Hullámtörő

A kikötőben helyet kapó taverna - nem csak igazi hajósoknak. A Promenádtól viszonylag távol, egészen a mólók közvetlen közelében találod, s általában a kikötőben álló hajók matrózai és a halászok a Hullámtörő - korábban Vén Csónakos - törzsközönsége. Éppen ezért halszag és rum a két meghatározó jelenség az épületben és annak környékén.

A város pezsgése talán máshol alábbhagy, de a Kikötőben mindig zajlik az élet, kereskedelmi hajók érkeznek-távoznak, halászdereglyék futnak ki, így a kocsmákban is mindig nagy az élet. De míg az Ördögfűben a város söpredéke gyűlik össze, és a Tűzfátyolban selyembe öltözött kéjhölgyek szórakoztatják borsos áron táncukkal és énekükkel a vendégeket, addig a frissen felújított - és átnevezett - Hullámtörő az átlagos, középréteghez tartozók kedvelt helyszíne. A matrózok és halászok mellett jó néhány zsebmetszővel, kikötői zugárussal, néhány olcsó ringyóval, s komoly lehetőségekre váró szerencsevadászokkal is meg van rakva.

Minőségben jobb az Ördögfűnél, de a Tűzfátyolt és az Ezüstgriffet nem éri el, igaz, árban sem. A pult a bejárattal szemközti falnál található, mögötte nyílik a konyha és a raktár, valamint a hátsó ajtó is, amin keresztül egy szűk sikátorra lehet jutni. A régi, innen-onnan összeszedett bútorokat az új tulajdonos lecserélte, és már strapabíró, erős tölgyfa asztalok és székek állnak a vendégek rendelkezésére. Néhány dekorációs elem azért megmaradt – egy pár nagyobb csiga különböző hajókról, kormánykerék és széljelző.
A söntéstől balra a részegek és a csomagcipelők dolgát nem segítve meredeken vezet fel egy falépcső az emeletre. A városba érkezők, hacsak nem elég módosak, általában a Hullámtörő emeletén szállnak meg. A szobákban a legszükségesebb dolgok kaptak helyet, ám mind újonnan készített, frissen ácsolt bútor. Az ágyak kényelmesek, általában tetűmentesek, és még az ajtó is zárható.
Nem sokan tudnak róla, de hátul a raktárból egy lejárat vezet a pincébe, ahol általában a főzéshez használt alapanyagokat és a minőségibb italokat tárolják. A lejáratot őrző masszív, vasalt csapóajtót bonyolult zárszerkezet védi a tolvajok ellen.

A Hullámtörőben dolgozó NJK-k:
- Pörc - őszülő, mokány, harcsabajszos fickó, általában ő ügyel a kocsmára, amíg a tulajdonos házon kívül van. Legendás mennyiségű sört képes elpusztítani, és meglepően jó érzéke van a halételek elkészítéséhez. Beszélik róla, hogy korábban a tulajdonossal együtt szolgált egy tengerjárón, és innen a nagy bizalom.
- Kilia - Pörc idősödő, nagydarab felesége. Általában ő főz és takarít a kocsmában, valamint ő tartja rendben az emeletet is. A húslevesétől a holtak - de főleg a másnaposak - is táncra perdülnek, és nincs nála határozottabb hangú fehérnép a vidéken. A szóbeszéd szerint, ha üvölt, akkor a városőrség is kétszer meggondolja a közbeavatkozást.
- Szikra - húsz éves, karcsú, szemrevaló leány, a Hullámtörő kocsmatündérkéje. Önfejű, makacs és öntörvényű, de szereti élvezni az életet. Szinte mindig a vendégek körül sertepertél, hozza-viszi a kupákat és ügyel rá, hogy senkinek se maradjon száraz a torka. Az emeleten lakik a saját szobájában, a folyosó végén.

