Üdvözlünk!

Éppen időben érkeztél Vándor!

Háború közeleg és elkél minden tenni vágyó erős kéz, forgasson akár fegyvert, vagy használja a mágia hatalmát.
Ne aggódj, ha nem állsz még készen, hőssé formálnak majd a kalandok.
Fedezd fel a világot, kelj útra, kalandozz sivatagon, kietlen tájakon, havas hegyek legmélyén, dögletes mocsáron és a mindig veszélyt rejtő tengereken át. Küzdj ádáz szörnyekkel, élj nemesi életet, vívd ki a hősnek járó tiszteletet, vagy rejtőzz árnyak közé és vedd el azt, ami neked jár!
Gyűjts hát magad köré szövetségeseket és formáld saját belátásod szerint a változó világot!

Az oldal alapítása:
2012.10.01.

Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Kaland

Fejedelmi játszma című kalandban a reagkör határideje:
04.09. 21:00

Latest topics

Ederthin várostérkép

A dombtavi időszámítás szerint jelenleg 616-ot írunk.

Ki van itt?

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (12 fő) 2016-10-11, 18:26-kor volt itt.

Statistics

Jelenleg összesen 3473 hozzászólás olvasható. in 143 subjects

Összesen 55 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Shycor N'ylwenn

Szerzői Jogok

Az oldalon található egyedi alkotások az alkotó(k) tulajdonát képezik!
A Világleírás és a helyszínek, helyszínek leírásai az oldal készítőinek szellemi terméke, így a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel szabadon.

    Parti strandfürdő

    Share
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Parti strandfürdő

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2016-11-05, 21:40


    Kath&Gonnir





    Dalnokunk pontosan tudja, hogy ez a szörnyű pillanat előbb utóbb elkövetkezett volna, de van benne annyi tisztesség, hogy nem húzza tovább. Ő nem lesz Nathalie, aki mindenkit csak áltatott, és talán még a bárd utóda is pontosan erre a sorsra fog jutni. És magából sem akar olyan illetőt avanzsálni, mint Kathleen egykori szerelme, aki indok nélkül távozik. Azt nem tudja elképzelni, hogy az elf nemes megkapta a lányt, de hogy a lelkének egy darabját magával vitte, az nem lehet kétséges. Ő maga is magával fogja, de talán a lány még nem kedvelte meg annyira, mint az elfet, így talán nem is törik annyira össze. Nincsen mentsége, hiszen Nathalie-ra nem foghatja. Csakis a testi-lelki vonzalom vezette eddig az útját, és mégis, tisztességesebben bánt a lánnyal, mint korábban bárkivel is, nem tett illetlent, de úgy fest, magával a hazugsággal sokkal komolyabbat vétett, mintha Kath erényére tört volna. Már nincsen visszaút. Érzi a hirtelen éledő távolságot, és meg is érti. Elvonja ujjait a lány kezéről, tudván, hogy már barátok sem lehetnek soha többé. Viszonozza a könyörgő pillantást, a sajátjában benne van az, hogy nem így tervezte. Sokkal jobban kedveli a lányt, mint ahogyan azt gondolta volna a haldokló Havorral az ölében, amikor még csak a futárszolgálatot fontolgatta. Nem menne el ő, boldoggá tenné a lányt, ám az igaz, hogy az eltervezett esküvőn nem lehet ő a főszereplő, hiszen Havor családja mindent felrúgna, ahogyan Kathleen szülei is ismerik már a medvevadászt. Hogy is gondolhatta.. Megrázza végül a fejét, nem viccelt, ez a szörnyű igazság. Bólint, immár szótlanul, és elindulnak visszafelé. A bárd olyan lassan poroszkál a fekete kancán, mintha minimum a vesztőhelyre menne. Ez a lány élete szerelme lehetett volna, de ezt is sikerült elszúrni. Mennyivel egyszerűbb lett volna közölni Havor halálhírét, és konvencionálisan udvarolni? De nem, Gonnir még azzal sem akarta bántani a lányt, hogy ilyen gyászosan mutatkozik be. Mit is remélt.. ? Most már mindennek vége. Igyekszik nem nézni a lányra, ahogyan az a könnyeit törölgeti, holott az ő torkát is marja már a feltörő fájdalom. Nem akarja azzal tovább tetézni a sértést, hogy közbeszól, vagy hogy bármit is hozzáfűz.
    - Rendben kisasszony. Itt leszek, nem fordítok hátat, és kész vagyok alárendelni magamat a kérésnek. – Azt már szintén nem teszi hozzá, hogy mocskosnak érzi magát, hogy ilyen hazugságra kényszeríti a lányt, hogy őt fedezze, mintha minden rendben lenne. Több órás elfoglaltságokat kell találnia, unatkoznia kell, pedig annyira jól szórakoztak volna. Így ha majd letelik a pár nap, a dalnoknak becsületesen fel kell vállalnia, hogy mit tett. Nem futamodhat meg egy lengő függönyön kiperdülve Kath ablakából, mintha csak holmi családi ékszerrel lépne le. Nem, maga Kathleen a családi ékszer, amit ő egy életre tönkre tett. Visszaérnek a birtokra, derűt erőltet magát, és kedvesnek tetetett bólintással köszön el a lánytól, hogy aztán vissza se nézzen. De nem azért, mert gyűlölné, hibáztatná a lányt, hanem mert félő, hogy ő maga is idő előtt a szeméhez kapkodna. Aztán visszalovagol ahhoz a sziklához, ahol azokat a bizonyos szalagokat mutatta a lány. S dalnok lévén mindig van nála papír, leül hát, és nekiáll a levél megfogalmazásának. Tekintete néha a szalagokra téved, aztán összegyűri a papírokat, mert ezt úgysem lehet leírni.. úgy igazán hihetően. A lány még eltervezettnek vélné. Aztán végül mégiscsak úgy dönt, nem futhat tovább a démonok elől, ideje szembenézni velük. Az újabb papírra csupán egyetlen érdemi szót ír a bemutatkozáson túl.
    „Szeretem”
    Gonnir Eruthallion, Ambery grófja, vándorénekes, fegyverforgató.
    A levelet a saját pecsétjével zár le, vörösviaszba folyatva, és visszatér a birtokra, hogy legalább a komornát felébressze. Miután „ismerik” és kedvelik, nem kétséges, hogy a hosszúra nyúló éjszaka után ez még belefér, így a nő, akit már látott korábban, készséggel átveszi a levelet, és van annyira kedves teremtés, hogy még bekopog Kath-hez, aki talán még nem alszik, lévén alig egy órája tért vissza a szobájába.

    //Cukik, és köszke Embarassed //






    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Parti strandfürdő

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2016-11-01, 21:50

    Gonnir és Kath

    Mennyire jólesik a léleknek az a szorosabbra fogott ölelés, mennyi erőt és bátorságot merít belőle, hogy folytassa a történetet, hogy merje elmondani és a végén merjen reménykedve hátrafordulva Havorra nézni... hogy kihagyjon a szíve rögtön az "ám így" kezdetű mondatnál. Milyen igazság? Miért baj, ha túlságosan megkedvelik egymást? Miért csalódna ismét komolyat? Talán már elígérkezett Havor? Talán titkon már meg is köttetett egy másik házasság, ami köti a férfit? Vagy mégis az a baj, amit most elmesélt neki Kathleen? Vagy mégis tud Kathleen betegségéről? Egyet tud leszűrni a tengernyi felvetődött kérdésen kívül Havor bevezetőjéből: nem kívánja a férfi sem elvenni őt.
    A folytatás viszont... Hallgatja, figyelmesen, talán később még szinte szóról szóra is fel tudja majd idézni az elhangzottakat, de felfogni... Okos lány ő pedig, tanult és megvan a magához való esze, de mégis annyira képtelenségnek tűnik Havor mondandója. Vagyis nem is Havoré, hanem nem is tudja kié. Ezek szerint még csak nem is Havor barátja vagy a Navarro családhoz tartozó személy, hanem egy idegen, aki arra járt? Az előbbi oly édes közelség egyszerre válik kényelmetlenné is, noha édes is megmaradt, mert valahogy a férfi bűvköréből mégsem tud még kikerülni. Nem, amíg a szürke szemeket nézi, márpedig Kathleen egyre csak azokat nézi.
    A férfi, akit szeretett, elvett egy másik nőt, aztán egy másik férfi, akihez hozzá kellett volna mennie, akihez egyre inkább kedve is lett volna hozzámenni, meghalt még megismerkedésük előtt és abban a formában sosem létezett, ahogy ő megkedvelte. Ennyit az eszményi lovagról?
    ~ Miért ne mondhatná el...? Nathalie...?~ Az újabb szavak, amelyeket talán az ő csendessége váltott ki csak újabb kérdéseket vetnek fel. Egyre több mindent nem ért és szerencsére ajkai megmaradnak bénult döbbenetükben alig elnyílóan, de hangot ki nem adva, különben biztos feltette volna a szívszaggató kérdést: Hát Ön is elmegy?
    Így a helyes, ezt Kathleen is kénytelen elismerni. Kénytelen, de ugyanakkor képtelen is. Nem akarja, ez csak egy rossz álom. Amennyire a hold és a csillagok fénye engedi, láthatja Gonnir a zöld, könnytől csillogó szemeket, egy-kettő csepp el is indult le a szokásosnál is sápadtabb arcon és a szemekben ott a könyörgő kérés is: mondja Havor, hogy csak viccelt! Mondja, hogy csak így akarta valamiért próbára tenni a lányt! Mondja, hogy mindez nem igaz! Szívszorítóan ott marad a felismerés a szemekben, mikor felfogja Kathleen is a felfoghatatlant: ez a valóság. Ez nem egy hosszú rémálom-sorozat, amiből felébredhet. Innen nincs menekvés. Itt nincs édes, aranylósárga hajnal, amivel maga mögött hagyhatja ezt az egészet és azzal foglalkozzon csak, melyik ruháját és kalapját vegye fel az aznapi Havorral való találkára. Aranylósárga hajnal lesz, de minden más elmarad. Elmarad a pofon is. Talán megérdemelné Havor, vagyis nem-Havor. Talán egyszer meg is kapja, talán soha, ha a férfi elmegy és többé nem tér vissza, hiszen a haldoklónak tett ígéretet teljesítette, mire várjon? Kathleen csak csendben fordul vissza a lovon előre és az eddig a férfi kezén nyugtatott keze lassan elemelkedik onnan.
    - Vigyen vissza, kérem. Vigyen haza. - Egyelőre ennyit tud rekedtes hangon kipréselni magából, ezt is kínnal, pedig ezernyi kérdéssel bombázná a férfit. És belül küzd, hogy hagyja elmenni, ne tegye fel a kérdéseket, mert talán csak még nagyobb lesz tőle a fájdalma és egyébként is mire megy a válaszokkal. A valóság nem változik meg attól, mert tudja, mi motiválta a férfit a csalásra, mi történt valójában Havorral. Naramtól se kapott válaszokat, valószínűleg soha nem is fog, de ez nem változtat azon, hogy az elf férfi elment. És el fog menni "Havor" is.
    Ha Gonnir elindul vele visszafele, haza, remélhetőleg hamar rátalálva a megfelelő ösvényre, akkor Kathleen jóideig nem is szólal meg. Az elején még lehetett látni, hogy egy-egy kezét felemeli, hogy csendben egy legördülő könnycseppet letöröljön arcáról - ezt egyszer sem hagyta Gonnirnak, ha az próbálkozott volna vele- , aztán ez is elmarad, és finom remegése is alábbhagy, csak néha rezzen meg, mint akit hirtelen ér hideg.
    - Pár nap múlva megérkezik mindkettőnk családja. Jobban mondva a családom és a Navarro család. - Javítja ki magát kelletlenül.
    - Nem szeretnék a terhére lenni, tudom, már így is többet időzött a városban, mint amennyit tervezhetett e közbejött szerencsétlenség miatt, de ha megoldható, kérem, maradjon még e pár napra. Nem tudok egyedül elé állni a családomnak ezzel a hírrel és a Navarro család is tudni akarja majd, mi történt Havorral. Természetesen az addig előforduló "kötelező" jellegű vacsora- és egyéb meghívásokról kimentem Önt. A látszat kedvéért úgy tehetünk, mintha sétálni vagy lovagolni mennénk és így meglenne a szükséges találkozás is. Ez nem kötelesség Önnek, nyugodtan csináljon a városban, amit szeretne. A "séta" alatt majd én is keresek a városban valami elfoglaltságot magamnak, ami nem teszi feltűnővé, hogy nem együtt vagyunk. A megbeszélt időre meg visszakísér, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Az ezzel járó kötöttségekért elnézését kérem és megértését. Holnap majd a hosszú éjszakai kirándulás miatt kis gyengélkedésre hivatkozom majd, így csak holnapután találkoznánk. Mondjuk délután. - Vázolja az elképzelését, s egyértelműen belemenekül a gyakorlati problémák megoldás-keresésébe, minden érzelmet nélkülöző taktikai terv kiötlésébe, addig sem kell saját érzéseit boncolgatnia és időt nyer, hogy kitaláljon valamit, miként is fogja - jó esetben Gonnirral együtt fogják - ezt megmagyarázni a családnak. Ehhez kell, hogy Gonnir addig keveset legyen a család már megismert tagjaival, hogy a hazugságot ne tetézzék még jobban. Bőven elég lesz így is mosolyt erőltetnie Kathleen-nek magára, például mikor elérik a városfalat újra és szembetalálkoznak néhány családi testőrrel, akiktől megtudják, hogy Kathleen lova sikeresen hazatalált - valami jó hír is legyen a napban -, csak némi ijedtséget okozott a lovas hiánya.
    - Semmi gond! Két worgurtól ijedt meg, leestem a lóról, de Havor ura volt a helyzetnek és gyorsan kimentett a szorult helyzetből. Nem történt semmi bajom egy kis ijedtségen kívül, de lesz mit kipihenni. Így Navarro úr, azt hiszem jobb is ha mára elköszönök. Köszönöm a sétát és a beszélgetést, jó éjt! - Inkább úgy dönt, hogy átköltözik valamelyik testőr lovára Havoréról és itt köszön el a városkapuban a férfitól, hogy minél előbb túleshessenek ezen megfelelően diplomatikus maradva és egy fáradt, halovány mosoly keretében. Szerencsére a testőrök betudják az ijedtségnek és a fáradtságnak a sápadtságát és Gonniron kívül senki nem veszi észre a mosoly mögötti pillantásban azt a fájdalmat, amit elfojt magában most is. Mert erősnek kell látszódni, amíg a szoba magánya nem borul az emberre.

