Carwen
*A zsoldos némi mérlegelést követően dönt tehát arról, hogy melyik oldalt fogja erősíteni a közeljövőben, amire a mágusnő egy biccentéssel reagál. A kapuőrségnek sem kell több, mikor észleli a kialakult duót az ellenkező oldalon és érzékeli Olivia, szeleket segítségül hívó támadását, ők sem mennek a szomszédba némi csetepatéért. Annál is inkább, mert vezetőjük űzi, hajtja őket, jelenléte rendkívül sokat nyom a latba.*
- Nincs hátrálás, nincs félelem a kapuőrség sorai között. Itt az idő, hogy megmutassátok, miért vagytok a Fejedelemség szolgálatában, védjétek meg, amire felesküdtetek! *kiáltja Castellanos-kapitány a közelben álló fiai felé miután látta elsodorni két emberét is a jobbjáról.*
- Alávaló gazemberek! *dörmögi maga elé, miközben az elárvultan heverő nyílpuskáért rohan. Szerencse, hogy a palota kövezete fényesen csillogó, sokat próbált kőből faragott és kiváló mesterek kezeinek munkáját dicséri egyenletességének precízsége, ezáltal tervezett csúszó mozdulata után már magához is tudja venni a fegyvert, még az előtt, hogy a nyílpuskára olvasott mágiának engedelmeskedve más irányba csúszott volna. Egy oszlop mögött fedezéket is talál magának, melynek nekivetve hátát osztani kezdi a parancsot.
- Balszárny, célra tart és lő! *hangzik az utasítás, ami után a másik nyílpuskával felszerelkezett őr kihajol és elereszti első löketét a varázsló irányába.*
*A lövedék elszáguld a nő feje mellett és valahol a fölfelé vezető lépcsősor aljában kap gellert, de érdemi hatása nincsen. A fiatal őrség egy másik arcát kezdi mutatni, hogy van mögöttük valaki, aki parancsol, és egységben tartja őket. A kapitány puszta jelenléte is óriási hatással van önbizalmukra, elszántságukra és hitükre.
A mágus bezárja az ajtót, melyen keresztül a teremben lévő katonák megérkeztek, elvágva ezzel őket az erősítés megérkezésétől és a visszavonulástól is.*
- Itt és most nem bírunk el velük, az emeleten szűkebbek a folyosók és van odafönt valaki, aki segíteni fog nekünk. Vele esélyünk lesz ellenük. Gyerünk. *szól Olivia az ébenelfnek, hogy mozogjanak, ha nem szeretnének tűpárnák lenni délidőre.*
- A kapitány terve az, hogy ugyanoda jöjjön, ahová most mi tartunk. Higgy nekem, olvastam a gondolataiban. *fűzi mondandójához az utolsó mondatot egy félmosoly kíséretében, amolyan mellékesként, hogy ilyesmire is képes, ha akarja.*
- Megállni! *kiált az oszlop mögül előlépő Castellanos-kapitány a visszavonulást, újabb ködöléssel fedező páros után, majd találomra elereszti a puskába készített vesszőt, csak úgy érzésre, hiszen tudja, hogy ott lapulnak a most tejfehér fátyolként feléjük közeledő köd mögött. Carwen lába mellett suhan el a gyilkos vessző, de ez sem talál.*
*A lépcső tetejére érve a varázsló némi tájékozódás után mutatja a helyes irányt. Nincsenek messze a szobától, ahová tartanak, útjukat sem állja senki ezen a részen. A díszítés itt is, ahogyan a palota más részein is, több mint pazar. Hímzett faliszőnyegek, faragott szobrok, aranyozott képkeretekben óriási méretű festmények. Igazi remekművek kísérik útjukat, míg megérkeznek a szobába, melyen be is lépnek.*
- Uram! Az őrség előtt lelepleződött a tervünk, Castellanos ide tart a kapuőrökkel, kérem segítsen megállítani, hogy mielőbb el tudjunk menekülni innen. *Carwen számára továbbra is ismeretlen a napsütésben, az erkélyen álló idősödő, magas férfi. Annyit azonban megállapíthat, hogy ez az alak nem más, mint akivel nem régiben odalent beszélgetett a most mellette álló nő.*
- Hmm… Menekülni? Nem! Nem fogok elmenekülni. Egyedül fejezem ezt be! A problémáját egyedül kell megoldania, ahogyan nekem is a magamét. *nem cifrázza túl mondandóját, melynek végén a mágia segítségével a szobában lévőkre csapja az erkélyajtót, gátat képezve ezzel a cselekedetével közöttük.*
*És, ha ez nem lenne elég, oly módon, ahogyan odalent Olivia, elméjének erejével ráfordítja a zárat. A következő pillanatban a szoba bútorai remegni kezdenek, az asztalok könnyebben, a fal mellett álló szekrények nehezebben, a fali díszként szolgáló fegyverek, képek és az apróbb tárgyak rendkívül könnyedén húzódnak az erkélyre vezető ajtó és ablaksor elé. A folyamat fizikai erővel megállíthatatlan, célja a teljes barikádozás és az elzárkózás a segítségnyújtás elől. Ketten maradtak a megkopaszodott falú szobában, mely elé már meg is érkezett a csarnokból ismeretes kapuőr különítmény, élükön Castellanos-kapitánnyal.*
