*A kapu előterében megidézett köd, a másodpercek múlásával egyenes arányban illan el a falakon kívül lévők elől és hamarosan újból láthatnak minden körülöttük zajló eseményt. A gyümölcs ütötte ezüstelf számára meglepő látvány lehet a körülötte, vaktában kilőtt nyílvesszők, földbe fúródott látványa, ami összességében össze is ránthatja a férfi gyomrát, hiszen nem sokon múlott, hogy sündisznót faragjanak belőle a kapuőrök.
Legközelebb ő volt a varázslónőhöz, de nem tudott a közvetlen közelébe férkőzni, így igazándiból az általánosságokon kívül nincs képe arról, hogyan is néz ki. Mire a köd eloszlik, a mágus már nincs a közelben. Nem valószínű, hogy a kreálmányával együtt vált semmivé, sokkal inkább a falakon belülre került.
A tudós és a bárd egyszerre érkezik a még mindig nyitott kapuhoz, melyen belépve két dolog tűnhet fel nekik. Az egyik, hogy óriási a nyugalom a kertben, sehol egy látogató, vagy a belső védelem ellátásáért felelős személyzet. A másik, ami sokkal közelebbi és egyértelműbb, mint a rejtélyes csönd és nyugodalom az a fal mellett húzódó lépcsősorról legurított, rendesen helyben hagyott kapuőr, akit egy jól megtermett, tenyeres-talpas társa követ, miközben indulatosan, szóban is megadja neki azt, amit már fizikálisan megtett az előbbiekben.*
- Állj meg te gazember! *szól a lépcső aljában kúszó, vérzőszájú egyén felé, aki után fél kézzel kap és még így is könnyedén emeli föl a porból.*
- A kaput azonnal zárjátok be! Senki se ki, se be! Információ sem juthat ki, amíg nem rendezzük ezt a helyzetet. *kiált a zavarodott, fiatal őrök felé, aki egy biccentés után kapkodva ugyan, de a parancsnak megfelelően cselekszenek.*
- Hárman-hárman a közvetlen gyilokjáróra, egy-egy pedig lóduljon azonnal és járjanak körbe de sebtiben, értesítve a zár elrendeléséről a többi kapuőrt is. Mondják, hogy ez Cornell kapitány-helyettes parancsa. Innentől nincsen mozgás, amíg másképp nem rendelkezek. *mély hangja eljut az utolsó megrémült zöldfülű katonához is, akik összerezzenve a felettes hangjától, már mennek is, hogy eleget tegyenek az ukáznak.*
- Te pedig beszélj, ha nem akarsz többet kapni! *ejti a földre az utóbbi pár méteren játszi könnyedséggel vonszolt alakot, akinek nincs szerencséje a nagydarab, sziklaöklű férfival, mert hiába tiszttársa, azt nem tudhatta róla, hogy fegyőrként is szolgált a Carlo-erődben, ahol ilyen puhány katonákat adtak a raboknak reggelire, mint a törött orral és bordákkal a porban heverő egyén.*
- Á, látom, néhány segítőkész polgár is betévedt, no nem bánom, most minden harcra termett, kardforgatóra szükségünk lesz. *méri végig a lóháton érkezett Gonnirt és a kicsit távolabb, de bőven hallótávolságon belül lévő Theliont.*
- Ez a féreg és még két másik az imént megpróbált elfogni, de nem volt szerencséjük, törött karokkal és állkapcsokkal nehéz bármit is tenni, vagy mondani, most ott fekszenek, ahol nekem kellene. Eleinte ez a patkány sem akart beszélni, de aztán csak dalolásra bírtam. *balját ökölbe szorítva utal a szenvedő fél három hiányzó fogára.* - És azt húztam ki belőle, hogy a parancsuk az, hogy ártalmatlanítsák azokat a tiszteket a kapuőrségből, akik nem szerepeltek a tervekben. De ami a legaggasztóbb az az, hogy Castellanos-kapitányt elfogták és állítása szerint a kantinban őrzik, megerősített védelem mellett. Többet nem hiszem, hogy tud, de már ennyi is éppen elég arra, hogy azt gondoljam, a fejedelmi őrség valami gazságra készül. Hogy a személyi őrség benne van e, azt nem tudom egyelőre, de kiderítjük. Először is ki kell szabadítanunk a kapitányt, hogy rendezni tudjuk a sorainkat, nélküle nem sikerülhet a végére járnunk ennek a galádságnak. *szavaiba a lihegve visszaérkezett őrszem vág bele, aki megerősíti a kapitány kantinbéli fogságát.*
