Üdvözlünk!

Éppen időben érkeztél Vándor!

Háború közeleg és elkél minden tenni vágyó erős kéz, forgasson akár fegyvert, vagy használja a mágia hatalmát.
Ne aggódj, ha nem állsz még készen, hőssé formálnak majd a kalandok.
Fedezd fel a világot, kelj útra, kalandozz sivatagon, kietlen tájakon, havas hegyek legmélyén, dögletes mocsáron és a mindig veszélyt rejtő tengereken át. Küzdj ádáz szörnyekkel, élj nemesi életet, vívd ki a hősnek járó tiszteletet, vagy rejtőzz árnyak közé és vedd el azt, ami neked jár!
Gyűjts hát magad köré szövetségeseket és formáld saját belátásod szerint a változó világot!

Az oldal alapítása:
2012.10.01.

Belépés

Elfelejtettem a jelszót!

Kaland

Fejedelmi játszma című kalandban a reagkör határideje:
04.09. 21:00

Latest topics

Ederthin várostérkép

A dombtavi időszámítás szerint jelenleg 616-ot írunk.

Ki van itt?

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

nincsen


[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (12 fő) 2016-10-11, 18:26-kor volt itt.

Statistics

Jelenleg összesen 3473 hozzászólás olvasható. in 143 subjects

Összesen 55 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb regisztrált tagunk: Shycor N'ylwenn

Szerzői Jogok

Az oldalon található egyedi alkotások az alkotó(k) tulajdonát képezik!
A Világleírás és a helyszínek, helyszínek leírásai az oldal készítőinek szellemi terméke, így a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel szabadon.

    al-Khaybar rezidencia - Adar Ishir Nagykövetség

    Share
    avatar
    Montea
    Admin

    IC hozzászólások száma : 3

    al-Khaybar rezidencia - Adar Ishir Nagykövetség

    Témanyitás  Montea on 2012-10-03, 13:03

    First topic message reminder :


    A rezidenciát kovácsoltvas kapu választja el az utcától, előtérben egy kis bevezető kerttel. Az épületbe belépve az előtérből nyíló fogadócsarnokban fogadják a vendégeket, amely egy belső, zárt kertre néz. Meleg időkben a vendégek fogadása a kertben történik, mely a legforróbban tűző napos idő esetén is hűvös árnyékot ad.
    Kisebb ösvények vezetnek a családtagok lakosztályai felé, a kert hátsó részébe, amely elválasztja, de mégis összevonja a családot. Külön helység van az imádkozáshoz és szeparált fürdőház is található a növénykert mellett, ahol a Tartományok híres növényeit, főleg rózsát nevelnek.
    A rezidenciában edzőtér, lovarda, és madárház is található, ahol a méltán híres sólyom fajokat tartják és tenyésztik.
    A főépület alatt nemcsak pincék, tárolóhelyek, hanem tömlöc is található, hűen követve az eneydrosi hagyományt.
    avatar
    Gineyra Caselli LiSanti

    IC hozzászólások száma : 67

    Ékszereket tessék!

    Témanyitás  Gineyra Caselli LiSanti on 2013-11-04, 18:13

    - Hátha asszonyom szereti a karkötőket, brossokat, fülbevalókat is. *Felel meg arra, miért ilyen sokféle ékszert hozott. Úgy ítéli meg, hogy Elena megjegyzése nem feddő volt, szóval minden rendben.*
    - Nézze el neki, a férfiak nem értenek úgy az ékszerekhez, így vélhetően csak aggódott, hogy nem talál ma kedvére valót. *Válaszol mosolyogva, magában belül félig leizzadva, hogy ez húzós volt. Ha a kapitány azt mondja, ő nem szállított ékszereket! De szerencsére úgy tűnik, az értelmesebb fajtából való volt, és talán összerakta, hogy Ginny keze van a dologban, elvégre neki is ékszerrel fizetett az útért.
    Két dolgot meg kell állapítani. 1. Elena jól tűri a borzalmas ékszerek látványát. Ginny arra számított, hogy viszolyogni fog, és elhangzik pár "Tüntesd el ezeket!" felszólítás. 2. Tényleg van ízlése Elenának, nem más öltözteti. Ő maga is ezt a két ékszert nézte volna hozzá az anyaghoz így első nekifutásra.*
    - Igenis, asszonyom! *Már fel is emeli a két ékszert óvatosan, hogy odavigye a kelméhez és finoman ráhelyezze, hogy meg lehessen állapítani, melyik mutat jobban.*
    ~ Bálok...~ *Sóhajt magában. Ha valamit a Dombtavi Fejedelemség javára lehet írni pimasz elszakadásuk ellenére az a bálok kitalálása, amit otthon nem igazán vettek át, talán pont az elszakadás miatt. Régi történelem-leckékből úgy rémlik neki, hogy akörül alakultak ki a bálok. Hogy a függetlenedést ünnepelendő vagy ahhoz nincs köze, azt már senki nem tudja megmondani. Talán csak egy elf, ha volt egy is hivatalos a legelső bálra.*
    - Gyakran rendeznek bálokat? Bocsássa meg kérdésemet, még sosem voltam bálon, csak meséltek róla, milyen. Igaz, hogy vannak több napon át tartó bálok? *Míg várnak Immalára, bátorkodik kérdezni. Olyan szívesen elmenne és megnézne egy bált! És nagyon kíváncsi, milyen a legújabb divat szerinti báli ruha, sűrűn pislog is arra, amerre Immala eltűnt.*
    avatar
    Elena al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 61

    Kis szalon

    Témanyitás  Elena al-Khaybar on 2013-11-03, 16:44

    Hol van már? Ez a lány biztos a fülén ül. Átfutom még egyszer a menüt, igen, ez így rendben lesz. Szépen összetekerem a pergamen lapokat egy tekerccsé, csinos masnit is kötök rá, én tényleg, tényleg adok időt Immalának, de ha ennyire nem igyekszik.
    Megkeresem pillantásommal a csengőt, az ablak melletti asztalon hagytam. Felcsippentem szoknyám szélét, de mégsem emelkedek fel a székről végül. Férjemre mosolygok, szeretem, hogy ilyen helyes, még kihevülten is.
    - Szervusz!
    Tartom arcomat a pusziért.
    - Jól, köszönöm kérdésed. Elkészítettem a jövő heti menük tervét. – A kis tekercsre mutatok. – Szeretnéd megnézni?
    Nem hiszem, hogy érdekelné, ez ugye női munka, de inkább megkérdem, hátha mégis szeretné.
    - Milyen a napod?
    Érdeklődök csevegős hangnemben.
    avatar
    Elena al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 61

    Ékszereket tessék!

