Hullámtörő

[felújítás előtt]

- Önben pedig kit tisztelhetek?
*Ugyan csak kézfogásra nyújtotta kezét, így aztán kissé meglepi a gáláns kézcsók. Egy tisztességes pukedlire itt nem futja a pult miatt, így csak mosolyogva biccent, ezzel köszönve meg az udvarias gesztust, amit egyáltalán nem várt el. Talán illene tudnia a Csónakos tulajának nevét, de talán a tulaj-váltás miatt nem sérti meg a férfit azzal, hogy rákérdez a nevére.*
- Az éjtestvérek nem okoztak sose kellemetlenséget?
*Egy dolog hallani a híreket az Erődben, megint más esetleg olvasni és teljesen más lehet egy személyes beszámoló a Szélfok körüli veszélyekről.*
- Én csak az itteni szigetek körül hajóztam még, a leghosszabb idő egy kétnapos utazás volt, amit egyhuzamban fedélzeten töltöttem. Elképzelni se tudom, milyen lehet ha mindig dülöngél a fedélzet az ember talpa alatt.
*Mondja elgondolkodva, miközben kortyolgatja a bort.*
- És vannak még tervei a felújításon kívül? Új név? Új személyzet? Új szakács? Hm, pontosabban nem is tudom, üzemel most a konyha?
*Az előbb nem kapott választ a konyha ajánlatára vonatkozó kérdésére, így aztán nem is biztos benne, hogy működne… már ha működött valaha, kissé elbizonytalanodik, nem volt itt törzsvendég soha.*

[felújítás előtt]

- Remek, a Contevilla rezidenciát keresse a futár a Felsőnegyedben.
*Nem felvágásból teszi hozzá a negyedet, habár feltehetően a városban nincs több Contevilla rezidencia. Nem lamentál a dolgon, természetes hangon folytatja inkább.*
- És akkor be is mutatkoznék, Amelia il Contevilla, igazán örvendek a találkozásnak.
*Ugyan a pulton át nem illik annyira bemutatkozni, de most a helyzet ezt hozza, így felemelkedik ültéből és a pulton át nyújtja a kezét a Csónakos új tulajának, hogy ezzel hivatalosan is bemutatkozzanak egymásnak.
Azután visszaül, nem várják sehol, szóval ráér elcsevegni Calebbel, pontosabban most hallgatja az igazán kalandos élettörténetet, persze meglehetősen koncentrálva a főbb állomásokra.*
- Melyik tengereken járt? Felfedező-expedíción is részt vett?
*Lilinek ugyan nincs baja a hajózással, de egy egész életet nem tudna egy fedélzeten eltölteni. Eljutni A pontból B pontba viszont pont megfelelő neki a hajó is, ha úgy jön ki a lépés és ha egyszer felfedező-expedíción is részt vehetne egy hajón, hát nem mondana nemet, az biztos!*
- És egyébként is ederthini vagy csak az eladó Csónakosban rejlő lehetőség miatt döntött végül kies városunk mellett?
*Az újratöltésre vonatkozó kérdésre bólint egyet mosolyogva és felhörpinti az utolsó korty bort, mielőtt tartaná serlegét a pótlásért.*
- Ó, nem váltanék, ez a bor egyébként is remek. Esetleg a konyha ajánlatában is szerepel hasonló rejtett kincs, amit ajánlani tud?

- Időnk végülis van, kész vagyok várni a biztos információra, ugyanígy kész vagyok fizetni is érte. A közvetítőnek is.
*Azt azért feltételezi, hogy nem csupán szívjóságból és furcsa atyai féltésből próbálja megóvni őt a férfi a szélhámosoktól. De még ha ezek egyike is lenne a mozgatórugó, akkor is megérdemli a segítő a jutalmat. Különösen, ha tényleg segít megszerezni a térképet, habár Tsitsa elindult egy másik fordítási lehetőségen is, ami nem biztos, hogy a Suttogó Hegyekhez vezet, de sebaj.*
- Ha ad valamit, amire felírhatom, akkor leírom a nevemet és a címemet, ahol elérhet, vagy ha nem rémítem meg azzal, akkor időnként felbukkanok majd érdeklődni.
*Utóbbi udvariasabb megoldás lenne, nem üzentet magának. Mondjuk még ha fel is írja, akkor is elnézhet időnként ide, a kikapcsolódás végett.
A következtetésre hümment egyet és belekortyol a borba, lassan kiürül a serlege. Most már biztosan megkérdezi Ethyrlint és nem árthat ha mégse gondolkodik úgy, hogy mégis véges az idejük. Ezt viszont nem feszegeti most tovább.*
- Sem politikus, sem katona, de mindig is kocsmáros volt?

