Üdvözlünk!

Éppen időben érkeztél Vándor!

Háború közeleg és elkél minden tenni vágyó erős kéz, forgasson akár fegyvert, vagy használja a mágia hatalmát.
Ne aggódj, ha nem állsz még készen, hőssé formálnak majd a kalandok.
Fedezd fel a világot, kelj útra, kalandozz sivatagon, kietlen tájakon, havas hegyek legmélyén, dögletes mocsáron és a mindig veszélyt rejtő tengereken át. Küzdj ádáz szörnyekkel, élj nemesi életet, vívd ki a hősnek járó tiszteletet, vagy rejtőzz árnyak közé és vedd el azt, ami neked jár!
Gyűjts hát magad köré szövetségeseket és formáld saját belátásod szerint a változó világot!

Az oldal alapítása:
2012.10.01.

Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Kaland

Fejedelmi játszma című kalandban a reagkör határideje:
04.09. 21:00

Latest topics

Ederthin várostérkép

A dombtavi időszámítás szerint jelenleg 616-ot írunk.

Ki van itt?

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (12 fő) 2016-10-11, 18:26-kor volt itt.

Statistics

Jelenleg összesen 3473 hozzászólás olvasható. in 143 subjects

Összesen 55 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Shycor N'ylwenn

Szerzői Jogok

Az oldalon található egyedi alkotások az alkotó(k) tulajdonát képezik!
A Világleírás és a helyszínek, helyszínek leírásai az oldal készítőinek szellemi terméke, így a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel szabadon.

    Ezüstelf Nagykövetség - Inalagol Ananair Erimhir Thallahír

    Share
    avatar
    Montea
    Admin

    IC hozzászólások száma : 3

    Ezüstelf Nagykövetség - Inalagol Ananair Erimhir Thallahír

    Témanyitás  Montea on 2012-12-02, 14:24

    First topic message reminder :


    Az épület szinte beleolvad a környezetébe. A kétszintes épületkomplexum több részből áll, melyeket belső udvarok választanak el egymástól. Erkélyek adnak további lehetőséget vagy pihenésre, vagy a szabadban dolgozásra. Az épület körül, a belső udvarokon és az erkélyeken magas fák szolgáltatják az árnyékot a kint lévőknek, a belső udvarokon mesterséges tavak és szökőkutak adnak további hűvösséget.
    Az épületrész első fele az ügyintézések, hivatalok és fogadások színtere. Több tárgyalóhelység és kisebb szobák szolgálnak az ott dolgozóknak ügyeik végzésére. A nagyteremben és az onnan nyíló belső udvar ad helyet a báloknak, rendezvényeknek.
    A következő épületrész a könyvtár és a tudomány helye. Ez a rész szintén nyitott a betérők számára, olvasósarkok adnak lehetőséget elmélyülni az olvasmányokban. Valamint egy kisebb szentély is szolgál a szellemek tiszteletére, ahová szintén bárki betérhet, ha szükségét érzi.
    A hátsó épületrész az ott dolgozó ezüstelfek számára szolgál lakóhelyül. Ide csak ők léphetnek be.
    Az épület belső része a helyi kultúra és az ezüstelf kultúra jegyeit egyaránt magán viseli. A díszítések, az anyagok és faragások kivétel nélkül mind az ezüstelfek díszítő munkáival készült.
    Külön épületet kaptak az ébenelfek, akik elzárkózó természetükhöz híven ritkán engednek a fogadótérnél beljebb idegeneket, sokszor még az ezüstelfek közül is csak a rangosabb személyeket.

    Nagykövetség legfőbb személyei:
    - Követ/Naveh
    – Idradier Nephet
    Fő döntéshozó. Ritkán mutatkozik, a tárgyalásokat sokszor megbízottja végzi, éppúgy, mint a fontosabb adminisztratív, személyes közreműködést igénylő megbeszéléseket. Egyezség, szerződés, megállapodás, ítélet az ő aláírása nélkül semmis, érvénytelen.
    - Főpap/Bohreah – Selia Aranth
    A követségen és a Fejedelemségben élő ezüstelfek vallási életéért felelős, fő szertartásvezető. Fontosabb döntésekben szava és döntési joga van. Vétójoggal rendelkezik a hozott döntésekben.
    - Fegyvernök/Atdil – Yraat Issis
    A testőrség, őrség vezetője és a hadvezető tisztségét tölti be. Fontosabb döntésekben szava és döntési joga van. Vétójoggal rendelkezik a hozott döntésekben.
    [/justify]
    avatar
    Naram Enyras

    IC hozzászólások száma : 117

    Látogatás az üvegházba

    Témanyitás  Naram Enyras on 2013-03-15, 23:46

    Feláll, amikor hallja, megérkezett Kathleen. Nem szeretné, ha látná, mennyire is keservesen tápászkodik fel, a segítséget kedves mosollyal hárítja el, de tudják, hogy jaj annak, aki mégis segíteni akar.
    A megjelenő, halovány mosoly láttán megdobban a szíve. Mosolyoghatna… még… többször.
    -Mélységesen egyetértek. Nagyon köszönöm. – óvatosan viszonozza a főhajtást, de megadja a kellő tiszteletet Kathleennek.
    - Jól érzem magam, köszönöm érdeklődését. Remélhetőleg én sem akasztottam meg, ha mást szándékozott tervezni, akkor kérem, szóljon. – közben sűrűn imádkozik, hogy ne így legyen. Szeretne Kathleennel tartani, még ha az csak az üvegházba is tart.
    Kathleenhez lép és a karját nyújtja.
    - Szabad? – lassan indul el, tempója sem a megszokott, nem, mintha előtte is rohanós jellemű lett volna.
    Jól esik neki a séta, a friss levegő. És Kathleen közelsége. Elhaladnak a herbalista műhely előtt, amely már majdnem készen van. Az épületrész hamarabb kész lesz, mint ő felgyógyul. Már érzi, hogy meg fog maradni, de sokáig fog tartani, míg teljesen rendbe jön.
    Az üvegház felé már érezhetően kezd kicsit fáradni, de nem érdekli. Nehéz egyszerre menni és beszélni is, így most eléggé udvariatlanul, de csendben marad. Maga az üvegház több részre van osztva, hogy különböző igényű növényeket tarthassanak, nem csak azért, hogy gyönyörködhessenek benne, hanem gyógynövényeket is termesztenek.
    - Melyikkel szeretné kezdeni? Vagy haladjunk sorban?
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Látogatás az üvegházba

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2013-03-15, 20:13

    *Ő sosem tudta meg s lehet sosem fogja megtudni, hogy magányos látogatásai nem véletlenül voltak magányosak, ő szerencsének, Conchita Maini kegyes közbenjárásának tulajdonította. Most persze nem számít erre, elvégre nem Naram lakosztályában lesz a találka, hanem az épületben és onnan a közeli üvegházba mennek, ahol szintén többen megfordulhatnak. Halovány mosoly jelenik meg ajkain, mikor meglátja a megfelelő épületrészbe érve a férfit. Naram talán már ismeri annyira, hogy tudja, ez a halovány mosoly Kathleennél az öröm kifejeződése a maga hűvös, távolságtartó módján.*
    - Nap ragyogjon, uram. Ha szabad megjegyeznem, így jobban áll Önnek a kék. *Odaérve finoman fejet hajt a főtitkárnak, majd marad ajkain a halovány mosoly, de szemei picit hunyorognak, s beszéd közben lepillant a férfi kék színű ruhájára. Végre nem a bőre kék. Meg nem a szeme fehérje. S így mókába rejtve megengedett talán a bók is.*
    - Hogy érzi magát ma? Nem fogok megbántódni, ha ismét el kellene halasztanunk a sétát. *Biztosítja a férfit, hogy ha nem érzi elég erősnek magát ma, nem fogja megsérteni vele a nőt.*
    avatar
    Naram Enyras

