Üdvözlünk!

Éppen időben érkeztél Vándor!

Háború közeleg és elkél minden tenni vágyó erős kéz, forgasson akár fegyvert, vagy használja a mágia hatalmát.
Ne aggódj, ha nem állsz még készen, hőssé formálnak majd a kalandok.
Fedezd fel a világot, kelj útra, kalandozz sivatagon, kietlen tájakon, havas hegyek legmélyén, dögletes mocsáron és a mindig veszélyt rejtő tengereken át. Küzdj ádáz szörnyekkel, élj nemesi életet, vívd ki a hősnek járó tiszteletet, vagy rejtőzz árnyak közé és vedd el azt, ami neked jár!
Gyűjts hát magad köré szövetségeseket és formáld saját belátásod szerint a változó világot!

Az oldal alapítása:
2012.10.01.

Belépés

Elfelejtettem a jelszót!

Kaland

Fejedelmi játszma című kalandban a reagkör határideje:
04.09. 21:00

Latest topics

Ederthin várostérkép

A dombtavi időszámítás szerint jelenleg 616-ot írunk.

Ki van itt?

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

nincsen


[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (12 fő) 2016-10-11, 18:26-kor volt itt.

Statistics

Jelenleg összesen 3473 hozzászólás olvasható. in 143 subjects

Összesen 55 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb regisztrált tagunk: Shycor N'ylwenn

Szerzői Jogok

Az oldalon található egyedi alkotások az alkotó(k) tulajdonát képezik!
A Világleírás és a helyszínek, helyszínek leírásai az oldal készítőinek szellemi terméke, így a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel szabadon.

    Contevilla-rezidencia

    Share
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Contevilla-rezidencia

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2017-04-08, 11:31


    Kath&Gonnir



     
    A bárd ha kellene, órákat is várna a lányra, ám Kath-ben van annyi kedvesség, hogy ilyen próbák elé nem állítja az amúgy rövid idő alatt sok viszontagságot megélt kapcsolatot. Félmosollyal bólint, amint észreveszi a nemeskisasszonyt, akit Nathalie után minden valószinűség szerint el kellett volna kerülnie, nem pedig odaadni neki a szívét. Mégi ez utóbbi történt, s ez már megmásíthatatlan tény. Ellép a cégér alól, komoly koncentrációt felmutatva ezúttal nem fejeli le, majd fogadja az ölelésébe simuló lányt, akiben továbbra sincsen egy cseppnyi félsz sem, itt a nyílt utcán tapasztja a férfi ajkára az övét. Na igen, a dalnok úgy véli, hogy a lány családja aligha róná ezt fel, a szolgák pedig egyébként sem szólhatnak bele.
    - Igaz, el tudom képzelni, mennyire hiányozhat a másik szája. – Nevetgélős provokációja tényleg csak vicc, valójában ő is így érzett. Mindkettőjük előélete csalódásokkal teli, hiszen az ember sosem a jóra emlékszik, amit kapott, hanem a szenvedős végjátékra. – Ez.. annyira.. gyönyörű.. – Na igen, nem éppen a legmagabiztosabb bók, ám dalnokunk annyit vágyakozott már a lány után, hogy az most a legőszintébb vallomás, amit most egyáltalán ki tud csikarni magából. Nem tudni, hogy a ruházatnak, vagy csupán szimplán a hölgynek szól a kijelentés. Nyilván utóbbinak.
    - Ah.. ez nem várt fordulat. Akkor marad az őszinteség? Vagy a szökés? – Nem, nem akarja tönkretenni a lány életét, de Kath talán vevő lenne rá, hogy kalandos életük legyen. Ám ahogyan eddig megismerte őt, végtelenül gyengéd, és érzelmes teremtésről van szó, aki ilyen szégyenbe biztosan nem akarná sodorni önnön családját. A csinoska derekára fonja a kezét, s tűnődően méregeti a szép szemek kavargását..

    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Contevilla-rezidencia

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2017-03-27, 21:31

    Mindennek vége?

    Kathleen javára lehet írni a pontosságot, legalábbis nőhöz mérten pontosnak nevezhető, mert nem várakoztatja meg nagyon a nemteljesen-jegyesét. Mi több, mikor meglátja a férfit az emlékezetes cégér alatt ácsorogni, az utolsó métereket szoknyája alját felcsippentve futva teszi meg felé. Finoman kipirult arca a mosollyal még szebbé varázsolják vonásait. El is kell, mert a zöld szemekben azért aggodalom árnyát lehet észrevenni, amit képes most egy pillanatra félretenni, míg üdvözlő csókot lop Gonnir ajkairól.
    - Három napig e nélkül! - Mosolyog, egészen eleven lett a találkozásukhoz képest. Pedig most is van oka a szorongásra, de most már van legalább támasza is. Így könnyebb lesz minden, ugye? Eme támaszon egyébként végigfut elismerően a tekintete. Nem zavarta a fekete ruha sem, illett a férfihoz, de tény, hogy ez a kék öltözet is remekül kiemeli a szürke szemeket, amelyekkel Kathleen mostanában lefekvés előtt álmodni szokott. Az ő ruházata megismerkedésük napján viselthez hasonló: fűzős, nagyobb szoknyás és igen minőségi anyag halványbézs színben fekete csipkebetétekkel karcsú alakját kiemelve. Mélyvörös tincsei laza kontyba kötve, hátul az alsó részen ki is engedve.
    - Arra gondoltam, hogy átmehetnénk a folyó túlpartjára, kellemes most arrafelé, de... - Hát igen, mindig van egy de. Az a napok óta fejük fölött láthatatlanul lebegő sötét, baljós felhő.
    - ... a szüleim hamarabb megérkeztek, mint számítottunk rá. Ez a kisebb gond. A nagyobb, hogy a Navarro szülők is itt vannak. - Nem kell kifejtenie valószínűleg, hogy ez miért jelent gondot, és valószínűleg végig se kellett volna mondania a mondatot, hogy Gonnir kitalálja, mi lehet a nagyobb gond. Eddig tartott hát a "Havor-mese", amit elhitettek otthon.
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Contevilla-rezidencia

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2017-02-28, 17:32


    Kath&Gonnir



     



    Azt mégsem teheti meg, hogy teljesen kisajátítja magának Kathleent, hiszen a nemeskisasszonynak bőven akad dolga, a szülei érkezését kell előkészítenie. Így a bárd, bármennyire is rá van függve az imádott lány ajkaira, kénytelen elfoglalni magát, nagyokat sétál, ismerkedik a helyi szokásokkal, már-már jó ismerősként kezeli a nagy többség. Elszegényedett nemesi család sarjaként mindenkivel barátságos, ha kell a konyhában eszik a cselédekkel, és nem hagyja, hogy valódi nemesként kezeljék. Igaz, hogy a két világ közt rekedt, nem szolga, de nem is úr már igazán, viszont mindkettőben szívesen vegyül. Még odáig is elment volna, hogy a fa rakodásában segít, de végül elharapta a felajánlást, mert mégiscsak ő hivatalosan Kath vőlegénye, és komoly szóbaszédek kelnének szárnyra, ha ide jutna az ügy, megkérdőjelezhető lenne Gonnir hovatartozása. Így marad a várakozás, közben a dalszerzés, hogy elüsse azt az időt, amíg a lányra vár. Hogy ne legyen mindig a sötét, komor gyászmadár maskarában, kért egy váltóruhát. Kath egyik komornája intézte, állítólag a bárd szeméhez igazán illik a kék nemesi ing, vászonnadrág. A széles övet kissé hivalkodónak érzi, máson még nem látott ilyet, de legyen. Emlékezvén Kath kérésére nem szabadul meg a borostájától, pengéjével ügyesen addig szedi csak, amíg még élhető hosszúságú. Nem látszik ápolatlannak, ami már szakálba vezetne, de mégsem az a sima, amitől a lány szerint talán túl hivatalosnak tűnt. Ma viszont levél jött tőle, hogy találkozhatnak. Mivel a dalnok a vendég, természetesen Kath dönt arról, hogy mihez is kezdjenek magukkal, így várakozóan néz a nap elébe, közben pedig enyhe gombóc nő a gyomrában, hiszen a szülők érkezése szinte itt van a küszöbön. Oda siet, ezúttal Boglárka nélkül, ahol először találkoztak, a cégérek közelében várja be szerelmét. És óvatosan nézelődik, hogy ezúttal ne fejeljen le semmit..

    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Contevilla-rezidencia

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2016-06-21, 17:25


    Kath & Gonnir



    A dalnok nehezen tudja megítélni, hogy hol húzódhat a határ a medvevadász tanult úri viselkedését, és a saját tapasztalatait nézve. Talán Kath is elvonatkoztat, és nem azt figyeli, hogy a vadon embere miért is képes ilyen messzemenő figyelmességre, rajongásra, csakis az érdekelheti, hogy a jövendőbelijével milyen jól megtalálták a hangot. A bárd szíve is sajoghatna a gondolattól, hogy a hazugság nem tarthat ki egy életen át, de addig húzza, amíg csak lehet. Azt még magában sem döntötte el, hogy meddig juthat a lánnyal, mert mindez nem számít, csak újabb és újabb együtt töltött édes percek. Mert bármennyire is fogja Kathleen őt gyűlölni, a hőslelkű párbajhősnek ez már önmagában is életreszóló élmény, nem fogja egykönnyen elfelejteni. Pedig annyire megfogadta, hogy nem kezd nemeskisasszonyokkal, hiszen tényleg nem sokhoz értenek, leszámítva a csalfa Natalie-t, aki összetörte a szívét, de Kath annyira más, ő sosem mondana olyat, amit a bárd kapott, ha nem is a képébe mondva, csak miután kihallgatott egy beszélgetést: ő már a múlt. Nathalie oly könnyen tudta ezt mondani, ahogyan Maelor, is így járt, aki a lánynak az első volt az életében, ám Gonnir ezt még boldog tudattal vette tudomásul, hogy már ő hozhatja el a nemeslány számára a boldog befejezést. Ehelyett... Na de ezzel most tényleg ne foglalkozzunk, hősünk éppen repesve várakozik, és már kész bizakodni, hogy legalább jól érzik magukat ebben a pár napban, amíg húzható még a hazugság.
    - Bocsánat, ezt Ön hozza ki belőlem. – Vonja meg a vállát, Kath esetében nem akar kifejezetten udvarolni, érdekes módon pont úgy tudja saját magát adni, hogy a medvevadász bőrébe kell bújnia. Na nem úgy, hogy annyira harcos, fellengzős alkat lenne, hanem az már komoly szerepjáték lenne, hogy egy adott karakter megformálásán túl még mesterkélt, csábító élt is visz a viselkedésébe. Valahol azt érzi, hogy a lány az őszintén bevalott betegségét illetően olyan szomorkás, de ő most egy kicsit jobb kedvre tudja deríteni, és ez most tényleg jó érzéssel tölti el. Ritka alkalom az életében, ahol érdekek nélkül, levetve a szerencsevadász stílust, valakivel igazán el tud lazulni. Ott van azért a nyílhegynyi méretű gombóc a torkában, amely a közelgő leleplezést sejteti, de nem tud, nem akar most mégsem ezzel foglalkozni. Csak élvezni ezt a szép, langyos estét.
    - Legyen akkor így, már alig várom, hogy mit mutat meg nekem. – Feleli félmosollyal, ami talán kétértelmű lehet, talán most bátrabb is a kelleténél, de úgy véli, hogy Kath talán benne van az ilyen vidor játszadozásban anélkül, hogy bármi rosszra gondolna. Immár nem csupán a futár szemével nézelődik, most itt fog vendégeskedni néhány napot, utána viszont nagy dilemma következik, hiszen sebtiben azt sem tudja, hogy hol is lesz az esküvő. Egyáltalán eljegyzés volt-e már? Be kell várnia a Medveölő családját, vagy majd a Contevilla-familia kerekedik fel a vőlegény verérletével? Na igen, valahogy ezek a kérdések nem jöttek az ajkára, amikor a haldokló mellett térdepelt, most viszont kardinális komolyságúvá avanzsálódnak.. Vajon így mi lesz ebből? Bárcsak megkérdezhetné a nemeskisasszonyt, aki szemmel láthatóan igen határozott teremtés, legalábbis úgy véli dalnokunk, hogy a lány tudja, hogy mit akar.
    - Szó sincsen róla. A medvének csapda kell. Karócsapda leginkább, de az íjcsapda is kifinomult eszköz. Gondolom úgy képzelt, mintha valami acélokat meghajlító cirkuszi erőember lennék. Csalódott? – Kérdezi a lány mellé kaptatva a lóval, és odanyúlva fogja meg Kath kezét, már ha Kath engedi az ilyen jellegű közeledést. A bárdnak fogalma sincsen róla, hogy a kisasszony vajon rendelkezik-e előélettel az udvarlók terén, és ha igen, mennyiben voltak mások, mint ő. A férfi most próbálja magában mélyre eltemetni Nathalie emlékét. Most jön rá csak az összecsengésre: Nath-Kath.. Nem túl jó előjel, tekintve, hogy itt már eleve zűrösen alakulnak a dolgok, hogyan is lehetne ebből boldog befejezés?


    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Contevilla-rezidencia

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2016-06-12, 19:21

    Gonnir és Kath

    - Való igaz, ebben is Ön nyert! - Nevet fel a korai ébresztés hallatán, habár igazán még el sem aludt, csak majdnem, ezért is volt fura elsőre ez a szerenád, mert nem tudta eldönteni hirtelen, hol húzódik álom és ébrenlét határa, s e vékony mezsgye melyik oldalán is van ő jelenleg? Pár be nem vallott karcsipkedés viszont segített eldönteni a kérdést, még ha felfogni nehéz is, hogy mindez a csoda vele történik!
    Remélhetőleg röpkének számító átöltözés után Kathleen le is ér, ez alatt a vöröspej kancát volt ideje a lovásznak is előkészíteni. Valószínűleg ő volt az egyetlen a házban, aki végigaludta a szerenádot és most magában igen csúnyákat morog Havorra, de véletlenül sem mondaná ki, hiszen egy nemesről van szó! Ráadásul olyanról, aki hamarosan a kenyéradó család tagja lesz, szóval illik készségesnek mutatkozni még e kései órán is.
    - Köszönöm! - Mosolyog pillantása is, ahogy a férfira pillant, mikor a kengyelt tartja neki ezzel segítve őt nyeregbe. Az már rögtön látszik, hogy Kathleen biztosan üli meg a lovat, nem az a fajta úrihölgy, aki fél lóháton, még akkor sem, ha ezzel segítséget lehetne kérni a másiktól, hogy üljön mögé vagy ő ülhessen a férfi mögé a nyeregbe.
    - Csak vigyázzon, ha ilyen kedveseket mond, lehet kéretem majd magam egy kicsit, mikor arról van szó, hogy ki kell Önt menteni abból a bizonyos mocsárból! Mivel fog rávenni, hogy meggondoljam magamat? - Incselkedik a férfival, ennyi talán belefér, hiszen nem gondolja komolyan, ahogy bizonyára Havor sem feltételezte róla, hogy direkt mocsárba vezeti elveszejteni őt. Hiszen oka sincs rá, mert még nem tudja, hogy nem az a férif, akinek kiadja magát.
    - Hmmm, legyen meglepetés! Annyit elárulhatok, hogy megmutatom Önnek Ederthin legjobb mocsarait! - Mosolyog a férfira és könnyed gyeplőmozdulattal indítja el a lovát ki az udvarról a férfi számára már olyan ismerős utcákra. Középen haladnak, hogy véletlenül se váltson egyikük se csókot egy cégérrel, az már túlságosan megpecsételné a mai napot. A folytatás is ismerős lehet Havornak, hiszen arrafelé haladnak, amerről a férfi érkezett: a városkapu felé és onnan ki, de a kapun túl letérnek egy kisebb csapásra s nem a szélesen kijárt úton maradnak. Egyelőre nem látni, de ahogy haladnak, egyre jobban hallani lehet a halk, jellegzetes morajlást: a tengerpart felé tartanak.
    - Vadászni is mindig lóháton szokott? És íjjal vagy lándzsával megy medvére? - Vagy ezt már mesélte volna vacsora közben csak Kathleen éppen a férfi hangján olvadozott, vagy a többi rokona reakcióját leste, mennyire elégedettek a férfival, leendő jegyesével és férjével? Talán nem lesz baj, hogy rákérdezett esetleg újra egy már elhangzott információra, igazából csak beszélgetést akart kezdeményezni: a másik hangja megnyugtató is lesz, hiszen ahogy egyre jobban maguk mögött fogják hagyni a várost, a fények is úgy maradnak hátra, hogy hamarosan csak a hold és a csillagok derengő, sejtelmes fénye szolgál világításul.
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Contevilla-rezidencia

