Üdvözlünk!

Éppen időben érkeztél Vándor!

Háború közeleg és elkél minden tenni vágyó erős kéz, forgasson akár fegyvert, vagy használja a mágia hatalmát.
Ne aggódj, ha nem állsz még készen, hőssé formálnak majd a kalandok.
Fedezd fel a világot, kelj útra, kalandozz sivatagon, kietlen tájakon, havas hegyek legmélyén, dögletes mocsáron és a mindig veszélyt rejtő tengereken át. Küzdj ádáz szörnyekkel, élj nemesi életet, vívd ki a hősnek járó tiszteletet, vagy rejtőzz árnyak közé és vedd el azt, ami neked jár!
Gyűjts hát magad köré szövetségeseket és formáld saját belátásod szerint a változó világot!

Az oldal alapítása:
2012.10.01.

Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Kaland

Fejedelmi játszma című kalandban a reagkör határideje:
04.09. 21:00

Latest topics

Ederthin várostérkép

A dombtavi időszámítás szerint jelenleg 616-ot írunk.

Ki van itt?

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (12 fő) 2016-10-11, 18:26-kor volt itt.

Statistics

Jelenleg összesen 3473 hozzászólás olvasható. in 143 subjects

Összesen 55 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Shycor N'ylwenn

Szerzői Jogok

Az oldalon található egyedi alkotások az alkotó(k) tulajdonát képezik!
A Világleírás és a helyszínek, helyszínek leírásai az oldal készítőinek szellemi terméke, így a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel szabadon.

    Fejedelmi Főkönyvtár és Irattár

    Share
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Re: Fejedelmi Főkönyvtár és Irattár

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2016-11-26, 19:18

    Thelion és Astarte

    - Pedig neked még csak egyszer hízelegtem azért bókkal, mert el akartam érni valamit nálad. - Feleli mentegetőzve, de hamiskás mosolyából látszódik, hogy azért feladta a talányt a férfinak: próbálja meg eldönteni, mikor is volt ez az egy alkalom, ha tudja!
    - Ccch... pont rúna! - Elhúzza a száját, hiszen az egyik legnehezebben tanulható mágiaágak közé tartozik, ráadásul nagyfokú rutint és precizitást is igényel egy-egy rúna. Itt biztosan nem is egyszerű rúnáról van szó, neki meg nincsenek évei, hogy kitanulja ennek a csínját-bínját. Na meg kitől is tanulhatná? Szóval módszert kell váltani: be kellene esetleg épülni a könyvtárba dolgozóként, hátha ők készen kapják már a rúnamágiával megbűvölt gyűrűket.
    - Ha tudnál, elmondanád? - Kérdez vissza féloldalas mosollyal, de inkább csak költői kérdés ez, semmint igazi választ várna rá. Ő sem gondolta, hogy pont most, véletlenül lenne üresedés. Komoly probléma, mert akkor lehet egy ilyen őrt kell meglopni... Ez komolyabb átgondolást és tervezést igényel, mert mindent még Astarte sem csinál rögtönözve. Nehezebb fába vágta a fejszéjét, mint gondolta. Na mindegy, majd megoldja, addig is kíváncsian szemléli, miként reagál az akár keringőre való felhívásnak is beillő esküvős poénra Thelion. Menthetetlenül udvarias az elf, mint mindig. Ha nem ezüstelf lenne, rá mondanák azt, hogy úriember. Furcsa, sose voltak az ilyenek Astarte zsánerei, Thelion meg valahogy mégis... megfogta.
    - Hát ezt sajnálattal hallom. Ha mégis úgy döntesz, hogy egy kicsit élnél és izgalmasabbra vágysz egy unalmas megbeszélésnél... - Nem fejezi be a mondatot, csak egy sokatmondó pillantás és mosoly a befejezés. Tudós Thelion, de azért nem hülye a mindennapi élethez - milyen ritka párosítás! -, de az már igazán rá van bízva mennyire veszi mindezt viccnek.
    - Se bűnrészesség, se esküvő! Mondták már neked, hogy nem szép dolog egy nőt megbántani? - Neveti el magát halkan, mert azért feltűnést nem akar kelteni, na meg így aztán főleg egyértelmű, hogy egyik miatt sem lett ő megbántva. Mondjuk attól tart, ha így is lenne, Thelion még jól tudna aludni. Arra viszont nem kérdez rá, hogy miként akarja akkor a másik meghálálni. Majd kiderül, legyen meglepetés. Vagy hátha máskor e címen tud valamit kérni a férfitól, amire vonakodva még az ezüstelf nemes is rá tud bólintani.
    - Nem, nem unalmas, csak attól még nem válasz. Mondjuk kedvet csináltál ahhoz, hogy én is oda költözzek, kár, hogy ki vagyok tiltva az Ezüstelf Birodalomból! De a lényeg: az emberek között is vannak régi dinasztiák... Tudom, mások a léptékek, de attól még érted... Szóval vannak régi dinasztiák, jólétben is élnek, és mégis szívesen keresik a könnyebb utat ha még több pénz, vagyon vagy hatalom szerzéséről van szó. Na már most itt vagy te, elf nemes, nem is vagy elszegényedve... miért nem próbálod megszerezni könnyebb úton azt, amit annyira kutatsz, vagy amire vágysz? Sosem estél még kísértésbe? - Kérdezi tovább Thelion, és igazából kíváncsi is a válaszra. Vajon ez a szilárd jellemű elf elgyengült valaha is? És ha igen, vajon mitől?
    - Én pedig továbbra is elfogadom... De ha oda megyünk, akkor egy pillanat, rendbe hozom magam. - Ez az a pont, amikor a dombtavi stenere hölgyek felmennek szobájukba, hogy egy csinos új fűzős ruhát felöltsenek, gyöngysort akasszanak nyakukba és frissítsenek sminkjükön, frizurájukon, parfümjükön. Na ez a mondat Astarténél egy sokkal gyorsabb átalakulást eredményez: kiengedi a kontyot, ujjaival hajába túrva gyorsan fésültebbé, rendezetté teszi a rézvörösre festett, eredetileg hamvasszőke tincseket, a konty tűjével egyik oldalt feltűz a haját ügyelve rá, és a felöltőjét is lekapja magáról. Simítgat picit az ingén, kifordítja a felöltőt és úgy veszi fel. Praktikus ruhadarab hiszen eddig egyszerű anyagúnak tűnt, anyagához képest egész jó szabással. De most így kifordítva utóbbi rögtön értelmet nyer, hiszen a másik oldal, mi most kívülre kerül, rögtön elegánsabb megjelenést kölcsönöz a lánynak a minőségibb anyagnak és a visszafogottan ezüstözött cérnával hímzett mintának hála.
    - Így tetszem? - Igen, meglehetett volna ezt úgy is kérdezni, hogy megfelelő-e így a megjelenése, de az olyan unalmas lett volna!
    avatar
    Thelion Cyl D'elsaran

    IC hozzászólások száma : 10

    Re: Fejedelmi Főkönyvtár és Irattár

    Témanyitás  Thelion Cyl D'elsaran on 2016-11-21, 17:03

    Astarte és Thelion

    Astarte nem változik, és átlát rajta könnyedén. Persze, hogy többet tud ennél, de nem akarja kiadni a titkokat, amik után ő maga is sokat kutakodott. Persze a bejutáshoz szükséges mágia inkább a papírokon rejlik, amik a kutatókat odáig eljuttatják, hogy az őrök beengedjék a titkosabb részlegekhez. Nem érti, hogy ennél több információ miért is kellene, hiszen annyira azért ismeri a félvért, hogy hatalmas tudással rendelkező barátai, akik képesek lennének reprodukálni a „kulcsokat” nem léteznek.
    - Igazán jól hízelegsz Astarte. De mivel tudom, hogy sok vaj a füled mögött, ezért óvatosan kezelem kedves bókjaid. Mindazonáltal a zárópecsétekre reagálnak a gyűrűk, véleményem szerint. Nyilvánvalóan rúnamágia lehet – von vállat, mert ő ugyan némileg járatos abban a mágiaformában, tudása csekély, hogy ilyet meg tudjon ítélni pontosabban. Gyorsan továbbmennek a témán, és Astarte más megközelítési módot választ a bejutásra. ~ Okos, kifejezetten ravasz. ~ Elismerően bólint magában. Habár nem tudja, hogy mennyi ideje van a félvérnek, mert a titkos részleg őrének lenni egyrészt elismerés, másrészt sok lépcső vezet elé odáig, és nem csak fizikailag.
    - Sajnos erről nem tudok – válaszol mégis, nem teszi hozzá az előzőleg megállapított gondolatait. Úgy véli, hogy ez még a fiatal nőtől is csak egy meddő próbálkozás volt. Aztán szándékosan érti félre Astarte mondandóját, amire a másik rákontráz, sőt még kacsint is. Lejön neki, hogy mire gondol a lány, és egy röpke pillanatig el is gondolkodik rajta. Eléggé szemrevaló lány Astarte, azonban nézőpontjaik merőben mások. Míg ő egy tudós, aki az ezüstelfek között is megbecsült család tagja, ha ő maga nem is kiemelkedő még. Astarte egy tolvaj, így az esküvőjük igen csak furcsa dolog lenne. Nagyon sok buktatója és rossz szemmel bámuló nép lenne ott, nem beszélve arról, hogy bármennyire is tetszik neki a félvér lány, nem akarja elvenni. Ami azért elég fontos szempont.
    - Ó, azt hiszem, hogy nagy sajnálatomra éppen egy unalmas megbeszélésen fogok ülni, ami a családom számára kihagyhatatlan – udvarias visszautasítás, kevés valóságtartalommal.
    - Jól van már, hálás vagyok, hogy megmentettél. De a hálámat nem egy bűntettel fogom meghálálni – igen, az nagyon nem ő lenne. Bár tény, hogy Astarte vélhetően az életét kockáztatta miatta valamilyen okból, és az is tény, hogy akkoriban jóval közelebb álltak egymáshoz emiatt, de az az érzés elmúlt. Egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy Astarte az élete részese legyen. Most biztosan így gondolja.
    - Az elfek merőben máshogy gondolkodnak. A családom ősi dinasztia meg van a helye a társadalomban, így anyagi biztonságban is vagyunk. De egyébként nekünk megad mindent az erdő is, amire szükségünk lenne. Csak hát a világ nem csak az elfek kolóniáiból áll, így bizonyos mértékig szükségünk van több dologra, mint amit az erdő megad. Tudom, unalmas, de te kérdezted – fejezi be végül. Érti ő, hogy Astarte mire céloz, talán tudósként ő sem tudnak itt az emberek uralta vidéken megélni. Csak ha békén hagynák az erdőkben, de oda meg sokszor haramiák fészkelik be magukat nem lenne egyszerű.
    - Mindenesetre a meghívás áll, éhes vagyok – mosolyodik el, és a közelben lévő fogadóból ínycsiklandó illattok jönnek feléjük.
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Re: Fejedelmi Főkönyvtár és Irattár

