Piactér

A Kikötőnegyed északi részén található a Piactér. Azt mondják, itt minden kapható, ami szem-szájnak ingere, vagy éppen ilyen ételhez való hozzávaló. Megtalálhatóak itt a jellegzetes dombtavi húsok, gyümölcsök és zöldségek mellett Montea más országaiból importált ételek és italok is. A jobbára ovális alapterületű piactér keleti sarkában található két pénzváltó is, az árfolyamot fejedelmi rendelet szabályozza. A Piactér a város folyton nyüzsgő központja, napközben egyedül a déli hőség óráiban csendesül el. Csak néhány árus kitartó annyira, hogy ilyenkor is nyitva tartson. Este azonban mind nyitva tart, jóval sötétedés után is.
Első látásra a tömeg miatt is kaotikusnak tűnik a Piactér, pedig megvan a maga rendje, még ha tökéletesen nem is lehet mini-negyedekre bontani a piacteret. Az északi részen foglalják el kifeszített színes ponyvák alatt lévő standjaikat a gyümölcs- és zöldségárusok, a délkeleti részen a húsárusok, délen a fűszerek illatkavalkádjával találkozhatunk, míg a nyugati, a kikötőhöz legközelebb eső részen kapott helyet a halpiac, ahol minden nap friss halat árulnak egészben vagy filézve, s estefelé a mozgóárusok még sülve is kínálják a különféle halakat más jellegzetes dombtavi ételek és italok mellett. Ha szerencsénk van, még lesz helyünk a kevés padon a vékony deszkaasztaloknál, hogy ne állva kelljen elfogyasztanunk.
Kézműves termékek nem kaphatóak itt a Piactéren, kivéve azt a néhány standot, melynél Montea más vidékeinek és népeinek import áruit árulják, ugyanis a dombtavi termékeket a Piactér és a Kikötő közötti utcák műhelyeiben és boltjaiban lehet megvásárolni.

- Oké, akkor holnapután! És mondd csak, csücsür-evésre melyik hangzik jobban? A holnap vagy a holnapután-után? *Kérdezi mosolyogva, mert az elhangzottakból arra következtet, hogy erre Elena érkezése után sem lesz túl sok lehetősége.*
- Igen, meg a vörösek is. Nephir is elég feltűnő. *Bólogat rá mosolyogva, de kétségtelen, a szőkékkel nem lehet feltűnőségben felvenni itt a versenyt.*
- Hmmm, létezik olyan paróka, ami befedne ennyi hajat? *Kérdezi tűnődve, majd rálegyint, hogy nem fontos.*
- Majd egyszer megnézzük, végülis már megszoktam ezt a színt. *Jegyzi meg kis mosollyal.*
- Szép kor. Egész fiatalnak érzi magát tőle az ember... *Többnek tippelte volna Khaleln urat, valamiért ezer környékére, de akkor még egész fiatal az elf. Már az elfek között. Furcsa érzés bizonyára ennyi idősnek lenni, s nagyon reméli, hogy mindketten...mindhárman megtapasztalják majd.*
- Ó, tényleg, a szalag! Remélem nem szakad le a tarisznyám! *Kuncog, aztán ötletelnek ketten, mi maradhatott ki. Hamar meg is lesz, legalábbis az elakadó mondat, Amelia arca erről tanúskodik. A név említésekor felvonja kicsit szemöldökeit, Ovidioról nem hallott. Nem csoda, fontos házasságra készülnek, a leendő menyasszony körül forog most minden és a házasságig ez valószínűleg így is lesz. Emlékszik persze Ovidio nevére, pár hónappal ezelőtt gyászba öltözött itt is a követség, legalábbis az a része mindenképpen, ahol a Contevilla család lakik és így is maradt minden jó egy hónapig.*
- Emlékszem már.. *Szomorodik el, mikor eszébe jut, hogy a számára teljesen ismeretlen férfi elvesztette ifjú feleségét. Nem ismeri egyikőjüket sem, de így ismeretlenül s látatlanul is nagyon elszomorodott és együttérez a férfival.*
- Hát... nézhetünk neki is valami helyi ruhadarabot... Hosszú időre jön, vagy csak Elenát kíséri el s már megy is vissza? *Kérdezi hirtelen váltva a mondatában.*
- S miket szeret csinálni? Hátha a hobbijai között találunk valamit, amit még most is illő adni, gyász ideje alatt. *Egyelőre világmegváltó ötlete nincsen, főleg, hogy férfinak kell ajándékozni, ahhoz meg annyi tapasztalata meg érzéke sincs, mint a nőknek való ajándékozáshoz. Így maradt a kutatói logika, sorra venni, mit tudunk és az alapján levonni következtetéseket.*

- Szerintem menjünk még az érkezése előtt, utána ki tudja, milyen kötelező programjaink lesznek. A holnapután amúgyis tökéletesen hangzik.