- Még nem késő, hogy megadják magukat, azonban, ha kinyitjuk ezt az ajtót, nem kíméljük meg az életüket. Remélem értik, amit mondok. Öt másodpercük van dönteni. *ez a röpke idő nekik is kell az ajtó előtt, hogy rendezzék soraikat. Egy-egy őr az ajtó két félfájánál a falhoz lapulva várakozik, nem közvetlenül az ajtó előtt, inkább csak a közelében a kapitány, vele szemben két ugrásra kész katona, az egyiknél nyílpuska, míg a kapitány mögött ennek a tükörképe.*
Gonnir
*A sötét szobába érve, a szőke fejen koppan a míves szobor, mely után azonnal teret enged a gravitáció erejének és egy jókora púp eljövetelének. Agnar-kapitány tehát földet ér és elhallgat egy időre, ami meglepi a második sorban érkező fejedelmi őrség két tagját, de a reakcióidejükön nem ártott volna szolgálatba lépés előtt csiszolni egy keveset. Mielőtt szólni, vagy tenni tudnának bármit is, az egyik sírógörcsöt kap az ajtóban, a másik pedig egy óriási orrba vágást regisztrálhat, aminek hatására szó szerint lefejeli a falat és ájultan csúszik le a tövébe, hogy ott csücsülve megpihenjen egy ideig.*
- Na és honnan tudjam Gonnir Eruthallion, hogy Castellanos-kapitány nem a véremet akarja? Nem kellenek a hősök és a megmentők, meg tudom védeni magamat is, elhiheti. *a férfi nem ismerheti a legfiatalabb trónörököst, de képet kaphat róla hamarosan.*
*Az ajtó mögötti sötétségből egy átlagos magasságú és termetű fiatal lány lép elő, kezében még mindig azt a szobrot szorongatva, mellyel a szöszke kapitányt a földre küldte. Szőke hajkoronája most fel van tűzve, arcra idősebbnek néz ki koránál, de kifejezetten szép dombtavi lányról van szó. Megtartva a három lépés távolságot végigméri Gonnirt.*
- Nincs egyenruhája, viszont állítása szerint Castellanos-kapitány küldte és elintézte Agnar embereit. Ez nekem túl zavaros. Nem bízom magában sem, és nem megyek a kapitányhoz sem. *a földre ejti az eddig fegyverként szolgált nehéz tárgyat, majd egy hirtelen mozdulattal orrba vágja a közelében sírógörcsöt kapott katonát, ami után ő is a már földön heverő két társához csatlakozva piheni ki a trónörökös-nő látogatásának fáradalmait.*
- Ne gondolja, hogy könnyű célpont vagyok! *egy pillanat alatt előkapja övébe rejtett tőrét és a bárd orra alá dugja.*
- Ne kövessen, ne is jöjjön utánam, tudok magamra vigyázni. *óvatos lépésekkel távolodik a férfitől, ruházatából kivehető, hogy felkészült erre az esetleges látogatásra. Barna lovaglónadrágot és fehér mellényt visel. Nem éppen fejedelmi, de, ha elvegyülni kell, talán az egyik legjobb párosítás.*
*Az ablak mellé érve, már jól betanult mozdulattal húzza el a függönyt, hogy a hirtelen fény megzavarja a feltételezhetően még az ajtóban álló férfit.*
- Viszont látásra Gonnir Eruthallion. *egy komoly biccentés a dalnok felé, majd a búcsúzás után már szökken is az ablakpárkányra, hogy onnan, láthatóan már nem először csinálva itt ezt a mozdulatsort, tovább ugorjon a szemközti tetőre.*
Döntéshelyzet, követés:
I. A nyomatékos kérés ellenére követi Aurianat a tetőn:
Gonnir kockadobása tíz oldalú kockával:
1-2-3-4-5 dobás esetén: Követi a lányt tetőről, tetőre ugrálva, de hamar a nyomát veszti. Az udvarra érkezik, de a lány már sehol.
6-7-8-9-10 dobás esetén: A lány után ered és mind gyorsaságban, mind pedig ügyességben fel tudja venni a tempót. A nyomában marad, látja, hogy hol tér le és az udvar melyik részére érkezik. Nem veszíti szem elől a talajra érkezés után sem.
II. Meg sem próbálkozik a követéssel.
Ginny-Rizpa-Amelia
*Az őrök bizony a közvetlen parancsnak sem engedelmeskednek, ami még a jelenleginél is jobban felbőszítheti Ameliat, Rizpa véletlenszerűen kivitelezett, de sikeres varázslata pedig igazi feszültség levezető bokszzsákot farag a rátámadó, immáron lassított felvételként közeledő, láthatóan teljesen meglepett őrből. A csuklócsavarás olyan sikeres, hogy a finom kis csontocskák közül néhány abban a szekundumban elreccsen, ahogyan a lány hozzáér.