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2016-11-01, 15:36

    Thelion és Astarte

    Be kell vallania magának, tetszik neki az a hamiskásan villanó széles mosoly. Akármit is mond vagy gondol magáról Thelion, van benne is bőven komiszság, csak kicsit hagynia kellene magát, hogy ezt jobban felszínre hozzák! Astarte szívesen segítene benne.
    - Az egyik legokosabb elf vagy, akivel eddig találkoztam, de én se most jöttem le a falvédőről, így tudom, hogy ennél többet tudsz! Valami félinformáció? Amin el tudok indulni? - Ismeri már a tudósnépséget, s rendszerint kétféle csoportba oszthatóak: az egyik nem osztja meg a gondolatait, amíg bizonyítékot nem szerez a gondolat igazáról. A másik meg minden gondolatot elmond, ha igaz, ha nem, ha kéri az ember lánya, ha nem, aztán csak győzze kitalálni, hogy melyik gondolatnak érdemes hitelt adni. Így vagy úgy, egyben hasonlítanak: valami gondolat mindegyik mögött van. Kizártnak tartja, hogy egy ilyen tudós szemléletű személy ne filózott volna el azon, miként is működnek ezek a gyűrűk!
    - Őröknek oké... Nincs tudomásod róla véletlenül, hogy megüresedés van ebben a munkában? - Villant ártatlannak kicsit sem nevezhető mosolyt a férfira. Aligha vennék fel Astarte-t őrnek, de egy próbát megér. Legfeljebb utána még mindig mehet hízelegni Thelionhoz.
    - Ami azt illeti, most fogok a hétvégén, képzeld! Jut eszembe, ne tervezz semmit hétvégére, hanem találkozzunk a Conta Maini oltárnál! - Kacsint egyet hozzá szemtelenül, egyértelműen arra célozva, hogy az a bizonyos "szerencsés" Thelion lenne, ha nem fut el ennek gondolatától ismét a két ország határáig. Mindenesetre nem leplezett kíváncsisággal figyeli a reakciót.
    - Hűha! - Nem tudja megállni mosolygás nélkül, hogy még ő maga is meglepődött azon, hogy igazat adtak neki, ráadásul Thelion tette ezt.
    - Micsoda hála! Megérte megmenteni, főleg amiatt a kis "még" szócska miatt is. - Neveti el magát. Azt már látja, hogy itt nem fog hatni az az érv, hogy tartozik neki eggyel a férfi. Pedig Astarte nagyvonalúan megfeledkezne azokról, ami miatt ő tartozik többel is a másiknak.
    - "Mit ér az élet kockázat nélkül"? Akkor te bizony lejössz velem a könyvtár mélyébe! - Kap Thelion szavain rögtön, az a vád sosem érhette Astarte-t, hogy nem látja meg a kínálkozó lehetőségeket és ne próbálna lecsapni rájuk.
    - Amilyen lehetőségeket ad az élet. Próbáltam én szobalány is lenni, pár hónapig az is voltam például az al-Khaybar rezidencián, de túl őszintének bizonyultam az úrnőmmel szemben, aki ezt nem viselte túl jól. Bár legalább aránylag jó ajánlólevelet adott. A következő helyemen pedig nem fizették ki a béremet, csak hitegettek. Ennem és élnem is kell valamiből, így valahogy az utam mindig visszavitt ide. Izgalmasabb is. Nem is értem, te hogy tudsz ilyen... tisztességes maradni! Hogy lehet ebből megélni? Ennél te többet tudsz! - Mesél egy kicsit magáról mi történt azóta, hogy elváltak útjaik a portálnál. Néhány fontos tényt kihagyott ugyan, de sebaj. A tisztességes szót sikerült viszont úgy mondania, mintha a furcsa szónak lenne a szinonimája.
    avatar
    Thelion Cyl D'elsaran

    IC hozzászólások száma : 10

    Re: Fejedelmi Főkönyvtár és Irattár

    Témanyitás  Thelion Cyl D'elsaran on 2016-10-28, 16:39

    Astarte és Thelion

    - Semmi sem megoldhatatlan, ha ismerjük, vagy rájövünk a titkára, Astarte. De minek is magyarázok neked, aki sok mindennel tisztában van – mutat is finoman magára. Nem ő lesz Astarte célpontja, így nincs aggódni valója. Persze, lehet, hogy ismeri a titkot és sok mindent a gyűrűkről, de azt nem, hogy Astartének mire van szüksége. Ha jól sejti színekkel, az ékkövek színeivel vannak megkülönböztetve a lenti iratok, és azok reagálnak a gyűrű apró mágiájára. Valószínűleg a pecsétviasszal lehet kapcsolatban, viszont az ő emberének gyűrűje és a feltört pecsét a kiválasztott tekercsen piros volt, így messzemenő következtetéseket nem tud belőle levonni. Nem is osztja meg ezt Astartéval, az információt, nem csak azért, mert egy tolvajnak nem mondja el az elképzeléseit, hanem, mert csak feltételezés. Az is lehet, hogy egyáltalán nincs így, csak a megérzései és tudása után jutott el eddig. Természetesen gyorsan eljutnak addig, hogy Thelion segítsen neki, mihez egyáltalán nem fűlik a foga.
    - Szóval be sem kell mennem. Az remek, akkor mindent elmondtam, amit tudok – mosolya kiszélesedik, bár hamiskásan villan. Ilyen könnyen mag sem hiszi, hogy megússza Astarte kedves invitálását.
    - Hahj, nem mondod, hogy nem figyeltél. Egy olyan gyűrűről beszélek, ami bejuttathat a lenti részhez, amilyen az őröknek is van – ingatja a fejét, de azért szöget üt a fejébe a félvér lány mondatának véve. – Apropó… megházasodtál, kedves? Ki a szerencsés? – most egy kicsit ő is szemtelen. A szerencsés szót nem tudta nem úgy kiejteni, hogy ne lehessen hallani benne az iróniát.
    - Jó, igazad van – ilyet is ritkán mond azért, főleg egy tolvajnak, de Astartét kedveli, bármilyen is. – Igen, hálás is vagyok érte. Például nem buktattalak le még. De ne aggódj, nem is áll szándékomban – meleg mosoly fut végén, az arcán és tovább lépdel az elf közösség fogadója felé.
    - Mit ér az élet kockázat nélkül. Nem hittem, hogy még most is veszélyben lehetek, biztosan találtak más megfelelő embert, akivel már megoldották a helyzetet. De úgy látom te maradtál tolvajnak, pedig szerintem több van benned – néz maga elé, és óvatosan veri fel a port puha bőrcsizmájában.
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Re: Fejedelmi Főkönyvtár és Irattár

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2016-10-21, 21:59

    Thelion és Astarte

    - Ó, hát szívesen hátráltatom, akarom mondani... segítem! - Mintha csak apró kis nyelvbotlás lett volna, hiszen olyan hasonló szavak! Mindez a bájos és pimasz mosoly furcsa elegyével, ami Astarténak igazán sajátja, s nagy mestere.
    - Külön mágikus rítus? Ez felvet némi problémát, de nem tűnik megoldhatatlannak... - Tűnődik el, habár ennek Thelion csak örülhet. Ha ő nincs birtokában ennek a mágikus tudásnak, akkor Astarte biztosan mást fog keresni, a célpont sokkal inkább egy ilyen őr lesz, semmint az elf férfi. Azért a ravasz zöld szemek csillanásában ott a néma, fel nem tett kérdés: vajon Thelion ismeri a megfelelő varázst? Egyáltalán milyen varázsról lehet szó?
    - Szó sincs bűnrészességről! Te csak kedvesen beszélgetsz egy ismerősöddel, én pedig azt mondanám, hogy hallottam egy névtelen, arctalan kismadárt így csiripelni. Nem lenne közöd hozzá, ezt garantálom! Engem sem olyan könnyű szóra bírni. - Sötét mosolyt villant a férfira. Hát igen, kis kínzásnak ő is alá lett vetve, de Astarte is jól bírná a gyűrődést, másrészt ő sem kíván túl nagy szerepet vállalni ebben az egészben. Astarte sokkal inkább szeret szem és fül lenni, a munka nehezét meghagyja a hősöknek, a sötét hősöknek.
    - Gyűrűm? Feltételezem nem eljegyzési, szóval milyen gyűrű? - Kap rögtön az elhangzott új információadalékon. Tehát kell egy őr a megfelelő mágiatudással és egy gyűrű. Talán pont a gyűrűben van a szükséges varázs? Nem volna rossz, mert akkor az őr kihagyható. Elég lenne elkábítani.
    - Egy kicsit igazságtalan vagy velem, nem gondolod? Jó, oké, én is részt vettem az elrablásodban, de teljesen egyedül szöktettelek meg! Ez azért a javamra billenti a mérleg nyelvét, nem? - Érvel megnyerő mosollyal Astarte. Mindig is a szavak embere volt, alapból cserfes típus, s többnyire ki is tudja dumálni magát a különféle helyzetekből. Ha mégsem, nos, arra az esetre ott vannak akkor a tőrei és kései.
    - Egyébként... nem féltél visszatérni? Kicsit kockázatosnak találom...
    avatar
    Thelion Cyl D'elsaran

