Üdvözlünk!

Éppen időben érkeztél Vándor!

Háború közeleg és elkél minden tenni vágyó erős kéz, forgasson akár fegyvert, vagy használja a mágia hatalmát.
Ne aggódj, ha nem állsz még készen, hőssé formálnak majd a kalandok.
Fedezd fel a világot, kelj útra, kalandozz sivatagon, kietlen tájakon, havas hegyek legmélyén, dögletes mocsáron és a mindig veszélyt rejtő tengereken át. Küzdj ádáz szörnyekkel, élj nemesi életet, vívd ki a hősnek járó tiszteletet, vagy rejtőzz árnyak közé és vedd el azt, ami neked jár!
Gyűjts hát magad köré szövetségeseket és formáld saját belátásod szerint a változó világot!

Az oldal alapítása:
2012.10.01.

Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Kaland

Fejedelmi játszma című kalandban a reagkör határideje:
04.09. 21:00

Latest topics

Ederthin várostérkép

A dombtavi időszámítás szerint jelenleg 616-ot írunk.

Ki van itt?

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (12 fő) 2016-10-11, 18:26-kor volt itt.

Statistics

Jelenleg összesen 3473 hozzászólás olvasható. in 143 subjects

Összesen 55 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Shycor N'ylwenn

Szerzői Jogok

Az oldalon található egyedi alkotások az alkotó(k) tulajdonát képezik!
A Világleírás és a helyszínek, helyszínek leírásai az oldal készítőinek szellemi terméke, így a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel szabadon.

    Palota és a palota tér

    Share
    avatar
    Montea
    Admin

    IC hozzászólások száma : 3

    Palota és a palota tér

    Témanyitás  Montea on 2012-11-08, 22:58

    First topic message reminder :


    A Park északi részéről már rá lehet látni a dombtetőre épült Fejedelmi Palotára, melynek túloldalán találhatóak meg a bárói és egyéb városi előkelők otthonai. A Palota inkább egy kisebb várra emlékezteti a szemlélőt, sarkainál és pár kiemelt helyen keskeny bástyákkal erősítették meg, a teteje végig pártázatos. A nyugati-szárny tér el kicsit stílusban, az később, közel száz éve lett hozzáépítve a Fejedelmi Palota eddigi egyetlen bővítése során.
    A Fejedelmi Palotát kettős kőfal választja el a Parktól, onnan besétálni nem is lehet, hanem a keleti részen van a főkapu, innen lehet megközelíteni a Palota teret és a Palotát magát. Míg előbbibe bárki besétálhat, utóbbinál ez közel sincs így, mert a tértől itt is kettős kőfal és megerősített kapu választja el a Palota közvetlen kertjét és magát a palotát a tértől. A kékbe és zöldbe öltözött őrök mindig ott vannak a kapuban, ahogy a kettős kőfal tetején is gyakran látni őket fel s alá sétálni őrjáratukban. Aki hívatlanul akar bejutni, hamar meggondolásra bírják, ha kell, erővel és vérrel. Kivételt képez ez alól azon alkalmak, mikor a Fejedelem nem tartózkodik a fővárosban, s ilyenkor minden szombaton nyílt napot tartanak az érdeklődőknek, mikor egy-két lakosztályt, a Fejedelem szoborgyűjteményét és a kincstár publikus részét, valamint a kertet felügyelet mellett meg lehet csodálni, mint szórakozási lehetőséget (vagy szerencsevadászoknak célpont-lehetőséget, de jaj annak, akit lopáson kapnak!).
    avatar
    Rizpa Garrow

    IC hozzászólások száma : 23

    Fejedelmi játszma

    Témanyitás  Rizpa Garrow on 2016-10-16, 23:04

    - Még hogy megszokni! - legyint rá a Bögyösre. - Egy hét után beleunnék - teszi még hozzá, mielőtt odébb sodródna a megszólítottjától. Épp elmerül egy fali képben, no nem annak szépsége nyűgözi le, sokkal inkább azt vizsgálja, mozdítható-e és be tudná-e tömni a dekoltázsa alá, amikor megzavarják kellemes kis lomtalanító túráját. Értetlenül pillant a semmiből megjelenő díszmadárra és hasonlóan giccses kíséretére. Rögtön arra gondol, hogy a Palotát talán gondolatolvasó fekete mágiával őrzik, mely felfedte a hátsó szándékait, s őt most bizony újból letartóztatják... Már formálná a megfelelő varázsigét, amivel kivághatja magát a bajból, de szerencsére időben meghallja a szőke díszpinty magyarázatát. Oh, szóval csak ennyi az egész?
    - Várjunk csak... - kihajol a sorból, hogy jobban lásson, és hunyorogva szemügyre veszi a fickót. Nem ismerős számára, és valahonnét mégis... így hát amint az elfordul, lejjebb futtatja a tekintetét és lestíröli a fenekét. Rögtön elsápad és azon nyomban mások takarásába húzódik, az arcát a tenyere mögé rejtve. ~Ugh! Szentséges szűz teremtőm!~ Mert ha a vonásai nem is, de az a bizonyos fertály határozottan ismerős számára...
    ~Ilyen nincs! Tutira értem jött. Letartóztat szeméremsértésért? De hát csak mutogattam ezt-azt... Nyugi, nyugi, próbálj meg észrevétlenül lelépni. Ne nézz fel, takard az arcod! Vedd már le a szemed a fenekéről!~ Míg efféle instrukciókkal ostorozza magát, riadtan eloldalaz a tömegből. A tekintete mindenfelé kalandozik, csak arra nem, amerre kéne, így aztán hamarosan nekiütközik a köpcös őrnek, aki éppen a kifelé vezető útról korrepetál valakiket. Felkapja a fejét, és ahogy valaki kinyit valami ajtót, Rizpa az egyetlen és első dolgot teszi, ami eszébe jut: ujjai fürge táncot lejtenek a köpcös orra előtt, remélve, hogy elmotyogott, halk varázsigéjével összezavarja a férfit annyi időre, hogy az ajtón besurranó szőkeség után lépjen. Fel sem tűnik neki, hogy a Bögyös az, az azonban igen, hogy a kiút és közte valaki még elállja az utat.
    - Mozgás, Szöszi, feltartod a sort!
    A Bögyös tettestársa akár tervezett elindulni, akár nem, Rizpa barátian maga elé tolja-löki, és a szoknyáját felkapva a nyomukba szegődik. Majd később átgondolja, hogy úgy amúgy mit tervez az a kettő, jelenleg nem érdekli, amíg törik Rizpa előtt az utat és hozzájárulnak, hogy minél messzebb maga mögött tudhassa a díszpintyeket.

    Használt varázslat: Zavartság (Átok mágia)
    avatar
    Gineyra Caselli LiSanti

    IC hozzászólások száma : 67

    Fejedelmi játszma

    Témanyitás  Gineyra Caselli LiSanti on 2016-10-16, 21:52

    Fejedelmi  játszma

    - Ugyan már, mi baj történhet? - Szerinte sem súlyos kihágás máshova beosonni, mint ami a kijelölt útvonalba esik. Majd azt mondják, hogy leszakadt a csoporttól, mert annyira csodálták a zyvron szarvából faragott közel embermagas szobrot, és rossz ajtón mentek tovább. Megesik az ilyen, nem?
    - Persze! - Megörül, hogy Amelia végül belemegy a mókába, a kis csínybe, csak azt felejti el Ginny hozzátenni, hogy nem a következő ajtónál fognak visszacsatlakozni, hanem később. Hát na, hátha valami érdekesbe futnak bele, huppannak egy nagyot a fejedelmi hálóban a bizonyosan pihepuha ágyon vagy ki tudja mi érdekesbe botlanak! Ginny fejében meg sem fordul, hogy egy unalmas kis szoba lehetne az ajtó túloldalán. Nem is jutna idő ilyen gondolatokra, mert alig nyomták le a kilincset, máris megjelenik a szőke kapitány és berekeszti a látogatást.
    - Visszaérkezett volna a Fejedelem? Vagy a családja? - Találgat halkan Ginny, mert nem feltételez nagyobb problémát. Biztosan ez lehet az ok, és nem éppen biztonságos ha egy csomó vadidegen járkál a palotában. S ekkor lép oda egy olyan mogorva őr, hogy az első döbbenetet aztán azzal a széles bűbájos mosolyával okozza.
    - Hogyne! Követjük, uram! - Bólint készségesen és engedelmesen Ginny, el is engedve a kilincset, s ez a szófogadó viselkedés az őrnek biztosan nem, de barátnőjének bizonyosan gyanús lesz. Nem vall ez az aranyszőke hajú lányra, aki csak arra vár, hogy az őr egy picit odább forduljon, máris hirtelen mozdul a lány: kilincs lenyom, ajtó belök és ezalatt Ameliát csak egy pillanatra érintve meg, mert vonszolni mégse akarja.
    - Gyere! - Kuncogva kiáltja és ő maga már az ismeretlen szobába perdül be reményei szerint faképnél hagyva a köpcössége miatt talán nem túl mozgékony őrt. Reméli, van másik kijárat a szobából, és nyitva is lesz az az ajtó, mert Ginny tervei szerint rohan is arra tovább, akár át újabb és újabb szobákba ruhája alját egyik kezével oldalra kapva, így mindkét lába szabadabban tud mozogni és jobban tud futni. Nem akar mágiával élni és azzal lassítani bárkit, aki utánuk ered, mert azzal lehet túllőne egy bizonyos célon. Na meg ha Amelia kicsit lemaradva követi, akkor neki is ártana vele. De hát mi baj történhetne, nem csinálnak igazán rosszat, majd a végén kikísérik őket a palotából egy kis ejnye-bejnye keretében. Vagy összefutnak a két trónörökös fiúval, akiknek rögtön meg fog akadni a tekintete két ilyen szép szőke, futástól kipirult arcú lányon, és holnap már kezdhetik is szervezni a hetedhétországra szóló lakodalmat vagyis lakodalmakat!
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Eric Crow on 2016-10-15, 12:15

    Thelion

    *Arra lehet figyelmes, a közelben lévő zenészek először csúnyán félrehúzzák a jól ismert muzsikát, melyet talán még dúdolt is csöndesen, majd néhány rémült kiáltás után kapkodva pakolni kezdenek. Annyi előnyük van, hogy a kis emelvényen, melyen játszottak, ráláthattak a történésekre. A tér közepén, megindul a nem éppen békés keretek között levonuló vándorlási folyamat, a férfinek viszont figyelnie kell, nehogy egy ügyes csibész a forgatagban eltulajdonítson tőle valamit, ami számára sokat jelent. Az első koszos képű kis zsebmetsző már fel is tűnik a színen. Alattomosan oldalról érkezik, mozgása gyors, a kérdés csak annyi, hogy szerencséje lesz e?*

    Thelion – Piaci szarka

    //Kockadobás tízoldalú kockával:
    1-4-8 érték esetén komolyabb ellenállás nélkül szabadítja meg a férfit a nála lévő aranyaktól/ékszerektől
    Egyéb érték esetén, fülön csípheti a kis enyveskezűt.//

    Eric Crow carried out 1 launched of one (10 oldalú.) :
    3

    *Az eset történjék bárhogyan is, a figyelmet kétségtelenül elvonja a lényegről. A lényeg pedig a hirtelen kitisztult tér közepén megjelenő fehértigris, mely nem látva finomabb falatot, vagy könnyebb ellenséget, az ezüstelfet pécézi ki magának. Egy ekkora állat még rácsok mögött is dermesztő látvány, hát még úgy, ha elszabadulva garázdálkodik a város közepén.
    Bölcs döntés volt fegyverrel érkezni, jó szolgálatot tehet a következő másodpercekben, ha rosszra fordulnának a dolgok. A szelídítők a másik két nagymacska begyűjtésével foglalkoznak, egy darabig biztosan nem érkezik segítség a részükről.
    Alapvetően nem lenne feltüzelve az állat, de némi mágikus ráhatás után nehéz lesz megzabolázni az indulatait. Vajon képes lesz e erre Thelion?