    //Köszönöm a játékot a sok izgi fordulattal : )//
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Parti strandfürdő

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2016-10-31, 11:16


    Kath&Gonnir





    Úgy fest, a lány sem nagyon sajnálja a hirtelen támadt közelséget, pedig minden nemesi protokol szerint komoly szentségtörést követnek el, már pusztán azzal is, hogy kettesben vannak a frigy hivatalossá tétele előtt. Minimum egy komornának jelen kéne lenni gardedamként, ám a család talán úgy van vele, hogy a bárd nem megszöktette a lányt, hanem engedélyt kért az esti kilovaglásra, és csak napok kérdése, hogy sor kerül a mennyegzőre, talán már nem történik becstelenség a kisasszony személy ellen. Most mindketten elfogadják, hogy bizonyos határokat átlépnek, hiszen komoly esély van rá, hogy hamarosan vízválasztóhoz érnek. A dalnoknak már eleve sajog a szíve az eljövendőtől. Megállítja, legalábbis lelassítja a fekete kancát, sejtvén, hogy komoly támához értek, és a két bestiát már jóval maguk mögött hagyták. Hallgatásba burkolózik, ahogyan a lány szavait issza, de mindez nem jelent elutasítást, sőt, picit szorosabbra is fogja az ölelést. Nem csupán azért, hogy Kath le ne essen. Inkább megértő, magára ismer benne.
    - Nem butaság, cseppet sem az kedves. Ám így.. Azt hiszem én sem várhatok tovább az igazsággal. Félek, hogy ha túlságosan megkedveljük mi egymást, rosszabb lesz, ha kiderül az igazság. Inkább most bántsam meg Önt, mint hogy ismét komolyat csalódjon. – Fújtat egy komolyat, elmesélhetné Nathalie történetét, hogy mentegetőzésül szolgáljon, miért is kapaszkodott a reménybe, de úgy véli, hogy nem lenne ez tisztességes Kathleen-nel szemben. Megrándul, de jó értelemben, ahogyan Kath végigsimít a kézfején, és megállítva a lovat picit előre nyúl, hogy féloldalasan maga felé fordítsa a lányt. – Attól félek, hogy csalódást kell okoznom, de így a helyes. A medvevadász, az ön kedvese valóban nem én vagyok. Sajnálom, de Havor úr vakmerősége odáig fajult, hogy az esztelen hódítás, vérontás közepette utolérte a vég. Rám bízta, hogy hozzam meg a halálhírét. Magam is nemes volnék, ám csak átutazóban leltem rá, amikor már haldoklott. Úgy gondoltam, hogy megadom neki a végtisztességet, és meghozom a hírt, de Ön.. rabul ejtett.. az első pillanttól, és.. nos én nem akarok az az elf férfi lenni, aki majd ismét cserben hagyja Önt. Nagyon.. tetszik nekem, de nem élhetek tovább hazugságban. Sajnálom, hogy ha nem én vagyok az a férfi, akire várt.. – Sóhajt fel, bevállalván a csattanós pofont, nehéz most a szíve. Nathalie után egy másik szeretett nőt is el kell vesztenie, ezúttal önszántából, a tisztesség nevében. Hiszen még csak egy csók is komoly megalázás lett volna a lánnyal szemben, ha végül utána derít fényt az igazságra. Vagy ha már az oltárnál állnak. Nem, a szerencsevadász ugyan életművész, és párbajhős, sok női szívet tört már össze, ám a nemeskiasszony túl édes az ő szívének, így inkább legyen csak szomorú Kath pár napig, mint hogy egy életen át összetört, magalázott leány.
    - Bárcsak elmondhatnám, hogy mennyire kedvelem Önt, de nincsen jogom ezt tenni. Nem foghatom arra sem, amit Nathalie tett.. Nem büntethetem Önt valaki más művéért. El kell mennem, mert így a helyes, hiszen a hölgyet sem kényszeríthetem arra, hogy a családja előtt olyat hazudjon, ami tényleg nem igaz.. – Csóválja a fejét, a pofon mellett még az is benne van, hogy Kath lelöki a saját lováról, netán lepattan, és ő maga fut el hazáig sikoltozva, hogy micsoda becstelen csábító karmai közé került. A dalnok lehorgasztja a fejét, és úgy várja az ítéletet, mintha már minimum a pallos lenne a nyakán lecsapásra készen.



    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Parti strandfürdő

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2016-10-24, 20:29

    Gonnir és Kath

    Mennyivel másabb így minden, mint mikor az ember elképzeli egy regényben leírtak szerint mit cselekedne hasonló helyzetben, milyen parádésan vágná ki magát szorult helyzetéből és egyáltalán ő megőrizné hidegvérét a főhőssel ellentétben. Ám az élet nem ezt igazolja. Ha nem lenne a férfi, igen komoly gondban lenne Kathleen, nem is csoda, hogy ösztönösen benne bízik, hogy segít a harcban... Hogy aztán olyan elegánsan oldja meg a medvevadász a helyzetet, amire nem is gondolt Kathleen. Pedig mennyire igaz: nem kell mindig harcolni! Alig állt talpra, máris érzi, ahogy derekánál átkarolva legalább olyan könnyű rongybabaként emelik fel Boglárka nyergébe, mint ahogy Csakazértis-éből leesett. Természetesen minden illemszabály áthágása azonnal megbocsáttatott a helyzetre való tekintettel. Kardot rántani se volt ideje, mert már fent is van ismét egy lovon, ami már meg is ugrik. Éppen időben, mert a két worgur is észlelte, hogy a zsákmányuk meglépne, ugranak is, de pont lemaradnak a ló tomporáról s hiába inalnak utána, a ló azért gyorsabb. Szerencsére tényleg csak kettő worgur volt, mert ilyenkor szokott lenni az, hogy a falka többi tagja oldalba kapja a menekülni akarót lassan szorítva halálos kelepcébe. De most nem így történik, Kathleen meg kapaszkodik - részben a derekát átkaroló kézbe - és hajol rá némileg a ló nyakára a vágtához. Hevesen ver a szíve és maga sem tudja hirtelen megmondani, hogy a megúszott veszélyes helyzettől kalapálnak bent ennyire - és milyen csalódott most magában, hogy így megremegett a támadóiktól -, vagy ettől a jószerivel összesimuló közelségtől, a karcsú derekát átölelő kéztől vagy esetleg az aggodalomtól, hogy meg ne érezze a férfi, hogy mennyire dobog Kathleen szíve? Leginkább mindtől egyszerre. Kathleen sem nézi most, hogy merre vágtatnak, egyszer tekint csak hátra, vajon követik-e őket a worgurok. Kilométereken át tudják a szagot követni, ha kell, kérdés, ez a kettő mennyire volt motivált? Talán nem eléggé és nem űzik az egy lovon osztozkodó két lovast tovább, még távolabb a várostól ismeretlen csapásokra. Nem tudja, mennyit vágtáztak, de azt igen, hogy a szíve még mindig nem a megfelelő ütemben dobog, és nem tudja megállni mosoly nélkül, ahogy Havor bocsánatot kér, majd szinte rögtön vissza is vonja azt és a vörös hajú stenere lánynak nagyot dobban rá a szíve. Kathleen pedig a maga részéről hagyja, hogy elengedjék, meg nem is, mert ahogy vonja el kezét a férfi, úgy tartja végig a kézfején saját hidegecske ujjait Kathleen amíg csak teheti. Ha továbbra sem engedi el ennek hatására a lányt, az volna a legjobb, valahogy jóleső számára is ez a közelség. Szokatlan, de jó. Nagyon jó.
    - Szerettem egy elf férfit. - Mondja ki hirtelen Kathleen mintegy vallomást, csak éppen nem annak a férfinak szól, aki mögötte van a nyeregben. Közvetlen azután kezd bele, hogy bizonytalan vallomását elmondta a Havor, mely megérintette Kathleen szívét. Még azt sem bánja, hogy a megkedvelés szót használta a férfi, mert legalább bölcsen jár el, a mélyebb érzelmekhez több idő kell, ám kezdetnek semmiképpen sem rossz ez így. Kathleen viszont innentől kicsit hadarva beszél, legalábbis elején, mint aki egy nagy tehertől akar megszabadulni.
    - Igen magas rangú volt, özvegy, itt dolgozott az ezüstelf nagykövetségen. Sosem mondtam neki mit érzek, sosem hagytam ott a sziklánál virágot, de sokat beszélgettünk, sok időt töltöttünk együtt, egyszer még táncoltunk is! Úgy éreztem, hogy az érzéseim viszonzásra lelnek. Egyik nap aztán hiába kerestük őt és egyéb barátainkat a követségen, mint megtudtuk, hajnalban sürgősen visszautaztak a birodalmukba és hetekig nem hallottunk felőlük, hiába írtunk levelet. Vagy legalábbis nem mindenkitől kaptunk választ. Aztán a hetekből hónapok lettek, mígnem egy nap kaptam egy levelet ennek az elf férfinak a nővérétől, aki szintén barátunk. Örömmel értesített minket, hogy jól vannak és hogy készülődnek Naram esküvőjére, merthogy újra megházasodik... Ugyancsak ekkor kaptam a levelet édesapámtól, hogy eljegyzés vár rám is heteken belül, de nem Narammal. Én... kétségbeestem, összetörtem, ki akartam futni a világból, úgy éreztem képtelen leszek ezt végigcsinálni. Butaság, tudom... - Mit számít egy elrendezett házasság végigcsinálásában, hogy nem szerelmes a férjébe? Nem ez az eset lenne az első a nap alatt és nem is az utolsó. Habár ha látni nem is lehet nagyon, csak amit a holdfény enged láttatni a lehajtott fejjel beszélő lányból, mindent pótol a hangjából hallható kesernyés mosoly, és minden arckifejezésnél beszédesebb ahogy ujjai néhol lágyan simítják meg Havor kézfejét - ha még mindig a derekánál tartja -, néhol észrevétlenül is finoman megszorítják ahogy teljes testében alig észrevehetően de remeg vagy reszket a Kathleen. Nagyon nehéz erősnek maradni és nem mindent elmondani a férfinak, hogy ne ássa el általa örökre a maradék esélyét is Havornál. De a dereka, a tartása... az egyenes marad. Nemcsak neveltetése miatt, egyszerűen csak próbálja a lehetőségekhez mérten büszkén viselni saját, egykori, ostoba érzései kínosságát.
    - Amelia javasolta, hogy az egyik szigetre menjünk el, csak ketten, és ő beszélt végig a lelkemre, ő öntött lelket belém, ő segített gyorsan lezárni a múlt ezen fejezetét. Gyors volt, de nem könnyű. Ne haragudjon, hogy mindezt Önre zúdítottam, csak... azt akartam kihozni belőle, hogy ma végig úgy éreztem mióta csak találkoztunk, Havor, hogy Ameliának igaza volt. Megérte visszajönni Ederthinbe. - Azt nem teszi hozzá, hogy ha Havornak sincs házasulandós kedve legalábbis Kathleen-nel, akkor legyen kedves ezt úgy intézni, hogy azelőtt derüljön ki, hogy Kathleen beleszeretne. Mielőtt késő lenne. Magának sem meri feltenni a kérdést, vajon nem késő-e már most, pedig csak az út elejére léptek rá? Mindenesetre ezután fel tudja emelni a fejét és amennyire ez lehetséges hátra is fordul a férfihoz tekintetét keresve.
    - Ne mondja kérem többet, hogy nem egy eszményi lovag, mert számomra az. Még nem volt alkalmam köszönetet mondani a hősies megmentésért, szóval... Nagyon köszönöm!
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Parti strandfürdő

