Üdvözlünk!

Éppen időben érkeztél Vándor!

Háború közeleg és elkél minden tenni vágyó erős kéz, forgasson akár fegyvert, vagy használja a mágia hatalmát.
Ne aggódj, ha nem állsz még készen, hőssé formálnak majd a kalandok.
Fedezd fel a világot, kelj útra, kalandozz sivatagon, kietlen tájakon, havas hegyek legmélyén, dögletes mocsáron és a mindig veszélyt rejtő tengereken át. Küzdj ádáz szörnyekkel, élj nemesi életet, vívd ki a hősnek járó tiszteletet, vagy rejtőzz árnyak közé és vedd el azt, ami neked jár!
Gyűjts hát magad köré szövetségeseket és formáld saját belátásod szerint a változó világot!

Az oldal alapítása:
2012.10.01.

Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Kaland

Fejedelmi játszma című kalandban a reagkör határideje:
04.09. 21:00

Latest topics

Ederthin várostérkép

A dombtavi időszámítás szerint jelenleg 616-ot írunk.

Ki van itt?

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (12 fő) 2016-10-11, 18:26-kor volt itt.

Statistics

Jelenleg összesen 3473 hozzászólás olvasható. in 143 subjects

Összesen 55 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Shycor N'ylwenn

Szerzői Jogok

Az oldalon található egyedi alkotások az alkotó(k) tulajdonát képezik!
A Világleírás és a helyszínek, helyszínek leírásai az oldal készítőinek szellemi terméke, így a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel szabadon.

    Kikötő

    Share
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Kikötő

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2017-02-17, 17:34

    Gonnir és Kath

    - Ó, tehát a sárkány még hátra van? Máris hozom a kardomat! - Mosolyog lelkesen, mint aki tényleg kész megküzdeni egy sárkánnyal - bár élőben még sosem látott olyant, csak egy hegyi sárkánynak a koponyáját - Gonnirral vállt vállnak vetve. Sokkal jobban hangzik, mint csak pihegve kivárni, hogy megmentsék a sárkánytól. Arra csak mosolyogva bólogat - illik vagy sem -, hogy igen, ő máris az utolsó oldalra lapozna, de hát ezt nem lehet a szemére vetni. Nagyon kíváncsi, hogy vajon ez a történet boldog véget fog-e érni, de ugyanezért aggódva is lapozna arra az utolsó oldalra.
    - Egy kertészeti könyv?! - Nem tudja megállni, hogy halkan fel ne kacagjon, hiszen tényleg annyira nevetségesen bagatel dolog, és mégis mekkora zűrzavar keveredett belőle! Tényleg már-már regénybe illik!
    - Kénytelen vagyok, ha már nem nézhettem meg az utolsó oldalt! - Viccelődik vissza, mintha tényleg a válaszoktól függetlenül már döntött volna. Az az igazság, hogy valahol így is van, elképzelni sem tudja, mit kellene Gonnirnak mondania ahhoz, hogy ez ne így legyen, na de azért kicsit kétértelműen fogalmaz, mert nem száz százalék még, hogy a döntése a válaszoktól függetlenül kedvező. Csak kilencvenkilenc.
    - Jobban is illik Önhöz. - Nyugtázza a nevet, vagyis a férfi kilétét. Ő sem fog nemesi levelet kérni. Az apja már lehet, de Kathleen maga nem ragaszkodik hozzá, hogy nemes legyen a férfi.
    - A kérdés jó, de majd kitalálunk valamit. Csak ne együtt érkezzenek a Navarro-szülőkkel... - Azért az kicsit kínos lenne, egyszerre elmondani a kinézett jegyes-jelölt halálát és bemutatni az újat. De bízik benne, hogy a szülei is éppúgy vele örülnek majd és el tudják simítani az ügyet botrány nélkül. Figyelmesen néz Gonnirra, mikor azt mondja, hogy csak egyet kér, és várja mi lenne az. A válasz meglepi, de kimondhatatlanul jól is esik neki, nem különben a folytatás, amibe megint elkezd pirulni. Épp a válaszon agyalna, mit is mondhatna erre, mire arra eszmél, hogy Gonnir közelebb hajol hozzá. Mit közelebb, egészen közel és ajkát a sajátjain érezheti. Egy pillanatra elkerekednek a szemei, majd elmosolyodik és lehunyja arra a röpke pár pillanatra a szemét, míg az ajkára hintett csók tart. Gonnir bizonnyal hamar rájön, ha eddig nem sejtette volna, hogy az első csókot lopja el a kisasszonytól a szívével együtt. Mikor Kathleen kinyitja újra szemeit ajkaik elválásakor, nagyjából úgy nézhet a férfira, mint éhes macska a gazdájára. Pár - roppant heves - szívdobbanásnyi időre zavartan oldalra tekint, az illemtan valahogy nem ír erről semmit, ilyenkor mi volna a helyénvaló viselkedés, így csak azt tudja, hogy kiáltani tudna örömében, a szívét lassan a fűző sem fogja odabenn tartani és ajkai égnek a csók nyomától. Valamiért arra jut, hogy a tüzet tűzzel lehet a legjobban oltani, így hamar lábujjhegyre áll, átkarolja Gonnirt a nyakánál és ha még mindig nem ellenkezne a férfi, akkor most Kathleen-en lesz a sor, hogy csókot lopjon és jó tanítványként hamar belejöjjön ennek a fondorlataiba.

    //Köszönöm a játékot ^^//
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Re: Kikötő

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2017-02-17, 17:28

    A hajó-fiaskó

    - Feltételezem, teljesen véletlenül nem szél-mágus? Két napon belül oda kell érnem a szigetre, vagy várhatok tíz évet! - Érdeklődik, egyrészt hogy felmérje, mit tudhat a törpe, másrészt reméli a szél és a szerencse kitart majd velük, különben evezhetnek, amihez neki speciel semmi kedve nincs. Sosem szerette a túl erős fizikai munkát.
    - Ágy tekintetében sosem voltam finnyás, na meg a kényszer nagy úr, aludtam már földön gyökér-párnán. De legyen ahogy kívánja. - Nem akarja szem elől téveszteni a törpét, mert akár Grottocelloban, akár Aleavillában kötnek ki, azzal Astarte már közelebb lesz a céljához, de még nem lesz ott. Ugyan nem tűnik simlisnek a törpe, de hát Astarte-t is sokan gondolták már ártatlan kis szöszinek.
    - Családi foglalkozás? Mármint innen a vizek és halászat szeretete? Enni? Nem, köszönöm, inkább ha van valami itala... pláne erős, annak jobban örülne most a gyomrom. - Na mondjuk arról tapasztalata nincs, hogy kezdődő tengeri betegségre az alkohol jó hatással van-e, de rengeteg hajós erősen alkoholista, szóval valamire biztos jó. Annak meg senki sem járt még utána, hogy ezzel a tengeribetegségüket kezelik vagy csak jobban szeretik a frissen facsart gyümölcslénél.

    //Szerintem átköltözhetünk ide : )//
    avatar
    Harlon

    IC hozzászólások száma : 9

    Re: Kikötő

    Témanyitás  Harlon on 2017-02-14, 18:31

    A hajó a maga nem túl gyors tempójában ugyan, de mondhatni szeli a habokat. A kis halászbárka elhagyva a kikötőt, kijut a nyílt tengerre. A mi Harlink arcán mosoly jelenik meg, hiszen újra vízen van. Ő nem szeret igazán a szárazföldön lenni, főleg hosszabb időn keresztül. A szél is dagasztja a vitorlát, a haladás folyamatos. 
    -Nos, kedves Alana. Ha jó a szelünk és folyamatosan haladunk akkor két nap, kedvezőtlenebb szélnél három nap. Arra készüljön, hogy Grottocelloban vagy Alaevillában megfogunk állni. Pihenni is kell. Gondolom nem a bárkán szeretne majd este aludni függőágyon, hanem valami fogadóban és rendes ágyban.-magyarázza, majd válaszol a másik kérdésre is.-Általában addig vagyok egy adott helyen amíg jó fogásom van, vagy ha kevés halász van a vizeken. Bár én elsősorban folyami halász vagyok, de azért vagyok tengeren is eleget. Mondja csak evett már? Nem éhes?-kérdezi a lányt. Amennyiben a nő kérne enni, akkor kihozna valami finomságot. ha nem kérne akkor is kihozna, mert bizony a mi törpénk éhes. Ő pedig akkor elégedett és boldog ha tele a bendő, na meg persze ha van elég rum és sör.
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Re: Kikötő

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2017-02-14, 17:46

    A hajó-fiaskó

    Némileg kétkedve nézi még a hajót, rosszallóan csóválja picit a fejét Harlon-t hallgatva, hogy ha pénzt kívánna kérni a fuvarért, akkor lejjebb tudja tornászni az árat Astarte. Azon viszont ő is meglepődik, hogy még ma fuvart kapott, és hogy még árat sem mondtak. Ez most vagy nagyon tuti, vagy nagyon nem, de mindenesetre nem ő lesz az, aki szóba hozza az ár kérdését.
    - Örvendek, Harli. Kösz a fuvart! Alana vagyok, de sokan csak A-nak hívnak. - Mutatkozik be ő is, szokása szerint a-betűs nevet adva meg, és szokása szerint nem az igazit. Könnyed, ruganyos mozgással szökken fel a hajóra és figyeli, hogy mit ténykedik a törpe. Nem segít, leginkább azért, mert azt se tudná, mihez nyúljon, mi micsoda, a végén még tönkretesz valamit és akkor fuccs az utazásnak! A törpe viszont úgy tűnik, tényleg érti a dolgát.
    - Pompás! - Próbál őszintének látszó mosolyt varázsolni az arcára, mert amúgy annak tényleg örül, hogy elindultak, de az imbolygás a vizen, na azt nem neki találták ki.
    - Mennyi idő, míg odaérünk? - Érdeklődik és Harli-ra néz, mint a legfixebbnek tűnő pontra. A szigetet is próbálta megkeresni előtte tekintete, de az innen még nem látható, bármennyire is szeretné Astarte.
    - Vándorhalászként.... gondolom nem régóta él Ederthinben. Mennyi ideig időzik egy helyen? - Kezdeményez beszélgetést az út idejére, és próbál nem minden sötétebbnek tűnő bárányfelhőbe végzetes viharfelhőt képzelni.
    avatar
    Harlon