*Feltehetően neki, mint családtagnak több kötelező programja lesz, de nem bánja. Majd szépen kipiheni magát előre a fürdős napon. Előre és utólag is. Elvégre holnaputánra túl lesz két délutáni edzésen, minden bizonnyal meglehetősen ki lesz fáradva, rá fog férni egy egész napos pihenőnap.*
- Nahát, ezt nem is tudtam. És az biztos, hogy két szőke fej itt mindenhol feltűnést kelt.
*Ezt tapasztalatból mondja, ha bátyjával - netán az egész családdal- megjelenik valahol, ott mindig felkapják a fejüket a népek.*
- Hm, nem is tudom, majd egyszer szerzünk valahonnan parókát és megnézzük.
*Azt nem meri felajánlani, hogy egyszer fessék be... Tsitsának is tengersok haja van. Ha kevesebb lenne, kipróbálhatnák és ha nem sikerülne, hát visszafestenék, de így... inkább nem merne kísérletezni.*
- Hát nem egyszerű őket így elképzelni. Khaleln öhm... egészen pontosan nem tudom, de olyan 290... 300 esztendős lehet.
*Szimpatizál Tsitsa anyukájának mondásával, különben is, Lin is mindig valami ilyesmit emleget, mikor Szeplősné próbálna néhány zöldségfélét is rendszeresíteni az étrendjében.*
- Köszönöm, de elbírom, nem olyan nehéz egyik csomagom se. Ráadásul nem csak füzet meg fűszer van nálad, hanem kalapszalag is.
*A kis kék kalap említésére megtorpan. Létezik, hogy tényleg amiatt lenne hiányérzete? Próbálja felidézni a kis kék kalapot, de már most összemosódik a többi látott kalappal, tehár olyan nagyon csak nem vágyakozhat utána. Inkább mégegyszer végigveszi a vásárlólistát Tsitsa felsorolását követve, de csak nem hiányzik semmi.*
- Nem tudom, a fogadással kapcsolatban nekem semmilyen feladatot nem osztottak, az nem lehet. Amúgy kísérettel utazik, vele jön a...
* Ha nem lenne foglalt mindkét keze a csomagokkal, most egész biztos homlokon csapná magát. Így csak kétségbeesetten harap alsó ajkába.*
- A bátyjával, Ovidióval érkezik. Az ő ajándékáról feledkeztem meg. Már napok óta töröm a fejem, de férfi, ráadásul frissen megözvegyült, nem tudtam kitalálni neki semmit, ezért félretettem kicsit a problémát, hogy kitaláljam, Elenának mit vegyek.. hátha az majd meghozza az ihletet.
*Láthatóan nem érkezett meg az ihlet. Reménykedőn néz Tistára, hátha a magascopfos lány kisujjból kirázza a tökéletes -á, tökéletes se kell legyen, elég a megfelelő- ajándék ötletét.*

- Igazság szerint nekem sem olyan kötött a programom. Még azelőtt menjünk, hogy Elena kisasszony megérkezik, vagy utána? Ha előtte... mit szólsz a holnaputánhoz? Ha viszont utána, akkor mondjuk jövő hét ilyenkor? *Áll elő két javaslattal, ne nézzen már úgy ki, hogy nincs kedve az egészhez, mert "neki mindegy" és mindent rábíz barátnőjére.*
- Igen itt ritkább, ha minden igaz, az üknagyanyám a nomádok közül való volt, legalábbis ezt mondták, azóta ez a hajszín öröklődik apai ágon. *Kicsit elhúzza a szája szélét.*
- Pedig a tied jobban tetszik. Ha édesanyámra ütök ebben is, akkor olyan lenne a hajam, mint Naram úré. Mindig is olyant szerettem volna. Jó feltűnőek lennénk most mindketten! Szerinted hogy állna nekem az a hajszín? *Hátha egyszer elég módos vagy zakkant lesz ahhoz, hogy (úri) hobbiból szőkére fesse a haját... Az Asheh Haetoniakra vonatkozó szavakon elneveti magát.*
- Ó, és képzeld akkor azt el, hogy nemcsak huszonöt évesek voltak, hanem kisbabák és még járni sem tudtak, s megtették első csetlő-botló lépéseiket... *Vigyorog szélesen, mert valóban nehéz elképzelni a szigorú, de mindig elegáns megjelenésű elfeket ilyen helyzetben.*
- Khaleln úr hány éves? *Kérdezi aztán, ha már így szóba került ez a kor kérdés. S persze az említett urat is megpróbálta elképzelni bájos kisgyerekként... Fantáziát próbáló feladat volt, szó se róla.*
- Húst hússal? Édesanyám mondta mindig az ilyenekre, hogy rendes férfiember. *Mosolyog szélesen Ethyrlin jellemzésén, s akkor megnyugodva veszi tudomásul, hogy a tradicionális recept szerint is elkészítheti a csücsürt. Kíváncsian és izgatottan várja már, hogy elkészíthesse, hogy remélhetőleg jól sikerüljenek és hogy együtt üljenek le az asztalhoz elfogyasztani, meg aki még közben arra jár, biztos tudnak neki is helyet szorítani. Ennyi emberre még sosem főzött, de nagyon várja már. Ezen jól elábrándozik, már csak arra ocsúdik föl, hogy Lili már be is vásárolt vörös áfonyából szinte pillanatok alatt.*
- Nem nehéz? Ne vigyek valamit? Nálam csak füzet meg fűszer van... *Ajánlkozik rögtön, a kérdésen viszont elgondolkodik, s ugyan a standok közötti út közepén, de meg is áll.*
- Hiányérzet? Hmmm.. lássuk... Megvan az áfonya, a fűszerek is, vettél ajándékot Elena kisasszonynak, meg én is... Lehet az a kék kalap hívogat téged. *Mosolyodik el a végén.*
- Vagy talán valami előkészület még Elena kisasszony fogadására? Egy karavánnal jön, vagy lesz kísérete? *Jut eszébe a kérdés, mert emlékszik, ő a Domb-tavi Fejedelemségbe menet egy karavánhoz csatlakozott, visszafele viszont már Ameliával kocsin utaztak, nem tudja, Elena miként érkezik, főleg, hogy bizonyára számos csomaggal jön minthogy hosszabb időre készül berendezkedni itt.*

- De jó, de jó! Köszönöm! És akkor már csak a napját kell kitűznünk. Természetesen igazodok hozzád, nekem egyelőre még nincsenek kötött idejű elfoglaltságaim.
