Üdvözlünk!

Éppen időben érkeztél Vándor!

Háború közeleg és elkél minden tenni vágyó erős kéz, forgasson akár fegyvert, vagy használja a mágia hatalmát.
Ne aggódj, ha nem állsz még készen, hőssé formálnak majd a kalandok.
Fedezd fel a világot, kelj útra, kalandozz sivatagon, kietlen tájakon, havas hegyek legmélyén, dögletes mocsáron és a mindig veszélyt rejtő tengereken át. Küzdj ádáz szörnyekkel, élj nemesi életet, vívd ki a hősnek járó tiszteletet, vagy rejtőzz árnyak közé és vedd el azt, ami neked jár!
Gyűjts hát magad köré szövetségeseket és formáld saját belátásod szerint a változó világot!

Az oldal alapítása:
2012.10.01.

Belépés

Elfelejtettem a jelszót!

Kaland

Fejedelmi játszma című kalandban a reagkör határideje:
04.09. 21:00

Latest topics

Ederthin várostérkép

A dombtavi időszámítás szerint jelenleg 616-ot írunk.

Ki van itt?

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

nincsen


[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (12 fő) 2016-10-11, 18:26-kor volt itt.

Statistics

Jelenleg összesen 3473 hozzászólás olvasható. in 143 subjects

Összesen 55 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb regisztrált tagunk: Shycor N'ylwenn

Szerzői Jogok

Az oldalon található egyedi alkotások az alkotó(k) tulajdonát képezik!
A Világleírás és a helyszínek, helyszínek leírásai az oldal készítőinek szellemi terméke, így a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel szabadon.

    al-Khaybar rezidencia - Adar Ishir Nagykövetség

    Share
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Egy szobalány ára... A szerelem ára

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2015-04-27, 21:45

    *...
    Nem volt egy könnyű szülés, de Rhaj-dzsal végül megegyeztek és Astarte munkába állhatott. Minden a tervek szerint haladt, közeledett a szabad napja is, amire már kész haditervvel állt elő, ám ekkor ütött be a krach.
    Tervét Thalassa megneszelhette, s a tökéletesre szánt romantikus vacsora Lareth-tel véres kalamajkába fulladt. Pedig Astarte életében egyszer szép ruhát is vett fel direkt a fiú kedvéért, amit mondjuk hamar megbánt, mert ezekben a úrias göncökben mindent lehet, csak harcolni nem. Lareth megúszta könnyebb sérüléssel, ám ugyanez Thalassáról nem volt elmondható. Rossz félelf-csajba kötött bele, ám aznap este Astarte még nem tudta, hogy mennyire súlyos sebeket ejtett a férfin. Nem is érdekelte igazán, csak odaadóan ápolgatta Larethet, és egyre csak halasztotta a kérdést felé. De be kellett látnia, a fiú nem való mellé. Ő maga idővel talán jobbá válhatott volna, de ezt az elf nem élte volna meg jó eséllyel. Vicces, egy elf nem él elég sokáig. Kínjában nevetni lett volna kedve. Végül egyik reggel megemberelte magát és összepakolt Lareth-nek. Tulajdonképpen majdnem a saját házából rakta ki a fiú szűrét, de úgy döntött, inkább egy durva elválás, mert akkor hátha haragudni fog a fiú, hátha tovább tud lépni és keres egy másik lányt. Mellette nem volt biztonságban a fiú, és ő meg jobban szerette annál Larethet. Szerette annyira, hogy lemondjon róla, hogy Larethnek lehessen élete. Persze, sosem mondta el a fiúnak, hogy mennyire szereti, s ez a hajó már elment. Hazaküldte tehát Larethet a messzi Adar Ishirbe, s még soha olyan fájdalmat nem érzett, mint ami a szívébe hasított akkor, mikor a fiút látta szót fogadni és távozni. Valahol legbelül várt volna némi kitartást mellette, valami ellenkezést, egy forró utolsó ölelést és csókot, valamit...*
    ~ Te sárelf...~ *Fanyar mosoly jelent meg pengevékony ajkain. Mennyit piszkálta ezzel a fiút, hogy nincs benne tűz, csak unalmas sárból van. Lám, a végén sem hazudtolta meg önmagát... Nem nézett utána sokáig Astarte, nem kínozta magát ezzel, a távozó Lareth hátának képe úgy is örökre emlékezetébe vésődött. Ahogy szemei szikrázása, ezüstszínhaja illata, a mosolya és gyengéd csókjai is... E pár nap után érte el a hír, mely terjedt az alvilág köreiben, hogy Thalassa bizony jobb létre szenderült, s akik már odaát vannak abban a bizonyos jobb létben, na nekik már nem lesz olyan jó odaát most, hogy a félelf férfi is csatlakozott.*
    ~ Tehát hatalmi űr keletkezett, remek! Itt volt az ideje már, hogy felrázzuk egy kicsit a várost!~ *Húzódnak ajkai mosolyba és zsebre vágott kézzel indult el az Alsóváros felé. S a zsebében ujjai valami fémes hideget tapintottak ki, s ahogy előhúzta azt, mohazöld szemeibe szomorúság vegyült. A napfény szépen megcsillant az ezüstön, hogy a csillanásra, mint i-re a pontot a finoman tükörsimára csiszolt mélyszürke kő tegye. Állítólag egy égből a földjükre pottyant kőből van, vagyis egy csillagból. Észre sem veszi, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcán, ahogy tovább haladtában haja gyöngyei közé fűzi be ügyesen a Larethnek szánt jegygyűrűt...*
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Egy szobalány ára

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-11-01, 20:00

    - Rendben, egy óra. *Ez kicsit nehezebb így, de nem lehetetlen, ha az ember tudja mit keres és hol. Már csak ügyesen kell mozogni, mert érzése szerint képes lesz Rhaj utána indítani valakit, hova megy a lány. Vagy csak paranoiás, mert annyira formázza a srác Thalassát? A végén még ki fogja deríteni, nincsenek-e hegyes fülecskéi Rhajnak, ki ne derüljön itt, hogy valami öcsike.*
    - Jahm, a hivatalost úgy értettem, hogy ott születtem. Egyébként nem tudom. Adar Ishiri vagyok, de azon belül egyik városhoz sem kötődöm igazán. *Felel a kérdésre, habár meglepi, miféle részletekre kérdez rá a másik. Óvatos férfi. Megfontolt és hidegvérű. Astarte kategóriája szerint Elena is egy sár-férfit fogott ki, nem tűz-férfit. Kevés az utóbbi, magas a halandóság, de isteni szeretők! Az viszont nem kerüli el Astarte figyelmét, hogy Rhaj összevonta a szemöldökeit. Hajaj, kezdünk kényes terepre érni, most kell okosan fogalmazni.*
    - Egyelőre csak ennyiben egyeztünk meg. A napi teendőket valamint szokásokat holnap vesszük át, és gyakorlatban derül majd ki valószínűleg sok feltétel, mit miként kell csinálnom, hogyan kellene eljárnom. *Ezzel megelőlegezte a következő kérdést is, mielőtt gutaütést kap itt szép csendben reménybeli leendő munkaadója. Nagyon kecsegtető, hogy egy órán belül kéri a referencialevelet, de ha próba akart lenni, hát melléfogott. Egy jó szobalány bármit megold. Egy igazi alvilági személy szintén. Legjobb párosítás!*
    - A bérezést Önnel kívántam megbeszélni, mert úgy véltem, ezt inkább majd Önnek kellene megítélnie, nem pedig egy házvezetőnek, bár minden tiszteletem az övé. *Teszi hozzá a végén gyorsan, hátha valami kiskedvenc a házvezető, nehogy itt rontsa el Astarte a szerencséjét.*
    - A házvezető mondott egy összeget, amelyet erre a munkakörre szoktak adni, de érdekelne, Ön mit mond? És érdekelne, mondjuk ő hogy keres? *Másfél tucatnyi gyöngyökkel ékes hamvasszőke tincsei finoman libbennek meg, ahogy fejével aprót biccent a testőr irányába. Nem különösebben zavarja Astartet, hogy a kérdés meglehetősen szokatlan. Ha Rhaj jó szemű, láthatja, hogy Astarte nem véletlenül kérdezi meg, nem puszta összehasonlítás akar lenni, hogy ha a testőrség jobban fizet, akkor rögtön beadja a jelentkezését arra is. Egészen másról lesz itt szó.*
    avatar
    Rhaj al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 62

