Főhadiszállás és börtön

- Nem ismerem személyesen, de úgy tudom az Erőd elülső, mármint a város felőli részén van a toborzó iroda, rémlik, mikor a börtönparancsnokságra mentem a múltkor.
Egészen el volt varázsolva aznap, nem is csoda, nem mindennap kell kiváltania a bátyját és barátnőit a börtönből. Így aztán nem tud pontosabbat mondani, de ennyiben biztos.
- Az őrök a bejáratánál biztos útba tudnak igazítani majd.
Nem is mer mást mondani, még a végén elirányítaná szegény Gerardot a börtönbe, aztán ráfognák, hogy ki akarja szabadítani a rabokat... Jobb lesz, ha Gerard pontosabb útbaigazítást kér majd, már csak azért is, mert ki tudja, hogy a százados urat melyik nap épp merre szólítja a kötelesség.
- Nem, nem zavartál meg. Gyakorolni jöttem, Abertin lovag, ő az én ... hm afféle... oktatóm. Családunk régi barátja, és szívességből nekem is átad valamennyit a tapasztalatából, egyébként kiképzőtiszt. Egy órával korábban szoktam jönni, legalább egy órával, hogy kellőképp bemelegíthessek.
Azért ül ilyen nyugodtan itt Gerard-dal, mert ha fél óra marad a bemelegítésre, akkor az is elég.
- Vele többnyire a rövidkard-technikámat fejlesztem. És te? Gyakorolni jöttél vagy már be is fejezted mára?

Figyelmesen hallgatja Gerardot, egy pillanatra zavarba jön. Néha elfelejti, milyen kiváltságos helyzetben van... vagyis pontosabb az a megfogalmazás, miszerint csak ritkán szembesül azzal a ténnyel, hogy nem mindenki élhet így, mert azt tudja, hogy milyen jó helyre született. Röviden megköszörüli torkát, mielőtt válaszolna.
- Az önbíráskodás nem megoldás, ráadásul ha közben törvénybeütközőt teszel, akkor téged zárnak be végül.
Nem kioktatóan mondja, mert nem is annak szánja.
- Ha városőr szeretnél lenni, akkor szerintem első lépésként keresd fel Greason századost, ő felel a sorozásért.
Abertintől tudja a tiszt nevét, épp a minap beszéltek róla.
- Ha ott jelzed, hogy mágus szeretnél lenni, akkor a városőrség a képzést is vállalja.
Azt pontosan nem tudja, hogy mi a menete a dolognak, elvégre még nem sose jelentkezett, sőt nem is tervezte a jelentkezést, ezért nem járt utána a dolognak alaposan. Amit mond, azt innen-onnan csipegette össze.
- A városőrök kötelessége a várost védeni a külső és belső ellenségektől. A feladatokat pontosan nem tudom sajnos, és attól félek a járandóságot sem tudom. Az biztos, hogy van lehetőség az erődben is élni, akkor annyival kevesebb a bér, mint ha magadnak biztosítod a városban a szállást.

- Akkor itt az alkalom.
Mondja mosolyogva, megvárja, míg Gerard összeszedi holmiját.
- Menjünk!
Elindul a főhadiszállás felé, párszor már megfordult ott, ismeri a járást. Egyedül, már úgy értve, hogy ő mutassa az utat, még nem járt a földszinti pihenő helyen, de nem fordul meg a fejében, hogy nem vihetne be oda magával ismerőst.
- Nem hiszem, hogy haragudna. Nem tűnik haragtartónak.
Még igazán jól nem ismeri Sallyt, vagyis pontosabb úgy megfogalmaznia, hogy ilyen szituációban még nem látta reagálni, így nem tudja biztosra. A kérdésre megtorpan, pedig már a bejáratnál tartanak.
- Itt? – Nem érti elsőre. – Jaa, nem, nem itt lakok, csak sokat járok ide gyakorolni.
Majd megkérdi Abertint, hogy nem-e túl sokat van itt, akkor majd visszavesz kicsit az ütemből. Belép a főhadiszállás közösségi pihenő helyére, köszön a bennlévőknek, egyiküket-másikukat ismeri is. Leül az egyik asztalhoz, lepakol maga mellé, azután fordul Gerardhoz.
- Szóval, itt vagyunk, kérdezz nyugodtan!

-Nc… ááá… - játékos duzzogás, de vigyorogva. Lili egyből rávágta, hogy igaza van. De.. végül is igaza van, nem? És húga igazat adott neki…
A Roccóra felsandít az égre, de még egészben van, tehát nagy baj nem lehet a szerénységével.
-Na jólvan…. megadom magam. – emeli fel kezét. Két nő közre és szájára fogta, bölcsen teszi, ha hallgat.
A dicséretre mosolyog egyet, az aduászra és Lili szavaira azonban kisfiús képet vág.
-Sajnos nagyon hatásos volt a távozásra indító cselekedete. Én csak szót fogadtam… - rántja meg a vállát, majd egy gyors vigyort levág.
-Szia! Örülök, hogy újra találkoztunk! – integet vissza, és bizony a tekintet a libbenő hajra és formás fenékre csúszik… tiszta rejtély ez a nő…
-Meg még mit nem… az az én kontómra megy. – jelenti ki határozottan Tsitsa javaslatát az ötven arannyal kapcsolatban. – Én voltam a rosszfiú, te semmiről sem tehetsz.
-Menjünk. Minket is vár a reggeli, fürdés és puha ágy. – jelentőségteljesen Tsitsára tekint. – Ma szabadnapot kapsz. – Rhaet majd ráereszti, ha ellenkezne. – Vagyis, előbb fürdés asszem.
Középre áll, karjait a két hölgynek tartja, majd elindulnak.

