Életmód, viselet

Külső szemlélő számára úgy tűnhet, a férfiaké a vezető szerep, de alaposabb megfigyelés esetén feltűnhet, hogy fontos tisztségekhez olykor nők is hozzájutnak, ám való igaz, sokkal jobban szeretnek a háttérből irányítani, élni a befolyásukkal.

Az arisztokrácia esetén engedélyezett a több feleség is, ahol a nők ugyan egyenrangúnak minősülnek a férfival, a feleségek között mégis első az egyenlők között az első feleség. Ő a ház úrnője, ő felelős a ház irányításáért is. Az arisztokrácia mind a férfi, mind a női tagjai szabadon mozoghatnak, de ehhez rendszerint fegyveres kíséretet is magukkal visznek, valamint helyzettől függően szolgálót vagy rabszolgát is. Az arisztokrácia ideje nagy részét a birtokuk és gazdaságuk vezetése köti le, valamint a jómódjuk élvezete.

A köznép dolgozik az arisztokráciának, valamint ők alkotják a tartomány védelmét is, illetve kereskedők, kézművesek, fürdőkben dolgozók. Vagyoni helyzetüknek megfelelően 1-2 rabszolgát is tartanak.

Az oktatást az arisztokrácia a saját otthonában magántanárok fogadásával oldja meg, a köznép gyermekei szüleiktől tanulnak, illetve lehetőségeikhez mérten tudnak segédnek beállni valamilyen mesteremberhez vagy a tartomány védelméhez állnak be, hogy katonai pályára lépjenek. A köznép számára a tanulásra a legtöbb lehetőséget a papok és papnők tudják biztosítani.

Építészet: A köznép házai egyszerűbb kialakításúak, jellemzőek a lapos tetejű, négyzetes házak, melyek a városokban egymáshoz simulva épültek. Az ablakok spalettái jól zárhatóak a homokviharok elleni védekezés miatt. A gazdagabbak épületeit a jellegzetes, mázas kerámiamozaikkal fedett hagymakupolák jelzik, s a belső kialakítás is díszesebb. Az arisztokrácia épületei kisebb paloták, rendszerint kert veszi őket körbe vagy függőkerttel rendelkeznek és több nagyobb díszes kupola fedi az épület egyes részeit. Mindig van egy fedett előtere a palotáknak, hogy az érkező vendégeknek ne a tűz napon kelljen várakozniuk, míg bebocsájtást nyernek. A belső kiképzést a pompa jellemzi, gyakran a bútorok aranyozottak, a felhasznált szövetek – legyen szó akár szőnyegről, akár függönyről, terítőről, bútorkárpitról – is gyakran arany- vagy ezüstfonállal hímezettek.
A rabszolgák helye jellemzően egy külön épületben van, vagy a palota olyan részén, mely a legkevésbé kedvező helyű, például mert hamar felmelegszik.



A köznép és az arisztokrácia ruházata megegyezik a viselt ruhadarabokat illetően, az eltérés az anyagok minőségében jelentkezik, ott viszont a különbség erősen megjelenik. A férfiak jellemzően bővebb szabású nadrágot, puha csizmát, inget és kaftánt viselnek, a homok ellen pedig kendőt kötnek arcuk elé és gyakori a turbán viselése is a sivatagban, de városban nem jellemző. A gazdagságot jelzi még a viselt fegyver díszessége, a medálok és gyűrűk drágasága. A nők ruhái deréktól lefele bővülnek: vagy bokánál végződő szoknyák, vagy bokánál összeszűkülő buggyos nadrágok. Deréktól felfelé viszont a test vonalát követik, a dekoltázs feletti rész és ujjak rendszerint áttetsző, finom anyagból készültek, akárcsak a homok ellen fejükre tett és arcuk elé emelt kendők. Sivatagban való közlekedéshez rendszerint bő, csuklyás köpenyt viselnek. A gazdag nők jó életüket ékszereikben is kifejezik: karperec, bokaperec, nyakláncok, gyűrűk és hajdíszek mind jellemzőek, de kedvelik a szép brossokat és derékláncokat is. Ezeket kiegészítendő gyakori náluk a test ornamentális mintákkal való festése is vagy hennával, vagy arany- illetve ezüstszínű festékkel (főleg ünnepekkor), illetve ezek kombinációjával. A minták nem csupán díszítő jellegűek, hanem gyakran elrejtenek közöttük babonásságukhoz köthető szimbólumokat is. A nők testük bármely részén viselnek ilyen festést, míg a férfiak jellemzően csak az alkarjaikon, s esetükben a festés díszítő jellege minimális, inkább a fontos szimbólumok megjelenítése a lényeges, melyektől jó szerencsét és az istenek védelmét, kegyét várják. Mind a férfiak és mind a nők soha nem viselnek csak feketét, gyász esetén is csak a kendő illetve turbán lesz fekete, melyet fél évig kötelesek viselni.