Ezüstelf Nagykövetség - Inalagol Ananair Erimhir Thallahír

Kissé megnyugszik, látván, hogy a nő hátrébb lép, de ettől még nagyobb zavarba kerül. Nem igazán szép dolog ennyire megijesztenie valakit és talán meg is sérthette. Kint az erdőben más lenne a dolog, el tudna szaladni és nem érhetné utol. De itt nem teheti, mert az itt élőkről alakíthat ki rossz képet másokban. Nagy dilemmában van, hogy miként is viselkedjen. A halk válaszra még inkább kétségbeesik. Tényleg elrontott valamit… Így a köszönömre már csak bólintani mer.
Ahogy közeledik Fekete Felhőhöz, a ló kíváncsian fordul felé, érdeklődőn. A nyugalma és érdeklődése rá is rá ragad kicsit és bátortalanul kitekint a boksz ajtajából.
- Igen, szereti, a megérintik. – feleli kissé hangosabban, hogy hallja a másik is.
A kihajlástól jobban láthatóvá válik a bélyeg arcánál, késve veszi észre és kicsit megigazítja a haját.
Ha Kathleen megsimítja Fekete Felhőt, nyugalommal állja, továbbra és érdeklődve tekint rá.
- Fekete Felhő.
Kilép a boksz ajtaján, de hozzásímul. Érzi, hogy még valamit kéne tennie szólnia, de bátortalan. Egy rövid ideig nézi kettejüket, majd halkan megszólal.
-Szereti a lovakat…. – majd keresi, hogy mit mondhatna még, Fekete Felhő nyugodt kíváncsisága kis bátorságot ad neki és hogy a nő sem rohamozza le se kérdésekkel, se közelebb jövéssel.
– Fekete Felhő kedveli magát. – tekint bátortalanul, de halvány mosollyal a nőre, de amint odapillant, a tekintetét lekapja róla és a mosoly is félszeggé válik.

*Ahogy Eryl hátrébb lép a másik falig előle, ő is hátrébb lép. Nem ijedtségből vagy félelemből teszi, hanem érzékeli, hogy a férfi még mindig nyugtalan, s így megtartja a nagyobb távolságot tőle, hátha ez elősegíti a megnyugvását. Hogy nem néz rá, hogy nem emeli fel a fejét... Ha nem menekülne, még azt is hihetné, hogy valamiféle szolga Eryl. Látott már nem egy dombtavi családnál olyant, hogy a szolgáló nem nézhet fel se a ház uraira, se a vendégekre... tulajdonképpen senkire. Azt viszont nem tudja elhinni az ezüstelfekről, hogy így megfélemlítenék azokat, akik szolgálják őket. Marad az, hogy Eryl valami más miatt fél, de nagyon.*
~ Eddig azt hittem, Nephir félénk, de őhozzá képest vakmerő társalgó. Lehet az emberektől félne...? Talán nemrég érkezett a Fejedelemségbe, vagy rossz emlékek kötik hozzánk?~ *Tűnődik magában, csak diszkréten figyelve Erylt, míg megkapja a választ is.*
- Lovarda, köszönöm. *Bólint rá a suttogott szavakra. Kathleen halkan beszél alapból, de most mégis olyan élesen nagynak tűnik a különbség, hogy Eryl épp csak suttog. Egy kísérletet még tesz Kathleen, úgy ítéli meg, ennyi még beleférhet anélkül, hogy rémálmaiban kísértene eztán a férfinak. S közben ő is még halkabbra veszi a hangját, hátha ez is segít.*
- Meg szabad simogatni ezt a feketét? *Tesz egy lépést oldalazva Fekete Felhő felé - s kicsit még távolabb kerülve így Eryltől -, de az engedélyt megvárja, addig nem nyúl simogatni a szép fekete lóhoz. Úgy volt vele, hogy hátha a lovakra terelődik a szó, akkor jobban nekibátorodik Eryl is. Nephir esetén bejön az ilyen, elég csak a csillagokról vagy a csillagvizsgálókról kérdezni. A lovak legalább olyan téma, amihez Kathleen is hozzá tudna szólni, nem érzi magát olyan műveletlennek.*
- Mi a neve?

- Nem… nem haragszom.
A boksz ajtajában felbukkanó nő látványára hátrébb lép, de tovább nem tud, mert a másik fal megállítja a háta mögött. Még mindig nem emeli fel a fejét, nem mer rátekinteni a belépőre. Félelme, hogy bárki számára ártalmas a jelenléte, beleivódott az idők alatt és hiába van itt a követségen régóta a lovakkal, ez nem tudta kinevelni még belőle ezt a felfogását.
Nem tudja, mit tegyen. Legszívesebben kisurranna a nő mellett az ajtón és elszaladna, de nem teheti meg. Miért is nem maradt ott az erdőben…
A megjelenő kedvesnek tűnik, ettől még inkább elbátortalanodik. Nem akar neki bajt, csak mert vele van. Máskor ilyenkor már van itt valaki, aki kisegíti és szóba elegyedik a belépővel, de most nincs itt senki, hogy ő addig elosonjon. Abban reménykedik, hogy ha válaszol, akkor hamarabb elmegy, elfutni nem mer, mert azt sértésnek tartja, de közeledni és rátekinteni sem, nehogy valamit bajt okozzon neki.
- Lovarda… - suttogja halkan. – A…. a lovak a társaink. Amint jobb idő lesz, idejük nagy részét kint fogják tölteni, nem a falak között.
Továbbra sem tekint arra, akihez beszél, tekintete a földre szegeződik, de látszódik rajta, hogy nemcsak tanácstalan és félénk is, de zavarban is van. Még az illő köszöntést is elfelejti.

