Zord-hegység

*Az eső szakadatlanul ömlik a nem rég megnyílott égi csatornákból, mely a jelenlévők szerencséjére hamarosan eloltja a lángra kapott, enyészetre ítélt sövényfalat. A veszteségek között nem csupán a parázsló gallyak és a kiégett pázsit szerepel, hanem a kastély egyik gyémántkövének számító impozáns szökőkút is elvesztette értékének javarészét. A szellemek nem mindennapi játéka pedig fölfedte a kastély eddig talán csak néhányak által ismert alagút és katakombarendszerét, melynek egyikébe, kissé oldalasan, megsüllyedve pihen a központi látványosság talapzatával együtt. Eső illat és füst szag egyvelege telíti most be a levegőt, mely ugyan nem fojtogató, de kellemetlenül torokkaparó. Szürkeség, füstölgő növényzet és halotti némaság az, amivel leginkább jellemezhető a rombolás utáni másodpercek első, szellemmentes, szabad pillanatai.
Mert bizony a medalionra vésett mágia hatásos volt, mi a kimondás után azonnal megfogant, a szellemtrió pedig béklyó alá kerülve vált semmivé, jobban mondva a medál foglyává. A kimondott varázsige azonban nem csupán a megszüntetett, hanem feloldozott is, és mintegy varázsütésre a szerencsétlenül járt, bábként mozgatott, vöröslő szemű falusiak közül néhányan már ébredeznek. A keményebb ütéseket elszenvedett emberekre sem raboskodnak a bűbáj hatása alatt, rájuk innentől kezdve csupán az ismeretes erők hatnak. Hálásak lehetnek a játszma résztvevőinek, hogy sebesüléseiket néhány nap, illetőleg hét alatt kiheverik, maradandóan egyikőjük sem sérült. A történtekből semmire nem fognak emlékezni, elméjükben csak a kastélyba érkezésükig van néhány kép, de, ami utána következett azt egyelőre homály fedi.
Samuel, mint a játékot kieszelő és megrendező személy állapotával már más a helyzet. A már meglévőkön kívül, egy jókora, fájdalmas esés után keletkezendő zúzódásos sérülést szenved, melynek levét az igénybevételek miatt háta, oldala, karjai és testének tagjai isszák meg. Sebei napokig tudatni fogják vele, hogy milyen is egy letaglózó oldalirányú érkezés, no meg egy csataménnek kinevezett hátas súlya néhány másodpercre. Noha óriási szerencséjére csontja nem törik, (csak pechesen járt lábában reped), viszont emlékei vagy a mágia hatása miatt, vagy a leérkezéskor megesett esetleges agyrázkódás, netán más miatt, de nem lesznek.
Thalassa erős férfi, mint testbe, mind pedig szellemben, az elszenvedett felületi sérülések, zúzódások és horzsolások, gyorsan és maradéktalanul eltűnnek, melynek csupán csak rossz emlékei maradnak. Massimiliano már nem mondhatja ilyen szerencsésnek magát, bár minden bizonnyal Lysie jelenlétének és nem kisebbítve szakszerű segítségének jelentőségét, a most még pocsék állapotban lévő alkarja és lábai is rendbe fognak jönni.
A hölgykoszorú tagjai jelentős fizikai sérülés nélkül megúszták a kalandot, ami azt eredményezi, hogy saját lábukon tudják elhagyni a kastélyt és környékét, hogy számba vegyék a miértekről és a hogyanokról történt dolgokat valahol, egy sokkal nyugodtabb és barátságosabb helyen, mint ez.
Túl egyszerű lenne azt gondolni, hogy a kastély titkai ismeretessé válnak egyhamar, az emlékek napról-napra, hétről-hétre fognak visszatérni, Samuel pedig ki tudja miért, de még nem emlékszik az események vonalának minden egyes darabjára. Ám talán majd egyszer, valamikor később, lesz valaki olyan bátor, hogy nekiáll felgöngyölíteni a titokzatos medalion összes rejtegetett titkát…
Mert hiszen a medál élni fog, és jelzései lesznek a birtokosa számára!*