Fürdő

A Kert a Parknegyed legjelentősebb területe, melynek igazi kuriózuma a Fürdő. Törökfürdő és a szabadtéri medencék világa a Kert nyugati végében található. A boltívekkel áttört fallal körülzárt vízi paradicsom főépülete növényekkel gazdagon befuttatott háromszintes épület, tetején kis kupolával.
A bejárati csarnok tágas és világos, belül következetesen dominál a kék fal- és padlómozaik díszítés. Innen két ajtó nyílik: a bal oldali a fürdő beltéri medencéihez vezető folyosóra, a jobb oldali a kültéri medencékhez vezet. Az ajtókon való átjutás előtt azonban ki kell fizetni az áthaladás árát, az ajtók ára viszont nem egyenlő.
A kültéri medencékhez vezető ajtó az olcsóbb, ezt a város középrétege is könnyedén ki tudja fizetni. Lényegében a legszegényebbeknek az egyetlen lehetőségük a városon kívül eső strand felkeresése, ha szórakozni vágynak. A fürdőt körülvevő falak belső oldalán loggia fut körbe, a főépülethez közeli részén vannak felállítva az öltözőfülkék, amiket zárni is lehet.
Két nagy, téglalap alaprajzú - egy hideg-vizes és egy langyos hőmérsékletű - medence áll a látogatók rendelkezésére. Az egyik medence alig van meg másfél fejedelmi öl (másfél méter) mély, míg a másik megvan majd' két és fél fejedelmi öl is, tehát ez utóbbi csak úszni tudóknak ajánlott. Továbbá egy kisebb alapterületű meleg-vizes medence található a két nagyobb között. Másfél fejedelmi öl a mélysége, de a kör alakú medence szélén végig padka fut, amin kényelmesen lehet ülni. Ezek a kültéri medencék viszont a téli hónapokban nem érhetőek el.
A bejárati csarnok bal oldali ajtaján csak a legmódosabbak léphetnek át. A fürdő személyzete kíséri a vendéget az öltözőszobához. Az öltözőszobák gazdagon díszítettek és jól felszereltek törülközőkkel, fürdőköpenyekkel, díszes, faragott fapapuccsal és egy-egy nagy állótükörrel.
Többféle terem közül választhat a látogató, egyesek szerint pontos sorrendben kell meglátogatni a termek medencéit. Ezek a meleg vizes, forró vizes, langyos vizes és végül hideg vizes termek, de a sorrend felrúgásáért senkire nem néznek rossz szemmel. Mindegyik terem kis csillaglyukas kupolával rendelkezik, amelyen át szűrődik be némi napfény. Ez alól csak a gőzfürdő kivétel. Ezeken kívül vannak még szépítkezésre használt, és étkezésre szolgáló termek is.
A meghittebb hangulatot kedvelők (természetesen egy kis plusz pénzért cserébe) bérelhetnek kisebb medencéket, melyeket hangulatos lámpások világítanak meg. Fürdőolajok közül is választhatnak a vendégek és itt is elfogyaszthatják a kívánt italokat, nem szükséges az étkezőbe átvonulniuk.

