Szegények sikátorai

A legszegényebbek lakhelye, a város alamizsnájára szorulva. Keskeny, de hosszú és kanyargó utcák, melyek egymásból nyílnak. Keskeny sikátorhoz magasabb, két-háromszintes, málladozó vakolatú házak járnak, emiatt a déli napsütést kivéve szinte mindig félhomály uralkodik itt.
A pletykák szerint azonban nem csak a szerencsétlen sorsúak élnek itt kényszerűségből, állítólag van, aki készakarva költözött ide, bizonyos ügyletek elfedése céljából. Akárhogy is, nem ajánlatos itt fegyver nélkül vagy túl puccosan járkálni, sokaknak nyoma veszett már itt vagy kerültek elő később... holtan.

*Nemrég óta időzik a városban, ahogy a birodalomban sem. Adar Ishirből jobb volt eltűnnie úgy egy-két generációnyi időre, addigra elfelejtik őt illetve meghalnak azok, akik még emlékezhettek rá. Remélhetőleg. Addig is ez az ország és város nagyon is megfelel az ízlésének. Mediterrán éghajlata hasonlít az otthonihoz, nem olyan hideg, mint máshol, számos egyenruhás városőrt lehet látni, hogy csorgathassa a nyálát, s úgy tűnik, pezseg itt azért az élet, ha meg mégsem, hát gondoskodik ő róla. Céltalanul lődörög az utcán, itt is látni néhány árust a standjával, s a portékájukat szemléli meg. Továbbhalad, s azon agyal, be kéne nézni az Ördögfűbe, mikor észrevesz egy szembejövő fiatal srácot. Maszatos arca csak még jobban kiemeli aranyszín tincseit. Valamivel élesebb hallásának hála hallja is a szavakat, legalábbis az elejét, mert a végén mellette megszólalt egy rikácsoló vén satrafa, hogy valami régi ismerősét üdvözölje ilyen zajosan. Bosszúsan pillant a vénség felé, de végülis eleget hallott.*
~ Ma végzett, tehát van nála pénz.~ *Még mindig hallani a vénség káricsálását, szeme sarkából arra pillant, de ez csak az álca, mintha nem figyelne előre, s így vállával s oldalával kissé nekimegy Gerardnak.*
- Juj, bocsi-bocsi! *Kapja vissza a fejét a fiú felé ál-meglepetten, de ügyesen színészkedve. Hamvasszőke, leghosszabb részein is csak vállig érő tincsek perdültek a mozdulattal, s a tincsek közé színes, két tucat fagyöngyöt fűzött látszólag rendszertelenül. Gerarddal egykorúnak látszik a lány, mohazöld csintalan szemekkel, szeplős csinos arccal, csak a teste nem folytatódik dögös bombázóként, hanem fiús alkatot s laposka melleket rejtenek ruhái: fehér ujjatlan, derékig érő top, fekete ing megkötve valamicske mellei alatt, piszkos-zöld rövidnadrág, aminek hossza még a combközépet sem éri el s fekete csizmák. Nem látszódik, de a csizmaszárakba rejtett tőrt, azok nélkül nem szeret kimozdulni.*
- Nincs bajod, ugye? *Kérdi mosolyogva, miközben egyik keze a fiú derekán, a másik a mellkasán fut le, persze csak ellenőrizve, jól van-e, s egy kis szándékolt kacérsággal figyelemelterelésként.*
~ Vajon merre rejti a fizetését?~ *Ezt hivatott a másik keze kideríteni, szándékai szerint nem feltűnően, aztán kiderül, hogy ez mennyire jött be?*

- Nem felelőtlenség ezen a környéken egy hölgynek szóba állni egy idegennel? – replikázza vigyorogva. - A helyedben én lenéznék.
Nem feltétlenül kell lenéznie Sallynek, hogy érezze, egy tőr nyomódik a mellkasának, egy rövid mozdulat és a bordák között már mélyen bent is van.
Nem olyan naív, mint azt hiszik, útközben az alkarjához csúsztatta a kihúzott tőrt. Annyira valóban nem számított, hogy Sally lesz az, aki a torkához nyomja a fémet, de aki itt jár, azoknál a naivitás nem kifizetődő és Sally sem ártatlan kislány, ezt egyből levágta.
Nem várva meg a reakciót, a mondatot sem fejezte még be, csuklón ragadja a nőt a tőrt tartó kezénél, elrántja, majd átdobja magán. A kezében lévő tőrével gyakorlott mozdulattal mozog, nem sérti meg a nőt, de felé fordítja, miután a nő földet ért, de csak egy másodpercre. Az is leesett neki, hogy a harcot Sally másképpen szokta megoldani és ezt az előnyét ki akarja használni.
Hogy aztán sarkon forduljon és nevetve elrohanjon.
- Élveztem a társalgást, mintás kisasszony! – kiáltja még, mikor közel van, majd a futó léptei hamar elhalkulnak a sötét sikátorok útvesztőiben.

- Tényleg. *Egyikük sem enged, de nem is bánja most Sally. Az előbb úgy is ő győzött, mert a férfi jött oda hozzá, nem pedig fordítva.*
- Ó, de gáláns, még borravalót is hagy. *Vigyorog, mert nem kerülte el a figyelmét, hogy az őrség elől való nagy menekülésben a szöszke még képes ezzel is bajlódni. Igazán hálás is a pultos érte, itt többen nem fognak fizetni, ez pedig fedezi a bevételkiesést. Ő maga csak integet a pultosnak röviden.*
- Siessünk! *Suttogja izgatottan, halkan kacagva, mikor húzza maga után Ethyrlin a másik irányba immáron kinn a kocsmából a sikátorba be. Mögötte ágaskodik, teljes természetességgel kapaszkodva egyik kezével Ethyrlin vállába, hogy a fölött kukucskáljon ki a magasabb férfi mögül, le ne maradjon bármiről is. Picit hallani is így halk lihegését, amit a futás és az izgalom okozott. Az őrség be is nyomul a várakozásaiknak megfelelően az Ördögfű hátsó ajtaján is, ahogy hallani, az első ajtón már egy ideje benn lehetnek, de a bunyó hangjai nemhogy csökkennének, inkább erősödnének. Sally valamit mocorog Ethyrlin mögött, de mire felocsúdna valószínűleg a férfi, addigra már nyakánál érezhet egy kés hideg, ívelt pengéjét.*
- Nem felelőtlenség ezen a környéken ilyen lovagiasnak lenni egy idegennel? *Susogja Ethyrlin fülébe lábujjhegyen állva, s szorosabbra véve a fogást a vállán a másik kezével.*

A legszegényebbek lakhelye, a város alamizsnájára szorulva. Keskeny, de hosszú és kanyargó utcák, melyek egymásból nyílnak. Keskeny sikátorhoz magasabb, két-háromszintes, málladozó vakolatú házak járnak, emiatt a déli napsütést kivéve szinte mindig félhomály uralkodik itt.
A pletykák szerint azonban nem csak a szerencsétlen sorsúak élnek itt kényszerűségből, állítólag van, aki készakarva költözött ide, bizonyos ügyletek elfedése céljából. Akárhogy is, nem ajánlatos itt fegyver nélkül vagy túl puccosan járkálni, sokaknak nyoma veszett már itt vagy kerültek elő később... holtan.