    IC hozzászólások száma : 117

    Látogatás az üvegházba

    Témanyitás  Naram Enyras on 2013-03-15, 18:12

    Kathleen mindennapi látogatása meghatotta. Annyira fontossá vált számára, hogy minden reggel azzal ébredt, hogy Kathleen ismét meglátogatja. Ettől mindig boldogabbá, izgatottabbá vált és már várta, mikor hallja meg csendes lépteit. Vágyott arra, hogy lássa, érezze, itt van vele. Önző dolognak tartja, de mégis várta, minden egyes nap. Megkért mindenkit, a papok nagy rosszallására, ha meglátják Kathleent, szóljanak neki és senki nem zavarhatja őket. Nephir falovacskája eltűnt, helyette kapott egy furcsa szerkezetet, amivel mulattathatta az időt, és minden egyes mozdulatra más formát vett fel.
    Végül annyira jól érezte már magát, hogy úgy gondolta, talán már máshol találkozhatnak, ha már jól van, akkor használja is ki. Időpontot beszéltek meg, mert nem akarta azzal a látvánnyal terhelni Kathleent, ahogy leszenvedi magát a lépcsőn, márpedig igazán hosszadalmas és kimerítő volt számára, mire leért. De mire odaért Kathleen, addigra már pihent annyit, és állta a gyógyító papok rosszalló pillantásait, hogy ez már nem látszódott rajta. Melegen öltözött fel, hogy míg odaér, ne fázzon meg. A kötés még ott van a kezén és nyakánál is, melyre meleg és strapabíróbb ruhát vett fel. Így várja Kathleent.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Látogatás az üvegházba

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2013-03-15, 15:01

    *Több, mint egy hét telt el, s minden nap Kathleen látogató volt az elmaradhatatlan gyümölccsel és a lassan védjegyévé váló rózsával. Sosem maradt hosszú időre, a pár perces illendő látogatási időt betartotta, s ebből vegyesen volt része olyan alkalmakból, mikor Naram aludt vagy mikor ébren volt. A gyógyulás legalább ígéretesnek tűnik, mert a férfi napról napra erősebbnek tűnt, még ha fáradékonysága maradt is. Kathleent nem zavarta, ha éppen aludt a férfi, és ő sem zavarta a férfit. Csendben elült egy széken és nézte őt újabb és újabb részleteket figyelve meg a másikon. Ilyenkor voltak legrövidebbek a látogatásai, alig két-három perc csupán, de máskor sem maradt negyed óránál tovább. A tegnapi napon Naram elég erőt érzett magában már nagyobb sétához. Arról persze szó sem lehetett, hogy a követség területét elhagyják, Kathleen is tiltakozott volna, s az épületet sem fogják igazán elhagyni, mert az üvegházba mennek, a még vacsorakor megbeszélt körbevezetésre. Aggódik, hogy rosszul ne legyen a séta alatt a férfi, nehogy túlvállalja magát, de az nyugtatja, hogy itt vannak az épületben, elég csak segítségért sikítani és máris sokan ott teremnek, hogy segítsenek. Bár inkább ne kerüljön rá sor. A megbeszélt helyen, az épületben vár a férfira. Mélyzöld, vastagabb és kevésbé kényes anyagú ruhát vett, mint a muszlinruhák az előbbi napokban. Ne akadjon be és szakadjon el, ha valami növény tüskéjéhez érne véletlenül. Hozzá illő, valamivel csípő alatt végződő, álló gallérú kabátkát is visel hozzá, mivel még nincs itt az igazi tavasz és meleg. És ő amúgy is hajlamos hamar megfázni. Pedig most nem lehet beteg, mert nincs Naram, aki eljönne ápolni és megőrizné a család előtt is Kathleen titkát.*
    avatar
    Eryl Kyeern Amith'ar

    IC hozzászólások száma : 57

    Beteglátogatóban

    Témanyitás  Eryl Kyeern Amith'ar on 2013-03-14, 23:47

    Egy kancsó teával igyekszik Naramhoz. Arca továbbra is aggódó. Egészen biztos abban, hogy a házra, a követségre ő hozta a bajt. Nem kellett volna eljönne Naram úrral. Óvatosan siet felfelé a lépcsőkön és veszi a kanyart, amikor hirtelen előbukkan az a hölgy, aki meglepte a lovaknál. Ösztönösen hátraugrik, el tud még habogni egy bocsánatkérést, de inkább meghajol, majd úgy fordul, hogy ne láthassa az arcának rajzosabbik felét. Nagyon félénken megérdeklődi, hogy nem esett-e baja, de miután látja, hogy jól van, az irányt veszi Naram lakosztálya felé. Hangtalanul lép be, hogy a teli kancsót tegye az éjjeli szekrényre és elvigye a régit. Eltöpreng ugyan Kathleen úrnő jelenlétén, de mivel nem szeret a nagy épületben lenni, viszont nagyon aggódik a férfiért is, inkább arra figyel, hogy meglássa a javulást. De mivel csendben alszik, ezért hamarosan távozik. Még képes, és a jelenlétével beszakad alattuk a padló. Így percek múlva már ismét a lovardában van, hogy elvigye a hírt Naram lovának: gyógyul.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Beteglátogatóban

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2013-03-14, 22:00

    - Ráér. *Hagyja ennyiben udvariasan a kalandregény kérdését. Egészen biztos benne, hogy nem fogja elkérni Nephirtől a fordítást. Nem mintha baja lenne a fiúval, kedveli éppenséggel, de ha választhat, inkább kivárja, hogy Naram mesélje el. Eggyel több találkozási lehetőség, vagy ha egy már megbeszélt találkozáskor ejtik szerét, akkor is Naram mesél. És csak neki.*
    - Engedje meg, hogy segítsek... *Látja a remegő kezeket, szíve sajdul belé. De bármilyen betegnek és erőtlennek látta is az elmúlt napokban a férfit, számára ugyanúgy erős. Biztos nem fog úgy járni, mint ő. De ma majd ezért imádkozik Conchita Mainihez, remélvén, hogy nem feszíti túl a húrt az istennőnél ennyi kéréssel. Naramnak pedig közelebb ülve és hajolva segít tartani a poharat és teljes odafigyeléssel segít neki inni.*
    - Nézze el nekem, nem vagyok gyakorlott ebben... *Mondja közben, s bár lehet jól csinálja, ő mindenképpen szabadkozni fog. Hátha véletlenül a következő pillanatban túlságosan megdöntené a poharat és a férfi nyakába borulna a tea. De nem így történik, s miután letette a poharat a kis asztalkára a kanapé mellé, s előre is újratölti teával, visszafordulva a férfihoz elmosolyodik a látványon. Vár egy picit, óvatosan figyel, hogy csak pihenteti szemét a férfi vagy alszik is? Aztán a mellkas egyenletes emelkedése és süllyedése jelzi, hogy a férfi elaludt, Kathleen pedig elbűvölve nézi, s arra gondol, bárcsak egyszer az ölében tarthatná a férfi fejét, s ott aludna el... Olyanra még gondolni sem mer, hogy összebújva. Visszatéved a tekintete a fajátékra. Lehet vannak gyerekei és tőlük kapta. Itt az ideje a távozásnak. Feláll a székről halkan, a széket visszateszi a helyére, s elindul ki a hálóból. Még az ajtóból szeme sarkából lopva hátranéz az alvó Naramra, halkan, szomorúan sóhajt egyet, s aztán kilép a hálóból. A templomba mégis könnyedebb szívvel és léptekkel fog majd belépni. Ez a pár perc, a rövid beszélgetés és az érintés ederthini tartózkodásának csúcsa eddig.*
    avatar
    Naram Enyras