*Egy röpke pillanatig a köszönéskor találkozik a tekintetük, majd tova is suhan e pillanat Eryl látványos esésével. Ettől Kathlenn is rögtön mozdul, egyik kezében a könyv, a másikkal szoknyáját csippenti fel kicsit, ahogy odasiet a bokszhoz, amelyikbe Eryl esett. Nem ártó szándékkal, a közben gyorsan felpattanó és falhoz lapuló férfi is láthatja, hogy aggódón néz rá... és értetlenül.*
~ Fél? Tőlem? ~ *Szívesen látna most itt egy tükröt, mikor elindult otthonról, nem volt rajta semmi félelmetes. Persze, odahaza is a szolgálók körében tiszteletet parancsol a jelenléte, amiben lehetne is félelem, de ilyen reakciót sosem váltott még ki senkiből - nem is vágyik rá, ha őszinte akar lenni -, kivéve egy erdei nyusziból még régen. Nem tud másra gondolni, hogy váratlan felbukkanása volt az oka mindennek.*
- Ne haragudjon, kérem, nem akartam meglepni. Úgy tűnik, akaratomon kívül túl halkan jöttem. *Szabadkozik kicsit, míg nem szólal meg Eryl. A gerenda, a haj sok mindent takar a másikból, de mintha lenne valami ott az egyik szeme alatt. Ezt viszont igyekszik nem feltűnően megbámulni, mégsem illik.*
- Én csak sétáltam a kertben, s megláttam ezt a házat, meg hallottam a lovak hangját. Kíváncsi lettem csupán, felénk nincsenek ilyen szép... istállók? *Bizonytalanodik el a végén a hangja és kérdőn tér vissza tekintete az építményről Erylre. Vajon az istálló jelen esetben degradáló szó és megsértődnek rajta?*

Fekete Felhő szemeiben merülne el, amikor egyszerre hallják meg a hangokat és szinte egyszerre kezdik el hegyezni a füleiket.
- Te is hallod, amit é….?
A hang irányába kapja a fejét. Egy másodpercig elidőzik a tekintete a belépőn és köszönőn, aztán rájön, hogy nemcsak, hogy nem ismeri, de….
A meglepetéstől ugrana hátra, de megakad a lába valamiben és halk kiáltással esik a szomszédos bokszba, ami üres. Felpattan, de nem mer kilépni a folyosóra. A falhoz lapul, közel a bejárathoz. Erősen zakatol a szíve, egyértelműen fél. Nagyon ritkán találkozott emberrel, de elffel is. Ha lehet, kerüli őket, úgy véli, jobb nekik, ha nincs a közelükben.
Elküldeni nem meri, elillanni pedig már nem tud. Eltelik egy kis idő, mire meg mer szólalni. Halkan, de érthetően válaszol, félénken.
-Tudok segíteni? Keres … valakit?
Tenyerét a falhoz szorítja féltében, homlokát is. Érzik a lovak a félelmét, de azt is, hogy a betérő nem rossz szándékkal lépett be, ezért érezhetően feszülten "figyelnek".

*Magában picit még habozott, hogy éljen-e, egyáltalán élhet-e Deira kedves ajánlatával, hogy mikor kedve van, nyugodtan sétáljon a kertjükben. Meghívást kapott még sok másra is, de úgy van vele, igazán nem lesz abból harag, ha azokat nem tartják be, s talán belefér arany középútként, hogy ezzel a lehetőséggel él. Ezzel zavarja a legkevesebb embert... vagyis elfet, reményei szerint. A bejáratnál Deira nevét és tisztségét mondta, de úgy, hogy megengedte, hogy sétálhasson a kertben. Nem szeretné, ha elfutnának Deiráért és valami fontos teendő közben zavarják őt miatta. Kellemes idő van ehhez a hónaphoz képest, s így ebéd után e séta mellett döntött, na meg hogy itt olvasgat majd a kertben. Ennyi "árulást" talán megbocsájtanak neki a rózsái. A megfelelő olvasási hely keresgélése közben megállt több bokornál és virágnál is, melyek számára ismeretlenek voltak, és próbált ezek közül minél többet megjegyezni formára és színre, hogy majd otthon a könyvtárban utánanézzen. Vagy ha nem megy, körbeírja őket és az elfvérű könyvtároslány segítségét kéri majd. Figyelmét egy kisebb épület ragadja meg, melyen nem látni, hogy melléképület volna, s ez ugyancsak meglepi, mert lovak prüszkölését, nyihogását hallja onnan. Kíváncsiság fogja el, s a rá jellemző lassú léptekkel indul el arra. Eryl biztosan előbb fogja meghallani őt, mint ahogy Kathleen észrevenné a férfit. Mélybordó damasztruha finom surrogása kíséri halk lépteit, a selyemfényű ornamentális finom minta már csaknem feketének tűnik, mikor úgy esik rá a fény, amúgy csaknem egyszínű bordónak tűnik az anyag. Haja elegáns kontyba feltűzve, s ujjain szép, de egyszerű, vörös gránátköves gyűrűn, míg füleiben ugyanilyen köves fülbevalón csillan meg az ide szűrődő fény. Zöld szemei előbb a szép fekete lovon akadnak meg és időznek el, aztán veszi csak észre a magasban ülőt. A beljebb lépő elegánsan kecses mozdulatai rögtön meg is akadnak, s egy főhajtással együtt köszön az elfnek.*
- Nap ragyogjon...

A délelőtti alomtakarításon túl van, éppen befejezte Fekete Felhő lemosását. Főként akkor szeret itt tenni-venni, amikor senki sincs a lovak közelében. Ha lehet, akkor távol tartja magát mindenkitől, nem mintha mindenkit lekezelne, lenézne vagy túl „tisztának” tartaná magát. Éppen ellenkezőleg. Az arca jobb szeme alól kiinduló átokbélyeg, amely a nyakán át az inge nyaka alá fut, jelzi azt, hogy éppen fordítva gondolja. Még így is félénken kezdett el lovakkal foglalkozni. Amikor Naram először rátalált, a lehető legmesszebb húzódott előle, nem tudta, hogy mit is okozna azzal, hogy ezt a bélyeget hordozza, nem akart neki bajt. Aztán fokozatosan jött rá, hogy ezzel ez nincs összefüggésben. A lovakkal még így is csak évtizedekkel később kezdett foglalkozni. Ennek ellenére elhúzódik társai tekintete elől, nem csak azért, mert nehéz visszaszoknia, hanem még mindig úgy gondolja, hogy nem hoz nekik szerencsét és egészséget.
A lovak között azonban megtalálta a helyét, már régóta foglalkozik velük és szerencsére nem történt bajuk. A bélyeget nem akarta levetetni, de nehézkes is, mivel többszörös átokbélyeget kapott azon a napon és még most sem érti, hogy mivel szolgált rá. Hosszúra növesztett hajával takarja a jelet és többnyire lehajtott fejjel jár. Fekete bőrnadrág és bőring van rajta, a legjobb munkaruha. Felül az egyik elválasztóra, és almát rágcsálva, elgondolkodva nézegeti Fekete Felhőt. Látható rajta, hogy a lovak között jól érzi magát. Már csak pár falat és nekiáll folytatni a pakolást.

