Üdvözlünk!

Éppen időben érkeztél Vándor!

Háború közeleg és elkél minden tenni vágyó erős kéz, forgasson akár fegyvert, vagy használja a mágia hatalmát.
Ne aggódj, ha nem állsz még készen, hőssé formálnak majd a kalandok.
Fedezd fel a világot, kelj útra, kalandozz sivatagon, kietlen tájakon, havas hegyek legmélyén, dögletes mocsáron és a mindig veszélyt rejtő tengereken át. Küzdj ádáz szörnyekkel, élj nemesi életet, vívd ki a hősnek járó tiszteletet, vagy rejtőzz árnyak közé és vedd el azt, ami neked jár!
Gyűjts hát magad köré szövetségeseket és formáld saját belátásod szerint a változó világot!

Az oldal alapítása:
2012.10.01.

Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Kaland

Fejedelmi játszma című kalandban a reagkör határideje:
04.09. 21:00

Latest topics

Ederthin várostérkép

A dombtavi időszámítás szerint jelenleg 616-ot írunk.

Ki van itt?

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (12 fő) 2016-10-11, 18:26-kor volt itt.

Statistics

Jelenleg összesen 3473 hozzászólás olvasható. in 143 subjects

Összesen 55 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Shycor N'ylwenn

Szerzői Jogok

Az oldalon található egyedi alkotások az alkotó(k) tulajdonát képezik!
A Világleírás és a helyszínek, helyszínek leírásai az oldal készítőinek szellemi terméke, így a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel szabadon.

    Palota és a palota tér

    Share
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2017-04-18, 21:57

    *Szinte rezzenéstelen tekintettel mered a sárkányra, csak a válasznak szánt kérdés zökkenti ki Lilit és fordul a férfi felé végre meg-megrebbenő pillákkal, mintha csak most ébredne. Leginkább a kérdés már-már szemrehányó hangsúlya, miszerint hooogy is képzelhet a gyertyalánghajú ilyesmit: még hogy a Palotában dolgozni!, volt ilyen élénkítő-hatással, habár még mindig kuszák a gondolatai.
    Ugyan megfogalmazódik a lányban a kérdés, hogy akkor a másik mégis mit keres a Palota ezen részén – talán ő is „eltévedt” turista, mint a Három Grácia – de nem teszi fel a kérdést, kissé bizonytalan, arra se emlékszik, miért akarta megtudni az imént, hogy a palota melyik részén vannak. Lehet kimondva ennek a kérdésnek se lenne sok értelme.
    A füst és tűz egyébként se túl marasztaló környezet, elindul hát Carwen felé, pláne, hogy a sárkány is indulni készül, jobb lenne nem kerülni az útjába. *
    - Ez a hely tele lehet ilyen titkos járatokkal, reméljük nem valami útvesztő-féle van ezekből a járatokból.
    *Mormolja maga elé, de nincs ellenvetése. Ez a füst nem tesz jót zilált állapotának, így aztán nem ellenkezik, amikor Carwen ha nem is túl gyengéden a kijárat felé tereli. Bezzeg mikor társaságot kapnak, megtalálja hangját.*
    - Na de kérem! Engedjék el!
    *Ha bizonytalan is hangja, az azért érződik, hogy nem szokatlan tőle az utasítások kiszabása… igaz, általában nem parancsnokoknak osztogatja utasításait, de a helyzet megköveteli. Az meg se fordul a fejében, hogy netán ő maga is gyanúsított lehet.*
    - Ginny, mondd meg nekik, hogy engedjék el, ez az úriember megmentett, hogy megölessem magam a sárkánnyal, nem bánhatnak vele így!
    *Mondja barátnője felé hátrafordulva, miközben útban vannak az udvar felé. Menet közben már dereng neki, hogy nem csak azért megy mellette egy őr, mert netán támogatásra szorulhat. Így aztán megkönnyebbül, amikor Arcasielhez érnek, ő majd mindent tisztázhat.*
    - Többé-kevésbé jól, de kérem, engedjék el őt – fordul Carwen felé, most tudatosul csak benne, hogy fogalma sincs a másik nevéről, de ebben a szituációban talán ezt nem róják fel neki –  megmentett engem a sárkánytól, meg a tűztől is, nem lehetett az árulókkal, mert akkor inkább a sárkány karmaiba lökött volna.
    *Logikája jelen esetben faék egyszerűségű, ha Carwen megmentette őt, aki többedmagával megmentette Arcasielt, akkor Carwen sem lehet áruló, aki ilyen bánásmódot érdemel.*
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Fejedelmi játszma - V. fejezet - Hajtóvadászat

    Témanyitás  Eric Crow on 2017-03-19, 23:03

    Carwen-Amelia-Ginny

    *Az ébenelf egy röpke mérlegelést követően dönt és a jóval kockázatosabb lépést választja, miszerint megpróbálja elráncigálni Ameliat a dühös sárkány útjából. Olivia nagyon jól ismeri Langridge-t, amiből egyenesen következik, hogy a sárkányformát öltött férfi közelében egyetlen másodpercet sem kíván eltölteni a továbbiakban. Egy biccentéssel veszi tudomásul a társának felcsapott fickó számára totálisan érthetetlen döntését, majd a rejtekajtó mögött el is tűnik a szem elől. A járat hőmérséklete jóval kellemesebb, mint a lángoló, füsttel telt szobáé, míg lefelé halad a koromsötét lépcsőkön egy cseppet sem bánja, hogy nem maradt odafönt, az ő élete jóval többet ér, minthogy egy sárkány karmai között lelje halálát.
    A bestia lassan összeszedi magát, de érzi, ahogyan saját varázslata kezd hatástalanná válni, ami csak egyet jelenthet: hamarosan újból sebezhető, emberré fog változni. Nincs több ideje tervét véghezvinni, nincsen ideje egy újabb kört megtenni az udvaron, terve kudarcba fulladt. Tisztában van vele, hogy kiléte ismert, és azt is nagyon jól tudja, hogy hamarosan óriási vérdíj lesz a fején és vadászni fognak rá a Fejedelemségen belül és a határokon kívül is. Immáron csupán csak egyetlen megoldás látszik logikusnak, a bujkálással együtt járó szégyenteljes távozás. Nincs mit tennie, ha nem akarja idő előtt bitón végezni, a megfutamodás mellett kell döntenie. Tudja, hogy nem játszotta ki az összes kártyáját, maradtak még bőven meglepetései, árnyékban bújó segítői, akik a következő lépcsőfokokon léptek volna elő, de a mai tervezet dugába dőlt, ezt be kell látnia. Sem ereje, sem pedig támogatása nincsen a folytatáshoz.
    Ameliaval és Carwennel nem foglalkozik, ők számára értéktelen figurák a táblán, semmire sem menne a megölésükkel vagy az elrablásukkal. Néhány dühös morranás után az erkély korlátjára lép, majd onnan elrugaszkodva, szélesre tárt szárnyakkal röppen az udvar irányába, de célja most már nem a támadás, hanem egyértelműen a távozás. Egy dologban bízik, méghozzá abban, hogy a mágia ereje kitart addig, míg eléri a város határát, hogy utána emberi formát öltve váljon köddé és gondolja újra mindazt, ami idáig vezetett.
    A parancsnok távozását követően a közvetlen életveszély elmúlik, bár a tűz és a füst lassan újból hatalmába keríti az egész szobát. Annak ellenére, hogy a zsoldos nem kívánt belekeveredni semmibe, ahhoz képest elég nagy slamasztikába került. Mágus itt, sárkány ott, két katonásan erős kéz pedig a vállainál, ami egyet jelenthet: elkapták. A két erős kar berántja a szobába, lefegyverzik, kezeit pedig háta mögé hajlítják, hogy ne tudjon semmit sem tenni ellene. Higgye csak el, hogy hiába bárminemű ellenállás, a fogságba ejtő katonák értenek az efféle módihoz. Amelia a férfival szemben valamivel gyengédebb, de ugyanolyan határozott elbánásban részesül. A szobába toppanó kapuőrök, saját épségüket sem kímélve hozzák ki a tűz birodalmából a bent rekedteket és egészen a folyosóig húzzák őket.
    Amire Carwen feleszmélhet az az, hogy arca erősen a falnak vágódik és egy jókora marok ott is tartja fejét. Öröme lehet az ürömben, hogy a fal hűvös, ami egyet jelent azzal, ma nem fog bent égni sehol, bár a bánásmód nem épp kellemes. No, de ez valahol érthető is.
    A kalandor hölgy esetében már másabb a helyzet, vele jól bánnak, egyelőre, főleg, hogy Castellanos-kapitány vette gondjaiba.*
    - Kisasszony! *szólítja meg a lányt a kialakult és túlélt káoszhoz képest félelmetesen nyugodt hangon, miközben próbálja fölvenni vele a szemkontaktust.*
    *Mielőtt azonban bármit is kérdezhetne, megjelenik egy eddig nem látott, szőke hajú nő is, aki talán a szerencsének köszönhetően, talán valaki segítségével, de tudta hova kell jönnie és láthatóan ismeri az imént kimentett, csapzott ábrázatú Ameliat. Több, mint zavaros, ami itt folyik, de a délelőttből kiindulva, a kapitány már semmin sem csodálkozik.*
    - Hölgyem! Csak, ne olyan hevesen! *tornyosul az érkező Ginny fölé, megakadályozva ezzel, hogy barátnője mellé érjen és bármit is tehessen.*
    - Ismeri esetleg a két támadó valamelyikét? *érdeklődik az aggódó pillantásokat látva, majd int az embereinek, hogy vihetik őket az udvarra, ott folytathatják a megkezdett diskurzust*
    Carwent ketten is támogatják, nehogy eszébe jusson ficánkolni, Amelia mellett is ott van biztonság kedvéért egy kapuőr, míg a sort Castellanos-kapitány és Ginny zárja.*
    - Magácska hogyan kerül ide, mikor a látogatóknak már régen el kellett hagyni a Palotát? *érdeklődik normál hangerőn, mert rögtön gyanúsítani nem szeretne senkit sem egy ilyen furcsa napon, mint ez.*

    Gonnir-Rizpa

    *Arcasiel végül nem várva senkinek sem a szavára, döntést hoz, méghozzá megadja a parancsot a bebocsátásra. Ha téved és mégsem a felmentő sereg érkezik, akkor már inkább harc közben ők öljék meg, mint egy jókora, szinte érinthetetlen sárkány vigye magával, vagy égesse halálra az udvar közepén.*
    - Kaput kinyitni!!! *adja az ukázt az előbb kérdező katonának, aki azonnal intézkedik is és a tömör kapuk megmoccanni látszanak.*
    - Készüljön mindenki, ha mégsem apám és a kísérete vágtatna be az udvarra. *pillant húga, majd Gonnir felé.*
    - Rögtön kiderül hölgyem, hogy valóban az a kompánia érkezik, akikre várunk. *válaszolja a társaságukba érkező Rizpának.* - Lehet, hogy le kell nyűgöznie harci tudásával, gondolom nem jelent problémát bánni a mágia fegyverével? *ő maga miközben készül, feszülten várja a már tárva nyitva álló kapukon bevágtatók kilétét.*
    - Kérem, maradjon Gonnir! *a mellette álló férfira pillant, ki árnyékként követte ez idáig és akiben nem bízott eleddig egy cseppet sem. Ám, ha ártani akart volna neki, az előbbi forgatagban már rég megtehette volna.*

    *Feszültséggel teli pillanatok miközben a teljesen kiürült Palota tér felől ütemes patkódobogás hangja másodpercről másodpercre erősödik. Még néhány tovatűnő szempillantás, majd elemi erővel, szinte az udvarra robbanva érkezik meg a tucatnyi, felfegyverzett lovas, élükön a Fejedelemmel, ki lóhalálában érkezik, bízva abban, hogy még nem késő. A lovasok kört alakítva zárják közre a négyes csapatot, innen senki semerre, míg őfelsége másképp nem dönt.
    A következő pillanatban az erkélyről magasba szálló sárkányt látván Castiarro leugrik a nyeregből és gyilkos pillantással szemléli a megfutamodott parancsnokot.*
    - Álnok Langridge! Hogy nem vettem észre? *ha keze ügyében lenne egy dárda és néhány évvel fiatalabb lenne, minden bizonnyal a fenevad után küldené, de így, hogy fegyver hiányában van, maradnak a fogak között sziszegett átkok és az ökölbe szorított kezek.*
    - Kapukat becsukni!!! *kiált a kapuőrség tagjai felé a Fejedelem, majd a hozzá közelebb eső Aurianahoz, utána pedig Arcasielhez lép, hogy megölelje őket.
    - Aggódtam, hogy nem érek ide időben. *miután megállapította, hogy mindkét gyermeke épségben van, további kérdéssel fordul a jelenlévőkhöz.*
    - Castellanos-kapitány hol van? *teszi föl a kérdést, de a választ már maga a keresett bajtárs adja meg, miközben a palotából lefelé vezető lépcsőkön közelít az újonnan érkezettek felé, társaságában az egyik bűnbakkal, Carwennel és két gyanús nőszeméllyel, Ameliaval és Ginnyvel.*
    - Jó újra és legfőképp épségben látni Uram! Rendkívül zavaros órákon vagyunk túl, de nem érkeztem üres kézzel. *válaszolja útja közben, majd miután megérkeznek, jelez az egyik emberének, aki nem rest, rögtön intézkedik és egy határozott mozdulattal eléri, hogy az ébenelf térdre ereszkedjen a társaság előtt.*
    - Hölgyek, jól vannak? *érdeklődik a szőke lányok hogy léte után Arcasiel, viszont a zsoldos senkinek nem kelti fel a figyelmét, senkinek sem hiányzott.*
    avatar
    Carwen Ilthuryn

    IC hozzászólások száma : 21

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Carwen Ilthuryn on 2017-01-29, 23:16

    Menekülésüket egy sárkány becsapódása szakítja félbe. Először fel sem fogja, mi történt, értetlenül mered a barikádon keletkezett résre, a beáramló levegőre és a kiterült sárkányra. Mi lett a mágussal az erkélyen? Most lehetősége lenne elkapni, hogy elbeszélgessen vele egy munkáltató kötelezettségeiről, mégsem látja sehol.
    Olivia hangjára felrezzen a bámészkodásból, sután biccentve indulna is, amikor feltűnik egy új arc, egy lányé, vészesen közel a fenevadhoz. Még ilyen csavart szögből, messziről is látja, hogy megsérült. Nem is a kardon lepődik meg, inkább azon, hogy nem fogja rögtön menekülőre, hanem úgy tűnik, kiállna a sárkány ellen, mikor Carwen szerint valószínűleg semmi esélye sincs. Talán az eséstől összezavarodott? Itt hagyhatná, de már akkor tudja a választ, amikor még fel sem tette magában a kérdést.
    - Menj előre - szól Oliviának, habár kételkedik benne, a mágusnő megvárja-e odalent. Valószínűleg nem, s még ha ez jelenti rövid ismertségük végét, akkor is muszáj elrángatnia a gyertyalánghajút, mielőtt felfalatja magát a bestiával. Ha szerencséje van, a zűrzavarban még mindig lesz ideje meglépni a kapuőrség elől. Ha nincs...
    - Úgy nézek ki, mint aki itt dolgozik? - vakkantja oda mogorván, egyrészt mert nem érti, mire fel a kérdés, másrészt meg nem igazán figyelt, amikor Oliviát követte, harmadrészt meg sárkány. A sárkány most fontosabb számára egy kicsit. - A kapuőrség az ajtón túl, van egy titkos lejárat, mennünk kell.
    Ki kell kicsit tágítani azt a lyukat néhány erős rúgással, hogy az ő termetével kiférjen a lány mellé. Előbb felé nyújtja a kezét, aztán elkapja inkább a karját, hogy magával húzza. Ha Amelia mindenképpen maradni akar, akkor a lándzsáját szorosan markolva maguk elé tartja, készen arra, hogy szembenézzen a sárkánnyal, míg ráveszi a lányt a menekülésre. Nem érti, ugyan mi késztetné harcra. Lovagiasnak nem igazán nevezhető, annál sokkal modortalanabbul löki a lányt jobbra-balra, hogy minél messzebb kerüljön az ébredező fenevadtól, és lehetőleg Carwen kettejük útjában legyen.

