Teremtésmítosz, istenek, vallás

Kezdetben csak a mélységesen mély sötétség volt, s minden szunnyadt, mígnem két szempár pillantott fel és ébredtek kortalan álmukból. Kéz fogott rá roppant pörölyre, s a csend belezengett a csapásába, hogy aztán fülsértő morajlássá alakuljon. Mozgásba lendült a világ, a kövekből sziklák, sziklákból hegyek lettek és törtek egyre csak magasabbra, mint egy megállíthatatlanul növekvő lény. Egy másik kéz fogott rá egy botra, amit ugyanabból az anyagból készítettek, mint a pörölyt. Az egyre növekvő hegy csúcsába döfte a végét, s a két erő egymásnak feszülésére éles fény borította be a világot. A hegy megállt a növekedésben, de a pöröllyel visszavágtak: a fényesség fölé sötét lyukadt ütöttek, hogy közrefogják a fényt, hogy elnyeljék. Uhdos, a Mélység és Harmi’ir, az Égbolt még sokáig viaskodtak egymással, de egyikőjük sem tudta legyőzni a másikat. Uhdos ébredése utáni pörölycsapásban jött létre Montea kontinense és emelkedtek ki rajta a hegységek, s Harmi’ir botcsapása adta meg a kontinens határait, s hozta létre a fényt és az eget. Váltakozó sikerű harcuk nyomán váltakoznak a nappalok és az éjszakák, fény és sötétség egyenlőtlen időnként attól függően, ki állt éppen nyerésre. Uhdos felhőket szórt az égre, hogy eltakarják a napot, Harmi’ir csillagokat és holdat tett az éjbe, hogy ragyogjanak éjjel, s fénylő ásványokat a földbe, hogy csillogjanak a tárnák sötétjeiben. Odalenn folytatták a harcot, mígnem egyszerre értek fegyvereik az egyik kőhöz, s mennydörgés és földrengés közepette a kő életre kelt: hasonló lett teremtőihez, háború és harc szülte Dohr-t. Szétválasztotta a két harcoló felet, egyensúlyt vitt a végtelen harcba: a hegyek mélyén ott maradtak a drágakövek és fémek, melyeket Dohr sajátjainak tekintett, s egyenlő időnként változott nappal és éj. Csatabárdjával lyukat ütött hegyekbe, s akarata szerint hol patakok fakadtak, hol forró magma tört fel.
Közösen teremtményeket hoztak létre, növényeket és állatokat, melyeknek mind szükségük volt fényre, sötétségre, vízre. Uhdos, Harmi’ir és Dohr együtt tökéletesítették tovább a világot, melyet teremtettek, s művük csúcsaként egy új lényt akartak létrehozni: összegyúrták hatalmuk legjavát, forró magma tűzében kovácsolták és edzették, s megszülettek az első törpék, melyek teremtőikhez hasonlóan erősek, kemények és szikárak voltak. Nekik adták a hegyeket, hogy uralják. De a kovácsolásukkor felszálló füst és pára véletlenül egy másik lényt is szült: fehér szempár nézett körbe, s anyagtalan testet öltött füstből, párából és ködből, aki az Uwt’n nevet kapta. Fehéres testetlen mása volt a többi istennek, de szíve nem volt és a törékeny egyensúly megbontásán munkálkodott.
Az istenek más lényeket is teremtettek, de nem tudták tökéletes teremtményeiket, a törpéket még egyszer megalkotni Uwt’n közbeavatkozása miatt, így születtek a kevésbé tökéletes fajok: az emberek és az elfek. Uwt’n is megalkotta maga teremtményeit, az éjtestvéreket, s próbálta a többi fajt is bekebelezni: a törpék ezért látják minden fehér vagy szőke hajú, vagy világosszürke szemű lényben Uwt’n keze nyomát, úgy vélvén, őket a gonosz védi és segíti. Kivételt ez alól az időskori őszülés jelenti, mely Harmi’ir-hez való közeledést jelzi, ami így áldás.


- Főisten: Uhdos, a Mélység: Ő az elsődleges teremtőisten, ő vigyáz teremtményeire, a törpéire, kiváltképp mikor odalenn vannak a hegyek mélyében. Jelképe: rúnákkal ékes kar kalapáccsal a kezében. Ha teljes alakjában jelenítik meg, akkor fekete hajú, és szakállú-bajszú, de kortalan törpe, magasabb, mint az átlag, de izmos. Öltözete világos, rúnákkal díszített köpeny.