    IC hozzászólások száma : 117

    Beteglátogatóban

    Témanyitás  Naram Enyras on 2013-03-13, 22:28

    A mosolyra meleg színek költöznek a szemeibe. Nem tud Kathleenre haragudni, főleg azért is, mert jogosnak érzi, hogy visszakapja. Néha nagyon át tud lendülni a másik oldalra.
    -Szoktam olvasgatni…. kikapcsol…van fordításban is… Nephir tud adni másolatot… de szívesen el is mesélem a történetet…
    Amikor Kathleen keze kicsusszan az övéből, mintha valami belőle is kicsusszanna. Aggódva tekint Kathleenre, mint ha ettől ismét a kezét fogná majd. Szokatlan neki mindez, nem nagyon érti. Nem tudja nagyon forgatni a fejét, nyakát, így egy időre el is tűnik látószögéből, csak a mozgását hallja.
    -Köszönöm. – átveszi a poharat, inna, de nagyon remeg a keze, mint ahogy a könyvet is inkább a lábának támasztva olvasta. Ha Kathleen nem segít, akkor a pohár és annak tartalma láthatóan inkább a paplanon és a felsején fog kikötni. Miután ivott, érezhetően jobban van, de tekintetén látszódik, hogy már nagyon kimerült. Az eddigi hosszabb pillogások még hosszabbak lettek.
    Mire Kathleen visszafordulna hozzá, ha leteszi valamerre a poharat, akkor már mosollyal az arcán alszik ismét, felé fordulva, az előbb még Kathleen kezét fogó keze tenyérrel felfelé fekszik mellette.
    Ha megtudja, hogy elaludt, bizonnyal szégyellni fogja magát és sűrűn elnézést kérni, ha majd ismét találkoznak. Most azonban nyugodt, mély légzéssel alszik.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Beteglátogatóban

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2013-03-13, 21:38

    - Akkor nem is kell sokat várni. *Mosolyog haloványan.*
    - Köszönöm. Ugyanakkor a többit tényleg meghagyom későbbre, nem akarom elvenni az Önt gyógyító papok munkáját. *Mosolyog vissza, s jólesik neki, hogy Naram nemcsak nem háborodott fel a visszakapott szentbeszéden, s nemcsak nem felel úgy, mint tette azt Kathleen akkor - pedig hogy megérdemelné a nő, hogy azt meg ő kapja vissza! -, hanem még jól is esett neki. Tudja ő is, hogy ha a gerenda a fején találja el, akkor Naram már szinte biztosan nem élne. Nem véletlenül mond minden nap hálaimát Conchita Maininak, amiért kegyes volt az elfhez... és Kathleenhez is. A könyvre adott válasz hallatán érdeklődve csillannak meg a szemei.*
    - Szereti a kalandregényeket? Nem is gondoltam volna. Később, egyszer majd mesélne erről? Magam is örömmel olvasom a kalandregényeket, de az Önök nyelvét nem ismerem pár szótól eltekintve. *Későbbre helyezi ennek elmesélését, mikor Naramnak könnyebb lesz a beszéd. És persze csak akkor, ha lesz kedve elmesélni a férfinak.*
    - Máris. *Vegyesek az érzései. Örül, hogy végre tehet valamit Naramért az eddigi napok kínzó tehetetlensége után. S nem örül, mert el kell engednie a kezét. Így hát finoman kicsusszan Kathleen keze a férfiéból, feláll a székről és már lép is az éjjeliszekrényhez, hogy a kancsó teát közelebb hozza. Teázáshoz megtanult gyakorlott, kecses mozdulattal tölt a pohárba. Annyira belé ivódott a tanult mozdulat, hogy az már sajátja lett, nem tanultnak és műnek tűnő.*
    - Tessék. Egészségére. *Átnyújtja Naramnak, s teszi le a kancsót. Vagy ha segíteni kell inni a férfinak, akkor segít, bár ebben még kissé ügyetlen lesz Kathleen. Eddig mindig róla gondoskodtak, őt ápolták, s fura érzés ez fordítva. De szíve mélyén érzi, hogy nagyon jó másról gondoskodni. Saját ismeretlen oldalát fedezhette most fel Kathleen, még ha ez külső szemlélőnek nem is látszik.*
    - Ameliáék is jobbulást kívánnak Önnek. Minden nap kérdeztek Ön felől. Ma végre tényleg jó híreket mondhatok nekik. *Menni kéne, de olyan nehéz felállni azért a székről, hogy az éjjeliszekrénynél messzebbre menjen.*
    avatar
    Naram Enyras

    IC hozzászólások száma : 117

    Beteglátogatóban

    Témanyitás  Naram Enyras on 2013-03-13, 19:52

    -Köszönöm…. jövőre fog ismét. – feleli gyenge mosollyal.
    Másként gondolnak a halálra és az ittlétre, mint észrevette az itteni tartózkodása során. De most azt kívánja, hogy valóban így is legyen. Kathleen magabiztossága sokat jelent neki. Jelen pillanatban nem tud ezen az érzésen eltöprengeni, csak érzi, hogy jó. A felette való gondolkodás majd csak később fog megtörténni, amikor mindezeket felidézi.
    -Pedig… jobbat tett, mint akármilyen… orvosság. – még mindig nyeli le a köhögést, de a mosoly már ismét ott van az arcán.
    A viszonzásra a kézszorításnál kicsit hosszabb ideig hunyja be szemeit. A finom kéz, az érintés. Mind erőt önt belé. Az a türelem pedig, amivel megvárja, míg válaszol, teljesen megindítja. Éppen ezért igyekszik összeszedni magát, de érzi, hogy nagyon is kimeríti a beszélgetés. De nem adja fel.
    -Igen. - ~Akkor talán már nem is élnék.~ Ebben szinte biztos, hiszen a kapott mágikus gyógyítás, amivel folytonosan kezelik, még mindig nem gyógyította be sebeit, ami jelzi, hogy nagyon komoly lehetett a sérülése. De ezt nem meri hangosan kimondani.
    Tekintete elbűvölten nézi, ahogy Kathleen érdeklődik az olvasmány iránt. Mivel nincs még olyan állapotban, egy regénynek fogott neki, elf nyelven, de még azt sem bírta követni.
    -Egy regényt… - gondolkodik, hogyan fordítsa le, de most az sem megy. – Egy kalandregény, nagyon szeretem olvasni, de.. most nem megy az sem… - sóhajt egyet.
    -Inni… - azt elfelejtette maga mellé tenni, a pohárból pedig már kiitta a gyógyszeres teát is. A kancsóhoz nem tud elmenni, de a pohár emelése sem mindig egyszerű, a könyvet is nehéz tartania még. Pillantása bocsánatkérő, egy papot is megkérhetne erre ….
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Beteglátogatóban

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2013-03-13, 16:03

    - Én biztos vagyok benne. De nem csak az újbóli virágzásban vagyok biztos, hanem hogy mindketten látni fogjuk. Tíz évet kell várni erre is, mint a múltkorira? *Kérdezi, talán ezek rövid válaszú kérdések lesznek, mert látja, hogy fáradt s erőtlen még a férfi. El kell ismerni, valamiféle élvezettel figyeli, ahogy halványodik a mosoly a szavai közben, s átvált meghökkenésbe, s mikor Naramé szélesedni kezd, úgy az övé is széles lesz. Akasztják a hóhért, bizony! Bár jobban örült volna, ha csak egy könnyed nátha kapcsán vehetne elégtételt az akkoriért. A nevetés tetszik neki, még ha rögtön riadt is lesz tőle, mit tett, hisz látja, hogy fájdalmat okozott ezzel testben a másiknak. Na meg nem szeretné, ha ilyen miatt az egyik gyógyító pap agyoncsapná.*
    - Többet nem nevettetem, megvárom, míg felépül. Addig még összegyűjtök pár kérdést. *Mosolyog, s érzi a keze megszorítását, amit éppolyan haloványan viszonoz is. Alig egy-két perce foghatja csak a férfi kezét, mégis attól fél, hogy túl hosszú ideig fogja, hogy lebuktatja. De képtelen elengedni. Sosem hitte volna, hogy egy érintés, egy kézfogás ennyi örömöt okozhat. Még nem fogta Naram kezét, csak a karját. Táncnál meg ott volt közöttük a vékony kis kesztyű.*
    - Hmmm... mondjuk ebben a sorrendben! *Kuncogja el magát most ő a visszakérdezéskor, s végtelen türelemmel várja ki, hogy Naram pihenjen és csak aztán beszéljen. Odafigyeléssel hallgatja meg mi is történt a férfi szemszögéből.*
    - Szerencsés, hogy a vállán találta el, nem a fején. *Feleli, miközben tekintete a ruha alól kikandikáló kötésre siklik. Inkább azt nézi, mint Naram arcát és tekintetét, mert alig bírja megállni, hogy ne jöjjön még közelebb, hogy a kanapé szélére vagy inkább élére üljön és átölelje a férfit... S soha többet ne engedje el. Lesiklik tekintete a kezükre, amely alatt ott nyugszik a könyv.*
    - Mit olvas, ha megkérdezhetem? *Picit oldalra dönti a fejét, hogy kevésbé legyen fejjel lefelé neki a könyv s el tudja olvasni a címét, vagy belepillantva rájöjjön, mi az. Aztán fel fog hagyni ezzel másodperceken belül, ha kiderül, hogy ezüstelf nyelven van írva. Ha úgy van, még jó hogy nem ajánlotta fel, hogy olvas belőle a férfinak.*
    - Van mindene? Vagy tudok hozni valamit... segíteni valamiben? *Kérdezi aztán, s úgy véli, most már biztonságosan vissza tud térni azokhoz a jelenleg kékes beütésű zöld szemekhez.*
    avatar
    Naram Enyras

