált. A belelapozás hozza a következő meglepetést. Könyv létére ebben a kötetben nemhogy kívül, de még belül sincs egy deka betű sem, kép viszont annál több. Egészen konkrétan minden oldal jobb oldalán van egy kép, a bal oldal az előző kép hátoldala, halványan néhol át is sejlik az előző kép, ahol erősebben fogott a ceruza vagy sötétebb a festék. A rajzok művésziek, láthatóan a lány igencsak hozzáértő művészt fogadott fel a feladatra, hogy ízléses, szép képek készüljenek a tartalomtól függetlenül is. Enyhén sárgás papírra grafittal vitték fel az alakot, a ruha sötétjét is ezzel emelték ki, míg a bőrön megtörő fényt, a ruha világosait néhol fehér krétával, s a rövid tincseken megcsillanó fényt arany színű, vékony ecsetvonásokkal egészítették ki. Minden oldalon ugyanaz az az alak: Astarte. A legelső lapon a lány arcáról egy közeli, jól elkapott pillanatban ahogy a művészre (vagy most már Larethre) odapillantva nevet a csibészesen csillanó zöld szemeivel. Nincs zöld a rajzon, mégis szinte látni a szemei színét, ajkain megcsillanó fényt, hajában a gyöngyök színét. A második lapon ízléses kanapén ül szépen felöltözve szolgálólányi ruhájába, Lareth által kedvelt rövidke szoknyába, kis fehér, csipkés szegélyű köténykével, harisnyába, puffos ujjú ingecskébe, és a főkötő, a csipkés fekete-fehér csuklópántok se maradnak el. Rendezetten, szépen, csintalan mosollyal néz egy fekete tollseprűvel a kezében. A következő kép majdnem ugyanilyen, csak a szoknyát szabad kezével kicsit feljebb húzza, hogy kacéran megmutassa hol ér véget a combharisnya, s hol rejtett el tőrt a szoknya alatt csipkés combpáttal rögzítve. Ahogy lapoz tovább Lareth, megfigyelheti, hogy a lányról szép sorjában egyre több ruhadarab kezd lekerülni. Úgy a kötet közepénél már csak a harisnyák (na meg a tőr) és a fehér, fűzős fehérnemű van rajta, s éppen hason fekszik azon a kanapén, alkarjain megtámaszkodva, lábait behajlítva kalimpálva, ami így szépen kiemeli formás fenekét. A rajzoló jól értett hozzá mikor hogy állítsa be a lányt, hogy egyszerre legyen természetes, előnyös és izgató, s ezt egyes részletek alaposabb kidolgozásával csak még jobban kiemelte, így kap mindig nagyobb figyelmet a lány szeplős, csinos arca, hosszú lábai a fenekével együtt. De mi lesz a könyv vége felé... Astarte szándéka eddigre már bizonyára kiderült a fiú előtt: ha nem akar kibújni a könyvei közül Lareth, hát Astarte bújik oda be, hogy imádott könyvtárában is itt legyen állandó, mégis diszkréten elrejthető kísértésként, szemet pihentető játékként...*
    avatar
    Lareth Yrell L`danael

    IC hozzászólások száma : 54

    Rendhagyó ajándék

    Témanyitás  Lareth Yrell L`danael on 2013-09-05, 20:44

    A kis ház, amit sikerült végül megvenniük is, még szerencsés helyen van, de csak ennyire futotta a szerény keresetből. Már Astarténak is gyűjtöget, hogy vissza tudja fizetni a kölcsönt. Mégis… annyira jó belépni a kapun, majd a bejáraton és tudni, hogy azt már senki sem veheti el tőlük.
    Egy kis felfrissülés és átöltözés után a könyvtárba tart, ha nem látja sehol Astartét. Nem is látja, biztosan a dolgait intézi. Az asztalon már egyből kiszúrja a kártyát és a csomagot. Észreveszi rajta a nevét, kíváncsian olvassa el, jó nagyot mosolyog rajta, majd kibontja a csomagot. Akkurátusan, szépen kihajtogatva. Meglepődik, amikor könyvet lát, vagy legalábbis annak tűnik, de se címe, se semmi. Kíváncsian belelapoz, hogy mi is lehet.
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Rendhagyó ajándék

