Üdvözlünk!

Éppen időben érkeztél Vándor!

Háború közeleg és elkél minden tenni vágyó erős kéz, forgasson akár fegyvert, vagy használja a mágia hatalmát.
Ne aggódj, ha nem állsz még készen, hőssé formálnak majd a kalandok.
Fedezd fel a világot, kelj útra, kalandozz sivatagon, kietlen tájakon, havas hegyek legmélyén, dögletes mocsáron és a mindig veszélyt rejtő tengereken át. Küzdj ádáz szörnyekkel, élj nemesi életet, vívd ki a hősnek járó tiszteletet, vagy rejtőzz árnyak közé és vedd el azt, ami neked jár!
Gyűjts hát magad köré szövetségeseket és formáld saját belátásod szerint a változó világot!

Az oldal alapítása:
2012.10.01.

Belépés

Elfelejtettem a jelszót!

Kaland

Fejedelmi játszma című kalandban a reagkör határideje:
04.09. 21:00

Latest topics

Ederthin várostérkép

A dombtavi időszámítás szerint jelenleg 616-ot írunk.

Ki van itt?

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

nincsen


[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (12 fő) 2016-10-11, 18:26-kor volt itt.

Statistics

Jelenleg összesen 3473 hozzászólás olvasható. in 143 subjects

Összesen 55 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb regisztrált tagunk: Shycor N'ylwenn

Szerzői Jogok

Az oldalon található egyedi alkotások az alkotó(k) tulajdonát képezik!
A Világleírás és a helyszínek, helyszínek leírásai az oldal készítőinek szellemi terméke, így a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel szabadon.

    Park

    Share
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Park

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2016-03-06, 19:09

    Kath és Gonnir

    - Azt hiszem igaza van. És örülök, hogy ezek szerint Ön elsősorban társat keres. - Igaz volna? Havor tényleg elsődlegesen őt akarja megismerni, s ha megkedvelnék egymást, akkor másodlagos kérdés csak az utódnemzés? Ha Havor így is gondolja, a családja biztosan nem, hiszen ha Kathleen nem tud örököst nemzeni a Navarro-knak, akkor kútba esik annak a sok kis húgnak is a biztos jövője, hozománya. Így ha tudnak Kathleen egykorinak hitt egészségügyi gondjairól, akkor a Navarro-k most nemcsak Havornak könyörögnek, hogy ne mondjon nemet, hanem az Isteni Párnak is, hogy a gyermekáldás hamar elérje a családot a frigyet követően. És Kathleen már-már azon kapja magát, hogy csendben ő is ezért fohászkodik az istenekhez, miközben fut a férfival ki tudja hova, milyen célt követve. De bárcsak működne! Olyan ez, mint egy álom, s nem akar belőle felébredni, még ha ezért örökre aludnia kell, akkor sem.
    Végül megállnak egy nem különösebben jelentősnek vagy érdekesnek nevezhető helyen a park szélén, ahol Havor szembe fordul vele.
    - Igen, ideje visszaindulnunk, vagy lekéssük a vacsorát és még a végén Önt szedik ízekre a sült helyett. - Bólint rá aprót, magát faggatva közben, miért e hiányérzet a lelkében, másra számított volna a megállást követően? De legalább arca kicsit egészségesebb színezetet nyert a futásnak hála.
    - Kérhetek valamit? Szólítson kérem csak Kathleen-nek, kisasszony nélkül. - Most nem viccelődik azzal, hogy az elé rakott jelzőket, mint a "szép" nem kell elhagyni, mert jelenleg nem is érzi úgy, hogy rászolgálna arra a jelzőre. Csak egy betegeskedő, ráadásul hazug lány. Megérdemli, hogy Havor kicsit távolságtartóbbnak és gondterheltebbnek tűnjön hirtelen. Bizonyára csak úriember volt az előbb, s nem akarta elárulni csalódottságát Kathleen-t illetően. Vagy az sem kizárt, hogy valami jelre várt tőle, ami mutatja, hogy szívesen venné az udvarlást, hogy nem közömbös számára a férfi. Ameliával volt ideje beszélni Kath-nek, s kuzinja rámutatott, hogy talán nem fejezte ki eléggé a vonzalmát Naram felé, talán az elf gyógyító mit sem vett észre Kathleen érzéseiből. Talán Havor is bátorításra, megerősítésre várna? Vagy nem vár semmire, mert végül ki fog hátrálni ebből az egészből, hiszen kétséges a utódnemzés, úgy meg a Kathleen-nel érkező vagyon visszaszáll a Contevillá-kra és Navarro-k hoppon maradnak. Nehéz kérdés, s bár jól elbeszélgetnek a visszafelé vezető úton is ismét belekarolva a férfiba, azért belül van min rágódnia Kathleen-nek. Vajon azoknak lenne igaza, akik szerint a jó partira le kell csapni akár több érzelmet is mutatva, mint amennyi van, aztán majd megismeri az ember a másikat miután összeházasodtak?

    //Köszönöm a játékot, s hogy megmentő hősnek jöttél Kath-hez! Lesznek még itt bonyodalmak, amiket már alig várok! Smile//
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Park

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2016-02-26, 22:11


    Kath & Gonnir



     

    A bárd igyekszik belegondolnia, hogy ha egyfolytában olvadozik a vörös szépség halovány pofijának minden rezdülésétől, azzal nem mutat túlzottan férfias viselkedést. Legalábbis nem medvevadászhoz méltót. Nem akarja meghazudtolni a kedves visszakozást, amellyel a lány szerénykedik. A dalnoknak sosem volt zsánere a nők tekintetében, csupán a végletektől tartotta magát, a prűd hölgyek nem az ő asztala, no meg a cédákkal sem szeretett bármibe is bonyolodni. Ám a nemeskisasszony a cégérrel együtt örökre megváltoztatta az életét, nem tud, talán nem is akar szabadulni a pillanttól. A lány minden pillantása újabb és újabb kandallábereket gyújt a lelkében.
    - Nem említették, ám én egyébként sem vagyok faggatózós típus. Nem érzem becsapottnak, s bármilyen különös is, engem nem az érdekel elsődlegesen, hogy a két család egyesüléséből vajon milyen utódok szökkennek szárba. Kegyedért vagyok itt, s nem holmi hagyományok miatt. Megismerni vágytam Önt, s ha mindketten úgy akarjuk, hogy... Hogy mindez működjön, akkor ráérünk később is az utódokon gondolkozni . – Rázza meg a fejét, hiszen rém nehéz a medvevadász fejével gondolkozni, nem tudja, hogy mit tett volna a másik, noha jó színész, muszáj magát is adnia Kathleen mellett, mert csak így tud azonosulni a nyilvánvalóan komoly hazugsággal. Nem az a terve, hogy egy buja éjszakát tölt a beteges, halovány bőrű szépséggel, minden pillanatban szárnyalnak legbelül azok a kismadarak, akiket a dalnok valódi romantikus éne megtestüléseként önmagában üldöz. S ugyan ő is ért a gyógyításhoz a dalok útján, nem tudja felmérni, hogy a kisasszony menyit ér a bárdmágiához, egy medvevadászhoz pedig ez nem illene. Így most még nem tárja fel ezen adottságait a lány előtt, talán majd egy későbbi pillanatban. Ahogyan utolérték egymást, végül ráterelődik a szó, hogy esetleg mesélhetne egyet szórakoztató történetei egyikéből. A dalnok gyorsan merít egyet, és már fel is vezeti a sztorit, olykor bizony eljátszva a mesélt mozdulatot, s a lányon pihenteti a tekintetét, vajon mennyire élvezi a történetet? Ahogyan összeakad a tekintetük, úgy fest, nagyon is. Vagy nem voltak eddig udvarlói a hölgynek, ahogyan említette a petrezselyem árulást, vagy ha igen, akkor kifejezetten sótlan alakok, akinek a humor, a sárm nem volt meg bennük, holott ennek a beteges gyönyörű teremtésnek, akiről minduntalan egy vörös kiscica jut eszébe hősünknek, a zöld szemek némi vadmacskás érzést is kölcsönöznek a szépen metszett orcának. A rögtönzött játék után csakhamar megtalálják egymást, átengedi a kisasszonynak a győzelmet, hiszen a hideg kezecskék érintésétől még most is borzong, csakis jó értelemben. Hogy már tudja azt, hogy mitől van, némi aggodalommal tölti el, valahogy nem akaródzana a betegágynál ápolót játszani, szeretné ebben a formájában megőrzni Kathleen emlékét, ha netán úgy hozza a sors, hogy távoznia kell, ha a hazugságok hálójából nem tud kikecmeregni. Hogy hova vonná most a hölgyet, azt ő sem tudja, hiszen cseppet sem tudja, hogy hol vannak pontosan, eddig végig a lányra figyelt, nem azt nézte, hogy hogyan jutnak majd vissza. Ezért megtorpan jó pár lépés után, és visszafordulván a lányhoz bizonytalanul jegyzi meg.
    - Talán vissza kéne térnünk a kúriába szép Kathleen kisasszony, hogy ne maradjunk le a vacsoráról. Feltételezem kiváncsiak a kérőjére, ne sértsük meg az udvartartást, hogy máris hiányolniuk kell. – Oly könnyű lenne most a tenyerébe fogni a lány hűvös arcát, és csókot lehelni a finoman tűnő ajkakra, ám ezzel maga is elveszne, be kéne ismernie, hogy súlyosan benne van a bajban, amiből még nem tudja, hogyan másszon ki. Így még félreteszi ezt a kérdést.