*Örömködik egy sort, sőt, ha nem lenne tele mindkettejük keze csomagokkal, most bizony meg is ölelné barátnőjét. Egy nagyon kicsit most meglepődik, hogy ilyen hamar belement Tsitsa, igaz próbálkozott ott az első részletes dolgokkal, de azokkal majd foglalkozik később. Most azt a korábban mutatott kicsi-t veszi gondolatban egy hajszálnyival még kisebbre - ez ugyanis új tulajdonság a láthatáron, lehet van több is? Úgy tűnik Rhae jó hatással van Tsitsára, könnyebben belemegy az ilyen ajánlatokba, Lili legnagyobb örömére.*
- Én nagyon szeretem a hajszínedet, ez sem megszokott errefelé.
*Igaz, annyira nem rí ki a tömegből, mint a szőke hajszín, de önmagában nézve igenis különleges a sok fekete hajú ember között.*
- Hm, olyan fiatal? Valahogy az Asheh Haeton-i elfeknél mindenkit rögtön minimum százévesnek nézek. Talán a viselkedésük komolysága miatt. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy fiatalabb Ethyrlinnél.. fránya dolog ez a sztereotípia. Mintha nem lett volna mindegyik több-száz éves elf is valamikor huszonöt.
*Megcsóválja fejét, mintha ezzel eltűnne ez a beidegződése. Talán majd egyszer eltűnik, ha sok fiatal elffel találkozott, de egyelőre nincs mit tenni.
Kitartóan keresi a vörösáfonyát, csak bólogat Tsitsa szavaira, még szép, hogy emlékszik, hogy bebugyolálta magát barátnője a szigeten.*
- Ó, az nagyon jó.. tudod, Ethyrlin amolyan húst-hússal típus.
*Kezdi sajnálni, hogy Lint is felvetette szegény Tsitsával a megvendégelendő személyek közé, nem egyszerű dolog. Szeplősnének ez persze már nem probléma, de aki 26 éve főz valakire, annak nem is lehet gond.
Végül mégse ő szúrja ki a standot, ahol reményeik szerint beszerezhetik a gyümölcsöt. És reményeik már nem csak remények többé. Ez bizony tényleg vörös áfonyának néz ki, megfelel Szeplősné és Naram leírásának is.*
- Ez lesz az.
*Szemei is felcsillannak, nem is teketóriázik sokat. Gyorsan nyélbe üti az üzletet és újabb csomaggal gyarapodva indulhatnak tovább...de hova is?*
- Olyan hiányérzetem van, mintha elfelejtettünk volna valamit. Te megvettél mindent, amit szerettél volna?