Megerősíti magában korábbi gondolatát, mégse Nephir volt a főkolompos. Valahogy így kerekebb is neki a történet. Azt meg feljegyzi, hogy ő maga ezek szerint nem vagány, mert még sose ugrott le mellvédről. De ha egyszer az tilos? Lili nem a legjobb lázadó, úgyis lehetne mondani, hogy kötelességtudatába vegyül a szabályok tisztelete is, amiket nem hajlandó megkerülni, inkább kiskaput keres, abban a legjobb. Ebben az esetben nem éri meg neki a kiskaput megtalálni, mert amúgyis jobb szeret a parti strandon lubickolni.
- Nem vitatkozok, teljesen egyetértek veled.
Vágja rá vigyorogva Lin szavaira, érezhető, hogy ő nem gondolja komolyan. Látja ő a testvére hibáit is, de még mindig felnéz bátyjára. Sally kiegészítésére már kuncog. Láthatóan felszabadultabb idekinn, pedig ő nem is töltötte rácsok mögött az egész éjszakát.
A kocsmai találkára bólogat, ezt igen könnyen fel tudja dolgozni. A történet folytatása hallatán elismerően pillant testvérére, hogy azután a hatásszünet utánra tartogatott befejezésre megváltozzon arckifejezése.
- Ethyrlin!
Szól rá némileg megrovón, már maga a megszólítás úgyis magában hordozza neheztelését, amiért magára hagyta Sallyt. Mondjuk mivel nem ismeri a teljes történetet, és mert az ébenhajú lány se tűnik vérig sértettnek, ezért az ő arcáról is gyorsan leolvad a szigorúság.
- Jó pihenést, szia!
Elköszön, nem marasztalja köreikben Sallyt, megérti, hogy a börtönbeli éjjel után ő is saját otthona kényelmére vágyik. Tsitsa visszatérését mosollyal kommentálja, csak röviden fürkészi barátnője arcát, de abból nem tud kiolvasni semmit, hogy miért futott a követségi elfek után.
- Azt mondom, induljunk mi is haza.
Tsitsa szavaira megcsóválja a fejét.
- El van felejtve, neked volt ez rosszabb, nem nekem. A pénzt meg hagyd csak, a béredet amúgy se én fizetem. Tekintsd ezt nyugodtan valami morbid ajándéknak tőlem.
Hangja ellentmondást nem tűr, de a biztonság kedvéért témát is vált. Linnel meg majd leboltolják a dolgot.
- Legalább élvezted az ugrást?

*Naramtól egészen kellemes csalódás a kifürkészhetetlen reakció, Nephir halvány mosolya viszont az, amire számított, s ez jó. Úgy véli, a fiúnak van elég esze hozzá, hogy érezze csíny és bűntény között a különbséget, tudja, hol legyen a határ. Sally is imádja annak a határnak a széleit feszegetni, próbálgatni, de sosem lépi át. S nem is bátorít erre soha senkit, kiváltképp kiskorúakat nem. Innentől inkább a testvérpárral foglalkozik.*
- Igen, már látom is a hasonlóságokat. Nagyon örülök, hogy mindkettőtöket megismerhettem. Nem is tudtam, hogy már két előkelő ismerősöm is lett... Egyébként Sally Wentworth, mert eddig csak Sallyként ismertél, és most már én is megtudtam, hogy il Contevilla vagy, Rocco... akarom mondani Ethyrlin il Contevilla húga. *Mosolyog Ameliára, s hamiskásan odasandítva a férfira.*
- Igen-igen, ezzel egyetértek. Neki a szépség és ész jutott, neked a borosta. Jó felosztás, tetszik. *Kuncog Ethyrlin szavain. Érdeklődve hallgatja, miként fogja elmondani a megismerkedésük történetét. Ahogy sejtette, kihagyja az álnevet, a bunyót, a helyszínt.*
~ Áhá, tehát hugica nem tud bátyus viseltes dolgairól, hogy álnéven a legalja kocsmában verekszik?~ *Rögtön át is veszi a szót, ahogy a férfi befejezte.*
- Csak így ennyi, hogy egy kocsmában futottunk össze? A legjobb részeket kihagyja. *Fordul vissza Amelia felé az utolsó mondattal.*
- Például, hogy hősies lovag módjára miként védett meg engem. *Itt még Ethyrlin azt is hihetné, hogy Sally kicsit fényezné őt húga előtt, de aztán jön a fekete leves.*
- Majd otthagyott egy sikátorban. *Fejezi be széles, szemtelen mosollyal, mire Tsitsa is visszaér hozzájuk.*
- No, én is azt hiszem elköszönök, vár egy jó reggeli, egy meleg fürdő és egy puha ágy! Még biztos találkozunk! Sziasztok! *Köszön el tőlük, s maga részéről az Alsónegyed elegánsabb része felé, a Parkhoz és Promenádhoz közelebb eső részén lévő bérelt lakása felé veszi az irányt vidáman integetve ismerőseinek... barátainak? Közben már azon gondolkozik, vajon mire jut Eric?*

*Sally szavain meglepődik. Ezek szerint ő is vagány lenne? Hát ez az egyik szó, amiről sosem hitte volna, hogy rá is mondanák valaha. Kár, hogy börtönnel kell megfizetni az árát. Érti ő Naramot, hogy mindenki a saját tetteiért felelős, de valahol mégis felelősnek érzi magát Nephirért.*
- Tudom, hogy vállalja, csak ez hozzátartozott az igazsághoz. *Fűz ennyit hozzá halkabban, még egy fokkal megszeppentebben. A nagy levegőnél lesüti a szemeit, felkészülve a legrosszabbra, de meglepi Naram kedves hangja, erre újra felpillant, s találkozik a mosollyal is, ami pláne meglepi. Hogy aztán pár percen belül még bátornak is jellemezzék! Az már-már groteszk is lehetne, hogy börtönből szabadulva máris példamutató jellem lett. Viszont kimondottan jól esnek neki a szavak, hogy így látják őt. S ez látszik is rajta, ahogy hálásan néz fel a magas főtitkárra.*
- Köszönöm, uram! Szép napot! *Örül meg, amikor a férfi azt mondja, szívesen látják továbbra is. Mintha csak olvasott volna a félelmeiben Naram.*
- Én köszönöm... *Mosolyog már bátrabban Nephirre, leginkább a barátságát köszönve meg.*
- Szia! *Köszön el tőle is, s magában drukkolva néz a kettős után, hogy tényleg nem fog nagyon kikapni a fiú. Aztán megfordul halvány mosollyal az arcán, mit sem tudva róla, miféle dilemmát okoz ezzel a testvéreknek. Aztán eltűnik a mosoly, mire odaér, s alkalmas pillanatban Lilihez fordul.*
- Tőled is bocsánatot szeretnék kérni és ígérem, többet nem fordul ilyen elő. A kiváltás árát majd vond le, kérlek, a béremből. *Nincs egyébként ötven aranya, hogy ha hazaérnek meg tudja adni. Valószínűleg több havi ingyen munkát fog ez jelenteni neki, de megérdemli és mivel ételt, italt kap, meg a szobája is marad, elég is lesz ennyi. Több, mint elég. Ez is jelzi számára, hogy nem álom volt, hogy velük élhet, tényleg ilyen szerencsés. Magában pedig megfogadja, hogy többször nem hoz rájuk ilyen szégyent. A visszautat nem sietteti, a hármashoz alkalmazkodik. Ha távoznak, s elválik tőlük Sally is, akkor tőle is elköszön egy sziával, miután a tegezésben egyeztek meg.*