    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Park

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2016-02-07, 10:49

    Kath és Gonnir

    Ismét egy érintés, mely meglepi, de el is mosolyodik a gesztus kedvességén és felemeli a fejét engedve az így kifejezett kérésnek. Na de az a szép mosoly hamar zavarttá válik a kérdés hallatán, s most kell okosnak lenni és jól megválogatni a szavait.
    - Meglehet csak túlbecsül, de köszönöm, kedves Öntől. - Rendben, ez így jó, nyert egy pár másodpercnyi előnyt, hogy eldöntse mit is mondjon és hogyan, de még az előtt belekezd, hogy a fentiekben elhangzottakat lelkesen cáfolni kezdené Havor. Nem azért mondta, mert kéretni akarná magát, vagy dicshimnuszt szeretne hallani szépségéről.
    - Ezek szerint akkor szüleim nem említették Önnek, habár remélem meg fogja érteni, miért is tették... Tudja, olyan hat éves korom óta gyenge volt az egészségem, sokat betegeskedtem, s mikor elértem azt a kort, hogy a társaságba bevezessenek, hogy a bálokon ismerkedni lehessen, én rendszerint jól időzítettem és akkor feküdtem otthon lázasan. Ennek idővel ugye híre is ment, s ami bálra eljutottam, ott jobbára petrezselymet árulhattam, mert szívesebben udvaroltak olyan hölgyeknek, akiknek egészsége kifogástalan volt, tehát nagyobb eséllyel tudnak majd örököst szülni. Ez pedig törvényeink ismeretében nem mellékes. Így aztán szüleim elküldtek ide délre a rokonaimhoz, hátha a melegebb tengeri levegő segít, és szerencsére így is történt. Azt hiszem, emiatt sem említették Önnek, hiszen a probléma már megszűnt! Remélem nem érzi magát emiatt becsapottnak. - Pedig minden joga meglenne rá Havornak, hiszen Kathleen hazudik. A szülei persze úgy tudják, hogy Kathleen valóban egészséges, így jóhiszeműen nem mondták ezt a korábbi információt a Navarro családnak. Vagy lehet mondták, ezt Kathleen nem tudhatja, hiszen ő azt sem tudja, hogy nem is az igazi Havorral beszélget, akinek az is új információ lehet, hogy Kathleen családja ezek szerint a Fejedelemség északi részén élhet. Kathleen pedig aggódik, hogy mit fog ehhez szólni Havor, hiszen ő maga tudja, hogy a hat éves korától jelentkező gyengeség nem hagyta el, csak Naram titokban gyógyította őt, és most retteghet, mert a kiváló elf gyógyító már nincs a városban, talán soha többé nem is lesz. Kathleen tehát hazudik a családjának és most hazudik Havornak is, miközben igyekszik magában nem feltenni a kérdést, miért is teszi mindezt? Nem akar csalódást okozni a szüleinek... és ha feltenné magának a kérdést, be kellene vallania, hogy talán legbelül mintha a félelme a házasságtól és jövendőbelijétől szép lassan átalakulna azzá a félelemmé, hogy mi lesz, ha Havor nem veszi el... és ő közben megkedveli a férfit? Havornak pedig később biztos gyanakvásra fog okot adni a sápadt arcú lánynak jegesen hideg ujjai.
    A kérdésre, hogy valóban szeretne-e történetet hallani bólint egyet, s először nem is esik le neki, hogy még csak az esti kilovaglásukig sem kell várnia, Havor máris mesélni kezd. Kathleen figyelmes hallgatóságnak bizonyul, csak néha pillant előre, hogy lássa, hova lép, nehogy orra bukjon valamiben, de egyébként tekintete rendre visszatér a férfihoz és az a szürke szemek foglyul is ejtik. Felvonja szép ívű szemöldökeit, mikor hallja, hogy követ vett fel a férfi. Mihez kezd vele? Először a csodálkozás látszik a lány arcán: csakugyan el tudta találni a kacsát Havor? Talán mégis segítette a célzóképességét vagy az erejét növelte meg, vagy miként lehetséges ez? Hanem mikor a történet oda ér, hogy a pórul járt szárnyas micsoda légi katasztrófát okozott a csapatban, már felkuncog, megértve, hogy ennek a történetnek nem egészen minden része igaz. Ám Havor jól ért a meséléshez, újabb fordulatot visz bele, újra megragadja hallgatósága figyelmét és felkelti érdeklődését, mi történt a szerencsés kacsavadászaton a férfi kezével? A befejezésre aztán kitör a kacagás Kathleenből, talán most először látja ilyen önfeledten vidámnak őt Havor, mikor még a mélyzöld szemekben sem látni azt a furcsa szomorúságot. Hiányzott már egy ilyen nevetés, s ezért igazán hálás a férfinak, ez pillantásából is látszik. Így aztán persze, hogy jókedvűen lát neki a sövény-labirintus játékának, s már-már tényleg elhiszi, hogy sikerülni fog meglepni egy vadászt, hogy aztán Kathleen lepődjön meg a hirtelen megforduláson és azon, hogy máris rabul ejtették ujjait a férfi finoman meleg keze.
    - De csak mert direkt úgy csörtettem, mint egy medve! - Vág visza mosolyogva, holott csak ruhája surroghatott halkan és mit sem sejtve sétált bele a vadász csapdájába. Havor csupa meglepetés, mert a sövénynek tolás olyannyira váratlan fordulat, hogy Kathleennek esélye sem volt ellene tenni, csak nekisimul háttal a sövényfalnak, két kézfeje nem messze feje két oldalán, ahogy nekinyomódnak a leveleknek még mindig Havor kezei fogságában, de ezt mintha alig venné észre Kathleen. Hogy is törődne ezzel az apró részlettel, mikor a férfi ilyen illetlenül közel lépett hozzá, ilyen közelről nézhetnek egymás szemébe, és az egész helyzet annyira megbabonázza, hogy a férfi nem is érezhet ellennyomást a kéznél, mely menekülést fejezne ki. Viszont szemmel láthatóan szaporább lett Kathleen légzése, mint amikor túl szorosra húzzák a fűzőt, hogy kívánatosan kapkodja a levegőt a benne lévő nő, s Kathleen érzi, mennyire dobog a szíve a mellkasában. A pár pillanatnyi ideig tartó holtpont után Havor továbblendül, s mire Kathleen észbe kap, arcán már ott ég a férfi pimasz tettének nyoma, s a lány meglepetten elkerekedett szemeiben érzések kavarognak: hitetlenség, remény, öröm és az a furcsa szomorúság is, miközben halványan elpirul, ami örökös sápadtságát tekintve úgy néz ki, hogy most kezd egészségesebb arcszíne lenni. Enged a húzásnak, s felszabaduló kezét arra használja fel, hogy szoknyája alját kicsit felfogja, hogy a gyorsabb iramú lépésekben ne lépjen rá a ruhára. Megy Havor utána, habár ötlete sincs, hova siet ennyire a férfi, de egyre csak arra gondol Kathleen, hogy bárcsak Naram negyed ennyi vonzalmat fejezett volna ki, akkor Kathleen mindent bevall neki az érzéseiről. De úgy tűnik, csak beképzelhette azt, hogy valami talán lehetne közte és az elf nemes között, hiszen az nem lehetett valódi, ha valójában ilyen a vonzalom kifejezése... De hová mennek ők most ketten? Kifutnak a világból?
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Park

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2016-02-01, 21:01


    Kath & Gonnir



      A bárd finoman a lány ajka alá nyúl, de még még véletlenül sem érinti, pusztán az állát emeli fel kissé, miszerint sose szégyenkezzen a tettei, vagy mondatai miatt. Ha vitáznának, ha isten neki, miért volna ez probléma? Magában már megannyiszor eldöntötte, mégiscsak helyes lépés volt felvenni Havor szerepét, s így nem kesereg azon, hogy az almamellű szőke udvarhölgyek, nemeskiasszonyok mennyire unalmasak, a vörös hajú csoda igazán különleges minden tekintetben, így ha azt mondja, hogy nem akar a dalnokkal vitatkozni, mintha azt sugallná, a dalnok mélyen gyökerező vonzalma bizony nem viszonzás nélküli.
    - Kathleen, ön igazán kedves. S kellemes társaság. Még mindig nem fogom fel ép ésszel, miért van még pártában. Ha meg nem sértem, egy valamire való férfi szeme bizonyosan megakadt volna a kisasszonyon. Voltak udvarlói? – Nem féltékeny, még véletlenül sem, csupán tüzes vasat erőltetne le bárki torkán, aki csak bűnös gondolatokat merészelt a csodával társítani. Nem, azt nem meri kijelenteni, hogy máris mennyire megtetszett neki a hölgy, ezt túlzottan korainak véli, fellángolásra gyanakodna, ám az, amit a regékben oly gyakran megénekel, az a bizonyos tüneményes szerelem mégiscsak kerülgeti, már a cégérrel való csók előtt is kábulatban figyelte a lányt. Ahogyan a lány megérinti az arcát, ahol az előbb ő tette, megakadó lélegzettel ámul el, holott ezt megelőzően igen változatos volt az élete, ami a fehérnépet illeti, gyakorta volt káromlatottal dobálózó atyák, s férjek célpontja. Előfordult, hogy háborút idéző szónoklattal csábított el egy naív fiatal lányt, s fegyverkezésre kért pénzt, hogy megvédje a falut, na persze a kelő nap már a távolban találta, zsebében a lány által felajánlott drágakövekkel kirakott lánccal a zsebében. Nosztalgikus hőskorszak. S most ismét ámít. Véletlenül sem úgy, hogy meglépne a családi vagyonnal. Csupán másvalaki bőrében, és furcsán dobogó szívvel, amelyre keresne ugyan magyarázatot, de nem tud mást, minthogy a csinos vörös hölgyről nem tudja levenni a szemét. Magában ugyan kínrímeket költ erről az egész képtelen helyzetről... hiszen Kathleen olyan mint a lidércfény, amely a mocsárba vezet. Ennek az egésznek nem lehet jó vége, mégis... oly édes gondolat, hogy ők ketten.
    - Valóban? Erre inkább egy tábortűz, vagy egy meghitt sötét zug lenne az igazán ideális, de legyen. Egyszer vadászni voltam, amikor egy vadkacsa csapatot fedeztem fel az égen. Számszeríjjam azonban rendetlenkedett, így kénytelen voltam lemondani a zsákmányról. Ám egy medvevadász sosem adja fel, így felkaptam egy követ, és megcéloztam a vezérkacsát. Teljesen erővel elhajítottam a követ, és lám, dobásom oly szép ívű volt, hogy telibe kapta a kecses nyakat, majd továbbhaladva az ék egyik ágát ütötte ki, a kacsák... egyik a másik után hullott le. Miközben szedegettem az elhullott szárnyasokat, valami megütötte a tenyeremet, valami kemény, és fájdalmas. Kinyitottam az ujjaimat, és a kő volt az. Hüledeztem, hogy ez hogy lehet, amikor rájöttem, oly elszánt voltam, hogy dobásom nem csupán a zsákmányt szedte le, bizony meg is kerülte pár pillanat alatt a világunkat, s visszatért hozzám. – Mosolyodik el, ha ilyen „hőstettekre” kiváncsi a lány, Gonnir bizony bővelkedik bennük. A lányok nem is feltétlenül kételkednek mindebben, hiszen úgyis a hangsúly, s a mese a lényeg, nem nem a valóságtartalom. A bárd végül bólint Kathleen szavaira, noha ő sem tudja még, hogy mit kezdjen a helyzettel, hagyja magát a szenvedély által elsodorni, vagy maga is gyáván futamodjon meg, a két fiatal eredeti elképzelését nem csorbítván. Ám Kathleen mellett nem unalmas az élet, ismét csak eltéríti a dalnok merengését, mert már egymást keresik. A férfi végül csupán meglesi a lányt, majd sarkonfordulva mégiscsak elé vág, nem akar győztes lenni ebben az álomszerű kis játékban, a lány pillantásából mindig oly szomorúság sugárzik, amelyre a dalnok még nem lelt választ, s úgy gondolja, talán jár neki az a csipetnyi boldogság, amelyet érkezte okozott. Az utolsó pillanatban mégsem hagyja, hogy a nemeskisasszony meglepje. Megpördül, és az előre tartott jéghideg ujjacskákra fog rá.
    - Megvan! Legyőztem kisasszony! – S bármennyire is illetlen, nekitolja Kathleent a sövénynek, hogy ne szökhessen meg. Pár pillanatig csak szemléli, majd egy finom arccsókot hint a halovány orcára. Aztán az egyik kacsót elengedve megindul, maga után húzva a gyönyörűt. Hogy hova, azt maga sem tudja. De nem néz vissza, nem tud, nem akar megszólalni. S leginkább nem mer.