*Jót nevetgél azon a kicsin. Jobban kiismerte már őt Amelia, mint gondolta volna. Ez részben jó, részben viszont rossz, mondjuk mikor egy s mást egyelőre el akarna titkolni előtte. Azt mondjuk nem tudja meddig, aligha lesz tartható ez az állapot addig, míg Lili elé nem tud állni egy üveg csodaszérummal.*
- Á vagy úgy, értem. De látom, komolyan gondolod, különben biztos megkérdeztem volna, hogy ezt a szabályt ugye csak most találtad ki, hogy elmenjünk a fürdőbe. *Mosolyodik el, remélvén, nem bántotta meg finom csipkelődésével a másikat. Az ígéretre, hogy Lili nem lesz beteg, helyeslően bólint. Nagyon jól van így, betegen nehéz hosszú életet élni. Meg amúgy. Csak ne legyen beteg.*
- Elsőőő részleteee? Nem voltál te olyan sokáig beteg, hogy "adósságod" részletekben kelljen "fizetned"! *Nevet fel.*
- De köszönöm szépen a meghívást, elfogadom. *Azt már megtanulta Rhae esetén, hogy jobb, ha az ilyeneket elfogadja, s nem erősködik, hogy ő is fizetni akar, még ha csak egy kis részét tudná csak megadni.*
- Nem becsülöm alá, ez az igazság. S köszi. Kár, hogy ilyen a színe.. *Jegyzi meg kicsit ajakbiggyesztve a vörösesbarna hajára, egy rövidke tincset füle mögé tűrve, de aztán a kérdésre elgondolkodik, mert ezen el kell gondolkodnia.*
- Hát... olyan huszonnégy-huszonötnek mondanám ránézésre... *Itt Lilire pillant bizonytalanul, szerinte is helytálló-e ránézésre ez a tippelés?*
- De igazság szerint nem tudom pontosan mennyi, sosem kérdeztem. Lehet több, mint amennyinek látszik... *És ebbe most nagyon próbál nem belegondolni, mert ha Rhae jóval több, mint huszonöt, s mint mondta, kiskorától fogva ott volt rab... annyi hosszú éven..évtizedeken, ne adják az istenek akár századokon át! Hogy bírhatta ki...*
- Igen, kell idő az ilyenhez. Emlékszel, a Tündértónál én meg mindig fáztam, pedig nyár volt és már az összes felsőmet magamra vettem. *Vigyorodik el, jobb is hogy el lett terelve a gondolata.*
- Rendben, akkor beleteszem. Remélem, nem fog haragudni érte... Nos, eredeti recept szerint hús is van benne úgy fele-fele arányban, s tervezek is olyant csinálni. Viszont lesz csak zöldséges is, minthogy tudom, hogy Rhae nem szívesen fogyasztja a húst. És mielőtt aggódni kezdenél, nemcsak miattatok lesz benne hús, ha ti szeretitek... *Itt kérdő pillantás Lilire, majd vissza a gyümölcsökhöz.*
-... én is szívesen eszek húst, ebben főleg. *Arra pedig biccent, hogy menjenek tovább a többi standokhoz, hátha máshol lesz vörösáfonya. De se a második, se a harmadik, se az azt követő standnál nem járnak majd sikerrel.*
- Rejtély, hol vásárol Szeplősné! Szerintem neki pult alól adják a gyümölcsöket és zöldségeket. *Jegyzi meg mosolyogva, miközben befordulnak a következő sorba, hátha ott sikerrel járnak. Lehet már majdnem eljutnak oda, hogy feladják tervüket és inkább hazasétálnak, mígnem talán egyszerre szúrják ki az egyik standnál széles, arasznyi mély fonott kosarakban lévő apró piros kis bogyókat.*
- Nézd csak! Szerintem megtaláltuk! Legalábbis nagyon remélem, hogy odaérve is az, nem pedig... csipkebogyó.

- Ugyan, csak egy kicsit.
*Nevetve válaszol és mutatja is jobb mutató- és hüvelykujjával azt a bizonyos kicsit. Nem piszkálja barátnőjét, míg elgondolkodik az ajánlaton, nehogy a nyaggatás miatt mondjon nemet.*
- A napirend nem börtön holmi lerombolhatatlan falakkal. Néha kell egy kis szabadság, egy kis lazítás, sőt hetente legalább egy ilyen napot be kellene iktatni.
*Egészen komolyan válaszol, látszik rajta, hogy így is gondolja. Most nem meri megkérdezni, hogy van-e ilyen nap Tsitsa hetében, eddig eleget szekírozta a napirenddel. Kell egy kis nyugtot hagyni, majd csak aztán lehet megnyitni az új harcvonalat.*
- Ígérem nem leszek beteg. De, mivel az előbb kifejtettem, hogy ez a hálám első részlete, ezért elég egyértelmű, hogy ezt én állom. Ebből nem is engedek.
*Igazán határozottak szavai, sőt ő maga is. Csak a következő témánál enged fel komoly elszántsága.*
- Ne becsüld alá magad, főleg ilyen gyönyörű hajjal ne. Amúgy Rhae hány éves is?
*A kérdése természetesen nem kapcsolódik a magascopfos lányhoz, csupáncsak érdeklődik, hogy mennyi ideje is volt az ékszerész elfnek Tsitsánál szebbet találnia.*
- Hm, ez nagyjából-egészében úgy működik, hogy általában a nőknek szól a bók, de azért férfinak is szólhat a bók, ez is illik, például dicsérni az öltözékét, hogy milyen elegáns, mert jólesik. A bók mindig legyen udvarias, tapintatos, és kell, hogy legyen reális alapja, igazság tartalma.
*Az utolsó mondatot egy rövid torokköszörülés után citálja el, ahogy tanulta annak idején.*
- Értem, nem is meglepő, hogy nehezen bírja az itteni időjárást.
* Azt már csak gondolatban teszi hozzá, hogy az lenne igazán meglepő, ha egyből rááll a szervezete a sivatagi időjárásra. Szemével közben már keresi a vörösáfonyát.*
- Tedd csak bele, ami kell. Majd nem mondjuk el neki, mi van benne pontosan, lehet meg se érzi.
*Fogalma sincs, mennyire hangsúlyosak a csücsürben ezek a zöldségek, lehet ő se érezné ki belőle az ízüket. Azonban egy fontos kérdés jut eszébe Lin étkezési és ízlelési szokásairól.*
- De, mondd csak, hús is van benne vagy csak zöldség?