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2013-09-05, 20:20

    *Hazaért az ajándékkal, amit már előre becsomagolt, nem túl csinos írásával meg is írta a kártyát hozzá, amit kis mosoly-rajzzal és szív-jellel tett ha nem is szebbé, de astartésabbá. Lareth még nem ért haza a könyvtárból, de ismeri már a napirendjét, s tudja, hogy az útja hamar a saját kis magánkönyvtárába fog vezetni. Astarte is most oda tart, s az asztal közepére, hogy jó feltűnő legyen leteszi az egyszerű, ezüstözött levél-mintájú csomagolással ellátott ajándékot, s a kártyát, amire ráírt név egyértelművé teszi, hogy kié az ajándék.*
    "Lareth-nek, mert nem akar a könyveinél messzebb látni!" *A szöveghez képest meglepő módon ha Lareth kibontás előtt kicsit megtapogatja a szabályos formájú ajándékot, gyanúsan könyvszerű a súlya, formája, kialakítása. S bizony, ha elkezdi kibontani, elegáns, mélyzöldre festett bőrkötésű, vékonyka könyv kerül elő, láthatóan friss kötés, s az új könyvek jellegzetes illatát viseli magán, de a legfurcsább benne az lesz, hogy nincsen címe, se szerzője. Hiába forgatja majd Lareth, se az elején, se a hátlapján, se a gerincén nem lel egy betűt sem. Vajon ki meri-e nyitni a titokzatos kötetet? Astarte nem lesz jelen, ő elment a városba vissza. Kellene keríteni valami szabót vagy effélét, mert szüksége lesz egy jó ruhára majd a vacsorához. Vajon amit kigondolt, az kiveri majd a biztosítékot a fiúnál?*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Éjjeli rohanás

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-07-28, 17:37

    - Azt igen, de nem biztos, hogy téged illet a dicséret! *Pimaszkodik vissza futtukban. Ekkor még könnyen ment a beszéd, még a futás elején voltak. Bezzeg később! Nincs ő olyan jó kondícióban, mint Eric. Sally inkább kidumálja magát szorult helyzetéből, vagy varázsol, s csak utolsó eshetőség, mikor menekülnie kell szedve lábait. Jobb szereti tánccal formában tartani az alakját, de ilyenkor elgondolkozik a rendszeres futáson is.*
    - Hogy? *Kapja fel a fejét, még lihegni is elfelejt, amint megüti a fülét a titkos lakás szókapcsolat. Ericnek van ilyenje? És Sallynek még csak nem is szólt eddig? Jó-jó, titkos, na de akkor is! Nem is ő lenne, ha nem jelenne meg szemeiben és ajkain kaján mosoly.*
    - Titkos lakás? Mmmm... Ha megígérem, hogy titokban tartom, titkon megjelenhetek ott néha? *Kérdezi máris alkudozva, s választól függetlenül fog ott megjelenni majd. Mi több, feltett szándéka, hogy egyszer már odabenn fog várni Ericre, s meglepi a férfit. Ehhez mondjuk fel kell mérni a terepet, ki tudja, micsoda csapdákkal vette körbe a férfi a lakást, s nem volna jó kezdő betörőként belesétálni egyikbe.*
    - Rendben, de ettől még nem úszod meg, hogy eljössz velem lakást nézni! Ha már neked kettő is van, én meg rátaláltam itt egy régi barátnőmre, úgy döntöttem, nem bérlek lakást tovább, hanem veszek egyet. Vagy egy pici házat. *Határozza el magát, s ugyan gondolkozott ezen már egy ideje, most mégis a pillanat szülte helyzetben dönti ezt el. Legalább lesz végre egy normális cím, amit megírhat Deirának.*
    - Titkos lakás, egzotikusan titokzatos hely, ahova fürdőruha kell, rejtélyes lopott holmi... Tele van meglepetésekkel, Eric Crow! *Mosolyog a férfira, s ugyancsak tetszik neki a gondolat. Fájó tomporának meg pláne. Hozni fog ő fürdőruhát, hiszen kell valami, amit majd le fog venni, de ezt majd Eric megtudja ott. Hadd higgye addig, Sally mégsem lesz olyan bevállalós, hogy ilyen könnyedén beleegyezett a fürdőruha ötletébe.*
    ~ Vennem kell majd egyet...~ *Emlékezteti magát, mert amúgy nem nagyon szokott viselni olyant. De már tudja is, milyen lesz. Igazi dombtavi különlegesség lesz, amiről a férfinak is rögtön eszébe jut a nudis ötlete!*
    - Megyeeek! És behajtom ám a csóksorozatot, amit mondtál, szóval remélem, közel az a lakás. Addig talán kibírom! *Nagyjából kifújta már magát, így semmi sem akadályozza abban, hogy Erickel tartson, s menet közben könnyedén bele is karoljon. Elnyeli őket az éjszaka.*
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Éjjeli rohanás