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2016-05-05, 17:53


    Kath & Gonnir




    Azért a dalnok úgy találja, ebben komoly kockázat volt, hiszen mi van, ha a hölgy, az a drága hölgy nem vevő az ilyesmire? Mondhatnánk, hogy minden nőnek megdobban a szíve a dal, a virág, de még a falmászás kapcsán is, ám ez koránt sincs így. Igenis vannak olyan egyedek a gyengébbik nem tagjai között, akik nem csupán kardot kötnek oldalra, de egyenesen ki nem állhatják, ha a férfi gyengéd, és figyelmes. Nem elég az elsöprő szenvedély, az udvarlás kifejezetten ne gyengítse a férfit. Hát érdekes elgondolás, ám a dalnok komolyan bízott benne, hogy nem egy gunyoros, netán szégyenlős elutasítást kap válaszul, miszerint fogja be, és menjen aludni.
    - Örömmel tölti el a szívemet, hogy nem tart túl merésznek. – Mosolyog vissza, miután elcsattant az a bizonyos kézcsók. Nem akar most többre vetemedni, főleg, hogy a végén még túlzottan belefeledkezne, lényegében pont az a cél, hogy elrabolja egy kissé a kedvest egy holdfényes lovaglásra, most csupán illő módon a tiszteletét tette. Ráadásul csendesen ugyan, de jól hallhatóan, ezzel kiemelve hogy szándékai tisztességesek, még ha legbelül egy szélhámosnak is tartja magát. De ezúttal ennek a lánynak nem akar ártani, valóban a szívéig eljutott az a láthatatlan nyilvessző, amit Kathleen már a puszta nézésével is útjára indított.
    - És ilyen korai sem, ugye? Nem akartam a pihenésében megzavarni, csak.. Mit is magyarázom, látni akartam ismét, továbbhúzni ezt a szép napot. – Reméli, hogy a lány belemegy, s látva, hogy mennyire csillogó tekintettel pillant vissza a dalnokra, úgy véli,  hogy most nagyon betalált. Nem mondja azt, hogy bár találkoztak volna korábban, hiszen akkor még inkább felelőtlen volt, akkor talán még jobban megbántotta volna, igaz most sem tudja, hogy mi lesz ebből az egészből, mert most önző módon arra gondol, hogy mennyire kedveli Kathleent és nem tudott volna még aludni. Vagy.. a nemeskisasszony nem kedvelné ennyire, hogy ilyen könnyen elaludt? A dalnok elűzi ezeket a borongós gondolatokat, csakis az a lényeg, hogy most úgy néz rá a lány, ahogyan, és ennek megfelelően indulhatnak most új kalandra.
    - Hogyne.. találó név! – Nevet vissza, és fel se merül most benne, hogy a lány szobáján keresztül menjen le az udvarra, az már valóban túl bizalmas viszony lenne, legalábbis kifelé, hiszen ha rajtuk múlna egyedül, akkor már többször érintették volna meg egymást, mint ahogyan az illendő lenne. Ő maga is úgy gondolja, hogy külön paripa dukál a hölgynek, mert bár nem annyira intim a közelség, de szeretné, hogy ha a lány tudná, hogy egyenlő félnek gondolja őt, és meghagyja a távolság illúzióját. Egy darabig legalábbis.
    - Hogyan? – Kérdez vissza érdeklődve, ahogyan ocsúdik, hogy mi is volt a megfogalmazás lényege, ekkor dobban az ő szíve is, igen, ebben sajnálatos módon igazi van a lánynak, nem teljesen valódi, bár ha belegondol, a nevén és a származásán túl valódi jellemet mutat a lánynak, most rá vágyik, ha csak egy röpke megismerkedés erejéig. Ez alatt semmi tisztátalat nem gondol, beszélgetés, andalgás, és igen, talán egy csók is. Tovább úgy véli, hogy nem szabad mennie, már mindkettőjük szívét össze tudja törni azzal, ahova most tart ez az egész ügy. Elindul hát lefelé, méghozzá sietve, hogy ne csupán leérjen, de még a lovacskát is ki tudja kérni a lovásztól. Azért nem kapkod annyira, hogy összetörje magát, az imádott hölgy még csalódott lenne, hogy ha mégis elmarad az éjszakai randevú. Leérve megkerüli az épületet, remélve, hogy legalább a lovászfiút nem zavarta fel, hiszen nem általános, hogy ilyenkor is rendelkezésre álljon a személyzet. Mindenesetre sikeresnek mondható a küldetés, mert mire a lány leér, már a dalnok ott várja a két felnyert állattal. Biztos kézzel fogja a dupla kantárszárat, látszik, hogy született lovas. Türelmesen megvárja, amíg a lány egyezte a testőrrel, majd a saját paripáját elengedve fogja a lány kengyelét, hogy Kath bele tudjon lépni, majd a sajátjára pattan fel, oldalt pillantva, nem túlzottan viszonozva a testőr sötét pillantását, ugyanis nem akar belemenni konfrontációba.
    - Megkérném, hogy igen. Nem ismerem még ki magamat errefelé, jobb lenne, ha Önre foghatnám, hogy valami mocsárba vezetett. Ám lovagolni szeretek, és reméltem, hogy ebben a kisasszony is osztozik. Tehát visszadobnám a kérdést, merre megyünk? – Mosolya lágy, több van ebben, mint holmi tisztelet, ez már egyenesen rajongás, és nem álszent módon. Szeretne ismét fogócskázni a lánnyal, de a holdfényes éjszakán ez nem biztos, hogy jó ötlet, még átesnek egymáson. Bár.. az se lenne rossz megoldás.



    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Contevilla-rezidencia

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2016-04-19, 21:07

    Gonnir és Kath

    Nem régiben tért nyugovóra a család, Kathleen is, s ebben a negyedben nagy a csend éjszaka, ez az urak kiváltsága. Egészen más a helyzet, aki a többi negyedben lakik, főleg a Mulatónegyedben, hiszen ott éjszaka van igazán élet. Így hát persze hogy szokatlan volt a zeneszó itt, s kész szerencse, hogy elég nagy a házhoz tartozó kert ahhoz, hogy a szomszédos rezidenciából ne legyenek kíváncsi kukucskálók, hogy a holnapi pletyka is meglegyen, mielőtt kifogynának a témából a délutáni teákon. Hozzá kell tenni, hogy a család többi része vissza is vonul az ablakból, vagy ha hallgatja és figyeli is Havort, hát igen diszkréten teszik, mielőtt túlzottan lámpalázas lesz a medvevadász. Elvégre, nem kis teljesítmény ez egy előítéletesen nem túl romantikus hőslelkűnek gondolt emberről. Mindez olyan valószerűtlen. Kathleen lassan úgy érzi, hogy a medve valójában az ő szíve, s erre vadászik Havor. Az normális, ha a "medve" boldogan válna céltáblává? A dalválasztás tökéletes. Kicsit szomorú - s ettől kicsit magáénak is érzi a dalt, vajon ez ennyire látszódik rajta, hogy Havor ezt választotta, vagy véletlen egybeesés? -, de szép és lágy és nem túlzásokba eső, ömlengő, s pláne nem hamis ódákat zengő a szépségéről vagy akármijéről. Tudná még sokáig hallgatni ez mosolyából és tekintetéből is látszik, utóbbit le sem veszi a férfiról, de sajnos nem tart örökké a szerenád és a problémák s vele együtt a kérdések a zene végével jelennek meg, mikor észleli, hogy az utolsó dallamokat pengeti a férfi.
    ~ Most mit kellene tennem?! Megtapsoljam? Leejteni hozzá egy monogramos zsebkendőt... Hova is tehettem? Vagy dobjak egy csókot neki? Az vajon nem túl közönséges? Ó te jó ég! Feljön! ~ Döbbenettel vegyes rémülettel veszi tudomásul, hogy Havor nem várja meg odalenn a reakciót, hanem elkezd ide felmászni. Nesze neked előbbi nagy kardozós hangulat, ha ennyi megrémíti egy pillanatra! Nem is jut eszébe azon elmélázni, hogy nem gondolta volna, hogy ilyen könnyű hozzá felmászni, sem pedig, hogy de ügyes Havor, vagy hogy mennyire rutinos mászó! Sokkal inkább azon forognak a gondolatai, hogy mi van, ha Havor nem várja meg a neki dobandó csókot, hanem elébe megy a dolognak és személyesen jelentkezik érte. S akkor már nem lesz elegendő egy levegőben küldött csók, az ajkairól lopná a férfi. Mégsem lép hátrébb a kőkorlát párkányától, mintha csak földbe gyökerezett volna a lába, s közben szíve hevesen dobog.
    - Ne... Ne kérjen elnézést, drága uram. - Oké, a hangját megtalálta, de drága uram? Lázasan kotorja elő imádott regényeit, milyen szófordulatokkal éltek azokban a hősnők hasonló helyzetben, de vagy nem siet segítségére egyik használható emléke sem, vagy ami eszébe jut, abban ilyen kifejezések vannak és rémesen bugyutának tűnnek jelenleg.
    - Khm, ne kérjen elnézést, inkább én tartozom köszönettel. Még sosem volt ilyen szép az ébredés. - Megjegyezné, hogy milyen szép hangja van a férfinak, milyen remek érzéke a zenéhez, de majd később, hiszen lehet nem éppen kényelmes így a párkányon egyensúlyozni félig a falba kapaszkodva. A kézcsók is belé fojtja a szót, de mosolyt csal az arcára, s pár pillanatra minden szomorúság el is tűnik onnan, talán hosszabb időre is, mikor az invitálást meghallja és a benne elrejtett bókot is. Meg sem kell szólalnia, Havor már tudhatja a válaszát.
    - Köszönettel elfogadom. Megtenné, hogy szól a lovásznak, hogy készítse elő nekem Csakazértis-t? - Vajon beljebb kellene invitálnia a párkányról, hogy azért lefele mégis a kétkarú széles lépcsőt használhassa a férfi, de nem, nem tűnik ez túl illőnek. Egy dolog, ha jobban egymás bizalmába kerülnek még a jegyesség és az esküvő előtt, amíg ezt nem feltűnően teszik, na de az, hogy éjszaka férfit húz be egy szál hálóingben a hálószobájába, nos, az nem meríti ki éppen a diszkréció fogalmát. Az meg más kérdés, hogy Havor tényleg szól-e a lovásznak, vagy úgy tervezte, hogy maga elé vagy éppen mögé ülteti a nyeregbe Kathleen-t. Ezen a nő nem gondolkozik, hanem mosolyogva lép vissza a szobájába, s talán már a férfi is elindult lefele, mikor Kathleen visszanéz rá.
    - Ön tényleg valódi? - Inkább költői a kérdés semmint igazi, feleletre váró, hiszen Kathleen már lép is tovább be a szobájába, hogy becsukja az erkélyajtókat, s a függönyök szépen visszalibbennek helyükre. Gyertyát gyújt sietve, ám még végig sem gondolta, hogy az egyik szolgálólánynak szóljon-e hogy segítsen neki, mikor kopogást hall ezúttal az ajtaján és hamar egy ismerős mosolygó fej jelenik meg az ajtóban.
    - Segíthetek a kisasszonynak? Ugye Navarro úrral fog menni? Ugye megy?
    - Tehát mégiscsak ébren vagyok? - Zavartan mosolyodik el Kathleen a lelkes kérdésekre, de bólogat is hozzá serényen, hogy igazi választ is adjon visszakérdezése mellé, hogy aztán több se kelljen a fiatal szolgálólánynak, s máris bent teremjen a szobában és a megfelelő ruha kiválasztásában és Kathleenre adásában, a haj elrendezésében segítsen.
    Nem várakoztatja meg Havort nagyon, pár perc csak, hiszen Kathleen úgy döntött, nem pepecsel a fűzős szép nagy ruhák felvételével. Igaz, ez a ruha is fűzős, de másképp. Ilyen éjszakai lovaglásra praktikusabb viseletnek tűnik szoknya helyett a fekete nadrág puha őzbőr csizmákkal és egy visszafogottan díszített fehér ing, aminél karcsú derekát, nőies alakját egy mell alatti fekete derékfűző emel ki. Mélyvörös haja kibontva omlik vállaira a szinte állandó feltűzve való viseléstől sűrű hullámokban, s kapott kis virág lett csak ügyesen belerögzítve oldalt díszként. Más ékszert nem visel, úgy volt vele, ma este a férfitól kapott ajándék lesz egyedüli dísze. Mosolyogva lép ki a rezidencia elé lovát s Havort keresve, s ha meglátja a férfit, kezét a saját oldalán logó előbb látott vékonyka pengére teszi.
    - Elnézést, hogy megvárakoztattam. Ezt hozom, különben nem engednének el, igaz Arco? - Pillant vidáman a mögötte kiérkező testőrre, aki csak biccent egyet. Láthatóan nem díjazza, hogy a kisasszony éjszakai lovaglásra adta fejét. Amelia kisasszony más, ő egészen más személyiség, és belőle jobban ki is nézik, hogy meg tudja védeni magát, noha ettől még féltik. De a törékeny vörös hajú Contevilla-lány... az apja ugyan ismert, kiváló párbajvívó, de az az apa. Így hát Havor csak magáénak tudhat a lány válla fölött felé lövellt szúrós pillantást, mely nem ígér sok jót, ha nem sértetlenül hozza haza Kathleen-t. Kathleen meg mindebből nem vesz észre semmit, vagy csupán nem tulajdonít neki jelentőséget, hogy foglalkozzon vele. Annál most sokkal jobban lelkesedik.
    - Merre megyünk? Vagy legyek én ismét az idegenvezetője?
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Contevilla-rezidencia

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2016-04-03, 18:14


    Kath & Gonnir



     

    A dalnok jót mulatott magában azon, hogy el tudta játszani a megfáradt, és még homloksérült hőst, akinek muszáj megpihennie, ám mindez a színjáték része volt, hogy előkészíthesse Kathleen számár a szerenádot. Gondolkozott a dalon, beszerezte a virágot, és alaposan utánajárt, hogy hova másszon, mikor kopogtasson, ez mind alapos tervezgetés volt a részéről. Azért nem kell vállon veregetnie magát, tudja, hogy mi kell a női szívnek, mégis, Kath esetében ez tényleg más, nem csupán a játékról szól, úgy rajta sikerült felejtenie a tekintetét, hogy azóta sem tud betelni vele. Nincsen róla sejtése, hogy a nemeskisasszony eddigi udvarlói mifélék lehettek, ám azt tudja, hogy valami módon ő akar az igazi lenni. És hogy miért? Ezt még maga sem tudja. Elképzelése sincsen, mit vár az egésztől. Ám hogy megbabonázta a lány, aki mindnél különb, az egészen bizonyos. A holtsápadt, kissé betegecske lány szinte apai érzéseket vált ki belőle, na nem olyan illetlen módon, inkább körbezsongana, udvarolna néki, hogy csak a mosolyát láthassa. Le sem tudná tagadni, azon ritka alkalmak egyike, amikor hevesen kalipál a szíve ott legbelül, megvan az a torokszorítóan zavarbajtő érzés, amitől az embernek gombóc nő a gyomrába, és ha nem lenne évtizedes rutinja a széptevésben, hebegésből állna minden mondata. Így is nehezen tudott megszólalni, amikor Kath először felsegítette. A szerenád tehát készen áll, a kopogtatást azért úgy intézi, hogy ne legyen rémisztő, ha a lány a hosszú napot követően máris álomba szenderült volna. Dalnukunk abban reménykedik, hogy Kathleennek lesz miért érdemes felkelnie legalább pár percre. Arra azért nem gondolt túlzottan, hogy a ház népét is felverheti majd a hirtelen támadt zenebonával, ezért választott olyan melódiát, amely nem túl hangos, és afféle altatónak is felfogható. Nem gondolná, hogy illetlen volna a gesztus, hivatalosan is udvarol jövendőbelijének, és elhessegeti a zűrös eszmét, amely ott futkos a gondolatai között, hogy egy medvevadász kezébe nem illene a lant, sem pedig a romantika. Talán a Contevilla család elsődlegesen arra koncentrál, hogy minden rendben legyen a frigy körül, nem arra, hogy Havornak milyen hóborjai vannak. Félmosollyal veszi tudomásul, hogy a lány nem csupán megjelenik az ablakban, akár egy látomás, még fegyver is van nála. Na harcos amazonnak végképp nem mondaná de igen, ez illik hozzá, sosem adná meg magát csak úgy, hogy ha érdemtelen szemek vetülnek rá. Gonnir azonban a csalfa hazugságon túl nagyon is komolyan gondolja, ahogyan a lányról ábrándozik, talán túlzottan is romantikus lelkű, ám a korábbi nagy szavak, és ármányos csábítások után végre itt van az, aki tényleg hozzá illene. Leszámítva, hogy teljesen másnak hiszik most őt, amely máskor sóhajtozni gerjeszteni fel majd a lelkét, most azonban félreteszi a gondokat, és csak a csodájára koncentrál. Lassan véget ér a szám, nem vár tapsot a lánytól, sem egyéb hallgatózóktól, csupán a hátára csatolja a lantot, és ismét felmászik. Szépen lassan, hogy még véletlenül se csússzon meg, az nem volna túl elegáns megoldás, hogy ismét pofára esik a szeretett hölgy színe előtt. Mégis felér pár pillanat alatt, és megtámasztja magát a falon, azért egy kézzel kapaszkodva, s a párkányra térdepel.
    - Elnézést a kései intermezzóért szép hölgy. – Nyúl Kath kezéért, és ha csak nem húzza el a másik, akkor az ajkával érinti a lány kézfejét, majd illendően elengedi. – Ha nem haragszik meg, egy rövidke holdfényes lovaglásra invitálnám kegyedet. Olyan szép az idő, és még nem tudtam aludni, valaki folyton elvonja a figyelmemet. Azt Önre bízom, hogy kér-e engedélyt a családtól, csak aztán ki ne tegyék a szűrömet pirkadatkor. – Kacsint ábrándos képpel, tudja, hogy a lány is vágyik most erre, na de azért minden szabállyal ne menjünk szembe még a hirtelen támadt érzelmi hullámok ellenére sem.