- Remélem! A nedves homok éppolyan komisz, mint a hó. *Mosolyog vissza. Aztán figyelemmel követi, melyik jel mit jelent. Így már látja a formában a napot is, a kutató meg a kitartás jelei ennél nehezebbek, de be kell vallania, ötlete nem lenne, hogyan ábrázolja ezt másképp. Aztán közelebb húzódik, hogy combjuk összeérjen.*
- Szóval ez annak a jele, hogy csillagász vagy... *Ad egy csókocskát finoman, puhán, érzékien a vállon lévő napra.*
- ...ez meg, hogy kutató vagy... ez pedig, hogy kitartó... *Két csókocska a megfelelő helyre, majd tekintete pillanatra elidőzik az arc szélén futó tetoválásokon, de ezek jelentését majd máskor kérdezi meg, most fontosabb dolga van.*
- Ez pedig annak a jele, hogy mennyire tetszesz. *Huncutul villannak a mohazöld szemek a szép kék szemekbe, mielőtt csókocskát ad az ajkakra, hogy aztán mosolyogva húzódjon el, legalábbis az ajkaktól és ha hagyják.*
- Adar ishiri? Hmmm, erre nem is gondoltam még. Szerinted van a Könyvtárban ilyen? Vagy a követségüket kellene megkérdezni, hátha nekik van? Bár lehet nem kellene megkeresnem őket, ha már úgy döntöttem, jobb ha pár generációnyi időre felszívódok az országból... *Gondolkodik fennhangon, de érdekli Lareth véleménye. Megtörli ő is magát a törülközővel, s mikor felállnak, eszébe jut valami.*
- Ó, várj csak! *Mer egy kis vizet a forró kövekre, s gyermeki boldog mosollyal figyeli a felszálló gőzt, majd elégedetten, hogy nem mulasztotta el e tettet, fordul a fiúhoz.*
- Mehetünk! *És még jó, hogy Lareth figyelmeztette, hogy ne ugorjon, Astarte már készült mellette lendületet venni, hogy nagyot csobbanjon, de így szófogadó marad és maga is a lépcsőn megy be. Vagyis lelép az első lépcsőfokra, majd rögtön ki.*
- Hú de hidegnek tűnik ez! *Borzong meg, mert a gőzkamrában felhevült testének sokkal hidegebbnek hat a víz, mint amilyen egyébként.*
~ De úsztál már hidegebben is...~ *Nem egy kellemes emlék, főleg, hogy beakadt akkor egy kötélbe, s majdnem elfogyott a levegője, de erőt vesz magán, s most már egyenletes tempóban lépdel le a lépcsőn egyre mélyebben a vízbe.*
- Te nem fázol?

-Homokból? Lehet. – mosolyodik el. – De most nem fog leesni a füle.
Tanácstalanul lép kettőt, de végül leül Astarte mellé. Nem tudja, hova tenni mindezeket.
A kérdésre érdeklődve és egyben értetlenül tekint Astartére.
-Nézd, ez mutatja, hogy mivel foglalkozom. – mutat a jobb vállon elhelyezkedő napra. – Ez pedig a kutatót mutatja, nem pedig azt, hogy jós vagyok. Ez ad kitartást is. – mutat a jobb mellkason lévő jelre.
Elgondolkodik egy keveset.
-De talán van ishir tetoválási jelek, abból ki lehetne választani neked a legmegfelelőbbet.
Megtörli homlokát a törülközővel.
-Azt hiszem, jöhet a hidegvizes medence.
Mivel nem volt még Astarte gőzkamrában, nem jó, ha a szükségesnél tovább marad.
A hidegvizes medence a közelben van. Ha odaérnek, akkor nem beleugrik, hanem lépcsőn belemászik.
-Ne ugorj, hanem lépj bele. Majd pedig nyakig merülj bele. Nem leszünk a vízben sokáig.

- Kár, na majd itt csinálunk homokból, mit szólsz? *Mosolyog, néha egészen tud lelkesedni gyerekes dolgok iránt is. Lehet a gyerekszoba hiánya.
Az ölelésből kibontakozás, a retesz eltolása után elsomolyodik és játékosan csípőre teszi kezeit.*
- Na de uram! Hogy tartsam így magam az adott szavakhoz, hogy közösségi helyeken jól viselkedem? Most öltözhetek fel, mert bárki bejöhet! *Ugyan megüti fülét a válasz szárazsága, de nem tulajdonít neki nagyobb figyelmet, épp visszaveszi ruháit. Legalább aznap tartsa magát a megegyezésükhöz, amikor megegyeztek! Ha tudná, hogy Lareth min gondolkodik, miért húzódik el még jobban... Ráadásul úgy, hogy korábban ki lett mondva, hogy ha egyszer családban kezdene gondolkodni Astarte, azt csak a fiúval tenné! Ráadásul megállapodtak, hogy elmennek vacsorázni is, ami A jel volt...*
~ Ez nagyon nem praktikus, így nem lehet egy másik elffel vagy a tetoválást ismerővel elhitetni, hogy ő harcos, szakács, vagy bármi más.~ *Ez az első gondolata a válasz hallatán, jellemzően a praktikus oldalról közelítve meg a dolgot, s jellemző az ő szemszögéből. Az ő világa megtévesztésből, csalásból, lopásból, kínzásból, s olykor gyilkosságból állt. Magukra tetovált egyértelmű jel nem volt ennek része.*
- És ez árnyalva van? Mármint meg lehet ebből állapítani, hogy könyvtáros meg csillagász vagy, nem pedig... lepkekutató? *Mondja ki az első dolgot, ami eszébe jut. Tekintete közben a jeleket vizslatja megint, holdacskákat meg csillagokat keresve elrejtve, hátha mégis jelölve van, milyen kutató Lareth. Ehhez már felöltözve hajol közel. Ha a fiú továbbra is elhúzódik, az már biztos szemet szúr Astarténak is.*