    IC hozzászólások száma : 10

    Re: Fejedelmi Főkönyvtár és Irattár

    Témanyitás  Thelion Cyl D'elsaran on 2016-10-18, 07:33

    Astarte és Thelion

    Szerencsére Astarte ért a szép szóból, és nem erőszakoskodik, hogy belekaroljon. ennek azért nagyon örül, és egy kicsit jobban bízik a szerencséjében, hogy ma mégsem akarják elrabolni. legalábbis egyelőre. Abban biztos, hogy a félvér lány nem véletlenül üldögélt ott, és akar majd valamit tőle, vagy a könyvtárból. Még az is lehet, hogy ugyanazt, mint pár hónapja. Nem morfondírozik ezen tovább, finom csevejbe lép be vele, hogy a látszatot fenntartsák.
    - Nagyon kedves, de nem vagyok Dombtavi, mint azt említettem, és köszönöm – finom főhajtás, tényleg elmehetne színésznek is akár. Amennyit olvasott erről a pórias mesterségről még az is lehet, hogy könnyedén megállná a helyét. Ellenben az is, hogy pocsékul mulattatna. Minden szakmának megvannak a maga trükkjei és finom mozdulatai, így legyen az pórias, vagy úrias, nem mindenki számára elérhető. A tehetség számít és ez főleg az uralkodó udvarokban ütközik ki, amikor nem tudnak helyesen viselkedni egyesek. Ez most szerencsére csak egy könyvtár, nem lesz semmi baj.
    - Ez csak attól függ hölgyem, hogy milyen gyorsan lelem meg azt, amit keresek – szelíd mosoly és megfelelő terelés. nem fog semmit a lány orrára kötni, még a végén pénzt szimatol majd belőle. Lassan haladnak, de végül a tekintetek is lesiklanak róluk, elkönyvelték, hogy a két fiatal távozik, méghozzá viszonylag normálisan. Az lett volna a leghelyesebb, ha meg sem szólalnak, de Thelion tudja, hogy Astarte azt úgysem bírta volna ki, ahhoz túl vadóc jellem. talán pont ez tetszett meg neki benne annak idején, hogy ő meg nem igazán az.
    Tehát kiérnek, és Thelion gyorsan a lényegre is tér, ahol már nem követik a kíváncsiskodó szemek.
    - Sejtettem – nem meglepő, hogy igaza lett, miközben a smaragdszín szemeket kutatja. Sok mondanivaló törne ki belőle hirtelen, de megnyugtatja magát, miközben a lány beszél.
    - Sok olyan dolog van ott, amit nem baj, ha nem látnak olyanok, akiknek nem kell. Én sem nézhetek meg mindent, erre külön őr és mágikus rítus van, ami számomra érthetetlen, de működőképes. Szóval igen, sok titok rejlik lenn, ami értékes lehet bizonyos embereknek, másoknak meg értéktelen – vonja meg a vállát. Valóban egy palota alaprajz, vagy az építőnek a neve mondjuk, neki nem igazán csigázza fel a fantáziáját, de egy tolvajnak már annál inkább. Esetleg fel vannak tüntetve olyan helyek, ahol könnyedén be lehet jutni, vagy csak egy rövidebb út, bármi.
    - Ez nagyon kedves tőled Astarte. Nem tudom, de nem vagyok abban biztos, hogy be akarnálak oda juttatni. Tudod, a bűnrészességet sem díjazzák sem itt, sem máshol. És, ha be is juttatlak, nem vagyok biztos benne, hogy megleled azt, amit keresel. Ott már nincs annyira rend, mint ahol üldögéltél. Persze, ha van egy gyűrűd… - tárja szét a kezeit. Akkor már lenne értelme bejutnia, de akkor is, ha tudná pontosan, hogy mit keres, és az nagyjából hol van. Egyébként esélytelennek tartja az egészet.
    - Na, meg persze még mindig kényszeríthetsz, az mesterien megy neked – néz rá szemrehányóan. Attól még, hogy kiszabadította a lány, még mindig vegyes érzelmekkel viseltetik iránta.
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Re: Fejedelmi Főkönyvtár és Irattár

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2016-10-15, 22:40

    Thelion és Astarte

    Elengedi Thelion-t, mikor kibújik a karolásból, de ezt csak azért hagyja, mert róla van szó. Ha más elf lenne, na ő többet küzdhetne Astartéval, s rendszerint Astarte nyer. Egész pontosan a másik fél inkább feladja.
    - Persze-persze, ne haragudjon! Egészen hozzászoktam, hogy a dombtaviaknál ez a szokás. Pedig kellemes szokás! - Csevegi, amíg kiérnek adva a zavarban levő lányt, aki naná, hogy belekarolt a szemlátomást is elegánsabb, előkelőbb elf férfiba és nem fut rendbe tenni magát! Talán jobb göncöt nem is feltételeznének Astartétól, másrészt ilyen helyzetben ezzel nem vacakolunk, ahhoz Thelion túl jó partinak minősül. Márpedig a jó partikra le kell csapni gyorsan, mielőtt a célszemély felocsúdna!
    - Ezek szerint még sokáig lesz Ederthinben a kutatása miatt... - Foglalja össze a lényeget, amit az elhangzottakból kikövetkeztetett. Ravasz. Mármint Thelion. Nem árulja el a férfi, hol is lakik jelenleg a városban, hol szállt meg. De semmi gond, tudja Astarte hazáig is követni leskelődve, ezen ne múljon! Szerencsére nem kell rátérniük a két ország időjárásbeli különbségeire, hogy a protokoll szerint kellően semleges témáknál maradjanak, mert hamar kiérnek a könyvtárból és nyugodtabb részre sétálva a Park felé véve az irányt megáll az elf.
    - Hah! Még jó, hogy örülsz, hogy látsz! - Nevet fel Astarte, mert az a gyanakvó befejezés nem tette túl hitelessé az első mondatot. Milyen forgatókönyv lett volna, ha nem örül neki a másik? Röviden körbepillantanak a zöld szemek, vajon láthatja-e őket együtt valaki, akivel el kell hitetni (vagy elhallgattatni), igazából semmi köze Thelionhoz, hogy megvédhesse ezzel a férfit.
    - Nagyjából ugyanazért mint legutóbb, csak most másnak dolgozom és mást akar megtudni a zárolt részlegből. Tényleg olyan fene érdekes dolgokat lehet odabent olvasni? Na mindegy, téged csak megláttalak! Becsszó! - Reklámmosolyt is mellékel hozzá, és vagy elhiszi ezt neki Thelion vagy nem. Valószínűleg inkább nem. Bár lennének lóversenyen is ilyen biztos tippjei!
    - Ezúttal mellőzöm a tőrt a borda környékétől és megkérdezem: mit gondolsz, be tudnál oda juttatni? Semmi mást nem kellene tenned.
    avatar
    Thelion Cyl D'elsaran

    IC hozzászólások száma : 10

    Re: Fejedelmi Főkönyvtár és Irattár

    Témanyitás  Thelion Cyl D'elsaran on 2016-10-15, 10:36

    Astarte és Thelion

    A visszakérdezés kissé meglepi, és nagyjából érti is, hogy mire céloz régi A visszakérdezés kissé meglepi, és nagyjából érti is, hogy mire céloz régi ismerőse. Azonban gyomortájékon egy ismerős érzés kezd előhozakodni. Vajon mit akar tőle most a lány, csak véletlenül botlottak volna egymásba? Nem hisz a véletlenekben. Eléggé valószínűtlen egyébkét is, hogy Astarte könyvtárba jár, hiszen nem az a tudós típus. Az ő tudása egészen más dolgokra koncentrálódik. Így továbbra is elég bizalmatlan vele szemben, még akkor is, ha meghívja egy ebédre, hogy legalább ne itt beszéljék meg a dolgokat. Valószínűleg nem akarja elrabolni a félvér, hiszen akkor más megoldást választana.
    - Ennek igazán örülök, kisasszony – mosolyodik el, majd utat is mutat, a lány pedig elindul. Aztán belékarol, pedig ez igazán nem illő, főleg nem az ő rangjában, ezért lágyan visszautasítja Astarte próbálkozását.
    - Hölgyem, sajnos nem tehetem meg, hogy így lássanak minket, tudja a protokoll nálunk elég szigorú. Még egyszer hozzátenném, legnagyobb sajnálatomra – ezzel le is tudta a kedves és udvarias visszautasítást, Astarte pedig tovább játssza a szerepét. Habár valószínűleg senki sem hisz nekik, hiszen hirtelen a félvér elfogadta a meghívást, nem kért időpontot, hogy megfelelő ruházatba öltözzön, stb. gyanús, de mégis olyan jól csinálják, hogy senkinek sem lehet ez ellen kifogása.
    - Nem, természetesen az Ezüstelf Birodalomból érkeztem. Szerencsémre jó a diplómácia a két ország között és így folytathatom egy korábbi kutatásomat – nyilvánvaló, hogy az, akkor miért maradt abba, erről Astarte és a többi elrablója tehetett. Végül kiérnek a könyvtár szélére, ahol felcsatolhatja a kardját, amit visszakap. Ezután nem sokat szól, amíg ki nem érnek a könyvtárból, majd a kijárattól jópár méterre megtorpan. Felméri a lányt, és egy kedvesebb mosollyal ajándékozza meg. talán mégsem akarja most elrabolni.
    - Örülök, hogy látlak, mégis… miért vagy itt? Mit szeretnél tőlem? – a kérdés talán lélekbe hatoló, de nem akarja, hogy megint elrabolják, vagy bármire is kényszerítsék.
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Re: Fejedelmi Főkönyvtár és Irattár