    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Contevilla-rezidencia

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2016-03-28, 10:53

    Gonnir és Kath

    Nehéz tartania magát, s bár Kathleen elégedett az elért eredménnyel, nem is sejti, hogy Kamilla nénikéje azért észrevette, hogy a vacsora közben hányszor és leginkább miként pillantott Havor-ra. Ő már látja Kath-en azt, amit ő maga még csak érezni vélni kezd. Nénikéje el is döntötte, hogy vacsora után máris írni fog Kathleen szüleinek, ahogy ők kérték is, hogy tájékoztassa őket érkezésük előtt milyennek találják Havort és leginkább, Kathleen milyennek találja? Kathleen ízlelgette a furcsa érzést, melyet talán a büszkeség szóval lehet a legjobban leírni, hiszen ahogy elnézte, mindenki meg volt elégedve a kiszemelt vőlegényével, vagyis vőlegény-jelölttel. Feltűnt persze Kathleen-nek, hogy némileg szófukarabb a férfi, de mégis annyira udvarias és kellemes társaság volt így is, ráadásul megnyerő külsővel, amiből kicsit sem vont le a kis fejkötés. Mi több, valahogy medvevadászhoz illő is ez a "harci" sérülés! És ez így sokkal jobb, hogy felé nyitottabb a férfi, mintha az ő társaságában lenne éppen szófukarabb. A vacsora és a beszélgetés elhúzódott annyira, hogy Kathleen ne akarjon rákérdezni arra a megbeszélt kilovaglásra Havornál, meg különben is, szegény férfi egy hosszú út után ért ide nem túl kellemesnek induló érkezéssel, mégis sétált vele egyet és túl van egy ilyen kimerítő vacsorán, ahol mindenki tőle kérdezett és csoda, hogy még így is volt alkalma eleget enni. Így hát illő elköszönés után mindenki nyugovóra tér, vagy legalábbis saját szobájába visszavonul. A kicsiny imbolygó fény kialszik Kathleen függönnyel takart ablaka mögött is, s a lágyan kihunyó fény jól jelezte, hogy nem mágiával, hanem gyertyával világítottak ebben a szobában. Jellemzően jó alvó, mikor nem betegeskedik, akkor hamar el is tud aludni, most mégis jól esett hallgatni az éjszaka csendjét és közben megpróbálni tisztázni és rendszerezni a gondolatait. Annyi minden kavargott odabenn, emlékek Naramról, az amiket akkor tett és nem tett meg, a következmények, az érzések, a félelem, mikor az elf nemes élet és halál között lebegett, az a döbbent üresség érzete, amit az újranősülésről szóló levél kiváltott benne, és minduntalan beúszik ezekbe a zavaros gondolat- és emlék-foszlányokba egy szürke szempár, ahogy rá mosolyognak még a szemek is. És az érzés, amit kivált... azon kapja magát, hogy párnájába mosolyog, hogy aztán gyomra is görcsbe ránduljon, mitévő legyen most? Ott a jó tanács, hogy fogja meg a férfit minél előbb, megismerni és megszeretni egymást ráérnek majd a hosszú házasévek alatt is, ugyanakkor úgy érzi, tőrbe csalja a férfit, hiszen jó eséllyel nem lesznek azok a házasévek olyan hosszúak. Legyen önző, s kérje a jegyesség bejelentését? Gondolatai máris átcsaponganak erre, s már-már tervezni kezdené, hogy Havor húgai is itt a rezidencián legyenek elszállásolva, vagy ott lenne célszerűbb Havor egész családját elhelyezni, ahol a férfi is szállást vett ki, mikor meghallja ablakánál a neszezést. Kirázza ez a gondolataiból és kicsit felemeli fejét a párnáról fülelve a neszre. Madár volna? Visszateszi fejét a párnára, de ismét hallja a neszt, majd a kopogást is, amire majd' kiugrik a szíve, közben odakinn Gonnir lefele mászik már az ablaktól. Felül Kathleen csendben, nem lép a papucsába, mezítláb halkan lépdelve csak az ágy melletti falhoz lép és a hosszú, vékony, hegyes tőrkardot veszi le lassan csúsztatva ki a hüvelyéből a pengét és közelebb ólálkodik az ablakhoz. Ha valaki be akar törni ide, nem fog olyan apróságokkal foglalkozni, hogy a selyemhálóingre felkapja a hozzá illő köntöst is. Eszébe sem jut, hogy Havor lenne az odakinn, hiszen olyan képtelen az ötlet! A férfi bizonyára kényelmesen elnyúlik a szállása adta fekhelyen, amely gyakorlatilag mindegy is milyen, csak vízszintes legyen, s meg is tudná érteni Kath ezt a kívánalmat. Mit keresne a férfi ilyenkor itt? Ráadásul ez egy emeleti ablak! Szíve hevesen ver és nem kicsit lepődik meg, mikor a lant hangját hallja meg. Sok mindenre számított odakintről, de zenére aligha. Szép lassan máshol is fények gyulladnak a házban, függönyök mozdulnak meg, de hamar vissza is simulnak, vagy legalábbis eloltják a lámpások fényeit és diszkréten leskelődnek tovább, legyenek bár nemesek vagy szolgálók. Hát Kamilla nénikéje Havor ezen gesztusát biztos hozzáírja majd a levélhez és leintegeti férjét feléje se pillantva, hogy majd megy mindjárt aludni, csak még egy picit figyelni akar! Kathleen is elmozdítja a függönyt és kiles a sötét éjszakába egyelőre nem sokat látva, így az ablak akasztóját akasztja ki és nyitja ki a földig érő ablakot, mely szerencsére befelé nyílik, hiszen ott a faragott mellvéd. Ekkor hallja meg Kathleen a férfi hangját odalenn és csodálatról és hitetlenségről valló elnyíló ajkakkal néz le a kerti lugas irányába. Leengedi a fegyvert, s nekitámasztja a mellvédnek, hogy aztán annak párkányára tegye kezét s ujjai pont megérintik a virágot. Őszinte mosoly jelenik meg arcán, s ha felpillant ekkor Havor, láthajtja, hogy Kathleen ajkába harap, talán kicsit erősebben is. Muszáj. Muszáj a fájdalmat éreznie, hogy tudja, ébren van, ez a valóság! Az a férfi odalenn Havor Navarro, a család által kiszemelt jegyese, aki épp szerenádot ad neki?! Neki! Hideg ujjait arca elé kapja, egy pillanatra takarva csak el arcát, de szemeit nem, mert úgy érzi, a sötétség ellenére is látszódni fog zavara, hogy nevetve elpirult, hogy... meghatódott. És hogy van ez, hogy a férfi ilyen jóképű és még ilyen szép hangja is van? Ha ehhez valóban társult volna gazdagság is, az emberek joggal vádolhatnák az isteneket igazságtalansággal.
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Contevilla-rezidencia

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2016-03-18, 22:06


    Kath & Gonnir




    A szerenád mégpedig kell. A vacsora alatt ugyanis alig szólhattak egymáshoz, mert hát tartani illik a protokllt. A bárd elszegényedett középnemesi család utolsó sarjaként azért tökéletesen tisztában van az udvari illemmel, és a kisasszonyt sem akarja megsérteni, noha mások minden bizonnyal túlzottan illetlennek cimkéznék, ami kettőjük között történt. Játék volt csupán? A dalnok hiába győzködi magát, szó sincsen róla. Onnantól kezdve, hogy meglátta Kathleent, valahogy tudta, hogy az élete már nem lesz többé a régi. Tudja magáról, hogy könnyedén lángra lobbantható a lelke, de ez most valami más volt. Villámcsapás, nem olyan tűz, ami elemészti az embert, de fel lehet belőle gyógyulni. Még mindig érzi a helyét, és most ne arra a púpra gondoljunk, ami a cégérrel történt csóknak köszönhető. Tiszta elektromosság, amely még akkor is táncolt köztük, amikor a dalnok kézen akarta csókolni a csinos hölgyet, még jó, hogy időben észrevette, hogy Kathon kesztyű van, így végül csak meghajolva köszönt, nem a család előtt kéri fel vetkőzésre a kisasszonyt. És az illendőség azt is megkívánta, hogy ne egymás mellett üljenek. Hagyta magát kifaggatni, ahhoz a meséhez ragaszkodott, amit a lánynak is mondott. Valahol a medvevadász stílusát is hozni kellett, olykor így kicsit nyers volt, a tényekre szorítkozó, nem annyira mesemondós, mint Kath közelében. És végtére is udvariasan kérdezett vissza minden elhangzott témakör felvetésénél. Lássuk be, kissé tele is ette magát, valahogy az volt az érzése, hogy a hírneve alapján ezt várják tőle, és hát nem sértjük meg a házigazdát azzal, hogy válogatunk. Ám gyorsan túl akart lenni a hirtelen támadt telítettségen, tervei voltak még az estét illetően. No nem az, hogy elegánsan belendül Kath ablakán, és megfosztja őt az erényétől, vagy hogy hajnalra már le is lép a családi ékszerekkel. Nem, ez a család tisztességes, ezt akkor is így gondolná, ha Kath történetesen egy fúria lenne. Ám nem, sajnos nem, teljesen megragadta, így nincsen mit tenni, ezúttal a szívére hallgat. Itt marasztalja az a sosem múló szomorúság, amit a nemeskisasszony pillantásából, és nem gondolja azt, hogy ez csak a sok múltbéli betegeskedésnek köszönhető. Bár tudná az okát. Ám miután ő is súlyos titkot őriz, nem lehet ilyen tapintatlan. Volt annyira előrelátó, hogy egy szolgálót keresett meg a kérdésével, hogy melyik lehet Kathleen ablaka, és vajon vannak-e a közelében más családtagok szálláshelyei, mert az esetleges szerenáddal nem szándékozik mindenkit felverni. Úgy egy órával elmúlhatott az az időpont, amikor a kúria utolsó fényei is kihunytak, csak remélheti dalnokunk, hogy a lány rosszul alszik, dobálja magát, vagy talán még el sem aludt, mert ha a legédesebb álmából ébresztünk fel egy nőt... egy nőstény grizzly is barátságosabb lenne, aki a kölykeit félti előlünk. A lant a keze ügyében, gyertyákat nem hozott, nehogy véletlenül felgyújtsa a lugast, anélkül is lehet mindez romantikus. Telihold ugyan nincsen, ám a megvilágítás azért még így is nagyszerű. Miután nem túl járatos még a városban, így a határon túlra szökve a zöld növényzetben keresgélt, amíg rá nem talált egy halovány, kékes-fehér szirmú virágra, amely Kathre emlékeztette. A lantot lent hagyja, ő maga pedig felmászik, ügyes szerencsevadászként jó érzékkel illeszti be csizmás lábait a kiszögelésekre. A virágot az imádott lány párkányára helyezi, kicsit kijjebb, hogy ha kitárásra kerülne az ablak, akkor Kath ne verje le, csupán észrevegye az ajándékot. Kopog, kétszer is, jól hallhatóan, majd lemászik, és belekezd egy szomorú, ám mindenképpen jól azonosítható romantikus költeménybe. Kellemes, bársonyos férfihangja egyértelműen gyakorlott. Féltérdre ereszkedve pengeti a húrokat, és gyakorta felnéz, hogy mikor is nyílik a vágyott ablak.
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Contevilla-rezidencia

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2015-10-14, 21:57


    Kath & Gonnir



    A bárd valahogy sikeresen elvész az igéző tündérszemekben, holott eredetileg csupán nem akarta, hogy a fiatal nemeskisasszony már élete első kézfogója kapcsán rossz emlékeket társítson a romantikához. Igaz, mennyi romantika lehet egy előre elrendelt házasságban? Ám a lány törékeny varázsa az első pillanattól forgószél módjára felkapta, és azóta sem ereszti. Torka kiszáradni látszik, köszörülnie kell, ha tovább akar társalogni. Nem akarta ő zavarba hozni a hölgyet, biztosan millió és millió dícshimnuszt zengtek már légiességéről, hiszen a férfi így véli, magával ragadó finomságát nem betegségnek tudja be. Csoda inkább, hogy a tünemény még mindig pártában van. Fel sem merül benne, hogy netán valami gond lenne, vagy hogy Kathleen ennyire válogatós, bizonyára a sors hozta így, hogy még nem érintette meg a szerelem napsugara, így családja akarata előtt kell fejet hajtania.
    - Félreérett Kathleen. Nem azonali választ vártam, még csak magammal kapcsolatban sem erőltetném a véleményt. Csakis az érdekelt, hogy ha őszintén a szívébe nézne, mennyire lázadó jellem, hogy a családi állásfoglalással menjen szembe? – Finoman mosolyog, majd megrázza a fejét, ő sem nagyon érti azt, hogy a szerelem azzal kell, hogy kialakuljon, aki a vagyona révén megfelelő, alkalmas a családok egyesítésére. – Valójában a saját döntéseinek az ura. Vagyis hölgye... Tán magam ellen beszélek, de csakis egy személyen múlik, hogy mi fog történni, és ez Ön. Mármint... Nem mondhatja meg az édesapja, hogy kihez igen, és kihez nem. Az akarat az nagy úr, ám nem lehet kényszeríteni. Vagy ha igen, a gyermeki elme roppant találékony, bizton állíthatom, hogy ha valaki, Ön tudna hatni az idősebbre holmi incselkedős kiscica módjára. Netán tévedek? – Feleli, és azon tűnődik, hogy a lány vajon ilyen őszintén, fesztelenül el tudott volna beszélgetni a Medvevadásszal? Havor igazi főnemes volt, a tartományi uralkodó fia, míg én a dalnok elszegényedett, szinte legatyásodott középnemesi család utolsó sarja, ha ő meghal, senki nem viszi tovább az egyébként elf hangzású nevet. Vélhetően a hőskorszakban volt némi elf vérvonal, igaz, ebből már mi sem látszik Gonnir külsejében. Talán az alkata az, amely férfiasan szálás, ám törékeny, ruganyos. Megérkezik a lány nénéje, a bárd rögtön reagál, az élete a kellem, ám sosem olyan túlzó szinten, hogy ez bármit is elrontana. Nagyjából pár percenként feltámad benne a lelkiismeret, hogy vessen véget a színjátéknak, ám a Contevilla kisasszony oly édes a szívének, hogy nem tudná rávenni magát az elszakadásra. Búcsút intenek a rokon hölgynek, és immár ketten indulnak együtt el a parkba. Vélhetően még az illendőség határán belül táncolnak, ha a lányt elengedik vele kettesben, a komorna nélkül. Még ha egy idegen férfiről volna szó, na de pont a kérője kapjon belőle netán többet? Bizonyos körökben ez nem túl megengedett. Szinte égeti a pont, ahol a lány belékarol, holott nem szokott ennyire érzelmes lenni. Így aztán szinte húsbavágó lesz, ha a lány minden igyekezete ellenére él a viszakozás lehetőségével.
    - Valóban, én magam is így tudom. Ezért aztán örömteli lehet szorosabbra húzni a szálakat, csak még elképzelésem sincsen, hogy ha véletlenül igent mond a kisasszony, akkor területileg hogyan is fog kinézni a dolog. Merthogy általában a szomszéddal érdemes egyesülni. S válaszolván kérdésére, egyetlen fiúgyermek, és örökös lévén vétójogot kaptam. Ám mindenki térdenállva rimánkodik, hogy ne éljek vele. – Hajtja oldalra a fejét, reméli, hogy ezzel olyan választ adott hogy Kathleen ne érezze feszélyezve magát, hiszen ha most minden rajta áll, akkor lényegében saját maga alakíthatja az események fonalát, nem kell a távoli Navarro család döntéseitől tartania. Ezzel együtt a bárd fel is vezette kissé a család strukturáját, amit most ki kéne egészíteni. Színész volt egész életében, így nem okoz nehézséget, hogy gyorsan előhúzzon egy sablon hátteret régebbi kellékeiből.
    - Három hugom van, s mint olyan, rákényszerültem, hogy megértessem magam a női nemmel. Most azonban örülök, hogy így alakult. Bizonyos, hogy ha csupán a medvékhez értenék, elriasztanám. S Ön kedves? Mi foglalkoztatja, amikor éppen nem a kérőjére vár? – Finoman rásimít a karján pihenő ujjakra. Nem tolakodóan, udvarlóan, halovány mosollyal, miszerint a hölgy bármikor visszavonulhat, ha nem lenne kedvére a dolog.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Contevilla-rezidencia