    Re: al-Khaybar rezidencia

    Témanyitás  Rhaj al-Khaybar on 2014-11-01, 16:44

    A dátum rendben, akárki utána nézhet, mehetünk tovább. Intek is a kezemmel, hogy haladhatunk.
    A nevet megjegyzem, de nem én fogok utána nézni. Van itt még egy fül, és testőr is egyben, aki elindítja ezt a keresést.
    -Kap egy órát, miután innen távozott.
    Ha akarja a munkát, akkor megteszi és elhozza a refrencia levelet.
    -És nem hivatalosan? – ennyit kérdezek, a többit jegyzegetem.
    A félelf létet sosem tudom megérteni. Valaki vagy ez vagy az. Még talán azt fel tudom dolgozni, hogy egy ittenő nőt kellett elvennem, aminek nem örülök, elvégre van otthon valaki, aki fontos lett nekem. A gondtalan kamaszból egy nagy terhet kapott férj lettem és nagyon utálom ezt a szerepet.
    Bólintok, jelezve, hogy tudomásul vettem.
    Astarte egy olyan kérdést vetett fel, amiben régóta gondolkodik a család, de bevallom, annyiban érdekel, hogy … nem érdekel, csak kötelességből. Nekem otthon a helyem, mint ahogy a családomnak is. Nem pedig itt.
    Összevonom magama a szemöldököm. Nem Elena fogja megmondani, hogy itt milyen felételekkel lehet dolgozni. A család biztonsága az elsődleges.
    -És milyen feltételekben egyeztek még meg? – érdeklődöm. Nem most fogom a nyuszit kiugratni a bokorból, de tudni szeretném, miben egyeztek még meg. Azután pedig elbeszélgetek Elenával ezekről. Felelőtlenség a részéről.
    -A bérezéssel kapcsolatban miről beszéltek? – nem véletlen, hogy nem a megbeszélés vagy megegyezés szót használtam. Itt kicsit mások a szokások, de nem fogom a nejemet mások előtt megszégyeníteni, ezért is nem tettem eddig mindezt szóvá.
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Egy szobalány ára

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-10-27, 21:11

    *Al-Khaybar úr, oké. Valaki nagyon szeret fontos lenni, s az nem Astarte. De csak aprót bólint rá, hogy tudomásul vette.*
    - Tizenhárom évvel ezelőtt tavasszal, az új Khajid hivatalába iktatására és az azt követő ünnepekre. Több mint két hetes ünnepség- és szertartás-sorozat volt. *Rhaj biztosan utána tud kutatni, mert ha részt is vett rajta saját maga, sok emléke nem lehet róla. Mennyi lehet vajon a srác? Ránézésre egykorúnak tűnnek, s ebben üt el a férfi Thalassától. Nincs ott a tekintetében a kor. Nem feltétlen a bölcsesség, a kor Astarténak se hozott azt, de a kort láthatja éles megfigyelő a szemek legmélyén.*
    ~ Ha az igazán őszintét mondtam volna, nem értékelnéd.~ *Somolyog magában.*
    - Ott szolgáltam negyvenkét évig. Egész pontosan tavaly nyár végén jöttem el onnan, előtte negyvenkét évig voltam ott, és három hónapot, a nyár elején szegődtem a család szolgálatába. *Nem használja az adari hónapneveket, az időszámítás szerinti éveket. Ugyan ilyen múlt után sejtheti Rhaj, hogy érti Astarte az adarit, de ha már a közös nyelvet használják végig következetesen, akkor hadd számoljon Rhaj! Pláne, ha utána akar kérdezősködni Astarténak, akkor hajrá, jegyzeteljen!*
    - A referencialevelemet holnap tudom elhozni. Ma váratlanul ért az úrnő ajánlata, így nem volt módom megfelelően felkészülni. *Áldja az eszét, hogy annak idején még lehúzta a halott úrfi kezéről a pecsétgyűrűt és zsebre vágta, hátha jó lesz még valamire. Majd éjjel megírja a referencialevelet. Vagy magirattatja. Kézen fekvő lenne Lareth, neki olyan szép nemesi írása van, nem olyan dőlt macskakaparása, mint Astarténak, de... biztos nem benne bele ilyen csalásba. Szóval meg kell mozgatnia pár szálat az Alsóvárosban, de meglesz reggelre a "hiteles" iromány. Sajnos referencialevél kell, mert anélkül elküldeni valakit rosszat sejtet. Az hogy kérdéseket tesz még fel Rhaj, jó előjelnek tekinthető, habár meg kell hagyni, nincs nagy összhang a házasok között.*
    ~ Vagy csak próbálsz nem olyan papucs lenni?~
    - Sok Adar ishiri várost megjártam már, elsősorban Eneydrosban és Agoswillben nevelkedtem, hol itt, hol ott. Hivatalosan thalni vagyok. A felmenőkről sokat nem tudok mondani. Apámat sosem ismertem meg, ő volt az ember, ezüstelf származású anyám pedig meghalt a születésem után két-három nappal. Bátyám nevelt fel, Ardaeyon, de lassan kétszáz éve nem hallottam felőle sem, nem tudom, él-e még egyáltalán. Tudja, ő is félelf, sosem lehet így tudni. *Néha gondolt rá, hogy mi van, ha bátyja alig kapott többet az emberi éveknél és már rég halott? Nem sokkal volt idősebb nála, mert mindkét szülőjük ugyanaz. De nem látszódik, hogy bánkódik emiatt Astarte. Így alakult. Pedig valahol mélyen legbelül bántja. Viszont Ardaeyon nem az a félelf lesz, akit könnyű lesz előkeríteni. Konkrétan minden nyomot eltüntetett maga után a fivére miután viharos veszekedést követően elváltak útjaik.*
    - Az Adar ishiriben hiszek, ezzel nem lesz probléma úgy érzem. Itt nem nagyon van lehetőség templomba menni, így otthon mutatok be imákat. *Ezzel előre is vetítette Rhaj következő kérdésére a választ is, de már folytatja is, bár majdnem elmosolyodott a gyermek gondolatára. Az istenek mentsék meg tőle! Majd.. száz év múlva mondjuk becsúszhat egy helyes kis fattyú, olyasféle szeplős, de kreolosabb bőrű ezüstszín-hajú elfecske, amilyent álmában is látott.*
    - Nincsen családom, a többit már tisztáztuk az úrnővel. Az ő számára megfelelő ha reggel ébredése előtt érkezem és nyugovóra térése után távozom, valamint minden második vasárnap szabadnap. Érkezésem és távozásom persze csúszhat, ha olyan jellegű eseményen vesznek részt, ahol a kíséretem, segítségem nélkülözhetetlen. A Hold utcában lakom, gyalog alig pár percre ide. Nem fogok késni. *Biztos benne, hogy ahogy bátyja személyére rákérdezett volna Rhaj, úgy a lakhelyére is rákérdezne, így elébe ment a kérdéseknek. A Hold utca meg közvetlenül a Promenádról nyílik, rendezett környék. Lareth máshova nem is költözött volna.
    Astarte megint várakozik. Érzése szerint a fizetésről is hasonló kinyilatkoztatás várható, mint az előbbiekről. Ő tartja magát az Elenánál kialkudottakhoz, aztán rendezzék le ezt egymás között a házasok. Úgy is Elena nyer! Egy nőnek mindig fegyvere, hogy addig nem engedi ágyába a férfit, míg el nem éri, amit akar. Végül mindig a nő nyer.*
    avatar
    Rhaj al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 62

    Egy szobalány ára

    Témanyitás  Rhaj al-Khaybar on 2014-10-24, 22:59

    -Ez csak természetes. – futó mosoly, magabiztosság. Ha nem válik be, úgyis távoznia kell.
    -al-Khaybar úr. – biccentek, jelezve, hogy folytassa. Még nem adok ki érzelmeket, reakciót, nem is szoktam. Szükséges volt megtanulnom az érdeklődő semlegességet. Utálom. Minden színház, színpad. Még a párom előtt sem lehetek teljesen önmagam. Felsóhajtok magamban és figyelek tovább.
    Türelmesen várakozom, a kis fennakadásokra nem jelzek, csupán megjegyzem. Úgyis utánanézetek. Csak mondjon igazat.
    -Az mikor volt pontosan, emlékszel? – a ilragornira kérdezek rá. Pontosítás végett. Ismerem az adari kultúrát, remélem ő is.
    -Méltányolom az őszinteségedet. A Haq-Shaikh családdal történt események nagyon sajnálatosak. – ámde nem szokatlanok. Ha nem nézünk mi is a hátunk mögé folyton, már rég nem lenne a család. – Ott mennyi ideig szolgáltál? Referencia levél? – tartom a kezem, pontosabban mutatok az asztalra, tegye ki az irományt.
    Shudrylra bólintok. Vannak területek, ahol nem lehet ketté választani dolgokat. Valami ilyesmire számítottam. Mivel a nejem kedvében kell járnom, de nagyon óvatosnak is kell lennem, kit engedek a közelébe, azért majd még Elenával is lesz pár szóváltásom és alaposan utánanézetek ennek a félvérnek.
    Végighallgatom a feleleteket, mérlegelek, mi maradt még ki. Nem vagyok elutasító és nem is annyira a fal szerepét adom. A leendő munkaadóét, aki vigyáz a család hírnevére.
    - Köszönöm, hogy mindezt elmondtad. További kérdéseim vannak. Hol nevelkedtél? Milyen felmenőkkel rendelkezel? Milyen vallásban hiszel, mennyire követed azt? Van családod, gyermeked? Ha van családod, tudunk számukra szállást biztosítani. A szolgálat miatt kötelező a házba költözni, a nap huszonnégy órájára értendő a szolgálat. És a vallás követését fontosnak tartjuk. Amennyiben nem egyezik a hitünk, nem várjuk el, hogy higyj benne, de ha olyan szolgálatra osztunk be, a jelenléted szükséges lehet. – tájékoztatom, aztán és persze közben, figyelem.
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Egy szobalány ára