-Nem hidegebb. – mosolyodik el. – A hóelf? Nem hinném.
Mosolyogni tud az egészen, ami akkor történt. Régen és nagyon közel volt. Jó volt a csúszdázás, a hóelf építése.
-Hamar rendbe fog jönni. – néz ismét a sebre.
Komoly emlékeket pendít meg Astarte, nem is sejtheti. Nem boldog így hirtelen, egyáltalán nem. A nyak átkarolására és a suttogó szavakra némileg azonban megnyugszik. Nem idegenkedik tőle Astarte, sőt, ragaszkodik hozzá. De nem mondta ki, hogy szereti. Kibontakozik az ölelésből és a reteszt eloldja, visszaül, nagyot sóhajt.
-Már jobb.
Annyira mégsem. Nem szerelmes belé Astarte. Micsoda bolond volt, hogy reménykedett benne. Megszokik vagy megszökik erre a válasza. Most nem akar ezzel foglalkozni.
-Az elfek másra használják. – feleli szárazan, majd elhallgat. – Családi hagyomány. A korosztályom számára a kutató vagyok ezzel. Ez segít és támogat bennünket és tudják, hogy mivel foglalkozunk.
Megint nem akarja a mai napot, de visszatartja magát. El kell fogadnia, hogy nem kell Astartének. Tehát csak barátok lehetnek. Láthatóan arrébb húzódik, a baráti távolságba.

- A hónál hidegebb nem lehet! Brrr! De azért jó volt meghemperegni benne, meg hóelfet építeni! Vajon még mindig ott van? *Emlékszik vissza ideútjukra, ahol egy hófedte hegyen is átkeltek, legalábbis tettek egy kör arra, mert Astarte tudta, hogy a fiú még nem látott havat, ez pedig tarthatatlan állapot volt. S a történtek után jó volt a pihenés.*
- Köszönöm, sokkal jobb. *Nevethetnékje van attól, hogy még a sors is Larethtel van a haja formájában, csak ne kelljen a meztelen lányra tekintenie, főleg a kényes részeken, de csak kedves mosoly lesz ebből a finom puszit érezvén.*
- Hm... Szóval arra emlékeztet, amikor fogoly voltál? Hát, meg is értem. Most is fogoly vagy! Az én foglyom. Megtartalak s nem adlak senkinek! *Karolja át Lareth nyakát és ad neki csókot mosolyogva, majd nem húzódik el, orruk összeér, s úgy folytatja suttogva.*
- Ne haragudj, de nem nyitom ki. Önző vagyok, s nem akarom, hogy más is ezt a helyet válassza, meg akarom tartani a pillanatot kettőnknek. *S újabb csókot ad, ezúttal a száj sarkába. Ha abban nem is lehet biztos a fiú, szereti-e a lány, a ragaszkodása egyértelmű.*
- Fehérrel. Gondoltam sötétebbet is, de az a te barna bőrödön jobban mutat, a fehér meg... Olyan diszkrét. Tudod, sok szoknyám legfeljebb eddig ér el, és ez pont kilóg alóluk a combomon. Van, hogy a szolgálólány-szoknya is ilyen rövidke, mielőtt javaslod nekem a hosszabb szoknyát! Fehérrel meg diszkrétebb, de tudna izgató is lenni. Ha észreveszik, akkor elkezdik jobban megnézni. Valami csipkeszerűt, mint a combpántok... Mit gondolsz? Van valami olyan elf.. mintakönyv, ami ebben segíthet? Te honnan vetted ezeket amúgy? *Futtatja végig játékosan az ujjait a nyaknál lévő tetoválásokon.*

