Üdvözlünk!

Éppen időben érkeztél Vándor!

Háború közeleg és elkél minden tenni vágyó erős kéz, forgasson akár fegyvert, vagy használja a mágia hatalmát.
Ne aggódj, ha nem állsz még készen, hőssé formálnak majd a kalandok.
Fedezd fel a világot, kelj útra, kalandozz sivatagon, kietlen tájakon, havas hegyek legmélyén, dögletes mocsáron és a mindig veszélyt rejtő tengereken át. Küzdj ádáz szörnyekkel, élj nemesi életet, vívd ki a hősnek járó tiszteletet, vagy rejtőzz árnyak közé és vedd el azt, ami neked jár!
Gyűjts hát magad köré szövetségeseket és formáld saját belátásod szerint a változó világot!

Az oldal alapítása:
2012.10.01.

Belépés

Elfelejtettem a jelszót!

Kaland

Fejedelmi játszma című kalandban a reagkör határideje:
04.09. 21:00

Latest topics

Ederthin várostérkép

A dombtavi időszámítás szerint jelenleg 616-ot írunk.

Ki van itt?

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

nincsen


[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (12 fő) 2016-10-11, 18:26-kor volt itt.

Statistics

Jelenleg összesen 3473 hozzászólás olvasható. in 143 subjects

Összesen 55 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb regisztrált tagunk: Shycor N'ylwenn

Szerzői Jogok

Az oldalon található egyedi alkotások az alkotó(k) tulajdonát képezik!
A Világleírás és a helyszínek, helyszínek leírásai az oldal készítőinek szellemi terméke, így a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel szabadon.

    Ezüstelf Nagykövetség - Inalagol Ananair Erimhir Thallahír

    Share
    avatar
    Montea
    Admin

    IC hozzászólások száma : 3

    Ezüstelf Nagykövetség - Inalagol Ananair Erimhir Thallahír

    Témanyitás  Montea on 2012-12-02, 14:24

    First topic message reminder :


    Az épület szinte beleolvad a környezetébe. A kétszintes épületkomplexum több részből áll, melyeket belső udvarok választanak el egymástól. Erkélyek adnak további lehetőséget vagy pihenésre, vagy a szabadban dolgozásra. Az épület körül, a belső udvarokon és az erkélyeken magas fák szolgáltatják az árnyékot a kint lévőknek, a belső udvarokon mesterséges tavak és szökőkutak adnak további hűvösséget.
    Az épületrész első fele az ügyintézések, hivatalok és fogadások színtere. Több tárgyalóhelység és kisebb szobák szolgálnak az ott dolgozóknak ügyeik végzésére. A nagyteremben és az onnan nyíló belső udvar ad helyet a báloknak, rendezvényeknek.
    A következő épületrész a könyvtár és a tudomány helye. Ez a rész szintén nyitott a betérők számára, olvasósarkok adnak lehetőséget elmélyülni az olvasmányokban. Valamint egy kisebb szentély is szolgál a szellemek tiszteletére, ahová szintén bárki betérhet, ha szükségét érzi.
    A hátsó épületrész az ott dolgozó ezüstelfek számára szolgál lakóhelyül. Ide csak ők léphetnek be.
    Az épület belső része a helyi kultúra és az ezüstelf kultúra jegyeit egyaránt magán viseli. A díszítések, az anyagok és faragások kivétel nélkül mind az ezüstelfek díszítő munkáival készült.
    Külön épületet kaptak az ébenelfek, akik elzárkózó természetükhöz híven ritkán engednek a fogadótérnél beljebb idegeneket, sokszor még az ezüstelfek közül is csak a rangosabb személyeket.

    Nagykövetség legfőbb személyei:
    - Követ/Naveh
    – Idradier Nephet
    Fő döntéshozó. Ritkán mutatkozik, a tárgyalásokat sokszor megbízottja végzi, éppúgy, mint a fontosabb adminisztratív, személyes közreműködést igénylő megbeszéléseket. Egyezség, szerződés, megállapodás, ítélet az ő aláírása nélkül semmis, érvénytelen.
    - Főpap/Bohreah – Selia Aranth
    A követségen és a Fejedelemségben élő ezüstelfek vallási életéért felelős, fő szertartásvezető. Fontosabb döntésekben szava és döntési joga van. Vétójoggal rendelkezik a hozott döntésekben.
    - Fegyvernök/Atdil – Yraat Issis
    A testőrség, őrség vezetője és a hadvezető tisztségét tölti be. Fontosabb döntésekben szava és döntési joga van. Vétójoggal rendelkezik a hozott döntésekben.
    [/justify]
    avatar
    Deira Enyras

    IC hozzászólások száma : 67

    Látogatás

    Témanyitás  Deira Enyras on 2012-12-23, 13:58

    - Igen, oda teheti Kathleen Contevilla úrnő. – feleli az idős elf nő.
    A gyerekeket középre ültetik, hogy egy helyen legyenek, és közelebb a süteményekhez. Középre Kathleent ültetik le, mint kiemelt vendéget. A gyerekek a kérdésre nem felelnek, csak csillogó szemekkel nézik, ahogy előkerülnek a sütemények, de még nem vesznek belőle, bármennyire is szeretnék.
    Először az idős elf nő vesz el a kókuszos süteményből, majd Deira vesz a mézes-mandulásból. Vesznek egy harapást, majd bólintanak mosolyogva.
    - Ízletesek, köszönjük.
    Mintha csak egy végszó lenne, a gyerekek örömmel vesznek a süteményekből és tömik a szájukba, mosollyal.
    - Finom. – feleli szinte mindegyik, a kisebbik csak egy csintalan képet vág, de látszik rajta, hogy ízlik neki.
    - Nagyon finomak. Ismerkedünk apránként a helyi ízekkel, és eddig mindegyik ízlett. – feleli Deira. – A sütemények itteni finomságok vagy ott hagyomány készíteni, ahonnan Ön jön?
    A sütemények egy része hamar elfogy, sokat vesznek el belőle, de még így is messzire vannak a falánkságtól. Majd illően megköszönik a finomságot.
    - Gyerekek, ideje bemenni. Kezet mosni és pihenő. – áll fel az idős elf pár. – Nekünk mennünk kell, örülök, hogy találkoztunk, Kathleen Contevilla úrnő. – hajolnak meg felé, majd a gyerekekkel együtt távoznak. A gyerekek sorra elköszönnek Kathleentől, majd eltűnnek a házban.
    - Segítek összepakolni. – mosolyog Kathleenre. – Köszönjük kedvességét, a sütemények nagyon finomak voltak.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Látogatás

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2012-12-23, 11:33

    - Bizony, csináltunk! *Mosolyog vissza a fiúcskára, aztán Deira válaszára figyel, mikor már legyezik le a kis emelvényről a homokrajzot.*
    - Ugyan, ez a legkevesebb... *Felel a sok köszönetre, s valóban úgy érzi, ez a legkevesebb, amit tehet értük cserébe ennyi figyelmességért, kedvességért és nyitottságért. Az előre bejelentés lényegét rögtön megérti, s ez megerősíti abban, hogy jó ötlet volt előbb Deira engedélyét kérni, minthogy maga kezdeményezzen. Másik dombtavi családnál is így járt volna el, de egy idegen kultúrában pláne így bölcsebb. Az úrnő megnevezésen már nem akad fenn, s szerencsére csak kicsit fáj. Nem mutatja ki persze, inkább a kosárkáért nyúl és leveszi róla ráterített kendőt, mely a süteményeket védeni hivatott.*
    - Ide tehetem? *Kérdezi a párnarendezgetések után a felnőttektől, s ha megvan a hely, akkor oda elkezdi kipakolni a tálakat.*
    - Remélem ízleni fog nektek... Önöknek. *Előbb a gyerekekre pillant, a végén a felnőttekre.*
    - Dombtavi süteményekkel készültem. Ez itt mézes-mandulás-fenyőmagosak... *Rakja ki az első tálat, melyen kerek kis sütemények láthatóak, a tetejükön a felsorolt magok szeletelt-tört verziói felfedezhetőek.*
    - Ezek kókuszos csigácskák. *Nevét csigaház alakban körbetekert tésztájáról kapta, vélhetően kókuszos krémmel vannak megtöltve, ahogy Kathleen mondta. A harmadik és egyben utolsó tálon pedig csillagformára szaggatott linzertésztájú sütemények vannak púpozva megrakva. Formájuk kis kedves figyelmesség a csillagásznak, akinek eredetileg hozva lett. A felső lap kör alakban lyukas, ott is látni a vörös lekvár tölteléket, míg felső lap többi része darált dióval lett megszórva.*
    - Ezek pedig eperlekvárral vannak töltve. Vegyetek bátran... s hadd kínáljam meg vele Önöket is. *Pillant elébb a gyerekek, aztán az idős párra, majd Deirára kedves, finom mosollyal, miközben visszaül egyenes tartással a párnára eligazítva szoknyáját egy-két gyors mozdulattal.*
    avatar
    Deira Enyras

