Lóversenypálya

~ Azt azért én is remélem, hogy álmaim hercege nem lesz ott.~ *Magában azért jót mosolyog azon, hogy nála a megnevezés még szó szerint is igaz, hiszen ha jól értette Naram helyzetét, rangját, dombtavira fordítva az valamiféle herceget jelentene. Ha nem lenne így is elég nehéz őt szeretni, még egy remek ok.*
- Rendben van. *Bólint rá. Még nem tudja, de holnap estére világos lesz számára, hogy Rhae megmentése óta ez lesz az évszak második leggyorsabb átöltözése a részéről. Neki ez hosszabb procedúra, még ha a végeredmény nem sokban lesz másabb Ameliáénál.*
- Hát, ha terveztétek, akkor miért is ne? Biztosan szívesen nézne be oda... *Lopva pillant kifelé menet rokonára, miközben elindulnak a hazafelé vezető úton. Vajon Ethyrlin csak annyit mondott, hogy tervez ő is oda benézni, vagy Amelia tudja, hogy Ethyrlin jár oda.*
~ Ha viszont Ethyrlin az első számú hírforrás ruhátlan pincér ügyében, jajj nekem...~ *Azért mondjuk támogatja rokonuk hívását, mégis nagyobb biztonság, és jó hírük is jobban védve van. Már amennyire lehet, ha már ilyen helyre mennek.*
~ Ugyanakkor határozottan kíváncsi leszek, milyen arcot vág, mikor privát táncosfiút kérünk, ahogy Amelia mondta!~ *Próbál inkább erre koncentrálni, s várni a holnap estét.*

Nem tudja eldönteni, hogy csalódott vagy inkább megnyugodott attól az információtól, hogy a felszolgálók ruhában voltak Kath látogatásakor. Ettől azért nem csökken kíváncsisága. Kath szavaira újra csak felnevet, ha valaki ránéz, nem mondaná meg, hogy másodjára veszített fogadáson. Ami azt illeti, egy cseppet se bánja, hogy nem ő nyerte meg a fogadást.
- Ebben erősen kételkedek.
Néha már álmai hercegének létezésében is kételkedik, de most csak arra gondol, hogy nem igazán egy ilyen helyen akar ismerkedni. Ugyanis, ha ő nehezen hinné el a férfiról, aki a Fátyolba járt, hogy ezután se jobbra se balra nem pillant csak rá, akkor valószínű a férfi se venné őt komolyan.
Felírja a fejben a szerdát, nem mintha elfelejtené.
- Vacsora után visszavonulunk, átöltözünk, és utána akkor az előtérben találkozzunk.
Tervezi meg az estét, nagyjából negyed órát saccol az átöltözésre, mivel neki általában az öltözködés, hacsak nem bálról van szó, akkor ritkán tart ennél tovább.
- Megkérdezhetnénk Lint, hogy lenne-e kedve velünk tartani. Még a sérülése előtt terveztük a Tűzfátyol látogatását.. Mit gondolsz?

- Irigyelsz? *Meghökkenve néz Ameliára, ugyan mi irigyelhető van benne?*
- Nem voltak akkor, csak lányok... És... Szépen táncoltak, nagyon... ügyesen mozogtak a zenére. *Láthatóan gondban van, miként is fogalmazzon finoman, főleg, hogy a táncból sokat nem látott, csak az elejét, aztán inkább a teájára és Ethyrlinre figyelt miután a lányok elkezdték levetni fátylaikat testükről. Pedig egyébként se voltak túlöltözve, főleg a csipke-napernyős, szép ruhás Kathleenhez képest.*
- A pincéren volt ruha, ebben egészen biztos vagyok. Délután voltam ott, lehet ez az esti műsorokra jellemző inkább. ~Vagy remélem csak városi pletyka, mert van egy olyan érzésem, hogy te ezek után este akarsz menni.~ *De rossz előérzete van, hogy az esti csúcsforgalomban fognak odamenni. S ha Ethyrlin másodjára is ott találja Kathleent, életben nem magyarázza ki, hogy lehet két véletlen. És ha másvalaki fülébe is jut... Attól valahogy nem tart, hogy Naramot is ott találja majd.
A tea említésekor kuzinára sandít szeme sarkából, s nem bírja ki, hogy el ne nevesse magát ő is válasz közben.*
- A tea? Rumos! *Kacag jókat. Aztán figyelemmel hallgatja a miértet, miért akar oda menni Amelia. A kíváncsiság neki kevés indoknak, de hát nem egyformák.*
- Végülis... hátha ott vár rád álmaid hercege, aki onnantól észre sem fogja venni a lányokat se odabenn, se odakinn. *Ki tudja? Bármi megtörténhet. Mondjuk reméli, hogy nem egy festett ruhás pincér lesz az, akit Ethyrlin lezáró kávéért szokott szalajtani.*
- Ugyan, attól még, hogy kevesebben indulnak, nem lesz egyszerűbb nyerni. De ha úgy hozza, akkor a legközelebbi versenyen szívesen megnehezítem a dolgodat! *Azzal meg csak egyetérteni tud, hogy Abertint meg kell kérdezni, ezt egy határozott bólintással is jelzi.*
- Szerda? Legyen akkor szerda. *Bólint rá. Úgy számol, hogy szerda messze van a hét végétől, így a forgalom is várhatóan kisebb lesz. Meg jobb előbb túl lennie rajta, mert ha sokáig halogatja, végén meggondolja magát.*
- Hány órakor találkozzunk? Az előtérben jó lesz? *Kérdezi, miközben lovát elkezdi a kijárat felé irányítani. Ideje hazaindulni és megkapni azokat az említett zálogokat. És lelkiekben felkészülni a holnapra.*