    //Kockadobás tízoldalú kockával:
    0-1-2-3-4 érték esetén a támadás elkerülhetetlen. A jókora négylábú megindul a célszemély felé, termete és tömege bőven elegendő ahhoz, hogy ledöntse lábáról és két vállra fektesse a tudóst. Egy kis kreativitás életet menthet, míg leküzdi a közöttük lévő nagyjából tizenöt métert.
    5-6-7-8-9 érték esetén a tigris úgy dönt, nem támad. Tatja a tizenöt méternyi távolságot és jobbnak látja, ha csak riogat, pengeéles fogait villogtatva a már így is halálra rémült lakók felé. Thelion megússza a találkozást és feltűnhet neki is a fekete ruhás, hosszú fekete hajú, vékony nő, amint a kapuőrség még helyükön lévő tagjai felé közelít.//

    Eric Crow carried out 1 launched of one (10 oldalú.) :
    9

    Carwen

    *Az események kezdetén a lehető legtávolabb áll mindattól, ami a szekerek környékén történik. Magasságából adódóan viszont ellát az átlag fölött és a tér szélső részéről olyan részleteket is megpillanthat, mely más irányból nem látható. A hátsó traktusból tisztán láthatja, ahogyan a batárokról sorban szabadulnak el az állatok és a nép, akár egy megveszekedett falka, úgy közelít felé. Természetesen nem céljuk elsodorni, nem is biztos, hogy sikerülne szikár felépítése miatt, de ahogy telnek a másodpercek, úgy fogynak előle a nézelődők.
    Az idomárukat vesztett és kellőképp felbőszített mutatványos jószágok nem háborgatják, találnak hamarabb fogukra való húst, mellyel elszórakozhatnak, ha tudnak. Abból a pozícióból, ahol áll, észrevehet azonban egy furcsaságot. A szekerek túloldalán, ahol lényegesebben kevesebben voltak, egy meglehetősen nyugodt nő sétál. Nem láthatja ugyan teljesen jól, de járása nem arról tanúskodik, hogy mennyire siet, pláne azért, mert a távozó félben lévőkkel szemben halad, a nyitott palotakapuk felé.*

    Döntéshelyzet:
    I. A titokzatos nő után ered…
    II. Segít a bajba jutott Thelionnak… ha rosszul alakulnak a dolgai a tigrissel.


    Gonnir

    *A tér másik szélén, közel néhány standhoz, ráérős tempóban vezeti lovát, amikor a ponyvás szekérről érkező, hörgő hangok fagyaszthatják meg vérét néhány pillanat erejéig. Azért csak egy pár szempillantásig, mert, ha felkészülten szeretné várni az előlépő Hirisht, jobb lesz, ha gyorsan felolvasztja ereiben a vért és némi adrenalin lökettel élesíti érzékeit. A másodperc tört része alatt ürül ki a három egymás mellett álló stand, az elillanó embertömeg pedig szinte csak egy porfelhőt hagy maga után. Hirtelen olyan érzése támadhat a bárdnak, hogy minden figyelem rá irányul, akár egy előadás, csak ezt most jobb, ha nem lanttal fogja megvívni. Az idomárok is csak rendkívül körültekintően közelítenek, ketten vannak és a kocsi két oldalánál osonva próbálják megelőzni a bajt. Ez a tervük azonban nem jár sikerrel, mert a szabadságot nem ismerő, fogságban született szörnyfajzat előlép rejtekéből. Négy lábra érkezik, de kisvártatva fölegyenesedik és Gonnirt észrevéve, felé fordul, hogy egy velőtrázó ordítással tudassa vele, most nagyon nincs jó kedvében.*
    - Kérem, ne bántsa! Már a gondozásunk alatt született, ismerjük, higgye el, nem olyan, mint a hegyekben lévő társai. *próbálja lebeszélni a bárdot mindarról, ami nagyvalószínűséggel következhet egy ilyen teremtmény láttán.*
    *A Hirishnek teljesen új ez a helyzet, kissé elvakítja a csak ritkán látott nap, a szokásosnál jóval többen hangoskodnak körülötte, ami összezavarja. Emellé társul a varázslat, ami kiszámíthatatlanná teszi az amúgy békés egyedet.*

    //Kockadobás tízoldalú kockával:
    0 vagy 9 érték esetén a szelídített bestia hezitál, nem tudja mitévő legyen, egy helyben topog miközben üvöltéssel próbál magától távol tartani mindenkit, átadva ezzel a kezdeményezést Gonnirnak és az egyre közeledő gondozóinak.
    1-2-3-4-6-7-8 dobás után a mágia által összezavart lény ösztönösen támad, de nem a férfit, hanem a mellette vezetett, hőn szeretett hátasát. A szürke vadászok szinte sosem találkoztak emberrel természetes élőhelyükön, így ösztönei leginkább azt súgják neki, hogy a lovat támadja. A támadást elindítja, nagyjából nyolc-tízméternyi távolságból nekifut, majd elrugaszkodva a földről, mellső lábait maga előtt tartva próbál a paripa nyakára akaszkodni, hogy bevégezze elgondolását.
    5-ös érték kidobása után a célpont nem más, mint Gonnir lesz. Nem biztos, hogy bölcs elgondolás a részéről, de nagy lendülettel indul, és már rugaszkodik is, hogy valahol mellkasi tájon érje a férfit. Természetesen a közöttük lévő távolságot beletelik pár másodpercbe leküzdenie, ezalatt van idő reagálni, ha felocsúdott a megrettenésből.//

    Eric Crow carried out 1 launched of one (10 oldalú.) :
    2

    A falakon belül:

    Rizpa, Ginny és Amelia

    *A nagy érdeklődésre való tekintettel, már hetekkel ezelőtt gondosan kialakították a látogatócsoportok menetrendjét, hogy a hétvégi napokon ne legyen ebből származó probléma és fejetlenség. Legalább egy tucat tizenöt fős csoport tartózkodik a palota kertjében, a falak közelében és egy féltucatnyi hat-nyolc fővel bíró, a monumentális épületen belül a látogatásra kijelölt helyiségekben. A tervezés elengedhetetlen, a csoport vezetése forgatókönyv szerű, ámbár nem unalmas, mondhatni percre pontos, de végtelenül alapos. Igyekszik minden igényt kiszolgálni, hogy minél többen csodálhassák meg a grandiózus palota, közemberek tekintete elől elzárt helyeit.
    A harangszó felhangzásakor tervszerű lépések következnek. A bentiek ugyan nem látják, de a kertben tartózkodó csoportok további élménygyűjtő nézelődését, előre meg nem nevezett okok miatt felfüggesztik és a főkapu kivételével lassan, de biztosan a falakon kívülre terelik. A felbukkanó katonák, akik a palota belső védelmét rendezik, rendkívül kedvesek a látogatókkal, nem érződik cselekedeteikben semmi durvaság, vagy hajszolás. A gyanakvóknak persze sok minden szemet szúrhat, de a látványtól megrészegült vendégeket leginkább az bosszantja, hogy miért nem tölthettek el még odabent néhány percet.
    A három gráciát soraikban tudó csoport éppen az egyik folyosóra érkezik, mikor a szőke Agnar jelenik meg, mint parancsnok, a maga díszes vértezetében, oldalán fegyverével, hóna alatt tollas sisakjával, mellette segítőivel.*
    - Kellemes napot kívánok a látogatáson résztvevőknek! Agnar kapitány vagyok és látogatásom sajnos nem véletlen. Rendkívül sajnálom, de a mai napot biztonsági megfontolások miatt, itt be kell rekesztenünk és meg kell kérnünk a csoport tagjait, hogy fáradjanak velünk. *amint elmondja röpke kis mondókáját, a segítőként érkezett emberei már mutatják is a helyes irányt, amerre el lehet hagyni a palotát.*
    - Kisasszonyok! *lép a kíváncsian tiltott helyre kukucskáló Ginny és Amelia elé egy köpcös, első pillantásra mogorva őr, majd mikor mindkét hölgy rápillant, hirtelen fülig érővé válik mosolya.*
    - Erre parancsoljanak, kérem… *próbálja terelgetni a már megindult csoport után a hölgyeket, a kérdés mekkora sikerrel.*

    Döntéshelyzet, egyénenként:
    I. Engedelmesség: minden fenntartás nélkül elfogadja a parancsot és megindul a palotából kifelé vezető folyosón.
    II. Dac: valamilyen formában ellenáll a kérésnek, vagy feltartja a csoportot
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Fejedelmi játszma – I. fejezet: Válaszutak

    Témanyitás  Eric Crow on 2016-10-15, 10:25

    *Minden korszak, eléri egyszer a maga delelőjét, végeláthatatlannak tűnő tündöklő éveit, legyen szó akár egy ember életéről, egy ezer színben ragyogó virágról, de így van ez egy gazdag birodalommal kapcsolatban is. A pompázatos idők után lassan, de biztosan minden az enyészet felé tendálódik, noha a megsemmisülés nem az egyik pillanatról a másikra, hanem különböző fokozatok érintése után következik be. Míg sok-sok dolog a világban visszafordíthatatlanul halad saját végzete felé, egy ország esetében azonban meg van az a joga a benne élőknek, hogy megmenthetik a hanyatlástól és újból virágzásnak indíthatják, ha már úgy érzik, a vezető nem képes arra, amire hajdanán volt és bizonytalanságot és megosztottságot szül döntéseivel. Ahhoz, hogy a változás testet ölthessen, óriási eltökéltségre, kész tervekre, bátorságra, megannyi aktív résztvevőre és töménytelen mennyiségű pénzre van szükség. Egy erőskezű, kellőképp agilis uralkodójelölttel ez a feladat könnyebbnek látszik, ámde ne feledkezzünk meg az idáig vezető út árnyoldalairól sem: a tűzzel és vérrel kiharcolt vezető személyéről, az ezzel együtt járó szenvedésről és a változás okozta áldozatokról. Mert bizony áldozatok sajnos mindenképp lesznek, egy új eszme nem képviseli, nem képviselheti mindenkinek a nézeteit, elvárásait, így a kérdés csupán annyi maradt a kezdetekre, hogy vajon megéri e megbolygatni a jelenlegi, nyugodt életet?*