    IC hozzászólások száma : 9

    Re: Kikötő

    Témanyitás  Harlon on 2017-02-12, 21:38

    -Ez a hajó járt már Awinziától messzebb is. Élt már meg több vihart is, ha nem így lenne én sem állnék itt Ön előtt. Szóval odaszeretne utazni. Részemről nincsen akadálya kisasszony. Még ma szeretne indulni? Hmm...-gondolkodik törpikénk erősen, vakarja is a fejét-..nos legyen hát. Várjon míg elrendezkedek, hosszú utunk lesz. Addig várjon kérem némi türelemmel. A nevem Harlon, egyszerű vándorhalász vagyok. De szólítson csak nyugodtan Harlinak.-mondja neki, majd mutatkozik is be. Ezt követően hamar neki is áll rendezkedni a hajóján. A halászhálókat a fedélzeten megfelelően összehajtja, hogy a fedélzeten ne foglaljon sok helyet. Pár hordót is odébb tesz. A vitorla köteleket megigazítja. A lány láthatja, hogy a törpe nem teketóriázik sokat, sürög-forog ahogyan csak tud. Tudni illik, hogy a mi Harlink, alkalomadtán bizony révészkedni is szokott, főleg akkor ha olyan vizeken van ahol kevés a hal. Mikor a dolgaival végzett a nőnek int, hogy ráléphet a fedélzetre. Mihelyt a lány a fedélzeten lenne, a kötelet kioldja, majd az egyik evezővel meglöki a hajót. Pár evezés és a hajó a vízen van, ezután a vitorlát leengedi. A szél ugyan nem annyira jó, de azért viszi a hajót előre.
    -Kisasszony, ezennel elindulunk. -mondja neki miközben a kormánylapátot fogva irányítja a bárkáját. Közben elgondolkodik, hogy vajon ki lehet ez az ifjú csinos hölgy.
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Re: Kikötő

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2017-02-12, 21:09

    A hajó-fiaskó

    Nehéz lenne eldönteni, min lepődik meg jobban: a látványon vagy a hallottakon. Mikor is volt, hogy utoljára kisasszonynak vagy hölgynek szólították? Pláne különösebb gúny nélkül? Gyorsan uralkodik a vonásain, ne vigyorodjon el. Na de a látvány: tudja, hogy a törpék is szoktak hajózni, egész ügyesek is benne minden pletyka ellenére, hogy a föld mélyén szeretnek csak lenni, de attól még Astarte a legkevésbé sem számított egy törpére. Ez amúgy felvet némi problémát, mert az már korántsem pletyka, hogy jobb nem felbosszantani egy törpét. Nagyon reméli, hogy több törpét nem rejt az a bizonyos emlegetett nagy rakománytér. Ideje előkészíteni a taktika-váltást.
    - Hosszabb úton? Nem hiszem, hogy Awinziáig kibírná, pláne ha jön a vihar... - Méregeti még kicsit a hajót kétkedően ravaszul csillanó mocsárzöldszín szemeivel, mintha valami finnyás vevő lenne és most ezzel akarná az alku-pozícióját megalapozni. A halszagot érzi, de erre viszont nem finnyás. Akit az utca nevel fel, az a szagokra ne legyen túl érzékeny. Zsebre vágja a kezeit alakjára simuló nadrágjában, rövid szárú csizmái a mólón vannak, nem a hajó oldalát tapodják már, egyszerű fehér ing és szőrméből álló szürke mellény adja az öltözetét. Ez utóbbi nevezhető a legnőiesebb darabnak, már ha ez annak számít egyáltalán.
    - Kihajózik még ma?
    avatar
    Harlon

    IC hozzászólások száma : 9

    Re: Kikötő

    Témanyitás  Harlon on 2017-02-12, 20:49

    Törpénk éppen a kabinjában nyugodtan fekszik a függőágyán, hanyatt fekve a mennyezetet bámulja.~Hmm..milyen finom volt ez a sült hal, utána pedig jó volt leöblíteni a rummal. Yo-ho-ho~gondolja magában nagyokat mosolyogva, hiszen szereti ha tele van a pocakja. No persze a mi törpénk, halon kívül igazán mást nem eszik, de hát ez jut egy halásznak. Nagyokat ásít és elégedetten hintáztatja magát a függőágyon, lábait hetykén lógatva. Elégedett hiszen ezen a napon jó fogása volt, sok halat el is tudott adni, így bevétele is volt. Ami persze rumra is ment, mire másra. Hogy jobban tudjon szundítani, úgy dönt, hogy iszik még egy pohárka rumot. Ágyából kikelve, odabattyog a rumos hordóhoz, majd csapolja is a rumot magának, ám a kabin ablakból egy alakot vél felfedezni, bár nem látja jól. Valamint azt is hallja, hogy nem éppen a legszebb jelzőkkel illeti az a bizonyos személy a kedvenc hajóját. Szemöldökét felvonva nyitja a kabin ajtaját, majd megpillantja az előtte álló hölgyet.
    - Ez a bárka nem rozoga, kisasszony. Ez egy erős halászbárka, nagy rakományt elbír, akár hosszabb úton is. -a lány is érezheti a halszagot- Miben segíthetek ifjú hölgy?-
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Re: Kikötő

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2017-02-12, 20:33

    A hajó-fiaskó

    - Hééé! Bunkó paraszt! - Méltatlankodva kiabálja vissza a hajótulajnak vagy akárkinek, de mindenesetre annak, aki cseppet sem kedves módon mint macskát a grabancánál ragadta meg és penderítette le a hajójáról, hogy Astarte fenékkel tompította az érkezést a kikötő mólóján. Sajgó formás tompora azt mondatja most vele, hogy bár inkább a vízbe dobták volna, még ha Ederthin kikötőjében a víz ebben a hónapban nem éppen fürdésre alkalmas, ha nem akar ez ember és elf lánya egy tüdőgyulladással gazdagodni.
    Akárhogy is, ez már a harmadik hajó a héten, amiről levágják, és igencsak bosszantó népnek találja a hajósokat, amiért nem szeretik a potyautasokat. Pedig ez utóbbinak felajánlott pár szem ezüstöt is. Van neki aranya is, de hát azt nem egy utazásra akarja költeni, amit megúszhatna ingyen is! De ma bosszús tekintettel nézheti végig megint, hogy az utolsó hajó, ami a szigetére megy, elhagyja a kikötőt vitorlát bontva.
    - Francba vele, megint várhatok három napot, mire megy a következő... - Tehetetlen dühében dobbant egyet a lábával, hogy a móló fapadlóján vezesse le a feszültségét meglehetősen sovány sikerrel. Valami más módszer kell, mert lassan kifut az időből és ugyan fél-elf, éppenséggel a szerencsésebbik fajtából, lenne ideje várni vagy tíz évet a következő kedvező időre, de ő ennél sokkal türelmetlenebb fajta. Na meg a vereségbe sem hajlandó beletörődni, így lázasan jár az agya, miként lehetne oda eljutni. Ha a nagy hajók, amelyek menetrendszerint járnak oda nem viszik el, kell egy saját. Hát... kalóz még sosem volt, hogy elkössön egy hajót. Meg vezetni sem vezetett soha egyet sem, de valahol mindent el kell kezdeni nem? Így ezt szem előtt tartva tekintete olyan hajót keres, ami nem túl nagy, azaz ideális célpont.
    - Hahó! Nem süllyed el ez a rozoga lélekvesztő?! - Lökködi meg egyik lábával kicsit a hajó szélét. Valószínűleg túl nagy kilengést ezzel nem fog kelteni, de talán elegendő, hogy felhívja a kiszemelt hajón ténykedő (Harlon) figyelmét magára, hogy felmérhesse őt: mennyire lenne nehéz ellenfél?
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Kikötő

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2017-02-02, 21:54


    Kath&Gonnir



     

    - Jól hangzik kisasszony, de én valóban úgy hittem, az lesz a vége. Olyan fogadalmakat tettem, hogy sosem szándékozom többször szerelembe esni. Elegem volt a kalandokból, a bárókisasszonyokból, és a sárkányokból is. Ám úgy tűnik, feleslegesen hadakozom, mind megtalál, kivéve hogy ön nem egy báró lánya. – Rázza a fejét, kezd végre boldogabb mosolyt ölteni. Amíg az utóbbi idők reménytelensége végigkísérte útjain, s reménykedni kezdett amikor megpillantotta a szépséget, most aztán kezdi sejteni, hogy kicsoda is valójában. Talán egy győztes?!
    - Oh nem, de úgy látom, a hölgy nagyon csapong, és máris a kalandregény utolsó oldalát kívánja elolvasni. Egyem a lelkét. Nem, nem volt varázstükör. Hogy is létezhetne bármi ilyen, ami valóra vált mindent? Akkor nem volnának szomorú emberek. Se magányosak. Valójában egy kertész kézikönyv volt, amelyet egy kertész vitt el attól a bárótól, akinek az apám megmentette az életét. Azon az éjszakán leégett a kastély, bár a kertésznek nem volt hozzá köze, puszta véletlen, ám a leltárnál csupán egy feljegyzést találtak egy különös tárgyról, s ebből következtettek egy legendás tárgyra, amely valójában ez a könyv volt, amelynek az első oldalán szereplő versike utalt egy varázslatos tükörre.  – Foglalja össze, hogy legalább Kath képben legyen, és ezt is megbeszélhessék, hogy dalnokunk a kalandos és romantikus lelkülete folytán állandóan pofára esik, mert nem tud a világ csúf-kegyetlen mivoltával azonosulni, és olyan dolgok történnek vele, amelyből nem tud már jól kijönni.
    - Miért érzem úgy, hogy Ön már a kérdések kimenetelétől függetlenül előre is döntött? – Viccelődik, pedig tudja, hogy nem szabad visszaélni a lány érzéseivel. Egyértelmű, hogy a vonzalom kölcsönös, de mégsem akarja, hogy Kath úgy érezze, hogy további, jövőbeni dolgok megváltoztathatják az amúgy harmónikus összképet.
    - Nem fogom. Gonnir vagyok.  – Azért grófi nemesi levelet nem fog lobogtatni, de ha véletlenül egyszer úgy alakulna, hogy Kath mégis az ő felesége lesz, akkor vele tarthat az amúgy elszegényedett, szepp napokat is látott uradalomba. Az apja halott, a bányák kiürültek. Közeli jótevők támogatására nem is számíthat. Pénze vagy komoly háttere nincsen, de hát ő egy ilyen hős, hogy ezek nélkül is boldogul.
    - Bármennyire is romantikusnak tetszik a lányszöktetés, valahogy az volna inkább rendben, ha hivatalosan tehetnénk ezt meg a jövőben. A kérdés csupán annyi, hogy hogyan tálalható mindez a kedves szülei felé. – Nyel egyet, ahogyan a lány az arcához emeli a saját kezét. Őszintén belesimulna, de vajon illő olyat férfiemberként. Az ajkak beharapása már egyértelműen valamiféle jelzés arra, hogy bármi is történt a múltban, nem rontott el teljesen mindent. – Önt csak egyre kérem. Sose változzon meg. Bolond aki nem szeret azonnal Önbe.. feltétlelek nélkül. – Mosolyodik el, kész felvállalni az érzéseit. Azért szedte le végül a borostát, hogy így várja az ítéletet, végülis a hóhér előtt is szokás az ilyesmi. Nem rezzen meg a simítástól, ám már tudja, nem kell késlekednie. A hűvös érintés a szívéig hatol, s tudja, hogy ha Natalie-t gondolta az igazinak, akkor Kath még igazibb. Előrehajol, hogy csókra váltsa ezen elképzeléseit, s a lány édes ajkára hajtja a sajátját. Pusztán egyetlen lassú, évődő ajakpuszi ez, félig nyitott szemmel.