Egyszerűen nem tudja visszafogni nevetését.
- Ne haragudj... - Kér elnézést szép lassan kicsorduló könnyei miatt. - Egyébként irigyellek.
Őszintén mondja, ő maga már így is túl sokáig halogatta ezt a kirándulást.
- Én úgy tudom vannak, te nem láttál egyet sem? És milyen volt a műsor? És igaz, hogy a pincérek nem is mindegyikén van ruha, hanem színesre festett a bőrük?
Most aztán kifaggatja Kathet, minden részletre kíváncsi.
- És milyen volt a tea?
Kérdi utoljára a nevetéstől pukkadozva.
- Miért volnál tolakodó? - Nem játssza meg az értetlent, valóban nem gondolja annak Kathleent. - Egyszerűen kíváncsi vagyok, ott még nem voltam. Persze még nagyon sok más helyen nem voltam, főleg az Alsónegyedben, de az azért egészen más, mint ez.
Nem nézi le a negyedbelieket, csak egyszerűen nem érzi magát felkészültnek, hogy egy estét eltöltsön egy Szegények sikátorai-beli késdobálóban. Habár... ha befestené a haját...hmhmhm....ezen még gondolkodnia kell.
- Nem szerény vagyok, csak hát túl sokat se szabad a dolog mögé képzelni. Nem indulnak túl sokan ebben a számban.
Szerintem lehet tőrkarddal is, tavaly még biztos lehetett. Idén nem követtem a tavaszi fesztivált, de majd utána kérdezünk Abertinnél, hogy jövőre mik lesznek a tervezett számok, és akkor úgy készülünk.
Hazafelé irányítja Pankát, közben elkezdi számolni a napokat.
- Hát ha ma van kedd... akkor... mondjuk holnap? - Lelkes, ez vitathatatlan. - Vagy valamikor a héten, amikor neked jó.

- Igen. *Bólint rá a párnákra, majd az új kérdések hallatán ébred rá, hogy mennyire elárulta magát. Bosszantóan jó szimata van rokonának, s innen már nem lehetne beadni neki, hogy ezt csak úgy hallotta, ezt beszélik a Piactéren, stb.*
- Voltam ott, igen. Leszögezem, véletlenül! Akkor voltam a városban talán két hete. A Felsőnegyedbe tartottam miután sétáltam a Parkban, s a Mulatónegyedbe tévedtem. Kívülről jól nézett ki a hely, kellemes zene szűrődött ki, s a délutáni teaidőre járt már az idő, hát beültem egy csésze teára. Csak mikor elkezdődött az előadás, akkor tudatosult bennem, hova is kerültem... *Diszkréten kihagyja azt a részt, hogy kivel is futott ott össze és micsoda hölgykoszorú vette körbe, nem beszélve az elfogyasztott alkoholról, amire az előttük lévő asztalon tornyosuló üres poharakból és üvegekből lehetett következtetni.*
- Azt mondod, vannak ott táncosfiúk is? Ha nem vagyok tolakodó, miért is akarsz te ilyent látni? *Kérdezi kicsit óvatosan, mert nem tudja, mi mozgatja Ameliát. Ethyrlint érti, főleg tudván a korábbi szerencsétlen jegyességéről, vagy el se jutott addig a dolog? Mindegy, a seb megvan, s nem mellesleg Ethyrlin férfi, nekik több mindent szabad, illem tekintetében elnézőbb velük a társadalom. De Amelia... Vajon belőle is ezt hozta ki a korábbi felbontott jegyesség?*
- Hű, erről nem is tudtam! Túlzottan szerény vagy, többet kellene erről mesélned. Hazafelé például elmondhatnád, hogy is történt. *Nem számított ilyen trófeára, s most igen elismerően néz rokonára, hogy ilyen sikereket ért el. Na meg némileg picit feddőn is, hogy erről ő miért nem tudott eddig?*
- Hogy induljak? Nem is tudom. Lehet nevezni tőrkarddal vagy rapierral is? Vagy az már másik kategória lenne? *Bogarat ültetett ez is a fülébe. Szívesen megmérné erejét másokkal, köztük Ameliával is. Vagyis pontosítsunk: tudását összemérné, mert az ereje... az igen kevés, s nagy hátrányt is fog ez neki okozni, hiába nagy a technikai tudása. Azt meg ő is reméli, hogy jövő tavasszal még a városban lesz. Csak jól kell titkolni a családja elől a rosszulléteket, hadd higgyék, hogy az ederthini tengeri levegő használ, s akkor nem küldik el Adar Ishirbe.*
- Rendben. *Rábólint könnyedén az élő haj szerzésére, s megnyugodva, hogy nem bántja majd Naramot ezalatt Amelia. Ha tudná, miféle módszereken töri a fejét!*
- Köszönöm, Amelia... *Suttogja halkan, halovány mosollyal. Reméli, sikerrel jár rokona a hajszerzésben. Elég lenne egyetlen szál is, terveihez pont elegendő.*
- Khm.. És mikor gondoltál a Tűzfátyolba menni? *Vált inkább témát.*