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-07-28, 13:15

    *Úgy fest könnyedén maguk mögött hagyják és legyűrik a rájuk támadó túlerőt, kik igazából nem voltak erő, inkább csak sokan voltak, ráadásképp sokan is egy ilyen kis sikátorra. Minden jó, ha a vége jó, úgy látszik Eric, amilyen nagy slamasztikában volt, annál egyszerűbben mászik ki belőle, a hölgy hathatós segítségével. Nem marad sem az árus adósa, sem pedig a lányé, ez egészen biztos, viszont addig is jobb lesz futni, mielőtt magára talál a combján sérült ellen.
    Gyorsan eltűnnek a színről, most már, ahogy a szólás is mondja, bottal üthetik a nyomukat, nincs az a nyomolvasó, ki ebben a sikátorkavalkádban rájuk találna.*
    - Hatalmas véletlen volt, de az ötletet azért dicséret illeti nem? *kacsint futás közben, majd kissé meglepődik mikor Sally berántja az egyik sikátorbeugróba, egy kis szusszantásra.*
    - Menjünk el a titkos lakásomra... mert tudod nekem ilyenem is van, ezekre az esetekre. *hát igen, van pénze két helyet fenntartani, a tolvajkodásból meglehet élni, az ábra is jól mutatja, persze azért nem veti fel a pénz, de például ez a mostani fogás sem épp az olcsóbbikból való.*
    - Holnap visszamegyünk a lakásodba reggel, és rendet teszünk, utána pedig kárpótlásul elviszlek egy olyan egzotikusan titokzatos helyre, ahol szerintem még nem jártál. Én ott szoktam lazítani, mikor pihenésre vágyom. Hozz magaddal fürdőruhát, az kelleni fog. *kivételesen a nudis ígéret nem jut most eszébe, mert hát tényleg jót akar cselekedni, a meztelen fürdőzést pedig mindig csak szemtelenségből emlegette, hogy vajon megmerné e lépni azt a huncutságot.*
    - És, ha velem tartasz a kőről is beszélek... na gyere... *kukkant ki a sarkon, és ha tiszta a levegő, akkor már mennek is, egyébként egy ilyen ékszermeséről ki az, aki szívesen lemaradna?*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Éjjeli rohanás