    Témanyitás  Elena al-Khaybar on 2013-11-03, 16:25

    Kíváncsian várom, milyen ékszereket hozott Virginia. Izgatottságomat nem mutatom, még a végén félreértené és azt hinné, hogy magasabb árat kérhet. Szemeimet le se veszem az ékszerekről, míg a soron következő ékszerdobozzal van elfoglalva, addig a már kipakoltakon pillantok végig újra és újra. Fogalmam sincs melyiket válasszam, mindig csak kaptam az ékszereket, soha nem kellett még választanom.
    - Nem gondoltam, hogy ennyiféle ékszert hozol.
    Jegyzem meg, amikor nem csak nyakékek bukkannak elő.
    - A kapitány elég bárgyú képet vágott, mikor mondtam neki a sikeres üzletkötés után, hogy remélem az ékszerekkel is meg lehetek majd elégedve.
    Legyintek egyet. Hogy nem tévedt még a tengeren, ha azt se tudja, mit szállított?
    - Azt és azt, vidd oda az új anyagokhoz, hadd lássam valóban illenek-e hozzá.
    Rámutatok két nyakékre, játszunk rá minél jobban erre a tavas dologra.
    - Immala, hozd ide a legújabb báli ruhámat, és azt amelyik halvány vajszínű.
    Túl egyszerű az a ruha, de azzal a hatalmas kék köves nyaklánccal fel lehetne dobni. Úgyis azt mondják, hogy az ékszer is öltöztet, szerezzünk teret ennek a mondásnak.
    avatar
    Rhaj al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 62

    Kis szalon

    Témanyitás  Rhaj al-Khaybar on 2013-10-26, 17:44

    Gyakorolni volt, teljességgel feldobva, jókedvűen. Csizmája hangja csak azért hallatszódik, mert most nem törődik azzal, hogy csendben közlekedjen. A vívókesztyűt a kezében tárolja, hanyagol dobja az egyik, elé siető inas kezébe, a kabáttal együtt. A fegyvert is lecsatolja, átadja. Így halad végig, immár a saját házában. Ez az ő hajlékuk, ide a szülei már csak engedéllyel léphetnek. Ez a saját magánterületük.
    -Vezessen a nejemhez.
    Amikor meglátja párját az ajtóból, elinti az inast az útjára.
    -Szervusz. – ad egy puszit az arcára. Szerelem nincs benne, az egyáltalán nem fűti. De ennyi jár neki is. Ledobja magát az egyik közelben lévő székre, átveti egyik bokáját a másik térdén.
    -Hogy érzed magad?
    Még csak tapogatóznak egymás felé. Bőrnadrág, fehér ing és finom, de vastag szövésű, testhez álló sötétkék felső van rajta.
    avatar
    Gineyra Caselli LiSanti

    IC hozzászólások száma : 67

    Ékszereket tessék!

    Témanyitás  Gineyra Caselli LiSanti on 2013-10-26, 10:46

    ~ Az a bólintás a bókra... Legalább köszönné meg!~ *Puffog magában, ha már nyíltan nem teheti. Vagyis teheti, csak nem kifizetődő.*
    - Igenis, asszonyom! *Bólint enyhe főhajtásszerűen, s az alacsony asztalhoz lép, annak túloldalán helyezkedik el. Ha van valami alacsony ülőalkalmatosság, akkor oda ül le - nem is gondolkodva azon, szabad-e a másik jelenlétében leülni? -, ha nincs, akkor marad a guggolva/sarkára ülve való kipakolás. A magával hozott táskából kisebb-nagyobb ékszeres-dobozkákat vesz elő sorban, s mindet az elővétel után rögtön kinyit és az asztalra helyezi Elena felé fordítva őket. Gondosan ügyel a sorrendre. Elsőnek kirak egy olyant, amelyik szép és elegáns, ezüst apró zafírokkal. Olyasféle nyakék, amelyik nem illik az amott lévő anyagokhoz, de önmagában nagyon szép, érdeklődést felkeltő kezdésnek szánja. A következő egy roppant drága és színes ékszer, a helyes kis csiszolt ametiszteket menthetetlen ízlésficammal nyomja el a középen lévő óriási türkizkő, érthetetlen módon vörösarany foglalatokba téve. Majd rögtön ezután egy egyszerű nyakék következik: egyetlen mélyzöld, márványos-mintás laposra csiszolt, ovális malachitmedálból áll, melyet finom arany foglalat vesz körbe, finom, de bonyolult mintázatú láncon függve. Az előző borzalom után ez tán még szebbnek tűnik, mint egyébként, s színben tökéletesen illik az "Ashdun-tó színe ihlette" anyaghoz, melyet aranyszálak szőnek át. Időszerű volt egy ilyen kirakása, mielőtt elzavarná túl korán Elena. Ezután rakja ki a többit, lesznek ott elegáns ónix-kövesek, élénk narancskalcitok, lángoló rubin-fülbevalók, gyémántszirmú, smaragdközepű virágot formázó gyűrű, aranyból formált leheletvékony és finomságú borostyánleveleket mintázó melltűk és kalaptűk, középen szélesedő vastag arany nyaklánc aventurinból készült csepp alakú kis függőkkel az alján, s egy szép holdkőgyöngyökből való készlet: apró gyöngyökből lévő karkötő, nyaklánc és egy-egy gyöngy a fülbevalóhoz, melyekhez fehérarany kapocs is jár. S persze ott vannak a rettenetesek is közbe-közbe: ízléstelenül összeválogatott színű és különböző méretű gyöngysorok egybefűzve, színes cirkónia gyűrűk, melyek még szépek is lennének, ha nem zöldarany foglalatot kaptak volna, s nem állatfejeket formáznának, meglepő módon békák, krokodilok és malacok szerepelnek főleg. Van egy bross is, melybe kámeát fogtak, csak a ráfaragott női mellkép sok mindennek nevezhető, csak szép nőnek nem. Ennek tudatában lehetett az ékszerész is, mert nagy korallgyöngyökkel próbálta erről elvonni a figyelmet. Sikerül is, mert nem éppen jól csiszoltak azok sem.*
    - Ez például csodásan festene asszonyomon, kiemelné szemei színét... Mélyzöldje csak hangsúlyozná asszonyom bőre lágy, finom, nemes árnyalatát... *Ilyen és effélékkel reklámozza a megvételre potenciálisnak tartott szép ékszereket.*
    - Ennek vörösét az ishiri naplemente ihlette, ahogy alábukik a nap a homokdűnék mögé. Ha ezt fogja viselni egy bálon, le sem fogják venni a vendégek a szemüket erről a brossról... És itt ez a gyöngysor is, párját nem találja majd nemhogy a városban, hanem a Fejedelemségben sem! *És ilyen szavakkal magasztalja azokat az ékszereket, melyek leginkább elrettentésre valók, intő példának kezdő ékszerészeknek. De hátha ezek közül tetszik egy meg Elenának... Árakról még nem beszél.*
    avatar
    Elena al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 61