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2016-10-13, 22:29

    Thelion és Astarte

    - Olvasni...? - Kérdez vissza a válasszal együtt és igyekszik úrrá lenni arcmimikáján, megremegő ajkain, miként ne nevessen fel. Részben a kérdésen, részben örömében, hogy csakugyan Thelion az, aki fel is ismerte, s nem kezdett el sürgősen menekülni előle, hanem még ilyen elmésen is kezdeményezett beszélgetést.
    - Oh, kiengesztelni engem és most? Nos... még sok kutatnivaló vár rám, tekercsek, iratok... könyvhegyek, hiszen tudja, hogy van ez! - Leginkább Astarte nem tudja, hogy is megy igazán egy ilyen elmélyült keresés, ő máshogy szerez információkat, de ez mellékes is.
    - De egy ebéd jól esne, biztosan erőt adna a munkához! - Adja meg a választ a közelben állók és ülők nagy megkönnyebbülésére, hiszen ez azt jelenti, hogy a pár nem itt kíván pikniket tartani - legalábbis erősen remélik -, hanem távoznak és így visszamélyedhetnek roppant fontos olvasmányukba.
    - Igazán nem tartom fel? Szörnyen rosszul érezném magamat, ha valami fontosban akadályoznám. - Cseveg tovább Astarte, s mintha mi sem lenne természetesebb, halálos nyugalommal karol bele Thelionba függetlenül attól, hogy a férfi felajánlotta a karját eddigre vagy sem. Vadidegen esetén is így járt volna el Astarte, miért is tenne másként Thelionnal? Egyelőre nem kérdez rá konkrétabban, mit keres itt a férfi - pedig szíve szerint nekiszegezné már a kérdést - és arra sem tér ki, ő maga miért jár ismét a könyvtárba. Előbb vagy utóbb úgy is teríteniük kell a lapjaikat.
    - Idevalósi? Vagy csak átutazóban Ederthinben?
    avatar
    Thelion Cyl D'elsaran

    IC hozzászólások száma : 10

    Re: Fejedelmi Főkönyvtár és Irattár

    Témanyitás  Thelion Cyl D'elsaran on 2016-10-13, 14:03

    Astarte és Thelion

    Anthelion jár az eszébe folyamatosan. Vajh, mi lehetett az a fontos „hadgyakorlat”, ami miatt az emberek városába jött. Talán, ha holnap is eljön és összeállnak az információmorzsák egy irányba, már látható eredményt is össze tud majd szedni, vagy legalább tudni fogja, hogy milyen témakörben kutakodjon. Egyelőre elvetette azt, hogy tőrbe csalták a nagyapját, pedig az is nagy fegyvertény lehetne az ellenük konspirálóknak. De mivel az akció részletei teljesen homályba borultak, már kezdett abban is kételkedni Thelion, hogy ez vezetőségi megbízás volt. Inkább tűnt egyéni tervnek, amibe belebukott. Mégis, mindig talál egy apró információ darabot arról, hogy a nagyapja itt járt. Annyira elgondolkodik, hogy valakibe bele is megy, illetve, mint kiderül, belé mennek. Egy kellemes női hang üti meg a fülét, egy egészen ismerős hang. Felnéz és egy valahonnan ismerős arcot pillanat meg, semmi más nem stimmel. A hajviselet, a haja színe és a kedves bocsánatkérés sem. Felismeri Astartét mégis, hiszen amellett, hogy elrabolta, sokáig voltak elég közel egymáshoz ahhoz, hogy ne legyen könnyű elfelejtenie. Egy kicsit hátrébb is lép, szemei őrök után kutat. Habár ő szabadította ki, mégsem bízik a kétes életű félvérben.
    - Semmi baj. Mi járatban erre? – úgy teszi fel a kérdését, hogy abból más ne szűrhesse le, hogy ismerik egymást. Pedig nagyon is megkedvelte elrablóját, de sokáig ezt sem tehette, mert a lány társai keresni kezdték őket, illetve Theliont. Sikerült elmenekülnie a portálkapun át és ezek szerint Astarte sem lepleződött be.
    - Kisasszony, meghívhatnám önt ebédre, kiengesztelésem jeléül? – hirtelen jutott eszébe ez a botor ötlet, de már kimondta és jó páran hallották. Na, meg a sok pusmogást is, hogy ne zavarják az itt lévőket. Választ várva néz a lányra, sok kérdés merült fel benne, az első az, amit már megkérdezett legelőször is. Mit keres itt a lány? Reméli, hogy nem megint ő a célpontja…
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Re: Fejedelmi Főkönyvtár és Irattár

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2016-10-12, 21:32

    Thelion és Astarte

    Mennyi idő telhetett el, mióta itt várakozik? Néha mozdít a tekercsen, mintha valóban haladna az olvasásával, de annyira azért nem veszi a fáradtságot, hogy jegyzetelni is lássák. Úgy is csak firkálgatna a papírra, annak is leginkább csak a szélére. Igazán kellene már egy olyan munka, ahol megfigyelés közben jobban mozgásban lehetne. Vagy legközelebb jól kifárasztja magát, hogy lerogyni egy ilyen székbe maga legyen az édes mámorral egybekötött megkönnyebbülés.
    Hopp! Megint kijön valaki azon a titkos ajtón, előbb az őrt látja meg, majd... Még jó, hogy a tekercse fölött pillantott lesve oda, mert így a papíros eltakarja leeső állát és döbbent arckifejezését.
    ~ Naneee! Ezt nem hiszem el! Ő lenne az? ~ Nem, az nem lehet. Mégis az az ezüstszín haj, a vonások, a tartás, az öltözet stílusa... Ha csakugyan ő az, akkor elismeréssel adózik merészsége vagy éppen ostobasága előtt, hogy visszatért ugyanarra a helyszínre, ami annyi bajt okozott neki. Mindazonáltal a férfira vallana, folyton a tudást szomjazta, hajszolta.
    És ez jelenti az igazi fejtörést Astarté-nak: már megint ő és megint itt, és megint ugyanaz a helyzet, most megint rabolja el őt még egyszer, csak ezúttal másoknak? Vagy tagadja majd le, hogy ismerne valakit, aki simán besétálhat a zárolt részleghez? Gyorsan dönt, mint mindig, s majd az idő megmondja, helyesen döntött-e, de miután eltűnt szemei elől az ezüstelf, leteszi a tekercset a közeli asztalra. Nem bajlódik olyan apróságokkal, mint házirend és hogy tegyünk mindent vissza a helyére. Még a végén azt mondanák a könyvtárosokra, hogy nincs elég munkájuk és megválnának tőlük! Astarte ezzel meg is nyugtatta lelkiismeretfurdalástól amúgy is mentes lelkét és máris a másik polcsoron siet végig, hogy Thelion elébe kerüljön és úgy intézze, hogy véletlenül pont belefusson finoman, de elég érezhetően meglökve őt.
    - Ó, bocsánat! - Komisz mosoly párosul az ál-bűnbánó szemekhez, s így ebből a közelségből van lehetősége jobban megnézni a másikat, vajon tényleg ő lenne az? És vajon megismeri az álca alatt a lányt?
    avatar
    Thelion Cyl D'elsaran

    IC hozzászólások száma : 10

    Re: Fejedelmi Főkönyvtár és Irattár

    Témanyitás  Thelion Cyl D'elsaran on 2016-10-12, 14:26

    Astarte és Thelion

    Gondosan összetekeri a pergament, amit utoljára nézett meg Anthelionról. Ismerős a név, igaz? Nem véletlen, Anthelion a nagyapja volt, márpedig az ezüstelfeknél ez nagy időbeli eltérést is jelenthet, vagy azt is, hogy még több száz évig ismerték egymást a leszármazottak. Nos, Anthelion katona volt, méghozzá magas beosztású. A rossz nyelvek szerint, csak azért nem lehetett a seregek parancsnoka, mert nem volt nő. Ez mindig vitát szított a családi ebédeknél, ha véletlenül szóba jött a nagyapa. Viszont Thelion nem nagyon emlékszik már rá, mert eltűnt. Eddig is a nyomát követte, de végül Ahrlon-ba elvesztek ezek a nyomok. Ameddig eddig eljutott a nyomozásban az az, hogy megbízták őt egy kényes ügyben, tárgyalnia kellett az emberekkel egy közös hadgyakorlatban, természetesen titkos hadgyakorlatban. Ennyit tudott kideríteni, de ez is elég sok szívességbe és aranyába került. Abban biztos, hogy a tárgyalás helyszínére eljutott Anthelion, ami bárhol lehetett. Csak egy homályos utalás, és egy megérzés juttatta ide a Dombtavi Fejedelemség fővárosába. Nem volt könnyű bejutni, de szerencséjére a családja hírneve segített ebben is, így a főkönyvtáros leengedte a titkos részleghez. Már két hete kutatott, egyelőre kevés sikerrel. A titkos részen nincsenek annyira rendszerezve a dolgok, és természetesen akadnak olyan pergamenek, amit még ő sem nézhetett meg. Állandó őrt kapott maga mellé, aki tudja, hogy mit nézhet meg és mit nem, őrzője pecsétgyűrűje ha felvillan, belenézhet az adott pergamenbe. Ha nem, akkor további diplomáciai köröket kellene hozzá futnia. Visszateszi a helyére tehát a tekercset, és elköszön az őrzőjétől, majd elindul kifelé. Nem messze van a szállása innen, egy elfek által épített kisebb ligetbe, ahol szívesen fogadták. Kilép a titkos részlegről, és jólesően néz szét, igazán mindent kielégítő és impozáns látványt nyújtó a hely. Végül, mivel hirtelen nem lát meg senkit, akit ismerne – felettébb valószínűtlen egyébként is – elindul, hogy magához vegye a fegyverét és megpihenhessen a fárasztó napja után.
    avatar
    Astarte Aldaeth