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2016-10-23, 21:23


    Kath&Gonnir






    A dalnok megrázza a fejét, tényleg bánja már, hogy ilyen nyers volt, nem akart csak úgy belegázolni Kathleen lelkivilágába, nem ő a hibás, nem vonható felelősségre Nathalie bűnei miatt. Kölcsönösen bocsánatot kérnek, de amíg a lány egyszer versennyel odázná el a komor témát, addig a bárd inkább beszélne róla. Nem szánja magyarázkodásnak, sokkal inkább oldaná a feszültséget, de ezt csak beszélgetéssel lehet. Noha soha többé nem akart gondolni a vörös lányra, most akaratlanul is felsejlik, és meg kell osztani a nemeshölggyel a kétségeit, amik saját magával szemben merültek fel. Kathnek legalább ezt tudnia kell.
    - Igaz, senki számára nem kellemes téma, de most úgy vélem, elkerülhetetlen, ezért is bocsássa meg. A pletykák ellenben sosem érdekeltek. – És valóban, akit ő meg akart szerezni magának, az végül az övé lett, sosem izgatta, hogy miket hall a kiszemelt lányról. Talán Nathalie esetében mégiscsak jobb lett volna, ha odafigyel, ám ez már késő bánat. Hagyja, hogy Kath eméssze magát egy kissé, és megfogalmazza magában, hogyan is akar vele előhozakodni.
    - Másik levelet? Amiben..? – Kérdez vissza értetlenkedve, és szerencse, hogy azt magába nyeli lassan sápadó arckifejezését, mert ha Kath számára már korábban kiderült, hogy Havor halott, akkor.. De nem, az nem lehet, hiszen akkor már régen nem működne az álcája. Ám így miről szólhatott a levél? Dalnokunk bármennyire is összetett elme, most valahogy semmi más nem jut az eszébe, mint hogy a lány régesrégen tudja, hogy mi a fáma, csak reménykedett benne, hogy bárki is jön, azzal megtalálja a közös hangot. Mi másról szólhatott a levél, és ki küldhette? Kissé ingatja a fejét, felkészülvén az esetleges magyarázkodásra. Ám mindez félbeszakad, mert a lány valami egész másra hívja fel a figyelmet, és Boglárka is megugrik, bár úgy fest, jóval összeszokottabb párost alkot lovasával, mint Kath és a vöröspej, mert utóbbi úgy dobja le a lányt, mint holmi rongybabát. A férfi nem foglalkozik azzal, hogy netán utoljérjék a gazda nélküli paripát, azonmód nyúl le a lányért, és a derekánál megragadva emeli be maga elé úgy, hogy Kath előre nézzen. Talán illetlenség, hogy ilyen módon nyúl a hölgyhöz, kérés és engedély hiányában, de ha a nemeskisasszony élete a tét, akkor bizony nyugodtan köphet a protokolra. Nem igazán akar most szembeszállni a dögökkel, noha jó esélyekkel indulnának. Inkább vad vágtára fogja a sötét kancát, és már ott sincsenek. A ló tudja, hogy mikor kell kilőni, és már el is iszkolnak, csak éppen olyan irányba, amelyet a bárd egyáltalán nem ismer. Most valami ritkásabb erőszélen kaptatnak, amikor végül lelassítanak. Megáll végül a lóval, és elengedi a lányt.
    - Ismételten sajnálom az előbbit, nem akartam csak úgy.. Miket beszélek, nagyon is jó Önnel.. – Fejezi be végül a mondatot, nem is tudja, hogy mi a helyes, mi nem, a régi sebek talán majd egyszer begyógyulnak, de most nem törődhet velük, inkább a mosttal kell foglalkozniuk. – Kathleen, tudom, hogy nem vagyok egy eszményi lovag, ezt nem is tagadom, de.. nagyon kedvelem Önt. Vagyok aki vagyok, még ha ezt a személyt még nem ismeri igazán.. – Foglalja össze némiképpen bizonytalankodva, ez mintha már a felvezetése lenne a nagy leleplezésnek, de még maga sem tudja, hogy mit akar kihozni ebből.






    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Parti strandfürdő

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2016-10-18, 20:15

    Gonnir és Kath

    Tehát valami olyasmi történt a férfival, hogy valaki vagy valakik hamar túltették magukat rajta? Nem kérdezhet rá viszont, láthatóan fájó sebről van még szó, meg nem is illő, meg lehet nem is örülne a válasznak. Mi van, ha kiderül, hogy Havornak volt egy kedvese odahaza, akitől elparancsolták a Kathleen-nel kötendő házassága miatt, és a búcsú a kedvestől nem sikerült túl jóra, a lány hamar továbblépett, de Havor még őt szereti? Nem, nem akar ilyen történeteket hallani!
    - Az általánosítása nem kevésbé ejt mély sebeket, vagy éppen felvág már gyógyulni látszottakat. De... sajnálom én is, ha az én szavaim is akaratlanul ilyent okoztak volna. - A sajnálomra csak bólint egy aprót, hogy elfogadja és inkább el is vág minden további elnézést kérési próbálkozást, ha lenne ilyen. Nem számít igazán. Mármint persze jó, hogy legalább bánja a férfi, de nem akar több szót erre fecsérelni. De úgy tűnik ezzel meg is lesz az első veszekedésük, hát nem romantikus? Hát...
    - Én sem akartam erről beszélni, egy nőnek... vagyis hölgynek sem kevésbé illendőbb az ilyen, de valószínűleg idővel úgy is hallott volna ezt-azt, és inkább szeretném, hogy tőlem hallja. - Azért az látszódik, hogy kellemetlen a téma neki is, meg ez az egész helyzet nagyon kínos, de valahol belül bízik benne, hogy ezzel lezárhatja teljesen ezt a múltbeli fejezetet. Annak viszont határozottan örül, hogy Havor közelebb léptet a lóval ilyen bizalmasabb távolságba, nagyra tartja ezt az apró gesztust. Úgy érzi, még ha a férfi nem is fog örülni a hallottaknak, még ha nem is kötik talán össze soha az életüket, de amit Kathleen elmond neki, az nála marad biztonságban. Eddig ez rendben is van, de hogyan kezdjen neki az ember lánya egy ilyen történetnek? Előrehajol kicsit, hogy a lova nyakát megsimogassa csitítólag, de annyira lefoglalják saját gondolatai, hogy nem tulajdonít különösebb jelentőséget a ló nyugtalanságának. Azt meg pláne nem figyeli, hogy vajon a medvevadász hátasa is így viselkedik-e?
    - Amikor édesapám megüzente az Ön érkezését... Csss, Csakazértis... Szóval akkor egyúttal egy másik levelet is kaptam más valakitől, amiben... - Kathleen nagyjából eddig jut a mondandóban, amihez végre összeszedte a gondolatait és leginkább a bátorságát, mert ekkor lova nyerítve ágaskodik fel hátsó lábaira rúgkapálva az első kettővel. Kathleen még nem is érzékelte igazán, mi lehet a hirtelen gond, talán valami éjjeli kígyóféle vagy mi mehetett el a lova előtt, ugyanis jelenleg legfőbb gondja a kapaszkodás lett volna. Nem érezte szükségét, hogy a beszélgetéshez kapaszkodjon, a gyeplővel is csak szórakozottan játszottak ujjai, így aztán könnyű lecsúszni a nem várt hirtelen mozdulattól a lóról és a talajon találnia magát néhány sajgó ütődést beszerezve ezzel. A lónak sem kell több, máris előre szökell - Kathleen nagy szerencséjére nem rúg hátra -, és azonnal a város felé kezd el visszavágtázni.
    - Öhm, Havor! - Ekkor látja meg Kathleen a probléma forrását, de bizonyára Havor is észlelte már ezidőre. Korábban Kathleen a lovával pont takarhatta, de ezek hiányában máris észrevehető a két worgur, ami ilyen nagy riadalmat keltett a vöröspej kancában. A két worgur a kanca után kapnak éles fogaikkal, de amaz gyorsabban elinalt, így a város felé elzárva az utat figyelmük már Havoré és a földön ülő Kathleené, lassan, morogva és vicsorítva közeledve. Sárga szemeik csak úgy villognak a sötétben semmi jót nem ígérve.
    Hirtelen nagyon sürgős lesz felállni a földről és a magával hozott kard után kapni, miközben a másik irányba is elpillant. Legalább ez a jó hír a rosszban: ez a két worgur talán tényleg csak ketten vannak és a falka többi része nincs itt. Ösztönösen Havor és lova felé hátrál, némileg zavarban is van, ugyanis ilyen helyzetben még nem volt. Ha egészsége engedte is a kilovaglásokat, akkor sosem történt semmi gond, legfeljebb ha őzet vagy szarvast látott, ami nagyobb darab, meg egy-egy rókát, de azok jobban félnek az embertől, semhogy zsákmányként tekintsenek rájuk vagy a lóra.
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Parti strandfürdő