    IC hozzászólások száma : 67

    Látogatás

    Témanyitás  Deira Enyras on 2012-12-22, 21:50

    - Köszönöm. – bólint a főpapnői tisztséggel kapcsolatban. Erre nevelték, de szereti is ezt a feladatot ellátni.
    - Ninc mit! – mosolyog vissza Berien, míg Zerhil gyöngykacajjal felel, éppen elmerülve az egyik rajz kézzel szórásából, amik egyelőre csak foltok, korának megfelelően. A kérdésre i nyögő hangokat ad ki és a kezével boldogan csapkod.
    - Ci-nyál..tun.. – mutat mutatóujjával a felhőre, majd szemhunyorítva vigyorog Kathre.
    Érzékeli Kathleen érintését karján, odahajol.
    - Igen? – figyelmesen hallgatja a kérdést. Elmosolyodik. – Nagyon kedves öntöl, köszönjük a figyelmességet. Természetesen, nagyon szépen köszönjük, a gyerekek örülni fognak neki. Minden gyerek édesszájú
    Rövid fejmeghajtással megköszöni, majd tapsol a kezével, hogy mindenki rá figyeljen.
    - Figyelem! Kathleen Contevilla úrnő meglepetést hozott. – mosolyog a társaságra.
    Ezt főként azért mondja előre, mivel a gyerekeket arra nevelik, hogy csak akkor fogadjanak el bármit gyerekként, ha azt a szüleik vagy felnőtt kísérőik támogatják, beleegyeznek. Ha Kathleen a kosárkából előveszi az ételt, akkor az idős elf pár feláll és összerendezi a párnákat, a gyerekekkel együtt. A gyerekek boldog hangzavarban törnek ki a hírre és kacagós, nevetős hangulatban pakolják a párnákat.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Látogatás

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2012-12-22, 16:38

    - Megértem. *Bólint Deira ünnepekre és az itteni elfek szempontjaira vonatkozó szavaira, ahogy arra is, hogy uradalmat igazgatni megtisztelő feladat. Hogy megtisztelő-e, azt nem tudja Kathleen. Olykor hálás, olykor hálátlan, de mindenképpen felelősségteljes feladat, mert nem csak a földdel vagy a jószágokkal kell gondolni, hanem a rajta élőkkel is.*
    - Igen, de azt hiszem, főpapnőnek lenni sem egyszerűbb. A lelkekkel éppúgy nem lehet játszani, mint a testtel, ha jól gondolom? *Pillant kérdően a nőre. Nephirrel kapcsolatos válaszra finoman mosolyogva bólint, reméli, igaza lesz Deirának.
    Zerhil kíváncsi és vidám mosolygását a segéd-poszt betöltésének beleegyezésének veszi, amit egy kedves mosollyal nyugtáz is. Igazán megnyugszik Kathleen, mikor kiderül, nem probléma a nagy homokkupaca, igazán kínos lett volna s megfagyott volna a levegő, ha a gyerekek nem reagálnak ilyen kedvezően. Inkább kacagják ki ügyetlenségét, azt tudja vállalni ő is és a büszkesége is. Felpillant Deirára s az idős házaspárra mosolyogva, majd vissza Berienre, figyelve, miként kéne máshogy tartani a pálcát.*
    - Vagy úgy, ilyen magasságban kell! Így tényleg mindjárt más. *Kicsit még egyenletlen így is a szórása, hol jobb, hol kevésbé, de legalább kupacokat, akarom mondani pamacsfelhő-kezdeményeket már nem alkot.*
    - Köszönöm a segítséget, Berien. És neked is, Zerhil. *Néz le mosolyogva az ölében ülő fiúcskára.*
    - Naaa, szép felhőt csináltunk? *Kéri ki a véleményét, a többesszámot kettejükre érti, elvégre, Zerhil a segédje volt, úgyhogy ez csapatmunka volt. Deira szavaira mosolyogva bólint és maga is a rajz többi részletét nézi, majd az idős nőre tekint. Szép ívű szemöldökei finoman moccannak feljebb a gyerekek ujjongására, még feljebb a kezébe adott ág láttán, még Zerhilre is lepillant, tőle várván segítséget, hogy megválaszolja néma kérdéseit, most mi is lesz, mit kezdenek? Ha szeretné, persze leteszi a fiút az öléből, hogy jobban a rajzhoz férjen. Az első pár legyintésből Kathleen biztosan ki fog maradni, meghökkenve nézi, hogy ilyen hamar elpusztítják a szép gyerekrajzot, majd kíváncsian is nézi felfedezve a furcsa alakzatokat, amelyek létrejönnek. A bátorításra ő is legyezgetni kezdi, igaz, nem hajol közel. Nem a ruháját félti, inkább a felszálló portól nem akar köhögni. Ki tudja hány orvos bukkanna elő az oszlopok mögül! A nevető-kacagó zsivajt viszont kihasználja, oldalra fordulva finoman megérinti Deira karját.*
    - Deira, hoztam Nephir úrfinak egy kis süteményt. Szabad lesz vele megkínálnom őket is? *Úgy gondolta, inkább engedélyt kér, minthogy bajt okozzon. Túl vannak már az ebéd időn, s még eléggé a vacsora előtt, hogy ne teljen meg a hasuk vele... persze dombtavi szokások szerint. Nem tudja, mi a szokás az ezüstelfeknél, így inkább megkérdezte a nőt. Na meg elég halk Kathleen amúgy is, de így is a kérdést akkorra időzítette, mikor a gyerekek mással vannak elfoglalva, mert ha a dombtavi gyerekekből indul ki, süti vagy más édesség hallatán rögtön elkezdik nyúzni anyjukat, hogy hadd egyenek. Problémát meg nem akar okozni vendéglátójának, főleg miután ennyire figyelmes s kedves volt vele.*
    avatar
    Deira Enyras

