*Nem biztos, hogy Neureth vagy Quinyah kegyét, sokkal inkább az apja által küldött kíséretet illeti a dicséret, akik vállalták - még ha Lysie hisztis kislányként toporzékolt is szülei "búcsúajándéka" ellen -, hogy egy darabon elkísérik és megóvják őt a haramiáktól, természeti csapásoktól és önnön tájékozódási képtelenségétől. Nélkülük valószínűleg most sok izgalmas és szomorú végkifejletű dologról tudna beszámolni Sallynek.*
- Ez jó ötlet, köszönöm! Bár nem sokat értek a fegyverekhez, de a kovácsok biztos segítenek majd. *Pozitívan áll hozzájuk, látatlanban sem feltételezi róluk, hogy át akarnák verni. Az eladóknak sem érdekük, hogy selejtes holmit sózzanak rá, ha meg mégis, inkább egyszer csalódjon, mint hogy örökké csak gyanakodjon.*
- Azt hiszem, megnyugodtam *közli egyszerűen, s tényleg nem bonyolítja tovább Eric kilétével és milyenségével kapcsolatban a dolgokat. Hisz Sallynek, hisz eddig is nagyon jól járt a tanácsa megfogadásával. Nincs oka kételkedni a nőben, vagy azt feltételezni, hogy rosszat akarna neki.*
- Csatabárd, ugyan... *csóválja meg a fejét, mintha nem értené a dologban a viccet, s megjátszott komolysággal hozzáteszi:* Titokban mindig is láncos buzogányra vágytam.
*Elvigyorodik. Viccesen nézne ki mindkettővel, főleg, ha egyik kezében a bárdot, a másikban meg a buzogányt fogná. Nem kéne többé aggódnia amiatt, hogy egyedül sétálgat.*
- Ó, persze, nagyon szívesen kipróbálnám! Köszönöm! *feleli a szablyavívás gondolatától fellelkesülve. Jó programnak ígérkezik, annak pedig külön örül, hogy még egy fegyvernemmel megismerkedhet, ráadásul ilyen hamar. A társaság is biztos remek lesz, szóval boldogan és jóízűen folytatja a falatozgatást.
A korára vonatkozó kérdés nem hozza zavarba, hisz elf apjának hála nem kell a negyedik x miatt szégyenkeznie, sőt, fajtársai közt ez egy igen szép és fiatal kor még.*
- 41 éves vagyok *vágja hát rá vidáman, csak a következő falat után jut eszébe, hogy ez egy ember számára különösen hangozhat, főleg egy olyan lánytól, aki alig néz ki húsznál többnek.* Nálatok ez másként van, ugye? Mi harmincöt évesen lépjük át a felnőtté válás küszöbét, tehát mondhatni, hogy én még csak most repültem ki a fészekből. Remélem, száz, kétszáz évet még lehúzok! *Bár jelenleg abba még túl sötét és rossz belegondolni, ki lesz ott mellette száz év múlva. Az édesanyja már nem, s ha nem találják fel az öröklét elixírjét, száz év múlva már nem fog tudni együtt ebédelni Sallyvel, s elbeszélgetni az unokákról, a régi időkről, a közös kalandokról. Ez egy árnyalatnyit elveszi a kedvét. Odahaza, elfek között nem merült fel ez a probléma, de így, hogy kilépett a nagyvilágba, s már emberekkel is barátkozik... Koccintottak egy új barátság kezdetére, s bár távoli még, ugyanakkor eljön a napja, amikor fájdalmassá válik.
