Üdvözlünk!

Éppen időben érkeztél Vándor!

Háború közeleg és elkél minden tenni vágyó erős kéz, forgasson akár fegyvert, vagy használja a mágia hatalmát.
Ne aggódj, ha nem állsz még készen, hőssé formálnak majd a kalandok.
Fedezd fel a világot, kelj útra, kalandozz sivatagon, kietlen tájakon, havas hegyek legmélyén, dögletes mocsáron és a mindig veszélyt rejtő tengereken át. Küzdj ádáz szörnyekkel, élj nemesi életet, vívd ki a hősnek járó tiszteletet, vagy rejtőzz árnyak közé és vedd el azt, ami neked jár!
Gyűjts hát magad köré szövetségeseket és formáld saját belátásod szerint a változó világot!

Az oldal alapítása:
2012.10.01.

Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Kaland

Fejedelmi játszma című kalandban a reagkör határideje:
04.09. 21:00

Latest topics

Ederthin várostérkép

A dombtavi időszámítás szerint jelenleg 616-ot írunk.

Ki van itt?

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (12 fő) 2016-10-11, 18:26-kor volt itt.

Statistics

Jelenleg összesen 3473 hozzászólás olvasható. in 143 subjects

Összesen 55 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Shycor N'ylwenn

Szerzői Jogok

Az oldalon található egyedi alkotások az alkotó(k) tulajdonát képezik!
A Világleírás és a helyszínek, helyszínek leírásai az oldal készítőinek szellemi terméke, így a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel szabadon.

    Palota és a palota tér

    Share
    avatar
    Montea
    Admin

    IC hozzászólások száma : 3

    Palota és a palota tér

    Témanyitás  Montea on 2012-11-08, 22:58

    First topic message reminder :


    A Park északi részéről már rá lehet látni a dombtetőre épült Fejedelmi Palotára, melynek túloldalán találhatóak meg a bárói és egyéb városi előkelők otthonai. A Palota inkább egy kisebb várra emlékezteti a szemlélőt, sarkainál és pár kiemelt helyen keskeny bástyákkal erősítették meg, a teteje végig pártázatos. A nyugati-szárny tér el kicsit stílusban, az később, közel száz éve lett hozzáépítve a Fejedelmi Palota eddigi egyetlen bővítése során.
    A Fejedelmi Palotát kettős kőfal választja el a Parktól, onnan besétálni nem is lehet, hanem a keleti részen van a főkapu, innen lehet megközelíteni a Palota teret és a Palotát magát. Míg előbbibe bárki besétálhat, utóbbinál ez közel sincs így, mert a tértől itt is kettős kőfal és megerősített kapu választja el a Palota közvetlen kertjét és magát a palotát a tértől. A kékbe és zöldbe öltözött őrök mindig ott vannak a kapuban, ahogy a kettős kőfal tetején is gyakran látni őket fel s alá sétálni őrjáratukban. Aki hívatlanul akar bejutni, hamar meggondolásra bírják, ha kell, erővel és vérrel. Kivételt képez ez alól azon alkalmak, mikor a Fejedelem nem tartózkodik a fővárosban, s ilyenkor minden szombaton nyílt napot tartanak az érdeklődőknek, mikor egy-két lakosztályt, a Fejedelem szoborgyűjteményét és a kincstár publikus részét, valamint a kertet felügyelet mellett meg lehet csodálni, mint szórakozási lehetőséget (vagy szerencsevadászoknak célpont-lehetőséget, de jaj annak, akit lopáson kapnak!).
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Fejedelmi játszma - III. fejezet - Ellentámadás

    Témanyitás  Eric Crow on 2016-11-16, 19:57

    Carwen

    *A köd, most is pillanatok alatt veszít erejéből és hamarosan már csak a csarnok felsőbb rétegeiben terjeng. A fedezés sikeresnek mondható, Carwen pedig a zár kattanását követően több mint szorult helyzetben tudhatja magát. Az átlátszó, csalogató kérdésre meglepő módon válasz érkezik, amin egy csöppet meg is lepődik a mágusnő és azonnal a hang irányába fordítja tekintetét.*
    - Te nagyon bátor vagy, hogy csak így visszaszólsz *szavai után enyhén oldalra biccenti fejét* - vagy rettentően botor. *cseresznyeszín ajkai mosolyba húzódnak, mert a tapasztalat azért azt mutatja, hogy a legtöbb esetben, a megkérdezettek túlnyomó többsége mélységes csöndben várakozik a fedezékében. A zsoldos azonban más és ez tetszik a varázslónőnek.*
    - Nahát, még csak nem is a kapuőrséget erősíted. *méri végig az előlépő férfit, majd ruházatából gyorsan le is szűri, hogy bizony nem a megvezetett őrség hősködni kívánó tagja bukkant fel előtte.*
    - Sosem lehet tudni, hogy kiből lesz hős, bár kétségtelen, hogy jobb helyzetből indulsz, mint a szolgálatban lévő kapuőrség tagjai. *újfent mosoly jelenik meg arcán, miközben visszagondol a bejutását övező jelenetsorra, ami teljességgel kimerítette a bohózat fogalomkörét.*
    *Magas, vékony, nő, kinek hosszú, derékig érő fekete hajkoronája tökéletesen passzol szemeinek színéhez. Nem egy kimondottan gonosz pillantású nőszemély és arcra sem olyan, akit ezért vagy azért, de megjegyeznek. Könnyen olvad bele a hétköznapi arcok sokaságába, azonban varázsereje mégis kiemeli a nagy átlagból.*
    - Nagyobb hasznom? *résnyire szűkíti szemeit, miközben próbálja meglátni a szavak mögé rejtett csapdát. Mégis mi haszna származhat abból, ha segítőre akad a palotán belül?*
    *Gondolatai között egyelőre nem igazodik ki, viszont a következő másodpercek eseményei kezdetén, azonnal képet kaphat arról, hogy vajon Carwen tényleg komolyan gondolja e az együttműködést vele.
    Nagy robajjal csapódik ki az egyik folyosóról idevezető út kétszárnyú ajtaja, és aki belép rajta, nem más, mint a nem régiben kiszabadított Castellanos-kapitány és fél tucat segítője.*
    - Fegyvert letenni, ha kedves az életük! *dörög máris a kapitány hangja, mikor észreveszi az ébenelf kezei között a lándzsát.*
    - Aki nem engedelmeskedik a parancsnak, súlyos következményekre számíthat! *amíg a férfi beszél, mellette két oldalra három-három felfegyverkezett kapuőr sorakozik fel. Mindkét oldalra egy-egy nyílpuskával felszerelkezett katona jut, akik azon nyomban célra is tartanak.*
    - Ha hasznomra szeretnél lenni, akkor most megmutathatod miért is számítsak rád a jövőben. *a mellette álló fickóra sandít, majd a mágiához nyúl és egy szemvillanás után, széllökete már el is sodorja az egyik szélre húzódott nyílpuskás véderőt, társával együtt.*

    Döntéshelyzet, oldalválasztás:
    I. A mágusnő mellé szegődve, megküzd a kapuőrség tagjaival, ezzel a puccsisták oldalára áll.
    II. Az ellentámadó csapat mellett dönt és megpróbálja kihasználni közelségét, hogy ártalmatlanítsa a varázslót.


    Gonnir

    *Castellanos-kapitány nem akad fönt a megszólításon, ebben a helyzetben föl sem tűnik neki, hogy Gonnir miképp szólítja, a lényeget szemléli, mégpedig azt, hogy odalép hozzá és figyel.*
    - Fiam, remélem, nem a bolondját akarja járatni velem. *összevonja ősz szemöldökeit és szúrósan méregeti a bárdot, majd oldalra sandít, hogy Cornelltől némi nonverbális információ formájában magyarázatot kapjon arra, hogy miért nem tudja miként is néz ki a kisasszony.*
    *Cornell egy apró fejrázással adja a vezető tudtára, hogy a vele szemközt álló férfi nem tréfál, valóban nem tudja, hogy kit is keressen, hiszen feltehetően nem a környékről való.
    Egy apró hümmentés után pár másodpercben összefoglalva végül megkapja a személyleírást, hogy kit is keressen a Déli-szárnyban.
    Miközben Gonnir sebesen szeli a métereket, útja során nem találkozik senkivel, sem ellenséggel, sem pedig kapuőrrel. Csöndes a palota ezen szeglete, ami adhat némi gyanúra okot, de feltehetőleg a feladatra való koncentráció és az ügy nemessége miatt, nem merül el az összeesküvés-elméletek mocsarába. Arra lesz idő nyugodtabb körülmények között is. Probléma nélkül éri el a megfelelő szárnyat és az első emeleti lépcsők letudása után odafönt egy trió állomásozik. Azonnal észreveszik a lépcső tetejére szökkenő férfit, de senki sem lép fel támadólag, sőt, az egyik, ruházatból ítélve magasabb rangú egyén válaszol is a feltett kérdésére.*
    - Mi is éppen Auriana kisasszony szobájához tartunk, jöjjön, csatlakozzon hozzánk, itt van nem messze. *miután a szőke, kapitányféleség derűs arccal kimondja az elhangzott szavait, már mutatja is az útirányt és ellentmondást nem tűrően két termetesebb társa szinte közrefogja a bárdot, hogy ha akarna, se tudjon más irányba menni. Mindenki rendkívül udvarias, nem látszik feszültség vagy bármi egyéb, különösebben gyanúra okod adó rezzenés az arcukon.*
    - Ki sem mozdult még a mai napon a szobájából, remélem jól van. *néhány méter megtétele után egy kétszárnyú, díszes félfával rendelkező ajtóhoz érnek.*
    - Auriana kisasszony! Agnar kapitány vagyok. Kérem bocsásson meg a zavarásért, de aggódnak Önért és látni kívánják. *a kötelező kopogtatás után, elhangoznak a szavak, de sem válasz, sem tett nem érkezik, az ajtó zárva marad, ezért óvatosan a kilincsre helyezi a kezeit és egyszerre nyomja le, hogy mindkét két szárny feltáruljon.*
    *A szobában sötétség honol, a férfiak mögött szűrődő fény csupán az egyetlen, mi némi támpontot adhat a szobáról és berendezési tárgyairól. Az első sorban tehát Agnar és a hátsó ember miatt előrenyomott Gonnir az, ki belép a szobába.*

    //Mesélői kockadobás tíz oldalú kockával: Bemutatkozás.

    1-5 érték esetén: A belépést követően, az ajtó bal szárnya mögül hirtelen egy jókora szobor bukkan elő és azon nyomban le is sújt az ott haladó Agnar kapitányra. Nem tudja elkerülni, hiába vált a sötét némiképp furcsává, a lendület és az erő pontosan a fejéhez vágja a míves alkotást, aminek hatására ájultan zuhan a földre, emberei egy pillantásra összezavarodnak és ez az előny Gonnirnak elegendő lehet ahhoz, hogy lépjen valamit.

    6-10 érték esetén: A belépést követően, az ajtó jobb szárnya mögül egy termetes, Dombtavi művész által készített fémszobor kerül elő és elkerülhetetlenül vágja fejbe az éppen ott haladó Gonnirt. A férfi nem ájul el, de egy pillanatra összecsuklik, Agnar kapitány pedig még egy jókorát taszajt is rajta, hogy egészen a szoba közepéig meg se álljon és ott a földre zuhanjon.
    A bárd feje zúgni kezd, szédülés és rettentő fejfájás keríti hatalmába. A hangok melyeket hall, távolinak, a kép, melyet láthat, elmosódottnak látszik. Amit ki tud szűrni a szobában zajló eseményekből az az, hogy a két jól megtermett fickó, melyek eleddig mögötte voltak, magukkal viszik Auriana-t.
    Képtelen ez ellen bármit is tenni, csupán nézheti az erőszakkal elrángatott, sikongató lány elhurcolását, mígnem egy erős arculütés után a kisasszony ágyának széle adja neki a következőt, és máris hason fekve találja magát. Ha lehet, most még inkább szorultabb a helyzete, annál is inkább, mert egy erős kar fonódik nyaka köré, ami nem másé, mint a szőke kapitányé. Bal térdével a fejbe kólintott fickó derekára nehezedik, jobbal kitámaszt, jobb karjával pedig szorítani kezdi a nyakát.
    - Ki vagy és mit keresel a Palotában? Ki küldött és hányan vagytok még? *kérdezi jól érthetően, és hogy nyomatékot is adjon szavainak, kicsit szorít a fogásán.*

    Eric Crow carried out 1 launched of one (10 oldalú.) :
    5


    Ginny-Rizpa-Amelia

    *Arcasiel sokat látott és sokat próbált férfiú, de azért ez a jelenetsor, ami a szeme előtt történik, még az ő képzeletét is felülmúlja. Hallott már efféle mágiáról, de teljes döbbenetéből csak Ginny szavai rázzák fel, melyben bemutatja a hölgyeket, mint hajadonok.*
    - Hölgyeim, ha innen élve kijuttatnak, a végén még fontolóra is veszem, hogy valamelyiküket, ha nem mindegyikőjüket feleségül veszem. Csak kérem, siessünk. *szól a nem éppen meglepett válasz, mire a Rizpaként bemutatkozó lány lép illetlen közelségbe, amin gyorsan túlteszi magát, látván és érezvén a mellkasán kalandozó ujjacskákból, hogy ez a beszélgetés a bemutatkozással még korántsem fejeződött be.*
    - A Rizpa tökéletes lesz. *pillantásnyi mosolyra futja csak, mert meg is lett találva a kiút, hozzá pedig a harmadik leányzótól kérdés érkezik.*
    - Igen, máris hozom. *lép az ágya mellé és egy pillantással később már hozza is a fegyvert.*
    *Alsónadrágban, kezében a kardjával, hátán a ráterített pokróccal, már indulhatnak is a csigalépcsőn lefelé.*
    - Oh, azt hiszem kisasszony, rossz helyen kutakodik, úgy emlékszem ez a kar, nem nyitja a rejtekajtót. *a pajkos, kontyos leányzó egészen más tájékon keresi a megoldást és a kijutást jelentő kapcsolót a vaksötét lejáróból, de mielőtt kényelmetlenné válna a szituáció, megtalálják a kiutat és a tömlöcbe érkeznek.*
    - Ha kijutunk, ígérem, kérni fogok egy jóslást, de most sem a hely, sem pedig az idő nem megfelelő. *jól begyakorolt szomorú szájbiggyesztés, valószínűleg már nem az első ilyesfajta visszautasítása ez.*
    *A kacsintásra, kacsintás a válasza, érti ő a viccet és szereti a kacér lányokat is, azonban másfajta kérdés is érkezik az igencsak komolynak tűnő kisasszony felől.*
    - Nem tudom, hogy mi folyhat itt és azt sem, hogy mit akart az a vén mágus tőlem. A mostani forrongó időkben bármit kitervelhettek ellenem, ellenünk, a családunk ellen. Ellenségeink sajnos mindenhol vannak, és úgy látszik, hogy már az otthonunkban sem vagyunk biztonságban. Ebben az esetben a személyi testőrségem az, aki eldönti, hogy hová menjünk, viszont mivel fogalmam sincsen, hogy hol lehetnek, így azt hiszem a legjobb, ha a falakon kívülre megyünk, tudok egy helyet, ahol meghúzhatjuk magunkat. De előbb el kell mennünk Aurianaért, nélküle sehová sem megyek innen. *biccent Rizpa felé, aki a zsigereiben érzi a helyes irányt és ő is úgy véli, hogy balra kell indulniuk.*
    - Kövessenek, a Déli-szárnyba kell mennünk. *mondja a hölgyeknek és innentől a csapat élére áll, elvégre ő van itthon, ő a férfi és nála van fegyver. Bár belegondolva, Amelia fegyvertelenül is megállja a helyét, gyanítja a másik szőke lány sem hasra ütésre találta meg a rejteknyílást, a csibész feketéről pedig nem is beszélve.*
    *Hiába a hercegi felvezetés, nem lesz azért olyan egyszerű eljutni arra a helyre, annál is inkább mert éppen az egyik őket kereső csapatba botlanak, élükön a köpcössel, melyet Rizpa és Amelia egyszer-egyszer már megbűvölt. Hogy teljes legyen a kép, most Ginnyn lenne a sor.*
    - Azonnal eresszék el Arcasiel herceget és adják meg magukat! *kiált az alacsony fickó, mellette pedig négy társa várja a közvetlen utasítást.*
    - Nincsen semmi gond, nyugodjanak meg, a hölgyek nem az ellenségeim, hanem a barátaim, a szobámban egy varázsló a képmásomat fölvéve próbált a helyemre lépni, ők pedig megakadályozták ezt. *vázolja gyorsan a helyzetet az idegeskedő csoportnak, kik egyre közelebb és közelebb férkőznek a kis csapathoz, elvágva őket a továbbhaladás lehetőségétől.*
    - Uraim, kérem, tegyék le a fegyvert, nem kell az erőszak. *a fejedelmi őrség tagjai viszont nem hallgatnak a szép szóra és egyre csak közelednek, egy pont után viszont a herceg megmutatja, hogy nem csak menekülni, de harcolni is tud.*
    *A pokrócot egy hanyag mozdulattal kapja le válláról és a szélső őr arcába dobja, de vele egy időben a kard markolatával a hozzá legközelebb álló orrát már be is üti. A köpcös a harceget veszi célba és megpróbálja egy jól irányzott ütéssel ártalmatlanná tenni, míg a fennmaradó negyedik, Ameliára ront kivont karddal. Rizpának senki sem jutott, így választhat, hogy végignézi a csatát, vagy esetleg segít valamelyik társának.*
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2016-11-12, 22:38