    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Park

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2016-01-16, 22:12

    Kath és Gonnir

    Hála az Istennőnek úgy tűnik, Havor nem sértődött meg a szerencsétlen megfogalmazáson.
    - Ígérem, ez soha nem lesz vitatéma közöttünk! - Kuncog a festési stílus hallatán. Abban neki sem adatott meg nagy tehetség. Porcelánokat ugyan festeget, de azért jobban szereti használni azokat, amelyeket igazi tehetségek alkotnak meg. Neki ez csak egy időtöltés volt, amit ágyfogságra ítélve is tudott csinálni szemben egy rendes táblaképpel, s közben soha el nem jövő kalandokról ábrándozhatott.
    - De egyezzünk ki abban, hogy nem áll szándékomban semmiért sem megutálni. - Ennyit csak ki lehet mondani nem? Udvariasságból is. Vagy ez már burkolt jelzés lett volna rá, hogy úgy is igent fog mondani? Végtére is mindketten tudják, hogy nagyon nincs más választásuk, nem tehetnek mást, s egyikük sem állhat elő olyan mondvacsinált indokkal nemleges döntés esetén, mint például a másik festési stílusa vagy annak teljes hiánya. Ehhez képest olyan édesen biztosítják mindig a másikat afelől, hogy nyugodtan kitáncolhat a család által kirótt kötelezettségek alól, mintha tényleg hatalmukban lenne ennyire válogatni és finnyáskodni. Mindenesetre e kedves gesztusért hálásan pillant épp a férfira, mikor Gonnir megérinti a vállát, majd az édes simítás az arcán, amire először rögtön Gonnir szürke szemeibe néz meglepetten, majd zavartan süti le szemeit, de láthatóan mosoly bújik meg szája sarkában, s szabad kezével finoman megérinti ott az arcát, ahol az előbb Gonnir tette. Ez az egész biztos nem valós, ez valami lázálom lehet, s mindjárt felébred belőle, s egy egészen másmilyen Havorral kell megismerkednie... s ott sem lesz elég jó kibúvó a házasság alól! De adja az Istennő, hogy még ne kelljen ébrednie, csak még ezt a labirintust hadd játsszák végig, mielőtt vissza kell térnie a zord valóságba!
    - Ha nem nagy teher, mesélne majd nekem is egyet este? Vagy valamikor máskor is jó persze. Ígérem, jó hallgatóság leszek és minden tódítást készségesen elhiszek majd Önnek! - Mosolyog a férfira, hátha még mindig engedékeny hangulatban találja. Kíváncsi, miféle történeteket tud Havor és miként adja elő.
    - Szomorú igen, bár azt nem szeretem benne, hogy esélyt sem ad magának a hős, hogy új értelmet nyerjen az életének. Ráadásul csak úgy továbbállni némileg őnző és gyáva hozzáállás is, nem gondolja? Nincs tekintettel azokra, akiket hátrahagy, s könnyebb elfutni, mint maradni és szembenézni a félelmekkel. - Ő már csak tudja, hiszen egészen az egyik dombtavi szigetig futott, hátha el tudja kerülni Havort, hátha Havor megunja a várakozást rá és letesz nősülési szándékairól, legalábbis ami Kathleent érintené. Könnyű megoldás volt ez, de az Isteni Pár úgy rendezte, hogy Havor késlekedjen utazása során, s Kathleen előbb érjen vissza a városba, mint ő.
    S az Istennő kegyesen mosolyog le most Kathleenre, mert már egy ideje keresgéli Havort a labirintusban, de nem vált át az egész rémálomba s fel sem ébred a még édes álomból. Ráadásul egy kanyar után hirtelen lép vissza Kathleen, mert meglátta elől haladni Havort, nem is olyan messze. Izgatott mosollyal nyalja meg nyelve hegyével ajkait, mintha valóban felcsapott volna macskának, aki most szándékozik becserkészni áldozatát. Milyen mókás, elkapni egy vadászt! Nagy levegőt vesz és felcsippenti szoknyája alját, úgy fordul be ismét a sarkon és a lehető leghalkabb léptekkel indul Gonnir után. Csak meg ne hallja ruhája halk surrogását! Nem, kizárt, hogy meg ne hallja! Egy vadásznak éles a füle, muszáj annak lennie! Ám ha mégsem így történik vagy csak mert a férfi kegyesen hagyja őt nyerni, mint egy gyermeket, hogy kedvébe járjon, akkor Kathleen Gonnir mögé kerül és lábujjhegyre állva már le is engedi szoknyáját, hogy felszabadult kezeivel megkísérelje befogni a férfi szemeit. Kifejezetten hideg, már-már fagyos érintést érezhet magán ekkor a férfi. A kellemes, jó idő ellenére olyan hidegek Kathleen ujjai, mintha a Nagy Havasokban járt volna, holott itt délen még a hó is ritka vendég a tél során.
    - Félek, hogy a látszat ellenére Ön csalt engem csapdába. Nem lehet, hogy meg tudjak lepni egy vadászt... - Mondja mosolyogva, s megvárja, míg Gonnir fejti le szemei elől a kezeit, vagy hát egy idő után Kathleen is leveszi kezeit felszabadítva ezzel a férfit.
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Park

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2016-01-10, 21:57


    Kath & Gonnir



     Mosolyogva billenti oldalra a fejét, ő ugyan előre tart a lelepleződéstől, ám oly édes társaságot nyújt a nemeskisasszony, hogy nem féli még a holnapot, végtére is nem tesz semmi rosszat, együtt múlatják az időt. Hiszen a gyengébbik nem szórakoztatása mindenki nemes feladata, végtére is elképzelhető, hogy Kathleen jót nevet majd az egészen, ugye? Vagy hőslelkű bárdunk csak magát áltatja, s önző módon azt hiszi hogy végre találhat fájdalomcsillapító gyógyírt a Nathalie ütötte közel halálos sebekre? Az egy másik élet volt, és eldöntötte már akkor, hogy soha többé nem fog úgy igazán hinni a mesékben, főleg, hogy volt ott sárkány is, átok, és hadd ne soroljuk. Akkor úgy vélte, hogy kinőtt az ilyesmiből, reméli, hogy Kath élete most problémáktól mentes.
    - Korban bizony egymásnak teremtettek minket, noha remélni merem, hogy a közös érdeklődés is megfelelő lesz, és nem azért fog megutálni, hogy milyen stílusban festek példának okáért. Nem mintha szándékosan kegyedre erőltetném magamat. Sőt, leszögezném, nem tartozik semmiféle kötelező érvényű udvariassággal. Csak szól, és felmentem mindennemű családi esküje alól. – Mintha megtehetné, a bárd úgy szavalja mindezt. Holott egyértelmű, hogy a lánynak nem feltétlenül van vétójoga, ez inkább családi megbeszélést jelent, mégis él az udvariassággal. A dalnok nem zavartatja magát, a lány végigsimít a karját, éppen ellenkezőleg, finoman nyel egyet, és mire elkezdene gondolkozni rajta, hogy mit is tesz, a keze már lendül, s először a nemeskisasszony vállára emeli jobbját, majd ezen túlmegy, és gyengéden az arcára kedveskedő érintést illet. Valamiért meri azt hinni, hogy Kathleen a vízválasztó a szomorú korszak után. Nem tudja ugyan, hogy jó ötlet volt-e ily hamar kinyilatkoztatni a vonzódást, noha a lány sem csupán a protokolnak megfelelő illemmel kezelte őt. Valahogy álomszerű találkozás ez az óta, hogy a cégérrel sikerült összecsókolózni, ahelyett, hogy a mesébeillő tüneménnyel tette volna első látásra. Nem hisz a sorsban, semmiféle istenben, ateistának valja magát, most mégis fokászkodik valami felhőkön csücsülő múzsához, amely idevezérelte.
    - A költészettel, noha inkább kínrímek születtek, prózai elbeszélésben jeleskedem leginkább A tábortüzek mesemondói ispiráltak, saját kalandjaimról is szívesen tódítok, ha a szórakoztatás a cél. – Dönti oldalra a fejét, ha nem is lehet teljesen őszinte a lánnyal, sok tekintetben mégsem Havort játsza, saját magát is bőven beleszövi, hogy ne legyen majd oly taszító a valóság. Végtére is lehet ezt adagolni, s úgy okoskodik, hogy a medvevadász stílusa leszámítva egy-egy nyers végletet, nem feltétlenül áll távol tőle sem. Végtére is a becsület, s az erény mindkettőjük számára elsődleges volt. Ezek után lepődik meg leginkább, hogy Kathleen ebben is hasonlít rá, így az eddig elfogódott mosoly szélesebb vigyorba csap át, lelkes bólogatásba kezd. – Oh, pedig mily epikus, amikor végül a hős feláldozza magát a szeretett hölgyért, vagy... elérvén bosszúja kiteljesedését, ahelyett, hogy maradna megházasodni, ráébred, hogy az elégedettség helyett kiüresedett, s inkább elmegy. Szomorú, de igazságos vég. – Nem ecseteli, hogy ezekben a leírásokban is olyan sablon hölgyekkel találkozik, akik bizony hímezni szeretnek, és egymással vihogni, ezért lepte meg annyira, hogy Nathalie oly hús-vér hősnő volt, igaz, az agyafurta boszorkány úgy átverte, hogy a hírhedt szerencsevadász úgy érezte, a megaláztatásnak nincsenek alsó mélységei, s még férfiként is megcsúfolva érezte magát, saját lényebe vetett hite is alaposan megcsappant. Mindezidáig...
    - Úgy legyen. – Nevet vissza, és nem mintha nem akarná, hogy csakis kettesben legyenek még jó sokat, nem kondhatja ezt így ki. Logikusnak látja a kisasszony számára is, ezért ez csupán célzásértékű jelzés, miszerint a lány nagyon is kedvére való, csak igyekszik lekövetni Kathleen viszontválaszait, nehogy tolakodónak bizonyuljon. Vidor félmosollyal indul el a kinézett ösvényen, hogy aztán pár lépéssel később mégis sarkon forduljon, és megcsodálja a lány sudár alakját, valahonnan hátulról, ám szeszélyességét jellemzi hogy mégsem leplezi le a turpisságot, hanem visszamegy a saját járatába, és igyekszik úgy gondolkozni, hogy a lány elé kerüljön, hogy az lepje meg őt valahogy hátulról. Furcsán érzi magát, a szíve eszeveszetten ver, majd’ kiugrik a helyéről. Biztosan a nagy siettség miatt. S szüntelenül mosolyog, vélhetően Kathleen viccessége az indok. Más nem lehet.

    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Park

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2016-01-03, 18:36

    Kath és Gonnir

    - Remélem azért túl sok félreértésünk nem lesz. S nem sért meg, hízelgő, köszönöm. - Mosolyodik el, s nem tiltakozik az ellen, hogy szerelmes félreértésről lenne szó. Annyira ő sem él rózsaszín álomvilágban, hogy az első látásra szerelemben higgyen, ebből fel kellett nőnie Naram után, így erős túlzásnak érzi a szerelmes szó használatát... de... kétségtelenül mosolyt csal az arcára és valami kellemes melegség járja át a lelkét Gonnir szóhasználatától. Ha hinne ebben, hogy Havorral tényleg ilyen szerencsével jár, mint amilyennek a férfi mutatkozik, nos, az lenne csak az igazán rózsaszín élet.
    - Ez esetben utólag is az Istenek éltessék! Bevallom, tartottam tőle, hogy sokkal idősebb lesz. - Elkerekednek egy pillanatra a szemei, s sietősen fordul Gonnir felé.
    - Mármint nem úgy értem, hogy úgy nézne ki! Csak édesapám úgy fogalmazott levelében, hogy fiatalember... és ő mindenkit annak nevez, aki nem idősebb nála. S ahogy ő idősödik, úgy szélesedik azok köre, akik ide tartoznak... Bocsásson meg, ha megbántottam ezzel. - Teszi hozzá finoman s némileg bátortalanul megsimítja a férfi karját, mert észreveszi azt a komoly ábrázatot és a pillantás mögött a bánatot vagy szomorúságot? Beharapja egy pillanatra alsó ajkát aggódon, s már megint ez az aggódás! Miért olyan fontos számára, hogy Havor jó véleménnyel legyen róla? Miért vágyik rá, hogy ne csak a családi nyomás hatására akarja Havor ezt a frigyet? Nem hinné, hogy csak a büszkesége vagy hiúsága tenné, mely oly sokat sérült fiatalabb korában és nemrégiben is, mikor nem érkeztek a kérők és Naram is köszönés nélkül távozott. De még a komoly, egy pillanatra szomorúnak tűnő vonások is olyan kellemesek a szemnek s a szívnek. Kétségtelenül legyezgeti a hiúságot, hogy ilyen jóképű férfi udvarol neki, még ha családi utasításra teszi is mindezt.
    - Bizonyos ágait? S volt, amely lekötötte valamennyire? - Kérdez vissza, bár csak érdeklődően, láthatóan nem tekinti majd problémának, ha végeredményben egyik sem kötötte le a férfit. De ha mégis talált ilyent, akkor meg kell állapítania, hogy a medvevadásza tele van meglepetésekkel a kellemesebb fajtából.
    - Szeretem a költeményeket, főleg a dombtaviakat és az adar ishirieket. Valószínűleg nem túl meglepő módon a szerelmi költészetet, de nagy rajongója vagyok a hősi költeményeknek is. Regényekben is ezeket kedvelem, bár azoknál elég sokszor szomorú véget ér a történet, de ettől még... Tudja, míg olvasom, olyan mintha én is benne lennék a történetben, s el szoktam játszani a gondolattal, én is úgy döntenék-e, mint a hős. - Meséli mosolyogva elárulva, hogy a hősi költemények és regények esetén nem a keszkenőt elejtő, ájuldozó hölgyek szerepébe képzeli inkább magát, hanem sokkal inkább a hős személye ragadja meg a képzeletét.
    - Majd javasolni fogom a cégér tulajdonosának, hogy tegye kicsit magasabbra. - Kuncog, de leginkább az orvul támadó cégér kifejezésen.
    - Lehet ezúttal nem ússzuk meg a lemaradó testőri kíséretet, de talán ha Önnel vagyok, nem lesz gond a hiányom. - Vagy éppen az udvarló miatt lennének bizalmatlanok? Nem, ennyire azért nem szigorúak a szabályok, maradhatnak egyedül kettesben is, mint ahogy most is. A testőrség inkább a rangjának szól, hiszen egy nemesi származású fogoly jó pénzt megér.
    - Csakugyan, engedékeny hangulatban találtam? Ha ez a cégérnek köszönhető, el ne felejtsek visszafelé menet köszönetet mondani neki. - Mosolyog incselkedőn, s ha már ez a vád érte, akkor válasz helyett is csábosan mosolyog. Tulajdonképpen most hogy végre kipróbálhatja a labirintust, ráadásul ilyen társaságban teheti meg, naná, hogy csábítani próbál. Egyelőre csak be a labirintusba, mindent csak szép apránként.
    Az övé lett hát a jobb oldal, melyen el is indult. A kanyarnál még ugye visszapillantott, de nem látta már a férfit, így folytatja útját a labirintusban. Ó ha csak pár másodpercet várt volna! Láthatta volna visszaindulni Gonnirt, ahogy a férfi Kathleen nyomába ered. Gonnir egy kanyarnál láthatja feltűnni a nőt, éppen visszalép egy járatból, mely ezek szerint zsákutcának bizonyult és most a másik két járat között vacilál Kathleen, szinte tapintható valamiféle bájos játékos izgalom, ami körüllengi őt. Megáll és szemmel láthatóan fülelni próbál, hátha meghallja Gonnir lépteinek neszét, megreccsen egy ág, megzörren a sövénylabirintus levele, de ha nem hall semmit, hát a középső járatot választja. Lábujjhegyre nem áll, hogy átlásson a sövény falán, ahhoz nem elegendő a magassága. De ami főleg eszében sincs: hátrafelé nézni, hiszen nem sejt semmiféle ilyen ravasz taktikát a férfi részéről.
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Park