Már éppen fejet biccentene, elnézést kérve, és jó mulatást kívánva, de a mosolyra és a válaszra elvigyorodik.
- Igaz, értelmetlen kérdést tettem fel. Köszönjük!
A széket ugyan Lia alá igazítja egy könnyed mozdulattal, de hagyja, hogy bemutatkozzon ő maga, kitalálva, milyen nevet használjon.
-Eth, örvendek. – nyújtja a kezét kézfogásra, amely erős, határozott, de nem ujjtörő tenyérlapogatás.
Végigmérve az öltözetet, nem hinné, hogy idevalósi. Megkockáztat egy kérdés, amolyan könnyed csevegésbe kezdve, aztán, ha nem akaródzik beszédbe elegyedni asztaltársuknak, akkor békén hagyják.
- Vizen vagy szárazon érkezett?
A ruházat egyértelművé teszi a részére, hogy a kérdés jogos, de nem követelődző. Ha van kedve, válaszol.

Már régen volt itt és az Ördögfűben mostanában megszaporodtak a verekedések is, ezért döntött úgy, hogy idejön. No és persze azért is, mert Lili is jön vele. Nem óvja, mint a rózsát a széltől, de óvja, mint húgát a bátyja. És ez tökéletes lesz egy kis ismerkedéshez a környékbeliekkel. Ehhez mérten a puccos ruhák ismét a szekrénye mélyére landoltak, helyette egy átlagember gúnyáját vette fel, egy tisztességes polgárét, vagy kereskedőét – akik persze, nem mindig tisztességesek, de most ez neki mellékes.
A szokásos fegyverek sem maradhattak el, ezúttal azonban csak átlagos, használt küllemű tőr és egy kopott tőrkard van nála, hogy ne lógjon ki annyira.
Belépve a pult felé veszik az irányt, ahol kér egy korsó innivalót két kupával, majd az egyik asztal felé veszik az irányt. Egy olyan asztal van, ahol már csak egyetlen ember ül, Liára tekintve arra felé is veszik az irányt.
- Szabad uram, az asztal?
Tekint a férfire, futó pillantással végigmérve közelebbről, mennyire jelenthet veszélyt, de bízik magában és húgában is.

[Elfek kincse - kaland]

*Belenevet a korsó sörbe az idomított kígyót hallva.*
- S biztos vagy benne, hogy ez a kígyó a zsebemben van? *Pillant végig Ericen egy bizonyos pontig jelentőségteljesen és roppant kaján vigyorral.*
- Ne aggódj, tudom, mit kívánok. *Kacsint hozzá és kortyol a sörből. Már éppen kezdene újból érdeklődést mutatni Eric története iránt, mikor reccsen a szomszédos asztal a csapástól. Egy pillanatra odakapja a fejét Sallyt, majd Erichez közelebb hajolva szól, de innentől már nem veszi le tekintetét a kockázókról.*
- Ó, ez nagyon ismerős innen. *Jobb nem is kérdezni, honnan.*
- Mi lenne, ha kígyóstul, söröstül visszaköltöznénk a pulthoz? *Kérdés közben már készülődik is, noha előbb a széktámlán lévő köpenyéért nyúl elengedve a sört. Ekkor lökik a másik asztalt, s Sally már áll is fel a székről, elkerülve az elvágódást. Saját asztalukba ugyan beleakad, minthogy a menekülni próbálótól másfele nem tudott lépni, ki is borul a söre, talán még Ericé is, ha nem figyelt rá vagy nem fogta a kezében. Ezután igyekszik úgy megkerülni az asztalukat Sally, hogy az gyors is legyen, át is lépje a felborított széket és ne a kockázók asztala felé kerülje meg. A sört most hagyja a fenébe, úgy is mindegy már.*

[Elfek kincse - kaland]