    IC hozzászólások száma : 117

    Beteglátogatóban

    Témanyitás  Naram Enyras on 2013-03-13, 09:23

    Először nem érti a választ, halványodik is a mosoly, aztán újra előtör. Megértette.
    -Köszönöm..
    Hallja a mozgolódást, megáll a mozdulatban a kezével, mert úgy véli, még ha lassan is, hogy nem akarja. Ám amikor érzi, hogy Kathleen közelebb jött, végül mégis megfordítja a kezét. A cirógatásra némi melegség költözik a keze helyett arcára.
    -Remélem.
    Az életveszélyen ugyan túl van, de nagyon is érzékeli, hogy odaátról időnként egy-egy erősebb kéz kinyúl és szeretné magával vonni, ami ellen küzd, mert még van mit tennie és még van kivel találkoznia, vele lennie, itt.
    A kérésre nem mocorog tovább, a fejét nem tudja teljesen Kathleen felé fordítani, így félig felé döntött fejjel tekint rá. Most már teljesen látja. Jól esik neki, hogy el sem engedte közben a kezét.
    Először csak halványodik a mosoly, kisebb meghökkenés látszódik benne, majd széles mosoly jelenik arcán, végül felnevet, még ha erőtlenül és halkan is. De azonnal abba is hagyja, ahogy a sebek és a legyengült tüdő küzd a nevetéssel. A készülődő köhögést lenyeli. Majd sóhajt egyet, de mosolyogva. Finoman, de nagyon is gyengén megszorítja Kathleen kezét, köszönetképpen.
    -Melyik? A baleset, a visszakapott gyógyító szentbeszéd vagy a nevetés? – kérdi egy szuszra, majd pihen, mielőtt folytatja. A gondolatai sem forognak még olyan gyorsan, szintén.
    -A portól nem láttam és csak az ütést éreztem egy pillanatra. Arra, hogy a gerenda alatt vagyok, már nem éreztem, utána már itt tértem magamhoz.
    A beszéd nagyon kimerítő volt, el is hallgat és lélegzik halkan, miközben Kathleent nézi. Békesség van benne, ahogy Kathleen vele van és fogja a kezét. Nem akarja elengedni. A nevetéstől még ég, sajog a teste, de nem érdekli.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Beteglátogatóban

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2013-03-12, 23:26

    *A mosoly... Attól fél, hogy akkorát dobban erre a szíve ott a hűvös fal rejtekében, hogy az már-már kihallatszódik.*
    - Én is örülök, hogy végre Ön is itt van... *Érti ezt arra, hogy visszatért közéjük, kicsit közelebb araszol a székkel, hogy ne nyújtózva fogja Naram kezét. Érzi annak fordulását, s segít, hogy Naram is meg tudja fogni az ő kezét. Érzi, hogy a férfi kezeit is hidegek, s finom cirógató simogatással, semmint dörzsöléssel próbál rajtuk önkéntelenül is melegíteni, pedig az ő kezei is hidegek. A virág említésére már tényleg majdhogynem elsírja magát és hajol oda, hogy könnyes csókot adjon neki. De hiába hessegette a gondolatot, csak odafészkelődik az a fajáték képe, s visszatartja.*
    - Fog még az virágozni máskor is, ne aggódjon. *Teljesen meghatódott, hogy ilyen súlyos sérülésekből ébredve ezen jár Naram agya. Lágyan, várakozón, kedvesen, de Kathleenre jellemző visszafogottsággal, tartózkodással mosolyog. Hogy dörömbölnek pedig odabent a falon! A helyezkedést látva rögtön közbelép.*
    - Ne-ne, maradjon, majd én ülök közelebb. *Húzza még közelebb a széket, nem engedve el Naram kezét továbbra sem, még ez időre sem.*
    - Itt bizony. Ki nem hagynám a lehetőséget! Hogy érzi, készen áll egy halom kérdésre? Gyakran vetődik gerendák alá? Ne is próbálja tagadni, ez egyértelmű gyümölcshiányt jelent. A szürkéskék bőre mindenképpen betegségre utal, a gyenge pulzusa szerint pedig hogy túl sok időt tölt a herbalista műhelyben. "Ezt letagadni gyakorlott ujjaim előtt nem tudja." *Alakítja át, illetve idézi a mondatokat, amelyet ő is megkapott a férfitől, mikor legelőször találkoztak Kathleen ájulása után. Olyan stílusban kérdezi, ahogy Naram szokta, de hangjában ott van a játékos él is, akárcska a mosolygó szemeiben. Kathleen játékosan viszonozza Naramnak az akkorit, ha még nem lenne elege a férfinak a gyógyítókból. Aztán már komolyabban kérdezi.*
    - Fáj... fájt?
    avatar
    Naram Enyras

    IC hozzászólások száma : 117

    Beteglátogatóban

    Témanyitás  Naram Enyras on 2013-03-12, 22:56

    Nem tud visszasüllyedni az álomba, valami itt tartja. Tehát nem álmodik. Eléri a kuncogás. ~Kathleen…~ elmosolyodik, továbbra is csukott szemmel.
    -Örülök… hogy itt van… - a keze erőtlenül igyekszik megfordulni és megfogni Kathleen kezét. – A virágot… nem tudjuk megnézni…sajnálom…
    Szemei a próbálkozások után kinyílnak és keresik Kathleent. A mosoly továbbra is ott van az arcán, halványan, de ott van. Mintha egy kis erőre kapott volna a szavaktól, az érintéstől. Az ő keze is hideg, a nőre nyíló szemek kissé még zavarosak és a szemfehér inkább szürkés árnyalatú, a zöld is, mintha mélyebb lenne. Hosszan és lassan pislog, de láthatóan magánál van.
    -Ön itt? – próbál helyezkedni, hogy jobban lássa, de nehezen megy és lassan is. Még nem jutott el addig, hogy fel kéne állnia és köszöntenie. Ahhoz még a gondolatai is gyengék.
    Tekintete azonban hamar tisztábbá válik, ahogy megtalálja Kathleen arcát és alakját. Minden részt és apró vonást ismerősként üdvözöl. És olyan… olyan jó vele lenni. Nagyon régen érezte magát ennyire biztonságban valakivel.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Beteglátogatóban