    IC hozzászólások száma : 161

    Re: Fejedelmi Főkönyvtár és Irattár

    Témanyitás  Astarte Aldaeth on 2016-10-11, 21:26

    Thelion és Astarte

    Megint a Főkönyvtár. Vegyes érzelmekkel tekint már az épületre is, vagy annak irányába ha a környéken van dolga, nemhogy ide belépni. Valahol kerüli is. Nehéz ez, hiszen akinek emléke ide köti egyszerre kellemes s egyszerre valahol fájó is, és ehhez a fura érzéshez egyáltalán nincs hozzászokva még ennyi eltelt idő után sem. Belépve az irattár felé indul el, de elsandít a könyvtár részleg felé is. Bevillannak a képek, ahogy megfigyelte az elfet napról napra, csak hogy kiismerhesse napi rutinját, a gesztusait és ebből kitalálhassa, hogy amikor megtámadják majd, mekkora és milyen ellenállásra számíthatnak majd. El kell ismernie, hogy valami megfogta őt az elfben, pedig első ránézésre nem mondta volna, hogy az esete. Talán még másodikra sem, s ez jó eséllyel fordítva is így volt. Igazán kideríteni sem tudták ezt, mert Astarte megszánta, vagy túl sok sört ivott előző nap vagy valami trükkös elmemágiával hatottak rá, mert mi más magyarázhatná, hogy akkori munkaadója ellen fellázadjon és kiszabadítsa ugyanazt a személyt, akit ő segített elrabolni és némi szelíd kínzásnak is alávetni, csak hogy megoldják a nyelvét? Sosem hitte volna, hogy a naphosszat itt lebzselő könyvmolyok ilyen keményen tudják tartani magukat. Igaz, mielőtt igazán keményre fordult volna a helyzet, ők megpattantak és őrült hajsza kezdődött északra a határhoz...
    Az isteneknek pedig igazán különös humorérzékük van, mert a legújabb munkája ismét a Főkönyvtárba vezette lépteit és már megint a könyvtár titkosított részlegébe kéne bejutni, de legalább ezúttal nem a föld alá, csak a zárolt részlegbe. Próbál úgy kinézni hát, mint aki csak nézelődik az iratok között, egyet le is vesz a polcokról és egy közeli karosszékben helyezkedik el ellenállva a kísértésnek, hogy törökülésbe felhúzott lábbal tegye igazán otthonossá a mozdulatot.
    ~ A dombtavi kereskedelmi hajózás lajstroma 545 és 555 között... Ki olvas ilyet?!~ Szörnyülködik magában egy sort a találomra kiválasztott tekercsen, de hát mindent a szerep kedvéért, úgy tesz, mint akit roppant módon érdekelnek az ilyenek, közben meg zöld szemeit rajta tartja a zárolt részlegbe vezető ajtón és lépcsősoron, hogy figyelje, ki jár oda be és ki jön onnan ki? Külsőre is a feladathoz igazodott: növényi festékkel hamvasszőke haját rézvörösre festette ideiglenesen, tőle szokatlan módon szoros kontyba fogta fel, amitől olyan komoly feje lett, hogy el is nevette magát mikor a tükörbe nézett. De a ruha... a ruha az praktikus, ki tudja mi történik, nemde? Mélyzöld nadrág, melynek szára a lábszárközépig érő, szépen kitisztított csizmába tűrve és egy elegáns ing egyszerű, de elegánsabb felöltővel. Nem drága holmi, de mindenképpen női darab, bárcsak fiús alkatán úgy is állna! Fegyver nélkül meg nem megy sehová, a csizma szára néhány dobótőr és egy majdnem-arasznyi hosszú vékony penge elrejtésére kiválóan alkalmas.
    avatar
    Nephir Erienlil

    IC hozzászólások száma : 61

    Elf-részleg

    Témanyitás  Nephir Erienlil on 2014-02-02, 21:04

    -Hajó… - mosolyodik el csillogó szemmekkel. – Azt szerettem.
    Az időpontra bólint, hogy akkor megfelel mindkettejüknek. Már előre izgul.
    -Megfelel, köszönöm szépen. – beszippantja ismét ajkát, izgatottságában.
    ~Con… micsi?~ az emberek kultúrájának ezen részével nem foglalkozik és a szokásos kutatói szemellenző, tudásban nála is megvan. Számtalanszor ment el mellette, mégsem tudja, hogy az melyik istenségnek is van szentelve. Zavarában csak bólint és mosolyog.
    -Kö… köszönöm. – azért jön a fizetés miatt zavarba, mert nem tudja, hogy helyesen cselekedett-e ezzel.
    -A viszont látásra! - ~az előbb nem Con izé volt?~ elgondolkodva fordul az irányba, rájőve, hogy most nem tudja, mit mikor kell mondani. Későn jut eszébe, hogy el illett volna kísérnie a kisasszonyt. Zavartan megtorpan és megfordul, de már nem látja a nő alakját. Piruló arccal tekint a testőrre.
    -Ugye… most haza kellett volna kísérnem? – a testőr a nevetést visszafojtva bólint.
    -Majd legközelebb. – biztatja ennek ellenére, főleg, hogy már a kapujuk előtt vannak.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Elf-részleg

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2014-01-19, 20:17

    - Én csak kis hajót tudok hajtogatni. Azt sokat csináltunk a nővéremmel kiskorunkban, s mindig versenyeztettük a hajóinkat a patakokban, kié éri el előbb a kisebb zubogót, és melyik ússza meg! *Meséli nosztalgikus mosollyal. Aznap is egy ilyen kirándulásról indultak haza, az ő hajója nyert. De Kathleen maga már nem volt ilyen szerencsés...*
    - Nekem tökéletesen megfelel. *Bólint rá az időpontra, addig még körbenéz még egyszer az otthoni könyvtárban, hátha van valami. Vagy Tsitsalyssine kisasszonnyal leirat pár kifejezést, köszönést, vagy az ezüstelf abc-t, ne érezze magát annyira ügyetlennek holnaputánra.
    A kócsagvirággal nem jut előbbre.*
    ~ Mit vártál? Be nem vallott hódolatot? Sírig tartó szerelmet? Legfeljebb az én síromig.. az én szerelmemet jelenti.~ *Vonásain jól uralkodik, még ha belül bolondnak titulálva korholja is magát. Azt nem meri kérni se Tsitsalyssine-től, se Nephirtől, hogy van a "szeretlek" elfül, mert félő, elf köszönést helyett ezzel indítana Naramnál.*
    - Köszönöm, majd figyelek, hogyan kell. *Valóban jó lesz figyelnie. Odahaza a könyv már másolat formájában érkezett, nem az ő gondja volt annak szakszerű kérése és ellenőrzése. Ideje ezt is megtanulni.*
    - Legyen ebben a sorrendben. Nálatok, nálunk, itt. S ha előbb nincs kedved jönni, akkor majd mikor nálunk lesz az óra, megmutatom a zongorát, ha gondolod. *Persze nem akarja terhelni a fiút, ha nem érdekli igazán. Viszont halványan már körvonalazódik, hogy a makettező, szerelő szenvedélyének mivel tudna kedvezni Kathleen, mert az ugye meg sem fordul a fejében, hogy a szép fekete zongora lehetne az egyik ilyen célpont. Az összepakolásban nem segít, inkább szép lassan feláll, nehogy megint megszédüljön. Szerencsére most nem lett gond. Követi Nephirt a megfelelő részlegbe.*
    - Conchita Maini bölcsessége vezesse! *Köszönti a nőt, ahogy gyakran szokás feléjük a tudósok körében, s csendben figyel, hogyan kéri Nephir és milyen rá a reakció. Az egy hónapra ő is bólint, annyi ideje még Kathleennek is van, hiába van megszámolja az ideje. A névre kérést először félreérti, azt hiszi, ez azt jelöli, ki jön érte, kinek a nevén van a rendelés. Természetesen úgy van vele, ha Nephir is veszi át, ő majd kiegyenlíti a számlát felé, csak a fiú szavai hallatán érti meg, hogy itt már a számla kiegyenlítéséről van szó. Látszódik rajta a meglepettség, majd a zöld szemekben kedves mosoly jelenik meg, mely átsugároz a hűvös külsőn.*
    - Köszönöm szépen. De csak akkor fogadom el, ha legközelebb viszonozhatom a meghívást. *S naná, hogy ilyen értékben, nem valami pár rézgarasos kis füzetlap másolásával. Megköszöni a könyvtárosnak is a munkáját előre, neki már a Kathleen-re jellemző kimértebb-hűvösebb, de nem ellenséges módon.*
    - Neked is köszönöm. Akkor holnapután nálatok! Caprac Arco vigyázzon rád! *Köszön el Nephirtől, s sápadtan, de jókedvűen indul el kifelé. Ha Nephir is távozóra fogja, akkor persze egy darabig együtt mennek és beszélgetnek, s csak aztán válnak el útjaik.*
    avatar
    Nephir Erienlil