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2015-10-12, 22:44

    Kath és Gonnir

    - Nem, nem tér el... - Zavartan süti le szemeit. Vajon most hozzá kellene tenni, hogy nagyon? Vagy merőben? Mert ha mégis nemet mond, akkor mire hivatkozzon? Ami azt illeti, nem volt különösebb ideálja leendő férjéről, de ha egymás mellé állítanánk Naramot és Gonnirt, hát égbe kiáltó különbségeket lehetne felfedezni a magas szőke elf nemeshez képest. Ugyanakkor lehet jobb is, hogy Havor nem magas és szőke. Már épp azon járna az agya, miként is fejezze ki ismét, hogy reméli, ő sem jelent túl nagy csalódást, nem mutat túl nagy eltérést a férfi eseteihez képest, miközben azt továbbra is boncolgatnia kellene magában, vajon tényleg reméli-e ezt, mikor először az lepi meg a kellemes fajtából, hogy keresztnevén szólítják, mégis megmarad a tisztelet, majd a bók, pedig azt hitte a "meg nem sértem" szófordulatból az jön ki, hogy a férfi nem ilyennek képzelte. Naram is a keresztnevén szólította. Míg az embereknél a vezetéknév szokott a gyakori lenni, ha nem régi barátokról vagy rokonokról van szó, az elfeknél gyakoribb a keresztnéven szólítás. S mennyivel másképp hangzik ez Gonnirtól!
    - Köszönöm, nagyon kedves Öntől. - Mosolyodik el, s inkább nem köti Gonnir orrára, hogy nem sűrű bók ez. Túl betegesen sápadt a legtöbbek ízlésének, így ha ez a bók el is hangzik, mindig követi egy "de..." S most nem követte! Tényleg szépnek találná a férfi? Viszont nem kérhet ebben megerősítést, csak elfogadhatja a bókot, különben még úgy tűnne, hogy direkt hízelegtetni akar magának. A férfi kérdése legalább segít innen tovább lendülni, mert igazán zavarba ejtőt kérdez. Még hogy tekintsen el az udvarias megoldástól! Mikor ezt mondják, általában olyankor sem akarnak az igazsággal szembesülni. Nem lehet őszinte teljesen, hogy fél, hogy eddig voltak csak vele türelmesek a szülei, de hogyan is lehetne ezt megfogalmazni? Vagy legyen az udvarias válasz, s biztosítsa róla a másikat, hogy az az igazság? Gondolkodva pillant oldalra, előbb ide, majd oda a szobában, majd visszatér tekintete a szürke szempárhoz, s végül dönt.
    - Nem tudok választ adni még arra, hogy akarom-e ezt a frigyet, uram. Unokatestvéremet nem kérdezték meg, mikor tizennyolc éves volt, akarja-e a házasságot, csak döntöttek. Nővérem választhatott szerelemből, igaz, meg kellett várnia, míg a kedvese elég magas tiszti rangot ér el solderre-ként. Úgy vélem... remélem, nekem is van befolyásom a döntésben, mondhatok rá nemet. Ugyanakkor igent nem mondhatok akárkinek. Mondhatni megfelelő rangú személybe lenne üdvös beleszeretnem, és... bár eddig ez a veszély nem fenyegetett, nem tudom, mi lesz, ha nem így történik? - Nem tudott nem őszinte lenni a szürke szemekbe nézve. Valahogy a bizalmat kivívják az emberben, ha belenéznek, s csak reméli Kathleen, hogy nem bántotta meg a másikat, s nem tartja ábrándos libának, aki még csak nem is volt képes első látásra szerelmes lenni. Egyszer már volt az, de hoppon maradt. Ez óvatosságra inti és egyúttal el sem mondhatja ezt.
    - Köszönöm a megértését és kedvességét. Eszerint a Navarro család részéről egyedül Önnek van beleszólása a frigybe? - Nem ritka példa, hogy a férfiak sincsenek jobb cipőben, mint a nők, csak velük elnézőbb a társadalom, ha utána a házasság mellett máshol keresnek vigaszt. Kíváncsi, vajon Havor válogathat-e, ha a családjának nagy szüksége lenne egy gazdag lánnyal kötött házasságra? És ha tényleg ilyen kedves, akkor hogy nem volt még kézfogója? A pénz hiánya ilyen elrettentő lenne, mint Kathleen betegeskedése? Lesz min gondolkodni, vagyis lenne, de ekkor érkezik meg Amelia édesanyja, így inkább gyors bemutatkozás következik. A kézcsók másmilyensége azonnal szemet szúr Kathleen-nek, s valahol belül örülni kezd, miközben láthatóan nagynénje meg van elégedve az állítólagos Havorral és annak válaszával. Nem mintha nem látnák szívesen, de tetszik neki illendő viselkedése és válasza, amiből nem érződik, hogy csak kéretné magát. Így természetesen nyugodtabb szívvel engedi el a kettőst sétálni a Parkba.
    - Köszönöm a nevében is. - Eszményi rokonság lehet majd? Szóval a férfi úgy tervezi egyelőre, hogy tényleg beházasodna ebbe a családba? Ideje sincs ezen magában meglepődnie, mert máris ott a férfi telitalálatos kérdése, ami nehezebb kérdés, mint az összes eddigi kényes téma együtt véve, szóval kábán karol bele a férfiba, de másik kezét nem teszi a férfi karjára. Nem egy nagy levező-típus Kathleen, de érik egy fogalmazvány édesapjának, miszerint felkészíthette volna azért erre is! Vagy legalább az édesanyja! Itt sem lehet őszintén felelni. Most mit mondhatna? Kapóra jött, hogy a másik család szegény, őt meg másnak eszébe se jutna elvenni? Mert ezek szerint utóbbiról nem tájékoztatták Havort. Azt az aljasságot meg nem tudja kinézni olyanból, akinek ilyen szürke szemei vannak, hogy direkt kínozza e kérdéssel élvezvén, hogy kénytelen "megalázkodni" a lány családja e házassággal.
    - Ugyan tudtommal még nem volt házassági, vérségi kapcsolat az elmúlt évszázadokban családjaink között, a Navarro olyan régi és nemes család, mint a Contevilla. Tudunk persze az anyagi nehézségekről, melyek már jó ideje szorítják sajnos a Navarro családot, de a szerencse kedvezőtlen fordulata mit sem von le a családja és ezáltal az Ön érdemeiből, értékéből. - Ez vajon kellően udvarias, kedves és ködös válasz volt? Dicsért vajon annyira, hogy ne tűnjön fel, igazán nem válaszolta meg a kérdést: egy gazdag családnak ebben mi az üzlet, ha sok más gazdag család is van még lehetőségként? Gyorsan kérdezni kell valami mást, ami tereli a férfi figyelmét.
    - Restellem, de keveset tudok a családjáról még. Sokan vannak? Például Önnek van-e testvére, esetleg testvérei? - Pillant rá a Park felé séta közben a férfi arcára, vonásaira, s csak reméli, hogy elég nyugodt tudott maradni a hangja, nem árulja el magát.
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Contevilla-rezidencia

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2015-10-04, 09:53


    Kath & Gonnir




     

    Finoman megmosolyogja a lány tévedését, hát hogy is láthatta volna a cégért, ha a tüneményen felejtette a tekintetét? Nem, tényleg nem tehet róla, hogy ilyen sugárzóan gyönyörű, bizonyos, hogy férfi szívek hatalmas csokrai törnek össze napi szinten, hogy viszonzatlan rajongásuk végül elsorvadt, meghasadt lélekhez vezessen. A lány olyan csoda, aki talán még a halála után is hatással lesz az emberekre, ha felfedeznek róla egy képet, már abba is bele lehet majd szeretni, és ez újabb gyötrelmes életutakhoz vezethet, mint amikor valaki az elhunyt szerelme hajfonatát őrizgeti, hogy legalább még legyen belőle valami. A bárd tulajdonképpen már ok nélkül is elfogult vele, bármi történjen, megvédené, ezúttal egy olyan csalódástól, miszerint a kézfogó máris kútba esik, s mindaz amire várt, most értelmét veszti. Ha saját maga okoz csalódást, az talán kisebbíti a csalódást? Hirtelen bele sem gondol, hogy mi fog történni a lelepleződésnél. A most a lényeg, ám nem a saját szempontjából, miszerint meghódítani vágyik a szépséget. Ha ez valóban fel is merül, most szolgálatkészen támogatná inkább a nemeskisasszony romantikus képzelgéseit, már ha lehet annak hívni, ha valakit akarata ellenére házasítanak mással össze.
    - Ha nem voltak, hát úgy remélem, hogy a leendő férjről szőtt álmai esetében csak nem térek el merőben az ideáltól. Mindazonáltal ha meg nem sértem Kathleen, és nem veszi zokon az elcsépelt bókot, amit biztosan már sokadszorra hall, Ön gyönyörű. – Havor szíve vélhetően kiugrott volna a helyéről, ha megpillantja a halovány tündért. Vagy a dalnok téved, és a medvevadász jobban örült volna egy tüzes, tenyeres talpas menyecskének? Ez esetben Gonnir eltűnődik rajta, hogy bár sajnálatos, hogy a hadvezér elhunyt, ám a lány szempontjából talán jobb úgy, hogy nem egy olyan lovagot kap, akivel kölcsönösen csalódhatnának egymásban. S hogy magát illetően mik az elképzelései a dalnoknak? Még korai eldönteni, hogy vajon a cégérnél feltűnő lány hosszútávon mekkora hatással lehet rá, már így is félő, hogy ha így rajta sikerült felejteni a tekintetét, az felrúg minden szabályt, miszerint nem esik szerelembe. Akkor viszont miért is maradjon? Szórakozzon a lánnyal, eltolva az időpontot, amikor annak szembesülnie kell, hogy derékbe tört az élete? Ha úgy vesszük, egész életében végigkísérte az élmény, hogy nemeskisasszonyok körül forgott, kölcsönösen boldoggá téve egymást, így a mardosó lelkiismeretfurdalást nyugodtan besöpörheti most a szőnyeg alá, sőt, a pincébe. Meg akarja ismerni Kathleent, és a fontos döntéseket későbbre halasztani.
    - Egyátalán nem hölgyem. Ám meg kell kérdeznem, és itt legyen kedves tekintsen el a formális, udvarias választól, akarja Ön ezt a frigyet? Már nem a személyem miatt, az most mellékes. A kérdésem arra irányul: hogyan viseli, hogy nincsen hatalma a döntés felett? – Nos igen, valahol mégiscsak nemesnek született, belegondol, hogy Kathleent valóban csak eladni szánták, az elitben így szokás. Mindazonáltal voltak példaképei, akiktől nem csupán úri modort, empátiát is tanult, hogy felismerje, lehet, hogy azt mutatjuk, minden rendben, közben sajog a szívünk, küzdve küzd minden ellen, amely mások által helyesnek ítélt. S mint kiderül, a lány is valami hasonlón tűnödhet, így a bárd ajkain meglepett mosoly éled.
    - Hát állok rendelkezésére, és ha úgy dönt, nem fogom érvényesíteni az akaratomat, ha meggondolná magát. Nem szokásom senkit sem kényszeríteni, noha ez az első kézfogóm. – Azt ténylegesen megértené, hogy ha a lány részéről lenne visszautasítást, hiszen egyértelműen a Medvevadászt várta, akiről elfoghatott híreket, míg a bárd nem éppen egy véres harcokba fejest ugró alkat. Való igaz, úgy forgatja a hosszúkardot, ahogyan a a legjobb külhoni vívómesterek tanították, s százötven méterről is lelövi a bolhát a macska hátáról, valójában nagyon is szereti a saját írháját menteni. Szerencsevadász, párbajhős, s ezen nem fog változtatni holmi hősies eszme, miszerint védjük meg földjeinket. A kézcsók végülis a bárd szempontjából sikeresnek mondható, így már egyértelmű, hogy nem sértette meg a kisasszonyt a köszönetnyilvánításával. A pihenés és az ebéd várhat, különben sincsen még délidő. A homloka már csak tompán sajog, elviselhető, főleg a leány ápoló gondoskodása javított rengeteget rajta.
    - A Park igazán megfelelő lenne. – Úgy gondolkozik, hogy minél többet vannak kettesben, s nem a család figyelő tekintete előtt, annál tovább tarthat az édes szerepvállalás. Ám ez gyorsan kútba esik, amint belép Kathleen nagynénje. A bárd nem jön zavarba, magabiztos eleganciával lép a nő elé, neki kell megtörni a távolságot. A nyújtott kacsót a saját tenyerébe veszi, lehajol, s pár centire közelíti az ajkához, amit végül nem csókol meg, nem lenne illedelmes, formaság az egész. A korban idősebb hölgyeknél nem szokás, csupán annak, akinek valóban udvarolni szeretnénk, mint ő Kath esetében. Reméli, hogy itt is hasonló szokás dívik, és nem sérti meg már most „választottja” rokonát.
    - Üdvözlöm Lady Contevilla. Örülök, hogy megismerhetem. – Üti össze a bokáját amolyan vitézesen, jelezve, hogy nem csupán nemes, katona is egyben. Mintha az lenne. Amikor szolgált is a seregben, futárnak használták, így bőven jutott lehetősége lelépni a veszélyes terepről.
    - Gondtalan, hogyne. Köszönettel elfogadom az invitálást, egyébiránt nem szándékozom a terhükre lenni, a kézfogóig úgy gondoltam a városban veszek majd ki szállást. – Egyrészt magában jót mulat a gondtalan úton, hiszen az a kiadós hasmesés, az eltévedés, no meg Havor dícstelen halála... Ha a bárdot egyszer megkérdeznék, hogy milyen egy átlagos napja... Nos meglepő választ kapnának. Másfelől leszögezi, van annyira úriember, hogy nem kér máris vendégszobát a felajánlás ellenére sem. Akkor is tudnak találkozni a lánnyal, ha a család még gondolatban is kizárja lehetőségét, hogy átlopóznak egymáshoz az éj leple alatt. Így finoman nemet int a fejével, úgy véli ez nem sértés, udvarias felajánlás. Ha ezek után továbbra is kérik, hogy maradjon, kötélnek fog állni. Miután a lány kettőjük nevében elköszönt, megindul a nyomában, amolyan fél lépéssel lemaradva, ahogy illik. Végtére is a hölgy van otthon, nincs mitől megvédenie, ami arra sarkallaná, hogy elől haladjon.
    - Ahogy én is. A nénje kellemes társaság, úgy vélem az egész család eszményi rokonság lehet majd. S miért éppen ilyen messzire szakadt családba kívánnak beházasodni, mint a Navarro? – Kérdezi csevegő éllel. Szinte magától értetődő, hogy valami módon szeretne hozzáérni a lányhoz, ám engedi, hogy Kath nemet mondjon. Így pusztán a karját nyújtja, hátha belékarolnak.

