Félelfek

FÉLELFEK,
avagy az átmenet bizonytalansága

E kevert lények noha kevesen vannak, nagyon sokszínűek. Amiben egyeznek, hogy egyik szülőjük elf fajhoz tartozott, míg a másik az emberek egyik csoportjához. Törpékkel és Éjtestvérekkel nem keverednek az elfek, így a félelfeknek csak ez az egy fajtája létezhet: ezüstelf és ember nemzette félelf.

Külső és belső tulajdonságaikra is elmondható, hogy vegyesen örökölnek különböző fajú szüleiktől, de sosem tökéletesen 50-50%-ban, valamelyik faj jegyei mindig erősebbek lesznek a másiknál (persze 100-0% megosztás sem létezik), de ez esetenként változó, hogy melyik fajé. A külső tulajdonságok nem feltétlen állnak egyenes arányosságban a belső tulajdonságokkal, azaz ha egy félelf inkább elf szülőjére hasonlít külsőben, belső tulajdonságaiban, mentalitásában lehet inkább az ember felmenőjére hasonlít. Persze gyakori, hogy mind a külső, mind a belső tulajdonságok jó részét az egyik szülőtől örökli, de ilyenkor is van valami olyan jegy (szem- vagy hajszín, testszőrzet, magasság), ami egyértelműen "lebuktatja" kevert mivoltát. Például egy emberre hasonlító félelfnek lehet ezüstfehér haja ezüstelf szülő esetén, vagy elf szülőjére hasonlító félelf esetén az emberek jellemző hajszínei közül egy, férfiaknál megjelenhet gyengébb arcszőrzet is. A leggyakoribb árulkodó jel mégis a fülük, ez minden esetben hegyesebb az emberekénél, s szinte mindig olyan, mint az elfeké.

Egyedfejlődés és életkor
Egy születendő félelfnél könnyebb megjósolni a szem- vagy hajszínét, mint azt, hogy mekkora életkort élhet meg. Az embereknél ugyan mindig tovább élnek, 110-120 éves kort biztosan megélik, ha betegség vagy sérülés nem okozza korai halálukat, de a több száz éves korra is meg van az esélyük. Ez minden félelfnél eltérő, a pontosabb megélhető életkor megjósolhatatlan még születés után is, és nincs összefüggésben azzal, mennyire hasonlítanak elf szülőjükre vagy sem.
Az egyedfejlődésben is nagy eltéréseket mutatnak. Egyes félelf-gyerekek pont olyan gyorsan fejlődnek, mint az emberek, s éppúgy megöregszenek, csak a felnőtt- és időskor elhúzódik. Egyes félelf-gyerekek emberi tempóban nőnek fel s a kései kamasz- vagy felnőttkorban "állnak meg" a fejlődésben, s innentől az elf szülőhöz hasonló tempóban fejlődik tovább. Ebben az esetben, s akkor, ha a gyerekkori fejlődés lassan megy végbe, ahogy az ezüstelfeknél is, jellemzően a félelf jó eséllyel élhet meg több száz évet is. (Az a variáció nem fordul elő, hogy az ezüstelfekhez hasonlóan lassan nő fel a félelf-gyermek, s utána emberi tempóban gyorsan öregszik meg.)

A félelfek kevés számának az oka
Ritkán esik meg, hogy az elfek és emberek között szerelem gyúlna és családot alapítanának, részben a megélhető nagy életkorbeli különbség, részben a nagy kulturális különbségek miatt, részben ettől sajátos szabályok rettentik el a szerelmeseket, s így még kevesebb félelf születik. Ez utóbbi például az ak’khírok azon törvénye, hogy aki elffel köt házasságot, a félelf-gyerek a társadalmi ranglétra aljára kerül szüleivel együtt.

Gyereknemzés
Mind az elfekkel, mind az emberekkel is képesek gyermeket nemzeni, s a választott társ fajának genetikailag teljes értékű tagja lesz a születendő gyermek, függetlenül attól, hogy a félelf szülőn esetleg nem azok a faji jegyek voltak erősek. Tehát ha egy félelf elffel nemz gyereket, a gyermek elf lesz, ha a félelf emberrel nemz gyereket, a gyerek ember lesz. Nem félelfek lesznek, és nincsenek negyedelfek. A másik faj egyes jegyei (szemszín, hajszín, termet, stb.) viszont a félelf gyermekén is feltűnhetnek, de akár lappanghatnak ezek generációkon át is. Nagyon nagy ritkaságnak számít két félelf házassága, az ő esetükben születik újabb félelf, azonban az ő esetében is megjósolhatatlan, mely jegyek lesznek a dominánsabbak.