- Párnákon? Tényleg?
Felcsillannak szemei, ahogy elképzeli az ülőpárnákat. Kathleenre sandít.
- Te honnan tudod? Már voltál ott, igaz? Mikor és hogyan?
Ő már régóta tervezi, de egyedül még nem indult útnak, most aztán csodálja kuzinját, amiért ilyen rövid idő alatt már eljutott a Tűzfátyolba. Arról mit sem tud, hogy Kath hogyan jutott oda s milyen gondolatok kínozzák a feladat miatt. Utóbbi miatt azonnal visszavonná a feladatot és vállalná a szerelmes verstanulást is, de nem tudja, így csak egyszerűen lelkesedik.
- A tavalyi tavasz-ünnepi tornán indítottak külön rövidkardos számot, és megnyertem, annak a trófeájára gondoltam. Talán jövő tavasszal majd újra indulok, te is indulhatnál, mit szólsz?
Természetesnek veszi, hogy Kathleen még jövő tavasszal is a városban lesz. És nem csak Naram miatt. Vigyora mosollyá szelídül, ha nem a lóversenypályán lennének, most lehet kikérdezné finoman Kathet.
- Fogalmam sincs, hallottam már róla, de az elfeknél nem tudom, mi a szokás. – Ezek szerint Kath ezt még nem tudja. – Előbb akkor próbálok élő hajat szerezni, közben megpróbálom ezt is kideríteni, mert miért ne.
Nem szándékozik megtépni se az elf gyógyítót, de azért jót kacag a képre ahogy ismét csak előreül a sámli, amire állva megtépi szegényt.
- Nem fogom bántani.
Mondja nyugtatólag, de közben még mindig nevet. Fejében új terv kezd formát ölteni, ez talán már használható lesz. Ha valami ragacs ragadna a hajába, amit nem lehet kimosni, akkor kénytelenek lennének kivágni azt a tincset… ha elég magasan van a ragacs, akkor szép hosszú tincs lenne a jutalom, még úgyis, hogy a ragacsot levágják. Itt is kivitelezési akadályba ütközik, hogy kenje bele Naram hajába? Csúzlival? … Habár ha ülne… Vagy ez, vagy kénytelen lesz éjszaka belopózni. Még kitalálja.
- A feladat elhangzott, csak akkor hagyom, ha lehetetlen megoldani diszkréten. Ne aggódj, a mi titkunk marad.
Mondja ezt a hajlopási küldetésre, és a mögötte megbújó érzelmekre is, nem fogja elfecsegni senkinek.