    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Contevilla-rezidencia

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2015-09-20, 19:50

    Kath és Gonnir

    - Kathleen Contevilla. - Ismétli meg ő is a bemutatkozást, ha már végülis hivatalosabb formát is öntenek az egésznek. Ez legalább jó módszer is arra, hogy uralma alatt tarthassa a vonásait, s ne mosolyodjon el. Nehéz lenne kimagyarázni, hogy nem Gonniron, vagyis az esésén mosolyog, mikor tényleg elég vicces volt. De nem lehet ennyire udvariatlan még egy idegennel szemben sem, nemhogy a jegyesével. Mármint leendő jegyesével.
    - Nem szükséges szabadkoznia, nincs mit megbocsátanom. A cégér mentségére szóljon, hogy részben én is vétkes lehetek, mert nem tudtam, hogy nem látja a cégért, s így nem is volt módomban figyelmeztetni. De... örülök, hogy nagyobb baj nem történt belőle. - Tulajdonképpen azért a megmosolyogtató esés szerencsés is volt, hiszen nem tört semmije a férfinak, és minthogy csak a fejét fájlalta Gonnir, talán egyebét nem is ütötte be nagyon. Azok ápolását azért mégsem vállalná be Kathleen.
    - Köszönöm, bár konkrét elképzeléseim nem voltak. De ígérem, én is erre törekszem majd. - Nem tudja, miként képzelte el a tökéletes feleség-jelöltet a férfi, de majd próbál alkalmazkodni, ha az nincs túlságosan ellenére a természetének. Így ő sem mondja a férfinak, hogy persze, hogy voltak elképzelései. A medvevadász elszegényedett nemes hallatán Kathleen alapból egy nagydarab férfit képzelt el, valamiért úgy gondolva, pusztán termetével is már riválisa lehet egy medvének. S valahogy emiatt tartott is attól, hogy nem lesznek finom, gyengéd mozdulatai a férfinak, hanem érintése durva lesz, talán a modora is pokróc. Az elrendezett házasságok esetén mindig ott van a pakliban, hogy az ember lánya kifog egy olyan férfit, aki később durva lesz vele, mind a nászéjszakán, mind egyébként a hétköznapi gesztusokban, vagy akár csak szavakban. Senki sem beszél róla, de az ilyen hírek terjednek, és mindenki tudja a városban, hogy kinek lett rossz házassága és kinek nem. Talán a cselédek pletykálják el, ki tudja. De az ilyen jellegű elvárásokat mégsem mondhatja az ember a jegyesének. Ám azt is tudja, hogy ez a férfiaknak is éppolyan kétesélyes játék, mert nem egyszer derült ki, hogy a piruló ara hamar másokat is kegyeibe fogad a férfi s a család szégyenére. Vagy túlköltekezik és emiatt kergeti a férfit reménytelen helyzetbe, hogy az életszínvonalt tartani tudja, s még megannyi ok lehet, ami miatt a férfiaknak is kijut egy kis izgalom. Emiatt hát Kathleen elhalmozta a férfit egy halom kérdéssel felrúgva néhány társalgási normát, hogy aztán Gonnir meglepettségét látva zavartan süsse le a szemét és a kenőcs felkenését fejezze be. De hamar visszapillant a megkapó szürke szemekbe, mikor Gonnir azt mondja, hogy ő lebilincselő lenne, majd ismét zavartan süti le, mikor kiderül, arra számítottak, hogy félénk lesz. Itt még nem tudja, hogy ez most szemrehányás-e vagy sem, ugyanakkor valahogy mégsem mer a szürke szemekbe nézni, nehogy a férfi meglássa, hogy félénkségnél itt sokkal többről van szó. Kathleen retteg. Annyira tart ettől az egész eljegyzéstől és esküvőtől, hogy mikor az első sokk érte apja levele által, hát az egyik dombtavi szigetig futott Amelia segítségével, ahol kuzina végül megnyugtatta és rábírta, hogy jöjjön vissza a fővárosba, s legalább ismerje meg a jövendőbelit. De ettől még retteg, s csak néha nyugtatta meg annak gondolata, hogy mondhat nemet. Legalábbis... reméli, hogy szülei figyelembe vennék, ha Kathleen nemet mond.
    - Örülök..., hogy ha nem tartotta tolakodónak a kérdéseimet. - Válaszol inkább óvatosan a kis szünetben, mialatt azon agyal, hogy a félénkség hiánya nincs ellenére Gonnirnak, vagy Kathleen egészében véve?
    - Az ilyen elrendezett házasságoknál mindig azt mondják, hogy a párnak majd lesz elég ideje az esküvő után megismernie egymást. De így, hogy van lehetőségünk előtte találkozni, még ha csak rövid idő is áll rendelkezésünkre, arra gondoltam, hogy még időben kiderülhet... ha mégsem felelnénk meg egymásnak valamiért. - Igyekszik a lehető legdiplomatikusabban fogalmazni, s nem azt sugallni vele, hogy "ha nem tetszel, nemet fogok mondani", s reméli nem is kelti azt a benyomást, mint aki az ilyen nem tetsző pillanatokra vadászik csak hogy okot találhasson a visszautasításra. Az ismerkedéssel éppúgy kockáztatja azt is, hogy Gonnir távozik visszautasítva őt, de ha valami nem működik, miért ne mentenék meg egymást ettől?
    - Örömmel tettem. - Finom mosoly jelenik meg ajkain, csak tekintetében látszódik némi meglepettség az érintés hatására, de nem húzza el a kezét, kivár, hogy ebből mi lesz? S mennyivel másabb az érintése, mint ahogy elképzelte azt korábban a medvevadászról! Gonnir hideg ujjakat érinthet, majdhogynem jegesnek nevezhetőeket, mely talán a seb lemosásához használt víz miatt ilyen hideg. Talán. A kézcsókra az előbbi finom mosollyal bólint egy aprót, majd ahogy illik, elvonja kezét a férfiéból, s ő sem fogja tovább, mint ahogy udvarlásnál szokás. Talán mégiscsak valamit rosszul tett Kathleen? Vagy az udvarlást akkor Gonnir is akkorra hagyja, mikor megismerték egymást és nem riasztja a férfit sem a gondolat, hogy Kathleent kellene elvennie. Ezt támasztja alá, hogy minden fáradtság és éhség ellenére inkább sétára invitálja őt a férfi. S milyen jól esett a lelkének, hogy ő jobban érdekli a férfit!
    - Köszönöm, elfogadom az invitálást. Itt a Felsőnegyedben, vagy javasolhatom esetleg a Parkot? - Mosolyodik el megint finoman, s mivel a sebellátást már befejezték, a holmikat visszarakja a tálcára, de azt nem emeli meg, hogy kivigye. Majd az egyik szolgálólány megteszi. Ám még az ajtóig sem tudnak eljutni, mikor belép egy másik nő is a szalonba, szőke haja kontyba fogva, égszínék szemekkel, Kathleen-hez hasonló eleganciával, ám már bőven középkorú, és fürkészőn pillant kettejükre némileg meglepődve, hogy csaknem összefutottak az ajtóban.
    - Néném, hadd mutassam be neked Havor Navarro-t. Uram, ő a nagynéném, Kamila il Contevilla. - Mutatja be egymásnak a vélt Havort és Amelia kuzina édesanyját, aki szemmel láthatóan a bemutatkozás után újult érdeklődéssel, mégse tolakodóan méri végig Gonnirt, miközben megszokásból is nyújtja kezét kézcsókra.
    - Igazán örvendek, hogy megismerhetjük végre! A férjem, Keith még nem ért haza, de vacsorára bizonyosan itt lesz. Nézze el nekünk, nem számítottunk rá, hogy már ma házunkban köszönthetjük Önt. Remélem, gondtalan útja volt. - Kalandozik el pillantása a fej azon részére, ahol látszódik Kathleen gyógyítása. A szolgálólány jelentette neki az egészet, s hát naná, hogy jött megnézni, ki ez a férfi, aki a szalonjukba lett vezetve. Gondtalan útnak ez így nem nevezhető, ha megsérült, de úgy tűnik, Kathleen megoldotta a problémát. Gonnir válasza után Kathleen szólal meg.
    - Sétálunk egyet a vacsora előtt, ha nem bánod... - A bejelentéstől láthatóan el van ragadtatva Kamila, hiszen az csak jó előjel, ha minden lepakolás helyett máris kettesben mennek valahova. Ez igazán ígéretes kezdet! Biztosan megírja majd Kathleen szüleinek, akik csak pár hét múlva tudnak hozzájuk csatlakozni, de az ilyen hírekre nagyon is éhesek.
    - Hogyne, menjetek csak! Addig a csomagjait felvisszük a vendégszobába. Intézkedjünk fürdőről is a vacsora előtt? - Kérdezi még a nagynéni a vélt Havorhoz fordulva, s hosszabban nem is tartóztatja őket, hanem engedi őket a sétára. Az épületből kilépve és az előkert kapujához közelítve az egyik testőr máris jóformán vigyázzba vágja magát, de Kathleen csak fejével int nemet, hogy nem szükséges hozzájuk csatlakoznia. Nem biztos benne, hogy ez így illő, de végülis Narammal is sokat sétálgathatott kettesben és nem került se hírbe, s gond se lett belőle.
    - Én is jobban pártolom a kíséret nélküli sétákat és utakat, ha csak lehet. - Jegyzi meg Gonnirnak beszélgetést kezdeményezve. Elég gyenge kezdés, de ebből talán el lehet indulni, hogy ki mit szeret, meg úgy egyébként megismerni egymást.
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Contevilla-rezidencia

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2015-09-19, 20:09


    Kath & Gonnir





    Valójában igen meg van lepve, hogy a tüneményes teremtés nem csupán érintett a kézfogóban, mint nemeskisasszony, vagy szolgálóleány, ő maga Kathleen. Havor úgy tűnik duplán szerencsétlenül járt, hiszen otthagyta a fogát az ütközetben, és egy ilyen csodáról maradt le. Ha a dalnok egy kicsit jobb kedvében volna, üdvözült mosollyal nevetne az egészen, most éppen sajog még a homloka, és rágja belülről a gondolat, nem közölheti oly egyszerűen a halálhírt. A hölgy bizonyára epekedve várta már lovagját, akiről láthatóan fogalma sincsen, hogy is nézhet ki. A bárd alig tudta kifaggatni a haldokló medvevadászt, hiszen úgy vélte, elég lesz csupán a hírt megvinnie. Már a tény sem túl üdvözítő, ám abba bele sem gondolt, hogy ő maga venné fel a harcos személyazonosságát. Havor szintén fontos örököse volt a tartományának, vélhetően érdekházasságról volt szó, a birodalmak egyesítéséről, Gonnirnak ez a rész már ködös. Úgy vélte, hogy összeköti a kellemeset a hasznossal, ha már az apja egykoron járt itt, és fontos szolgálatot tett, a hír megvitele mellett közölheti, hogy sajnálatos módon a frigyből nem lesz semmi. Ha csupán egy átlagos kisasszonyról volna szó, a dalnok bizonyára sajnálatát fejezi ki. Ám így...? Lassan már ketten törölgetik a homlokát, mármint a lány, és ő, mintha ettől gyorsabban tisztulna. Még mindig dilemmázik rajta, hogy mit tegyen, a lelkiismerete megszólal, hiszen nem túl illendő, sőt, kegyeletsértés is lenne Havor halálát eltitkolni, és csalfán játszani a lánnyal, ugyanakkor.... Ha most közli, hogy mi történt, talán Kathleen úgy érzi, hogy máris özvegy, pedig még házas sem volt. Ellenben, ha marad, Havorként, nem mindegy hogy a Contevilla család már ránézésre se pórnép, de a legfőbb sarkallatos szempont... a lány fantasztikus. Nem pusztán külsejében, hiszen Gonnir egyértelműen a valaha látott legszebbnek tartja. A kisugárzása, amellyel már a lóháton is megigézte, majd a most tapasztalt kedvessége... Meglehet, egyszerű bárdként, egy elszegényedett nemesi család sarjaként biztosan nem jutna lehetősége arra, hogy ilyen lány jusson neki. Elképzelhető, hogy vigasztalhatná, és akkor talán, de akkor megint a kegyeletsértésnél van az egész helyzet. Nincs jó megoldás. Marad a szerep, hiszen ő maga is afféle vándorszinész, többször játszott már társulatban. Alkata ruganyos, energikus, még ha a medvevadász termétében jobban illett maga is a medvékhez, Gonnir ezen nem fog fennakadni.
    - Havor Navarro. Remélem, hogy megbocsájtja, hogy nem  áll módomban hivatalosabb üdvözléssel szolgálatára lenni. A körülmények eltérítettek. Vagy inkább egy cégér... – Nem teszi hozzá helyesbítve, hogy valójában Kath volt az. A bárd kifejezetten hódolója volt mindig is a női nemnek, a játék magától értetődő része volt az életének, még ha tisztességesen is bánt velük többnyire, megmaradt a szerető szintjén, afféle párbajhősként, aki leígéri a csillagokat az égről, és miután megvédte a hölgy becsületét, másnap a jutaloméjszaka után mégiscsak köddé válik. S még mindig gerincesebb, mint legtöbb társa, akik lopnak, csalnak, és még a fiatal lányok erényét is leszakítják, Gonnir azért valahol meghúzza a határt. De az a lány... teljesen más, mint akikből alkalmasint már kezd ngyon is kiábrándulni.
    - Feltételezem volt egy elképzelése, igyekszem majd megfelelni. – Nem tudja, hogy Havor mennyit ábrándozott Kath-ről, most már soha nem fogja megtudni, hogy a főnyeremény hullott volna az ölébe. Nem is feltétlenül a vagyon miatt. A bárd egyébként is túlfűtött érzelmileg, elkalandoznak a gondolatai, hogy vajon Kath milyen, ha éppen férfit csókol, vagy éppen fésűszerűen mélyeszti ujjait a másik tincseibe. Bizonyos, hogy mámorító.
    - Köszönöm. – Tartja oda a fejét, vagy talán el kéne tennie a kenőcsöt? Vagy is is? Most is kap ápolást a lánytól, és a későbbiekben ismételjék újra a rituálét? Vagy azt már túlságosan furcsának tartja a lány, ha jegyesek? A kérdésre hamarosan meg is érkezik a válasz, Kath nem úgy tűnik, hogy az esküvőig nem kívánná látni leendő párját. Ez meglepi, csak ahogyan a lány fogalmazott, kellemesen. Hirtelen több kérdés is éri, mégsem ezekre válaszol, hanem az üti szíven, hogy a lány mennyire vágyta már azt, hogy fordulatot vegyen az élete. A szürke szempár Kath-ébe mélyül, nem is próbálja visszafogni meglepettségét.
    - Ön... lebilincsel. Azt hittem volna, hogy... félénk lesz, hiszen úgy van minden elrendelve, hogy találkozásunk előtt már nekem van szánva. Félre ne értsen, egyáltalán nincs ellenemre a dolog, sőt.. valójában igen kedves gesztus. – Itt most szünetet tart, hogy a hölgy esetlegesen reagáljon, még viszakozzon ha szükségesnek érzi, majd visszautal a korábbi kérdésekre. – Nos, jobban vagyok, igazán köszönöm a gondoskodását. – Nem rémisztően gyors a mozdulat, amellyel a lány keze után nyúl, Kathleen-nek még van lehetősége elhúzni, és kézcsókkal köszöni meg a gesztust. Nem udvarol szándékosan, a kedvességért udvariassággal felel. – Nem szükséges pihennem, arra ott az éj, és bár bevallom, hosszú volt az út, és rám férne egy kiadós étkezés, ám Ön jobban érdekel. Invitálhatom egy sétára a hölgyet? – Természetesen ezen a ponton már elengedte a törékeny ujjakat, és választ vár. Magáról ha szükséges, fog beszélni, lehetőség szerint azokat a párhuzamokat megragadva, amelyek a néhai Havorra, és saját magára is jellemzőek.