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2016-10-16, 10:18


    Kath & Gonnir




    Azt egyértelműen érzi, hogy Kath próbálgatja a szárnyait. Nem akarja ő, hogy a lány olyan döntésekbe lovalja bele magát, amely távol esik a stílusától, de határozottan tetszik neki a merészség, amit a nemeskisasszony megenged magának. A Contevilla házban egyértelműen komoly a protokol, ám dalnokunk tudja már jól, hogy a nemesi családoknál mindig csupán a külsőségig bezárólag volt szabályszeretet, aztán a szénakazlakban kellemesen meghempergették egymást. Kath esetében lassacskán kiderül, hogy nem csupán azért ilyen készésges, mert meg akar felelni atyja akaratának, szikrázik valami komoly feszültség, szenvedély kettőjük között, ám legbelül továbbra is őrlődik, hogy nem saját magát adja. Tulajdonképpen mégis, hiszen nem ismerte Havort mélyrehatóan, így a medvevadász vélt jellemének sarkalatos pontjait húzza csak magára, minden más őbelőle fakad. Az udvarlás, az imádat, a csodálat, no és persze a rettegés, hogy mi lesz, ha a lány ugyanolyan, mint Nathalie. Hiába kacag együtt a lánnyal, mégis elsápad, amikor meghallja ugyanazokat a mondatokat. A sértése szinte belülről jön, nem tudja uralni, még csak csökkenteni sem, élét venni a lány kezének megsimogatásával.
    - Nos ha nem hagy.. – Bólint, s belevágja Boglárkába a sarkát, ha nem is szó szerint, szinte már egyek, ló és lovasa, elég csupán finoman összeszorítani a térdét, a kanca máris tudja a dlolgát, és a vörösfej után iramodik. Gonnir annyira azért visszafogja, hogy csupán a lépést tartsák, ne előzzék meg a lányt. Játszani, versenyezni jó, de ez most mégsem erről szól, inkább egy mélyebb levegővétel, elodázása a komolyabb témáknak, ami eddig fel sem merült bennük. Amikor a szalagtűzésre terelődött a szó, akkor a bárd még nem is sejtette, hogy ennyire meg fogják forgatni a tőrt egymásban. Utoléri a lányt, és elkezdik kerülgetni egymást a lovak hátán, és ha az előbb kerülte Kath pillantását, most merőn nézi őt, már bocsánatot kért, többet nem tehet, hiszen mégiscsak komolyan gondolta azt, amit mondott.
    - Nos általánosítottam, a rossz tapasztalat tudja.. mély sebeket ejt, ám nem kívántam felzaklatni. Ismételten.. sajnálom, az én hibám. És hogyne! – Feleli végül kissé lenyugodva, Nathalie páratlan volt a maga nemében, ám mindezt már negatív előjellel kell értelmezni. Az „anyja”, Elena többször is elmagyarázta Gonnirnak a miérteket, az elején még többé-kevésbé megértette, végül pedig egyáltalán nem. – Meghallgatom, ám én is magyarázattal tartoznék, ha nem gondolnám úgy, hogy ezzel csak terhelem. A férfiember ne beszéljen a múltjáról, főleg ha az másokról szól. – Így véli legalábbis, hogy nem illő exekről beszélni, a nők valahogy érzékenyebben élik meg mindezt. Közelebb léptet a fekete kancán, s befordul a lány mellé. Azért ez mégsem olyan téma, amit a szabadba kell kiáltani, sokkal jobb ilyesmiről inkább suttogni.

    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Parti strandfürdő

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2016-10-15, 23:55

    Gonnir és Kath

    Felkacag a válaszon és pláne annak kétértelműségén.
    - Aztán csak nehogy egyszer meglepődjön, hogy Önt gyűri le egy ádáz vad! - Nincs nagy rutinja az ilyen incselkedős, kaján mellékhangú beszélgetésekben, sőt ami azt illeti, most próbálgatja csak szárnyait. Így kíváncsian, de nem feltűnően lesi, vajon megfelelő volt-e a válasza? Vajon eléggé maradtak-e a eredeti vadászati témánál, de megvan-e benne a játékosság, amit egy magafajta úrilány megengedhet magának?
    A beszélgetés aztán másfele terelődik, és Kathleen a holdfényben a sápadást nem tudja olyan jól érzékelni, de azt látta, miként szorult ökölbe a férfi keze idegességében... feszültségében? Nem is tudja. A válasz viszont meglepi, vagyis inkább meghökkenti, és elsőre nem is tudja mit mondjon erre? Másodjára sem. Elég sértő feltételezés ez Havor részéről, ugyanakkor lehet nincs joga megsértődnie Kathleen-nek, hiszen ő okozta ezt magának. Miért nem maradt csendben és szemérmesen felelte volna azt a kérdésre, hogy szíve még érintetlen és csak Havorra várt. A mondat második fele talán még igazzá is válhat, de tényleg ennyire kellene az első része a férfiaknak is? Vagy azt hiszi több is történt és leendő felesége erényessége kérdőjeleződött meg most benne? De ha még így is lenne, van-e joga így beszélnie a férfinak? A simogató gesztus jól esik, ugyanakkor Kathleent is keményebb és büszkébb fából faragták ennél.
    - Attól tartok pedig nem hagyok Önnek más választást. - Azzal rögtön vágtára fogja vöröspej lovát, mely engedelmesen iramodik is meg a parancsnak megfelelően. Nem biztos benne, hogy Havor is követi majd, s tudja, hogy igazán nem szép dolog rákényszeríteni ezt a kis "versenyt" a másikra, de neki magának segíteni szokott a gyors vágta, ha ki akarja szellőztetni a fejét, talán most mindkettejüknek szüksége is van rá. Kathleen-nek mindenképpen, így ha a férfi nem tart vele, akkor majd visszamegy egyedül a rezidenciára - már előre hallja a testőre szavait -, de ha mégis vele tart a férfi, akkor egy darabig a parton csak szó nélkül vágtáznak, hiszen a célt nem határozták meg, meddig tart a játék. Kathleen lova mindenesetre élvezi, még ha a lovas nem is olyan felhőtlenül boldog, mint tervezte ezt a vágtát, de így alakult, ebből kell kihozni valamit. Eléggé eltávolodtak már a várostól, s a part is kevésbé olyan sima homokos, mint a városhoz közel, hanem kövesebb, sziklásabb és keskenyebb is. Ez az a pont, ahol visszafogja a lovát, és ha Gonnir vele tartott, felé fordul a vágtától ő is kicsit kifulladva.
    - A.. a hölgyek valóban hajlamosak könnyedén lezárni életük bizonyos fejezeteit. De mielőtt megítél még jobban úgy, hogy nem ismer és nem tudja mi történt, megkérdezem, hogy meg is hallgat-e? - Határozottan, de felindultan és szenvedéllyel beszél, noha belül tele van bizonytalansággal. Ha az előbbieket nem kellett volna elmondania, ezzel vajon helyre hozza azt vagy csak még jobban elrontja az egészet? De végülis ha nem valók egymás mellé, akkor még jobb, ha az elején kiderül. Ha Gonnir nem tartott vele a vágtára, akkor csak lelassította a lovát és magában gondolkodik Kathleen, mi legyen eztán? Mi legyen másnap? Lesz-e bármi folytatás? Így vagy úgy, de nem veszi észre, hogy Csakazértis előbb idegesen mozgatja füleit és szimatol a levegőbe, majd mind izgatottabb, idegesebb lesz a lova (vagy mindkét ló), ahogy azt sem, hogy egy pillanatra sárga szemek villantak meg a sötétben.
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Parti strandfürdő

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2016-10-12, 21:47


    Kath & Gonnir





    - Oh, nem, nem szokásom esélyt adni. Ha én valamit le akarok gyűrni.. – Ha már kétértelművé fajul az incselkedés, a bárd sem rest visszadobni a labdát, holott ez már igencsak pikáns téma, annak ellenére, hogy az előző pillanatban még verset költött volna a lány hajáról, porcelán bőréről, finoman metszetten csókolnivaló ajkáról, most meg holmi ízléstelen hasonlattal rombolja le a saját maga által felépített várat. Mégis.. úgy érzi, hogy Kathleen mintha örömmel vetné bele magát a pajzán hasonlatok folyamába, mintha.. eddig nem élt volna, s most sokat kell pótolni. Mindez csupán játék a szavakkal, és akkor is, annyira fontos, mindketten kapaszkodnak a másikba. Egyébként sem tudja elképzelni a lányt amolyan vadszelídítőnek, pedig ő maga sem medvevadász, csak a szereppel azonosul. S legbelül sóhajtozik, hogy mindez csupán szép álom, álom, amely elűzi a rossz emlékeket. Ám az álomból is fel kell majd egyszer ébredni, és kijózanítani a lányt, hogy bizony el fog lovagolni a naplementében, remélve, hogy nem keresztezi az útját egy orv cégér. Most érdeklődve pillant oldalra, ráébred, hogy a lány talán puszta szórakozottságból említette a különös divatot, de nagyon is elképzelhető, hogy a múltban megesett vele, hogy felmerült e kedves gondolat. Legalábbis belül mélyen. Már késő bocsánatot kérni a tapintatlanság miatt, ezért derűsen várja a választ, mintha a legtermészetesebb dolga lenne, hogy feltárják egymás előtt lelkük sötét bugyrait. Még csak az kéne! Hogy aztán hős dalnokunk ne csak elsápadjon, egy pillanat alatt lehull róla az álarc, ennyire nem jó hamiskártyás, hogy Nathalie utolsó szavai pontos másának felidézése ne forgatná meg halálra sebzett szívében a tőrt. Bosszankodik saját érzései miatt, holott ez már csakis keserűség, nem szerelem.
    - Nos igen.. a hölgyek hajlamosak könnyedén lezárni az életük bizonyos fejezeteit. – Ezúttal nem óvatoskodik, csak figyelmesen fogalmazva sérti halálra a lányt, pedig nem ő a hibás abban, amit Elena lánya művelt. Egyértelmű, még ha nem is Elena szülte szó szerint Nathalie-t, az anyja volt, és tökéletesen hasonlítottak egymásra. Két álszent boszorkány, akiknél még csak reménykedni sem lehet az igaz érzelmekben. De nem, a bárd nem mondhatja, hogy nem voltak szép percek a lánnyal, hiszen boldog volt, de hát mégiscsak, egy ilyen tapasztalat nyomot hagy az emberben. Már aligha fog hinni a tündérmesékben, a csalfaságban viszont annál inkább. Nem állítja, hogy Kath is csalfa lenne, de ez a szöveg.. Nos nagyon nem illik hozzá. Pedig ha kicsit jobban belegondol, lehet ezt úgy is érteni, hogy valami nagyon balul sült el, és csak őt nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni, hogy még másvalaki is lehet a képben.
    - Nem kisasszony, nem Ön a hibás. Csakis én.. – Visszanéz a birtok felé, lehet, hogy inkább le kéne fújni ezt a mait, de.. ez most az ő problémája, nem pedig Havoré, a medvevadászé. Majdnem lelepleződött, és kérdés, hogy a színjátékot még meddig viheti tovább anélkül, hogy ne váljon mindez nagyon is igazivá. – Ha nem haragszik meg Kathleen.. a verseny most nem esne túl jól. A múlt olykor visszaköszön, de majd jobb lesz. – Végül mégis marad, finoman átnyúlva a lány kezéhez, végigsimítva rajta, hogy nem akarta megbántani, és nyelje le, hogy ha ő sértette volna meg a bárdot. Ez most ilyen patt helyzet. Csak szépen poroszkál a pacin, és azon tűnődik hogy vajon hogyan billenjenek ki ebből, ha már a lánynak nem hagyta a témaváltást.