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2013-03-12, 22:23

    *A pap tekintetéből megérti, hogy Naramnak nem volna szabad az ágytól elszakadni. Egyszerre helyesel a pappal gondolatban, s érti meg Naramot is. Átérzi a helyzetét, ő is nehezen viseli az ágyfogságot és ő is mindig megpróbálta kicsikarni, hogy legalább kanapéra, fotelba ülhessen, takarókkal állig bebugyolálva, de legalább kilásson az ablakon és messzi tájakról álmodjon, ahol nem járhat. Ha meg járna, akkor is gyógyulni küldték... vitették, s legtöbbször nem sokat látott az útból az öntudatlanság miatt. Fél, hogy Naram egészsége is így megtörik, hogy ebben is hasonlóságot mutatnak majd, nemcsak az ágyfogság elviselésében, vagy a baj előtti erejükben. Nem, Naram nem ilyen. Naram erősebb...
    Haloványan elmosolyodik a fajátékot látva, bár nem tudja, kitől van. Deira lányára tippel. És mint mindig, most is elhessegeti a gondolatot, vajon van-e családja Naramnak, hiszen idősebb Deiránál, lehetne. És akkor Kathleen végképp egy betolakodó a férfi és családjának életében. A doromboló macskára próbál inkább figyelni, vagy csak nézni Naram vonásait. Mit meg nem adna, csak hogy ölében tarthassa és ringassa lágyan...
    Már éppen indulni készülne, ha nem látná meg a rebbenő szemhéjat, mely arra készteti, hogy még egy percet várjon. Figyeli a felé forduló fejet, a távozó macskára ezúttal nem pillant. A légzés is változóban, s Kathleen résnyire nyíló ajkakkal, lélegzetét is visszafogva várja, hogy vajon most sikerül elkapnia egy pár másodpercet, mikor a férfi ébren van? Arra számít, előbb fog tekintetük találkozni, ehhez képest a nevét hallja halkan. Meghatódik teljesen, s a teljes név hallatán elkuncogja magát.*
    - Látom sok Kathleent ismerhet. Én vagyok... *Mondja mosolyogva, élénken, nem suttogva, de halkan beszélve, mint mindig. Legszívesebben odavetődne Naram nyakába, ehelyett csak a férfi kézfejére helyezi lágyan a kezét, mely megerősíti, hogy Kathleen Contevilla van itt, hisz azok az ujjak most is hidegek, mint oly sokszor. Nem szól, hátha Naram visszaaludna, csak vár, miközben belül örömtáncot lejt.*
    avatar
    Naram Enyras

    IC hozzászólások száma : 117

    Beteglátogatóban

    Témanyitás  Naram Enyras on 2013-03-12, 21:18

    A pap ugyan nem szólt erről egész úton, de a tekintetén látszódik, ahogy Naram felé mutat, hogy igazából az ágyában kellett volna maradnia. Mozogni nem szabadna neki, sőt, egyenesen tilos. A rózsák vázába téve illatoznak, az elfek értenek ahhoz, hogy egy vágott virág is minél tovább mutathassa szépségét. Pár gyümölcs tálban továbbra is ott van, egy kedves kis fajáték mellett, amit Nephir tett mellé, mint amulett.
    Ezekről ő most nem tud, mint ahogy a bevezetésről sem. Bal vállánál kuporgó macska felkapja a fejét, ahogy Kathleen belép a helységbe. Dorombolni kezd, és csak akkor teszi vissza a fejét és helyezkedik el a váll hajlatában és készülődik visszaaludni, amikor Kathleen leül.
    Kissé sokára rebben csak meg a szeme Naramnak, ahogy az ablak felé fordulva alszik, egyenletesebb, mélyebb légzéssel. Az álom még gyakran visszaragadja, ami most számára kettős csapda, hiszen legyengülve, az álmok világa számára kétszeresen is csábítóbb. Most mégis érzi, hogy van még valaki a helységben. Akit mindig érzett, minden nap, még ha csak rövid időre is. Önkéntelenül Kathleen felé fordítja a fejét, mire a macska úgy dönt, hogy inkább távozóra veszi és az ágyára ugorva gömbölyödik össze és folytatja az alvást.
    Éberebb légzésre vált, de szemei még csukva, arcán azonban a figyelem.
    -Kathleen…Contevilla? – suttogja érthetően. Mintha úgy érezné, hogy ő van itt. Érzékelte Nephirt és Deirát is, és azokat a papokat is, akik jöttek be gyógyítani, de most határozottan az az érzése a lassanként foszló álomködön, hogy Kathleen van itt. De lehet, hogy téved és csak álmodik továbbra is.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Beteglátogatóban

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2013-03-12, 21:03

    *Eljött másnap is, ahogy ígérte, s ahogy megengedték neki. Nem maradt tovább aznap sem, mint első alkalommal, csak éppúgy elmondott egy imát, de senki már rajta nem kapta olyan érintésen, mint először. Vagy nem volt, vagy csak nem érkeztek időben, ez titok marad. Minden nap eljött Naramhoz, s sosem jött üres kézzel. Minden nap egy fehér, százszirmú rózsa és egy gyümölcs, így ahogy teltek a napok, az egy-két szál virágból kis csokor lett, az egy-két gyümölcsből kisebb gyümölcstál, ha el nem vitték a hálóból. Azon a bizonyos másnapon félve jött, aggódva, hogy Deira vagy bárki arcáról meglátja, hogy oda minden remény. Hogy gyászba öltözik a ház, habár nem tudja, felismerte volna e jeleket, mert nem tudja, milyen az elfeknél a gyász. Mint megtudta, azon az éjjelen volt a döntő fordulat, s Naram túlélte. Finom mosoly jelent meg ekkor Kathleen arcát. Tudta, hogy így lesz. Naram erős. Így kellett lennie. De ettől még mindig benne volt a félsz, valahányszor idejött, nem fog-e visszaesni a férfi? Még akkor is, mikor megtudta egy-két napja, hogy már magához is tért a férfi, nem is olyan sokkal azután, hogy Kathleen távozott. De Kathleen nem változtatta a látogatás idejét, mindig ugyanakkor jött, csak ahogy látta, hogy Naram napról napra jobban néz ki, úgy rövidítette picit a látogatás idejét. Talán így valóbb, ha már nem olyan nagy az életveszély. Pedig legszívesebben ő lett volna a második vörös, kuporgó macska ott Naram ágya végében, aki őrzi az álmát a férfinak. De nem lehetett. Minden nap így hát útja a templomba vezetett, s aznap, mikor kiderült, hogy magához tért már a férfi, még hálakönnyek is vegyültek abba az imába.
    Ma is egy rózsaszállal és egy Adar Ishirből származó gránátalmával érkezik, sötétvörös ruhában. A lakosztályba vezetik, bár már megjegyezte az útvonalat, mégis tudja, hogy nagy kiváltság, hogy őt ide beengedik, így sosem ellenkezett a kíséret ellen. S nagyon hálás érte Deirának, még ha aggódik is, hogy valamit megsejtett a nő az érzéseiből. Csak el ne mondja Naramnak! Nem szabad megtudnia. Belépve a hálóba egy pillanatra megijed, hogy az ágy üres, de a kísérője amoda mutat, s Kathleen palástolva zavarát, hogy rögtön a legrosszabbra gondolt, biccentve köszöni meg a kedvességét és a vezetést. Ha a kísérője fel akarná ébreszteni Naramot, akkor jelez neki, hogy hagyja csak. Kathleen csak egy széket vesz oda a kanapé mellé, s arra ül le illő távolságban, s vár. Ha nem ébred meg Naram, az sem baj, addig is kedvére nézheti az alvó férfit, akinek immár a légzése is normális, vagy legalább a normálishoz közelebb álló.*
    avatar
    Naram Enyras

    IC hozzászólások száma : 117

    Re: Ezüstelf Nagykövetség - Inalagol Ananair Erimhir Thallah

    Témanyitás  Naram Enyras on 2013-03-12, 20:22

    Hálója ablakához húzták a kanapét, oda polcolta fel magát, pontosabban vették körbe párnákkal. Kellemes meleg, tavaszi idő van és az ablakot kinyittatta, hogy minél több friss levegő jöjjön be.
    Pár napja tért magához, de két napot aludt még utána. Mára már erősödött annyira, hogy fel tud ülni huzamosabb ideig, még ha csak félig ülve is, a sebek miatt. Méreg már távozott annyi a szervezetéből, hogy esélye lesz valóban túlélni az esetet. Nem tudja, hogy még milyen következményei lesznek, a gyógyító mágiát továbbra is kapja a papoktól. Ha mindez nem lenne és nem lennének kegyesek hozzá a szellemeik, akkor már rég hozzájuk csatlakozott volna. Bőre már csak halványabb szürke, a karikák a szemei alatt továbbra is sötétek, mint ahogy az erek is sötétebben rajzolódnak még ki bőre alatt. Szeme sötétebb zölden villan, a fehér kissé kékesszürke színt kapott.
    Betakaródzva ül félig fekve a párnákon, ölében egy könyv. Haja szabadon lóg, még fénytelen és élettelen, de nem szereti összefonva. Az ablak felé fordítva fejét tekint ki rajta. Hallgatja a madarak énekét, amelybe lassanként belealszik.
    avatar
    Deira Enyras

