Gazdaság, tudomány, művészetek

A sivatagot átszelő karavánutaknak hála gazdaságuk jól fejlett, s kivitelre is gyártott termékeiket aránylag könnyen és gyorsan el tudják juttatni más országokba is, ha a karavánokon nem ütnek rajta útonállók vagy szörnyek. Nem ritka emiatt, hogy a karavánok fegyveres kísérettel haladnak, amennyit a kereskedő vagy a megbízó hajlandó megfizetni a védelemért.
Leghíresebb s egyben legdrágább termékeik közé tartozik: kávé, kakaó, rózsa- és egyéb fürdő- és gyógy-olajok, dohány, datolyapálinka, mázas kerámiák, szőnyegek, kelmefestékek. Zoraus tartományából még fekete-mágiával áthatott tárgyak, valamint mérgek és ellenmérgek kerülnek ki, s állítólag Montea legjobb bérgyilkosait és fejvadászait is itt találja az, aki tudja, hol kell őket keresni.


Magas szintű mágia- és növényismeretükön túl érdeklődnek a csillagászat és a természet elemeinek megismerése után is, bár ez utóbbi főleg vallási alapokon nyugszik.

Nyelvük egységesnek mondható, de tartományonként sajátos nyelvjárás figyelhető meg, főleg a kisebb településeken.

Igen fejlett írásbeliségük van, ebben főleg Eneydros tartománya jár élen. Keresettek és igen drágák emiatt könyveik, tekercseik, főleg amelyek mágiáról szóló értekezések, kutatások, de ugyanígy a gyógynövényekről és mérgező növényekről szóló írások is híresek. Montea legnagyobb könyvtára Lissor városában található, védelmére és a tűztől való megóvására nagy hangsúlyt fektetnek. Egyesek szerint annyira, hogy a Helytartó palotájába könnyebb behatolni, mint Lissor könyvtárába.


Aroyslana mesemondói, regősei messze földön híresek, fortélyaikat csak a legtehetségesebb kiválasztottjaiknak hajlandóak átadni.

Mind a három tartomány híres fürdőkultúrájáról. A fürdők rendszeres meleg vizes gyógyforrások fölé épültek. Az itt élők mindennapjaihoz tartozik a gyógyvizes fürdők és szaunák használata, már-már rituálé-szinten. A fürdőhelyek szeparáltak társadalmi osztály és nemek szerint. Az otthonokban is kiemelt fontosságúak a fürdőhelyiségek és a különféle fürdő- és masszírozó-olajok használata.
Félkör alakú színházaikat előszeretettel látogatják, az előadások az időjárás miatt és mert nem fedettek a színházak, rendszerint koraeste, este vannak.

Művészetükhöz hozzátartozik a kelmék festése, díszítése is, öltözetük emiatt mindig színes és díszes. Jók ékszerkészítésben is, különösen a drágakövek csiszolásában s azok felhasználásában. Emellett szőnyegek, szőttesek készítésében messze földön is híresek. Gyakori náluk a test ornamentális mintákkal való festése is vagy hennával, vagy arany- illetve ezüstszínű festékkel, illetve ezek kombinációjával. A minták nem csupán díszítő jellegűek, hanem gyakran elrejtenek közöttük babonásságukhoz köthető szimbólumokat is.

Táncaik közül az egyik igen jellegzetes, s bár gyakorolhatja mindkét nem, elsősorban a nők szokták táncolni: ez a hastánc. A kiegészítő ehhez mindig egy nagyobb fátyol vagy egy íves kard, utóbbit bámulatos ügyességgel egyensúlyozzák magukon tánc közben. A hastánc egyik sajátos típusa a Fátylak Tánca, melyet csak az arra érdemesnek talált férfinak táncolnak el a nők, jellemzően a férjüknek a nászéjszakán. A tánc lényege, hogy a táncos semmi mást, csak tíz fátylat visel magára tekerve, kötve, és ezeket a tánc során fokozatosan, rétegről rétegre vesz le.
A férfiak bár szívesen táncolnak, de ennyire jellegzetes tánc nem alakult ki körükben. Fontos megjegyezni, hogy az egyéb táncokat, legyen az világi vagy rituális, a két nem együtt táncolja, egymás mozdulatait egészítik ki.