-Nem tartott fel, örülök, hogy találkoztunk és hogy eljött. A sütemények nagyon finomak, köszönöm szépen a figyelmességet és a meghívást.
Lenir kíséri ki Kathleent, miután finoman jelzi neki, hogy megteszi. Így addig áll az asztal mellett, míg látja Kathleent, ezután tekint ismét az asztalon lévő süteményeket. Kathleen nagyon figyelmes.
Lenir a kapuban átvesz egy finom papírba burkolt csomagot az egyik őrtől és Kathleen felé nyújtja.
- Kérem, fogadja el tőlünk a kedves figyelmessége viszonzásául. Deira Enyras Bohreah küldi, köszönettel. Átadom üdvözletét. Szerencse kísérje útján.
Majd meghajol, az őrökkel együtt. Ha Kathleen hazaérve kibontja a csomagot, ezüstelf süteményeket és gyümölcsöket talál majd benne, további díszes csomagolásban.

- Kérem. Örülök, ha segítettem, még ha kevéssel is. *Majd bólint, érti, mire gondolhat a fiú a városrendezésével kapcsolatban. Jóleső érzés, hogy ennyire figyelmes Nephir az ő országával. Mi több, egyikükön sem érezte eddig, hogy valami felsőbbségtudattal tekintenének rájuk.*
- Köszönjük. *Mosolyog a fiúra, s ugyanezen mosollyal igyekszik biztosítani arról Nephirt, hogy nincs oka pirulni.*
~ Milyen pirulós! Ebben nem hasonlít a rokonaira...~ *Próbál felidézni alkalmat, mikor Naramot látta volna pirulni, de nem jut eszébe ilyen. Mondjuk ennyi idősen nem is szokás talán. De Nephirt aranyosnak találja, nem csodálja, hogy olyan kedvesen beszélt róla Tsitsa, mikor megkérte, hogy rajzolja le neki a könyvből azokat a kócsagvirágokat.*
- Nem tartott fel, igazán, s remélem én sem Önt. Minden jót kívánok, Nephir! *Főhajtással köszön el, a kosarat viszi magával, amit karjára vesz, s a kosárból mélyzöld, csipkés szélű vállkendőt vesz elő, melyet kifelé menet a vállaira terít. Így télen hűvösödik már az idő az alkonyhoz egyre jobban közelítve, nem szeretne megfázni, hogy rokonainak ezzel problémát okozzon, vagy ne tudjon megjelenni a vacsorán. Kifelé menet keres még tekintetével egy szőke fejet, de nem lelvén a kertből már csaknem kiérve fordul Lenirhez.*
- Legyen kedves adja át üdvözletemet Deira Enyrasnak, nem tudtam tőle elköszönni. Minden jót Önnek is! *Enyhe főhajtással köszön el Lenirtől is, majd a kapuban álló őröktől s elindul hazafele.*

- Igen, sokmindenre figyelni kell és remélem, hogy segítség is akad benne majd. Nagyon köszönöm mégegyszer a figyelmességét.
Nem szeretne bonyoldalmakat a két birodalom között, és nagyon hálás, hogy segítő szándékkal fordul felé Kathleen. A jó szívvel adott tanácsot és javaslatot megjegyzi.
- Igen, hylleil. – bólint, miután hallja, hogy igyekszik kiejteni a szót. Észrevétele szerint nagyon is tisztán és szépen.
- Csillagászok és azok akik a város…- ismét gondolkodik a helyes szón. Hamar megtanulta az itteni nyelvet, a közös nyelvvel sincs problémája, a dombtaviak nyelve néha gondot okoz neki. – rendezésével foglalkoznak. Nem szeretnék ebből gondot senki számára, főként az önök népének nem. – mosolyodik el kissé bátortalanul.
- Elnézést, nem akartam feltartani, sajnálom. – pirul el zavarában. Majd látja, hogy Kathleen fel is áll, így ő is így tesz. – Nagyon köszönjünk a meghívást.
Az ajtóban meg is jelenik Lenir, aki eddig diszkréten az ajtó előtt állt, hogy kettejük beszélgetés semmi és senki ne zavarja. Ahogy azonban meghallja a távozás jeleit, felbukkan az ajtóban.

- Nem árthat, egy halom taktikai vagy stratégiai szempont szóba jöhet. A katonaemberek nagyon kényesek erre és könnyebben keresztülviheti az ügyét, ha már ezt is beleszámította. *Nem kioktatóan beszél, inkább segítő szándékkal mondja, ismervén saját országát és így nagyon is jól tudja, milyenek a katonaemberek, s miként kelnének ki magukból, ha szerintük egy ilyen építmény károsan közel van a falakhoz vagy éppen távol, meg úgy általában, ők miért nem tudtak erről kezdetektől?*
- Hyl..leil? *Ismétli meg a szót, jól megjegyezve. Remélhetőleg.*
~ Lássuk, Bohreah a főpap, az allié a gyere, a... a hylleil a gnómon.~ *Innen nézve igen szedett-vedett szótár lesz a fejében, de valahol el kell kezdeni. Kellemes hangzású szavak, lágyak. Bár ezt a hylleilt nem lesz egyszerű megjegyezni.*
~ Bárcsak megélhetném, hogy készen lesz...~
- Kikre gondolt, hogy becsatlakozzanak? További csillagászok? *Kérdezi, s erre még a választ megvárja, aztán kénytelen lesz kitekinteni a közeli ablakon, majd visszanézni Nephirre. Még azelőtt haza kéne érnie, hogy lemenne a nap.*
- Későre jár, ha meg nem sértem, illő lenne indulnom. Akkor még egyszer köszönöm, hogy elfogadták a meghívást, már nagyon várom, hogy meglegyen az időpont is. *Közben lassan feláll a székről is.*