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-10-13, 21:58

    - Elnézést, ahány ház, annyi szokás. Minél hamarabb elsajátítom az ittenieket. *Jelenti ki magabiztosan, s valóban, mi kételkedni valója lenne ilyen téren? Menni fog. A hol szolgált... Ez fogas kérdés, mert igazat nem mondhat, de hazugságot sem, mert egy követség azért hamar utána jár a dolgoknak. Na de az igazság?*
    ~ Egy nemesi családnál, akik egy sor alvilági tettel is büszkélkedhettek volna, ha nem lett volna titkos. A vagyon fele emberrablásból származott, ahol sosem adták ki élve a túszokat végül, csak a pénzt szedték be és a hullákat adták ki, és nem egynél én is segítettem, de aztán a családot kinyírták, míg én baba elleni löttyöt kajtattam a városban, mert az úrfi nem szerette a fattyakat, meg én sem. Ez csodálatosan hangzik, befizetnék a képére!~ *Marad hát a féligazság és félhazugság.*
    - Agoswill-ben, Shudryl városában, uram? *A végén van csak kis kérdő hangsúly, vajon az úrnő megfelelő párja az úr? Vagy nagyságos úr? S egyúttal kíváncsian várja, miféle reakciót szül az, hogy Adar Ishirből jött Astarte is? A legnyugatibb Adar Ishiri város, amely a legtöbbször van kitéve a nomádok támadásainak, de egyúttal gazdag város is elsősorban a bőrökből és prémekből. Aztán próbál belegondolni, mennyi ideig is volt szerencséje ott szolgálni? Bizonyos szempontból tényleg szerencsének tartja. Tulajdonképpen nem jut eszébe érv, amiért ne lett volna szerencsés, pláne, hogy ő túlélte.*
    - Ééés egészen pontosan negyvenkét évig és három hónapig. Napokra bontva nem tudom megmondani. Csak a nagyobb utakra kísérhettem, amikor nem volt elegendő az első számú szobalány, hanem nagyobb udvartartással indultak. Egy ilragorn-i vallási ünnepre kísértem én el egyedül a ház úrnőjét, ami ott nagy megtiszteltetésnek számított. *Ó, mennyi intrika kellett hozzá, mire kiütötte a többi cselédlányt a versenyből! És mennyire élvezte!*
    - A család a Haq-Shaikh, hiszen gondolom ez is érdekli, s bizonyára tudja, hogy tavaly - nem sokkal kilépésem után - milyen tragikus körülmények között hunytak el, amiről sok ellentmondásos szóbeszéd járja Adar Ishirben. Feltételezem ezt problémásnak tartja, mert nincs senki, aki alá tudná támasztani a szavaimat, hacsak nem az egykori szomszédok. Így csak annyit mondhatok, hogy tegyen próbára! A szolgálók sokat tudnak a családról, akiket szolgálnak, ha hazudnék, könnyen meg tudna fogni. *Türelmesen felelget a kérdésekre (neki van ideje...) és nyugodtan is. Izgul persze. Rhaj még nem, de Astarte tudja, hogy ezen az álláson sok múlhat, és ingatag lábakon álló referenciája nem éppen előnyös. Vajon tudja-e higgadt magabiztossággal ellensúlyozni ezt? Egyébként büszke magára, egészen szépen kikerekítette a történetet, mert ő akkor még a családnál szolgált, csak túlélte a leszámolást, mikor Larethért jött a fiú családja kiszabadítani az elrabolt elfet.*
    - Mind a kettőhöz, bár előbbit jobban kedvelem. Shudryl-ban muszáj volt a fegyverekhez érteni, ha az ember lánya meg akarta élni a felnőttkort, hát még hogy ha tovább is szeretett volna élni! Elsősorban a tőrökhöz értek. *Igen-igen, ez jó. Valamilyen szinten nőies, s úgy érzi, ez Rhaj-nál jobban fekszik, jobban kedveli a hagyományos férfi-női szerepeket. Érezhetően ő szeret felül lenni mindenben, pedig Astarte tudna egy s mást mutatni neki, hogy alul - kiváltképp Astarte alatt - sokkal jobb is tud lenni. De ez mindegy is, egyébként is most az a lány baja, hogy elmúljon a tenyere viszketése, s ne mutassa be hírhedt bal egyenesét ennek a Thalassa-képű ficsúrnak.*
    - Ugyanakkor tudok írni és olvasni is, ami Önnek talán nem nagy jelentőségű, de annak az, aki az utca porából küzdötte fel magát csak magára számítva. Persze, jobban szeretek a gyakorlatban tanulni, s nem elméleteket bebiflázni. *Könnyed mosoly jelenik meg az arcán, úgy érzi, ez a nem túl elméleti hozzáállás legyen a legnagyobb hibája. Bárcsak ez is lenne! Ja, nem, ő szereti így saját magát, ahogy van. Vár, van-e még kérdése Thala...Rhajnak?*
    avatar
    Rhaj al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 62

    Re: al-Khaybar rezidencia

    Témanyitás  Rhaj al-Khaybar on 2014-10-12, 14:32

    Nem fogok köhhinteni, amikor meglátom, olvassa, milyen könyvek vannak a polcokon. Inkább, mint a fiókokban. Látom rajta a sápadást. Sápadjon is, nem illik más holmiját olvasgatni, engedély nélkül, pláne nem egy cseléd jelöltnek. Ám nem feddhetem meg, elvégre Elena nagyon is okos érveléssel jelezte, miért is szeretné ezt a lányt. De továbbra sem értem, miért kellene nekem beszélni vele. Arra ott van a házvezető.
    A testőr csak egy jelentőségteljes pillantást vet rá és visszalép oda, ahonnan odalépett.
    -Elena asszony? – vonom fel a szemöldököm, kis éllel a hangomban, nem hagyva, hogy tovább mondja. – Szüksége lesz az illemre. Amit nem én fogok elmondani, majd felvilágosítják, ha úgy döntök, felvesszük. Khaybar úrnő, a helyes megszólítás.
    Majd intek a kezemmel, hogy folytassa. A ruha kérdése nem érdekel. Ezért hagyom, hogy tovább folytassa, kávéba temetkezem, míg felel a kérdésemre.
    -Hol voltál szolgálatban eddig? Mennyi ideig? Utazásra is elkísérted? Fegyverekhez értesz vagy a lapok forgatásához inkább?
    Nem látni az arcomon a reakciómat, még hagyom, hogy a válaszai adjanak elegendő választ. Nem vagyok szigorú kifejezésű, csupán az érdeklődés, a megszokott üzletelés vonásai vannak rajtam. Némi kelletlenséggel fűszerezve.
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Egy szobalány ára