- Mmmm.... *Csillannak fel rögtön szemei a pisztáciát látva, s csak azért nem rabol rögtön belőle, mert a csapos Sally nem kisebb örömére közli, hogy sör az van.*
- Akkor két korsóval! *Szól még utána, de szerencsére ez egy rendes kocsmárosnak tűnik, akinek megvan a magához való esze, mert alapból két korsót vitt magával. Ez alatt Sally legalább zsebébe tüntetheti el a pisztáciákat, persze csak időlegesen, míg egy asztalhoz nem kerülnek.*
- Nem csented mi? Tudod az ilyen előre védekezések mindig nagyon gyanúsak. S gáláns ajánlatodat nem tudom visszautasítani. *Villant komisz mosolyt Ericre, mikor felajánlja, hogy kétszer hívja vissza cserébe. Tekintve, hogy ezt az italt sem igazán Sally fizeti, hanem Omar, nos... igazán kedvére valóan alakulnak a dolgok, imádja, ha a férfiak meghívják egy italra. Vagy kettőre. Az Omarra vonatkozó információkon kicsit felhúzza a szemöldökeit.*
- Kirabolták volna? Akkor meglettek azok a könyvek vagy hamar túltette magát a veszteségen, mert ma csakugyan vidám kedvében volt! De tényleg! Miután még vesztett, azután is vigyorgott. *Néz meglepetten Ericre, s bólintással veszi tudomásul, hogy erről többet majd az asztalnál tudhat meg, és hogy Eric elment megkeresni azt az asztalt. Ő visszafordul a pulthoz, várván a két korsó sört, s tekintete addig a mellette álló, kissé elveszettnek tűnő, s innen legalább annyira mint ő, csak másképpen kilógó Irfanra pillant. Küld egy mosolyt felé, s nyitott tenyerét felé nyújtja.*
- Datolyát? *Kérdi lazán mosolyogva, s ha Irfan kér, akkor vesz, ha nem, akkor nem, megy Sally zsebébe a datolya, az erszényéből kifele meg a két sör ára. Biccent a pultosnak, az ismeretlen Irfannak, majd a két sört magához ragadva egyensúlyoz át a termen Ericet keresve. Leteszi az egyik sört a férfi elé, a másikat a másik helyre, mielőtt még leülne átpillant kíváncsian a másik asztalra, ahol a kockázás folyik. Leveszi ez idő alatt a homokszín köpenyét, s azt kétrét hajtva a szék támlájára teszi, majd zsebeiből kiszedi a datolyát s pisztáciát az asztalra.*
- Mást nem rejtettél el nálam, ugye? *Pillant Ericre mosolyogva, s leül, majd emeli korsó, szerinte biztosan vizezett sörét a férfi felé.*
- Egészségedre, meg Omaréra! *Kortyol a sörből, s vizezés ide vagy oda, amilyen szomjas volt már, nem izgatja milyen a sör, csak folyadék legyen és sok és nem rum.*
- No mesélj, miféle könyveknek kélt lába? *Kérdi aztán, mert ha így ki lettek emelve, nem akármi kis olvasmányok lehettek. S most, hogy pár korttyal leöblítette száraz torkát, már vesz a pisztáciából.*

*A feltűnésmentes érkezés sikeres, na meg a zsebe tartalmának megváltoztatása is, amit vélhetően akkor használt ki Eric, mikor Sally előszedte az ezüstöt a kocsmárosnak, mert különben az a homokszín köpeny megnehezítette volna a férfi dolgát rendesen. Így viszont csak a köszönés lesz az, amire felfigyel Sally, s cinkos vigyort villant rögtön a férfira. Tekintete kicsit elidőzik azon a többnapos borostán, nem rosszallóan, épp ellenkezőleg.*
- Hogyhogy meg sem kínálnálak? Két italt akarok rendelni... Milyen datolya? Milyen zseb? *Kezdett el méltatlankodni a méltatlankodás miatt, hiszen feltett szándéka volt két adagot rendelni abból a tetszetős italból, amit le tud dumálni a csapossal és nem rum. Gondolt ő Ericre, meg amúgy is a fene igyon egymagában, nem búslakodik ő! A datolya meg zseb említésére kezével zsebéhez kap, majd a másikhoz, s ekkorra már megjelenik egy hitetlenkedő mosoly az arcán, előhúzva a datolyákat a zsebéből.*
- Ennyi idő után igazán megjegyezhetnéd, hogy a pisztáciát szeretem. Iiigen, tudom, hogy te meg a datolyát. *Nyújtja is nyitott tenyerét a férfi felé, hogy vegyen belőle, elvégre ez volt a cél, hogy Sally megkínálja azzal a datolyával, amit a férfi szeret igazán. Megeszi ő is, szereti is, de a pisztáciát semmi sem taszíthatja le a piedesztálról.*
- Én hozok italt, meghívlak... vagyis inkább Omar - tudod, az a harcsabajszú őr a főkapunál - hív meg rá mindkettőnket, majd elmesélem! Te addig próbálj meg keresni valahol valami szabad asztalt vagy asztalrészt. Bár nem sok van.. *Pillant körbe, majd figyelme ismét a kocsmárosé, mi jót tudna nekik ajánlani rum helyett? Omar említéséből meg sejtheti Eric, hogy az italmeghívás mögött valami megnyert fogadás állhat... már megint.*