    Fejedelmi játszma

    Felszisszen, amikor Rizpa lesújt az imitátor mágusra. Ez egyrészt szól a nyers erőszaknak, másrészt az előtűnő igazi alak nem éppen szívdöglesztő mivoltának.
    - Ijujj..
    Hát nem csodálja, hogy a trónörökös alakját vette fel inkább. Ez persze csak kósza gondolat, az a nagyobb kérdés, hogy igazából miért tette. Egész biztos benne, hogy nem hiúsági okokból, ahogy az is biztosnak látszik, hogy nem rutineljárás a palota kiürítése.
    - Klassz csapatmunka volt, mi? És ha mindig azt mondod, hogy már nagyon jól megy az összes shimmy-mozdulat, akkor nem lesz gond.
    Vigyorog Ginnyre, egyértelműsítve, hogy kvázi fenyegetése a táncoktatásának dicséretére, komolytalan. Egyik-másik mozdulattal tényleg meggyűlt már Lili baja, túl kötöttnek és merevnek érzi magát, de tulajdonképpen pont emiatt veszi a táncleckéket Ginnytől, hogy kicsit szabadabban mozogjon. Az meg se fordul a fejében, hogy a lányok netán valósan tartanának tőle, hisz ő pontosan tudja, hogy tudásával sose élne vissza. Az már nem tudatosul benne, hogy ezt csak ő tudja.
    - Remek, menjünk akkor, gyorsan!
    Fegyver után néz a szobában, mielőtt Rizpáék előtt elindulna lefelé. Legjobban egy egykezes kardnak örülne, de egy hosszabb tőrrel is megelégedne.
    - Felséged tart a szobában kardot esetleg?
    Inkább megkérdi Arcasielt is, hátha úgy gyorsabb lesz a keresési procedúra. Nem akarja ugyanis a végsőkig kimeríteni magát a varázslással, akkor aztán nem tudna futkosni le-föl. Kímélni szeretné kicsit magát ilyen szempontból egy ideig, hogy ha szükség ismét úgy hozza, a kis csapat segítségére lehessen. Mivel arra már nincs ideje, hogy még valami fényforrást is szerezzenek, ezért kezét következetesen a falon tartva óvatosan halad előre. A lányokra hagyja a trónörökös szóval tartását, amiben hiba nincs. Azon meg se lepődik, hogy a Kontyos az ajtónyitókart keresve a fal helyett inkább Arcasielt tapogatja végig. Szerencsére nem maradnak örökre itt, megtalálja a kart és bejutnak a tömlöcökbe.
    - Hm, mégiscsak itt kötöttünk ki, ironikus kicsit. – Jegyzi meg, feltételezhetően csak kimondva mindannyiuk gondolatát. – Pedig gondolkodtam rajta egy időben, aztán túl szűkösnek gondoltam, mindig egy városban élni, szeretnék inkább világot látni.
    Válaszolja Rizpának, a pici részletekbe nem megy bele, minek feszegetni, hogy a városőrnek való jelentkezés gondolatának dédelgetése, végül elvetése közé sikerült komoly leamortizálódásokat összeszednie.
    - Tőlem?
    Elkerekednek szemei a beszámolót hallgatva, hogy aztán végképp elképedjen, hogy tőle bárki tarthat. Már nyelve hegyén van a válasz, miszerint ő a légynek se ártana, aztán bevillan neki a leütött mágus képe, és a ledermedt palotaőri gárda… és inkább nem folytatja. Különben is, a továbbiakat kell megvitatniuk.
    - Szóval? Hallotta Felséged a barátnője kérdését, el tudja mondani, hogy mi történik itt? – Biccent Rizpa felé a „barátnő” említésekor egy félmosollyal a szája szegletében. – Van ilyen helyzetre bevett protokoll esetleg, ahova el kell jutnia? Egy védett hely? A városban mondjuk vagy a városon kívül? Netán van titkos alagút addig? Segítünk! És tudunk valakinek szólni, hogy megvédjék Aurianát, őt sem hagyhatjuk csak úgy itt!
    Mindig is kedvelte a legkisebb fejedelmi gyermeket, őt sem hagyná csak úgy sorsára, ki tudja, kik akartak érte menni. Ha fent a szobában nem talált fegyvert, akkor itt is körülnéz, hátha itt talál valamit.

    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2016-11-12, 18:36


    Fejedelmi játszma



     

    Ő természetesen nem mutatkozik be, senki nem kérdezte, ráadásul ez nem egy bál, ahol túl kell udvariaskodni a dolgokat. Halad Cornell nyomában, és bár nem éppen a gyilkolás nagymestere, ha a katona int, akkor bizony kipattint az ismétlő nyilpuskából egy-egy lövedéket, de csak végszükség esetén, hogy neki már csak akkor kelljen közbelépnie, ha a rögtönzött osztag valamiért nem boldogulni. Csak remélni meri, hogy a fekete kanca jó kezekben lett leadva. Miközben a többiek kiszabadítják az idősödő kapitányt, biztosítja a terepet, figyel, hátha közeledik valaki, s közben ráérősen újratölt, ha kellett használnia vesszőket. Mintegy unott arccal hallgatózik, a karneváli hangulatot teljesen tönkrevágta a vélelmezett árulás, és az azt megelőző vadak állatiasodása. Éppen jókor sandít oda, amikor Castellanos felé int. Közelebb lép, és érdeklődő képpel szólal meg, most először, amióta csatlakozott a helyi véderőkhöz.
    - Igen parancsnok? – Szándékosan nem a kapitány rangfokozatot használja, ő ugyanis nem katona, nem kell behódolni. Az általános, udvarias jelző egyértelműsíti, hogy kész segíteni, meghallgatni, hogy mire is juthatnak együtt.
    - Csak hogy tisztázzuk, hogy néz ki a hölgy? – Kérdezi még sebtiben, felcsatolva a hátára a számszeríjat, ha bárki az útját állja, az majd a kardpengével kell, hogy szembe nézzen, ám még nem húzza elő. Bizonyos mértékig tisztában van a válasszal, hiszen figyelemmel követi a politikát, de azért nem árt pontosítani. Sarkonfordulva tájolja be, hogy hol lehet, nagyjából képben van olyan tekintetben, hogy emlékszik, milyen irányból közelítette meg a várost. A palota déli szárnya valóban igen meszinek tűnik, ám most nem foglalkozik azzal, hogy ismét kikérje a lovacskát, tovább tartana, míg átszelni a távolságot a déli szárnyig. Továbbra sem ránt kardot, hiszen ha belép a déli szárnyba, még azt hihetnék, hogy meg akarja ölni a trónörökös leányt. Nem lassul be, megszokta már a menekülést, ez is annak számít, annak ellenére, hogy nem távozik, hanem megközelíti a célt. Nem figyel a szúró oldalára, a küldetésnek nemes feladatnak tűnik. Mégis, az merül fel benne, hogy ha a kapitány a lányért küldte, igen fontos célpont lehet, és másnak is fájhat rá a foga. És ha a bárd összefut valakivel Auriana kisasszony szobája környékén, az igen végzetes lehet az egyik fél szempontjából. Nem túlzottan érdekelte eddig a város utódlási kérdése, de be kell vallani a sors nem is szolgáltathatatott volna számára nagyobb elégtételt, mert ha már választania kéne, igenis a lányt képzelné el fejedelemnek. Másfelől a keserű múlt miatt most nem túlzottan van kezdve azzal foglalkozni, hogy Auriana netán ellenállna a hősies szabadításnak. Ha beér a Déli-szárny előterébe, rögtön az első emeletre vezető lépcsőt kezdi négyesével venni. Ha felér, akkor találomra leszólít valakit, hogy kiderüljön, melyik a lány szobája.

    avatar
    Rizpa Garrow

    IC hozzászólások száma : 23

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Rizpa Garrow on 2016-11-11, 22:53

    - Oh, csak az ártatlan lelki világotokat féltem... - vigyorog Ginny-re cseppet sem szégyenlősen. Eddig nem tulajdonított különösebb figyelmet a dolognak, de most már be kell ismernie, hogy érdekes hölgyeményekkel került össze. A Szöszi elég veszélyes, legalábbis úgy látja, jeleskedik az Elme mágiában, az pedig önmagában elég veszélyes. Borsódzik tőle a háta, ha csak arra gondol, hogy valaki olyan könnyedén matathat a fejében, mint ahogy megköti a cipőfűzőjét. Sokkal ijesztőbb, mint a Vér vagy az Átok irányzat, amit inkább komorságuk és elvontságuk miatt szeret. Szöszivel tehát nem jó feleselni. A Bögyös is csak végigtaperol néhány könyvet, aztán út nyílik a semmiből. Azt ugyan nem tudja, ez mágia-e vagy csak vakszerencse, ahogyan azt sem, a kettő közül melyik istenesebb áldás, mindenesetre több van Ginny-ben is, mint amit elsőre kinézett belőle - és természetesen ahonnét a becenevét kapta Rizpától.
    A Sors érdekes fintorán, amely összerittyentette hármójukat, azonban nincs sok ideje merengeni, egyrészt mert a szobor baromi nehéz és jól esne már elhajítani, másrészt mert az őrség az eltorlaszolt ajtó túloldalán - az ő szőke kapitányával - egyre türelmetlenebbé válik.
    - Hmm - szeretne valami epés megjegyzést fűzni az adoniszból vénségessé vált imposztorra, de kivételesen semmi nem jut eszébe azon kívül, hogy mennyivel jobban állt neki az alsónadrág, mielőtt leütötte. Így hát inkább az épen maradt trónörökössel foglalkozik, szívélyesen kezelésbe veszi, hogy a lányoknak ne kelljen ilyesmivel fáradoznia.
    - ....Rizpa, cicafiú, de úgy becézel, ahogy szeretnél... grr... - húzódik annyira illetlenül közel az úrfihoz, amennyire az zavart állapota ellenére még engedi. Ha nem vigyáz őfelsége szegény, mutatóujja hosszú körmével Rizpa még végig is karcolja a mellkasát. Ginny kérdő tekintetére, miszerint hajadon-e, csak angyali mosollyal bólint. Számára csak kétféle férfi létezik: akiben ő nem bízik, és aki benne nem bízik.
    Nem igazán törődik az örökös felöltöztetésével, ha esetleg magától eszébe jut, segít a férfinak magára kapni valamit, amúgy csak kifelé menet elcsen egy vastag pokrócot az ágy mellől, hogy lovagiasan betakarja vele Arcasielt, mielőtt taszítana rajta egyet a Ginny által felfedezett kiút felé. Lilit persze készségesen maga elé engedi, mert bármi is várja őket a járat túloldalán, az jobb, ha előbb a Szöszit éri. Addig ő készségesen szórakoztatja a trónörököst. Sajnos a keskeny csigalépcső és a szűk folyosó ezt nem teszi lehetővé, de a végére érve máris megragadja az alkalmat, vagy inkább Arcasielt, mégpedig elég illetlen helyen, mert fal helyett inkább rajta tapogatózik kapcsoló vagy bármiféle kar után kutatva.
    - Hupsz! Bocsi!
    A tömlöcökhöz érve is megpróbálja folytatni barátságuk szorosabbra fűzését, már ha a trónörökös nem iszkol túl messzire tőle még idejében.
    - Szóval, érdekel a jövő, cicafiú? Nem óhajtasz egy gyors tenyérjóslást, hogy megtudd, mikor talál rád a nagy szerelem, a dicső halál? Felségednek a piaci ár feléért adom, és ha igényled, jósolok én onnan is, ahonnét nem szokás... - duruzsolja egészen halkan, hogy a hallgatózásban lemaradt Ginny és a ki tudja, mivel foglalatoskodó Lili ne nagyon hallja. Ez az ajánlat csak őfelségének szól, meg Rizpa célzott pillantásának, ami egészen levándorol. Aztán ahogy a Bögyös visszatér a hírekkel, hagy némi nyugtot a túszul ejtet örökösüknek és odébb sasszézik.
    - Meg kell hagyni, szerencsém van, hogy nem vagy városőr - pillant elismerőn Lilire, aztán sietve hozzáteszi: - Nem mintha bármi törvénybe ütközővel foglalkoznék... Khm... Miért nem kérdezitek inkább ki ezt a cukipofát, hogy mi történt vele és mi a fene folyik itt? A száraz részek mindig is untattak, szóval addig kikukkantok azon az ajtón. Majd továbbítsátok felém a rövidített verziót. Sikítok, ha jön valaki. Persze nem szó szerint, értitek... De tudok sikítani, nem azért... - itt feltűnően a hercegre kacsint, majd ha a többiek nem bánják, szapora léptekkel elvonul a folyosón, ki a fogdából a palota folyosóinak egyikére. Halkan, óvatosan nyitja csak ki az ajtót, s a lehető legfinomabb lépteivel oson ki. Körbenéz, hátha felfedez valami ismerős tárgyat vagy motívumot, de hamar rájön, hogy feleslegesen próbálkozik, valószínűleg csak Arcasiel tudná megmondani, merre járnak. Fülel egy darabig, hátha hall közeledő lépteket vagy bármi egyebet, ellenkező esetben azonban visszalép az ajtó mögé.
    - Balra menjünk. A zsigereimben érzem.
    avatar
    Carwen Ilthuryn

    IC hozzászólások száma : 21

    Fejedelmi játszma

    Témanyitás  Carwen Ilthuryn on 2016-11-11, 22:06

    Jobbnak látja behúzódni az egyik oszlop mögé, hátát nekivetni és megpróbálni észrevétlennek maradni. Azt remélte, csendben követi a mágust és kifigyeli az eseményeket, de arra nem számított, hogy felbukkan még valaki, és máris egy összeesküvés közepén találja magát. Pedig mi mást várhatott? Épp ez az, hogy nem volt ideje rendesen végiggondolni a tettei következményét, inkább csak vakon a nő után lódult, most pedig átkozhatja magát a meggondolatlanságáért. Nehéz lesz kimagyaráznia, ha rajta kapják azon, hogy hallgatózik - még ha nem is akarja hallani, ha túl sok információhoz jut, könnyen szálkává válhat mások szemében. Rózsás a helyzet! Ideje tovább állni. Halkan. Feltűnés nélkül.
    Hát igen, a lopakodás nem igazán az erőssége, ahogy arra a kattanó zárak is rávilágítanak. Rögtön vissza is húzódik az oszlop mögé, tekintete más kijárat után kutat, míg meg nem hallja a nő egyértelműen neki címzett megjegyzését. Rövid, ugatásszerű nevetést hallat.
    - Bedőlt már ennek a szövegnek bárki is? Elég bénán hangzik. - A végét inkább csak az orra alatt dörmögi, de a csarnok akusztikája miatt nem kizárt, hogy a mágus is meghallja. Nem töpreng sokáig, néhány pillanattal később előlép az oszlop mögül. A rejtőzködéssel amúgy sem ment volna semmire.
    - Nem úgy nézek ki, mint a város rögtönzött megmentője, mi? - kérdi gunyoros félmosollyal, ráérősen támasztva a lándzsáját. Az eddig szerzett információmorzsákból már leszűrte, hogy a mágiájának semmi esélye a máguséval szemben, így aztán nem idegeskedik azon, mi történik ezután. Vagy jó alaposan ellátják a baját, vagy nem.
    - Nos, nem is vagyok az. Talán nagyobb hasznod származna belőle, ha nem hajítanál ki egy széllökettel az ajtón - pendíti meg az ötletét a nőt fürkészve. Remélhetőleg ezúttal jobban fel tudja mérni, hisz közelebbről és szemtől szemben látja, nem mulasztja hát el tetőtől talpig megbámulni, hogy lássa, kiféle-miféle.
    avatar
    Gineyra Caselli LiSanti