    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Kikötő

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2017-01-28, 15:24

    Gonnir és Kath

    Félbeszakítaná a férfit, hiszen ő nem kívánta tőle, hogy tépje fel újból a régi sebeket még jobban, csak megjegyezte Kathleen, hogy micsoda édesanya az ilyen, mint amilyen Elena is volt. Persze csak a történet egyik felét ismeri, talán az anya tényleg nem akart rosszat, mert minden szülő, ő is elfogult a saját gyermekét illetően... Mint ahogy nem tudhatja, hogy a történet tényleg igaz-e, de látva Gonnir előbbi meg pár nappal ezelőtti kézszorítását, azt mindenképp el kell ismernie, hogy valami komoly sérelem érte őt, fájó pont ez. Végül mégsem szakítja félbe, nem is illő, és a végén csak bólint egyet tekintetével üzenve, hogy köszöni, hogy elmondta mindezt.
    - Nem, nem értett félre, valóban ezt kértem, mindkettőnk érdekében. Még ha fájt is az igazság, amit megtudtam, nem éreztem szükségét annak, hogy haraggal vájunk el, pláne hogy nyilvánosan megszégyenítsem. Hiszékenységem az én szégyenem is lett volna... - Tényleg azt tervezte, hogy békében és csendben elválnak útjaik, a család szépen megtudja Havor halálhírét, akik meg eddig Havorként megismerték Gonnirt, ők nyilván nem fognak erről fecsegni. Ahogy a szolgák is tartják a szájukat, hiszen többet ér nekik jól fizetett állásuk, minthogy egy kis pletyka miatt elveszítsék.
    - Talán, nem ez volt még a kalandregénye vége... csak az első köteté! Ott mindig valami fordulat következik a cselekményben! - Mosolyog biztatóan a férfira és örül, hogy vigyorogni látta. Ennyi komor téma után kell is egy kis oldottabb csevely.
    - Kacagnék a varázstükrön? Hát mégsem volt semmiféle tükör? - Kap a szavakon, melyek felkeltették a kíváncsiságát. Azon somolyog, hogy honnan tud ennyit a női lélekről a férfi - habár ahogy előtte sokan, ő se tudott meg mindent a nőkről -, és igyekszik nem rosszra gondolni. Azzal eddig is tisztában volt, hogy Gonnir nyilvánvalóan tapasztaltabb e téren nála. Ez általában így szokott lenni. Na de jöjjenek a kérdések!
    - Igen, a döntésem a kérdésekkel vagyis inkább kérésekkel függ össze, így jól fontolja meg! - Bólint egyet és próbálja azért visszafogni a mosolyát, ahogy ujjaik összekulcsolódnak. Néha az az érzése, hogy egyedül a fűző tehet arról, hogy a szíve még nem ugrott ki a helyéről. Nagy levegőt vesz, már amekkorát a fűzőben lehet.
    - Tehát az első: Amennyiben ez mégsem az igazság lenne, ha ez a Gonnir, aki előttem áll, mégsem lenne valós, ahogy a megismert Havor sem volt... ezúttal, kérem, ne ébresszen fel az álomból. - Nagy és nehéz döntés ez, még ha nem is tűnik annak, mert nem kevés büszkeséget kellett legyűrni ahhoz, hogy vállalja, inkább hazugságban él, csak ne tudjon róla és így boldog legyen. Nem olyan egyszerű ez. De az élet nem egyszerű alkukról és kompromisszumokról szól.
    - A második: Amennyiben úgy dönt, hogy elhagyja Ederthint, kérem, lehetőség szerint ne egyedül tegye. Apró betűs rész, hogy a nem egyedül alatt magamat értem. - Mosolyodik el a végén itt már. Hát na, jobb ha már az elején tisztázza, hogy nincsenek kiskapuk! Közben egyik kezével kibontakozik az ujjak összekulcsolásából és félénken Gonnir arcához emeli.
    - A harmadik pedig... csak egy kis komolytalankodás kedvéért... Szóval néha... meghagyná majd a borostát? Nagyon... jól áll...Önnek. - Láthatóan nincs hozzászokva, miként kell férfiaknak bókolni, a végén mosolyogva be is harapja alsó ajkát, és bele is pirul, ami nála úgy jelentkezik, hogy folyton sápadt arca most egészen egészséges, normális színt kezd ölteni. Ujjai, ahogy előbb a férfi kezén, most a sima arcon simítanak végig lágyan és lassan. A simára borotvált arctól sem lett kevésbé vonzó a férfi, a nemesek körében egyébként is a sima arc a megszokott, már-már elvárt... de valakinek a borosta is jól áll. Nagyon. Kíváncsian várja a reakciót, még akkor is, ha Gonnir azt feleli, hogy átgondolja, később ad választ. Kathleen kifejezte, hogy hajlandó a férfi mellett kitartani, még ha a szülei nem is számítanak ilyen fordulatra. Az Isteni Párra, vajon mit fognak szólni ehhez az egészhez?!
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Kikötő

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2017-01-14, 21:35


    Kath&Gonnir



     

    - Azt kétségkívül nem, de.. az sem szép dolog, ha utána az illető pusztán keserűségből, reménykedésnek egy másik imádott hölgyet vezet félre. – Ernyed el a keze, ahogyan Kathleen végigsimít a másikon, s az egész testtartása oldottabb lett. Mintha hosszú futás után végre kifújta volna magát. Most már felfedte a lapjait, és úgy véli, hogy kár tovább untatni a hölgyet a további részletekkel, így ő van a legjobban meglepődve, amikor Kath ismét továbbfűzi a szót, s kérdez. A dalnok nem érti, miért ezt feszegetni, hiszen a nemeskisasszony ezzel inkább magát kínozza, de már kezdi megérteni, hogy Kathleennek a saját saját maga megnyutatására szüksége van erre. Hogy átlássa, mi vezetett oda, hogy a bárd másnak adta ki magát. Ezért hát türelmet erőltet magára, és feleveníti a múltat, amit el akart már temetni örökre.
    - Oh nem, ez.. nem volt ilyen egyszerű. Ezért rossz egy-egy jelenetet kiragadni, mert nehéz az egészet teljesen átadni. Még nekem is, pedig.. valójában ez a hivatásom. Nézze Kathleen, Elena úgy állította be, mintha Nathalie nem tehetne arról, hogy ilyen a vére. Azt mondta, hogy a lányában van egyfajta kislányos vágyakozás, hősi ideált képez maga előtt, de engem tényleg szeret, és nem számít az előző három kérője. Csak higgyek magamban, és törjem meg az átkot.. – Ráfog a lány kezére, de most már nem hajtja le a fejét. Túl van rajta, s legördülhet az a bizonyos szikla a szívéről. Ez nem jelenti azt, hogy helyesen cselekedett, vagy hogy a kisasszony bármit is meg fog bocsájtani. Ám ha így is lenni, a lány szülei ismerik Havort, vagyis csak ismerték, így erősen kétséges, hogy ha a dalnoknak komoly szándékai vannak, mennyire lesz mindaz elkaszálva az örömszülők által.
    - Ez igaz, de.. Ön azt kérte pár napja, hogy ne találkozzunk, aztán.. Nagyjából váljunk el harag és botrány nélkül. Félreértettem volna..? A döntése három kérdéssel hozható összefüggésbe? – Kezdi nagyon nem érteni a dolgot. Ő még közel ott tart, hogy a teljes igazságot elmondta Kathleen-nek, aki viszont nem szándékozik további napokat tölteni az emésztéssel, hanem máris visszadobja a labdát. Kérdések következnek. Bólint, és még szorosabbra fűzi a kezeik összekulcsolását. Ha az igazsággal meg tudtak birkózni, mi más állhatna még az útjukba? Kath újabb válaszára már őszintén vigyorog.
    - Szó sincsen róla. A kalandregények rendszerint csodálatos, boldog befejezéssel érnek véget. Én alaposan meg lettem szégyenítve, és nem csupán Nathalie, hanem az egész város tekintetében.. Igaz, még én jártam a legjobban. De kegyed bizonyára jót kacagná, hogy végredményben mi is volt az a bizonyos varázstükör... A bárónak nincsen fia, ahogyan nekem sincsenek hugaim. Ám az udvarban ahol felnőttem, rendkívül sok volt a segítőkész nőszemély, fiatalabbak, idősebbek. Most ne gondoljon rosszra, nem úgy. Ám megtanultam a női lélek rejtelmeit kutatni. Úgy fest mégsem eléggé. Tehát.. várom a kérdéseket. – Valahogy sejti, hogy minden ettől függ, itt most nem lehet mellébeszélni, csakis az őszinteség lehet célravezető. Azt viszont nem tudja, hogy ha rávág valamit, akkor az megfelel Kath-nek, vagy komolyabb átgondolást tudna be hiteles feleletnek.