-Áááá…. már értem… nahát… kicsi a világ. – tekint gyanús összeesküvést szimatolva, de ő aztán nem piszkálja a kérdést.
-Ugyan, Nephir. Ha valaki hibás, akkor az én vagyok. Én voltam a felbújtó. De igaz, egy kis bátorságpróba senkinek sem árt. – a vállára csap a fiúnak. – Felnőttél. – vált komolyabbra a hangja. A kamaszkori balhék fontosak, de hogy mennyi lehet Nephir, csak sejti. Kellenek az ilyen balhék szerinte, jellemet fejlesztő és erősítő tettek, még ha éppen törvénybe ütközők is. Persze, csak kellő mértékkel. A bunyó, a falról leugrálás belefér. Gyilkosság, lopás, és egyéb ilyenek nem.
Sally kérdésére Lia válaszol, amire hevesen bólogat.
-Bizony. Még hasonlítunk is egymásra, bár Lili határozottan szebb és okosabb, mint én. – vonogatja szemöldökét. És komolyan gondolja.
-További szép napot! – int a két elfnek búcsúképpen. Ő aztán most nem hajlongat.
Amikor Tsitsa a két elf után ered és láthatóan magyarázkodik, megvakarja a tarkóját és Liára tekint. Lehet, hogy nagyon elbaltáztak valamit és Tsitsa mégsem Rhaebe szerelmes? Sosem fogja megérteni a női lelket, ezt már a nagy szerelménél megtanulta és megjegyezte. Talán bölcsebb lenne békén hagyni a félelf lányt, hogy döntsön maga? Menten felrobban az agya. Minden eddigi munkájuk kárba vész.
-Hát, az úgy volt… hogy kedvem volt a falról ugrálni. Jó levegő, jó társaság. A többiek csak később jöttek és úgy….jaaa…. hogy te nem arra gondolsz… - szemtelen vigyort vet Sallyre. Mondja vagy ne mondja?
-Egy kocsmában futottunk össze. – hogy a többi részéből mennyit árul el Sally, rábízza. Ugyancsak esne renoméja, de nem bánja.

Jól esik Tsitsa átkarolása és hátsimítása, megnyugszik kissé tőle. Sally szavaira halvány mosollyal tud csak felelni, de már csak arra tud gondolni, hogy a szobájának biztonságában legyen.
Tsitsa szavait hallja mögöttük, Narammal egy időben fordul meg. Szemlesütve, pirulva hallgatja, hálásan tekint rá, de egyben enyhén meg is rázza a fejét. Felelne, de Naram megelőzi. A földre süti tekintetét, majd mikor Naram befejezi, ő is válaszol.
-Köszönöm. – hálás a pillantása. – A falnál én döntöttem úgy, hogy ugrok. Meglett az eredménye és vállalom érte azt, ami jár. – majd halkan folytatja. – Nagyon köszönöm. Viszlát, szia! – halvány mosoly arcán, és már lép Naram mellé, hogy folytassák az útjukat a követség felé.

Sally megjegyzésére hallgatással válaszol, úgy véli, hogy ez most nem éppen a viták és helyzetek megbeszélésének ideje, azt majd otthon lerendezik. Hogy miként értékeli Sally válaszát arcán és tekintetén nem látszódik. Pedig eléggé kettős lenne. Nephirt bátorítja, de ugyanakkor a nem helyes útra is terelheti. A főhajtást viszonozza, de csak egy mosollyal reagál a csillanásra.
Meghallja a lépteket, majd a szavakat is. Karján érzi, hogy megérintik, így már meg is fordul. Kíváncsian tekint Tsitsára, érdeklődő figyelemmel hallgatja végig a mondanivalóját. Nephirre pillant közben, majd hallgat egy rövid ideig.
-Mindenki csakis a saját döntéséért felelős. És mint látom, a saját cselekedetéért felelősséget vállalt. – majd ismét Nephirre pillant. – Nephir van már annyira felelősségteljes, hogy a döntésének következményeit vállalja. – majd vesz egy nagyobb levegőt és mosoly jelenik meg arcán, úgy tekint Tsitsára.
-Örülök, hogy Nephir egy olyan barátra támaszkodhat, mint ön. Bátor és kiáll azokért, aki fontos önnek. Példamutató jellem. – hajol meg kissé. – Szép napot és kérem, ne habozzon, ha a követségre szeretne jönni, szívesen látjuk.
Egy újabb, de kisebb meghajlás után útját ismét a követség felé veszi, remélve, hogy Nephir is követi. Az, hogy miként döntenek majd Nephirről, a fiú viselkedése és Tsitsa kiállása is sokat nyomnak a latba.

Nagyot sóhajt megkönnyebbültségében, mikor kiérnek a napfényre. Természetesen nem hitte, hogy nem tudja kihozni Tsitsáékat a rácsok mögül, de mégiscsak jobb az egészen túl lenni. Ha nem is gondolta, hogy most mind a hatan együtt fognak körbe-karikába andalogni a városban, az azért meglepi, hogy Naramék máris búcsúznak, amint kiléptek a Főhadiszállás kapuján.
- További minden jót kívánok!
Elköszön a kettőstől, ahogy Nephirre pillant, jobban megérti a sietős távozást. Jobb lesz neki, ha mihamarabb hazatér. A fiatal elf bocsánatkérésére nem számított, talán mégse úgy történtek a dolgok, ahogy ő fejben elképzelte az esetet? Tsitsa után pillant homlok ráncolva, ahogy utánuk siet. Végképp nem érti a dolgokat, majd otthon tisztázza a bátyjával.
- Igen, testvérek vagyunk, ő a bátyám.
Válaszol inkább Sallynek a kérdésére, de most rajta a kérdés sora. Nem Eric után fog érdeklődni, nem is látta odalent, túlságosan a többiekre koncentrált, sem a börtönbeli információszerzés tervének változásáról egyelőre.
- És ti hogy jöttetek össze egy kis úszáshoz?
A hármójuk közötti kapcsolatok közül már csak ez nem tisztázott. Mondjuk nem gondol összeesküvés elméletre, Sally közvetlen természet és Lin sem az a zárkózott fajta.

