Contevilla-rezidencia

- Kathleen Contevilla. - Ismétli meg ő is a bemutatkozást, ha már végülis hivatalosabb formát is öntenek az egésznek. Ez legalább jó módszer is arra, hogy uralma alatt tarthassa a vonásait, s ne mosolyodjon el. Nehéz lenne kimagyarázni, hogy nem Gonniron, vagyis az esésén mosolyog, mikor tényleg elég vicces volt. De nem lehet ennyire udvariatlan még egy idegennel szemben sem, nemhogy a jegyesével. Mármint leendő jegyesével.
- Nem szükséges szabadkoznia, nincs mit megbocsátanom. A cégér mentségére szóljon, hogy részben én is vétkes lehetek, mert nem tudtam, hogy nem látja a cégért, s így nem is volt módomban figyelmeztetni. De... örülök, hogy nagyobb baj nem történt belőle. - Tulajdonképpen azért a megmosolyogtató esés szerencsés is volt, hiszen nem tört semmije a férfinak, és minthogy csak a fejét fájlalta Gonnir, talán egyebét nem is ütötte be nagyon. Azok ápolását azért mégsem vállalná be Kathleen.
- Köszönöm, bár konkrét elképzeléseim nem voltak. De ígérem, én is erre törekszem majd. - Nem tudja, miként képzelte el a tökéletes feleség-jelöltet a férfi, de majd próbál alkalmazkodni, ha az nincs túlságosan ellenére a természetének. Így ő sem mondja a férfinak, hogy persze, hogy voltak elképzelései. A medvevadász elszegényedett nemes hallatán Kathleen alapból egy nagydarab férfit képzelt el, valamiért úgy gondolva, pusztán termetével is már riválisa lehet egy medvének. S valahogy emiatt tartott is attól, hogy nem lesznek finom, gyengéd mozdulatai a férfinak, hanem érintése durva lesz, talán a modora is pokróc. Az elrendezett házasságok esetén mindig ott van a pakliban, hogy az ember lánya kifog egy olyan férfit, aki később durva lesz vele, mind a nászéjszakán, mind egyébként a hétköznapi gesztusokban, vagy akár csak szavakban. Senki sem beszél róla, de az ilyen hírek terjednek, és mindenki tudja a városban, hogy kinek lett rossz házassága és kinek nem. Talán a cselédek pletykálják el, ki tudja. De az ilyen jellegű elvárásokat mégsem mondhatja az ember a jegyesének. Ám azt is tudja, hogy ez a férfiaknak is éppolyan kétesélyes játék, mert nem egyszer derült ki, hogy a piruló ara hamar másokat is kegyeibe fogad a férfi s a család szégyenére. Vagy túlköltekezik és emiatt kergeti a férfit reménytelen helyzetbe, hogy az életszínvonalt tartani tudja, s még megannyi ok lehet, ami miatt a férfiaknak is kijut egy kis izgalom. Emiatt hát Kathleen elhalmozta a férfit egy halom kérdéssel felrúgva néhány társalgási normát, hogy aztán Gonnir meglepettségét látva zavartan süsse le a szemét és a kenőcs felkenését fejezze be. De hamar visszapillant a megkapó szürke szemekbe, mikor Gonnir azt mondja, hogy ő lebilincselő lenne, majd ismét zavartan süti le, mikor kiderül, arra számítottak, hogy félénk lesz. Itt még nem tudja, hogy ez most szemrehányás-e vagy sem, ugyanakkor valahogy mégsem mer a szürke szemekbe nézni, nehogy a férfi meglássa, hogy félénkségnél itt sokkal többről van szó. Kathleen retteg. Annyira tart ettől az egész eljegyzéstől és esküvőtől, hogy mikor az első sokk érte apja levele által, hát az egyik dombtavi szigetig futott Amelia segítségével, ahol kuzina végül megnyugtatta és rábírta, hogy jöjjön vissza a fővárosba, s legalább ismerje meg a jövendőbelit. De ettől még retteg, s csak néha nyugtatta meg annak gondolata, hogy mondhat nemet. Legalábbis... reméli, hogy szülei figyelembe vennék, ha Kathleen nemet mond.
- Örülök..., hogy ha nem tartotta tolakodónak a kérdéseimet. - Válaszol inkább óvatosan a kis szünetben, mialatt azon agyal, hogy a félénkség hiánya nincs ellenére Gonnirnak, vagy Kathleen egészében véve?