    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Kikötő

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2017-01-10, 19:58

    Gonnir és Kath

    - Hm, tehát jobban illik hozzám, ha kíméletes vagyok Önnel. Ez esetben csak kicsit rovom majd meg, erre figyelni fogok! - Mosolyog, s hangjában és szemeiben is ott a vidámság. Fel kellene pofoznia Gonnirt a történtekért, de ha már eddig nem tette meg, nem is most fogja azt a pofont lekeverni. Majd akkor, ha esetleg kiderül, hogy a férfi se nem Havor, se nem Gonnir.
    Nem vonja hát el a kezét, sőt el kell ismernie magában, hogy ugyanúgy megdobban az érintésre a szíve mint legelső alkalommal. Azt hitte, Havor dobogtatja meg a szívét, könnyen elhitte hát vakon az egész történetet, és eszébe sem jutott kétségbe vonni a férfi kilétét. Ha azt mondta, hogy ő Havor, akkor ő Havor. Kathleen meg csak a szerenád alatt mondott vagy tízszer hálát az Isteni Párnak, amiért a medvevadász nem olyan, amilyennek elképzelte. Valószínűleg itt kellett volna gyanút fognia, de nem akart. Oly kegyes volt a hazugság, olyan kedves  szívének...
    - Szerintem azt sem érdemli meg senki, hogy összetörjék csak egyszer is a szívét... - Feleli lágyan, és pont ilyen gyöngéd a mozdulat is, amivel Gonnir kezén végigsimít. Az egyiket ugyan a férfi ökölbe szorította, de képtelenség ilyenkor a másikat nyugodtan ernyedten tartani, önkéntelenül is megszorította Kathleen vékony, finom ujjait, s erre reagált a mozdulattal a lány, szavaival meg az elhangzottakra. Emlékszik erre a dühre a férfiban, mikor elmentek lovagolni, akkor is ilyen volt, de akkor azt hitte Kathleen, hogy miatta van, pedig a múlt árnyai kísértik a férfit. Meg kellene keményítenie a szívét és nem megsajnálni a férfit, mert nem lesz ennek jó vége. Vagy ez már eldőlt enélkül is?
    - Az édesanya figyelmeztette, hogy ne bízzon a saját lányában, de aztán mégis kiharcolta a bizalmát mindkettejük irányába... milyen különös asszony lehet! - Veti közbe Kathleen, mert fura számára az ilyen viselkedés. De hát sok fura ember él Monteán, és akkor még csak az emberekről beszéltünk! De az asszonyról nem akar Kathleen több szót ejteni, főleg mert Gonnir egészen máshogy folytatja talán arra is reagálva ezzel, hogy Kathleen-t ezekután mással fogják eljegyezni.
    - Ha a távozását kívánnám, azt megmondtam volna már Önnek. Talán tényleg ezt kellene kérnem Öntől az elmondottak miatt... de pont azért nem teszem, mert elmondta. Így azt hiszem, döntöttem is Ön felől, és három kérésem lenne. Készen áll rá, hogy megtudja? Előre figyelmeztetem, mind a három kérdést egyformán alaposan meg kell fontolnia! - Hogy a nők mennyire kiismerhetetlenek még akkor is, mikor az ember azt hiszi, hogy már ismeri őket, az világosan kiderül az ilyen pillanatokban, mint ez. Lehetetlen megmondani, hogy Kathleen most komolyan beszél, vagy van pajkosság a hangjában, szemeiben. Lehetetlen felmérnie Gonnirnak, hogy most sötét fellegekre számítson vagy már átsüt a nap jelezve, hogy a felhők fölött kék az ég.
    Az út közben mesélt történet lebilincseli éppúgy, mint a korábban mondott történetek. Ez tényleg Gonnir saját énje lehet, nem lehet megjátszani az ilyen jó mesélőkészséget, és Kathleen odaadó hallgatóság most is. A kikötőből alig lát valamit, mert többnyire a férfi mozdulatait, gesztusait figyeli meg újra, hiszen Gonnir ismeri már őt, legalábbis ugyanaz a lány, aki tegnapelőtt is volt, de Kathleen számára olyan figyelni a férfit, mintha most ismerte volna meg. Kicsit így is van.
    - Nahát, az Ön élete olyan, mint egy kalandregény! Ezt a varázstükör dolgot véletlenül se említse kuzinomnak, Ameliának! Szereti a kalandokat és a végén még képes lenne nekivágni, habár őt legalább biztos nem tudná a bárókisasszony elcsábítani... Ugye a bárónak nincs fia? - Kérdezi a végén mosolyogva.
    - Oh, jut eszembe, ezt meg akartam kérdezni már. Nem olyan fontos, csak kíváncsi vagyok: Havornak mesélt három húgot... Önnek is van?
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Kikötő

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2016-12-29, 20:30


    Kath&Gonnir





    - Joga van hozzá, csak nem illik ilyesmi a kisasszonyhoz. – Feleli visszamosolyogva, akarva-akaratlanul is megindul a keze, hogy végigsimítson a hölgy arcélén, végül megtörik a mozdulat, ez túlságosan is közvetlen volna, azért mégsem teheti meg, hogy akkora füllentés után még előnyt kovácsol a lány esendőségéből. Viszont nem húzza vissza a kezét, hiszen nem Kathleen tehet az egészről, ezért bárdunk végül a lány kezét fogja meg, hogy kifejezze háláját, hogy mégiscsak van számukra remény. Nem feltétlenül a boldog befejezésre, de talán a barátságra. Nathalie álnok teremtés volt, ám Gonnir nem gondolhatja úgy, hogy csak rosszak azok az emlékek, amiket tőle kapott. Bárhogy is alakult a vége, mégiscsak kénytelen magából elismerni, hogy jó pár hétig boldog volt. De hogy Kath legyen mindennek az elszenvedője? Nem. A dalnok felvállalja a hibát, akár Kath közvetlen családja előtt is. És nem csupán azért, mert nincsen vesztenivalója. Sokkal inkább azért, mert annyira fontos neki a hőn szeretett leány, hogy a tömör levél egyetlen szava nem is tudja kifejezni, hogy mennyire.
    - Nem az számít, hogy én milyennek láttam. Bárki, akinek összetörik a szívét.. nem érdemli meg, hogy ismét bántsák. Hogy átverjék. Hogy hazudjanak neki. Hogy csak eszköz legyen valaki kezében. – Feleli szinte a fogát csikorgatva. Észre sem veszi, hogy összeszorítja az öklét is, de amikor rádöbben, félrenéz. Nem akarja, hogy a lány ezt a haragos-kétségbeesett arcát lássa. Vélhetően már megtörtént, és nincs mit tenni, a helyzeten úgysem ronthat tovább, de legalább Kath már kezdi megismerni. Minden, amit mutatott, az ő volt, de a sebzett szívét jó sokáig titkolta.
    - Tudja.. az anyja figyelmezett.. Csak akkor még nem akartam elhinni. És végülis az útam közepén már szembesültem vele, hogy milyen is a lány valójában, de úgy véltem, hogy értem majd megváltozik. Az anyja pedig a bizalmaskodásával szintén használt. Két boszorkány volt.. Úgy fest, naív voltam, és azt hittem, ismerem a nőket. Tévedtem. De.. Kathleen.. ha kívánja, tényleg elmegyek. Tudom, hogy az is árulás volna, cserbenhagyás.. úgy lesz, ahogyan Ön szeretné. Kész vagyok harcolni, bizonyítani, csak... jelezze, hogy van értelme. Legalább a remény. – Bólint félszegen, de aztán mégiscsak kihúzza magát, és rendszerezi a saját lélegzetvételét, hogy ne legyen oly szaggatott. Férfiként kell beleállnia a ténybe, a jelenbe, s elfogadni, Kath bármit is mondjon.
    - Nos.. nyilván nem. De csak emiatt nincsen értelme rábólintania bármire, amire én vágyom. Úgyhogy.. ezt még mindketten gondoljuk át. – Kéri olyan arccal, amely azt sugalja, hogy lassan egy kicsit átevezhetnének kevésbé fájdalmas témákra. Egyszerűbb lenne egy kis időre úgy tenni, mintha most ismerkednének meg. De nem, kell ez a fájdalom is, hiszen a közös emlékek már összekötik őket. Elindul Kath mellett, alig lemaradva, aztán mégiscsak besorol mellé. – Nem. Nem, én sem. Senki sem. Nem lehetett megoldani. A vész.. Nos egy boszorkány átka volt, amely az egész báróságot, a városkát sújtotta. Egy rendkívüli varázzsal felruházott tárgytól gondolták megoldani az egészet.. Hősök sora indult útnak, de három volt említhető, aki igazán számított. Nos.. mint kiderült, Nathalie mindhármukkal szenvedélyes szerelemre lobbant. Ám úgy festett, én vagyok az igazi, és ők már csak a múlt. Az utam során találkoztam a három férfiúval, és úgy festett, vissza akarják kapni a bárókisasszonyt, de ő már csak velem törődött, egész addíg, amíg azt hitte, hogy én megszereztem a varázstükröt.. – Elmereng a múlton, immár képes úgy mesélni, mintha nem vele történt volna, csupán külső szemlélője lett volna az egésznek.