    //Nagyon-nagyon nagy bocsánat a késés miatt!//
    avatar
    Rizpa Garrow

    IC hozzászólások száma : 23

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Rizpa Garrow on 2017-01-29, 22:48

    Lehetséges, hogy egyszer-kétszer megfordult a fejében a nap folyamán, bár elnyelné a lányokat valami titkos csapóajtó, hogy kettesben maradhasson a dögös trónörökössel, de az sosem szerepelt az óhajai közt, hogy a Szöszit elragadja egy sárkány. Így hát kicsit megilletődik, főleg, ahogy eltűnnek a szemük elől. Ezt a pillanatnyi dermedtséget meg persze rögtön ki kell használnia az örökmozgónak, hogy megléphessen egy másik csajhoz. Na szép!
    - Hé, jössz vissza de rögtön, cica! - A szoknyáját felkapva ered a nyomába, Ginny megjegyzésére csak odavág egy grimaszt. - Szerinted tudok én ennél jobban tapadni?
    Azért már nagy valószínűséggel börtönbe csuknák. Az új jövevényekre nem fordít különösebb figyelmet, féltékenyen méregeti a hölgyeményt, és csak azután enyhül meg kissé irányába, hogy rájön, testvérek. Mondjuk feltűnő lehetett volna az a "bátyám!!" kiáltás, de hát elég furcsa nők élnek Ederthinben, sosem lehet tudni, kinek éppen mi a perverziója.
    Arcasiel kérdő tekintetét látva csak széttárja a karját, jelezve, ne tőle várjon megoldást. Elég sok embert letaperolt ma már, többre most már nem hajlandó. Amúgy is aggasztja a Szöszi hirtelen elrepülése, nagyon a szívére venné, ha kevesebben fejeznék be a kalandot, mint ahányan elkezdték. Meg amúgy is, egységben a nőci-erő, ők hárman tartsanak már össze, jóban, rosszban, sárkánygyilkolászásban egyaránt.
    - Hallottad, vigyázz a cicafiúra - továbbítja a Bögyös utasítását az ismeretlen férfinak, aki elég megbízhatónak tűnik első látásra ahhoz, hogy rábízza a trónörököst. Meg elég cuki is. - Ha nem fogad szót, paskold meg a fenekét - teszi hozzá egy fokkal halkabban, aztán pajkosan kacsint még egyet, mielőtt Ginny után eredne.
    - Azt hiszed, elengedlek egyedül sárkányra vadászni? Hősködsz egy kicsit, aztán elfogadod a busás jutalmat érte, mi? Kitéped az összes fogát és eladod jó pénzért a piacon, mi? Fenéket, szivi!
    Aztán meglátja a fölfelé vezető lépcsősort és azon nyomban megtorpan az aljánál.
    - Á, most, hogy belegondolok, ez nem is olyan rossz ötlet. Te figyelj, hozzál már nekem egy-két fogat, légyszi! De ne a sárgákat! - ordít még az elviharzó Ginny után, aztán méltóságteljesen visszasiet a trónörökösökhöz, remélvén, még utoléri őket. Folyton ez a sok rohanás!
    - Ragaszkodott hozzá, hogy egyedül menjen. Ízig-vérig Bögyös. Az én hatalmam túlságosan megijesztette volna a sárkányt, és hát nem kockáztathattuk, hogy elmenekülvén rászabaduljon a városra, nem igaz? Szóval, mi lesz a Fejedelemmel?
    avatar
    Gineyra Caselli LiSanti

    IC hozzászólások száma : 67

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Gineyra Caselli LiSanti on 2017-01-22, 18:06

    Fejedelmi  játszma

    A béke dala nagyjából hatott, bár érzése szerint ebben erősen benne volt Amelia keze, vagyis mágiatudása is, még ha hátulról hallja is Rizpa csípős megjegyzését elmeállapotára vonatkozóan. Inkább ez, egyáltalán nem volt benne biztos, hogy a sárkányt eltalálja és nem a lányt a lándzsával.
    - Remélem, ez nem Amelia feje volt... - Jegyzi meg elhűlve az épületrész robbanó morajlását hallva, amitől ő is hirtelen visszahátrál a palotába a leomló törmelékek elől menedéket keresve. Az jó ómen, hogy Amelia holtteste nem zuhant le szintén közéjük? A sárkány biztos nem szorongatna egy holttestet, semmi értelme nem lenne, pláne, ha időközben feléjük rohan az örökösnő is, hozzá meg a koronaherceg vágtat ki. Szemrehányóan néz hátra Rizpára.
    - Ha már eddig nem nyiffant ki, tapadj rá! Nem jó ötlet kifutkosni... - Nem mintha nekik lenne más választásuk, hát uccu ki Arcasiel és Auriana felé - imádkozva, hogy a sárkány ne csapjon le újra -, meg a férfi felé, akiről még nem tudja kicsoda, csak a szavait hallja, amivel Aurianához szól. Az érintésen Ginny már fenn sem akad, és ha a lány olyan, mint a bátyja, aki kiválóan viseli Rizpa "ártatlan" és legfőképpen "véletlen" tapizását, hát ez sem lehet gond.
    - Áh, egy lovag... - Méri végig Gonnir-t, mert szavai alapján egyértelműen ekként azonosította be őt. Talán Auriana személyi testőre. Elnézve azért a férfit, nem lehet rossz dolog a Fejedelem lányának lenni, ő maga is el tudná viselni, ha ilyen kellemes látvány vigyázná minden léptét... meg persze álmát. Főleg viharos, félelmetes éjszakákon... Na de erre most nem érnek rá, mert be is fut a hír, hogy maga a Fejedelem tér vissza a palotába. Ha a középső fiú is befut, teljes lesz a családi kép.
    - Ha rám hallgat, felséged, akkor kérdezzenek mind a ketten tőle valami olyan személyeset, amit csak az igazi Fejedelem, amit csak az igazi apjuk tudhat. - Nem mondhatja meg nekik, mit tegyenek, pláne ha odakint tényleg a Dombtavi Fejedelemség igazi teljhatalmú ura közeleg, de talán ez segít.
    - Vigyázzon Auriánára, vigyázz Arcasielre... És árulja el valaki, hogy lehet oda a leggyorsabban feljutni? - Előbb Gonnir-ra, majd Rizpára néz, aztán felfele tekintget, ahol látja a sérült erkélyt is. Valahogy fel kellene jutnia Ameliához, mert lehet segítségre van vagy lesz szüksége. Fogalma sincs a sárkány-mágus hogy van, hányan lehetnek fenn, de lehet barátnője megsérült. Szóval a maga részéről még úgy sem futott ma eleget, kettesével vagy hármasával szedné a lépcsőfokokat felfele, ha valaki elárulja neki az irányt és nem tartóztatják őt itt.
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2017-01-21, 21:23

    *Nem tudná megmondani, hogy mikor tudatosodott benne, hogy varázslata sikerrel járt. Körülbelül abban a pillanatban lehetett, amikor az is világossá vált számára, hogy már nem a sárkánykarmokban való repülés közben emelkedik és süllyed a levegőben, hanem már csak süllyednek. Pontosabban zuhannak. Be a palotába. Ezt persze csak akkor konstatálja, amikor lábra áll, meglehetősen gyorsan. Valószínűleg túlságosan gyorsan, mert azonnal megszédül. Vagy az a durva landolás miatt lenne? Most nem veszi sorba az összes sérülését, sem ruhaszakadását, elég az, hogy képes a mozgásra annak ellenére, hogy majd’ minden porcikája fáj, illetve, hogy megtépázott ruhái semmi illetlent nem tárnak a világ szeme elé. Nem mintha az lenne most a legnagyobb gondja, hogy kivillan-e a combja vagy sem a ruhájából.
    Csak azt az egyet nem érti, hogyan gyújtottak tüzet? Lehet beleborítottak egy fali fáklyát egy láda ágyneműbe, mikor berobbantak az erkélyen át?
    Talán nem meglepő, de nem látja át egyből a helyzetet a most igencsak kócos és zilált gyertyalánghajú lány. A helyszín szereplőit veszi előbb sorra, de arra még fogadni se merne, hogy ki kivel vagy ki ellen van. Az őrség melyik oldalon áll? És az egyetlen járható út ajtajában álló két alak? Vajon összeesküvők ők is vagy eltévedt barátok? Egyedül a sárkányról tudja biztosan, hogy nem barát… így hát marad, megveti lábait és két kézzel markolja kardját, itt legalább egyértelmű a felállás.
    Azért nem téveszti szem elől az egyetlennek tűnő kijáratot… elképzelhető, hogy fel kell majd húznia a nyúlcipőt, de amíg teheti, megpróbálja megakadályozni vagy legalábbis késleltetni korábbi elrablójának újabb támadását a Fejedelem gyermekei ellen.*
    - A palota melyik részében vagyunk?
    *Kérdése csak akkor szól az ajtónál állókhoz, ha mostanáig a szobában maradtak.. Hangja kissé rekedt, ami nem is meglepő ilyen körülmények között.
    Míg talpra állt és felmérte a helyzetet, feltehetően elvesztette a lehetőséget a támadásra, különben se biztos, hogy elegendő ereje lenne most hozzá. Inkább védekező kardtartást vesz fel, célja inkább a hátráltatás semmint a kiiktatás és teljes győzelem.*
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2017-01-14, 20:53


    Fejedelmi játszma



     

    - Arra nincsen szükség. – És soha nem is lesz, hiszen a dalnok úgy nőtt fel, hogy számára a gyengébb nem oltalma az egyetlen szabály. Nem hisz semmiben, nem ismer el maga felett előljárót, ám az, hogy az ártatlanok segítségére van, amibe jelen esetben Auriana is beletartozik, valamilyen belső kényszertől vezetve egyértelmű, hogy a lánynak még csak meg sem kell köszönnie. Hagyja továbbsiklani a lányt, de nem marad le tőle, csupán egy lépésnyire, hogy ne essenek át egymás lábán. Auriana mindentől függetlenül nem tűnik törékeny teremtésnek, de lássuk be, ő az egyetlen, akit a zsoldos szíve szerint a fejedelmi trónon látna. A csoportosulásban nem ismer fel senkit különösebben, ha csak nem a főtéren látta őket. Elsőre nem is szólal meg, jelezve hogy csak afféle kísérő, testőr, noha a lánytól nem remél semmilyen fizettséget. Elvágyódna már messzi vidékekre, de rossz sorsa folyamatosan az események sűrűjébe viszi. Ahogyan az egyik ő megszólal, a bárd a fejedelemkisasszonyra vet egy kérdő pillantást, és ha az nem nézne hátra, meg is érinti a vállát. Igen, itt mindenki előtt vetemedik erre. Nincs most helye az udvariaskodásnak.
    - Hölgyem, bármit is szeretne, gyorsan döntsön. A kardom az öné. – A kérdés már csak annyi, hogy Auriana mennyire értelmezi az előbbi kérdést; kiben fog megbízni? A testvéreiben? Mint kiderült, több ellensége is van a palotán belül, valamelyik felfedte már magát, mások pedig a háttérben maradtak. A dalnoknak kezd nyomasztóvá válni a politikai játszma. Ha a lánynak szüksége van rá, hát marad, és besegít, ahogy eddig, ám ha nem, megkeresi a fekete kancát, és már itt sincs.

