Kikötő

A főváros egyik legfontosabb része a kikötő, mely nemcsak a Vörös-öbölre, hanem az Ivesi-folyóra is nyílik. Mindkét irányból a folyami kapun keresztül megközelíthetőek a dokkok (ezekből kettő is van: a kis és a nagy dokk). A folyami kapu nemcsak a természet viszontagságai ellen nyújt védelmet, hanem az ellenség ellen is. A hadihajók mindig a városfalon kívül horgonyoznak. A dokkoknál lehet az árut ki- illetve berakodni, valamint innen tudnak az utasok és munkások is fel- illetve leszállni. Halászhajókon kívül kereskedelmi hajók futnak ide be, utasokat ez utóbbiak szállítanak.
A Kikötőmester háza a dokkok végénél, jobb oldalon található, képletesen értve pont a kikötő lüktető szívének közepén. A folyami és tengeri kereskedelemmel kapcsolatos ügyeket lehet itt intézni, valamint a hajók kifutásának és kikötésének koordinálása itt történik. A kikötői őrség elsődleges feladata a kikötőbe érkező áruk vámjának beszedése, az áruk megvizsgálása, valamint a rend fenntartása.
A kikötő egyik látványossága a nagyon ritkán, mindössze háromhavonta feltűnő, Dél Szele névre keresztelt, jelenleg az egyetlen háromárbocos hajó. Pár hónapja fejeződött be az építése, a hajózás legújabb technikai vívmánya e hajó, mely jelenleg Ederthin és Valny'yr fővárosa között ingázik. Nagyobb teherbírású, sokan ebben a hajótípusban látják a hajózás jövőjét, egyelőre azonban nem tervezi se a Fejedelemség, se Valny'yr több ilyen hajó építését, részben a költségessége miatt, részben mert a Dél Szelét még tesztelik, hogy az újakon mit kell majd esetleg változtatni.

- Amint látod. – mutat még mindig vadalmaként vigyorogva az ugrókra. Senki sem sérül meg és a hangulat is nagyon a tetőfokon van.
Értetlenül fordul Nephirhez.
- Szerintem akkor nem bukkanna fel jó pár fej, mert leszívta az áramlás. – mosolyodik el végül.
Már éppen lépne tovább, mert figyelme a lent lévőkre összpontosít, amikor megszólal a háta mögött egy pimasz hang. Ismerős a hang, de megfordul, hogy sejtését megerősítse.
- Szerintem te sem. Mert akkor szó nélkül ugrottál volna és lentről integetsz. – felel ugyanúgy pimaszul vissza, de vigyorral.
- Á, ha kimaradsz a csoportos ugrásból, nem is tudod, milyen bulit veszítenél? Csak tán nem félsz ugrani? – piszkálgat ismét. De nagyon nem hagy időt az ismerkedésre.
- Na, most mi jövünk. Készen vagytok? Akkor hajrá, ugorjunk! – Sallyre néz. – Te is gyere. Ki ne hagyd.
A csapat, ha szeretne ugrani, akkor odalépnek, ahonnan a legjobb ugrani.

- Lám-lám, egyedül nem is mersz ugrani? Ezért próbálod a fiatalokat rávenni? *Hallatszódik egy kellemes, de roppant pimasz hang a hármas mögül, mely hang és a tulajdonosa Ethyrlin számára ismerős lehet. Ha felé fordulnak, az ébenfekete hajú nő egyenest a férfira néz, s a hanghoz illő szemtelen mosoly ül szája sarkában és kobaltkék szemeiben.*
- Ha gondolod, szívesen segítek megadni a kezdő lökést, ha félsz! *Hunyorog rá picit a férfira, majd a két fiatalabb, félig-meddig és teljesen elfvérű felé fordul.*
- Sziasztok. Sally vagyok. *Nem is tudja, melyik az érdekesebb? Egy szemmel láthatóan fiatalka elf, vagy egy ritka félelf? Vagy esetleg amott az a szöszi "Rocco".*
- No, ugrunk akkor? *Úgy tűnik, ő is csatlakozna a hármashoz. Erre utal nemcsak a kérdése, hanem hogy szorosra húzza az erszénye száját és még szorosabban köti az övére, mielőtt elhagyná esés közben vagy a vízben.*