    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Kikötő

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2016-12-16, 20:45

    Gonnir és Kath

    - Igazán kedves, hogy a jogosságomat nem vonja kétségbe! - Nehéz megállni, hogy ne mosolyodjon el, de hangja mindenesetre nem volt éles, magának kikérő hangnemű. Egy ilyen tegnapelőtt mosolygós megrovást jelentett volna csak, most is kedve lenne ehhez, hiszen - egészen bizonyos, hogy elment az esze - érzi, hogy elgyengül, ha ezekbe a szürke szemekbe néz. Legalább ne nézne ilyen szomorúan! Vagyis de, nézzen, mert azért bánja meg Gonnir, hogy mit tett vagy nem tett, nem is tudja Kathleen melyik a legjobb megfogalmazás erre a helyzetre. Nehéz haragudni a másikra. Valószínűleg nem is fog haragudni, sokáig pláne nem, de megbízni? Na ez már egy sokkal fogósabb kérdés.
    - Hát ilyennek látott? - Kérdezi csendesen meglepődve és zavarban. Ennyire kétségbeesettnek tűnt? Ennyire reménykedőnek és vaknak, hogy készségesen elhitte a másiknak, hogy a neki rendelt vőlegény, hogy ennyire kedvező fordulat állt be az elrendezett házasságban? Vajon ha az igazi Havor jelent volna meg, és ha ő nem tett volna ilyen benyomást Kathleen-re, az is ennyire látszódott volna? Gonnir könnyedén ajánlotta fel, hogy ha Kathleen úgy érzi, bontsák fel a jegyességet, hiszen ez a frigy sosem jöhetett volna létre, de vajon Havor is megtette volna ezt? Ez a férfi viszont annyira figyelte Kathleen minden apró rezdülését, kívánságát, hogy azt elhiszi neki a lány, hogy nem akarta őt bántani. Sajnos, mégis sikerült, de talán ez nem is Gonnir hibája...
    - Nem vall egyenes jellemre a hölgy tette. - Az nem Kathleen dolga, hogy megítélje, megérdemli-e Nathalie a hölgy megnevezést vagy sem. Egyáltalán valóban így történtek-e a dolgok? Valami fájó pont biztos lehet a történetben, azt tegnapelőtt este is látta a férfin, hogy haragos és keserű lett. Az elmesélt történet még reális alapot is ad ennek. Ugyanakkor a történetből sok minden más is kiderül: ismeri az ilyen bárói hálát és grófi rangokat. Kicsike, szegény és jelentéktelen uradalom, az épület is jobbára olyan, ami már nem kell a báróknak, és hogy mit hoz ki ebből a hálából rangba csöppent új tulajdonos, az már a saját szerencséjén és talpra esettségén múlik. Kellemetlen, hogy ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy Gonnir is a hozományért vall ilyen hevesen szerelmet.
    - Azt gondolom tudja, hogy ezek után újra el fognak jegyezni? Máshoz. - Emeli ki a lényeget, mert ha az elejétől kezdve őszinte a férfi, talán még neki is lehetne esélye a család előtt. Kérdéses, hogy észrevettek volna-e egy ilyen jelentéktelen rangú személyt, de erre már sosem derül fény. Lepillant az összehajtott kis levélre, és lassan elindul. Nem úgy, mint aki faképnél hagyja a másikat, hanem lassú sétára invitálás a kikötőben, közben jobban megy a gondolkodás, vagy legalábbis nyugtató.
    - Na jó, csak nem bírom ki: mi volt az a hatalmas vész? És hogy oldotta meg? Vagy végül nem Ön volt az? - Ha valami nem Havor volt a férfiban, hanem saját maga, az az, ahogy történeteket tudott mesélni. És Kathleen ezt igen megszerette a másikban. Na megy így időt is nyer, hogy átgondolja az érzéseit, egyáltalán elgondolkodjon azon, vajon tényleg jó-e, ha megint ésszerűen akar cselekedni és nem a szívére hallgat?
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Kikötő

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2016-12-04, 18:07


    Kath&Gonnir




    - Jaj, Kathleen, teljesen jogos, hogy most ilyen kíméletlen velem, pedig.. Nem akartam megbántani, egy kicsit sem.. – Fogja, szorongja a lány kezeit, és már azért is hálát ad, hogy nem csattanos pofon volt a jussa, amiért így mellébeszélt, hogy magát adta ki a Medvevadásznál. Holott lényegében mindent magából adott, csak az a minimális háttér. Meg akarta ismerni a lányt, boldoggá tenni, ha csak pár napról is volna szó. De lássuk be, elsősorban önző volt, nem tudott lemondani az érzésről, amelyben korábban Nathalie mellett volt része, és mindannyian emlékszünk rá, hogy is végződött az affér. Viszonozza a mosolyt, de közben szomorúság is bújkál a szürkéskék szemekben, miközben lehajtja a fejét. A női nem lelkes rajongója, de már elvesztette a hitet saját magában is, lemondott róla, hogy talán valaki igazán hozzá illető. Ez az elf férfi, aki összetörte a nemeskisasszony szívét, egy hidegszívű, rideg alak lehet, a bárd erre így nem lenne képes, és úgy érzi, igenis jobb annál, hogy csak úgy lelépjen. Különben is, nem rohanta le Kathleent, csak a maga módján kedveskedett neki, és nem kellett azon dilemmázniuk, hogy egy szerelmetes éjszaka után vajon mi is legyen a következő lépés. Nem, a lány igazi barátjává vált, nem csupán mint hölgy fogta meg. És most meg is fogalmazta egy rövidke levélben, amely magába foglalja, hogy nem fog lelépni.
    - Köszönöm szép hölgy.. és elmondanám, de előbb úgy vélem, nem a mentegetőzésnek van itt a helye. Ön nem felelős semmiért, ami velem történt. De hogy feleljek, az első perctől el akartam mondani, de oly kedves a mosolya, oly hűvös az érintése, hogy.. szánom-bánom, nem tudtam csak úgy szétszaggatni azt a képet, amit várt egy idegentől. Úgy gondoltam, és gondolom még most is, hogy összeillenénk. Szeretem! Ha Ön nem csalódott volna korábban, akkor sem vittem volna tovább annál, ami most van.. Őszinte akartam lenni, mert jobbat érdemel hazugságoknál. Ám mindaz, ahogyan elbántak Önnel, siettette ezt az egész vallomást. – Elhallgat, és most felnéz a lány, nem gondolja azt, hogy a lány szájára kéne tapasztania a sajátját, ám az ajkához emeli a hűvös ujjakat, és azért odapuszil. Valahol a lelki társát lelte meg e lányban, ezért is nem szándékozott egy percig sem bántani.
    - Szívesen elmesélem, hogy mi történt, de nem untatnám a hosszú verzióval. Az apám megmentette egy báró életét, és élete alkonyán engem küldött hozzá némi munkáért. A báró már nem élt, több mint tíz éve halott volt, amikor odaértem, de az öccse, és a lánya szívélyesen fogadtak. Hőst láttak bennem, aki képes lehet feloldani a várost súlytó vészt. Az a lány.. Nathalie.. úgy tűnt, menten belémszeretett és a leendő férjét látta bennem.. Aztán a dolgok persze máshogyan alakultak, kiderült, hogy csak egy vagyok a sok kérő közül, akik útnak indultak, hogy megtalálják a megoldást az egész város bajára.. – Vonja meg a vállát, úgy fest egy férfi érzelmeivel is vissza lehet élni. Nathalie esetén csak hárman voltak Gonniron kívül a sorban előtte, de az is lehet hogy csak három lett nevesítve. Valahogy elhasznált kapcarongynak érezte magát ebben a sormintában..






    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Kikötő

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2016-11-27, 18:38

    Gonnir és Kath

    - Ó, tehát gyakori az ilyen? - Kérdez vissza, s van a hangjában némi pajkosság a tegnapelőttiből, mikor még gondtalan volt az öröme, de némi él is felfedezhető a kíváncsiság mellett. Él, mert azért valahol neheztel a férfira, hogy becsapta, csak az okát nem érti, mire volt ez jó, főleg ilyen gyors lebuktatással. És kíváncsiság, mert a válaszból azért nem lett teljesen egyértelmű, hogy Gonnir most csak viccel, hogy nem ő Gonnir és az igazi mérges rá, vagy ezt komolyan mondta és a gróf neve megintcsak nem a sajátja? A mosoly miatt a tréfálkozás mellett teszi le a voksát, noha az ő válaszmosolya csak halovány és vonakodva adja oda a kezeit a férfinak.
    Micsoda kezdés! Persze, hogy kíváncsi a magyarázatra! Naramtól sosem kapott magyarázatot, sosem derült ki, miért távozott olyan hirtelen, és sosem fog kiderülni, hogy legalább egy kicsit is viszonozta-e magában Kathleen érzéseit iránta. De Havor... vagyis Gonnir legalább nem távozott olyan sebbel-lobbal, van lehetőség magyarázatot kérni, követelni és remélni, hogy a valóságot hallja majd. Vagy egy újabb hihető és kielégítő hazugságot. Arra azért picit feljebb moccan egyik szemöldöke kétkedőn, hogy nem élt vissza a helyzettel a férfi, de Gonnir gyorsan kijavítja magát. Írásban jobban tetszett a férfi vallomása, mindenféle "csak" és "de" nélkül. Nem tudja, mit reagáljon a bókra. Tegnapelőtt még tudta volna, ma még azt sem, hogy ha nem húzza el a kezét az bátorításnak minősül-e, és akarja-e bátorítani a férfit bármire is? Az esze nemet mond, a szíve sajgón dobog tőle hevesebben.
    - Nagyon sajnálom, ami Önnel történt, bármi legyen is az... - Szívesen rákérdezne, de inkább nyitva hagyja a dolgot, s ha Gonnir úgy véli, el akarja mondani, akkor mondja el. Habár lehet ehhez valami nyugodtabb helyre kellene menniük. Mindenesetre egyelőre nem húzza el a kezét és pofonnal sem jutalmazza a férfit. Most nem akar ezen gondolkozni, hogy kellene-e vagy sem.
    - De mondja, ha velem nem történt volna csalódás, ha nem mesélem el... akkor mikor kívánta volna velem közölni a valós kilétét? Még ha az én családom nem is találkozott volna az igazi Havor Navarro-val, ami pedig megtörtént, akkor is az ő szüleinek, családjának feltűnt volna a fiúk hirtelen változása.
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Kikötő