*Magában kuncogva figyeli, ahogy váratlan húzással meglepte rokonát, de hamar odafagy képére az a mosoly.*
~ Aki másnak vermet ás, hm?~ *Elején még próbálna bízni benne, hogy nem jól hallotta, de a táncosfiú fogadásának említésekor megbizonyosodik arról, hogy de. Ezer szerencse, hogy nem tud Amelia Naramról, még a végén tőle kellene Kathlennek öltáncot kérnie.*
- E..el. *Bólint rá kis tétovázás után. Nem vágyik a Tűzfátyolba, se táncosfiúkra. A múltkori esetből kiindulva muszáj lesz vinnie egy legyezőt, valami mögé el kell rejteni elegánsan a zavarát.*
~ Miért akar oda menni? Hihetetlen mennyire bátyja húga.~ *Ami miatt végülis elfogadta a feladatot azért volt, mert így ugyan a zálog nála van, de ez inkább neki lesz feladat, semmint Ameliának, mintha döntetlen lett volna a verseny. Jól van ez így.*
- Öhm, kényelmes ruhát vegyél fel, párnákon kell ülni. *Utólag jut eszébe, hogy Amelia nem Elena, hogy rokonukhoz és Kathleenhez hasonlóan főleg fűzős, krinolinos ruhában szeressen járkálni. S utólag jut eszébe, hogy lehet Amelia már ismeri a helyet, Ethyrlin révén, nem olyan tudatlanul megy be, mint Kathleen egy finom tea reményében. Ugyanakkor az is eszébe jut, hogy Ethyrlin nem ajánlotta a helyet kísérő nélkül. Vajon erről is tud Amelia? És Ethyrlin tud húga szándékairól? Egyáltalán tisztában van vele Amelia, hogy mennyire rossz hírbe kerülhetnek, ha kiderül, hogy oda mennek? Ennek jeleit lesve fürkészi rokona arcát.*
- Győzelmi trófea? Feltétlenül el kell mesélned a történetét! *Derül fel az arca, s nagyon érdekli, miként szerzett Amelia ilyen trófeát. Egyáltalán kitől? És mi lehet az a trófea? Roppant kíváncsi tud lenni Kathleen.*
- Ne vigyorogj már... *Motyogja, s kicsit zavart félmosollyá enyhülnek hűvös-közönyös vonásai. Tisztában van vele, hogy lebukott, vagyis hogy ezzel elárulta magát, de attól még bosszantó tud lenni a vigyor. Egyáltalán minek is örül ennyire Amelia?*
- Nos... *Erre nem is gondolt, hogy élő vagy itt-ott talált haj legyen? De mielőtt ezen elgondolkodhatna egy szó üti meg a fülét.*
- Hajas szelence? Gyűjti a haját? *Furcsállva néz Ameliára, hátha ő tud valami ilyen elf szokásról? Ő a szelencében édességet tart.*
- Legyen élő, ha lehet és hosszú! Egyetlen szál is elég! *Úgy kíván, mint egy gyermek, s noha arcvonásai többet nem árulnak el, de szemei csillognak. Rajong Naram szép hosszú hajáért. Azért is.*
- Ha nem kivitelezhető, akkor jó fésűből, vagy akárhonnan. De azért ne tépd meg, jó? De ha nem sikerül szerezni, az sem baj. Tényleg. Ne kockáztass... Szeretném, ha ez kettőnk titka maradna... Lehet hülyeség, s hagynunk kellene az egészet! *Egészen elbizonytalanodott így utólag, vajon jól tette, hogy ezt a feladatot adta kuzinának? Talán hiba volt. Zöld szemeiben is ez a kétely látszódik.*

Jobban érzi magát attól, hogy másik feladatod kap, így igazán meg fog dolgozni a zálogáért. Arra azonban nem gondolt, hogy a saját maga által kieszelt egyik feladatot kapja. Nem kell sokat gondolkodnia, hogy melyik feladatot válassza.
- Közös kirándulás a Tűzfátyolba. – Felemeli ujját, mielőtt Kath közbe szólhatna, hogy esetleg ő is ugyanúgy elment volna vele zálog nélkül, mint ahogy ő is elmegy az Erődbe kutatni. Enyhén elvörösödik, ahogy levegőt vesz a folytatáshoz. – És ott privát táncosfiú fogadása.
Lili, szende lelkecske még a Tűzfátyolban sem volt, Linnel nem sikerült még eljutnia, és most aztán rögtön belecsap a dolgok közepébe.
- Elfogadod a feladatot? – Kérdi azért, hátha lesz Kathnek ellenvetése. – A második zálogomat otthon fogom odaadni, egy győzelmi trófea, a legutolsó.
Nem mintha olyan rengeteg lenne neki, ráadásul nem is frissek, még betegsége előtt szerezte, de szívének nagyon kedves.
Miközben hallgatja a második feladatot, gratulál magának, amiért csak az egyik feladat volt Naramhoz kapcsolódó, és hogy nem azt választotta. Nehezen magyarázta volna ki magát, hogy hajszálat lop Naramtól, és szerelmetes verset tanul vele – holott ugye még kifejezések szintjén se ismeri a nyelvet. Nagyon valószínű, hogy félreértették volna. Maga a feladat tetszik neki, s ahogy gondolkodik rajta, Kathleent vizslatja. Csodálja kuzinját, amiért így tud uralkodni az arckifejezésén, ő csak vigyorogni bír. Most már egész biztos a dolgában, a hűvös arckifejezés nem volt segítségére, de a megfogalmazás! Most is a részletekben rejlik a lényeg. Hisz Kathleennek kell szereznie a hajszálakat, nem csak úgy, ráadásul különbséget tud tenni a két hamvas szőke haj között.
- Élő hajat kell hoznom, szóval vágnom kell a hajából vagy a fésűjéből, hajas szelencéjéből származó szálak is megfelelnek?
Előbbi esetben igen nehéz lesz a kivitelezés, elvégre ki az, akinek nem tűnik fel, hogy vágnak a hajából? Aki alszik vagy eszméletlen, de nincs ingere leütni Naramot, se éjszakai zaklatóvá válni. Legszívesebben odaállna elé és elkérné, de akkor nem teljesítené a kiemelt részletet, titokban és észrevétlenül kell elvégeznie a feladatot.