- Tíz főt számoltam… kap, kapuőrök és a fejedelmi őrség… tagjait. Nem vettek észre, de igyekeznünk kell, minden perc számíthat. *lihegi a fiatal fickó, majd kardját kivonva vár a felettese parancsára.*
- Rossz a helyzet, de nem reménytelen, a cél adott, Castellanos-kapitányt ki kell juttatnunk a rabságból, kerül, amibe kerül. Nyílpuskákat ide, de azonnal. *kiált a legközelebb álló katonára, hogy hozza azokat a nyavalyás fegyvereket.*
- Aki nem vállalja a küldetést, fővesztésre számíthat. *végigméri a társaságot, akik közül egyértelmű, hogy éles helyzetben egy sem volt még, ám a szükség nagy úr.*
- Nos? Ki az, aki velem tart? *a poszt elfoglalások után fennmaradó katonák átveszik a nyílpuskákat, a helyettessel és a visszaérkezett őrszemmel öten vannak a feladatra.*
- Ha már itt vannak, elvárom, hogy csatlakozzanak a különítményhez, másképp rosszat gondolok jelenlétükről és azonnal lelövetem magukat. *pillant jelentőségteljes nyomatékkal előbb a tudósra, aki, ha kér, kap nyílpuskát, majd Gonnir is megkapja a maga szigorú pillantását.*
- Nem bízok magukban, de az az érzésem, ha balhét akartak volna, már idebent lettek volna korábban. *megelőlegezi a bizalmat, mert nem gondolja, hogy az átlagpolgárnak kinéző férfiak rosszban sántikálnának.*
- Ez egy nem mindennapi reggel uraim! Ma rendkívül fontos dolgok dőlhetnek el. És nem biztos, hogy a legjobb irányba, ha nem sietünk. *nem mondja ki, mert nem szereti ezt a szót, de feltehetőleg puccsot szeretnének végrehajtani, vagy ki tudja, már végre is hajtották. Ki kell deríteniük, amihez az első lépés, hogy Castellanos-kapitány vezesse őket.*
- Utánam! *ha felkészültek, már indulhat is a menet a kantin irányába.*
Carwen
*A fiatal, kardlóbáló kapuőr, ha még nem lett volna teljességgel összezavarva a soha nem látott mágiát látva, az elszabadult vadállatok attrakcióját is ideértve, akkor a rettentően morcos Carwen tesz arról, hogy ziláltsága teljes legyen. Se köpni, se nyelni nem tud, harcolni nem fog, az egyszer biztos, a végén még saját magát vágná meg az ébenelf helyett. A szavak hallatán, tátog párat, mert igaza lehet a zsoldosnak, de a végén csak annyit mond, hogy:
- Kérem, segítsen nekünk. *riadt képpel mutat a még nyitva lévő kapu felé, melyen pár másodperce lépett és lovagolt be Thelion és Gonnir.*
- Jöjjön, azt hiszem, nagyon nem jó irányba haladnak a dolgok. *a fegyverét nem teszi el, de pár tétova lépés után határozottá válnak léptei.*
- Állítsa meg a mágust, kérem, a Fejedelem bizonyára hálás lenne a segítségéért. *nem biztos, hogy jó érvek ezek egy a dolgok menetéből kimaradni kívánónak, de, ha belegondol, az előbb kimondott szavaiba és a fejében megfogalmazódott kérdéseit tovább gondolja, akkor rájöhet, hogy már meglátta a furcsaságot ebben a felettébb különös helyzetben, csak ki kell mondania mi ez az egész.*
*A kapu záródni látszik és, ha Carwen úgy dönt a mágus után ered, még van ideje besurranni a falakon belülre.