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-07-28, 11:03

    *A trükköt kivárja a férfi talpra állítását követően. Ő tuti nem rúgott volna bele abba az izébe, mert puha kis bőrcsizmákba bújtatott lábán az ujjai nem köszönték volna meg. Figyeli a rúgást, ami elől az előbbi, sánta íjász nyögve vetődik a földnek, mielőtt fején koppan és púpja nő a homlokára. Aggódva nézi Sally, hogy túl magasra megy a rúgás, s lélegzetvisszafojtva várja, mi lesz a virágcserép sorsa. Szája elé kell kapnia a kezét, hogy fel ne nevessen hangosan és elárulja ezzel magukat.*
    - Ez nem volt szándékos, tudom ám! *Súgja oda vigyorogva Ericnek, miközben már fordul is, hogy elfussanak. Még hátranéz, de látja, hogy az íjász lassan tápászkodik fel, s utánuk sem néz, csak legyint egyet a levegőbe.*
    - Áú! Csókot ígértél! *Nyög fel, s méltatlankodva emlékezteti Ericet, mikor fenékcsapásokat kap. Az előbbi ugrás utáni nem túl kellemes érkezés pont az említett testrészre nem tett jót formás tomporának. Amíg állt, vagy a kutyával küzdött, nem is érezte, de bezzeg mosta csapkodásokra! Nem lesz kellemes leülni így, vagy hátán feküdni.*
    - Ide... ide be... várj! *Már az erőd közelében vannak, s Sally próbálja behúzni Ericet egy sikátorféleségbe kifulladva. Elég volt neki ennyi ugrabugra, harc és futás, annyira nincs jó kondiban, hogy egészen a város túlfeléig fusson. Térdére támaszkodva fújja ki magát.*
    - Most hova tovább? *Kérdezi hallgatózva, de saját légzésükön kívül csendes a város. Valahol a távolban egy kutya ugat, de hangja alapján térdükig se érhet az eb, nem egy véreb típus. Úgy néz ki, sikeresen lerázták az üldözőiket.*
    - Jól vagy? *Pillant végig a férfin, eddig nem volt alkalma megnézni, szerzett-e sérülést, ahogy most van csak ideje rá, hogy a még mindig kezében szorongatott szablyát elrakja.*
    - Hülyeség, tudom, de még mindig a fürdőmet siratom... Az a finom, meleg víz és a borom... *Mosolyodik el pajkosan, de fáradtan.*
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Éjjeli rohanás

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-07-28, 10:31

    *A jelenlegi küzdelmes helytállásból is tökéletesen látszik, hogy mennyi mindent nem tud Eric Sallyről. Azzal ugyan tisztában volt, hogy ért a fegyverforgatáshoz, a szablyákhoz és hozzá hasonlóan nem riad vissza a szorult helyzetektől, sőt, kicsit fel is tüzeli, ha nyomás nehezedik a vállaira. Azt azonban nem gondolta volna, hogy közelharci tudása ilyen magas fokú, arról meg már nem is beszélve, hogy villámgyors technikájával könnyen hatástalanítja a bérkatonát.
    Nehéz a dög, ezt a férfi közvetlen közelről tapasztalhatja, sőt, alá is támaszthatja a mendemondát, hogy egy torokugró véreb valóban megközelíti a harminc kilót, és, ha az éppenséggel a földön heverő mellkasán tipeg, szájából nyálcsorgatva, bizony elég cudarul érezheti magát a leendő áldozat. A fogsorvillantós vicsorgás közben, másodlagos támadásként elviselhetetlen dögszagot áraszt gyomrából az eb, ami a légszomjjal küzdő Ericnél a hányingert is előveszi. Próbálja fekvenyomni a dögöt, de nem olyan ez mint a súly, illeg-billeg, és vészjóslóan vicsorog. Végül a kutyát a komája nyílvesszője röppenti le a férfiról, ki Sallyre pillant, hogy ezt mégis hogy csinálta... bár nincs igazán idő ezt megtárgyalni, mert a dohányfüstöt elég követni a sikátoron át, látszódik a cél.*
    - Ügyes volt. *elismerően biccent, majd rögtön megrázza a fejét.*
    - Van nekem is egy trükköm. *pontosan vele szemben van az erősítésért kocogó kapitány, a törött, kissé sérült portékák pedig szerte szét vannak gurulva a földön, épen maradt ládán.*
    *Dobni már túl messze lenne, rúgni azonban még gond nélkül, csak az vele a gond, hogy a cél már focistáknak is messze lenne. Veszíteni azonban nincs mit vesztenie, megpróbálja hát, így a kissé előrébb lévő ládáról egy határozott, erős mozdulattal rúgja el az egyik fából készült tárgyat. Nem sok kell, hogy eltörje a lábát, valószínűleg jó kis zúzódás lesz rajta, hisz azért kemény egy ilyen, akármilyen menő-manó lábbelije van a férfinak. A tárgyacska repül, repül, de túl röppen a célon, egyenesen, az egyik ablakpárkányon lévő virágcserépnek, amit kimozdít helyéről, és egy kis imbolygás után zuhanórepülésbe kezd, a kapitány szerencsétlenségére. Csörr és puff, ennyi hallatszik, plusz az, ahogy a sikátor előtt elcsörtet a raj, kit riasztani szeretett volna.*
    - Ez igen! *diadalittasan emeli kezét a magasba, de már rohan a lány felé, nehogy bajuk essen. Jobb lesz eliszkolni, mielőtt kapnak egy nyilat a fenekükbe.*
    - Futás, futás, futás. *csapkodja meg Sally hátsóját, ezzel ösztönözve a futásra plusz kényezteti is önmagát a formás idom érintésével azzal a szándékkal, hogy így gyorsabban gyógyul majd a lábfején szerzett sérülés.*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Éjjeli rohanás