- Nem haragszom. – mosolyog. Boldog, hogy ennyire figyelmesek vele.
- De… az nem azt jelenti, hogy mély az áramlat? És azért nincs ott szikla? – kérdezi aggódva. Lehet, hogy azok, akik ugranak, azok már tudják, hova kell ugrani.
- Igen, tudok. – súgja vissza. – Azt előbb tanulunk meg, mint járni.. legalábbis nálunk ez így volt otthon. – suttogja továbbra is. – És te? Tudsz úszni?
- Szerintem, próbáljuk ki. Egyszer megnézzük, milyen. Vigyázok rád. – tekint Tsitsára. De ha nem akar menni, akkor nem erőlteti. Zuhanni nem szeret, de talán éppen ezért akar ugrani. A mélység és az ismeretlen nem félelem számára. Volt eleget lent az üregben, hogy minden félelmével, ami ilyen, leszámoljon.

- Szóra sem érdemes. Remélem nem haragszol érte. *Mosolyog félénken Nephirre. Azon elmosolyodik és hálásan néz Nephirre, mikor észreveszi és megérti, miért lépett hozzá közelebb. Vicces dolog félteni a leesésétől, mikor a másik oldalán álló ugrásra biztatná. Engedelmesen indul Ethyrlin után, de közben Nephirre sandít és alkalmas pillanatban bizalmasabban közelebb hajol és súgva kérdi.*
- Te tudsz úszni? *Ezt azért fontos lehet kideríteni. Ő nem a legjobb úszó, nem olyan régen tanította meg őt Rhae, de jól igazán ott érzi magát, ahol leér a lába. Érdekes lesz így ugrani, ha ugranak. Nephir nélkül nem fog, az biztos. De az is biztos, hogy nem fog itt gyáván-kukán fenn állni, ha a két férfi megy. Valahol gyanítja, úgy sem hagynák, hogy ne ugorjon.*
- És.. jó móka? *Igazán nem is tudja mit kérdezzen Ethyrlintől, miközben a harmadik csoport párosa kézen fogva rugaszkodik el. Ezen elmosolyodik, Rhaevel is így ugrottak a medence széléről.*

- Ez így van. – bólint kivételesen komolyan. – Pártfogó nélkül kevés dolgot lehet elérni. Még ha csak a háttérből segít.
A második csoport ugrik, ő arrafelé fordul, de egyben meg is fogja mind Nephir, mind Tsitsa vállát.
- Gyertek! Jó móka lesz! A víz elég mély, szikla nincs alatta, így „puhára” estek, úgymond.
Azzal a harmadik csoport felé indul, ők lennének a negyedik. reméli, hogy vele jönnek.
- Én már többször ugrottam itt és még itt vagyok. Ha esetleg attól félnétek, hogy bajotok esik.
Int a harmadik csoportnak, akik szemmel láthatóan várják, hogy elússzanak, hogy a fentiek is tudjanak ugrani. Visszaintenek mosollyal, de már fordulnak is vissza, tekintettel lefelé.

Ha tudná Ethyrlin, hogy milyen nagyszabású… de reménykedik, hogy előbb-utóbb meglesz az is.
- Köszönöm Tsitsa. – zavarban van, de hálás is. Naram mondta párszor neki, hogy beszéljen sok mindenkinek a terveiről, de teljesen sose mondja el. Így szájról-szájra terjed a híre és hátha sikerül sok támogatót szereznie.
Amikor Tsitsa kijjebb lép, ösztönösen lép hozzá, nehogy leessen. Tekintete csak az után vándorol lejjebb, ahol már hívják a többiek a még fent állókat. Megijed. Beleesett régebben egy barlang üregébe és az esés azóta nem kellemes élmény számára, de a mélység sosem zavarta.
- Nálam sincs. – tekint tanácstalanul hol a lányra, hol a férfire.