- Igen. Reménykedem, hogy lesz a városban hely, ami megfelelő. – majd figyelmesen nézi, mire utal Kathleen. – Értem. Köszönöm, hogy szólt, ezt mindenképpen figyelembe veszem.
A hátradőlést először nem érti, tart attól, hogy rosszat kérdezett. Beharapja alsó ajkát, de már érkezik is a válasz. Gondolatban végigvezeti, miként néz ki, majd meghallja a nevet is. Elgondolkodik. Gnómon. Még nem hallotta, de sejti, hogy milyen lehet.
- Hylleilként ismerik nálunk. Nagyon jó kis figyelő állomás, ötletes volt, aki kitalálta. Szerénynek tűnik, de nemcsak az alap megfigyelésekre jó. - csillan fel a szeme. Látott eddig párat és elcsodálkozott rajta.
- Köszönöm, remélem én is. Bár nemcsak az én érdemem. Szeretném, ha többen is becsatlakoznának majd segíteni, de még várok egy kicsit, amíg jövő nyáron meg nem erősítem a számolásaimat.
Nagyon örül, hogy Kathleent foglalkoztatja és érdekli.

*Megnyugvással hallja, hogy nem hátráltatja a fiút, de azért nem szándékozik már sokáig maradni, hisz ha nem is hátráltatja Nephirt, sok munka van még előtte, s lassan alkonyba fordul odakinn is az idő. S örül, hogy nem kérdezett ezek szerint hülyeséget. A mutatott helyeket megnézi a térképen, ezen legalább könnyebben betájolja magát annak ellenére, hogy az írott szövegek itt is az elfek nyelvén íródott.*
- Ó már látom, vannak kinézett helyek. *Mosolyodik el.*
- Tényleg ez tűnik a legjobb helynek. Ennél már együtt kellene dolgoznia valamelyik városi parancsnokkal... *Mutat az egyik Nephir által megjelölt helyre, mely a falon kívül esne, de még közel a városhoz. Aztán a kérdésre hátrébb dől, mert előrehajolt a tervekhez, de így is egyenes derékkal ül.*
- Otthon? Csak egy igazán kicsi a település szélén egy kiépített teraszon a domboldalban. Nem lehet nagyobb a területe, mint ennek a könyvtárszobának, amiben vagyunk. Magasságát úgy tíz méterre tenném. Háromszázhatvanhat gránitkőből áll, és a négy égtáj szerint van tájolva. Azt tudom még róla, hogy nemcsak csillagászati megfigyelőhely, hanem csillagászati "műszer" is... Gnómon, ha jól emlékszem a nevére. *Megerősítésért néz Nephirre, hogy jól emlékszik a névre s tényleg van ilyen.*
- Remélem láthatom majd az Önét megépülve is, kíváncsi lennék, miként lehet ezzel számolni a gyakorlatban, milyen is lehet.

- Nem hátráltat… - tekint rá kissé csodálkozva. Tulajdonképpen nagyon kevesen érdeklődnek ennyire őszintén a vizsgáló iránt és örül, hogy valakinek elmondhatja, hol is tart éppen.
A kérdésre felcsillan a szeme és az egyik falhoz támasztott tekercset az asztalra teszi és kiteríti.
- Nagyon találó a kérdése. Fontos, hogy hol van a vizsgáló és merre van a fő irány. Találtam máris három helyet, ahova területileg is elférne, de a legjobb, ha ide kerülhetne. – mutat az egyik parkrészre. – Még fát sem lenne szükséges kivágni, mivel azok újonnan telepítettek és karban lehetne tartani probléma nélkül. Azért is kell szigorúan ekkora és nem nagyobb, de kisebb sem, mert maguk az épületek is segítenek egymásnak a mérésben.
Lelkesen és átszellemülten beszél a tervről, mintha már kész lenne. Nem foglalkozik azzal, hogy esetleg nem engedik, számára láthatóan nem az a lényeg, hanem az, hogy egy csillagvizsgáló tervezete meglegyen.
- Önöknél van otthon csillagvizsgáló? Ha van, milyen? – tekint érdeklődve Kathleenre.

*Aranyosnak találja, ahogy Nephir felpillant a plafonra gondolkodás közben, s a halkabban mondott szó is elég beszédes.*
~ Bizonyára elveszített valakit. Talán pont attól ilyen visszahúzódó.~
- Igen, ezekre az alkalmakra nálunk is vannak külön-külön süteménytípusok. Olykor egy teljes menü kötődik az ünnephez. *Bólint is hozzá.*
- Kérem. Örülünk, hogy elfogadták a meghívást. *Mosolyog hozzá, s bármennyire is szimpatikus neki Nephir meg az újonnan megismert Deira, s bármennyire is tiltakozik ez ellen, a szíve mélyén, ha egészen őszinte akar lenni magával, annak a vacsorán való részvételére vár igazán, akit legszívesebben elkerülne még mindig. Talán pont ezért is.*
- Nem szükséges elnézést kérnie, nincs miért. *Nyugtatja meg a fiút, legalábbis próbálja megnyugtatni, mikor a pirulást látja. Aztán már a magyarázatra figyel. Kellemes csalódás, hogy lesznek itt sétányok, pihenők is. Valahogy úgy képzelte, hogy az egész le lesz kövezve, semmi zavaró fa vagy bokor, minden a csillagászati kutatásoknak alárendelve. Így viszont olyan parkosnak tűnik a dolog. Aztán eszébe jut milyen épületben is van, s milyen szervesen összeolvadónak tűnik a követségi épület a kerttel, s kezdi megérteni, hogy az ezüstelfek mennyire kötődnek a természethez, így tán nem is tudnak olyan szinte tisztán funkcionálisan gondolkodni, mint ők, dombtaviak. A bocsánatkérő pillantás viszonzásra lel Kathleen zöld szemeiben.*
- Nem tart fel, inkább én aggódom, hogy a kérdéseimmel hátráltatom. De árulja még el, hogy ennek adott helyen kell megépülnie adott irányba tájolva? Úgy értem, ha a városon belül épülne meg - amennyiben itt kívánja megépíttetni - akkor lehet útba vagyis látószögbe esne egy másik épület, s akkor megoldható a probléma az egész elforgatásával? *Elképzelhető, hogy nagy hülyeséget kérdezett. Sok minden beletartozik az úri nők nevelésébe és okításába, de az építészet nincs közte, hacsak nem mutat az illető hölgy rendkívüli érdeklődést a téma iránt. A csillagászat is inkább csak alapvető szinten van, felismerni a csillagképeket, na meg Kathleen megtanult azok alapján tájékozódni még kicsi gyerekként, de a mozgásuk figyelése, pláne számolása tőle idegen terület. Azt meg nem teszi szóvá, hogy a kérdésre, miszerint sok ilyen csillagvizsgáló van az ezüstelfek otthonában, nem kapott választ, ahogy nem fejti ki aggályait sem, hogy lehet nincs ekkora szabad terület a városon belül.*