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-07-28, 09:58

    *A taktika jól bevált, s Eric idejében kapcsolt. Amikor a tyúkot emlegeti, akkor már tudja Sally, hogy minden rendben van, mert akkor tényleg egy tyúkon vitatkoztak, amit Sally leginkább levesben vagy ropogósra sülve képzelt volna el, de az eset vége ugyanez lett: hirtelen támadtak a ledöbbent támadóikra, s fordították meg a helyzetet, akárcsak most. Két íjász kiütve, egyik Sally akkor még tartó kőpáncéljának hála olyant kapott, hogy csillagokat lát és orra is eltörött. Szeme sarkából látja, hogy Eric lenyom egy másikat is, így már csak egy maradt, mert a főnök füstcsíkot húzva siet vissza az övéihez. Sally sem rest, az itt maradóra támad, s eltáncolva pengéje elől saját szablyája markolatával sóz annak a fejére. Jó helyen találhatta el, mert ájultan rogy össze a fickó. Ennek Sally azért is örül, mert ha teheti, nem öl embert vagy más monteait. A szörnyek és persze a kutyák természetesen teljesen mások. Így lesz ez a feléjük érkező, őneki jutó vérebbel is. A tőrt nem sikerül elkapnia, ezért inkább előre lép és térdel, s közben villan a szablya is, hogy a lendülettel levegőben lévő állatot érje, s hasfalát hosszan és mélyen felvágja. Ezután már az utcakövekre huppanó vérebnek gyors elvágja a torkát, megrövidítve a szenvedéseit. Épp a tőrért hajol le, mikor elzúg a feje mellett egy nyílvessző. Nem nagyon céloz, anélkül hajítja el a tőrt, s pusztán a szerencsének köszönheti, hogy az illető combját súrolja a penge ahhoz, hogy a következő lövést elvétse, mert fájdalmában odébb rándul az íj. Így az elengedett nyílvessző ahelyett, hogy Ericet találná el, a férfin lévő kutyát sebzi meg halálosan.*
    - Ez szándékos volt! *Jegyzi meg Ericnek, csak a miheztartás végett.*
    - Futás az Erőd felé, mielőtt az ott megtanulna újra célozni! Ehhez szerintem lenne a városőrségnek is egy-két szava. *Nyújtja kezét Ericnek, hogy segítse talpra állni és siethessenek el a Carlo-erőd felé. Abban bízik, hogy nincs a városőrség is benne ebben, de legalább nem hagyják, hogy csak úgy nyílvesszőkkel lövöldözzenek a polgárokra az utcákon. Ha ez nem jön be, valahogy máshogy kell tőrbe csalniuk már erősen megfogyatkozott üldözőiket, hiszen már csak hatan vannak a főnökkel együtt, na meg a Sally jóvoltából kissé sántító íjásszal.*
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Éjjeli rohanás