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2015-12-13, 21:32


    Kath & Gonnir





    - Oh, hogyne, merem remélni, hogy első szerelmes félreértéseink egyike. Önt egyértelműen macskának nézem, ha nem sértem meg. – Vigyorodik el a dalnok, egészen őszintén azt érzi, hogy a lányban a kedves kisugárzáson túl igenis van egy finom érzékiség, olyan vonásokkal bír, amelyek igen kecsessé teszik, nem véletlen, hogy még a magát tapasztaltnak gondoló bárd is igen leesett állat forgolódott a nyeregben, hogy még sokáig ezt a káprázatot láthassa, az emlékezetébe vésse, amíg el nem tűnik a szeme elől. A cégér azonban közbeszólt. S még az a cseppet sem elhanyagolandó tény, hogy Havor leendő hitveséről volna szó, aki mellett hősünk már nem mehet el pusztán a rossz hír említésével. Tudja, hogy ezzel igen veszélyes talajra tévedt, ellenállni nem tud a szíve húrjainak, amelyeket valaki, ez a vörös csoda-macska penget édes dallamaival. Nos igen, magában is zeneként gondol a szerelemre, noha ezt még aligha nevezné annak, csupán valami felfokozott érzelemnek, vágynak, amit már akkor érzett, mielőtt tudta volna a fiatal nő nevét. Azóta vívódik magában, helyes-s vagy sem, s elveti a gondolatot, miszerint az eszére kéne hallgatnia, kegyeleti okokból feltárni az igazságot, az így még várat magára.
    - Pár hónapja töltöttem be a negyed évszázadot. Mondanám, hogy még fiatal vagyok, de atyám szerint annyira már nem. Nem élhetek csak úgy a vakvilágban, következmények, s felelősség nélkül. – Ez voltaképpen igaz, nem véletlen, hogy az idősebb Eruthallion a kardját, s feladato a dalnok kezébe nyomta, itt az ideje, hogy valaki felvállalja az egykori dicső múltat, még ha a bárd minderre alkalmatlannak is tartja magát. Meglepődve veszi tudomásul a csábos pillantást, s baljós sejtelem járja át, mintha megismétlődne Nathalie története. Voltaképpen elege van már a bájos lelkű kisasszonyokból, viszont a csábosakkal meg az a gond, hogy rútul átverik az embert. A bárd ugyan imád abkakpárkányokon menekülni, s függönyökön belendülni az imádott nő ablakán (remélve, hogy az nyitva van), gondtalan élete mellett mégiscsak rossz érzés, ha valaki vele csinálja meg mindezt. No nem az ugrabugrálást. Ám Nathalie... igen fájós pont, amelyet mélyen eltemetne, ez nem Havor élete, hanem az övé, s ha Kathleen netán vörös démont játszik, akkor néhány pillanatra észreveheti a dalnok igazi arcát, amely most komoly megbántottságról árulkodik, ezt azonban nem a nemeskisasszonynak magának kell tulajdonítani, ez valami más, mélyebb gyökerű.
    - Igen. Jóatyám szükségesnek látta, hogy a harcok mellett ismerjem meg a művészeteket bizonyos ágait is. S önt,  a virág gondozáson túl... miket olvas? – Ez a korábbiakkal ellentétben nem igaz. A lovasnemzetek egyikének tagjaként Gonnir már idejekorán meglépett az atyai szigor elől, hogy aztán beálljon egy vándormuzsikás, komédiás társulatba, hogy ott tanuljon meg énekelni, lanton játszani. Jóképűnek teremtette a mindenható, a női szívek számtalan alkalommal nyíltak meg előtte, ő pedig bizonyos fokig engedett az út csábításának, másfelől tisztelte annyira a gyengébbik nemet, hogy csupán egy szintig használja ki a törékeny virágszálakat. Kathleen esetében ugyan mardossa a belső hang, a szíve viszont tamtamot jár, és majd kiszakad a helyéről, amióta megpillantotta azt, akiért képes lenne megváltozni.
    - Jól vagyok. A harc megerősít, csupán az orvul támadó cégérek ellen nem kaptam kiképzést. Nem fogják hiányolni Önt a sötét közeledtével szép hölgy? – kérdez vissza, elhárítva a pihenésre való felhívást. Nem, az első estén, ha már marad, meg kívánja ismerni a hölgyet, hiszen ki tudja, hogy majd mikor fog hallgatni arra a csúnya hangra legbelül.
    - Voltaképpen engedékeny hangulatomban találom. Vagy ez már a csábítás része? – Mármint oly módon reméli, hogy nem érti félre Kathleen, hogy a férfiúi csábítás része, hogy úgy tesz, mintha belemenne, valójában viszont nagyon is élvezi a társalgásuk, játékuk minden pillanatát. Kicsit azért sajnálja Havort, de annyira azért mégsem. Kész behatolni a labirintusba, amely talán nem olyan bonyolult, végtére is csupán egy kertészeti remekmű, nem több.
    - Legyen a bal, ha már nálam a választás joga. – Indul el, és azon tűnődik, hogy vajon a nő mennyire ismerheti a járatokat, így egy ideig kivár, majd amennyire csak tud, hangtalanul oson vissza a kiinduló pontra, hogy feltérképezze Kathleent útvonalát. Nem akar ő szándékosan elévágni, nem is bújócskának, sokkal inkább vadászatnak fogja fel, noha ha egy kicsit jobban belegondol, most ő a vad, hiszen foglyul lett valami módon ejtve, s nem szabadulhat.


    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Park

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2015-12-05, 18:09

    Kath és Gonnir

    - Igen, úgy valahogy. Bár nem egészen az, ha mások néznek annak, hanem ha... Ön néz annak? - Feleli kis gondolkodás után, s szintén egy pillanatra megakadt azon, hogy visszategezze-e a férfit vagy sem? Vagy úgy értette Havor, hogy ha őt, azaz Havort nézik macskának, bejön-e az a taktika másoknál? Furcsa elgondolás lenne, egészen biztosan nem a macska jutna Kathleen eszébe, ha a férfira néz.
    Kathleen tisztában van vele, hogy a férfi is mondhat nemet, még ha Havor vállait jobban is terheli a családi nyomás, hogy ne utasítsa el. Tulajdonképpen ha nem túl elborzasztó a nő, a férfiak már eldöntik ezt a kérdést akkor, mikor rábólintanak látatlanban is a hölgyre. Azért is léteznek az olyan mulatók, mint a Tűzfátyol, hogy a férjek megvigasztalódjanak ott, ha nem éppen álmaik asszonya várja őket haza. Kathleen meg... szeret eljátszani a gondolattal, hogy mondhat nemet. Mondhat, de tudja, hogy az első amit a fejéhez vágnak majd, az lesz, hogy pártában fog maradni és ezt egy rangjabéli nő nem teheti meg. Ráadásul itt a szívhez szóló történet is húgokról, akiknek hozomány kell, hogy legyen valami esélyük... Nemet mondani luxus lenne, s ezt mindketten tudják, ahogy mindkét család is. Kathleen mit sem sejt Gonnirról, ahogy családja sem, így megjósolni sem tudja reakciójukat.
    - Kész ifjú hölgyek. Ön hány éves, már ha szabad...? - Na igen, ennyire széleskörű volt a tájékoztatás vőlegény-jelöltjét illetően, s talán ildomosabb lenne ezt édesapjától megérdeklődnie, vagy simán betippelnie, hiszen plusz-mínusz pár év nem számít - elvégre szerencsére nem olyan idős Havor, hogy apja lehetne -, de ennél kíváncsibb Kathleen, semhogy ki bírjon várni egy válaszlevelet, míg az megérkezik.
    - Hasznos tudás. - Mosolyodik el, mikor hallja a férfi virágokhoz fűződő viszonyát.
    - Hmmmm, ezt nem árulom el, derítse ki! - De a pillantás, mely korántsem vall incselkedő kiscicára, sokkal inkább csábos macskapillantás előre vetíti, hogy igen, szereti a romantikát. Na nem a túlzásba vitt, csöpögős félét, de ha néha meglepné esküvő után sok évvel is egy-egy szál virággal Havor, akkor még attól is eltekintene Kathleen, hogy az alkalomhoz illő fajta vagy szín egyáltalán, kedvenc virág-e vagy sem, mert a gesztus maga nagyon is jóleső. Mit jóleső, meg eltekintene a formai hiányosságokon... esélyesen Havor nyakába ugrana mindig.
    - Talán a hősies, lírai költemények kedvelője lenne? - Kérdez vissza, ha már így szóba került. Szerenádot adó medvevadász? Na ez olyasmi lenne, amire aztán tényleg nem számítana. Azon elmosolyodik, hogy a férif előbb tudott lovagolni, mint járni. Mintha csak nomád lenne, róluk hírlik, hogy ahogy ülni tud a gyerek, már teszik is a póni hátára.
    - Ez nagyszerű ötlet! De csak ha tényleg jól érzi magát és nem pihenne le inkább. Hízelgő, ha elalél, de csak ha nem azért, mert túlhajszolja magát. - Azt inkább kihagyja, hogy a szépségétől aléljon el Havor, mert azért nem tartja ilyen világszépnek Kathleen, másrészt ha meg is akadt a szeme a férfinak rajta valamiért, bőven elég volt a fejét érő ütés, nem kívánta neki azt sem a nő.
    - Rá tudnám venni? Igazán? Még sosem volt alkalmam kipróbálni, egyedül nem jelent különösebb élvezetet. Ne aggódjon, nem olyan nagy, hogy lekéssük a vacsoraidőt. - Különös. Egészen felvillanyozódott a sövénylabirintusbeli játék gondolatára, pedig elsőre csak azért említette meg, hogy segítse a város közparkjában lévő tájékozódást, amolyan városvezetés jelleggel mesélte, hogy mi minden van a fejedelmi fővárosban. De így, hogy Havor rákérdezett, miért is ne? Mindig is vágyott végigmenni az egyébként nem túl bonyolult és legfeljebb csak viharos éjszakán némileg ijesztő labirintuson. A szépen gondozott sövényt rendszeresen vágják formára a Fejedelem kertészei és magasságát tekintve ha Gonnir nagyon ugrálna, talán még át is tudna pillantani a sövény túloldalára.
    - Meg is érkeztünk. Ez a bejárat, a túloldalán van a kijárat, de több útvonalon is oda lehet jutni. Készen áll? Melyik oldalt választaná? Jobbra vagy balra indulna? - Kérdezi, mikor megérkeznek a labirintus bejáratához és bekukkantva látszódik, hogy erre is és arra is el lehet indulni. Csend van körülöttük, madárcsicsergés töri csak a csendet vagy inkább egészíti, s úgy tűnik, más párocska vagy család most éppen nem leli örömét a labirintusbeli játékban. A játékban csupán egy negatívumot tudna Kathleen megemlíteni: el kell engednie Havort, hosszabban és simítva vonja ki kezét a karolásból és még egyszer utoljára rámosolyog a férfira, mielőtt a férfi által választott járat ellenkezőjén induljon el. Egy pillanatra még alsó ajkát is beharapja mosolyogva, s a saroknál fordulva még egyszer visszales a férfi irányába. Ha Havor is így tett, Kathleen kuncogva illan is tovább eltűnve a férfi tekintete elől. Próbál csendben járni és fülelni. Vajon ő fogja meglepni majd a férfit? Vagy fordítva sikerül?
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Park