    IC hozzászólások száma : 67

    Fejedelmi játszma

    Témanyitás  Gineyra Caselli LiSanti on 2016-11-11, 21:30

    Fejedelmi  játszma

    Az átdobott lándzsát ügyesen kapja el, mondhatni nagyon is hozzáértően, s a következő pillanatban már be is akasztotta az ajtó kilincseibe, és segít Rizpának a karosszék vonszolásban. Jó súlyos darab, ebből aztán nem sajnálták el az anyagot. Már-már megkockáztatná, hogy a kincstár egy része ebbe van belevarrva. Arra mindenképpen jó lesz, hogy az őrséget feltartsa, és szükségük is van az időre.
    - Szégyenlős vagy? Most megleptél! - Szól vissza válla fölött Ginny mosolyogva, csak fél füllel hallotta Rizpa ötletét az igazi trónörökös kiderítésére, s hát az ilyent nem lehet szó nélkül hagyni. Komolytalan ötlet, de legalább felderült tőle az ember, ami nem is árt ilyen borús időkben. Míg Ginny a kiutat keresi, azért hátrasandít. Tényleg Lilinek egy szimpla kérdés bejön? Aztán leesik neki, hogy mágia lehet az egész mögött.
    - Kétszer is meggondolom, mit válaszolok neked... Uh, főleg ha ő is a közeledben van! - Kommentálja a fejleményeket, főleg mikor Rizpa nem egészen rendeltetésszerűen használja a szobrot. Ezt még nézni is fájdalmas volt, nemhogy átélni bizonyára. Remélhetőleg tényleg a hamis trónörököst ütötték ki.
    - Itt, ez az! Itt a kiút! - Kapja le beszéd közben az egyik könyvet a polcsorról, mely az ő szemeinek halványan felfénylett, de mindenki másnak a varázslat hiányában közönséges könyv maradt, egy a sok közül. A könyves szekrény egy része ajtószerűen nyílt is ki, ami Ginny részéről mindenképpen kiérdemelt egy "Hűűű!" reakciót. Kell egy ilyen otthonra. Még nem tudja minek, de kell. A lányok és a trónörökösök felé fordul vissza. Most látja csak meg, ki volt az álca mögött, s mélységesen meg tudja érteni, hogy mágiával varázsolta fessebbé magát. Ráadásul a szobortól beszerzett ütés nem segített a fizimiskáján. Nem is érti, mi volt a varázsló célja? Egy ilyen vénség még meddig élhetett volna el kiadván magát Arcasielnek? Pár hónap? Egy év? Dörömbölést hall az ajtó felől. Ennyit a tervről, hogy a mágust megkötözzék biztos, ami biztos alapon, hiszen úgy is csak kiszabadítanák!
    - Ó-ó, vendégeink lesznek! Felség, az őrségében ne bízzon feltétlenül, ez a vénség nagyon könnyen bejutott Önhöz, utána meg nagyon nehezen lehetett ide jutni. Ez tuti nem véletlen. Ja! Ő Lili, én Ginny és ööö... - Segítségkérően néz Rizpára, az ő nevét még nem is tudja. Aztán ismét körbemutogat mindhármójukon széles mosollyal.
    - Hajadon, hajadon... és hajadon. - A végén Rizpára tekintve megint kérdőn, de végülis valószínűleg úgy van vele fekete hajú társuk, hogy ha van is párja, a fejedelmi vérrel való affér nem minősül olyan nagy bűnnek. Ezzel a rövid bemutatóval nagyjából össze is foglalta a lényeget, amit feltétlen tudnia kell hős és csinos megmentőiről a trónörökösnek, a többit ráér később megtudni.
    Épp sikerül bezárni a könyvespolcos rejtekajtót mielőtt áttörné a rögtönzött barikádot az ajtónál az őrség. A többieket - behúzva ide a trónörököst is - előre engedte, ő hátramaradt hallgatózni. Sok mindent nem értett ki jól a könyveken keresztül, de pár dolgot igen, és ezek birtokában siet a többiek után.
    - Auriana a húga, igaz? Ne izgassa magát felség, csak kérdeztem, nincs jelentősége. Tényleg! Nem hallottam semmit, csak azt, hogy a kapitány a Déli-szárnyba ment valakikkel, bárhol legyen is az a Déli-szárny, a többiek meg minket keresnek. A jó hír, hogy félnek tőlünk. Különösen tőled. - Vigyorog rá Ameliára, majd körbenéz a fogdában. Szóval mégiscsak igaza lett a kapitánynak, a fogdában kötöttek ki, de még a rács jobbik oldalán vannak és szabadon mozoghatnak. Ismét varázzsal próbálkozik, hátha van valami titkos út, amivel titokban tudnának haladni tovább... hova is?
    - Mi legyen most?

    /Természet mágia - Útkereső/
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Fejedelmi játszma - II. fejezet - A kocka el van vetve

    Témanyitás  Eric Crow on 2016-11-06, 22:53

    Carwen

    *Az udvaron lévő őrszemek figyelmét most teljességgel leköti a kapitány-helyettes kérésének sikerre vitele, melyek a kapuk bezárására, a teljes zárra és a kiszabadító műveletre összpontosulnak. A zsoldos így észrevétlenül, ellenállás nélkül vághat át a kerten és folytathatja útját a tervezett irányba.
    A palotába lépve, egy óriási csarnokban találja magát, melyet méteres vastagságú, mennyezetig érő oszlopok díszítenek, melyek a látványon és a monumentalitáson túl, kitűnő búvóhelyül is szolgálhatnak, ha úgy hozza a szükség. A csarnok belseje egyelőre titokban marad a fürkésző szempár elől, viszont, amit még láthat a benti részből, hogy szemközt vele, nagyjából harmincméternyire egy díszes lépcsősor tart az emeletre.
    A belső elrendezésen kívül két személy tartózkodik a terem közepén, akik közül az egyik az a nő, aki után belépett a Fejedelmi-palotába. A másik alak egy őszes hajú, magas férfi, első ránézésre az egyenruhából megállapítható, hogy katona, viszont nem abból a csapatból, akik a falakról lőttek rá, vagy, aki segíteni hívta.*
    - Örülök, hogy látom Langridge Parancsnok. *köszönti a nő egy biccentéssel a korosodó férfit.*
    - Olivia, részemről az öröm, ezen a fontos napon. A napon, mikor megkeverjük a fejedelmi paklit és húzunk is egyet-egyet belőle. *a beszélgetés alapján ismerik egymást régebbről, talán ismeretségük régebbi, mint azt sokan gondolnák.*
    - A Carlo-erőd délidőben csatlakozik az ügyünkhöz, miután értesítettük őket az itteni sikerről. Gond és feltűnés nélküli volt a bejutás? *kíváncsian várja a választ, mert szeme sarkából, mintha észrevett volna idebent valakit.*
    - Természetesen, a kapuőrség cseréjével tökéletes munkát végzett, a téren történt felbolydulást nem tudták sehogyan sem lereagálni. Pontosan, ahogyan megtervezte azt. *szól a rövid válasz, de a Parancsnok hangja olyannyira elhalkul és elkomorul a következőkben, hogy nagyon ki kell nyitni azokat az ébenelf füleket, ha hallani szeretné, hogy mit is mond.*
    - Hibázott Olivia, hozza helyre azt és találkozzunk a… *a kitűnő látás mellett a hallással sincsenek gondok, viszont van úgy, hogy hiába a csönd, és a koncentráció, a suttogás miatt az utolsó szócskát nem hallja ki a beszélgetésből. Langridge pedig számolva egy esetleges szájról olvasással, olyan közelségbe hajol, hogy a mágus eltakarja, így az éles látás ebben az esetben semmit sem ér.*
    *A rövid diskurzus után, a Parancsnok sietősen távozik, de, hogy merre veszi lépteit, azt jótékony köd fedi be, hiszen a varázslónő, fedezi a felettese visszavonulását, a kint már megtapasztalhatott köddel.
    Mielőtt Carwen úgy gondolná, hogy neki elég ennyi, eleget hallott és távozik, kifelé vezető útját a zár hangos kattanása akasztja meg. Kétségtelen, hogy több mágia birtokában is van a vele szemben álló nő, aki nem látja egyelőre.*
    - Bújj elő és ígérem, nem foglak bántani. *fölemeli hangját, hogy a bent lévő férfi, bárhol is legyen, meghallja azt. Legbelül fortyog és rettentően zabos a hiba elkövetéséért, hiszen nem szokott ő ilyesmihez, hogy nem figyel egy nem is olyan apró részletre.*
    *A bejárati ajtó melletti falak díszítettek, néhány festménnyel, egy-egy fontosnak, vagy látványosnak tartott tárggyal a Fejedelemség történelméből, mindezek mellett néhány díszítésül szolgáló fegyver is látható itt, hiszen azért mégiscsak az egyik alappillére az országnak a hadsereg, ebből fakadóan pedig nélkülözhetetlen, hogy néhány szablya és a védelem szimbólumaként is emlegetett alabárd is helyet kapjon a társaságban.*

    Gonnir és Thelion

    *Cornell meglepetésszerű támadásában a kapun kívülről érkezett férfiak is jelzik aktív részvételüket, így hát megindul az akció, ami a kantin ajtajának hangtalan kinyitásával indul. A lefegyverzés olyan némasággal történik, mintha ott sem lennének, pedig a bevert fejek és az elszorított nyakak jelzik jelenlétüket. A kapitány-helyettes könnyedén intézi a piszkos munkát, lévén ő halad elől így az első két kókadozó őrszem nem jelent problémát. Lapulni kell, hogy a hátsó traktusban lévők ne vegyék őket észre és mivel egyre jobban közelednek a céljukhoz, a vezetőjük jobbnak látja, ha kettéosztja a csapatot. Ő maga, Gonnir és a maroknyi emberének a fele egyenesen halad tovább, míg Theliont és két másik katonát jobbra irányít, hogy a konyhán keresztülhaladva közelítsék meg a célhelyet.
    Az akció Cornell csapatára nézve alig, hogy elkezdődik, szinte már be is fejeződik. Hirtelen felbukkanásukra reagálni sem tudnak a meglepett, árulóvá vált Fejedelmi őrök. Az első két betört orr után a nyílpuskák pszichológiai hatása hozza a várt formát, ami gyorsan lelohasztja a még sértetlen állapotban lévő fickók harci kedvét. Hangoskodás nélkül fegyverzik le az őrséget és cserélik ki velük a kamrába zárt kapitányukat.*
    - Kiváló munkát végzett Cornell! *lép elő a sötét zárkából egy magas, idősödő kora ellenére is láthatóan edzett férfi, kinek vállig érő, teljesen ősz haja árulkodhat ugyan koráról, de arcának határozott, kemény vonásai és a sötét barna szempárból áradó tűz miatt legalább tíz évet letagadhat.*
    - Szükségünk van önre Castellanos-kapitány. A Fejedelmi-őrség árulása rendkívül komoly kérdéseket vet fel uram. Mit tegyünk? *nem vázolja a történteket, mert az egyértelmű a helyzetet elnézve.*
    - Vissza kell szereznünk az irányítást a Fejedelmi-őrségtől és nem hagyhatjuk, hogy az örökösöknek baja essen. Most ez a legfontosabb. Zárják be ezeket a mocskokat, hogy ne is lássam a képüket. *szigorú pillantással méri végig a kamra fogságába sétálókat, majd kisvártatva odaszól az egyik tenyeres-talpas katonának, hogy jól ellenőrizze a reteszt, miután bekísérte a fegyvertelen őröket.*
    - Maga ott, jöjjön ide! *int Gonnirnak, hogy lépjen oda hozzá, külön feladat lesz a számára.*
    - Jelen helyzetben, a legfontosabb az örökösök biztonsága, ezért menjen a Déli-szárny első emeletére Auriana-kisasszonyért és hozza mihamarabb ide, hogy a védelmünkbe tudhassuk. Innen az egyik legtávolabbi helyen van a szobája, úgyhogy vagy kapkodja a lábát, vagy vágtasson, ez már nem érdekel, de hozza ide mihamarabb! *miután kiadja a parancsot, Cornell-helyettes felé fordul és neki is szán néhány tennivalót, mégpedig a másik Palotában lévő trónörökös védelmének megszervezését és ide hozatalát, aki nem más, mint Arcasiel.*
    - Én a maradék kapuőrséggel a csarnokba megyek, hogy kérdőre vonjam Langridget. *elszánt pillantással áll a csapata élére és indul neki a küzdelmes útnak, kezében a visszakapott, hőn szeretett kardjával.*

    *Amíg az első csapat kiszabadítja Castellanos-kapitányt, addig a másik, a teljesen üresnek gondolt, de rendkívül csöndes konyhába érkezik. A helyiség kellően világos ahhoz, hogy lássák az előttük lévő területet, kivont kardjaikon meg-megcsillan a napfény, ahogy lépésről, lépésre haladnak egyik ajtótól a másikig. A következő pillanatban egy oldalról érkező erőteljes ütés, egy szemvillanás alatt intézi el a Thelion balján lépegető kapuőrt, aki az ütéstől azonnal a földre rogy. A tudós, óriási szerencséje, hogy kitűnő reflexeinek hála, a jobbos suhintás elől le tudja húzni a fejét, így az ütés a jobb oldali kollégát éri, akit szintén kiüt a bivalyerős csapott.*
    - Hahaha, puhány kapuőröcskék! *egy hegyomlásnyi méretű, öblös hangú, egyenruhás fickó lép elő az egyik szekrény takarásából, ami eddig tökéletesen rejtette és néhány ujjropogtatás után az ezüstelfet néz ki magának, mint akit ki kell kapcsolnia a játszmából.*
    *Az ellenfél emberi mivoltához nem fér kétség, de első, sőt, még második ránézésre sem túl bizalomgerjesztő látvány, a forradásokkal teletűzdelt, állatias képe, széles állkapcsát megannyi ütés zúzta már szét az évek során, combvastagságú nyaka pedig további félelmekre ad okot, hogy az irtóztatós karizmokról és a jó kétméternyi hús és izomtömegről már ne is beszéljünk. Sziklaöklének tökéletes hatékonyságáról testközelből tehetett villámgyors megállapítást Thelion, ennek tükrében pedig nem marad más hátra, mint kieszelni valamit, amivel semlegesíteni tudja a marcona hústornyot.*