    Ékszereket tessék!

    Témanyitás  Elena al-Khaybar on 2013-10-24, 17:38

    Pillantásom a lányról rögtön az új anyagokra ugrik. Önkéntelenül is elmosolyodok, már látom magam a csodás ruhákban, amik ezekből az anyagokból készülnek majd. Még nem látom egészen pontosan magát a ruhát, tanulmányoznom kell az eneydrosi öltözködést előbb, de biztos nem lehet olyan bonyolult.
    A bókolásra finoman bólintok, teljesen igaza van. Helyet foglalok a székemben, eligazgatom a szoknyámat, majd Virginia felé fordulok.
    - Igen, elsősorban ezekhez, azután majd meglátjuk.
    Igazából úgyis az ékszerektől függ, lehet semmit nem találok a két leendő ruhámhoz, de a legújabb báliruhámhoz meg igen. Nem szabad lekorlátozni már az elején a lehetőségeket, pláne neki nem kéne ajánlgatnia… azt hiszem még tanulnia kell ezt az eladási dolgot. De hát mindent el kell kezdeni valahol, szerencsés, hogy belém botlott.
    - Pakolj csak ki mindent.
    Az alacsony lábú asztalra mutatok, ahova kipakolhat. Immala is megérkezik végre, és végre megtanulta a kis ajtó használatát.
    avatar
    Gineyra Caselli LiSanti

    IC hozzászólások száma : 67

    Ékszereket tessék!

    Témanyitás  Gineyra Caselli LiSanti on 2013-10-19, 21:57

    *Beengedték, de egészen addig, míg a fogadószobába nem kísérik, nem nyugszik meg teljesen zakatoló szíve. Mi van, ha bajban van és most valami tömlöc vár rá? Esetleg hazatoloncolják... így is iszonyatos balhét kavart szökésével. Biztos benne, hogy így volt, kérdés, mikor éri el Ederthint a híre.
    A két vég anyagot nézi, míg várakozik, sóhajt egyet halkan vágyakozva nézve az anyagokat. A "kisfeleség" javára kell írni, hogy ízlése van, nem is kicsit.*
    ~ Mikor lesz az, mikor újra hordhatok én is ilyeneket? S mondjuk őelőle vásárolhatom meg?~ *Ékszerei és az az egy dolog, amit még magával hozott, lehetővé tenné a jómódot, de csak egy ideig-óráig. Ugyanazt a színvonalt nem élheti már, mint régen és ami meglett volna, ha nem szökik meg. Csak az ára nem tetszett.*
    ~ Ki kell találnom valamit, mivel tudnék elég bevételt biztosítani magamnak a továbbiakban. Hogy a viharos tenger nyelné el, hol van már?!~ *Türelmetlenkedik. Tíz perces késést még elnézett volna, de egészen biztos benne, hogy már kétszer ennyi ideje várakozik. Minimum. Csendben marad, nem járkál a fogadószobában, és még lélegzetét is visszafojtja. Lépteket hall, de kiderül, csak egy szolgáló halad el egy tálcával a kezében.*
    ~ Mi tart ennyi ideig? Elkapta a férje egy körre?~ *Az újabb tíz percben újra megcsodálja az adar ishiri építészetet és azt a két vég anyagot, és van ideje elmélkedni azon, vajon pár hete még ő is ennyit várakoztatta a vendégét, ha az nem volt túl fontos?*
    - Jó reggelt, asszonyom! *Hajol meg a belépő felé.*
    ~ Reggel... Mindjárt dél. Egyébként nem úgy néz ki, mint aki sietve rakta volna rendbe magát, miután az ura a fejére hajtotta szoknyát. Túl tökéletesen áll minden tincs.~ *Zsörtölődik magában miközben felegyenesedik, de bűbájos mosolyt villant Elenára, s sóváran pillant arra a lazacrózsaszín ruhára és finom blúzra. Rajta bezzeg szégyen szemre a tegnapi ruha van, éppen csak kimosta, az, amit szobalányától kölcsönzött. A legrosszabb a tudat, hogy egy Elena-fajta nő ezt biztos kiszúrja.*
    - Ragyogóan fest ma is. Örömmel látom, hogy tegnap megtalálta a számításait. Elsősorban ezekhez keressünk ékszereket vagy van konkrét elképzelése? Gyűrűket, nyakláncokat, melltűket vagy esetleg fülbevalókat? *Nem pakolt ki előre, nem tudja, hogy itt kell-e bemutatni az ékszereket vagy sem?*
    avatar
    Elena al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 61

    Ékszereket tessék!