    *Ez a nap is pontosan úgy indul, mint akármelyik másik azokon a hétvégeken, mikor a Fejedelem nem tartózkodik a városban. A Palota téren portékáikat áruló kereskedők öblös hangja hirdeti a legújabb, legolcsóbb árucikkeket, a tér közepén kobzosok szórakoztatják a reggeli időben összegyűlt népet, kicsit távolabb pedig a hétvégi színtársulat kezdi az éppen aktuális előadását. Egyelőre nincsenek túl sokan, a hely átlátható, bár a mozgás folyamatos, így percről-percre változhat minden.
    A nyíltnapokon mindig óriási az érdeklődés, hiszen az egyszerű emberek más időben sosem láthatják az uralkodó rezidenciáját, de még a falakon belülre sem mehetnek. Ebből fakadóan pedig kígyózó sorok várnak arra, hogy egy-egy kisebb csoportban elkalauzolják őket a Palota publikus részeibe, majd vissza, így téve egy jókora kört ezen a mesés helyen.*

    - Uram! *szól egy nyugodt hang a Parancsnok háta mögül.*
    - Hamarosan itt az idő. *a délceg, fiatal tiszt azonnal folytatja, mikor az őszes hajú felettese fejét kissé oldalra fordítja és egy biccentéssel némán jelez neki.*
    - Ahogyan kérte, az őrségváltás idejét kitoltuk, a kapuőrség java része a falakon kívül, pihenőnapját tölti, a kaszárnya szinte teljesen üres, Castellanos kapitányt pedig pár perce elfogtuk. A fejedelmi testőrség semmit sem sejt, mi pedig már csak a jelre várunk.*
    - Szép munka Agnar, akkor hát elkezdődik. *bólogat néhányat maga elé révedve a markáns arcélű, idősödő vezető.*
    - Foglald el te is a helyedet. Caprac Arco vezesse cselekedeteinket ettől az órától! *ökölbeszorított kezét szívére téve búcsúzik a katonától, majd, miután a férfi távozott a szobából, az ablak felé fordulva vár a jelre.*

    *Mindeközben a Palota térre éppen a városban tartózkodó mutatványos és cirkuszi társaság utolsó három, fémrácsos szekere gördül be, hogy ott keresztülhaladva, hamarosan csatlakozhasson a már megérkezett társulatukhoz. Ahogyan minden évben, úgy most is egy nagyszabású előadással készülnek, így nem is csoda hát, hogy a bakokon idomárok, a szekereken pedig maguk az előadók utaznak. Az emberek szinte azonnal gyülekezni kezdenek az út mellett, ugyanis a három szekéren három egzotikum látható, a maga sajátságával keverve. Az első szekéren egy tucatnyi aprótermetű majom figyeli az összecsődült seregletet, a másodikon három hófehér, jól megtermett fehértigris néz farkasszemet a tömeggel, míg az utolsóban egy rendkívül szokatlan vendég utazik. Ez a szekér le van takarva, hogy senki se láthassa, illetve a bent lévő se kapjon képet a kinti világról addig, amíg gazdái meg nem engedik számára. A batárok nem túl gyorsan, de szelik a métereket. Mondani sem kell, hogy a legnagyobb figyelem a letakart kocsit övezi, főleg, hogy a szél tépte ponyva alól morgó hangok szűrődnek ki, kíváncsivá és egyben rémültté téve a jelenlévőket.
    Harangszó hallatszik a közelben fekvő Conta Maini templomból, ami után felgyorsulnak az események.
    A majmok, korábbi nyugalmukból felzavarva rikácsolni és ugrálni kezdenek, a tigrisek mindegyike dühödten jár-kel föl, s alá a szekéren, míg az utolsóból vészjósló, vonyítássá változik az addigi hörgés. Néhány méter megtétele után, jól érzékelhetően, egymás után nyílnak a szekerek zárszerkezetei anélkül, hogy valaki ténylegesen hozzányúlt volna. Mágia, gondolhatják a hozzáértők, viszont az egyszeri polgár nem látva be a színfalak mögé, csak azt látja, ami előtte van és ami rá várhat az eset után.
    Egy másodpercre döbbent némaság telepszik az eddig hangosan cseverésző tömegre, csupán a harang zúgása és tér közepéről ide hallatszó zeneszó az, mi zavarja a vihar előtti csöndet.
    A következő szempillantásban pánik lesz úrrá a seregleten, főleg, mikor egymás után pattognak le a kocsiról a majmok és esnek neki a közelükben lévőknek. A fehér tigrisek tiszteletet parancsoló termete láttán, a közvetlen közelükben lévők azonnal menekülőre fogják, míg az utolsó hiába nyílt ki, teret engedve az előbújásra lakójának, egyelőre csak a teljességgel megilletődött és totálisan kétségbeesett ábrázatú idomárok próbálják óvatosan megközelíteni a szekér hátulját.
    A palota téri derűs reggel egy csapásra válik rémálomba is könnyedén beillő jelenetsorrá. A tömegpszichológia őrült gépezete tökéletesen mutatja, milyen jól működik az egyénre lebontva. A tér hátsó részeiben lévők nem látják pontosan mi is történt, csupán azt érzékelhetik a tülekedésből, hogy baj van, az első pár sor hátrál, vannak, akik fejvesztve rohannak, a zavar a tetőfokra hág, ami egymás után szippantja magába a még békésen nézelődőket is. A zenészek kapkodva szedik össze hangszereiket, a színi társulat abban, amiben éppen van, fut amerre lát, a kufárok az értékesebb holmijuk után kapnak, de velük egy időben a piaci szarkák is lecsapnak és kihasználják a pillanatnyi fejetlenséget.*
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2016-10-14, 21:18

    Fejedelmi játszma

    Csupán elvigyorodik a gyertyalánghajú lány a rövid párbeszéden, ami Ginny és a kontyos lány között zajlik. Tulajdonképpen egyet kell értenie, a puccos a legjobb szó erre a látványra. Persze családja rezidenciája sem egy épp összedőlni készülő kalyiba, de azért a fejedelmi palota mégiscsak más súlycsoport. Párszor már járt itt, estélyeken és ehhez hasonló nyílt napon is, úgyhogy csak a palotabeli séta kedvéért nem jött volna el. De Ginnyvel ez is új színezetet kap. És ez bók. Mikor Elenával kellett tavaly ősszel végigsétálnia a palotát… nos, azon a napon megtudta Lili, hogy eladdig nem ismert határai vannak az ő türelmének is. Lehet, hogy most merészsége mérettetik meg.
    - Nem is tudom…
    Súgja vissza, miközben kissé határozatlanul pillant a csoportra, majd a nyitott ajtóra, majd Ginnyre és végül megint csak a csoportot fürkészi. Viaskodik benne a szabálytisztelet és a kaland lehetősége, de mivel ez utóbbi határozottan izgalmasabb, nem igazán küzd Ginnyvel, hanem hagyja magát az ajtóhoz húzni.
    - Egy kicsit benézünk, aztán majd a következő ajtónál visszacsatlakozunk a csoporthoz!
    Az estélyekről az rémlik a lánynak, hogy rengeteg egymásból nyíló terem található a palotában, s mindegyik terem több ajtóval rendelkezik, vagyis feltehetően gond nélkül kimehetnek majd a terem másik ajtaján és észre se veszik majd, hogy egyáltalán lemaradtak… már ha bejutnak egyáltalán a titokzatos szobába – Lili feltételezése szerint maximum olyan érdekfeszítő terembe, mint például közlekedő, várószoba, netán tálalóhelyiség, de ezt nem mondja Ginnynek, nem akarja lehervasztani lelkesedését.
    Ha valami mégis balul sülne el, ott van a családi név, ami talán kihúzhatja őket a bajból, de ezen nem lamentál, elvégre még nincs baj és nem is lesz. Csak pozitívan! Mindenesetre egy hangyányit bánja, hogy nem annyira… nos… puccosan öltözött fel. Sötétbarna kabátja bokáig ér, egyszerű bőrnadrágba bújtatott lábait úgy ölelik körül a kabát visszafogottan lebbenő szárnyai, mintha szoknya lenne rajta. Míg kabátja felső része szorosan simul alakjára, alig engedve látni a fehér blúzát. Hosszú haját bonyolult fonatokkal zabolázta meg, mely fonat bal vállára omlik. Egyszerű rövidkardját leadta a bejáratnál, ahogy azt kérték tőle, egyéb fegyver nincs nála.
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Palota és a palota tér

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2016-10-14, 18:51


    Fejedelmi játszma




    Nem sokkal a kertésztől való búcsú után Elderthin felé vezeti rossz sorsa. Úgy tetszik a birodalom háromfelé szakadni látszik, s dalnokunknak nem szokása elbújni a közelgő háború elől. Nem az a típusú széptevő mesemondó, aki csupán a távolból énekli meg mások hőstetteit. A tábortüzek mellé húzódva saját maga kíséri lantján történeteit, amik vele estek meg. Bár pártatlannak valja magát, valahogy mindig utat választott, s ez az megmérettetés sem lesz most máshogyan. Nem fog visszanézni, az elmúlt hónapok eseményei még sajgó fájdalommal égnek a mellkasában, új kalandokra vágyik. Csak tündérmesékben ne legyen része, azokból egy életre elege volt. Akárcsak a boszorkányokból, bűbájosokból, úgy fest igen sokan kísértették az útját, így a bárd sötét erők játékszerévé vált, kihasználták, manipulálták. Ennek vége, ideje ismét a saját útját járnia. A nyüzsgő nagyváros palotanegyede új titkokat rejt, s álmodozó lelke ide hajtja, úgy érzi, valami hamarosan történni fog, így az epicentrumot keresi. Ahogyan beér a negyedbe, a tömeg szelíd erőszakkal kényszeríti le a lóról, kantárszárra fogja a fekete kancát, maga után vonva, nehogy megijedjen a sokaságtól. Gyakorlatilag össze vannak nőve, egyszer volt csupán, hogy a ló ledobta a hátáról, akkor a bárd úgy üvöltött vele, csoda, hogy nem ütötte meg, de fogjuk rá, az sem az állat hibája volt, így a férfi eltekintett a retorziótól. Kedvtelve nézi a nyílt napra összegyűlt tömeget, még az is megfordul a fejébe, hogy beáll majd a mutatványosok közé, ha talál olyan csoportot. Az erszénye a mellkasi rész bélésébe ejtve, nincsen az az utcakölyök, aki odáig felnyúl. Ugyan szerencsevadász, mégis abból a típusból, aki nem rejtegeti el a fegyvereit, recézett hosszúkardja a combját verdesi, kulcscsontján átveti számszerítját, felhúzva persze, betárazva három vesszővel, hogy ismétlésre is lehetősége legyen. Bokáig érő sötét köpenye szárnyként lobog mögötte. Borotvát már nem látott a csinos arc legalább két napja, így kezd kicsit ápolatlan látványt nyújtani, habár vannak olyan fehérnépek, akik pont ezért őrülnek meg. Nem óriás, mégis szétnyílnak előtte, ahogyan nézelődik, és húzza maga után a lovat, akit le kéne adni egy helyi fogadó istállófiújánál.