- Köszönöm! *Fogadja a gratulációt, amiben ritkán fürödhet. Nem vallja be, de otthon meg mindig Isabel nyer. Legjobb esetben is csak döntetlent tud elérni Kathleen és Csakazértis.*
- Méltányos felajánlás. *Bólint rá a zálogra, elfogadva azt. Láthatóan fontos Ameliának, tehát igyekszik majd visszaszerezni.*
- Azért remélem kibírod addig a nem kedvenc hárítótőröddel is, nem szeretném, ha emiatt sérülnél meg. Egyébként jól fog állni ez is nekem. *Na nem a báli ruháihoz gondolta.*
- Hm. *Láthatóan meglepte őt rokona reakciója az első feladatra. Arra nem számított, hogy kuzina visszadobja a labdát mondván túl könnyű, vagyis hát hogy ezt amúgy is megtenné. De most mi legyen?*
- Hát jó, akkor az erőd alatti világot felfedezzük amúgy... *Mondja, hogy időt nyerjen gondolkodásra. Hozzátenné, hogy Ethyrlint is kéne hívni, de ki tudja, lesz-e kedve a múltkori után, mert abban bízik Kathleen, hogy amúgy ereje lenne lassan. Egyébként sem fix időpontos ez a felfedezés. Viszont nem segít az sem, hogy Amelia nem árulja el, mit adna feladatul.*
- Mikor jön jól? Mondjuk most. Tessék csak elárulni az egyiket, az lesz a te egyik feladatod, helyettem! *Húzódnak ravaszkás mosolyba ajkai, ez amolyan "aki másnak vermet ás..." jellegű feladat. Amelia persze kihúzhatja könnyen magát a dolog alól, na meg lehet számára nem is olyan kihívás az, ami Kathleennek az lenne. Ha ez kiderült, csakis utána fogja elárulni a második feladatot.*
- És a második feladat pedig az lenne, hogy... hopp, várjunk csak! Mi lesz a második zálog? *Ezt azért még tisztázzák, kíváncsi mit kap.*
- Szóval a második feladatodat meg mindegy mi módon, csak titokban és észrevétlenül kell tenned: szerezz nekem néhány hajszálat Naramtól. És nem ér Deirától, felismerem a különbséget! *Belül nagyon kíváncsi Amelia reakciójára, kívül viszont igyekszik diplomatikusan hűvös-közönyös lenni, mintha csak azt kérte volna kuzinától, hogy hozzon neki egy csésze teát.*

