[A hajó-fiaskó]
- Nem tudom. Mással voltam elfoglalva – nem nézegettem, ki csap le, vagy mi csap le, a legénységet s a hajót figyeltem.
Aylela élete fontosabb, mint a szépsége, hagyjuk, hogy megtegyék. Szeretném, ha túlélné, s inkább így, mint sehogy. A kötözésnél segítek, ha más nem, akkor csak tartani, fogni, márha a törpe engedi. Elég szorgos és tettre kész, nem egy elveszett lény.
A további, pörgős, megoldós válaszból elkapok pár szót, s azt összeállítom magamban. Koncentrálni egyre nehezebb, a verítékcseppek is szorgalmasan kezdenek gyűlni a homlokomon, de annyira a szavakra figyelek, hogy most éppen nem foglalkozok ezzel.
- Halfogásra vállalkozom – az még megy. Feltéve, ha nem százkilós halat kell kifogni.
- Két nap – suttogom vissza az időt. Aylelára tekintek. Én még valahogy kibírom, Aylela gyógynövények nélkül vagy mágia nélkül aligha. – Elfogadjuk, már így is sokkal tartozunk – nem keménykedhetünk, hogy de vigyen máris minket a városba, főként, mert nem ilyenek vagyunk. Ha túléljük a két napot, még mindig el tudunk jutni valahogy Ederthinbe.
Halványan elmosolyodom a lány szavaira.
- Szerencse, hogy az uralkodónk nem az –karcos a hangom, ami a kiszáradt torkomnak köszönhető.
Kissé hátrébb dőlök, erőt akarok összegyűjteni, hogy majd tudjak segíteni. Ha másban nem, útban nem lenni.
- Vállalom a következőt – addigra már pihentem annyira, hogy tudok figyelni. A kormányzással talán még gondjaim lennének.
- Segíthetek? – tartom a kezem egy kés után, legalább valami hasznom is legyen, még ha nem éppen szuper gyorsasággal pucolok, meg aprítok. Némelyikről fogalmam sincs, micsoda, írtó büdösek, de a túléléshez kellenek. A mozdulatokat meg eltanulom a törpétől, még ha lassan is megy a mozdulat.
A lány közbevetésére rátekintek, várom a folytatást.
- Szerencsénk van – könnyebbülök meg, s lopva ismét Aylelára tekintek, s látva, ébredezik, kezem ráhelyezem az övére, s finoman megszorítom.
- Pihenj.
Magyarázni neki ráérünk később is, de hogy magához tért, örülök.
- Volna? Még nem adtuk fel – gyenge hangon felnevetek. – Az erődbe tartottunk. Aylela és én íjászok vagyunk, Lowennel pedig erdőt járok, már... nem is tudom mióta.
- Százkettő – szólal meg végre Lowen, mire felsóhajtok. Nem egy szószátyár típus, s nyakig nyakas elf.
Válaszolnék még, ám az étel kész, s elsőnek Aylelának szedek, s húzódom mellé, hogy legalább pár falatot egyen, ha kell, én adom neki.
- Köszönjük, Harlon. Eszünk ilyet is, még ha ritkán is – vadász is volnék, amit szükség esetén kamatoztatok.
- Mitől miatt izgalmas még a sziget? – kapom vissza a beszéd fonalát, közben eszegetek én is, még ha nem is gyorsan, pedig éhes vagyok, érzem, valahol. – Rum? Mi nem kérünk, köszönjük. Harlon úr, ez az étel az ízletes fogalmán is túltesz – eddig is becsültem a törpét, az étel végleg levesz a lábamról.
- Ön miért tart a sziget felé, ha nem kérdezek túl sokat? – érdeklődöm tőle is meg az útjának célját.
A sápatagra ismét Aylelára tekintek, s mivel nem látom magam, nem vagyok tudatában annak, hogy a színünk kezd vetekedni egymással.
2018-09-07, 20:48 by Tsitsa Itsli
» Szintet léptem!
2018-07-30, 16:35 by Cerus Caranthir
» Városkapu, és a Felsőnegyed nem nevesített utcái és terei
2018-07-30, 16:06 by Tsitsa Itsli
» Tenger és szigetvilág
2017-04-29, 16:54 by Thryn L'lwyn
» Hullámtörő
2017-04-27, 20:05 by Caleb Mandrake
» Zord-hegység
2017-04-26, 04:21 by Zorgon Zarazul
» Palota és a palota tér
2017-04-18, 21:57 by Amelia il Contevilla
» Mulatónegyed nem nevesített utcái és lakóházai
2017-04-16, 21:42 by Sally Wentworth
» Contevilla-rezidencia
2017-04-08, 11:31 by Gonnir Eruthallion