    avatar
    Carwen Ilthuryn

    IC hozzászólások száma : 21

    Fejedelmi játszma

    Témanyitás  Carwen Ilthuryn on 2016-10-14, 15:03

    A Palota előtti téren kóvályog. Szinte beleszédül a nagy tömegbe, ami a nyílt nap alkalmából gyűlt össze az épület körül. Nem érdeklik a fejedelmi lakosztályok, sem az olyan portékák, amikhez úgysem nyúlhat hozzá, ezért inkább odakint tölti az időt és igyekszik valami munkát szerezni. Standról standra jár és különféle árusoktól, vevőktől érdeklődik a maga mogorva, tömör módján, mindhiába. Egyelőre semmilyen használható információt nem sikerült szereznie, de hosszú még a nap, ezért úgy dönt, tart egy rövid pihenőt. Csalódottan evickél ki a tömegből a standok mögé, a tér szellősebb részére, mégis megkönnyebbül, amint eltompulnak a zajok és megritkulnak a különféle szerzetek. Magas, vállas termetével és feltűnő hajszínével kényelmetlen volt a tömegben vergődni, állandóan fellökött valakit vagy nekiütköztek, a csuklya is folyamatosan lecsúszott a fejéről. Most megkönnyebbült sóhaj kíséretében söpri le a fejéről a sötétbarna anyagot, hátát pedig egy arra parkoló szekér oldalának veti.
    Rövid ujjú és szárú köpenye alatt sötét, testhezálló mellényt és inget visel, fekete nadrágja kopott csizmák szárában végződik. Az oldalán lapos erszény lóg, egyetlen fegyverét, a lándzsáját pedig bal kezében tartja. A pengét rongyba bugyolálta, amit madzaggal erősített a lándzsa nyeléhez.
    Úgy tervezi, kipiheni a lelki és szellemi fáradalmakat, melyek a tömeggel járnak, aztán mély levegőt véve folytatja a vadászatot alkalmi munkát keresve.
    avatar
    Gineyra Caselli LiSanti

    IC hozzászólások száma : 67

    Fejedelmi játszma

    Témanyitás  Gineyra Caselli LiSanti on 2016-10-13, 22:10

    Fejedelmi  játszma

    - Meg lehetne itt szokni az életet, szó se róla. - Válaszol a közelében lévő Rizpának, noha fogalma sincs ki lehet az illető, de kis közvetlen teremtés lehet, hogy így ismeretlenül is megszólítja. Amelia felé csak alig látható vállvonással és annál láthatóbb mosollyal fordul vissza. Rizpához képest Ginny egészen másmilyen: csupa kellem és elegancia, az egyetlen hasonlóság a kirívóság, kihívóság. Hogy is tartja a mondás? Ha el akarsz tűnni, légy mindig szem előtt. Ginny hát igen finom anyagú mélylila ruhát visel, több rétegűt a hűvösődő időjárásra való tekintettel, még akkor is, ha csak most kezd hasonlítani az idő a hazaira. Úgy tűnik, hamarabb megszokta a melegebb dombtavi klímát, mint gondolta volna. Még csak az hiányzik, hogy fázós típus legyen! Karcsú alakját finoman követi csípőig a ruha kiemelve formás nőies domborulatait, csípőtől lefelé pedig folyamatosan bővül, könnyű benne a mozgás. Csaknem földet söprő könnyed darab, de a ruha hossza gondosan szabott: ügyeltek rá, hogy a boka ki-kivillanjon... meg az egyik lába egészen combközépig, hiszen egyik oldalt erősen felvágott a szoknyarész, hogy a férfi szemeket odavonzza, másokét talán megbotránkoztassa. Teljesen mindegy, ő imádja, ha nézik! Arany haja ezúttal kibontva omlik vállaira, de figyelt arra, hogy egyik oldalt a füle mögé tűzze, csak hogy látszódjanak ízléses és drága, zafírral kirakott fülbevalói. Elegáns a megjelenése, az egész lénye, s ugyan mozgásában van valami könnyeden ringó, táncos incselkedés, mégsem mondaná meg senki külsőre róla, hogy a Tűzfátyolban táncosnő. Csak akik már ismerik onnan. Bizonyosan jót tesz a megítélésének az is, hogy egy vérbeli stenere mellett áll, s szerencsére ő sem rontja Amelia jó megítélését. Fegyver nincs nála, amelyikhez ő ért, azt nem lehet szoknya alá rejteni, másrészt nem érezte szükségét. Eddig mindig volt, aki megvédje, vagy feltalálta magát, meg egyébként is mi történhet az emberrel egy jól vigyázott palotában?
    - Pszt! Nézd csak, ott résnyire hagyták az ajtót... Lemaradunk és bekukkantunk? - Suttogja oda izgatottan Ameliának és inkább csak tekintetével jelzi, hogy hol is látta meg azt a bizonyos ajtót, amin keresztül talán olyan szegletét is meglátják a palotának, ami a nagyközönség számára rejtve szokott maradni. Ha nem kap rögtön nemet vagy igent, hanem bizonytalanságot lát felfedezni a másikon, akkor rögtön segít dűlőre jutni a kérdést: kézen fogja finoman, de határozottan és arra felé csalja, lehetőleg kevésbé feltűnően. Fel kell kicsit rázódni amúgy is, ki tudja hányadik teremnél járnak? A tizenharmadiknál beleunt már a számolásba.
    avatar
    Thelion Cyl D'elsaran

    IC hozzászólások száma : 10

    Fejedelmi játszma

    Témanyitás  Thelion Cyl D'elsaran on 2016-10-13, 15:18

    Ha már itt jár, nem árt egy nap pihenés. Ráadásul a mai napon megtekinthető a palota egy része a nagyközönség előtt is. Még nem jutott el odáig, hogy valahogy bejusson, úgyhogy ez pont kapóra jön neki. nagyon nagy sor állt és áll a bejutáshoz, hiába vannak nyitva a kapuk, ma mindenki be szeretne jutni. Ő nagyjából egy órát várt idáig, de még mindig nem jutott előrébb, így végül lemond arról, hogy megcsodálhatja a palotát. Pedig türelmes ezüstelf, viszont jelenleg nincs annyi ideje, hogy kivárja a sort. Az oldalán lógó Iarniath-ot pedig nem is biztos, hogy beengednék oda, marad tehát a köznép és a szórakoztató mulatozás. Vásárol egy kisebb lepényt, amit menet közben elmajszol és az árusok portékáit figyeli. Igazi célja nincs, bár nem túl messziről egy kisebb zenekar húz a fülének jól csengő muzsikát, ezért útirányát afelé változtatja. Meg is áll, nekidőlve az egyik árus sátorvasának, és tovább eszegetve hallgatja a zenét. Tudja, hogy még sok látnivaló vár rá, de ezt már nem sietteti. Még pár órát elszórakozik itt tervei szerint és visszatér a kutatásához.
    avatar
    Rizpa Garrow

    IC hozzászólások száma : 23

    Fejedelmi játszma

    Témanyitás  Rizpa Garrow on 2016-10-13, 12:01

    Legutóbbi kalandja a városőrség csinos kis börtönében ráébresztette pár dologra: egy, gyakrabban kéne egyenruhás fickókkal flörtölnie, mert egészen új, rejtett tehetségét fedezte fel odabent; kettő, a kimegkötözés igenis szexi; három, talán át kéne gondolnia jelenlegi szakmáját és a kecsegtetőbb lehetőségeket a piacon; és négy, annyira nem is kell tartania a börtönöktől. Persze más egy kis utcai perpatvar miatt éjszakázni az erődben egyet-kettőt, és más, ha az ember lánya azt tervezi, kirabolja a Fejedelmi Palotát.
    Na jó, a kirablás elég törvénysértően hangzik, nevezzük inkább szerényen szuvenírgyűjtésnek. Lomtalanításnak. Biztos van egy-két antik váza, amire a Fejedelemnek már semmi szüksége, mert mondjuk az anyósától kapta és gyűlöli, és még Rizpa szoknyája alá is befér. Hát akkor csak szívességet tesz az úrnak azzal, hogy elhozza és feketén jó pénzért megválik tőle, nem igaz? Ha pedig nem is talál semmi mozdíthatót, talán felfedez egy titkos kaput, amin legközelebb meglátogathatja őurasága antik dolgait.
    Rizpa tehát ezen a gyönyörű reggelen készen áll a közjót szolgálni. Ehhez pedig a létező legkirívóbb, borzas kontyba tűzte hollófekete haját, felkente a legkihívóbb sminkjét, körbefújta magát émelyítően illatos szerekkel, itt-ott kitömött ezt-azt, hogy jobban gömbölyödjön (fel kell rá készülni, hogy megint a börtönben lyukad ki, s hátha az a szőke fickó ügyel ma is), aztán felvette földig érő, fekete, pókhálószerűen csipkézett szoknyáját, sötétkék blúzzal és kedvenc, sötét kaftánjával. Az összeállításhoz egyszerű, de kényelmes csizmát választott, hátha futni kell, s ahogy lép, jól hallható csilingelés követi, ahogy a szoknyájára erősített, apró szemű láncok, az ujjanként 2-3 gyűrűje, a nyakában lógó két medál és fülbevaló kollekciója össze-összekoccan. Bájos ékszerei koponyákat, denevéreket, pókokat és hasonlóan szívmelengető dolgokat ábrázolnak. Valahol, a ruhatenger mélyén, ott lapul két darab dobótőr. A haját két hegyes, arasznyi hosszú tűvel tűzte össze.
    - Puccos kis góré, nem igaz? - kommentál a mellette állónak fülig érő vigyorral, ahogy elvegyül a nyílt napon összegyűlt jólelkek közt.
    avatar
    Csontzúzó Nekrin