    IC hozzászólások száma : 67

    Látogatás

    Témanyitás  Deira Enyras on 2012-12-22, 11:52

    - A nagy ünnepekre igen. Mivel mi már itt élünk, fontosnak tartjuk, hogy az itt élő elfekre is figyelemmel legyünk.
    Régen volt már otthon, de nem is vágyik annyira vissza még és kiküldetése sem ért még véget.
    - Értem. Megtisztelő feladat, ellátni egy uradalom igazgatását. – hangjában nem csendülnek vissza azon gondolatok, mely a házassági viszonyokkal kapcsolatban születtek meg.
    Náluk a nő szava egy házasságban és uradalom irányításában előbbre való, mint egy férfié. De itt mások a szokások és ezt mind észben, mind figyelemben tartja.
    - Igaza van. A gyógyítás komoly teher. Nem lehet elrontani, hisz az a beteg életébe és jól létébe is kerülhet. – ért egyet.
    - El fogja fogadni a meghívást Nephir Erienlil, ebben biztos vagyok.
    Főként, mert ebből már nem bújhat el. A számára rendezett vacsora meghívás elől visszakozni komoly probléma forrása lehet, de Nephir esetében tudja, hogy valóban csak a sok vendég és nagy nyilvánosság az, ami még zavarja. A vacsora tökéletes lesz.
    Zerhil boldogan helyezkedik el Kathleen ölében, az előbbi félénksége teljesen eltűnt, főleg, hogy a néni kedvesen hangon szólt hozzá és még értette is, mit akar. A kérdésre csak feltekint mosolyogva, szemeiben kíváncsisággal is.
    Berien megvárja, míg elhelyezkednek, majd folytatja a magyarázatot.
    - Igen, jó. – bólogat. A homokkupacra azonban felnevet, jóízűen. – Kicit emeljed meg. Zerhil pedig hangosan felkacag és összeütögeti tenyerét.
    Láthatóan szórakoztatja, hogy hirtelen lett egy nagy kupac. Az idős házaspár is jót derül, de nem kinevetésként, a gyerekek örömének örülnek. Nariah is feltekint és a szája elé teszi a kezét, majd a nevetés után visszatér a meséléshez.
    - Igen, pamacfelhő. – kuncog fel, de láthatóan tetszik neki. A saját pálcáját aláhelyezve mutatja, hogy milyen magasságban, szögben tartsa, hogy a megfelelő mennyiségű homok kerüljön fel.
    - Kész van! – egyenesedik fel boldogan.
    - Ez nagyon szép! – bólint boldogan, de komolyan Deira. Egy ideig nézegetik a rajzot, majd az idős nő megszólal.
    - Készen vagytok? Mindent megnéztetek? Akkor most jöjjön az új lehetőség.
    A gyerekek szinte egyszerre kezdenek ujjongani és a két nagyobbik a pad mellé tett ágakért megy, majd szétosztják, Kathleen és Deira is kap egyet, de még Zerhil is.
    - Kezdhetjük? – kérdezi az idős elf nő, a gyerekek sűrűn bólogatnak, mire megteszi az első legyintést a homokrajz felett.
    A legyintéstől a közelében lévő homok összekeveredik, a gyerekek pedig nevetve kezdik legyezgetni a homokrajzot, amitől furcsa alakzatok kezdenek formázódni. Egy ideig nevetve és kacarászva legyezgetik és fújják a rajzot, cseppet sem bánva, hogy a rajz megsemmisül. Kathleent is bátorítják, hogy tegyen így.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Látogatás

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2012-12-21, 19:40

    - S gyakorta látogatnak haza? *Felvetődik persze a kérdés, mit jelenthet az elfeknél gyakran szó.*
    - Igen, én egyedül érkeztem. Nővérem, Isabel, a férje birtokán maradt, annak igazgatásában segít. *Felel meg Deira érdeklődésére. Nővére említésekor hangja is valahogy más lett, szeretetteljes színezetet kapott nyugodt hangja.*
    - Inkább a szerénység "hibájába" essek, minthogy túlzottan sokat gondoljak magamról s képességeimről. Így csak kellemesebb csalódás érhet. *Villannak vidámabban zöld szemei a nőre.*
    - Köszönöm kuzinom nevében is, biztos vagyok benne, hogy örülni fog neki. *Hajt fejet Deira felé megerősítve köszönetét s háláját. S megörül a meghívás elfogadásának, s hogy Deirán sem látja az aggályokat, miszerint ez hamvába holt ötlet Nephirrel kapcsolatban.*
    - Nagy örömömre szolgál, hogy Ön is elfogadta. Most már csak Nephirnek kellene. *Nevet fel halkan s röviden.*
    - Köszönöm. *Hajt fejet most ő a szövés időpontjának megbeszélésére. Tulajdonképpen neki bármikor jó lesz, magában csak azon izgul, le ne betegedjen megint és pont akkorra. A bálnál szerencséje volt. Persze, ez csak a báli szezon nyitóbálja volt...
    Átveszi Berientől egy hálás mosoly kíséretében a nádszálat, megforgatja kecses ujjai között, de aztán már figyel is a lányra.*
    - Értem, tehát akkor így... egy pillanat! *Teszi le a nádszálat, mert odapillant a szoknyahúzkodásra s elmosolyodik a kisfiú láttán, s nem kell sokáig mutogatnia a mozdulatot, mely ezek szerint egyetemes gyereknyelv lehet, mert a dombtavi gyerekek is pont így csinálnak, ha azt szeretnék, vegyék fel vagy ölbe őket. Pillanatig sem gondolkodik a dolgon, ösztönösen nyúl Zerhilhez ,hogy óvatosan megemelve az ölébe ültesse.*
    - Így jól ülsz? Te leszel a segédem, mit szólsz? *Nő a talpán igazán, mert egyszerre figyel most Zerhil reakciójára, Nariah rajzmesélésére és Berien magyarázatára, miként is kell ezt jól csinálni. Zerhilre vigyázva előrehajol ismét, kézbe veszi újra a nádszálat és megpróbálkozik*
    - Jól tartom? *Kérdezi Berient, s ha kell, korrigál, de még így is az első mozdulata ügyetlen lesz, az egyenletes mennyiségű homok helyett kicsike fehér homokhegyet sikerült odavarázsolnia.*
    - Ó, jaj. *Ajkába harap, reméli, nem fognak a gyerekek haragudni, hogy elrontja a rajzukat, de ha kikacagják ügyetlenségét, az bizton mosolyt csal majd Kathleen arcára és rögtön meg is magyarázza a dolgot.*
    - Ott... ott vastagabb a felhő. Olyan nagy pamacs. *S ha Berien vagy a többiek nem kapták ki a kezéből a nádszálat az első baki után, akkor láthatják, hogy a folytatásban jobban ráérez Kathleen a lényegére, s egyenletesebben tudja eloszlatni a homokot.*
    avatar
    Deira Enyras

    IC hozzászólások száma : 67

    Látogatás

    Témanyitás  Deira Enyras on 2012-12-21, 16:38

    - Csak mi vagyunk a fővárosban, lányom, fivérem és unokaöcsénk.- tekint Kathleenre. – Talán ön egyedül érkezett a városba? – érdeklődik.
    Naram nemcsak miatta jött el a városból, vagy mert megkapta a kiosztását. Levegőváltozásra volt szüksége. Az évek lassan, de biztosan kezdik lenyugtatni fájdalmát.
    - Kérem, ne legyen szerény tudását illetően. A szándék és az irányában végzett munka is sokat számít.
    Természetesen arról hallgat, hogy Naram és Nephir ejt el néha szavakat, amikből szépen fel lehet építeni elképzeléseket, de míg biztosra mennek, nem beszélnek róla. Ezért is kérdezett rá Kathleennél. Így tisztességes és becsületes.
    - Igazán örülök a hírnek, kívánok további gyógyulást Amelia úrnőnek.
    - Minden kert egyedi, az Önök kertjének is minden bizonnyal megvan a maga szépsége és varázsa. Nagyon köszönöm, a meghívást elfogadom. – halkan felnevet az utána következőkre.
    - Igen, Nephir Erienlil nagyon félénk tud lenni. A meghívást nagyon köszönjük, figyelmességüket irányában pedig külön. – hajt fejet Kathleennek. – A meghívást köszönöm, jelen leszek.
    A figyelmességért nagyon hálás. Nephirnek sok rossz kijutott, mielőtt elindult otthonról és nagyon félénk tud lenni társaságban. A legtöbb rendezvényen sem vesz részt, mit ők szerveznek és ez a későbbiekben komoly gondot fog okozni.
    - Akkor mindenképpen egyeztetünk időpontot és meg tuda tekinteni a szövést. Már előre várom. – szeret ezzel is foglalatoskodni, elmélkedésre és odafigyelésre egyaránt alkalmas tevékenységnek tartja.
    Berien boldogan elmosolyodik és egy másik nádszálat nyújt át neki.
    - Ühüm… igen, megmutatom neked, hogy cináljuk. – a vödör felett tesz mindkettőbe homokot, majd megdönti. – Így kell cinálni, jó? – pillant fel rá. – És ha a rész fölé értél, akkor kell megdönteni, nézd, így, jó?
    Közben Nariah lelkesen mesélni kezdi, hogy mi micsoda, Zerhil azonban meggondolja magát. Egy ideig fészkelődik az ölében, majd lemászik és odatotyog Kathleenhez. Meghúzkodja kicsit szoknyáját, majd pedig az kezeivel kezd egy „gyere ide” mozdulatot ismételgetni, ami azt jelenti, hogy vegye fel az ölébe. Berien ugyan bele van merülve abba, hogy miként kell tartani a nádszálat, de erre odapillant és arrébb lép, hogy Kathleen az ölébe ültethesse.
    Deira csak az idős elf párosra pillant mosolyogva, akik visszamosolyognak rá, majd újból a rajzok magyarázatát hallgatja.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Látogatás