    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Fejedelmi játszma - IV. fejezet - A Sárkány dühe

    Témanyitás  Eric Crow on 2017-01-11, 23:00

    Carwen-Amelia

    *A sárkány minden igyekezete ellenére sem jár sikerrel, hiszen karmai között egyetlen trónörököst sem tudhat, ellenben az egyik –saját olvasatában- hősnek felcsapott látogatóval emelkedik a magasba, akiről ennek megfelelően semmit sem tud, de még csak nem is sejti, hogy Amelia mágikus képességek birtokában van. A tempó sebes, de a lány lélekjelenléte tökéletesen működik. Nincs idő pánikba esni vagy túl sokat várni, egyszerűen cselekedni kell, melyre a legjobb megoldásnak egy elme-varázslatot lát. Ginny béke dala és az elmedermesztés közös akarata két szemvillanásnyi időre blokkolni tudják a sárkány agyát, így tervének gyors kivitelezésében is gátat szabnak.
    A gyorsaságból és meglepetésből próbált előnykovácsolás már a múlté, az udvaron lévő örökösökért azonnal vissza kell fordulnia, ha tervét sikerre akarja vinni. Ha nem teszi, feltehetőleg fedezékbe fognak vonulni. Ebből fakadóan azonban a szőke hajú varázstudóra nincsen szüksége, így hanyag mozdulattal engedné ki karmai fogásából a hölgyet, abból a magasságból, ahonnan a túlélés esélyei rendkívül minimálisak. Ez az elképzelés viszont csak Langridge elméjében fogan meg, tenni ennek érdekében nem tud, mert agya pontosan abban a pillanatban békél és dermed meg, ami ugyan nem hoz magával tetteket, de az emelkedés mindeközben nem áll meg. Mire újból észbe kapna, már késő, mert az erkély, ahonnét az előbbiekben indult, túl közeli, a becsapódás pedig elkerülhetetlennek látszik. Nem sokon múlik, hogy telibe kapja a balkont, ám az utolsó pillanatban annyit még tud korrigálni, hogy a korlátnak ütközzön, ahonnan a lendület és a tehetetlenség már elvégzi mindazt, ami egyáltalán nem szerepelt az elképzelései között.
    Az erkélyen átbucskázva, a termetes test a maga alapsúlyával és sebességével együtt könnyedén szakítja át az erkélyablakot és üt lyukat a barikád egy részébe. Amelia rendkívül szerencsésnek mondhatja magát, mert az erkélyen belül csusszan ki a sárkány karmai közül, így mondhatni karcolásokkal ússza meg ezt a veszélyes repülést. A parancsnok már nem ilyen szerencsés, egyfelől az erkélytől elszenvedett ütés, másfelől pedig a barikádszaggatós érkezés elég sokat kivett erejéből. Elméje tiszta, a varázslat már nem hat rá, de beletelik némi időbe, míg összeszedi magát.
    Amelia kissé szédül, ami nem meglepő, pár másodperc alatt több emeletnyi magasságot repült egy sárkány foglyaként, majd némi mágiamormolás után képes volt megzabolázni a bestiát és átbukfenceztette az erkélyen, egyenesen arra a pontra visszavezetve, ahonnan a támadása indult. Az ifjú kalandornő haja csapzottá vált, ruhája itt-ott elszakadt a landolás következtében, arcán egy két zúzódás és horzsolásnyom látható, mely fájdalmasan tapintható, ámde pár napon belül nyom nélkül gyógyul majd. Fegyvere keze ügyében, immáron a kérdés csupán az, hogy van e mersze megküzdeni a hamarosan harcra kész fenevaddal, vagy a menekülési utat választja, melyet mindeközben Olivia és Carwen megtaláltak odabent.

    Carwennel ezen a ponton fonódhat össze a történetük, ugyanis lángokban a szőnyeg és a padlózat egy része, a tűzfátyol, melyet pár másodperce idéztek elő egyelőre tartható még, de korlátolt a továbbhaladás lehetősége. A kapuőrség derék katonáinak pedig nem kell már sok ahhoz, hogy kieszeljék mitévők legyenek a két odabent rekedt támadóval.
    A váratlan érkezőnek hála a párosnak levegő is újból bejut a füsttel félig már megtelt szobába. A rejtekajtó, melyet Oliviával együtt kerestek, megtalálták, elf érzékei segítségével viszonylag könnyebb volt a dolga, azonban felmerül a kérdés, hogy mit is szeretne most tenni?*
    - Mire vársz? Gyere, mielőtt mind itt veszünk. *Olivia voksa egyértelmű, a lefelé vezető huzatos rejtekajtóban állva várja társát, hogy csatlakozva hozzá, maguk mögött hagyják a szobát és ezt az egész helyet, melyen, kis híján oda vesztek.*

    Döntéshelyzet, útválasztás:
    I. Nem foglalkozik az új helyzettel, a sárkánnyal, a segítségnyújtással, egy esetleges küzdelemmel és Olivia elgondolását osztva, partnerével tart lefelé.
    II. Oliviával elválnak útjaik és úgy dönt fölveszi a harcot a sárkánnyal, de a döntés Carwenen áll, hogy a sárkány oldalán harcol tovább, vagy Amelia oldalára áll.


    Gonnir-Ginny-Rizpa

    *Auriana és Gonnir szerencsésen megússza a sárkány támadását, ami nem sokon múlott, szinte a bőrükön érezhették a karmok karcolását, de ép bőrrel megússzák az esetet. Mivel a palota épületrészeinek a tetőit járták be és szelték át keresztben, a hely ahol jelen pillanatban állnak a palota udvara, a parancsra lezárt kapukon és védőfalon belül, nem messze a másik csapattól.*
    - Köszönöm! *válaszolja zihálva a férfi talán életmentő segítségére, de szinte azonnal az újabb kört leíró sárkány felé pillant, hogy ne tévessze szem elől, nehogy még egyszer meglepje őt.*
    - Arcasiel! Bátyám! Arcasiel!!! *ismeri föl bátyját a hölgykoszorúban és kissé ösztönösen cselekedve indul meg futólépésben a férfi és társasága felé. A dalnok fogásából kihúzza kezét, így, ha Gonnir szeretné tartani a lépést vele, jobb, ha sietősre veszi, mert az örökösnő fölvette a nyúlcipőt és nem törődve a sárkánnyal az épület fala mellett haladva közeledik feléjük.*

    *Időközben látja, hogy a sárkány ismét lecsap és immáron sikerrel jár, mert az egyik nőt kapja föl és emeli a magasba.*
    - Húgom! *a támadás után szinte azonnal megindul testvére felé, nem törődve ő sem az igenis aktív veszéllyel, ami a magasból les rájuk.*
    *Az örökös megkapta természetesen Rizpától azt a jól irányzott csapást, melynek a szele Ameliát is elérhette, ám erre a történetre egy kicsit később tér majd vissza, nyugodtabb körülmények között. Annyi biztos, hogy Arcasiel nem felejt, így a dögös fekete sem lesz egy könnyen elfeledve, ha mindezt túlélik.
    Mielőtt Amelia elszakadt volna a csapattól megtudhatta azt az információt, hogy a középső testvér nincsen a Palotában, tartózkodási helye a trónörökös számára ismeretlen.*
    *Mielőtt Rizpa és Ginny vissza tudná rángatni a férfit az épületbe, nagy robaj hallatszódik az erkélyről, a sárkány pedig Ameliával együtt eltűnik a színről. Pillanatnyi csönd telepszik az utóbbi másodpercekben hangos udvarra, amit az egyik kapuőr kiáltása tör meg.*
    - Uram! Őfelsége Castiarro és kísérete közeledik lóháton, bebocsátást nyerhetnek a falakon belülre? *szól visszhangozva az őrszem kérdése, de Arcasiel a válaszadás előtt a Gonnirral és Aurianaval kiegészült jelenlévőkre néz, mintegy kikérve véleményüket, hiszen a helyzetre való tekintettel, a szobájában alakot öltött mágusra, a sárkányra és a puccskísérletre gondolva kérdés, hogy ez vajon egy újabb trükk, vagy valóban a Fejedelem tér vissza idő előtt a Palotába?*
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2016-12-26, 18:10

    - Úgy lesz!
    Bólint Arcasiel kérésére, amit igencsak megtisztelőnek érez, elvégre a trón örököse nem mindennap kéri meg az ember lányát, hogy vigyázzon rá. Azt csak sajnálni tudja, hogy karimás kalapos ötletét nem vitték végig, így egy fokkal nehezebb dolguk lesz átvágni az udvaron észrevétlenül. Apropó, udvar, ezek szerint máris arra tartanak. Még egy kérdés erejéig Arcasiel után szól, mielőtt barántője mellé lépne a férfi.
    - Elnézést a kérdésért, az öccse biztonságát nem kell ellenőriznünk? Vagy Arius nincs a palotában?
    Ugyan csak Arianával összefüggő terveket csípett el Ginny, de ettől Lilinek a gondolataiban van a középső fejedelmi testvér is. Mindenesetre nem kezdene önálló akcióba, a csapattal tart.
    Menet közben szorosabbra húzza kabátját magán, ugyan messze van egy vért védelmétől, de több mint egy egyszerű blúzing. Lélekben felkészül az udvaron való áthaladásra – ebben a műveletben csak kevéssé zökkenti ki Rizpa akár telibe elkapó keze, akár csak ha a fenékpaskolás lendülete rebbenti meg Lili körül a levegőt.
    Ugyanakkor az udvaron rájuk váró jelenetre tudatos felkészülés ide vagy oda, lehetetlen rákészülni. Egy sárkány! Még ha gyakorlatoztak is volna egy sárkány-támadást imitálva, éles helyzetben az se jelentene száz százalékos sikert, hát még így.
    - VISSZA!
    Kiáltja Ginny figyelmeztetését visszhangozva. Szemét azonban le nem veszi a sárkányról, mint a legfőbb veszélyforrásról, így egészen jól meg tudja nézni magának a párost, a lányon akad meg a szeme neki, elvégre jól tudják, Auriana nincs a szobájában, feltehetően ő is bátyjához hasonlóan az udvar felé indult. Mielőtt felhívhatná Arcasiel figyelmét arra, hogy a húgát feltehetően most vezetik biztonságba, egyértelművé válik, hogy ők a sárkány új célpontja. Ez megerősíti, hogy Aurianáról van szó, ha az egyik fejdelemi gyereket nem sikerült elkapnia, akkor logikus, hogy a másikra támad.
    Egy pillanatra kifogy belőle a szusz, amint a sárkány a karmiba kapja, de kardjába két kézzel kapaszkodik. Nem ugrott félre, nem is lett volna ideje, de egyébként sem tehette volna, hisz akkor nyílt út lett volna Arcasiel felé… ugyanakkor sárkány-vacsora sem kíván lenni – nincsenek illúziói, hogy őt nem csak elrabolná a sárkány – ezért újra varázsol, ha meg tudja dermeszteni a sárkányt rövid időre, együttes erővel talán sikert érhetnének el, amire neki egyedül nem lenne sok esélye egy rövidkarddal. De már azt is sikerként könyvelné el, ha a dermedt pillanatokban ki tudná szabadítani magát az éles karmok közül, ha más nem, a kardot használva feszítővasnak. Kizárja az olyan zavaró tényezőket gondolataiból, míg varázsol, mint például, hogy nem emelkedhetnek túl magasra, mert akkor meg a zuhanás öli meg.

    //Használt varázslat: Elme mágia - Megdermesztés//
    avatar
    Rizpa Garrow

    IC hozzászólások száma : 23

    Fejedelmi játszma

    Témanyitás  Rizpa Garrow on 2016-12-22, 19:29

    Elmerül a saját gondolataiban és megpróbálja összeszedni az elmúlt percekben? Órákban? történteket, habár úgy érzi, legalább napok teltek el azóta, hogy belépett a Palotába némi... hm... keresetkiegészítés céljából. Művelődni.
    Arcasiel megjegyzésére előbb elámul, aztán nevetve csípőre teszi a kezét.
    - Na de cica! Te aztán tudod, hogyan juss be egy nő ruhája alá! Azt hittem, az a típus vagy, akivel előbb ismerkedni kell... de ha már ilyen édesen hízelegsz, később talán mutatok ezt-azt a drágaságaimból. Nem hiszem, hogy mindent láttál... - S hogy szavait megkoronázza, isteneset csap az örökös fenekére, hacsak nem mozdul félre, mert akkor bizony a mellé rendelt Lilit éri a noszogató gesztus, ahogy kilépnek az udvarra. Félreérthetetlen vigyorral az arcán vágna neki az udvarnak, ha nem fagyna mindenki a helyébe a döbbenettől. A jelenség bizony az ő mosolyát is lehervasztja.
    - Hogy az a rézfa... - csúszik ki a száján a döbbenettől, szerencsére az ízesebb részeket elnyomják az udvaron történtek, de őt aztán nem kell noszogatni, Ginny sodrásának engedve már tántorodik is vissza. Mit kezdhetne egy sárkánnyal szemben? Nem valószínű, hogy a lassítás vagy az összezavarás átka túlságosan meghatná bármelyiküket is.
    - A sárkány? Szerinted? - kiált vissza a Bögyösnek, mert ő nem vette észre a párost, akiket Ginny igen. A királyi többes meg hát, ilyen fenséges fenevad lévén, gondolja Rizpa, biztosan a szörnyeteg csábjának szól. Honnan a fenéből került ide egy sárkány? Teljesen leköti a figyelmét, főleg, hogy láthatóan a Szöszit szemelte ki magának. Jó választás, amit eddig látott a lány képességeiből, ő jelentheti a legnagyobb gondot a sárkányra nézve, és a legkevesebb sérülést a csapat többi tagjára nézve. Az mondjuk sok mindent elárul a szörnyeteg ízléséről, hogy a hamvas szépségekre bukik. Érdekes.
    Ami viszont a bestiánál is ijesztőbb, az az, hogy Ginny mellettük spontán dalra fakad és elkezd dúdolgatni békéről, természetről, meg fene tudja, miről. Szerencse, hogy a trónörökös felöltözött, mert így van inge, amit Rizpa megragadhat a lapockájánál, hogy még hátrébb húzza, miután elég ideig bámulta leesett állal a Bögyöst.
    - Ez totál bekattant! Fedezékbe, cica, most!
    Mindent megtesz, hogy visszagyömöszölje őfelségét a falakon belülre, mielőtt a sárkány rájön, hogy a gyertyalángszínnél jobban érdeklik a cicafiúk. Vagy ami még rosszabb, a dögös feketék - amit persze mélységesen megértene.
    avatar
    Gineyra Caselli LiSanti

    IC hozzászólások száma : 67

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Gineyra Caselli LiSanti on 2016-12-21, 21:20