    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Parti strandfürdő

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2016-10-05, 22:37

    Gonnir és Kath

    Jót kuncorászik "Havor" kitérő válaszán, habár ha a zavar mögé bújik menedékként a vadász, valószínűleg olyan válasz született volna, hogy inkább Kathleen lett megkímélve a rákvörös arcpírtól.
    - Így hát biztosra megy, hogy nem ad esélyt a fenevadnak? És mivel csalja bele a csapdába a medvét? Kutyákkal? - Kétkedve kérdezi, hiszen apjuk vadászmestere éppen olyan történeteket mesélt, hogy a kutyák előbb vonultak vissza, mintsem hogy a medvét más útvonalra téríthessék. Ugyanakkor érdeklődő is, mert ez egészen másfajta vadászat, mint amit eddig ismert, s az sem kizárt, hogy a férfinak olyan jól idomított vadászkutyái vannak, hogy nem félnek egy medvétől. Szívben félig worgurok, ahogy mondani szokás.
    - Csakugyan? Azért ha vadászatai során talál egy elhagyatott mantikor-kölyköt, ne hozza haza nekem, ha lehet! Igazán szorult helyzetben leszünk a saját otthonunkban, ha csalódunk a háziasítási képességeimben! - Nem vette rossz néven, hogy a vadászati szándékról inkább lebeszéli a férfi. Talán szeretne néha egyedül lenni, nem mindig leendő feleségével. Persze ettől még Kathleen majd később megpróbálja rávenni a férfit, hogy vigye magával, csak egy alkalommal. Kíváncsi, hogyan megy egy ilyen, s bőven benne van a lehetőség, hogy egy alkalom után Kathleen megköszöni a lehetőséget, de inkább otthon marad porcelánt festegetni, a rózsákat metszegetni... És akár az is benne van, hogy olyan kedvet kap, hogy máskor is szeretne a férfivel tartani.
    - Hogy én? Nos... - Próbál kis időt nyerni, mert erre a kérdésre nem számított így hirtelen. Gondolt rá, hogy Naramnak kellett volna odakötnie virágot, de ehhez sosem volt mersze. Na meg lehet az elf férfi nem is lett volna tisztában azzal, hogy mit is jelent, mikor valaki megüzeni a virág itteni jelenlétét és mit is kell ilyenkor tenni vagy nem tenni. Meg kellett volna próbálnia mégiscsak, akkor talán minden másképp alakul. Ugyanakkor kellemes most itt lenni Havorral, és egész biztosan nem kellene egy ilyen múltbeli dolgot szóba hoznia, ám másnem valahonnan úgy is megtudná jegyese. Elég ehhez egy fecsegő kedvű lovász, hiszen Kathleen sejtése szerint az egész ház tudott az érzéseiről, amit az elf nemes iránt táplált.
    - Nem volt hozzá elég bátorságom, mikor kellett volna egyszer. De... félre ne értse, ő... Ő már nem számít, már csak múlt. Egykor kedves volt a szívemnek, de ennek már vége, örökre lezártam magamban. - Kathleen még csak nem is sejti, hogy szinte pont azokat a szavakat használta, melyek komoly sebet hagytak Gonnir szívén régen vagy tán nem is olyan régen. Furcsa is lehet a férfinak, mert egyszerre hallhatja fejében annak a Nathalie-nak a hangját, ahogy ezeket a szavakat mondja, s a háttérben ott hallhatja Kathleen-t is, mintha csak a múlt ismételné önmagát, csak nem teljesen ugyanúgy történnek az események. Kathleen oldalra is pillant a férfira, olyan hallgatag lett! S azzal szembesül, hogy Gonnir ökölbe szorítja épp a kezét és igen borús, vagy talán inkább dühös pillantással néz maga elé elhaladván a Szeretők sziklája mellett. Ajjaj...
    - Havor.. én... - Végül nem mond aztán semmit, nem is tudja mit mondjon. Most mindent elrontott vajon? Hiba volt erről beszélnie, hiba volt túl őszintén válaszolnia. De ha egyszer nem tud és nem is akar hazugságokkal együtt élni?! Az összerezzenő férfi vonásait egy hosszú pillanatig fürkészi, már amennyire ez lehetséges a hold- és csillagfényes éjszakán.
    - Verseny a lovakkal. Mármint lóháton gyorsasági verseny a parton. De csak ha nem fél, hogy kikap! Az én Csakazértisem nagyon gyors ám. - Hogy az előbbi kínos jelenetről terelje a figyelmet, kissé zavartan, de előre hajolva paskolja meg a vöröspej nyakát.
    - A győztes jutalma pedig legyeeennnn... - Elnyújtja a szót és a végén gondolkodás közben finoman beharapja alsó ajkát, erősen gondolkozik, mi olyan lehetne a jutalom, ami mindkettejüket kellően motiválja?
    avatar
    Gonnir Eruthallion

    IC hozzászólások száma : 39

    Re: Parti strandfürdő

    Témanyitás  Gonnir Eruthallion on 2016-09-19, 20:03


    Kath & Gonnir





    A bárd már észrevette párszor, hogy a nemes kisasszony nem feltétlenül van hozzászokva a bókokhoz, vagy éppen a nyílt udvarláshoz, magában dohog, hogy vajon milyen kérői lehettek korábban. Talán semmi komoly, éppen azért, amiért a hölgy oly beteges, legalábbis ennek mondja magát. A dalnokot persze nem zavarja ez, több marad neki. Nem szó szerint, hiszen Kath talán a másik az életében, aki felé úgy nincsenek komoly közeledési szándékai, csak amolyan plátói vágyódás, mert véletlenül sem sértené meg, hiszen nagyon különleges számára. Azért jött csak,  hogy hírül hozza a medvevadász halálát, erre kiderült, hogy neki kell átvennie a kéretlen szerepet, mert nem tudott volna szabadulni pár óra múltán a lány varázsától, amely még inkább letaglózó, mint a cégér, amellyel csókot váltott..
    - Ööö.. a kiasszony olyan cserfes, zavarba hozza szegény medvevadász jövendőbelijét.. – Halkan nevetgél, hogy ne zavarja fel a lassan újra nyugóvóra térő háznépet. Ezzel a kitérővel még mindig játékban maradt, noha magában el kell, hogy nyomjon egy komoly elismerő csettintést, ezt még Nath is megirigyelte volna, pedig ő aztán valóban nem volt egy átlag úrihölgyy.. A dalnoknak még a szíve is belesajdul, hogy így át lett verve. Na igen, akkor számolt le magában lehet örökre a romantikus képzelgésekkel, mint királylányok, sárkányok. Azokból egy életre elege lett. Erre jön ez a drága sápadt teremtés, aki nem csupán kiválló társalgó, még meg is nevetteti, tüneményes-édes létével új reményt varázsol az összetört szívbe. Új reményt, amelyet csak a dilemma árnyékol be, amelyet a hazugság övez..
    - Oh nem, nem minden medvevadász kel birokra a bestiával. Jómagam jobban szeretem azt a helyzetet, amikor már nem adunk esélyt a fenevadnak. Egy medvevadásznak sem kell feltétlenül bepiszkolnia a kezét.. – Feleli, és közben jólesően leforrázza a kellemes csalódás, Havor bizony a maga barbár módján talán nem is illett volna Kathez, Gonnir legalábbis most úgy véli, még a halottal szemben is komoly féltékenységet táplál, bizony senki ne merjen mostantól az ő szíve hölgyére is egy „olyan” pillantást vetni. Soha de soha!
    - Nem is tudom, ha nem sértem meg kegyedet, nem illik önhöz a vadászat. Az már inkább, hogy valamely kisállatot felneveljen, mondjuk egy vadmacskából házit tanítani. Azt inkább el tudnám képzelni. – Dönti oldalra a fejét, amolyan incselkedő javaslatként, és csak remélni meri, hogy ezzel nem bántja meg a hölgyet. Aztán ha mégiscsak vadászatra adná a fejét, hát miért is ne?
    - Oh, igazán romantikus elgondolás. És micsoda kockázat. Ön merne ilyesmit tenni? – Úgy véli, hogy őszintén beszélhethetnek, még ha egyébként általánosságról is van szó jelenleg. És abban is szeretne biztos lenni, hogy Kath vajon van olyan bátor, hogy nem várja meg valaki más közeledtét, ő maga is képes lenne lépni? Kicsit rajta felejti a tekintetét az elhervadt virágokon egyikén, és eszébe ötlik Nathalie utolsó mondata, amit nem is neki, hanem már valaki másnak mondott, éppen őróla: „Ő már nem számít, már csak a múlt. Egykor kedves volt nekem, ám már vége, lezártam magamban.” Ökölbe is szorul a keze, akaratlanul, hiszen akkor ott, leselkedve a rózsafal tetején éppen arra készült, hogy betörjön a lány szobájába, s lemészárolja azzal a másikkal. Hogy aztán saját magával is végezzen. Csak az öreg kertész szavai beszélték le erről a nyilvánvaló ostobaságról. A dalnok szótlanságba burkolózik, és csak később rezzen meg, amikor a lány kérdőn néz rá, így elnézést kérően pislog.
    - Elnézést, kissé elgondolkoztam.. Milyen verseny? – Sajnálat tükröződik az arcán, férfiként nem képes több síkon gondolkozni, teljesen magával ragadta a keserű múlt, amely talán soha nem ereszti őt el. Amíg csak magával nem húzza a mélybe.