    Témanyitás  Elena al-Khaybar on 2013-10-18, 16:27

    Oldalra fordítom fejemet, hogy leellenőrizzem Immala munkáját. Nem hagyott ki egy tincset sem, ha mást nem is, ezt a javára lehet írni. Ügyesen fésül. Iszok még egy korty teát, lassan kezdek felébredni. Most engedélyeztem magamnak egy kis cukrot, kell valami kompenzáció ezután a borzasztó éjszaka után. Alig bírtam elaludni, túlságosan felizgattam magam a vadászat sikerességén. Két különleges anyag, amiből egy ujjnyi se jut senkinek se a városban. És nem volt, akinek elújságoljam. Értelemszerűen Fatihmát kerestem, de nagyon el volt foglalva, valamit készített Ibrahimnak… gonosz lenne, ha azt mondanám, hogy szerintem csak azt hitte, hogy megint új komornát akarok? Mondjuk, ha azt akartam volna, akkor azt elmondtam volna úgyis.
    És Rhajnak se tudtam megmutatni, ezen a sólymos vadászaton van, egész hétvégén. Elfojtok egy sóhajtást, ezért sem aludtam jól. De ma este már itthon lesz, talán majd valamelyik új ékszeremet veszem fel a vacsorához. Már ha vásárolok bármit is. Egyébként már itt van Virginia, jelentették az érkezését, majd a fogadószobába való bevezetését is. Átvitettem mindkét vég anyagot, hogy hozzá tudjam nézni az ékszereket, de nem elképzelhetetlen, hogy néhány ruhát is átvitetek menet közben, majd meglátom.
    Megiszom a teámat, a csészét oldalra tartom, hogy Immala elvegye tőlem. Felkelek a fésülködőasztaltól, leoldom a rövid köpenyt most én magam, a székre ejtem. Kisimítom lazacrózsaszín szoknyámat, amihez csipkével gazdagon díszített fehér blúzt viselek, arany melltűvel és fülbevalóval. Átvonulok a fogadószobába. Kinyílik előttem az ajtó, belépek.
    - Jó reggelt!
    avatar
    Gineyra Caselli LiSanti

    IC hozzászólások száma : 67

    Ékszereket tessék!

    Témanyitás  Gineyra Caselli LiSanti on 2013-10-04, 21:56

    *Szoba pipa, egész jó ráadásul, az öreglányt, aki kiadja, meg csak elviseli valahogy. Bizonyos szempontból igazi humorzsák is az öreglány, még ha ez az a szó, amivel soha nem illették hosszú élete során. Lényeg a lényeg: olcsó és jó helyen van, s nyugalomban és biztonságban érezte magát, amit nem érzett... hát nemcsak Grottocello óta, bár főleg azóta, hanem mióta elhagyta az Arany Városokat. Volt ideje és alkalma felfedezni a szobát, talált egy mozdítható lapot a kazettás falburkolatban, így amögé el tudta rejteni az igazán értékes dolgait. A többi ékszert kirakosgatta az ágyra és elkezdte összeválogatni, mit fog bemutatni annak a kis "harmadik feleségnek". Visz jó néhány kacatot, legalábbis egy Elena és Gineyra stílusú, rangú és ízlésű nő szemével nézve kacat. Vagy nem elég értékes a fém, vagy a kő, vagy ez a kettő stimmel csak olyan ízlésficammal készültek, hogy azt valószínűleg tanítják valahol, mert kizárt, hogy valaki ilyen adottságokkal szülessen. Innen-onnan kapta, el akarták bűvölni vele, vagy megnyerni általa a család rokonszenvét. Többnyire hiába. De a legrosszabb az volt, hogy legalább egy-egy alkalommal viselni kellett őket és örülni nekik. Most legalább jó szolgálatot tesznek. Túlad rajtuk, amint lehet, de nem Elenának adja el őket. Bár ha megveszi... Mindenesetre ezek csak azok az ékszerek lesznek, amik mellett az igazán értékesek és szépek csak még értékesebbek és még szebbek lesznek. Csak tálalás kérdése az egész.*
    - Elena al-Khaybarhoz jöttem. Virginia 'Ginny' Castell.
    ~ De nehéz lesz ezt megszokni.~ *Sóhaját elfojtva mondja a rezidencia őreinek, vagy ajtónállójának ha van ilyesmi itt, s reméli, nem várakoztatja meg őt a nő.. lány...nő. Ő idejében érkezik, ismeri az illemet, na meg tudja, milyen szerepet kell eljátszania.*
    ~ Remélem sikerrel járt tegnap a hajón, mert akkor ma jó kedvében lesz. S nagyon remélem, hogy nem derült ki, hogy ékszert nem szállítottak...~ *Mondjuk megvan már erre is a történet, amit kigondolt.*
    avatar
    Elena al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 61

    al-Khaybar rezidencia - Kis szalon

    Témanyitás  Elena al-Khaybar on 2013-09-08, 14:52

    Nem tudom mi legyen kedden az ebéd. Talán kérnem kellene egy szakácskönyvet, és egyszerűen azon végighaladni. Ó, ez mekkora ötlet. Végülis én találtam ki. Kiejtem a tollat ujjaim közül, ezt át kell gondolnom. Szóval kell egy olyan szakácskönyv, amiben van minden napra egy leves, két főfogás, három-négyféle desszert. Habár nem kell minden nap teljesen mást enni, bizonyos időközönként ismétlődhetnek a fogások. És két könyv kell, egy dombtavi és egy eneydrosi a békesség kedvéért. És még az az étkezés is kiesik, amikor a Nagy Házban eszünk.
    Felkapom a tollat, lelkes vagyok. Elegáns betűimmel felírom:
    Kedd-Ebéd
    Zöldspárgás cukkinikrémleves
    Reszelt sajt

    Hideg lazac, zöld mártás
    Ecetes endíviasaláta

    Mandulacsók
    Citromos sörbet
    - Immala!
    Kiáltom és ajánlom, hogy ne kelljen elmennem a csengőig. Összerendezem a két ív pergament, amin a jövő heti menü díszeleg. Vigyázok, nehogy a keddi ebéd elmaszatolódjon. Hol van már ez a lány?
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Az esküvő