    IC hozzászólások száma : 61

    Elf-részleg

    Témanyitás  Nephir Erienlil on 2014-01-19, 11:20

    Zavartan mosolyog Kathleenre. Sok minden érdekli, kamaszkora eléggé kimerítette azt a fogalmat, hogy érdeklődik a világ iránt.
    ~A hőmérséklet…~ talán ez volt a baj, de a víz is lehetett az oka. Vagy a nem elég tiszta rózsaszirmok.
    -Elég sok feltételnek kell megfelelnie, hogy sikerüljön. – elismerés van a hangjában.
    -Köszönöm. – még jobban zavarba jön, mert most úgy érzi, hogy meghívatta magát. Majd Naramot vagy Deirát megkéri, hogy kísérje el, bár az talán még furcsább lenne. Nem érti még ezeket a dolgokat, de talán majd ők segítenek neki.
    -A legtöbb forma valamelyik alaphajtogatásból indul ki, onnan már könnyű haladni vele. – bólint buzgón.
    Gyorsan átgondolja, melyik éjszakája és délutánja foglalt.
    -Holnapután délután jó lesz? – ha nem, akkor változtatnak a napon.
    -Kócsagvirág? – elgondolkodik. Sok virágot nem ismer, a növényeket kedveli, de ilyenekkel nem foglalkozik nagyon. – Nem tudom, biztosan van.
    -Igen. – pirul el a másolás kérésre. – Majd megmutatom és utána már lehet kérni, nyugodtan. – bólogat ismét.
    Sokat másoltat, mert szeret rájuk jegyzetelni, úgy lesz teljes a kutatás.
    Felragyog az arca, ahogy Kathleen egy huszárvágással megoldja a problémát.
    -Teljesen jó! Igen! De… hol kezdjük?
    Már közben összepakol mindent, amivel dolgozott.
    -Megmutatom, hogy lehet másolatot kérni.
    A pulthoz vezeti. Egy idősebb nő lép oda hozzájuk, mosolya és állása a hivatására büszke ember mintaképe.
    -Üdvözlöm Önöket! Miben állhatok a rendelkezésükre?
    -Csó… Szép napot! Másolatot szeretnénk kérni ebből. Az ábrákkal együtt. – nyújtja át azt a tanulmányt, amiből a színeket nézték ki.
    Enyhe sápadás jelzi csak, hogy a munka komoly lesz.
    -Rendben. – nyúl a kezével a könyv után és egy bőrkötéses mappát vesz elő, amiben nyugodtsággal lapoz a megfelelő helyre. – A másolat egy hónapot fog igénybe venni, a megfelelő színek és ábrák másolata időigényes.
    Nephirre néz, kissé jelentőségteljesen.
    -Jó. – bólint zavartan. – Öm… a nevemre kérném. – majd Kathleenre pillant. – Kérem. Szeretném ezzel … - akarta mondani, hogy viszonozni. De nagyon hülyén nézne ki, hogy a kedvességét. Pedig azt akarja. – megelőlegezni a tanulásunkat. – pirul bele.
    -Rendben. Akkor a követségnek továbbítjuk az igény ellenértékét. – Kathleenre tekint a könyvtáros, megbizonyosodva, hogy ez így megfelel.
    -Köszönöm szépen.
    Kathleenre pillant, hátha van még kérdése.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Elf-részleg

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2014-01-14, 20:35

    *Elkerüli a figyelmét, hogy Nephir a fonalat keresgéli. Néha még Kathleen is el tudja felejteni, mennyire bele tud lendülni és Nephir úgy pislogna leginkább rá, mint ő teszi, mikor az elf fiú a csillagászatot fejtené ki.*
    - Igen. Kedves tőled, hogy így érdeklődsz. *Mosolyog rá finoman a fiúra, jól esik neki az érdeklődés. S valóban szemléletesebbek lesznek úgy a színek is, jól el lehet különíteni egymástól a fűzöldet a valny'yr-i zöldtől mondjuk.*
    - Sok hibalehetőség van, s van, ami nem nagyon kiküszöbölhető. Sok múlik a víz tisztaságán, a rózsaszirmok tisztaságán, s ha még ezek rendben is vannak, még a folyamat közben is belekerülhet valami, amit elsőre észre sem veszünk. Rózsaolaj esetében pedig különösen fontos a hőmérséklet és a vászon is. *Sokáig tartott, míg ő is ezt kikísérletezte. A hőmérséklettel volt a legkevesebb gondja, mikor egy véletlen egybeesés, pont egyik megbetegedése során rájött a megoldásra.*
    - Gyere csak bátran, bármikor. *A modellezés és makettezést érdeklődve hallgatja Kathleen, bár ha tudná, hogy gondolatban a zongora is szétszedésre kerül, főleg a fontos kalapács-részeknél, biztosan aggódva engedné karnyújtásnyi távolságon belül Nephirt a hangszerhez.*
    - Nahát de szép! *Ujjai között forgatja a tulipánt, ami seperc alatt egyszerű papírlapból változott át.*
    - Nekem ehhez sose volt érzékem. Ha megmutatják lépésről lépésre lassan, akkor megy, de hogy később megismételjem... *Kicsit nemlegesen ingatja a fejét kifejezve saját reménytelenségét.*
    - A délután tökéletes. *Bólint rá aprót, kivárva, míg Nephir dönt.*
    - Van igen, bár nem mindegyiknek. Pédául.. a tulipánnak van, a kócsagvirágnak nincs. Nálatok van? *Vajon nem volt túl merész a kérdés? Csak nem mesélt Naram olyan részletekbe menően arról az estéről, hogy feltűnő legyen a másik virág említése a hajtogatott papírtulipán után. Kathleen mindenesetre igyekszik véletlen ötletnek feltüntetni a dolgot.*
    - Azt megköszönöm. Ezek szerint, te már kitapasztaltad, hogyan kell kérni. *Somolyodik el. Szegény másolók! Megjelenik Nephir s mögötte egy kényes ízlésű stenere-hölgy, rossz párosítás!
    Azt viszont érzékeli, hogy Nephir még nehezen jut döntésre, főleg, ha hozzá alkalmazkodna valaki. Nem veszi rossz néven Kathleen, valahol aranyos és szimpatikus vonás a másikban, hogy ennyire figyelne az emberre, hogy saját vágyait háttérbe helyezné. Mert Kathleen valahogy nem kételkedik benne, hogy ha azt mondaná, hogy Caprac Arco templomának kupolás tornyában tanuljanak, mert ott van asztal és íróeszköz, Nephir beleegyezne, még ha sok értelmét nem is látná.*
    - Nos, kezdetben mit szólnál, ha egyszer nálatok, egyszer nálunk, s lehet egyszer itt is, így kevésbé egyhangú? Aztán tapasztalat alapján tudunk határozni majd egyik hely mellett, hol volt a legjobb a nyelvtanulás-tanítás. Mit szólsz?
    avatar
    Nephir Erienlil

    IC hozzászólások száma : 61

    Elf-részleg

    Témanyitás  Nephir Erienlil on 2014-01-13, 21:12

    A színekkel kapcsolatban zavarba jön. Elveszti a fonalat nagyjából az elején és csak néha mer pislogni, nehogy észre lehessen rajta venni, hogy elveszett.
    -Szépek lehetnek. Mutatna… nál majd kész műveket? – számára ez már komoly művészet, és a formák érdeklik inkább.
    -És ez mitől van, hogy nem sikerülhet a rózsavíz? Nekem poshadt, aztán meg volt tényleg penészes, a szirmokon kezdte el. – érdeklődik, mert ezzel kapcsolatban valóban szeretne többet tudni.
    A hangszerrel kapcsolatban érdeklődéssel hallgat minden szót. Gondolatban már rakja össze és szedi szét.
    -Igen, érdekelne. Ha szabad. – a kalapács kifejezetten érdekli.
    -Modellezni, makettezni. Sok mindent meg lehet tanulni és ismerni ezek alapján. És hajtogatni szeretnek. Papirost. – azzal az egyik jegyzetcetlit fogja és tulipánt hajtogat belőle. – Ilyet. És hasonlókat.
    Beszippantja zavartan alsó ajkát. Kathleen felnőtt és hozzá igazodik? Valahogy ez így nem jó. Zavarba jön. Ő egy fiatal még.
    -Délután? – kérdezi félénken. Ha éjjel csillagászkodik, a délelőttöt rendre végigaludja haspókként.
    Ha megfelel, akkor gyorsan felírja az egyik papirosra.
    -Igen, van. Önöknél, nálatok is?
    A másoltatásra bólint.
    -Jó, majd segítek benne, hogyan kell a teljes másolatot kérni. Akkor tökéletes másolatot adnak.
    Azt már régóta sejti, hogy ha könyvtárosok meglátják a pult előtt, ahol a másolatot kérik, rendszerint rosszul vannak. Tökéletes másolatot szeret. Ugyanakkor, ha kérnek tőle valamit, ő maga is pontos munkát ad ki a kezéből, ezért kedvelik is.
    -Hol szeretnéd? – lassan kezd ráérezni a tegeződésre. – Asztalra és íróeszközre mindenképpen szükségünk lesz.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Elf-részleg