- A kapitány értékelné! *Nevet Ethyrlinre a szavai hallatán, hogy itt folytassák a remek estét.
Naram nem foglalkozik vele egy hűvös pillantástól eltekintve. Nem tapos bele ezzel Sally hiúságába, inkább csak derűsen, élettel telien mosolyog vissza a férfira. Persze szavai ellenére nincs benne semmi kihívó, semmi kacér, mint amiben nem is olyan rég Ethyrlint részesítette. Csak a férfi magasságán, vagy inkább az ebből fakadó saját cselekedetén, a helyzeten humorizált. Kár, hogy az elfbe nem szorult humor. De nem foglalkozik vele tovább, mert felfedezi ekkor Ameliát, Amelia meg őt. Ethyrlin álla leesős, döbbent képét még sokszor fogja biztosan mosolyogva felidézni magában. Amelia szavain jót vigyorog, s egyben elismerően pillant rá, amiért ilyen gyorsan vágott az esze, s így módosította szavait, s nem kezd el lelkesen körbenézni Eric után.*
- De még mennyire, hogy szeretek. Meg előtte ugrani is! *Vigyorog szélesen, miközben kilép a folyosóra és épp csak odakacsint Ericre sok sikert kívánva neki a küldetéshez. Amelia beszervezésében eddig nem csalódott, eszes lány, amilyennek tűnt.*
- Igen, pont itt találkoztunk. Na, nem pont itt, egy szinttel feljebb az udvaron. Egy párbajomban volt bíra Amelia, innen ismerjük egymást. *Feleli Ethyrlinnek. Ha tudná a férfi, hogy húgocskája amott a szemben lévő cellában ücsörgő "lótolvajt" is ismeri! Az írnokhoz érve odalép Sally előszedve erszényét, hogy kifizesse a váltságot, de ekkor értesül róla, hogy kifizették. Ameliára tippel rögtön, habár a nő nem tudott róla láthatóan, hogy Sally is benn van. Már-már kezdene a kapitányra gyanakodni és végképp nem érteni a dolgot, mikor az írnok közli, hogy Naram Enyras úr volt, aki kifizette. Ez legalább annyira meglepő.*
~ Így ismeretlenül? Enyras... Vajon mennyire gyakori név ez az elfeknél?~ Tűnődik.*
- Kapitány... Még találkozunk. *Köszön el pimasz mosollyal a kapitánytól, s ezzel eléri a létező legszigorúbb nézést tőle. Nem mellesleg a kapitány is egyetért vele. Még találkoznak majd, ebben biztos. Sally is kilép a börtönből a szabadba.*
- Szerintem nem okoztál gondot, Nephir. Amennyire tudom, az ederthini ifjak között az nem is számít elég vagánynak, aki még nem ugrott le a falról. *Kacsint egyet hozzá, vélhetően ezzel majd Naramtól szerez be egy szigorú pillantást. De attól még így van. Naram felé Sallytől ritkán látható főhajtással köszön el megköszönve a kiváltást. De nem Sally lenne, ha nem csillogna a szemében az a rá jellemző, huncut kis fény. Meg fogja ő még fizetni a tartozást, amúgy is szándékában volt tiszteletét tenni az Ezüstelf Követségen. Így a szabadban mintha látná is a hasonló vonásokat... De apropó hasonló vonások, míg a félelf lány a két elfvérűvel beszél, ő a két il Contevillát veszi jobban szemügyre.*
- Ti... testvérek vagytok? *Cikáznak a kobaltkék szemek egyikről a másikra, keresve a hasonlóságokat.*
- Észre kellett volna vennem...

*Nem erőlteti a beszédet Nephirrel, látja, hogy az most nem menne, ezért csak fél kézzel átöleli és megsimogatja gyengéden a vállát, hátát és bátorító mosolyt küld neki. De aztán ez is véget ér, mikor hallják, hogy jönnek értük és összeszedelőzködnek. Amelia biztató mosolya kicsit nyugtatja, s szája széle már-már halovány mosolyba húzódna, de aztán látja, milyen szigorúan és komolyan néz Naram Nephirre, még ha látja a kedvesség nyomait is. Ez rögtön eltünteti Tsitsa arcáról a mosoly-kezdeményt, s Naram neki szánt mosolya sem fogja tudni visszahozni. Elindul ki a cellából, de az ajtóban megtorpan, s visszafordul, zavartan téve le a padra a pokrócot, melyet még mindig a kezében nyomorgatott, s majdnem magával hozott. Aztán megy ki a börtönből, elköszönve a kapitánytól és az írnoktól megszeppenten. Alapvetően út közben nem beszélt, hacsak nem kérdezték. Hagyta, hogy inkább Eth, Lili és Sally kiderítse kölcsönös ismeretségük szálait. Odakint Naram jelentőségteljes és célzásértékű elköszönése, Nephir szavai lesznek azok, amelyek kirángatják gondolataiból. Meg is torpan, ha Ameliáél el is köszöntek és el is indultak a másik irányba hazafelé.*
- Bocsássatok meg egy pillanatra! *Mondja nekik halkan, hogy lehet csak az tűnik fel nekik, hogy nincs velük, s valamivel hangosabban Naramék után lépve szólítja meg a főtitkárt.*
- U-uram, elnézést! *Lépett oda hozzájuk, s finoman ujjbegyeivel megérintette a férfi felkarját, hogy magára hívja fel a figyelmet. Nem mintha annyira vágyna arra a figyelemre, a szigorú tekintetekre, s nagyon tart tőle, hogy olyan hideg pillantást kap, mint Sally odabenn, de igaza lesz a férfinak, ha így tesz. De úgy érzi, ezt el kell mondania. Nem lehet gyáva nyuszi.*
- Szeretnék bocsánatot kérni Öntől és Nephirtől is. *Pillant itt Nephirre is, s bár legszívesebben lehajtott fejjel és úgy felpillogva mondaná az egészet pirulva a szégyentől, de Naram magassága miatt ezt nem lehet kivitelezni, mert nem tudná a szemébe mondani a szavait.*
- Szeretném, ha tudná, hogy nem Nephir volt a hibás, hanem én, mert én mondtam, hogy menjünk fel a falra és tudom, hogy nem mentség, de nem tudtam, hogy nem szabad leugrani onnan. Nekem kellett volna, hogy több eszem legyen, mert én vagyok...az..idősebb... *A végén elbizonytalanodik, mikor rájön, hogy Nephir ugyan egy, legfeljebb két évvel ha fiatalabbnak néz ki nála, de a valóságban majdnem kétszer annyi idős, mint Tsitsa. Aztán kis zavara után folytatja, amit még el akart mondani. Nem szeretné, hogy Nephir miatta kerüljön bajba.*
- Szóval ne Nephirre haragudjon. Tanultam az esetből és ígérem, többet nem fordul elő. *Fejezi be várva ítéletére. Csak el ne tiltsák Nephirtől, egyébként kibír minden dörgedelmet. S tudja, hogy lesz még egy ilyen köre, mikor majd csatlakozik Ameliáékhoz. De lehet két kör is lesz, ha ez az il Contevilla pár füleibe is eljut. Beszéd közben maga előtt végig kezét tördelte úgy, hogy ő ezt észre sem vette, s hangjának finom megremegésétől eltekintve úgy érzi, sikerült elég összeszedetten, viszonylag bátran elmondani amit gondolt. Bátraké a szerencse?*