*Mosolyogva figyeli, ahogy a két barátja máris összetegeződik, s mosolyognak is. Remekül indul a dolog, s ennek szívből örül.*
- Szerintem is kell a sok támogató! Bár ami azt illeti, még csak Eth-nek, Lilinek és Rhaenek meséltem a csillagvizsgálódról. *Teszi hozzá, mikor látja, hogy zavarba hozta Nephirt, s talán ez megnyugtatja, hogy mindössze három személy tudja, s őket is mind ismeri már a fiú. Tulajdonképpen a vacsorán is megtudhatta bármelyikőjük Nephir valamelyik rokonától. Talán még ha egyszer Kathleen kisasszonynak említette? Vagy nem? De az tényleg csak említés lehetett. Majd ha készen lesz a csillagvizsgáló, akkor fog bele rendes kampányolásba, de ahhoz már úgy is kérné Nephir engedélyét.*
- Ugrásra? Honnan? Hova? *Kérdezi, aztán felfigyel a sikításra és nevetésre és figyelemmel követi az ugrókat, s a mellvédhez lépve még le is néz, aggódón, vajon egyben megérkeztek-e, nem lett-e bajuk. Nevetve jönnek fel a víz felszínére az előbbi ugrók, s biztatják lentről a csoportjuk fennmaradt további két tagját, hogy ugorjanak.*
- Le akarunk ugrani? Oda? *Néz kerek szemekkel aztán Ethyrlinre.*
- De... fürdőruha sincs nálunk... Nálam legalábbis.

- Nephir? - csak el ne felejtse. Ez még megjegyezhet elf név. Tsitsáét a mai napig nem tudja se megjegyezni, se kiejteni. De az Eri, Elir… na mindegy, a srác másik nevében eljutott a harmadik betűig. Sem.
- Helyes! Egy jó elgondolásnak sok támogató kell, mert biztosan nagyszabású.
Aha. Sétálnak és beszélgetnek. Reméli, hogy tényleg ez van. Rhaevel még egyszer sem látta kint. Lehet, hogy tényleg bukott a tervük? De Nephirt nem különleges barátként mutatta be. Ettől megkönnyebbül.
-Én? – hajol közelebb, magára mutatva. – Nézz csak körül. Éppen ugrásra készülünk. Nagyon király lesz. Gyertek ti is! – azzal szavainak erősítéseként a távolabb lévő csoportból ketten is ugranak, miközben ordítás, majd nevetés hallatszódik felőlük.
- Nagyon buli! – vigyorog, fülig érő szájjal.

-Nem, csak lehet, hogy tűnt. - azt nem is gondolja, hogy Tsitsa esetleg leskelődhetett. Nem sokkal utána találkoztak.
A tenger felé tekint, nagyon szép a látvány, magasan sincs, de a víz és a távolság, pontosabban a víz feletti részen elhúzódó távolság egy kicsit elbizonytalanítja.
- Eth? Nephir nekem is jó lesz. – mosolyodik el. Megszokta a teljes név használatát otthon, de egy kis felüdülés, hogy itt mindenki általában csak egy nevet használ megszólításkor. Sokkal közvetlenebb.
A válaszon meg sem lepődik, azon igen, hogy Tsitsa ennyi mindenkinek megemlíti. Zavarba jön, tart attól, hogy sokkal többet várnak el tőle, mint amennyire képes.
- Pedig nem annyira bonyolult. – és mosollyal pillant Tsitsára. Tudja, hogy Tsitsa jólelkű, nem feltételez semmi rosszat. – És biztos van olyan, amiben én nem vagyok jó.

