Üdvözlünk!

Éppen időben érkeztél Vándor!

Háború közeleg és elkél minden tenni vágyó erős kéz, forgasson akár fegyvert, vagy használja a mágia hatalmát.
Ne aggódj, ha nem állsz még készen, hőssé formálnak majd a kalandok.
Fedezd fel a világot, kelj útra, kalandozz sivatagon, kietlen tájakon, havas hegyek legmélyén, dögletes mocsáron és a mindig veszélyt rejtő tengereken át. Küzdj ádáz szörnyekkel, élj nemesi életet, vívd ki a hősnek járó tiszteletet, vagy rejtőzz árnyak közé és vedd el azt, ami neked jár!
Gyűjts hát magad köré szövetségeseket és formáld saját belátásod szerint a változó világot!

Az oldal alapítása:
2012.10.01.

Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Kaland

Fejedelmi játszma című kalandban a reagkör határideje:
04.09. 21:00

Latest topics

Ederthin várostérkép

A dombtavi időszámítás szerint jelenleg 616-ot írunk.

Ki van itt?

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (12 fő) 2016-10-11, 18:26-kor volt itt.

Statistics

Jelenleg összesen 3473 hozzászólás olvasható. in 143 subjects

Összesen 55 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Shycor N'ylwenn

Szerzői Jogok

Az oldalon található egyedi alkotások az alkotó(k) tulajdonát képezik!
A Világleírás és a helyszínek, helyszínek leírásai az oldal készítőinek szellemi terméke, így a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel szabadon.

    Ezüstgriff

    Share
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Minden kezdet nehéz

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2014-03-08, 19:59

    *Elneveti magát.*
    - Biztosan megengedi, csak gyorsan kell rajzolnod, mert nem szeret egy helyben maradni, főleg nem a levegőben! *Magában pedig megjegyzi, hogy Lysie ezek szerint szeret festegetni. Ki tudja, mikor jön jól ez az információ?*
    - Az említett elf barátnőmnek köszönhető többnyire. A segítségemre volt szüksége, én meg akkoriban nem voltam az a hű de segítőkész, csak ha hasznom volt belőle. Hát abból éppen nem láttam hasznot, ő viszont nem tágított. Idővel megkedveltem őt, s láttam, hogy ő mennyire másként viselkedik a többiekkel, s arra hogyan reagálnak, ez változtathatott meg. És szerintem letagadná, ha kérdeznénk, de valamennyire tudatosan nevelhetett is jószívűbbre! *Jegyzi meg a végén vidoran, könnyen formálva a "vádat" úgy, hogy az illető nincs, hogy ellenkezzen vagy éppen bőszen helyeseljen.*
    - Ez valóban izgalmas könyvnek ígérkezik! Ha majd tudod nélkülözni pár napig, szívesen kölcsön kérném. *Rá sem kérdez, hogy lehet utazni több száz oldalas könyvvel, ráadásul él benne a gyanú, hogy nem ez az egyetlen könyv, amit magával hozott a lány. Ellenben az olvasmány hasznosnak bizonyulhat, sosem lehet az ember lányának elég ötlete a tarsolyában, miként csábítson el, tegyen próbára egy férfit. Imádja az ilyen olvasmányokat.
    Ha tudná, milyen kép él róla a másikban, könnye is kicsordulna a nevetéstől, s a pincér szó nélkül kihozna egy pohár vizet neki, hogy ihasson pár kortyot és levegőhöz juthasson. De Sally nem lát bele Lysie fejébe - talán pótolandó hiányossága ez -, s ezért úgy veszi, a lánynak lenne még sok tennivalója, ami érthető is. Már csak a kicsomagolás sok időt és energiát felemészt, s biztosan szeretne még a városban körbenézni a lány.*
    - Akkor azt javaslom, amerről jöttünk, a kikötő felé tévedj el, az erőd környékén van a legtöbb páncélos lovag. *Magában mosolyog egyet rajta, hogy milyen különös: egy elfvérű egy páncélos lovagról álmodozik, ami kevéssé jellemző fajának férfi tagjaira.*
    - Én pedig köszönöm a meghívást! S örülök, hogy megismerhettelek, meg hogy rögtön segíthettem. Ígérem, legközelebb páncélt is veszek fel hozzá! *Mosolyog szélesen, miközben elkezd felállni az asztaltól. Ha Lysie követi a mozdulatot, akkor jobbról és balról is kap egy-egy puszit Sallytől az arcára.*
    - Érezd jól magad Ederthinben! Ami pedig a kirándulást illeti, nemsokára jelentkezem a részletekkel! *Búcsúzik tőle vidáman, majd elindul ki az Ezüstgriffből, hogy nyakába vegye a várost, de a Mulató-negyed felé tart, hogy sokkal bohémebb programot csináljon magának, mint amit Lysie kedvesen elképzelt róla.*
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Minden kezdet nehéz

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2014-02-20, 21:04

    - Ó, én még tejfelesszájú vagyok *feleli zavartan mosolyogva a korát illetően.* Csak nemrég váltam nagykorúvá.
    *Figyelmesen hallgatja Sally gyorstalpalóját a sárkányokról, s közben próbálja maga elé képzelni mind. El is határozza, hogy a könyvtárban utána néz majd ezeknek a sárkányoknak, hátha talál élethű ábrát róluk, mellyel pontosíthatja a róluk alkotott képét.*
    - Hú, de jó lenne megörökíteni egyet! Szerinted engedné egy Szélesröptű, hogy lefessem, mielőtt elcsenné a halászok zsákmányát? *kérdi egy pillanatig elábrándozva.* Talán nem szívesen állna modellt.
    *Habár a festés nem kifejezetten a hobbija, szívesen ragad ecsetet alkalomadtán, hogy megörökítsen valamit az utókor számára.*
    - Meg szabad kérdeznem, mitől változtál meg? *Nem szeretne véletlenül sem kényes témába nyúlni, de a jellemfejlődés mögött legtöbbször valami nagy tanulság is áll, és Lysie-t érdekli, Sally mire jött rá az életről, ami megváltoztatta bizonyos tulajdonságait, vagy milyen impulzus érte. Hisz Lysie még olyan fiatal és tapasztalatlan, ha a nőtől kapna jó tanácsot az élethez, biztosan megfogadná.
    Illendőn megcsodálja a henna mintát, ameddig Sally ruházata engedi, s magában eldönti, hogy ittléte alatt kipróbálja legalább egyszer, s rajzoltat, vagy tán saját maga próbál meg festeni valami mintát a csuklójára. Ehhez (is) azonban Sally segítségét kell majd kérnie a későbbiekben.*
    - Nem válogatok könyvek terén, ha a kezembe akad valami, kap egy esélyt. Szeretem a tudományos könyveket, történelmi feljegyzéseket, régi naplókat, ó, és a szerelmi történeteket! Azok a legszórakoztatóbbak. *feleli széles mosollyal az arcán.* Ha érdekel, van nálam egy pár száz oldalas regény, A hajnal csókja. Egy vándorról szól, aki tíz éve hajszol egy nőt, akit egy őszi éjjel, egyetlen egyszer látott csak táncolni egy fogadóban, mégis teljesen beleszeretett. Együtt töltenek egy romantikus éjszakát, aztán a lánynak sajnos el kell menekülnie, nem lövöm le, miért, a vándor pedig a keresésére indul. Különböző nőkkel találkozik az útja során, kalandokba keveredik, próbára teszik a hűségét, becsületességét, kitartását. Nagyon jó sztori!
    *Odahaza volt néhány ismerőse, aki szerette a könyveket, így gyakran össze tudtak ülni és cserélgetni egymás közt a saját gyűjteményük darabjaiból. Nagyon szeretne rátukmálni Sallyre néhány olvasmányt, akár rajong értük a nő, akár nem.
    Figyelmesen hallgatja az adar ishiri vallást. Pár istenség neve ismerősen hangzik számára, de semmilyen fogalmat sem tud társítani hozzájuk. Most azonban megjegyzi a fontosabbnak ítélt neveket, és reméli, a finom ebéd utáni bódulatban sem felejtődnek majd el, amiket itt tanult.*
    - Milyen érdekes a sárkányok szerepe! Nem gondoltam volna. Az is érdekes, hogyan jelenik meg a "jó" és a "rossz" fogalompár. *mélázik hangosan, de csak egyetlen személyes kérdés jut eszébe, az viszont túl nehéz témát vetne fel egy ilyen könnyed ebédhez.*
    - Én sem kérek, köszönöm *biccent a pincérnek, majd Sallynek is.* Neked is köszönöm, hogy ennyi mindent meséltél. Nem szeretnélek tovább feltartani, biztosan sok még a teendőd. *A nőből ezt nézi ki, hisz Cessit is olyan lelkesen kergette a városban; minden bizonnyal dolgos, szorgalmas nő, akinek folyton van valami dolga. Segít régi épületeket renoválni, idegeneket vezet útba, aztán kiment egy-két állatot szorult helyzetéből, majd ételt oszt a szegényeknek. Igen, elsőre határozottan ilyennek képzeli Sally mindennapjait.*
    - Nekem is el kell intéznem még ezt-azt. Remélem, ha el is tévedek, valaki olyan segít majd ki, mint te! Vagy egy páncélos lovag. *teszi hozzá epekedve. Egy nap kétszer, ugyanott eltévedni - az lenne ám az igazán mókás nap!*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Minden kezdet nehéz