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-08-13, 21:18

    - Holnapután este akkor felkeresem, köszönöm szépen előre a lehetőséget.
    Egészen kivirul, mióta Abertin megérkezett a városba, erre a lehetőségre várt. Különösen hálás kuzinjainak, amiért együtt utaztak vele - nem mintha az ő kedvéért tettek volna így, mert rögtön értesült a lovag városba érkezéséről. Persze nem kerülték volna el egymást, Abertin biztos meglátogatta volna a rezidenciát a régi ismeretségre tekintettel, de így egy nap se ment kárba.
    - Én köszönöm.
    Kecses pukedlit produkál, mosolyogva sétál le a parkettről a lovag karjába karolva. Abertin kedvességének köszönhetően már el is felejtette, hogy tánc közben lépést tévesztett.
    - Ó, értem. Köszönjük, hogy eljött.
    Nem csinál belőle nagy problémát, hogy a férfi máris távozóra fogja, tudja, hogy kötelességei vannak.
    - Én nem különben.
    Teljesen természetesen mondja, mert hát ez az igazság. Egy újabb pukedlivel elköszön Abertintől, majd míg nézi, ahogy eltűnik az ünneplő sokadalomban, iszik pár korty frissítőt. Tervei szerint túl sokat már nem fog pihenni a bál hátralévő részében.
    Kipirult arccal várja a hintót, ami majd hazaviszi őket. Hol bátyját, hol kuzinját méregeti. Lili maximum a tánctól részegülhetett volna meg, vagy a bókoktól, de egyik sem ütötte meg azt a szintet, ami kellemetes bódultságot eredményezne. Egyedül a jóleső fáradtság zsibbasztja el, de ez a hintóba beszállást nem nehezíti meg. Mindenesetre elfogadja a segítőkezet, mert két méretes lábon át kell vergődnie.
    Csodálkozva nézi és hallgatja minkét jómadarat. Kathet vigyorogva, ritkán látni így kuzinját. Bátyja viszont kicsit megijeszti, tisztában van vele, hogy bírja az italt, és most mégis meglátszik rajta. Nem szól bele a csipkelődésbe, ehhez ő túl józan - lehet neki is több pezsgőt kellett volna innia, és kevesebb vizet -, és túl fáradt. Annyira marad már csak energiája, hogy elkezdje tervezni, hogy kapja össze magát másfél nap alatt ezután a bál után.
    avatar
    Rhae Squorian

    IC hozzászólások száma : 204

    Az esküvő

    Témanyitás  Rhae Squorian on 2013-08-13, 12:44

    Az utolsó táncra bólint. Ki nem hagyná. De csakis Tsitsával tenné.
    A ragyogó tekintetekbe belefeledkezik, mosollyal viszonozza és tekintetében még inkább az elkápráztatottsággal. Nem beszél, annak most nem látja értelmét. Csak a tánc és ők.
    A tánc végén meghajolva köszöni meg a táncot, de most már ideje távozniuk is, így a táncparkettről levezetve Tsitsát a hintó felé indulnak, felajánlva karját.
    Egy másik hintóba szállnak be, elvégre nem nemesek és nem a családhoz tartoznak.
    A búcsúpuszira elpirul, a mosoly még az után is rajta marad, hogy becsukja az ajtót maga mögött. Leveszi a ruháit, és az inasra teszi, ahogy megszokta. De az ablak melletti fotelbe ül le és sokáig bámulja a már lassan hajnalodó égbolt csillagait.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Az esküvő

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2013-08-12, 13:35

    *Kellemesen elbeszélgetett ezzel-azzal az éjszaka folyamán, de egyik sem volt olyan kellemes beszélgetés, mint az este elején Narammal. Összességében azért jól telt az este. Táncolni nem kérték fel, de ezen meg sem lepődik már. A karja már amúgy is eljutott egy olyan fájdalmi szintre, hogy úgy se élvezte volna a táncot, ráadásul Naram sincs itt, hogy az utolsó táncnál bepróbálkozzon. A bodzabor finom édes, könnyű nyári, s amellett, hogy a fájdalmat kellemesen tompítja, nem tűnik fel, milyen könnyen az ember fejébe száll. Részegség veszélye nem áll fenn, épp csak picit szédíti, annyira, hogy oldjon a kővonásokon, s állandó, finom mosoly üljön az ajkain, s egy-egy vicces történésen vagy elhangzott dolgon kuncogjon. Az indulásnál a szülők úgy döntenek, hogy a három fiatal Contevilla utazzon csak együtt, élvezve egymás társaságát, a szülők meg a másik szülői párét. Így aztán Kathleen Ethyrlinnel és Ameliával együtt várja kinn a hintót, vagyis pontosabban azt, hogy rokonuk beszálljon. Kathleen nem bizonyul ebben nagy segítségnek, ha Amelia ránéz, azt láthatja, hogy ugyan kézfejét ajkai elé teszi, de jókat kuncog unokatestvérén a nő.*
    - Szép munka, Ethyrlin, s még csak ránk sem virradt! *Piszkálja kicsit kuzinját, mikor végre beül. De kár, hogy az ajtóhoz legközelebb álló ülést találta meg Ethyrlin, mert most kinyújtott lábán mászhatnak át Ameliával, ami ekkora szoknyákban - s nem tudja, Amélia hogy áll, de Kath esetében picit becsiccsentve - nem egyszerű tornamutatvány. Kath majdnem fel is bukik abban a két lábban, szóval az ő ülésre érkezése semmivel sem mondható kecsesebbnek Ethyrlinénél, csak ezt ő nem csendben csinálja, hanem halkan, de jókat kacarászva. Aztán kezét nyújtja Ameliának is, aki óvatosan fogadja el, mert még a végén az ő érkezése sem lesz különb. Hát még micsoda móka lesz Ethyrlint leszedniük a hintóról otthon! Rég nevetett Kathleen ennyit, s még fájó karját is feledni tudja.. míg fel nem ébred majd a pihentető alvás után.*
    avatar
    Tsitsa Itsli

    IC hozzászólások száma : 315

    Az esküvő

    Témanyitás  Tsitsa Itsli on 2013-08-12, 13:17

    *A homlokpuszi legyen bármilyen diszkrét, újabb vörösödési hullámot vált ki Tsitsából, de valahol nem zavarja. Annál most sokkal jobban örül a puszinak, s Rhae felragyogónak látott tekintetének.*
    - Hát, ez is kölcsönös! S én is köszönöm. *Kuncogja el magát, mert ő sem remélte, hogy tetszhet Rhaenek, vagy bárki másnak. De Rhaenek főleg nem. Az egyetlen ami zavarja, hogy a zene véget ér.*
    - Az utolsó táncot vétek kihagyni, én pedig azon mindig táncolok! *Legalábbis ha most táncol, akkor kettőből kettő az aránya, mert igen "nagy" táncos múltra tekint vissza Tsitsa. De ha látja, hogy Rhae inkább pihenne, akkor megtöri máris e hagyományt, mielőtt hagyománnyá válhatna, s pihen vele. De ha táncolnak, akkor Tsitsa most igazán elemében lesz, s úgy ragyog a mosolya s sötétbarna tekintete Rhaere, mintha Tsitsa lenne a menyasszony. Nehéz megszólalni ilyen szavak után, de talán néha nincs is helye a szavaknak, néha csak el kell merülni a másik tekintetében és ennyi elég is. Így vagy úgy, a tánc végeztével vélhetően Rhaebe karol - ha felajánlja a karját - s úgy köszön el házigazdáktól, dicsérve a rendezvényt. Szó se róla, Tsitsára csak rá kell nézni, s látni, hogy felettébb élvezte az estét, bár ez lehet nem a rendezésen múlott. Otthon majd a szokásosan egy puszit ad Rhae arcára, mikor elköszön tőle ajtajaik előtt, s gyönyörű ruha ide vagy oda, mosolyogva dől ruhástul az ágyra széttárt karokkal.*