[Felújítás előtt]

*Az elképedés kicsit meglepi… meg nem is. Az emberek többsége feltehetően nem nézi ki belőle az ilyen kalandor-vért, főleg, ha a társadalmi rangjához illő öltözékben van. De most nincs, ráadásul nem is a Griffben üldögél a pultnál, szóval azért nem olyan merész tipp lehet első ránézésre, hogy a gyertyalánghajú érdeklődési köre nem a frizurákból és az új receptekből áll… igaz, a Suttogó hegyek azért megint csak egy más kategória, még a szerencsevadászok körében is.*
- Különleges íróasztala lehet, ennyi kincs egy helyen. – Lebiggyeszti ajkait, ahogy látványosan elgondolkodik. – Habár úgy tudtam a végtelen bölcsesség nem egy gyűrűben, hanem egy diadémben manifesztálódott.
*Az biztos, hogy most ő képedt volna el, ha valóban rendelkezik a férfi az óhajtott térképpel. Így aztán könnyedén folytatja a csevegést, míg az utolsó mondatokra rá nem harap.*
- És ön esetleg ismer olyat, aki rendelkezik ilyen megbízható információval? Netán ismerős ismerősének az ismerősét? Egy kalmár, aki túlélt egy ilyen utat és betér általában ide?
*A katonák említésekor azonnal eszébe jut bátyja, talán időszerű lenne levelet írnia Ethyrlinnek.*
- Szóval valami készül, még ha azt nem is tudjuk, micsoda… Ön igazán jól informáltnak tűnik, gondolom a munkakörének ez az egyik előnye. A finom borok a másik.
*Bele is kortyol saját serlegébe. A költségekre vonatkozó résszel egyelőre nem foglalkozik, egy bizonyos összeghatárig nyugodtan áldozhat erre a kalandra a családi vagyonból.*
- Köszönöm a figyelmeztetést, vigyázni fogok mindenféleképpen Jochkkal.

[felújítás előtt]

Csupán biccent az indirekt dicséretre, pedig nem valami nagy borszakértő. És ha jobban belegondol, általában szereti megismerni az italok, s az ételek illatát is, mielőtt megkóstolná az új ízeket. De ez a bor valóban finom, nem nehéz ezt értékelnie, ahogy kortyolgatni is könnyű, miközben hallgatja Jochk leírását.
- Néhány nap? Hm..
Bukik ki belőle a kérdés, ami meglehetősen buta dolog volt. Gondolhatta volna, hogy óramű pontossággal nem fog tudni találkozni az emberével. De legalább nem arról kapott hírt, hogy 1-2 napja itt járt, de azóta kihajózott hosszú hetekre ismét. Így csak pár nap veszteséget könyvelhet el. A gondolatmenet végére ismét elmosolyodik, nem lesz itt semmi gond, egy pár estéjét nyugodtan eltöltheti a Csónakosban.
- Nos, ha véletlenül porosodik egy használható térképe az éjjeliszekrénye fiókjában, vagy ismer ilyen embert, akinek van egy felesleges térképe, ami a Suttogó hegyekről való lejuttatást biztosítja, akkor tud segíteni.
Tulajdonképpen nem szuper titkos, hogy mit keres, és ki tudja, talán kap egy újabb fülest, elvégre Jochk-ot is így ajánlották… de azért hirdetést nem adna fel a témában.