Elgondolkodik.
- Elég sok. Vannak évközbeni ünnepek és ….. – keresi a megfelelő szót, felpillant a plafonra egy rövid időre, majd vissza Kathleenre, de nem pillant a szemeibe. – születésnapok, házasságok és távozásokra is. – az utóbbit halkabban mondja, majd ismét felbátorodik. – Akkor sokban lehetnek közös szokások.
Bólint, de mielőtt kimondaná a férfi teljes nevét, elismételgeti magában, nagyon nehéz kimondani. Ráadásul ilyen családnévre nem is emlékszik.
- Igen, Rhae Squorian ékszerész úr. Köszönöm a kisegítést. Nagyon köszönöm a figyelmességet. – szippantja be félszegen alsó ajkát, majd gyorsan kiengedi. Nem illik ilyet csinálni.
Nagyon meglepődött, amikor először látta futólag a férfit. Még nem találkozott elfekkel nagyon a követségen kívül, és itt Tsitsalyssine személyében félfelffel és Rhae személyében pedig egy elffel máris találkozott.
- Deira és Naram Enyrassal megbeszéljük az időpontot és és visszajelzünk, köszönjük.
A rajzok felé tekint, így a kérésre elpirulva odatekint.
- Elnézést, máris mondom, figyelmetlen voltam, sajnálom. – arra a rajzra figyel, ami Kathleen előtt van. Ahogy magyaráz, úgy mutatja.
- A terület nagyjából egy 360 x 400 méter területen elfér, sétányokkal, pihenő részekkel együtt. Nappal és éjjel is lehet mérésekre és megfigyelésekre használni, nappal a fény útját követve. Ezek pedig éjjel figyelő és mérőállomások lennének, a beméréseket lehet ezzel pontosítani és a csillagok útját figyelni, több irányba. – belelendül a magyarázásába. – Jelenleg ezt a részt tervezem, mert kevés csillag van, amivel le tudom ellenőrizni a mérés pontosságát, nyáron sokat bemértem már, de van még mit számolni. – majd észbe kap. – De nem szeretném feltartani ezzel, elnézést. – pillant bocsánatkérőn Kathleenre.

- Kérem. *Biccent finoman mosolyogva.*
- Milyen ünnepeik vannak és hozzá sütemények? *Érdeklődik látható kíváncsisággal, maga is megörülve, hogy ezek szerint e két nép ebben hasonlít. Mondjuk nem egy bonyolult találmányról van szó. Az újabb köszönetre finom mosollyal felel csak.*
- Ez csak természetes. *Nem is árt, ha van még Naramon és Deirán kívül valaki jelen, akit jobban ismerhet a fiú. Hátha segít az oldódáson. Türelmesen várja a gondolkodását végét, főleg, hogy úgy érzi, lenne még valaki, akit szívesen látna ott Nephir. A kimondott néven meg sem lepődik igazán.*
~ Hát persze, hiszen vérük...~
- Rhae Squorian úr, az ékszerész? *Kérdez azért rá, hátha még van Ederthinben másik fekete hajú Rhae is, akiről tud Nephir, Kathleen viszont nem. Hiszen csak alig egy-két hónapja van itt. Megerősítés esetén bólint, egyébként kénytelen lesz tovább kérdezni, kire gondolhat Nephir.*
- Természetesen jöhet ő is. Megkérdezem, s ha megüzenik majd az időpontot, akkor egyeztetek velük is, remélvén, mind ráérnek. *Mosolyog is hozzá a magas hűvös, de kedves módján. Nincs ellenére az ékszerész jelenléte, hiszen viselkedése kifogástalan volt mindannyiszor, mikor találkozott vele. S úgy tűnik eddig, a száját is tudja tartani. A csillagvizsgálón való felélénkülést elégedetten veszi tudomásul, még ha nem is mutatja ki. Ahogy azt sem, hogy hirtelen nem is tudja, miként is érti a látószöget Nephir. Inkább figyelmét az előkeresett lapnak szenteli, nem csak futtában rápillantva, hanem próbálva is megérteni, amit lát. Nagy örömére szolgál a méretarány felfedezése, de aztán meglátja, hogy számára idegen nyelven van írva az egész. Próbál persze józan eszére hagyatkozva kitalálni belőle ezt azt, például a jelölt ajtók méretéhez viszonyítani az egészet.*
- Restellem bevallani, nem ismerem az Önök írását és nyelvét. Mekkora lenne nagyjából ez a mi mértékegységeink szerint? *Pillant fel a térképből Nephirre, zöld szemeivel a fiú tekintetét keresve.*
- Az Önök országában sok ilyen építmény, intézmény van?