*Annyira nem földhöz szegező a kérdésre, nyugodtan haladhatnak tovább, mivel:
- Nem, itt én se látok. Menjünk kicsit tovább.

- D... *Nagyjából egy levegővételig s eddig jutott el közbeszúrásában, mert Lili rögtön folytatta is, nagyon jól kitalálva, hogy Tsitsa tiltakozni akart volna és hogy miért tiltakozott volna. A pillanatnyi meglepettség után elneveti magát halkan.*
- Ennyire ismersz már? *Kérdezi hitetlenkedve, még mindig mosolyogva, s próbálkozván észrevétlenül időt nyerni. Szeretne elmenni Lilivel a fürdőbe, mégis...*
~ Még egy teljes nap kiesik... Úgy volt, hogy a csücsürt megcsinálom, a könyvem már úgy is kész gyakorlatilag, meg a rajz Lilinek. Végeztem volna, hogy csak a másikkal foglalkozzak. Elmondhatnám neki, hogy nem érek rá mostanság ennyire, mint mondom vagy mint tűnik... azért, hogy utána bőven legyen időnk ilyenre. Ha csak pár, három-négy száz évet nyerhetnék, elég lenne, hogy kitaláljam a hogyan továbbot, hogy tartósabb megoldást keressek...~ *De nem meri elmondani, nem meri bevallani. Nem tudja, milyen fogadtatásra lelne a dolog? Hogyan öntené szavakba, hogy úgy érzi, napról napra az idő kezd kifolyni a kezeiből, s egyre gyorsabban? Mintha rövidülnének a napok. Nincs mit tenni, ha még fenn akarja tartani az álcát, hogy rábólint erre is, ennyit talán még egyezkedhet magával... s behozza valamely éjszakákon a lemaradást. Szégyelli magát emiatt, s hogy fel fogja rúgni a napirendet, ami tudtán kívül már alapból nem jó, s csak reméli, hogy utólag majd Lili megbocsájt neki.*
- Eddig sem lettem beteg, de mondd csak, jól hallom? Te most arra buzdítasz, hogy rúgjam fel a napirendemet egy teljes napra? *Kis szünetet tart, hamiskásan pillant barátnőjére, majd elmosolyodik.*
- Persze, hogy benne vagyok! Jó lesz, már várom! Nagyon szépen köszönöm a meghívást. S remélem, te legalább hagyod, hogy egy kis részét fizessem. Egyébként is szívesen látogatlak meg minden nap, ha nem vagy beteg, akkor is. Úgyhogy ne légy beteg! *Mosolyog vidáman a nőre. Tényleg örül és várja ezt a közös fürdőzést minden belső vívódása ellenére, ami talán nem látszódott meg az arcán s tekintetén.*
- Ugyan, miattam biztos nem hagy ki senkinek a szíve. És tuti látott már sokkal szebbet nálam. Meg egyébként sem kell neki szépnek látnia engem. *Mosolyodik el hitetlenkedve rázva meg a fejét nemlegesen. Ha nem lenne Rhaenek olyan múltja, amilyen, kora miatt is úgy vélné, bizonyosan elég tapasztalt már nők terén s nem volna nehéz Tsitsánál különbet találni.*
- Mert van rá szabály, hogy "körbe kell bókolnunk a másikat", ha több és nagyobb a ruha? *Kérdezi őszinte érdeklődéssel. Tud sok illemszabályról, de nem ismer mindent maradéktalanul.*
- Szokott, mert nem szokta még az itteni hőséget, s akkor jobban tud dolgozni, meg jobban esik az olvasás. *Teszi hozzá némileg sietve, mielőtt gyanúra okot adó kérdések merülnének fel. Igen, ez a válasz így teljesen rendjén van.*
~ Ugyanannyit dolgozom... hmmm...~ *De azért visszamosolyog Lilire egy "minden rendben van" üzenettel. Ő úgy érzi, ahogy eddig is, hogy minden rendben van. Picit meglepi, hogy Lin mennyi zöldséget nem kedvel. Nem mert ne lenne hozzá joga a férfinak, csupán ezek elég alapzöldségek, sok ételben benne vannak.*
- Ó, hát a paradicsomot nehezen tudom kihagyni, legalábbis az aszalt paradicsomot, mert frissen eláztatná a tésztát. Paprika nem kell bele, de avokádó jó lenne, legalább egy pici.. *Töpreng, s lázasan gondolkozik azon, miképpen lehetne ezt megoldani, hogy mindenkinek jó legyen. Közben már ott járnak a gyümölcsös standoknál és Tsitsa barna szemei fürgén járnak egyik gyümölcsről a másikra.*
- Te látsz vörös áfonyát? *Kérdezi meg kisvártatva, még alaposabban megnézve a piros gyümölcsöket, hátha nem látta meg elsőnek.*

- Egyetértek -az alapján, ahogy leírtad- szerintem is illett hozzád. Hm, majd egyszer mi is elmehetnénk a fürdőbe. Még az utazás előtt voltam valamikor utoljára, pedig olyan jó móka. Mit gondolsz? Egy pihenőnap, ezzel kezdeném meghálálni, hogy minden nap eljöttél meglátogatni.