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2014-01-22, 11:25

    *Épp kortyolna az italából, így jószerivel a kupába nevet, mikor Lysie megemlíti mellékesen a láncos buzogány iránti vágyát. Aztán mosolyogva bólint, hogy Lysie kipróbálná a szablyavívást. Akkor majd úgy készül, azaz valami fess legénytől ott a Carlo-erődben kiudvarol egy másik szablyát, mert neki csak egy van.*
    - Letagadhatsz pár évtizedet! *Vigyorodik el Sally.*
    - Bevallom, többre tippeltelek. Van egy elf barátnőm, ő jelenleg a követségen a főpapnő, mellette hozzászoktam a sok száz, meg ezer évhez. Arra tippeltem, hogy te is úgy kezded majd, hogy száz...valamennyi. Igazán érdekes ilyen fiatal elffel...vagyis félelffel találkozni. *Sally könnyű helyzetben van, hogy fesztelenül csevegjen. Jellemzően nem annak nehéz ez, aki korán távozik, hanem annak, aki marad. Emberek közül sokan ezt látják az elfek átkának a hosszú élet áldásáért cserébe. Valószínűleg ezért van az emberekben az a képzet is, hogy az elf dalok és énekek mind szomorúak.*
    - Mókás? Na akkor jó helyre jöttél! A Fejedelemségben állítólag lehet erdei sárkányba futni, csak meg ne harapjanak! A Zord-hegységben meg hegyi sárkányra lehet bukkanni, ha valaki kockáztatja, hogy viharban megy fel és nem bánja a lángokat sem. Meg ha egy-két végtaggal kevesebbje lesz, apámnak is egyik lába bánta a találkozást... *Furcsa módon, apja is a mókás rokonértelmű szavaival emlegeti az esetet. Sally azért ragaszkodna a végtagjaihoz, s él, ameddig él, de a szépségét is megőrizné. Hasznos dolog az.*
    - De ha hajlandó vagy korán kelni, amikor a halászok is kinn vannak a vízen, akkor olykor látni Szélesröptűket is, amint a halászok zsákmányát próbálja ellopni. Ez utóbbi a legveszélytelenebb módja a sárkány-nézésnek. *Kezdéshez kiváló, s látványnak se utolsó a vízből kiröppenő karcsú, vékony sárkányok.*
    - Én se voltam mindig ilyen... Egykor nagyon önző voltam, s csak akkor segítettem másokon, ha abban hasznot láttam. *Talán még manapság is tud ilyen lenni, legalábbis megragadja az alkalmat, ha az kínálkozik, de már tud önzetlenül is segíteni. Deira sokat változtatott a jellemén e téren, de nem bánja. Jó barátnőre tett szert ezáltal.*
    - Igen, arra is gyakran használják. *Bólint rá a hennára vonatkozó szavakra, s Lysie közelebb dőlésekor úgy tartja felé kézfejét, meg húzza feljebb némileg ruhája ujját, hogy jól meg tudja nézni a mutatóujj végétől a kézfejen át tekergő mintát, ami eltűnik folytatódva valahol az ingujj alatt. Érezhető a mozdulatból, hogy sokszor csodálják meg, s Sally nagyon is jól kezeli a csodálatot.*
    - Köszönöm. *Mosolyog rá.*
    - Hm, miket szeretsz olvasni? *Kérdez rá, miután mosolyogva hallgatta, miket szeret a másik. Első gondolata az volt, hogy Lysie milyen bájos. A Fejedelemség tényleg a legjobb hely neki, hátha összefut itt egy mesebeli lovaggal, ha már ez a lovagok országa. Figyeli a étel megköszönését az istennek. Ismerős a mozdulat. Sally viszont csak hanyag eleganciával rakja le az evőeszközöket, semmint precíz gondossággal, s a saját isteneinek is úgy ad hálát, hogy élvezi az életet, amit adtak neki, s nem hálaimákkal. Sajátos felfogása van a nőnek, de ettől még nem veti meg mások felfogását.*
    - Igazán figyelmes volt tőle a fejbe kólintás! *Kuncogja el magát.*
    - A dombtavit én se tudom nagyon, egy helybélit kéne megkérdezned. Az Adar ishiri... Nos, élnek ott is elfek, bár nem sokan. Csak házukban lehet valami szentélyféle vagy hasonló a három fő elf istennek, azon kívül - legalábbis amennyire tudom - Iledorlnak, Ihecaan-nak és Horaut-nak van nagyobb tisztelete ott a sivatagban. Alapvetően aki oda megy, célszerű felvennie az ottani vallást, vagy ha nem, legalább a sajátját ne hirdesse. Rossz szemmel nézik, egyes esetekben halállal is büntethetik. A vallás alapvetően két Teremtőt tisztel, Elzaar-t, az Értelmet és Aritey-t, a Tudatot. Ők teremtették a világunkat, de mikor az teremtményeik egymásnak estek, akkor létrehozták a négy sárkányt: Keira-t, a Tűz Sárkányt, Inmyad-ot, a Víz Sárkányt, Ehate-t, a Szél Sárkányt és Esamyn-t, a Homok Sárkányt. Végigdúlták a harcmezőket, hogy véget vessenek a háborúknak és szétszórták a fajokat, a dúlás helyén jött létre az Ashiel sivatag. Az emberek egy része hű maradt a két Teremtőhöz, így nekik lakhatóvá tették a sivatagot. Mellettük legendás hősök emelkedtek még isteni szintre, vagy a Teremtők alkották meg őket: Nartian, az Elemek istene, Olrin a Tudás istene, Sharyr a Rend istene és Rilen a Varázslat istennője. Ők segítenek, hogy a jó úton járjunk, de vannak erők, amelyek erről az útról letéríteni akarnak: Thrarriz a Viszály és Háború istene, Illaet az Alatomosság és Káosz istennője és Nechyr a Tudatlanság, Sötétség, Reménytelenség istene. *Itt szünetet tart, vagy inkább végére ér az összefoglalónak, amiben lehetőségekhez mérten próbálta röviden elmondani az adar ishiri vallást. Kérdőn néz Lysiere, hogy felmerült-e benne kérdés, hátha valami nem volt érthető. A közben kiérkező pincérnek megköszöni az ebédet, aki el is viszi a kiürült tányérokat és érdeklődik, kérnek-e desszertet.*
    - Én nem kérek, köszönöm. *Az már biztosan nem férne belé, s nem is kívánja most az édeset.*
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Minden kezdet nehéz

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2014-01-14, 23:33

    *Nem biztos, hogy Neureth vagy Quinyah kegyét, sokkal inkább az apja által küldött kíséretet illeti a dicséret, akik vállalták - még ha Lysie hisztis kislányként toporzékolt is szülei "búcsúajándéka" ellen -, hogy egy darabon elkísérik és megóvják őt a haramiáktól, természeti csapásoktól és önnön tájékozódási képtelenségétől. Nélkülük valószínűleg most sok izgalmas és szomorú végkifejletű dologról tudna beszámolni Sallynek.*
    - Ez jó ötlet, köszönöm! Bár nem sokat értek a fegyverekhez, de a kovácsok biztos segítenek majd. *Pozitívan áll hozzájuk, látatlanban sem feltételezi róluk, hogy át akarnák verni. Az eladóknak sem érdekük, hogy selejtes holmit sózzanak rá, ha meg mégis, inkább egyszer csalódjon, mint hogy örökké csak gyanakodjon.*
    - Azt hiszem, megnyugodtam *közli egyszerűen, s tényleg nem bonyolítja tovább Eric kilétével és milyenségével kapcsolatban a dolgokat. Hisz Sallynek, hisz eddig is nagyon jól járt a tanácsa megfogadásával. Nincs oka kételkedni a nőben, vagy azt feltételezni, hogy rosszat akarna neki.*
    - Csatabárd, ugyan... *csóválja meg a fejét, mintha nem értené a dologban a viccet, s megjátszott komolysággal hozzáteszi:* Titokban mindig is láncos buzogányra vágytam.
    *Elvigyorodik. Viccesen nézne ki mindkettővel, főleg, ha egyik kezében a bárdot, a másikban meg a buzogányt fogná. Nem kéne többé aggódnia amiatt, hogy egyedül sétálgat.*
    - Ó, persze, nagyon szívesen kipróbálnám! Köszönöm! *feleli a szablyavívás gondolatától fellelkesülve. Jó programnak ígérkezik, annak pedig külön örül, hogy még egy fegyvernemmel megismerkedhet, ráadásul ilyen hamar. A társaság is biztos remek lesz, szóval boldogan és jóízűen folytatja a falatozgatást.
    A korára vonatkozó kérdés nem hozza zavarba, hisz elf apjának hála nem kell a negyedik x miatt szégyenkeznie, sőt, fajtársai közt ez egy igen szép és fiatal kor még.*
    - 41 éves vagyok *vágja hát rá vidáman, csak a következő falat után jut eszébe, hogy ez egy ember számára különösen hangozhat, főleg egy olyan lánytól, aki alig néz ki húsznál többnek.* Nálatok ez másként van, ugye? Mi harmincöt évesen lépjük át a felnőtté válás küszöbét, tehát mondhatni, hogy én még csak most repültem ki a fészekből. Remélem, száz, kétszáz évet még lehúzok! *Bár jelenleg abba még túl sötét és rossz belegondolni, ki lesz ott mellette száz év múlva. Az édesanyja már nem, s ha nem találják fel az öröklét elixírjét, száz év múlva már nem fog tudni együtt ebédelni Sallyvel, s elbeszélgetni az unokákról, a régi időkről, a közös kalandokról. Ez egy árnyalatnyit elveszi a kedvét. Odahaza, elfek között nem merült fel ez a probléma, de így, hogy kilépett a nagyvilágba, s már emberekkel is barátkozik... Koccintottak egy új barátság kezdetére, s bár távoli még, ugyanakkor eljön a napja, amikor fájdalmassá válik.
    Sally története elvonja a figyelmét, még az ebédjéről is elfeledkezik, olyan nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatja. Nem felejt el ábrándosan felsóhajtani a szülei történetét hallva, s a testvérek számára is legalább úgy rácsodálkozik, mint korábban a hét gyermekre.*
    - Ez olyan romantikus! És izgalmas! Sosem találkoztam még sárkánnyal, biztos mókás lehet belefutni egybe *Gyanússá válhat, hogy Lysie szótárában a "mókás" valami egészen elborult és egyedi kifejezés, mert tucatnyi jobb jelző van egy sárkány és egy halandó farkasszemezésére, mint a mókás. Mindenesetre ő nagyon beleélte magát, s ugyanilyen lelkesen és kíváncsian hallgatja Sally további szavait. Azt szűri le, hogy a nő élete bizony roppant izgalmas, "mókás", és minden alkalmat, napot, percet megragad rá, hogy szórakozzon - ettől egy kis egészséges irigységet érez, csodálja Sally élethez való hozzáállását és bátorságát. Meg úgy mindenét. Gyönyörű, okos, merész és stílusos, remek példakép-alapanyag.*
    - Cessi szerencsés, hogy megtaláltad. Nem sokan vállalnak felelősséget mások sorsáért is *Nagyanyja például kifejezetten gyűlölte a háziállatokat vagy a látogatóba érkező rokonokat, s igyekezett mindennemű felelősséget elhárítani magáról. Az asszony ki nem állhatja, ha másokért is felelnie kell, de Lysie úgy vette észre, ez a ridegség az apja jellemének előnyére vált.*
    - De szép! Ha jól tudom, a henna festéket olyan növényekből készítik, ami hajra is kenhető, és még gombaölő hatású is. *közelebb dől, kihasználván, hogy ezúttal pofátlanság nélkül is megbámulhatja Sally kezén a mintát. Korábban már észrevette, hogy van ott valami, de nem akart tolakodónak tűnni a bámulásával.* Jól áll!
    *Elpusztítja a maradékot a tányérjáról, iszik rá pár kortyot, megtörli a száját, majd álmosan nyújtózkodik. Korán van még az alváshoz, de az ételtől olyan kellemesen eltelt, hogy nem okozna nehézséget ledőlni és horkolni. Csúfos befejezése lenne az első napjának, ha a hold feljövetele előtt aludni térne.*
    - Hmm, lássuk csak, szeretek enni, lovagolni, olvasni, szeretem a hosszú sétákat a természetben, a gyógyfüvek illatát, mások történeteit, főleg, ha romantikus vagy kalandos. Ó, és a művészeteket is, mindegy, hogy festményről, zenéről, vagy egy szép fegyverről van szó. Nincs testvérem, de mindig is szerettem volna egyet! *Előfordult, hogy kislányként ezt kérte a születési rítusának megünneplésekor, bár akkor még olyan pici volt, hogy ő erre nem emlékszik, csak az anyja mesélte neki. Ahogy nagyobb lett, ez a vágy elkopott, főleg, mikor rájött, hogy az állatokkal is lehet kommunikálni. Körülbelül azóta veszekszik nyílt utcán a lovával a térkép elvesztése miatt.
    Leteszi az evőeszközeit, tisztára törli mindkét kezét, majd két tenyerét összeilleszti a mellkasánál úgy, hogy hajszál híján ne érjenek egymáshoz. Ujjait lassan behajlítja, oválist formál.*
    - Legyünk hálásak Gavurnak ezért a finom ebédért! A természet körforgása oly kényes, hogy hálával tartozunk neki, amiért ügyel rá, s ránk, hogy e folyamatban részünk lehet. *mosolyog Sallyre, kezeit maga mellé engedi, s elrendezi a tányérján az evőeszközöket, míg mértani pontossággal párhuzamost nem alkotnak. Ezzel elbíbelődik egy darabig.*
    - Figyelmesség és köszönet, a tanítóm mindig ezt mondogatta - aztán fejbe kólintott egy könyvvel, amiért soha nem sikerült visszamondanom. Mindig is azt hittem, hogy csak az a mód létezik, ahogyan mi látjuk és gondoljuk a világot és a szellemeket. Szeretném megtanulni, a dombtaviak hogyan vélekednek az eredendő jóságról! De őszintén szólva Adar Ishirről még kevesebbet tudok. Ott is ismerik Neurethet? Vagy Quinyaht? *kíváncsiskodik. A vallás egyesek számára talán kényes téma, de úgy érzi, Sally előtt bátran megnyílhat, és őt bármiről szabadon kérdezheti.*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Minden kezdet nehéz