Abból a szempontból szerencséje van, hogy őt nem szúrta ki a felbukkanó kapitány-helyettes, viszont csak ő látja a mágust, amint a parkon átvágva az őrizetlen palotába lép.*
//Döntéshelyzet:
I. A mágus után ered a palotába, így észrevétlen marad a falakon belül lévők számára.
II. A kapuőrség különítményével tart kiszabadítani Castellanos-kapitányt.//
Ginny-Rizpa-Amelia
*Az őrség tagjai menetrendszerűen érkeznek és állnak sorfalat a lépcsősor előtt. Láthatóan értik a dolgukat, mert pontosan úgy állnak meg, hogy közöttük ne lehessen fizikai kontaktus nélkül elsurranni. A folyosó további szakaszára ketten állnak, rekesztve ezzel be a kialakult kergetőzést. A kör bezárul, Agnar kapitány pedig nyugodt tempóban érkezik. Bízott az embereiben, akik megszolgálták a bizalmát, mert pontosan abban a pillanatban érkeztek, mikor forrósodni kezdett a helyzet.
A szőke kapitány elismerően biccent az emberei felé és már-már lezártnak tekinti az előbbi mellélépését a hölgyeknek egy vonzó, tömlöclátogatós ajánlattal, amit egy napig biztosan élvezhetnének.*
- Parancsol, kérem? *nem számított Amelia kérdésére, de úgy van vele, az idő neki dolgozik, nincs miért megtagadni a választ, még akkor sem, ha a korábbi vendég fogollyá változott mostanra.*
- Úgy értem, biztonsági megfontolásból, de többet erről nem mondhatok, tudja, a Fejedelmi-kódex köt bizonyos szabályokhoz, eljárásokhoz, amit nem részletezhetek, remélem, megérti. *elnézést kérő arcot vág a szöszke lány felé, majd elfordulva tőle int három emberének, hogy kísérjék a hölgyeket az előbb emlegetett, nem túl barátságos helyre.*
- Legyenek kíméletesek az urakkal és ne ficánkoljanak túl sokat. *mosolyogva viccelődik a szituációval, ami nagy derültséget okoz a férfiak között, végül hátat fordít a hölgy-hármasnak és igyekezne is a dolgára, mikor olyan történik, amit először csak hallgat, lévén, hogy háttal áll a történéseknek, majd elkerekedett szemekkel fordul újból irányba, de akkorra már késő.*
*Történik ugyanis, hogy könnyelmű módon csupán egyetlen mágussal számolt, a fekete hajú nőszeméllyel, aki egyszer sem nézett a szemébe, sőt, inkább úgy tűnt, hogy bujkál előle. Túl nagy jelentőséget nem tulajdonított neki, nem ő az egyetlen, aki így tesz, mikor rosszban sántikálás közben nyakon csíp valakit.
Az első különös dolog, hogy hirtelen lesz csöndes a mögötte lévő férfisereglet, pedig az előbb még igazán jól mulattak a humorizálásán. Még nem tudja, de hamarosan teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy a szőke kérdező csöndesíti el az urakat, méghozzá egy célzott elmevarázslattal. Ügyes húzás, ami gyakorlatilag megbénítja a jelenlévőket. Amire megfordul, már azt látja, hogy a fekete hajú szende lány olyan erővel és határozottsággal rúg egyenesen kollégája nemesebbik részébe, hogy elcsukló, magas hangját hallva, még neki is fáj a bevitt rúgás. Hatására, összeakadt szemekkel előbb a lépcsőre térdel, majd lefordulva róla, Agnar előtt áll meg. Az eset nem volt véletlen, míg a kapitány elvonuló félben volt, az aljas férfiember, Rizpa kezeinek összekulcsolása közben megtapogatta a leányzó kerekebbik részeit is, gondolván, hogy ez jár neki, amiért így korareggel megfuttatták. A következmény pedig már ismeretes.
Ginny felhúzva a nyúlcipőt, pillanatok alatt elslisszol a ledermedt elméjű katonák között és meg sem áll a lépcső tetejéig. Mire a szőke kapitány szikrát kap, a lányok már a Nyugati-szárny lépcsősorának tetején áll.*
- Azonnal álljanak meg! *üvölti méregtől ittasan a lépcső aljában állva, de nem fut a hölgyek után, hanem sajátjairól próbálja egyenként leemelni a bűbájt.*
*A fönti folyosó alapesetben nem látogatható része a palotának, sosem volt az, mondhatni tiltott hely mindenki számára, ami fokozottan védve van. Az esetek óriási százalékában ez így is van, azonban most senki sincs rajta, aki őrt állna. Rendkívül furcsa, de sehol egy lélek sem, csak a díszített falak, függönyök, asztalok és székek, igényes elrendezésben a folyosó teljes hosszában. A folyosó végeláthatatlanul hosszú, minden valószínűség szerint a túlsó oldala egy ugyanilyen lépcsősorba fut, csak az lefelé vezet. A fejedelmi őrség szemében szálkává vált látogató hölgyek miután nézelődtek odafönt egy kicsit, nem olyan messze egy ajtót pillanthatnak meg. Nincs a közelben másik, így meg aztán különösen érdekes lehet, annál is inkább, mert a kapitány által még az üldözésük előtt elszalajtott másik katona egy egységgel éppen a túloldali lépcsősor felől érkezik és szúrja ki őket. Messze vannak még, nagyjából húsz-harminc másodpercnyi előnyük lehet, mire a katonák elérik őket. Valószínűleg egyre gondolhatnak, igen, az ajtó adja magát, hogy belépjenek rajta, tekintve, hogy kutyaszorítóban vannak és lépniük kell, míg van egy kis levegő körülöttük.