    Ginny-Rizpa-Amelia

    *Miután a lányok a szobába léptek, néhány gyors, óvintézkedésnek is betudható, tudatos mozdulat után, a nyakon csípésükig fennmaradó időt könnyedén meg tudják hosszabbítani a folyosón feléjük rohanó csoporttal szemben. A gyors ötletelést követően Amelia felfedi mágikus képességeit a földön verekedő párosnak, melyek közül az egyik rezzenéstelen arccal kénytelen tűrni a saját fáradtságából adódó varázshiányt, hiszen egy ilyen mágiának az alkalmazása, pláne, ha az egy kombinált varázserő, olyannyira kifárasztja a létrehozóját, hogy egy darabig képtelen a további varázslatokra. Márpedig, ha ez az igazság, akkor nagy szerencséje a betoppan hölgyeknek, hogy nem az erő visszanyerése után találkoztak rendkívül képzett varázslóval, hanem most, amikor inkább neki van félnivalója egy esetlegesen felbukkanó mágiatudóval szemben.
    A meglepettség, még akkor sem ül ki az arcára, mikor érzi a jelen lévő mágikus erőt, azonban hiába próbál ellenállni, egyszerűen ebben a kimerült állapotában nem képes egy minimális védőmágiát sem alkalmazni, ami egyet fog jelenteni a bukásával. Utolsó energiáit a megtévesztésnek szentelte, azzal pedig így, hogy Amelia magasan képzett, az ő terve válik semmissé.*
    - Én vagyok az igazi Arcasiel, a trónörökös. *mondja az egyik és egy szemvillanás alatt az ágy mellé ugrik, míg a hasonmás, engedelmeskedve a mágiának, csöndben marad.*
    *Most jön el Rizpa ideje, aki nem túl nőies, de annál elegánsabb és egy jól irányzott mozdulattal le is zúzza a leleplezett mágust. A szobor lesújtása után a fantomkép oszlani kezd és a varázsló pillanatokkal később visszanyeri saját, eredeti képét, ami már közel sem olyan vonzó jelenség, mint az alsónadrágos trónörökös. Jó két fejjel alacsonyabb, majdnem teljesen kopasz, végtelenül vénséges mágiahasználó az, aki a földön hever.
    Ginny varázslata kérdés nélkül mutatja meg a titkos kijáratot, mely az egyik polcon lévő könyv elmozdítása után nyílhat majd meg előttük, ahonnan egy keskeny csigalépcső vezet lefelé. Az összezavarodott trónörökös velük tart, nem is gondolja ezt másként, szeretné mielőbb biztonságban tudnia magát, mert ezek a reggeli órákban történt események, már sokak számára, holott még csak most kezdődött a nap.
    A rejtekajtó záródik mögöttük, a lépcsősor pedig sötétbe burkolózik, mondhatni, tapogatózva kell lejutni az aljára, hogy ott egy kar meghúzása után eléjük táruljon a palota fogda része, ahová nem régiben szerették volna zárni őket. A különbség az, hogy nem egy fémrácsokkal elzárt helyre érkeznek, hanem a keskenynek mondható folyosóra, ami kivezet ebből a teljesen üres helyiségből. A tömlöcből kilépve, újból a látogatható utak egyikén állnak, ahol nagyon óvatosan kell haladniuk, főleg, hogy mindenki őket fogja keresni, a trónörökössel együtt.*
    - Azonnal erősítsétek meg a védelmet és keressétek meg őket! Nem juthatnak ki a palotából, a trónörökösre szükségünk van! *Arcasiel szobáját hamarosan ellepi a Fejedelmi őrség, ám mivel nem tudják, hogy van e titkos átjáró, vagy sem, Agnar és csapata elveszíti a forró nyomot és kénytelen más megoldást keresni a megtaláláshoz.*
    - A varázslót csúnyán elintézték, egy darabig nem fog tudni segíteni nekünk. *megrázza fejét, majd az egyik ajtóban köpcös társához lép.*
    - A Déli-szárnyba megyek, hogy magammal hozzam Auriana-t. Kerítsétek elő Arcasielt, mielőtt minden nagyon rosszra fordulna. De legyetek nagyon óvatosak a vendégeinkkel szemben! *nem mutatja ki, de legszívesebben üvöltene mérgében.*
    ~Kik ezek a vendégek, akik elintéznek egy mágust és elviszik magukkal kulcsot, a trónörököst. Ez nem szerepelt a tervekben és nagyon úgy tűnik, hogy valaki elárulta az ügyünket.~
    - Te, és te! Gyertek velem, a Déli-szárnyba megyünk. *találomra rámutat két emberére, majd kivonja kardját és öles léptekkel, gyalogszerrel indul Auriana szobája felé.*
    avatar
    Thelion Cyl D'elsaran

    IC hozzászólások száma : 10

    Fejedelmi játszma

    Témanyitás  Thelion Cyl D'elsaran on 2016-11-05, 07:42

    Végre odaér és örül, hogy amint elül a köd látja, hogy belé nem állt nyílvessző. Nem mindenki járt ennyi jól, de most nem ér rá másokkal foglalkozni, el kell kapnia a gyanús varázslót. Azonban azt mintha a föld nyelte volna el, sehol sincs.
    - Túl nagy a csend – nyúl rá a kardmarkolatára, de nem húzza elő azt. Mindössze nem szeretne lemaradni az első támadásról, ami majd érheti. A csönd még önmagában nem is lenne annyira furcsa, de egy lélek sincs a kapu ezen felén. Na, ez már kissé zavarba ejti Theliont, furcsállja is rendesen. ~ Miféle köd lehetett ez? Még sosem hallottam ilyenről. ~ Morfondírozik, de belátja, hogy lehet, hogy a képződmény be sem jutott a falakon belülre, ahhoz nem volt elég hosszan tartó. Ha pedig bejutott nem terjedhetett szét ekkora helyen, hogy mindenkit magával ragadjon. A mellette puffanó test látványa már kizökkenti elmélkedéséből. Úgy tűnik, megvan az áruló, legalábbis a magasabb rangú ezt mondja. Sóhajt egyet, amikor kiderül, hogy ő bizony egy darabig innen nem távozik. Ekkor látja meg a lovast is, akire az őr utal. Végigméri, de nem tud most az ismerkedéssel foglalkozni, mert máris kiderül egy s más. Miközben beszél hozzá és az újonnan érkező férfihez a katona, ő közelebb lépdel és leengedi a kezét kardjának markolatáról.
    - A világért sem avatkoznék bele az önök dolgába, de ha már felkért, igyekszem. Úgy hallom nincs vesztegetni való idő, de az udvariasság megkívánja, hogy bemutatkozzam. Thelion vagyok, a Del’Sharan klánból, állok a Birodalom szolgálatára e krízishelyzetben – egy főhajtás még belefér, aztán máris finom sistergéssel megjelenik a kezében pengéje, és csak az utasításra vár.
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2016-11-04, 23:13

    Fejedelmi játszma

    - Egérlyuk mind, mi? - Kérdi szarkasztikusan. – Csak találjuk meg a másik lépcsőt… o-ó!
    A lányokkal szinkronban torpan meg a szemből érkező őrség láttán. Jól képzettek, ha már itt is van a másik csapat, jól edzésben tartják őket, ha ilyen villámgyorsan reagálnak. Ezt felírja javukra, de ettől még nem jött meg a kedve, hogy feladja magát, a kaland heve most már egészen elragadta.
    Beugrik ő is az ajtón és azon mód úgy is marad, mintha csak végtagjai olyan súlyosakká váltak volna, hogy a gyertyalánghajú lány szoborrá változott. Pislog szaporán párat, de az alabástrom műremekké alakulását kiváltó furcsa kép nem tűnik el, vagyis nem a látása kettőződött meg, tényleg két Arcasiellel néz farkasszemet, míg Ginnyék az ajtó bezárásával bajlódnak.
    - Hé, lányok…
    Szól nekik, de a két Arcasiel is hallatja teljesen megegyező hangjukat, így egész biztosan nem kell még egyszer szólnia Rizpáéknak. A csípős megjegyzéseken jót nevetne, de agya azon kattog, hogy mivel is állhatnak szemben. Illúzió és két különböző ember van előttük, vagy Arcasiel megkettőzte magát? Netán eltitkolt ikrek lennének?
    - Igazad lehet.
    Biccent Ginnynek, és akkor már csak ki kell találniuk, melyiket is vigyék magukkal. Meg se lepődik a Kontyos felvetésén.
    - Talán van egy másik mód, hogy kitaláljuk, anélkül, hogy a vissza kéne mennünk Ginnyvel a folyosóra. Persze nem lesz benne annyi élvezet, de azzal dolgozunk, amivel tudunk.
    A két verekedő felé fordul és közelebb is lép. Egyszerűbb dolga lenne, ha nem verekednének a földön, de mágia erejével mindenféleképpen válaszra bírja őket.
    - Azt akarom, hogy az igazat mondjátok! Ki kettőtök közül az igazi s valós Arcasiel, a trónörökös?
    Egy „én” és egy „ő” válaszra vár, nem akarta túlcizellálni a kérdést, nehogy valami kiskaput találjon a két birkózó. Remélhetőleg egyenes választ kapnak és akkor Rizpa könnyedén leütheti a másikat és magukkal vihetik az igazi Arcasielt. Bármi történik is a palotában, ez a legjobb döntésük.


    Használt varázslat: Igaz-Hazug
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2016-11-04, 19:01


    Fejedelmi játszma



     

    A dalnok első lépése, amikor végre bent van a kapukon, hogy Boglárkát rábízza valakire. Forgatja a fejét, remélve, hogy kiszúr a katonák között valami ifjoncot, aki talán lovászfiúnak is billik, és egy pénzérme kíséretében (lovászfiú napidíj mérték) átadja a lópacit, ha talál ilyen illetőt. Természetesen leveszi a gyolcsot az állat szeméről. Ha nem talál senkit, akire így módon rábízhatná, simán elengedi a kantárszárat, az állatnak pedig int, hogy ne nagyon kószáljon el. Miután hosszú évek óta össze vannak nőve, talán bízhat már ennyire benne. A bárdot cseppet sem zavarja, ha netán zárva lenne a kapu, nem véletlenül jött ő be ide, fedezékbe, no meg kalandvágyó lelke mindig is a tűz közvetlen közelébe taszítja. Érdeklődve méri végig a lépcsőn leguruló alakot, szinte teátrálisnak mondható a mozdulat, amivel elegánsan arébb lép, hogy utat engedjen neki.
    A férfinek kurtán biccent, ha már megszólította őt, noha segítőkésznek nem mondaná magát, inkább kiváncsinak, de lássuk be, a Nathalie-fiaskó után kissé szkeptikusan áll a kalandokhoz, de az is igaz, hogy muszáj most elterelnie a gondolatait az ármányos boszorkányról, aki így megigézte, de lássuk be, még igencsak szerencséje volt, nem úgy mint annak a triónak, akik az elődeinek mondhatóak. Halottak, mindhárman, noha a dalnok nem érez sajnálatot, teljesen kiürült a szíve, jobb is lezárni azt a témát. Miközben hallgatja a katonák szitkozódó beszédváltását, ellenőrzi az imént újratöltött ismétlő nyilpuskát, s meglazítva a kardot, hogy még csak véletlenül se akadjon be a markolat a hüvelybe, hiszen akkor könnyedén levágnák, mint búzát aratáskor.
     - Önökkel tartom uraim. Csak koszt és kvártély legyen éjszakára. – Ő aztán nem fél a fővesztéstől, egyrészt mert nem az őrség tagja, másfelől korábban lelépne, ha úgy alakul. Ámbár mégiscsak érdekli, hogy mitől vadultak meg az állatok, ki volt az a ködbe burkolózó alak, és úgy összességében, miért is rabolták el az említett kapitányt. Ha karnevált akart, hát megkapta, és egyből az események sűrűjében találja magát. Már csak az kéne, hogy az események csupán elterelésül szolgáljanak, mert nyomozó szimata azt súgja, hogy akár valami mesteri elme a színfalak mögött szedi az áldozatait. Egy maszk mögé bújó ismeretlen, aki ördögi sakkjátszmába kezdett, és az első lépés nyilván az, hogy lépnek a gyalogok, s a tisztek elfoglalják a stratégiai pontokat. A bárdot kirázza a hideg, rühelli, ha felsőbb hatalmak játékszerévé válik. Inkább arra vágyik, hogy megtudja, hogy mi is áll a háttérben. Tehát eljátsza az ajánlkozó fegyverforgatót, de az első alkalommal feljebb fog majd kapaszkodni akár a falakon egy ablakbeszögelésbe, hogy onnan vegye szemügyre a sakktáblát. Hiszen a fő játékos vélhetően mindkét féllel mozgat bábukat, mintha az egész várost a saját vérébe akarná folytatni. Indul hát a katonákkal, és figyeli a fenti lőréseket, ablakokat.. Ha a vezetőjük valakire csúnyán nézne, vagy netán tűzparancsot adna, majd átgondolja, hogy mennyire száll be a csapatmunkába.

    avatar
    Rizpa Garrow

    IC hozzászólások száma : 23

    Fejedelmi játszma

    Témanyitás  Rizpa Garrow on 2016-11-04, 11:24

    Azért a Szöszi se semmi, őt is megilletné a "tökös" jelző, de ezt nincs alkalma hangosan kimondani, mert az a pár másodperc, ami adatik számára, elmegy azzal, hogy őszinte áhítattal megbökdösse az egyik megdermesztett őr arcát. Aztán már rohanni is kell, megint, lépcsőnek fölfelé, mert miért ne, lehagyott tüdeje pedig a lépcsősor aljáról integet utána szomorúan. Erőteljes hörgéssel kíséri a lányok futását, és azt ecseteli kocsmanyelven az orra alatt, ki és mit csináljon a lépcsőivel meg a hosszú folyosóival.
    A következő, amire eszmél, hogy a Bögyös berántja egy ajtó mögé. Nem ellenkezik, eddig is remekül bevált az a taktika, hogy követi őket és hagyja, hogy a két lány elintézze a probléma nehezebb részét. Nincs ideje körbenézni, Ginny kérésének engedve szeme csak az eltorlaszoláshoz megfelelő tárgyakat szűri ki a szobában. Leakaszt a falról egy szép díszlándzsát, elismerően füttyentve forgatja meg a kezében.
    - Ez aztán szép darab! Ide nézz! - megpörgetné maga körül, de végül nagy csattanással elejti a fegyvert. Morogva felszedi. - Jó' van má', na...
    Odadobja inkább Ginnynek, hogy akassza be a kilincsekbe, addig az egyik nagyobb karosszékhez lép és odavonszolja azt is az ajtóhoz. Jobb biztosra menni. Amint nagyjából elreteszelték az ajtót, elégedetten összecsapja a két tenyerét.
    - Ki volt itt? - fordul hátra értetlenkedve, sokkal inkább az elhangzottakon furcsálkodva, mint azon, hogy a hang egy férfitól származott. A látványra aztán leesik az álla, majd sokat sejtető vigyorral közelebb lép. Nagyon is tetszik neki a műsor, Ginny-vel ellentétben Rizpa nem igazán válogat. Ahogy aztán a két tojás egymásnak esik, Rizpa hangos kurjantással buzdítja őket.
    - Ne hagyd magad, egyes! Üsd ki a fogát, kettes!
    Ha esetleg megrovó pillantást kapna bárkitől is, ártatlanul hozzáteszi:
    - Mi van? Odakint már úgyis tudják, hogy itt vagyunk...
    Ami a páros megkülönböztetését illeti, összefont karokkal, hümmögve gondolkodik. Nem igazán zavarja, hogy azok ketten mindjárt megölik egymást, alaposan végig szeretné gondolni.
    - Van egy ötletem! - fordul végül a Szöszihez lelkesen, s okoskodva feltartja a mutatóujját. - Azt hallottam, hogy Arcasiel úrfi meglehetősen jó az ágyban. Ha volnátok szívesek magunkra hagyni... - hessentő mozdulattal terelgetné Lilit az ajtó felé. - Szíves örömest meggyőződöm az igazi trónörökös kilétéről...
    De ha persze a lánynak van valami jobb ötlete, hát legyen, nem erőszakoskodik. Amúgy sem lett volna szíve kitenni őket az őrség elé, az meg olyan bizarr, ha a sarokban állva nézik, nem? Legfeljebb, ha kiderítették, ki az igazi, majd lenyúlja a hasonmást egy körre, az úgysem kell már senkinek.
    Így hát, hogy továbbra is olyan hasznos legyen, mint eddig, a Szöszire bízza a választást, ő maga meg látszólag céltalanul bolyong a szobában, nézelődik, kutakodik, amennyire idejük engedi. Talán még el is csen ezt-azt, ki tudja, mert amikor visszalép Lili mellé, egy súlyos, egész alakos, alig fél méteres szobrocskát fog a kezében.
    - Na, mit gondolsz? - kérdi a Szöszit, mire jutott, és ha meg tudja nevezni, szerinte ki az igazi és ki az imitátor, akkor Rizpa bármiféle kérdés nélkül, egy elegáns, de lazának kevésbé nevezhető mozdulattal, a szobrot két kézbe fogva sújt az imitátor feje felé, hogy ártalmatlanítsa.
    avatar
    Gineyra Caselli LiSanti