    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Contevilla-rezidencia

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2015-09-13, 20:05

    Kath és Gonnir

    Egy pillanatig értetlenül áll a pohárral a kezében az elnézést kérő pislogást figyelve. Már ha jól látja, hogy úgy néz a férfi, mert azért lehet másképp néz az ember, ha előbb kapott egy szédítő ütést és vér is csordogált a szemébe. De aztán kiderül, hogy jól látta, s a víz is azért kellett, hogy a korábban kapott kendőt abba márthassa és a sebet tisztíthassa. Ezek után vajon neki illő szintén nekiállnia ugyanezen tevékenységnek, s esetleg beletaposni a férfi büszkeségébe, ami lehet az eséssel már így is csorbult? Dilemma. Kis időt nyer azzal, hogy megkérdezi Gonnirt, hányat mutat neki.
    - Jól látja, ezek szerint az Ön feje volt a keményebb. - Somolyog derűsen, s végül amellett dönt, hogy ő tisztogatja ki a sebet. Nem tudna csak ülni és nézni. Jó persze, tudna, csak minek, ha jobban látja miként kell csinálni és egyébként a kék üvegcsében lévő növényi kivonat még segíteni is fog a sebgyógyításban, miután kimosta a sebet. Azon, hogy a férfi korábban felszisszent, nem csodálkozik. Apja is megannyiszor tett így, s anyja mindig megjegyezte ilyenkor, hogy furcsák a férfiak: a csata hevében meg se éreznek súlyos vágásokat, de csak kezdje el egy asszony gyengéden ápolgatni, s máris olyanok lesznek, mint a gyerekek. Ezek szerint ez a férfi is ilyen, s ha ő Havor, akkor biztos meg sem érzi, ha túl közel jutó medve megkarmolja, vagy ilyesmi. Hát finom, gyöngéd mozdulatokkal tisztogatja a sebet Kathleen, mialatt vázolja a férfinak a helyzetet, hogy az ő kézfogójáról lenne szó, így akár a híreket neki is elmondhatná. Csak akkor szakítja meg ezt az ápolási tevékenységét, mikor válaszként a férfi bevallja, hogy ő lenne Havor. Mintha... milyen nehezen mondta volna ki a férfi. Csalódott lenne, hogy ő Kathleen? Talán mégsem azért nézte úgy az utcán? Vagy rácsodálkozott, mennyire más a várakozásokhoz képest? Lenyeli a kétségeit, s megpróbál bizakodó lenni. Bizakodó? Tehát most akkor szeretné, ha tetszene a férfinak? Mi van?
    - Örülök, hogy megismerhetem Önt. - Nem fog rákérdezni, hogy akkor tényleg ő lenne-e Havor Navarro? Itt még csak a szűk család tudott a kérő érkeztéről, s hogy utána majd később csatlakoznak Kathleen és Havor szülei is előkészíteni és nyélbe ütni a frigyet. Tehát meg sem fordul a fejében, hogy bárki más jelentkezne kérőként magát másnak kiadva, hiszen honnan is tudna erről bárki? Meg idővel úgy is lebukna, így értelme sincs az egésznek, s így nem is kételkedik Kathleen.
    - Ha csalódtam is, az inkább kellemes. - Hogy ezt a kíséretre érti vagy úgy általában Havor megjelenésére? Ha őszinte akar lenni magával, akkor inkább az utóbbi. Másképp képzelt el egy medvevadászt, s a kép rémülettel fogta el. Viszont ez a férfi itt előtte nem tűnik ijesztőnek, sőt kedves mosolya van. A kis kék üveget fogja meg és szedi ki belőle a dugót.
    - Ez kötés helyett is jó lesz, bár ez sem lesz sokkal divatosabb. Királyfű kenőcse. - Magyarázza a férfinak, biztosan ismeri az egyszerű, mezőn is növő fűfélét, mely pont az ilyen sebekre való. Kötés így nem kell, hamar megszárad a kenőcs s elősegíti a var képződését, de homlokon viselve nem kevésbé feltűnő, mintha körbekötné Gonnir fejét. Hogy miért mondja? Ő maga mindig kikérdezte a gyógyítóit, mielőtt adtak volna neki valamit, hogy mi az, kíváncsiságból. Mind a harmincnégy gyógyítót, Narammal zárva a sort. Egyelőre.
    - Fárasztó útja volt? Lepihenne, vagy enne előtte valamit? - Kérdezi aztán, hogy valamiről beszéljenek is közben, majd megáll a mozdulat és megrázza aprót a fejét.
    - Ne haragudjon, arra vágytam végig, hogy találkozhassunk külön, nem úgy, hogy több szempár lesi első társalgásunkat az útról, az időjárásról, a kettő szerencsés és szerencsétlen kombinációiról és más üres témáról. Vagy tucatszor elképzeltem ezt, mégsem jut most eszembe semmi. Meséljen magáról, kérem! Akármit! Azt már tudom, hogy nem a testőrség híve. - Csak bízni tud benne, hogy nem akad ki ezen a férfi, hiszen nem éppen ez az illendő módja az ismerkedésnek, hogy így letámadjuk a másikat. De csak pár hetük van az eljegyzés bejelentéséig, s utána még pár az esküvőig, de addigra már eldőlt, hogy ők ketten összeházasodnak vagy sem. Nincs idő, így hát Gonnir is megláthatja egy pillanatra, hogy az emelt hűvös fal mögött szenvedély is lakozik, hogy aztán zavartan süsse le a szemét elkapva tekintetét a szürke szemektől és inkább az üvegcséből még némi kenőcs előteremtésével foglalatoskodjon. Vajh' milyen választ fog kapni? Ha egyáltalán kap.
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Contevilla-rezidencia

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2015-09-10, 21:41


    Kath & Gonnir



    Lassan tisztul ismét az elméje, ahogyan a fájdalom csitul, holott még vízzel sem sikerült kimosni a felhasadt bőrfelületet. Ellenben ahogyan törölgeti a szemét, és gyorsan helyet foglal a szalonban, máris jobb a helyzet, csupán a szédelgős érzet marad meg, annyira van úriember, hogy nem kapaszkodik a hölgy karjába, inkább eldől ismét ha úgy hozza a helyzet. Ilyen holtpont viszont nem következik be, a fájdalom tompul, talán csitulni fog teljesen. Így már ismét kész végigméri a fiatal vöröst, akin úgy megakadt a pillantása, hogy még levegőt venni is elfelejtett, majd a nyeregben megfordulva bekövetkezett a végzetesnek nem, sokkal inkább röhejesnek mondható baleset. A baleset, amelyből pont az ártatlan kiváltója próbálja ápolni. Derűsen elmosolyodik annak kapcsán, hogy a nemeskisasszony cinkosa lesz ebben az „összeesküvésben”, holott pusztán játékról van, igazán ne róná fel, ha a publikum számára kiderülne, hogy javíthatlanul romantikus, és csak mímeli, hogy nincs szíve. A kancsó és a víz megjön, a bárd azonban mintha hiányolna egy kisebb tálat, amelyből majd ki tudja tisztítani a fejsebét. Tükör talán még van. Hátha később érkezik, így nem sürget hát semmit. Megmosolyogja, hogy Kathleen eleve Démonként utal a paripára. Azt ő maga is észreveszi, hogy a kisasszony nem kér, parancsol, mindamellett, hogy a szóhasználata a végletekig udvarias. Ekkor veszi viszont észre, hogy Kath mégiscsak tálkába tölti a maradék vizet, a dalnok elsősorban ezzel foglalkozik, nem a felkínált itallal. Udvariasan megrázná a fejét, ha nem zsibongana ennyire, így csak elnézéstkérően pillog, és a kapott kendőt mártogatja bele a tiszta vízbe. Felszisszen, ahogyan a sebhez ér. Középnemesként nem igazán a csatamezők kalandora, ha el akarja majd játszani a medvevadászt, ezzel hatalmas hibákat véd. Valójában azért szokott ő harcolni, nagyon is jó vívó, csak éppen a sebesülésektől tartja magát távol. Apja vérzékeny volt, egész életében azon fohászkodott, hogy ő ne örökölje ezt a becses adományt. Mindezidáig nincsen nyoma.
    - Hármat. – Ejti most le a kendőt a tál szélére, a lány időközben egy másikat mártogat, ezek szerint átvenni a tisztogatás folyamatát? Ej... akkor már férfinek kell lenni, fogösszeszorítás indul. Nem mintha utólag már nem lenne mindegy.
    - Valójában... nem tudom, hogy kit kell keresnem, egyszerűbb lenne eleve a hölgynek átadnom a hírt. – Mormolja bizonytalanul, hogy aztán színtelen pillantással vegye tudomásul, hogy a lány, akin úgy rajtafelejtette a tekintetét, nem más, mint a néhai medvevadász leendő arája. Megesik a szíve a pároson, az egyik hősiesen ostoba halálba menetelt, a másik nem is ismeri jövendőbelijét, s most pártában marad. Ráadásul oly szép... Káprázatosan szép, a dalnok szíve már pusztán a látványától oly hevesen ver, hogy félő, kiszakad a helyéről. Vajon hogyan fogadná a halálhírt? Amely nem pusztán a gyász előszele lesz majd, hiszen ha már odaígérték Havornak, más kérők már nem is fogják megkörnyékezni a medvevadász halálhíre hallatán, rányomják a vénkisasszony bélyeget. Belesajdul a lelke a kérdésbe, vajon hogyan mondja meg. Eltűnődik rajta, hogy vándorszínészként is mennyi szerepet játszott már. Ha ezzel néhány hétre kibillentheti a lányt egy egyhangúságból, amelyből a kézfogó szakíthatná csak ki, talán van értelme. Csupán le kell szögeznie magában, nem szabad mindezt komolyan vennie, hiszen... Vagy mondjon igazat, és vágja el az elejét az egésznek? Őrlődik a két véglet között. Végül kimondja.
    - Ez esetben én volnék az, aki a kisasszonyt oltár elé vezeti majd. – Nem mutatkozik be, nem is áll szándékában, a saját lelkiismeretét ezzel altatja majd. Ha a lány Havornak szólítja, hallgatni fog rá, és valóban csupán hattyúdal ez, egy utolsó szép álom, amellyel a medvevadász emlékének tiszteleg.
    - Máris. – Veszi el saját kendőjét a homlokától, ettől még furcsább az érzés, hogy itt ez a gyönyörű teremtés, aki éppen most szembesül azzal, hogy akire várt, megérkezik. A dalnok nem tudhatja, a lány külsőleg mennyit hallott a medvevadászról, hiszen a bárd is magas, férfias, igaz, nem akkora, mint Havor volt, ő a kecses vívást, semmint az állatias, puszta erővel operáló harcot kedveli. Ettől még eladhatja magát úgy, mint mesterét a bestiavadászatnak. El kell engednie magában az érzést, hogy rögtön letérdel a hölgy elé, és romantikus verset kezd el szavalni. Az valahogy nem lenne dicső harcoshoz méltó. Főleg, hogy a nemeskisasszony érintése már önmagában is mennyekbe juttató érzet.
    - Remélem, hogy nem csalódott a hölgy. Nem szokásom kísérettel utazni. – Havor ebben az egyben valóban úgy hírlik hogy magányos alkat volt. Ha nagyobb testőrséggel veszi körül magát, talán még mindig élne. Csak hát az egó.

    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Contevilla-rezidencia

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2015-08-30, 17:42

    Kath és Gonnir

    Ellenben őt feltartaná a férfi? Végülis, jogos, Kathleen teendője nem olyan fontos, mint a papnőké, még ha a dombtavi papnők egyik elsődleges feladata a gyógyítás, akkor is, Kathleen mai célkitűzése ezzel a szorongatott ékszeres dobozzal nem olyan lényeges. Tulajdonképpen lekötheti gondolatait azzal is, hogy segít ennek a férfinak, akár ő Havor, akár nem.
    A Démon név hallatán odapillant előbb a férfira, majd a lóra, azt latolgatva, hogy melyikük lehet a vérmesebb, ha ilyen név merült fel? Aztán meghallja a folytatást is és elmosolyodik. Fel sem fogva, hogy hónapok óta először tesz ilyent, még ha a maga sápadt, visszafogott módján mosolyog is.
    - Igazán ravasz megoldás, elismerésem. S egyúttal meg is ígérem, hogy megőrzöm a titkát. - Mosolyog, miközben azt is megállapítja, hogy Gonnir jobban lehet, mert ez a lóbemutatás összeszedett volt és logikus. Úgy tűnik, agyrázkódása nem lett a kemény ütközéstől, s ez igazán jó hír. Talán így megússza némi bőrfelrepedéssel, kis púppal és jónéhány napig sajgó fejjel, ami azért lényegesen jobb az agyrázkódásnál vagy a koponya betörésénél.
    Kathleen maga ugyan fontolgatja, hogy megkérdezi a férfi nevét is, de egyelőre ennek módját keresi. Úgy még sem lehet kezdeni, hogy "Bocsánat, de egész véletlenül nem Ön Havor, akihez hozzá akarnak adni?" Egy nemleges válasz erre igazán kínos tud lenni. Igenleges válasz meg... Ha ő Havor, és esetleg felismerte Kathleent valami látott portré vagy szülei által adott leírás alapján, akkor biztos előkelőbb bemutatkozást szeretne. Épp elég, hogy így levágódott Kathleen szeme láttára a lóról, ráadásul hátrafelé, nem hiányzik ilyenkor az embernek egy bemutatkozás, mikor a keze amúgy is le van foglalva azzal, hogy a vérzésnek útját állítsa a kapott keszkenővel. Egy kisebb kötéssel a fejen azért mégiscsak elegánsabb, méltóságteljesebb. Emiatt el is napolja a kérdést a sebellátás utánra.
    A kis szalonban természetesen hellyel kínálja a férfit és a fegyvert is segít elvenni tőle és letenni egy közeli asztalra. Jobb híján egyelőre ott is megteszi. Az intarziás kerek kis asztalon még így is van elég hely a tálcának, amin az előbbi szolgálólány meghozza a kért holmikat: egy tálka, egy kancsó víz, egy kis kék üvegcse, s kendők.
    - Köszönöm, ennyi lesz. Szólj kérlek a lovásznak még, hogy lássák el az úr lovát is, Démont. - Biccent a szolgálólánynak, s ha annak öltözetét megnézi Gonnir, akkor valószínűleg már egész biztos lesz benne, hogy Kathleen nem egy rangon van vele. Ugyan jó küllemű a lányka ruhája is, ápolt, rendezett az egész megjelenése, hiszen egy nemes családról az is sokat elárul, miként bánik a nekik szolgálókkal, azért mégiscsak egyszerűbb a viselete, haja, a ruhája anyaga, mint Kathleen-é, s a szolgálólányon csak egy vékonyka ezüstlánc van, míg Kathleen ezüst foglalatú smaragdköves nyakláncot és fülbevalót visel. Kidolgozását tekintve gyanúsan elf munka.
    - Vizet? Rendben. - A fal mellett lévő asztalhoz lép, mely kinyitható ajtajú szekrény is félig-meddig. Ebben tárolják a bontott üveg erősebb italokat, de poharak is vannak ott hozzá. Egy ilyen pohárt vesz el Kathleen és a hozott kancsó vízből tölt bele, átnyújtja a férfinak és a maradék vizet a tálkába önti. Ekkor fordul vissza a férfihoz.
    - Még egy kérdés, a biztonság kedvéért: megmondaná, hogy hányat mutatok? - Emeli fel egyik kézfejét Gonnir előtt és hüvelyk-, mutató- s középső-ujját emeli csak fel. A válasz után kezdi el az egyik kendőt a tálka vízbe nyomkodni, s a kérdés hallatán pillant a férfira ismét, fürkészőn.
    ~ Szürke a szeme...~ Állapítja meg, ahogy néhány pillanatig egymás szemébe néznek. Észbe kap, hogy válaszolnia sem ártana, így lesüti szemeit, s a tálkához és kendőhöz fordul vissza.
    - Feltételezem Keith bácsikámat keresi, a kézfogó előkészítésére őt kérték fel. - Nem részletezi, hogy ezt Amelia apja nagy valószínűséggel áttestálja feleségére, Camilla asszonyra, mondván, az ilyenekhez ő úgy is jobban ért. Viszont Kathleen nem szeretné, ha kihagynák az egészből, mégiscsak az ő jövőjéről van szó. A kendő kinyomkodása közben néz vissza a férfira.
    - Ugyanakkor remélem, én is megtudhatom, miről lenne szó... ha már az én kézfogóm lesz. Kathleen Contevilla vagyok. - Mutatkozik be megerősítvén, hogy ő az akiről többek között szó van. Nem fordul meg a fejében, hogy bárki arra gondolna, hogy csak annak adja ki magát és valójában csak egy kotnyeles cselédféle, aki pletykára éhezik. Még soha nem kérdőjelezték meg, ha bemutatkozott, ahova meg igazán komolyan kellett, oda úgy ment, hogy vitte a pecsétgyűrűjét is. Meg adott esetben egy-két testőrt nyomatéknak. Egy széket húz közelebb a férfiéhoz, s ő arra ül le.
    - Egy kicsit vegye el a sebtől a zsebkendőt, kérem. - Fordul a férfihoz, s ha az a kérésnek megfelelően cselekszik, Kathleen nekilát, hogy finom, puha mozdulatokkal letörölgesse a vért az orr s a szem környékéről, fokozatosan haladva homlok sebe felé.
    - Ezek szerint... Hamarosan megismerhetem a jövendőbelimet? - Nem teszi hozzá, hogy az esélyes jövendőbelit, mert ha nagyon ellenérzéseket fog kiváltani belőle Havor, akkor kerek-perec nemet mond majd, még ha az év botrányát is váltja ki ezzel alaposan aláásva későbbi házasulási törekvéseit. Annak már úgy is lőttek pár hónapja. A kérdés az, hogy ha nem olyan nagyon ellenszenves Havor, akkor vajon belemenjen az eljegyzésbe? Meg tudja-e majd szeretni a férfit, s ha nem, akkor mi lesz? Annál is inkább felvetődik a kérdés, mert ahogy Gonnir elmondta jövetele okát... talán csak egy küldönc lenne, akit ura előre küldött, hogy jelezze érkeztét? Mert ha ő lenne Havor, akkor miért is mondaná így be a tulajdon nevét? Vagy csak Kathleen fogalmazott volna úgy fordított esetben, hogy a "Havor Navarro-val kötendő kézfogóm ügyében érkeztem"? Egyszerre izgatott a válasz miatt, ugyanakkor előre csalódott is, s nem tudja ez utóbbi érzést hova tenni. Előbbi tiszta sor, hiszen nemsokára ezek szerint találkozik a leendő jegyessel, s enyhe kifejezés, hogy ettől megint félsz költözött a szívébe. Főleg, hogy ha mégse ez a szürke szemű férfi Havor, akkor vajon milyen lehet? Utóbbi érzése meg... Ez a csalódottság érzése előbukkan valahányszor akkor a "nem-Havor" szürke szemeibe oda-odapillant, miközben a vért törölgeti le immár a seb környékéről. S megint csak azt a különös nézést érzi magán, mint ott előbb kinn az utcán. Ha ez a férfi itt egy küldönc, akkor nagyon nem lesz ez így jó...
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Contevilla-rezidencia