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2014-01-08, 11:16

    - Ez igaz. *Ad igazat Nephirnek, mert van igazság a szavaiban. Azt viszont nem mondja ki, hogy próbálja meg Squorian úrnak elmagyarázni, hogy a tűz vagy föld értékesebb, mint a szabadság. Egy kis kertben lehet csodálni a természetet, mely túléli őt, míg ő elsorvad a rabságban. Bár valamennyire biztos kitudódott az elrablásos eset óta, mi volt Rhae egykoron, de Kathleen azért nem hozza szóba.*
    - Kedvenc szín... Jó kérdés. *Kicsit el kell rajta gondolkodnia.*
    - A zöldek és a vörösek, vagy a mélykék, s ezeket gyakran emelem ki ezüsttel. Az aranyat kevésbé kedvelem. Vörösből is jobban kedvelem, amit a festő buzérból lehet kinyerni, mint az ásványi eredetű színeket. Jelenleg egy olyan mintát tervezek, amihez kikevertem már a színt csülleng-kékből és varjútövis-sárgából. Kellemes zöld szín lett a végeredménye, de még a mintában nem vagyok biztos, még keresem a megfelelő motívumot, az ihletet. *Válaszolja meg a kérdést, s picit elmosolyodik a szemkerekedésen. Az ő szeme is így kerekedett, mikor azt az ecsetet kapta egyik születésnapjára.*
    - Az első egy évben nekem is mind! *Vallja be Nephirnek, hogy a rózsavíz kikísérletezése nála is hosszas feladat volt, de nem adta fel. Egy idő után már dacból sem.*
    - Gyere át egyszer hozzánk, szívesen megmutatom a zongorát, ha érdekel. Egyébként még ennél az asztalnál is nagyobb hangszer, a javát a húrok adják, amit kis kalapácsszerű részek ütnek meg. Ehhez billentyűket kell lenyomni a zongora egyik végében. *Próbálja körbeírni a hangszert, még ha elég suta megfogalmazás is ez, s nem adja át azokat a csodás hangokat, amire a zongora képes.*
    - Te mit szeretsz még csinálni? A csillagászatot tudom. *Pillant a jegyzetlapokra, s a beszélgetésből már kiderült számára, hogy se a festés, se a herbalizmus nem kedvence a fiúnak, de szeretné őt jobban megismerni.*
    - Nekem meg nincs fontos kutatásom, mint neked, gondoltam, majd én igazodom hozzád! *Kuncogja el magát, hogy milyen jól sikerült kölcsönösen körbeudvariaskodniuk egymást. Kathleen Nephir csillagvizsgálójában is olyan rajtuk túlmutató dolgot lát, ami kellően kifejezi népe egyik jellemző gondolkodását.*
    - Legyen akkor... minden harmadik nap délelőtt? *Néz kérdőn a fiúra.*
    - Üzenettel? Ilyenről még csak virágoknál hallottam... Nálatok is van üzenete a virágoknak ajándékozáskor? *Érdeklődik tovább.*
    - Akkor még sokáig maradok kíváncsi, de rendben van. *Mosolyodik el, hogy várnia kell azokra a történetekre. A könyvet viszont még a kezében tartja, nem teszi le.*
    - Majd leviszem lemásoltatni, ha ebből is fogunk dolgozni... *Kicsit bizonytalan, vajon a színeket is le tudják másolni ilyen minőségben?*
    - Jut eszembe, azt még nem beszéltük meg, hogy hol legyen a tanítás?
    avatar
    Nephir Erienlil

    IC hozzászólások száma : 61

    Elf-részleg

    Témanyitás  Nephir Erienlil on 2014-01-06, 22:02

    Elgondolkodik a szavakon.
    - A víz tegnap és ma is víz. A tűz ugyanúgy melengette őseimet, mint ahogy a jövőbelieket. – feleli csöndesen. – A föld ezer év múlva is új fát nevel. A természet értéke örök.
    Nem vitának szánja. Láthatóan megfogja Kathleen válasza, hosszan el is gondolkodik rajta.
    - Igen. – bólint. Naramnak is énekelt, amikor kétséges volt, visszatér-e közéjük. Csak egy pillanatra komorodik el, hogy aztán tovább figyeljen.
    - Melyek a kedvenc színei a porcelánfestészetben? És a motívumok?
    A zyvronra kikerekedik a szeme. Tudja, hogy mennyire ritka és nehéz beszerezni.
    - Milyen növények? – a zyvronra nem kérdez rá. Nem tud festeni. De Naramnak el fogja újságolni, minden bizonnyal.
    A rózsaolajra és rózsavízre elcsodálkozik. Egyre többet tud meg Kathleenről és olyanokat, amik mind komoly ismereteket takarnak.
    - Nekem nem sikerült rózsavizet se készíteni. Megpenészedett. – süti le a szemét a földre. Naram hamarabb feladta ebben való tanítását, mint bármi mást. Egyszerűen nincs érzéke hozzá. – Az szép, én is szeretem! – ragyog fel a szeme az eneydrosi rózsára.
    - Zongora? – nem mindegyik zeneszerszámot ismeri. – Nem tudom, az milyen… - feleli elvörösödve.
    Hogy aztán tovább mélyüljön, amikor megköszöni előre a tanítást Kathleen.
    - Nekem nincs hivatali időm. Ha megmondja… mondod, melyik időpontok jó, igazodom. – még gyerek, csak jövőre lesz nagykorú.
    - Nagyon fontosak a színek. Mindegyik, még az árnyalat is üzenettel bír.
    Maga alá húzza a lábait, úgy válaszol a kérdésre.
    - Sok történet van. Benne van a tanulmányban. Majd lefordítjuk. – mosolyodik el.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Elf-részleg

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2014-01-04, 14:28

    - Lehet mert másképp gondolkodunk. Nem azt nézzük, miből épül a világ, s aszerint tanítsuk a nyelvet is, hanem... hogy is mondjam, a létezés értelmét nézzük. Lehet amiatt is, mert a rövidebb élet miatt szeretjük az olyan dolgokat, amelyek túlélnek bennünket. Az olyanok, mint a szabadság, barátság, művészet nem kellenek az élethez, életben maradáshoz, mint az ásványok, a levegő vagy a víz... ám értelmet adnak neki. *Kicsit elhallgat.*
    - Ugyanakkor lehet ezt csak én látom így, nem láttam még dombtavi nyelvkönyvet, hogy megbizonyosodhassak erről az elméletről. *Ő csupán ilyennek ismeri a népét: szereti a magasztos célokat, főleg a valny'yr-dombtavi háború óta. Biztos nem véletlen, hogy a lovagság is itt alakult ki.
    Mosolyt csal az arcára, ahogy Nephir szemei felcsillannak a történetek említésére.*
    - Gondolom sokat énekel a kislányának. *Jegyzi meg finoman mosolyogva, miközben arra gondol, milyen kár, hogy Naramnak nem ilyen kicsi gyerekei vannak. Bár nem mintha számítana Kathleen szempontjából, így sincs-úgy sincs esélye. Elengedi füle mellett a furcsa ragozást, mikor hallhatóan belezavarodik olykor-olykor Nephir a tegezésbe. Nem teszi Kathleen szóvá, s nem is ajánlja fel, hogy ha Nephirnek könnyebb, térjenek vissza a magázásra. Szeretné, ha tegeződnének, s talán azzal segíti, ha láthatóan nem vesz tudomást az apró kis bakikról. Talán könnyebben oldódik Nephir is. Kathleen-nek könnyebb dolga van, mert rangjából és népe társadalmi berendezkedéséből adódóan neki mindig tökéletesen tisztában kell lennie azzal, kit hogy szabad szólítani és miként kell tegeződni és magázódni. Hibának helye nincs.*
    - Igen, festek. Jobban nekem való, mint a tájkép- vagy csendéletfestészet. *S nem mellesleg a kis porcelánokat lehetett ágyfogságra ítélve is festeni lábakon álló tálcán tartva a szükséges hozzávalókat az ölében. De ezt nem kell tudnia mindenkinek.*
    - Főleg csészéket, tányérokat, kisebb vázákat festek elsősorban növényi motívumokkal, ritkábban állatokkal. Mókusszőr- és nyestecsetekkel leginkább. A legjobb ecsetem zyvron-sörényből van. *Drága holmi egy olyan ecset, épp ezért csak egy van belőle, s nagyon vigyáz is rá.*
    - A rózsákból szeretek rózsaolajat és rózsavizet készíteni, de szeretem csak úgy csodálni őket a kertben. Az üvegházatokban is sok szép van, első látásra kedvencem lett az eneydrosi rózsa. *Felelget meg szép sorban a kérdésekre, miközben az otthoni kócsagvirágos doboza rejtett fiókjára gondol.*
    - Én is csak zongorázni tudok. *Emlékszik, mikor a zongoráját kapta...*
    - Nektek van olyan hangszeretek, amelyik hasonlít a zongorára? *Nem ismeri az elf hangszereket, talán még soha nem is látott olyant, legfeljebb néha-néha hallja a rezidencián Squorian úr szobájából kiszűrődni.*
    - Köszönöm, hogy időt szakítasz rám. *Hálásan mosolyog és néz Nephirre, amiért elvállalta a tanítását.*
    - Az időpontokat te választod ki, ha úgy jó neked is. *Talán így hátráltatja majd legkevésbé a csillagvizsgálója tervezésében. Az kicsit szomorú, hogy Nephir nem ismeri az említett történetet, de reméli Kathleen, hogy Deira ismeri, majd egyszer megkérdi tőle, illetve ha megvan a követségi könyvtárban, az is jó. Már "csupán" a nyelvet kell megtanulni, hogy értse is. Kathleen egyébként már jobban van, noha továbbra is hozza szokásos sápadtságát, fáradt törékenységét, de pillantása nem a szokott hűvös távolságtartó, hanem melegebb annál, s így jobban érezni azt a keserédes hangulatot, ami körbeveszi őt. Érdeklődve követi tekintetével Nephir alakját, s figyel az átadott könyvre. Az eddig kezében tartottat leteszi, s átveszi a színelméleteset. A cím semmit nem mond az elf betűivel, így fellapozza. Elsőre nem is teljesen érti, miféle könyv ez, nekik nincs ilyen jellegű írásaik, de az elf fiú magyarázata segítségére van, hogy értse is, mit lát.*
    - Nahát... Ilyen könyvet még nem láttam... *Mondja halkan, s láthatóan leköti a könyv, még ha egy szót sem ért belőle. De a színek... olyan élettel teliek, élénkek és sápadtak, vidámak és mélyen borongósak. Egyik-másik esetén már gondolkozik is, miként tudná a festékeiből kikeverni.*
    - Saját történetük? Ezt hogy érted? *Pillant fel a könyvből Nephirre, éppen csak két-három másodpercnyi szünettel, mire eljutott tudatáig a könyv csodálatán át az, amit hallott.*
    avatar
    Nephir Erienlil