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2012-12-20, 20:16

    *Fejhajtásra ő is azzal felel, igaz enyhébbel, a saját szokásaiknak megfelelően. Az őrnek mondandó szavakra egy bólintással jelzi, hogy értette, s így jár majd el.*
    - Ön nagyon kedves hozzám, köszönöm. Szívesen megtekinteném. *Mosolyodik el, s magában azon gondolkodik, mivel szolgált rá ennyi figyelemre? Bármikor sétálhat kedvére az elülső kertben, a magán udvart megmutatják neki és még a szövés rejtelmeibe is betekintést nyerhet mindezt alig pár perc ismeretség után. Hozzá van szokva, hogy neve miatt számos kapu kinyílik előtte, de az ezért mégis csak rendkívüli.*
    - Akkor egész családjuk itt él? *Kérdezi, mikor kiderül, hogy testvérek Narammal. Csak jól látta, amit látott ezek szerint. Inkább csak szeme mosolyog, mikor felel a kérdésre.*
    - Igen, volt szerencsém találkozni a fivérével, s tud róla, hogy mivel foglalkozom, noha herbalizmus terén a tudásom meg sem közelítheti az ővét. *S ezt nem az álszerénység mondatja vele. Első alkalommal persze dohogott magában sarlatánnak tartva Naramot, mint minden gyógyítót, tök mindegy volt, mit csinált a férfi, az jó nem lehetett Kathleennek. Ugyanakkor megnyugodott, hogy ezek szerint itthon nem beszélt róla a férfi fellelkesülve, hogy "csak azért is meggyógyítja azt a vörös Contevillát" vagy valami hasonlót.*
    - Átadom Ameliának üdvözletét, mihelyst visszatérek a rezidenciára. S örömmel számolhatok be az állapotáról, már egészen jól van, újrakezdte a félbeszakadt edzéseit is és tudtommal a mágiatanulással is így kíván majd tenni. *Az elismerő szavakra meg most rajta a sor, hogy fejet hajtson.*
    - Köszönöm szavait, még ha meg is kell vallanom, hogy e kert után unalmasabbnak tűnik a rezidencia kertje. Szabad meghívnom Önt hozzánk, s akkor saját szemével láthatja? Azért érkeztem, hogy Nephir úrfit és az Ön fivérét vacsorára hívjam hozzánk, ugyanis Naram úr még a bálon mondta, hogy Nephir távolmaradásának oka a nagy és ismeretlen társaság, melyben kényelmetlenül érezte volna magát. Arra gondoltam, s megbeszéltem kuzinjaimmal is valamint Naram úrral, hogy egy vacsora talán segítene az oldódásban, kevesebb ismeretlennel találkozna a bálon Nephir úrfi. Remélhetem, hogy Ön is el tud jönni? *Néz érdeklődve Deirára.*
    - Mint mindent, szerintem csak türelemmel, odafigyeléssel és kellő odaadással érdemes végezni. *S persze ott az alázat is.*
    - Köszönöm, Deira, megtisztelő számomra. *Feleli a szövésre, s már érdeklődve várja, bizonyosan különleges élmény lesz.*
    - Köszönöm Önöknek is kitüntető figyelmüket és kedvességüket. *Hajt fejet ismételten az idős elf pár felé, de aztán figyelme hamar a gyerekekre s rajzaikra terelődik. A párnát hozónak megköszöni a párnát, leteszi a kosarát és szoknyáját szépen, de gyorsan s gyakorlottan rendezgeti el, hogy egyenes háttal elegánsan ülhessen. Eközben tekintete alig-alig veszi le a rajzról vagy a gyerekekről és nyakát nyújtva néz bele a tálba, amit mutatnak neki.*
    - S tényleg homok... *Majd odaadó figyelemmel nézi, miként is és mivel kell a homokot szórni, s élénk, őszinte érdeklődéssel tekint a kislányra.*
    - Milyen szép! Ez nagyon tetszik. Ha szépen kérlek, megtanítanátok rá?
    avatar
    Deira Enyras

    IC hozzászólások száma : 67

    Látogatás

    Témanyitás  Deira Enyras on 2012-12-20, 14:28

    - Köszönöm kedvességét. – hajt ismét fejet, hogy nem szükséges elnézést kérnie.
    - Örülök, hogy elfogadja. A neve és hogy hozzám, vagy Naram Enyrashoz jött, tökéletesen megfelelő lesz. Az elülső kertben, ahol most vagyunk szabadabb a bejárás, a könyvtár és a hivatalok miatt, napközben bármikor szabad bejönni ide. A hátsó rész a magán udvar. Amelyet szintén örömmel mutatok körbe, amennyiben érdekli.
    Bár eléggé elzárkózóak, az itt tartózkodásuk során megtanulták és alkalmazkodtak ahhoz, hogy az itt élők más életmódot folytatnak. A belső udvar külső szemlélőktől elzárt, csak ritkán engedtek be magukhoz bárkit is. Kathleen és családja az egyik ilyen kivétel.
    - Figyelemre méltó tudásszomjjal és lelki finomsággal rendelkeznek, kik itt élnek, nagyon kedvesek és segítőkészek voltak hozzánk, amiért hálásak vagyunk. Naram Enyras a fivérem.
    - Ez rengeteg tennivaló. – gondolkodik el. – Foglalkozik ön is herbalizmussal? Fivérem örömmel hallaná minden bizonnyal, feltételezem, hogy találkoztak már egymással az Önök rezidenciáján. Amelia kisasszony hogyan érzi magát? Üdvözletemet küldöm neki. Bizonyára szép lehet a kertjük és a rózsák is szerethetnek ott lenni. Rózsaolaj? Minden cseppje kincs, elismerésem. Porcelánfestészet? Gyönyörűek lehetnek a munkái. – feleli elismeréssel és elragadtatással a hangjában. – Nagy türelmet és odafigyelést igényel mindaz, amivel foglalkozik.
    - Valóban a kelmék elkészítésének titkát nem adjuk ki. Ám a szövést nagy örömmel megmutatom. A festést nehézkesen tudom, de a szövést örömmel. - feleli mosolyogva.
    - Üdvözöljünk itt, kedvesem. – feleli az idős elf nő. – Érezze magát jól. – nem jönnek közelebb, de tartásuk és figyelmességük egyértelműen Kathleen felé irányul.
    A rajz mellé telepszik, egy párnát kerítve, helyet foglal mellette, előtte azonban Kathlennek is hoznak egy párnát, hogy kényelemben elhelyezkedhessen. Lánya mellé áll és a legkisebbik pedig feltápászkodik a földről és odatotyogva, az ölébe kéredzkedik.
    - Meséltek a rajzról? Miket rajzoltatok? – veszi ölébe Zerhilt.
    Kathleen kérdésére a kezét fogó kislány bólogatni kezd és a közelben lévő nagyobb tálért nyúl elengedve a kezét, de utána visszatér hozzá, a tálat felé nyújtja. Sötétbarna homok van benne.
    - Igen, színezzük őket, ha nincs olyan színű. Kézzel is szórjuk, meg ilyennel is nézd. – emel fel a földről félbevágott nádszálakat, kisebb-nagyobb átmérővel. – Ezekkel tudunk megfelelő rajzokat cinálni. Megmutatom, jó? – azzal csatlakozik a tovább rajzoló gyerekekkel, akik közben már leküzdték feszengésüket Kathleen felé és visszaetértek a rajzhoz, a fekete hajú kisfiú is a közelében kezd el rajzolni.
    - Beletesszük a homokot és úgy rajzoljuk meg a körvonalat és töltjük, ha szeretnénk. – megkeresi a fehér homok tálat és a benne lévő kis lapáttal homokot tesz bele, ügyetlenül kiszórja, ami nem kell, majd elkezd rajzolni előttük egy felhőt úgy, hogy megfelelő szögben megdöntve, a pálcában lévő homok egyenlő mennyiségben folyik ki.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Látogatás