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2014-01-01, 15:27

    ~ Tényleg egy tőrrel jött el Enoldarból idáig...?~ *Ha Lysiet a nagyanyja nem is, de az elf istenek szerethetik, hogy így vigyáztak rá, hiszen jóval nagyobb utat tett meg egyedül a fejedelemségi fővárosba, mint amekkora útra mennek majd egy kis játékos kirándulás kedvéért. Reméli, ezen a kisebb úton is kitart majd az istenek kegye.*
    - Igen, a Piactértől délnyugatra, a kikötő felé indulj el, s lesz egy széles utca jobbra. Az a Kovácsok utcája, a név magáért beszél: a legjobb kovácsok ott vannak, meg fogod találni egy idő után a kalapácsok hangja miatt is, meg mindegyik műhelye előtt ki vannak téve kardok meg páncélok. Mondjuk főleg díszpáncélok lovagoknak, de más népek fegyvereit is készítik. Az árról viszont nem tudok nyilatkozni, gyanítom drágák. Talán kérdezd majd meg ezt a követségeteken, ők hová járnak... *Elgondolkodik picit, mikor legutoljára járt az Ezüstelf Követségen látott-e kovácsműhelyt, ami arra utalna, hogy maguknak helyben készítik a fegyvereket és egyebeket, vagy egy városbeli (akár elf származású) mesterhez járnak? Nem tudná megmondani.*
    - Keménykezű, de nem a rettenetes fajtából való. Nyugi! *Kacsint egyet hozzá érzékelve az elbizonytalanodást. Majd tovább falatozgat az ebédből és hallgatja Lysiet.*
    - Ki kell próbálnod, s meglátod, hogy megy! Lehet nem a kardvívás lesz a sajátod, hanem mondjuk az íjászat... vagy a szálfegyverek. Vagy ki tudja, lehet pár hónap múlva már kétkezes csatabárdot forgatsz! *Vigyorodik el a végén, mert hát ez utóbbit nehezen feltételezi a lányról, de aztán lehet érik még Sallyt meglepetések: Lysie olyan ügyes lesz benne, hogy még a törpék is már-már elismerően hümmögnek majd, hogy nem is rossz egy elf-vérűtől.*
    - Persze! Egyik nap nézzünk el a Carlo-erődbe, annak a gyakorlóterén szabadon gyakorolhatunk. Szeretnéd kipróbálni a szablyát? Mert akkor szerzek valahonnan egy másodikat is. *Ajánlja fel rögtön, mert ha már úgy tűnik Lysie még keresgeti a hozzá illő fegyvert, miért ne próbálná ki a szablyát is? Minél többet kipróbál, annál jobban körvonalazódhat benne, mi az, ami tetszik neki, és mi az, amit nem érez sajátjának.*
    - Ccc, majdnem! *Csettint nyelvével, mikor kiderül, majdnem eltalálta a mágiát. Szereti a szerencsejátékot, a fogadásokat.*
    - Már megkoptál? Ne haragudj, hogy megkérdezem, de hány éves vagy? *Az elfeknél olyan nehéz ezt eldönteni, s ennél nagyobb talányok már csak a félelfek tudnak lenni. Aztán elhalmozzák őt is a kérdések, amin elmosolyodik.*
    ~ Melyik történetet is válasszam?~ *Már rég bevallotta magának, hogy élvezi a játékot, hogy mindig más a múltja, így ő maga is mindig más. Van egy alap-készlet, néhány jól bevált séma, s mikor kényelmesebb hangulatban van, mint most az evés közben is, így a sémák közül választ egy szempillantás alatt egy véletlenszerűen tetszetőset.*
    - Félig adar ishiri vagyok, félig dombtavi. Apám kalandor volt, főleg sárkányokra vadászott. Az Ashiel-sivatagba is azért jött, hogy homoksárkányra vadásszon. Kicsi sárkány, de nagyon komisz és kemény ellenfél. Apám Adar Ishirben ismerte meg édesanyámat, aki egy gazdag úrnak az egyik szolgálólánya volt. A szépsége azonnal elcsábította apámat, apám meg anyámat... így mire apám visszajött a sárkányvadászatból kiderült, hogy várandós velem édesanyám. Azt mondta, igazán meglepte őt apám, mikor felkapta, pörgött vele egyet, s azonnal megkérte a kezét. Azt hitte, apám tovább fog állni, legfeljebb támogatja kicsit anyagilag a sárkány után kapott pénzből. Ehhez képest már öten vagyunk testvérek.
    ~ Voltunk.~ *De töretlenül mosolyog Sally, jó színész tud lenni, így mind a története, mind a mosolya hitelesen előadott, főleg ha olyan kedves naiv lánynak meséli az ember, mint amilyen Lysie is.*
    - Cessit Ost Ankorban találtam. Apám kalandvágya bennem is megvan, s muszáj volt látnom havat, így felmentem a keleti törpék hegyeibe. S ahogy mentem az egyik városban, egyszer csak azt láttam, hogy sárga szemek néznek vissza a hóból. Ott kuporgott teljesen átfázottan kölyökmacskaként, félig a hó is belepte már. Képtelen voltam otthagyni! Így aztán vele jöttem ide a Fejedelemségbe, célként kalandokat keresni. Lehet egyszer én megpróbálkozom a sárkányvadászattal, de azt hiszem, ehhez még gyakorolni kell a szablyavívást. Apám sokkal jobb fegyverforgató nálam! És hogy miket szeretek? Lássuk csak... mindent, amitől az élet még izgalmasabb és tartalmasabb, kalandosabb, legyen ez egy jó étel, egy jó társaság, fogadások, szerencsejáték, kalandok, vagy akár egy dögös férfi! Imádom még a gyors lovakat, a táncot, a hennamintát... *Felmutatja picit megfestett bal kezét, még ha ez a rajongás eddig is kitalálható volt.*
    - És te? Miket szeretsz? Testvéred van például?
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Minden kezdet nehéz

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2013-12-31, 13:15

    *Helyeslőn bólogat Sally szavaira. Örül, hogy elmesélhette ezt a történetet úgy, hogy asztaltársasága érdekesnek találta, habár a nőből elsőre nem nézte ki, hogy romantikakedvelő.*
    - Mára a szokások sokat lazultak, de édesapám családja mindig is maradi volt. Ismerek egy olyan Ezüstelf lányt, aki egy fél-orkba szeretett bele. A szerelem nem válogat, de ha elég erős, felülír bármilyen szabályt. Az igaz szerelemre! *koccint vidáman. Sallyvel ellentétben Lysie pont, hogy igazi, mély kötelékekre vágyik, s bár az évek számát tekintve - hála az elf vérnek - idősebb nála, valójában sokkal kevesebbet tapasztalt és élt, mint Sally. Még ha ezt most nem is látja át, remélhetőleg az Ederthinben töltött idő alatt fejlődni és erősödni fog, s kevésbé lesz ilyen rácsodálkozó és jóhiszemű. Ez azonban még a jövő zenéje, most boldogan koccint az időtlen, örök szerelemre.*
    - Remélem, igazad lesz *mosolyodik el, habár ő nem bízik túlzottan nagyanyja enyhülésében. Így meg végképp nem, hogy maga mögött hagyta a családi fészket, s kirepült a nagyvilágba. Tényleg, ha berendezkedett, írnia kéne egy levelet az édesapjának - máris bőven van miről beszámolnia.
    Sally szavai fellelkesítik, szíve szerint most rögtön elindulna a könyvtárba, de hát egy ilyen ebédet kár lenne félbe hagyni, s amúgy is, egy napra egy kaland bőven elég. Lesz még ideje felfedezni a várost, a mai napját inkább új ismerősének és a fogadónak szenteli.
    Értőn bólogat, s magában jegyzeteli, miket kell előkészítenie és beszereznie az útra. A fegyverre vonatkozó résznél feje leszegve marad, homlokát összeráncolja, ajkát merengőn lebiggyeszti.*
    - Hmm, be kell szereznem egy kardot. Csak egy tőr van nálam, amit még apámtól kaptam. Meg tudnád mondani, merre találok a városban viszonylag olcsó boltot? Van a közelben? *Ezt kénytelen lesz még ma elintézni, mert az a tőr vajmi kevés lesz ahhoz, hogy egy egynapos úton biztonságban érezze magát. Nem mintha egy karddal több mindent tudna kezdeni, de ahogy Sally is mondta, őrülten csapkodni bárki tud vele.*
    - Ennyire keménykezű? *kérdi elbizonytalanodva. Nem baj, ha Eric nem olyan, aki kesztyűs kézzel bánik a hölgyekkel, ha a kiképzésükről van szó, hiszen a tanítója is kemény borítású könyvvel koppintott a fejére, valahányszor elkalandozott az óra közben a figyelme. Persze azért nem bánná, ha az itteni pártfogója egy kicsit gyengédebb és lustább személyiség lenne, az nagyban megkönnyítené a helyzetet.*
    - Ó, az is nagyon fontos! Szerintem nem jó, ha csak a fegyverekre támaszkodik valaki. Őszintén szólva nem vagyok biztos benne, hogy a fegyverforgatás nekem való *ingatja a fejét, s még nem tudja, de Samuel úr kalandja után még inkább el fog menni a kedve a vértől s szenvedéstől.*, viszont édesapám és a tanítóm miatt mindenképpen ki szeretném próbálni magam. Esetleg ha ráérsz valamikor, megmutatod, hogy bánsz a szablyával? Nézhetlek gyakorlás közben? *Nem akar túl tolakodó lenni, de szablyavívást még nem sokszor látott, főleg nem egy feltételezett dombtavitól. Most, hogy belegondol, ő egy csomó mindent elmesélt, Sallyről viszont alig tud valamit. Eddig csak a városról kérdezett, róla nem nagyon.*
    - Majdnem! *feleli mosolyogva, mert a nő közel járt a tippjével.* A Fehér-mágia stimmel, az Élet és a Természet ágat tanulom. A tudásom inkább elméleti, a gyakorlatban eléggé megkoptam már. Sokat olvastam az Asztrál és az Áldás mágiáról is, érdekel szinte mindegyik irányzat.
    *Kissé lemaradt az evéssel, így a szavai után egy kicsit csendben marad, míg éhesen, de elegánsan folytatja az evést. Még mindig azon töpreng, hogy Sallyről alig tud valamit - kíváncsisága végül addig fúrja az oldalát, míg rá nem kérdez.*
    - Mesélj kicsit magadról! *kéri. Nem szabja meg, mit, de azért pár kérdést feltesz iránymutatásul.* Honnét származol? Vannak testvéreid? És céljaid? A cicád régóta van meg? Miket szeretsz? *Az sem baj, ha Sally eltér ezektől. Lysie bárminek örül, ami új információ, s ami által jobban megismerheti beszélgetőpartnerét.*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Minden kezdet nehéz