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2015-11-12, 18:34


    Kath & Gonnir




     

    Nem várja azt, hogy Kathleen tökéletes válaszokat adjon. Meg akarja ismerni, még maga sem tudja, hogy mi végből. A színjáték nem tarthat a végtelenségig, mégis, a vékony vörös tünemény megragadta, már a puszta létével. Ismeri, uralja a női nemet, ezúttal nincsen hatalma a végzet felett. A lány, akinek pusztán a rossz hírt hozta volna, nem érdemli, hogy már a kézfogó előtt gyászba boruljon az egész családi terv. A dalnoknak egyúttal a korábbi előélete ellenére sincsen szabott ötlete, hogy vajon mit is akar kisütni az egészből. Bár volna Kathleen csúnyácska, jellegtelen... úgy sokkal egyszerűbb dolga volna. Havor ellenben nem is fogja már megtudni, hogy mekkora szerencse érte volna, ha nem bocsátkozik vakmerő csatákban? Vagy hősünk téved, és cseppet sem illettek volna össze a lánnyal?
    - Hogy nálam bevállna, ha macskának néznének? – Érdeklődően húzza fel a szemöldökét, a kuncogásra ciccentős mosollyal reagálva. Nem, Havor ilyen szempontból már érdektelen, a bárdnak be kell ismernie Kathleen nagyon is hat rá. Nem az az átlagos almamellű szőke szépség, akikből a bárdnak egy életre elege volt. Kathleen semmit sem tud még Nathalie-ről, és ennek így is kell maradnia, hiszen még a vörös haj is stimmel, úgy tűnik, ezek a gyengéi, és átkai. Talán egyszerűbb lett volna hátat fordítania, miután átadta a hírt, így önként gyalogol a vesztébe. S vajon értelme összehasonlítani a két páratlan szépséget? Aligha. Nathalie már a múlt, még ha ez a mondat oly gyűlöletes is a számára, kénytelen magában gúnyosan így lezárni a történetet, hogy már ne gondolhasson rá vissza fájdalommal vegyes haraggal. Talán ezért is reménykedik benne, hogy mindaz, amit most a nemeskisasszony mutat, a valóság, nem pedig álszent mellébeszélés. A választ ellenben immár valóban vidáman mosolyogva reagálja le, mintha egyedül Kathleenen múlna, hogy mi fog történni. Abba most igyekszik nem belegondolni, hogy az Eruthallion névvel vélhetően kevésbé lennének megelégedve mint a Navarro-val, ráadásul ha kiderül a bárdról, hogy valójában miféle személyazonosságot használt fel, mint csalóhoz eleve nem is adnák a lányt, ám érdekes, hogy Kathleen mennyire öntörvényű, magabiztos, szinte fel sem merül benne, hogy mindez nem egyirányú, akár Havor is lemondhatta volna a nászt. Mindenesetre ez a „ha” szócska előrevetíti, hogy fenntartja a lehetőséget, hogy visszautasítsa a „medvevadászt”. Ettől azért el van ámulva a sötétlelkű dalnok, hogy a kisasszony még attól sem riad vissza, ha netán pártában marad. Viszont a dilemma továbbra is mételyként rágja legbelül, miszerint oly szépen építik fel az ismerkedést, amely minden bizonnyal zsákutcába vezet.
    - Két évente születtek, így nem nehéz a válasz, tizennégy, tizenhat, és tizennyolc. – Úgy véli, hogy a hármas bűvös szám, nem kell túlspilázni a hazugságot, ebben még bőven lehet következetes. Amíg nem bugyuta, egymásra rímelő neveket talál ki, addig talán nem is válik gyanussá a dolog. Úgy véli, egyszerűbb lenne a közös jövővel foglalkozni, még ha kilátás sincsen rá, mert akkor nem kell még inkább megtéveszteni a szép hölgyet.
    - Ugyan, ne becsülje le magát a hölgy. A virágok művészi ápolása cseppet sem számít unalmas tevékenységnek. Bevallom én pusztán annyira kerültem velük a kapcsolatban, hogy mikor mit illik adni. Többek között egy hősies, lírai költemény mellé illik a rózsa, de ezt bizonyára nem kell bemutatnom Önnek. A romantikával hogy áll Kathleen? Nem akarnám Önre erőltetni, ha netán túlzóan feleslegesnek tartaná. – Azt már meg sem említi, hogy a lovaglás a szerelme, ha a nemeskisasszony is osztozik mindebben, egy újabb ok, hogy belül mérlegre tegye, hogy az izgalom kedvéért mit is ad elő. Többségében már a saját elképzeléseit tárja a lány elé, hiszen Havort nem ismerte, csak tippelni tudna, milyen lehetett a harcos az életében.
    - Hogyne. Szinte előbb tudtam lovagolni, mint járni. Attól félek Boglárka gúnyosan nyerít majd, ha meglát. Úgy vélem az esték nem oly hűvösek errefelé, így vacsoraidő után, a nap aranyló korongját megnézhetnénk lóháton is, ha megfelel Kathleen kisasszony. – Eltűnődik, hogy vajon mit is mondhatna, ami egy medvevadászhoz illene, de tőle, mint dalnoktól sem áll túl messze. Csakis a harcot tudja megemlíteni, mégsem siet túlzottan a válasszal, hiszen oly eszményi ahogyan most sétálnak. Ahogy most vannak teljesen más, mint az Eruthallion birtok egykori elfek által felépített, ám az évszázadok óta úgy szétesett, elhanyagolt, komor ligetei, ahonnan maga a dalnok is menekült, ahogyan tudott. Az apja végül feladta az egyedüli küzdelmet, s végül a vadon visszavette magának. Ellenben a Contevilla-család területén az ember bárhova is néz, csupán fenséges szépséget talál.
    - Sövénylabirintus? Kegyed tán bújócskázni vágyik? – Van benne az ötletben, egy pillanatra még a szíve is megdobban, hogy minden fordulónál izgatottan várja, hogy szembetalálkozik e a vörös tündér újabb cserfes mosolyával. Bólintva áll rá, s hagyja magát az említett útirány felé vonni.


    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Park

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2015-11-01, 16:30

    Kath és Gonnir

    - Kötelességtudónak neveltek, s tudom, hogy rangommal felelősség is jár, szabad választás viszont ritkán. Nehéz a kérdése. - Mosolyodik el zavartan.
    - Azt hiszem, lázadnék, de nem tudom, hogy ha bekövetkezne egy ilyen pillanat, akkor lenne-e elég bátorságom hozzá, hogy meg is tegyem. - Vallja be végül végig azon izgulva, vajon ez-e a jó válasz? Volt-e egyáltalán jó válasz? Jó választ várnak-e egyáltalán tőle? Vagy hogy Havor most csak a természetét akarja kiismerni, hogy vajon az ő akarata ellen mennyire fog lázadni Kathleen a házasság után? Vagy ő maga is lázadó természet lenne vagy épp ellenkezőleg és azt nézi, mennyire hasonlóak?
    - Nem téved, úgy vélem. Mindenesetre még senki sem mondta azt, hogy olyan vagyok, mint egy incselkedős kölyökmacska. Vajon Önnél is beválna? - Nem megrovóan mondja, igazából kuncog rajta, még ha ez nem is tekinthető túl hízelgő bóknak. Vélhetően a benne mélyen szunnyadó csábító nőt hamarabb megszólította volna, ha felnőtt macskának nézik, saját akarattal, kecses lépésekkel macskaszemekkel, mintha nagyfejű, botladozó, ámde cuki kölyökállatkának, aki tény és való, könnyedén lágyítja el a legmorcosabb szívet is. Igyekszik nem elgondolkodni azon, hogy most ez a hasonlat jobb vagy rosszabb, mint a másik, hogy éretlen kis lánykának tartja-e a másik vagy sem? Sodródik az árral, ismerkedni akar. És inkább adja magát, még ha kölyökmacska is, hogy Havor az igazi Kathleen-t lássa, hogy ismerje végre őt valaki rendesen. Azon elmosolyodik, hogy mindenki térden állva könyörög Havornak, hogy ne mondjon nemet Kathleen-re. Micsoda súlyos teher nyomja így Kathleen törékeny vállait, mert anyagi nyomorba dönti (vagy éppen benne hagyja) az egész Navarro családot, ha nem megy hozzá Havorhoz. Hogy mondhatna ezek után nemet?
    - Nem véletlenül fogok igent mondani, ha igent mondok. Ami a területet illeti, tudom, hogy a megmaradt, már elnézést érte, de kevés földjük nem éppen a szomszédságban van, ám egy jó intézővel meg tudnánk oldani, hogy az a birtok is rendben igazgatva legyen. Ebben családja többi tagjai is talán segítségünkre tudnának lenni... vagy úgy tervezte, hogy ott élnénk? - Ez fontos kérdés, s ha ott élnek, nem a Contevilla-birtokon, akkor az felvet majd még egy sor kérdést, de egyelőre elég ennyi. Neki magának csak utólag tűnik fel, hogy máris többesszám első személyben fogalmazott közös jövőjükről, tervezve a gyakorlatiasan az életüket. Birtokegyesítés, melyik házban lakjanak, intézők, meg a többi. Milyen bolond is volt, hogy romantikus ismerkedésben bízott... Ez nem egy lovagregény, ez a valóság, erről szót kell ejteni, bár azt gondolta édesapjával ezeket a részleteket már megbeszélték. Tényleg meg kell írnia édesapjának, hogy világosítsa már fel sürgősen az eljegyzés részleteiről, a szerződés pontjairól.
    - Hány évesek a húgai? - Kérdezi mosolyogva a finom simítás hatására, s úgy tűnk, ez a mosoly a férfi mellett állandósult az arcán, ami egészen meglepő az elmúlt hetek, hónapok után. Nem, nincs ellenére a finom érintés, sőt. Valóban szerencsés dolog, hogy vannak húgai a férfinak, ha ez tette őt gyengéddé, mert talán tényleg ki tudja, miféle férfi lenne, ha csak a medvevadászat formálta volna a lelkét. Ijesztené is a durvasága, még ha nem is szándékos.
    - Attól tartok, egyik sem olyan izgalmas, mint egy medvevadászat. A rózsákat szeretem gondozni, és belőlük szoktam rózsaolajat készíteni meg rózsavizet. Nénémet és unokatestvéreimet, Ameliát és Elenát, majd megismeri őket, szóval őket is én látom el ezekkel. Néha porcelánfestéssel kötöm le magamat, de jobb szeretek a természetben lenni. Szeretem lóháton járni a környéket, az erdőket, meg vívni is szeretek, habár ez utóbbihoz nem elég jó a... kitartásom. - Módosítja az utolsó szót, mielőtt kiderülne, hogy gyenge egészsége miatt nem bírja a hosszú edzéseket, vagy hogy azért ért nagyon sok gyógynövényhez, mert volt alkalma kitanulni őket, míg nála alkalmazták.
    - S Önnek a medvevadászaton kívül? Volna kedve egyébként kilovagolni valamelyik nap? Persze csak ha már kipihente magát és jobban érzi magát. - Amíg nem tudja, hogy milyen egyéb elfoglaltságaik vannak, addig talán ez jó közös pont lehet. Közös rózsagondozásra hajnalok hajnalán mégsem hívhatja a férfit. Ám azt is meg kellene várni, míg a férfi sem szédül majd semennyire a fejsérülése után. Időközben leérnek a Park határához, idefele úton is kezdtek fogyatkozni a házak, de most előttük egy épület sem emelkedik, csak a Park fái magasodnak föléjük. Közöttük kövezett, kavicsos vagy földes utakon lehet elindulni - mindegyiken már színes faleveleket látni -, padokon lehet megpihenni, s őszi virágok, bokrok teszik színesebbé a helyet. Néhol egy-egy szobor felé lehet lekanyarodni vagy kicsi, borostyánokkal befutott kőpavilonok nyújtanak meghitt beszélgetésre lehetőséget.
    - Mit szólna, ha erre haladnánk? A fürdő előtt vezet egy kellemes ösvény pici tóval, de akad egy kisebb sövénylabirintus is, árnyas pihenőhelyek. az egyik leghangulatosabb része a Parknak, szerintem. - Javasolja az útirányt, s ha Gonnirnak is megfelel, akkor arrafelé haladnak tovább a férfiba karolva továbbra is. De mehetnek másfele is, végülis úgy is jó, úgy is jól esik a másik társasága, közelsége.
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Félúton hazafelé