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2012-12-19, 23:32

    - Nem, nem volt udvariatlan, nem szükséges elnézést kérnie. *Biztosítja gyorsan a nőt erről.*
    - Köszönöm még egyszer a meghívást. Az őrnek a kapuban mit mondhatok majd? *Jut eszébe egy gyakorlati kérdés, bár szívesen mondja azt is, hogy Naramhoz jött, aztán vagy megtalálják egymást, vagy nem.*
    - Örülök, hogy a mi kertjeink is elnyerték a tetszését. *Habár az ő szemében máris unalmasabbnak tűnik az egész Park.*
    - Nem hiszem, hogy engem illetne a köszönet és a hála, de jól esik ezt hallani és a tudat is, hogy nem kell szégyenkeznem népem miatt. Naram úr az Ön...? *Függőben marad a kérdés, Deirára vár a befejezése, hogy kicsodák is ők egymásnak. Akkor nem csak név-egyezés lehet e mögött, feltételezve, hogy az Enyras név gyakori az ezüstelfeknél.*
    - Hivatással nem büszkélkedhetek, de herbalizmussal foglalkozom, eddig főleg elméleti szinten, most próbálkozom a gyakorlattal. A rezidencia kertjét én gondozom, főleg a rózsákra figyelek, mert rózsaolajat és rózsavizet készítek a szirmaikból. Egyébként olvasok, sétálok és porcelánt festegetek. *Vallja be, s így elmondva olyan kevésnek érzi. Ha hozzá tenné a kis titkokat is, azokkal is olyan sovány lenne ez az elfoglaltság.*
    - Valóban megnézhetem? Úgy hittem, kelméiknek az elkészítése hatalmas titok, s nem lesheti meg az egyszerű ide betérő. *Egészen meglepődött ettől az ajánlattól. Érdekli, hogyne érdekelné, de meglepettségében ezt el is felejti közölni.
    A kislányról Deirára emeli tekintetét és bólint a magyarázattal köszönettel a tekintetében. A színes homokrajz rögtön megragadja a tekintetet, de leveszi róla, s a körülötte lévőkre néz, gyerekekre és az ő szemszögéből nem túl idősnek tűnő két elfre. Figyeli a mély meghajlást Deira felé, s Deirától, így hamar arra a következtetésre jut, hogy a két elf legalább olyan nagy tiszteletnek örvend, mint a főpap. Mire maga is köszönne, Deira be is mutatja őt, s Kathleen igazán megtisztelve érzi magát, hogy neki mutatják be előbb a két elfet, s nem fordítva.*
    - Üdvözlöm Önöket. *Mélyebb főhajtással egybekötött pukedlivel viszonozza a meghajlást, a saját szokásaiknak megfelelőlen. Nem javítja ki Deirát, hogy nem úrnő.*
    ~ De messze vagyok én attól... Tán sosem leszek.~ *A mosoly viszont nem tűnik az arcáról, ahogy sorra biccent a gyerekeknek is lelkesen jegyezve a neveket. Miriah-nál időzik el egy pillanattal tovább a tekintete, mikor megtudja, hogy Deira lánya. Furcsa érzés, de jó látni ilyen kicsi elfeket is, nem csak több száz és ezer éveseket. Berien kezét fogva lép közelebb a rajzhoz és szemléli meg alaposan, s derűsen. Deria szavaira csak bólogatni tud.*
    - Csodaszép! Nagyon ügyesek vagytok. *Majd kicsit lehajol, hogy közelebbről is megnézzen éppenséggel egy állatot ábrázoló homokrajz-részletet.*
    - Ez... homokból lenne? *Nézi elcsodálkozva, mert mikor a gyerekek rajzot említettek, azt gondolta színes krétarajz lesz, ráadásul papíron.*
    avatar
    Deira Enyras

    IC hozzászólások száma : 67

    Látogatás

    Témanyitás  Deira Enyras on 2012-12-19, 22:12

    - Értem. Elnézést, nem akartam udvariatlan lenni.
    -Egyáltalán nem okoz gondot ezzel, kedves Kathleen. Örömmel látjuk, a kert pedig mindig ad új látnivalót. – mosolyog a nőre. – Igen, szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ilyen buja a növényzet otthonunkban. De Önök sem szerénykedhetnek. Gyönyörű a növényviláguk, páratlan szépségekre akadtam már az első napokban. – hangjában valóban méltatás és csodálat van, mindenféle művi udvariaskodás nélkül. A kertért már az első nap rajongott, gyorsan körbe is járta.
    - Kellemes fogadtatásban volt részünk népük részéről, amiért hálásak vagyunk, köszönjük. Szeretek itt lenni és mindenkitől ezt hallom. Igen, Narammal érkeztem ide, hogy segítsük a követség munkáját.
    - Köszönöm, megtiszteltetés, hogy szolgálhatok. – hajt kissé fejet. A hivatását komolyan veszi. – Ön mivel foglalja el mindennapjait, megkérdhetem? – érdeklődik udvariasan, ámde tapintatosan. Nem szeretné megsérteni, ha esetleg nem szeretne rá válaszolni Kathleen.
    - Nemcsak én készítek kelméket, köszönöm, vannak nálam mesteribb szövők. Igen, és nagy kihívás is. A finom kelme anyagra és színre is nagy figyelmet kíván, de élvezem a vele való foglalatosságot. Jó érzés, amikor valakin viszontlátom és gyönyörűen fest benne. – feleli lelkesen, de egyben elhivatottan is. – És ha van hozzá kedve, akkor az is megnézheti, miként készül el a kelme. – mosolyog.
    Csendesen és boldogan mosolyog. A gyerekek mindig is kapocs minden helyzetben és láthatóan Kathleennek nincs ellenére a gyerekcsapat. Elindul mögöttük, fogva Nariah kezét, aki szintén lelkesen követi őket, arcán tele izgalommal, szemében csillogással.
    - A Bohreah …. az Deira. – bólogat hozzá lelkesen a kislány, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
    - A Bohreah a tisztségem megnevezése, a névvel együtt szoktuk használni magunk között. Az allié pedig azt jelenti, hogy gyere. – válaszolja Deira mosolyogva.
    Egy belső kis kerthelységbe vezeti őket a két gyermek, Lenir is követi őket. A helység közepén egy nagy területen homokrajz terül el, színes mintákkal, körülöttük még két gyerekkel, az egyik igencsak kicsi, de örömmel segítget be a rajzba, pergetve a homokot. A rajz mellett még két elf is ücsörög, akik azonnal felállnak, ahogy meglátják Deiráékat, mélyen meghajolnak. Deira is éppen olyan mélyen hajol meg, tisztelve a kort, amellyel a két idős elf rendelkezik, habár ez annyira nem látszik rajtuk, mozgásuk ruganyos, csak bőrük fakóbb színe jelzi, hogy éltes korban vannak már.
    - Kathleen, bemutatom Herieh és Dreunil Theriah-t. – mutat két idősebb elfre, akik hasonlóképpen neki is meghajolnak. – A hölgy Kathleen Contevilla úrnő. A gyerekek pedig: Zerhil – mutat a legkisebbre – Miriah, a lányom – mutat az újonnan látott mézszőke kislányra, aki amint meghallja Deira hangját, azonnal odaszalad és átöleli, amit viszonoz és karjával átöleli a vállát utána. – Berien – a kislány, aki Kathleen kezét fogja, integetni kezd, jelezve hogy ő és közben szája fülig ér – és Nariah. – simítja meg a mellette álló kisfiú fejét.
    A gyerekek már alig várják, hogy befejezze, a figyelem ismét a rajz felé terelődik. Odasétál, egyik kezével a lánya, másik kezével a kisfiú kezét fogva. A rajz állatokat, növényeket, tavat és mindenféle furcsa lényeket mutat, a gyerekek jellegzetes kézügyességével.
    - Nahát, ez nagyon szép! – mosolyodik el, miközben a gyerekek már ismét körbevették a rajzot.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Ezüstelf Nagykövetség - Inalagol Ananair Erimhir Thallah