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-12-28, 14:45

    - Ha sikerül a lovadnak megtanítanod a térképolvasást, tanítsd meg az én Viharfelhőmnek is. Többet aludhatnék a nyeregben, ha ő navigál. *Mosolyog szélesen, egy pillanatig eljátszva e komolytalan gondolattal, mennyivel kevésbé lennének fárasztóak a sok nyeregben töltött utak.*
    - Érdekel, halljuk-halljuk! *Láthatóan nem csak udvariaskodik érdeklődésével, hanem tényleg kíváncsi lett. Figyelemmel hallgatja Lysiet, nem szólva közbe, csak akkor bólint, mikor arra terelődik a szó, hogy milyenek a házasodási szokások vagy inkább szabályok az elfeknél, ha nem elfet választanak párnak. Ha nem is sokat, de tud erről Deirától.*
    - Ez nagyon szép történet! És nagyanyád rendesen megnehezítette nekik a próbát. Én úgy tudtam, hogy előtte is össze lehet házasodni, csak ha hűtlennek bizonyulnak a felek, vagy rossz a házasság, elmúlik a szeretet, akkor érvénytelenítik. Igazán ritka az olyan szeretet, ami még ilyen plusz próbákat, nehézségeket is kibír. Erre érdemes inni, úgy hiszem: az igaz szerelemre! *Bármilyen közhelyes is, ő jókedvűen emeli erre poharát újabb koccintásra s utána kortyolásra. Annak ellenére, hogy gondosan ügyel rá, hogy senkit ne szeressen meg igazán, azért csak a szerelem az, ami megszínesíti az életet. Rövid kis szerelmeket, fellángolásokat enged magának, de sosem enged senkit sem túl közel.*
    - Idővel ő is megenyhül majd, meglásd, másnem fia iránti szeretetből. *Mondja biztatóan, habár eddig saját bőrén egészen mást tapasztalt. Ő nem mehet haza, nem érkezik az a várt enyhülés.*
    - Akkor a könyvtárat neked találták ki! Szerintem a Főkönyvtáros elásná magát szégyenében, ha ilyen témában nem lennének könyveik. Mit könyveik, szekrénnyi könyveik! *Azt az információt továbbra sem adja át, hogy az épület kész labirintus, nem akarja kedvét és lelkesedését szegni újdonsült barátnőjének.*
    - Az útra, lássuk csak. Nincs túl közel, egy nap lovaglással az út. Reggel indulunk, estére kényelmesen ott is vagyunk, ott kapunk majd szállást és ellátást, szóval csak annyi élelmet hozz, amennyi kell neked az útra. Meg váltásruhát. Nem írt Samuel semmi különleges felszerelést, amire szükségünk lehet, azt mondta, elég az éles eszünk a feladványokhoz! Én úgy vagyok vele, egy tőr vagy kés meg egy kötél mindig jól jön, a tapasztalat szerint. Ja és persze valami fegyver legyen nálad. Nem számít, ha nem megy jól a forgatása, sokszor a látványa elijeszti az útonállókat. Más meg csak nem les ránk az úton, végülis nem vágunk át sehol sűrű erdőn... *Ha tudná, micsoda kalandba rángatja bele Lysiet, sokkal komolyabb felszerelést diktálna neki, vagy inkább visszavonja a meghívást. Az egy dolog, hogy ő szívesen van benne hajmeresztő kalandokban, de hát más nem biztos.*
    - Szenvedned és véredet adnod? Eric kedvelni fog, már most látom! *Kicsit hitetlenkedve, de mosolyogva néz Lysiere. Próbált valami fegyverforgatást Sallybe is verni Eric, de Sally nem az a típus, aki ilyen elszántan edzene, ha rendes fegyverről van szó és nem mágiáról. Szereti a könnyebbik, kényelmesebbik utat.*
    - Én a szablyához értek valamelyest, na nem túl nagyon. Sokkal inkább dumálom ki magam a szorult helyzetekből, semmint kivágom magam a szó szoros értelemben. *Meséli mosolyogva, megszokásból letagadva, hogy a mágia viszont nagyon is sajátja. Azt leszámítva, hogy nemrég ereje nagyját elvesztette, pontosabban feláldozta... a semmiért. S örülhet, hogy túlélte.*
    - Na és te? Azt már tudom, hogy kardvívni szeretnél, de melyik mágia érdekel? Várj csak, hadd tippeljek! *Bekap egy falatot, de még a villát is picit szájában tartja és kis ideig elgondolkodva nézi Lysiet, melyik mágiát tudná hozzá elképzelni.*
    - Szerinteeem... Fehér-mágia! Mondjuk az Áldás... de a másik kettő is esélyes. Ha ez nem, akkor Asztrál-mágia. Nyertem? *Láthatóan szeret játszani.*
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Minden kezdet nehéz

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2013-12-22, 20:24

    - Hú, most aztán kíváncsivá tettél! *Hangját suttogóra fogva hajol közelebb Sally-hez, abban bízva, kap egy kis ízelítőt a további történetekből. Pedig tényleg ő pirulna a jobban, hisz kiscsibe még az élet széles tyúkketrecében.*
    - Igen, és miközben jelölgetem, egy kicsit meg is jegyzem az útvonalat *helyesel a térképrajzolós ötletére.* Már csak a lovamnak kéne megtanítanom, miatta tévedünk el ugyanis állandóan. *teszi hozzá játékos mosollyal az arcán. Csak viccnek szánta, tudja ő, hogy az esetek többségében az a hibás, aki a gyeplőt fogja, és Lysie tisztában van a kiemelkedően rossz tájékozódási képességével, csak beismerni nehéz az ilyesmit.*
    - Nagyon szívesen elmesélem, ha tényleg érdekel. Mennyit tudsz az Ezüstelf Birodalom társadalmáról? *érdeklődik, s a választól függően fog bele a mesébe, kihagyván azokat a részeket, amikről már Sally is tud. Így talán lerövidítheti kissé a történetet, bár egyébként is kénytelen szűkszavúan előadni a szüleitől ezerszer hallott románcot, mert teljes verziójában, a családi háttér ismertetésével és miegyebekkel tényleg reggelig itt ülnének.* Inalagol Ananair Erimhirben ha egy Igazi elf egy Rövidéltűbe szeret bele, akkor a házasság előtt egy próbával kell bizonyítaniuk egymás iránti elkötelezettségüket. Amennyiben kiállják az öt évig tartó próbát, a házasság és a belőle születő Kevertvérűek is egyaránt érvényesnek számítanak, ez az általánosan elfogadott. Az Inalagol Ananair nagyanyám azonban szörnyen vaskalapos volt, ragaszkodott az Ezüstelf Birodalom régi elveihez és hagyományaihoz, és ellenezte, hogy az Igazi elfek Rövidéltűekkel keveredjenek. Állítólag hónapokig szóba sem állt édesapámmal, amikor ő közölte, hogy az édesanyámat szeretné társául fogadni. Az öt esztendő alatt a nagyanyám mindent megtett, hogy megnehezítse számukra a próbát; őszintén szólva szerintem lenyűgöző és csodálatra méltó a kreativitása. Anya állítása szerint, bár ő sosem szeretett rosszat mondani másokról, a nagyanyám udvarlókat szabadított rá, hogy hűtlenségre bírja, és szándékosan akadályozta a kapcsolattartást, ellopta vagy meghamisította az egymásnak írt leveleiket, rosszízű pletykákat terjesztett nekik a másik félről. Persze a nagyanyám ezeket sosem ismerte be, büszke és szigorú nő a maga több száz évével, de apa is egyetért abban, hogy ő állhatott a nehézségeik mögött. A szüleim végül persze kiállták a próbát, összeházasodhattak és én is megszülettem *itt tart egy rövid szünetet, míg a semmibe révedve, ábrándosan felsóhajt. Összekötni valakivel az életünket és megáldani az illetőt egy gyermekkel olyan dolog lehet, amire Lysie is vágyik, legalább olyan kalandos formában, mint azt a szüleitől hallotta.*, de azóta elég rossz a viszonyunk a nagyanyámmal. Azt hiszem, gyűlöl engem. Megértem.
    *Teszi hozzá mosolyogva, hisz még ha rosszul is esett olykor, mindig is tisztában volt vele, mi váltotta ki a nő ellenszenvét. Reméli, Sally nem unta nagyon a mesét, Lysie számára ezt ezerszer végighallgatni is ugyanolyan izgalmas - persze ismer még ezer kisebb történetet, viccesen alakult helyzeteket a nagyanyja keverése által, vagy a házasság utáni első évek kalamajkáit, de ezeket meghagyja egy későbbi alkalomra, ellenben bármilyen kérdésre szívesen, s ugyanilyen bően válaszol.*
    - Hét... *Lysie nagyon leragadt ennél a számnál. Belegondol, milyen lenne hét porontyot világra hozni, felnevelni, s egy kissé belesápad. Magában arra jut, inkább megőrzi az Ezüstelf Birodalom normáját, s beéri kettővel - nincsenek konkrét elképzelései, á, dehogy, de egy lány és egy fiú lesz, négy évnyi korkülönbséggel, mindkettő szőke az apjuk után, a fiú harcosnak fog nevelkedni, a lányból pedig mágus lesz.*
    - Annyi baj legyen! *nevet ő is. Egyetért Sally-vel abban, hogy inkább ráncos vénasszonnyá válik, minthogy sose nevessen.
    Nagy őzike szemekkel koccint a nővel, s úgy néz rá, mint valami hősre, aki kimentett egy cicát a lángoló épületből - így is vélekedik róla, mert aki már az első nap barátságot kezdeményez vele és felkarolja egy idegen városban, az igenis hős.*
    - Balra a Piactér, tovább, a harmadik utcánál jobbra... Menni fog! *Nem, nem fog, de azért jóhiszeműen és vidáman rábólint, mert a szerencse nem szokta cserben hagyni, ha a tájékozódás mégis. Ezt amúgy sem nehéz megjegyezni, hisz a Piactér és a Park mind jellegzetes helyszín, amit nehéz lesz eltéveszteni.
    Sally következő kérdésén maga is elgondolkodik.*
    - Részben is-is, részben egyik sem. Szeretek olvasni, és... wow! Van Térképtermük? Igazából tanulás céljából érdekelne a könyvtár, hogy új ismereteket sajátíthassak el a városról és az engem érdeklő dolgokról, például a mágiairányzatok alapjairól, vagy a kardforgatás elméletéről. Jó lenne egy növényhatározó is, ami ismerteti a környéken fellelhető gyógynövényeket. Amit otthonról hoztam, nem biztos, hogy megbízható *magyarázza a terítőt piszkálva. A körme hegyével ábrákat, vonalakat rajzolgat bele, míg az ételek kiérkezésére várnak.*
    - Ezt-azt? *kérdez vissza értetlenül, de Sally kaján vigyorát látva leesik neki, miről szólhat a nő értelmezésében az a pár lecke, s amellett, hogy elpirul, még a témát is tereli. Szerencsére a kiérkező ebéd tökéletes ürügy erre.* M-mindegy! Jó étvágyat!
    *Nekilát, hogy elegáns mozdulatokkal apró falatokra vágja a grillezett kacsamájat, s közben érdeklődve hallgatja Sally-t az ismerőse izgalmas játékával kapcsolatban. A fejtörők és a nyomozás jól hangzanak, amíg nem kell nagyon tájékozódni és harcolni, talán még sikeresen is vehetné a próbákat. Jól esik neki, hogy Sally a rövid ismeretség ellenére is meghívta őt.*
    - Köszönöm a meghívást, szívesen megyek! Érdekesen hangzik ez a játék, biztos jót fogunk szórakozni. Mire lesz szükségem az útra? *érdeklődik, s míg a válaszra vár, megkóstolja az ebédjét. Szinte elolvad, a gyümölcs és a hús édes keveredése leveszi a lábáról, s minden elképzelését az önálló és saját otthonnal kapcsolatban jó időre kukába dobja. Tökéletes lesz számára ez a fogadó, míg a pénze kitart.*
    - Ó, leleményes és erős férfinak tűnik *pislog érdeklődve a nőre Eric jellemzését hallgatva.* Örömmel megismerném a barátaidat, ha nem gond nekik, hogy egy újoncot pesztráljanak. A tanítóm szerint a kardforgatást nem lehet könyvből megtanulni, ahhoz edzenem kell, szenvednem és vérem adnom, hogy igazán elsajátíthassam *meséli vidáman, nem érzi idegennek, hogy a gyakorlásban tenyerét nyúzza, vagy izomláztól szenvedjen, pedig első ránézésre elég távol állnak tőle ezek a dolgok. Talán másodikra is...*
    - Ezért szeretnék mindenképpen találni valakit. De meglehet, hogy két lecke után feladom, és úgy döntök, hogy inkább a mágiámat fejleszteném. Téged melyik érdekel jobban? *kíváncsiskodik két falat közt.*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Minden kezdet nehéz