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2015-08-30, 14:04


    Kath & Gonnir



     

    - Istennő? Papnők? Ön igazán kedves, ám nem tartanám fel a vallás követőit, ellenben ha Ön... – Igyekszik hárítani, megrögzött ateista, még akkor sem hinne egy isteni kinyilatkoztatásban, ha Conta Maini előtte jelenne meg, és mondjuk homlokon csókolná. Úgy véli, sorsának egyedüli kovácsa, s a hit, amely egyesek szerint egeket mozgat meg, színtiszta időpocsékolás, amellyel balga emberek sokaságát lehet megvezetni. Apja gyakran adományozott komolyabb összegeket az uradalom templomainak, amelyet Gonnir felesleges, szinte bosszantó kiadásnak vélt, talán ennek köszönhető, hogy a vagyon szépen lassan elúszott, s a bárd idejekorán arra kényszerült, hogy a maga útját járja. Az idősebb Eruthallion túlzottan hőslelkűnek gondolta magát, aki mások életére lehet hatással. Lovagias modorát a fiára is igyekezett ráragasztani, Gonnir ellenben anyja szabadon szárnyaló szellemét örökölte, lerázta magáról a szabályokat, s amint lehetett, hátat fordított mindennek, és csupán akkor tért vissza, amikor az öreg már a halálán volt. Hogy merre járt, talán sosem derül ki. Egyszer majd képes lesz beszélni róla. Sikerül felnyomnia magát először könyöklő, majd álló helyzetbe is, hogy a paripa kötőféke után nyúljon, közben vadul elmázolja a vért, amely lassan már az orra környékén csordogál. Ha legalább megmoshatná. Azon tűnődik, hogyan fogja a kengyelbe beakasztani a lábát, amikor a lány erről lebeszéli. Kedvetlenül bólint, nem túl jól kezdődik a megérkezés. Holott csupán néhány napot kívánt itt eltölteni, hogy ha már meghozta a rossz hírt, ne legyen légy a vendéglátói levesében. Továbbáll, hiszen szabad madár. Az imént megbámult éteri teremtés azonban nem csak küllemében, úgy tűnik benső tulajdonsait illetően is oly nemes, bámulatra méltó hajadon.
    - Igaz.. Köszönöm. – A dalnok még mindig remegő ujjakkal veszi át a kendőt, amely immár az övé, nem szokás visszadni, főleg ha még vértől is mocskos. Nem gondolta volna, hogy máris ajándékot kap a lánytól, akin sikerült rajtafelejteni a tekintetét. A vöröshajú látomás balladákba illő, meg kéne énekelni még azt is, ahogyan a forró szél belekap a hajába, s megtörik rajta a napsugár. Gazella. Egyértelmű a hasonlat. Kecses, törékeny, igéző. Olyan, aki felé ha lép az ember, megriad, s már ott sincs. Ez a gazella ellenben bátran odaszökkent, hogy a bajbajutott vándort segítse. Különös ellentmondás.
    - Démon. Másoknak azt mondom Démon. Valójában... Boglárka. Elvárják tőlem, hogy ha sötét a lovam, erős, markáns nevet kapjon. S miután Ön aligha akarná mutatványokra tanítani, elárulhatom, hogy csak a Boglárkára hallgat.
    Fel sem merül benne, hogy a ló neve alapján a hölgyét is megkérdezze, vagy netán bemutatkozzon. Úgy véli, hogy a lány bármennyire is gyönyörű, túl csodás ahhoz, hogy csak úgy szórakozni lehessen vele, így magára fogja hagyni, amint lehet. Ám szöget üt a fejébe, hogy amikor átlépik a rezidencia kapuját, és leadja a paripát gondozásra, akkor az őr milyen tisztelettudóan néz társnőjére. Ezek alapján maga is nemes lenne? Vagy mégiscsak szolgáló, aki segítőkész volt a messziről érkezett külhonival szemben. Miután a vér lassan alvadni tetszik a kendő alatt, jobban megszemléli Kathleen kezeit, habár egy nemeskisszony sem vetheti meg a munkát, s egy szolgáló is lehet a belső udvar tagja, így mindennemű feltételezés jelen pillanatban még zsáktucának minősül. Pár lépésnyire lemaradva követi a lányt, aki a vezetője e rövid úton, s közben jól megszokott módján nézelődik, immár nem szédeleg annyira. Szürke szemeibe lassan visszatér az élet, s elméjében sem kergetik egymást a zenebonát kiváltó manók.
    - Sokkal jobban, ellenben megköszönöm a tiszta vizet. – Szól csengő hangon. Nem foglal helyet, amíg nem kínálták, ellenben az oldalára kötött kardot szívesen lecsatolná, vendégként nem illendő teljes fegyverzetben betölteni a helységet.
    - Lady Kathleen Contevilla és Havor Navarro kézfogójának ügyében érkeztem. Megtenné, hogy felvilágosít, kit is kell keresnem? – Kérdezi elmerülve a lány lélektükreiben, amelyek csillogóbbak minden drágakőnél, s oly fürkésző értelmet sugároznak, amely alapján a bárd gerincén egyszerre különös érzés fut végig. Mintha a lány a veséjébe látna, holott ez fordítva szokott megesni.

    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Contevilla-rezidencia

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2015-08-23, 14:38

    Kath és Gonnir

    - Conta Maini templomához. Az istennő papnői ott foglalkoznak gyógyítással, ha úgy érzi, hogy... erre szüksége lenne. - Magyarázza türelemmel a férfinak a visszakérdezésre megismételve a korábban említett nevet, hátha csak nem értette jól a férfi, hogy akarja kísérni. El tudja képzelni Kathleen, hogy talán még a füle is cseng Gonnirnak, vagy zúg odabennt a feje az ütközéstől, s ezeken vélhetően a landolás keménysége sem segített sokat, sőt. Azt nem közli a másikkal, hogy vérzik, ezt bizonyára már ő maga is felfedezte. Na meg nem tudja, hogy mennyire igényli a segítséget a másik. A férfiakban megvan a fura hajlam rá, hogy mindent elbagatellizáljanak, így ki tudja, lehet Gonnir mindjárt felpattan a nyeregbe és folytatja az útját mutatván milyen erős, holott a következő kanyar után, ahol már nem látják, kiszédül a nyeregből. Ha így tesz, ám legyen, Kathleen lelkiismerete tiszta, ő próbált segíteni. A felsegítésben sem kell segédkeznie, s már-már azon lenne, hogy ha felkelt Gonnir, akkor jó utat kívánjon neki, mikor meghallja azt a két nevet, melyből egy a sajátja, a másik meg...
    ~ Ő lenne Havor?~ Momentán kész szerencse, hogy a férfi szemeibe vér csordogál, így nem látja Kathleen őszinte meglepettségét. Ez megmagyarázná, miért nézte annyira őt a férfi! Szüleinél biztos látott festményt róla a szalonban, s felismerte őt. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha ő is láthatott volna képet Havor Navarro-ról! Legalább egy tusrajzot vagy krétarajzot küldhettek volna szülei, nem kell neki olajfestmény! De a leírás illik a férfira, mondjuk Kathleen apja igen szűkszavúan fogalmazott. Jó kiállás, sötét haj, szürke szemek, kellemes modor és vadászat - elsősorban medvére - mint hobbi, ennyi volt csak Cesare jellemzése. Na meg az, hogy meg vannak vele elégedve a család nehéz anyagi helyzete ide vagy oda. Hát igen, ha ki akarják házasítani gyakran betegeskedő lányukat, kell ilyen engedményeket tenni és élni a lehetőséggel egy elszegényedő nemes ajánlatakor. Lehet azért is nézett ennyire Gonnir rá, mert a festményen nem volt ilyen sápadt? A festők néha túl kegyesek a portréalanyukkal. Viszont a férfi szemszínét nehezen állapítja meg, tekintve, hogy azt ritkán látja nyitva és mindig a vért törölgeti belőle a férfi.
    - Nem ajánlanám a lovaglást most Önnek. Szívesen elkísérem, magam is a rezidenciából jövök. Itt lesz három házzal odébb... - Az a három ház is igazából egy-egy rezidenciája más nemes családoknak, de hát nézőpont kérdése.
    - Tessék... - Adja oda hímzett szélű fehér zsebkendőjét a másiknak, hogy a fejsérülésére tudja szorítani.
    - Erre jöjjön, kérem... - Nem ajánlja fel, hogy rá támaszkodjon a másik, hiszen ott a ló, s szemlátomást a hátas jobban elbírja majd a férfi súlyát, mint egy törékeny nő.
    - Szép lova van. Mi a neve? - Érdeklődik a rövid séta során, hogy a válaszadási képességről leszűrje azt is, mennyire verhette be a fejét a másik. S hátha kiderül, tényleg ő lenne Havor? Ha igen, akkor ennél jobb a bemutatkozás nem is lehetne, hiszen Kathleen ebből jól jött ki, mert segített az ismeretlennek, nem pedig elment mellette közönyösen... Várjunk csak! Most ő tényleg abban reménykedik, hogy jó benyomást keltett a kérőben, aki elől nemrégiben Amelia segítségével messzire futott, csak a szigetes kirándulásról hamarabb értek vissza, mint ahogy a kérő ideért? Miért érdekli, hogy mi a férfi véleménye róla?
    - Meg is érkeztünk. A kis szalonban majd ellátjuk a sérülését. - Időközben elérték az utcán a Contevilla-rezidencia bejáratát, a kapuban álló őr azonnal felfigyel rájuk, s lép oldalra, hogy be tudjanak menni. Követi tekintetével Kathleent, de minthogy utasítást nem kap, hát marad a helyén. A lovat majd valaki az istállóba viszi, bent szólni fog valakinek ez ügyben, inkább a férfit támogatja be és vezeti őt a kisebb szalonba. Ha nem volna rangosnak vélt vendég, vélhetően a konyha felé lenne terelgetve átadva egy szolgálónak, hogy ott egy székre leültetve lássák el a fejsérülést. Így viszont a kisebbik szalonba vezeti, kényelmes, párnázott szék a jussa, s a vörös hajú nő a szobába lépő szeplősképű barna szolgálólányhoz fordul.
    - Hozz kérlek egy tiszta kendőt, egy tálka hideg vizet és a szobámban az asztal jobb felső fiókjában lesz egy kék üvegcse, arra is szükségem lesz. - A szolgálólány gyors meghajol és már siet is el dolgára, Kathleen pedig visszafordul a férfihoz némileg lehajolva tekintetét kutatva, bár most nem azért, hogy azt a bizonyos szemszínt megállapíthassa.
    - Hogy érzi magát?
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Contevilla-rezidencia

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2015-08-23, 12:50

    Egy új kezdet


    - De azért legközelebb előbb valljak színt, igaz? - Húzza el a száját keserédesen, mert ezek szerint túl jól titkolta. Könyörtelenek Amelia szavai, ám el kell ismernie, hogy igaza van. Csak nem hisz benne, hogy lesz valaha is új szerelem.
    - Végülis jobb is így. - El sem hiszi, hogy ezt ő mondta. Lehet még mindig sokkhatás alatt van?
    - Azért titkoltam, mert nem akartam, hogy megtudja. Nem akartam, hogy viszonozza, hiszen özvegy, egyszer már elvesztette a szeretett nőt. Nálam... hány évet kaptunk volna? Jobb, hogy egy elfet választott. Csak... fáj. - Kathleen persze nem tudja, hogy a könyvtáros félvér lányka mit kutat olyan nagy lelkesedéssel, de nem baj, hogy nem tudja. Talán úgy nehezebb lett volna, mert lett volna remény. Most nincs remény, s majdcsak túlteszi magát ezen valahogy, egyszercsak. Ha meg nem, akkor azt a pár évet kibírja, amennyit a gyógyítók rendszerint jósolnak neki. Alkut kötött úgy is Conta Maini-vel, mikor Naram súlyos sérülten élet s halál között lebegett. Nem bánta Kathleen azt sem, ha sosem szereti viszont a férfi, csak mentse meg őt az istennő. Megmentette, méltányos üzlet volt.
    - Ez jól hangzik! Halászni, mármint mi? - Kicsit kétkedően néz Ameliára, de láthatóan belül forog az agya, s hogy mi miatt dönt végül, az nem derül ki.
    - Tudod mit, legyen! Válasszuk azt az oldalt, ahol a nagy, végenincs tengerre látunk rá! Mindig is meg akartam nézni, milyen arra, mikor nem látni egy szigetet sem már. - Az lesz a legjobb, s akkor talán nem kezd el észak felé nézelődni, az elf partok irányába mindhiába várva egy magas szőke elf felbukkanását. A főzés miatt nem aggódik Kathleen, ahhoz ő maga ért, még ha sűrűn nem is gyakorolja, hiszen minek, ha főznek rá? A vízben úszástól kicsit berzenkedik, meg a halászástól is, de lehet itt lenne az ideje, hogy lépéseket tegyen félelmei leküzdésére. Ekképp hát viszonylag elterelve gondolatait Naramról a helyzethez képest fellelkesülve bontogatja a másik levelet azzal a szándékkal, hogy ha nővére nem ér ide időben, akkor máris üzenjen neki, hogy a melyik szigetre jöjjön inkább egyenest, s akkor ott hármasban jól ellesznek. Aztán jön a hidegzuhany a levéllel. Mennyire vágyott rá, hogy a levelet olvasva Amelia felkacagjon, s azt mondja, hogy csak tréfa áldozata lett Kathleen, vagy hogy félreolvasott valamit. Ám hiába várja ezt.
    - Nem kéne.. szólni valakinek? - Bizonytalankodik kicsit, s nagyon örül, hogy kettejük közül legalább Amelia döntésképes és tud intézkedni.
    - Ethyrlinnek szóljunk, hogy hova mentünk, Elena csak annyit tudjon, hogy nem éreztem jól magam, azért e gyors távozás. - Nincs kedve hallgatni kuzinjuk csípős megjegyzéseit, hogy a házasság elől nem futni kéne, na meg azokra a finomnak aligha nevezhető utalgatásokra sem vágyik, hogy ő maga milyen jó partit fogott már fiatalon. Ezekre most nincs szüksége, hanem sokkal inkább Amelia éleslátásra s vigasztaló szavaira, aki még indulás előtt (meg közben és után) is kapni fog pár ölelést a mindig zárkózott Kathleentől, hogy kifejezze mennyire hálás mindezért.
    Ellép ő is a padtól és siet be Ameliával a szobáikba, hogy elkezdje az összekészülést, bár vagy egy halom "mit hozzak magammal?" és "erre vagy arra szerinted szükségünk lehet?" kérdéssel fog átbukkanni a lányhoz, mert a döntések meghozása nem nagyon megy ma Kathleennek, s inkább sodródik az árral, mielőtt belegondolna abba, helyesen cselekszik-e ezzel az elfutással? De időre van szüksége, le kell zárnia magában a múltat valahogy, mert különben örökké minden férfiban Naram vonásait és gesztusait keresi majd mindhiába. Azzal mondjuk nem számol egyikőjük sem, hogy a kérő nem indult azonnal, s kis kitérővel érkezik és ez nemcsak a végzete lesz, de ők ketten Ameliával hamarabb érnek majd vissza a városba, mint ahogy a kérő befutna.
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Contevilla-rezidencia