    avatar
    Kathleen Contevilla

    IC hozzászólások száma : 289

    Re: Parti strandfürdő

    Témanyitás  Kathleen Contevilla on 2016-09-05, 21:31

    Gonnir és Kath

    Somolyog Gonnir szavain és vajon az éjszaka mennyire fedi jótékonyan az enyhe pírt, ami megjelent az arcán? Biztosan illene rászólni a másikra a kétértelműre sikeredett mondat után, legalábbis nem kellene bátorítani mosolygással, de... De annyira jó érezni a másik mellett, hogy él! Eddig is valahányszor visszarángatták a halál torkából a betegsége miatt, örült, hogy él, értékelte és élvezte is, annál is inkább, hogy betegségét magának köszönheti. De ma valahogy más minden. Hogy tud megváltozni ennyire minden egyetlen személytől?
    - S Ön? Ön mit fog mutatni nekem? - Dobja vissza a labdát legalább olyan kétértelműen, szája sarkában remegő nevetéssel, hogy na erre válaszoljon diplomatikusan a nagy medvevadász, ha tud!
    - Cirkuszi erőemberként nem is... Na jó, de! Édesapám fővadásza maga is medve-termetű, és gyakran szórakoztatott engem és nővéremet vadásztörténetekkel. Persze gyanúsan sok végződött úgy, hogy a medvében ugyan volt már pár nyílvessző vagy letört lándzsavég, de a medve nem az a fajta állat, amelyik hamar feladja, s a fővadászunk már csak egy szál késsel szállt szembe vele, mikor már a kutyák is visszavonulót fújtak és hosszas veszedelmes birkózással gyűrte le a vadat. Szórakoztató történetek voltak ezek, de igazság szerint, s ez, kérem, maradjon köztünk, mindig is egy kicsit ijesztő embernek találtuk őt. Így a kérdésére felelve: igen, csalódtam. De... a csalódás kellemes. - Azért hagyott egy pici hatásszünetet, éppen csak egy levegővételnyit, ám finom mosolya már előrejelezte, hogy a "de" után nem kíméletlenebb válasz fog jönni és újabb "de" sem lesz, ami elrontaná a kedvező ítéletet a férfiról.
    - Meg tudna tanítani vadászni? Legalább nyúlra vagy fácánra, esetleg rókára! Meg csapdát állítani! - Kérdezi lelkesen, még a nyeregben ültében is kicsit jobban Gonnir felé fordul, s a holdfényben is látni, hogy ragyogtak fel a szemei. Vagy talán csak beleképzeli az ember a lelkesedő hangszín dallama mögé.
    Közben leérnek a tengerpartra, mely homokos kellemes part, fürdőzésre kiválóan alkalmas enyhén mélyülő vízmederrel, s ilyenkor kihalt. Legalábbis látszólag, mert míg idefele jövet hallottak nagy vízcsapkodást, kacagást, most mégsem látnak itt egy teremtett lelket sem.
    - Látja ott azt a magas és keskeny sziklát, amelynek az egyik szára a vízbe ér be és a parti részére a sok színes szalagot kötöttek rá? Napnyugtakor a fény pont úgy éri, hogy a szikla és az árnyékos része egy magasra elnyújtott szívalakot formáz. A Szeretők Sziklájának nevezik a helyiek, s az, aki szerelmet vall a kiszemelt hölgynek vagy éppen fordítva: a hölgy a kiszemelt úriembernek, az egy névre szóló szalaggal egy virágot köt a sziklára és ezt a tettét megüzeni a kiszemeltjének. Ha a virág másnap reggelre eltűnik, akkor viszonozzák az érzéseket, de ha a virág ott hervad el... - A Havornak hitt férfi ha jobban megnézi elhaladtukban, akkor láthatja is, hogy bizony néhány elhervadt virág is ott árválkodik a szalagokon, sok már csak szirmát vesztett csonka mementójaként egy-egy bátor vallomásnak. De azért félreértés ne essék, Kathleen nem azért meséli, mert máris virágkötözésre buzdítaná a férfit, hanem csak helyi érdekességként, meg hát elég feltűnő is a szikla a szalagokkal. Biztos felmerült volna a kérdés, hogy ugyan miért dekorálták ki az ederthiniek? Bár innen nézve lehet meg kellett volna várni a kérdést.
    - Azt hiszem valakiket oda a sziklák mögé zavarhattunk be, arra néhány kisebb-nagyobb barlang nyílik. Bizonyára meghallhatták a lovakat. Egy verseny a parton? - Javasolja gyorsan, már csak azért is, mert így a sziklától is messzebb kerülnek, mielőtt kínossá válna a helyzet, hogy "Havor" azt hiszi, virágot kell oda kötnie, na meg ha valóban van itt egy párocska, akkor ők is nyílván díjaznák, ha magukra maradnak... és nem mellesleg ezt Kathleen is díjazná, így ha jól odébb-iramodnak a lovakkal, akkor valóban kettesben lehetnek. Plusz a lovak, de az most mellékes.
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Munka után édes a pihenés

    Témanyitás  Eric Crow on 2014-01-05, 20:22

    *Pedig milyen nagy kedve lenne most a saját, önelégült szavait kimondani és széles vigyorral várni Sally reakcióit, miközben ő elterpeszkedik a napon fölmelegített sziklaszékében. A végén még egy egész dinasztiát alapítana, annyira jólérezné itt magát. Most azonban irány vissza a szomorú valóságba, mert nem kicsit visszanyalt az az ízletesnek tűnt fagyi és hagy is egy jó nagy maszatot Eric arcán a győztes szóval.*
    - Nos, hát nem lenne ellenemre, de így is nagyon jó. *nem volt szíve rögtön rávágni, hogy még szép, hogy élvezné, de persze tudja ő azt nagyon jól, hogy Sally odagondolta ezt a pajzán szókapcsolatot csak úgy lábjegyzetben.*
    - Igyekeztem ahogy tudtam, nem akartam, hogy megdorgáljon Ó magasságos Sally Istennő! *ha már nem ő került ki győztesen ebből a versenyből, akkor alázatos szolgaként fog vielkedni, mondhatni mintaszolgává válik egy csapásra, mert jól tudja, hogy a kemény utasítások után a hála fergeteges lesz.*
    - Ahogy kívánja Úrnőm! *nem fogy ki a megnevezésekből és bókokból, ezután pedig ennek megfelelően cselekszik is, és minden egyes csalogató hivogatás után közelebb ér a nőhöz, hogy azután gond nélkül elkaphassa a szikláról pontosan a karjaiba csusszanó hölgyet.*

    *Az elégedett sóhajtások a vad harapásokkal egyetemben tökéletesen ellazítják és megnyugtatják testét és lelkét egyaránt. Megnyugtatják, mert, ha elégedetnek látja Istennőjét, akkor az egészen bizonyos, hogy nem kell majd különböző feladatok miatt kilométereket úsznia, és hát lelazítják, mert annál több időt tudnak egymással tölteni az "édes pihenés" jegyében az elkövetkezendő órákban, napokban és a hét össze többi részében.*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Munka után édes a pihenés

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2014-01-04, 21:15

    - De-de, hívj csak Sallie-nek! Azt jelenti: győztes! *Kacag le a férfira, s kicsit sem zavarja, hogy nem a szemeibe nézve beszél Eric. Mi több, kicsit előre is hajol, hogy jobban szemmagasságba kerüljenek azok a bizonyos "ikrek".*
    - Élveznéd, ha ketten lennénk, mi? *Húzódnak gonoszkás mosolyba ajkai, igazán választ nem is vár, tudja, hogy férfiból van a másik. S mint ilyennek, nézni mindent szabad, de örül, hogy azért a végére elért Eric tekintete Sally kobaltkék szempárjáig is.*
    - Igaz! *Ezt már szinte csak a csobbanásnak mondhatja, mert Eric már el is sietett a fürdőnadrágjáért. Nagyon helyes, szereti az ilyen engedelmességet. Úgy is szüksége lesz erre, mert most Sally fog dirigálni! Kész szerencse, hogy gondolatot még nem tud olvasni a nő, mert az a leveles ágyékkötős ötlet határozottan ínyére lenne.*
    - Milyen gyors vagy! Ezt méltányolom! *Nevetve kapja el az odadobott ruhát, amit le is tesz azon nyomban a sziklára maga mellé valahova. Éppenséggel lehet visszapotyog az ott a vízbe, lényegtelen. Nem kellett neki a ruhadarab, csak Ericet akarta ugráltatni, akarom mondani ugratni. De a férfira sem kellett a ruhadarab, mert ha a hátsóját tudja Eric süttetni a vízesésen át beszűrődő napfényben, hát Sallynek is akadt néznivalója, legelteti is szemét azokon a mell- és hasizmokon, hogy a csípőtől lefelé lévő részekről ne is beszéljünk. Nem kell gondolkozni, a jutalom mely részével akarja kezdeni.*
    - Halld hát első parancsom: gyere csak közel... még, még közelebb... na még... *Huncut mosoly kíséretében mutatóujja behajlítgatásaival csalogatja egyre közelebb a férfit, miközben ő maga visszacsusszan a vízbe szikla-trónusából egyenesen Eric karjaiba, aki remélhetőleg eddigre egészen közel jött. Egyelőre úgy tűnik, megéri engedelmeskedni, mert ami a vesztesnek jár vigaszdíjként az egy feledhetetlen élmény lesz. Egészen más ennyi vízben, mint egy kádban. Sally kihívó ruhája megmutatja számos előnyét, még ha végére jó eséllyel úgy le lesz róla rángatva, hogy az életben nem találja meg a nő a vízben őket. Hát majd ezek nélkül megy haza.
    ...
    A Sallynizmus istennője örömmel fogadta első számú főpapjától a neki bemutatott áldozati ajándékot, s nem volt rest érte megjutalmazni odaadó hívőjét: erre is utalnak a finom harapásnyomok a nyakon, karmolásnyomok a háton és a vállakon, s főpapja nevének nyögve sóhajtása a csúcson, mintegy imába foglalva a nevet, hogy aztán kellemesen elfáradva mosolyát ragyogtassa Ericre. Ölelésében pihen, hiszen "munka" után édes a pihenés. Hát még egy diadalmas úszóverseny-győzelem után!*
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Munka után édes a pihenés

    Témanyitás  Eric Crow on 2014-01-03, 16:22

    Érzi a hátársa csobogó vizet, mi csak egyet jelenthet. Megérkezett a vízeséshez, pontosan a győzelmet jelentő pontra, ahol már nincs más hátra, mint felkapaszkodni a valószínűleg extra forró kövön és kiülni a győztesekeet megillető természet által tökéletesen sziklaszék beütésre formált képződményre. Aztán jöhet a babérkoszorú, az ujjongás, a csillogás és persze nem feledve az egyedüli győztesnek járó díjat, a kényelmes hátradőlést az élménygazdag díj mámoros besöprésével együtt.
    Nem csoda hát, hogy a nagy levegőért történő felszínretörés után azonnal maga mögé pillant, hogy vajon merre járhat a minden trükköt bevető hölgy, ám miután nem hall túlságosan sok csapkolózást, kitörölgeti szemeiből a vizet és lassan mozdítja fejét a trón felé, ahol ezóta, legnagyobb megdöbbenésére már ott száradozik abban a lélegzetelállító, falatnyi fürdőruhában A nő, akivel nem régiben még ádáz küzdelmet vívott a habokban. ~Ez nem lehet.~ Hát pedig bizony lehet, csak a férfibüszkesége nem engedi azt mondani, hogy ezt elbukta. Bezzeg, ha nem ad előnyt, akkor ő nyer, napersze... nyugtatni viszont tökéletes, de hát ez a kész tényeken vajmi keveset módosít.*
    - Csak nem Sally ikertestvéréhez van szerencsém? *érdeklődik mosolyogva miközben kifelé mászva a vízből az "ikrekhez" is szól.*
    - Egyszerűen nem tudok mást elképzelni, csak azt, hogy van egy eltitkolt húgod is, aki valahogyan, de ugyanazt a ruhát viseli és az egyik bokor mögül előlépve benevezett a versenyünkbe. *kellemesen nézelődik, nem zavartatva magát azzal mit szabad és mit nem. Jól megnéz magának mindent, majd végül a rabul ejtő szemekbe pillant, melyek gaz módon szinte kimondatlanul küldik vissza a vízbe, hogy megkeresse elhagyott nadrágját és elhozza annak a személynek, akit megillet.*
    - Attól tartok nincs helye reklamációnak igaz? *kérdése költői, mert egy pillanatnyi dekoltázsfelmérő után már ugrik is egy szép fejest, hogy a nadrág nyomára leljen és mihamarabb visszahozza új tulajdonosának.*
    - Hát én ilyesmire nem emlékszem, de, ha ez az ára, hogy visszakapjam a nadrágomat, akkor nem bánom. *muszáj egy ilyen beláthatatlan következményekkel járó egyezséget kötnie, mert hát innen még haza is kell menniük, és nem akar levelekből összefont ágyékkötővel megjelenni a parton... a végén még bevinnék közszemérem sértésért.*
    - Na és a jutalom mely részével óhajtja kezdeni? *dobja oda Sallynek a visszaszerzett úszóalkalmatosságot, miközben anyaszült meztelenül sütteti hátsóját a napon, készen arra, hogy egy hétig alávesse majd magát a Sallynizmus minden egyes kívánalmának.*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Munka után édes a pihenés