*Rövid levegőt vesz és remélhetőleg Tsitsának esélyt sem ad egyelőre a válaszra, ugyanis még nem fejezte be.*
- Persze-persze, tudom, hogy nem valami ellenjuttatásért csináltad, de én úgy szeretném igazán meghálálni. Az Istenek adják, hogy ne is legyél beteg, hogy ne ugyanazzal viszonozhassam a törődést. Mondjuk mivel most már van napirended is, erre nincs is esély. Szóval mit gondolsz, egész napos kikapcsolódás a fürdőben velem?
*Szemei is kérlelnek, reméli ezzel együtt sikerül elérnie célját és barátnője beleegyezik a programba.*
- Ez csak amolyan szófordulat, ráadásul lehet a szíve hagyott ki néhány ütemet, azt meg nem is lehet látni. Az pedig, hogy nem bókoltátok körbe egymást, szerintem egy fürdőben nem gond. A ruhák méreteinek és darabszámának változása átírhatja az efféle szabályokat.
*Próbálja nyugtatni a magas copfos lányt, aki láthatóan rettentően zavarban van. Lili csak az okát véti el, egész egyszerűen azt hiszi, hogy az esetleges rossz fürdőruha választásán izgatta fel magát ennyire. Az igazi ok elsikkad a bazári hangzavarban, az elakadó szavak csak egyszerű szüneteknek tűnnek. Míg Lili azon töri a fejét, mit is mondhatna még biztatóul, Tsitsa kérdése másfelé terelik gondolatait.*
- Nem tudtam, hogy Rhae délig szokott aludni... azt csak úgy mondtam, de úgy tűnik beletrafáltam.
*Már egészen elfeledte korábbi szavait, sűrűn pillogva gondolkodhatott hát, így válasza kissé megkésve érkezik.*
- Teljesen igazad van, örülök, hogy jut időd a kikapcsolódásra és testmozgásra is. Csak attól féltem, hogy ezek mellett ugyanannyit dolgoztál-dolgozol, de így rendben van.
*Egészen megnyugszik most már barátnője napirendje felől. A lin által kedvelt-nem kedvelt zöldségek témáján azonban kissé zavarba jön.*
- Hát... ami azt illeti... Ethyrlin kissé válogatósabb zöldségek terén. Nem szereti a paradicsomot, a paprikát és az avokádót... De ha ezek kellenének bele, nehogy kihagyd belőle, majd most nem kóstol új ételt a finnyás.
*Ebből nem fog engedni, ha más nem, belopózik majd Tsitsa háta mögött és a hozzávalók közé csempészi az említett zöldségeket... csak tudná, hogy néz ki az avokádó eredeti állapotában. A fűszeressel folytatott új eszmecserébe nem folyik bele, próbál feltűnésmentesen a zöldségesek felé pillogni, hátha sikerül kiszúrnia az avokádót.*
- Akkor gyümölcsös!
*El is indul a gyümölcsös standok felé, hogy a különleges limonádé hozzávalóját beszerezzék.*

- Azt nem tudom, azt hiszem, illett hozzám... *Mondja először arra, hogy észveszejtően nézett ki a fürdőruhában. Hát ezt a szót sem használta még senki rá, s érthetően bele is pirul hangyányit, mert szerinte távol áll e elfogult megfogalmazástól, de a folytatás, ami Rhaere vonatkozik, na abba rendesen belevörösödik, ahogy azt illik.*
- A...ahogy el..elnéztem a... ~mellkasát... testét...~... őt, neki nem voltak légzési gondjai. *S nem is veszi észre, mennyire elárulta magát, ha már a vörösödés és a zavart habogás nem lenne beszédesen árulkodó.*
- Egyébként nem mondott semmit. Nem is kellett. Én sem mondtam. Kellett volna? *Kicsit zavarosak a gondolatai momentán, a végén még kiderül, hogy neki is illett volna megdicsérni valamit Rhaen? De hiszen, ha jól emlékszik, Rhae sem mondott ilyent. Mikor vacsorázni mentek, akkor megdicsérte, sőt gyönyörűnek nevezte abban a zöld ruhában, ami nyilván a ruhának szólt.*
~ Talán mégsem választottam jól fürdőruhát...?~ *Töpreng rajta, s Amelia szavai visszahúzzák gondolataiból a Bazárba.*
- Hm? Ó, te is tudod, hogy délben kel? *Néz meglepetten Lilire. A napirend meg... Nos, ez legalább olyan kínos téma, mint a fürdő, csak máshogyan, leginkább azért, mert nem csinált napirendet. Vagyis de, csinált egy napra valót, gondolta, majd azt ismételgeti, minden nap egyforma elvet követve. Aztán másnap ki is derült, hogy tulajdonképpen ha felviszi a vacsorát, akkor át tud olvasni még egy fél tekercset, s ha kicsit korábban kel, akkor meg egy másikat, így azt vissza tudja vinni a könyvtárba nyitásra és másikat elhozni majd onnan vagy az alapján továbbkutatni. S ahogy át-átírta napirendjét újra és újra, megállapította, hogy a napirendje tulajdonképpen olyan, mint eddigi napjai, akkor meg minek a napirend? Hisz jól csinál mindent elvileg. Szerinte.*