Sally története elvonja a figyelmét, még az ebédjéről is elfeledkezik, olyan nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatja. Nem felejt el ábrándosan felsóhajtani a szülei történetét hallva, s a testvérek számára is legalább úgy rácsodálkozik, mint korábban a hét gyermekre.*
- Ez olyan romantikus! És izgalmas! Sosem találkoztam még sárkánnyal, biztos mókás lehet belefutni egybe *Gyanússá válhat, hogy Lysie szótárában a "mókás" valami egészen elborult és egyedi kifejezés, mert tucatnyi jobb jelző van egy sárkány és egy halandó farkasszemezésére, mint a mókás. Mindenesetre ő nagyon beleélte magát, s ugyanilyen lelkesen és kíváncsian hallgatja Sally további szavait. Azt szűri le, hogy a nő élete bizony roppant izgalmas, "mókás", és minden alkalmat, napot, percet megragad rá, hogy szórakozzon - ettől egy kis egészséges irigységet érez, csodálja Sally élethez való hozzáállását és bátorságát. Meg úgy mindenét. Gyönyörű, okos, merész és stílusos, remek példakép-alapanyag.*
- Cessi szerencsés, hogy megtaláltad. Nem sokan vállalnak felelősséget mások sorsáért is *Nagyanyja például kifejezetten gyűlölte a háziállatokat vagy a látogatóba érkező rokonokat, s igyekezett mindennemű felelősséget elhárítani magáról. Az asszony ki nem állhatja, ha másokért is felelnie kell, de Lysie úgy vette észre, ez a ridegség az apja jellemének előnyére vált.*
- De szép! Ha jól tudom, a henna festéket olyan növényekből készítik, ami hajra is kenhető, és még gombaölő hatású is. *közelebb dől, kihasználván, hogy ezúttal pofátlanság nélkül is megbámulhatja Sally kezén a mintát. Korábban már észrevette, hogy van ott valami, de nem akart tolakodónak tűnni a bámulásával.* Jól áll!
*Elpusztítja a maradékot a tányérjáról, iszik rá pár kortyot, megtörli a száját, majd álmosan nyújtózkodik. Korán van még az alváshoz, de az ételtől olyan kellemesen eltelt, hogy nem okozna nehézséget ledőlni és horkolni. Csúfos befejezése lenne az első napjának, ha a hold feljövetele előtt aludni térne.*
- Hmm, lássuk csak, szeretek enni, lovagolni, olvasni, szeretem a hosszú sétákat a természetben, a gyógyfüvek illatát, mások történeteit, főleg, ha romantikus vagy kalandos. Ó, és a művészeteket is, mindegy, hogy festményről, zenéről, vagy egy szép fegyverről van szó. Nincs testvérem, de mindig is szerettem volna egyet! *Előfordult, hogy kislányként ezt kérte a születési rítusának megünneplésekor, bár akkor még olyan pici volt, hogy ő erre nem emlékszik, csak az anyja mesélte neki. Ahogy nagyobb lett, ez a vágy elkopott, főleg, mikor rájött, hogy az állatokkal is lehet kommunikálni. Körülbelül azóta veszekszik nyílt utcán a lovával a térkép elvesztése miatt.
Leteszi az evőeszközeit, tisztára törli mindkét kezét, majd két tenyerét összeilleszti a mellkasánál úgy, hogy hajszál híján ne érjenek egymáshoz. Ujjait lassan behajlítja, oválist formál.*
- Legyünk hálásak Gavurnak ezért a finom ebédért! A természet körforgása oly kényes, hogy hálával tartozunk neki, amiért ügyel rá, s ránk, hogy e folyamatban részünk lehet. *mosolyog Sallyre, kezeit maga mellé engedi, s elrendezi a tányérján az evőeszközöket, míg mértani pontossággal párhuzamost nem alkotnak. Ezzel elbíbelődik egy darabig.*
- Figyelmesség és köszönet, a tanítóm mindig ezt mondogatta - aztán fejbe kólintott egy könyvvel, amiért soha nem sikerült visszamondanom. Mindig is azt hittem, hogy csak az a mód létezik, ahogyan mi látjuk és gondoljuk a világot és a szellemeket. Szeretném megtanulni, a dombtaviak hogyan vélekednek az eredendő jóságról! De őszintén szólva Adar Ishirről még kevesebbet tudok. Ott is ismerik Neurethet? Vagy Quinyaht? *kíváncsiskodik. A vallás egyesek számára talán kényes téma, de úgy érzi, Sally előtt bátran megnyílhat, és őt bármiről szabadon kérdezheti.*
2018-09-07, 20:48 by Tsitsa Itsli
» Szintet léptem!
2018-07-30, 16:35 by Cerus Caranthir
» Városkapu, és a Felsőnegyed nem nevesített utcái és terei
2018-07-30, 16:06 by Tsitsa Itsli
» Tenger és szigetvilág
2017-04-29, 16:54 by Thryn L'lwyn
» Hullámtörő
2017-04-27, 20:05 by Caleb Mandrake
» Zord-hegység
2017-04-26, 04:21 by Zorgon Zarazul
» Palota és a palota tér
2017-04-18, 21:57 by Amelia il Contevilla
» Mulatónegyed nem nevesített utcái és lakóházai
2017-04-16, 21:42 by Sally Wentworth
» Contevilla-rezidencia
2017-04-08, 11:31 by Gonnir Eruthallion