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-12-01, 16:08

    - Ajjaj, de még mennyivel! S mennyi olyannal, amit ha látnál, nem tudom, ki pirulna jobban, te vagy én? *Vigyorog szélesen, habár a választ tudja: Lysie pirulna. Sally nem az a szemérmes fajta, aki elszégyellné magát néhány kacér, erkölcstelen és nyilvános helyen elkövetett ezért-azért. De vajon van-e annyi zavarba ejtő és mókás története, amely elfedné azt az egy sötét titkot?*
    - Hát, ha szeretnéd, majd megyek mögötted, hogy ne tudj visszafordulni! De lehet amúgy alacsonyabbról is ugrani. A természet úgy tűnik, gondolt a gyakorlókra is. *Mosolyog, s csak bólogatni tud Lysie szavaira, hogy egy próbát megér. Nyilván nem fogja Sally sem lelökni a magasból, ha mégis megrettenne a mélységtől a lány. Tud Sally gonosz lenni, de csak ha rászolgálnak.*
    - Az hasznos lenne! Bejelölnéd a főbb pontokat, főbb utcákat, s ahogy jobban megismered a várost, úgy jelölhetsz egyre több mindent, míg végül már nem kell a térkép. *Akár megrajzolni is segít, ha úgy van. Számos város térképe ott van Sally fejében. Sosem szorult térképekre, hamar kiismerte magát, hamar felfedezte a helyeket, ahol megfordult és remekül vissza tudott rá emlékezni. Így is kell lennie, különben bajosan adná el hitelesen származása tucatnyi verzióját.*
    - Hmmmm, indiszkrét lenne, ha azt mondanám, hogy nagyon kíváncsivá tettél...? *Burkolt kérdezés a romantikus és izgalmas történet elmesélésére. Mondjuk Sally nem az a fajta nő, akit zavarna, hogy indiszkrét kérdéseket tesz fel, de néha tekintettel van beszélgetőtársára is, jelen esetben Lysiere, aki azért finomabb jellem nála. Ugyanakkor Sallyben is van azért hajlam a romantikus történetekre, mégiscsak nőből van ő is, ráadásul ki tudja, lehet még jól fog jönni a történet néhány eleme a számára is a későbbiekben!*
    - Igen, hét. Tudom, az elfeknél ritkaság az ennyi gyermek. *Mosolyog, hiszen számára korántsem szokatlan az ekkora család. Kár, hogy elmúlt...*
    - Akkor bizony mi bajban vagyunk! Jó ráncos banyák leszünk! *Neveti el magát halkan a felvetésre, mert mióta itt ülnek, azóta rengeteget mosolyogtak. De hát ha ez a jókedv ára, ám legyen. Nem szeretne olyan savanyú uborka lenni, mint az a nő.*
    - Igazán nincs mit, szívesen segítek! És én is köszönöm, hogy segítettél elkapni Cessit, meg a meghívást is. Hmmm, egy új barátság kezdetére? *Veti fel a koccintás előtt, hogy ihatnának erre is, ha Lysienek sincs ellenére.*
    ~ És a kacsa nem szegény?~ *Pillant fel az étlap mögül a lányra, ám nem szól semmit, csak magában derül, majd visszatér az étlaphoz, már éppen mondaná, mit kér, mikor megakad a tekintete egy másik soron, s amellett dönt.*
    - Tüzes adar ishiri fűszerekkel főtt libacombot kérnék mazsolával és őszi körtével. *Árban nem magasabb ez az étel sem a Lysie által választottnál, mert hát nem szeretné anyagi romlásba vinni a lányt. Csak sok rosszba, akarom mondani csínytevésbe belevinni.*
    - Nem fárasztasz, mondd csak! *Teszi le az étlapot, érdeklődve néz a lányra levéve tekintetét a desszertekről, mielőtt nagyon elszaladnának a gondolatai az ott látott csokis epres nyalánkság kapcsán, amit egy bizonyos valakivel fogyasztana el... leginkább egymásról.*
    - Van-van! Tovább kell menned az EzüstGriff utcáján, bal kéz felől lesz a Piactér, de te menj tovább, mert a harmadik utcánál, a Parknál kell jobbra fordulni. Ott már látni fogod, az egyik dombtavi templom mellett áll, elég nagy épület. *Vajon most kellene mondani, hogy a Főkönyvtár önmagában egy olyan épület, amihez külön térkép járna? Mindenesetre míg megérkezik az ebédjük, addig is kisebb kézmozdulatokkal is mutatta, merre kell majd haladni, hogy szemléletesebb és jegyezhetőbb legyen.*
    - Ennyire szeretsz olvasni vagy a Térképterem érdekel? *Kérdez vissza kíváncsian.*
    - Igazság szerint két személy is eszembe jutott. Az egyik egy fiatal hölgy, nemrég ismertem meg. Azt hiszem, még ő is tanulja a kardforgatást, de másnem ő tudna ajánlani valakit, nem tudom, hogy áll a vívással. A bátyja mondjuk biztos ügyes, tőle én is szívesen tanulnék ezt-azt. *Mosolyodik el kajánul, felmerülhet Lysie-ben, hogy nem feltétlen a fegyverforgatáson lenne ott a hangsúly, vagy nem a klasszikus értelemben vett fegyvert kell idegondolni. Közben megérkezik az ebédjük is.*
    - Köszönöm szépen. Jó étvágyat hozzá! *Kíván jóétvágyat a lánynak, majd beleszagol saját ételébe, láthatóan elégedett az illattal. Meg is kóstolja, mielőtt folytatná, s az ízekre elismerően hümmög. Pont olyan a fűszerezése, mint amilyenre emlékezett.*
    - Egyébként ha gondolod, összehozhatunk egy közös találkát. Őt, mármint Ameliát is hívtam egy hamarosan, a várostól nem olyan messze lévő kastélyban lévő játékhoz. Régi ismerősöm átalakíttatta az egyik kastélyát, vagy kúriáját, nem is tudom, mekkora. De a lényeg, hogy játékos feladatokat, fejtörőket kell megoldani és végigmenni a pályán. Kicsit bolondos a tulaj, de jó mókának ígérkezik! Volna kedved eljönni? *Invitálja a lányt, s Sally még nem is sejti, miféle kalamajkába rángatja bele Lysiet és Ameliát is.*
    - A másik, akit ismerek, nos, ő... ~a szeretőm~ ... jó barát. Valamivel idősebb nálam, férfi, Eric-nek hívják, s én csak ámulni szoktam, hogy forgatja a kardot! Ráadásul bármiből képes fegyvert rögtönözni valami módon, felhasználni a maga javára, igazán kreatív. ~ S igazán dögös. Bár annak mondjuk nem örültem, hogy a fürdőszoba ajtómból is fegyver lett.~
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Minden kezdet nehéz

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2013-11-27, 18:45

    *Ámulva hallgatja Sally történetét, s halkan, de jóízűen nevet a csattanón. Elképzeli a jelenetet, ahogy a nő egy magas rangú tiszt csizmájába kapaszkodik, s a tiszt arckifejezését is. A dolog komolysága ellenére irigyli őket, amiért így tudnak szórakozni - Lysie nem nagyon tud előrukkolni ehhez hasonló sztorikkal, otthon ugyanis igyekezett helyes, szófogadó kislányként viselkedni, s ha borsot is tört a nevelője orra alá, azt legtöbbször nem szándékosan tette, olyan elf pedig nem volt a környezetében, aki hasonló kalamajkákba rángathatta volna.*
    - Szívesen belenéznék a fejedbe! Biztosan tele van mókás történetekkel *jegyzi meg egy játékos mosollyal, mielőtt még Sally további szavaira reagálna. Egyébként nem feltétlenül lenne olyan jó, ha csak úgy bele tudna lesni másvalaki emlékeibe, s válogatás nélkül kutathatna benne, de maga az elképzelés izgalmas. Talán, ha szorgalmasan tanul, előbb-utóbb találkozik olyan varázsigével, mellyel képes lehet rá.*
    - Izgalmasan hangzik, örömmel kipróbálnám. De lehet, hogy fel sem merek mászni, vagy már az ugrás előtt beijedek *Elhalkul a mondat végére, mivel az utóbbi érv gyenge lábakon áll. Általában nem az az ijedős fajta, s ha van is valamilyen félelme, igyekszik legyűrni, amikor a helyzet megkívánja. A gondolat, hogy sziklákról vagy városfalakról ugráljon, még a felmerülő tériszony ellenére is túl csábító ahhoz, hogy csak úgy kihagyja.* Csak úgy derülhet ki, meg tudom-e csinálni, ha kipróbálom, igaz?
    *Ejti végül magában a témát, mert ha Sally is benne van, egyszer mindenképpen beváltja rajta ezt a kalandot. Jelenleg viszont még kár lenne ilyesmiken törni a fejét, pláne, hogy fokozódó éhsége egyre türelmetlenebbül követeli magának a jussát. Ennek ellenére figyelmesen hallgatja Sallyt, s nem kezd el azon gondolkodni, rágós lehet-e a karja, s furán nézne-e rá, ha megkóstolná.*
    - Ó, jó hely lehet! Talán még ma meg is nézem. Készíthetnék egy vázlatos térképet a környékről *veti fel csak úgy magának az ötletet, hisz a későbbiekben még hasznos lehet, ha jól tájékozott a negyedben. A nő kérdésére először mosolygós fejrázással felel.*
    - Édesanyám nem, de az ő szülei igen. A társadalmunk, s leginkább az apai nagyanyám szemszögéből ez elég bajos, hisz nem elég, hogy Rövidéltű család, de még a kultúrát sem teljesen ismerték. Számtalan romantikus történetet hallottam anya és apa találkozásáról, a szerelmükről, a titkos találkáikról, a születésem körülményeiről... *A felsorolást ábrándos sóhajjal zárja, s látszik rajta, hogy nehezére esik csendben maradni, nehogy az elejétől a végéig elmesélje az egészet Sallynek. Az bizony hosszú délután lenne.
    Némán, de annál izgatottabban várja, felismer-e Sally valakit a környezetükből. Szeretne további érdekes és mókás történeteket hallani, főleg, ha azokról lehet szó, akikkel az elkövetkezendő időszakban valószínűleg napi szinten találkozni fog, míg itt száll meg. Pont ezért nem titkolja kíváncsiságát, és jó alaposan szemügyre veszi az először mutatott férfit, már amíg még nem lépi át az udvariatlanság egy bizonyos fokát.*
    - De izgalmas! *Ujjong halkan, ragyogó szemekkel bámulván hol a jégszőke hajút, hol Sallyt. Megkérdezné, hogy a nő harcolt-e már szellemekkel vagy élőholtakkal, de a kiérkező pincér eltereli a figyelmét. Röviden felméri az étlapot, majd úgy dönt, italban inkább Sallyre hagyatkozik.*
    - Ugyanazt kérném én is. *adja le a saját rendelését, hálás mosollyal megköszöni, aztán figyelmesen hallgatja a további információkat, miközben az említett irányba pillant.*
    - Hétnek! *ismétli ámulva. Elképzelni sem tudja az otthon megszokott egy- illetve kétgyermekes ideálhoz képest, milyen lehet hat testvérrel. A pletykának persze a többi része is érdekes, de ez ragadta meg leginkább a fantáziáját.* Talán azért nem ráncos, mert sosem mosolyog. *Jegyzi meg halkan, de mivel ismeretlen számára a nő, többet nem is feltételez róla, inkább visszafordul Sallyhez, és újból megköszöni neki a felkarolást és az idegenvezetést.*
    - Fogalmam sincs, hol lennék most a segítséged nélkül. Köszönöm az információkat és az idegenvezetést! *Pont jókor érkezik meg a pincér a rendelt italokkal, így legalább a háláját egy koccintással is meg tudja pecsételni. Ami pedig az ételt illeti, ebben is Sally ízlésére hagyatkozik.*
    - Szeretném megkóstolni a sült bárányhúst borban áztatott mazsolából és répából készült salátával, mézes forró kenyérrel! Ah, de szegény bárány... Legyen inkább a grillezett kacsamáj birsalma szósszal *adja le végül a rendelését. Nem vegetáriánus ugyan, de a bárányt valamiért sajnálná, míg a kacsa már sokkal természetesebb étel. Rövid vívódása után beszélgetőpartneréhez fordul.* Te mit kérsz? Nyugodtan rendelj bármit!
    *Nem áll olyan rosszul anyagilag, hogy ne hívhassa meg a jótevőit egy ebédre, bár az is igaz, hogy az eddig folytatott elkényelmesedett életmódjával sajnos fel kell hagynia, ha hosszabb ideig szeretne Ederthinben élni. Már most elfárad, ha arra gondol, mennyi teendője lesz rögtön a letelepedéssel és munkakereséssel kapcsolatban. Erre felkészülendő jobb, ha idejében megérdeklődi Sallytől, amivel holnap valaki mást nyaggatna.*
    - Fáraszthatlak még két kérdéssel? *kérdi, zavarában az étlap mögé bújva. Csak orrtól fölfelé látszik ki, acélszürke szemeit a lányon pihenteti. Nem szívesen támaszkodik mindenben Sallyre, mert nem szeretné túlzottan lefárasztani, de tény, nagyon hasznos, hogy valaki olyannal beszélgethet, aki egy kis ideje már itt él.* Van a közelben valahol egy könyvtár? Nem ismersz valakit, akitől kardforgatást tanulhatnék?
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Minden kezdet nehéz