Nem kezd hangos tiltakozásba, ami azt illeti néma tiltakozás sem fojtogatja belülről. Ő maga kérte, hogy ajánljon valamit számára a férfi, amit most meg is kap. Nem fintorog a poros palack láttán, már csak azért se, mert hamarosan meg is tisztítják az üveget, meg ez azt is jelenti, hogy nem frissen palackozott italról van szó.
- Tényleg különlegesen hangzik. Remélem lesz ok az ünneplésre is hozzá!
Ha mégse sikerül megszerezni a térképet, akkor lemoshatatlanul csak idő múlatására fogyasztja az elmondások alapján különleges bort, ami most már tényleg felkeltette a lány érdeklődését.
- Egészségére!
Felderül az arca, nem kell egyedül kortyolgatnia, így a várakozás még kellemesebbnek ígérkezik. Először csak a bor illatával ismerkedik röviden, majd belekortyol a borba és elsőre ugyan még nem érzi a cseresznyefa-hordó adta mellékízt, de összességében ízlik neki a bor.
- Kiváló, köszönöm az ajánlást! És igen, őt várom, egy t… egy üzleti ügyben.
Alapvetően nincsenek bizalom-problémái a gyertyalánghajú nőnek, amit akár naivitásnak is lehetne nevezni. Tulajdonképpen most sem bizalmatlanság miatt nem válaszol Calebnek szép kerek mondattal és pontos válasszal, hanem csak nem akarja feltartani, gondolván a többi vendéggel is foglalkoznia kell…. Viszont ha már együtt kortyolgatják a bort, egy-két kérdés talán mégis belefér.
- Még nincs itt ugye? Ami azt illeti, személyesen még nem találkoztam vele, csak egy egészen átlagos leírást kaptam róla. Milyen ember hírében áll? Elnézést a sok kérdésért, remélem nem bánja!

- Egy jó dombtavi bort nem szabad méregnek nevezni. – Hangjában nyoma sincs kioktatásnak, kedvesen mosolyogva folytatja. – Egy serleggel kérnék valamelyik vörösborukból, amelyiket ajánlja.
Nem indul el a rendelés után azonnal, egyrészt minek vitesse ki italát, mikor ő maga is leendő asztalához tudja vinni, másrészt még nincs is asztala, amihez olyan nagy sebbel-lobbal visszatérhetne, harmadrészt még rendelésével kapcsolatban felmerülhet egyéb kérdés. Apropó kérdés, Lilinek is akad egy, amint egy gyors pásztázó pillantást követően a vendégsereget illetően visszafordul a pulthoz.
- Egy bizonyos Jochk úr gyakran megfordul itt? Ismeri?
Egyszerű, érdeklődő a kérdése, amit arckifejezése is hűen tükröz. Talán még némi kíváncsiság is felcsillan szemeiben, elvégre talán újabb információt kaphat a tengerészről, ami segítené a felismerését.
Egyedül az bizonytalanítja el, hogy a pult másik oldalán álló férfi, ahogy most jobban megfigyeli arcát, szintén nem tűnik ismerősnek. Igaz, tényleg nem tölti a Csónakosban minden estéjét, lehet csak mindig elkerülte. Különben is, amilyen gyakorlottan mozog a pult mögött, biztosan nem ez az első estéje a Csónakos pultja mögött.

Nem törzsvendég a Vén csónakosban, de azért nem is néz körbe tágra nyílt szemekkel, amikor belép az ajtón, amit hamarjában be is tesz maga mögött, kirekesztve ezzel az esti sötétet és hűs levegőt. Habár a kissé elhasznált levegőnek lehet jót tett volna némi szellőztetés, de a bent lévők rosszallását nem akarta kivívni a gyertyalánghajú lány. Így is ideges kissé, nem hogy még összetűzésbe is keveredjen.
Ettől még köszön, az udvariasságot nem öli ki belőle egy kis feszültség. Vajon eljön? Mondjuk miért ne jönne! Inkább az a kérdés, hogy… De ne szaladjunk ennyire előre, először meg kell találnia az illetőt, akiről csak igen rövid és szó mi szó, meglehetősen általános leírása van. Ahogy körbesandít, hát azt könnyebben számolni meg, kinek van simára borotvált arca, sem mint borostája és/vagy szakálla. Márpedig a leírás alapján egy erősen borostás, magas, középkorú férfit kell keresnie
~ Csepp a tengerben!~
Elsomolyodik kis tréfáján, de aztán mozgósítja magát. Mivel nem tervezi –egyelőre– hogy végigszólítson mindenkit, nem-e Jochk úrhoz van-e szerencséje, inkább maga foglal helyet, találja meg őt a férfi. A helyfoglalás előtt a pulthoz lép, kell valami kortyolnivaló.
- Jó estét!
Szólítja meg a pultban állót, illetve ha épp nincs senki, akkor így tudatja, hogy új vendég érkezett. Kikapcsolja közben a kabátját mellrész alatt összefogó két kapcsot, ezzel a rafinált, hátul hosszú kabát még szabadabban lengi körbe bokáját. Kabátja előtt egyszerű barna bőr nadrágot és sötétbarna csizmát, míg blúza szintén egyszerű szabású, fehér, gallér nélküli.