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-10-07, 23:04

    *A dolgozóba beléphetett és ott ülve kellett kivárnia, míg Rhaj is megérkezik. Elnézelődött addig is, mikor a férfi belépett, Astarte éppen egy közeli stóc könyv felé hajolva olvasta a gerincen a címeket, már amelyik nem volt a kibogarászáshoz túl kopott. De egyik cím sem ragadta meg Astarte fantáziáját, maximum abban segített, hogy lássa, mivel foglakozik a nagyságos úr. Az ajtó nyitására természetesen rögtön arra kapja szeplős kis pofiját és egy pillanatra mohazöld szemeiben meglepettsg tükröződik, arcából pedig kifut a vér.*
    ~ Na neeeeeee! Ezt nem hiszem eeeeeeel!~ *De ahogy közelebb jön Rhaj és ahogy az estére gyújtott fények táncolnak arca vonásain árnyékokat vetve, észreveszi a különbségeket. Majdnem dugába dőlt minden terve.*
    ~ Ha nem érezném Thalassát olyan idősnek, azt mondanám, al-Khaybar apuci tiszteletét tette egy elf nő ölében.~ *Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, mi van, ha Thalassa tette tiszteletét Rhaj anyjánál, és azért e döbbenetes hasonlóság. Azért jobb lesz figyelni Rhajra, hátha mégis rokona neki, az pedig mindent tönkretenne.*
    - Köszönöm, s hogy fogad engem. *Kapcsol, hogy kábult meglepettségében majdnem elfelejtett felállni. Akkor készült neki, mikor le is intették, így visszaül erőt véve magán, hogy ne dőljön hátra és ne vesse keresztbe egyik lábát a másikon. Megvárja, míg szólnak hozzá, bár erre úgy tűnik várhat, másnak tapsolnak. Ez a parancsolgatás is olyan Thalassá-s, bár a mozdulat más, egészen más.*
    ~ Nofene, én is kapok kávét? Bárcsak szeretném.~ *Ehhez képest nem kávét kap, hanem kabátot. Hálásan mosolyog fel a testőrre.*
    - Köszönöm. *Igazából agyát eldobja Rhaj prűdségén, de belül most éne egy része kéjes örömöt érez amiatt, hogy az egyik egyenruhás odaadta Astarte fétisének egyik alkotóelemét. De visszatérve Rhajra most már biztosan feladhatja Astarte mindazon elképzelését, hogy szolgálólány-egyenruha téren reformot vezet be. És nem mellesleg hálát ad az égnek, hogy bár Lareth is adar ishiri, egyszer sem próbálta eltakarni Astarte meztelen vállait, s a még kevesebb ruha viselésébe is csak belepirult.*
    ~ Ennek a férfinak...fiúnak.. férfinak sem lehet olyan pajzán könyvecskét adni, mint amit Larethnek adtam... Egész biztos nincs köze Thalassához.~ *Látta már a félelf férfit végigmérni nőt, s azt nem a "de felöltöztetném rendesen" lelkesedéssel a tekintetében tette.*
    - Elena asszony azt mondta, holnap a varrónőnél kezdünk, hogy minél előbb megkaphassam az egyenruháimat. *Mondja még Rhajnak ügyesen játszva a szabadkozást, mert hát érti ő a célzást. Más férfi bezzeg mutogatja, ha ilyen szép felesége van, még a szebb cselédekkel is hivalkodni szoktak, Rhaj meg elrejti. Nagyon furcsa Astarténak, aki egyik előző ilyen jellegű munkahelyén a nemes úr szeretője is volt egyben, hiába tök lapos nő létére. Teljesen természetes volt, hogy a szoknya alá nyúltak, s nem volt apelláta. Nem mintha ellenkezni akart volna egy kicsit is, dögös férfi volt. A tegezés nem zavarja, mindig is tegezték őt, a kisasszonyozástól meg hölgyemezéstől tudja a falat kaparni, annyira idegennek érzi. A kezét csókolom köszönésre pedig üt is.
    Ugyan azt mondta az előbb, hogy holnap már egyenruha-csináltatóba megy Elenával mint egy eldöntött kérdés - amúgy az is, Rhaj-dzsal csak a munkadíjat jött megtárgyalni -, de attól még komolyan veszi Rhaj kérdéseit is.*
    - Több, mint négy évtizedes tapasztalatom van hasonló munkakörből, habár első számú szobalány nem voltam, de a családban élő négy hölgynek is napi segítséget kellett nyújtanom. Itt volt szerencsém kifejleszteni a tudást, amit szép felesége olyan hasznosnak talált bennem: jól értek a színekhez és anyagokhoz, akárcsak a drága- és féldrágakövekhez, ha mondjuk ékszerválasztásban kell segíteni egy-egy ruhához. Emellett más jól hasznosítható tudást is szereztem az évek során, dolgoztam egy fürdőházban is masszőrként, jelenleg pedig az Ezüstelf Nagykövetségre járok tanulni, hogy magam is el tudjam készíteni a használt olajokat. Ilyenekkel kiválóan lehet enyhíteni fejfájást, hátfájást és sok más gyakran jelentkező női panaszt is. *Ad szép kerek választ, természetesen a közös nyelvet használva, melyből nem érződik ki egy nyelv akcentusa sem, ami ritkaságnak nevezhető.*
    ~ El ne felejtsek hazafele bemenni a követségre, s megkérni Deirát, ha érdeklődnek felőlem, csupa szépet és jót mondjon. Mondjuk ő szerintem igazat mondana akkor is, ha megkérném, hogy ne. Feneee... Bááár, most hogy jobban belegondolok, ha azt látja, hogy rendes kis állást próbálok fogni, biztosan nem tesz keresztbe.~
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Már nem csak félúton hazafelé

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-10-07, 22:25

    - Köszönöm, nem fog csalódni! *Derűsen elmosolyodik, miközben arra gondol, lehet be kellett volna próbálkozni a minden vasárnappal? Á nem, abba úgy sem ment volna bele Elena, s telhetetlen se lehet Astarte. Majd tartja magát az eredeti tervhez, s ez lesz a "fizetésemelés" pár hónap után, csak most jobb alapról indul.*
    - Az tökéletes. *Bólint rá egyet, hogy tudomásul vette, a ház urával majd este beszélhet. Na sebaj, ha potyára is van itt, egy nap kibírható, főleg hogy csak egy fél nap van már csak hátra. Kalandként fogja fel. Mennyit mesélhet majd Larethnek, miket látott itt!*
    - Értettem, asszonyom. *Tudomásul vette, hogy nem késhet. Mondjuk erre sosem volt panasz az ő esetében. Kimondottan lusta és kényelmes tud lenni, de pontos is, furcsa elegye ez erénynek és rossz tulajdonságnak.*
    ~ Hét órakor??? Az ember azt hinné, az árt a szépségnek...~ *Majdnem kibukik belőle a megjegyzés, de szerencsére külsőre csak kissé megemelkedő hamvasszőke szemöldökeit látni meglepettsége jeleként. Utál kora reggel kelni. Leginkább mert eddig évtizedeken át a munkaköre éjszakára szólt.*
    ~ Olyan korán fogok kelni, mint Lareth. Ki hallott már ilyent?~ *Tűnődik el rajta, mialatt Immalával közlik a rossz... vagyis akarom mondani a jó hírt. Remek! Legalább a lány nem fog áskálódni, épp elég lesz a többi fehérnép, aki szintén Immala helyére pályázott. Az egyenruha meg hááát... Végigmérte még egyszer Immalát, de azt sejti, hogy ezen mit sem változtathat. Azért jó volt annál a különc elfnél is dolgozni, az nem volt szívbajos a rövid fekete szoknya és csipkés kötényke láttán, sőt!
    Felnyalábolja hát a kosárka citromjait, és Immalával tart a körbevezetésre. A lánnyal hamar összebarátkozik és Immala is megnyugszik, Astarte a konyháról biztosan nem túrja ki őt, mert reménytelenül rossz szakács. És ahogy sejtette, más a házban szolgáló, de nem a konyhán dolgozó cseléd a bemutatás után máris gyilkos szemekkel néz Astartéra, aki belül (na jó, kívül is) csak mosolygott.*
    ~ Végre egy kis élet, egy kis intrika! Eddig nem is tudtam, mi hiányzik.~
    *Elenához ebéd utáni pihenője leteltével térnek vissza Immalával. Ez alatt egy sor pletykát megtudott a családról, a párcserés eljegyzésről, a friss házasokról és információkat ifjú feleség szokásairól, hóbortjairól és rigolyáiról. Nem mutatja ki, de fenntartásokkal kezeli a kapott infókat. Jobb résen lenni, hátha csak Immala nem mutatta ki a foga fehérjét és most téves információkkal akarja kirúgatni őt a nulladik napján.*
    ~ Vajon tényleg jó, ha felébresztem?~ *Tűnődik el Astarte, miközben figyeli Immala távolodó alakját a folyosón, s aztán visszanéz az ajtóra, amin bekopog, s aminek a túloldalán Elena pihentető alvását tartja. Egy életem, egy halálom.*
    avatar
    Rhaj al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 62

    Egy szobalány ára

    Témanyitás  Rhaj al-Khaybar on 2014-10-07, 21:37

    Kényes helyzetek vannak otthon. Nem tudom, hogy mit fog hozni a jövő. Itt szép burokban élünk. Otthon ennél sokkal veszélyesebb a helyzet, nagyon hamar megtanultam én is a hátam mögé nézni.
    A délutáni solymászás és vizipipa bodor füstjei közben újabb egyezmények születtek. A házasságommal véget ért a felelőtlen ifjú kor és berántottak a politizálásba. Utálom.
    És mekkorát sóhajtok, amikor a kesztyűt itthon levéve fogad a hír, nekem kell tárgyalnom a leendő cseléddel. A snassz az, hogy ezt Elena kérte. Arra pedig a hites uraként nem mondani, egyenlő a hálószoba háborúval. Ha ez így halad, simán papucsférj hírében fogok lenni.
    Belépve nem kell meresztenem a szemem, a félvérűsége hamar feltűnik. Korcs. Utálom a korcsokat. Irigylem őket. Ennyit élni. Némán tekintek rá, majd intek, ha felpattant, hogy üljön vissza, vagy üljön le, ha eddig állt. Az asztal mögé ülök, és a kávém a frissítővel már meg is érkezik. Csak az után szólalok meg, hogy a másik cseléd kiment.
    ~Remélem, nem ebben a ruhában flangál egész nap.~ Közönséges. Kettőt tapsolok, mire belép a testőröm.
    -A kabátod. – mutatok Astartéra, és ő máris érti, hogy mit kell tennie. Leveszi a kabátot és szó nélkül ráteríti a lány vállaira, hogy elöl is takarjanak.
    -Mi az, amit fel tudsz nekem mutatni? Amiért érdemes a házamba felvennem?
    Házamba. A családom, a szüleim birtokán, ami tulajdonképpen nem is az övék. Nevetséges. És tegezem. Csalhatatlan jele annak, hogy nem kezelem magammal egyenrangúnak.
    avatar
    Elena al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 61