    IC hozzászólások száma : 67

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Gineyra Caselli LiSanti on 2016-11-02, 22:27

    Fejedelmi  játszma

    Egy elegáns apró oldalra lépést intéz, mikor Rizpa is befut mögöttük, így ennek köszönhető, hogy Amelia barátnője lesz a támaszték az erősen levegő után kapkodó új ismerősüknek. De úgy tűnik, a levegőhiány csak a tüdőre összpontosul, fejében nagyon is jól kering a vér, mert pikáns és vicces megjegyzései majdnem olyan jókat ütnek mint majd későbbi rúgása.
    - Köszi! - Vigyorog Rizpára vagyis inkább Rizpának, mikor a dögös jelzőt ők zsebelhetik be az őrök helyett, de tekintete azért közben nem feltűnően ide-oda jár, keresi a kiutat. Sajnos az csak a lépcső felé vezethet felfele. Amelia kérdése és időhúzása kapóra jön, mert ugyan üldözőik is, de ők is jutnak levegőhöz és szívverésük is egy picit közelebb kerül a normális ütemhez. Főleg, hogy egy őr sem dobogtatja meg a szívüket, milyen nagy kár!
    - Vigyázunk az embereire! - Válaszol a kapitánynak Ginny, de ez fejedelmi többesszám lehetett, mert Rizpa nagyon nem így gondolta ezt az egészet. Igaz, Ginny is odébb lökött középen kettőt Amelia sikeres dermesztése után. Ezt nem is felejti el az aranyhajú egy elismerő füttyentéssel jutalmazni a gyertyalánghajúnak, Rizpa tökéletes rúgását meg csak szeme sarkából látta, igazából azt a pillanatot kapta el a lépcső tetején fordulva, mikor már összeesve lefordult lábairól a peches őr. Oké, nem tudja megállni, hogy el ne mosolyodjon ezen. Szerencsére mind a hárman hamar felérnek a lépcső tetejére és mehet is tovább a cél nélküli futás a megdöbbentően hosszú folyosón.
    - Mekkora itt egy szoba?! - Egy idő után azért feltűnik, hogy meglepően ritkán vannak ajtók a folyosó hosszához képest arányítva. Máshol házak elférnének itt egy-egy szobában?
    - Ajjaj, be ide! Gyorsan! - Sikkantása derűs, mintha csak párnacsatáznának. Hirtelen vált irányt Ginny lefékezve, mikor észleli a szemből érkező forgalmat és gondolkodás nélkül rápróbál a legközelebbi kilincsre. Miféle biztonság van itt, hogy még csak zárva sincs? Mindenesetre bent igazán körbe se nézett, csak megvárja, míg Amelia és Rizpa is bejut, ha kell, berántva azt, aki lassabb és már be is vágja az ajtót.
    - Segíts elreteszelni valamivel! - Kapásból ráfordítja a belül lévő kulcsot a zárra, hogy ezzel is időt nyerhessenek üldözőik elől. Kérése elsősorban Rizpához szól, kisebb bútor, szék, kilincsekbe beakasztott falról leszedett díszlándzsa, mágia, megannyi lehetőség, Ginny-nek mindegy, csak valami még legyen a kulcson kívül. Ezután fordul csak meg, főleg, hogy megszólaltak a bent lévő férfiak is, akik jelenlétéről eddig tudomást sem tudott venni.
    - Máris jobb a felhozatal. Nincs egy harmadik? Tartatnánk hármas lakodalmat, boldogan élünk, míg meg nem... - Méri végig az alsónadrágos férfiakat, bár nem kimondottan az esetei. Ötlete nincs, melyikük a trónörökös, egyáltalán bármelyikük az-e? Valny'yr-i származású, nem olyan régen van csak a Fejedelemségben és nem ismerkedett meg még egy taggal sem az uralkodói családból, habár arcra elég ismerős... nos, mind a kettő egy lent látott festményről. Ez viszont a kérdést nem segít eldönteni. Azt tudja, hogy nem két egyforma trónörökös van, hogy a két fiú közül az egyik évekkel idősebb a másiknál, tehát nem lehetnek ikrek. A kialakuló csetepaté egyrészt egyértelműsíti, hogy bármelyik is az igazi trónörökös, itt valami komoly gond van, másrészt ha több idejük lenne és nem loholna a nyakukban a palotaőrség, akkor élvezné is a jelenetet. Rizpát tuti be lehetne vonni egy fogadásba is.
    - Szerintem ez lehet a biztonsági ok, amit a kapitány mondott. Lili, vigyük az igazit! Az nem árthat! - Annál is inkább, mert e kettő olyan gyilkos szándékkal esett egymásnak, hogy félő, ha egyik meghal, sosem derül ki, melyikük is maradt életben: az igazi vagy a csaló. Ráadásul még a végén ők is gyanúba keverednek. Egy nap a tömlöcben poén, de évekre kibérelni már közel sem, még ha az lenne a jobbik eset is ahhoz képest, hogy ki is végezhetik őket felségárulásért. Jobb lesz vinni magukkal az igazit, a csalóval mégsem hagyhatják itt, az őrség meg... Beengedhetnék őket, de félő, nem hallgatnák meg a lányokat, sőt, magyarázkodásuk akkor lenne csak igazán gyanús. És mi van, ha az őrség is benne van? Biztonsági ok miatt kiürítik a palotát, és ugyan őket üldözi néhány őr, de nem kéne amúgy minden ajtónál, minden ablaknál minimum egy őrnek állnia, főleg a trónörökös körül? Itt meg egy sincs! Mintha csak szabaddá tették volna a közlekedést ide.
    Az igazi trónörökös kilétének megállapítását viszont társnőire hagyja, ő inkább kijárat után kutat, mert rögvest itt próbálkozik majd az ajtónál az őrség, és gyors zárási megoldásuk csak kis előnyt ad nekik, arra viszont nem távozhatnak. De csak ablakokat lát, sehol még egy ajtó.
    - Kell, hogy legyen valami kiút... - Motyogja inkább csak magának és mágia segítségéhez nyúl, hogy azzal nézzen körbe egérút után, ami levinne a földszintre vagy a szomszédos szobába akár. Ott biztos nem keresik most őket.

    /Természet mágia - Útkereső/
    /A mesélővel megbeszéltek szerint mi most nem gurítunk kockával. : )/
    avatar
    Carwen Ilthuryn

    IC hozzászólások száma : 21

    Fejedelmi játszma

    Témanyitás  Carwen Ilthuryn on 2016-10-31, 12:27

    Láthatóan meglepődik a kapuőr őszinte segítségkérésén. Nem számított rá, hogy a fiú végül igazat ad neki, sőt mi több beismeri, hogy nem ura a helyzetnek.
    - Bizonyára... - szusszan fel az eddiginél is gúnyosabban. Épp elég Urat látott már, hogy tudja, nem szokásuk hálálkodni minden útszéli csavargónak. Carwen még azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a végén őt is egy kalap alá veszik a mágussal, és önzetlen segítsége jutalmául tömlöcbe kerül. A saját bőrén tapasztalta, hogy ha a vészhelyzet elmúlt, utólag az emberi agy könnyedén felül képes írni a saját emlékeit. Ezért sem szerette soha az embereket.
    Ennek ellenére fontolgatja, hogy elvállalja a dolgot.
    - Előbb meglátjuk, mi a célja - dörmögi inkább csak magának. Nem szívesen bonyolódna harcba valakivel, aki uralja a levegőt, a ködöt, a szelet. Bármit is tervez a nő a Palotával, Carwennek nincs vele dolga, az viszont kibírhatatlanul fúrja az oldalát, vajon mi lehet a terve. Nem kevés lazaság kell ahhoz, hogy az ember (?) csak úgy átvarázsolja magát az őrségen. Így amikor megpillantja a mágust átvágni a parkon, kikerüli a katonát, a fejére húzza a csuklyáját és szótlanul besurran a kapun. Sosem volt a lopakodás bajnoka, de a kinti zűrzavar talán elvonja róla a figyelmet.
    Ha gond nélkül bejutott, öles léptekkel megindul a palota felé, követvén az imént látott mágusnő nyomát.
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Fejedelmi játszma - II. fejezet: A kocka el van vetve

    Témanyitás  Eric Crow on 2016-10-29, 22:52

    Thelion és Gonnir


    *A kapu előterében megidézett köd, a másodpercek múlásával egyenes arányban illan el a falakon kívül lévők elől és hamarosan újból láthatnak minden körülöttük zajló eseményt. A gyümölcs ütötte ezüstelf számára meglepő látvány lehet a körülötte, vaktában kilőtt nyílvesszők, földbe fúródott látványa, ami összességében össze is ránthatja a férfi gyomrát, hiszen nem sokon múlott, hogy sündisznót faragjanak belőle a kapuőrök.
    Legközelebb ő volt a varázslónőhöz, de nem tudott a közvetlen közelébe férkőzni, így igazándiból az általánosságokon kívül nincs képe arról, hogyan is néz ki. Mire a köd eloszlik, a mágus már nincs a közelben. Nem valószínű, hogy a kreálmányával együtt vált semmivé, sokkal inkább a falakon belülre került.
    A tudós és a bárd egyszerre érkezik a még mindig nyitott kapuhoz, melyen belépve két dolog tűnhet fel nekik. Az egyik, hogy óriási a nyugalom a kertben, sehol egy látogató, vagy a belső védelem ellátásáért felelős személyzet. A másik, ami sokkal közelebbi és egyértelműbb, mint a rejtélyes csönd és nyugodalom az a fal mellett húzódó lépcsősorról legurított, rendesen helyben hagyott kapuőr, akit egy jól megtermett, tenyeres-talpas társa követ, miközben indulatosan, szóban is megadja neki azt, amit már fizikálisan megtett az előbbiekben.*
    - Állj meg te gazember! *szól a lépcső aljában kúszó, vérzőszájú egyén felé, aki után fél kézzel kap és még így is könnyedén emeli föl a porból.*
    - A kaput azonnal zárjátok be! Senki se ki, se be! Információ sem juthat ki, amíg nem rendezzük ezt a helyzetet. *kiált a zavarodott, fiatal őrök felé, aki egy biccentés után kapkodva ugyan, de a parancsnak megfelelően cselekszenek.*
    - Hárman-hárman a közvetlen gyilokjáróra, egy-egy pedig lóduljon azonnal és járjanak körbe de sebtiben, értesítve a zár elrendeléséről a többi kapuőrt is. Mondják, hogy ez Cornell kapitány-helyettes parancsa. Innentől nincsen mozgás, amíg másképp nem rendelkezek. *mély hangja eljut az utolsó megrémült zöldfülű katonához is, akik összerezzenve a felettes hangjától, már mennek is, hogy eleget tegyenek az ukáznak.*
    - Te pedig beszélj, ha nem akarsz többet kapni! *ejti a földre az utóbbi pár méteren játszi könnyedséggel vonszolt alakot, akinek nincs szerencséje a nagydarab, sziklaöklű férfival, mert hiába tiszttársa, azt nem tudhatta róla, hogy fegyőrként is szolgált a Carlo-erődben, ahol ilyen puhány katonákat adtak a raboknak reggelire, mint a törött orral és bordákkal a porban heverő egyén.*
    - Á, látom, néhány segítőkész polgár is betévedt, no nem bánom, most minden harcra termett, kardforgatóra szükségünk lesz. *méri végig a lóháton érkezett Gonnirt és a kicsit távolabb, de bőven hallótávolságon belül lévő Theliont.*
    - Ez a féreg és még két másik az imént megpróbált elfogni, de nem volt szerencséjük, törött karokkal és állkapcsokkal nehéz bármit is tenni, vagy mondani, most ott fekszenek, ahol nekem kellene. Eleinte ez a patkány sem akart beszélni, de aztán csak dalolásra bírtam. *balját ökölbe szorítva utal a szenvedő fél három hiányzó fogára.* - És azt húztam ki belőle, hogy a parancsuk az, hogy ártalmatlanítsák azokat a tiszteket a kapuőrségből, akik nem szerepeltek a tervekben. De ami a legaggasztóbb az az, hogy Castellanos-kapitányt elfogták és állítása szerint a kantinban őrzik, megerősített védelem mellett. Többet nem hiszem, hogy tud, de már ennyi is éppen elég arra, hogy azt gondoljam, a fejedelmi őrség valami gazságra készül. Hogy a személyi őrség benne van e, azt nem tudom egyelőre, de kiderítjük. Először is ki kell szabadítanunk a kapitányt, hogy rendezni tudjuk a sorainkat, nélküle nem sikerülhet a végére járnunk ennek a galádságnak. *szavaiba a lihegve visszaérkezett őrszem vág bele, aki megerősíti a kapitány kantinbéli fogságát.*
    - Tíz főt számoltam… kap, kapuőrök és a fejedelmi őrség… tagjait. Nem vettek észre, de igyekeznünk kell, minden perc számíthat. *lihegi a fiatal fickó, majd kardját kivonva vár a felettese parancsára.*
    - Rossz a helyzet, de nem reménytelen, a cél adott, Castellanos-kapitányt ki kell juttatnunk a rabságból, kerül, amibe kerül. Nyílpuskákat ide, de azonnal. *kiált a legközelebb álló katonára, hogy hozza azokat a nyavalyás fegyvereket.*
    - Aki nem vállalja a küldetést, fővesztésre számíthat. *végigméri a társaságot, akik közül egyértelmű, hogy éles helyzetben egy sem volt még, ám a szükség nagy úr.*
    - Nos? Ki az, aki velem tart? *a poszt elfoglalások után fennmaradó katonák átveszik a nyílpuskákat, a helyettessel és a visszaérkezett őrszemmel öten vannak a feladatra.*
    - Ha már itt vannak, elvárom, hogy csatlakozzanak a különítményhez, másképp rosszat gondolok jelenlétükről és azonnal lelövetem magukat. *pillant jelentőségteljes nyomatékkal előbb a tudósra, aki, ha kér, kap nyílpuskát, majd Gonnir is megkapja a maga szigorú pillantását.*
    - Nem bízok magukban, de az az érzésem, ha balhét akartak volna, már idebent lettek volna korábban. *megelőlegezi a bizalmat, mert nem gondolja, hogy az átlagpolgárnak kinéző férfiak rosszban sántikálnának.*
    - Ez egy nem mindennapi reggel uraim! Ma rendkívül fontos dolgok dőlhetnek el. És nem biztos, hogy a legjobb irányba, ha nem sietünk. *nem mondja ki, mert nem szereti ezt a szót, de feltehetőleg puccsot szeretnének végrehajtani, vagy ki tudja, már végre is hajtották. Ki kell deríteniük, amihez az első lépés, hogy Castellanos-kapitány vezesse őket.*
    - Utánam! *ha felkészültek, már indulhat is a menet a kantin irányába.*

    Carwen

    *A fiatal, kardlóbáló kapuőr, ha még nem lett volna teljességgel összezavarva a soha nem látott mágiát látva, az elszabadult vadállatok attrakcióját is ideértve, akkor a rettentően morcos Carwen tesz arról, hogy ziláltsága teljes legyen. Se köpni, se nyelni nem tud, harcolni nem fog, az egyszer biztos, a végén még saját magát vágná meg az ébenelf helyett. A szavak hallatán, tátog párat, mert igaza lehet a zsoldosnak, de a végén csak annyit mond, hogy:
    - Kérem, segítsen nekünk. *riadt képpel mutat a még nyitva lévő kapu felé, melyen pár másodperce lépett és lovagolt be Thelion és Gonnir.*
    - Jöjjön, azt hiszem, nagyon nem jó irányba haladnak a dolgok. *a fegyverét nem teszi el, de pár tétova lépés után határozottá válnak léptei.*
    - Állítsa meg a mágust, kérem, a Fejedelem bizonyára hálás lenne a segítségéért. *nem biztos, hogy jó érvek ezek egy a dolgok menetéből kimaradni kívánónak, de, ha belegondol, az előbb kimondott szavaiba és a fejében megfogalmazódott kérdéseit tovább gondolja, akkor rájöhet, hogy már meglátta a furcsaságot ebben a felettébb különös helyzetben, csak ki kell mondania mi ez az egész.*
    *A kapu záródni látszik és, ha Carwen úgy dönt a mágus után ered, még van ideje besurranni a falakon belülre.
    Abból a szempontból szerencséje van, hogy őt nem szúrta ki a felbukkanó kapitány-helyettes, viszont csak ő látja a mágust, amint a parkon átvágva az őrizetlen palotába lép.*