*A második körben a felénél járnak, mikor sikerül felzárkóznia Ameliára, s gyakorlatilag éppúgy fej-fej mellett haladnak, mintha nem tettek volna meg másfél kört, s most indultak volna.*
- Gyerünk! *Suttogja, hogy már szinte ő maga sem hallja. Jobban előre hajol, s nem néz ő sem jobbra vagy balra, de érzékeli, hogy lassan mintha kezdené lehagyni Ameliát. Na nem nagyon, centiről centire halad előre, s közben fogynak a méterek rendesen. Végül a célvonalt úgy lépi át, hogy valahol maga sem hiszi el, de szinte sikerült egy kör alatt egy lóhossznyit előre haladnia, azaz a végére ő vezetett egy féllel. Nem fogja vissza rögtön a lovát, éppen csak lassít, s már a kanyarnál jár, mikor élesebb ívben fordítja vissza már az ügetésbe fogott vöröspejt. Hagyja levezetni a mozgást, mire visszatér Ameliához, már ha szükséges visszatérni, s nem ő is hasonlóan járt el. Kipirult az arca, s csillognak zöld szemei, miközben előrehajolva simogatja-lapogatja meg lova nyakát.*
- Ügyes kislány, tudtam, hogy te vagy a legjobb! *Nagyon büszke Csakazértisre, de kuzinára és lovára is.*
- Úgy vélem, nyertem. Pedig szavamra, az első kör végén azt hittem, tényleg a hátadat nézhetem végig! Ha szeretnél bármikor párbajjal elégtételt venni becsületeteken esett folton, állok elébe. *Most, hogy ezt megnyerte, igazán el lett látva önbizalommal fegyverforgatás terén is. Egyszer tényleg összemérné tudását Ameliával. Őt magát édesapja, észak egyik legjobb kardvívója tanította, de ezt a tudást (s esetlegesen örökölt tehetséget) nagyon ellensúlyozni tudja gyönge egészsége és ebből következő fáradékonysága. Leszáll a lóról, s Csakazértis kiérdemel egy puszit.*
- Akkor hát én jövök a feladatokkal. Mit kapok zálogba ezúttal? *Már-már mohó kíváncsiság lesz rajta úrrá, főleg, hogy hirtelen jött megvilágosodásként kitalálta a második feladatot is. Azzal kezdi, főleg, ha megkapta legalább az egyik zálogot, s azt elfogadhatónak találta.*
- Az első feladatod pedig... Emlékszel miről beszélgettünk, mikor legutóbb jöttünk haza Eryltől? Az lenne az egyik feladat, hogy eljössz velem a Carlo-erődbe és felderítjük, vajon tényleg van-e titkos járat alatta, ami a város több fontos pontjához vezet a talpunk alatt! Szerinted Abertin lovag segítene? *Osztja meg az első feladatot kuzinával és érdeklődve figyeli, milyen reakciót vált ki a legutóbbi feladványtól igencsak eltérő zálog-kiváltási feladat.*
- Csak kíváncsiságból, milyen feladatokat róttál volna ki rám? *Ez egyrészt tényleg nagyon érdekli, majd' kilyukad az oldala. Másrészt gyanakszik. Leginkább arra gyanakszik, hogy kuzina is gyanakszik valamire, s egy zálogos feladat nagyon sok mindenre lehetőséget adhat. Ezt jobb, ha tudja, mielőtt kiadja a második feladatot.*

Hamar ráéreznek Liliék a ritmusra, ismét kifizetődik, hogy milyen gyakran jár ki Pankával lovagolni. Persze most nem ezen mereng, arra koncentrál, hogy ne zökkenjen ki a versenyzésből és ne veszítse el a megtalált harmóniát.
Csak egy gyors pillantást enged meg -legnagyobb örömére- kissé hátrafelé, mikor az első kört teljesítették. Ezek szerint tényleg jól csinálják. Reméli nem esnek most ki ettől a ritmusból, az igazán balszerencse lenne... habár minden bizonnyal tanulságos is.
Neki az meg se fordult fejében felelőtlen módon, hogy esetleg Kathet ez túlságosan kimerítené. Ahogy egyre közelebb került rokonához az elmúlt hetekben, úgy felejtette el mondhatni Kathleen gyengélkedéseit. Hisz mindig olyan jókedvű mostanában, a mentő-akciót is jobban bírta mint ő... Egyszóval tényleg meg se fordul a fejében, hogy nem kellett volna két kört javasolnia kérdésével.
Hangosan nem buzdítja Pankát az utolsó körben sem, de még az utolsó métereken se. Előrehajol, nem néz se jobbra, se balra, csak vágtat a célig.

- Valahogy túlélem, hiszen az azt jelenti, hogy túl jó szívem volt és nem akarlak lekörözni! *Vág vissza széles mosollyal, de értékelte Amelia szavait.
Fej-fej mellett indulnak el, zöld szemeiben hasonló elszántság van, már csak a kitalált feladat miatt is, meg egyébként nem sok alkalma van ilyen szórakozásra, ki kell használni. Még jó, hogy ez majd csak akkor jut édesanyja fülébe, mikor már vége, utólag meg már hiába ír aggódó levelet Kathleen egészsége miatt. De most ez nem számít, ahogy gyenge egészsége sem. Oly kevés alkalma van élni, két kézzel kap az olyan után, mikor megteheti. Még akkor is, hogy az első kör végére tényleg elkezdheti Amelia hátát nézni anélkül, hogy odapillantana. Az előny nem nagy, fél lóhossz. Legalább nem húzott el kuzina úgy, hogy Kathleen szinte állva maradt a rajtvonalnál és nem látja Amelia hátát, mert a port nyeli és köhögi utána.*
- Gyerünk, Csakazértis! Gyerünk! *Suttogja, függetlenül attól, mennyire hallja ezt a lova. Igyekszik még gyorsabb tempóra fogni a lovát, mert ez a hátrány még behozhatónak tűnik itt a második körben. Kérdés, tud-e elég jól hajrázni Kathleen és a vöröspeje?*