    Fejedelmi  játszma

    - De akkor miért az udvarra megyünk?! - Tárja szét a karjait értetlenül nézve a trónörökös után. Ez valami királyi-fejedelmi életvitel lehet, külön életstílus, hogy akkor elébe megy a veszélynek. Ginny-nek sokkal kényelmesebb megoldásnak tűnne valami biztonságos helyre menni és megvárni ott, hogy elintézzék az ügyet az emberei. Ezért kapnak - bizonyára nem is kicsi - fizetést. De mit van mit tenni, mivel Agnar kapitány további sorsára nem kíváncsi és nem is akar Rizpa esetleges féltékenysége szülte bosszúja elé kerülni, megy a többiek után. Hamar felzárkózik, éppen csak kölcsönvesz egy míves lándzsát. Ahhoz képest mennyire szépen faragott, cicomázott darab, meglepően jó a súlyelosztása.
    - Felség... - Bólint rá, mert hát mit csináljon? Kapja le a trónörököst a tíz körméről, hogy miféle palota ez, hogy az udvarról nincs rejtekút? Hát ki volt ennek a helynek az építésze és mennyi északi bort ivott tervezéskor? Hagyja az Arcasiel-Rizpa párost és inkább Amelia mellé zárkózik fel.
    - Ha a palota-séta ilyen izgalmas, szívesen megnézném a Carlo-erődöt is! - Vigyorodik el, és éppen kiérnek az udvarra. Arra viszont nem számít, hogy az arcára fog fagyni az a mosoly. Az ember ereiben jogosan hűl meg a vér, mikor rá egy sárkány jól kivehető árnyéka vetül. És mikor már ennyire kivehető, akkor bizony az a sárkány közel van és egy ilyen találkozás ritkán élhető túl.
    - VISSZA! - Kiáltja még ocsúdva a dermedt döbbenetből azonnal hátrahőkölve és ezzel valószínűleg Rizpát és vele a trónörököst is hátrébb taszítva, mikor a sárkány egy számára ismeretlen, de elég jóvágású férfira (Gonnir) csap le, aki magával ránt egy fiatal lányt éppen elkerülve a veszélyt. Figyelme egy pillanatra az övüké lesz, így nem látja meg rögtön, hogy a sárkány már nem a párost támadja, hanem ők négyen lettek a célpontok.
    - Ők velünk vannak? - Teszi fel fennhangon a kérdést gyakorlatilag bárkinek. A lány, a tartása... Hétköznapi a ruhája, de Ginny saját élete miatt is könnyedén felfigyel az ilyen apró részletekre. Viszont sokáig nem figyelheti őket, csak egy villanásnyi időből nyert benyomásra támaszkodhat, mert a sárkány máris őket támadja. Nem ismeri annyira a sárkányokat, hogy gyanús részleteket keressen, miszerint ez itt előttük-fölöttük igazi erdei sárkány vagy mágia keltette és azért kisebbecske. Valahogy jobban leköti őt a nagyon is élesnek tűnő fogak és karmok, a hiba keresése a pikkelyborításon, és azon gondolkozhat, ugye ez nem tűzköpő fajta?
    - Amelia! Várj! - Mintha bármit is tehetne barátnője az ügybenm hogy bevárja őt vagy sem, Ginny-nek egy esélye van megmenteni Ameliát, legalábbis nagyon úgy tűnik. Már dobná a lándzsát, de bizonytalan. Annyira azért nem ügyes még ebben, nem biztos a célzásában, mert mi van, ha a sárkány helyett barátnője sérül meg? Nem is tudja honnan, de eszébe jut tanítója története, amiben a hős egy sárkányt szelídített meg dallal. Egy hegyi sárkányt ráadásul, és ezzel egyedülálló lett Montea hőskölteményeiben. Egy próbát megér végülis, meg hát Ginny nem tudja, hogy nem igazi sárkánnyal van dolga, de úgy van vele, hogy ha nem icereg-ficereg már, nem dühös állat lesz velük szemben, hanem lenyugodott, akkor könnyebb dolguk lesz vele. Legalábbis Ginny-nek eszébe sincs addig rejtekutat keresni a trónörökösnek még parancsra sem, amíg Ameliát nem tudja biztonságban! Így hát elő a dallal, melynek szövegére nem emlékszik már kristálytisztán, de hangosan dúdolva is jól visszaadja a dallamot.

    Természet mágia - Béke dala
    avatar
    Carwen Ilthuryn

    IC hozzászólások száma : 21

    Fejedelmi játszma

    Témanyitás  Carwen Ilthuryn on 2016-12-18, 12:14

    - Én is dühös vagyok... - Halkan morog csak, mivel nem hiszi, hogy ezzel az érvvel meggyőzhetné a mágusnőt a saját tervéről. Kénytelen végül félretenni a bosszúját, de azért küld egy igencsak mogorva pillantást a barikádnak, mielőtt még hátat fordítana neki, hogy segíthessen lángra lobbantani a szőnyeget.
    Megkönnyebbül kissé, látván, hogy a terve úgy-ahogy működött, és csak most kezd el belegondolni abba, hogy ha nem égetheti ki magukat az erkélyen át, akkor vagy benne sülnek a saját csapdájukban, vagy hamarosan az őrség áldozatául esnek. Carwennek eszébe sem jut, hogy titkos kijáratok után kutakodjon, így Olivia kijelentésére rögtön a magasba szalad a szemöldöke.
    - Nem fogom végigkopogtatni a falat, mint egy...
    Sosem derül ki, mihez hasonlította volna magát, ugyanis az erkély felől érkező különös zajok elvonják a figyelmét. Az elbarikádozott erkély és a lángnyelveken túl toporgó őrség között váltogatja a tekintetét, majd halkan szitkozódva a lecsupaszított falhoz lép és nekilát végigkopogtatni. Kitüremkedést, repedést keresve simítja végig a falakat, kopog és hallgatja, az ökle milyen visszhangot ver. Termetes méretével még a padló deszkáin is végigdübörög, már ahol nem lángol éppen a szőnyeg, hátha lent rejtettek el valami titkos csapóajtót. Talán éles, elf hallása most segítségére lesz megtalálni a titkos kijáratot, ebben az esetben azonnal szól Oliviának, hogy jöjjön, dühét pedig nyers erejébe fekteti, hogy nyílásra bírja azt az ajtót.


    Használt csel: Rúgás
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2016-12-17, 08:01


    Fejedelmi játszma



     

    Valahol mélyen tudja, hogy a női nem nem mindig jelent valódi nemet, a nemeshölgy igenis védelemre szorul, s a bárd amolyan kéretlen hős, aki sokszor még a saját szeszélyei alapján sem tud dönteni, hogy melyik oldalra álljon. Nem hisz semmiben, éppen ezért vesztenivalója is csupán az élete, most azonban nem hagyja magát sodródni az események láncolatában, hanem tudatosan mondd ellent Aurianának, s követi tetőről tetőre. Úgy véli, magabiztossággal tudja pótolni a nyilvánvalóan hiányos helyismeretet, lendületesen ugrál a lány után, álmodozó szíve azt súgja, hogy most itt a helye. Távolinak tűnik a hetekkel ezelőtt történt események, most képes elengedni, hogy ne fájjon annyira a szíve, ez most új kaland, amelynek a főszereplője lehet. A politikai játszmákat mindig is határozottan unta, rühelte, akkor már inkább a kalandos fegyverforgatásé, a virtusé legyen a főszerep, hogy aztán az eljövendő korok tábortüzei mellett az ő hőstetteiről meséljenek. Na igen.. Félmosolya szerencsére nem lassítja le annyira, hogy szem elől tévessze a hölgyet, éppen ellenkezőleg, lendületben tud maradni. Legendás szerencséje nem szokta elhagyni, most is mellette áll mint egy névtelen, láthatatlan jótevő, nem véti el a lépéseket, s amikor a földre érkeznek, nem fordul ki a bokája sem. Nagyjából sejti, hogy merre lehetnek, Boglárkához talán még a házak között is vissza talál. Megszólítja végül a leányt, noha úgy fest, nem fognak egyhamar válaszokat kapni.
    - Valakiben bíznia kell. Egy komorna, egy katona, netán egy bölcs tanító. El kell döntenie, hogy marad, és felveszi a harcot, vagy elhagyja a várost. Segítek, bárhogy is döntön, ott leszek, és.. – A mondatot már nem tudja befejezni, mert az ajkára fagy a szó, amint a fekete pikkelyes égi rém csap le rájuk. Sárkány! Már megint! Nem olyan, mint a gróf életét veszélyeztető egykori vörös, amely az életét tette fel rá, hogy bosszút áll nősténye haláláért, de nem tűnik kevésbé veszélyesnek. A lány kezéért nyúlva rántja arrébb, így az őshüllő célt téveszt, s vitorlázva teszi meg a következő kört az ismételt lecsapáshoz, legalábbis a szerencsevadász most nem látja. Úgy dönt, hogy átveszi az irányítást, és gyorsan keres valami cégért, olyan boltot, ami nyitva lehet, hiszen a lányon most köznapi ruha van, nem is biztos, hogy felismerik, lévén a két férfi örökös volt inkább a köztudatban. Mindegy, csak az utcáról el, amíg Auriana nem felel arra, hogy mi is legyen a végleges döntés. Nem ereszti el a lány kezét, határozottan, ám nem fájóan húzza maga után, és ha bárki szembeszáll velük, nos ahhoz neki is lesz néhány kardcsapása..



    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Fejedelmi játszma - IV. fejezet - A Sárkány dühe

    Témanyitás  Eric Crow on 2016-12-12, 00:23

    Carwen

    *A parancsnok értesülve a dolgok jelenlegi állásáról, nemes egyszerűséggel kizárja a játszma további folyamából Oliviát, aki csak az elkövetkezendő másodpercekben érzi igazán, milyen egyedül is van korábbi mestere segítsége nélkül. Tudta, hogy mire vállalkozik, ha elvállalja ezt a megbízatást, a játékszabályok előre tisztázva voltak, senki nem kényszerítette arra, hogy itt legyen és szembeszegüljön a törvényekkel. Ám valahogy mégis átvágva érzi magát, miután a férfi elzárkózik a segítségnyújtás elől.
    - Légy átkozott Langridge! *szakad ki a varázslónőből az indulat, miután az összes, mozdulni bíró tárgy a szobából az erkélyajtó előtt pihen meg.*
    - Ennyivel még nincs vége! *kiáltja, hogy jól hallja a címzett, bár gyorsan rájön, hogy hasztalan ilyesmivel próbálkoznia, képzése alatt ennyire azért kiismerhette és tudja nagyon jól, hogy célt ezzel nem érhet. Innentől csak és kizárólag társára és saját magára számíthat.*
    - Ne! Ellene esélyünk sincs. *fordul Carwenhez és nemlegesen ingatja fejét.*
    - Varázslómester, egy dühös varázslómester. *szemlesütve rázza fejét, majd folytatja, nem véve tudomást arról, hogy a felbuzdult kapuőrség ajtó előtt álló tagjai már visszafelé számolnak.
    - A szabadságot legalább annyira szeretem, mint a meleget, csináljuk. *elmosolyodik, mert örül, hogy a férfi is konyít valamelyest a mágiához, így a szőnyeg, a szikrák és az általa gerjesztett szél, ütős kis koktélként fogadhatja a belépni kívánó őrséget.*
    *A szőnyeget föltekerni sem kell, ugyanis faltól falig ér, kiváló, vastag anyaga pedig nagyszerű ágya lesz a hamarosan megfoganó mágiakeveréknek. Mire Castellanos-kapitány eléri az „egy”-et a visszaszámlálásnál, azzal szembesülhet ő is az emberei is, hogy a betörni kívánt ajtó lángra kap. Az ajtó alatt lángcsóva csap ki, majd kisvártatva a keret és maga az ajtó is teljes lángba borul.*
    - El az ajtó elől, ez mágia! *még éppen időben ismeri föl a már rég nem látott trükköt és tereli el fiait az útból, mert, ha egy szempillantással később eszmél, a széllökés hatására kirobbanó ajtó, egészen biztos, hogy letarol valakit. Némiképp demoralizálja az üldöző csapatot a látvány, de a felettesük hamar rendezi a fejben összezavarodott fiúkat. Ehhez ugyan kell néhány másodperc, ami a benti párosnak talán elegendő idő arra, hogy kitalálják a következő lépésüket.
    Az ajtó helye előtt, Olivia szélkorbácsolása a zsoldos által elgondolt tűzfalat fölhúzza ugyan, ami tartható egy darabig, de előbb vagy utóbb kifogynak a munícióból, a folyosón várakozó egység pedig visszanyeri bátorságát. Egyelőre azonban a tűz az úr, ami izzasztóan hat a kapuőrség tagjaira.*
    - A szobában lennie kell valahol egy titkos lejárónak, egy efféle szoba mindig rejt magában valamit, ami elsőre nem látható még ilyen kopasz falak esetében sem. *fogalma sincs, hogy mi jár az ébenelf fejében, de talán némiképp segített valamit.*
    *Egyelőre Carwen az, aki a lapokat osztja, Olivia folyamatosan szelet gerjeszt, a szőnyeg izzik, parázslik, az ajtó fakerete lángokban, a fal egy része szintén, az őrség pedig sakkban.*