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-09-14, 14:20

    *Látja a szemkerekedést, de nem zavartatja magát. Tudja magáról, hogy rajta külsőre az emberi vonások jobban kijöttek, szeplős pofija is erre példa. Egyesek szerint egyedül hegyeskés füleiben látni meg az elf vért, de azt most ugye takarják a hamvasszőke tincsek.*
    - Értettem, asszonyom. *Stenere-semerre, egyik név hülyébb mint a másik.*
    ~ Várjunk csak. A szolgálatában?~ *Még fel sem fogja az elhangzottakat, Elena már fel is emelkedett a padról - mert ezt az elegáns mozdulatot felállásnak már nem is nevezhetnénk, ahhoz túl közönséges a szó - már a nevét kérdik.*
    - Astarte Assirra. *Mutatkozik be gondolkodás nélkül az egyik álnevén. Arra azért figyel, hogy elég általános, tizenkettő egy tucat név legyen Adar Ishirben és hogy ez a név ne kötődjön egyik bűntettéhez se. Azokhoz mondjuk sose használja az igazi keresztnevét, hanem ott is mindig vált valami A-s névre. Könnyebb jegyezni és számon tartani ilyen sok év alatt, ugyebár. Úgy saccolja, kb. mire ötszáz éves lesz, kifogy a szimpatikus A-betűs nevekből, akkor jöhet majd a B.*
    ~ al-Khaybar... Tehát ő lesz a felesége a követség leendő urának? De a jelenleginek mindenképpen a menye. Melyikkel lehet vajon jobban szót érteni, az apóssal vagy a férjjel? Legyen a férj, azok sok mindenre hajlandóak a szeretett nőért. Meg ha nem is szereti, hogy is szokás mondani? A boldog feleség az boldog élet.~ *Tehát csatlakozik Elenához egy kosárka citrommal, adari szokás szerint egy fél lépéssel lemaradva a nő mögött. Bár ha szeretné, hogy mellette menjen teljesen vagy jobban lemaradjon, nos, Elena olyannak tűnt, aki az ilyen óhajait úgy is szóvá tenné.*
    - És miből is állna pontosan a munkám? Milyen időbeosztással, mely napok a szabadnapok? *Érdeklődik, mert hát az egy dolog, hogy megy Elena parancsának megfelelően, igazából szabad akaratából tart vele és még meglátja, hogy elvállalja-e a munkát? Nagyban fog múlni azon, mit tud kiszedni a férjből. Addig is meglesi a követségi épületet belülről is!*
    avatar
    Elena al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 61

    Félúton hazafelé

    Témanyitás  Elena al-Khaybar on 2014-09-14, 12:03

    Kissé kikerekedhetnek a szemeim, négy és fél évtized?? Pedig nem tűnik többnek nálam, ez az elf vér, csodákra képes. Igazán kitalálhatnák a nagy mágusok meg hókuszpókuszolók, hogyan lehetne vegyíteni a mi vérünkkel, hogy mi is ilyen sokáig ilyen szépek lehessünk és fiatalok. Jó lenne ha az elkövetkező öt évben megtalálnák a módot, akkor még lenne értelme.
    Nem kifejezetten figyelek arra, amit mond. Egy elf szobalány! Vagy félelf, sose tudom őket megkülönböztetni, de mindegy is. Mindenki engem irigyelne! Az egész városban senki másnak nincs, persze már az adari szolgálólányok is ritkaságok, de az nem nagy kunszt a nagykövetségükön.
    Nem tudom mennyire csilloghat a szemem nagy lelkesedésemben, kissé megköszörülöm a torkom, épp jókor, ha most vettem volna levegőt, biztos elkezdenék csuklani.
    - Stenere hölgy, nem semerre, ezt gyorsan meg kell tanulnod a szolgálatomban.
    Elég határozottan beszélek arról, hogy a szolgálatomba áll hamarosan. Hisz nem mondta egy szóval se, hogy már nem is érdekli szobalányi munka. Ha mondta volna, se érdekelne, jól megfizetem, hogy akarja ezt a munkát.
    - Immalával ne törődj, nem a te dolgod. Egyébként boldog lesz, ha a konyhán dolgozhat. Az anyja a szakácsnőnk.
    Nem fejtegetem, hogyan is gondolom, egyértelműen főállású szobalánynak veszem fel. Kecsesen felkelek a padról.
    - A nevem Elena al-Khaybar – hagyok némi időt, hogy ő is bemutatkozhasson – megmutatom, hol dolgozol holnaptól.
    Elindulok hazafelé, bánom is én, ha Immalával csak félúton találkozunk.
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Félúton hazafelé

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-09-07, 21:25

    *Ért a fintorból, eleget szolgált ő kényes úrinők mellett, hogy egy izomrándulásból vagy szemvillanásból tudja, mikor kell bútornak álcáznia magát, mert kitörőben van a vihar és kő kövön nem marad abban a hisztiben. Így hát látja, hogy Elena annyira nincs elragadtatva a válaszaitól. Ez van. Még jó, hogy így látta, s nem a késeivel felszerelkezve, márpedig nagyon ritka, hogy nincs nála legalább egy kicsi tőr. Na nem mert férfiakat mentene, mentsék azok magukat, és ő is menti magát.
    Az Immalára vonatkozó válaszon szája sarka finoman mosolyba rándul. Majdnem kibukott belőle a kérdés, hogy talán olvasni sem tud a lány?! Kíváncsian várja, hogy ha nem címkézni, s nem színtant és írás-olvasást oktatni kell, akkor mire e faggatás? A kérdés viszont tényleg meglepi őt, hamvasszőke szemöldökei magasba is futnak egy pillanatra. Ez aztán a fordulat! Életében nem látott még olyant - márpedig ez bő kettőszáz évet jelent -, hogy úrinők parkban vadásznak szobalányra, pláne elegendő követelmény, ha a színekhez ért! Igen silány lehet a dombtavi felhozatal!*
    - Szolgáltam, ha nem is szobalányként, hanem cselédlányként több mint négy... igen-igen, négy és fél évtizedig egy úri családnál. *Egy pillanatra akadt csak meg a beszédben, ahogy visszagondolt, hány évet is töltött ott. Mindezt úgy, hogy szeplős kis pofija Elenával egykorúnak tűnik, de még szemeiben sem érződik ki a hosszabb életű elf-vérből adódó bölcsesség.*
    - De aztán szélnek eresztettek sokunkat... *Ennél szebben még sosem fogalmazták meg azt, hogy alvilági nemes családot úgy ahogy van kiírtottak, ő meg szerencsésen nem volt épp jelen, hogy e sorsra jusson. Bár lehet Lareth megvédte volna... valahogy?*
    - Ederthinbe jöttem, itt viszont nem keresnek szobalányokat, ha mégis, csak akkor ha ismerős, öhm.. semerre hölgyek ajánlanak be. *Reméli, jól használta a megnevezést, bár a testőr adar ishirinek tűnik, de a nő nem. Egyáltalán nem. A szavai legalább nem is voltak hazugságok. Kezdetben próbálkozott ilyen munkát szerezni, de nagyon zárt körök körüli magas falakba ütközött, a Fürdőbe sem kellett új ember, egyszerűbb volt a könnyűbb út: az alvilág. Most meg szívhatja amiatt a fogát. A férfiakkal mindig csak a gond van.*
    - S asszonyom hogy gondolta? Immala kíséri, én meg a szobában várok a gardróbban, hogy kiadjam a megfelelő színű ruhát vagy esernyőt? *Ha kitúrja Immalát az állásból, oda a "Bajba került szobalányok megmentője" friss címe, bár ez különösebben nem izgatja. Inkább érdekli, hogy mi is lenne pontosan a munkakör, vajon a dombtavi nőknél mit takar a szobalányság?*
    avatar
    Elena al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 61

    Félúton hazafelé

    Témanyitás  Elena al-Khaybar on 2014-09-07, 19:19

    Kecses biccentéssel elfogadom bocsánatkérését, nem mulya, választékosan és megfelelő bókkal körítve tette.
    Viszont elfintorodok, ami annyiban jelenik meg arcomon, hogy kissé felhúzom az orromat. Még egy kardhuszár, aki hősnek akarja hinni magát. Miért akarnak ezek a mai lányok, élükön az unokatestvéreimmel, férfiakat menteni? Igenis a férfiaknak kell megmenteniük a hölgyeket, nem véletlen az elnevezés, mi vagyunk a gyengébbik nem. Még a végén annyi ilyen hóbortos lány lesz, hogy még a végén engem fognak hóbortosnak tartani, amiért nem vívok, nyilazok, lovagolok, sőt semmi egyéb hasonló badarságot nem művelek.
    - Nem, nem kívánom, hogy felcímkézze az ernyőimet, nem hiszem, hogy Immalán az segítene.
    Ráadásul azt sem tudom, hogy gondolja felcímkézni őket, az én műalkotásnak is megfelelő napernyőimet ne tűzködje össze semmivel.
    - Magasrangú hölgy melletti szobalányi álláson nem gondolkodott még ilyen kiváló színérzékkel?
    Nem sokban tart vissza, hogy ezirányban érdeklődjek, most miért tartana vissza a kardozósdi terve. Biztos csak utolsó ötletként juthatott eszébe, ha már egyszer masszőrként is dolgozott. Hm, talán ezt a tudását is kamatoztathatná, olyan jól esne mostanában egy kis kényeztetés, amikor nehezebben indul a reggelem.
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Félúton hazafelé