Visszakacsint az éjjeli jókedv megjegyzésre.
-Bizony ám! Akár folytathatjuk itt is. – vonja fel egy pillanatra egyik szemöldökét.
Naram láthatóan tesz rá, de nem is törődik ezzel. Azzal már sokkal inkább, ami elhangzik húga és Sally között. Az álla is leesik a döbbenettől.
-Ti… ti ismeritek egymást? – majd gyorsan befogja. Ez nem éppen a cellák közé való beszélgetés. Az alsó negyedben megtanulta, hogy minden hír nagyon gyorsan terjed, így nem akar további talajt adni a híreszteléseknek. Sallyt nem engedi utoljára kilépni, hölgyek előnyben, ha már ez a szavajárása. Tsitsa felé dob még egy biztató mosolyt, a fiúra inkább nem tekint, mert akkor még jól hátba csapná, hogy nem rinyáljon, egy éjszaka a börtönben jellemformáló. Még a végén a hosszú elf karja elérne hozzá… egészen a nyakáig. Egy viszlát intést küld még a másik cellában lévő férfi felé, elvégre csak váltottak pár szót.
Zsebredugott kézzel bandukol ki a kapuig, aztán a mutatóujjával „tiszteleg” az őr előtt, aki kikíséri őket.
-No, én már megéheztem és fürdeni sem ártana. – csapja össze a tenyerét, hogy aztán egy puszit nyomjon Lia hajára. – Köszönöm, hogy kihoztál. És Tsitsát is.
Azt, hogy majd alaposan kifaggatja, honnan is ismeri Sallyt, majd akkor, ha hallótávon kívülre kerültek. Mert, hogy kíváncsi, az is biztos.

Most mégis, mintha más lenne, mint akkor ott. Tsitsára tekint és nagyon hálás neki. Összébb kucorodik vele, a pokróc, a figyelem, mind jólesik neki, de nem tud válaszolni, összeszorítja a száját és megrázza a fejét. Nem tud megszólalni, Sallynek is csak egy bólintással tudott már csak felelni, de legalább vissza tud jelezni. Naram megjelenése egyszerre megkönnyebbülés és bűntudat. Végre kimegy innen, de egyúttal egy fejmosás is várja minden bizonnyal. Ameliát meglátva csak kissé vörösödik el, a hely még mindig nagyon zavaró a számára, elfelejt köszönni is.
Csendben halad a folyosón Naram mellett. A kapuban a megviselt tekintet némileg felszabadultabbá válik, de máris visszakomolyodik, ahogy Naramra pillant. El is vörösödik kissé, mivel rájön, hogy Ameliat nem is köszöntötte.
-Elnézést kérek, nem akartam gondot okozni. – hajol meg.
Naram mellé lép és egy rövid mosoly kíséretében búcsúzik a négyestől. Hosszabb ideig pillant Tsitsára, reméli, hogy nem haragszik rá. Az éjszaka árnyai azonban még arcán honolnak, amikor végül a követség felé fordulnak.