    Ginny-Rizpa-Amelia

    - Langridge, hogy is lehettem ennyire vak? Miért nem számoltam vele úgy, mint potenciális ellenség. Megtévesztett az évek óta tartó töretlen támogatása, a család és a Fejedelemség felé tanúsított hűsége, a Parancsnoki tekintélye, és a városi befolyása. *előbb hitetlenkedve, majd később dühösen fogadja Cornell híreit, miközben magára ölti a szőke kapitányról lehámozott nadrágot.*
    - Ne aggódjon kisasszony, nem esik bántódása ennek a cukipofának. *gonosz vigyorral paskolja meg az éledező Agnar-kapitány orcáját, majd hozzáteszi.*
    - A belső szervek masszírozása volt mindig is a kedvenc elfoglaltságom. *szinte örül is, hogy nem kell csontot faragnia öklével, azt már megunta az évek során, a gyurmázás viszont a mai napig a kedvére van.*
    *A helyettes hagyja, hogy körülötte sertepertéljen a kontyos hölgyemény, aki igazság szerint javarészt láb alatt van, de azért nagyon segítőkészen ráncigálja azt a nadrágot.*
    - Köszönöm a segítséget hölgyek, így már könnyebb lesz ezekkel a mihasznákkal és hát így, hogy segítettek, megkímélték őket néhány ujjtöréstől is. *mire a kötözéssel végeznek, befut néhány kapuőr is, mintegy biztosítva a szárnyat.*
    - A mese szépen hangzik és van is benne valami, de túl kockázatosnak vélem most a Carlo-erőd katakombáit használni, vagy a könyvtárba visszatérni. *hamarosan az utolsó gombbal is végez Arcasiel, de nem várta el, hogy Cornell átadja neki a sajátját, Agnaré kiválóan megteszi ezt a szolgálatot.*
    *Miután elcsattant a szerelmesnek egyáltalán nem nevezhető csók, Ameliát inti maga mellé a trónörökös.*
    - Ha valaki a véremet szeretné, egyetlen esélye van, az udvar. Kérem, maradjon a közelemben. *súgja a lánynak mintegy külön kérés címén úgy, hogy a többiek ne hallják.*
    - Kérem! *lép Ginny mellé miközben az udvar felé haladnak* - Attól tartok, hogy udvaron nem lesz túl sok időnk gondolkozni a következő lépésünkön. Szeretném, ha legalább akkora tempóban találná meg a leggyorsabb kiutat az udvarról, ahogyan a szobámban a rejtekjáratot. *komoly arccal biccent és már fordul is Rizpa felé, mert bizony neki is szeretne mondani egyet, s mást.*
    - Meg kell, mondjam, igazán ügyes. *bólogat néhány aprót mosolyogva* - Tudja, a technikája, igazán dicséretes. Gyors, pontos, kitanult. Nem tudom pontosan, hogy a szükségből fogant a kedvtelés, vagy egészen más a motiváció, de nagyszerű, ahogyan felismeri az értéket, ránézésre, súlyra, pompás. *kacsint egyet, de már folytatja is.*
    - Tudok a ruha alatt rejtőző drágaságokról, nyitott szemmel járok, de egyet se féljen miatta, később, ha túléltük, térjünk vissza erre. *Mire a mondat végére ér, már érkezik is a szemükbe a délelőtti napfény, mely először vakító, majd pár másodperc múlva hirtelen sötét áll a napfény útjába…


    Gonnir

    *Egyértelmű, tiltásnak is betudható kérés ide vagy oda, Gonnir tudja tartani a lépést a fürge mozgású örökösnővel, aki ügyesen ugrándozik ugyan a tetőkön, de lehagyni nem tudja az árnyékként tapadó dalnokot. Az udvarra érkezvén, hamar eltávolodik a faltól, de gyorsasága nem elég ahhoz, hogy ne hallja meg követője szólítását.*
    - Nem tudom, hogy bízhatok e még a testvéreimben. Túl sok a kérdés, túl kevés az idő és még ez a különös helyzet is... *szembefordul Gonnirral, majd megcsóválja a fejét.*
    - Lassan már apámban sem bízok. *keserű mosoly jelenik meg szája szegletében és egy csöppet el is mélázik talán, mert nem észleli időben a magasból érkező némán suhanó támadást…*


    Gonnir-Ginny-Rizpa-Amelia

    *Langridge-parancsnok terve összeroskadni látszik, az események irányítás már nem feltétlenül csak az ő kezében van, hanem az új erőre kapott kapuőrségében is. Tudja, hogy a gondosan összerakott elgondolását valaki, vagy valakik tökéletesen keresztülhúzták és immáron csellel a Fejedelmi palota nem kerülhet a kezükre. Nem is jöhetne jobbkor a két trónörökös szinte egyszerre történő felbukkanása, amit az erkélyről láthat is. Elérkezettnek látja az időt arra, hogy szárnyaival napot takarva csapjon le a Fejedelemségre.
    Óriási erőket mozgósítva duplázza meg emberi méretét és változik kisvártatva mágia keltette sárkánnyá, hogy az erkélyről elrugaszkodva emelkedjen a magasba, majd csapjon le hirtelen. Éjfekete pikkelyek borítják egész testét, karmai és fogai vészjóslón csillannak, efféle teremtményt a kapuőrség fiataljai eleddig még nem láthattak. Szárnyai fesztávolsága arányos testéhez, ereje és állóképessége triplája a vele szemben állók nyers, fizikai erejének. Tökéletes gyilkos, aki abban a pár másodpercben, míg a levegőben úszva takarja el Arcasiel és csapata elől a napot, erőt gyűjt, hogy utána hangtalanul bukva alá, megkaparintsa magának Aurianat.
    A célpont az örökösnő, de a gyors tempó vagy esetleg Gonnir miatt hiba csúszhat az elképzelésbe

    //Kockadobás tíz oldalú kockával Gonnirnak:

    1-2-3-4 kidobása esetén: Gonnir tehetetlen, bármit tesz, vagy mond, az alaphelyzeten nem tud változtatni, a föntről, óriási tempóban érkező sárkány, ellentmondást nem tűrően kapja föl a lányt, majd újból a levegőbe emelkedve folytatja útját Arcasiel felé

    5-6-7-8 kidobása esetén: Auriana az utolsó utáni pillanatban mozdul csak el az elrabolni vágyó Lagridge elől, aki így nem a lányt, hanem a közelben, talán épp a megmentésén serénykedő férfit, Gonnirt emeli a magasba. Jobb karjának szorító karmai között a légszomjjal kell leginkább küzdeni, hiszen jobb, ha a meglepődöttséget és az ijedelmet a földön hagyja. Bár valószínűleg ott is maradt, amekkora sebességgel lecsapott rá a semmiből feltűnt sárkány.
    Talán jobb nem izegni-mozogni a karmok között, ám mindenképp ildomos lenne tenni valamit a szabadulás érdekében.

    9-10 dobás esetén: Így vagy úgy, de sem Auriana, sem pedig Gonnir nem kerül a karmok közé, a támadás sikertelen, ezzel idejük nyílik kitalálni azt, hogy mitévők legyenek, míg a sárkány visszatér hozzájuk.//

    Eric Crow carried out 1 launched of one (10 oldalú.) :
    9


    //Kockadobás tíz oldalú kockával a Ginny-Rizpa-Amelia triónak

    Gonnir kockadobása után: a sárkány nem téveszti szem elől a kapu felé igyekvő csapatot sem, bal karmai között van egy kiadó hely valakinek, reményei szerint Arcasiel lesz az, akit föl tud kapni.

    1-2 gurítás: A kíséret szemmel követheti az Auriana-Gonnir páros történéseit és számíthatnak a soron következő támadásra, de nem tudják érdemben megakadályozni azt, hogy Arcasiel a karmok fogságába kerüljön.

    3-4 gurítás: Az óriási svunngal érkező varázsló ledönti a lábáról a trónörököst és kíséretét, viszont Ginny rosszul jár, mert abban a pillanatban, amint a földre rogy, hatalmas rántást érez a lábánál, a zöld fű pedig egyre jobban távolodni kezd. Fejjel lefelé lógva egy sárkány foglyaként, miközben kiváló látvány tárul a palota udvarára felbecsülhetetlen, de nem életbiztosítás.

    5-6 gurítás: Egy kicsivel több edzettséggel elkerülhető lett volna ez a szerencsétlen manőver, ugyanis a sok futás után Rizpa erre a fürge mozgásra a többiekkel ellentétben nem tud megfelelően reagálni, lelassul, ebből fakadóan pedig kénytelen kelletlen, de szorosan ölelve lesz a sárkány baljában.

    7-8 gurítás: Amelia a szíve mélyén mindig is kalandra vágyott. Hát most megkapja, amiről még az unokáinak is mesélhet majd, feltéve, ha túléli a pengeéles karmokkal történő találkozást. Esélye sem volt elmozdulni, bár valószínűleg nem is akart, hiszen a trónörököst védte. Bizonyára majd szép megemlékezés lesz a hősies tett miatt… hacsak… nem cselekszik valamit.

    9-10 gurítás: Nem biztos, hogy a legjobb eshetőség, bár kétségtelen, hogy így mindenki a földön marad és túl járnak a nagy lendülettel érkező eszén. Időt nyertek, töltsék átgondoltan és hasznosan.//

    Eric Crow carried out 1 launched of one (10 oldalú.) :
    7


    //Amennyiben a két trónörökös kerül a karmok szorításába, a sárkány a magasba emelkedik és csupán egyetlen kör marad a kiszabadításukra.//
    avatar
    Rizpa Garrow

    IC hozzászólások száma : 23

    Fejedelmi játszma

    Témanyitás  Rizpa Garrow on 2016-12-03, 23:43

    - Ezek a mai fiatalok... - somolyog a Szöszke válaszán. Még hogy ismerni kelljen ahhoz valakit, hogy lekapjuk a lábáról! Ej-ej, hát a mai lányoknak már nem tanítanak semmit az életről? No, nem mintha idősebb lenne, sőt, de ezen most nem ér rá gondolkodni, mert amilyen nagy hévvel kirobbant a csata, olyan gyorsan véget is ér.
    - Huh, hát ez aztán kemény meló volt! - lépdel be a kemény mag közé, miután mindenkit gondosan ártalmatlanítottak. Természetesen a trónörököshöz libben, illetve annak fedetlen mellkasához. - Jaj, hát igazán semmiség, cicafiú! Bárkit leölök a te kedvedért, számíthatsz rám máskor is.
    Rokonszenve természetesen csak addig tart, míg újra tempós léptekre nem váltanak. Minek ennyit rohangálni! Nem lesznek tőle láthatatlanok! Rizpából viszont egy darabig nem látni semmit, csak hallani, mégpedig férfias, gatyaszaggató káromkodást, ahogy a csapat mögött loholva próbál lépést tartani. Így hát a szobához elérve eleinte csak a térdére dőlve liheg, jóval később szembesül a látottakkal, mint a többiek. Akkor viszont elismerően kurjant egyet a földön kómázó szőke kapitány láttán. Érdeklődve figyeli a fickó, aki valamilyen kapitány lehet szintén, és a trónörökös egymásra találását, csak arra kapja fel a fejét, amikor a szöszi elgyepálása kerül szóba. Kénytelen szólni pár szót az érdekében, hiszen ha az ex-kapitányt a rácsok másik oldalára zárják, valószínűleg többet találkozhatnak a jövőben, mint eddig.
    - Jaj, csak ne üsse olyan nagyon! - libben oda Cornell-helyetteshez, hogy barátságosan megveregesse a vállát. - Olyan szép, derék legény, tervezett egy-két halálos puccsot, na és, nagy ügy! Nem áll neki jól a lila! Üsse a gyomránál, az úgyis jobban fáj, az arcát meg megkíméli a kedvemért, ugye?
    Aztán ismételten érdektelenné válik számára a beszélgetés, hiszen Arcasielre ruhát adnak, meg terveket szőnek - semmi érdekes, így hát elmerül a berendezés nézegetésében. Nem igazán van kedve újból rohangálni, de túl érdekes ez a kaland és túl sok a szépfiú ahhoz, hogy csak úgy kiszálljon.
    - Hopplá! - kiált fel, amikor újból a vetkőztetés a téma. - Hadd segítsek, nehogy megrántsa azt a drága hátát, a maga korában ez már nem úgy megy, meg hát mégis csak férfiak mindketten, fúj már! Bízza ezt a dolgos női kézre!
    Ha Cornell-helyettes engedi, Rizpa is megy vetkőztetni, vagy javarészt csak lábatlankodni. Ha éppen senki nem figyel, akkor halkan megsúgja az ébredező szőke kapitánynak, hogy sajnálja a dolgot, de hát amúgy sem illettek volna össze, kettejüknek nem igazán lett volna közös jövőjük. De persze ha nem térítik át az erőd celláiban, beugrik majd hozzá néha egy kis baráti csevegésre.
    Amikor a trónörökös kiadja az ukázt az indulásra, vet még egy szomorú pillantást Agnar ex-kapitányra. A kótyagos férfi fölé hajol, arcát két tenyerébe fogja és megcsókolja búcsúzóul, jó mélyen.
    - Csak az arcát ne, jó? - kéri még egyszer Cornell-helyettestől szomorkás mosollyal, aztán magára hagyja őket és sietve felzárkózik a többiekhez.
    - Csihadj, szivi! - hurrogja le rögtön a Bögyöst, ahogy elcsípi az utolsó félmondatát. - Nincs az a pasi, akiért én sötét, dohos alagutakban fogok kúszni-mászni... Azt hiszed, ezt a frizurát pókhálógyűjtésre kreáltam? A-a-a! - mutatóujjával íves kört ír le maga előtt, melyhez feje ritmikus ingatása is társul, hogy még érthetőbbé tegye ellenérzéseit az alagutak iránt.
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2016-12-03, 22:33

    Felszaladnak szemöldökei, ezzel egyszerre egy pillanatra meg is torpan, annyira meglepődik a Kontyos kérdésén.
    - De hát!... de hát nem is ismerem!
    Annyira azért nem naiv, hogy ne értse Rizpa kérdését. És még igazából azzal se lenne gondja, hogy a trón örököséről van szó, ha ismerné kicsivel jobban. Így azonban nem igazán mozgatja meg, mint férfi. Nem is mond többet, feltehetően hangsúlyával együtt szavaiból kihallatszik a ’nem’ válasz. Pontosabban egy ideiglenes nem, mert ha már jobban ismerné, az mindjárt más lenne… persze, lehet, akkor se változna álláspontja, de ez feltételezhetően sose fog kiderülni.
    A rövid harc pontosan rövidsége miatt nem fárasztotta ki Lilit, sőt. Próbálja értelmezni az eseményeket, miért is mozgott olyan furcsán ellenfele. Habár először inkább a zsákmányolt kard egyensúlyát ellenőrzi és jó fogást keres rajta. Most már jobb lesz, ha bármire és/vagy mindenre felkészül, amire csak tud.
    Auriana szobájába érve legalább nyugtázhatja, hogy még egy kis ideig nincs újabb rajtaütés. Pontosabban volt, ahogy elnézi a földön fekvő alakokat.
    - Nem tudom… Én akkor inkább a falba karcoltam volna valamit… vagy levágni a függöny alját.
    Ginny kérdése jogos, lehet maga nem lamentált volna rajta, de ha már felhívták rá a figyelmét…
    - Hm, ártani nem árthat, kivéve ha a megmaradt igazi őrségnek nincsenek terveik velük.
    Cornell-helyettes további „programjáról” egyelőre még nem tudni, ha esetleg leviszik a jómadarakat még ájult állapotban a tömlöcökbe, akkor nem indokolt a megkötözés. Ugyanakkor nem lehet tudni, mikor térnek magukhoz, szóval az a biztos, ha megkötözik őket. Lili neki is áll a megkötözésnek a nyáron tanult új csomók egyikét használva, hacsak nem kapnak efelől más utasítást.
    Az egyébként aggasztja, hogy ilyen nagy nevek is benne vannak az árulásban. Mind ismerős a lánynak, bátyja révén sok mindenkiről hallott, ha nem is találkozott a teljes gárdával. Azt nem meri megkérdezni, hogy tényleg maguknak akarták-e a hatalmat, vagy valaki másnak szánták átadni azt. Nem merült el a politikában, de vakon és süketen kellett volna járnia a városban, hogy ne tudja, vannak feszültségek magas körökben.
    - Mindenféleképpen óvatosan kell végig haladnunk és felderíteni a terepet, mielőtt célhoz érnénk. Esetleg kerülő úton... vagy egy délceg, nagy karimás kalap nem ártana Őfenségének.
    Javasolja átgondolva a következő feladatukat és mérlegelve Ginny szavait is. Biztonságosabb lenne rejtekúton menniük vagy még inkább kerülőúton, mert a kijelölt út és az egyes, jelen esetben nem ajánlott személyek által ismert titkos útvonalon is lehet csapda. Közben halad a kis csapattal az udvar felé... bele se mer gondolni, mi lett volna, ha szót fogadnak és rögtön kimennek a látogatócsoporttal az udvarra.
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2016-12-03, 20:54