- Ízre nagyon finom és a csillagot külön köszönöm. – a válasz után sejti, hogy a csillag forma neki készülhetett, amitől még jobban zavarba jön. Félszegsége és ha kutatásról volt szó annál bőbeszédűbb megnyilvánulása sok mindenkiben furcsa válaszokat hozott elő, és kiskorúként még sok mindenhova nem mert elmenni.
- Nálunk is vannak ilyen sütik. – vidámodik meg. – Van mindegyik ünnepre külön sütemény és külön forma van rá. – talán akkor mégsem annyira más az itteni élet, mint otthon… csak nagyon tartott attól, hogy valamit rosszul tesz.
A köszönésre bólint és zavartan bekap még egy sütit, egy másikat.
- Mmmm, nagyon finom. – feleli, miután lenyelte a süteményt.
- Jó, az megfelel, köszönöm. … Tsitsa..lyssine kisasszony is? – derül fel még jobban a tekintete. – Igen, köszönöm, hogy meghívja a kisasszonyt is. Még valakit? – elgondolkodik. … de nevek nagyon nem mennek neki. Naram is szeretné megismerni, jó alkalom erre és ő is szeretne ismét találkozni vele, még ha csak futólag is találkoztak. Meg is lepődött, amikor meglátta.
- Rhae… sajnos nem tudom a másik nevét, ezt sem biztos, hogy jól ejtem ki. Fekete, hosszú haja van. – még náluk is ritka a fekete hajú elf és a dombtaviaknál is láthatóan kevés sötét hajúval találkozott eddig. – Ő jöhetne? Futólag találkoztam csak vele és jó alkalom lenne megismerni.. Persze, csak ha szabad.
A következő témával kapcsolatban részben elpirul, részben megörül.
- Köszönöm, nagyon figyelmes. Még én sem tudom pontosan, vannak még vizsgálórészek, amelyekkel nem vagyok kész. Helynek egy olyan hely kellene, amely lapos és a látószögébe nem esik semmi épület, fa. – láthatóan belelendül a beszédbe és az asztalon is kutatni kezd. Majd elővesz egy lapot és Kathleen elé teszi.
- Ez az eddig elkészült tervrész. Három fő épület és egy kisebb már megvan. – mutatja a térképen. – Itt egy kicsit más a csillagtérkép és sokat lehetne újból bemérni, és leellenőrizni a számolások helyességét.

- Köszönjük. A látottak alapján Önöknek sincs okuk szégyenkezni, éppen ellenkezőleg. Lenyűgözőek ezek a faragások és szőttesek. *Még jobban várja azt, mikor megmutatja neki Deira, miként szőnek az ezüstelfek.*
- Köszönöm. *Egy mélyebb főhajtással búcsúzik Deirától, de érzése szerint csak ideiglenes a főpapnőtől vett búcsú. Figyelme hát Nephiré lesz.*
- Ne fáradjon, kérem, tényleg nem szeretném sokáig zavarni. *De ha már Nephir ilyen kedvesen felszabadított neki egy ülőhelyet, udvariatlanság lenne visszautasítani, így leül vigyázva szoknyájára.*
- Remélem az Ön ízlését is sikerült vele eltalálnom. *A csillagos sütinél elmosolyodik.*
- Igen, van. Mikor milyen formájúra van kedvünk szabni. Nagyobb ünnepeinknél a nap és hold alak a leggyakoribb, míg tavasszal sokszor a virág. A lekvár is változó... Remélem az eperlekvár nem volt rossz választás. *Meséli a fiúnak, nem téve hozzá, hogy a csillag meg hát a csillagásznak szól. Figyelmes akar lenni, nem behízelgő.*
- Köszönöm. *Illendően elvesz egy ilyen formájú sütit pillanatnyi habozás után. Náluk a fiatal könyvtároslány minden kedvessége ellenére a szigorú és félénk tekintetet elegyíti egyszerre, mikor rajta kap valakit a könyvtárban történő evésen vagy iváson s meg kell kérnie ezen tevékenységének felfüggesztésére vagy helyváltoztatás kieszközlésére. Igyekszik itt is két harapással elfogyasztani az aprócska sütit, ne morzsáljon sokat. Csak miután lenyelte, akkor szólal meg.*
- Mi köszönjük, hogy elfogadják és eljönnek. *Mosolyog s nem reagál a bálról való hiányzásra, nem akarja zavarba hozni a másikat, s a lényeg, hogy a következőn ott tudjon lenni a fiú. A picit hosszabb csönd után megszólal.*
- Arra gondoltam, nemcsak tőlünk lennének jelen a családtagok, illetve Önöktől, hanem meghívnám Tsitsalyssine Itsli kisasszonyt is. Ha jól értesültem tőle, Önök jóban vannak. Nincs ellenére? Illetve volna még valaki, akit szívesen látna ott? *Kérdezi, s bár tudja, hogy ilyenkor jellemzően udvariasan elhárítják a dolgot, hogy nincs senki nehogy meghívassanak bárkit is, most mégis látható Kathleenen, hogy nem fog ilyen apróságokon fennakadni, s igyekezni fog másoknak a lehető legkedvezőbben tálalni az ügyet. De ha ez a téma nem válna be, hát másfelé fordítja a beszélgetést, ami a másiknak biztosan ismerősebb terep.*
- Hogy halad a csillagvizsgálóval? A minap egyik esti sétám során a csillagokat néztem s eszembe jutott Ön meg a csillagvizsgálója, s már-már nézegettem, hol lehetne felépíteni a városban. Csak sajnos kénytelen leszek bevallani, nem tudom, mekkora terület kell egy ilyen intézményhez?

Alig érkezett meg Deira, már távozik is. Kellő tisztelettel adott meghajlással válaszol és örül, hogy nem szükséges máshova menniük.
Meglepi Kathleen magázása, arcán is látszódik, hogy jól esik neki a figyelmesség.
- Nem zavar, kérem, foglaljon helyet. – kerít elő egy másik kényelmes fotelt, amely arról szól, hogy lepakolja belőle a könyveket a széles ablakpárkányra.
Megszeppen kissé a rögtön tárgyra téréstől, egyből arra gondol, hogy valami illetlen dolgot tett. A felelősséget azonban vállalja a hibáért, bármi is legyen az, nem akarja unokatestvéreit kényelmetlen helyzetbe hozni.
A következőkre azonban nem számít. Meglepve veszi át a kosarat, hirtelen nem is tud mit mondani. Elmosolyodik, amikor hallja, a gyerekek beelőzték. Ő sem tett volna másként, szokás megosztani az ételt egymást között és elsőnek mindenképpen a gyerekek és az idősek kaptak volna.
- Nagyon köszönöm. – leteszi az asztal szabad részére és az illemnek megfelelően pakol ki belőle, mivel külön illik megköszönni a figyelmességet ajándék terén. – Ez rengeteg még így is, és nagyon köszönöm. A gyerekeknek biztosan ízlett, ezt már látom. – szélesedik a mosolya. Észreveszi a csillag alakú süteményt, kezébe vesz egyet. – Ilyen is van önöknél? Gyönyörű. – beleharap. – Nagyon finom, igazán köszönöm. – a süteményt úgy teszi, hogy Kathleen is vegyen belőle.
A következőkre elpirul. Valóban sok neki a bálon résztvevő vendégek mennyisége, amitől azonnal szükségét érzi a távozásnak.
- Köszönöm a meghívást, nagyon kedvesek, elfogadom. Sajnálom, hogy a bálon nem jelentem meg. – röstelkedik. – És köszönöm Deira és Naram Enyras nevében is.
Nem tudja, hányan lesznek még meghívva, de sejtése szerint nemcsak ők és nem illik a meghívást sem visszautasítani. Ráadásként valóban megkedvelte a Contevilla családot.
Annyira zavarban van, hogy nem igazán tudja hirtelen továbbvinni a beszélgetést.