Látja Amelián, hogy észbe kap, nem is jegyezné meg még magában sem, Amelia kedves jellem és maga is elég zaklatottan ért ide, mindenféle rémképekkel. Bár az illemet éppen ilyenkor kéne megtartani, valójában éppen ilyenkor nem szükséges szerinte nagyon az illendőség mögé bújni, mert ezzel nagyobb kárt okoznak, mint ami eddig volt. Vagyis pontosabban, ahogy a helyzet hozza. Nem tudja, ki az a Sally, de ha más nem, akkor kifizeti érte is a díjat, aláírja a papírokat is. Bármennyire is nem tetszhet esetleg a kapitánynak. Majd utólag elrendezi ezt Nephirrel. Ha vele van, akkor feltételezi, hogy ismeri is.
-Nagyon helyénvalóan. – bólint, de ahogy rátekint Ameliára, a tekintetében ott lesz a mosoly és a megkönnyebbülés is egyben. A szabályok betartása fontos és éppen nekik szükséges példát mutatniuk, ám a falról ugrálás…. gondolatban Nephirrel ugrik.
A rá adott megjegyzésre nem reagál. Kapott cifrábbat is, így csak mosollyal halad tovább. Ameliára adott megjegyzésekkel szemben éppen felszólalna, de megelőzik, így csendben marad, átadva a rendezkedést az őrnek.
A cellához érve feltérképezi egy pillantással, kik is vannak bent, de figyelme Nephiré. Nem néz ki jól. Sejtette. De legalább most megtanulja, hogy minek is kezdjen neki, most, hogy már tudja, mi is járhat érte. Arcán a szigorúság, komolyság és kedvesség keveredik. Ezzel a tekintettel és némi hidegséggel siklik a tekintete Sallyre. Nem érti, hogy Nephir hogyan keveredett össze ezzel a nővel, de majd kiderül. A szőke férfira siklik tovább a tekintete, láthatóan Amelia testvére lehet. Biccent neki, de aztán Tsitsára figyel, neki is biccent, hogy aztán visszatérjen figyelme Nephirre. Amelia felismerése eljut hozzá, de nem veszi le tekintetét a fiúról. Nem szól hozzá, még akkor sem, amikor már kilépett mellé. Mert be nem lép a cellába. Tsitsa felé azért küld egy kedves mosolyt, ha kilép a cellából. Utolsónak lépdelnek, a többiek mögött, hagyva, hogy az esetleg kis csoporttá avanzsálódottak beszélgessenek. Mikor kiérnek, a kapun kívül, Nephir felé fordul, jelezve, hogy valamit még tennie kéne, függetlenül attól, mennyire volt vétkes. Csak ez után szólal meg.
-További szép napot kívánok. – hangja kedves, de egyértelműen jelzi, hogy itt útjaik szétválnak. Figyeli Nephirt és nagyon ajánlja, hogy tartsa magát. Majd a szobájában összeomolhat, ha annyira kikészült. Bármennyire is sajnálja és együtt érez vele, meg kell tanulnia viselkedni. És most egy jó próba számára.

Lili kicsit későn kap észbe, hogy nem családi-baráti körben vannak és illett volna betartania Naram üdvözlésekor a szigorú illemszabályokat. Azért nem köszön neki újra, végigsorolva a gyógyító elf címeit, de a meghajlásra válaszul pukedlizik egyet. Még jó, hogy szoknyában jött, már megtapasztalta, hogy nadrágban nagyon furán néz ki a pukedli.
A negyedik delikvensről szóló beszámolóra csak bólint egyet, ezek szerint nem volt itt Rhae, kénytelen elfelejteni korábbi vizionálását. Csalódottságát elhessegeti, mert illene megkönnyebbülnie, hogy legalább a koromfekete hajú elf nem itt töltötte az éjszakát.
- További szép napot!
Köszön el ő is a kapitánytól s írnoktól, miután aláírta a papírokat. Az ajtón kilépve nehezen állja meg, hogy ne kezdjen rögtön sűrű bocsánatkérésbe, hogy a bátyja micsoda bűnökbe keverte Nephirt. Mert, ha legalább nem kapják őket rajta...
- Egyesek szerint igenis borzasztóan nagy volt a baj.
Válaszolja Naramnak, célozva a kapitány szigorú tekintetére és a városi törvény citálására. Ennél jobban nem megy bele, egyrészt nagyon is helyes, hogy valaki betartatja a szabályokat, másrészt az őket vezető őr még a végén visszamondja, aztán ő is bekerül hűsölni kicsit.
A megjegyzésekre nem reagál, pedig viszket a tenyere, ha nadrágban lenne, és nem fűzőben és szoknyában... így csak annyit tud tenni, hogy rezzenéstelen arccal, felemelt fejjel vonul a folyosón, mintha nem is hallaná a bárdolatlan szavakat. Az őr felé elmosolyodik, és biccent fejével, mikor védelmére kel.
Először Linre ugrik a pillantása és megnyugszik, a fáradtságtól eltekintve láthatóan kutya baja. Bátyja kópé arcáról nem hiányzik a vigyor, megcsóválja fejét miközben viszonozza a vigyort is és a köszönést is.
- Szia!
Visszanyeli a kérdését, hogy mit csinált már megint, inkább Tsitsára vezeti tekintetét.
- Jó reggelt!
Hezitálás nélkül mondja végig Tsitsa elakadt üdvözlését, barátnőjére mosolyog biztatóan. Láthatóan őt jobban megviselte az éjszaka, mint testvérét. Nem is beszélve Nephirről, akire csak most ér oda tekintete. Rosszul néz ki, állapítja meg gyorsan, de ezen nem lepődik meg, ha kihívás volt neki egy vacsora a Griffben, akkor egy börtönbeli éjszaka ki tudja, milyen megpróbáltatás volt számára. Mivel előzetes tudomása szerint csak három ismerőse van itt, ezért a negyedik személyt ugyanúgy figyelmen kívül hagyja, mint a korábbi illetlen megjegyzéseket. Csak akkor kapja fel/felé a fejét, mikor nevén szólítja egy ismerős hang.
- Sally?! Te itt? Nem is tudtam... nem is tudtam, hogy szeretsz úszni.
Majdnem felteszi a bugyuta kérdést, hogy hogyan keveredett ide, de még idejében észbekap, nagyon is jól tudja, hogyan került ide. Majdnem az is kicsúszik, hogy ő azt hitte, Sally nem akar börtönbe kerülni, ezt a feladatot meghagyva Ericnek. Nem lép be a cellába, megvárja, hogy kisorjázzanak a jómadarak. Azután elindul visszafelé, nem szándékozik a börtönfolyosón sokáig tereferélni.