    Fejedelmi játszma





    Nem, már nem fog elájulni a lány szépségétől, most éppen lezárta szívének ilyen kamráit, ám elismerően nyilatkozik magából a trónörökös leány védelmi ösztöneiről. Gyakorlatilag a szőke előljárót úgy kiütötte, hogy ha a kettő másik szája valaha eljár erről, akkor minimum a fejükkel fizetnek érte. A dalnok elegánsan ad utat a hölgynek, aki férfias mozdulattal csapja le a síró katonából a maradékot. Hümmentve vonja meg a vállát az örökös kérdésére.
    - Igaz, én magam sosem szerettem hatalmi intrikákba bocsájtkozni. Mégis mindig így sikerül. – Nem közelít a lány felé, nehogy ő is kapjon egyet a szoborral a képébe. Aztán bólint, ahogyan a kilétének a tisztázása merül fel. – Nos valóban külhoni vagyok. Dalnok a becsületes foglalkozásom, fegyverforgató zsoldos. Merő véletlenségből vagyok itt, de ha már drukkolni kell valakinek, látatatlanban öné a kardom. – Nem teszi hozzá, hogy a szívem is, hiszen az most erőteljesen sajog még, és különben is, az ember nem szokott csak úgy egy fejedelemlánynak felajánlkozni. Nem is lenne tisztességes. A lány pedig egyébként is kellően határozott, majd ő eldönti, hogy kitől és mit akar.
    - Meg tudom érteni az aggályait, mindazonáltal Ön nélkül én sem mennék vissza a főtérre. Valójában érdekel, hogy mi történik a város falain belül, ha már így hozta a helyzet, szívesen utánajárnék a rejtélynek, kiváncsi természetes vagyok. – Még mindig nem lép a lány mellé, de jelezte a szándékát, hogy nem szándékozik lemaradni, ezért megvárja amíg Auriana elrugaszkodik, majd szívdobbanásnyi idő múlva követi is. Meglepő, hogy ilyen képzett akrobata, ám a bárd nem áll le ezen tűnődni. Nem gondoskodik biztosításról ő sem, hanem kiméri a távolságot, és már ugrik is. Az utolsó pillanatban még átfut az agyán, hogy amit Aurirana meg tud itt tenni, hosszas gyakorlás, kísérletezés eredménye, míg ő a városka utcáin nem tett próbát. Viszont örökkön-álmodozó szíve cseppnyi kétséget sem enged szétáradni a vénáiban, talpra szökken a másik oldalon, vívókesztyűjében éppen csak érintve a talajt, és már követi is a lányt. Ha az hátranézne, barátságosan int, támadó szándéka nincsen, ám arra figyel, nehogy valaki oldalba kapja a hölgyet valamelyik kivágódó tetőablakból. Leérnek az udvarra, picit kapkodván a levegőt, utánaszól.
    - Várjon.. kisasszony! – Szándékosan nem nevezi nevén a lányt, hogy ha az menekül, nem lenne szerencsés leleplezni. – Egyáltalán ki elől menekül, és miért? A testvéreiben legalább bízik? Nem őket kéne felkeresni? – Él a gyanuperre, hogy ha már a lány nem bízik senkiben, de az megoldás lehet, ha szövetségesekkel veszi körbe magát? Ki az, aki mellé állna? A dalnokon kívül persze, akiben meg szintén nem bízik.

    Kockadobás








    avatar
    Carwen Ilthuryn

    IC hozzászólások száma : 21

    Fejedelmi játszma

    Témanyitás  Carwen Ilthuryn on 2016-12-03, 14:54

    Nem igazán füllik a foga hinni a mágusnőnek a "majd"-ról és a "valaki"-ről. Carwen jobb szereti a mostot és a konkrét, kézzel fogható dolgokat. Még a nyílzápornál is kínzóbb számára, hogy vakon kell követnie a nőt - ráadásul egy nőt - úgy, hogy fogalma sincs, mi vagy ki várja majd az emeleten. De a lába mellett elsuhanó nyílvessző megadja a kezdő lökést, így Olivia után ered. A lopakodás ugyan nem erőssége, de ha már úgyis lelepleződtek, futni azt tud.
    A szobába lépve előbb meggyőződik róla, hogy nem várja őket csapda, aztán amíg Olivia eldiskurál a férfival, Carwen megpróbálja bezárni és elreteszelni az ajtót. Már épp nyúlna egy kisebb komódért, amikor az egész egyszerűen meglép a keze alól. Döbbenten, kissé haragosan pillant utána, arcán ámulat tükröződik, ahogy a szeme előtt átrendeződő szobát figyeli.
    - Szóval - összegzi -, hol is van az a valaki, aki segíteni fog nekünk? - Összehúzott szemmel, hallható nehezteléssel a hangjában fordul oda a mágusnőhöz, mert láthatólag az erkélyen álló fickó nem igazán óhajtja kihúzni őket szorult helyzetükből.
    Ízes szitkozódás hagyja el a száját, hirtelen kedve támad felgyújtani valamit, csak úgy. Dühe végül merész elhatározásra vezeti, bár az arcára kiülő torz, szadista vigyor nem enged semmi jóra következtetni.
    - Oldjam meg egyedül? - ismétli a férfi szavait, míg áttapogatja a barikádként tornyosuló asztalokat, komódokat. Csupa fa. Puszta kézzel nem tudná elmozdítani. Nem is akarja elmozdítani.
    Porig égeti.
    - Remélem, bírod a meleget - fordul vissza a nőhöz. - Felgyújtjuk ezt a szemetet. Az egészet. Az én tüzem nem elég erős. A szeled felerősíti.
    A szemében épp olyan dühös szikrák pattognak, melyek nemsokára az ujjai között is megjelennek. Ha a nőnek nem tetszik az ötlet, akkor is felgyújt valamit, ezt már eldöntötte, csak azzal nem számolt, hogy előbb az őröket kell feltartóztatni. Körbenéz gyújtós után kutatva. A falak teljesen csupaszok, de ha maradt a földön szőnyeg, akkor megkéri a mágusnőt, hogy iparkodjon feltekerni. Máskülönben kénytelen beérni a függönnyel, a szekrényből előszedett ruhadarabokkal, képkeretekkel.
    - Kezdjük az ajtóval.
    A szikrákból tüzet csihol, mely talán elegendő ahhoz, hogy a szőnyeg lángra kapjon. Leteszi a kupacot az ajtó elé, elég közel ahhoz, hogy akár maga az ajtó és a félfa is lángra kaphasson. Meleg fogadtatás az őrségnek.
    - Fel tudod hergelni a plafonig a tüzet? - tehetetlenül lóbálja a karjait, nem igazán szokta szavakba önteni és megosztani másokkal a tervét, így a kommunikáció is nehézkesen megy. - Mint egy fal. Egy tűzfal. Tűz és szél. Széllel táplálni a tüzet, de ne túl erősen. Meg tudod csinálni? Vagy csak vágd oda közéjük, amikor belépnek...
    A mágusnő akár segít neki, akár nem, nem igazán maradt idejük más megoldást keresni. De ha a tűz és Olivia feltartóztatná az őrséget, nekieshetne addig a barikád lángra lobbantásának. Inkább kiégeti magukat az erkélyre, minthogy kisétáljanak az őrség karjaiba.

    Használt mágia: Szikrák
    avatar
    Gineyra Caselli LiSanti

    IC hozzászólások száma : 67

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Gineyra Caselli LiSanti on 2016-12-02, 21:21

    Fejedelmi  játszma

    Olyan ügyesen gyűrik le az ellenfeleket és ráadásul olyan meglepő gyorsasággal, mintha rutinos és összeszokott csapat lennének. Hát ha nem is állnak így együtt négyesben zsoldoscsapatnak - a látszólag semmit sem tevő Rizpa lenne a figyelemelterelőjük -, de nekik hármójuknak a végén még el kell gondolkozniuk egy felvételizésen a palotaőrségbe... Á, nincs az az isten és istennő, legfeljebb ha csak személyi testőre lehet a trónörökösnek. És ha megnézheti, hogy az öccse milyen. Utóbbi sajnos nincs a palotában, és nagyon úgy néz ki, hogy a hugica sem.
    - Szerinted honnan tudja, hogy Auriana nem csak friss levegőt engedett a szobába? - Súgja a kérdést kicsit Ameliához és Rizpához hajolva, hogy a trónörökös ne hallhassa. Nyíltan eszében sincs megkérdőjelezi egy ilyen magas rangú és nagy hatalmú személy szavait.
    - Őket ne kötözzük meg? Legalább egy kicsit lassítaná őket. - Javasolja az ájult katonákat és a szőke kapitányt elnézve. A célra éppen megfelelnek a függöny-elkötők és más, fellehető holmik - például Auriana harisnyája - kötélként, hogy segítséggel megkössék kezeiket hátul, jó esetben a bokáikat is. Így azért aránylag kisebb az esélye egy ébredést követő újabb zendülésnek és palota-fogócskának. A megérkező Cornell-t egy hosszú pillanatig gyanakodva méregeti aztán, s Arcasielre meg a két társnőjére sandít: ő most barát vagy sürgősen hatástalanítani kell? Ennyi után már meg se kottyanna! Szerencsére viszont Cornell a jó oldalon áll, vagy időben visszaállt, ezt nem tudják már meg valószínűleg.
    - Felség... a protokollt tudja Langridge Parancsnok és a Fejedelmi őrség is? Nem vár ott minket... nem is tudom, mondjuk csapda? - Veti fel ennek a lehetőségét, miután szóhoz jutott, hogy milyen magas körökben zajlott itt az árulás. A Parancsnok! A legfőbb katonai vezető! Vajon mi motiválta, hiszen ha jól tudja ő sem egy fiatalember már. Szemben Agnar és Arcasiel-lel, előbbiről lekerül a ruha egy része, utóbbira - sajnos - felkerül.
    - Cornell-helyettes... Az ingét őfelségének. - Nem tudta kihagyni, hogy ezt közbe ne kotyogja pimaszul huncut mosollyal, elvégre az ő finom ruhája elég hülyén mutatna a trónörökösön, és Cornell se maradjon ki a jóból. Ha már rendhagyó palota-nézőben vannak a lányok, legyen teljes az élmény, ehhez legalább három félmeztelen férfi kötelező elem. Nem mellesleg megnézi, milyen fegyverei vannak az ájult katonáknak, és az egyiket kölcsönveszi szempilla-rebegtetve Cornell-re. Ha szálfegyver van, az lenne a legjobb!
    - A főkapun távozunk? Vagy van valami titkos alagút? Biztos, hogy van! Mesélik a Főkönyvtárról is, hogy van titkos alsó része, meg hogy a Carlo-erődtől titkos katakomba vezet ide a palotához. - Kérdezősködik reménykedve, mert naná, hogy ő személy szerint elkíséri a protokoll szerinti helyre Arcasielt. Ilyen nem mindenkivel történik meg, ki nem hagyná! S logikus is lenne ott távozni, hiszen elméletileg a palota ismét a fejedelmi család ellenőrzése alatt van. Viszont bármikor becserélné a biztonságos hétköznapi lehetőség az izgalmassal és titkossal.
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Fejedelmi játszma - III. fejezet - Ellentámadás