*Jobbra néz, balra néz.*
~ Hogy a férfiakra mindig várni kell...~ *Kis költői túlzást megenged magának, dacára annak, hogy a megbeszélthez képest ő érkezett korábban.*
~ Én ennél szomjasabb vagyok.~ *Dönti el pillanatnyi gondolkodás nélkül és belép a Vén Kitartóba. Úgy is úgy szólt a megállapodás, hogy bent találkoznak. Belépve röpkén körbepillant, hátha mégis itt van már a keresett személy, de úgy tűnik, tényleg Sally érkezett korábban.*
- Nap ragyogjon, Jó szelet... *Köszön így is, úgy is, válogasson mindenki kedvére jelenleg e kettőből. Az irányt egyenesen a pult felé veszi, s noha a kobaltkék szemek körbejárnak újfent, most már szabad asztalt keresve, nem törődik azzal, kik és hányan nézik meg. Némi feltűnést biztosan kelt, ha erre nem elegendő a táncosnőkhöz illő, vonzó női alak, az ébenfekete, enyhén hullámos hajjal keretezett, sminktől mentes, különösen szép arc, akkor biztos elég lesz a drága, finom kelmék, amelyeket visel. Nem efféle kinézetű nők szoktak ide járni, inkább szürcsölik a teát az Igazgyöngyben. Feltűnést kelthet továbbá, hogy bár jó minőségű anyagból van az homokszínű, boka felé buggyosodó nadrág, a fehér, bő ujjú ing, lábain az alacsonyabb szárú, tiszta, szattyánbőr csizmák, mégis visel egy könnyed bőrvértet, melynek kis fémpikkelyein csak azért nem csillan meg a benti fény, mert feketére mázolta be mindet, nem véletlenül. Verettelen fegyvertartó övére szintén dísztelen, de jófajta szablya van kötve és ott bújik meg egy fekete markolatú, fogazott pengéjű kés is. Ez utóbbit elsőre nehéz kiszúrni, mert hátra van betűzve a kés s vállaira bokáig érő bő, homokszínű köpenyt terített, de a csuklyát nem vette fel. Nyakában megcsillan egy ezüst lánc, medáltól terhesen, de magát a medált nem látni, elvész az az ing és a bőrvért alatt. Összességében nem úgy néz ki alkatra, mint aki olyan nagy harcos lenne.*
- Nap ragyogjon! Ugye tudja nekem azt mondani, hogy kapható itt más is a rumon kívül? *Lép oda éppen Irfan Marrukh mellé és megnyerő mosollyal intézi szavait a kocsmárosnak. Ehhez nagyon ért. Na meg a meggyőzéshez is, s bár van nála erszény - nem feltűnően hízott példány - a zsebéből halász elő egy ezüstérmét és tol a kocsmáros felé bal kezével, melyen barna, tekergőző hennaminta fut a mutatóujja végétől szétterülve kézfején és folytatódva valahol valameddig az ing alatt. Nem az ital ára az ezüst, inkább csak a biztosíték, hogy a jóféléből kapjon majd, ha bejön ez a dolog ennél a kocsmárosnál is. Hátrasandít az ajtó felé, jön-e Eric? Majd megnézi azt is röviden, szabadult-e fel asztal, s kik állnak a pultnál csakúgy, mint ő?*

A kikötőben helyet kapó taverna - nem csak igazi hajósoknak. A Promenádtól viszonylag távol, egészen a mólók közvetlen közelében találod, s általában a kikötőben álló hajók matrózai és a halászok a Hullámtörő - korábban Vén Csónakos - törzsközönsége. Éppen ezért halszag és rum a két meghatározó jelenség az épületben és annak környékén.