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2016-11-24, 16:54


    Kath&Gonnir





    A dalnok valamiért még pocsékabbul érzi magát, mint amikor Nathalie elbánt vele. Akkor hiába is vigasztalta a kertész, nem tudott úgy igazán lelket önteni bele, a bárd úgy vélte, hogy a világ összes fájdalma szakadt rá. Ám ahhoz képest most még cefetebbül van, pontosan tudja, hogy ő volt a rossz, a manipulatív. Pedig csak sebzett szíve egyetlen utasítását követte, próbált reménykedni benne, hogy jöhet még borúra derű, még ha csak pár napig is. Ám tovább nem húzhatta, a lányt már mások is megbántották, s a feketeruhás idegen sem teheti meg, hogy tetézi Kath szomorú sorsát. Nem, ez egyszer őszintének kellett lenni. Holott többnyire eddig is az volt. A medvevadász jelleméből alig hozot csupán egy falatnyit, minden más ő maga volt, a valós énjét kedvelte meg a nemeskiasszony. Szerencsére ha kérdezik tőle ebben a másfél napban, hogy mi a baj, azt tudja mondani, hogy aggódik a lányért. Ami így is van, csak éppen nem az egészsége, hanem a szíve és a lelke miatt. Most már nincs mit tenni, számolgatja a perceket, s nem azért, hogy mielőbb távozhasson, legalább azért a szemébe akar nézni Kathleenek, legalább elmagyarázni azokat a bizonyos miérteket. Sikerül mindkét éjszaka kellően rosszul aludni, de az italt mellőzte, most még az sem segíthet. A dalírás sem ment úgy, pedig egy szonettel talán ki lehetne engesztelni a vörös szépséget. Nem, ez is csak önáltatás, itt már nem számítanak a szép frázisok. Csakis az egyenes beszéd. Szépen felöltözik végül, a fekete ing helyett ezúttal törtfehéret vesz, és még legendásan csinos háromnapos borostáját is lehúzza egy tiszta pengével, hátha ettől a lelke is megtisztul. Megtúrja kicsit egyébként is kócos haját, és legyintve indul el, most nincsen az a szerencsefaktor, amely kihúzhatná ebből a kátyúból, amibe került. Megérkezik végül, éppen időben, és meg is van lepődve rendesen, hogy a hölgy nem váratta meg durván, pedig megérdemelne.
    - Tudja, tudja, és rendszerint mérges is rám.. – Emeli fel a kezét halvány mosollyal, ténylegesen őszinte megbánással. Lehajtja a fejét, mint egy ázott macska, és közelebb oldalog. Finoman megfogja a lány kezét, és felnéz az arcára, figyelmen kívül hagyva azt a lehetőséget, hogy most csak úgy elválljanak. Nem, majdnem két napig erre várt, hogy végre találkozzanak. – Nem tudom hogy mennyire kiváncsi a magyarázatomra.. de.. Nem akartam rosszat. Nem éltem vissza a helyzettel.. Túlzottan. Ám komolyan beszélek, szeretem Önt.. Csak.. Tudja Kathleen, már az első pillanatban megfogott, és nem tudtam lemondani erről az érzésről. Igazán sajnálom, és nem akarok a terhére lenni. – Nem tudja, hogy a lány mennyire akarja képen vágni, vagy elhúzni a kezét, hiszen mindkettő teljesen indokolt lehet. Ő viszont folytatni szeretné a megkezdett monológot. – Ahogyan Önt is csalódás érte, ezzel én is így vagyok. Életreszóló fájdalmon vagyok túl, de Önt nem kívántam megbántani. Nem is tudom, hogy mit hittem.. Valami történt velem, és úgy fest, megint nem gondolkoztam..

    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Kikötő

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2016-11-08, 22:10

    Gonnir és Kath

    A megbeszéltek szerint találkozás nélkül eltelt a másnap úgy, hogy Kathleen gyengélkedésre hivatkozott, a tegnapi izgalom, kis meghűlés az éjszakai lovaglás miatt, amit jó csírájában elfojtani, mielőtt komolyabban beteg lesz. Ez az ő esetében amúgy is különösen fontos, ismeri őt a családja, így hihetően is hangzik. Neki legalább van ideje gondolkodni, míg nem szobalányával cseveg az éjjel későn érkezett üzenetről és úgy általában a közelgő eljegyzésről és esküvőről. Nagy szerencse, hogy szobalánya nem túl járatos a címertanban, mert a pecsétből rögtön rájött volna, hogy az nem a Navarro-család címerének lenyomata belenyomva a viaszba. Kathleen pedig a családi könyvtárba is benézett, hogy utánanézzen a levélben szereplő grófságnak, a címernek, de úgy tűnik az túl kicsi vagy jelentéktelen, hogy a nagyobb heraldikai összefoglaló művekben megemlékezzenek róluk. Vagy nem is létezik ilyen? Mindenesetre Kathleen belement a csevegésbe, a mosolygós önfeledt tervezésbe. Csak pár pillanatig győzködte az elején magát, hogy ez szükséges színészkedés még néhány napig, aztán egészen sikerült beleélnie magát mintha még mindig benne élne a hazugságban, mintha az lenne a valóság. A ború csak akkor jött, mikor egyedül maradt a gondolataival és tekintete a rövidke üzenetről az aláírásra vándorolt. Józanítóan fájdalmas az igazság és felvetődött benne, hogy nem kellene-e az itteni családtagokat beavatni?
    Sóhajtva ellenőrzi küllemét a tükörben. Már csak egy-két nap, ennyit kell kibírni e teherrel valahogy. A külseje sem azért fontos most, amiért eredetileg tervezte: most már nem olyan elsődleges kérdés, hogy tetsszen a vőlegényének, hiszen a vőlegénye halott. Most az a fő cél, hogy a környezete egyelőre ne fogjon gyanút, boldognak lássák, ehhez persze természetes velejáró a szép, mélykék ruha kis kabáttal a hűvösödő időre való tekintettel, az elegánsan kontyba feltűzött haj, csak egy-egy apró zafírköves fülbevaló, csak nyakánál érezhető enyhe rózsaillat, és hogy ajkait picit vörösebben húzta ki csak hogy terelje a figyelmet sötétebb karikás szemeiről. Így akár azt is mondhatná a családja, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy a vőlegénye tetszését elnyerhesse, és a visszafogottan izgatottnak álcázott mosolyt szerencsére csak a kapuig kell megőriznie.
    Hamarabb érkezik a megbeszélt találkahelyre, össze kell szednie a gondolatait, s biztosra is akar menni korai érkeztével: meg akar győződni róla, hogy a férfi eljön vagy nem jön el, de ne az legyen, hogy elkerülik egymást. Amíg Havor... vagyis nem Havor megérkezik, addig a rövid kis üzenetet olvasgatja, és mikor már eldöntené, hogy haragudnia kellene a csalóra, feltűntekor szíve bosszantó módon nagyot ugrik odabenn. Nyugalmat kell erőltetnie magára, mert egyszerre vágyik a tegnapi kedves érintésre és arra, hogy úgy istenesen felpofozza a férfit.
    - Ne vegye zokon a kérdést, de Ambery grófja tudja, hogy a nevében üzenetben szokott szerelmet vallani? - Gonnir felismerheti a levelet Kathleen kezében. Az üdvözlés hiánya ugyan ellentmond mindennemű illemnek és neveltetésnek, de talán most megfelelő az a finoman bújtatott mosoly is a szája sarkában. Legalább ott, ha a tekintetében nincs is, mert valahol komoly a kérdés és ez az igazán szomorú. Mi van, a grófi név is csak egy újabb álca? Vagy ha igazi is, most hogyan tovább? Nem akart szemrehányással kezdeni, de valahogy mégiscsak kellett valamit reagálnia egy ilyen levélre, ha már választ nem küldött.
    - Köszönöm, hogy eljött... Ha dolga lenne a városban, nem tartóztatom. Én addig sétálgatok itt a kikötőben a dokkoknál és találkozzunk itt mondjuk napnyugtakor, hogy visszakísérhessen. Vagy máshogy gondolta?
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Valami készül...

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2014-05-14, 14:27

    *Mikor Eric megjegyzi, hogy csak vett egy frissítő fürdőt, Lysie jóhiszeműen annyit kérdez:*
    - A tengervízben? *Nem mintha nem lett volna szemtanúja a férfi mindkét vízbe borulásának, de az egy kicsit kizökkenti, milyen könnyedén feloldja a drámai feszültséget, és milyen természetessé teszi e nehéz légkört, így hát kénytelen rácsodálkozni arra, Eric miért választotta a kalandos tengert fürdőzése helyszínéül. Lysie is képes úgy tenni, mintha a férfinak tényleg csak pancsolni támadt volna kedve ezen a gyönyörű, napsütötte délelőtt, bár a hirtelen témaváltásokat nehezére esik követni, hiába imád pletykálni, s hiába nő.*
    - Acélos szürke? *kapkodja körbe tekintetét, kell pár pillanat, míg rájön, hogy az egyedi színt saját magában kell keresnie. Elmosolyodik, öt ujjával félretűr pár zavaró tincset az arcából, a férfira villantva átható szemeit. Nem sokan csodálkoztak eddig rá, és pláne nem kapott még ilyen szép és érdekes magyarázatot mellé. Kíváncsian, figyelmesen hallgatja hát Eric szavait, mint első leckét önnön magáról, s nem győz elámulni.*
    - Tényleg? Ez igaz? *Roppant érdekesnek tartja a történetet, de ennél többet nem magyaráz bele. Nincs régóta a városban, mégis egy kezén meg tudja számolni, hány olyan lénnyel találkozott már, aki sokkal inkább izgalmasabb és összetettebb személyiség, akiről aztán tényleg el lehetne mondani, hogy méltó bármely Istenség kegyére.* Bár hízelgő lenne a gondolat, de valószínűtlennek tartom, hogy bárki is a szemszíne alapján legyen hivatott nagy dolgokra, főleg, ha rólam van szó.
    *Nem szerénykedik, pusztán csak tisztában van saját gyengeségeivel, képességeinek határával. Nem igazán vágyik kiemelkedni a tömegből, számára teljesen megfelel egy nyugodt, átlagos élet, bármiféle nagy tettek nélkül. Lassan leengedi kezét, hagyja visszaszökni rakoncátlan fürtjeit a szemei elé. Ahogy a férfi közelebb hajol hozzá, haptákba vágja magát, s egy hajszálnyit hátrébb dől.*
    - Jaj! Nem! *feleli rögtön, a hirtelen közelségétől elpirulva. Nem csak közelről, távolról sem látott még soha, bár ez nem volt kérdés, s ugyan Eric nem törpe, de alaposan megfigyeli az íriszét festő színeket. Örömét leli a témában, viszont felelni így hirtelen nem tud rá. Magával sodorta a beszélgetés idilli hangulata, csak azt nem tudja feledni, pár perce még hogy fojtogatta torkát a feszültség. Ez túl gyors váltás, és nem tudja, szóvá kéne-e tennie, vagy jobb, ha hallgat és sodródik az Eric által diktál tempóval.*
    - Rántott hering? *Elveszett a szép szem és a jól főző feleség közt félúton. Eddig azt hitte, sokat beszél, de Eric lassan felülmúlja - ennek ellenére élvezi a társaságát, így hát úgy dönt, "közös megegyezéssel" hagyja feledésbe veszni a korábbi incidenst.* Nem támaszt túl nagy elvárásokat a hölgyekkel szemben? Kár lenne ilyen módon általánosítani, hisz honnan tudhatnánk, mi lehet egy másik ember álma? Ami engem illet, szeretem a halat, de azt hiszem, vannak magasabbra törő álmaim is. *Feleli széles mosollyal az arcán, az invitálást pedig örömmel elfogadja.* Köszönöm a meghívást, szívesen meghallgatnám a történetét egy finom ebéd mellett. De akkor hadd hívjam meg, köszönetemként a forralt borért!
    *Na meg kárpótlásul az elázásért - ezt inkább nem teszi hozzá az ajánlathoz, csak érdeklődve várja Eric válaszát, és azt, hogy az utat mutatva elinduljanak. Eszébe jut valami, mely kapcsolódik ugyan a történtekhez, mégis egy új, érdekes fonalát indíthatja el a beszélgetésnek - Lysie szerint.*
    - Régebben tényleg tengerész volt? Hajón járta a világot? *kíváncsiskodik.*
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Valami készül...