    Ethyrlin il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 184

    Az esküvő

    Témanyitás  Ethyrlin il Contevilla on 2013-08-12, 13:13

    Egyet tud. Csak semmi kertbe kísérés…. akkor tuti vízszintesbe kerül perceken keresztül. Nem tudja megmondani, miért is ivott ennyit, de most kellett, akárhányszor ránézett az ifjú párra.
    Elégedett csenddel és vigyorral ül az egyik széken egy asztalnál. A vigyoron kívül semmi sem árulná el, hogy a csiccsentésnél kicsit messzebb van. Szemei is tiszták.
    Úgy döntött, hogy üldögél, miuátán jól szétcincálta a női tagság. A cipőjét lukasra táncolta és a fenekét is régen fogták már meg ennyiren ilyen rövid idő alatt, ideje volt már egójának.
    Azonban ideje hazaindulni. Még nem annyira feltűnő, hogy kibotorkál. Kéri a hintót, mert abban biztos, hogy pár lépés a friss levegőn és orral bucskázik előre. Azt pedig nem szeretné.
    -Nem kell segítség. Csak gyosan menjek be a hintóba.
    Mert beszállni még megy. De ki….
    ~Ohhó, a bejárat megvan, még nem ment el… naccerűű….~
    A kilincset már nem találja meg, minő szerencse, hogy kinyitották neki.
    -Kössz… - eléri a friss levegő ittas fejét.
    Kell bizony hátulról az a támaszték, hogy ne bukjon ki, de kezével még meg tudja fogni a kárpitot és behúzni magát.
    Nagyott tottyan az ülésre, de onnan már nem mozdul tovább. Kinyújtja a lábát.
    ~Ez megvolt…~
    avatar
    Rhaj al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 62

    Az esküvő

    Témanyitás  Rhaj al-Khaybar on 2013-08-12, 12:55

    A csók viszonzása, Elena ujjainak érintése a bőrén… már nem bírja tovább. Felkapja és az ágyhoz viszi, hadd hulljon le mindkettejükről a ruha. Nem azzal foglalkozik. Föléhajolva folytatja a csókot.
    Nem tud finomkodni, de nem is durvul be. A vágya kielégítése mellett Elenára is vigyáz, de más nem nagyon érdekli. Egyre hevesebben kéri magának, amire vágyik, Elena minden porcikáját szeretné megismerni, ujjai és ajkai mégis vágykeltően siklanak a bőrön végig, mintsem durván. Teljesen elveszik kettejükben, mely között egyre kisebb a határ és távolság.
    avatar
    Abertin Horten

    IC hozzászólások száma : 23

    Az esküvő

    Témanyitás  Abertin Horten on 2013-08-12, 12:10

    -Mindkettőt egyformán kedveltem, sajátossága van. De… talán a testőrséget jobban magamhoz illőnek vallanám. – feleli rövid gondolkodás után. Igazából nem nagyon volt választása, hiszen lovagként parancsot kell teljesítenie.
    A válaszra csak biccent, észrevéve, hogy Amelia talán mást is gondolhat mögé, ami be kell vallania, kedves számára. Arcán a mosoly ezt tükrözi.
    -Nem történt semmi, kisasszony, mesterien táncol.
    Felismerés csillan a szemeiben.
    -Á, igen, Miriah… - számára nagyon furcsák az elf gyerekek, nem tud velük mit kezdeni. Őszinteségük valami furcsa nyugalommal és egyben nyitottsággal párosul, amit nem lát emberegyerekeknél. Mintha a veséjébe látnának. Ami nem gond számára, de meglehetősen szokatlan.
    -Megtisztel vele, kedves Amelia. Ha megengedi, akkor szívesen gyakorlok önnel. Csak ha másként nem tervezi. A kiképzések délelőttönként és délutánonként vannak. Este azonban megfelel. Ha jó önnek.
    Részben azért is, mert szeretné látni, hogy mikre lenne szüksége Ameliának, másrészt jól érzi magát vele.
    A táncnak azonban vége, így meghajol.
    -Köszönöm a táncot, élveztem.
    Sajnálja, hogy csak ennyi jutott, neki pedig már vissza kell térnie az erődbe, holnap korán reggel lesz kiképzés, lemaradni róla éppen neki nem szabad.
    Miután levezette a táncparkettről, meghajol ismételten.
    -Most már vissza kell vonulnom, holnap, vagyis ma, koránk kezdődik a nap. Élveztem a táncot, és a társaságát is.
    De távozni csak akkor fog, amikor már gratulált a esküvőhöz és a rendezvényhez. Végül az erőd felé veszi az irányt.
    avatar
    Elena al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 61

    Az esküvő

    Témanyitás  Elena al-Khaybar on 2013-08-10, 15:07

    Azt a mindenit, hogy csókol! Idáig csak reméltem, hogy jól tud, de ez messze túlszárnyalja elvárásaimat. Ilyen forrón engem még soha, egyszer sem csókolt meg senki sem. Majdnem elfelejtem viszonozni, de még idejében észbe kapok… fenéket, ösztönösen viszonzom csókját, magam is meglepem, hogy milyen lelkesedéssel teszem mindezt. Én se csókoltam még így, az biztos. Hm, talán a dombtaviak nem is tudnak így csókolni, hogy ezt váltsák ki belőlem. Tetszik a határozottsága.
    Magához vont, én meg most már egészen hozzá simulok, miután ügyesen kioldotta köntösöm övét. Hagyom, hogy bal vállamról lecsússzon a finom anyag, eddig szabad kezemmel állán felfelé végigsimítva érem el sötét hajtincseit. Mozdulataimból kezd eltűnni a tétovaság, habár nem irányítok, de ezt még mindig nem bánom. Ujjaimmal beletúrok hajába, élvezem. Jobb kezem lentebb csúszik mellkasáról, aztán derekát végigsimítva éri el a hátát.
    avatar
    Ibrahim al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 10