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2012-12-19, 20:51

    - Igen, ha meg nem sértem e kéréssel. Nem vagyok én még úrnő. *Finom mosoly jár e szavakhoz, a Deirára bólint.*
    - Köszönöm, Deira. *S Nephirre vonatkozóan bólint, de nem fűz hozzá mást. Igazság szerint aggódik, nem fogja-e kérésével megijeszteni a fiút. Attól is függ persze, Naram beszélt-e a bál óta vele vagy sem. A kert máskor történő felkeresésének megörül láthatóan, s egyetértően bólint arra, hogy otthonossá akarták tenni a helyet, ez teljesen ésszerű dolog.*
    - Köszönöm a szíves invitálást, ha nem vagyok tolakodó és nem okozok gondot vele itt egyikőjüknek sem, örömmel élnék a lehetőséggel. Igazán vadregényes lehet a hazájuk. *Ezt a szót kereste. Vadregényes. Bízik benne, hogy ez az invitálás nem csak az illemnek szólt, hanem komoly is, mindenesetre nem feltűnően, de nagyon is figyel az apró jelekre, amelyek arra utalnának, nem volt valós meghívás.*
    - S hogy érzik magukat a városban? Ön régóta él itt? *Érdeklődik a kellemes séta során. Meglepi Deira foglalkozása. Nagyjából háromszorosan. Egyrészt azon, hogy egy főpappal beszélget. Másrészt azon, hogy ilyen fontos tisztséget vállalhat nőként - aztán eszébe jut, hogy az ezüstelfekről úgy hallotta, hogy erősen matriarchális a rendszerük, ráadásul náluk a fejedelemségben is van papnői rend - ide való csatlakozást próbálja Kathleen elkerülni, amíg lehet -. Harmadrészt pedig azon, hogy nem gyógyító Deira - ez amúgy megnyugtató is -.*
    - Igazán szép és úgy gondolom, nehéz hivatást választott Ön is. *A szövés említésére elmosolyodik.*
    - Tehát az Ön kezei közül is kerülnek ki hazája híres kelméi? Kikapcsoló lehet ilyeneket készíteni. *Elismeréssel szól, ritkák errefelé azok az anyagok, hihetetlen finomságúak és ennélfogva drágák is. Neki is csak egy keszkenője van ilyenből, amely anyagot úgy kapta még a fontos tizenhetedik születésnapjára. Nagy becsben tartja, gyakorlatilag soha nem is volt használva. Mindenesetre próbált úgy fogalmazni, hogy Deirában még véletlenül se ébredhessen az a téves gyanú, hogy Kathleen kunyizni akarna olyan szövetet. Távol álljon tőle az ilyen cselekedet. Fellépve a tornácra szinte rögtön meg is állnak, az elnézést kérő mosolyt nem látja, figyelme a két gyereké már. A két gyerekre már egyébként is kedvesen mosolygott, de mikor felfelé pillantanak rá Deira szoknyája mögül biztatóan még jobban elmosolyodik, s mintha az a hűvösség belül egy gombbal kikapcsolható lenne, nyoma sincs Kathleenen. A "cókolom" után csak szélesedik ez a kedves, meleg mosoly, szoknyája szélét megfogva, a kosárkával ügyesen egyensúlyozva, elegánsan, de játékosan enyhén pukedlizik nekik.*
    - Sziasztok. *De aztán kicsit háttérbe húzódna, nem akarja zavarni a... családi légkört? Vagyis csak húzódna, mert kellemes meglepetésként őt is várják rajz nézőbe.*
    - Nahát, nekem is megmutatjátok? *S a húzással nem kell vesződnie a lánykának, igazán Deirának kérdeznie sem, mert Kath máris enged és megy a gyermekkel. Épp hogy ő pillant vissza Deirára, nem baj-e? Ekkor éri el Deira kérdése.*
    - Boldogan. *Mosolyog vissza, most a nőnek is kijut a hűvösség- és távolságtartás-mentes mosolyból.*
    - Mit jelentenek Bohreah és az Alljé... mit jelentenek? Egyik a rajz lenne? *Kérdezi még út közben, a második szóra nem emlékezvén teljesen helyesen. Elsősorban a szöszke lánykától kérdezi, de ha mástól érkezik válasz, az sem gond.*
    avatar
    Deira Enyras

    IC hozzászólások száma : 67

    Látogatás

    Témanyitás  Deira Enyras on 2012-12-19, 18:19

    - Kathleenek? Rendben, kedves Kathleen, kérem szólítson Deirának.
    Mások az itteni szokások és nem kívánja, hogy ezért nézeteltérések legyenek. A Kathleen név pedig nagyon szép, a jelentése is az lehet.
    - Nephir mindig örül, ha jönnek hozzá, vagy mehet. Annak ellenére, hogy visszahúzódó, fontosak számára a kapcsolatok, főként azokkal, akiket megkedvel. – bólint komolyan. – És biztos vagyok benne, hogy örülni fog, ha meglátja önt.
    Lenir udvariasan biccent.
    - Kérem. Szívesen és örömmel. – mosolyog Kathleenre, majd a hátuk mögé sorol, kellő távolságban.
    - Ha ennyire megragadta a kert, kérem, jöjjön el máskor is. Köszönjük, hogy tetszik önnek. Oh, ennyire járatos a növényekben, ennek igazán örülök. Akkor biztosan tetszeni fog a kert minden szöglete, reményem szerint. Igen, az otthoni rendezési elvet követtük, hogy könnyebb legyen az itteni elfeknek. És a növényeknek sincs ellenére, ahogy látja. – mosolyog és tekint Kathleenre. Tetszik neki,hogy Kathleen is ennyire kedveli a virágokat, növényeket.
    A kert kontra emberek megjegyzésre csak bólint megértően. Igyekeznek megérteni életvitelüket, motivációkat, de nagyon is eltérő a kettő gondolkodása, amit csak türelemmel és megértéssel lehet áthidalni.
    - A rózsák? Nagyon szépek a rózsák és a illatuk is csodálatos. – érzékeli, hogy Kathleen is felfigyelt a zsivajra. – A tisztem és hivatásom a főpap tisztsége, de szövéssel is foglalkozom. A kertet pedig kikapcsolódásként gondom a többiekkel.
    Fellépkednek a két udvart elválasztó oszlopos tornácra, amikor a hátsó udvar mögül újból gyerekzsivaj hallatszódik, majd két pár láb dobogása.
    - Deira Enyras Bohreah! Allié! Allié! – hallatszódik két gyerekhang. Mosolyával elnézést kér Kathleentől, majd a két gyerek felé fordul.
    - Kérlek, ezen a nyelven beszéljetek, vendégünk érkezett. Köszöntsétek tisztelettel. – szól kedvesen hozzájuk. - Mit szeretnétek mutatni?
    A két gyerek megszeppenve áll meg Deira szoknyája mögött, de kíváncsi tekintettel kapaszkodnak a szoknyájába és tekintenek Kathleenre. Egy fekete hajú kisfiú és egy méz szőke, göndör hajú kislány, emberi szemmel 8 éves formák. Egy ideig csak néznek rá, majd csak annyit mondanak:
    - Cókolom! – igyekeznek a fejükkel is bólintani hozzá, de még annyira nem megy nekik. Majd feltekintenek hol Deirára, hol Kathleenre.
    - Cináltunk rajzot! Gyertek nézzétek meg! Te is nézd meg, jó? – tekintenek végül Kathleenre, majd a kislány bátrabb és megfogja a kezét, húzni kezdi.
    - Velünk tartana? – tekint Deira Kathleenre, mosolyogva, közben már a kisfiú kezét fogja.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Látogatás