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-09-07, 14:02

    *Vajon ez most mosoly volt, vagy csak a szája körül rándult egy izom? Mindegy, szexi volt!! Ó de tudja imádni az ilyen kemény férfiakat, egyenruhában. Szívesen rosszalkodna, csak hogy megbüntesse őt egy asztalon, de ez most más lapra tartozik, hiszen várja a kisasszony.*
    - Bocsássa meg, fiatalsága megtévesztett. *Udvariasan válaszol, mivel nem hallott ki Elena hangjából semmi éles felhangot vagy gőgöt, csak büszkeséget, azt pedig szabad. A gondolatát Elena férjezettségi állapotáról megtartja magának.*
    ~ Téged is jó hamar eladtak, kislány. Kíváncsi vagyok, hány éves a férj?~ *Úgy tippeli, legalább tíz-tizenöttel több ténylegesen, de megereszkedett pocakja, őszülő és ritkuló haja miatt húsznál is többnek néz ki. Vagy fiatal és ronda. Astarte legalábbis magából indul ki, mert nem lát más okot rá, miért itt ülne egy ilyen szép feleség egyedül, ahelyett, hogy akadályozná férjét a munkavégzésben az újabb és újabb ágyba csábítással. Már megint ide lyukadtak ki a gondolatai. Lehet el kéne rabolnia ezt a testőrt egy körre, hiánya lehet... Gondolatban vállat von. A kérdés viszont meglepi, és leginkább nem érti, mire akar vele Elena kilyukadni?*
    - Mondhatni, a bíborok a gyengéim. Szeretné talán a kisa...asszony, hogy felcímkézzem az esernyőit vagy színtant oktassak? *Kérdez vissza derűsen, kicsit sem zavartatva magát, hogy nem mondták, hogy ő is kérdezhet. Természetesen nem Elenának gondolná az oktatást, hanem Immalának.*
    ~ Alvilági informátor, zsebtolvaj, s esetenként bedobom nem létező bájaimat is.~ *Vajon kinek a reakciója érne meg több pénzt egy ilyen válasz esetén? Elena döbbenettől szóhoz nem jutó, hápogó feje, vagy a testőrből esetlegesen kitörő nevetés? Ó, de nagy a kísértés...*
    - Mikor mi akad, asszonyom. Ezek.. *Emeli meg a kosárka citromot.*
    - ... olajokhoz és kenőcsökhöz lesz. Egy időben masszőrként dolgoztam egy fürdőházban, s tanulom a szerek elkészítését. *Az önkéntelen, apró vállvonása az, ami jelzi, hogy ez csak kedvtelés most, jelenleg nem az ederthini Fürdőben dolgozik.*
    - De lehet jelentkezem az Erődbe lovagnak, egész jól megy a bajba került gyengébbik nem megmentése. Ideje, hogy az erősebbik nemet is megvédje valaki! *Jelenik meg egy széles mosoly az arcán komolytalan válasza nyomán s egy pillanatra huncut-pimaszul villannak mohazöld szemei a testőrre, aki nem úgy fest, mintha megmentésre szorulna egy több fejjel kisebb nő által. Astarténak nincs foglalkozása, se kitanult szakmája. Munkák vannak, alkalmiak vagy hosszabb-rövidebb ideig tartóak. A fürdőházas melónál is információszerzőként volt oda beépítve. Minden tudását az alkalom szülte, s az utca nevelte, annak sem a jobbik fele.*
    avatar
    Elena al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 61

    Félúton hazafelé

    Témanyitás  Elena al-Khaybar on 2014-09-06, 13:58

    Nahát, mintha egy mosolyt láttam volna az arcán… talán még szemeim is elkerekednek kissé, habár ennek most senki sem tanúja, így nem bánom. Még soha nem láttam a testőröket mosolyogni, igazából talán ez sem volt az kifejezetten, de mivel általában teljes rezzenéstelenséggel szoktak kísérni és ugyanígy fogadják utasításaimat, így azt hittem, valahogy úgy nevelték őket, hogy kiiktatták az arcmimikát irányító akármit is belőlük.
    A lány végre ideér elém és most rá figyelek. Egészen illedelmes, habár a meghajláson még lenne mit csiszolni. Ha adnék rá egy normális, tisztességes ruhát és kiszedné ezeket a valamiket a hajából, egy egyszerűen fésült frizurával egészen… no de ne szaladjunk ennyire előre.
    Ó, kisasszonynak szólít. Kedvesen elmosolyodok, hát igen, még mindig olyan fiatal vagyok, még a múló gyengeség sem von le semmit üde szépségemből. És mégis, már férjnél vagyok. Az elégedettség érzése egészen elönt.
    - Asszony, nem vagyok kisasszony.
    Javítom ki először is, hangomból is kicsendül, mennyire büszke vagyok férjezett mivoltomra. Na és a férjemre is, de ez nem érdekes most.
    - Mondja, minden színhez ennyire ért, mint a rózsaszín árnyalataihoz?
    Hagyok neki időt a válaszra, majd folytatom.
    - Mi a foglalkozása a citromszedésen és a bajbakerült szobalányok mentésén kívül?
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Félúton hazafelé

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-08-30, 10:44

    *Kipillantás Elenára, akinek ha arcára nem is, de tekintetébe van írva a véleménye a szolgálólányról. Kipillant Immalára, aki ugyan úgy néz ki a színekhez menthetetlenül nem ért, de legalább füle van és esze is, hogy felfogja, mit hall, mert hamar sarkon fordul és bizonyosan (hiábavalóan) reménykedik, hogy Elena nem vette észre, s el tud úgy futni a követségre meg vissza a jó ernyővel, hogy nem vették észre. Legfeljebb majd kicsit megdorgálják a lassúságért, de inkább az. Reménykedni szabad. Astarte mosolyogva néz a lány után, lemaradva arról, hogy ismét végigmérik. Nem különösebben számít rá, hiszen mosolya is csak egy hűvös eleganciájú épphogy biccentést kapott válaszként, valószínűleg csak azért, mert az illem megkívánta, s nem súrolja Astarte személye még azt a határt, amikor illem ide vagy oda, de nem járatja le magát az ember lánya azzal, hogy odaköszön neki. S ugyan nyilván hallotta Elena is előbbi mondatát, de válasz nem érkezett, hát Astarte nem zavartatja magát, szedeget még citromot, már egész csinos kosárkányira való lett.*
    ~ Nocsak-nocsak...~ *Húzódik ajka féloldalas kaján mosolyba, mikor a citromfa alacsonyabb ágai és ő maga is árnyékba borulnak, mert egy egyenruhás magas férfi takarja el a napot és szólítja meg a közös nyelven. Ezt használja, ha már előbb Astarte is azon szólalt meg, s még Astarte ajkai is mosolyba húzódnak a férfi akcentusa hallatán. Csak ő közben arra gondol, hogy ez a mélyebb tónusú hang adar ishir pergő nyelvén milyen szexi lehet!*
    - Azt hittem, sétára fog hívni. *Fogalmazza meg úgy, hogy lehetőleg csak a testőr hallja, s ne lehessen eldönteni, hogy a mondat Elenára vonatkozott vagy a testőrre. Na jó, abból a pimaszul kacér pillantásból ki lehet találni, tulajdonképpen kire gondolt. Ha nem reagál a testőr rá, csak marad kőarcú, az se baj, mindig is szerette a kemény férfiakat, de azért nem kell őt odaráncigálni Elenához. Megy ő vidáman mosolyogva a nőre, noha elképzelése sincs, mit akarhat tőle. Biztosan kérdőre vonja, hogy merte megszólítani? Az efféle úrilányokra vallana.*
    - Kisasszony... *Valami régről jött berögződés hatására vonja maga elé kezét kosarastul, s teszi rá kezére másik kézfejét, hogy enyhén - kb. mint ahogy Elena biccentett - meghajoljon felé. Hamvasszőke, gyöngyökkel díszített haja alig libben meg a mozdulatban. Nem szól többet, várja a letolást, s már tervezi is a csípős visszavágást.*
    avatar
    Elena al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 61

    Félúton hazafelé

    Témanyitás  Elena al-Khaybar on 2014-08-29, 15:46

    Ó, az Istennőre! Hogyan lehet így felöltözni? Olyan ízléstelen így mutogatni a lábakat. Ez egészen máshova való. Ha rajtam múlna igenis lenne előírt öltözködés az ifjú hölgyeknek a Fejedelemségben, de a fővárosban különösen! Az időseknek meg pláne! Annyi mindent magukra tudnak aggatni, hogy inkább tűnnek túlzsúfolt ruhafogasnak, semmint nemes hölgynek.
    Ez a lány láthatóan nem a felső körök tagja. Még a habókos Amelia sem ragadtatja magát ilyen öltözékre, habár meglehetősen sokat szaladozik bőrnadrágban. A nagy kalandor! A várost is alig hagyja el. Inkább járna szép ruhákban, már biztos fogott volna magának egy férjet. És azért citromot nem szedne a Parkban, ez biztos.
    Rám mosolyog, de mit vár? Alamizsnát? Annyira azért nem néz ki rászorulónak. Kecses lehelletnyit biccentek fejjemmel, azután elfordulok, nehogy mégis kiderüljön, hogy aranyat akar. Nincs is nálam, Immala hordozza, most pedig magával vitte.
    A különös mondatra mégiscsak felkapom a fejemet. Tényleg kis híja van, hogy kezembe temessem az arcomat. Korallrózsaszín! Miért kell szenvednem ezzel a lánnyal? Ellenben a másik… már messziről pontosan és jól meghatározta a színét.
    Pillantásommal újra végigmérem, vagyis most mérem csak végig, az imént a nadrág látvány több is mint elég volt. Közelebb intem kimondhatatlan nevű testőrömet és utasításba adom, hogy kísérje elém a citrom-szüretelő lányt. Nem fogok átüvöltözni a fél Parkon, megvárom, míg idekíséri.
    Persze nagyon ágálltam a testőrök ellen, de be kell látnom, igaza volt Rhaj-nak. Olyan sok mindenre alkalmasak, sokkal könnyebb az életem, mióta kísérnek mindenhova. Az akcentusukat megszokni ugyan nem lehet, de legalább már nem nevetem el magam, amikor megszólítanak. Nem figyeltem, hogyan közelítette meg a lányt, de ahogy nézem épp most adhatja elő kívánságomat, miszerint beszédem lenne vele. Vajon mennyit ért meg az akcentus miatt a lány? A határozottsággal biztosan nem lesz gondja, ha nem érti, majd karon fogja és idehozza elém. Komolyan, néha királynőnek érzem magam. Kár, hogy sehol sincs királyság, így bajosan tudnék akárholis királynő lenni. Mondjuk így talán jobb is, büntetlenül érezhetem magam királynőnek, nem fognak sehol se felségsértésért lecsukni. Vagy indítványozni kellene, hogy Adar Ishir ederthini követséget vezető neje kapja meg ezt a titulust. Természetesen csak miután Rhaj átvette a tisztséget, az anyósom nem az a királynői kategória.
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Félúton hazafelé