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-07-27, 18:28

    *Igaz, ami igaz, Ericről sok mindent ellehet mondani, igazi vegyes vágott ő, ki a két véglet embere. Van, ki egy perc alatt megszereti a stílusát, a viselkedését, a szóhasználatát, és van aki fél perc alatt megutálja egy életre, mert ő egy ilyen személyiség, aki szókimondó, ravasz és merész. Rengeteg ember nem szereti az efféle stílust, vagy azért, mert irigy, vagy azért, mert egyszerűen nem bírja elviselni az ilyesmit, pláne, ha valaki vele vagy belőle űz tréfát, esetleg világít rá egyes hiányosságaira.
    Ellenben azt nem mondhatja senki sem, hogy ne lenne aranyból a szíve, talán egyszer éppen ez lesz a veszte, hogy azt a szépen csillogó szív alakú kövecskét valaki ellopja tőle, ő pedig az életben nem tudja tőle visszaszerezni... más kérdés, hogy talán nem is akarja, ha ez egyszer megesik. Ám, ha már arany szív és jó lélek, akkor abban Sallynek igaza lesz, hogy a leamortizált portéka hamarosan meglesz fizetve, ha a férfin múlik még egy hatásos szöveget is előad, vagy, ha több kell, akár egy balesetet is megrendez, hogy arra fogják a történéseket.
    Tudja, hogy szegény Sally egyelőre olyan mint egy bábú a sakktáblán, méghozzá személyesen az Eric királynője, ki úgy teszi a dolgát, ahogy partnere megálmodta. A célt később közli majd, most nem szeretné untatni a részletekkel, de annyiban ismerhetné már Ericet, hogy nem tesz olyasmit, amivel megfájdíthatná a lány szívét.*
    - ... *meglepetten figyeli a taktikaváltást, amit néhány másodpercig elkerekedett szemekkel, fennakadt hanggal fülel, mert hiszen ő kőkemény összeütközésre számított, helyette pedig egy kis perpatvar lett szimulálva.*
    - Azt akarod mondani, hogy ismét egy tyúk miatt veszekszünk, Eeezz nem lehet igaz. *kezdődik a rögtönzött színdarab egy azonnali szóba vágással, mire úgy összemosódnak a kimondott szavak, hogy nehéz lesz követni. A "na mi" előtt jön a mutatvány leglátványosabb része, egy nagy legyintés, amit rögvest egy félelfordulás követ, de ekkor már megállíthatatlan az a gépezet, ami néhány másodperce beindult.*
    *A meglepődött kapitány maximális ellenállást képzelt el, ami után rögtön jelt adhat a nyílpuskásoknak a kivégzés szerű támadásra. Helyette azonban valami tyúkról van szó és mint a tizenévesek vitatkozni kezdenek, neki meg fogalma sem lesz a mondat végére, hogy az akkori tyúk most rántva volt vagy csak egyszerűen párolva...
    Hála a lány leleményességének, máris az ő térfelükön pattog az elveszettnek hitt labda, amit Sally oly könnyedén csap le, a szó szoros értelmében, hogy azt rögtön megérzik a taktikailag azonnali semlegesítésért kiáltó kulcsfigurák. Míg bájos partnernője balra, addig ő jobbra üt, majd a másik nyílpuskát tartó egyén alá rúg egy határozottat, ki ettől menten összecsuklik. Ha jól számol az ő részén kettővel már nem lesz probléma, viszont a rájuk támadó két négylábú vérebbel kezdeni kell valamit, mert torokharapásra vannak idomítva.*
    - Sally! *kiált a lánynak, ki, ha ránéz, már emelheti is a kezét, mert egy tőr lesz felé dobva, amit a földre rogyó katonától csent el egy ügyes, már-már rutinszerű mozdulattal.*
    *Mást mondani nincs ideje, mert a felé csaholó eb, máris ráveti magát és a földre dönti, az elszabadult kutyák elől a kapitány visszavonulót fúj, hogy a sikátor végén új csapatot szervezzen össze. Az erősítésig nagyjából egy percük van, ám feladat addig még kismillió, egyelőre éljék túl ezt a támadássort, ami azután következik még a jövő zenéje. Egy nyílvessző a Boszorkánymesterasszony feje mellett száll el, kis híja, hogy rossz vége lett a menekülésnek, de hát mindketten szeretnek a penge élén táncolni.*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Éjjeli rohanás