    Témanyitás  Eric Crow on 2016-11-27, 21:24

    Carwen

    *A zsoldos némi mérlegelést követően dönt tehát arról, hogy melyik oldalt fogja erősíteni a közeljövőben, amire a mágusnő egy biccentéssel reagál. A kapuőrségnek sem kell több, mikor észleli a kialakult duót az ellenkező oldalon és érzékeli Olivia, szeleket segítségül hívó támadását, ők sem mennek a szomszédba némi csetepatéért. Annál is inkább, mert vezetőjük űzi, hajtja őket, jelenléte rendkívül sokat nyom a latba.*
    - Nincs hátrálás, nincs félelem a kapuőrség sorai között. Itt az idő, hogy megmutassátok, miért vagytok a Fejedelemség szolgálatában, védjétek meg, amire felesküdtetek! *kiáltja Castellanos-kapitány a közelben álló fiai felé miután látta elsodorni két emberét is a jobbjáról.*
    - Alávaló gazemberek! *dörmögi maga elé, miközben az elárvultan heverő nyílpuskáért rohan. Szerencse, hogy a palota kövezete fényesen csillogó, sokat próbált kőből faragott és kiváló mesterek kezeinek munkáját dicséri egyenletességének precízsége, ezáltal tervezett csúszó mozdulata után már magához is tudja venni a fegyvert, még az előtt, hogy a nyílpuskára olvasott mágiának engedelmeskedve más irányba csúszott volna. Egy oszlop mögött fedezéket is talál magának, melynek nekivetve hátát osztani kezdi a parancsot.
    - Balszárny, célra tart és lő! *hangzik az utasítás, ami után a másik nyílpuskával felszerelkezett őr kihajol és elereszti első löketét a varázsló irányába.*
    *A lövedék elszáguld a nő feje mellett és valahol a fölfelé vezető lépcsősor aljában kap gellert, de érdemi hatása nincsen. A fiatal őrség egy másik arcát kezdi mutatni, hogy van mögöttük valaki, aki parancsol, és egységben tartja őket. A kapitány puszta jelenléte is óriási hatással van önbizalmukra, elszántságukra és hitükre.
    A mágus bezárja az ajtót, melyen keresztül a teremben lévő katonák megérkeztek, elvágva ezzel őket az erősítés megérkezésétől és a visszavonulástól is.*
    - Itt és most nem bírunk el velük, az emeleten szűkebbek a folyosók és van odafönt valaki, aki segíteni fog nekünk. Vele esélyünk lesz ellenük. Gyerünk. *szól Olivia az ébenelfnek, hogy mozogjanak, ha nem szeretnének tűpárnák lenni délidőre.*
    - A kapitány terve az, hogy ugyanoda jöjjön, ahová most mi tartunk. Higgy nekem, olvastam a gondolataiban. *fűzi mondandójához az utolsó mondatot egy félmosoly kíséretében, amolyan mellékesként, hogy ilyesmire is képes, ha akarja.*
    - Megállni! *kiált az oszlop mögül előlépő Castellanos-kapitány a visszavonulást, újabb ködöléssel fedező páros után, majd találomra elereszti a puskába készített vesszőt, csak úgy érzésre, hiszen tudja, hogy ott lapulnak a most tejfehér fátyolként feléjük közeledő köd mögött. Carwen lába mellett suhan el a gyilkos vessző, de ez sem talál.*
    *A lépcső tetejére érve a varázsló némi tájékozódás után mutatja a helyes irányt. Nincsenek messze a szobától, ahová tartanak, útjukat sem állja senki ezen a részen. A díszítés itt is, ahogyan a palota más részein is, több mint pazar. Hímzett faliszőnyegek, faragott szobrok, aranyozott képkeretekben óriási méretű festmények. Igazi remekművek kísérik útjukat, míg megérkeznek a szobába, melyen be is lépnek.*
    - Uram! Az őrség előtt lelepleződött a tervünk, Castellanos ide tart a kapuőrökkel, kérem segítsen megállítani, hogy mielőbb el tudjunk menekülni innen. *Carwen számára továbbra is ismeretlen a napsütésben, az erkélyen álló idősödő, magas férfi. Annyit azonban megállapíthat, hogy ez az alak nem más, mint akivel nem régiben odalent beszélgetett a most mellette álló nő.*
    - Hmm… Menekülni? Nem! Nem fogok elmenekülni. Egyedül fejezem ezt be! A problémáját egyedül kell megoldania, ahogyan nekem is a magamét. *nem cifrázza túl mondandóját, melynek végén a mágia segítségével a szobában lévőkre csapja az erkélyajtót, gátat képezve ezzel a cselekedetével közöttük.*
    *És, ha ez nem lenne elég, oly módon, ahogyan odalent Olivia, elméjének erejével ráfordítja a zárat. A következő pillanatban a szoba bútorai remegni kezdenek, az asztalok könnyebben, a fal mellett álló szekrények nehezebben, a fali díszként szolgáló fegyverek, képek és az apróbb tárgyak rendkívül könnyedén húzódnak az erkélyre vezető ajtó és ablaksor elé. A folyamat fizikai erővel megállíthatatlan, célja a teljes barikádozás és az elzárkózás a segítségnyújtás elől. Ketten maradtak a megkopaszodott falú szobában, mely elé már meg is érkezett a csarnokból ismeretes kapuőr különítmény, élükön Castellanos-kapitánnyal.*
    - Még nem késő, hogy megadják magukat, azonban, ha kinyitjuk ezt az ajtót, nem kíméljük meg az életüket. Remélem értik, amit mondok. Öt másodpercük van dönteni. *ez a röpke idő nekik is kell az ajtó előtt, hogy rendezzék soraikat. Egy-egy őr az ajtó két félfájánál a falhoz lapulva várakozik, nem közvetlenül az ajtó előtt, inkább csak a közelében a kapitány, vele szemben két ugrásra kész katona, az egyiknél nyílpuska, míg a kapitány mögött ennek a tükörképe.*


    Gonnir

    *A sötét szobába érve, a szőke fejen koppan a míves szobor, mely után azonnal teret enged a gravitáció erejének és egy jókora púp eljövetelének. Agnar-kapitány tehát földet ér és elhallgat egy időre, ami meglepi a második sorban érkező fejedelmi őrség két tagját, de a reakcióidejükön nem ártott volna szolgálatba lépés előtt csiszolni egy keveset. Mielőtt szólni, vagy tenni tudnának bármit is, az egyik sírógörcsöt kap az ajtóban, a másik pedig egy óriási orrba vágást regisztrálhat, aminek hatására szó szerint lefejeli a falat és ájultan csúszik le a tövébe, hogy ott csücsülve megpihenjen egy ideig.*
    - Na és honnan tudjam Gonnir Eruthallion, hogy Castellanos-kapitány nem a véremet akarja? Nem kellenek a hősök és a megmentők, meg tudom védeni magamat is, elhiheti. *a férfi nem ismerheti a legfiatalabb trónörököst, de képet kaphat róla hamarosan.*
    *Az ajtó mögötti sötétségből egy átlagos magasságú és termetű fiatal lány lép elő, kezében még mindig azt a szobrot szorongatva, mellyel a szöszke kapitányt a földre küldte. Szőke hajkoronája most fel van tűzve, arcra idősebbnek néz ki koránál, de kifejezetten szép dombtavi lányról van szó. Megtartva a három lépés távolságot végigméri Gonnirt.*
    - Nincs egyenruhája, viszont állítása szerint Castellanos-kapitány küldte és elintézte Agnar embereit. Ez nekem túl zavaros. Nem bízom magában sem, és nem megyek a kapitányhoz sem. *a földre ejti az eddig fegyverként szolgált nehéz tárgyat, majd egy hirtelen mozdulattal orrba vágja a közelében sírógörcsöt kapott katonát, ami után ő is a már földön heverő két társához csatlakozva piheni ki a trónörökös-nő látogatásának fáradalmait.*
    - Ne gondolja, hogy könnyű célpont vagyok! *egy pillanat alatt előkapja övébe rejtett tőrét és a bárd orra alá dugja.*
    - Ne kövessen, ne is jöjjön utánam, tudok magamra vigyázni. *óvatos lépésekkel távolodik a férfitől, ruházatából kivehető, hogy felkészült erre az esetleges látogatásra. Barna lovaglónadrágot és fehér mellényt visel. Nem éppen fejedelmi, de, ha elvegyülni kell, talán az egyik legjobb párosítás.*
    *Az ablak mellé érve, már jól betanult mozdulattal húzza el a függönyt, hogy a hirtelen fény megzavarja a feltételezhetően még az ajtóban álló férfit.*
    - Viszont látásra Gonnir Eruthallion. *egy komoly biccentés a dalnok felé, majd a búcsúzás után már szökken is az ablakpárkányra, hogy onnan, láthatóan már nem először csinálva itt ezt a mozdulatsort, tovább ugorjon a szemközti tetőre.*

    Döntéshelyzet, követés:
    I. A nyomatékos kérés ellenére követi Aurianat a tetőn:

    Gonnir kockadobása tíz oldalú kockával:

    1-2-3-4-5 dobás esetén: Követi a lányt tetőről, tetőre ugrálva, de hamar a nyomát veszti. Az udvarra érkezik, de a lány már sehol.

    6-7-8-9-10 dobás esetén: A lány után ered és mind gyorsaságban, mind pedig ügyességben fel tudja venni a tempót. A nyomában marad, látja, hogy hol tér le és az udvar melyik részére érkezik. Nem veszíti szem elől a talajra érkezés után sem.

    II. Meg sem próbálkozik a követéssel.


    Ginny-Rizpa-Amelia

    *Az őrök bizony a közvetlen parancsnak sem engedelmeskednek, ami még a jelenleginél is jobban felbőszítheti Ameliat, Rizpa véletlenszerűen kivitelezett, de sikeres varázslata pedig igazi feszültség levezető bokszzsákot farag a rátámadó, immáron lassított felvételként közeledő, láthatóan teljesen meglepett őrből. A csuklócsavarás olyan sikeres, hogy a finom kis csontocskák közül néhány abban a szekundumban elreccsen, ahogyan a lány hozzáér.
    Benne volt ebben az ellentámadásban minden, ami az utóbbi pár másodpercben kitörni vágyott a hölgyből és grátiszként még a kard is az övé lett. Befejezni viszont nem neki kell, mert jobb oldalról érkezik egy ököl, ami egy szemvillanás alatt foghíjassá teszi az eddig szép fehéren virított mosolyt. Egy mínusz tehát, ami az őrséget illeti, de a következő mozzanat, aminek indítása talán a varázslat és a csuklócsavarás gondolata előtt született az egyenesen Ginnyhez vezethető, aki villámgyorsan érkezik a trónörökös megmentésére, ami olyannyira meglepi a köpcös katonát, hogy lesújtani is elfelejt. A gáncsolás ettől függetlenül természetesen sikerrel zárul és egy jókora hanyatt esés lesz a vége, egy bődületes koppanással a legvégén. A fennmaradó őrség tagjai már reszkethetnek, elnézve a felhozatalt, de már csak becsületből sem hátrálnak és támadólag lépnek föl. Pechükre.*
    - Köszönöm a segítséget hölgyek, de most menjünk Auriana szobájához. *tanácsolja és a koszorú élére áll, hogy Rizpa legnagyobb örömére, futólépésben vezesse át a csapatot a Déli-szárnyba.*
    *A legkisebb örökös szobájához érve azonban a húgát nem, viszont három ájultan heverő őrt számolhatnak. A szőke haj és a kapitányi, díszes egyenruha árulkodó lehet, több mint valószínű, hogy még az előtt fölismerik Agnar kapitányt, mint hogy ébredezni kezdene. A kérdés az, hogy mit kezdenek a kapitánnyal? Kikérdezik? Magukkal viszik? Esetleg elengedik? A döntés a csapat kezében van.
    Arcasiel átfésüli a még most is sötétségben lévő szobát, majd a nyitott ablakhoz sétál és kissé elmosolyodik.*
    - A húgomat úgy látszik, nem kell félteni, ez a nyitott ablak egy üzenet számomra. Az ilyenkor megbeszélt helyre indult, nekem is oda kell mennem! *visszasiet a valószínűleg még az ajtóban tanácskozó gráciákhoz, hogy egy vagy két vállalkozó kedvű hölgyet maga mellé véve, nekiinduljon az útnak.*
    *Ekkor érkezik meg a kis csoporthoz Cornell-helyettes, aki látva, hogy a trónörökös egészséges, sőt, mi több, hölgyekkel lófrál egy alsónadrágban, meg is nyugszik kissé.*
    - Felség! Örülök, hogy nem esett baja. *méri végig néhány bólintással egybekötve a férfit, majd biccent a hölgyek felé is, akik, ha nem téved, nem véletlenül vannak Arcasiellel.*
    - Langridge-parancsnok és a Fejedelmi őrség tagjai szövetkeztek és megkísérelték magukhoz ragadni a hatalmat. Úgy vélem az utolsó pillanatban sikerül megállítanunk, Castellanos-kapitány és a kapuőrség már a nyomában van és megpróbálják elfogni.
    - Kérem, kövesse az erre az esetre vonatkozó protokollt, a legfontosabb az örökösök biztonsága. *biccent egyet, majd a földön fekvő, ébredező Agnar-kapitány felé fordul és szinte vicsorgó képet vágva folytatja.*
    - A kapitánykát bízzák csak rám, ha megtagadná a válaszadást, garantálom, hogy egyetlen perc alatt beszédre bírom majd. *mondhatni, hogy a vallatás is a szakterületei közé tartozik, amit a Carlo-erődben tökélyre fejlesztett. Nyugodt szívvel rábízhatják Agnart, garantált lesz a siker.*
    - Szükségem van egy nadrágra és egy pár csizmára. Cornell-helyettes! Kérem, vegye rá Agnar-kapitányt, hogy adja át a kért felszerelést a számomra. *mondja a szöszke kobak fölött tornyosuló kapuőrnek, aki alig halhatóan nevet egy aprót.*
    - Ezer örömmel Felség… ezer örömmel. *a hölgyek szemtanúi lehetnek, ahogyan Agnar szinte lemeztelenül, Arcasielnek pedig már csak valami felsőruhára van szükség és kész az elvegyüléshez szükséges álcája.*
    - Indulhatunk, az udvaron át a keleti kapun kell kimennünk, kérem tartsanak velem. *ha nincs kérdés, az egykori börtönőrt magára hagyják az ezóta már minden valószínűség szerint teljesen felocsúdott Agnar-kapitánnyal, ők pedig elindulnak lefelé a lépcsőn, egyenesen az udvar irányába.*
    avatar
    Carwen Ilthuryn

    IC hozzászólások száma : 21

    Fejedelmi játszma

    Témanyitás  Carwen Ilthuryn on 2016-11-21, 00:50

    Bátorság vagy botorság, idővel majd kiderül. Még ő maga sem tudja, hogy a józan eszének vagy a lelkiismeretének kéne-e engednie. Előbbi azt súgja, a mágusnő mellé kell szegődnie, mert csak így derítheti ki, mi folyik itt valójában; utóbbi pedig a korábbi kapuőr hangján könyörög neki, hogy állítsa meg a készülő puccsot. Ahogy berobban az ajtó és fél tucatnyi őr sereglik be rajta, a döntés még inkább sürgetővé válik. Nem marad sok ideje a lehetőségeket mérlegelni.
    - Próbáljuk egyszerre a kettőt - összegzi a gondolatait, és a lándzsáját megpörgetve a mágusnő mellé lép, szembefordulva a kapuőrség tagjaival. Talán az az egyetlen módja, hogy megállítsa ezt a nőt, ha mellette marad; talán a céljai nem is olyan elvetemültek, és nincs is mit megállítani rajta; talán amúgy sincs semmi esélye az őrségnek, hiszen ő már látta, milyen trükkökre képes ez a bizonyos Olivia; talán az idő új, kedvezőbb lehetőségeket nyit majd előtte; talán, ha áttörtek az őrségen, egyszerűen csak haza mehet. Túl sok a talán, választani pedig muszáj, így a győztesnek ítélt oldalra lép. Van egy olyan rossz sejtése, hogy ha a kapuőrséget támogatná, a végén még őt is bűnösként hoznák ki a kalandból, ahogyan attól is tart, hogy ha lankad a figyelme és az őrök túl erősnek bizonyulnak, akkor Olivia egyszerűen csak itt hagyja. Azt aztán tényleg nehéz lenne kimagyaráznia.


