A Sötét-láp

A Sötét-lápot keletről a Fátyol-erdő óriási fái, nyugatról a Zord- és a Bronz-hegység legalacsonyabb lankái határolják. A Vörös-folyó szeli keresztül, még ha nyomvonalát nehéz is követni az ingoványosban. Bátornak kell lennie, aki úgy dönt, hogy a törpék Bronz-hegységébe e folyón felevezve jut el, mert a láp már sok száz életet ragadott el megalapozva hírnevét. Kétes eredetű kipárolgásai miatt mindig köd üli meg a vidéket, s emiatt még délidőben is gyér fényben lehet itt haladni, hogy alig lehet néhány méternyire ellátni. A legtöbben eltévednek elveszítve tájékozódó képességüket, de akik előkeverednek, azoknak is sokszor megbomlik valamennyire az elméje. A láp kipárolgásától, állítólag, vagy attól, amit a lápban láttak.
A láp területét hátborzongató csönd üli meg, de még ennél is jobban borzolja a kedélyeket a csendbe belehasító apró neszezések és csobbanások. Mind a víz fölött, mind a víz alól kíméletlen vadászok lesnek az erre tévedőre.
Ha éjjel sárga szemek villannak a közelben, azok bizonyosan egy-egy iszapszörnyhöz tartoznak, s ugyan még soha senki nem látta, hogy e lények húst ennének, sosem hagyják ki az alkalmat, hogy az utazóra támadjanak. A tűz távol tartja, de a fény odavonz más lényeket is, közte a tíz-tizenöt centis fogakkal rendelkező seriphentet és a háromfejű rettegett gyíklényt, a hydrát.
Ami miatt sokan mégis erre veszik útjukat, az ritka és értékes gyógy- és mérgezőnövények miatt teszik, vagy pedig korábbi szerencsepróbálókat akarják megfosztani otthagyott értékeiktől.

A Sötét láp és a Fátyol erdő határán fekvő portál megközelítése kicsit nehézkes, ugyanis mocsáros helyszínre vezet, így a megérkezést követő pár lépcsőfok után az utazóknak okozhat némi fejtörést a továbbhaladás.