    IC hozzászólások száma : 67

    Beteglátogatóban

    Témanyitás  Deira Enyras on 2013-03-12, 19:41

    Nem tudja, hogy milyen érzelmek kavarognak most a nőben, Naramnak jutott több az ilyen érzékenységekből, mintha neki ebből többet kanyarítottak volna. De ez még illik is a fivéréhez.
    -Kérem. – bólint vissza, rövid mosoly kíséretében.
    Közelebb lép Naram ágyához, végigtekint rajta, de főleg az arcot nézi, mintha azt remélné, hogy már a puszta nézéssel is gyógyíthat rajta.
    -Kérem, ez csak természetes. – és reméli, hogy nem ravatalhoz fog érkezni Kathleen. – Jöjjön el, kérem.
    Kathleennel indul el, de nem fog messzebb menni a lakosztály ajtajától. A kérdés is itt éri.
    -Vannak sérültek, Naram Enyras-é a legkomolyabb, rajta kívül még ketten sérültek meg nagyon. A többiek inkább a porban lévő mérgező növények porától kaptak enyhébb és súlyosabb mérgezést. Azzal tudna segíteni, ha meglátogatná Naram Enyrast. – tekint Kathleen szemeibe. Komolyság van hangjában, mert mindez nem amolyan udvariasság.
    -A gerendát említse csak kérem. Köszönöm. – hajol meg Kathleen felé, majd ismét, amikor búcsúzik. Innen már nem kíséri tovább. Visszafordul a lakosztályba kér még öt perc türelmet, majd Naram ágya mellé ül. Kezét a kezébe fogja, úgy veszi ajkaihoz.
    -Mondd, te is meglátogatnád Kathleen úrnőt? – majd imába fordul, fivére kezét a homlokához téve. Meg kell gyógyulnia, nem lehet másképp.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Ezüstelf Nagykövetség - Inalagol Ananair Erimhir Thallah

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2013-03-12, 16:35

    *Macskát simogatja - Naram helyett is -, mikor észreveszi a belépő Deirát. Nem lát rajta semmi különös pillantást, amitől gyanakodhatna arra, hogy régebb óta áll ott a nő és sokkal több mindent látott, mint amit szánt volna az ő vagy bárki más szemeinek Kathleen.*
    - Köszönöm. *Köszöni meg a nőnek még egyszer azt, hogy eddig magára hagyták az imával és Narammal. És amit elvileg Deira nem tud, azt a kis érintésre való lehetőséget is köszöni. Még mindig bizseregnek az ujjbegyei tőle, s az nem az ő bőrére átkerült méregtől lenne. De kellett ez az érintés így büntetlenül, észrevétlenül. Nem akarja elfogadni, hogy meghalhat a férfi, de ezt muszáj volt megtennie még. Ha meghalna Naram... akkor úgy is vége már. A Contevilla család a követséggel együtt öltözne gyászba, csak nem csupán a férfi miatt, hanem az utánasiető Kathleen miatt is. Mert minden értelmét vesztené...*
    - Én köszönöm, hogy szabad volt eljönnöm. És hogy szabad holnap is meglátogatnom... *Látja azt a villanást, de nem reagál rá. Mintha nem érne el a hűvös vastag fala mögé, vagy onnan ki bármi. Vagy mintha ezzel tagadná, hogy bármi rossz történhet. Ahhoz képest, amit előbb látott Deira, s amilyen betegesnek és törékenynek látszódik testben Kathleen, lélekben olyan erős lehet, hogy látszólag ilyen lelki erővel és nyugalommal bírja mindezt. Erre nevelték és mert ő ilyen.*
    - Holnap almát hozok majd, uram. Remélem szereti. *Köszön el e szavakkal a továbbra is öntudatlan Naramtól, szája sarkában kis mosollyal. Tudja, hogy nem fog rá érkezni válasz, ahogy az üdvözlő szavakra sem érkezett, de nem baj. Talán hallja a férfi, talán belül mosolyog. Mondjuk aligha az alma kecsegtető ígérete hozná őt vissza az életbe. Majd Deira felé fordul.*
    - Csak még pár kérdést engedjen meg. Mások is megsérültek? És.. tudok valamiben segíteni? *Van némi herbalista tudása, főleg elméleti, s nem gyakorlati, de meg kellett kérdeznie. Zavarja a tehetetlensége. Nem tudja, hogy Deira kikíséri-e majd, vagy kint majd valaki segítségét kéri a kitaláláshoz, de ha vele jön, akkor már kint a hálóból és lakosztályból kérdezi meg.*
    - Azt mondta, másoknak ne említsem mindezt. Ugyanakkor Amelia kuzin is aggódik Naram úrért, csak ő nem tudott most jönni. Mit mondhatok a családnak? *Úgy tűnik, ez diplomáciai ügy is, ezért nem árthat tudnia, mit nyilatkozzon, még ha nem is szívesen titkolózik a család előtt. De tiszteletben tartja a kérést, s meg is érti. Hangja nyugodt, s már nem olyan sápadt, csak alig valamivel jobban, mint egyébként is szokott lenni. Ha ezt megbeszélték, úgy főhajtással köszön el a főpapnőtől, és megy ki a követségről. De nem hazafele viszi az útja, hanem sietősebb léptekkel a park felé halad a templomok egyikébe...*
    avatar
    Deira Enyras

    IC hozzászólások száma : 67

    Beteglátogatóban

    Témanyitás  Deira Enyras on 2013-03-12, 15:55

    Megsimítja Nephir haját, bíztatásként, majd helyet foglal ő is az egyik kanapén. Vár jó pár percet, miután kérte, hogy amíg ő nem megy be, senki se zavarja Naramot. Aggódik, hogy az alatt bármi történhet, de ha ennek így kell lennie, el kell fogadnia. Amit azért nagyon nehéz elfogadnia. Nem akarja feladni. Mosollyal fogadja, hogy Nephir elindul a segéd után. Talán el tudja terelni a gondolatait. Nem sok feladatot osztott ki neki, mert bizony ő volt az, aki a titkárságot arra utasította, hogy kisebb tennivalókat adjon át a fiúnak, hadd legyen érett és határozott tagja a követségnek és ez egy kiváló próba. És azt számon is kéri rajta.
    A megadott idő lejárt, még így is többet adott nekik, mint tervezte. Nem szükséges külön, halkan belépnie, az ajtó halkan nyílik. Meglepett gyorsasággal csukja be hangtalanul az ajtót maga mögött. Nagyon is elkapta azt a pillanatot, tekintetet és mozdulatot. Hát mégis jól sejtethette, amit sejtett. Csak egy pillanatra rezdül egy árnyalatnyival több kedvesség Kathleen felé, hogy aztán látva a nő arcának és tekintetének rendeződését, ő is visszavegye a főpapnői arcát. Még mindig nem biztos abban, amit látott, de nem most fogja feszegetni a kérdést, mint ahogy pillantása egyből Naramra irányul. Semmi változás, de mit is várhatna. A kritikus éjszaka ma lesz, amire mindenki feszülten készül. A szervezet eddig bírja, ha ennyi méreg kerül a szervezetbe és ha túléli, akkor holnap talán már gyógyulni fog. Nagyon reméli. A megmozduló macskára rátekint. Azóta nem mozdul mellőle a macska, hogy kihozták az összedőlt épületből, de egy percet sem nyávogott, csak figyelt szemeivel. Ha Nephir is bent volt vagy aludt, akkor kettejük közé gömbölyödött össze, dorombolva.
    Mosollyal tekint Kathleenre. Jól tette, hogy idekísérte. És jól tette, hogy magára hagyta vele. Csendben térdepel le az ágy másik oldalára és fogja meg fivére kezét.
    - Köszönöm, hogy eljött, Kathleen Contevilla úrnő. Bármikor szívesen látjuk, ha szeretné meglátogatni Naram Enyrast. – hangja nem, de egy villanás jelzi szemében, hogy reméli, lesz kihez jönnie látogatóba Kathleennek.
    avatar
    Nephir Erienlil