A hely dicséretére bólint egyet.
- Valóban, jól érzékeli. A teret és a helyet a hagyományaink és életmódunk szerint rendeztük el, alakítottuk át. Az épület már eleve rendelkezett egy olyan belső kialakítással, hogy nem sokat kellett rajta alakítanunk. Gyönyörűek az épületeik.
Ami csak részben igaz, hiszen az átalakítás után az egész belső teljesen másképp nézett ki, mint eredetileg.
Nephir köszöntését viszonozza.
- Itt nyugodtan beszélhetnek, a kutató részlegen megengedett a halk beszéd. – mosolyog mindkettőjükre.
- Magukra hagyom önöket, kellemes beszélgetést. – hajol meg és Lenir kíséretében távozik. Nephir már elég idős ahhoz, hogy maga fogadhasson vendégeket és döntéseket hozzon. Ugyanakkor nagyon örül, hogy Nephir kedves személyiségét nem csak ő beszéli be magának, és mások is kedvelik. Ettől talán még jobban erődösödik önbizalma a fiúnak.

*Deira kedvessége igazán kivételes, Kathleennek lassan már nehéz lesz jegyeznie mi mindenre kapott meghívást, de nem terhes számára egyáltalán ennyi "kötelezettséget" vállalnia. Nagyon kellemesnek találja itt a légkört.*
- Nagyon kedves Öntől, szívesen ismerkedem meg az Önök népének ízeivel. Így elmondás alapján biztosan nagyon finomak lehetnek. S nagyon szívesen, köszönetüket átadom Szeplősnének is, egészen biztos vagyok benne, hogy örülni fog neki. *Mosolyog vissza, ahogy a legnagyobb gyerekre is.*
- Rendben van, jövök még. *Voltaképpen igaz is, hiszen jöhet szövést nézni, étkezésre is meghívták és egyébként is szívesen sétálna a kertjükben, amire engedélyt kapott. Örömmel száll majd be akkor is játszani a gyerekekkel, ha szabad lesz. Milyen befogadó egy nép... nem is hitte volna ezt korábban.
Deira mellett szó nélkül halad, nem kezdeményez új témáról új beszélgetést, inkább diszkréten, de érdeklődve és határozottan láthatóan rácsodálkozva néz az épület belső kialakítására. Az ablakon kipillantva a kertre lát rá, amely csak fokozza a hatást.*
- Mintha már nem is a Fejedelemségben járnánk. *Jegyzi meg Deira szavait követő bólintás után, mely természetesen nem arra utal, hogy már olyan sokat gyalogoltak, hanem a hely varázsára. Annyira idegen minden, mégis, talán pont a kedvességüknek köszönhetően annyira barátságos és otthonos. Furcsa kettősség, melyet nehéz lenne szavakba foglalnia, így inkább nem is szólal meg. A könyvtárba lépve sem szól, s ugyan mosoly nélkül, de udvariasan enyhén fejet hajtva, térdhajlással köszön a könyvtárban tartózkodóknak, s követi a főpapot tovább. Valahol örül neki, hogy végig nem érezte fagyosnak a levegőt miatta, idegen mivolta miatt, hogy idebent járkál. Valamivel Deira mögött, távolabb áll meg az ifjú kutató asztala mellett, s megvárja, míg a fiú rokona szól neki jelenlétéről. Mikor Nephir felpillant s feláll meghajolni, Kathleen finoman visszamosolyog rá, miközben fejet hajt.*
- Önnek is szép napot, Nephir. *Magázza a fiút. Úgy vélte már a kezdetektől, hogy elég idős már ahhoz Nephir ránézésre is, hogy már rászolgáljon a magázásra. Ezt a döntését Kathleennek csak megerősítette, mikor megtudta mivel is foglalkozik a másik.*
- Nem szeretném zavarni a kutatásában... *Az asztalra pillant, nem tolakodón. Úgy sejti, a csillagvizsgálóval lehet elfoglalva a fiú, de ez tényleg csak egy sejtés, mert ha pofátlanul maga elé húzta volna a lapokat s könyveket is, akkor sem lett volna e témakörben okosabb Kathleen.*
- ... így rögtön a tárgyra is térnék, ha megengedi. *Valami beleegyezést megvár azért. Kathleen halkan beszél, mint mindig, a könyvtár csendjének megtörésével igazán nem lehet megvádolni. Ha folytathatja itt, hát folytatja is, egyéb esetben ott, ahova vezetik.*
- Először is szeretném ezt Önnek átadni, dombtavi sütemények, remélem ízleni fog Önnek is. S elnézését kérem, hogy csak ennyi, a többit bátorkodtam az udvaron a gyerekeknek adni, de szívesen küldetek még át, ha gondolja. És mielőtt a második ügyre rátérnék, hadd mondjam el, hogy ne érezze magát e szerény ajándék miatt lekötelezve, nem ilyen szándékból adom. *Nyújtja felé a kendővel letakart kosárkát kedvesen mosolyogva.*
- Hiányoltuk a társaságát a tegnapelőtti bálon, így szeretném kuzinjaim nevében is meghívni Önt, Deira Enyras Bohreah-t.. *Pillant a mellette álló nőre ekkor, jól mondja-e?*
-...és Naram urat mihozzánk egy vacsorára a közeljövőben. Nagyon örülnénk, ha elfogadná a meghívást. Az időpontot természetesen Ön választja meg. *Nem mond egyelőre többet, csak várja a választ. Reméli, nem támadta le túlzottan a fiút, s inkább nem mondja neki, hogy azért e ötlet, mert tud nagyobb ismeretlen társaságban nyújtott félszegségéről. Cseppet sem lenne hízelgő, legalábbis Kathleen szerint.*