Benne volt ebben az ellentámadásban minden, ami az utóbbi pár másodpercben kitörni vágyott a hölgyből és grátiszként még a kard is az övé lett. Befejezni viszont nem neki kell, mert jobb oldalról érkezik egy ököl, ami egy szemvillanás alatt foghíjassá teszi az eddig szép fehéren virított mosolyt. Egy mínusz tehát, ami az őrséget illeti, de a következő mozzanat, aminek indítása talán a varázslat és a csuklócsavarás gondolata előtt született az egyenesen Ginnyhez vezethető, aki villámgyorsan érkezik a trónörökös megmentésére, ami olyannyira meglepi a köpcös katonát, hogy lesújtani is elfelejt. A gáncsolás ettől függetlenül természetesen sikerrel zárul és egy jókora hanyatt esés lesz a vége, egy bődületes koppanással a legvégén. A fennmaradó őrség tagjai már reszkethetnek, elnézve a felhozatalt, de már csak becsületből sem hátrálnak és támadólag lépnek föl. Pechükre.*
- Köszönöm a segítséget hölgyek, de most menjünk Auriana szobájához. *tanácsolja és a koszorú élére áll, hogy Rizpa legnagyobb örömére, futólépésben vezesse át a csapatot a Déli-szárnyba.*
*A legkisebb örökös szobájához érve azonban a húgát nem, viszont három ájultan heverő őrt számolhatnak. A szőke haj és a kapitányi, díszes egyenruha árulkodó lehet, több mint valószínű, hogy még az előtt fölismerik Agnar kapitányt, mint hogy ébredezni kezdene. A kérdés az, hogy mit kezdenek a kapitánnyal? Kikérdezik? Magukkal viszik? Esetleg elengedik? A döntés a csapat kezében van.
Arcasiel átfésüli a még most is sötétségben lévő szobát, majd a nyitott ablakhoz sétál és kissé elmosolyodik.*
- A húgomat úgy látszik, nem kell félteni, ez a nyitott ablak egy üzenet számomra. Az ilyenkor megbeszélt helyre indult, nekem is oda kell mennem! *visszasiet a valószínűleg még az ajtóban tanácskozó gráciákhoz, hogy egy vagy két vállalkozó kedvű hölgyet maga mellé véve, nekiinduljon az útnak.*
*Ekkor érkezik meg a kis csoporthoz Cornell-helyettes, aki látva, hogy a trónörökös egészséges, sőt, mi több, hölgyekkel lófrál egy alsónadrágban, meg is nyugszik kissé.*
- Felség! Örülök, hogy nem esett baja. *méri végig néhány bólintással egybekötve a férfit, majd biccent a hölgyek felé is, akik, ha nem téved, nem véletlenül vannak Arcasiellel.*
- Langridge-parancsnok és a Fejedelmi őrség tagjai szövetkeztek és megkísérelték magukhoz ragadni a hatalmat. Úgy vélem az utolsó pillanatban sikerül megállítanunk, Castellanos-kapitány és a kapuőrség már a nyomában van és megpróbálják elfogni.
- Kérem, kövesse az erre az esetre vonatkozó protokollt, a legfontosabb az örökösök biztonsága. *biccent egyet, majd a földön fekvő, ébredező Agnar-kapitány felé fordul és szinte vicsorgó képet vágva folytatja.*
- A kapitánykát bízzák csak rám, ha megtagadná a válaszadást, garantálom, hogy egyetlen perc alatt beszédre bírom majd. *mondhatni, hogy a vallatás is a szakterületei közé tartozik, amit a Carlo-erődben tökélyre fejlesztett. Nyugodt szívvel rábízhatják Agnart, garantált lesz a siker.*
- Szükségem van egy nadrágra és egy pár csizmára. Cornell-helyettes! Kérem, vegye rá Agnar-kapitányt, hogy adja át a kért felszerelést a számomra. *mondja a szöszke kobak fölött tornyosuló kapuőrnek, aki alig halhatóan nevet egy aprót.*
- Ezer örömmel Felség… ezer örömmel. *a hölgyek szemtanúi lehetnek, ahogyan Agnar szinte lemeztelenül, Arcasielnek pedig már csak valami felsőruhára van szükség és kész az elvegyüléshez szükséges álcája.*
- Indulhatunk, az udvaron át a keleti kapun kell kimennünk, kérem tartsanak velem. *ha nincs kérdés, az egykori börtönőrt magára hagyják az ezóta már minden valószínűség szerint teljesen felocsúdott Agnar-kapitánnyal, ők pedig elindulnak lefelé a lépcsőn, egyenesen az udvar irányába.*
» Szintet léptem!
» Városkapu, és a Felsőnegyed nem nevesített utcái és terei
» Tenger és szigetvilág
» Hullámtörő
» Zord-hegység
» Palota és a palota tér
» Mulatónegyed nem nevesített utcái és lakóházai
» Contevilla-rezidencia