    Már nem csak félúton hazafelé

    Témanyitás  Elena al-Khaybar on 2014-10-05, 15:22

    Meglepett, még nem tudom, hogy jó értelemben vagy sem, de meglepett. Nem szívbajos, ha az érdekeiről van szó, feltételezem, akkor másban sem málészájú.
    - Legyen, kipróbáljuk így, de ha nem leszek veled megelégedve, akkor marad a havi egy vasárnap, amíg másképp nem döntök.
    Talán kibírom minden második vasárnapot Immalával, végülis idáig is kibírtam vele a hét minden napját is. De azért érezze Astarte, hogy ki tartja a gyeplőt, ez egy kiváltság, amit megelőlegezek számára a kivételes tehetségére és származására figyelemmel.
    - Pontosan. Ma napközben nem tartózkodik itthon, vacsora előtt beszélhetsz vele.
    Bólintok, legalább a szokásokat nem kell magyaráznom neki. Rhajnak megfelelően kell tálalnom, ahhoz pedig a legcsinosabb ruhára lesz szükségem, amim csak van, meg is lesz Astartének az első feladata, meglátjuk valóban olyan jó-e, végülis ezen múlik az ő jövője (is).
    - Valóban az.
    Bólintok mosollyal szám szegletében, nem teljesen az én érdemem, már jórészt be volt rendezve a ház, csak egy két apróságot módosíttattam, hogy itthon érezzem magam én is, ugyanakkor ne bontsam meg a helyiségek hangulatát.
    - Rendben, de erre hivatkozással nem fogadok el késést.
    Nem árulok kukoricát, lehet be kéne lebegtetni előtte minden féle jót, de jobb most tiszta lapokkal játszani, mert aztán a végén lelépne, ha kiderülne minden szabály és elvárás.
    - Reggel hét órakor kelek, a feladataidat felmérve majd kialakítod a pontos érkezésedet.
    Nem mondom ki, de nekem csak az a lényeg, hogy reggel megkapjam a tökéletes reggelimet, de ezt Immala majd úgyis elmondja neki, nem fárasztom magam az ennyire apró részletekkel.
    - Este vacsora után, különösen ha vendégeink vannak, még nem térünk rögtön nyugovóra, körülbelül kilenc óra után engedlek el. Ezektől az időpontoktól lehetnek eltérések az elfoglaltságaink függvényében.
    Az egyenruhát mi biztosítjuk, a hét végére elkészülnek majd, holnap a varrónőknél kezdünk. Most Immala körbevezet, ebéd után pedig felkészülünk az estére.
    Közelebb intem leendő volt-szobalányomat, kiadom neki az utasításokat, hát azt hiszem madarat lehetne fogatni vele, hogy holnaptól a konyhán dolgozhat. Ki érti ezt a lányt?
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Egy szobalány ára

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-09-28, 21:22

    *Volt egy kör a házvezetővel, de szerencsére ezen hamar túljutott, mert Elena közben járt neki, hogy márpedig Rhaj hatásköre lesz ez ezúttal. Azt Astarte nem is értette, miért e rövid vita a téma fölött, de végül arra jutott, hogy biztos a férjnél Elena jobban el tudja érni, hogy bármekkora árat is kér Astarte, az megadja. Boldog feleség boldog élet ugyebár. Nagyon bízik benne, hogy ez így is lesz, mert a fizetési igénye enyhén szólva is kimeríti a speciális kívánalom kifejezést. Ráadásul ő nem is kötné se Elena, se valami házvezető orrára. Lehet ez külön irritálta a házvezetőt, hogy őt kihagyják a buliból. Nem is rossz kezdés. Egy rajongó főnöknő, egy hiúságában megsértett kolléga. A mérleg nyelve most Rhajon fog múlni.
    Furcsa mód izgul is, mert úgy érzi, ez egy nagy esély lehet, előnyt szerezhetne. Kár, hogy nem vághat fel vele utána senkinek, de egy időre elég a tudat is. Aznap a hellyel ismerkedett, mi merre-hol, mert azt mondták, csak este beszélhet Rhaj-dzsal, addig a férfi nincs idehaza. Ezek a kujtorgó férjek... Pedig milyen szép asszonykája van.*
    ~ Igaz, az jelezné az igazi problémát, ha éjjelre is kimaradna, ahelyett hogy a hitvesi ágyat választaná.~ *Amikor Rhaj megérkezik, hagy időt, hogy a férfi felfrissülhessen - a jó hangulat döntő lehet most -, legsürgősebb dolgokat elintézhesse és hogy Elena elújságolhassa a jó hírt: talált egy színekhez értő szobalányt nagy múltú tapasztalattal egzotikus félelf születéssel. Legalábbis reméli a kis feleség találja meg Rhajot a bejelentéssel, hogy az anyagiakat meg kell beszélnie a félelffel, s nem a fontoskodó házvezető. Nem mindegy, miként van bejelentve az ember lánya, ha már az első benyomást nem ő teheti meg. Arra nem volt idő és lehetőség, hogy ruhát váltson, marad a délelőtti, amiben a kényes hölgyike is megismerte: Tengerzöld vászonnadrágja hossza combja közepét sem éri el, de addig is hűen követi lábát és simul formás fenekére. Lábán saru, felsőtestén pedig fehér ujjatlan top és egy kockás ing begombolatlanul, aminek szárait alig valaminek nevezhető mellei alatt kötött meg csomóra. Hamvasszőke hajában kb. két tucat színesre festett fagyöngy fűzve, arcát pedig smink helyett szeplők ékesítik. Jöhet a második benyomás... Kopogtat a dolgozószoba ajtaján.*
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Már nem csak félúton hazafelé

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-09-28, 16:37

    *Kicsit megkésik a válasz, de hát ő tud várni, neki bőven van ideje.*
    ~ Épp elég megerőltető lesz téged elviselni, nem igaz? ~ *Jegyzi meg gúnyosan, de csak magában. Túl jó lehetőség ez a hirtelen a nyakába szakadt munka és ami ezzel járhat. Mondhatni pont kapóra is jött. Szöszke kis fejében már forognak is az agykerekek, hogy miként tudná ezt a lehető legjobban kihasználni és összeegyeztetni a Vén Csónakosban lévő munkájával, mert kilépni onnan nem egyszerű... és nem is biztos, hogy akar.*
    - Legyen inkább minden második vasárnap. *Adari szokásokat meg amúgy is saját természetét nehéz letagadnia. Alkuszik, pimaszul. De miért is ne próbálná meg? Ha meg most nem jön be, akkor valahogy csak kibír így pár hónapot, aztán majd úgy is meg lesznek vele elégedve, előrukkolhat ezzel ismét amolyan "fizetésemelés" címén.*
    - A béremet bizonyára a férjurával kellene megbeszélnem, igaz? *Ha már úgy is a kérdésnél járnak, ideje ezt is tisztázni. Kíváncsi az összegre több szempontból is. Lehet tényleg azzal a férjjel kellene megbeszélni, mert lenne Astarténak egy nem mindennapinak mondható kívánalma is, s gyanítja ebben nem az asszony dönt ismerve az adari társadalmat. Nem éppen olyan egyenrangúak ott a felek, mint ebben a Fejedelemségben. Közben megnézi az épületet immáron a kapun belülről is, mert eddig csak el-elsétált előtte és ha alkalma volt, belesett kintről.*
    - Nagyon szép szalon, asszonyom. *Dicséri meg leülés közben, tulajdonképpen tényleg tetszik neki. Megnézi még egyszer lopva Elenát. Ha ő rendezte be a szalont is, akkor legalább az ízléstelenséggel nem fogja kiborítani Astartét. A hellyel kínáló gesztus meglepte egy pillanatra, nem szokott hozzá az ilyesmihez. A citromos kosarat leteszi maga mellé a földre, lehetőség szerint nem a szőnyegre.*
    - Valóban, de van állandó szállásom a városban, nem is messze ide, maradnék ott. *Nem teszi hozzá, hogy ha nem jelent problémát, csak akkor. Ellenkezőleg, csak akkor jön, ha lehet így. Tudja, hogy jó alkupozícióban van, hiszen a másik szobalány rémes lehet, Elena meg elég elkeseredett, hogy így vadászik újat magának. Ha kell neki a megfelelő színű ruhadarab és ernyő, akkor bizony engedményeket kell tennie. Az mondjuk megfontolandó, hogy jó-e Larethnek ha továbbra is vele lakik? Lehet nagyobb biztonságban lenne, ha látszólag szakítanának. Szakítanának... nos, a kapcsolatot megszakítanák talán pontosabb kifejezés. Bosszantó, hogy ennyire elgyengült, de hiányzik neki a fiú és bűntudata is van miatta. És a legbosszantóbb, hogy mind a két érzés nagyon új és furcsa.*
    - Így tehát hány órára érkezzek reggel és mikor távozok este? Hogy szokott alakulni egy napja? Oh, és még valami: amit Immolán láttam, az egyenruha? Nekem kell beszerezni vagy varrattatni a különféle alkalmakhoz illő ruhákat?
    avatar
    Elena al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 61