*Ethyrlin kap egy kacsintást arra a hangtalan úúú-ra. Mi lett volna, ha csak kettejüké a cella? Bár akkor sem menne tovább, Eric miatt nem.
A két elfvérű közel sem nyújtja azt a benyomást, mint amit szavakkal próbálnának velük vagy akár magukkal elhitetni.*
- Mi remekül elvoltunk az éjjel, igaz, Ethyrlin? *Villant mosolyt a férfira, majd visszafordul a fiúhoz.*
- És tegeződjünk továbbra is! *Kap Nephir is egy kacsintást, de micsoda különbség lehet két kacsintás között! Míg az első kacér és sokat ígérő volt, addig ez bátorító, lelkes-pajkos, mentes minden bujaságtól. Egy picit figyeli, ahogy a félelf lány a fiú mellé költözik és valamiről beszélnek, amit ő nem ért, mert nem hall jól. Visszafordul inkább Ethyrlin felé, mikor bejelenti az érkezőket, s jót nevet.*
- Véget ért bizony. Mit csinálunk holnap este? *Vigyorodik el szélesen. Hogy nappal mit fog csinálni, azt tudja: eszik előbb, vesz egy meleg fürdőt és alszik egy kiadósat. Eközben hallja a megjegyzéseket ő is, s már kíváncsi, kik jöhettek. Odaér az őr is Ameliával és Narammal, de előbb az utóbbit veszi észre már csak termete okán is. Lábujjaitól a feje búbjáig méri végig a férfit hosszasan, a végén elismerően füttyentve egyet.*
- Ejha! Ilyen hosszan se néztem még meg férfit! *Mosolyodik el szélesen a hihetetlenül magas elf láttán, kicsit sem zavartatva magát, majd aztán vándorol tovább a tekintete a másikra. Ritkán lehet úgy igazán meglepni Sallyt, de ez most sikerül.*
- Amelia! *Hökken meg az ismerős arc láttán, meglepve néz Ethyrlinre, majd vissza a nőre. Sally az egyetlen amúgy, aki nem állt még fel, igaz, ő az egyetlen, aki a padon ült, így formás kis feneke nem fázik. Az őr kinyitja a megfelelő kulccsal a cellát, s vagy belépnek Ameliáék, vagy a többiek sorjázhatnak ki a folyosóra. Utóbbi esetben Sally lesz az utolsó, aki elindul kifele.*

*Sally kérdésére ő leginkább valami ühüm-nek vehető nyöszörgést hallat. Aztán Ethyrlinre néz, ismerős vonásai nyugtatnak Tsitsán, s tekintete tovább vándorol Nephirre, s a suttogott szavakra bólint. Nephir jelenléte, látványa nyugtatja igazán, hogy minden, ami történt, igaz volt, s megismerhette a fiút is. S ilyen bajba sodorta. Rá se néz nagyon Nephir. Biztos haragszik... Vagy... bűntudat van a hangjában, de Tsitsa nem gondolja, hogy feléje, inkább Nephir még jelen nem lévő családja felé szól. Kicsit összekapja magát a földről, s félős kis egérkének tűnő alakját áthelyezi egy-két lépéssel odébb, Nephir mellé, őrá is ráterítve a pokrócát.*
- Nephir... mi a baj? *Látja a kezdődő rémületet ebből a közelségből, s csak a fiú számára hallhatóan kérdez suttogva, aggódón. A másikért való aggódás feledteti vele saját gondját, szorongásait, teljes figyelmével a fiú felé fordul de úgy, hogy az ne legyen zavaró.*
~ Vajon attól fél, amit kapni fog ezért, mikor érte jönnek?~ *Tűnődik Tsitsa, s magában megfogadja, hogy ezt nem fogja hagyni semmiképpen sem. Alighogy ezt megfogadta, már hallja is a közeledő lépteket, s megszeppen. A szavakból ő is tudja, ki jön. Szégyelli magát, hogy Lilit ilyen helyzetbe hozta, hogy ilyeneket kell hallgatnia, amitől Tsitsa kezd el pirulni. Na meg a szégyenérzettől is. Aztán ott van még, hogy Naram jön, hacsak nincs a követségen más égimeszelő elf. Nem tudja, örüljön-e vagy sem. A magas elf már csak termete okán is tiszteletet parancsoló jelenség, bár közvetlenebbnek tűnt, mint Deira. Nephirre sandít, majd arra jut, hogy nézzenek rá bármilyen csúnyán, nem fogja hagyni, hogy miatta kapjon ki a fiú.*
- Jó...reg...*Elharapja a mondat végét, mikor odaér Lili és Naram a cellájukhoz, mert hát nem illik ide az, hogy jó lenne a reggel. Tovább vörösödik, ahogy áll Nephir mellett, bár jelzésértékűen kicsit előtte-mellette. Pedig leginkább elbújna mögé, vagy előbbi szorongásai miatt Lili nyakába vetné magát. Kezei között még a félig összehajtott pokrócot morzsolja.*

Hallja Tsitsa szavait és azt is látja, hogy ő maga is inkább a pokrócot csavarná maga köré. Nem akarta ilyen bajba hozni Tsitsát és saját reflexei, melyek a menekülés és kétségbeesés felé hajlanak inkább, nehezen tudja engedni.
Aztán eszébe jut az is, hogy nem tudja eldönteni, melyik a jobb, ha Naram vagy Deira jön majd érte. Nyel egyet és inkább másra figyel, főként azért is, mert a pánik az egészre, kezd elindulni benne, amiből Sally kérdése rángatja ki.
-J…jól… azt hiszem… és ti? Önök? – nem is tudja hirtelen, hogy tegeződnek vagy magázódnak.
-Remélem, mindjárt jönnek értünk. – suttogja, miközben fejét térdére téve Tsitsa felé fordítja. Nem is mer igazából ránézni, de szeretné tudni, hogy van. A bűntudat érződik hangjából. Éhes, kimerült és fázik. A hideg és nedvesség, és a sötétség, ami számára még sötétség ismét visszarántja őt a gyerekkori balesetéhez. Nem tud ettől az érzéstől szabadulni, hiába nyel egyet és igyekszik Tsitsára figyelni, tekintetén látszódik a kezdődő rémület.
Hangok szűrődnek egyre közelebb, kizökkentve ebből az állapotból. A megjegyzést hallja és nem bírja megállni, hogy ne mosolyodjon el. Most már tudja, hogy Naram jött érte. Bár még mindig nem tudja, mennyire jó ez neki. Ethyrlin is megerősíti ebben.
-Igen, tényleg megérkeztek. – tekint Tsitsa felé.
Feláll, a pokrócot az ágyra hajtja össze, úgy várja, hogy megpillantsa Naramot, de legszívesebben már otthon lenne. Ha megpillantja, akkor csak egy halvány mosollyal válaszol, sápadt arca és tekintete jelzi, hogy nem igazán van rendben és már nagyon szeretne innen kimenni, lelki erejének a vége felé jár.