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-08-24, 17:19

    - Szerencsére nyár csúcspontján volt, úgyhogy még éjszaka sem volt hideg, meg kaptunk pokrócot, csak vacsorát nem. Egyébként rosszabb lett volna, ha mindenki saját cellát kap, de szerencsére egy nagyba zártak négyünket, így átbeszélgettük az éjszakát. Mindenkinek kellett mondania valami vicces történetet, így a helyzet sem volt olyan komor, mint maga a hely. Maga az ugrás is élmény volt! Szikláról már ugrottam tengerbe, s mondhatnánk, hogy a városfal sem más, de valahogy ez izgalmasabb volt. Biztos, mert tiltott. Nem is volt gondunk, csak mikor kiúsztunk a partra, addigra ott a városőrség. Képzeld, éppen visszafordultam a többiekhez a part előtt, s úgy kapaszkodtam meg... pont a vezető tiszt csizmájában! *Meséli szélesen vigyorogva, látható lelkesedéssel. Szemlátomást, a kaland egyik részlete sem maradt benne rossz élményként, habár a két elfvérű kicsit rosszabbul viselte a börtönt.*
    - Ha gondolod, tudok egy helyet a parton, ahonnan szabadon lehet ugrálni. Igaz, sziklafalról, s fel kell oda mászni, de az élmény hasonló, és a börtönt ki lehet hagyni. *Érzékeli, hogy Lysienek lenne is kedve az ugráshoz, meg nem is. S a visszatartó erő a törvényszegés ténye. Mosolyogva hallgatja Lysie mesélését, s jókat kuncog, mikor a nevelő kerül szóba. Szinte látja maga előtt ráncosodó homlokát.*
    - Nos, nem muszáj a követségre menned, de ha besokallnál a sok embertől vagy kis honvágyad lenne, akkor nézz be oda. Nem jártam ugyan az Ezüstelf Birodalomban még, de láttam pár festményt, meg sokat mesélt róla egy elf barátnőm, s az alapján az otthoni stílusban épült. Na meg ha bajba kerülnél, például mégiscsak kedvet kapsz a városfalról leugrani és lebuksz, akkor tőlük tudsz segítséget kérni. Meeeg a ti isteneitek szentélye is ott van, itt a két helyi istennek van csak temploma a Parkban... Már ha nem édesanyád hitét követed. Ő dombtavi volt? *Magyarázza a lánynak, hogy szerinte mit lehetne kezdeni a követséggel, s elsőnek ezek jutottak eszébe. Ha majd felfedezi Lysie, biztos kiderül, mi minden jót lehet ott csinálni. Az anyukára óvatosan kérdez rá, nem tudja, él-e még? A félelfek kora is olyan becsapós. Türelmesen megvárja, míg a lóról gondoskodik Lysie, s mikor visszatér a lány, jelzi, hogy semmi gond nem történt, s előre engedi Lysiet.*
    - Nem kizárt, a város krémje ha nem egymásnál költik el az ebédet vagy estélyekre járnak, akkor ide jönnek. Lássuk, felismerek-e valakit... *Néz körbe leülve a kiválasztott asztalkához, míg kiér hozzájuk valaki a személyzettől.*
    - Látod ott kettővel odébbi asztalnál a magas, jégszőke hajú férfit, a szekrénnyi széles vállakkal? *Fordul vissza Lysiehez, s kicsit halkabbra fogva ő is, biccent tőlük jobbra lévő asztal felé*
    - Katona is lehetne ezzel az alkattal, de ő Caprac Arco egyik vezető papja. Mondjuk állítólag szereti is a harcokat, Áldás-mágus, szóval szellemek és élőhalottak ellen küzd főleg. *Foglalja össze röviden, mit tud a férfiról, aki éppen másokkal cseveg ott egy elegáns korsó sör társaságában. Közben odaér hozzájuk a pincér étlapot adva, s várva az italrendelést.*
    - Én egy kupa mézes bort kérnék. *Rendel Sally, s míg Lysie választ, addig körbenéz, kik vannak még itt. Alighogy távozik a pincér, hogy az italokat kihozza, Sally már le is adja az újabb infót.*
    - Más híres nincs, de ha mögém a vállam fölött elnézel, akkor látod azt az idős, szigorú arcú hölgyet feketében? Ő afféle helyi híresség a maga nemében. Coralline asszonynak hívják, bárónő, s már négy férjet eltemetett, a gonosz pletykák szerint egyikük sem bírta sokáig a hölgy mellett. S ugyan hét erős fiúnak adott életet, s számos unokája van, úgy tartják, ő uralkodik felettük, s nem úgy néz ki, mint aki visszavonulni készülne vidéki birtokaira. *Az említett asztalnál a hasonló arcvonások alapján egyik fia családjának körében ülhet az elegáns, fekete selyembe és csipkébe öltözött, karóvékony asszony megdöbbentő méretű rubintköves gyűrűvel az ujján. A belőle áradó komor szigorúság és fegyelem meg is üli annak az asztalnak a hangulatát.*
    - Attól tartok egyelőre más hírességgel nem szolgálhatok.
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Minden kezdet nehéz

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2013-08-18, 21:31

    *Mosolyogva biccent rá Sally ajánlatára. Legközelebb akár azt a másik fogadót is megleshetnék - nem tudja, Sally melyikbe jár szívesebben, de nem is kérdez rá, inkább a nőre hagyja, hogy az útbaigazítás meghálálása alkalmából tett meghívást mikor és hol szeretné viszonozni, amit Lysie majd szintén meghálál, mert otthon úgy nevelték, hogy adósa senkinek se maradjon hosszú távon, s mindig ő legyen a szívességi lánc végén.
    Nagyon élvezi a rögtönzött idegenvezetést. Az eltévedésének hála olyan helyeket, épületeket is láthat, amely eredeti útirányát követve kiesett volna a mezőnyből. Sally még érdekes történeteket, szokásokat is mesél neki - Lysie egy kicsit aggódik amiatt, hogy túlzottan feltartja őt, nem szeretné a nőre erőltetni magát, viszont az ilyen mókás és különleges dolgok, mint a városfalról a vízbe ugrálás, vagy Sally a dutyiban, csak tovább fokozzák az érdeklődését. Akaratlanul is elneveti magát.*
    - Ez egyszerre vicces és aggasztó. Szörnyű volt a börtönben? *kíváncsiskodik, hátha a nő gazdagabb lett egy merész tetoválással, vagy további izgalmas történetekkel.* Úgy kipróbálnám én is! Mármint nem a cellát, hanem az ilyen kalandokat *helyesbít, mert rácsok mögött valószínűleg egy fertályóráig bírná, tovább nem. Megpróbálja elképzelni magát a városfalon settenkedve, majd a városőrök elől menekülve, és egy nagy sóhajjal konstatálja, hogy egyik sem illik rá. Nincs elég bátorsága szembemenni a szabályokkal, hisz egy olyan ember... pontosabban elf kezei alatt nőtt fel, aki még az evést is szigorú regulákhoz kötötte. A követség említésére elgondolkodik.*
    - Többször is elmagyarázták otthon, de még mindig nem teljesen értem, mit kell nekem csinálnom a követségen... *panaszosan sóhajt.* Tudod, az édesapám nagyon jó harcos, férfi létére vezető pozíciójú katona, ami a mi matriarchális társadalmunkban kivételes eset. Pont ezért rettentő elfoglalt, a nevelésem egy Inalagol Ananair férfira lett bízva, ő tanított meg mindenre. Nagyon dühös ábrázatot vágna, ha ezt hallotta volna. Amikor mérges, az egész arca beráncosodik. Most, hogy elmúlt 2500 éves, már meg sem tudtam számolni, hány ránca van, húsznál leálltam a számolással. *nevetve meséli, a szavaiból érződik, mennyire nagyra tartja és szereti a férfit - ahogyan az is, hogy a távollétében bátran ugratja. Otthon azért mindig a háta mögé kellett néznie, ha a nevelőjéről beszélt, mert a legváratlanabb pillanatokban bukkant fel, és a leghalkabb suttogást is meghallotta.*
    - Rendben lesz. Jól idomított jószág, csak nem látszik rajta *Fátyol sörényébe simít, hogy egy kis kedveskedéssel csitítsa az egyoldalú évődést. Valóban felfigyel a megszaporodott járókelőkre, de nem zavarja, sőt, örül, hogy láthatja Ederthin élettel teli oldalát is.*
    - Még sosem gondoltam erre lázadásként, de most, hogy mondod... *vallja be elgondolkodva. Tény, a családja mindig is úgy kezelte, mint egy kishercegnőt, ugyanakkor az apja jól tudta, milyen kemény fából faragták, ezért ment bele, hogy egyedül egy idegen városba utazzon. Az már más kérdés, hogy azt is tudta, miféle fából, ezért térképet is rajzolt... Ám ezek csak apró buktatók, és Lysie-re tényleg nem vallott, hogy szembemenjen bármiféle szabállyal is.
    Örül és hálás, amiért Sally nem neveti ki. Korábban nem igazán voltak megérzései, ez az első, ami arra késztette, hogy valamin változtasson - s eddig úgy tűnik, bevált.*
    - Irigyellek, amiért ilyen bátor vagy. Inalagol Ananair Erimhir nagyon szép hely, csak ajánlani tudom! *Igaz, az országuk egy kicsit kényesebben viszonyul más fajokhoz, de az otthonuk kincseit kár lenne irigyen elrejteni más szemek elől. Mint ahogy a Griff impozáns külseje mellett is kár lett volna elsétálni. Lysiet első látásra lenyűgözi a hely, ugyanakkor egy kicsit újra is értékeli a vagyonát és a munkakeresés sürgősségét.*
    - Milyen elegáns! Ó, igen, Fátyol elsőbbséget érdemel. Egy pillanat! *kér türelmet Sallytől, míg megköszöni az állatnak a mai munkáját, és keres egy szimpatikus lovászfiút, akire rábízhatja - vagy maga gondoskodik a lováról, ha szükséges. Csak eztán tér vissza a nőhöz, elnézést kérve a megvárakoztatásért, és ha Sally nem bánja, nyitja az ajtót, és előre megy. Nem éri csalódás, a hely ugyanolyan elegáns és csinos belülről is, mint kívülről. Elsőre egy kicsit elveszetten toporog a Szalonban, egyik lábáról a másikra billen. Bár a családja jómódúnak nevezhető, a fényűzés szintjét nem érték el, vagy ki tudja - Enoldarban minden annyira más, mint itt.
    Amint sikerült felülkerekednie a megilletődöttségén, egy szimpatikus asztal felé invitálja Sallyt.*
    - Lehetséges, hogy összefutok itt néhány ederthini hírességgel? *kérdi suttogva a nőtől, hátha most is épp tartózkodik egy a közelben. Egy rangos katona, egy vagyonos vezető... Nem árt, ha Lysie felköti kicsit a szoknyáját, míg itt él.*
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Vacsora Nephirnek