    //Döntéshelyzet:
    I. A mágus után ered a palotába, így észrevétlen marad a falakon belül lévők számára.
    II. A kapuőrség különítményével tart kiszabadítani Castellanos-kapitányt.//


    Ginny-Rizpa-Amelia

    *Az őrség tagjai menetrendszerűen érkeznek és állnak sorfalat a lépcsősor előtt. Láthatóan értik a dolgukat, mert pontosan úgy állnak meg, hogy közöttük ne lehessen fizikai kontaktus nélkül elsurranni. A folyosó további szakaszára ketten állnak, rekesztve ezzel be a kialakult kergetőzést. A kör bezárul, Agnar kapitány pedig nyugodt tempóban érkezik. Bízott az embereiben, akik megszolgálták a bizalmát, mert pontosan abban a pillanatban érkeztek, mikor forrósodni kezdett a helyzet.
    A szőke kapitány elismerően biccent az emberei felé és már-már lezártnak tekinti az előbbi mellélépését a hölgyeknek egy vonzó, tömlöclátogatós ajánlattal, amit egy napig biztosan élvezhetnének.*
    - Parancsol, kérem? *nem számított Amelia kérdésére, de úgy van vele, az idő neki dolgozik, nincs miért megtagadni a választ, még akkor sem, ha a korábbi vendég fogollyá változott mostanra.*
    - Úgy értem, biztonsági megfontolásból, de többet erről nem mondhatok, tudja, a Fejedelmi-kódex köt bizonyos szabályokhoz, eljárásokhoz, amit nem részletezhetek, remélem, megérti. *elnézést kérő arcot vág a szöszke lány felé, majd elfordulva tőle int három emberének, hogy kísérjék a hölgyeket az előbb emlegetett, nem túl barátságos helyre.*
    - Legyenek kíméletesek az urakkal és ne ficánkoljanak túl sokat. *mosolyogva viccelődik a szituációval, ami nagy derültséget okoz a férfiak között, végül hátat fordít a hölgy-hármasnak és igyekezne is a dolgára, mikor olyan történik, amit először csak hallgat, lévén, hogy háttal áll a történéseknek, majd elkerekedett szemekkel fordul újból irányba, de akkorra már késő.*
    *Történik ugyanis, hogy könnyelmű módon csupán egyetlen mágussal számolt, a fekete hajú nőszeméllyel, aki egyszer sem nézett a szemébe, sőt, inkább úgy tűnt, hogy bujkál előle. Túl nagy jelentőséget nem tulajdonított neki, nem ő az egyetlen, aki így tesz, mikor rosszban sántikálás közben nyakon csíp valakit.
    Az első különös dolog, hogy hirtelen lesz csöndes a mögötte lévő férfisereglet, pedig az előbb még igazán jól mulattak a humorizálásán. Még nem tudja, de hamarosan teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy a szőke kérdező csöndesíti el az urakat, méghozzá egy célzott elmevarázslattal. Ügyes húzás, ami gyakorlatilag megbénítja a jelenlévőket. Amire megfordul, már azt látja, hogy a fekete hajú szende lány olyan erővel és határozottsággal rúg egyenesen kollégája nemesebbik részébe, hogy elcsukló, magas hangját hallva, még neki is fáj a bevitt rúgás. Hatására, összeakadt szemekkel előbb a lépcsőre térdel, majd lefordulva róla, Agnar előtt áll meg. Az eset nem volt véletlen, míg a kapitány elvonuló félben volt, az aljas férfiember, Rizpa kezeinek összekulcsolása közben megtapogatta a leányzó kerekebbik részeit is, gondolván, hogy ez jár neki, amiért így korareggel megfuttatták. A következmény pedig már ismeretes.
    Ginny felhúzva a nyúlcipőt, pillanatok alatt elslisszol a ledermedt elméjű katonák között és meg sem áll a lépcső tetejéig. Mire a szőke kapitány szikrát kap, a lányok már a Nyugati-szárny lépcsősorának tetején áll.*
    - Azonnal álljanak meg! *üvölti méregtől ittasan a lépcső aljában állva, de nem fut a hölgyek után, hanem sajátjairól próbálja egyenként leemelni a bűbájt.*

    *A fönti folyosó alapesetben nem látogatható része a palotának, sosem volt az, mondhatni tiltott hely mindenki számára, ami fokozottan védve van. Az esetek óriási százalékában ez így is van, azonban most senki sincs rajta, aki őrt állna. Rendkívül furcsa, de sehol egy lélek sem, csak a díszített falak, függönyök, asztalok és székek, igényes elrendezésben a folyosó teljes hosszában. A folyosó végeláthatatlanul hosszú, minden valószínűség szerint a túlsó oldala egy ugyanilyen lépcsősorba fut, csak az lefelé vezet. A fejedelmi őrség szemében szálkává vált látogató hölgyek miután nézelődtek odafönt egy kicsit, nem olyan messze egy ajtót pillanthatnak meg. Nincs a közelben másik, így meg aztán különösen érdekes lehet, annál is inkább, mert a kapitány által még az üldözésük előtt elszalajtott másik katona egy egységgel éppen a túloldali lépcsősor felől érkezik és szúrja ki őket. Messze vannak még, nagyjából húsz-harminc másodpercnyi előnyük lehet, mire a katonák elérik őket. Valószínűleg egyre gondolhatnak, igen, az ajtó adja magát, hogy belépjenek rajta, tekintve, hogy kutyaszorítóban vannak és lépniük kell, míg van egy kis levegő körülöttük.
    Az ajtón belépve, a lehető legbizarrabb dolgot láthatják. A szoba minden kétséget kizáróan az egyik trónörökösé, méghozzá Arcasielé. Annál is inkább, mert teljes valójában jelen van a szoba közepén, némiképp hiányos öltözékben, konkrétan egy alsónadrágban, ami még nem is lenne önmagában olyan furcsa, elvégre a saját lakrésze, és az időpont is elég korai, hanem sokkal inkább azért, mert kettő van belőle.
    Két pontosan ugyanúgy kinéző, ugyanazt viselő és még hangban is megegyező férfi toporog értetlenül a rendkívül tágas és napfényes szoba kellős közepén. Amint meglátják a betoppanó hívatlan vendégeket, szinte azonnal egymásra mutatnak és kétségbeesetten próbálják a saját igazukról meggyőzni a látogatókat.*
    - Mikor felébredtem, már itt volt. *idegesen, mutatóujjával a másikra célozva próbál győzködni, közben toporog.*
    - Én vagyok a valódi, ő az imitátor. *bizonygat a másik teljes átéléssel*
    - Ez őrület, hiszen, hiszen nem is vagy valódi. *förmed az alteregóra*
    - Te, ezért megöllek, mit akarsz tőlem??? *vicsorogva kapja el a tökéletes mása nyakát és fojtogatni kezdi.*
    *A másik fölveszi a kesztyűt és pillanatok alatt a földre kerülnek, ott folytatva a dulakodást. Az idő azonban vészesen fogy, dönteni kell, hogy melyikőjük az igazi, mert kétségtelen tény, hogy az egyikőjük egy nagyon magasan képzett mágus, ezt Amelia tudhatja leginkább a lányok közül, hiszen az ő mágiaága ismer egy ehhez hasonlatos varázslatot.
    Nagyjából tizenöt-húsz másodperc maradt, míg az őrség másik fele benyit a szobába.*

    //Kockadobás tízoldalú kockával a következő körben. A választás illúziója:
    Ginny-Rizpa-Amelia gurít//
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2016-10-29, 10:38

    Fejedelmi játszma

    - Mit?
    Kérdi rögtön a mutatott irányba pillantva, de csak egy tekintélyes méretekkel rendelkező képet lát. El kell telnie két szívdobbanásnyi időnek, mire ráeszmél, hogy a képet kell látnia, úgyhogy visszagyorsít és fut tovább.
    - Azt hittem valamiféle kijáratot találtál, olyan felirattal, hogy „Palotaőrség menekülők erre!”.
    Tényleg valami ilyesmit keresett, igaz, az meg felettébb gyanús lett volna és feltehetően egy csúszda lett volna, aminek az alja a tömlöcökhöz vezet. Jobb lesz tehát az orruk felé menni tovább, vagyis előre. Már ameddig tudnak.
    Most már áldja az isteneket, hogy lusta volt hazamenni átöltözni, legalább ruhája nem akadályozza a futásban, csak az őrök, akik épp most elállják az útjukat. A lányok párbeszédén most jót nevetne, szegény őrök, ha tudnák, hogy le lettek minősítve, pedig Lili még csak meg se tudta őket nézni alaposan.
    - Milyen fokozott helyzetről van szó?
    Kapva kap a kapitány szaván. Lehet mégiscsak van valami gond és nem egyszerűen arról van szó, hogy közeledik napirendjétől eltérően valamelyik fejedelmi sarj? Amint elhagyja ajkát a kérdés, realizálódik benne, hogy választ feltehetően nem fog kapni, mivel most nem mint egy stenere úrihölgy áll az őrgárda kapitányával szemben, hanem egy szabályszegő menekülőként.
    - Jól vagy?
    Kérdi Rizpától, habár aggodalma talán feleslegesnek tűnik, mivel a lány kezd erőre kapni.
    Egyetlen egérutat lát, mivel feltehetően az az út már el van zárva előlük, amerről jöttek. Vagyis egyetlen lehetőségük felfelé a lépcsőn, ehhez pedig át kell surranniuk az őrökön. Minden bizonnyal Ginny is erre a következtetésre jutott, ezért barátnőjével szinkronban ő is mágiát használ.
    - Tökös bizony, úgyhogy nekünk is annak lenni, úgyhogy nyomás! Most!
    Varázslata nyomán remélhetőleg megkapják azt az egérutat az őrök között, amire szükségük van, felfelé a lépcsőn. Éles helyzetben még nem sok alkalma volt kipróbálni a varázslatot, de azt tudja, hogy túl sok idejük nem lesz, ezért most ő ragadja karon Rizpát – ha már idáig ő támaszkodott rájuk, biztos nem lesz ellenére, hogy magukkal viszik – és húzza maga után át az őrök között, fölfelé a lépcsőn.

    Használt varázslat: Dermesztés
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2016-10-28, 20:29


    Fejedelmi játszma




    A bárd elégedetten bólint az idomárok felé, akik már urai a helyzetnek, és elkezdik lenyugtatni a bestiát, amely ki tudja, hogy mitől is vadult meg, akárcsak a többi állat a barátok környékén. A férfi újratölti a három nyílvesszők a számszeríjba, jól jöhet még az. Visszacsatolva a fegyvert a hátára, és gondolván egyet, eltakarja a paripa szemét egy rögtönzött kötéssel. A fekete kanca régóta elválaszthatatlan társa, talán bízik már annyira gazdájában, hogy vakon is követi. Dalnokunk azért szánja el magát-e lépésre, hogy ne ijedjen meg túlontúl az állat. Még oda is suttog neki, hogy erősödjön a bizalmi kötelék. – Sss.. kislány, semmi baj. – A nyilzápor susogása ösztönös mozdulatot indít el benne, a csuklójára tekeri a zubbony bő szárát, és a feje, na meg a paripa fölé tartja fellépve a kengyelbe, hogy amennyire lehet a kifeszített vastag anyag felfogja az esetlegesen átütő fémhegyeket. Elhúzza a száját, amikor úgy tűnik, hogy abbamarad a zápor, ám a tejfehér köd egyre sűrűbb, egykor mintha egy nő lett volna a középpontja. Nem figyelt fel rá, hogy kik között indult az összetűzés, de a falak mentén beáll a felülről lövöldöző katonák alá, egy olyan kiszögelésbe, amelyen állnak, tehát ne is nyújtson semmilyen célpontot. És míg a milicia kifelé terelgeti a népet, addig a bárd szelíd erőszakkal vonja maga után hátasát, hogy bejusson a kapukon belülre. Szabad keze a kard markolatán, noha nem akar senkivel szembeszállni, csak kíváncsi természete az események középpontja felé sodorja. Más ilyenkor menekülne, mentené a bőrét, a hős lelkű dalnok szokás szerint árral szemben úszik.


    avatar
    Rizpa Garrow

    IC hozzászólások száma : 23

    Fejedelmi játszma

    Témanyitás  Rizpa Garrow on 2016-10-28, 14:49

    Néhány pillanatra lemarad a lányoktól, mikor a Bögyös felhívja a figyelmet egy gyönyörű - és minden bizonnyal roppant értékes - festményre. Muszáj megállnia, hogy L alakba tartott hüvelyk- és mutatóujjait összeérintve szemügyre vegye a rögtönzött kereten át a festményt, vajon mozdítható-e és le tudná-e emelni úgy, hogy kiférjen az ajtón. Vagy az ablakon. Bármelyiken.
    - Hmmm...
    De aztán meghallja a nyomukban loholó őrök dübörgő lépteit, és már köti is fel újra a nyúlcipőt, hogy újfent Bögyös és Szöszi sereghajtója legyen. Menekülésük azonban nem tart sokáig, mert hamarosan elzárják az útjukat egy olyan lépcsősor előtt, amit amúgy sem mászna meg szívesen. Nem az a szaladgálós fajta, a tüdejét el is hagyta félúton valamelyik folyosón, így most elegánsnak kevésbé nevezhető, ahogy előre görnyedve liheg és fújtat az oldalát masszírozva, szabad kezével valamelyik lány vállába csimpaszkodva, vörösre gyúlt arccal, veszélyeztetve az elfogyasztott reggelit és mindhármójuk cipőjének tisztaságát.
    Épp csak kiszusszanhatja magát, a szőke kapitány hangját meghallva ugyanis maga elé tolja mindkét lányt, s ezt a görnyedt tartást őrizve elbújik mögöttük, hogy takarásban legyen a fickó elől. Csak a két, formás csípő mögül kukkant ki néha annyira, hogy aztán gyorsan vissza is húzódjon. Töri a fejét, de az egyetlen használható ötlete amellett, hogy meglapul és a lányokra bíz mindent az, hogy torkon ragadja az egyiket és beadja a fickóknak, hogy ő csak azért rohant utánuk, hogy elkapja őket.
    Inkább tovább lapul.
    - Á, az az ágy csak akkor jó, ha megosztod valakivel. De ezek a fickók, hogy is mondjam... - inkább mutatja hát, a hüvelyk és mutatóujja közti picinyke távval, majd ujját petyhüdten begörbíti, cinkos mosollyal, hogy a lányok biztosan értsék, mire gondol. Nem jó parti egyik sem. - Ti ketten mondjuk egész dögösek vagytok...
    Az ötlettel csak eddig jut. Bögyös szó szerinti kirohanására elismerően füttyent, de ahhoz nem füllik a foga, hogy maga is hasonlót hajtson végre. Szegény tüdeje most caplat még csak el a festmény előtt, bár kétségkívül kezdi beérni hármójukat.
    - A Bögyös aztán tökös! Jól bírja szusszal, hogy rohadna meg... - nyögi még mindig szuszogva a nagy rohanástól, célzottan a Szöszinek, ha még ott van, vagy csak magának, ha amaz is akcióba lendült. Ha törik előtte az utat, mint eddig, hát ő ezer örömmel lódul utánuk, és ha valaki hozzá találna érni, azt személyes merényletnek véli az erénye ellen, és "hova nyúlkálsz, te szemét!" kiáltással,  látszólag gyakorlott mozdulattal, céltudatosan lódul a lába a másik nem leggyengébb pontja felé - és nem, nem a fej a célpontja.