    Már nem csak félúton hazafelé

    Témanyitás  Elena al-Khaybar on 2014-09-28, 09:33

    Bólintok egyet neve hallatán, Astarte, megjegyeztem. Különös hangzású, de hát ki tudja, hogy a félelfeknél mi a módi, vagyis hát hallhatóan ez. Nekem végülis mindegy. Elindulok hazafelé, ennyi pihenő elég volt. Bárcsak tudnám, mitől kavarodott fel a gyomrom az imént. Ha kimaradt volna a vérzésem, már réges rég orvost hívattam volna, hogy vizsgáljon meg, hogy minél hamarabb közölhessem a jó hírt Rhaj-dzsal, mert hát mi mást jelezhetnének a reggeli rosszullétek? De nem erről van szó, akkor mi lehet? Nem ez az első alkalom… talán mégis orvost kellene hívatnom, ennyiszer nem ehetek rosszat.
    Nem mintha annyira azt akarnám, hogy a terhesség elrontsa az alakomat hosszú hónapokra, de – különösen ha fiú lenne – annyira boldoggá tenném Rhajot és a szüleit is, hogy azután aztán mindent megkaphatnék, amit csak akarok. Nem mintha most túl sok mindent megtagadnának tőlem, de azért ez a szobalány ügy biztosan gyorsabban elrendeződött volna már, ha megajándékoztam volna a családot egy gyerekkel. Trónörökösnek nem mondanám, elvégre Ibrahim bármikor mégis meggondolhatja magát és megnősülhet.
    Kicsit elvesztem a gondolataimban, pedig közben kérdezett is Astarte. Mit is? Felidézem a hangját és most értelmezem is a kérdést.
    - Semmi megerőltetőt nem várok el, csak a szokásos szobalányi teendők. Ha nem a férjemmel reggelizek, akkor a reggeli felhozatala, segítség az öltözésben, a hajam fésülése, a ruhatáram rendben tartása, a kísérésem a városba, ha úgy kívánom és persze minden egyéb apróság.
    Sorolom, nem túl részletesen, minden háttérmunkájukkal én se vagyok tisztában, de nem is kell tudnom. Ezt neki kell tudnia.
    - Minden hónap első vasárnapja kimenő. A napot természetesen vagy velem vagy az imént említett feladatokkal töltöd.
    Már a követség sarkánál járunk, amikor megjelenik Immala a kapuban, visszaintem, most már ezt a pár lépést kibírom napernyő nélkül is. Ha véletlenül kicsit lepirultam volna, netán szeplősödtem volna, majd egész éjjel keverheti az arcpakolásokat, ő csinálta meg magának a plusz munkát végülis.
    - Itt is volnánk.
    Határozott léptekkel haladok otthonom bejárata felé. A kis szalonba vezetem, ülőhellyel kínálom, ma jó kedvemben vagyok. Egy színekhez értő szobalány, madarat lehetne fogatni velem. Ráadásul még hivatalosan nincsen a szolgálatomban, az illem pedig megköveteli az udvariasságot, ha egyszer én invitáltam be.
    - Feltételezem a bentlakás lenne a legkényelmesebb.
    Van némi kérdő hangsúly a hangomban, vagyis választhatja, hogy magának intézi a szállást, habár ezt egyszerűen botorságnak tartom, de ez az ő döntése.
    avatar
    Gineyra Caselli LiSanti

    IC hozzászólások száma : 67

    Ékszereket tessék!

    Témanyitás  Gineyra Caselli LiSanti on 2014-01-11, 19:06

    *Rhaj? Mókás egy név. Az Adar ishirieknek mindig olyan mókás nevük van. De amúgy meg Ginny rábólint. Tudja is ő, hogy melyik al-Khaybar a férje Elenának. Körbe meg még sem írhatja a feltételezett hitvest: kopaszodó, pocakos, nagy bajszú és korban bizonyára Elena apja lehetne, mintsem férje. De legalább szeret vadászni, ez pirospontnak mindig felírható egy férfinak Ginny szemében.*
    ~ Tökéletes mihez?~ *Ötlik fel benne. Ha Elena szépnek akarja feltüntetni a ruháját, nos, azt ezzel a nyaklánccal eléri, kár, hogy a nyaklánc nagyobb figyelmet fog kelteni, mint a ruha. Öröm és üröm. Öröm, hogy a ronda nyakláncot megveszi Elena, üröm, hogy a rusnya kámeás brosst nem lehetett rátukmálni. De az arany borostyánleveles is jó üzlet, mert szép, és emiatt is ér többet.*
    - Esetleg egy szép gyűrűt még, kedveskedve anyósának? *Remélhetőleg még él, s tetszene neki az egyik állatkás (egyébként ízlésficamos) arany gyűrű, például a teknősbékás, melynek szemei vörös aprócska rubinok. De ha nem, hát nem, ő sem feszítheti tovább a húrt. Majd rásózza másra.*
    - Igenis, asszonyom! *A kért ékszereket szépen külön rakja, amelyikhez tartó is volt, azt természetesen abba teszi, a többit pedig komótosan elpakolja. Már csak azért sem siet, hátha utolsó pillanatban megakad még valamin Elena szeme. Sosem lehet tudni.*
    ~ Kit? Ja, engem.~ *Meg kell szokni ezt az új nevet, pedig nagyjából még hasonlít is az igazira. Jó, hogy nem Julia-nak vagy hasonlónak nevezte el magát, sose figyelne fel a nevére. Azért az igazit sajnálja, de túl tipikus valny'yr-i név, s hamarosan keresett név lesz főleg Grottocello környékén. Szép kis botrányt okozott, még az eltussolására sincs semmi esély.*
    - Köszönöm asszonyom, remélem, sokáig kedvét leli majd az új ékszereiben! Átadom, ő is bizonyára a legjobbakat kívánja asszonyomnak és mélyen tisztelt férjének! *Köszön el ő is mosolyogva, de egyedül Elenától, Immalától nem, rá se tekint, csak megy vele, vagy ha időközben feltűnik az a személy, akinek Elena csengetett, akkor vele tart. Nem tesz rá az összegre a mondotthoz képest. Tisztességes ár, s ez az összeg már elősegíti, hogy jól érezze magát mialatt elhagyja a rezidenciát. Szemben a legtöbb kábítószer jellegű dologgal, az aranynak megvan az a jó tulajdonsága, hogy a vele létrejövő lelkesedés és motiváció nem illan olyan könnyen. Ezzel az összeggel már meg fogja tudni alapozni az új Ginny életvitelét, a többit pedig megszerzi majd, mikor a megérett az idő a színre lépéshez...*
    ~ Ederthin rám vár, hogy a lábaim előtt heverjen!~
    avatar
    Elena al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 61

    Ékszereket tessék!