- Két kör, kicsit tovább kell majd a hátamat nézned, remélem nem bánod.
Teszi még hozzá vigyorogva, ahogy lassan megkezdik a bemelegítő kört. Kathleenhez hasonló ütemben ösztökéli Pankát egyre gyorsabb iramra. Már csak szemei nevetnek az utolsó pillanatban lefektetett szabályra, igazából neki meg se fordult ilyesmi a fejében.
Arckifejezése egyre elszántabbá válik, nem szeret veszíteni, és egyszer már veszített ezért még jobban fűti a versenyszellemét a nyerni akarás.
Az utolsó szakaszon már figyel ő is Kath-re, hogy egyszerre induljanak az éles versenyre. Akkor aztán igazán vágtára fogja Pankát, egyelőre még nem kuzinjára figyel, csak a saját és lova közötti összhangra.

*Vet egy oldalpillantást Ameliára, félig aggódva, félig elgondolkodva és félig (mert három fél is van, igen) mosolyogva. Vajon tényleg ennyi ötlete van Ameliának, hogy nem győz válogatni? Ez egyrészt aggasztja is, ki tudja, milyen feladatokat fog kapni?! Másrészt el is szégyelli magát, hogy ő még csak egy feladatot ötölt ki. Végén kénytelen lesz szégyen szemre megint találós kérdést feladni.*
- Oké, akkor onnan kezdünk és ott ér véget. Legyen kettő! Úgy izgalmasabb. *Közben pillantása a faragott oszlopokra esett, s szavaira bólintott is megerősítésképpen egyet. Két kör kemény vágta vár rájuk, nagyon bízik benne, hogy Csakazértis jobban bírja majd. Otthon is gyakran foglalkoztak vele, míg Kathleen itt volt, s mióta elhozták neki szülei, azóta ő maga rendszeresen edzi. Neki magának is jót tesz a lovaglás, egy kellemes kirándulás, edzés vele egészségesen kipirosítja betegesen sápadt arcát. Mondjuk sokszor túlzottan el is fárasztja, s ezt csak későn veszi észre. De ma nem érzi, hogy gond lehetne belőle, meg hát csak két kör...*
- Akkor induljon a felvezető! *Előbb léptet, majd kocogásból ügetésbe, végül egy igen könnyed vágtába fogja a vöröspejt.*
- A kanyart nem ér majd levágni! *Kiáltja oda közben, szinte meglepő lehet, hogy ilyen hangosan is tud beszélni Kathleen. De kis piszkálódáshoz most kellett, mert hát a lovagok közé edzeni járó rokonának biztos nincsenek ilyen csalási törekvései. Annyira jó feladatokat biztos nem találhatott ki, hogy mindenáron győzni akarjon! A felvezető kör végén pillant Ameliára. Nem beszélték meg ezt ugyan, de mivel egyikük sem lassít, a repülőrajt mellett döntöttek kimondatlanul is. Vágtába fogja Csakazértist, aki már átvette gazdája izgatottságát, versenykedvét. Éppen csak annyit lassít a lovon, ha kell, hogy a rajtvonalt fej-fej mellett hagyják el, hiszen az úgy tisztességes. Egy nemesnek meg becsületesnek kell lennie.
Jöjjön hát az első kör...*

- ó, igen, van pár ötletem, de tudod, ezeket kitalálni nem volt fáradtság... Majd kitalálni, hogy melyik legyen a legjobb kettő, miután megnyertem, na az lesz a kihívás.
Válaszolja vigyorogva, élvezi ezt a játékos évődést Kathleennel. Egyébként tényleg vannak ötletei, csak nem tudja melyiket is adja majd feladatként... bármit mond és mutat, nem akar nagyon előre inni a medve bőrére.
- Szerintem legyen egy kör bemelegítés, attól a vonaltól pedig megkezdődik az éles verseny.
Mutatja, hogy melyik vonalra gondol, szembetűnő is lehet mutatás nélkül is, mert a pálya mindkét oldalán faragott oszlopok állnak, feltehetően a versenyek is innen szoktak indulni.
- Mennyi legyen egy vagy két kör?
Kérdés közben megpaskolja Panka nyakát, majd kontyba font hajába visszatűz egy kiszabadult tincset, nem akarja, hogy zavarja verseny közben. Lili is lovaglónadrágot-és csizmát visel, hozzá fehér inget, világoskék tunikával.
Már a pályán léptetnek, lassan elkezdhetik a felvezető kört.