- Harmi’ir, az Égbolt: A másodlagos teremtő isten, a fény istene. Egyúttal a gyógyítás és túlvilág istene, a családért, a városokért, a tudásért és a tudományért is ő felel, valamint az utazók segítője-védelmezője is. Őszülő barna hajú és mindig három fonatban font szakállú, attribútuma a könyv és bot. Átlagos törpe magasságú, de mindig sziklát formázó emelvényen áll, így egyforma magas a többiekkel.

- Dohr, a Kovács: a harc és a háború, valamint a természeti erők istene, s egyben ő felel a világban az egyensúlyért. Megjelenése teljes alakban: teljes vértezetben, csatabárddal és pajzzsal ábrázolják, vörös hajú, szakállas-bajszos, hasonlóan a főistenhez magasabb, szikár alkat. Ha csak jelképként jelenik meg: csatabárd és pajzs. Harc során jellemzően csak az ő jelképe jelenik meg a hadtestek zászlóin, Throndir-nál vörös alapon, Ridonth-Nir-nál ezüst alapon.

- Uwt’n, a Semmi/Anyagtalan: Tiszteletnek csak a törvényt nem tisztelők körében örvend, ő testesíti meg a gonoszt és minden rosszat a törpéknél. Ha tehetik, nem ábrázolják, ha mégis, akkor világosszőke hajú, bajszos, egy fonatba font szakállú törpeként jelenik meg fehér szemekkel, fehér ruhában és páncélban. Attribútum a fehér szem(pár).


A nyelv mellett a vallás az, ami összeköti a két birodalmat. Többisten-hit jellemzi mindkét birodalmat, de Throndir-ban vallásosabbak a törpék, szigorúbban veszik a szabályokat és szertartásokat. Náluk meghatározott napokon imádkozni kell a szentélyekben, otthoni szertartásokat kell elvégezni. Csak a törpe isteneket ismerik el. Más isten elismerése, sőt imádása felségárulásnak számít, és aszerint büntetik.
Ridonth-Nirban lazábban kezelik a vallási szabályokat, elismerik, hogy más istenek is létezhetnek, s elfogadják (még ha furcsának is találják), ha egy törpe más népek istenét is imádja, amennyiben az a törpe értékrenddel nem ütközik.
Templomok: kimondott templomaik nincsenek, szent helyeik vannak. Uhdos-é mindig a hegy mélyében, a Harmi’ir-é mindig a hegyoldalon vagy hegytetőn nyílt terepen, a Dohr-é pedig forrásoknál, hegymélyi patakok mentén, hágóknál található meg.

Papi rend: Kivétel nélkül mindegyik pap harcos is, elsősorban a rúnamágia legnagyobb ismerői, de más mágiát is használnak. A papok és papnők között nincsen hierarchia, de egy főpap van, kit a két birodalom papjai közösen választanak meg, s ez a helyzet nem mindig feszültségmentes. Míg a papok és papnők a szertartás levezetésében segédkeznek, áldást vagy útmutatást adnak, harcban segítenek, addig a főpap kizárólagos feladata az istenekkel való kommunikálás, akaratuk kifejezése, valamint az új papok avatása. Az Óbirodalomban nincs helye a Tanácsban, de bölcsessége miatt fontos ügyekben szinte mindig kikérik a véleményét. Jelenlegi főpap: Thrari „Vasöklű” Dwinain, Dohr papnője.
A papok mindegyike választ magának egyet az istenek közül, akinek a tiszteletére ajánlja életét, tevékenységi körük is eszerint alakul: Uhdos papjai a hegymélyben dolgoznak, sokszor a bányáknál, Harmi’ir papjai a gyógyításnak, tudománynak, művészetnek szentelik életüket, addig Dohr papjai a sokszor a legjobb kovácsok és harcosok. Öltözetükben nem térnek el a többiektől, egyedül a szakáll illetve haj fonása és szakáll- és hajgyűrűkkel való díszítése más, emiatt a törpe kultúrában járatlan személy nem is nagyon tudja megmondani egy törpéről, hogy pap-e vagy sem. A papok házasodhatnak (Hami’ir papjainak kötelező is), és nagy tiszteletnek örvendenek a törpék között.

Túlvilág: A törpék hitük szerint haláluk után az istenek lakhelyére kerülnek, roppant csarnokokba örök jólétbe, ezért a halált egyetlen törpe sem féli, s ez is adja a törpe seregek rettenthetetlen bátorságát.