- Jaaa, fentről úgy tűnt, mintha megléptél volna, mikor nem figyel. Le is esett az állam, milyen higgadtan sétáltál el. De hát csak nem lesz semmi bajunk, nem rossz környék ez. *Annál is inkább igaznak gondolja ezt, hogy Ethyrlinnel futnak össze, márpedig egy ilyen uraság nem jár kétes környékeken. Legalábbis Tsitsa így gondolja.*
- Áh, igen, reklámozlak és gyűjtöm a támogatókat neked! *Fordul Nephir felé szórakozott mosollyal, mikor Eth szóba hozza a csillagászati megfigyelőt. Még egyik kezét is emeli, hogy tarkójánál megvakarja a fejét zavarában, hogy lebukott.*
- Sétálunk és beszélgetünk. És te? Hogyhogy egyedül? Gyakran nézegeted a tengert? *Fordul aztán Eth-hez, de odapillog Nephirre is, nem érzi-e magát kényelmetlenül vagy ilyesmi, mert akkor inkább haladjanak tovább.*

- Nem zavartok. Élvezzétek ti is a látványt! – mutat a tenger felé.
Nézi, ahogy a fiú bemutatkozik. Majd a kezét nyújtja. Külön hízeleg neki, hogy Tsitsa barátjának tekinti, ami így is van. És közben imádkozik, hogy ugye, nem azért járkál most ezzel a vörös kölyökkel, mert Rhae-t dobta. Majd fülel és figyel.
-Tegeződjünk. És nyugodtan szólíts Ethnek. Kicsit bele lehet aludni, ha állandóan a teljes nevemet hallom. Te lennél az a csillagász fiú? Tsitsa sokat mesélt arról, hogy mikkel foglalkozol. Bevallom a negyedét sem értettem, de biztosan nagyszerű dolog lehet, ha ennyire belemerültél.
Nem zavartatja magát, hogy esetleg tudatlan lehet dolgokban. Mindenki másban jó és laposra unná magát, ha könyv felett kéne görnyednie.
- Mi jót csináltok errefelé? – tudja, hogy van pár necces hely, ami nem nekik való, pláne kíséret nélkül. Örül, hogy egymásra bukkantak.

- Igen, évben. Harmincöt évesen leszek felnőtt. Én még nem vagyok annyi. – elgondolkodik. – Akkor már könnyebb lesz szerintem. Naram és Deira sem jár mindig kísérettel. Legalábbis láttam már többször elmenni őket kíséret nélkül.
Értetlenül pillant Tsitsára, majd elpirul.
- Nem, nem átvágtam. Csak elküldtem. Ha bajom esik és ő a testőröm, akkor nagy bajban lesz. És nem szeretnék neki gondot okozni.
Feltekint, keresi szemeivel az irányt, meglátja. Bízik Tsitsában, így vele tart. Mégsem zavarják, így amikor feléjük fordul, akkor mosollyal válaszol, nem integet.
- Jó napot! – hajol meg illően és reméli, hogy nem sért ezzel semmit.
Így már össze tudja kapcsolni a nevet az arccal, akiről vacsora alatt szó volt. Hasonlít Ameliára, biztosan nem keverné össze. És tényleg jóban lehetnek, ha barátként mutatja be.
- Örülök, hogy találkoztunk!

*A visszaintegetés felbátorítja, s az utolsó egy-két intés már nem olyan félszeg, akárcsak a mosolya, az is bátrabb lesz. Nem zavarnak, ez nagyon jó hír! Vidáman pillant Nephirre, de nem szaporázza meg lépteiket, eddigi tempójukban érnek oda Ethyrlinhez.*
- Szia Eth. Megláttunk onnan lentről, s ha nem zavarunk, akkor bemutatnék neked valakit. *A végén Nephirre pillant, készen áll-e, s ha mindent rendben talál, akkor folytatja.*
- Ő itt Nephir Erienlil, jó barátom és Naram úr unokaöccse. *Majd mosolyogva Nephir felé fordul.*
- Te pedig ismerd meg Ethyrlin il-Contevillát, Lili bátyja és barát. *Magában picit aggódik, megint páratlan számban vannak jelen, mint a vacsorán Rhaevel. Na sebaj, majd ő most nem beszél, s bízik Ethben, hogy nem feszélyezi őt ilyen apróság.*