    Témanyitás  Eric Crow on 2014-03-26, 19:12

    *Míg a négyesük között zajlottak a meghökkentőbbnél meghökkentőbb, fejkapokodós történések, addig a kikötői élet nem, hogy nem állt le körülöttük, hanem az eddigieknél is jobban feléélénkült. Hajók érkeztek, vitorlások futottak a nyílt vízre, illetve egyre többen jelentek meg a környező stégeken is a városlakók közül. Igazán kellemes idő ez a mostani, a korareggeli csípősség azonban szerencsére már a múlté. Abszolút felhőmentes, verőfényes napsütés ragyogja be a vidéket.*
    - ...addig-addig, hogy a végén holnap már egyenesen nyári időnk lesz. *fordul az erős napfénytől hunyorogva a visszaérkező tanítványa felé, majd kisvártatva feltápászkodik kissé kellemetlen ülőpozíciójából és ráz párat a vizes felsőjén, hogy az anyag minél előbb kiengedje a vizet magából.*
    - Ó nem, dehogy, nem ütöttem meg magam, csupán csak vettem egy délelőtti, frissítő fürdőt... *csapja hátra félhosszú, víztől csöpögő haját, vállára pedig a kifacsart ruháját.*
    - Viszont köszönöm kérdését. *biccent Lysie felé, néhány másodpercre elidőzve a hölgy szemeiben.*
    - Áhh acélos szürke... *a felismerést néhány apró, de annál határozottabb bólintás követ, melybe egy halovány mosoly is keveredik.*
    - Tudja, az acél és a szürke, a törpék kedvenc keveréke... persze csak a mohaser és ércek kettőse után... *eddigi visszafogott mosolya szélesebbre vált, de nem vár, már folytatja is, amibe belekezdett.*
    - ...hiszen azt tartják, hogy akinek ez a két dolog keveredik a szemében, az nagy dolgokra hivatott, és talán csak a büszkeségük nem engedi azt mondatni e szemszínek tulajdonosára, hogy nem más, mint az Istenek kiválasztottja... *magasra vont szemöldökei a nyomaték szavai igazára.*
    - Mondja csak, látott már közelről törpe szemeket? *hirtelen közel hajol a lányhoz, hogy jól felmérhessék egymás íriszeit.* - Mert, ha látott is, bizonyára nem is hasonlítanak a mieinkhez. Az övéké olyan sötét, mint az éjszaka, de mindegyikük a szürkéért rajong... az asszonyok mind-mind olyat szeretnének, mint az öné, a férfiak pedig olyan asszonyt, kinek szemeiben csillan az acélos szürkeség. Ki érti ezt... *távolodik el kissé, mielőtt kellemetlenné válna a közelség.*
    - Olyan ez náluk, mint az itteni kultúrákban aaa *finom illatok csapják meg mindkettejük orrát.* - a rántott hering készítés. Hisz minden férfi vágya, hogy olyan hölgye legyen, ki elkészíti neki a kívánt halétket, és hát ebből fakadóan minden leány álma, hogy birtokában legyen eme nagyszerű étel elkészítésének... mondja csak Lysie, szereti a halat? Tudja van egy hely a közelben, ahol hitelre ebédelek, bár tudom, még nincs délidő, de volna kedve csatlakozni? Közben mesélek majd egy nagyon jó törpebarátomról, ki az egyik stratégiai fontosságú erőd parancsnoka! *reméli fölkeltette fiatal tanítványa érdeklődését ezzel a kis szösszenettel és vele tart a partmenti kifőzdébe, ahová nem kis feltűnést keltve tocsog majd be csurom vizesen... de hát nincs mit csodálkozni ezen, olykor még a tolvajok is véthetnek és akkor a vízben kötnek ki...*
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Re: Kikötő

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2014-03-23, 13:29

    *Nem szeretné, ha Sally azt érezné, számon kéri őt, vagy mindenképpen választ akar kicsikarni belőle. Ez nincs így, Lysie nem akar annál jobban belefolyni, minthogy megértse, mi ez hármójuk közt, mert míg nem érti, nem tudja, hogy reagáljon rá. Márpedig az fontos számára, hogy cselekedetével, szavaival ne bántson meg senkit, de amíg nem érti a helyzetet, félő, hogy rossz döntéseket hoz, balul reagál. Mivel egy ideje már határozottan bízik Sallyben, Lysie beérné annyival is, ha a nő magyarázat helyett megmondaná, mit tegyen, hogyan viselkedjen ebben a helyzetben - bármi jó, csak segítsenek neki valahogy! Tekintete is ezért könyörög, miközben Sally kezét szorongatja.
    Jól van, annyit már ért, hogy Shawna és Eric közt több van, mint munkaviszony, Sally pedig nem csak jó barátja a férfinak. Hogy ezen túl mennyire csak testiségen, mennyire viszonzott vagy viszonzatlan szerelmen alapul hármójuk érdekes viszonya, azt már nem érzi fontosnak tudni. Az viszont szintén egyértelmű, hogy Shawna hirtelen felbukkanása váratlanul érte Sallyt, és Eric erre adott reakciója miatt került kétszer is a halak közé.
    Fáj így látnia Sallyt, így picit jobban szorítja a kezét, s lefelé görbülő ajkai lassan szelíd mosolyra húzódnak.*
    - Nincs miért a bocsánatom kérned. Én itt leszek, ha, tudod... *kicsit megilletődik. Nem tudja, vannak-e már olyan szoros viszonyban, hogy lelki támaszt kínáljon a nőnek.* Illetve nem pont itt, hanem a fogadóban, vagy olykor a piacon, de inkább a fogadóban, szóval...
    *Egyre inkább szavaiba zavarodik, így inkább elharapja nyelvét, és egy barátságos mosollyal rövidre zárja az ajánlatot:*
    - Tudod. *Mert tudja, jobban mondva reméli, Sally tudja, hogy rá számíthat.* Bízd ide! Ha arra kérsz, vissza is lököm.
    *Teszi hozzá játékos mosollyal, de biztos benne, hogy képtelen lenne megtenni, még csak viccből sem. Mondana még valamit arról, hogy nem szorul kárpótlásra, meg semmi ilyesmi, de Sally olyan gyorsan elviharzik, hogy inkább útjára engedi. Egy kicsit még áll egy helyben, figyelve a nő távolodó alakját, aztán lenyeli a torkában képződött gombócot, és sietve visszaindul Erichez.*
    ~Ha az én fiúmról kiderülne, hogy csókolózgatott egy táncosnővel például...~ *Mélázik, de őszintén szólva fogalma sincs, hogyan reagálna. A korlát felé siet, ekkor látja, hogy Eric kihúzta magát a partra, így hát futóléptekben arra veszi az irányt.*
    - Hahó! *szólítja meg, mintha ezer éve nem találkoztak volna, de hát az elmúlt percek legalább éveknek tűntek.* Húha! *Hőköl vissza azon nyomban, mikor Ericről lekerül a vizes felső. Két tenyerét a szeme elé kapja, s az ujjai között les csak ki olykor, nehogy orra essen valamiben - így közelíti meg a férfit.*
    - Minden rendben? Megütötte magát valahol? *Oldalaz felé, arca elé emelt kezekkel. "A nadrágot ugye nem veszi le?", tenné hozzá kérdéssorozatához ezt is, de inkább lenyeli.*
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Valami készül...

    Témanyitás  Eric Crow on 2014-03-20, 18:09

    *A férfiak, a nőkhöz hasonlóan nem egyszerű szerzetek, sőt, talán még sok esetben bonyolultabbak is olykor, viszont érzelmeiket mindegyikőjük másképp mutatja, vagy éppen nem mutatja ki. Ericnek, ahogyan az összes férfitársának is megvan a maga kis szerelmi köntösbe bújtatott, féltve őrzött lelkivilága, melynek létezését talán még saját magának sem vallaná be. Most, hogy a fentről lezúduló robaj hangja a vízben kezd tompulni, van némi ideje gondolkodni. Attól nem kell félni, hogy megfullad, hisz gyakorlott úszó, búvár és még sok egyéb, mert küldetései során a legkacifántosabb, legfurfangosabb barlangrendszerekből is ki kellett jutnia, mi csak úgy sikerülhetett, ha félig hallá változott és kopoltyút növesztett. Le sem tagadhatná, hogy szeret a mélyben lenni, hisz ahogyan az előbbiekben is, úgy most is kiélvezi a gondolatfrissítő nyugalmat, mit a tengervíz nyújt. Pillantása összefut néhány ijedt uszonyoséval, kik észlelve az oda nem illő, süllyedő testet, a legrövidebb úton slisszolnak el a közeléből.
    Van min gondolkodnia, van mit végigrágnia, konkrétan az egész kapcsolatát Sallyvel, no és persze Shawnával, ki felbukkanásával jól felkavarta a szépen alakuló románcukat. Tudja, hogy fájdalmat okozott legfőbb bizalmasának és támogatójának, melyet a lehető leggyorsabban kell majd kijavítania, ám mindenekelőtt tisztáznia kell érzéseit önmagával.
    Levegője fogytán, így nincs más választása, a tenger nem túl mély fenekéről a felszínre igyekszik, hogy ott feltörve, a korlát mellett kihúzza magát a partszélre. Kezében még mindig ott lapul a szépen megmunkált kék-achát, mire egy mosolygós pillantást vet, mert már tudja is mit fog tenni vele. Ezután a zsebébe süllyeszti az ékszert, majd leveszi csuromvizes felsőjét, hogy kicsavarva megszabadítsa a felesleges víz nagy részétől.
    Sally feltehetően már nem látja a jó perccel későbbi felbukkanását, nagyobb valószínűséggel Lysie az, ki visszatérhet hozzá, mint újdonsült tanítvány.*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Valami készül...