    IC hozzászólások száma : 61

    Beteglátogatóban

    Témanyitás  Nephir Erienlil on 2013-03-12, 15:54

    Nem sokáig tud várakozni, mert a titkárságról az egyik titkár jelenik meg, segítségét kérve. Mivel Naramnak sokat segített az utóbbi időben a dolgok rendszerezésében és ütemezésében, pár feladatot ráosztottak, amiért külön nagy zavarban van. Zavartan tekint Deirára, majd kikászálódik a fotelből és elindul a titkárság felé. Nem sok agya van most erre, de nem akarja cserben hagyni Naramot sem.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Beteglátogatóban

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2013-03-12, 13:33

    - Köszönöm... *Hajol meg hálásan Deira és Nephir felé, mikor beleegyeznek, hogy kimennek. Gondolatban elnézést kér a fiútól, hiszen látja rajta, hogy kín számára minden perc, amit távol kell töltenie a nagybátyjától. Megfogadja, hogy nem marad tovább pár percnél. Az illő látogatási idő úgy is csak annyi, nem fog tovább maradni, hiszen szeretnének Narammal lenni a családtagok. Ő pedig csak egy senki. Egy idegen. Egy betolakodó.
    Ha bármelyik a két távozó közül még visszapillant, mielőtt kilépnének, láthatják, hogy Kathleen krémsárga muszlinruhája alját picit felcsippenti, hogy le tudjon térdelni ott az ágy mellett. A többit már biztos nem látják, ha nem időznek az ajtóban. Imára kulcsolja a kezeit ott Naram ép, pihenő, előbb még Nephir kezében nyugvó kézfeje mellett, s homlokát az összekulcsolt kezeire hajtja. Mély levegőt vesz, hogy elfojtsa a könnyeit. Nem törhet meg. Nem azért építette azt a falat. És hinnie kell különben is. Naram meg fog gyógyulni. Meg kell gyógyulnia. Ajkai hangtalanul rebegik az imát Conchita Maininak egy olyan helyről, ahonnan tán sose szállt az istennőhöz ima. Könyörög a férfi életének megkíméléséért hosszan, percekig, újra és újra elismételve az imát...
    Nem tudja mennyi idő telik el, míg imádkozott, se azt, hogy Deira vagy más pap bekukkantott-e ez idő alatt, végzett-e már. Mikor végre felemeli a fejét az imából, akkor éppen üres a háló, csak Narammal vannak kettesben. Ő maga már kevésbé sápadt, de a férfi változatlan állapotban lehet még bizonyára.*
    ~ Legalább a légzése javulna...~ *Áll fel a térdelésből, és az alvó férfit nézi. Kis mosoly jelenik meg a szája sarkában...*
    - Nem is Ön lett volna, ha nem akar utolsóként kijönni onnan. *Mondja csendesen, némi rosszallással, de mégis a tettért kifejezett őszinte elismeréssel és nagyratartással a hangjában. Van benne egy kedves "Ön javíthatatlan" kifejeződés. Talán a megszólalás volt a gond, talán amúgy is lehet erre tartana Deira, de ha most lépne be a nő, Kathleen nem venné észre, ha nem tesz valamit, amivel magára hívná a figyelmet. Ha pedig ezt elszalasztja a főpapnő, akkor valami egészen különös dolgot láthat meg. Ha eddig nem is tudatosult benne, hogy Kathleen maga köré védekezésül falat emelt, most láthatja, hogyan tűnik el, ahogy a nő közelebb hajol Naramhoz. Egyik keze finoman mozdul, egy kósza hajszálat igazít ki a férfi arcából, majd nem húzódik el, hanem a lehető leggyöngédebben simít végig lassan a férfi arcán a halántékától le az álláig. Ajtóból is jól látható Kathleen nézése, sőt, tán még az is, hogy szeme zöldje árnyalatnyit mélyül közben. Mintha az a fal kifakítaná a színeket máskor. S abban a tekintetben a pár másodperc alatt sok minden van, amit korábban bármennyire is akart leolvasni az elf Kathleenről, nem tudott.
    Egyszerre ott a tekintetben domináns érzésként a rajongó, mély szeretet Naram iránt, vegyesen az alvó férfi szépségének csodálatával, mert Kathleen még most is szépnek látja. Nincs az a heg, sérülés, szem alatti sötét karika, mely elcsúfíthatná a főtitkárt a szemeiben.
    Ott van a tekintetben a lopott kis érintés okozta öröm, melyből építheti magában a kis légvárát. Talán sose lett volna alkalma erre. Talán sose lesz több.
    Ott a tekintetében a kínzó fájdalom, az aggódás is. Szemlátomást majd beleőrül, hogy így kell látnia a férfit.
    Ott a tekintetben a pánik is, hogy mi lesz, ha imái nem találnak meghallgatásra?
    Ott a tekintetében a vágy és harag, hogy tehessen valamit, akár hogy helyet cseréljen a férfival, s inkább ő feküdjön itt így, mint a férfi, és haragszik magára tehetetlensége miatt.
    Ott a tekintetben a gyötrelem, hogy mindjárt mennie kell, hogy nem maradhat itt vele. Mert nem maradhat. Ő egy senki.
    S ott a tekintetben a teljes reménytelenség is, hogy nem reméli, hogy bármi esélye lehetne, s mégis ott a tekintetében az is, hogy ez mit sem változtat az érzésein... Mindez nem egymás után, hanem egyszerre ott a zöld szempárban azalatt a pár másodperc alatt, míg halántéktól az állig ér simító mozdulata, hogy ott egy leheletnyit többet habozva engedjék el ujjbegyei Naramot. Deirában, ha mindennek szemtanúja volt, valószínűleg nem marad kérdés Kathleen érzéseit illetően. Ahogy Kathleen felegyenesedik, Deira szeme láttára fog ugyanolyan gyorsan felépülni a hűvös fal, mint leomlott, csak most vastagabbra, magasabbra. Egy pillanat alatt elrejtik azt, ami Kathleenben van és láthatóvá lett pár pillanatra. Nem kis gyöngécske fellángolás ez, könnyen elfújható, remegő gyertyaláng, hanem tűzvészként égig csapnak a lángok s nincs mi eloltsa őket, de nincs is senki, aki oltani akarná. Csak elrejtik, legmélyebb titokban tartják, s az is egyértelmű, hogy erre Kathleennek jó oka lehet, s nem akar ezen változtatni.*
    - Hát te? Vigyázol rá te is? *Mosolyodik el a hűvös falon át sápatagon, mikor kezéhez odadörgölőzik az eddig észre se vett, ismerős vörös cica. Megsimogatja, vakargatja a füle tövénél.*
    avatar
    Nephir Erienlil

    IC hozzászólások száma : 61

    Beteglátogatóban

    Témanyitás  Nephir Erienlil on 2013-03-12, 11:05

    Nem akarna kimenni, de a legjobb helyet bitorolja és oda illik Kathleent engedni most. Nehéz szívvel lép el onnan. Nem akar kimenni, Deira keze megállítja, miután nagy nehezen rávette magát, hogy távozzon. Örömmel áll meg, aggodalommal a szemeiben, hogy maradhat.
    De végül mégis távozniuk kell. Nem érti, eddig mindig maradt vele valaki tőlük, ha más nem, akkor egy pap. Vagy kettő. Kérdőn tekint Deirára, de még az arcáról sem tudja leolvasni a választ. Vele együtt hagyja el a lakosztályt.
    Az egyik kis beugróban van egy kis asztal, pár fotellel, oda ül le, most kivételesen nem törődve, hogy Deira áll-e vagy sem. Nem bírják a lábai. De nem húzza fel a lábait magához, védőn, de oldalra fordul benne, hogy neki tudjon a háttámlájának dőlni. Csendben marad, kizárva a külvilágot egy kicsit.
    avatar
    Deira Enyras