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2015-08-18, 07:54


    Kath & Gonnir




    A hőslelkű dalnok e pillanatban közel sem áll a helyzet magaslatán, hogy bárkit is hibáztatni kezdjen. Egyébként is úgy véli, hogy ha a fiatal nő volt annyira bámulatos, hogy így odavonzotta a tekintetét, már megérte az agyhalált megidéző frontális ütközést a cégérrel, amelyből valóban alig volt az egész rezidencia udvarában, ahova Kathleen indulhatott. A város ezen része bizonyára már a nemesi családhoz tartozik, itt üzletet nyitni kiváltság, hiszen a leggazdagabbak várásolnak itt, ezen nyomvonal alapján halad a bárd logikája. Sejtelme sincsen ugyanis róla, hogy milyen hozománnyal számolhat, csupán hírt hozott, esze ágában sincsen házasságra adni a fejét, örök agglegénynek képzeli el magát. Rangja alapján nem elsődleges, hogy vagyon álljon a házhoz. Szerencsevadász, ez tény, ám mindig annyi érme legyen csak a zsebében, amely elég egy komolyabb dorbézoláshoz. Most is azért keresné fel Kathleent, hogy részt vegyen egy lakomán, kapjon Boglárka elég zabot, majd tovább is áll. A terv eredetileg ez, és már az elején hiba csúszik a mesteri számításba. Egy bizonyos szögön túl már nem kéne tekergetni a nyakát, párhuzamosan feszül így a teste is, így engedi szabajára, és úgy fordul a nyeregben, hiszen tán sosem látja többet az álomszerű tüneményt. Addig kell megőriznie az emlékezetében, amíg csak lehet, minél több részletet feljegyezve az elméjében. A valóság sokkal fájdalmasabb, s a földre zuhanás dicstelen. Talán nem is létezett a lány, a bárd égő homloka most ezt mondatja vele, motyogása végül nem fúl káromlatba, egyébként is finomabb alkat annál. Fel sem merül benne, hogy az imént látott lány meg lehet hökkenve a pillantásától, miért ne tarthatná gyönyörűnek? Hiszen minden oly szubjektív, hát kinek mi? Egyszerűen meg sem fordul a fejében, hogy másvalaki véleménye ettől eltérne, holott nagy hódolója a gyengébbik nemnek, ám a vöröshajú tünemény páratlan a maga nemében. Fel sem merül benne, hogy a jelenés máris pattan oda hozzá, és segítő kezet nyújt a férfinak, aki éppen azt sem tudja, hogy hol van, csakis a sajgó fájdalom járja át minden tagját a homlokából sugározva szinte a lábujjáig. Próbálja felfogni a kérdések értelmét anélkül, hogy ájulásba hanyatlana. Végül elengedi magától a félelem pilléreit, miszerint az idegen leány elől alél el, s hunyorogva kérdez vissza.
    - Hogy hová kísérjen a hölgy? – Kérdezi bizonytalankodva, zúgó fejére tapasztva a tenyerét, és az első szavakat motyogja, ami hirtelen az ajkára tolul, nem is nézve a szépségre. – Havor... Kathleeen... – Négykézláb helyett könyökkel tolja fel magát, és a ló kantárszára után nyúl, a fekete kanca készségesen bólogatva lépdel oda. A bárd feje még mindig zúg, szemébe vér csordogál, kézfejével igyekszik kitörölgetni.
    - A Contevilla-rezidencia a célom. Segítene, hogy.. – Keresgéli a ló kengyelét, hogy beleillessze a lábát, még nehézkes a dolog. Feladja a próbálkozást, jobb, ha kantárszáron vezeti a paripát. Vagy inkább a paripa őt.


    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Re: Contevilla-rezidencia

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2015-08-17, 20:13

    Egy új kezdet


    Jó emberismerő, de ennyi nem biztos, hogy elég lett volna, ügyesen titkoltad, egészen sokáig én sem voltam biztos benne, mit érzel iránta. Ismert téged és szívén viselte a sorsod, biztosan érezte és ha nem viszonozta volna a vonzalmadat, akkor még itt-tartózkodásuk alatt hátrált volna két lépést, hogy megóvjon téged, de nem tette.
    Ez Lili meggyőződése, nem csak azért mondja, hogy megnyugtassa Kathleen lelkét. Biztos a korábbi véleményében, Naram igenis romantikus érzelmeket táplált a vörös hajú nő iránt.
    - Szerintem nem baj, hogy nem mondtad ki, ahogy a dolgok végződtek, nem változtatott volna semmin. Így majd az Igazinak vallhatsz szerelmet, mert úgy látszik Naram mégse az volt, és biztos oka volt, hogy így alakult, hogy nem mondtátok ki.
    Könyörtelennek tűnik, amit mond, de abban is hisz, hogy okkal történt minden, még ez a hirtelen házasság is. Habár így lehet, hogy nehezebb lesz majd továbblépnie Kath-nek, hogy nem mondta ki és majd ezen fog rágódni, de az idő majd mindent megold.
    - Rendben, messzire kerüljük akkor Awinziát. Mit szólnál, ha valamelyik legnyugatabbon fekvő kisebb szigetet választanánk? Ahol nincs sok ember körülöttünk, egy kis nyugalom és békesség, lejárhatnánk úszni minden nap! Vagy megpróbálhatnánk halászni is, mit gondolsz?
    Most nem teljesen jól olvassa Kathleen gondolatait, feltételezi, hogy a fővároshoz hasonlatos pezsgő társasági életet szeretné elkerülni kuzinja, mivel Lili ezidáig a Tündérszigetnek ezt az oldalát ismerte csak. Annak ellenére, hogy ő maga is eltöltött pár hetet ott még a legelső s egyben a legsúlyosabb sérülése utáni lábadozása keretén belül. Nem esik le neki, hogy Kath-nek mit jelent az a sziget, de ha tudná, akkor sem javasolna most mást. A szigetcsoport legnyugatabbi szigeteire kevés pihenni vágyó érkezik, ott többségében vannak a kis állandó falvak. Egy ilyen, nyugodt kis falut vizionál a gyertyalánghajú lány, kiválasztanak egy szimpatikus kis házikót, kibérlik pár hétre, talán hónapra, és ha felejthető a helyi kocsma - mert hogy Lili tapasztalatai szerint kocsma minden egyes lakott településen van, mérettől függetlenül – konyhája nem elég színvonalas, akkor majd felfogadnak egy helybéli asszonyt, hogy főzzön rájuk. Vagy! Ők maguk főznek majd magukra! Az majdnem akkora kaland lenne, mint kipucolni egy barlangi rovarkígyókkal teli barlangot. Elfantáziál kis utazásuk részleteiről, hagyja, hogy Kath nyugodtan végigolvassa nővére levelét. Úgy ítéli a helyzetet, hogy most már nem feltétlenül szükséges a fizikai támasz, ezért ellép kuzinja mellől és leül a padra.
    Ritkán téved egy nap ennyiszer, de hogy egy fél óra leforgása alatt ennyiszer nyúljon mellé, az már művészet a szőke lánytól. Nem Isabel írt, hanem Cesare bácsi, és igenis jó lett volna ha marad támasznak. Két ilyen hír egymás után! Újra átfutja a sorokat, de a némaértő olvasással ezek szerint nincs problémája, mert elsőre is jól olvasta és értelmezte a levelet. Felpillant Kath-re.
    - Két napon belül.
    Vágja rá a kétségbeesett arcot megpillantva. Nem keresnek előre kiadó házat, majd menet közben találnak valamit, ez is egy kaland lesz. Hangja komoly, valóban kész ilyen hamar útra kelni, ha Kath valóban ezt akarja.
    - Csak a házat kell lezárni, és indulhatunk.
    Azon aggodalmát nem fejezi ki, hogy a pénzszűkében lévő család sarja vélhetően elég kitartó lesz és megvárja, míg hazatérnek, mert az örökkévalóságig nem vonulhatnak ki a világból. Mindenesetre ellátja majd instrukciókkal az itt maradó szolgákat, ha megérkezik ez a bizonyos Havor, akkor először is lepődjenek meg, hisz udvariatlanság lenne az, hogy tudtak az érkezéséről, mégis elutaztak, másodszor irányítsák Elenához, mint a városban élő rokonhoz. Ahogy a másik ágbeli rokont ismeri, mire hazaérnek, kiházasítja szegény fiút… csak legyen tökéletes az arcéle és nem menekül Elena karmai közül.
    - Menjünk akkor, fel kell készülnünk egy hosszú utazásra!
    Felkel a padról, de csak akkor indul el be a házba, ha Kath is csatlakozik hozzá. Sok tennivalójuk lesz, ha két napon belül indulni akarnak.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Contevilla-rezidencia

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2015-08-16, 10:23

    Egy új kezdet


    Kathleen is szívesen törne pálcát Naram fölött, de nem megy. Talán azért is, mert annyit beszélgettek az elf gyógyítóval, s szóba került az újraházasodás és az érdekházasság témája is még ott az üvegházban, mikor a férfi még lábadozott súlyos sérüléséből. Az ezüstelfeknél is van ilyen, de mégse kényszerítenek bele senkit, ha nem érzi úgy a lelke, hogy a másik felét megtalálta. Azt is mondta Naram, hogy nem áll távol tőle az újraházasodás gondolata, s akkor Kathleen azt hitte, rá gondol a férfi, de ezek szerint valaki másra gondolt odahaza. Vagy azóta találkozott volna vele és felismerte benne néhai felesége szellemét? Nem ítélheti el érte. Hogyan is rúghatna Kathleen labdába egy ilyen nő mellett, aki gyermekei anyja volt egykoron? Aki maga is elf, s hosszú élet várományosa, nem pedig olyan, mint Kathleen, akinél sokszor az is csodának tűnik, ha megéli majd a harmincat. Ha létezik ugyan két csoda, mert a húszat már betölthette.
    Amelia csendessége sokat mond, ehhez szavak sem kellenek. A finom közelebb húzás, a csend mind azt mutatják Kathleen számára, hogy Amelia sem számított ilyen fordulatra, akkor mégsem lehet olyan bolond Kathleen? Vagy mind így meg lettek vezetve?
    - Szerinted... szerinted el kellett volna mondanom neki, mit érzek? Az én érdeklődésem irányába is túlmutatott gyógyító és beteg kapcsolatán? Láthatta? - Kérdezi a vigasztaló szavak után, automatikusan keresve a hibát, hogy hol ronthatta el, ha Amelia külső szemlélőként is úgy vélte, ebből lehet szerelem és boldogság? Vagy unokatestvére csak vigasztalja, mert ilyen mély bánat idején mégsem mondhatjuk azt, hogy igen, bolond voltál, hogy azt hitted, van egy szemernyi esélyed is?
    - Csak ne Awinziába! - Jegyzi meg a szigetes ötlet esetén, mert nem vágyik most a gyógyításról híres dombtavi szigetre, ahol már annyi időt eltöltött korábban. Talán években is mérhető lenne, ha összeadná. A körkörös simogatás mindenesetre láthatóan eléri a célját, nyugtatja, erőt ad, s felemeli fejét Amelia hajáról, felfelé néz az égre és mély levegőt vesz. Azon van, hogy visszaszorítsa a könnyeit, s jelenleg arra nem futja erejéből, hogy ezt takargassa. Amelia előtt talán nincs is értelme, de az más kérdés, mennyit fog sírni Kathleen, ha egyedül marad a szobájában. A másik levélre pillant le, mely otthonról, szüleitől érkezett.
    - Megnézem, Isabel mondta, hogy a nyáron meglátogat, hátha ő írt és akkor mehetnénk hármasban, ha hamar ideér. - Tényleg próbál nagyon optimista lenni, s azt nézni, milyen jó lesz, mikor nővére is itt lesz és hárman lányok elmennek kikapcsolódni és feledni. Ilyenben még úgy sem volt része. Gyors kibontja hát a levelet, s ha Amelia a levélre pillant, láthatja, hogy alig hat-hét sor az egész, csak egy gyors üzenet, mely tényleg lehetne tartalmát tekintve az, hogy Isabel megírja, mikor látogatja meg a húgát. Kathleen is gyorsan olvassa a sorokat, hamar átlendülve a fölött, hogy nem "Húgocskám" a megszólítás, hanem "Kincsem", ahogy édesapja szokott fogalmazni. Az előző levél után már meg sem ütközik azon, hogy nem attól kap levelet, akire számított. Isabel mindig siet-fut, lehet apjukra maradt a feladat, hogy az idősebbik lánya érkezéséről tájékoztassa fiatalabbik lányát. Ha az ember azt hinné, hogy Kathleen ennél sápadtabb nem lehet, akkor most rácáfol rendesen, mert olvasás közben eredeti sápadtságára és a Naram okozta sápadtságra még rá tud tenni egy lapáttal.
    - Amelia... Milyen hamar tudunk indulni? - Fordítja a levelet kuzinja felé, jelezvén, hogy nyugodtan olvassa el, ezt Kathleen már meg se próbálja összefoglalni. A levélben Cesare Contevilla, miután röviden szabadkozik az idő rövidsége miatt, hogy nem tud hosszabban írni, egy örömteli hírről értesíti lányát, miszerint kérője akadt egy nehéz anyagi helyzettel küszködő, de jó nevű stenere családból származó Havor Navarro nevű férfi személyében. A rövid, szűkszavú ismertetőből kiderül, hogy a fiatalember jó kiállású, sötét hajjal szürke szemekkel, kellemes modorral, s hobbijai között elsősorban a vadászat szerepel, különösképpen a medvevadászat, valamint Kathleen szülei nagyon meg vannak vele elégedve, s hamarosan Kathleen maga is megismerheti őt, ugyanis ez a bizonyos Havor útnak indult Ederthin felé. Ha a levél után Amelia felpillant rokonára, akkor enyhe kifejezés az, hogy pánikot és segítségkérést (inkább könyörgést) lát Kathleen arcán.
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Egy új kezdet

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2015-08-10, 22:18

    Egy új kezdet


    Ugyan nem látni, de egy pillanatra felvonja szemöldökeit. Meglepődött kissé, azt hitte, pontosan tudja, ki írt. De nyilvánvalóan nem volt több puszta képzelgésnél, amit most kénytelen belátni a lány. Nemes eszményekkel teli gondolatai szerint igenis úgy lett volna a helyes, ha Naram ír, akármi – legyen jó vagy rossz – szerepeljen a levélben. Eddig a pontig úgy gondolta, hogy az az elf, aki annyiszor meggyógyította őt és családtagjait, fáradtságot, nehézséget nem sajnálva, csak nemes lehet, a szó legjobb értelmében.
    Az igazságosságot azonban nem tudja kizárni gondolataiból, ezért kénytelen megállapítani, hogy ugyan egyszerűbb volna rögtön pálcát törni az elf doktor feje fölött, de amíg nem ismer minden részletet, addig nem alkothat igazán véleményt. Elvégre elképzelhető, hogy eltiltották a levélírástól, hogy annak ellenére, hogy több száz éves, még mindig rendelkeznek az élete felett, hogy az elf birodalom összes pennáját és pergamenét elégették – úgy, ahogy a rokkákkal tettek, mint a hosszú álmot álmodó lány meséjében – és az összes futárt menesztették… na peeersze, hiszi a piszi!
    Kevés hiányzik, hogy leessen az álla. Összeráncolja homlokát, most már végképp nem talál felmentést Naram mulasztása miatt. Ezt a hírt kutya kötelessége lett volna személyesen megírni, még akkor is, ha esetleg tényleg eldöntötték a feje felett a dolgot és igazából valaki mást venne el szíve szerint, valakit, aki még most, ilyen lesújtó hír után is szálfaegyenes háttal áll, hangja nem remeg, valakit, aki olyan jó és kedves, és vidám, és szép, és okos! Kicsit jobban magához vonja kuzinját, mintha így akarna erőt átadni a karcsú derékon tartott kezén át.
    Kinyitja ajkait, hogy mondjon valamit, bármit, akármit, de nem találja a megfelelő szavakat ezután a hír után. Az elsuttogott kérdésre azonban nem kell keresnie a választ.
    - Nem, cseppet sem voltál az! Minden létező jel azt mutatta, hogy érdeklődése irányodba messze túlmutat a gyógyító és betege kapcsolatán. Ezt bárki láthatta, aki kicsit is figyelt. Azt ugyan nem tudhatjuk, hogy miért e sietős frigy, de hogy végre tudunk valamit, az igenis jó dolog, még ha most egyáltalán nem is tűnik annak, de idővel majd az lesz. Idővel minden jobb lesz.
    Az utolsó mondatnál már visszahúzta kezét Kath derekáról és most óvatos, finom mozdulatokkal, körkörösen simogatja a hátát.
    - Esetleg pár hétre lemehetnénk a szigetre, mit gondolsz?
    Ha nem lenne oly törékeny a vörös hajú nő egészsége, most akár egy adari utazást javasolna, de így nem mer ennél hosszabb utat javasolni, viszont a környezetváltozás jótékony hatását így is tudja prezentálni.

      Pontos idő: 2017-07-21, 08:49