    Témanyitás  Elena al-Khaybar on 2014-01-10, 19:39

    Összevonom szemöldökömet, fogalmam sincs, hogy az apósom szeret-e vadászni. Habár abból kiindulva, hogy Rhaj szeret, biztos az apja mutatta meg neki a vadászat örömét… nekem mondjuk mutogathatnák, nem hiszem, hogy valaha örömömet lelném ilyen durvaságban.
    - Al-Khaybar úr?
    Amint visszakérdezek, észbe kapok, nem az apósomra gondol.
    - Jaa, Rhaj? Igen, szeret vadászni, különösen a solymászatot szereti.
    Azt nem tudom, hogy vadásznak-e olyankor vagy sem, de nem is érdekel annyira. Most sokkal inkább leköt a nyaklánc. Nem kel igazán életre a ruha, habár lehet csak mert nincs rajtam… de az vitathatatlan, hogy nem is kell igazán hangsúlyosnak lennie, mert úgyis a nyaklánc vonzza magára a tekintetet.
    - Igen, pont tökéletes lesz.
    Összecsapom kezeimet örömömben, úgy szeretem a szépet. A sok ékszerre pillantok, ideje döntenem.
    - A három nyakék mellé még az arany melltűt kérem.
    Felpillantok, majdnem elfelejtettem a pénzügyi dolgokat. Elégedetten bólintok a kedvezményre. Habár feltételezem mindenkinek ezt mondja, kivéve az utolsó vásárlónak, de neki is csak azért nem, mert kevés az áru. De fogjuk rá, hogy elhiszem a kedvezményt, akkor ez, meg a hajón való kelme-vásárlás, az annyi mint, egy egész évre eleget spóroltam.
    - Immala, vezesd ki Virginiát, miután összepakolt és elintézték a pénzügyeket.
    Míg kiadom az utasítást, csengetek Kharimnak, hogy kifizesse Virginiát.
    - Jó utat, üdvözlöm a kapitányt!
    Félkegyelmű szegény, de talán ezután is ilyen jó minőségű kelméket hoz. A hálószoba felé indulok, hacsak nem lesz kérdés… Immalát ismerve biztos lesz…
    avatar
    Gineyra Caselli LiSanti

    IC hozzászólások száma : 67

    Ékszereket tessék!

    Témanyitás  Gineyra Caselli LiSanti on 2013-11-21, 11:03

    ~ Vajon érdekel bármi más ruhákon és ékszereken kívül?~ *Vetődik fel benne, van-e egyáltalán hobbija a másiknak? Bezzeg ha tudná, micsoda élvezet szálfegyverrel vadászni!*
    - Al-Khaybar úr sem szeret vadászni?
    ~ Tehát a te családodnak nincs vadászkastélya. Az új családodnak biztos.~ *Ginny szinte biztosra veszi, hogy Elena kötött jobb házasságot és nem a férj, ha a rangokat nézzük. Kíváncsi lenne a férjre. Biztos majdnem apja korabeli, pocakos, kopaszodó, vagy minimum egy ragya díszíti az arcát. A ruhák többnyire szabadon hagyják a nyakat, karokat. Legalább nincs durva férje Elenának, mert még a nagy igyekezet ellenére is kerülhetnek olyan helyre zúzódások, melyek ilyen ruhában látszódnak. Elgondolkodik egy pillanatig rajta, hogy ő vajon mit tett volna, ha ilyen jövőkép várt volna rá Grottocelloban.*
    ~ Nem, itt jobb lesz nekem. Bárhogy lesz is. Legalább nem kell figyelnem, mit eszek meg...~ *Jut erre míg Elena a brossok között válogat, s Immala is befut ezúttal a szemmel láthatóan megfelelő színű ruhával. Meglepődik a választáson, melyiket tegye oda. Szerinte az ékszer a menthetetlen, nem a ruha. De legalább túlad rajta, így iparkodik odatenni a türkiz borzalmat a ruhához.*
    - Ha szabad megjegyeznem, szerintem csodálatosan kiemelik egymás színeit. A ruha színe is rögtön életre kelt, látja? *Ha már ezt az ékszert választotta Elena, igyekszik rátukmálni.*
    - Az ára is igazán kedvező, Önnek kevesebbért adom, mint másoknak, mint első vásárlónak ez kijár. *Itt volt az ideje megpendíteni az ár dolgot, és egyben hízelegni is kicsit, hogy milyen kiemelt helyzetben vásárolgathat Elena.*
    avatar
    Rhaj al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 62

    Kis szalon

    Témanyitás  Rhaj al-Khaybar on 2013-11-18, 13:47

    -Igen, kilovagolni. A legjobb ilyenkor, mert nem tűz melegen a Nap és hideg sincs. Vagy hintóval szeretnél? – máris oda a piknikhangulat. Semmilyen vad vágta a mezőkön, mókás összehangolódás, csak a savanyú zötykölődés. Márpedig ő lóháton megy.
    -Akkor ezt megbeszéltük. – feláll, nem akar vitába bonyolódni. Adott másik közlekedési lehetőséget, de ha az sem jó, akkor nem lesz piknik. – Megyek tovább dolgomra, van még jó pár ügy, amit el kell intéznem.
    A házassággal a társadalomban is több feladatot kapott. Unja. De meg kell tennie. Egy puszit nyom Elena arcára. – További jó pihenést. – a drágámot most sem mondja.
    Mint ahogy reméli, hogy fűszeres borjúszelet is hagymás páccal, mert akkor tényleg morcos lesz.
    avatar
    Elena al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 61

    Ékszereket tessék!

    Témanyitás  Elena al-Khaybar on 2013-11-16, 18:03

    - Fogalmam sincs, a vadászat nem érdekel.
    Azért elgondolkodok, mert a vadászatok körüli főúri ünnepségek kifejezetten szórakoztatóak. Ráadásul biztos Rhaj lőné le a legnagyobb vadat, mennyivel emelnénk egy egyszerű vadászat fényét.
    - De úgy tudom szinte mindegyik családnak van a környéken vadászkastélya, gondolom szeretnek vadászni.
    Nézem közben a brossokat, valahogy egyik sem ragadja meg a képzeletemet… talán nem is a brossokkal van a gond, hanem a ruhával. Azért majd azt az aranyat megveszem, sose jön rosszul egy melltű.
    És végre megérkezik Immala is, mutatom neki hova tegye.
    - De úgy tedd ki, hogy mutasson is, azután igazítsd ki a báli ruhát is.
    A nagy türkizköves nyakláncra mutatok.
    - Azt mutasd a vajszínű ruhámhoz, ha egy ilyen nyakék sem segít ezen a ruhán, akkor semmi sem.
    avatar
    Elena al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 61

    Kis szalon

    Témanyitás  Elena al-Khaybar on 2013-11-16, 17:46

    Nagyon örülök ennek a programnak,végre valami mulatság a báliszezon kezdete előtt. Nem mondom, hogy elhanyagolt vagyok, mert azt be kell látnom, hogy nem. Egy ház vezetése, valamint a ruhatáram állandó frissen tartása egyébként is rengeteg időmet elveszi.
    Kár, hogy ilyen hamar kitaláltam, hogy mit fogok felvenni, mondjuk a döntéstől függetlenül azért még át fogom nézni, az a biztos. A piknikkosár tartalmáért idáig sose én voltam a felelős, és most is Rhaj ötlete volt az egész… ugyanakkor az étkezések intézése az én feladatom… Majd beszélek a szakácsnéval, legfeljebb, ha Rhaj is beszél vele, majd megmondom neki – mármint a szakácsnőnek – hogy a ház ura parancsa felülírja majd az enyémet. Kivéve ha azt a fura szagú eneydrosi ételt akarja, mostanában már elviselni se vagyok hajlandó a szagát, nem hogy megegyem… bár eszembe jutna a neve.
    - Már alig várom.
    Tényleg, ez jó móka lesz, és még meghívókkal se kell bajlódni. Remek-remek. Mosolyom csak most dermed meg.
    - Kilovagolni?
    Kérdem elkerekedő szemekkel. Hogy nem beszéltünk még erről sose?... vagy hát hogy nem vette még észre?
    - De hát én nem lovagolok.
    avatar
    Gineyra Caselli LiSanti

    IC hozzászólások száma : 67

    Ékszereket tessék!

    Témanyitás  Gineyra Caselli LiSanti on 2013-11-09, 14:01

    *Megfordítja és türelmesen várja a pár perces figyelgetést. Nagy szó tőle ez a türelem, mert annyira nem erénye. Ő ékszert is gyorsabban válogat, választ.*
    - Tüstént, asszonyom. *Elfojt egy sóhajt, mikor vissza kell rakni az elsőt.*
    ~ Gondolj a sok szép aranyra és ezüstre, amit érte kapsz. Vehetsz szép ruhákat és elkezdheted az igazi játékot. És igen, egy bálra is el fogsz jutni, az est fénypontja leszel!~ *Toldja meg a gondolatot, amiből erőt merít Elena elviseléséhez. Habár határozottan elviselhetőbb a nő.. lány, mikor a bálokról mesél, láthatóan leköti Ginny figyelmét.*
    - Minden nap? *Ez felettébb meglepi. Innen nézve viszont jónak látja az esélyeit, hogy egy bálra eljusson. Olyan nincs, hogy egy teljes báli szezont itt töltsön és egyik nap se jusson be egy bálra. Mégpedig beszerzett kisnemes nélkül.*
    - Az ederthiniek nem szeretnek vadászni? *Bátorkodik még kérdezni, mert ő maga szerette mindig is a vadászatokat, s szomorú lenne, ha ez csak vidéken adatik meg. Ekkor érkezik meg Immala is, s már nyelve hegyén volt Ginnynek is, hogy nem is vajszínű. Nagyon távol esik tőle! Így hát Elena nem látja, de lehet Immala elcsípheti Ginny lesújtó pillantását. Rossz beidegződések.*
    - Brossokat, máris. *Ismétli meg, rábólintva, s ezt jelzésnek veszi, hogy a két ékszert nem kell már odatartania az anyaghoz. Azért hogy ne feledkezzen meg Elena az egyik megvásárlásáról, nem hozza vissza őket az asztalhoz, hanem mindkettőt a kelmén hagyja. Hadd barátkozzon egyik-másik, esetleg mindkettő látványával.*
    - Mit szólna ehhez a borostyánleveles melltűhöz elsőrangú aranyból? Vagy itt ez a kámeás bross, ráadásul a korall vöröse sok más színhez is jól mutat, így több ruhához is felveheti. *Valahol szurkol, hogy Elena ezt a hölgy portréval faragott kámeás brosst válassza. Szórakoztatná a gondolat, hogy a kis feleség az ő portréját viseli, még ha az egy szinte felismerhetetlen portré egy kisszerű ékszerésztől. De ajánl sárgásbarnás achátlemezkét, mélybarna napkőből és ónixból készült brosst is. Van, amelyik tényleg szép, de a háromból kettő átlagos, semmi extra. Afféle "biztonsági" vásárlás. Nem kiemelkedő, de nagyot bukni sem lehet vele. Közben vet pillantásokat a drapp ruhára. Nemcsak, hogy mely ékszereket ajánlja, hanem hogy ismerkedjen az itteni divattal.*
    avatar
    Rhaj al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 62