    IC hozzászólások száma : 67

    Beteglátogatóban

    Témanyitás  Deira Enyras on 2013-03-12, 11:03

    Nem kerüli el figyelmét Kathleen sápadása. Gondolatait most félreteszi, hogy minél pontosabb választ tudjon adni. Nephir arca nem változott, mióta kijött innen. Aggódik unokaöccséért is, húga halála még nagyon friss neki, és ami most történt, az ismét felszakíthatta a régi sebeket. Titokban utasította a többieket, hogy legyen mindig vele valaki, nem mintha tartana attól, hogy bajt okoz magának, inkább az, hogy szóljanak neki, ha gond lenne. De eddig még egész jól viseli a fiú. Megfogja Nephir kezét, ha távozna, hogy maradjon mellette.
    Meghatottan nézi, ahogy Kathleen beszél bátyjához. A kérdő tekintetre mosollyal bólint. Az illat is sokat segít és a virágok már magukban gyógyítók.
    A kérésre elmosolyodik még jobban.
    -Hát persze. – majd Naramra pillant, onnan vissza Kathleenre, majd meghajol kissé.
    Nephirre tekintve, együtt távoznak, magukra hagyva Kathleent és Naramot. Nem hiszi, hogy bajt akarna fivérének. A folyosón haladva azonban elgondolkodik, felidézve mindazt, amit ide érkezve látott. Majd a vacsora és az eljegyzésen a táncok is. Meglepetten pillog párat a lehetséges felismerésre. Lehunyja pár pillanatra szemeit és fohászt mond istennőjének, hogy legyen úgy, remélve, hogy az, ami most ott történik, átbillenti a mérleget az élők világába Naram számára.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Beteglátogatóban

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2013-03-12, 09:53

    *Mosoly nyugtatja, s még mindig nem érzi, hogy gond lenne, egészen addig, míg Deira kifejezésre adja, hogy bár oda lesz kísérve Naramhoz Kathleen, de nem tud vele beszélni.*
    ~ Csak lázas, vagy alszik...~ *Mondogatja magában, hátha el is tudja magával hihetetni. A mosolyt nem viszonozza, Kathleen arcán most még az udvarias mosoly is hiányzik, csak feszült figyelem, mi minden történt a férfival. Az első mondattól aztán ledermed, egy pillanatra még a járásban is, de alig észlelhető megtorpanása után már lép is tovább. Erőszakot kell vennie magán, hogy lassabban lépjen, ahogy Deira, holott megszaporázná inkább a lépteit. Nem tudja, merre mennek. Ha az ezüstelfek legnagyobb, legféltettebb titkai mellett is haladnak el, Kathleen biztos észre sem venné. Se a visszautat nem tudná megmondani, pedig jól tájékozódott mindig is, s ha kérdeznék, még a falak színét vagy a termek számát se tudná megtippelni sem. Csak issza Deira szavait, nyugodtságot színlelve kiváló tehetséggel, holott leginkább szegény papnőből kirázná már a választ, hogy bökje már ki, él-e, hal-e Naram, mi baja lett?! Pedig látja, hogy Deira nehezen beszél erről, nem az ő kínzására, érdeklődésének felkorbácsolására mondja el ilyen lassan, mi tötént. Mikor azt hinné, nem lehetne rosszabb, rosszabb jön. Gerenda, majd mérgező füvek...*
    ~ Reménykedünk...?~ *Tompán, messziről jövő hangként visszhangzik benne az utolsó szó, mikor az ajtó elé érnek és megállnak. Az első kérésre rögtön bólint, a másodikra is, csak kicsit lassabban. Kathleen nem az a pirospozsgás nő, gyakran sápadt, s ez csak fokozódott, mire ideértek és megtudott mindent, de e kérés bebizonyítja, hogy lehet ezt a sápadtságot tovább fokozni. Elfordítja tekintetét az ajtóra, most már a legrosszabbra felkészülve, s Deira után lép be a lakosztályba. A szolgálónak biccentve köszön, utólag mondjuk nem tudná megmondani, köszönt-e neki, és a szolgáló férfi vagy nő volt egyáltalán. Biccent Deirának is köszönetképpen, hogy előre engedi, beljebb lép a hálóba, hogy aztán rögtön megtorpanjon. Értetlen megdöbbenéssel vegyes kifejezés ül ki tekintetére és arcára elnyíló ajkaival. Arca amúgy mostanra olyan falfehér lesz, hogy lehet ott egyik-másik pap fejében megfordul, hogy mindjárt Kathleent is ápolni kell, mert pillanatokon belül elájul elejtve narancsot és rózsát. Ehhez képest nem ez történik, hanem még közelebb lép pár lépést az ágy végébe és Naramot nézi. Látott már tűz során megroggyant tetőgerendával agyonütött sebesültet. Azt hitte itt is betört koponyát lát majd, megégett bőrt és kötések halmát. Erre a szürkéskékes, sötétebb erű bőr szokatlan látványára nem volt felkészülve, s bár hallotta meg felfogta, hogy mérgező füvek kerültek a vérkeringésbe és be is lélegezte Naram, mégis olyan hihetetlennek és felfoghatatlannak tűnik az egész. S nem kerüli el a figyelmét a gyenge lélegzés sem. Arra eszmél fel, hogy mellette a papok sorjáznak ki meghajolva - bár e meghajlás aligha az itt idegen betolakodónak ható Kathleennek szól, hanem mögötte a főpapnőnek inkább -, s aztán Nephirre téved a tekintete. Fejet hajt felé, s aggódón néz a fiú után. Látta azt az önmarcangoló ábrázatot, mely túlontúl ismerős Kathleennek. Csak Nephir távoztával, mikor Deirával és Narammal hármasban maradnak, akkor esik le Kathleennek, hogy magukra hagyták őket, holott nem volt indokolt szerinte. Bár nem zavarja. Visszafordul Naramhoz, s az ágy végéből az ágy mellé sétál a férfit nézve, s bár még mindig olyan fehér az arca, hogy arról festők már színt neveznének el, megjelenik arcán az első mosolyféle.*
    - Hoztam Önnek rózsát meg narancsot. Egyszer feltétlen el kell mesélnie, Önöknél mi a szokás, de felénk virágot és gyümölcsöt szoktak vinni a gyógyulóknak... *Halkan beszél, s jól megválogatja a szavait, például nem beteget mond, hanem gyógyulót. Pontosan tudja, miért kérte Deira azt, amit. Kathleen is emlékszik beszédfoszlányokra, mikor látszólag teljesen öntudatlanul feküdt. Igaz, az emlékek álmokkal keveredtek nehezen szétválasztható eleggyé. Úgy beszél, mintha Naram ébren lenne.*
    - Ide teszem Önnek az asztalra... *Mondja, de kérdőn pillant Deirára, ott jó lesz-e az ágy melletti kis asztalkán, nem lesz-e útban? Az első döbbenet után, mely egyértelműen leolvasható volt Kathleenről, most lehetetlenség megfejteni, hogy érez vagy mit gondol. Ha lerakta e kettőt a kezéből, akkor egyik kézfejét megfogja a másikkal maga előtt és így állva néz le a betegre aggódással a szemeiben, de más nem megállapítható. Még akkor sem, mikor felnéz Deirára.*
    - Lehetek oly merész, hogy kérjek pár percet...? *Távol álljon tőle, hogy visszaéljen a vendéglátással - melyben már érezhetően így is kivételt tettek vele -, vagy hogy a papnőt kiküldje tulajdon fivére hálójából, de szeretne kicsit egyedül maradva imádkozni Naramért. Vajon lehet az Ezüstelf követségen nem elf istenekhez imádkozni?*

      Pontos idő: 2017-09-21, 10:41