A bekapott ujjra szájat csücsörít mosolyogva és hangtalan úúú jelzést ad le. Tudja Sally is mitől döglik a légy. Már ezért megérte az éjszakát itt töltenie.
-Kell az önbizalom növelés.
A két elférű elég nyúzottnak vagy megviseltnek, esetleg álmosnak látszik. Nem tudja így hirtelen eldönteni, hogy most azt kívánja, hogy bár ölelkeztek volna össze álmukban, vagy nem. Nem véletlenül melóznak annyit Liával a Tsitsa-Rhae páros összehozásában, hogy most meg ezek ketten egy éjszaka alatt eljussanak odáig, amin ők már… a fene tudja mennyi ideje is rajta vannak. Azt a fiút…. férfit (?) is nyakon fogja már ragadni megint.
-Jó reggelt nektek is.
Aztán már mozgolódás is támad a folyosón, a megjegyzések alapján az egyik biztosan Lia. Magabiztosan vigyorogni kezd és Sallyre tekint.
-A felmentő sereg megérkezett. – a másik cellára is tekint, de aztán ismét Sallyre. – Az éjszakai mulatság véget ért.
A másik viccelődést nem tudja hova tenni, ezért már kíváncsian várja, hogy kit is piszkálnak a hegyi levegővel.
-Szia! – öröm és jókedv van a képén, még ha éppen egy szemhunyásnyi alvás nyoma ott sötétlik a szeme alatt. Lia a szíve csücske, de éppen itt nem kívánja látni, akármennyire is tudja, hogy erős lélekben és most már testben is. Feláll a földről is.

*Úgy tűnik a két érkező ismerik egymást és kölcsönösen meglepődtek egymás jelenlétén. A kapitány ezt üdvösnek tartja, hátha azzal a fogva tartottakat meg lehet nevelni, hogy rokonaikat ilyen nehéz és kínos helyzet hozták egy másik neves család előtt. Mit sem számít, hogy az ő családjaikban is van fekete bárány.*
- Csak, kisasszony? *Fordul Amelia felé a kapitány szigorú tekintete. Szerinte ez hárommal több, mint a megengedett.*
- Négy személyt fogtunk el, a negyedik Sally Wentworth kisasszony... *Esetében kissé nehezen jön a szájára a kisasszony megnevezés. Ameliára illik, egy pillanatig sem vonná kétségbe az ő esetében a kapitány legyen bármilyen léhűtő, törvénysértő bátyja. De az a Sally... Egyszer még biztos bezárathatja hosszabb időre.*
- ... Ő nem jelölt meg senkit, mint értesítendő személyt. Állítása szerint reggel magát váltja ki. *Teszi még hozzá, s minthogy nem folytatja, egyértelmű lesz Ameliának és Naramnak is, hogy nincs titkolt ötödik személy, éjfekete hajú elf pláne nem. A név talán még Ameliának sem lesz ismerős, Sally nem túl gyakori név ugyan a Dombtavi Fejedelemségben, de nem is olyan ritkaság, mint az elfek vagy egyes stenere-beliek neve.*
- Minden jót! *Biccent a kapitány is a pénz és az iratok intézése után. E négy jómadár távozását még be fogja várni, aztán úgy is megérkezik a váltás, ő pedig lepihenhet mára. Az őr pedig Ameliát és Naramot kíséri hátra, a megfelelő celláig, a bentlakói pedig hallhatják a lépek közeledtét, na meg pár ébren lévő raboskodó megjegyzését. Ezek a magas elfet illetően arról érdeklődnek, esik-e már odafenn, mert hát ő tudja meg legelsőként. Ameliát illetően meg pár még kevésbé illendő megjegyzés hagyja el szájukat, amire már az őr is megszólal keményen - és sikerrel - utasítva rendre azt, aki így beszél egy hölggyel. Az írnok nagyon szívesen cserélne az őrrel, csak hogy tovább legyen a szépséges gyertyalánghajú nővel és megvédje - még ha ránézésre Amelia is el tudná verni az ösztövér írnokot -. Milyen szépen csillog a fáklya fénye a haján!*

Meglepve veszi észre, hogy Amelia is ott van. ~Mit csináltak Nephirék?~ De közben már kedves mosolya az írnoknak is szól, aki láthatóan csak emelte felfelé a tekintetét, de még mindig nem találkozott a szemük. Nem először találkozik ezzel az arckifejezéssel, éppen ezért dupla figyelemmel viseltetik mindenki iránt. És még szerencse, hogy inkább karcsú testalkatú, széles vállai ellenére sem kétajtós szekrény.
-Amelia il Contevilla kisasszony, üdvözletem. – hajol meg felé illően.
A szúrós tekintetét a kapitánynak pedig láthatóan „tovább engedi. A szabálysértésre azonban belül nagyon is nevethetnékje van. Már minden rosszat elképzelt. Amilyen csendes Nephir, annyira tartottak attól, hogy ha egyszer átlendül a másik oldalra, akkor nagy bajban lesz. De egy falról leugrálás. Ha fiatalabb, bohóbb korszakában lett volna, biztos csatlakozik hozzá. Mint ahogy azon is elgondolkozott, hogy ha Nephir nem élt át volna olyan napokat gyerekkorában, akkor bizony a két nap járt volna, hogy nevelődjön, de így is tart attól, hogy mit fog most látni a fiú tekintetében. Ennek ellenére nem lehet túl lágyszívű, Deirával már korábban megegyeztek abban, hogy felelőssége teljében fogják kezelni Nephir ügyeit és attól teszik mindezt függővé, hogy miként viselkedik.
-Valóban, vannak még mások is velük, akikkel együtt voltak? – nem szeretné itt hagyni esetleg Nephir legjobb barátját vagy bárki mást. Nem lenne jó vége szerinte. A dolgokat majd rendezik az után, hogy elhagyták az erődöt és megbeszélték a hozzátartozókkal, Nephir esetében. Azt viszont nem tudja elképzelni, hogy Amelia részéről ki is lehet a csapatban.
A papírokat aláírja, miután kifizette az összeget.
-Minden jót, kapitány. – búcsúzik még a kapitánytól, hogy aztán engedje, hogy oda vezessék, ahol várakozhatnak. Ha Amelia is vele tart, akkor szóba elegyedik vele.
-Szerencse, hogy csak ennyi volt a gond. Már kezdtem aggódni, hogy.. – halkabbra veszi a hangját. – nagyobb a baj.
Bocsánatot és elnézést nem fog kérni, az mind Nephir feladata lesz, ha vétkes, ezt el is várják tőle.