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-11-24, 12:53

    *Hát nem teljesen úgy sült el a nadrágos merénylet, ahogy tervezte, de így sem lett rossz. Ellökni magát nem tudta, s a nadrág sem maradt Sally kezében, ami már amúgy is Sallyé, mert korábban elnyerte, mikor nem tudta Eric kitalálni, milyen színű lesz Sally fürdőruhája. De nem fog a nyert ruhadarabért visszaúszni, inkább kihasználja, hogy Ericet lendülete megtörik egy leheletnyit a váratlan manőver hatására, mikor bokájánál jár a tulajdon nadrágja. Felkészült rá, hogy az ő fürdőruhájának többet mutató, mint takaró alsó darabja is ilyen sorsra fog jutni bosszúból, mert tudja, hogy a férfi szereti az ilyen bosszúkat, mégsem következik ez be. Ohó, ennyire hajt a férfi a győzelemre? Az bizony nem fog sikerülni, ha nem zavarja bele Sallyt a ruhájába! Így a vízesés alatt átsiklik a nő lehunyva szemeit, hogy a fröccsenő víz ne zavarja, és keze máris eléri a sziklát a túloldalon. Villámgyorsan húzza fel magát rá és ül le úgy a szikladarabra, mintha a legnagyobb kényelemben ücsörögne már itt mióta, szinte unatkozva.*
    - Azt hittem, már sosem érsz ide... *Incselkedik a megérkező Erickel, aki legkésőbb az elhelyezkedést követő pillanatban biztosan meg is érkezik. Sally hangjával és testtartásával ellentétben áll, ahogy zihálva mély levegőket vesz. Fárasztó verseny volt, s az öt méter előny dacára alig nyerte meg valamivel, pedig úgy hitte csak növelni fogja előnyét.*
    - Ejnye, valaki elhagyta a nadrágját, ha jól látom. Egész pontosan az én nadrágomat, amit ki kell váltanod tőlem a zálogból. Hozd csak szépen vissza nekem! *Kegyetlen-kacér mosollyal küldi vissza a férfit az inkább lerángatott, semmint elhagyott ruhadarabért, miközben keresztbe tett lábát széjjelebb nyitja, de mielőtt az érdekes szabású ruhadarab miatt villantana (túl sokat), egyik kezét lábai között a sziklára, másik kezét pedig kezére téve támaszkodik meg és takarja el a kilátást, vagyis inkább belátást, mégis arrafelé vonzva a tekintetet. Vagy keblei felé, mert enyhén előrehajolva a dekoltázst is kiemeli, ahogy két karja között kicsit egymáshoz préselődnek szemrevaló keblei a fekete csipkés fürdőruha-felsőben.*
    - És miben is egyeztünk meg, mi lesz az úszóverseny győztesének a jutalma? Egy hétig azonnal teljesíted minden kívánságomat, jól emlékszem? *Kiáltja a férfi után, vagy ha már visszaért a ruhadarabbal, akkor mondja neki. Természetesen ilyen jutalomról szó sem volt, de ha Eric nincs résen...*
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Munka után édes a pihenés

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-11-04, 21:51

    Él, mint a hal a vízben. Nagyjából így lehetne jellemezni Eric végtelenül ráérős tempóban való úszását a boldogságos büszkeséggel teli győzelem felé, melynek nem létező ovációja már fülében cseng. Nem a nyerőpontot jelentő sziklaérintés jelenti a felüdülést, hanem az ide vezető út, a kemény, megfeszített munka, az álmatlan éjszakák és küzdelmes percek, míg Sallyt, óriási előnyről legyűrve utasított maga mögé jó tízméteres hátrányba. Szinte már a boldogságban evez a vízesés felé, minek morajlását már hallja a vízben. Ez viszont csak egyet jelent: megvédte úszóbajnoki címét az egyetlen kihívótól a mai napon, ezáltal elnyerte a koronát és a kényeztetést a nap hátralevő részére.
    Ekkor azonban, valami bizsergetőt érez úszónadrág szintjén, na persze nem olyat, mint azt első olvasatra gondolni lehet, hanem sokkalta inkább arra gondol, hogy olyan gyorsan úszik, hogy az áramlat szinte már karcolja hasát és a sebesség egyszerűen kész lerántani róla a nadrágot. Lassít hát a tempón, nehogy a végén gatyátlanul menjen napozni, és kénytelen kelletlen hátsóját mutassa a hölgye hölgye felé. A probléma viszont az, hogy hiába lassít, a húzó érzés egyre csak erősödik, majd a szempillantás tört része alatt ráébred, hogy nem holmi áramlat, vagy éppen egy erre tévedt halacska szaladt neki a nadrágnak, hanem nem más, mint Sally, ki a játékszabályoknak homlok egyenest ellentétesen áll neki és megpróbál róla megfelelő lendületet venni a célegyenesre... természetesen az ő kárára.
    Önmagában elégedett biccentéssel jelezné, hogy ez aztán a ravasz húzás, ő sem csinálta volna szebben fordított esetben, de hát itt többről van szó, mint elismerés. Itt magáról a büszkeségről szól a fáma, tehát nincs lassítás, be kell vállalnia, hogy a nadrág lecsúszik, Sally pedig elúszik. Nem veszthet időt a visszarángatással, így hagyja, hogy ússzon az úszónadrág amerre jólesik neki, hiszen gazdájának elhivatott célja van. Méghozzá megnyerni az utolsó, finishelős karcsapások mellett a versenyt.*

    |3+0=3|
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Munka után édes a pihenés

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-10-23, 13:17

    *Nem tudott időben elindulni, hiszen itt nincs már szikla a talpa alatt, ami segítené az elrugaszkodást és könnyebben eredhetne Eric nyomába. Jó három méteres előnnyel számolhat az ügyes búváros mutatvány következtében a férfi, amit aztán nehezen dolgoz le Sally a hátralévő távban. Már közel a cél, csak az a baj, Ericnek közelebb van, legalább egy fél testhosszal.*
    ~ Na azt már nem!~ *Nem győzhet Eric, s ha már a másik ilyen orvul alulról támadott, hát Sally sem rest hasonló becsületes eszközökkel élni és hátulról támadni. Megszaporázza kicsit a karcsapásokat, hogy a következő pillanatban közel kormányozza magát Erichez és megpróbálja visszatartani őt a fürdőnadrágba kapaszkodva, annál fogva próbálja előrébb húzni, ha nem is sokkal, csak egy centivel nyerje meg a versenyt. A terv jó, de hogy sikeres is lesz-e, az már sok mindenen múlik, például azon, hogy az a nadrág mennyire jó elrugaszkodó számára és visszatartó Ericnek, vagy pedig inkább Sallyhez fog innentől ragaszkodni az a nadrág, és Eric nyeri meg a versenyt egy nadrággal kevesebbel?*
    |1+0=1|
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Munka után édes a pihenés

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-10-20, 19:19

    *Közvetlenül az indulás előtt elhangzó szemtelen megjegyzés még a dolgok jelenlegi állásánál, a győzelmi kényszer égető érzésénél és a dicsőség előre a bőrön és egyéb helyeken érzett édes érzésénél is jobban kívánja a győzelmet. A férfibüszkeség olyan, melyet nem lehet lerombolni, de még csak lelombozni sem, viccet csinálni belőle pedig egyenesen bűn, főleg nem az ő felségterületén, az ő személyes természeti medencéjében lubickolva és élvezve a vendégszeretetét. Ezen momentumok sűrű egymásutánban ütögetik Sally vereségének koporsójába a szögeket, melyre már nem kell sokat várni, ugyanis az eltökéltség a lehető legmagasabb szintre emelkedik nála, ami csak fokozza a teljesítő képességet, már, amit az úszásban kell teljesítenie.
    Más kérdés, hogy ezzel a nagy akarásával is a lány mögött úszik, ki nem is erőlteti meg magát annyira, hogy beleszakadjon az úszásba. Bezzeg Eric, mozgósítja tartalékait, elővesz minden fondorlatot mi az évek során ráragadt, átélt és tapasztalt, így hagy ki legalább egy lélegzetvételnyi időt, mellyel megspórolja a felszínre emelkedés fölösleges egy-két méterét. Mindent összevetve küzd, hajt, hogy a hölgy előtt érjen a célba, persze minderről azt gondolja ez természetes, hisz ő a jobb, még úgyis, hogy előnyt adott.
    Az igazság azonban sokkal kiábrándítóbb, mert csak úgy van előnyben, hogy A Nő aggódó pillantással nézelődött a felszínen, eldobva magától megannyi értékes métert ezért. Felbukkan ő, de már csak akkor, mikor versenytársa újból a víz alá merül és határozott karcsapásokkal közeledik felé. Ez elégedett mosolyra húzza a férfi arcizmait és önelégülten folytatja a félpillanatnyi pihenő után útját az egyre közelebb lévő cél felé.*

    |7+0=7|
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Munka után édes a pihenés

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-10-19, 22:32

    - Főleg a jobb, mi? *Veti oda pimaszul és pofátlanul egy bizonyos tevékenységre utalva, amit a férfibüszkeség éppúgy nem fog méltányolni, úgyhogy jobb is ha kezdődik az a verseny, mert fog kapni Sally paskolást is, nemcsak markolást és simogatást, mint amit a bemutató sejtetett.
    Úszik teljes lendülettel és beleadással, de azért egy idővel csak feltűnik az ember lányának, hogy csak ő csinálja a hullámokat, és semmi csobogás mellette, se előtte, mert nagyjából ennyit lát be. De akárhogy fülel és próbál hátrasandítani balra is, jobbra is, nem látja és nem hallja Ericet. Jobban hátra-hátranéz.*
    ~ Hol lehet?!~ *Lassít az ütemen, és végül megáll. Tényleg nem tévedett, csend van körülötte és nem látja sehol Ericet.*
    - Eric! Eric?! *Kiáltja és fordul körbe a vízben lebegve. Hirtelen aggódni kezd, hogy valami baj történt a férfival, s ezért nagy levegőt vesz, hogy a víz alá bukva nyissa ki újra szemeit és nézzen körbe a víz alatt. Arra sincs Eric... aztán szeme sarkából túl nagy "hal" mozgását látja maga alatt, és levegőbuborékokban szökik ki a meglepett kiáltás a szájából, mikor felfedezi, hogy a férfi épp most halad el alatta a vízben. A túl gyorsan és hirtelen elfogyasztott levegőt pótolandó felemeli a víz felszíne fölé a fejét nagy levegőt véve. Előnye oda, hát most aztán iparkodhat, hogy ő érjen oda előbb a vízeséshez!*
    |10+0=10|
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Re: Parti strandfürdő