    IC hozzászólások száma : 61

    Elf-részleg

    Témanyitás  Nephir Erienlil on 2014-01-03, 22:08

    A válaszra meghökken.
    -Miért, önöknél… nálatok mi lenne az? – végiggondolja, miért is lehetne az a szó. – Miért a szabadság lenne az? – kérdezi óvatosan.
    A továbbiakra pedig nagyon érdeklődve figyel. Nagyon kíváncsi, hogy népe miért választja azt, hogy elhagyja a birodalmat. Nem tilos, mégis valahogy nagyon bezárkózóak, ezt maga is megtapasztalta, amikor összehasonlított azzal a nyitott fogadással, amit éppen a Contevilláknál is látott. Teljesen más világ. Igen. Lehet, hogy éppen ezért mennek el páran.
    Felcsillan viszont a tekintete a dalokra és történekre, versekre. Azokat a mai napig szereti hallgatni, átvedlik gyerekké, de legtöbben kedvelik.
    -A dalokat és az elmeséléseket nagyon szeretem. Deira Enyras nagyon jó énekeket ismer.
    Ismét elpirul zavarában.
    -Annyira jól azért nem tudok. Jó reggelt sem tudnék mondani. – a kutatásához keresett anyagokat és inkább azt tanulta meg. Beszélgetni nem tudna.
    -Fest porcelánt? Festel?... – korrigál ismét. – Milyeneket és … mivel? – a művészetért rajong, nem ért hozzá. – Kedveled a rózsákat? Nem tudok zenélni… - tanult és tanul. Neki másban jutott tehetség.
    Valami még kimaradt. Újból felcsillan a szeme.
    -Igen, segítek. Nagyon örülök, ha taníthat…lak.
    A Kopár-fennsíkra elgondolkodik.
    -Még nem hallottam. Deirát megkérdezem, biztosan ismeri. – reméli, legalábbis. – A könyvtárunkban van sok rege és mese, megnézhetjük, ha legközelebb eljön. Eljössz.
    Már most kezdi összerakni, hogyan is fogják kezdeni a tanulást. Mindenképpen olyanokkal fognak kezdeni, ami érdekli Kathleent.
    Tekintete azonban közben többször végigfut, keresve, jobban van-e már.
    - Van azonban egy könyv, ami biztosan érdekelni fog. – feláll és az egyik polcról levesz színelméletről szóló könyvet. Olvasni nem kell hozzá, a rajzok mesélnek.
    -Mi ilyen színeket használunk és saját történetük is van. – nyújtja át a tanulmányt. Kíváncsi Kathleen reakciójára. Szeretne neki örömet okozni.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Elf-részleg

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2014-01-01, 17:46

    - Így értem, miért ez az első szó. Érdekes szemlélet... *Elgondolkodik, vajon egy dombtavi nyelv-könyvben mi lenne az első szó?*
    - Ahogy sejtem, nálunk a szabadság lenne az első szó. Vagy valami ilyesmi fogalom. *Mennyivel másképp gondolkodik a két nép, sőt két faj.*
    - Igen, érdekel. Még... gyerek voltam, mikor ismertem egy ezüstelf nőt, herbalistát. *Lehet ennél finomabban meghatározni első orvosát, aki visszarángatta hét éves korában a halál széléről?*
    - Sok dalt és versekbe szedett történetet mondott el a saját nyelvén. Nem értettem semmit belőle, míg utána el nem mondta röviden dombtaviul, miről szóltak, de nagyon szép hangzása volt a nyelvnek. Szerettem hallgatni. De aztán ő visszaköltözött a birodalmatokba, családot alapított, azóta meg nem volt lehetőségem a nyelvetekkel ismerkedni... Csak mióta ismerlek titeket. *Sápadt arcán kedves, meleg pillantása jelzi, hogy ennek a szerencsés fordulatnak mennyire örül, de nem csak nyelvtanulás miatt.*
    - Széleskörű tudásod van! *Szól elismerően, mikor kiderül, mennyi nyelvet ért Nephir, még ha esetleg beszélni nem is beszéli annyira. A törpéké számára is nehéz, s beletör a nyelve.*
    - És nagyon örülnék neki, ha tudnál segíteni. De csakis akkor, ha nem tartalak fel. A kutatásod sokkal fontosabb, mint az én... hm, fellelkesülésem, hogy ne csak porcelánt festegessek, rózsákat gondozzak és zongorázzak. *Nem akarja Nephirt elvonni a csillagvizsgálótól, az maradandóbb alkotás lesz, mint az ő elf tudása... Hisz csak pár év.*
    - Nincs kimondott célom. Ha megismerem jobban a nyelveteket, azokat a történeteket keresném meg, amelyeket kisgyerekként hallottam. Volt egy ballada, elég hosszú... Két elfről szólt természetesen, nem emlékszem már a történetre pontosan, de a két szerelmes közül az egyiknek el kellett mennie a Kopár-fennsíkra. Gyerekként nagyon mesésen kalandos volt. *Kérdőn néz Nephirre, ismerős-e neki a történet?*
    avatar
    Nephir Erienlil

    IC hozzászólások száma : 61

    Elf-részleg

    Témanyitás  Nephir Erienlil on 2014-01-01, 10:32

    -Igen. – bólint. – Az ásványok adják az alapját az életnek. Nélküle ugyanúgy nincs élet, mint a levegő, víz nélkül. – feleli komolyan.
    Tsitsa nevére elmosolyodik. Szeret vele lenni. De nem tudja megérinteni. Szeret vele kutatásokról, tudományokról beszélgetni, nagyon tiszteli érte. Érzi a kettejük között húzódó éket azonban, ha másról van szó.
    -A könyv jó. A kiejtésben azonban vajmi keveset fog segíteni. Érdekli a nyelvünk? – tekint rá érdeklődve. Kevesen fognak neki az ezüstelf nyelv tanulásának. – Marihalan Tylassar eléggé elfoglalt. Ő tanítja a gyereket és nekem stílusgyakorlatot. De nagyon szívesen segítek tanulni. Még én is tanulok, sok mindent és közben biztosan tudunk gyakorolni és tanulni. Ha megfelel. – vörösödik el az arca.
    -Igen. Kellettek a kutatáshoz és jobban szeretem saját magam elolvasni az adott nyelveken. Így inkább megtanulom őket. Az emberek nyelvei könnyűek, a törpékét nem tudom kiejteni. – feleli zavartan.
    -És ön? Te? – pirul bele még jobban. – Milyen művet keres, vagy tanulmányt? Hátha tudok segíteni.
    Amit megtanult és megfigyelt másoktól, az az, hogy minden esetben teljes szívvel és lélekkel foglalkozzon azzal, akivel együtt van. Számára ez a természetes. Nagyon emlékszik, hogy Kathleen mennyire aggódott Naramért, ami miatt hálás neki.
    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Elf-részleg

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2013-12-27, 22:13

    *A derű ott marad még jó ideig a szemeiben, hogy barátra lelt, még ha ilyen furcsa megbeszélt módon is. Örül a barátnak, hiszen nem bővelkedik benne. Szeretné Deirát és Erylt is annak nevezni, de nem tudja, hányadán is állnak. Ami meg Naramot illeti... őt nem akarja barátnak nevezni. Különös, hogy mind elfek, pedig nem Naram miatt van. Anyja pedig hogy szorgalmazza minden levelében, hogy Adar Ishir nagykövetégén Elena közbenjárásával ismerkedjen, hátha neki is kijut egy jó férj! Elena kuzinjának majdnem férje, Rhaj bátyja nem is rosszképű, ahogy anyja is írta, s kiterjedt rokonságuk van... Mégis...*
    - Köszönöm.
    ~ De nem fog. Eddig sem segített.~ *Igazából nem hiszi, hogy a sivatagi száraz levegő segítene. Ő már menthetetlen, de még van néhány év talán.*
    - Ásvány... *Milyen meglepő, hogy ez egy nyelvkönyvben az első szó. Ugyanakkor milyen szép szavuk van rá az elfeknek.*
    - Lent megkérdeztem egy könyvtárost, s csak ezt az egy könyvet írta fel, ami nyelvtanulásban segítene. A rezidencia könyvtárában egy sincs. Tsitsalyssine kisasszony azt mondta, egy kisebb szójegyzetet össze tudna nekem állítani, de nagyon elmerültnek tűnt valamiféle kutatásban, nem akartam ezzel terhelni... *Kicsit elbizonytalanodik az asztalra visszakerülő sok lap láttán, hogy hát Nephirt is éppúgy feltartja a csillagvizsgálóban.*
    - A követségeteken van esetleg valami könyv, ami tudna nekem segíteni? Vagy valaki, aki oktatna? Talán ez utóbbi lenne a legszerencsésebb, de nem szeretnék senki terhére lenni... *Kicsit elhallgat, majd eszébe jut valami miután Nephir azt mondja, nem megy olyan gyorsan a közös nyelv neki, holott szépen beszéli.*
    - Beszélsz más nyelveket is? *Tsitsa kisasszonyról tudja, hogy sokfélét beszél, de legalábbis ért, főleg írásban, ami igazán lenyűgöző figyelembe véve életkorát és származását. Lehet Nephir is ismer többet, akár a dombtavit is? Vagy az Arany Városokét? A kettő hasonlít, még ha vannak jócskán eltérések a több száz éves elválásnak köszönhetően.*

    Sponsored content

    Re: Fejedelmi Főkönyvtár és Irattár

    Témanyitás  Sponsored content


      Pontos idő: 2017-11-18, 07:05