A várost övező falakra simán fel lehet menni, és járkálni, nézelődni. Szeret itt nézelődni, a tenger inkább csak így hívja, mint hogy hajóra ugorjon és meglovagolja a hullámokat. Na és a búvárkodás is nagyon szuper. Csak bírja szusszal valaki. Fehér inge elveszik a világos napsütésben, amely pár napja elég erősen süt, felmelegítve az időt. Éppen ezért jött is ki, mert eleve szeretett volna a partra is kimenni. Alant már a tenger hullámzik, hívogatva, hogy nézzen le. Az egyik körbenézés alkalmával ismerős arcot pillant meg. El is mosolyodik. ~Tsitsa!~ nem zavarja, hogy nem Rhaet látja mellette, bár nagyon is tuti lehetőség lenne ahhoz, hogy összébb boronálja őket. De egy másik elffel van. Vörös hajú. Szeplős is lehet? Még sosem látott vörös elfet, bár elfet is ritkán. Rhae is meglepetés volt neki a fekete hajával, mindig ezüstös, fehér vagy szőke csodákkal találkozott.
Visszaint Tsitsának, egyben jelezve, hogy akár ide is lehet jönni. És talán nekik is lesz kedvük csatlakozni. Nem csak szemlélődésre.
- Sziasztok! – megelőlegezi a tegezést a…. hoppá… lehet, hogy nem is fiú már… azonnal javít. – Szép napot!

- Kiskorú, hmmm.. Hiszen több vagy jóval nálam. A másik okot már jobban értem. Szóval nagykorúságod után sem szabadulsz tőlük, csak így, mikor lerázod őket? Nagyon ügyesen csináltad egyébként! Nem ez volt az első eset, mi? *Mosolyodik el szélesen, cinkosan, mert egyik kedvelt gondolkodóhelyén, egy épület lapos tetején álldogált és szemtanúja volt az egész jelenetnek.*
- A rokon jobb, nem? *Kérdezi, mert ő igazán nem is tudja, milyen az. Nyolc éves koráig többnyire édesanyjával ment mindenhova, bár a végefelé már kénytelen volt önállósodni. Azután meg magára maradt, vagy kereste is a magányt, mintsem apjával legyen.*
- Ott fenn! Látod? Egyedül van, talán nem zavarjuk. Majd kiderül, másnem csak köszönünk neki, meg bemutatom őt neked. *Örül, hogy Nephir nem ellenkezik, úgy tűnik megbízik annyira Tsitsában, hogy elhiggye neki, Ethyrlintől nem kell tartani. Tsitsa meg bízik abban, hogy tényleg nem fogják zavarni a férfit.*
- Valahol itt van lépcső felfele... Meg is van, ott a bokor előtt! *Mutatja Nephirnek, s ha továbbra sincs a fiúnak ellenére a dolog, elindulnak fel, hogy ott aztán Ethyrlin felé vegyék útjukat. Ha a férfi feléjük fordul már előtte észlelve érkezésüket, hogy odaérnének, akkor Tsitsa integet neki picit félénk mosollyal. Az integetés is ehhez illő, nem kalimpál, csupán könyéknél hajlította be a karját és úgy integet finoman. Hátha mégis rosszkor zavarnák a férfit és nincs most kedve hozzájuk.*

-Mert még kiskorú vagyok. Ami még annyira nem is lenne fontos, de… az Enyras család tagja vagyok és a szokásaink szerint köteles testőr kísérni, míg nagykorú nem leszek.
Csendben marad egy ideig. Számára nagy változás lesz, bár nem tudja, hogy ez miért változik, ha felnőtt lesz. Hiszen akkor tisztséget is kap és az még fontosabb lehet talán, mint egy származás. De majd egyszer megérti. Legalábbis reméli.
-Nem mindenhova. Házon belül nem és ha van velem egy felnőtt rokon.
Mindig kijön a testőreivel, de szerinte nagyon unalmas lehet csak úgy kísérgetni valakit.
-Hol? – tekint fel, majd meglát egy alakot. – Amelia kisasszony bátyja? Még nem találkoztunk. Nem baj, ha zavarjuk őt ott fenn? De mehetünk. Legfeljebb majd eljövünk. – tekint Tsitsára, és ha úgy döntenek, akkor elindulnak felfelé.
-Merre kell felmenni? – tekint körbe.