    Használt csel: Rúgás
    avatar
    Carwen Ilthuryn

    IC hozzászólások száma : 21

    Fejedelmi játszma

    Témanyitás  Carwen Ilthuryn on 2016-10-28, 13:44

    Lándzsájára támaszkodva, érdeklődve figyeli a mágusnő és az elf férfi összecsapását. A semmiből feltámadó szélvihar alapján levonja magában a következtetést, hogy a nő valószínűleg a levegő mágia ismerője, annyira azonban nem járatos a tűzön túl más irányzatokban, hogy a leülepedő ködről is bizton elmondhassa ezt. Csak annyit sejt, hogy ez már erősebb varázslat a széllökésnél, és hogy a maga tűzmágiája nem sokat érne a nővel szemben.
    Bár bosszantja, hogy nem lát át a sűrű ködön, a legdühítőbb mégis az őrök eszetlen lövöldözése. Behúzza a nyakát és igyekszik meglapulni, de csak a szerencséjén múlik, hogy a pánikszerűen sorozott nyílvesszők közül egy sem találja el. Így hát amikor a köd némileg felszáll, az a bizonyos őrszem egy igen morcos Carwennel találhatja szemben magát. Az ifjú riadt kardlóbálását látva csak még dühösebb ráncba szalad a szemöldöke, ajkát vékony csíkká préselve mered rá, szikrázó tekintete alapján valószínűleg gondolatban épp puszta kézzel szaggatja darabokra a zöldfülűt.
    - Ostobaság?
    Kegyetlen, gúnyos mosoly töri meg haragos vonásait, ajka sunyi, ravasz mosolyra görbül, mintha mulattatná ez az egyetlen szó. Megtámaszkodik a lándzsáján és kihívóan felszegett állal végigméri a kapuőrt. Szúrós szemmel bámulja a kezében a kardot, mintha azt fontolgatná, letörje-e a karjával együtt.
    - Ostobaság. - szűri a fogai közt újfent, alaposan megrágva a szót, arcáról azonban eltűnt már a derű. Türelmét vesztve akkorát sóz lándzsája végével a talajra, hogy még a fülük is belecsenghet. A hangját megemelve rivall rá a fiúra:
    - A Fejedelemség védelmében nem ártana megkeresni azt a mágust, nem?
    Még mindig nem óhajtja jobban beleártani magát a dologba, ha nem kérik a segítségét. A nő feltehetőleg bejutott a palotába, oda őt meg úgysem engednék be. Nem hiszi el, hogy képesek voltak itt hagyni ezt a csapat pelenkást egy jól kiképzett vezető nélkül, így hát tiszt híján maga oszt ki néhány kéretlen tanácsot. Még hogy semmi ostobaság!
    - Én azért figyelmeztetném a bentieket, hogy egy gyanús nőszemély behatolt a palotába. Aztán például megerősíteném az őrséget a palotán kívül. Ez ostobaság? Utána kiállítanám a ködbe azokat, akik képesek voltak vakon belelőni a polgárok közé... Igen, ez talán ostobaság...
    A végét inkább csak magának dörmögi, jót mulatván a kapuőr riadalmán. Félő azonban, hogy ha az továbbra is úgy lóbálja felé a kardját, akkor első ostobaságként valóra váltja a tekintetével megüzent fenyegetést és ketté töri, a karjával együtt.
    avatar
    Thelion Cyl D'elsaran

    IC hozzászólások száma : 10

    Fejedelmi játszma

    Témanyitás  Thelion Cyl D'elsaran on 2016-10-28, 12:55

    A kiáltozására nagyon sokan felfigyelnek, így jó érzés tölti el, hogy sikerült elérnie a célját. Sajnos azonban a reakciók nem a legmegfelelőbbek, de nem orrol meg az őrségre. Hiszen nagy a felfordulás, bárki kiáltozhat bármit ebben a zűrzavarban és nagyon sokan vannak, bármi történhetett. A másik nem túl pozitív dolog - bár nem mondhatni meglepőnek - az, hogy a sunyi szerzet is meghallja, majd felé fordul. Thelion nem lassít, a másik viszont mágiát használ. Megpróbál irányt váltani, de néhány gyümölcsöt felkap az ellene irányított szél és "megdobálja" őt. A vállát és mellkasárt ért "lövések" meglassítják lépteit és oda is kap az elf. Szerencséje, hogy nem valami keményebb találta el, ezt már most érzi és azt is, hogy cselekedete és megérzése helyesnek bizonyult. Főleg a következő varázslat miatt. Hirtelen köd kezd el gomolyogni a támadóból, ő pedig nem változtat útirányt, hanem fegyvert is ránt. Mivel a köd valahonnan jön, próbál a gomolygás epicentruma felé menni és abba az irányba, ahol a támadót korábban látta. nem várt módon nyílvesszők kezdenek el süvíteni, jellegzetes hangjukat messziről felismeri. Az egyik a felkarját karcolja, de mivel nem okoz problémát tovább mennie. Igazán szerencsésnek tartja magát, és reméli, hogy ez még tovább tart. Nagyon szeretné fülön csípni a mágust és átadni őt az őröknek. Úgy gondolja, hogy köze van a téren történtekhez, de nem akarja túlgondolni az egészet, így nem tesz mást, csak siet a célja felé.
    avatar
    Gineyra Caselli LiSanti

    IC hozzászólások száma : 67

    Fejedelmi játszma

    Témanyitás  Gineyra Caselli LiSanti on 2016-10-26, 22:28

    Fejedelmi  játszma

    - Bocsi, de miiii?! Nem hallottuk! - Kiáltja hátra Ginny futás közben, de vélhetően kiérezhető hangjából a derűje, ami csak egyet jelenthet: semmi baj nincs a hallásával, de valamire csak kell hivatkozni, ha egyszer beérik őket. Nem akarta Ameliát lehagyni, aki kénytelen-keletlen, de belement ebbe az engedetlenségbe, így nem alkalmaz mágiát, hogy egérutat nyerjen. Vajon jobban járt volna? Ez már nem derül ki. De az igen, hogy a kapitány meglepően jó erőben van. Persze neki könnyű. Vegyen fel szoknyát meg szép aranyozott sarut hozzá és megnézné Ginny mennyire fut ilyen jól. Kétségtelen a helyismeret is hozzásegít az előnyhöz, a lányok egyszer zárt ajtóba is futottak és így gyorsan irányt kellett váltani, ami csak jót tett üldözőiknek.
    - Hű, azt nézd! - Mutat fel futás közben egy festményre őszinte elismeréssel, mert egyrészt kiváló remekmű, másrészt szobaméretű és ork-comb vastagnyi ezüstözött keret öleli körbe. Ha már futnak, miért ne lehetne közben élvezni a titkos és tiltott szobákat, amin keresztülhaladnak. Mondjon akárki akármit, ez azért így sokkal szórakoztatóbb.
    A levegőt kapkodva fékez le, mikor bemasíroznak eléjük az őrök és hallja, hogy a kapitány mögöttük is hamar ide fog érni.
    - Van tömlöc is?! Az izgi helyeket bezzeg nem mutatták be a körbejárás során! - Utóbbi mondatot már Amelia és Rizpa felé intézi hangjában nem kevés méltatlankodással. Úgy tűnik Ginny szereti a borzongató dolgokat, noha azért még futna egy kört itt a palotában azelőtt, hogy megnézné a tömlöcöt. Attól tart, azt a nap hátralevő részében és egész éjjel nézheti, még meg is unja majd.
    - De engem a fejedelmi háló még mindig jobban izgat. Biztos jobb ott az ágy. - Jegyzi meg halkan, hogy lehetőség szerint csak a lányok hallják, s nagyon bízik benne, hogy Amelia is osztja ennek a gondolatát. Valljuk be, sokkal jobb úgy menni a tömlöcbe, hogy előtte átfutottak egy bizonyára méretes és pihe-puha ágyon néhány bársony-párnát üldözőikhez vágva hangos kacagás kíséretében. Abban bízik hát, hogy Amelia beveti tudását - Rizpáéról meg nem tud Ginny -, és a maga részéről már mozdul is, hogy magára vonja a figyelmet, de nem is akárhogyan: a megfelelő szó elmormolása után a katonák felé lendülő mozdulata szemmel szinte alig követhető lesz, s szándékában áll ezt a meglepetés erejével kihasználni és odébb lökni a középen állókat, hogy így megnyíljon az út a lépcsősor felé. Lehet nem a legjobb ötlet az emelet felé menekülni tovább, de biztos van még ebben az épületben néhány impozáns lépcső lefelé is. Amelia nélkül jó eséllyel a katonák karjaiba fut, de egy próbát mindenképp megér a dolog.

    /Áldás mágia - Gyorsaság/
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Fejedelmi játszma – I. fejezet: Válaszutak

    Témanyitás  Eric Crow on 2016-10-22, 21:48

    *Egyelőre minden a tervek szerint halad. Az első csoportokat az efféle és vészhelyzetekre fenntartott oldalsó kapukon át mindennemű összetűzés nélkül, könnyedén a falakon kívülre tereli az őrség. A téren lévő tigriseket hamarosan mind befogják, és probléma nélkül hajtják vissza a szekérre. Óriási szerencse, hogy az idomárok számára érthetetlenül, egyik pillanatról a másikra megvadult állatok nem ontottak vért a tömegben. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt a vérszomjuk és lettek egy csapásra ismét kezes bárányok, akik vezényszóra hajtják végre gondozóik kéréseit. A majmokkal már nehezebb a dolog, bár néhány tolvaj egyed már fülön lett csípve, így a tetteseket a zsákmányukkal együtt kénytelenek a batárokhoz cipelni. A hirish esetében némiképp másabb a helyzet, de erről egy kicsit később.*


    Thelion és Carwen


    *Az összeismerkedés úgy tűnik várat még magára, hiszen a vérmes nagymacskákból újból szelíd mutatványosok lettek, így Thelion sem tapasztalhatta meg milyen az, mikor egy ekkora állat teríti földre, hogy vérfagyasztó közelségből vicsorogjon az arcába. Talán ezt nem is bánja annyira a férfi, így viszont marad ideje gondolkozni, felismerni, és azonnal figyelmeztetni a kialakulóban lévő veszélyhelyzetre mindazokat, akik hallótávolságon belül vannak, mikor a nő közelébe ér.
    Mivel Carwen tétlen marad, így Thelion kiáltozására nem csak a gyanús nőszemély figyel fel, hanem a kissé összezavarodott, meglepett őrség is.
    Az őrség soraiban nem véletlen, hogy nem látni gyakorlott egyéneket, szinte mindenki zöldfülű újonc, aki nem támaszkodhat életkorából fakadóan sem a mögötte levő évek, vagy a szolgálatban eltöltött órák tapasztalataira. A fal tetején állomásozó gyakorlatlan, fiatal katonák, látva a felfordulást, szinte azonnal a védelemre koncentrálnak. Elég egyetlen szikra és remegő ujjuk a Fejedelemség védelme érdekében elsüti a kezükben szorongatott nyílpuskákat afelé irányítva, akit veszélyforrásnak észlelnek.
    A tudós futó alakja és feszültséget gerjesztő kiáltozása nem csak a lenti kapuőrök figyelmét keltik föl, hanem a komolyabb fegyverzettel rendelkező, magasban lévőkét is. Mindezek mellett a fekete hajú nő, egyértelmű támadásnak veszi mindazt, ami mögüle érkezik, ezért lépésre szánja el magát.
    Egy szakavatott szem láttára félreérthetetlen mozdulatokkal a mágiához fordul és az ezüstelf felé fordítja azt. A kezében összegyűjtött szeleket szinte egyenesen a férfi felé lövelli, persze ügyelve arra, hogy amíg megteszi azt a nem túl hosszú utat a célig, a földről és a közvetlen környezetből fölkavarjon mindent, ami könnyedén mozdítható.
    Ezután pedig sűrű köd kezd kezei közül kiáramlani a térre, pillanatok alatt elfedve őt a vizslató szemek elől. Ez a látványosság már túl sok a falak tetején állóknak, kik az első széllökést látva már kezeikbe is kapták fegyvereiket, majd a ködképzés során néhány megadásra felszólító mondat után a tanácstalanság ugyan nem egy átgondolt, de a védelem szempontjából valahol érthető lépésre szánja el őket.
    Sorra, egymás után lőnek a tejfehér sűrűségű ködlepelbe, mely lassan, de biztosan kúszik fölfelé a falakon, egyenesen feléjük. Lőnek, majd töltenek, és újból lőni kezdenek. Nem látják a célt, de mindenki gyanús számukra, akik odalent a kapu és környékén van a történtek után.

    //Kockadobás tízoldalú kockával a Levegő mágiára:
    0-1-2: Theliont mellkason találja egy pár közepes méretű, nagy sebességgel érkező alma és narancs az egyik gyümölcsös stand felől érkezve, melyek miután eltalálják a futva közelítőt, szép kis fájó foltot hagynak maguk után. Kellemetlen zúzódások.
    3-4-5: A tudós mellett elsüvítenek a harapnivalók, de nincs szerencséje, mert a földről felkapott kavicsdarabok ágyékmagasságban repülve okoznak fájdalmat. Komoly zúzódások.
    6-7-8: Megússza a lédús találkozást és a fájó kavicsos esetet is, de földön hevert arasznyi nagyságú, szelek szárnyára kapott fahulladékok közül, az egyik eltört végű hegyes darab a combjába fúródik. A sérülés nagy fájdalommal és vérzéssel jár. Rövid időn belül kezelni kell, máskülönben fertőzéssel jár! A vérveszteségről már nem is beszélve.
    9-es dobás esetén: Ez a fickó elmondhatja magáról, hogy a szerencse gyermeke, mert a mágus varázslata némi hátráltatáson kívül mást nem tesz vele. Negatív hatás nincs.

    Eric Crow carried out 1 launched of one (10 oldalú.) :
    1

    Kockadobás tízoldalú kockával a nyílzáporra:
    0-4: Az egyik nyílhegy súrolja ugyan a nemes elf jobb karját, de hatalmas szerencséje, hogy a hófehér térben érkező, sistergős hangú vesszők nem találják el.
    5: Carwent, kíváncsisága csak belekeveri a történtek sodrába és a hűvös fehérségben ő sem láthat túl sokat. Érezni viszont annál többet. Bal combjába ugyan nem áll bele a vessző, de kellőképp felsérti ahhoz, hogy szétszakítsa rajta azt, amit visel és a seb vérezni kezdjen. Égető, fájdalommal járó sérülés, amit rövid időn belül kezelni kell a vérzés miatt.
    6-9: Hiába a nyílt terep és a záporozó lövedékek, a találomra leadott lövések nem találnak el senkit.//

    Eric Crow carried out 1 launched of one (10 oldalú.) :
    10

    *A szinte átláthatatlan köd, minden másodperccel egyre többet és többet enged láttatni a világból. A fény hamarosan áttör rajta, Carwen pedig szemben találja magát az egyik lent kódorgó, láthatóan totálisan összezavart ifjú kapuőrrel, aki meglátva a férfit, rémülten kardot ránt és hadonászni kezd vele. Nem mestere a kardvívásnak, az jól látszik, de igazság szerint nem is támad, hanem hátrál két lépést, hogy megtartsa a férfitól azt a néhány méternyi távolságot, amit biztonságosnak gondol.*
    - Ne mozduljon! Ott maradjon! Egy moccanást se! A, a Fejedelemség érdekében, vagyis a, a védelmében, azt mondom semmi ostobaság! *hangzik a felszólítás, ami után már csak az ébenelfen múlik mitévő lesz.*



    Gonnir

    *A kocsiról leugrott hirish üvöltése nem rémíti meg az edzett lelkű bárdot, aki nem fagy le a szörnyeteg láttán és hallatán, hanem még időben fegyvert ránt lova védelmének érdekében és megkínálja a paripára támadó fenevadat. A félelmetesen gyors bestia közelsége válik a védőszerepkörben lévő Gonnir előnyére, ugyanis fegyverével az alatt a pár másodperc alatt, míg közelít felé, célozni is tud. Céloz és tüzel az egyre nagyobb felületen biztos találatot sejtető célra, ami hála a gondos tervezésnek, nem találomra éri el az idomított hirish testét, hanem célzatosan, kiváló munkát végezve, hogy a ló is életben maradjon és a bestia is fel tudjon lépni egy későbbi estén.
    Egyetlen lövés talál, az első, méghozzá az ádáz dög mellső lábán, ami kibillenti egyensúlyából és elveszi a harci kedvét. Talán a vérpezsdítő mágia hatása is abban a szekundumban illan el róla, mikor a nyílvessző átfúrja lábát, de összességében ez már lényegtelen, mert amint megálljt parancsol neki a fémhegy, szinte egyszerre veti rá magát a két idomár, akik innentől újból urai a helyzetnek. A sérült szürke vadász, kitisztult elmével már-már sajnálatra méltó, ahogyan a földön, fájdalmai közben vergődve, vonyító hangon kérleli talán gondozóit, hogy mielőbb szabadítsák meg az idegen, testébe nem illő darabtól.
    A következő, amire a lantmester figyelmes lehet, az a felé közeledő ködfátyol, ami egyre sűrűbbé és sűrűbbé válik. A látótávolság, mivel messzebb van, mint Carwen és Thelion, jóval nagyobb, de a hőmérséklet csökkenés egyértelműen érezhető. A nyílzápor messze elkerüli, de rajta múlik, hogy milyen gyorsan és milyen mélyen ássa bele magát a kapu közvetlen közelében játszódó eseményekbe.