    IC hozzászólások száma : 3

    Re: Palota tér

    Témanyitás  Csontzúzó Nekrin on 2014-02-28, 13:22

    *Sejtései úgy látszik beigazolódtak, hogy a városban ünnepi mulatság vette kezdetét. Ezt abból szűri le, hogy hamarosan táncolni kellesz, amiben ő nem igazán van otthon. Minden esetre követi Gerardot nem akarja, hogy ifjú társa miatta lemaradjon a bálról, vagy ahova éppen futnak.
    Meglehetősen furának tartja a hevesen vágtató batárt. Talán ezzel akarják letisztítani a felvonulás előtt az utat? Elég ritka egy szokás de meg kell mondani hatásos. Már csak azt nem érti ők, hogyan jönnek a képbe?
    Minden esetre nincs sok ideje gondolkodni, mert már is ugrania kell. A sofőr helyett ő viszont a tűzlabdákat dobáló nőt veszi célba. Életében nem találkozott még mutatványossal, de szívesen megkérdezné, hogyan csinálnak meg egy két trükköt.
    Ám úgy látja, hogy Gerard nem túl barátságos üdvözlést tesz a gyeplőkezelővel. Így mindenre rájön közben. Valójában ez egy játék és bizonyára az nyeri aki a kocsival eléri a célt.
    Nem tudja mi a főnyeremény de ha ennyire véresen komolyan hajt rá társa, akkor ő besegít neki hisz nem igazán érdekli a jutalom. Nem teketóriázik sokat, két kapaszkodás között megpróbál a nő lábára csapni a botjával, hogy fájdalmában azt és ne a batárt fogja.
    avatar
    Gerard Dareln

    IC hozzászólások száma : 44

    A Lélektüske-hajsza

    Témanyitás  Gerard Dareln on 2014-02-24, 19:40

    *Egy pillanatra megtorpan mikor érzi hogy valami a hátához ér. Gyorsan megfordul, s arcára azonnal széles mosoly kúszik látván rég nem látott barátját.*
    -Hát megtaláltál! viszont most kérlek hogy gyere velem, pont a tánc közepén érkeztél! Bízz bennem, jó móka lesz.
    *Örül neki hogy Nekrin rátalált, ketten már biztos benne hogy el tudják foglalni a batárt. Eddig kicsit aggódott a tüzet dobáló nő felől, de kétségei Nekrint látván megszűntek.
    A mellettük elhelyezkedő épület lépcsője felé iramodik, hogy azon keresztül fel juthasson egy magasabb pontra. Rohan ahogyan csak lába bírja, s reméli Nekrin is mögötte van.*
    -Na mutassuk meg, milyen is egy hatásos belépő!
    *Szól hátra Nekrin felé a tetőről, s miközben hosszú botját kézhez veszi várja a megfelelő pillanatot hogy elrugaszkodhasson. Ha sikerül a kocsira érkeznie, amire elég nagy esélyt lát a kocsi mérete, s a tető alacsony magasságának hála, első mozdulataként megpróbálja a kocsit hajtó legényt tarkón ütni, hogy az eszméletét veszítse, és ha ez sikerül akkor elfoglalva a helyét hajt tovább a kikötő felé.
    avatar
    Rizpa Garrow

    IC hozzászólások száma : 23

    A Lélektüske-hajsza

    Témanyitás  Rizpa Garrow on 2014-02-20, 20:20

    *Nem kém ő, hogy bokornak álcázva magát szaladjon a csapat után - sem idióta, bár tény, hogy merészek a módszerei -, vagy akrobatikus mutatványokkal nyakát törje a tetőn. Ha észreveszik, hát annál jobb, ilyen távolságból amúgy is nehéz lenne alkudozni velük. Az, hogy hogyan fog esélyt szerezni a kereskedésre, még rejtély, de biztosan tud olyat mondani, ami alku tárgyát képezheti a félorknál. Mindent és mindenkit meg lehet venni ezen a világon, és Rizpa képes megtalálni a módját, hogyan.*
    - Keringnek itt, mint valami gólyaf... *szitkozódása nőietlenebb részét elnyomja egy mellettük elmasírozó őrcsapat. Küld az egyik egyenruhásnak egy kacsintást, a másiknak meg dob egy pajkos csókot, hadd veszekedjenek rajta napjuk további részében.
    Talán rövid közjátékának is köszönhető, hogy szem elől veszíti a triót.*
    - A zsigereim azt súgják, ez csapda. *motyogja a lovának, ahogy jobbra-balra masírozva végül befordul a sarkon. S milyen jó lett volna fogadnia erre! Feszül az íj, ő meg visszarántja a lovát, de már hiába, a vessző tökéletes pontossággal mar szárat tartó karjába, s a fájdalom morgásszerű nyögést csal ki belőle, arca fájdalmas grimaszba torzul. Tartja magát combjaival, így nem esik le, végül aztán önszántából fordul le a nyeregből, s megbújik a lova mögött. Ő aztán nem sajnálja a hátast, ha saját épségét mentheti vele.*
    - Hogy borítaná el holnapra fekély az arcod! *sziszegi dühösen, a haragot használván fel arra, hogy kitépje karjából a vesszőt, miközben igyekszik visszahátrálni arra, merről jött. Megízleli, lenyalintja vérét a nyílhegyről, és sajnálkozón lebiggyeszti az ajkát.* ~Micsoda pazarlás! Bár lenne nálam egy fiola!~
    *A nyeregtáskába túr, fehér, hímzett zsebkendőt emel ki, sebe elkötése helyett azonban a nyíl végére tűzve feje fölé tartja, meglóbálja megadása jeleként a trió felé. Akar a halál harcolni ellenük! Rizpa módszerei különbek.*
    - Lengetném az alsóneműm is, de félek, már nem tiszta! *rikkantja lova mögül, egyelőre csak csípős nyelvével hadakozva. Szívesen megátkozná a szukát, kitől a vesszőt kölcsönbe kapta, de az álarcos fickó felbukkanásakor a bőségzavar állapotába kerül.* ~Eh, remek, egy vakmerő amatőr, akit nekem kell majd megmentenem.~
    *Csóválja meg fejét a helyzet legamatőrebb szereplője.*
    avatar
    Shawna

    IC hozzászólások száma : 22

    A Lélektüske-hajsza

    Témanyitás  Shawna on 2014-02-20, 18:04

    *Távol áll tőle a naivitás, de most valahogy mégiscsak sikerült magát olyan furcsa helyzetben találnia, amiről azt gondolta, hogy csak és kizárólag ő tud. Információit annyira benfentesnek és első kézből valónak tartotta, hogy meg sem fordult fejében, hogy ebben a hajszában több nem kívánatos, konkurens személy is feltűnhet. ~Nem kellene ennyire megbíznom azokban, kiknek lába alatt szilárd a talapzat.~ Tengerjárók alapgondolatával feddi magát, mert valóban, talán túlságosan elhamarkodottan ugrott bele ennek a szívességnek az elvállalásába, noha ismeretsége az illetővel nem csupán néhány haszontalan évre vezethető vissza.
    A tengeren előforduló gazembereknek a szájukat sem kell kinyitniuk, már messziről lerí róluk kifélék vagy mifélék. A sumák rágcsálókkal viszont már sokkal óvatosabbnak kell lennie, mert ilyen alapon, meggondolatlansága akár a halálhoz is vezethet... Történik mindezen baljós gondolatok felbukkanása akkor, mikor a csapat, melyről megbízólevele részletesen mesél, elcsörtet a keskeny utcácska előtt, elég komoly harci és veszélyhelyzettel felállva. Eszébe sem jut, hogy eposzba illő berohanással zavarja meg a nyilazó felet, mentve meg ezzel egy jött ment nőcske hátsóját a talán biztos halál karmaiból. Inkább hiéna módjára türelmesen kivár, hogy a legmegfelelőbb pillanatban harapja át áldozatainak torkát.
    A járókelők kíváncsiskodó tekinteteit vonzó jelentsor után fordul ki a sikátorból pej hátasával, hogy ezután sajátos módon cserkéssze be a mágikus kardot. ~Ó, ez meg megint micsoda?~ pillant föl a következő pillanatban teljesen véletlenül az egyik közeli tetőre, ahol egy koponyamintázatú maszkot viselő egyén próbálkozik valami őrült ötlettel. Ezek láttán úgy dönt, hogy egyelőre a háttérben marad, távolsága nagyjából tíz méter, ebből kifolyóan tökéletes rálátása van mindenre...*
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    A Lélektüske-hajsza

    Témanyitás  Eric Crow on 2014-02-18, 19:22

    *Az információ felbecsülhetetlen érték, ahogyan azt az ábra is tökéletesen mutatja. Mintha csak Eric kifeszített hálójába igyekezne a lovon közlekedő három jómadár, kik talán mit sem sejtenek a koponyamintázatú maszkjában tetőkön ugráló, ezáltal háziasszonyokat halálra rémísztő férfiről.
    Egész jól halad, bár útja során nem kevés vakfoltba ütközik, "hála" egyes tetőszerkezetek és erkélyek furcsa kivitelezésének, melyek vagy túl ferdék, vagy túl magas fallal rendelkeznek. Mindenesetre nem szegi kedvét eme küldetéssel járó nehézség, sőt, mi több, talán még az eddiginél is gyorsabb tempóra sarkallják. Miután felverekedte magát az egyik meredek tetőn, kicsit tájékozodik és beméri az egyre közelebb és közelebb kerülő csapatot egy kellően jó fedezéket nyújtó kémény mögül.
    Nem tartja valószínűnek, hogy bárki is meglátná, valahogy nagyobb érdeklődéssel bír most a Palotánál történt incidens, a maga robbanásával és az össze-vissza rohangászó, kissé tanácstalannak tűnő városőrségével. Pletykák és összeesküvés elméletek tömkelege kaphat szárnyra az események viharában, melyekben talán valamikor majd egy _álarcos férfi_ is feltűnik...
    Nincs túl sok ideje, így hamarosan kinéz magának egy szimpatikus helyet, ahonnan nem gondolkozva majd túl sokat, a csomagot cipelő illető nyakába fog ugrani... aztán pedig rögtönöz. Az előre "eltervezett" rögtönzési számát persze, hogy megzavarja valami, úgy fest aktivizálták magukat a város amatőrjei is, kik nem restek máris lebuktatni magukat, ezáltal feszítettebb tempóra késztetve a feltehetőleg még mindig a Kikötőbe igyekvő csapatot. Abból a szempontból tökéletes az akció, hogy a háromból körülbelül egy vagy talán egysem figyel meg túl mélyen dolgokat, így esélye a meglepetésre egyre csak növekszik.
    Mutatványát egész jól kell kiviteleznie, mert nem lesz ismétlési lehetőség, ha elvéti csúnyán megsérülhet, viszont, ha terve bejön, mégpedig a nyeregbeszökkenés, vagy, ha úgy tetszik esés, akkor onnantól nagy baj már nem érheti. Gondolja legalábbis abban a pillanatban mikor elrugaszkodik a tető széléről, egyenesen a lovat és lovasát célbavéve.*
    avatar
    Csontzúzó Nekrin