*Még jóval alkonyat előtt járnak, így még a pálya szabad, s nem kezdték el az előkészületeket az esti versenyhez. Most sokkal kevésbé rangos verseny készülődik, női megoldású párbaj, ha nem is becsületbeli, meg nem is olyan véres-komoly, mint a párbajok általában. S még csak fegyverrántás sem lesz közben, ugyanis gyorsasági versenynek inkább nevezhetnénk ezt az alkalmat.*
- Sikerült kitalálni a feladatokat? Remélem, nem időztél vele sokat, kár lenne a belefektetett energiáért. *Adja meg a felütést az alkalomhoz, csak hogy kellően győzni akarjanak mindketten. Az egyik feladatot már ő is kitalálta, s már azért érdemes nyerni, még ha sokat is kockáztat vele. A második zálogért valót meg majd kitalálja, mert nem kétséges, hogy ő fog nyerni.*
- Egy kör bemelegítés vagy rögtön vágjunk bele? *Kérdezi még a pályára érve és körbenézve. Tökéletes. Senki nem használja most, ugyan a lelátóknál lézeng pár ember, biztos az esti versenyhez akarnak jó ülőhelyet. Őket biztos nem fogják zavarni. Lovaglónadrágot és -csizmát visel, hozzá vastagabb anyagból készült, magasított nyakú mélybordó blúzt és egy karcsúsított fekete kabátkát öltött, hogy ne fázzon meg. Haja lazának ható kontyba feltűzve, de Kathleent ismerve, ez korántsem egy gyors munka eredménye. Blúzán hegyikristályból készül bross csillog a fényre, akárcsak a füleiben gyöngy alakú fülbevaló formájában.*
- Készen vagy, Csakazértis? *Hajol előre a nyeregben megsimogatva a vöröspej ló nyakát*

A Lóversenypálya a Mulatónegyed egyik leggyakrabban látogatott helye, ami nem csoda, hiszen sokakat érdekel a minden alkonyat előtt egy órával megrendezett lóverseny. Nemcsak kedvencüknek lehet szurkolni, hanem a kezdés előtti utolsó percekig lehet fogadni a lovakra. Nem egyszerű dönteni, mert innen is - onnan is lehet hallani a különféle pletykákat, ki lesz ma a biztos befutó, ki sérült le és igazán bölcs az, aki el tudja dönteni, mennyi ebből az igazság és mennyi a pletyka! Egyetlen szabály van csak: a saját lovára senki sem fogadhat, még a családja sem. Már amennyire tudják követni a családfákat...
A fogadás persze nem kötelező, ha csak a versenyt akarja valaki megtekinteni, van lehetősége rá, ezért mindössze egy igen jelentéktelen, tulajdonképpen jelképes belépőjegyet kell csak megváltania, hisz az igazi pénzt a fogadás hozza.
Ha lehet ezt mondani, a lóversenypálya az egyik legdemokratikusabb helyszín a városban, ugyanis az egyszerű versenyeken nincsen elkülönítve nemes és nem nemes, mindenki ott talál magának helyet, ahol tud. Az ovális alakú pályát követi a fokozatosan emelkedő, kőből épült lelátótér, számos lépcsősor vezet fel a fentebbi részekre.
Évente (és olykor egyéb, különleges alkalmakkor is) megrendezik a Lovagi Tornát és a Hadi Tornát, melyeknek szintén ez a pálya ad helyet. Ilyenkor különül el a nézőtér: a legjobb ülőhelyek a pályához legközelebb vannak, itt ülnek a gazdagok, legyen az módos kereskedő vagy a bárói családok tagjai. Külön kiemelt hely nincs, kivéve akkor, ha maga a Fejedelem vagy a családja teszi tiszteletét a versenyen. A fentebbi részeket foglalják el a közép- és alsóréteg tagjai. Mivel ezeket a tornákat nappal rendezik, a lelátótér fölé ponyvákat feszítenek ki, hogy árnyékban élvezhesse mindenki a tornákat. Lovagi Tornán csak a lovagok indulhatnak, a versenyszámok többnyire kopjatörés és a bajvívás.
A Hadi Tornán induló bármely társadalmi rétegből és népből származhat, a versenyszámok szinte alkalomról alkalomra változnak, a jelentkezőktől függ, de az íjászat, a szabad technikájú (és fegyverű) vívás valamint a mágikus viadal szinte mindig a program része. Ez utóbbira nagyszámú jelentkezés esetén külön rendezvényen is sor kerülhet. A versenyszámok általában a Torna elején nem párbaj felépítésűek, hanem akár többen is harcolnak egyszerre egymással.