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2014-03-20, 11:06

    *Valahol csalódott, Ericen különösebben nem látott semmiféle érzelmet, azon túl, hogy élvezte a csókját. Ez az egyetlen, amit jópontként írhat fel, mert mikor Shawna csókolta meg a férfit, nem látta ezt a másikon... vagy csak nem akarta meglátni? Most mégis várt valamit... valamit... nem is tudja mit. Talán, hogy mégiscsak kimásszon a férfi, utána jöjjön, hogy megfogja a kezét és visszafordítsa. Nem Lysienek kellene ezt tennie, nem neki kellene visszafognia Sallyt! Ha Eric lenne, biztos elkezdené püfölni őt dühösen, csalódottan, szomorúan, mialatt arra vágyna, hogy Eric magához húzza, hogy megcsókolja legalább olyan forrón, hogy a nyakláncot ellentmondást nem tűrve, de jelzésértékűen visszategye a nyakába... Semmi sem jó. És nem tudja, mit mondjon Lysienek. Látja a vívódást, érzi kezei szorongatásán, látja, hogy a mécses-törés határán van a lány. S be kell látnia, hogy maga is kezd ennek a határán lenni, derűjével csak takargatni akarta ezt, míg egyedül nem marad. Nem sírós fajta, mégis annyira fáj ez most...*
    - Bocsánatodat kell kérnem, Lysie, hogy ilyen helyzetbe hoztunk... Más esetben kihúznám, de... *Elpillant a tenger és a korlát felé, ahol Eric még nem bukkant fel. Vajon fel kellett volna már bukkannia, vagy aggódnia kellene?*
    - Eric jó ember, annak ellenére, hogy engem elárult. *A legrosszabb, amit be kell látnia a mai napon, hogy kezdett beleszeretni Ericbe, vagy már bele is szeretett. Nem volna szabad ilyen közel engednie magához senkit, talán jobb is, hogy így alakult. Jó volna elmondani mindent Deirának, vagy akár Lysienek, de el kellene mondani azt is, miért nem enged senkit közel magához... lehet nem értenének meg, lehet elítélnék. Igen, egészen biztos, hogy így lenne. Eric is így tenne.*
    - Fontos nekem... *Szomorúsága mellett látszódik a kelletlenség, ahogy ezt beismeri.*
    - ...ezért megkérlek, segítsd őt ki, vagy csak nézd meg, jól van-e... De én most egy darabig nem akarom őt látni.
    ~ Biztos vagy benne?~ *Teszi fel magának a kérdést, de nem tudja a választ. Jobb lenne kerülni őt, hogy az érzés elmúljon, hogy csak szeretők, alkalmi partnerek legyenek, mint kezdetben... Ugyanakkor miért tart attól, hogy Lysie elmondja Ericnek az imént hallottakat és Eric ehhez igazodva nem keresi őt fel? Nagyot sóhajt az égnek emelve arcát. Ha Lysie felnéz rá, láthatja, hogy Sally sem áll a helyzet magaslatán, hogy mielőtt megszólalna, nyelvébe kell harapnia, hogy könnyeit visszafojtsa.*
    - Ne haragudj rám, kárpótolni foglak ezért a napért, megígérem. *Húzza ki kezét Lysie kezei közül, ha kell erővel is, s sietősen távozik, amire leginkább a menekülés lenne a megfelelőbb szó. Az a rohadt medál is... nem szokott ékszert viselni, most az az egy mégis annyira hiányzik. Reméli, a tengerfenéken végzi. Reméli, Eric mégsem hagyja ott lenn.*
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Valami készül...

    Témanyitás  Eric Crow on 2014-03-19, 19:56

    *Hogy "valami készül", az egy elég finoman megfogalmazott tényállás. Talán jobban illene ide a "valaki kikészül", vagy valami ehhez hasonló, mert bizony a múlt és a jelen azon pontján találkozik a városnak, melyen utak érnek véget, s a semmiből születnek újak. Két, minden kétséget kizáróan győztesnek született nő egyelőre néma harca kezdődött el a mai nappal, melyet csak remélni lehet, hogy nem harapódzik el túlságosan. Sally nem tudja milyen erő birtokában van Shawna, viszont a kalózkapitány sincs tisztában a fekete hajú lány mágikus és harciképességeivel. Talán nem döntik majd romba a várost... igazán kár lenne érte.
    Ezen sorok egyvelege kavarodik a víz alá bukott Eric fejében, ki legszívesebben most lent maradna egy ideig a halak között, hisz itt úgyis olyan nyugalom honol, hogy szinte árasztja magából a pozitív energiákat. A levegőtlenséget azonban nem lehet túl sokáig bírni és még Sallyvel is szeretne néhány szót váltani a korábbi történések miatt. A galád Shawnának persze már nyoma sincs, pontosan olyan, mint évekkel ezelőtt, mintha nem is örgedett volna, mintha csak tegnap lett volna az a sok minden és mintha még most is vonzódna hozzá a nő, ki így tudja kimutatni zabolázatlan érzelmeit.
    A Boszorkánymesterasszonya persze az érem másik oldala, ki mindig segítőkész, elnézően megbocsátó és minden korábbi vétek fölött szemethuny. Áll ez a tézis egészen addig míg fölsegítik őt a korlát mellé, mert ami ezután következik az egyszerre gyönyörű és drámai. A tüzet ébresztő csók, miben minden benne volt mi kapcsolatukat oly mesterien jellemzi, illetőleg az is, amit a férfinak értenie kellett kettejükről: a viharos szenvedélytől a folytogatva éledező szomorúságig, minek kézzelfogható bizonyítéka az achát nyaklánc, mi a kezébe lett nyomva mielőtt visszafordíthatatlanul nyomta volna le a víz alá egy, a semmiből érkező erő.
    A függönyként aláhulló vízoszlop kijózanító hatású, de már túl késő, a súlyos szavak elhangzottak, a medalion készítőjénél, Sally odafönt, Eric pedig nagyon mélyen idelent...*
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Valami készül...

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2014-02-23, 14:01

    *Mikor már azt hitte, átlátja a helyzetet, kiderül, hogy mégsem. Arra nem számít, hogy az elköszönésből végül Ericet mentő akció lesz, de hát eleve azt sem nézte volna ki Shawnából, hogy ilyen galádul elintézi a férfit. Kap is tőle a kalóznő egy hitetlenkedő, értetlen pillantást a gonosz húzásáért, aztán leteszi a poharát Sally darabjaira törtje mellé, és felzárkózik a korláthoz siető nőhöz.*
    - Igen, látom! *feleli, és amennyire tud, lehajol, hogy Ericet megragadva segítsen őt kihúzni. Kíváncsi, mivel érdemelte ki a férfi Shawnától ezt a fajta búcsút, az első kérdése mégis inkább az egészségi állapotára vonatkozik.* Minden rendben?
    *Aggódva fürkészi, hátha lát az elázott ruhán túl valami felületi sérülést, de Eric karja, mit eddig szorongatott, kicsusszan az ujjai közül, ahogy Sally magához rántja. Leesik az álla, tátott szájjal bámul a párosra a csók láttán, nagy, kerek szemekkel, aztán elpirul a gesztus intimségén, és zavartan elfordul. Emiatt nem látja, mi történik, csak a varázslat keltette hangokra lesz figyelmes, s ahogy félénken, de érdeklődve hátrapillant a válla felett, már azzal szembesül, hogy Ericet egy semmiből jött hullám mossa épp vissza a tengerbe. Újabb alkalom Lysie-nek a megdöbbenésre, és ezúttal Sally kap tőle egy értetlen pillantást. Nem tudja hova tenni sem azt, amit tett, sem azt, hogy utána olyan könnyedén tovább indul, mintha mi sem történt volna.*
    - D-d-d-d-de... De...!
    *Jó, rendben, Lysie egy darabig biztosan nem fogja megérteni, mi volt ez az egész, mi folyik hármójuk közt, és ki kivel milyen kapcsolatban áll. Ezt elfogadja, nem ártja bele magát, nem kérdez, mert nincs hozzá semmi köze. Most azonban nem csak egymást sebezték meg ezen érthetetlen cselekménysorozattal, hanem őt is döntésképtelen helyzetbe hozták. Lysie-t ugyanis arra nevelték, hogy soha ne fordítson hátat ilyen helyzetben, és az, hogy csak úgy faképnél hagyja az újra vízbe borult férfit, ellent mond mindennel, ami ő maga. Viszont Sally ítélőképességében jobban bízik, tudja, hogy a varázslatának oka volt, és nem akarja megbántani azzal, hogy a háttérismeretek nélkül Eric pártjára áll. Bűntudata lenne, ha segítene kimászni a férfinak a vízből, de akkor sem hagyná nyugodni a lelkiismeret, ha a csacsogást folytatva Sally mellé szegődne. Épp ezért érzi magát kellemetlenül, s egy kicsit haragszik is, amiért ilyen igazságtalan helyzetbe kényszerült, s úgy kell döntést hoznia, hogy ráadásul semmit sem ért.*
    - Sally! *siet a nő után, csak addig, hogy a keze után kapva megállásra késztesse. Azonban, még ha sikerült is megállítania, szembesülnie kell azzal, hogy fogalma sincs, mit mondjon. Tegyen úgy, mintha mi sem történt volna? Azzal csak befedik a sebeket, nem változik semmi, és napokig nyomasztani fogja, hogy egyszerűen faképnél hagyta jövendőbeli tanítóját, még ha a férfi nem is szorul segítségre. Húzza akkor vissza a nőt? Okozzon neki gondot azzal, hogy arra kényszeríti, egy ilyen búcsú után itt maradjon? Hagyja itt, hogy visszasiethessen Erichez, ezzel jóformán elárulván az egyetlent, akit barátnőjének mondhat Ederthinben? Mi ilyenkor a jó válasz?
    Sally láthatja Lysie-n a vívódást, ahogy két tenyere közé fogva szorongatja a nő kezét. Kerüli a tekintetét, nem mer ránézni, pillantását a földre szegezi, összepréselt ajka meg-megremeg, mint akit hajszál választ el attól, hogy elsírja magát. S valóban, ha nem találja meg gyorsan a legjobb döntést, Lysie valószínűleg elpityeredik Shawna, Eric és Sally igazságtalanságán.*

    Sponsored content

    Re: Kikötő

    Témanyitás  Sponsored content


      Pontos idő: 2017-10-24, 04:18