    IC hozzászólások száma : 3

    Re: Palota tér

    Témanyitás  Csontzúzó Nekrin on 2014-02-18, 13:52

    *Ritkán utazik hajóval, de a nagyobb táv leküzdésére kénytelen volt eme eszközt igénybe venni. Gerard pedig a kikötőt jelölte ki neki találkozási pontnak. Ritkán jár városba és nem igazán ismeri ki magát, de legjobb tudomása szerint a kikötő az a hely ahova a hajók befutnak. Így végül is amint partot ér rögtön megállt az egyik mólón. Nem mondaná, hogy szokásos látvány. Mivel jelen pillanatban a botjára támaszkodik, így egy hátsó két lábon felállt farkashoz hasonlít a maga "jelmezében". Majdnem egy óra telik el, de akihez érkezett még mindig nem jelent meg. Őt magában ezt nem zavarja tekintve, hogy az állva alvás ősi híve. Viszont szöget üt a fejében, hogy lehet a Kikötő takarhat egy ezzel a névvel ellátott ivó helyiséget. Amint nehezebb megtalálnia így máshoz kell folyamodnia.
    A támasz botját lecseréli arra amin a hátán van, majd halkan szavakat kezd mormolni. A bot tetején lévő napocska, kicsit felvillan majd egy halván fénygömb száll ki belőle, amit ha közelebbről megnéz a szemlélő egy pillangóra hasonlít. Nem marad egy helyben sokáig el is indul Nekrin pedig hűségesen követi. Hallja, hogy valami gyorsan közlekedik, de ezt betudja a városi karneválnak vagy valami hasonló ünnepségnek, mert tudtával előfordulnak az ilyenek. Végül a fény kihuny és szertefoszlik, tőle pedig pár lépésre már látja Gerard hátát. A fiúnak szerencséje van, hogy nem haragos típus különben lehetséges, hogy néhány átok már megfogant volna rajta, és lehet gerinc problémákkal küszködne az ifjú nomád. Végül pedig botjával megkocogtatja a vállát.*
    - Késtél -közli nemes egyszerűséggel mint ha ez a legtermészetesebb dolog lenne a világon
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    A Lélektüske

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2014-02-17, 22:52

    [A batár - Gerard]

    *A városőrök a tűzlabda okozta kavarodás hatására jelentős lemaradásra tesznek szert, miközben a batár vakmerő sebességgel tör át az utcákon, míg ki nem ér a Promenádra. Olyan élesen veszi be rá a kanyart, hogy egy pillanatig csak két oldalsó kerekén áll a kocsi másik kettővel pár centire elemelkedve a talajtól, mielőtt visszazuttyanna mind a négy kerekére és folytathatná az eszelős tempót. Pont arrafelé tartanak, amerre Gerard is van (avagy Gerard helyezkedett pont jól). A batárt vezető fiatal fiú, ránézésre legfeljebb annyi lehet, mint Gerard, egyre figyel: minél hamarabb elérjék a kikötőt és az ott rájuk váró hajót. Hogy eközben hány embert sodornak el, az mellékes. Szerencsére sokan nincsenek az utcákon, aki volt, az is sikongatva vagy éppen szitkozódva ugrik félre, lapul a ház falához.
    A batár elé ugrani nem érdemes, nem fog arra megállni. Ugyanakkor Gerard előnyére fordíthat némi figyelmetlenséget. A batár tetején ülő nő láthatóan nem foglalkozik a civilekkel - miért is tenné? Tapasztalata szerint gyáva nyuszi mind, nem fognak zavarni -, csak hátrafelé figyel az őrökre, s újabb tűzlabdát vet feléjük, hogy lassítsa őket, a köztes időben meg kapaszkodik, mert azért nem olyan sima az út, főleg, hogy a hajtó néha kénytelen extra manővereket tenni: oldalra húzza kissé a gyeplőt s vele a kocsit, hogy egy-két már-már felbátorodó polgárt térítsen jobb belátásra, s egyben a batár elől kitérve átessenek néhány árus portékáján, hogy csak úgy gurulnak a portékák szerte-szét! Másik oldalra is szándékozik a hajtó eljátszani ezt, pont Gerard oldalán, de a fiúnak lehet ideje és lehetősége magasabbra mászni és esetleg onnan megkísérelni a batárra jutást, hacsak nincs jobb ötlete, hogyan fékezze meg őket?*

    [A Lélektüske-hajsza - Rizpa, Shawna és Eric]

    A félelf férfi és az elf lány ügetésben indult el, ami az összezavarás lényege is volt, ha valaki mégis megtudta igazi szándékukat: a jobban sietőket kezdik el követni, egész pontosan Rizpa tesz így. Mielőtt eltűnnének szem elől az Illatos házak utcája felé, azért az elf lány odabök fejével Rizpa felé a férfinak, amaz csak szeme villanásával jelzi, hogy látta ő is. Egyebet egyelőre nem tesznek, megbeszélt tempóban és útvonalon folytatják az útjukat, de hogy látjuk-e még őket? Az majd kiderül.
    Rizpa könnyedén követi a hármast (a fél-orkot, az ember nőt és férfit), valóban nem vacakolnak olyannal, hogy mennyire feltűnőek vagy sem. Úgy vannak vele, a figyelem a Promenádra és a batárra, na meg a még mindig kövér füstoszlopot eregető palotára összpontosul. Hanem azért Rizpának csipkednie kell magát. Ugyan üldözöttjei egy ponton kicsit lassítanak, s félrehúzódnak, hogy egy csapat, közeli őrtoronyból kimasírozó, egyenruhás városőrt elengedjenek a Palota felé. Amíg nem velük foglalkoznak, hadd menjenek. Az őrök Rizpa mellett is el fognak haladni, ugyanakkor ez idő alatt a középkorúnak látszó férfit talán a megélt évek tették érzékenyebbé, vagy csak berögződött óvatosság, de hátranéz kiszúrva Rizpát. Jelezhet a többieknek, mert ezek után egy lehelettel gyorsabb tempóra kapcsolnak az eredeti vágtához képest és az utca végéhez érve jobbra kanyarodnak, meg az őrtorony után rögtön balra. Pár pillanatra így szem elől téveszti őket Rizpa, de ha továbbra is követi őket, akkor bizony érik kellemetlen meglepetések. Még nem voltak biztosak benne, hogy Rizpa őket követi, de felkészültek. Ha Rizpa befordul a hármas után az utcába az őrtoronyt elhagyva, azzal szembesülhet, hogy a nő a nomádokra jellemző íját feszíti és nomádokra jellemző módon hátrafordulva a nyeregben veszi őt célba.

    //Mesélői kockadobás 10 oldalú kockával: 1-4 nem talált; 5-7 csak súrolja a testet, a további mozgást nem nehezíti; 8-9 erősebb vágást ejt a egyik karon, ennek mozgatása kellemetlenebb lesz, de még nem okoz jelentős problémát; 10: találat az egyik karon, a mozgatása fájdalmas és lassabb
    |10+0=10|//

    Shawna éppen láthatja az íjfeszítést, ahol várakozik. Pont akkor robog el a hármas előtte, mikor pendül az ír húrja s a nyílvessző Rizpa felé száguld. A kalóznőn múlik, mihez kezd előnyös helyzetével, mert jelenleg ő lesz/van a legközelebb a három tolvajhoz.
    Eric ugyanezen történéseket fentről, de még messzebbről szemlélheti meg, s ha még bírja szuflával a háztetőkön való közlekedést, sikerülhet úgy helyezkednie, hogy fent várja be az ötöst (a három tolvajt, s a két tolvajok tolvaját: Rizpát és Shawnát). De jobb, ha siet, mert hamar elvágtáznak majd alatta, s utána aztán gyalogosan futhat a férfi, ha ő szeretné a Lélektüskét megkaparintani!*
    avatar
    Shawna

    IC hozzászólások száma : 22

    A Lélektüske

    Témanyitás  Shawna on 2014-02-15, 19:29

    *Sosem szeretett túl korán érkezni egy összejövetelre sem, szóval most sem okoz csalódást magának és az utolsó utáni pillanatok egyikében toppan be a Park környékének egyik nevesebb lócsiszárához. Szó se róla van mit nézni a városban, csodás terek, gyönyörű parkok és nem utolsó sorban tetszetős, jó fizikumú matróznak való legények. Őszintén szólva, mindezen látványosságokat összevetve, egy hétnél tovább nem maradna távol hőn szeretett hajójától, ami most ki tudja merre gyűjti a szajrét.
    A csiszár széles mosollyal, óriási, színpadi mozdulatsorral ajánlgatja a pej lovak legszebbre sikált példányát, minek ára „csupán” egy közepes méretű szesz szállító hajó folyékony értékének fele…
    ~Micsoda undorító, kizsákmányoló ez a szárazföldi rágcsálóktól hemzsegő világ~
    *Shawna rámutat, a kereskedő vigyorog, arany csörren, majd patadobogás hallatszik az udvarban és hamarosan egy pej kanca hátán találva magát hallja a kezdőfelütésként ható nem túl távoli robbanás hangját.
    Nem kelt feltűnést vágtájával, tisztában van a történések menetével, a szállásán lévő zsákjában lévő megbízólevél tökéletes alappal szolgált a különböző elterelő műveletek megismeréséhez. Öltözéke hétköznapi, ám szokatlan, csipkékben bővelkedő stílusából könnyen rájöhet a kicsit is figyelő tekintet, hogy a nő nem biztos, hogy a környék lakója.
    Bézs színű, nyakánál V alakban kivágott, gombos kalózmellénye alól hófehér, csipkében gazdag felsőruházata tűnik elő, mely meggátolja, hogy az elegáns kinézet merész minősítésbe csapjon át. A ruha, tengeri népek fiaira és lányaira oly jellemzően, buggyos ujjakban végződik, deréktájon egy igen széles fekete öv, hatalmas csattal tudatja a kíváncsiskodóknak, hogy honnét származik. Feszes, fekete bőrnadrágja és a színben hozzá tökéletesen passzoló stílusos csizmával biztosítja a vizslató férfi és irigykedő női tekintetek szakadatlanságáról. Tolldíszes kalózsipkája most szobájában pihen, így most gondosan felkötött vöröses barna haja mindenki számára látható. Fegyverként csupán egy tőrt rejteget övében, kedvenc kardját hajóskabalából, a nagy fogás reményében, embereivel együtt a xebecjén hagyta.
    Rafinált elmék szüleménye ez az értékes hosszúkard meglovasítása és rövid úton történő kicsempészése a városból. Neki pedig nem kell mást tennie, csupán követnie a három tagból álló csoportot és késznek lennie arra, amire felbérelték…*
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    A Lélektüske