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2012-12-19, 15:33

    *A bemutatkozáskor mondott névre, a családnévre ő is szintúgy felfigyel, mint Deira a ővére. Megmagyarázza e név a hajat, s a mosoly ismerősségét.*
    ~ Enyras. De nagyon remélem, hogy ha rokonok, ne Nephir legyen a család csodabogara, hogy nem gyógyítónak készül. Persze pár száz vagy ezer év alatt felveheti ő is hobbinak.~ *Gondolatai szerencsére nem tükröződnek se arcán, se tekintetében, legfeljebb a névre való figyelmesebb odapillantást láthatta Deira.*
    - Szintén örvendek, s kérem, szólítson Kathleen-nek. *Noha a tegeződést nem ajánlja fel, nem véli úgy, hogy úrnőnek kéne őt hívni. Még otthon saját szolgálóik is kisasszonyozzák, de az úrnői cím az édesanyját illeti meg.*
    - S remélem, hogy nem veszi tolakodásnak majd jelenlétemet Nephir úrfi. Nem nehéz a kosár, de köszönöm figyelmességét. *Elhárítja a szolgáló segítségét legalább két okból. Egyrészt sosem szokott másokat ugráltatni olyanért, amit maga is könnyedén elvégez, másrészt valahogy kényelmetlen érzés egy nála akár több száz évvel idősebb valakit kosárkája cipelésére kárhoztatni, mikor kora miatt érdemelne annyi tiszteletet, mint Kathleen a rangja miatt. Ugyan a segítséget elhárította, de egy biccentéssel köszöni meg a szolgálónak, hogy egyébként a szolgálatára állna. A kosárkát némileg maga elé fogja, hogy ketten kényelmesen tudjanak egymás mellett haladni Deirával az ösvényen.*
    - Megnyugvással hallom. *Mosolyog vissza a tőle szokott kedves, de hűvös módon.*
    - Oh, nagyon elnyerte a tetszésemet. Egészen máshogy rendezik a kertet, mint ahogy a fejedelemségben szokás. Mintha nem is ültetve lenne, pedig több növényről tudom, hogy évente ültetni kell. *Szól elismeréssel a kertről, tekintetével a kertet fürkészve, s most a mosolya noha maradt finom, mégis önfeledtebbnek tűnik.*
    - Attól tartok néha jobban, mint az embereket. *Na az biztos, hogy ez nem udvariaskodó válasz, hanem teljesen őszintét kapott Deira, de nem kell magára vennie.*
    - Különösen a rózsák a kedvenceim. Ön is esetleg... *Egy pillanatra elhallgat, mikor felfigyel ő is a gyerekzsivajra, ösztönösen arra pillant, de aztán visszafordul Deirához és befejezi a mondatot.*
    - ... herbalista?
    avatar
    Deira Enyras

    IC hozzászólások száma : 67

    Látogatás

    Témanyitás  Deira Enyras on 2012-12-19, 13:32

    A nyugalom Kathleenből nem száll tova a kérdezésre, sőt mosoly is megjelenik ajkai szegletében, amikor unokaöccséről megkapja a válaszokat. Talán ismerheti a fiút? Aztán megérti. A Contevilla név nagyon ismerősen cseng családjukban.
    - Deira Enyras a nevem, örvendek a találkozásnak Kathleen Contevilla úrnő. – Nephir biztosan örülni fog, hogy eljött hozzá.
    Ekkor ér hozzájuk a szolgáló, aki illően meghajol és várja, hogy mi is a teendő.
    - Kérem segítsen Contevilla úrnőnek abban, hogy viszi a kosarát. – majd a nőhöz fordul. – Kérem engedje, hogy Lenir átvegye a kosarat. Úgy kényelmesebben haladhatunk egymás mellett. – mosolyog rá.
    Lenir egy főhajtás kíséretében nyújtja a kezét, hogy átvegye a kosarat Kathleentől, amennyiben átnyújtja. Ha nem, akkor mögéjük szegődik majd, hogy ezt a későbbiek során bármikor megtehesse. A férfi vállig érő fekete hajjal, zöld szemekkel és átlagos arcvonásokkal rendelkezik, valamint a szolgálók egyszerű, de mutatós egyenruháját viseli.
    - Kérem, erre. – mutatja az utat, majd Kathleen mellé áll, kezében a könyvvel. Lassan lépked, az idő türelmével a lépteiben.
    - Nem tart fel kérem. – mosolyog rá. – A könyv nem helyettesíti a kedves beszélgetéseket. – körbetekint. – Tetszik önnek a kert? Igazán örülök, szeretek itt lenni, nagyon hangulatossá sikerült varázsolni. Szereti a virágokat? – simít végig egy fehér rózsa szirmain közben.
    Távolból halk gyerekzsivaly csendül fel, odatekint, de aztán ismételten Kathleenre.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Látogatás

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2012-12-18, 23:18

    *A mozdulatok a másiknál is árulkodóak, az ilyen főhajtás két dologra utalhat: vagy nemesi származásra vagy hogy tökéletesen megtanulta előbbiek stílusát. Ez mondjuk egy diplomáciai helyen nem utolsó dolog. Állja a fürkésző tekintetet, s a nő pillantását is, nincs mit takargatnia, szándéka valóban nem rossz. És most még nem is beteg, Naram előtt is megjelenhet. A kendővel letakart kosárra sikló tekintet sem kerüli el figyelmét, de minthogy nem kérdez Deira, ő sem fogja mondani mire fel hozta magával. Finom mosoly jelenik meg szája sarkában, mikor azt mondja Deira nem hagyta el azóta a könyvtárat a fiú. Amennyit Nephirről hallott, ez rá vallana, igen.*
    - Kathleen Contevilla vagyok. *Mutatkozik be a nőnek is, mint tette az őrnek, de nem kérdez vissza, meghagyja a másiknak a lehetőséget, hogy ha akar, bemutatkozzon, ha nem, akkor név nélkül marad Kathleen. Kicsit sem látni rajta, hogy meg lenne sértődve, hogy tíz méteren belül másodjára kell bemutatkoznia és azt kérdezgetik, mi a manót keres itt, amit elég sok előkelő kikért volna már magának, persze éppúgy elég sok nem. Ő nyugodtan vár, Deirára és a szolgálóra, úgy tűnik, mind a kettőre, bár még nem tudja, végül melyikük kíséri tovább. Mindenesetre a nő felé fordul. Látta a könyvet, de udvariasan nem nézte meg, mit olvas.*
    - Remélem nem okozok gondot Önnek a látogatásommal, nem szeretném feltartani az olvasás és e kert élvezetében. *Félig kötelező udvariaskodás, ami ilyenkor elvárt, félig őszinte bók, mert ő is szeret belemerülni egy jó könyvbe, egy ilyen varázslatos kert meg csak még több olvasásra sarkallaná. Végigpillant a ruhán is, s bár idegen szabásában, formájában, mintájában ahhoz képest, amit ő megszokott, de a nőnek határozottan jól áll. Hibát nem lel benne, márpedig a hibakeresés a nők egyik kedvelt hobbija.*
    avatar
    Deira Enyras

    IC hozzászólások száma : 67

    Látogatás

    Témanyitás  Deira Enyras on 2012-12-18, 22:39

    A fejhajtásra fejhajtással válaszol. Szerencsére ez a fajta üdvözlési mód itt is honos. Végigtekint figyelemmel a megjelenőn, igyekszik mozgása és ruházata, hajviselete alapján a megfelelő következtetést hozni. Nem gondolja, hogy rossz szándékkal jött. Sugárzik az érkezőből a hűvös előkelők modora, és mégis van benne nyíltság és kedvesség is. Amikor közelebb lép, tekintete a kosárra siklik. Nem érti ugyan, hogy mire is a kosár, de nem kérdez.
    - Szép napot önnek is. – bólint ismét. – Nephir Erienlil a könyvtárszalonban van, ott láttam még egy órája, nem hinném, hogy elment onnan azóta. Megkérdhetem, ki keresi?
    Közben pedig a nő mellé ér, tekintetével jelez az egyik szolgálónak, aki elindul feléjük. Ruháját nem emeli fel, éppen annyira hosszú, hogy ne érjen le a földig, de a földig érő szoknya látszatát keltse. Egyszerű vonalú a szoknya, mégis kellemes nézni a szemnek, mintha ráöntötték volna.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Látogatás