    Használt csel: Pörgetés
    avatar
    Rizpa Garrow

    IC hozzászólások száma : 23

    Fejedelmi játszma

    Témanyitás  Rizpa Garrow on 2016-11-20, 23:43

    Arcasielben aztán emberére akadt. Bármennyire is igyekszik, képtelen zavarba hozni az ifjút, sőt, épp ellenkezőleg, még jókat is vigyorog annak epés válaszain. Gyűrűt azért nem biztos, hogy elfogadna tőle, Rizpa túl értékesnek tartja magát ahhoz, hogy leragadjon egyetlen férfinál. Muszáj megosztania a társaságát az egész világgal.
    - Akkor mire várunk még, hölgyek-urak? - csapja össze lelkesen a két tenyerét, amikor Ginny megemlíti, hogy vár még rájuk egy dögös tesó. Nem is olyan rossz dolog segíteni a közjót és hozzájárulni a békéhez, ha cserébe félmeztelen örökösökkel mulathatja az időt az ember lánya.
    Amikor Arcasiel átveszi a vezetést és az élre tör, Rizpa Lili mellé húzódik és finoman oldalba böki a könyökével.
    - Te is elvinnéd egy körre, mi? - kérdi vigyorogva. A Bögyöstől nem lett volna olyan érdekes megkérdezni ugyanezt, mert úgy látta, ő sokkal inkább rokonlelke, mint a Szöszi, aki egy fokkal prűdebbnek tűnik náluk. Aztán persze ki tudja.
    Az őrség felbukkanása lemaradásra készteti, de a köpcös kiáltásától annyira megilletődik, hogy a többiekkel ellentétben mentegetőzés helyett ő rögtön bevall mindent.
    - Sötét volt és a kart kerestem, a nagyanyám sírjára esküszöm!!
    ~Ne haragudj, mamókám~ - toldja hozzá gondolatban, gyorsan elnézést kérve a nagyanyjától, aki a legutóbbi levelében még vígan és egészségesen hajkurászta a hatvan feletti crestiasi apókákat.
    Aztán minden olyan gyorsan történik, csak egy sárga villanást lát a szeme sarkából, és Ginny már a trónörökösnél is terem, hogy segítsen rajta, elrontva ezzel azt a hősies műsort, amit a fiú nyújtott. Hogy nem bírnak nyugton maradni! Ha ép bőrrel megússzák ezt az egészet, majd kifaggatja a Bögyöst, mit szokott reggelizni, amitől így cikk-cakkban süvít egész nap.
    - Conta Maini! - sikkantja az istennő nevét, amikor a kardos fickó a semmiből ráront a Szöszire, s ösztönszerűen fölfelé rántja a csuklóját. Egészen eddig olyan udvariasan és kifinomultan kergették őket végig a palotán, hogy bele sem gondolt, lesz olyan, amikor ezek a férfiak kivont karddal nekimennek egy nőnek. Egy nőnek! Olyan ösztönszerűen mozdult a keze, hogy mire felfoghatta volna, mit is művelt, már rá is dobta az átkot Lili támadójára, a mozdulatot pedig azzal próbálja leplezni, hogy heves köhögéssel a szájához emeli a tenyerét. Ha ügyes, akkor nem csak hogy eltalálhatta a fickót az átka, segítve ezzel a lány manőverét, hanem még azt is leplezni tudta, hogy egyáltalán segített. Átgondolatlan, reflexszerű mozzanat volt csupán, biztos az ijedtség tette, hiszen semmi oka segíteni ezeken a vadidegeneken... ugye?
    - Tüdőm, hát végre megvagy! - krahácsolja könnyekig hatódva.

    Használt mágia: Lassítás (Átok)
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2016-11-20, 21:52

    Fejedelmi játszma

    - Nem is tudom, talán nem a dögös a legjobb jelző rá… habár biztosan az is.
    Egészíti ki Ginny helyzet-összefoglalását elgondolkodva, miközben besorol a kiscsapatba. Inkább a bájos szót használná, ha Aurianát kellene jellemeznie így, kvázi ismeretlenül. Aztán meglehet, hogy ez csak a ráerőltetett kép, amit meg kell személyesítenie a lánynak, és talán Ginny őt is tanítja a hastánc örömeire. Na nem mintha ettől magát dögösnek titulálná, de lehet egy ilyen titkos ismeretség alapján jellemzi Ginny így a fejedelem leányát.
    Az mindenesetre egészen biztos, hogy több időt és gondolatot fecsérelt el erre a kérdésre, mint kellett volna. Inkább figyeli az útvonalat a Déli-szárnyba, ami aranyhajú barátnője társaságában felesleges elfoglaltságnak tűnik, ő úgyis megtalálja az utat ezek szerint.
    - Oó!
    Szökik ki belőle a felismerés, mikor megpillantja a köpcös őrt. Ha nem lenne ennyire kusza minden, talán azt is elhinné, hogy a korábbi balszerencsés találkozásaik miatt nem hisz a hercegnek és a továbbiakban is fenyegetésnek ítéli meg a három gráciát. De hogy a közvetlen parancsnak se engedelmeskedjen?! A többi őrrel együtt?
    - Engedelmeskedjenek a parancsnak!
    Nem hiszi, hogy szavai célt érnének el, de hogy így figyelmen kívül hagyják Arcasiel parancsát, nem tudta magában tartani erélyes felháborodását. Közben átkozza magát, hogy nem kereste jobban a kardot a börtön-részen, első feladata tehát a védekezés és jó esetben egy kard zsákmányolása lehet csak. A pokróc röpülésekor hirtelen kirajzolódnak a csetepaté körvonalai, nincs is érkezése varázslaton dolgozni, egyébként sem árt kicsit pihennie ilyen téren. Támadójára összpontosít hát és igyekszik felvenni a támadás ritmusát, hogy a megfelelő időben előrelendüljön ő maga és a férfi csuklóját-alkarját megragadva lehetőleg úgy megrántsa, hogy ha nem is ejti el egyből fegyverét – ami Lili legfőbb célja jelenleg –, akkor előkészítse a következő támadását, ami a kard elvételére irányul majd.


    Használt csel: Fogás - kézcsavarással
    avatar
    Gineyra Caselli LiSanti

    IC hozzászólások száma : 67

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Gineyra Caselli LiSanti on 2016-11-20, 17:40

    Fejedelmi  játszma

    - Ártatlan?! - Nevet fel röviden Rizpa válaszán, hiszen e szóval ritkán vádolnak bárkit is, aki a Tűzfátyolban dolgozik, legalábbis a látszat alapján.
    - Még sosem láttam ilyen tehetséges tanítványt! - Biztosítja gyorsan és vigyorogva Ameliát afelől, hogy nem szükséges Ginny-n is hasonló varázsokat kipróbálnia, de ezt Rizpára is elmondható lenne, mert az a szoborral való lesújtás se volt semmi. Arra meg csak vigyorog Ameliára, hogy tőle tartanak. Hát hacsak Rizpa nem mutatta meg még tudása javát és direkt játssza a kacér, de kicsit szédült tenyérjóst, akkor Amelia itt a legkomolyabb ellenfél. Kérdés Arcasiel mit tudhat?
    - Inkább azt jósold meg a tenyeréből, hogyan jutunk ki innen! - Feleli Arcasiel-t is megelőzve a válasszal Rizpának, miközben a fogdából kivezető ajtó felé oson és hallgatózik, vajon van-e odakinn bárki is.
    - Na, ezért vagyok én egyke! - Jegyzi meg leginkább csak magának, miután Arcasiel végülis elmondta a nagy semmit a helyzetről. Na nem mintha Ginny-nek bármi beleszólása lett volna abba, hogy neki legyen-e testvére vagy sem, de élvezi az egyke-lét önzőségét és azt a botrányt is, amit szökésével okozott. Nem örvendezik, hogy még hercegnő-szabadítósdit is kell játszani, egy megmentett trónörökös egy napra bőven elegendő lehetne. Igazából viszont rá se kell néznie Ameliára, hogy tudja, a szőke hajú lány biztos meg akarja menteni majd a másik trónörököst is. Nem hibáztatja, végülis mégiscsak a saját uralkodóikról van szó, na meg Amelia olyan nemes szívű és önzetlen. Látszik, hogy nem egyke.
    - A rövid összefoglaló: van még egy dögös tesó, akit meg kell menteni. - Meséli Rizpának, mikor mellé érnek, éppen csak azt felejti el megemlíteni neki, hogy ez a másik testvér lány. Jelentéktelen apró információ, nem igaz? Útjuk során véletlenül sem olyan termeken haladnának át, ahol fegyverhez lehet jutni. Sehol egy szép lándzsa a falon, de még az alabárdot sem lehetett kivenni a páncélos szobor kezéből, hiába próbálta. Mit van mit tenni, puszta kézzel kell megbirkózni a nehézségekkel, ráadásul ez a nehézség nem is késlekedik sokáig: belefutnak egy csapatba.
    - Eresszük el? - Vonja össze kicsit szemöldökét, habár fel is vonhatná őket. Hát úgy néznek ők ki, mint akik fegyvertelenül sakkban tartják a karddal rendelkező férfit?
    - A rossz fiút otthagytuk ájultan a szobájában. - Próbálkozik még, hátha segít az egyre csak közeledő őröket elnézve, de miért is segítene, ha Arcasiel szavai nem hatnak? Ha volna rá idő, elismeréssel adózna a herceg harctudásának, de idő híján most csak egy jut eszébe: varázslat segítségével gyors bevágódik a köpcös elé félig guggolva, félig kinyújtva oldalra az egyik lábát - még jó hogy a szép hosszú szoknyája felsliccelése lehetővé teszi ezt a mozdulatot is a lábvillantáson kívül -, és szándéka szerint ki akarja gáncsolni a köpcös őrt.

    /Áldás mágia - Gyorsaság/
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2016-11-20, 08:46


    Fejedelmi játszma



     

    Természetesnek véli, hogy ha nem ismer valakit személyesen, akkor udvariasan megkérje az előljárót, hogy foglalja neki össze. Hallott ugyan Auriana szépségéről, ám miután még alig járt a városban nem volt hozzá szerencséje, hogy lássa is azon ritka alkalmak egyikén, amikor az uralkodói sarj tiszteletét teszi talán leendő népe előtt. Azt suttogják, éppen neki van legkevesebb esélye a trónra, de a dalnok mindig is lázadó jellem volt, simán el tudja képzelni, hogy pont egy lány legyen az uralkodó. A női szeszély furcsa dolgokra képes, és ha most ilyen káosz van a fejedelemségben, talán éppen Auriana lesz az, aki meg tudja regulázni az indulatokat. Vajon éppen hogyan reagál a kinti harcok hírére? A dalnok ismét felfogja a hosszú köpeny szárát, hogy futás közben ne essen el benne, időnként oldalt pillant, hogy nem lát e becsatlakozó folyosót, ahonnan esetleg akadályozhatnák, de szerencsésen felér az első emeletre a déli szárnyban. Még gyanus is neki, hogy ennyire akadálytalan volt az útja, minimum akadékoskodó katonákra, vagy hápogó komornákra számított. Eddig még jó? Maga sem tudná eldönteni. Nincsen esélye részt venni a kinti eseményekben, de szíve azt súgja, nem is alakulhatott volna jobban a helyzet, lévén mindig magát tekinti a főhősnek, egy szerencsevadász körül kell, hogy forogjanak a történések. A trióba belefutván picit lejebb engedi a kardot, ne legyen hőbörgés, vagy támadó szándék, s némi kérdezősködés után meg is kapja a választ, ám nem éppen szerencsés, hogy ha ugyanazzal a célzattal kell menniük, ám jó eséllyel más a megbízó.
    - Hogyne, köszönöm. – Biccent kurtán, mintha elfogadná a helyzetet, de tudja, hogy a kapitány őrá bízta a feladatot, és nem volt szó konkurens bandákról, így az első adandó alkalommal meg fog lépni a „kedves” kísérettől. Behódolást mutatva hagyja magát kísérgetni, és ráérősen támaszkodik rá a kardra, amíg Agnar kopog. A csend továbbra is baljós állapotokat tükröz. Ha a lány picit is tisztában van a kinti helyzettel, felkészülhetett arra, hogy az életére fognak törni. Minimum elbarikádozta magát, s fegyvert vett magához. A bárdnak nincsenek illúziói, ha a lány a fejedelmi trónra készül, nem olyan elkényeztetetett bárókisasszony, mint Nathalie, hanem kész megvédeni magát. A sötétetet látva megtorpanna, de nyomják hátulról, ő viszont talán annyira nem lepődik meg, ahogyan a szőkeség padlót fog, valami ilyesmire számított ő maga is, ezért ahelyett, hogy követné az illetőt, megfordul, és szépen metszett ajkát elhagyja a sírógörcs varázslat szótagoként memorizált igéje az egyik katonára célozva, a másiknak pedig kemény orrbavágást irányoz, de olyan szinten, hogy a fal adja a másikat.
    - Auriana kisasszony. Castellanos kapitány küldött. Azért jöttem, hogy megmentsem. Gonnir Eruthallion vagyok. – Nyújtja a kezét, és még magához képest is próbál derűs mosolyt villantani, hátha meglátja a lányt valahol a sötéten át.

    Nevető/síró görcs - Elme mágia


    Sponsored content

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Sponsored content


      Pontos idő: 2017-11-24, 01:03