- Egyáltalán miért is kell neked testőr? Hiszen nem vagy már fiatal, és te magad mondtad a múltkor, hogy rendszeresen gyakorolsz fegyverforgatást! *Kérdezi Nephirt, miután a kikötő felé vették az irányt, de még a partig lenyúló városfal takarásában. Itt talán nehezebb lesz kiszúrni őket, mintha a dokkoknál sétálnának.*
- És ők mindenhova követnek? De várjunk, a vacsoránál egyet sem láttam veletek jönni! *Kíváncsiskodik, s nagyon örül, hogy a Contevilláknál ez nem szokás, noha célozgatott rá Lili, hogy neki is kellene egyet fogadnia. De minek? Csak a nyűg lenne vele, másrészt szegény testőr megunná az életét is, ha naponta a könyvtárban kéne rostokolnia Tsitsával.*
- Ó, nézd csak ki van odafönn! Felmenjünk hozzá köszönni? Ő Lili bátyja, nagyon kedves. *Mutat egy magas alakra odafenn a városfalon Nephirnek.*

- Akkor te még nálam is veszélyesebben élsz. Én néha veszítek. Kivéve a hét mai napján. *Kacag fel, őt sem kell félteni magabiztosság terén, sőt!*
~ Lakko?~ *A "lakko" hallatán furcsán és egyúttal érdeklődve néz Gerardra, tekintetében ott a néma kérdés, hogy azt eszik-e vagy isszák? Majd a bot említésekor lepillant az oldaltáskára.*
- Akkorka bot? Az ugyan mire jó? *Nem tudja megállni, hogy meg ne kérdezze.*
- És a kardhiány ne zavarjon, most én se hoztam a sajátomat. Ugyanakkor ahova gondoltam menni, ott biztos tudnak kölcsönözni nekünk egyet-egyet. *Másnem majd felmutatja azt a címeres jelvényt, amit nemrég kapott az egyik nemesi család testőrkapitányáról. Nem e célra adta, de rengeteg kapu meg tud nyílni Sally előtt általa. Nagy becsben is tart egy ilyen holmit egy magafajta szélhámos.*
- Egyúttal akkor meg is csodálhatod a város egyik nevezetességét, a híres és hírhedt Carlo-erődöt, merthogy oda tartunk. *Úgy tudja mondani, mintha született ederthini lenne s rutinos kalauza az ide látogatóknak, s nem egy-két hónapja érkezett volna ő is.*
- Addig is, találjuk ki, mi lesz, ha - tegyük fel, mert mint mondtad olyan nem fordulhat elő! Na de azért csak tegyük fel, mi lesz - ha veszítesz. Én mit nyerek? *Pillant szeme sarkából ravaszkás mosollyal a fiúra, s nagyon kíváncsi lesz, mi lesz az ajánlat. Szereti ilyen módon megismerni az emberek jellemét, sokat elárul róluk a válaszuk.*

*Azt nézte, mire számíthat a fiútól... fiatal férfitől. Hova valósi lehet, mihez érthet, mihez kezdhet vele és hány éves vajon? Furcsa kor ez, már se nem fiú, de még talán nem is férfi. Esetfüggő. Neki most viszont pont jó lesz. Erős lehet azért Gerard izomzat ide vagy oda, legalábbis kovács- és bányászsegédek nem a nyeszlettek közül kerülnek ki. Vagy ha onnan, a végére nem azok lesznek. A lelkesedés amit a fogadás vált ki belőle szintúgy szimpatikus. A kobaltkék szemek is máris élénkebben csillannak meg.*
- Ez a beszéd! És el is vártam, hogy ne hagyj nyerni, nem kell mindig lovagiasnak lenni. *Vigyorodik el szélesen, közben fejével int, hogy merre induljanak el, ha Gerardnak nincs ellenérzete továbbra sem. A macska is jön velük, a jelentős súlytól megszabadított halat már könnyebben elbírja. Lépteiket a kikötőben teszik még meg, de a Carlo-erőd felé tartanak. Bármit is csináljanak majd ott, az jó helyszín lesz, minden csak kreativitás kérdése.*
- Sosem veszítesz? Legyen, megemelem a tétet három estére. És miben is hívjalak ki? Lássuk csak... *Emeli meg bal kezét, melyen mutatóujj végétől indulva, szétterülve a kézen és eltűnve folytatódva a csuklónál a kaftánujj alatt barna, ornamentikus hennaminta tekereg. Állát fogja elgondolkodván és a gondolkodás közben ajkaival kicsit csücsörít is.*
- Értesz valami fegyverforgatáshoz is, vagy patkolókovács mellett voltál?