Szokásos délutáni kutatásába merül, a kiadós ebéd után ejtőzést befejezve. Rengeteget tud még most is enni, és a reggeli edzések, valamint a délelőtti órák igencsak kiéheztetik. Egy számoláson töri a fejét, a csillagvizsgálón ilyenkor szokott dolgozni. A terv még csak terv és ha megvan az egész vizsgáló alaprajza, akkor nyújtja csak majd be a kérvényt.
Nem halja a belépőket, csak akkor, amikor Dreia megáll az asztala mellett és előtt. Felpillant, majd Kathleenre tekint. Kiegyenesedik, meghajol mindkettőjük felé. Csak maguk között szoktak engedni a formalitás gyeplőjén.
- Szép napot, Kathleen Contevilla.
Kissé zavarban van, nem tudja, miért is jöhetett el Kathleen, és éppen hozzá.

Keveset gondolkodik, majd válaszol, közben figyeli és mosolyogja, mennyire ízlik a gyerekeknek.
- Igen, az ízek eléggé eltérőek, finomságra azonban nem maradnak el mögöttük. Egyedi, finom ízek. Az édesség nálunk aszalt gyümölcsből és egyéb őrleményből készült sütemények, mindenképpen szeretnénk meghívni egy ilyen étkezésre. Kevés húst eszünk, szinte alig, az inkább folyóból vagy tengerből kerül elő.
- Köszönjük Szeplősné… - elgondolkodik a megnevezésen – asszonynak, és Önnek is a finomságot és a fáradozást. Ízletes és kellemes. – mosolyog.
Az idős elfek mosolyogva bólintanak a köszönetre, a gyerekek közül a legidősebb válaszol.
- Kezitcókolom és szívesen, gyere máskor is!
- Hagyja kérem, a párnák jó helyen vannak, csak éjjelre és esőben szoktuk elpakolni.
Miután elpakolnak a kosárba vissza, csak az után válaszol.
- Elkísérem. – mosolyog rá.
Lenirrel mögöttük, elindulnak vissza, a külső udvarba. Majd jobbra fordulva, a nagykapun lépnek be az épületbe. A helység napfénnyel és mívesen faragott lépcsőkkel, kelmékkel borított falakkal, ornamentikus díszítésekkel faragott oszlopokkal, pihenő padokkal, rajtuk hímzett párnákkal teszik teljessé az összképet. Puha, kézzel csomózott, mintás szőnyegek futnak a padlózaton mindenhol. Az összképet virágok és zöld növények teszik teljessé.
- A lépcsőn ha felérünk, jobbra fordulunk és onnan már nem messze van. – magyarázza, hogy ne tartsa „tudatlanságban” Kathleent.
A lépcsőn, felérve az emeletre, ugyanaz a kép tárul eléjük. A folyosóról nyíló egyik ajtón belépve a könyvtár tárul a belépő szeme elé. A polcok kényelmes és pontos elrendezésben, átláthatóvá teszik a teret. A belépőket megpillantva az ott dolgozó könyvtárosok, de még az ott olvasók is felállnak, meghajolnak. Deira hangtalanul, de mosolyogva viszonozza a köszöntést, majd elindul az egyik hátsó szoba felé.
A polcokon számtalan könyv, pergamen és tekercs sorakozik, a beugrókban kényelmes székek, kanapék és asztalok, fényárban segítik az olvasókat. A legutolsó ajtón belépve a legtávolabbi sarok felé indul. Egy vörös hajú elf ül az egyik asztalnál, beletemetkezve térképek sokaságába, jegyzetelve. Megáll az asztal mellett, majd vár egy keveset.
- Nephir Erienlil, vendéged érkezett, Kathleen Contevilla úrnő.

*Egy főhajtással köszöni meg az idős elf nő szavait és a megadott helyre pakol ki.*
- Köszönöm. *Bólint mosolyogva a dicséretre, még ha nem is teljes egészében őt illeti a dicséret. A mosoly pedig szélesebb lesz, mikor a gyerekek is örömmel vesznek belőle és az öröm a kóstolás után is ott marad az arcukon.*
- Nektek is köszönöm, vegyetek még nyugodtan. *S halkan kuncog a kisebbik csintalan képén. Aztán Deirához fordul.*
- Nagyon örülök neki, hogy a konyhaművészetünk szintén elnyerte a tetszésüket. Sokban különbözik az Önökéhez képest? *Kérdez vissza rögtön érdeklődve.*
- Ezt a hármat úgy láttam, az egész Fejedelemségben így készítik. Csak a Csillagot készítettem én, a másik kettőt addig a rezidencia szakácsnője, Szeplősné asszony készítette el. Amennyire figyeltem, felénk is ugyanígy készítik ezekkel a hozzávalókkal. *Felel meg Deira kérdésére, s közben örömmel látja, hogy a süteményekből jócskán fogy, de marad is, így üres kézzel sem kell Nephir előtt megjelennie. Bár ha mind elfogyott volna, az sem lenne probléma, Nephir elnézését kéri, s miután hazaért volna, küldetett volna át a fiúnak.*
- Részemről az öröm s megtiszteltetés. *Gyorsan s kecsesen áll fel rögtön, mikor látja, hogy az elf pár is távozni készül, s térdhajlítással hajol meg feléjük, s gyerekeknek meg egy-egy mosolygós biccentés jár.*
- Sziasztok! Köszönöm, hogy megtanulhattam homokrajzolni. *Nem ül már vissza, csak leguggol, hogy összeszedje a tányérokat. Egyszerűség kedvéért ami megmaradt azt egy tányérra teszi át. Jobban is néz így ki, meg praktikusabb. visszateszi a kosárba, majd letakarja ismét a kendővel.*
- Én is köszönöm a kedvességüket, s inkább hadd segítsek én elpakolni. Mit hova vihetek? *Kérdezi, nem tudja, ezeket a párnákat kint hagyják-e éjjelre, meg a többi holmit.*
- Utána ha megkérhetem, Ön vagy Lenir segítene a tájékozódásban s elkísérne a könyvtárukba, ha még meglelem ott Nephir úrfit?