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2014-08-24, 19:31

    *Citromfák környékéről halk neszezés hallatszik csak, az is valamivel messzebbről, még ha beszéd- és hallótávolságban is, de nem olyan közel, hogy Elena úgy érezhesse, füle mellett szakítják le a citromokat. Mert igen, valaki éppen szüretel, s hallani lehet egy-egy gyümölcsöt tartó vékony szár apró roppanását ahogy elválik az ágtól, vagy levél susogását, de ilyesmit mondjuk a madarak is okoznak, nem minden hangért ő a felelős. Ha felé is pillant Elena - még ha rosszallóan is - s ha elkapja e tekintetet Astarte, akkor kedvesen és vidáman odamosolyog, majd folytatja a szüretet. Tengerzöld vászonnadrágja hossza combja közepét sem éri el, de addig is hűen követi lábát és simul formás fenekére. Lábán saru, felsőtestén pedig fehér ujjatlan top és egy kockás ing begombolatlanul, aminek szárait alig valaminek nevezhető mellei alatt kötött meg csomóra. Hamvasszőke hajában kb. két tucat színesre festett fagyöngy fűzve, arcát pedig smink helyett szeplők ékesítik.
    Sétálgat ide-oda, mert 165 centis magasságából adódóan nem sok magasan lévő citromot ér el, hogy a tipikus dombtavi fonású kis kosárkába tegye. Megkerüli a testőrt is, aki ha arca nem csúnya, akkor biztosan kap egy kitüntető végigmérést, főleg mikor hátulról kerüli meg. A kor nem számít, ám az egyenruha, az annál inkább. Imádja. Ugyanakkor azt is megállapítja, hogy ismeri ezt a fajta egyenruhát, kicsit melegebb éghajlatra tervezett változatát mintha látta volna otthon. Ekkor be is ugrik neki, melyik itteni rezidenciához tartozhatnak, ám figyelmét megragadja az időközben visszatérő Immala, ahogy befordul a Parkban az erre vezető úton a napernyővel.*
    - A kisasszonynak milyen sok napernyője lehet! Ám megértem, szép ez a korall-rózsaszín, remekül áll a bőréhez! *Szólal meg Astarte fennhangon, bizonyosan hallja Elena, a megszólított, s Astarte túloldalán a feléjük igyekvő Immala is, a nem éppen lazacszínű ernyővel. Mondjuk legalább nem is a sötét-rózsaszínt hozta, hanem egy harmadik színt. Reméli, a szolgálólány is veszi a lapot és hamar visszafordul a megfelelő ernyőért, csak erre jobb ötletet nem talált Astarte, mint megszólítani kedvesen a kisasszonyt. Az más kérdés, hogy nem lett neki bemutatva, hogy ilyent tegyen, ráadásul a címet se találja el, de hát semmi sem tökéletes. A szolgálólánynak meg miért segít? Éppen jobb lábbal kelt ma Astarte, szépen süt a nap, és szép érettek ezek a citromok, úgyhogy ma jó napja van, s ilyenkor kedvesebb.*
    avatar
    Elena al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 61

    Félúton hazafelé

    Témanyitás  Elena al-Khaybar on 2014-08-24, 16:35

    - Menj haza Immala és hozd ide nekem a lazacrózsaszín napernyőmet. A lazacrózsaszínt a fehér virágdíszekkel és ne sötétrózsaszínt, megértetted? Na, akkor gyerünk, siess! Nem akarok leégni!
    Megállom, hogy az arcomat a kezembe temessem. Előre látom, hogy nem a jót fogja hozni. Egyszerűen nincs érzéke a finom különbségekhez. Sőt, néha meggyőződésem, hogy a színekkel sincs tisztában. Tényleg jobb lenne neki a konyhában, ahhoz nem kell ismernie a színeket, hogy a répát megismerje… habár még akkor is meglenne az esélye, hogy összekeverje a fehérrépával, de tán csak nem a színük alapján különbözteti meg őket. Nem értem, miért nem vehetek fel másik szobalányt, az biztosan nem igaz, hogy nincs jelentkező. Most csak azért mert eddig egyik sem dolgozott megfelelően és ezért útilaput kötöttem a talpára, az nehogy az én hibám legyen.
    Kényelmesen hátradőlök a hűvösben, és mélyeket lélegzek. Nem érdekel, ha meglátja valaki, hogy épp nem húzom ki magam, nem érdekel. Egyébként se vannak sokan, és két oldalról takarnak is a citromfák. Kellemes az illatuk, máris jobban vagyok, szinte már alig kavarog a gyomrom. Biztos a hőség az oka, ki gondolta volna, hogy a reggeli borongós idő után ilyen hőség kerekedik. Mondjuk akkor se maradtam volna otthon, Elsánál vizitelni olyan, mintha egyszerre mindenkit meglátogatnék, akit érdemes. Mindig tudja az összes pletykát, amit érdemes tudni.
    A testőröm tartja a tíz lépés távolságot, Immala se tért még vissza, élvezem a csöndet.
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Re: Park

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2013-09-22, 16:40

    - Ó, hát mégsem lennétek az az önzetlen szervezet?! Aztán csak vigyázz, sok a kapzsi ember, könnyen lehet a ló túloldalára esni, s elkezdeni védelmi pénzt szedni és máris a rossz oldalon találjátok magatokat. *Látott már ilyen próbálkozást, amelyik csúfos kudarccal ért véget. Pedig az ő keze benne sem volt, de tényleg!*
    - Azzal viszont egyetértek, hogy alvilággal alvilágiként kell harcolni, a saját fegyverével. De már megbocsáss, azt mondtad, neked ez nem kenyered s sosem volt az, akkor hogy is lesz ez? *Érdeklődik még, nem árthat feltérképezni e téren sem a fiút, nem tudja, mennyire hajlandó gonosznak lenni, csak hogy a gonoszakkal szembeszálljon, mint amilyen Astarte is. Márpedig félelf lány még könnyű falat.*
    - Már kezdtem attól félni, hogy elfelejtetted! *Kuncog, s elfogadja a segítséget, majd biccent a fejével oldalra, hogy merre haladjanak tovább. Egy (neki) derékig érő kő mellvéd keresztezi útjukat, s haladni kéne jobbra vagy öt métert, hogy ki lehessen kerülni, s a rendes úton haladni, de Astarte inkább toronyiránt halad, s átlendül a kőkorlát felett, s hátrasandít, követi-e, jön-e vele a fiú.*
    - Mindjárt ott leszünk, itt van a Park mellett. Melyik medencét válasszuk szerinted? Egyik bentit vagy valamelyik külsőt? *Itt is, ott is vannak szépen elszeparált részek, ha az lenne a vágy, legfeljebb ők arra a részre mennek, amelyik az ő erszényüknek való, s nem arra, amelyik az úri, gazdag rétegnek van fenntartva. A díszítés egyszerűbb lesz, de rendezett és tiszta a hely, hisz a köznép véleménye éppúgy számít.*
    - Itt is vagyunk! *Két kis csobogó jelöli a kövezett út kezdetét, amely bevezet a főépülethez, s körbe sövények és díszes kőkerítés takarja el a belátást, hogy a bent lévők zavartalanul fürdőzhessenek. A kőkerítések fölé magasan kinyúlnak árnyat adó pálmafák.*
    avatar
    Gerard Dareln

    IC hozzászólások száma : 44

    Re: Park

    Témanyitás  Gerard Dareln on 2013-09-18, 04:47

    -Az alvilágot fogja is! Meglepetés szerű rajtaütések, csapdák, félrevezető téves információk. Rengeted módja van az ellenintézkedéseknek. Ráadásul a bezsebelt pénz is hozzánk kerülne, amelynek egy részét vissza szolgáltatnánk a rászorulóknak, egy része meg segíteni a fennmaradásunk. Sokrétűek lennének a módszereink, lényeg a hatékonyság. Az alvilággal, alvilági módszerekkel lehet a leghatékonyabban felvenni a kesztyűt. S ha jó hírünk kelne, az pedig talán egy ideig védene a városőrséggel szemben.
    *Magyarázza részletesebben terveit, hiszen már konkrét elképzelései vannak, kitérve minden apróságra, ami már csupán a megvalósításra vár. Örül neki hogy Allinza érdeklődését mutatja Gerard ötlete iránt, s egyre fokozó érdeklődése kíváncsivá teszi a férfit.*
    -Tudom én hogy nem mindenkire igaz, ezért is fontos a pontos információ szerzés. Jól gondoltad, munkáim során az emberektől sok mindent hallani.
    *Helyesli a lány gondolatait, ám úgy érzi itt megérett a téma vesézése, s inkább élvezniük kellene a nap hátralévő részét.*
    -Ha gondolod, még a későbbiekben visszatérhetünk erre a témára, örülök neki hogy érdekel. De most inkább behajtanám azt a fürdős masszírozós ígéretet amit ide úton említettél. Nagyon csábítóan hangzott az az ajánlat.
    *Kacsint rá mosolyogva a mellette elterülő lányra, és ha beleegyezik, segít felhúzni őt a földről hogy együtt nekivághassanak a Park többi része, majd pedig a fürdő felé.*
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Re: Park

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2013-09-16, 12:32

    - Azóta játék az élet? *Kérdezi mosolyogva, bár inkább csak amolyan költői kérdés.*
    - Semmi gond. *Könnyed mosollyal nyugtatja Gerardot, hogy nem probléma, hogy elbambult, eleget látott már Astarte a világból, hogy lássa, miféle elmerengés volt ez. Hagyta egy kicsit ebben a másikat, mielőtt megszólalt volna, nehogy túlságosan elmerüljön a kellemetlen emlékekben.*
    - Pontosan miképp gondoltad ezt, miként lépne fel ez a társaság, milyen eszközökkel, amit az itteni városi őrség nem tud? Tudod, új vagyok még a városban, nem tudom, miként működnek itt a dolgok. ~ Ellenben nagyon is érdekelnek az információk a városi őrség működéséről.~ *Arra pedig elismerően bólint, hogy tanult fegyverforgatást is a fiú. Úgy tűnik, több van benne, mint ami elsőre látszik, s azok a kar- s vállizmok nemcsak az ácsmunkától olyan szép vonalúak. Na meg ezek a tervek... Jobb lesz odafigyelni Gerardra, okozhat meglepetéseket.*
    - Ó, hát az alvilágot biztos érdekelné! *Jegyzi meg kajánul, s őszintén, de aztán komolyabban folytatja.*
    - Engem érdekel. És esetleg ahol az ácsmunkákat végzed, ott tudnál ismeretséget kialakítani. Vagy figyelni a hírekre, pletykákra, kivel esett meg valami kár az alvilág révén? Az ilyenek biztosan kaphatóak lesznek az ötletedre. Csak aztán vigyázz magadra, nem minden bűnözőre igaz, hogy rosszarcú. *Mondja ő a csinos pofijával, vidáman villanó zöld szemeivel, akinek legnagyobb bűnként legfeljebb a lustaságot, cserfességet és a pimaszságot lehet felírni ránézésre, pedig...*
    avatar
    Gerard Dareln

    IC hozzászólások száma : 44

    Re: Park

    Témanyitás  Gerard Dareln on 2013-09-13, 01:26

    -Ő nem szerette ha játèkkal töltöttem az idõt. Kifejezetten ellenezte... sajnos így barátom sem volt sok... Ez viszont megváltozott, mikor a saját utamra tèrtem...
    *Nem szìvesen gondol vissza, arra a vères pirkadatra mikor elvesztette családját. Èdesapját, èdesanyját, és nõvèrèt. Egy fosztogató banda gyújtotta álmukba, rájuk a házukat. A tûz elõl sikerült megmenekülniük, ám odakint várták õket.., és onnan viszont már zajlottak az esemènyek...*
    * Hosszan mereng borús emlèkei közt, csupán Allinza szavai tèrítik ismèt èszhez.*
    - Jajj, bocsánat. Elbambultam.. Igazából pont a törvènyek miatt nem lehetnek elèg hatèkonyak a városõrök. A bûnözõk sokszor megtalálják az olyan kiskapukat, melyek miatt az õrsèg nem tehet semmit, ellenben a jóhírüket tennèk kockára.Ez persze csak az én véleményem.
    Amit èn elkèpzeltem, egy semleges társaság lenne, ami persze jelentheti azt is hogy könnyen válhatna a városõrök cèlpontjává. De mègis a jó oldalon mûködnènk. Sajnos erõszakot ojkor kènytelen az ember erõszakkal eloltani. A kèrdèsedre a válasz pedig: Igen èn is rèszt vennèk benne. Eddigi vándorlásaim során sokmindent tanultam fegyverforgatás terèn.. Nem lenne akadály.
    *Emlèkei ismèt fel-fel törnek belõle, s visszarepítik õt hosszú èvekkel ezelõttre. Zatar y` Ilasto. Egy veterán orgyilkos volt ki felkaparta õt az utca porából, s tanította. 7 hosszú èven keresztül, míg nem egyszerûen csak eltûnt. Azóta is magára utalva èli az èletèt. Ideköltözött Ederthinbe, hogy új èletet kezdhessen, de titkon bízik mèg benne hogy találkozhat mesterèvel.*
    -De sajnos kevés még az ismerettségem efféle tervekhez. S azt sem tudom hogy lenne-e olyan a városba kit érdekelne az ötletem...

      Pontos idő: 2017-07-21, 08:41