- Az ilyen elrendezett házasságoknál mindig azt mondják, hogy a párnak majd lesz elég ideje az esküvő után megismernie egymást. De így, hogy van lehetőségünk előtte találkozni, még ha csak rövid idő is áll rendelkezésünkre, arra gondoltam, hogy még időben kiderülhet... ha mégsem felelnénk meg egymásnak valamiért. - Igyekszik a lehető legdiplomatikusabban fogalmazni, s nem azt sugallni vele, hogy "ha nem tetszel, nemet fogok mondani", s reméli nem is kelti azt a benyomást, mint aki az ilyen nem tetsző pillanatokra vadászik csak hogy okot találhasson a visszautasításra. Az ismerkedéssel éppúgy kockáztatja azt is, hogy Gonnir távozik visszautasítva őt, de ha valami nem működik, miért ne mentenék meg egymást ettől?
- Örömmel tettem. - Finom mosoly jelenik meg ajkain, csak tekintetében látszódik némi meglepettség az érintés hatására, de nem húzza el a kezét, kivár, hogy ebből mi lesz? S mennyivel másabb az érintése, mint ahogy elképzelte azt korábban a medvevadászról! Gonnir hideg ujjakat érinthet, majdhogynem jegesnek nevezhetőeket, mely talán a seb lemosásához használt víz miatt ilyen hideg. Talán. A kézcsókra az előbbi finom mosollyal bólint egy aprót, majd ahogy illik, elvonja kezét a férfiéból, s ő sem fogja tovább, mint ahogy udvarlásnál szokás. Talán mégiscsak valamit rosszul tett Kathleen? Vagy az udvarlást akkor Gonnir is akkorra hagyja, mikor megismerték egymást és nem riasztja a férfit sem a gondolat, hogy Kathleent kellene elvennie. Ezt támasztja alá, hogy minden fáradtság és éhség ellenére inkább sétára invitálja őt a férfi. S milyen jól esett a lelkének, hogy ő jobban érdekli a férfit!
- Köszönöm, elfogadom az invitálást. Itt a Felsőnegyedben, vagy javasolhatom esetleg a Parkot? - Mosolyodik el megint finoman, s mivel a sebellátást már befejezték, a holmikat visszarakja a tálcára, de azt nem emeli meg, hogy kivigye. Majd az egyik szolgálólány megteszi. Ám még az ajtóig sem tudnak eljutni, mikor belép egy másik nő is a szalonba, szőke haja kontyba fogva, égszínék szemekkel, Kathleen-hez hasonló eleganciával, ám már bőven középkorú, és fürkészőn pillant kettejükre némileg meglepődve, hogy csaknem összefutottak az ajtóban.
- Néném, hadd mutassam be neked Havor Navarro-t. Uram, ő a nagynéném, Kamila il Contevilla. - Mutatja be egymásnak a vélt Havort és Amelia kuzina édesanyját, aki szemmel láthatóan a bemutatkozás után újult érdeklődéssel, mégse tolakodóan méri végig Gonnirt, miközben megszokásból is nyújtja kezét kézcsókra.
- Igazán örvendek, hogy megismerhetjük végre! A férjem, Keith még nem ért haza, de vacsorára bizonyosan itt lesz. Nézze el nekünk, nem számítottunk rá, hogy már ma házunkban köszönthetjük Önt. Remélem, gondtalan útja volt. - Kalandozik el pillantása a fej azon részére, ahol látszódik Kathleen gyógyítása. A szolgálólány jelentette neki az egészet, s hát naná, hogy jött megnézni, ki ez a férfi, aki a szalonjukba lett vezetve. Gondtalan útnak ez így nem nevezhető, ha megsérült, de úgy tűnik, Kathleen megoldotta a problémát. Gonnir válasza után Kathleen szólal meg.
- Sétálunk egyet a vacsora előtt, ha nem bánod... - A bejelentéstől láthatóan el van ragadtatva Kamila, hiszen az csak jó előjel, ha minden lepakolás helyett máris kettesben mennek valahova. Ez igazán ígéretes kezdet! Biztosan megírja majd Kathleen szüleinek, akik csak pár hét múlva tudnak hozzájuk csatlakozni, de az ilyen hírekre nagyon is éhesek.
- Hogyne, menjetek csak! Addig a csomagjait felvisszük a vendégszobába. Intézkedjünk fürdőről is a vacsora előtt? - Kérdezi még a nagynéni a vélt Havorhoz fordulva, s hosszabban nem is tartóztatja őket, hanem engedi őket a sétára. Az épületből kilépve és az előkert kapujához közelítve az egyik testőr máris jóformán vigyázzba vágja magát, de Kathleen csak fejével int nemet, hogy nem szükséges hozzájuk csatlakoznia. Nem biztos benne, hogy ez így illő, de végülis Narammal is sokat sétálgathatott kettesben és nem került se hírbe, s gond se lett belőle.
- Én is jobban pártolom a kíséret nélküli sétákat és utakat, ha csak lehet. - Jegyzi meg Gonnirnak beszélgetést kezdeményezve. Elég gyenge kezdés, de ebből talán el lehet indulni, hogy ki mit szeret, meg úgy egyébként megismerni egymást.