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-07-24, 11:52

    *Az árus miatt ő nem aggódik, mert ugyan a portékák nagy részét most összezúzhatták, de ha túlélik ezt az éjszakát Sallyék, akkor névtelen adományozója lesz az árusnak hirtelen. Jóvátétel ugyan, de ez mellékes. Aprópénz ez ahhoz képest, amennyibe egy új lakás fog kerülni, még jó, hogy a régit csak bérelte.*
    - Megdumálva! *Egyezik bele a sorozat csókba, mert hát hogyne tenné? Az viszont nem tetszik neki, hogy semmit nem közöl vele Eric. Miért olyan nehéz kimondania, hogy XY-tól ellopott egy méregdrága követ, vagy magától a Fejedelemtől a neje diadémját, vagy csak valami báró (egykor) ártatlan lányának az ágyában találtak rá Ericre? Mondjuk valahogy ez utóbbiról nem szívesen hallana, s egy sorozat csók édes kevés lesz. Miközben fut Erickel a sikátor felé, el is határozza, hogy ha ennek vége, kiszedi a férfiból az igazságot.*
    - Hoppá. *Fékez le ő is rögtön, mikor jóformán belefutnak az üldözőikbe. A sötétben felizzó fényre már-már azt hitte, hogy valaki mágiával fog élni, mikor rájön, hogy az csak egy dohánysodrony vége lehet. Egy hosszú pillanatig nézi az izzó, mégis gyenge fényben a férfi vonásait, mialatt közli, hogy Ericből sündisznót csinálna. Sally máris taktikát vált.*
    - De csak belőle, ha lehet! Engem ebből hagyjon ki! A magam részéről bele se mentem volna az egészbe, de miután a kutyákkal rám törtek és félig szétverték a fürdőszobámat, mit tehettem volna? Jut eszembe, a fürdőmért kárpótlással tartozik és el kell takarítania onnan az embereit, s te is! *Ekkor fordul Eric felé, ha eddig még nem fojtották belé a szuszt, ami egyrészt nem egyszerű Sally esetén, másrészt ha nyílvesszőt küldenek is felé, akkor jöhetnek rá, hogy a nőt még védi a Kőpáncél. Még éppen védi, de védi. Az Eric felé fordulás lendületét kihasználva bök a férfi mellkasára, újra és újra.*
    - Mert neked mindig ezt kell csinálnod! Ahogy Rueharban is! És mi lett belőle, na mi? *Reméli, Eric fel tudja idézni, mi volt Rueharban, mert Sally ugyanazt a taktikát választja, mint amit ott rögtönöztek: azaz eljátsszák, hogy ők most összevesztek, egymás ellen fordultak, majd a végszónál a "na mi?" részél Sally fordul, s a legközelebb állónak bemosson egy isteneset. Többen vannak a ellenfeleik, a főnökkel együtt öten is, de voltak már rosszabb arányokkal is harcban. Reméli Eric is időben kapcsolt, s így talán kettőt, a nyílpuskásokat a meglepetés erejével kiüthetnek, s akkor már csak három marad a főnökkel együtt, akiknél nem lesz nyílpuska.*

    Sponsored content

    Re: Alsónegyed nem nevesített utcái

    Témanyitás  Sponsored content


      Pontos idő: 2017-11-18, 07:07