Ismét egy érintés, mely meglepi, de el is mosolyodik a gesztus kedvességén és felemeli a fejét engedve az így kifejezett kérésnek. Na de az a szép mosoly hamar zavarttá válik a kérdés hallatán, s most kell okosnak lenni és jól megválogatni a szavait.
- Meglehet csak túlbecsül, de köszönöm, kedves Öntől. - Rendben, ez így jó, nyert egy pár másodpercnyi előnyt, hogy eldöntse mit is mondjon és hogyan, de még az előtt belekezd, hogy a fentiekben elhangzottakat lelkesen cáfolni kezdené Havor. Nem azért mondta, mert kéretni akarná magát, vagy dicshimnuszt szeretne hallani szépségéről.
- Ezek szerint akkor szüleim nem említették Önnek, habár remélem meg fogja érteni, miért is tették... Tudja, olyan hat éves korom óta gyenge volt az egészségem, sokat betegeskedtem, s mikor elértem azt a kort, hogy a társaságba bevezessenek, hogy a bálokon ismerkedni lehessen, én rendszerint jól időzítettem és akkor feküdtem otthon lázasan. Ennek idővel ugye híre is ment, s ami bálra eljutottam, ott jobbára petrezselymet árulhattam, mert szívesebben udvaroltak olyan hölgyeknek, akiknek egészsége kifogástalan volt, tehát nagyobb eséllyel tudnak majd örököst szülni. Ez pedig törvényeink ismeretében nem mellékes. Így aztán szüleim elküldtek ide délre a rokonaimhoz, hátha a melegebb tengeri levegő segít, és szerencsére így is történt. Azt hiszem, emiatt sem említették Önnek, hiszen a probléma már megszűnt! Remélem nem érzi magát emiatt becsapottnak. - Pedig minden joga meglenne rá Havornak, hiszen Kathleen hazudik. A szülei persze úgy tudják, hogy Kathleen valóban egészséges, így jóhiszeműen nem mondták ezt a korábbi információt a Navarro családnak. Vagy lehet mondták, ezt Kathleen nem tudhatja, hiszen ő azt sem tudja, hogy nem is az igazi Havorral beszélget, akinek az is új információ lehet, hogy Kathleen családja ezek szerint a Fejedelemség északi részén élhet. Kathleen pedig aggódik, hogy mit fog ehhez szólni Havor, hiszen ő maga tudja, hogy a hat éves korától jelentkező gyengeség nem hagyta el, csak Naram titokban gyógyította őt, és most retteghet, mert a kiváló elf gyógyító már nincs a városban, talán soha többé nem is lesz. Kathleen tehát hazudik a családjának és most hazudik Havornak is, miközben igyekszik magában nem feltenni a kérdést, miért is teszi mindezt? Nem akar csalódást okozni a szüleinek... és ha feltenné magának a kérdést, be kellene vallania, hogy talán legbelül mintha a félelme a házasságtól és jövendőbelijétől szép lassan átalakulna azzá a félelemmé, hogy mi lesz, ha Havor nem veszi el... és ő közben megkedveli a férfit? Havornak pedig később biztos gyanakvásra fog okot adni a sápadt arcú lánynak jegesen hideg ujjai.