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2013-02-26, 15:32

    *Feláll maga is az asztaltól - halovány mosollyal köszönve meg a segítséget Naramnak -, mikor Nephir zárja a vacsorát. Kedves mosollyal hallgatja a szavait.*
    - Csatlakozom Amelia szavaihoz. Nagyon örülök, hogy eljöttek és magam is nagyon élveztem az estét. A csodálatos ajándékot pedig még egyszer köszönöm. *Mosolyog Nephirre, majd Deirára és végül Naramra, ugyanebben a sorrendben fokozatosan csökkent mértékben. Felveszi a ruhához tartozó kabátkát, hogy kinn ne fázzon majd, mert már túl vannak a napnyugtán, mikor az idő még rendesen hűvös tud lenni, ha nem is annyira, mint északabbra, ahol ő lakik.*
    - Magam is, köszönöm a társaságát és a meghívást is. Jó éjszakát és jó utat hazafelé! *Köszön el Naramtól a meghajlásra egy főhajtással felelve meg. Állja a tekintetet, s bár mosolyog, a hűvös fal ismét enyhít annak a mértékén, s ő lesz az, aki előbb elszakítja a tekintetét a másikétől, hogy Deirához forduljon, s mintha kevésbé hűvösen búcsúzna tőle és aztán Nephirtől is.*
    - Rögvest jövök. *Intézi szavait immár a hármasnak, miután visszaintegetett - na csak finoman, nem kalimpálva - Nephirnek. Az ajtó felé fordul és megállja, hogy visszanézzen és elcsípje még egy pillanatra a magas elf távolodó alakjának látványát.*
    ~ Ő sem fordult vissza. Ez mindennél beszédesebb.~ *Állapítja meg magában, s visszamegy az Ezüstgriffbe, hogy rendezze a számlát. Megtehetné, hogy a Contevillák számlájára íratja, s majd rendezve lesz, de egyrészt az az il-Contevillák számlája lenne - még ha Keith bácsi és Kamila néni nem is csinálna belőle ügyet -, másrészt nem szereti az ilyen dolgokat későbbre halasztani. Inkább fizet most, hagy borravalót is. Miért is ne tenné, hiszen elégedett volt az este mindennel és ezt a pincér tudtára is adja. Aztán csatlakozik a többiekhez, hogy elinduljanak haza. Út közben lesz idő megvitatni az este eseményeit, megnézni akár még egyszer a kapott sálakat, kié milyen, s persze gondolkodni, vajon Ethyrlin estéje hogy telt? Na meg ébren van-e még, hogy majd meséljenek neki vagy majd inkább holnap a reggeli mellett?*
    avatar
    Rhae Squorian

    IC hozzászólások száma : 204

    Vacsora Nephirnek

    Témanyitás  Rhae Squorian on 2013-02-23, 17:28

    A válaszra bólint és nagyot lélegzik magában, hogy a szőke elf férfi nem faggatja tovább ezzel kapcsolatban. Tsitsa drukkolását nem érzi, mélyen belemerül a továbbiakban az udvarias hallgatásba. A búcsúzásnál meghajol, mélyen. Jól érezte magát mindettől függetlenül, de Tsitsának tartozik egy nagy bocsánatkéréssel. Amikor Tsitsa mellésorol, felajánlja karját, majd egy idő múlva közel hajolna hozzá, hogy bocsánatot kérjen, de elhangzik a kérdés, zavarba jön.
    - Nem tudom. - ~Ha rajtam múlna, soha.~
    Egy ideig még némán megy, aztán mégis megszólal.
    -Bocsánatot kérek, ha megbántottalak. Nem állt szándékomban.
    Nem vár rá választ, ez látszódik is rajta.
    avatar
    Deira Enyras

    IC hozzászólások száma : 67

    Vacsora Nephirnek

    Témanyitás  Deira Enyras on 2013-02-23, 16:53

    Elkapja még a választ Rhaetől, amire helyeslően bólint. Nem szeret senkire sem ráakaszkodni, de ez az elf annyira érdekes, és titokzatos, hogy utána akar járni, ki is ő. És ezt tőle a legjobb megtudni, magától. Unokaöccse végül megteszi a végső köszönetet és a távozásra hajló szavakat. A félénksége már nem akkora, talán még pár ilyen és összeszedi magát. Ennek nagyon örül.
    A csoporttól főhajtással búcsúzik, de barátival. Mosolya is szívből fakadó. Nagyon megkedvelte a Contevillákat.
    Nephir köszönetére elmosolyodik, de szemében villan egy komor pillantás. Még nem is tudják, mi vár rájuk otthon, ha a követségre érnek. Illemből és illendőségből, baráti vacsora ide vagy oda.
    avatar
    Tsitsa Itsli

    IC hozzászólások száma : 315

    Vacsora Nephirnek

    Témanyitás  Tsitsa Itsli on 2013-02-23, 13:19

    - Juj, csak vicceltem! A kardot sem bírom el, szóval igazán nem szükséges emiatt Hariast zargatni! *Visszakozik rögtön, mikor látja, hogy Nephir komolyan vette a szavait.*
    - Tényleg? De jó! *Mosolyog a másik Pankán. Aztán míg Nephir beszerzi a jelentőségteljes pillantásokat, addig ő figyel a Rhae-Naram párbeszédre. Ezúttal Rhae nyakába ugrana a két puszival, amiért elfogadta a meghívását a főtitkárnak. Most már csak bátorítani kell Rhaet, nehogy meggondolja magát a későbbiekben, vagy ne merjen belépni a követség kertjébe és aztán az épületébe. Elégedetten, már bátorító beszédét tervezve issza meg most már egy kortyra a gyümölcslé maradékát, s aztán Nephirre figyel, mikor szólni kíván. A hallottakon mosolyog kedvesen, magában csak azt sajnálva, hogy ő nem tudja meghívni a társaságot. Az a csücsür olyan egyszerű étek, az egy dolog, hogy Lili és Eth bevállalós volt és barátai. Még Nephirben sem kételkedne, de a két Enyras előkelőbb ennél... Ráadásul a helyszín a rezidencia lenne, úgyhogy az nem is az ő meghívása lenne. Majd talán egyszer..*
    ~ Talán nyáron, a partra... Igen, addig kiderítem, szoktak-e ők is ott lenn fürdőzni vagy kirándulni.~ *Dönti el magában, s mikor mindenki feláll az asztaltól, ő is így tesz.*
    - Én is köszönöm, Nephir, s gyere te is! Akkor ha előbb nem is, holnapután este találkozunk! *Mosolyog a fiúra szélesen.*
    - Köszönöm a sálat még egyszer, s a vacsorát. *Előbbivel a követségről érkezettek felé hajol meg, utóbbinál a két Contevilla felé. Felveszi a kendőt a vállára, kezébe veszi az ajándék sálat, s óvatosan magához szorítja, majd csak egy kézzel fogja, míg visszainteget Nephirnek vidám mosollyal. Megvárja, míg a többiek is elkészülnek, s együtt indulnak hazafelé. Ha tud, akkor Rhae mellé sorolódik, s két-három szempilla-rebegtetés közben megkérdi hazaúton alkalmas pillanatban.*
    - Mikor akarsz majd menni? *De hazaúton lesz lehetőség Lilivel is megbeszélni, hogy jött szóba Panka, s hogy lehet egyszer eljönne Nephir hozzájuk megnézni a lovakat, többek között az említett lovat is.*
    avatar
    Naram Enyras

    IC hozzászólások száma : 117

    Vacsora Nephirnek

    Témanyitás  Naram Enyras on 2013-02-22, 17:40

    - Már várom az alkalmat. – biccent mosolyogva.
    Rhae nagyon udvarias, mégis kiérez némi habozást a válaszból, ennek ellenére úgy veszi, mintha nem vette volna észre.
    - Kérem. Örülök, hogy ellátogat hozzánk. – és reméli, hogy minél többször fogja mindezt megtenni. Nagyon szeretné megismerni a férfit, eléggé furcsa a viselkedése.
    Meglátja Deira pillantását. Nem jelent túl jót. Nem tudja, hogy pontosan miért is kapja ezt, biztos benne, hogy kérdés nélkül is meg fogja kapni erre a választ. Nephir köszönete nagyszerű, elismerően bólint felé. Felállni csak akkor áll fel, amikor az első hölgy is megteszi, hogy aztán segítsen Kathleennek felállni és kikísérni a bejáratig. Ott hajol meg búcsúzásként.
    - Köszönöm a vacsorát és a meghívást, kellemesen éreztem magam.
    Hosszabb ideig pillant Kathleenre, mosollyal a tekintetében. Majd a többiekre is tekint, utána indul el csak rokonaival. Szeretne hátra tekinteni, de nem viszi rá a lélek.
    Unokaöccse köszönetén azonban meghökken.
    - Ne nekünk köszönd, magadnak.
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Vacsora Nephirnek

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-02-22, 13:33

    Panka nevének említésekor felkapja ugyan a fejét, de nem szól át az asztalon, hogy bekapcsolódjon abba a beszélgetésbe. A csevegés Deirával túlságosan is lebilincselő és érdekfeszítő, azonkívül nem is lenne ildomos az egész asztalon átkokettálni. Majd hazafelé megkérdezi Tsitsától, hogy hogyan jött fel Pankáról a szó.
    Kathleen nyugodt mosolyát annak látja, ami, nyugodt mosolynak. Nem kombinál mögé semmit, miért is tenné, mikor egész este Narammal beszélgetett, szóval Lili szerint nagyon is helyén való ez a mosoly. Nyugodtan beszélget tovább, míg el nem érkezik a búcsú és a távozás ideje.
    Amikor Nephir figyelmet kér, az övét megkapja maradéktalanul, de egész biztos benne, hogy nem csak az övét. Jó érzés látnia, hogy talán annyira már nem feszélyezett, mint az üdvözlő beszédénél. Már megérte ez a vacsora. Még egy-két ilyen és kinövi a pirulást is.
    - Köszönjük, hogy eljöttek, valóban csodálatos este volt.
    Mivel csak Deirával tegeződik, ezért Lili is marad a magázódó formulánál most, hogy mindhárom elf vendégükhöz egyszerre beszél. Finom pukedlivel köszön el, a dagályosabb búcsúzást Kathleenre hagyja, elvégre az ő érdeme ez az este. A számla rendezésének problematikája neki eszébe se jut, még sose kellett ilyennel bajlódnia, egyszerűen mindig hozzáírják a Contevillák számlájához, amit rendezni már nem az ő feladata. Ajándékára nagyon ügyel, nehogy véletlenül itt maradjon, ezért téli köpenyének felvétele közben is már keze ügyében van, utána pedig végig kezében tartja.
    avatar
    Nephir Erienlil