    Re: al-Khaybar rezidencia

    Témanyitás  Ibrahim al-Khaybar on 2013-08-10, 10:24

    [Fájdalmak embere, betegség ismerője]

    Szerte a városban az a pletyka járja, hogy Ibrahim meghalt. Van, aki azt beszéli, öccsével ment ölre, mikor kiderült, hogy jegyesét hozzá adják, s Ibrahim tőrt ragadott, a dulakodás végén pedig az idősebb férfi tőrrel a szívében maradt a padlón.
    Mások szerint szabályos élőholtként létezik a mágus, s önkívületben, tudattalanul van bezárva az al-Khaybar rezidencia egyik félreeső szobájában, vagy épp a pincében. Szerintük Ibrahimot megszállta valami szellem, vagy átok ragadta el az igazán élők világából.

    Az igazság az, hogy Ibrahim betegeskedik. Mióta hazatért egykori, kevesek által ismert küldetéséből, folyton sápadt, folyton fáradt, folyton egyedül kíván lenni. Nem tudni, betegsége minémű. S azt sem, valaha felgyógyul-e. A család pedig lassan megtanul együtt élni a dologgal, s hozzászokni Ibrahim ily furcsa jelenlétéhez.
    De, ahogy szokták volt mondani: a remény hal meg utoljára...
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Az esküvő

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-08-06, 15:50

    - Melyiket kedvelte jobban, a testőrkapitányságot vagy a parancsnokságot?
    Érdeklődik tovább, nem váltva témát. Mindig is érdekelték a lovagok, habár lovagi pályára nem vágyik. Már nem, de hazugság lenne, ha tagadná, hogy sose fordult meg a fejében. Enyhén elpirul Abertin kedvességétől.
    - Köszönöm, nagyon kedves. Azt hiszem, ha azt mondom, hogy örülök, amiért végül elfogadta ezt a pozíciót, az nem egészen fejezi ki, mit is érzek, de nagyjából megközelíti.
    Válaszolja finoman mosolyogva, azután korábbi kipirultsága elmélyül, ahogy végigfut benne szavainak esetleges mélyebb jelentése. Nagyon reméli, hogy Abertin nem érti félre és nem fogja ezután mellőzni, hogy védje magát az igazából nem is létező behálózási szándékoktól. Lépést is vét, de szerencsére nem bánja a lovag lába, az kéne még, akkor aztán lehet sose látná többet, nemhogy vele gyakorolhatna.
    - Bocsánat.
    Ugyan nem taposta le Abertint, a ritmusból se esett ki, mégis érezhető volt a tévesztés.
    - Igen, a kislánya, Miriah talán 6-7 éves lehet.
    Pontos korát nem tudja a mézszőke hajú kislánynak, az elfeknél egyszerűen sose tudhatja az ember, amíg nem kérdezett rá.
    - A jövő héten esetleg alkalmas lenne valamelyik nap, hogy ellátogassak Önhöz az Erődbe gyakorolni?
    avatar
    Rhae Squorian

    IC hozzászólások száma : 204

    Az esküvő

    Témanyitás  Rhae Squorian on 2013-07-31, 08:42

    Visszaszorítja kitörni készülő rossz emlékeinek sorát. Senkit sem szeretne ezzel terhelni és háborgatni. Főleg Tsitsát nem.
    A vallomás, amivel már nagyon régóta tartozott, de nagyon félénken mert előhozakodni vele, hiszen nem tudhatja, miként érez felé a lány és egy olyan elf, mint ő, csak gond lehet a későbbiekben. Amikor megkapja a választ, legszívesebb felkapná Tsitsát örömében, magához szorítaná, el sem engedné. Nem kételkedik abban, hogy igazat mond. Helyette a diszkréten a homlokára ad egy puszit.
    -Nem reméltem, hogy tetszem neked. Köszönöm.
    Ez nem olyan, mint amikor a vendégekkel enyelget. A szívéből, a lelkéből jön. Sosem gondolta, hogy majd valamikor így is érezhet.
    A zene hirtelen szakad meg, meg is rezzen.
    -Még egy táncra, felkérhetem? Vagy pihenjünk? – szinte suttogja.
    avatar
    Tsitsa Itsli

    IC hozzászólások száma : 315

    Az esküvő

    Témanyitás  Tsitsa Itsli on 2013-07-29, 12:38

    - Nincs semmi gond, tényleg. *Siet biztosítani erről Rhaet, de úgy tűnik, nem akar élni a lehetőséggel, hogy Tsitsa hirtelen légszomjra, szédülésre vagy fejfájásra, esetleg galád cipő általi feltört sarokra panaszkodva visszavonuljanak. Tsitsa meg nem akart erőltetni, csak rágódik magában, vajon éjjel (vagyis hajnalban, mire lefekszenek) hogy lesz Rhae? Vajon rá kellene-e nézni megint, nem esik-e megint a hajának, vagy valami még rosszabb? Nem szeretné, ha baja esne. Aggódva figyelte, mi lesz a puszi hatása, de hálát vél felfedezni a sötétszürke szemekben, meg még valamit, amiről nem tudja, mi az. Sosem néztek így rá, s nincs túl jó szeme amúgy sem az ilyen dolgokra, de azt ő is érzi, hogy van ebben a tekintetben valami más, s ez tetszik neki.*
    - Kérlek... Van ott még, ahonnan ez jött. *Mosolyodik el szélesen, de kicsit zavartan, mert ugye semmit nem akar Rhaere erőltetni, de akarta, hogy érezze, szívesen adta és adja máskor is, ha kérné. S próbálta ezt valami viccesebb formába önteni. Még jó, hogy rövid mondat volt, mert szava elakadt volna a jobban átölelésre, majd még jobban ölelik. Kell Rhae tánctudása, biztos vezetése, hogy Tsitsa e szorosságban ha akarna se tudna máshogy lépni, mint ahogy kell. Főleg, mikor meghallja azt a két szót. Elkerekednek szemei, ajkai is elnyílnak csodálkozva. Látszódik a meglepődés, a hitetlenkedés is. Vajon hihet a fülének? Tényleg azt mondta Rhae? S ha tényleg ezt mondta, akkor vajon úgy érti? Kiszúrja a piruló füleket, s ezzel megbizonyosodik róla, hogy úgy értette Rhae, így e pár pillanatnyi meglepődés után orcái versenyre kélnek Rhae füleivel pirosságban, nagyon hamar borulva lángba. Ezzel együtt szemei és mosolya is felragyognak, megszólalni sem lenne szükséges.*
    - Nekem is. Mármint nem én, nem magam tetszek magamnak... hanem... te. Nekem. Te is tetszel nekem. *Mint mindig, ha rendesen zavarban van, kicsit habog, összeszedetlenül beszél, s a végét olyan bátortalanul mondja ki, szinte csak leheli, mintha nem lett volna már kimondva, hogy ő is tetszik Rhaenek. Zavartan süti le a szemeit, de mosolyog. Ki gondolta volna, hogy ezt ilyen jó kimondani? S milyen megkönnyebbülés!*
    ~ Hogy én tetszenék neki? Pont én? Ez csak egy álom lehet...~ *Nem érti, mi tetszhet benne Rhaenek, de boldogan táncol tovább pirulva e álomban.*
    avatar
    Rhaj al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 62