A kérdésre, hogy valóban szeretne-e történetet hallani bólint egyet, s először nem is esik le neki, hogy még csak az esti kilovaglásukig sem kell várnia, Havor máris mesélni kezd. Kathleen figyelmes hallgatóságnak bizonyul, csak néha pillant előre, hogy lássa, hova lép, nehogy orra bukjon valamiben, de egyébként tekintete rendre visszatér a férfihoz és az a szürke szemek foglyul is ejtik. Felvonja szép ívű szemöldökeit, mikor hallja, hogy követ vett fel a férfi. Mihez kezd vele? Először a csodálkozás látszik a lány arcán: csakugyan el tudta találni a kacsát Havor? Talán mégis segítette a célzóképességét vagy az erejét növelte meg, vagy miként lehetséges ez? Hanem mikor a történet oda ér, hogy a pórul járt szárnyas micsoda légi katasztrófát okozott a csapatban, már felkuncog, megértve, hogy ennek a történetnek nem egészen minden része igaz. Ám Havor jól ért a meséléshez, újabb fordulatot visz bele, újra megragadja hallgatósága figyelmét és felkelti érdeklődését, mi történt a szerencsés kacsavadászaton a férfi kezével? A befejezésre aztán kitör a kacagás Kathleenből, talán most először látja ilyen önfeledten vidámnak őt Havor, mikor még a mélyzöld szemekben sem látni azt a furcsa szomorúságot. Hiányzott már egy ilyen nevetés, s ezért igazán hálás a férfinak, ez pillantásából is látszik. Így aztán persze, hogy jókedvűen lát neki a sövény-labirintus játékának, s már-már tényleg elhiszi, hogy sikerülni fog meglepni egy vadászt, hogy aztán Kathleen lepődjön meg a hirtelen megforduláson és azon, hogy máris rabul ejtették ujjait a férfi finoman meleg keze.
- De csak mert direkt úgy csörtettem, mint egy medve! - Vág visza mosolyogva, holott csak ruhája surroghatott halkan és mit sem sejtve sétált bele a vadász csapdájába. Havor csupa meglepetés, mert a sövénynek tolás olyannyira váratlan fordulat, hogy Kathleennek esélye sem volt ellene tenni, csak nekisimul háttal a sövényfalnak, két kézfeje nem messze feje két oldalán, ahogy nekinyomódnak a leveleknek még mindig Havor kezei fogságában, de ezt mintha alig venné észre Kathleen. Hogy is törődne ezzel az apró részlettel, mikor a férfi ilyen illetlenül közel lépett hozzá, ilyen közelről nézhetnek egymás szemébe, és az egész helyzet annyira megbabonázza, hogy a férfi nem is érezhet ellennyomást a kéznél, mely menekülést fejezne ki. Viszont szemmel láthatóan szaporább lett Kathleen légzése, mint amikor túl szorosra húzzák a fűzőt, hogy kívánatosan kapkodja a levegőt a benne lévő nő, s Kathleen érzi, mennyire dobog a szíve a mellkasában. A pár pillanatnyi ideig tartó holtpont után Havor továbblendül, s mire Kathleen észbe kap, arcán már ott ég a férfi pimasz tettének nyoma, s a lány meglepetten elkerekedett szemeiben érzések kavarognak: hitetlenség, remény, öröm és az a furcsa szomorúság is, miközben halványan elpirul, ami örökös sápadtságát tekintve úgy néz ki, hogy most kezd egészségesebb arcszíne lenni. Enged a húzásnak, s felszabaduló kezét arra használja fel, hogy szoknyája alját kicsit felfogja, hogy a gyorsabb iramú lépésekben ne lépjen rá a ruhára. Megy Havor utána, habár ötlete sincs, hova siet ennyire a férfi, de egyre csak arra gondol Kathleen, hogy bárcsak Naram negyed ennyi vonzalmat fejezett volna ki, akkor Kathleen mindent bevall neki az érzéseiről. De úgy tűnik, csak beképzelhette azt, hogy valami talán lehetne közte és az elf nemes között, hiszen az nem lehetett valódi, ha valójában ilyen a vonzalom kifejezése... De hová mennek ők most ketten? Kifutnak a világból?
2018-09-07, 20:48 by Tsitsa Itsli
» Szintet léptem!
2018-07-30, 16:35 by Cerus Caranthir
» Városkapu, és a Felsőnegyed nem nevesített utcái és terei
2018-07-30, 16:06 by Tsitsa Itsli
» Tenger és szigetvilág
2017-04-29, 16:54 by Thryn L'lwyn
» Hullámtörő
2017-04-27, 20:05 by Caleb Mandrake
» Zord-hegység
2017-04-26, 04:21 by Zorgon Zarazul
» Palota és a palota tér
2017-04-18, 21:57 by Amelia il Contevilla
» Mulatónegyed nem nevesített utcái és lakóházai
2017-04-16, 21:42 by Sally Wentworth
» Contevilla-rezidencia
2017-04-08, 11:31 by Gonnir Eruthallion