    IC hozzászólások száma : 61

    Vacsora Nephirnek

    Témanyitás  Nephir Erienlil on 2013-02-21, 14:17

    Elgondolkodik, talán van, aki ezeket a fegyvereket forgatja.
    -Szerintem van, de bevallom, nem tudom, ki. Talán Harias….
    De majd megkérdezi tőle, hátha segíteni tud majd neki megtalálni a megfelelő személyt.
    -Szerintem örülni fog neki. – Deira felé eléggé elfogódott.
    -Igen? Az nagyon jó lenne…. Panka? – mosolyodik el. – Thoren kutyáját is így hívják.
    Már előre elképzeli, ha Amelia jön Pankájával, akkor Thoren Pankája is ugrani fog a névre.
    A desszert már rég elfogyott előle is, a beszélgetésbe belemerült, de észreveszi mindkét oldalról a pillantásokat, és a második után megérti. Ideje menniük. Étteremben sem volt még eddig túl gyakran, sejti, hogy fizetnie kéne, de ő a vendég. Deira és Naram is külön szólt, hogy itt is a szokás, hogy a meghívottaknak nem illik fizetniük. De ezt annyira szégyenletesnek tartja. Mégis hallgat. Majd veszi a bátorságot és kis figyelmet kér.
    -Nagyon szépen köszönöm, köszönjük a meghívást. Csodálatos volt, a társaságot és a társalgást élveztem. – füle tetemes pirulásba kezd. – Az ételek finomak és remélem, hogy legközelebb mi hívhatjuk meg önöket…. – gondolkozik, hogy jól mondta-e, elvégre nem mindenkivel tegeződik, így csak nagy fülpirulva áll tovább.
    Reméli, hogy Deira és Naram a segítségére siet, hogy aztán együtt soroljanak a bejárat felé.
    -Tsitsa, nagyon köszönöm a beszélgetést, és várlak, gyere bármikor. – mosolyog felé, majd a többiekhez. – Még egyszer köszönöm a meghívást, sokat segített. – dönti meg magát kissé, és lassan mindhárman a követség felé sorolódnak. Még egyszer megfordul és visszaint, akár látják, akár nem.
    -Köszönöm. – suttogja azután maga elé, két rokonának. Nagyon figyelmesek vele.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Vacsora Nephirnek

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2013-02-20, 22:21

    - Igen, akárcsak én őket. *Feleli lágyan, komolyan mondva és gondolva szavait a családról.*
    - Legkésőbb a kilovaglás alkalmával lesz rá módja megismerni. *A mosoly és a bólintás... Némileg nyugtatják őt, de attól még a vacsora végéig marcangolni fogja az érzés, hogy mi van, ha csalódást okozott, ha így még kevésbé vonzó, mint egyébként? Lehetne itt azt gondolni, hogy csak úgy az igazi a szerelem, ha úgy szeretik, ahogy van, jó tulajdonságaival és hibáival együtt. Ő így szereti Naramot. Magával viszont nem tud ilyen elnéző lenni, túl sokat veszíthet. Veszíthet... Ilyen bolondok is csak az emberek lehetnek. Rettegnek valaminek az elvesztésétől, ami nem is az ővüké.
    Viszonozza Amelia pillantását egy derűs mosollyal és hozzá illő pillantással. A körülötte lévő örökös hűvös fal - tán ettől látni őt mindig olyan sápadtnak? - elrejti, hogy legszívesebben sírni volna kedve és menni innen. És maradni is, mert itt ül mellette Naram. De kuzinja nyugodt mosolyt kap, s váltanak is pár szót még, amíg Nephir nem zárja az estet és a vacsorát. De csak lássa meg Kathleen, hogy bármelyik Enyras vagy rokonságába tartozó megpróbálkozik valamiféle fizetéssel! Nem-nem, arról szó sem lehet, elvégre vendégek, úgyhogy reméli, ilyen meg sem fordult a fejükben.*
    avatar
    Rhae Squorian

    IC hozzászólások száma : 204

    Vacsora Nephirnek

    Témanyitás  Rhae Squorian on 2013-02-18, 20:32

    Az utolsó falatoknál tart, amikor a magas elf felé fordul. Lenyeli a falatot és nem vesz újabbat. Mosollyal, figyelemmel tekint rá, de nem néz a szemébe. Ekkor dicséri magát, hogy már csak illemből vette magához az utolsó falatot. Éppen ezt akarta elkerülni és biztosan félrenyelt volna. Nagyon a nyelve hegyén van, hogy visszautasítsa, rettenetesen tart attól, hogy mit fognak szólni hozzá, ugyanakkor… elfogadta már az elején, hogy ha megszólják, akkor elfogadja mindazt az csapást, amit kaphat. Erről eszébe jut, hogy a Contevilla család még nem tudja, mi is volt ő…. a füle veszettül égni kezd.
    - Nem vettem annak, én sajnálom, hogy nem voltam elég figyelmes, hogy társalgásba kezdjek. A meghívást köszönöm és elfogadom. – hajol meg mosollyal kissé Naram felé, remélve, hogy nem folytatják a beszélgetést. Most ezt kívánná, eléggé zavarban van, habár arcán nem látszódik. Utána már csak csendben, egyenes derékkal ül, úgy, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne.
    avatar
    Deira Enyras

    IC hozzászólások száma : 67

    Vacsora Nephirnek

    Témanyitás  Deira Enyras on 2013-02-18, 18:13

    Elégedetten nyugtázza, hogy legalább Naram vette a lapot és bevonta a beszélgetésbe Rhae-t, de még így is későn. Nagyon későn. Naramot is ki fogja osztani, pedig sosem tett ilyet. Valami elvette most az eszét és figyelmét? Lopva pillant Kathleen felé, akivel szinte egész végig nagyon bensőségesen beszélgetett. Pillantása közben megakad Tsitsán is, amint éppen rátekint. Kedves mosoly fogadja a lányt. Megkedvelte, Nephir sokat mesélt róla és valóban olyan is, amilyennek leírta. Töprengve néz maga elé, miközben tovább beszélget Ameliával. Majd pedig Nephirre tekint, hogy a távozás ideje elérkezett. Észreveszi, hogy Naram is éppen ezt teszi. Nagyon helyes, végre megint önmaga.
    avatar
    Tsitsa Itsli

    IC hozzászólások száma : 315

    Vacsora Nephirnek

    Témanyitás  Tsitsa Itsli on 2013-02-18, 14:47

    - Remélem vannak harci kalapácsaitok meg buzogányaitok is! *Mosolyodik el szélesen, mikor Nephir említi, kipróbálhatja a többi fegyvert is. Lehet még egy hét múlva is azon kacagnának ott a követségen, miként próbálta Tsitsa megemelni az egyik zúzófegyvert, pedig már két kézzel is nekifeszült, mégsem moccant az egy centit sem... Deira felé pillant, ha véletlen találkozna pillantásuk, félénken át is mosolyog az asztal túloldalára, majd visszafordul Nephirhez.*
    - Hát... csak ha majd nem tartom őt fel. *Hallotta, hogy a nő főpap, s emiatt úgy képzeli Tsitsa, fontosabb meg jobb dolga is van annál, minthogy egy félvér könyvtároslánykából próbáljon előkeresni némi tehetséget a tőrkarddal való vívásban.*
    - Ó, akkor gyere, amikor kedved tartja! Hmmmm, mit szólnál egy késődélutáni időponthoz, akkor Lili maga tudná bemutatni az ő Pankáját. *Indítványozza, s hagyja belemerülni Nephirt a gyümölcskelyhébe. Annál is inkább, mert finoman hegyeskés füleivel a másik irányba hallgatózik, reményei szerint feltűnésmentesen. Álcatevékenysége a gyümölcslé maradékának megiszogatása, nagyjából tíz apró kortyban fogyasztva el azt, amihez elég lenne három is. Nem tudta nem meghallani Naram Rhaehez intézett kérdését, s legszívesebben lenyomna a magas elfnek két nagy cuppanós puszit az arca egy-egy oldalára, amiért elhívta Rhaet, ráadásul Tsitsa megítélése szerint ilyen visszautasíthatatlan módon, mégis udvariasan. Látszik, hogy a férfi diplomata is, nem csak gyógyító.*
    ~ Menj el, menj el, menj el!~ *Magában szorít Rhaenek, hogy elfogadja a lehetőséget, úgy izgulva, mintha őróla lenne szó. S készen arra, hogy az asztal alatt akár finoman lábát odaérintse Rhae lábához, ha nemet akarna mondani a férfi. Nem belerúgni, csak egy finom nyomás lenne. S nagyon bízik benne, hogy az Rhae lába lesz, nem a magas elf hosszú lábai érnek el idáig!*
    avatar
    Naram Enyras

    IC hozzászólások száma : 117

    Vacsora Nephirnek

    Témanyitás  Naram Enyras on 2013-02-18, 12:31

    Magában ismételten meglepte Kathleen nyitottsága, úgy látszik, a lovakat nagyon szereti. A kezdeti, első találkozásuk és viselkedésük után nem számított erre. Éppen ezért élvezi, hogy felé ennyire nyitott lett Kathleen. Mosollyal és figyelemmel hallgatja Csakzértisről a beszámolót. Családja nagyon szereti a nőt, látszódik figyelmességükön és aggodalmukon.
    - A családja nagyon szereti. – bólint saját gondolataira és a történetre egyaránt. – És Csakazértis nagyon is az ön lova. Remélem, őt is megismerhetem minél előbb.
    Kitart Kathleen a véleménye mellett, történjen bármi, amitől úgy érzi, szeretné még jobban megismerni.
    Elkapja húga pillantását, de nem viszonozza. Nagyon is látszódik rajta, hogy legszívesebben lábon rúgná. Kényelemmel hátrébb húzódik, majd egy bocsánatkérő pillantással kísérelve Kathleen felé, Rhae-hez fordul.
    - Sajnálom, ha úgy vette, nem szívesen beszélgetek önnel. Ezen félreértés elkerülése végett, kérem, látogasson el hozzánk, szeretnénk jobban megismerni.
    Ez lehet, hogy a szótlan elfnek felérhet egy tarkón csapással, de úgy érzi, hogy még a végén udvariasan hárítana. A mondat megfogalmazása sem ad sok lehetőséget a meghívás visszautasítására. Az étkezés utáni csevegés is lassan a végére ér, ideje távozniuk, de mivel a vendég középpontja Nephir, neki kell majd döntenie a távozás időpontja mellett. Miután mindketten ránéztek Deirával, biztosan tudni fogja, ideje menniük, ha még esetleg nem döntött volna úgy, ideje távozni.
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Vacsora Nephirnek

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-02-17, 17:20

    A lovas íjászat még élénkebben birizgálja majd ezután gondolatait. Különben is, jó volna még több időt együtt töltenie Pankával, nem csak a vacsora előtti órácskát, hanem a délelőtti gyakorláson is együtt lenni. Persze nem ártana majd más lovakon is gyakorolnia, mert Pankát se lenne jó lestrapálni, másrészt jó, ha nem csak egy lóval tudja megcsinálni, így szükség esetén is képes lesz más ló nyergéből íjászkodni.
    Kicsit elkalandozik gondolatban a rétre, nem is kezd bele új témába, de a desszert elfogyasztását ez nem hagyja abba. Ha szünetet tartana, meglehet, hogy nem tudná folytatni. A végén jól esik a könnyű édességre innia pár korty vizet.
    - Köszönöm.
    Mondja a pincérnek, aki elviszi tányérját, miután befejezte. Nem dől hátra, erre a nagy vacsorára jól esik elkortyolgatnia egy kis vizet, de nem akarja végig a kezében fogni a poharat. Csak felmelegedne tőle a víz, azt pedig télen se szereti melegen inni. Kathleenre pillant, hogy az étkezés befejeztével véget is ér a vacsora vagy még maradnak csevegni. Ezt elfelejtette tőle megkérdezni idefele jövet.

    Sponsored content

    Re: Ezüstgriff

    Témanyitás  Sponsored content


      Pontos idő: 2017-11-24, 00:59