    Az esküvő

    Témanyitás  Rhaj al-Khaybar on 2013-07-29, 09:22

    A közelebb lépésre a másik keze Elena derekára csúszik és még jobban odavonja. Nem érti, mitől ez a vágy, továbbra sem, de nem törődik vele. Nem akar és nem tud, mert most más érzelmek dolgoznak benne. Akarja Elenát.
    Mellkasán érzi, csupasz bőrén Elena kezét, amely szinte világít a sajátján. Ez lenne a dombtaviak egyedisége? Csodálatosan fehér, hívogató, csalogató. Meg akarja érinteni, ismerni.
    Ahogy felnéz rá, csak a szemeire figyel, a mosolyra benne. Mindegy, mi van az arcán. Hozzáér kezével, végigsimít arcán ismét, lejjebb indul újra a keze, de ezúttal közben a másik kezdi kioldani Elena övét, míg a másik elkezdi lehámozni a finom bőrről a finom anyagot.
    Meg akarja ismerni azt a finom bőrt. Az alatt lüktető életet, melegséget. A testet.
    Vágya egyre erősebb, annyira, hogy nyel egyet. Tekintete lecsúszik az ajakra és bár jóval az incselkedő inger után, de elindul Elena ajkai felé, hogy aztán kissé erősebben, megismerni akarja azt. A csók őt jelzi: erős, irányító, de gyöngéd annyira, hogy el lehessen benne veszni. Megszokta az irányítást, amihez most vágya is tesz hozzá.
    avatar
    Abertin Horten

    IC hozzászólások száma : 23

    Az esküvő

    Témanyitás  Abertin Horten on 2013-07-29, 09:13

    -Sokáig. – bólint. – Lovaggá ütésem után testőrkapitányává választott, sokáig szolgáltam így.
    Szép emlékek, szép élmények. Sokat köszönhet Tortennini-nek, sok mindenben kitartottak egymás mellett, ám útjaiknak el kellett válni, főként, mert már akkor nagyon idős volt a nemes. Halála után nem akart szolgálni tovább a családnál, hiába kedvelte meg az úrfit. Az már más idő.
    -Csak utána lettem parancsnok, végül ide jöttem. Nem bántam meg, nem találkoztam volna önnel, kisasszony.
    Érdeklődve hallgatja az áradozást. Emlékszik, neje és gyermeke is milyen izgalommal készült a saját esküvőjére.
    -Mások a szokások, valóban. De nagyon szép szertartásaik vannak. Mé ha nem is értek sok mindent belőle.
    Megkönnyebbülés és egyben bizonyosság jelenik meg arcán, hogy Amelia megerősíti, jobban van. A kérdésre elgondolkodik. A követség ugyan barátságosan fogadta, de sok dologban nem tudta őket megérteni.
    -Az említett hölgy valóban kitűnő íjász, volt már alkalmam látni. Kár, hogy nem fogadta el a meghívást az íjászok kiképzésére néha. De megértem. Sok a teendője és úgy tudom, van egy kisebb korú gyermeke is.
    A tanári dicséretre azonban elmosolyodik.
    -Kedves öntől, Amelia kisasszony. A jó fegyverhasználathoz türelem kell. Sokan azt hiszik, ha megvan a technika, már mesterek. Feltételezem, ez más dolgokban is fontos. Mármint a szív és a lélek, annak türelme.
    avatar
    Elena al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 61

    Az esküvő

    Témanyitás  Elena al-Khaybar on 2013-07-29, 00:43

    Elakad a lélegzetem, ahogy keze elhagyja arcomat és lentebb siklik. Ez olyan izgalmas! Azt hittem majd furcsa lesz ez az éjszaka, elvégre mégse ismerem igazán jól, de úgy tűnik, ezen a ponton nem számít, hogy nem tudom, mi a lovának a neve. Lehet szégyellnem kéne, de nem megy, egyszerűen csak jól esik az érintése.
    Ha neki szabad a köntösöm alá nyúlni, akkor nekem is az övé alá, talán neki is jól esne, ha én is megérinteném, nem ruhán keresztül. Közelebb lépek hozzá, alsó ajkamba harapok, talán mégse kéne.. vagy talán nem kéne ekkora nyúlnak lennem. A mellkasára fókuszálok pillantásommal is, mély levegőt veszek, közben mozgásra bírom kezem és félretolom köntösét. Forró a bőre, nem, az én kezem hideg, mindegy. Megbabonáz tejfehér kezem látványa az ő mélytónusú barna bőrén.
    Felpillantok a szemeibe és elmosolyodok, ügyelve, hogy a gödröcskék megjelenjenek, ilyenkor minden gavallér csókomért esedezett, amit persze nem kaptak meg - egy-két szerencsés kivételével. Most nem Rhaj könyörgését akarom hallgatni, hanem azt akarom, hogy csókoljon meg. De lehetőleg most azonnal!

      Pontos idő: 2017-07-21, 08:47