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-10-15, 20:09

    - Nos, azt kell mondjam, illetve mutassam, ha ily módon cselekedne, akkor két "büntetést" is el kell szenvednie. *macskakörmöz még a levegőben, majd rögtön emeli mindkét kezét, hogy mutassa miféle csúfság fogja érni azt a személyt, ki ekképp cselekedne.*
    - Itt az idő, hogy megismerkedjen két hűséges társammal, hogy úgy mondjam személyes jó barátommal. *vezeti fel a röpke bemutatkozóban büntetni és egyéb dolgokra használt tenyereit úgy, mint egy bandavezér legkiválóbb két emberét.*
    - Szóval... gondolja meg mit és hogyan tesz. *kacsint, majd a miheztartás végett tesz a levegőben néhány markolászós, simogatós mozdulatot.*
    *Továbbra is abban a hitben úszik, hogy ő van elől, mert egyértelműen ő a domináns szereplője ennek a párharcnak, plusz ne feledjük ő maga Eric Crow, kinek férfibüszkesége nem csorbulhat egy esetleges... áh nem is kell folytatni a mondatot, mert ilyenről szó sem lehet. Akár egy cápa, úgy siklik a víz alatt áldozatát követve, vagyis, sokkal inkább előtte, ami már-már abba a helyzetbe sodorná, hogy nem más, hanem ő maga van áldozati szerepben. Néhány szempillantás erejéig elmerülve a lehetetlen elképzelésben, azért nem is lehet olyan rossz Sally áldozatának lenni... no, de ne kalandozzunk el, mert ez a víz, jelen pillanatban a hátul úszkáló hölgynek lehet egyedül veszélyes, mégpedig a helyi ragadozó miatt.*

    |6+0=6|
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Munka után édes a pihenés

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-10-03, 09:59

    - Ajjaj, akkor bajban vagyok! Meg se merem kérdezni, mit lehet itt kapni pajzánságért, buja tettekért! *Incselkedik, miután jót kacagott a hely fura urának rögtönzött, ámde figyelemre méltóan kidolgozott törvénykezésein és súlyosbító tényezőin. Eszébe sincs tagadni ezúttal, hogy ő nem Sally Wentworth, mint ahogy azt szokta néha szélhámosságai alatt. Ámde rossz bűnözőként bevallja előre, milyen gaztetteket óhajt még elkövetni e helyen.
    Az úszást kitartóan folytatja, hogyne tenné, hiszen a győztes jutalma nem semmi, s egyébként is szeret Sally győzni. Ez mondjuk igaz Ericre is, s minthogy Sally öt méter előnnyel indulhatott, még tudta is azt növelni majdnem annyival. Megérte hát incselkedni és elvonni a férfi figyelmét kajánkodással, teste bizonyos pontjainak megvillantásával. Az áramlatot ő sem érzi maga körül, s hasonló következtetésre jut, mint Eric, csak őneki igaza is van. Mondjuk attól még tart tőle, hogy a férfi csak altatja a figyelmét, s a végén fog egy olyant hajrázni, hogy Sally csak leshet. Vagy ki tudja? Lehet búvárkodva alatta megelőzi, s Sally ezt majd csak későn veszi észre.*
    ~ Nem, ezt nem hagyom neki! Hetek múlva is visszaidézné, hogy itt ő nyert!~
    |9+9=18|
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Munka után édes a pihenés

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-09-29, 18:52

    - Ohh, könnyű testi sértés? *vág vissza rögtön a piros tenyérnyomat hallatán Eric, majd jön a reakció.*
    - Akkor kénytelen leszek megbüntetni, tudni illik, ennek a földöntúli helynek én vagyok az ura és egyben a rendfenntartó ereje is, így tehát a hatáskörömbe tartoznak a csínytevők és a testi sértők is. A törvényeim pedig a Sally nevű hölgyekre külön értelmet nyernek, főleg, ha nevük második tagja Wentworth. *nyugodtan kimondhatja, mert tudja, hogy nem sok ilyen nevű hölgy szaladgál az ismert világban, így a lány joggal érezheti, hogy külön figyelmet fordít neki a férfi még ebben a helyzetben is. Tettetett önelégültsége még azt is megengedi neki, hogy kajánul, újfent végigmérje azt a bizonyos megbüntetésre váró testet.*
    *Kétség sem férhet hozzá, hogy az elmúlt percekben történt jelent sor hatással volt a hímnemű induló különböző érzékeire, ami így a látottak után, kellően ellazult állapotában nem úgy funkcionál, ahogyan azt néhány perccel ezelőtt nagy mellénnyel gondolta. Kezdjük csak az elején. Mindjárt itt van az a bizonyos agy, amit a férfiak sok-sok mendemonda szerint nem a fejükben hordanak, hanem jelen esetben a víz alatt búvárkodik. És mint tudjuk, a férfiember egyébként is egyetlen dologra tud megfelelően figyelni, ezáltal a búvárkodás nem egyeztethető össze az úszással, a koncentrációval meg aztán pláne nem. Így eshetett meg az a csúfság, hogy Sally, az előnyét feladva, azonos távról indult, ám mégis akkora előnyre tett szert, hogy a vízesésig csak nyögi majd az utat a hevesen kapálózó Eric.
    Mindebből persze a teremtés koronája semmit sem vesz észre, nem látta, hogy az előny semmivé olvadt, és azt sem figyeli, hogy hölgye most éppen merre járhat. Érezni viszont érzi, hogy nincsen túl nagy áramlat körülötte, mi csak egyet jelenthet naiv férfiú elképzelése szerint, mégpedig, hogy akkora előnye van, hogy a hölgy talán még holnapra sem fog a vízzuhataghoz érni. Nem létező bajsza alatt még el is mosolyodik a biztos előny tudatlanságában.*

    |10+0=10|
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Munka után édes a pihenés

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-09-15, 13:27

    - Nem? Akkor lehet leveszem. Téged nem foglal le, engem meg csak zavar a mozgásban. *Évődik Erickel, mert hát látja ő, hogy nem a szemeibe nézve beszél a férfi. Elégedetten mosolyog, ahogy sorra mutogat a férfi kedvelt mintákra, s nem állja meg, hogy meg ne érintse. Kellemesen borzolják ezek Sally érzékeit is, s ha eddig nem lettek volna ötletei, mi lesz ott a célnál a vízesés alatt, most biztos eszébe jutott pár.*
    - Fenekelés? Rendben van, otthagyom majd piros kéznyomom azon a harapnivaló fenekeden! *Na igen, Eric feneke... Első találkozásukkor is rögtön utánafordult a férfinak kicsit sem zavartatva magát, s mit nem törődve azzal, hogy éppen szellemek és élőhalottak támadtak annak a városnak a kikötőjére, amiben voltak, s ők csak egy pillanatra keveredtek ki a csata forgatagából, hogy lehetőség nyílt egy ilyen alapos mustrára. Ilyen fenékre csapást, vagyis simogatást, finom szorítást, mint amilyent most ő is kapott, ő is szívesen alkalmazott volna akkor.*
    - Miféle inzultálás? Hozzád se értem! Én csak indulópozícióba helyezkedtem! *Pillog hátra válla fölött ártatlan tekintettel, nagyon jól adva az értetlent, s egyúttal a bűnös huncutot, aki nagyon jól tudja, mire céloznak. De hogy nem fog belemenni az öt méteres előnyének elvesztésébe, az is biztos. Se most, se a végelszámolásban.*
    - Hjuj! *Egy pillanattal lemaradva indul el, olyan váratlanul érte a rajtszó. De akkor már fel is adja a riszálást, s mindenféle ellenfél megzavarásra alkalmas technikáját, s beleveti magát a habokba. Kár, hogy nem volt a lába alatt semmi jó szikla vagy kő, amiről hatékonyabban el tudta volna lökni magát. Gyorsan úszik, s néha-néha szeme sarkából oldalra-hátra les, hol járhat vajon a férfi? Reméli a habokat nyeli utána. Tényleg nem tudja, mennyire jó úszó a másik.*
    |10+5=15|
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Munka után édes a pihenés

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-09-08, 18:42

    - Ó dehogynem, nem tud annyira lefoglalni... *mondja, mint a férfias büszkeség és végtelen kitartás mintapéldánya, mindeközben persze le sem veszi a lányról és igazán figyelemre méltó, tetszetős fürdőruhájáról a szemét.*
    - Ne értsd félre, most azért nézem meg ennyire, hogy verseny közben ne kelljen. *továbbra sincs eltántorodva és úgy véli menni fog minden, sőt már magában azt tervezgeti, hogy milyen pózban fog tetszelegni több méteres győzelmét követően a vízesés alatt a sziklán állva.*
    - Nos hát, itt, meg itt meg itt, meg itt... *mutogat gyorsan a közkedvelt mintázatokra, mert nem tud, nem is akar egyet kiemelni a sokból. viszont nem is Eric lenne, ha nem érne hozzá, ugyanis köztudottan, egy enyveskezűnek érintenie kell az elrabolandó dolgot, még akkor is, ha jelen pillanatban szívet szeretne zsákmányául tudni.*
    - Szívesen elfenekellek mondjuk... az elég fájós tud lenni. *pillant a vízből kiemelt tenyerére, amivel arra utal, hogy, ha nem figyel bizony gyorsan betud pirosodni büntetés közben.*
    - Azt majd meglátjuk. *próbál a vízben Sally fenekére csapni, de hát az ellenállás, az ellenállás, még a víz sincs most vele, így a finom kis csapás, egy puha érintéssé alakul, amit kénytelen megtoldani egy másodikkal is.*
    - Lesz ez még másképp. *jön a pszichológiai hadviselés, de úgy fest a lány sem rest ilyesmivel próbálkozni és a már majdnem öt méteres távra is azt mondani, hogy közel van.*
    - Itt jó lesz, tehát akkor... *már kezdene visszaszámolni, mikor kiemelkedik a vízből az a formás testrész, minek látványával sosem lehet betelni... most sem nagyon tud, késlekedik a rajt, a riszálás pedig csak olaj a tűzére.*
    - Ugye, azt tudod, hogy az ellenfél inzultálása mínusz öt méter a végelszámolásban. *mondja, mintha a szabálykönyvből olvasná és még egy glória is megjelenne a feje fölött, ha olyan lenne a hangulat, de hát szabálykönyv sincs és a jóságos, minden szabályt betartó Eric sincs.*
    - Felkészülni! Rajt!!! *mondja ki a szavakat, és akár a puskagolyó indul előre, fejében jó néhány versenyre nem illő képpel a közelmúltból, de hát, ha már úszás közben nem láthatja élőben, legalább élénken éljen az előbbi látvány.*

    |6+0=6|

      Pontos idő: 2017-09-21, 10:42