Kultúra
Mivel viszonylag ritkán születik félelf, s ők is nagyban különböznek egymástól, elmondható, hogy összefüggő populációt nem alkotnak és nincs közös kultúrájuk. Leggyakrabban alkalmazkodnak az életkörnyezetükhöz és annak a kultúráját veszik át, vagy egyik szülőjük kultúráját viszik tovább. Olykor keveredik a két szülő kultúrája egymással (de az élőhely kultúrája dominál, tehát ha elfek között él a félelf, inkább elfes lesz kulturálisan is), de e keveredés sokszor okoz olyan érzést, hogy nem tudják, hogy hova is tartoznak. Ugyanakkor nagyon empatikusak, megértőek tudnak lenni mindkét faj iránt, át tudják érezni és megérti a mindkét faj motivációit, okait, gondolkodásmódját, ami gyakran nem jön össze az elfeknek és embereknek a másik faj esetén.

Félelfek és leszármazottaik elfogadottsága
- Adar Ishiriek körében: Elfogadják mind az elffel, mind a félelffel kötendő házasságot és az ebből származó utódokat is. Se előnnyel, se hátránnyal nem jár. Ugyanakkor mind az elfnek, mind a félelfnek az adott tartomány szokásaihoz és törvényeihez kell igazodnia. Örökölhetnek és a társadalom tagjának tekintik őket.
- Dombtaviak és valny'yriak körében: Elfogadják mind az elffel, mind a félelffel kötendő házasságot s az ezen házasságból származó utódokat is, se előnyük, se hátrányuk nem származik ebből. Főleg a Dombtaviak rugalmasak e téren.
- Ezüstelfek körében: Az ezüstelfeknél a házasság egyrészt a szabad szerelmen alapul, másrészt a magasabb körökben már elképzelhető az elrendezett házasság is. Mégis ha egy ezüstelf egy emberbe lesz szerelmes, akkor a párnak bizonyítania kell hűségét egymáshoz, ez a próba 5 évig tart. Amennyiben együtt maradnak és kiegyensúlyozott a kapcsolat, a házasság érvényes és elfogadott, akárcsak a belőle született félelf-gyermek. Ha a próbát elbukják, a házasságot érvénytelennek tekintik, s bár esetfüggő, de a gyermek az elf szülőhöz kerül, viszont fontos megjegyezni, hogy a gyermek törvényes marad. A házasságon kívül született félelf nagyon ritka, őket egyedi elbírálásban részesítik. Akárhogyis, a félelf-elf és a félelf-ember házasság is megengedett, a gyermek is törvényes.
- Éjtestvérek körében: Az éjtestvérek egyformán utálják őket az emberekkel és elfekkel együtt, de utódot nemzeni nem lehet velük éppúgy, mint az elfekkel.
- Ak'khírok körében: Se az elf-ember házasság, se a félelf gyerek nem elfogadott. Amennyiben a félelf emberrel lép házasságra és a születendő ember gyermeken nem ütközik ki vagy eltitkolható az elf vér, úgy befogadják a törzsbe. Egyéb esetekben sem az az ak'khír, aki elffel lép házasságra és a született félelf sem lesz a társadalmuk teljes értékű tagja, mivel megszentségtelenítették az ősi vért. Gyakorlatilag a hierarchia legaljára kerülnek, szinte rabszolga/szolga szintre, mintha más nép tagjai lennének. Ha ilyen házasság jön létre, a pár szinte mindig az elvándorlás mellett dönt.
- Törpék körében: A konzervatív gondolkodású törpék számára a faji keveredés kissé visszataszító dolognak számít, ha ilyenről hallanak, a fejüket csóválják vagy a vérmesebbje a földre köp véleménynyilvánításként. Egyébiránt ránézésre ítélik meg a félelfet és annak leszármazottait: ha emberre hasonlít inkább, akkor embernek fogják tartani és úgy viszonyulnak hozzá, ha egy elfre hasonlít jobban akkor elf lesz a szemükben. (A hegyes fül - márpedig valamennyire mindig hegyes - nagyon árulkodó lehet egy emberre hasonlító félelf esetén, de gyakori megoldás erre a hajjal vagy valami fejfedővel való eltakarása.)