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2012-12-18, 21:24

    *Nem siet, egyébként sem nézheti ki az ember (vagy elf vagy bárki) a törékeny alkatú, de magas és karcsú nőből, de most különösen lefoglalja a nézelődés. Nem teszi mindezt udvariatlanul, inkább kíváncsi érdeklődés ez, ahogy zöld szemeit ide-oda járatja, hol az épületből fel-feltűnő részletekre, melyek oly idegenek és ettől oly érdekesek is, vagy a buja kert növényeit nézi, s ezzel láthatóan nem tud betelni. Mire Deira közelébe ér, éppen az arra vezető út túloldalán húzódó sövényt nézi, egész pontosan a virágait. Szabad keze ujjaival leheletfinoman érinti annak bársonyos szirmait, tán csak szeme sarkából látja meg a mozdulatot, s rögtön arra is kapja fejét s tekintetét ösztönösen megállva egy pillanatra. Állítólag a mosoly mosolyt szül, s az örökké sápadt arcon hűvösebb, udvariasabb, de azért kedvesnek mondható mosoly felel meg Deira mosolyára, miközben udvariasan s enyhén, előkelői módon fejet hajt felé. Nem tudja a ruházatból ékszerekből és a hajviseletből megállapítani a másik rangját, még csak nemrég óta van a városban, s eddig nem sok ezüstelffel találkozott, pláne nem beszélhetett, hogy felderíthesse ezeket a finom különbségeket. De a ruhánál, füldísznél sokkal jobban felkelti a figyelmét a haj - főleg a színe és a hossza - s az arca. Az a mosoly oly' ismerősnek tűnt egy pillanatra... Közelebb lép a nőhöz.*
    - Szép napot, hölgyem. Nephir Erienlil úrfit keresem, jó felé haladok? *Noha nem volt ösvény amerre letérhetett volna, de így tartotta illőnek, hogy megszólítsa a rá nyilvánvalóan felfigyelő nőt, aki félre is rakta a könyvét miatta. Pedig elég lett volna felpillantani, köszönni egymásnak és Deira olvas tovább, ő meg megy megkeresni a két ismerős ezüstelfet. De talán itt mások a szokások, vagy ilyen nagy ritkaság, hogy egy ember belép ide?*
    avatar
    Deira Enyras

    IC hozzászólások száma : 67

    Látogatás

    Témanyitás  Deira Enyras on 2012-12-18, 20:23

    Az egyik beugróban olvas a kertben, fehér azálea bokrok árnyékában. Melegebben süt a nap, úgy döntött, hogy kiül olvasni, pihenésképp. Fonott padra helyezett díszesen hímzett párnák között merül el a könyvben. Fehér, magasított nyakú női inge fölé, amely rafinált csavarásokkal fut fel nyakába. Fehér hímzésű fehér felsőt vett még fölé, amely követi karcsú, légies alakját, senki sem mondaná meg, hogy már két gyermek anyja. Szoknyája sötétkék, még sötétebb kék hímzés berakásokkal. Világos szőke haját népe hagyományát követve hordja, mely jelzi, hogy magas rangú elffel van dolga, ruházatában a hímzések is erre utalnak. Külső fülkagylójában ezüst, finom levélmintázatú fülbevaló fut végig, ékkőberakásokkal, mely szintén utal társadalmi helyzetére és kiemeli arcának körvonalait, haja színét.
    A közeledő neszre feltekint, majd könnyed, finom mozdulattal maga mellé teszi a könyvet és az érkezőre mosolyog, akinek útja mindenképpen mellette, előtte vezet el.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Ezüstelf Nagykövetség - Inalagol Ananair Erimhir Thallah

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2012-12-18, 17:52

    *Legszívesebben másnap átment volna, de megvárta vele a harmadnapot, csak az illem kedvéért. Mégsem illik egy bál után, még ha délutánra jár is az idő, átmenni valakihez, hátha még pihenik a fáradalmakat és egyébként is szeretnének vendégmentes napot tartani. Na meg, a báli hőemelkedése után neki sem ártott egy nap pihenés, mert most olyan területre merészkedik, ahol gyógyító ismerőse - barátja? - mozog otthonosan, és jajj Kathleennek, ha betegség jeleivel kapja el. De az, hogy az "ellenség" területére merészkedik most, nem látszódik rajta. Gyalogosan érkezik, egybekötve sétájával, vagyis a szokásos sétája most erre vezette és rövid útbaigazítást kérve sikerült is megtalálnia a követség épületét. A főbejáratot, vagyis a kaput célozza meg, s ott az őrt állót üdvözli is és megfelel a kérdéseire.*
    - Szép napot kívánok. Naram Enyras urat és Nephir Erienlil úrfit keresem. Kathleen Contevilla vagyok. *Nevét büszkén, de nem dölyfösen mondja, s ha beengedik, megköszöni udvariasan, s megy, amerre mondják, ha meg kísérik, akkor halad az illető mögött. De nem esik kétségbe akkor sem, ha neki kell felfedeznie a helyet, mi több, külön izgalmasnak találná! A kert már most lenyűgözi, egészen másképp szervezik itt a kertet, mint a fejedelemségben szokás. Minden olyan... buja! Mégis érezni benne a rendszert, még ha nem is látja át azt.
    Kathleen egyébként egy mélyzöld damasztruhát visel, rajta selyemfényű finom ornamentális minta ugyanilyen színből, igazán csak akkor látszik, ha a fény úgy törik meg rajta. Nyakkivágása négyzetes, visszafogott dekoltázst ad, s magas nyaka van a ruhának, ezt különösen szereti Kathleen. A ruha ujjai csak könyékig érnek, ott arasznyi hosszban bő redőkben bővül ki. Kalapja illik a ruházathoz, egyszerű szalag fut rajta körbe bal oldalt kis masnival. Vörös haja elegáns halszálkafonatba fogva, s a fonat bal oldalt előre lett húzva a mellkasára. Jobb keze ujján egy ezüst foglalatú ovális zöld achátgyűrű csillan meg ahogy tartja a kezében - pontosabban a behajlított karján - a lapos és széles kosarat. Tartalma egyelőre rejtély, tiszta kendővel van leterítve.*
    avatar
    Montea
    Admin

    IC hozzászólások száma : 3

    Ezüstelf Nagykövetség - Inalagol Ananair Erimhir Thallahír

    Témanyitás  Montea on 2012-12-02, 14:24


    Az épület szinte beleolvad a környezetébe. A kétszintes épületkomplexum több részből áll, melyeket belső udvarok választanak el egymástól. Erkélyek adnak további lehetőséget vagy pihenésre, vagy a szabadban dolgozásra. Az épület körül, a belső udvarokon és az erkélyeken magas fák szolgáltatják az árnyékot a kint lévőknek, a belső udvarokon mesterséges tavak és szökőkutak adnak további hűvösséget.
    Az épületrész első fele az ügyintézések, hivatalok és fogadások színtere. Több tárgyalóhelység és kisebb szobák szolgálnak az ott dolgozóknak ügyeik végzésére. A nagyteremben és az onnan nyíló belső udvar ad helyet a báloknak, rendezvényeknek.
    A következő épületrész a könyvtár és a tudomány helye. Ez a rész szintén nyitott a betérők számára, olvasósarkok adnak lehetőséget elmélyülni az olvasmányokban. Valamint egy kisebb szentély is szolgál a szellemek tiszteletére, ahová szintén bárki betérhet, ha szükségét érzi.
    A hátsó épületrész az ott dolgozó ezüstelfek számára szolgál lakóhelyül. Ide csak ők léphetnek be.
    Az épület belső része a helyi kultúra és az ezüstelf kultúra jegyeit egyaránt magán viseli. A díszítések, az anyagok és faragások kivétel nélkül mind az ezüstelfek díszítő munkáival készült.
    Külön épületet kaptak az ébenelfek, akik elzárkózó természetükhöz híven ritkán engednek a fogadótérnél beljebb idegeneket, sokszor még az ezüstelfek közül is csak a rangosabb személyeket.

    Nagykövetség legfőbb személyei:
    - Követ/Naveh
    – Idradier Nephet
    Fő döntéshozó. Ritkán mutatkozik, a tárgyalásokat sokszor megbízottja végzi, éppúgy, mint a fontosabb adminisztratív, személyes közreműködést igénylő megbeszéléseket. Egyezség, szerződés, megállapodás, ítélet az ő aláírása nélkül semmis, érvénytelen.
    - Főpap/Bohreah – Selia Aranth
    A követségen és a Fejedelemségben élő ezüstelfek vallási életéért felelős, fő szertartásvezető. Fontosabb döntésekben szava és döntési joga van. Vétójoggal rendelkezik a hozott döntésekben.
    - Fegyvernök/Atdil – Yraat Issis
    A testőrség, őrség vezetője és a hadvezető tisztségét tölti be. Fontosabb döntésekben szava és döntési joga van. Vétójoggal rendelkezik a hozott döntésekben.
    [/justify]

      Pontos idő: 2017-07-21, 08:45