    Témanyitás  Eric Crow on 2014-02-15, 14:38

    *Mindig is kedvelte a délutáni megbízatásokat, így ez a mostani, ebéd utáni akció is teljes mértékben ínyére van. Hálás köszönet az időjárásnak, hogy most a csípősebbik felét tolja a város elé, ebből kifolyóan pedig most nincs az ilyenkor jól megszokott tömeg a város terein, parkjaiban, kiemelt csomópontjaiban, és nyílt területű közösségi helyein.
    A megbízható információnak eleget téve, az előre megadott helyen vár a jelre, mely útjára indítja azt a nagyszabású akciót, mire már hetek óta készül az alvilág apraja nagyja. Nyílt titokként kezelt füles volt ez a mai, a kérdés csupán annyi, hogy ki elég merész ahhoz, hogy bevállalja a biztos kivégzéssel járó sikertelen eltulajdonítás rémképét, mely valljuk be, fényes nappal, előre megjósolhatatlan fegyverzettel bíró, elszánt védők esetében nagyonis valós félelmet generálhat.
    A hely fix, a felszerelés azonban szabadon választott, ahogy a mód is, melynek segítségével csak a cél a fontos. Megszerezni a hosszúkardot, és lehetőség szerint mielőbb eljuttatni azt a megbízóhoz. És, ha már annyi említés esett a várakozóhelyről, stílsosan nem más, mint egy, a város középsőharmadában lévő magasabb építésű, lapostetővel rendelkező ház teteje. Oldalról fallal körülvett, kéményekkel tarkított, napozásra tökéletesen alkalmas hely, melyről nem csak a napsugarak cirógatását lehet élvezni, hanem a város látványát is, nem beszélve a városi távlatokban mért megemlekedett negyedről, ahonnan hamarosan kezdetét veszi a hajsza, mire minden hadúr feni a fogát... jobban mondva az értékre, ami az egészből kisülhet, de bizonyára vannak adrenalinhiánnyal küszködő egyének is, kik csupán az odavágás miatt vállalkoznak a Lélektüske megszerzésére.
    Eric fekete, szinte nyűhetetlen anyagból készített ruházata már-már kuriózumnak számít alvilági körökben... Azonban a szokásokat teljességgel sutba dobva, a mostani küldetésre egy szokatlan, szürkésfekete overállal készült, melyhez a bokát tökéletesen fogó bakancs és egy furcsa maszk is tartozik. A ruházat teljesen egyszerű, nincsenek zsebek, nincsenek gombok, csak az erős, szimpla anyag van, melynek hátoldalán egy speciálisan, kardtartásra készített tegez szerű bőrtok van, amolyan kard tartóként funkcionálva majd a sikeres eltulajdonítást követően.
    A robbanás az előre vázolt menet szerint szinte percre pontosan történik, a távoli látvány után a hang kisvártatva ugyan, de megérkezik hozzá is, minek hatására a környező háztetőkön, párkányokon ülő madarak megriadva reppennek a magasba.*
    ~Elkezdődött hát...~ Figyeli a batárt, majd az első reakciókat a bizton kővé dermedt lakosoktól, és össze-vissza rohangáló, megzavart rendfenntartó erők csapataitól. És most vár... mert a megbízás elolvasása óta tudja nagyon jól, hogy amiért jött, az nem a batáron lesz, hanem pontosan a fél-ork csapatában. Egy félmosoly jelenik meg a férfi arcán, majd nem vár tovább, amint irányba állt a hármasfogat, magára ölti a félelmetes, sárga műhajzattal rendelkező koponyaformát, mely nem csupán egy álarcosbál jelleggel csak arcot, hanem teljesfejet takar. Megfelelő pontokon kivágott, látásra és levegővételre tökéletesen alkalmas kiegészítőről van szó, mi tökéletes összhangban van a ruhával. Kellőképp félelmetes, elrettentő és tökéletes inkognitást biztosít viselője számára míg a feladatát végzi.
    Fegyvert nem visel, mozgását nem lassíthatja semmi, kezeinek tökéletes markolását pedig nem korlátozhatja egyetlen tárgy sem. Egyetlen félrefogás is végzetes is lehet...
    A vágta elindultával, előbb szemeivel beméri a trió feltehető útvonalát, majd ő maga is megindul, hogy valahol, valami módon majd keresztezze útjukat. Háztetőről háztetőre szökken, hol segítséggel lendül tova, hol pedig elfeketet szégyenítő ügyességgel kerüli el a biztos halált jelentő zuhanást. Rohan, ahogy lába bírja, hol följebb kapaszkodva közelít, hol pedig lentebbi erkélysoron át szeli a métereket...*
    avatar
    Rizpa Garrow

    IC hozzászólások száma : 23

    A Lélektüske

    Témanyitás  Rizpa Garrow on 2014-02-15, 00:13

    *Badarság. Időpazarlás. Mese. Ez volt az első reakciója, amikor az egyik hírszerzője beszámolt neki az alvilági körökben a Lélektüskéről keringő pletykákról. Rizpa még hetekkel ezelőtt bízta meg a köpcös fickót, hogy kerítsen neki valami értékes és eladható holmit, s most kapott egy gyerekmesét egy kardról... Maga sem tudja, miért döntött úgy mégis, hogy felhasználja a kapott információkat, és elfecsérli a délutánját egy kis kincsvadászatra. Azt pletykálták, hogy a palotai akció csak elterelés lesz, és sokkal nagyobb készülődik a Palota mögött, így hát Rizpa egyértelműen ott bújt meg, s unalmában a körmeit reszelte. Már épp feladta volna a várakozást, mikor a robbanás után beindultak a dolgok.
    Fekete bőrnadrágot és egy kényelmes, ámde csinos, csipkékkel díszített tunikát visel, mély dekoltázsa körül pókhálószerű hímzés terpeszkedik, erre vett rá egy szintén fekete kabátot. Kivételesen kesztyűit bőr alkar- és lábszárvédőkre cserélte, ékszerek terén azonban nem fogta vissza magát: kacéran kivillanó mellkasán lazán fűzött, több soros gyöngynyaklánc látható, bal fülében koponya formájúra faragott füldísz, a jobban hosszú láncok, tíz ujjából haton gyűrű. Dús fürtjeit különös gonddal tűzte fel, csak néhány göndörded tincset hagyott vállaira lógni. Nem harchoz öltözött, nadrágja övén egyetlen tőr lóg, de kereskedői vénáját és átkait mindig magánál hordja. Az ember lánya legyen csinos, ha már lopni megy.
    Figyelemmel kíséri a tőle távolabb lezajló jelenetet, bár sokat nem hall belőle, de nincs is rá szükség. Elkerekednek a szemei a földre puffanó tárgy láttán, agyának kerekei máris forogni kezdenek, és vaskos aranyzsákokban becslik fel a Lélektüske értékét. Már ha egyáltalán az az. Rizpa nem magának akarja, nincs az a pénz, amiért vállalná a veszélyt, hogy egy ilyen értékes holmit birtokoljon; nem, azért akarja megszerezni, hogy az értékénél ötször drágábban eladhassa. Sötétebb berkekben biztosan akadna rá vevő, nem is egy! Micsoda üzlet! Elégedett vigyora azonban az arcára fagy, mert mire a gondolatmenete végére ér, hirtelen két csomag lesz az egyből, és persze teljesen másfelé indulnak meg.*
    ~Ez baj. Lássuk csak, úgy tűnt, az a fél-csúfság a vezető, legalábbis ő van a legjobban felszerelve. Ha háromszor ekkora és százszor ilyen ronda lennék, én nem bíznám egy fruskára meg egy férfira a kardot, és pláne nem hagynám, hogy édes kettesben bóklásszanak vele. Tudni akarnám, hogy nem üt be semmi baj, vagy ha igen, meg tudom védeni zsákmányt. Tehát nálam kell, hogy legyen.~
    *Ugyanakkor fel tudna sorolni legalább ennyi ellenérvet is. Tétovázásra azonban nincs idő, döntenie kell, és ő a fél-ork, a férfi és a nő hármasa után ered, miután elsietett odébb kikötött lovához. Sietnie kell, mert persze tolvajék békés városnézés helyett rögtön vágtatva rohannak a Kikötő felé. Fittyet hányva a lebukásra, de azért jelentős távolságot tartva szegődik a nyomukba.*
    avatar
    Gerard Dareln

    IC hozzászólások száma : 44

    Lélektüske kalandszál

    Témanyitás  Gerard Dareln on 2014-02-11, 19:30

    *Gerard, korán reggel épp a piactéren szerzi be a következő napi ételkészletét, hiszen hamarosan vedége érkezik a kikötőbe. Rég nem látta sámán barátját,s helyi különlegességnek számító ételekkel, gyümölcsökkel szeretne a kedvére tenni.
    Épp ekkor történik meg a váratlan esemény, hatalmas nagy robaj kíséretében, fekete füstfelleg száll fel a palotából. Figyelme azonnal az adott irányba terelődik, pár csengő tallért ejt az árus standjára akinél épp vásárolt, s csapot papot ott hagyva indul meg a kikötőt és a palota teret összekötő főutcára.*
    ~Mi a fészkes fene történhetett? Azonnal utánna kell járnom! Valaki nagyot durrantott az hétszentség! ~
    *Szerencsére alkar, és lábvédőjét mindig magán viseli ha kijön a városba, ám fegyver arzenálja igen csak szegényes. Ruhája alatt rejlik régi pengeéles tőre, s oldalához rögzítve állandó úti társa a szétnyitható botja.
    A piacról kiérkezve a fő útra sietve fejébe rántja csukjáját, s tekintetével a palota irányába kezd el kutatni. Igyekszik látszatra egy egyszerű útmenti polgár szerepét betölteni, miközben kezével oldal táskájába kotorászik, reménykedve hogy ha esetleg menekülőkről van szó akkor felé, azaz a kikötő felé veszik az irányt. Egyenlőre mást nem csinál, várja a fejleményeket, s titkon bízik benne hogy Nekrin nem átkozza el, hogy nem ér ki időben a kikötőbe.*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    A Lélektüske

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2014-02-10, 17:50

    [A Palota téren]
    A kezdetéről eltérően fognak nyilatkozni később a városbeliek. Egyesek szerint váratlan csapás volt, mások szerint előre látható volt, sőt, számítottak is a hamarosan bekövetkező eseményekre.
    Átlagosnak ígérkező Olvadás havi napnak indult ez a mai is. Napfényes, ámde a szokottnál kissé hűvösebb, ami még ebben a délutáni órákban is arra késztette Ederthin legtöbb lakóját, hogy ha nincs feltétlen elintézni valója a városban, inkább otthona melegében pihenjen. Ebben a csendben és nyugalomban váratlan volt a Palotát megrázó robbanás, s a keleti szárnyból az ég felé törő egyre vastagabb, sötétszürke füstoszlop. Kisvártatva a bezárni készült főkaput egy batár törte át több, mint vakmerő sebességgel, s nem nézve ki kerül az útjába, ki tud elugrani, s kit sodor el, átvág a Palota Téren. A nyomában már lóháton vágtáznak a Fejedelmi Palota kék és zöld színbe öltözött őrei, egyikük lóhátról nyilazva lövi le a batár tetején lévő egyik fickót, de már nem tudja kivédeni a célpontja mellett lévő félig elfvérű nő mágiáját: fejnyi nagy tűzlabda csapódik üldözőik lovai közé, fájdalmas nyihogás jelzi a találatot, majd újabb, mikor a haldokló lovon átesik a másik, nem tudván időben lefékezni.*
    - Gyorsabban! Gyorsabban! *Csapkodja meg a batár oldalát a nő, a közös nyelven kiabálva. A Promenád hosszú sétánya felé tartanak az Ünnepek Csarnoka és Conchita Maini temploma között elhaladva, mire megbolydulni látszik a város, s a hír szélsebesen terjedni kezd: a Fejedelmi Palotát kirabolták!