    Kis szalon

    Témanyitás  Rhaj al-Khaybar on 2013-11-09, 09:12

    A megérkező Immalára annyira tekint, amennyire szükséges. Valamit valamiért.
    Már éppen a foga hegyén van valami, ami kikívánkozik, de a lelkesedést érzi. Vajon tényleg örül neki? Megpróbálja úgy venni, hogy igen. Neki sem könnyű. De a csokitortára majdnem felnevet. Csokitortával ünnepelni. Mint egy gyerekünnepen. És ez az úgyis…
    -Jövőbe látsz.
    Rákönyököl a karfára, hüvelykujja az álla alatt, mutató és középsőujja az arcára kerül.
    Eltöpreng, hogy mennyire örül, hogy itt van. Mert valóban ez látszódik rajta. Nem jó ez így. Ugyanakkor hízelgő, hiszen ezek szeret vele lenni. Nem is várja másként.
    -Vigyázz magadra. – és egyben meg is fogja keresni a szakácsot, hogy a sarkára állítsa és ultimátumot adjon neki. Egyben aggódik is egy kicsit, hiszen némely rosszullét komolyabbnak gondnak is lehet az előjele, ha még lesz.
    -Rendben, akkor piknikezni fogunk. Jó időt mondanak, ilyenkor az is szokott lenni. Gyönyörű leszel benne. – nem édesemezik. Az még messze van. Viszont örül, mert Elena nem panaszkodik, hanem a jót látja a piknikben.
    -Arra gondoltam, hogy kettesben mennénk ki. – nem mászkálhatnak csak úgy kettesben, főleg Elena miatt nem, de meg tudják oldani. - Kilogalonánk, aztán sétálnánk a mezőn. - számára a lehető legunalmasabb, de anyja tanácsai eddig mindig beváltak, hát most is figyel erre.
    avatar
    Elena al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 61

    Ékszereket tessék!

    Témanyitás  Elena al-Khaybar on 2013-11-04, 22:04

    - Jó, most fordítva mutasd.
    Nem rossz, nem rossz, de talán fordítva még jobb lesz. Figyelem pár percig… nehezen tudom eldönteni, már elfelejtettem, hogy volt az előbb, azt nem néztem meg olyan alaposan.
    - Most úgy, ahogy az előbb volt.
    Végülis mindkettővel jól néz ki mindkét anyag, majd ha már megvarrták belőle a ruhát, könnyebb lesz kiválasztani hozzá a megfelelőbb nyakéket. Intek, hogy leteheti a két nyakláncot.
    - A báli szezonban szinte minden nap.
    Milyen aranyos, még nem volt bálon. Kicsit alaposabban szemügyre veszem. Ha vesz magának egy szép ruhát, és jó időben beleesik egy kisnemes karjába, akkor szőke hajának köszönhetően talán megtalálja a szerencséjét. Csak ott kéne hagynia azt a hajót, matrózok között nem hiszem, hogy valaha ez sikerülne neki.
    - Az újévi bálsorozat olyan mintha egy nagy bál lenne, de hajnalhasadtakor megpihenünk azért. A vidéki kastélyokban a vadászatokat lehet még ilyesminek tekinteni, de azért egyik sem a szó szoros értelmében vett több napos bál. A többnapos ünnepség sokkal pontosabb ezekre az eseményekre.
    Egészen átszellemültem, alig várom, hogy ismét lyukasra táncoljam a cipőmet. Immala visszaérkezése időszerű is. Lehunyom egy pillanatra a szemem, mély levegőt veszek.
    - Immala, ez nem a vajszínű ruhám, ez drapp, teljesen másmilyen.
    Kinyitom a szemem, égnek emelem tekintetem.
    - Ne ácsorogj itt, gyerünk, hozd ide a vajszínű ruhámat. Vá-várj, amiket hoztál, hagyd itt.
    Megdörzsölöm finoman a halántékomat, másik szobalány kell, kezdek kikészíteni ez a lány.
    - Ha már hozta ezt a drapp ruhámat is, nézzünk hozzá brossokat.
    avatar
    Elena al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 61

    Kis szalon

    Témanyitás  Elena al-Khaybar on 2013-11-04, 21:03

    Kicsit felemelkedek a székből a pusziért, majd kecsesen visszaereszkedek. Kár hogy nem várta meg, így nem látta.
    - Rendben, köszönöm.
    Igazán elmosolyodok, ez azt jelenti, hogy jól csinálom. És anyám még aggódott, mert nem törtem sose magam annyira a házvezetési leckéken. Megy ez, mint a karikacsapás. Végre megjelenik Immala, kitartom oldalra kezemet, hogy elvegye belőle a tekercset. Nem figyelek rá igazán, mert leköt Rhaj.
    - Ó, ez nagyszerű. – Lelkesedek, hát persze, milyen nagyszerű férjem van, senki nem tudja vívásban legyőzni. – Ezt megünnepeljük akkor, csokoládétorta lesz úgyis.
    A solymászkodásra csak bólintok, amíg nem kell a madarak hegyes csőrének és karmainak közelébe mennem, addig jó. Csak nehogy valamelyik kikaparja Rhaj szemét… akkor már nem lenne ilyen szép.
    - Már jó, itt vagy. – Rámosolygok, utálok egyedül lenni itthon, senkihez se szólhatok. – De kicsit nehezen indult a nap, azt hiszem az a tegnapi buggyantott tojás nem volt már egészen jó.
    Nem fogom a részletekkel traktálni, nekem se jó rágondolni, mennyire kínzott a hányinger, míg meg nem könnyebbültem végül. Az ötletre feledem a rossz emlékeket, lelkesen összecsapom tenyeremet.
    - Ó, piknik! Azt otthon is nagyon szerettük, de ilyen későn már sose lehetett kimenni, nem volt ilyen szép idő hozzá. – A kockás szoknyámat fogom felvenni, ahhoz olyan édes kis kalapom van. – Másokat is szeretnél hívni?
    avatar
    Rhaj al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 62

    Kis szalon

    Témanyitás  Rhaj al-Khaybar on 2013-11-04, 18:48

    Nem állt fel. Ez nem túl jó. Egy feleségnek nem így kell fogadnia az urát. Csak azért sem hajol le teljesen, hogy kissé fel kelljen állnia. Sokkal kényelmetlenebb, mintha csak rendesen felállna. Legközelebb biztos fel fog, mert akkor sem fog lejjebb hajolni.
    -Rád bízom. – és az inasra meg a szakácsnéra. Nem szeretné, ha minden alkalommal esküvőnyi mennyiségű és összegű étel kerülne az asztalra, de nem engedheti meg azt sem, hogy szerényen étkezzenek.
    -Nagyszerű. Megnyertem a mai vívóversenyt. – elégedetten szánt ujjaival a hajába.
    -Holnapután solymászni megyünk.
    Nem hívja solymászni. Az férfiaknak való. Viszont, élve anyja tanácsaival, vele is szükséges együtt lennie.
    -És neked milyen volt a napod?
    Valóban érdekli. Annak semmi jó vége nincs, ha duzzognak egymásra meg morognak.
    -Szerveznék három nap múlvára egy kis pikniket. Vagy ha nincs kedved, mehetünk a fürdőbe is. - tekint rá. Választási lehetőséget ad, meg nem is. Mától harmadik napra Elena álljon a rendelkezésére, burkoltan ennyit jelzett.

      Pontos idő: 2017-07-23, 22:50