- Ó hát egy kis kikapcsolódásra én is szoktam időt szakítani, az edzés meg mondtam, hogy csak hetente egy óra, az úszás meg akkor volt picit. Amúgy nem hiszem, hogy én egyhamar vízközelbe jutok, ami nem a fürdődézsámat jelenti. Szóval ne aggódj, nem terhelődöm túl, ezek csak alkalmi tanulmányok, meg mozgok is kicsit, ami nem árt, nemde? *Reméli, ez kellően megnyugtatja Lilit, hogy gyanúját eloszlassa.*
- Jaj, menj már, nem szokásom különbséget tenni a barátaim között, úgyhogy csak egyes számú célszemélyek vannak. *Mosolyodik el a kacsintás után. Pedig akaratlanul is tett már különbséget, például a mellette haladóért is úgy rajong, mintha csak testvére lenne.*
- Persze, miért is ne? És tudsz valamiről, amit ő nem szeret? Nehogy aztán úgy emlékezzen rám, hogy "az a copfos lány, aki azt a förtelmet etette meg velem"! *Kuncogja el magát Tsitsa. Nem lenne túl szép bemutatkozó Ethyrlinnek. Meglepve nézi Ameliát, nem mondhatni, hogy a másik lány az a gyakran pirulós fajta lenne, mint Tsitsa, most mégis elpirul. Valamibe nagyon belekérdezhetett, s ki is derül mibe.*
- Ugyan, semmi gond. *Mosolyodik el kedvesen, s e mosolyban s pillantásban benne van, szemében semmivel sem lett kevesebb ezzel a másik.*
- Akkor majd megkérdezem az árust, hátha van olyanja... *Így is tesz, s rövid oda-vissza kérdezgetés és magyarázat, na meg egy-egy növényke megszagolgatása után végül megállapodik Tsitsa egy fodros, sötét bordós-lilás levelű, jellegzetes aromájú fűszernövénynél, ami elvileg nagyon kedvelt arra a Domb-tavi Fejedelemségben. Majd elválik. Fizet és minthogy ez már nem fér bele a tarisznyájába, kezében fogja tovább a kis papírzacskót, amibe csomagolták.*
- Meg is vagyok! Akkor gyümölcsös?

*Erősen koncentrál a fürdőruha leírására. Szerencsére nem kell próbára tennie képzelőerejét, ugyanis Tsitsa mutogatja is, mi hogyan tekeredik és csavarodik. Teljesen kizárja a bazár népét, sőt el is felejti, hogy nem otthon vannak, így neki se tűnik fel, hogy barátnője éppen olyan testrészekre mutogat, amikre nyilvános helyen nem szokás. Csak a hirtelen elhalkuló befejezésre kapja fel a fejét, szó szerint, és néz körbe. Összeadja ő is mennyi kettő meg kettő, nem is forszírozza tovább inkább ezt a témát. Mindenesetre szemrehányó pillantásokat küld azok felé, akik netán még mindig Tsitsa felé pislognának - foglalkozzon mindenki a maga dolgával!*
- Biztos nagyon jól állt és észveszejtően néztél ki. Csodálkoznék, ha Rhae normálisan tudott levegőt venni, mikor meglátott.
*Azt nem meri pedzegetni, hogy biztos elhalmozta bókokkal - még ha csak barátok is, a fiúbarát igenis legyen figyelmes a lánybaráttal szemben -, mert nem ismeri az ékszerész elfet, lehet rendkívül visszafogott, mint Khaleln.*
- Hm, akkor az majdnem egy egész nap, olyannak legalábbis biztos egész napot jelent, aki délben kel fel.
*Ezzel kapcsolatban most új kérdése nem akad, visszatér hát a korábban eszébe ötlő kérdésekhez.*
- Most jó sok új ismeretet szerzel, lejársz a gyakorlótérre edzeni, úszni is tanulsz... remélem ezek nem zavarják össze a napirendedet, ami szerint elég időd jut evésre és alvásra. Ugye?
*Mondjuk még nem látta azt a bizonyos napirendet, csak feltételezi, hogy Tsitsa valóban elkészítette. Feltételezi és reméli.*
- Akkor jó... persze akkor is megkóstoltam volna, ha van benne karfiol, de így azért mégis jobb lesz.
*Nagyot sóhajt megkönnyebbülve, most sem kell közelebbi kapcsolatba keverednie a karfiollal.*
- Köszönöm, és tudom én hogy nekem is most már, de azért mégse én vagyok az egyes számú célszemély. *Nem tudja kihagyni a szavait kísérő kacsintást, aztán beszél is tovább elvágva Tsitsa lehetőségét a válaszra.* - Hú, tésztás? Majd megkóstoltathatom Ethyrlinnel is? Szereti a tésztás ételeket.