Az ajtón belépve, a lehető legbizarrabb dolgot láthatják. A szoba minden kétséget kizáróan az egyik trónörökösé, méghozzá Arcasielé. Annál is inkább, mert teljes valójában jelen van a szoba közepén, némiképp hiányos öltözékben, konkrétan egy alsónadrágban, ami még nem is lenne önmagában olyan furcsa, elvégre a saját lakrésze, és az időpont is elég korai, hanem sokkal inkább azért, mert kettő van belőle.
Két pontosan ugyanúgy kinéző, ugyanazt viselő és még hangban is megegyező férfi toporog értetlenül a rendkívül tágas és napfényes szoba kellős közepén. Amint meglátják a betoppanó hívatlan vendégeket, szinte azonnal egymásra mutatnak és kétségbeesetten próbálják a saját igazukról meggyőzni a látogatókat.*
- Mikor felébredtem, már itt volt. *idegesen, mutatóujjával a másikra célozva próbál győzködni, közben toporog.*
- Én vagyok a valódi, ő az imitátor. *bizonygat a másik teljes átéléssel*
- Ez őrület, hiszen, hiszen nem is vagy valódi. *förmed az alteregóra*
- Te, ezért megöllek, mit akarsz tőlem??? *vicsorogva kapja el a tökéletes mása nyakát és fojtogatni kezdi.*
*A másik fölveszi a kesztyűt és pillanatok alatt a földre kerülnek, ott folytatva a dulakodást. Az idő azonban vészesen fogy, dönteni kell, hogy melyikőjük az igazi, mert kétségtelen tény, hogy az egyikőjük egy nagyon magasan képzett mágus, ezt Amelia tudhatja leginkább a lányok közül, hiszen az ő mágiaága ismer egy ehhez hasonlatos varázslatot.
Nagyjából tizenöt-húsz másodperc maradt, míg az őrség másik fele benyit a szobába.*
//Kockadobás tízoldalú kockával a következő körben. A választás illúziója:
Ginny-Rizpa-Amelia gurít//
A Fejedelmi Palotát kettős kőfal választja el a Parktól, onnan besétálni nem is lehet, hanem a keleti részen van a főkapu, innen lehet megközelíteni a Palota teret és a Palotát magát. Míg előbbibe bárki besétálhat, utóbbinál ez közel sincs így, mert a tértől itt is kettős kőfal és megerősített kapu választja el a Palota közvetlen kertjét és magát a palotát a tértől. A kékbe és zöldbe öltözött őrök mindig ott vannak a kapuban, ahogy a kettős kőfal tetején is gyakran látni őket fel s alá sétálni őrjáratukban. Aki hívatlanul akar bejutni, hamar meggondolásra bírják, ha kell, erővel és vérrel. Kivételt képez ez alól azon alkalmak, mikor a Fejedelem nem tartózkodik a fővárosban, s ilyenkor minden szombaton nyílt napot tartanak az érdeklődőknek, mikor egy-két lakosztályt, a Fejedelem szoborgyűjteményét és a kincstár publikus részét, valamint a kertet felügyelet mellett meg lehet csodálni, mint szórakozási lehetőséget (vagy szerencsevadászoknak célpont-lehetőséget, de jaj annak, akit lopáson kapnak!).
» Szintet léptem!
» Városkapu, és a Felsőnegyed nem nevesített utcái és terei
» Tenger és szigetvilág
» Hullámtörő
» Zord-hegység
» Palota és a palota tér
» Mulatónegyed nem nevesített utcái és lakóházai
» Contevilla-rezidencia