*A macsek nézi Gerardot, de nem tűnik gyávának, nem iszkol el a leguggoló fiú elől, talán mert érzi, hogy szereti az állatokat. A fiú mögött feltűnő nő is örül ennek, különben oda lennének azok az arany tincsek!*
- Igen, hallottalak. És egy macskának sosincs gazdája, de velem szokott tartani. *Pillant le a cicára, aki már lelkesen pusztítja a zsákmányolt halat. Sally addig is szemügyre veszi Gerardot elölről is, kicsit sem leplezve eme tevékenységét.*
- S merről jössz? Sally. Ő meg Cessi. *Nyújtja kezét kézfogásra derűsen mosolyogva, és ő is bemutatkozik.*
- S mi lészen az a sok minden? Mert ez így kicsit tág.. Ja és hogy viszonyulsz a fogadásokhoz? *Húzódnak ajkai mosolyba, abba a vérbeli hamiskás félébe.*
- Lásd, nem árulok zsákbamacskát - bár ez itt megérdemelné -.. *Pillant le a fehér cicára., majd vissza a fiúra.*
- ... gondoltam valamiben kihívhatnánk egymást, csak úgy játékból, mókából. Ha legyőzöl, vendégem vagy ma meg holnap estére egy vendégszobára és vacsorára. No mit mondasz?

*Gerardtól valamivel messzebb, de jól hallható távolságon belül egy férfi Tolvaj!-t kezd kiabálni, de a tömeg ha arra is néz, s keresi a tolvajt, sehogy sem találja, s nem is látni futó alakot, aki lökdösné félre az embereket, csak hogy egérutat nyerjen a zsákmányával. A rablás nem lehetett túlzottan súlyos sem, mert e kiáltás után az illető férfi is előbb csak szitkozódni kezd, majd átcsap morgásba, amit igazán már csak az hallhat, aki közvetlenül mellette áll a parton. A tolvaj épp ott Gerard lábai előtt áll meg, s teszi le a lopott holmit. Hófehér macska lesz az, talán még nem is teljesen felnőtt példány, még benne van a fiatalabbakra jellemző nyúlánkság, s egy akkora friss halat tesz le éppen, hogy ennél nagyobbat biztosan nem bírt volna el, ezt is csak eddig tudta cipelni. Na meg annyira a szájában az íze, hogy meg kell kóstolnia már. Hogy útban lett ezzel Gerardnak, az nem foglalkoztatja.*
- Mindig van választás. Mihez értesz? *Szólal meg egy kellemes női hang Gerard háta mögött srégen. Meghallhatta a másik saját magának mondott monológját.*
- Te meg, kisasszony, szégyelld magad! *Emez már a macskának van címezve, de egy rosszalló pillantás után visszatér a kobaltkék szempár tekintete a férfira.. fiúra. A nő valamivel idősebb lehet tán Gerardnál, feltűnően szép arcát ébenfekete, enyhén hullámos haj keretezi. Öltözete egy buggyos aljú nadrág, hozzá alacsony szárú kis szattyánbőr csizmák, a kék ing fölött a nadrághoz hasonlóan homokszín kaftánszerű kabátka. Se fegyver, se ékszer nem látható nála, a ruhák anyaga viszont jó minőségű. Míg karcsú, táncosnői alakján a ruha idegen ízű e vidéken, a nőről már nehezebben állapítható ez meg, ránézésre lehetetlenségnek tűnik belőni a pontos származását.*