*A fűszeresnél nézegeti a sok különleges fűszert, amikről többségében nem is hallott még. Élvezi az illatkavalkádot, egészen Tsitsa kérdéséig.*
- Hogy én? Fűszert? *Most rajta van a sor, hogy elpiruljon. El is pirul, ahogy bevallja hiányosságát.* - Sajnálom, de egyáltalán nem vagyok járatos a konyhai dolgokban... talán még fűszert se tudnék mondani, nem hogy olyat, ami illik a zöldségekhez.

*Ebben akkor megállapodtak, meglesz majd a saját tündérmeséjük. Nagyon is jól van ez így. Na meg az is, hogy a fürdőruha témánál ragadnak le egyelőre, talán ez jobban érdekli Lilit és nem látta a zavarát. Naiv reménykedés.*
- Mélybordó színűt választottam, azt hiszem, az passzolt a hajamhoz. És.. két részes. Az alsó résznek volt egy szélesebb kis övrésze, a felsőnek nem volt pántja, az is hátul ilyen széles övszerű volt, de itt elől középen megcsavarva, s két kis pánt futott le így keresztbe... hátul megkötve. *A végét már halkan teszi hozzá, zavartan lesütve szemeit, újra elpirulva. Ennek oka, hogy feltűnt neki a szembejövők - főleg a másik nemből valók - furcsa pillantásai, mert Tsitsa a magyarázathoz szokása szerint kézzel is mutogatva magyarázott, s hát egy fürdőruha ecsetelésekor elég érdekes területekre mutogat magán az ember lánya. Gyorsan le is rakja kezeit, maga mögött kulcsolva össze ujjait, hogy még véletlenül se tudjon mutogatni.*
- Nem egész nap. Ebéd után pihentünk egy keveset és akkor indultunk el, s napnyugtakor vissza is értünk. *Ez így pontos megfogalmazás, arról a kis afférról meg nem beszél, hogy előtte két órával már visszaértek, de aztán Rhae mégis rögtön elment a követség épületéből, Tsitsa meg utánafutott, s végül a Kertben talált rá s ott beszélgettek még. De erről nem akar Tsitsa beszélni, legfőképpen azért, mert nem tudja, hogy kerülné ki azt a témát, mi volt Rhae korábban, s érzése szerint Lili nem tudja. Márpedig ő megígérte Rhaenek, hogy nem mondja el senkinek, másrészt nem tudja, miként reagálna barátnője. Kissé aggódik a kedvezőtlen fogadtatáson és hogy emiatt el lenne küldve Rhae, de a legjobban attól fél, hogy ígérete megszegése miatt elveszítené Rhae barátságát. S sajnos jogosan.*
- Azt nem is terveztem bele tenni. *Mosolyodik el a karfiol említésekor. Na igen, azzal ő is úgy van, ha elé rakják, megeszi, de magától nem jutna eszébe enni.*
- De, most már neked is készül. S nem mondom meg neked sem pontosan, milyen étel ez, csak annyit, hogy van hozzá tészta. *Rejtélyeskedik Tsitsa, legalább így Lilinek is lesz meglepetése. Közben odaérnek a fűszereshez, s az egyiknél meg is áll Tsitsa. A lestyán és a csombor hamar kiválasztásra kerül leméretve a megfelelő mennyiséget, de fizetés előtt még Lilihez fordul hirtelen ötlettől vezérelve.*
- Mondd csak, nem tudsz valami Domb-tavi fejedelemségben használatos fűszert, ami illik a zöldségekhez? *Nem tudja, barátnője mennyire járatos a főzésben, de nem keresztkérdéseket akar neki feltenni.*

- Úgy legyen!
*Írja meg Tsitsa a maga tündérmeséjét és találjon rá mindkettejükre a szerelem. Nincs is ezen tovább mit rágódni, csak türelmesen várni. Azért Lili csak elgondolkodik, mert ebből a szemszögből még sose szemlélte az udvarló gavallérok hiányát és a szerelem késlekedését. Meg kell állapítania, hogy nagyon is kedvére való ez a gondolatmenet, semmiképp se kétségbeejtő.
Az utolsó kelméket áruló standokra már nem is figyelt a nagy gondolkodásban, de később se vándorol vissza a bazár áruira figyelme. Tsitsa szavai meglehetősen lekötik. Az aranyos pironkodásról már ne is beszéljünk!*
- Örülök, hogy élvezted, meglepett volna, ha nem. És végül milyen fürdőruhát választottál? Egész nap ott voltatok?
*Lennének még kérdései, például arról is, hogy a gőzfürdő mennyire tetszett, de egyszerre ennyi kérdés elég. Lehetőséget kell adni a válaszokra is, amik Tsitsa ezen témára jellemző szűkszavúságát ismerve csak még több kérdést fog szülni.*
- Többségében nem válogatok, de a karfiolt nem annyira szeretem, annak mellőzésétől nem fakadnék sírva. Amúgy minden más jöhet, különleges kívánságom nincs, főképp mert ez nem nekem készül. Másrészt, mert elképzelésem nincs, milyen étel lehet ez.