A város pezsgése talán máshol alábbhagy, de a Kikötőben mindig zajlik az élet, kereskedelmi hajók érkeznek-távoznak, halászdereglyék futnak ki, így a kocsmákban is mindig nagy az élet. De míg az Ördögfűben a város söpredéke gyűlik össze, és a Tűzfátyolban selyembe öltözött kéjhölgyek szórakoztatják borsos áron táncukkal és énekükkel a vendégeket, addig a frissen felújított - és átnevezett - Hullámtörő az átlagos, középréteghez tartozók kedvelt helyszíne. A matrózok és halászok mellett jó néhány zsebmetszővel, kikötői zugárussal, néhány olcsó ringyóval, s komoly lehetőségekre váró szerencsevadászokkal is meg van rakva.

Minőségben jobb az Ördögfűnél, de a Tűzfátyolt és az Ezüstgriffet nem éri el, igaz, árban sem. A pult a bejárattal szemközti falnál található, mögötte nyílik a konyha és a raktár, valamint a hátsó ajtó is, amin keresztül egy szűk sikátorra lehet jutni. A régi, innen-onnan összeszedett bútorokat az új tulajdonos lecserélte, és már strapabíró, erős tölgyfa asztalok és székek állnak a vendégek rendelkezésére. Néhány dekorációs elem azért megmaradt – egy pár nagyobb csiga különböző hajókról, kormánykerék és széljelző.
A söntéstől balra a részegek és a csomagcipelők dolgát nem segítve meredeken vezet fel egy falépcső az emeletre. A városba érkezők, hacsak nem elég módosak, általában a Hullámtörő emeletén szállnak meg. A szobákban a legszükségesebb dolgok kaptak helyet, ám mind újonnan készített, frissen ácsolt bútor. Az ágyak kényelmesek, általában tetűmentesek, és még az ajtó is zárható.
Nem sokan tudnak róla, de hátul a raktárból egy lejárat vezet a pincébe, ahol általában a főzéshez használt alapanyagokat és a minőségibb italokat tárolják. A lejáratot őrző masszív, vasalt csapóajtót bonyolult zárszerkezet védi a tolvajok ellen.

A Hullámtörőben dolgozó NJK-k:
- Pörc - őszülő, mokány, harcsabajszos fickó, általában ő ügyel a kocsmára, amíg a tulajdonos házon kívül van. Legendás mennyiségű sört képes elpusztítani, és meglepően jó érzéke van a halételek elkészítéséhez. Beszélik róla, hogy korábban a tulajdonossal együtt szolgált egy tengerjárón, és innen a nagy bizalom.
- Kilia - Pörc idősödő, nagydarab felesége. Általában ő főz és takarít a kocsmában, valamint ő tartja rendben az emeletet is. A húslevesétől a holtak - de főleg a másnaposak - is táncra perdülnek, és nincs nála határozottabb hangú fehérnép a vidéken. A szóbeszéd szerint, ha üvölt, akkor a városőrség is kétszer meggondolja a közbeavatkozást.
- Szikra - húsz éves, karcsú, szemrevaló leány, a Hullámtörő kocsmatündérkéje. Önfejű, makacs és öntörvényű, de szereti élvezni az életet. Szinte mindig a vendégek körül sertepertél, hozza-viszi a kupákat és ügyel rá, hogy senkinek se maradjon száraz a torka. Az emeleten lakik a saját szobájában, a folyosó végén.