    Ginny – Rizpa – Amelia


    *A benti csoportok is szépen lassan kifelé kígyóznak, előbb az udvarra, majd onnan a város utcáira tovább. Egyetlen csoport van csupán ahol bonyodalom támad, méghozzá a kíváncsi természet és az engedetlenség okozta párosításból fakadóan.
    A jóképű, határozott fellépésű Agnar szavaira a jelenlévő hölgyektől egy megértő mosoly a válasz, de a férfitagok sem lázadoznak a kérés ellen. A szabály az szabály és mivel mindenki saját magáért felelős a Palotában, úgy tisztában kell lennie azzal is, mi történik majd azokkal, akik ellenszegülnek először a kérésnek, majd komolyan szinten a parancsnak. Mivel kiemelt eseményről van szó, így a büntetés, ha elkapják az elcsatangolókat, súlyosabb, mint egyéb esetben. Kérdés, hogy egy díszes levél és némi nemesi befolyás vajon elegendő lesz e egy ilyen vétséget semmissé tenni.*
    - Kifelé menet mindenképp tekintsék meg a… *az alkalmi idegenvezetőnek felcsapó köpcös még némi információval is ellátná a hölgyeket, azonban a lányok nem kíváncsiak ajánlására és inkább a maguk feje után mennek, amit a fülig mosoly katona egészen addig a pontig tolerál, míg észre nem veszi, hogy a két hölgy a tilosban nem jár. Ekkor aztán a vigyor egyetlen szempillantás alatt változik át egy tökéletesen szigorú, őrmesteres szájállássá. Mire azonban visszafordul, hogy a kapitánynak jelentést tegyen, egy újabb kisasszonnyal találja magát szembe, aki előtt visszatér a vigyor arcára, de kár a próbálkozásért, mert Rizpa fürge kézmozdulatai után szemei összeakadnak egy pillanatra és a mosolya is bárgyúvá válik. Mondana valamit, de tekintete nem tiszta, viszont a kis szemfényvesztő, csatlakozhat a duóhoz, hogy immáron trióvá bővülve kezdjék meg a látogatásukat a Palota tiltott részein.
    Azonban Agnar kapitány sem azért van itt, hogy csupán jópofát vágjon ehhez az egészhez, ő az, aki észleli a köpcös problémáját, ami után egy csettintéssel jelez az egyik emberének, hogy intézzék a zavartalan kikísérést, baljával pedig kettő másiknak, hogy jöjjenek utána. Annál is inkább, mert még látja a hollófekete hajú lány besurranását a szobába, bár ő nem ismeri fel egyelőre, de, ami késik, nem múlik. Dühös arccal, de annál hanyagabb kézmozdulattal emeli le köpcös társáról a befolyásoltságot, így harmad magával eredhetnek a nyúlcipőt húzott lányok után.*
    - IV. Castiarro nevében, azonnal álljanak meg! Ha nem teszik, kénytelenek leszünk erőszakkal eltávolítani önöket a Palotából! *miután becsukódik mögöttük az ajtó, elhangzik ez a két mondat, ami nem biztos, hogy sikerrel jár, ha már valaki arra az ösvényre lép, hogy rosszat cselekszik.*
    - Az étkezőnél már parancsra várnak, hozd őket magaddal erősítésként. *fordul a bal oldali embere felé, majd a másik oldalon állóhoz szól.*
    - A kertből hívj magaddal néhány embert. Nem tudom, hogy miben mesterkednek, de nem érhetik el a Nyugati-szárnyat.
    - A fekete hajú mágiahasználó, ő az enyém. Nagyon vigyázzatok velük, lehet kémek, lehetséges, hogy szabotőrök. Legyetek óvatosak, és ami a legfontosabb, diszkréten járjatok el. Indulás! *a parancs kiadása után mindenki útjára indul, a kapitány és a nem régiben elbájolt köpcös a szobán keresztül erednek a nyomukba. Valószínűleg gyorsabban haladnak, mint az előttük lévők, hiszen úgy ismerik a helyet, mint a tenyerüket és nem fognak eltévedni a sokszor labirintusszerű folyosókon.
    Nagyjából kétszobányi előnyük van az elkóborolt lányoknak, hogy együtt vagy külön folytatják az útjukat, azt jobb mielőbb tisztázni, mert Agnar kapitány felkészült férfinak tűnik, akinek mindig van egy újabb és még azután is egy újabb terve a becserkészésükre. Ha már egy ilyen pillanatban léptek a felfedezés útjára, készüljenek fel arra is, hogy nem lesznek velük fele annyira sem barátságosak, mint máskor lennének.

    //Kockadobás tízoldalú kockával. – Utolérés
    0-4: Kétszobányi előnyt adnak el a csínytevők, vagy mondhatni, hogy Agnar kapitány kiváló erőnlétének hála behozza a lemaradást, az étkezőből érkező csapat pedig az egyik folyosóról elébük vágva állja útjukat néhány perc kergetőzés után, pontosan a Nyugati-szárnyba vezető lépcsősor előtt
    - Hölgyeim! Kérem, ne nehezítsük meg egymás dolgát. Problémamentes távozást kértünk, e helyett kergetőzésbe kezdtünk. Mivel ellenszegültek, tekintettel a fokozott helyzetre, külön eljárást kell alkalmaznunk önökkel szemben. Csupán biztonsági okokból, de a mai napot a Palota tömlöcében kell tölteniük! Saját érdekükben, kérem ne álljanak ellen!
    5-9: Agnar kapitány erőnléte tökéletes, de a lányok sem edzetlenek, főleg, mikor az adrenalin is kellőképpen dolgozik az ereikben. Nem sikerül ledolgozni a hátrányt, sőt az egyik szobaváltásnál még le is marad a két nyomukban lévő két katona, így az étkező felől érkezők is elmasíroznak a lányok orra előtt. Megnyílik az út a Nyugati-szárny felé a lépcsőkön fölfelé.//


    Eric Crow carried out 1 launched of one (10 oldalú.) :
    10
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2016-10-21, 20:25

    Fejedelmi játszma

    Egy pillanatra megrezzen Agnar kapitány felbukkanásakor, de aztán megnyugtatja magát. Nem csináltak (még) semmi rosszat, tehát nem jöhettek miattuk, ahhoz ugyanis komoly gondolatolvasási képességgel kellene rendelkeznie az őrgárdának – ami még el is képzelhető –, ugyanakkor jövőbe látóknak is kéne lenniük, mivel még ha olvasták is volna csalafinta gondolataikat, ilyen hamar nem érhettek volna ide.
    - Valószínű.
    Hogy melyik családtag, netán az egész fejedelmi család visszatért, azt nem részletezi Ginny kérdésére. Azt azonban biztosnak tartja, hogy ez lehet az egyedüli oka, hogy a látogatói napot így keresztbevágják.
    Kissé összeráncolja homlokát barátnője azonnali beleegyezése hallatán, de aztán kisimul arckifejezése, már rémeket lát. Bólint egyet, feleslegesnek ítéli visszhangoznia Ginny szavait. Már épp levonná a következtetést: merészsége mégse mérettetik meg, de ez elkapkodott következtetés lett volna.
    Teljesen ledermed Ginny abszolút egyértelmű felszólításán, pedig volt egy ilyesmi sejtése.
    - Annyira tudtam…!
    Vágja rá kapásból, de azt már soha nem fogjuk megtudni, hogy visszahúzta-e volna Ginnyt vagy utána eredt volna inkább, mivel a kontyos lány eldöntötte helyette a kérdést. Egyéb esetben biztos jót derülne a becenév hallatán, amit kapott, de most azon van, hogy ha már szabályt szegtek, legalább elillanjanak az őrök elől és megússzák büntetés nélkül ezt a mai napot, ahhoz pedig futni kell. Neki a ruhával legalább nincs gondja, így arra koncentrál, merre is fussanak, azon túl, hogy egyelőre előre az orruk után, aztán remélhetőleg lesz annyi idejük, hogy majd tájékozódjanak is.
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2016-10-21, 19:47


    Fejedelmi játszma






    A bárd kedvtelve nézegeti a mutatványos társulatot, ez az ő világa, a tömeg, a karnevál. Maga is beállna, ha nem szorítaná még össze szívét a múltbéli gyász, amely oly közeli, hogy nehezen engedi el, emésztenie kell. Nézőként vesz csupán részt a mulatságban. Világlátottnak vallja magát, így nem fog meglepődni, bármilyen bestiával is rukkolnak majd elő a mulattatók. Veszélyeségüknél csak a látványosságuk a komolyabb. Ügyel az értékeire, hiszen ekkora népsűrűségben a legkönnyebb elvesztenie, és a lovát se bántsa senki, Boglárka nála különleges bánásmódban részesül, szinte már házikedvenc. Nem tudja, hogy össze kell kötnie a harangszót a felgyorsuló eseményekkel, ám ösztönösen mozdul. Hőslelkű, álmodozó alkat, gyorsan felméri, hogy van e fehérnép, netán gyermek a rikácsoló majmok, vagy a tigrisek közelében, s aztán hátasát védi. Arébb vonja a lovat a menekülők útjából, nem akar a pánikba eső tömeg első áldozata lenni, ám míg többen menekülnek, ő maga inkább úszik árral szemben, nyughatatlan természete előre hajtja. A kardjára siklanak ujjai, bárki támadó szándékkal illetné, egyből rettenjék csak el. Ajkán csalhatatlan mosoly játszik, noha nem gondolta volna, hogy ilyen fejetlenségbe torkollik a karnevál. És lám ő kapja a különös fenevadat, amivel talán még sosem találkozott, valóban ritka példány lehet. Eljut füléig az egyik gondozó intelme, ám a sötét kancát nem hagyhatja veszni, így a felhúzott nyílpuska kerül le a válláról, és gyors, pattogó lövésekkel lassítja le a szörnyeteget. Nem szokása nyakló nélkül vérengzeni, ezért csupán sebesít, mancsra, vállra támad, hogy ne üssön mély sebeket, csupán elijessze a bestiát. Ha az mégis közelebb érne, akkor már a kivont karddal kell szembenéznie. Egy átlagos szerencsevadász már menekülőre fogta volna, ám a harcok tábortüzinél felcseperederett sötét köpenyes dalnokot más fából faragták. A lövéseken túl végigpásztás szürke szemeivel, hogy ki indíthatta el a lavinát.

    Gyorslövés


    avatar
    Carwen Ilthuryn

    IC hozzászólások száma : 21

    Fejedelmi játszma

    Témanyitás  Carwen Ilthuryn on 2016-10-18, 11:29

    Felfigyel a kavarodásra, a sikolyok és a kiáltozások természetellenes morajára, ahogy a tömeg megvadult csordaként kezd el áramlani felé, ki merre lát. Értetlenkedve keresi a riadalom forrását, aztán amint megpillantja az elszabadult állatokat, úgy dönt, neki is ideje mennie. Nem tartozik ennek a városnak semmivel, nincs rá semmi oka, hogy másokért kockáztassa a maga épségét, ráadásul ki nem állhatja, hogy újból sodorja a tömeg. Elmenőben azonban megakad a szeme egy felborított asztalon, amelyen különféle dombtavi édességek, cukrok, drazsék és cukrászsütemények sorakoztak valaha rendezett kupacokban. Most minden szanaszét hever a földön, de hát túl nagy a kísértés, szóval Carwen megáll és csemegézni kezd, kiválasztja a legfinomabbnak tűnő és a legsértetlenebb falatokat, majd visszahúzódik velük korábbi helyére, hogy az erszényébe tömjön párat.
    Közben azért igyekszik az eseményeken tartani a szemét, így szúr ki egy gyanúsan nyugodt nőt árral szemben sétálni. Míg bekap két csokoládégolyót és egy mogyorós drazsét, sorra veszi a lehetőségeket: talán az a nő annyira biztos a saját képességeiben, hogy nem jön frászba néhány elszabadult vadállattól; esetleg előnyére válik a helyzet, hogy komolyabb ellenállás nélkül valami rosszat tegyen; vagy épp ő is részese annak a balszerencse-sorozatnak, mely során az állatok varázsütésre elszabadultak és most szépen követi a tervet. Bármelyik is, egészen biztos, hogy rosszban sántikál, ha épp a Palotát szemelte ki magának. Nem lát a ruháján semmiféle jelzést, mely arra utalna, hogy a város és a Fejedelem védelmének szentelte az életét. Pont emiatt érzi, hogy semmi jó nem sülhet ki abból, amikor egy fickó kiáltozva a nő után ered. ~Esélytelen.~
    Maga is a palota felé indul abból az egyszerű célból, hogy jobban lássa és hallja az eseményeket. Kíváncsi, hogyan végződik a nő és a városiak összecsapása. Egyelőre eszébe sem jut közbeavatkozni vagy bárki védelmére kelni; ha be akarnak törni a Palotába, semmi oka nincs rá, hogy ezt megakadályozza, de kíváncsi, mégis mi áll az egész cirkusz mögött.
    avatar
    Thelion Cyl D'elsaran

    IC hozzászólások száma : 10

    Fejedelmi játszma

    Témanyitás  Thelion Cyl D'elsaran on 2016-10-18, 08:07

    Jól szórakozik. Habár nem ehhez van szokva, ő el tud vegyülni a nem annyira kifinomult művészetekben is, pont ezért tudós inkább. Nem hagyja, hogy a társadalmi normák befolyásolják őt, hanem a szívére és az eszére hallgat. Ezek a muzsikusok pedig nagyszerűen játszanak, a nép boldog, táncol. Egészen egy bizonyos pillanatig, amikor furcsa kiáltozások hallatszódnak, és a zenészek nem találják el a megfelelő hangokat. A nép pakolni és távolodni kezd az egyik iránytól, ami nem jelent túl jót, sőt, pánik kezd kialakulni. Ráadásul kiszúrja, hogy egy fiatal fiúcska éppen az erszénye felé nyúl, kihasználva a figyelem elterelődését. Azonban ő sem ma kezdte, így egyből lecsap a nyúló kézre.
    - Mit képzelsz mihaszna? – a tolvaj nem próbálkozik vele tovább, inkább elszelel, főleg, amikor a tér hirtelen megnyílik a rohanó emberek miatt. Ott viszont máris egy hatalmas tigris jelenik meg, Thelion pedig jól tudja, hogy itt baj lesz, hiszen nem nagyon hallott még megszelídített fehér tigrisről, ha nincsenek mellette a gondozói. Thelion nem egy hős típus, bár láthatóan őt nézi a tigris, mégsem támad. Jobbnak látja, ha a szakavatottak és páncélos katonák fogják majd be, ő pedig távolodni kezd, keze kardja markolatán. Ekkor látja meg a furcsán viselkedő nőt, aki gyanúsan az őrség tagjai felé settenkedik. Nem tudja, hogy mi ez az egész, de nem tetszik neki és mivel mindenkinek ő sem tud segíteni, hát a nő után kezd el futni, miután már a tigris látóköréből kikerül. Ha hallótávolságba ér, az őrség felé kiált.
    - Vigyázzanak!

      Pontos idő: 2017-09-21, 08:40