    [A Palota mögött]

    Ahogy ez lenni szokott, megint az alvilág volt a jobban értesült. Ha pontos részleteket nem is tudnak, de kétségtelen előnyük van a városi őrséggel és a jó szándékú polgárokkal szemben, mert egy valamit csak ők tudnak előre: a Palota téri kitörés csak elterelés...
    Csak a rablók tudják, mi van a batárban, vélhetően valóban megpakolták kinccsel, ha másért nem is, hogy az igazi hiány később tűnjön fel. Mindenki a Palota tér és a főutca felé figyelmez most, illetve a Palotát oltja, így a csapat másik részének van lehetősége az előre eltervezett módon átjutni a palota nyugati falán. Ketten (egy középkorú ember férfi és egy kamasznak tűnő elf lány) a lovakkal kinn várnak a fal alatti kis tér közelében feltűnésmentesen meghúzódva, hárman a falon készülnek átmászni, de előtte vászonba csomagolt, viszonylag nehéznek tűnő holmit adnak le az alant várakozóknak. A talaj fölött jó három méterrel lezuhan a becsomagolt tárgy, kicsúszik az elf lány kezei közül, akinek el kellett volna kapnia, s élesen, fémesen koppan a kövön ami benne van.
    A közvetlenül utána leereszkedő, nagydarab fél-ork a becsomagolt tárgy felszedése közben olyasmit sziszeg mély hangján a lent várakozó, látszatra kamasz elf lánynak, hogy egy pillanatig úgy tűnik, az elf lány elveszti a fejét és nekiesik a nála jóval nagyobbnak. A másodjára leereszkedő ember nő nem foglalkozik az egésszel, a harmadik leereszkedő, a félelf férfi csitítja a kettőst. A fél-ork láthatóan sürgetné a csapatot: a becsomagolt holmit durván a félelf-férfi mellkasának löki. Úgy tűnik, a pár pillanatos összezörrenésnek ezzel vége is. A csapat egyéb tekintetben összeszokott, a kijutás és lóra ülés alig két percet vett igénybe. A fegyverzetük nehezen megállapítható, a mászóknak lehetett látni egyedül mit is viselnek: bőrvért, alkar és lábszárvédők szintén bőrből, egyszerű ruhák, a félelf férfinál jatagán és egy hárítótőr, az ember nőnél egy tőr és nomádokra jellemző íj és tegeznyi nyíl. A félork tűnik a legjobban felvértezettnek: fémpikkelyekkel megerősített vértezet, sisak és egy olyan roppant méretű csatabárd, amit megemelni is teljesítmény lenne, ő meg könnyedén kezeli, mint más a rapiert.
    Az alvilág egy része tudta előre, hogy ide kell figyelni, s nem a Palota Térre. Valószínűleg még az is kiderült korábban számukra, mi a konkurens alvilágiak igazi célpontja: a Lélektüske-ként emlegetett legendás, mágikus hosszúkard. Úgy tűnik, olykor Grottocello-ból valóban érdekes holmik kerülnek elő. A Lélektüske egy vérvörös penge, melyet nem kevés Átok-mágiával bűvöltek meg, hogy ötszáz év eltelte utáni felbukkanásakor a Fejedelem azonnali elkobzással éljen és rejtett, biztonságosnak hitt helyen őriztesse a Palotája mélyén, mielőtt rossz kezekbe kerül. Mindenki tudta, hogy ott van, nagyszámú kísérettel vitték a Palotába két hónapja. Ha más nem is, ezzel igazolták a legenda valódiságát: akit a Lélektüske sebez, Átokbélyegek vagy Halálbélyeg sújtja, vagy a Vér hatalma varázslat hatásait mutatja, a fegyver használójának akaratától függ, hogy melyik. Mind a három fekete-mágiaág legsúlyosabb varázslatai egyike keveredik a fegyverben.
    Az alvilágiakhoz tartozók hát jó eséllyel tudhatnak róla, a valószínű útvonalról is, ami az Illatos házak utcájánál vezetne. Amiről viszont nem tudnak és ha most is lesben állnak valahol, hát meglepheti őket: két egyforma, vászonba csomagolt tárgy van a rablóknál, holott csak egyet adtak le, s csak az egyik az igazi, nagy hatalmú mágikus penge.
    Sürgető szavak hangzanak el, mind az öten lóra szálltak, s ahogy ettől tartani lehetett: két felé válnak. Az egyik csapat (az elf lány a félelf férfival és egy becsomagolt pengével) valóban az Illatos házak felé tart kezdetben csak ügetve. A másik csapat (az ember nő, a középkorú ember férfi és a fél-ork egy ugyanolyan becsomagolt pengével) pedig másik irányba, de szintén a Kikötő felé, vágtatva.
    Mindazok, akik ennek vagy a batáros eseményeknek szemtanúi voltak a véletlen folytán vagy eltervezetten, most kell dönteniük, miként cselekednek.*
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Sétálgatunk

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-05-08, 19:21

    - Mindenféleképp.
    Bólogat veszettül, hogy majd bokán rugdossa Tsitsát, ha szükség lenne rá. Azért ilyen lelkes, mert nagyon valószínűnek tartja, hogy sose lesz ilyesmire szükség. Bezzeg Rhaet már párszor bokán rúgta volna, talán már be is zöldült volna az elf lába mostanra a sok rugdosástól.
    - Ez nagyon jól hangzik, habár még messzire járok az asztrálutazástól. Délután beugranék érte, főleg a tapasztalatokra vagyok kíváncsi.
    Végighallgatja a beszámolót a könyvről, érdekli a téma, nagyon is. Egy pillanatra átfut az agyán, hogy talán nem jók a tapasztalatok az asztrálutazásról, és félő, hogy akkor majd nem fog annyira keményen dolgozni azért, hogy fejlődjön a mágiatudása. Nem tekinti nagy gondnak, legfeljebb több ideje jut majd a fegyveres harctudásának fejlesztésére.
    - Az Erődbe megyek edze... izé, akarom mondani, elcsábítani az összes városőrt és lovagot.
    Barátnőjére vigyorog, és elindul a hazafelé vezető úton.
    - Menjünk akkor hazafelé, jót tesz, ha ebéd előtt még pihensz kicsit, nekem meg ugye csinosítanom kell magam.
    avatar
    Tsitsa Itsli

    IC hozzászólások száma : 315

    Sétálgatunk

    Témanyitás  Tsitsa Itsli on 2013-05-08, 13:05

    - Rendben van, igyekszem úgy tenni. De... Ha szerinted nem úgy tennék valamikor, ahogy helyes lenne... akkor rúgj bokán vagy valami ilyesmi, jó? *Mosolyog félénken barátnőjére, mert már megbízik a nevelésében, amit édesanyjától kapott, amíg élt, de azóta sok év telt el, s fiúügyekre nem tértek ki. Ismeretlen terepen mozog, és maga sem tudja, merjen-e színt vallani Rhaenek vagy sem. Szeretne, csak hogy tudja Rhae, hogy valaki szereti, akárhogy is legyen, még a viszonzás sem kell ehhez. De mégsem meri elmondani, mert hátha ezzel falat állít kettejük közé. Mindenesetre szavaival felhatalmazta Ameliát a közbelépéssel, ha nem jól alakulnának a dolgok.*
    - Ebéd után a rezidencia könyvtárában dolgozom, érkeztek új könyvek, azokat teszem megfelelő helyükre. Egyik lehet érdekelne is téged. Asztrálmágiáról szól, jól emlékszem ugye, hogy a mellett döntöttél végül? Ez a rövid könyv az asztrálutazásokról szól, mik a korlátai, feltételei, ezzel kapcsolatos tapasztalatok. Egy Adar ishiri mester írta... *Meséli barátnőjének tovább, amennyiben érdekli a téma, miközben haladnak tovább a Palota téren, majd ki onnan.*
    - S neked mik a terveid? *Kérdezi abban az esetben, ha úgy érzékeli, nem érdekli Lilit a téma, valamint ha végére ért a rövidke könyvbemutatónak.*
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Sétálgatunk

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-05-04, 21:31

    Egy kicsit megkönnyebbül, hogy nem kell megmagyaráznia, hogy miért aggódna, ha nem csak aludtak volna azon a bizonyos vigasztalással teli éjszakán. Azonban az is biztos, hogy a megkönnyebbülés mellett egészen össze van zavarodva. Nem érti Rhaet. Ha az a számító, tehetséges színész lenne, aki csak bolondítja Tsitsát és még Lint is átverte, az nem hagyott volna ki egy ilyen alkalmat. Rosszul gondolta tehát az előbb. De ha meg az a szégyenlős elf, akkor hogyan alhatott el csak úgy egy nővel az ágyában. Összeszorítja lezárt szemeit, sehogy se jut dűlőre, tényleg mihamarabb el kell beszélgetnie Rhaevel, de mikor? Az esküvő előtt már nem lesz rá túl sok alkalom, kénytelen azután megkeresni, így viszont az esküvőn egész biztos, hogy árgus szemekkel fogja követni minden mozdulatát.
    - Azt tedd és mondd mindig, amit helyesnek érzel.
    Ez kicsit eltér attól, amit alig pár perce javasolt, de az új információk fényében már nem olyan biztos abban, hogy a jelzések leadása olyan rendkívül jó ötlet. Legalábbis, amíg ki nem derült, mit és miért csinál Rhae.
    - Persze, sétáljunk tovább.
    Felkel a padról és elindul egyenesen előre, célja még nincs.
    - Mi a mai programod?

      Pontos idő: 2017-09-21, 10:48