-Igen, igaz. Van hidegvizes medence, abba kell beleugrani. Nem lesz rossz.
-Oké. – a keze azért elindult a mazdag felé, így most zavartan visszahúzza.
-Gyógypuszi? Rendben.
Hagyja, hogy rendezkedjen Astarte, nem tudja, mit szeretne, de aztán megérti. Szó nélkül hajol fölé, haja előrebukik, sátrat emelve arca elé. Nagyon finoman érinti meg a sebet ajkaival. Azután elhúzódik. Abból a kis dombból a hajtól nem látott semmit.
A kérdésre beszippantja ajkait, de csak később bólint. Azóta nem bírja a bezártságot és a mélységet, sötétséget sem.
-Fehérrel? – tekint Astartére. – Sötétebbel kéne, nem?
Tekintete ösztönösen végigsiklik a lány bőrén, alakján, némileg feledve feszengését.
-Nem tudom. Milyenen gondolkodtál? És hova?
A tetoválása családi hagyomány, védő és erősítő tetoválás, azok kapják, akik kutatóknak készülnek, jelezve, hogy milyen szerepet töltenek be az adott generációban. Astarte feltételezhetően nem ezen célból szeretné, így választása szabad.

- Húsz perc? Oké. És igaz, hogy utána csobbanni kell hideg vízbe? *Érdeklődik tovább.*
- Már kioldottam, köszi. *Kicsit sajnálja is, de most már kötözi vissza csak azért az élvezetért, hogy Lareth vegye le róla a ruhát. Ráadásul lehet a fiú is csak visszakötné rá, semmint kibontaná a madzagot. Egyelőre jobb az ilyent nem rábízni.
A habozva kimondott választ először nem érti. Miért, hol nem volt meleg? Aztán rájön, hogy ott, Adar Ishirben, bár sivatagi városban voltak, mégis a mélyre lenyúló pince hideget árasztott. Sokszor természetellenes hideget, s Lareth hónapokig ott volt rabjuk.*
- A lábam? Köszöni, jól van, bár egy gyógypuszi sokat segítene rajta... *Közben máris újra helyezkedik, ő úgy is olyan izgága. Felül és háta mögött megtámaszkodva áthúzza magát Lareth másik oldalára, fenekét oda téve le azon comb mellé, majd az említett sérült lábat megemeli, várván a puszira - szempillarebegtet hozzá Astarte -. Ha odahajol a fiú teljesíteni a kérést, nemcsak láthatja, hogy szépen gyógyul a sérülés, hanem az összezárt lábak között/fölött a lágy ívű dombocska is bekerül a látótérbe.*
- Zavar, hogy bezártam az ajtót? *Kérdez rá, gonosz módon visszaváltva az előbbi témába.*
- Ja és... szerinted hogyan állna a könyvtárban említett tetoválás? Fehérrel gondoltam, nekem nem állna olyan jól a sötét szín, mint neked. *Pillantásával végigsimítja a Larethen lévő tetoválásokat.*
- És merre haladjon? A mintát se tudom... Van ötleted?

Ő csak egy valamit szeretne elrabolni. Astarte szívét. De a kacér és mindig életvidám lány … nem is tudja. Abban reménykedik csak, hogyha még nem hagyta el, akkor talán egyszer lesz rá esélye.
-Húsz percnél többet biztos nem. Addig meg, ha érezzük, hogy ennyi elég volt, akkor kimehetünk. – ismét az ajtó felé tekint.
-Bocsánat. Legközelebb, majd te fogod locsolni. Segítsek? – addig is mással foglalkozik, mint a hely. Bár az a kötő….
Teljesen meglepődik, amikor Astarte kényelmesen elhelyezkedik… az ölében. Végigfut rajta még egy fajta melegség, vesz is hirtelenjében egy nagy levegőt, miután elfelejtett lélegezni.
De a feszültség, idegesség, ami eléri a helytől, nem nagyon múlik.
Csak miután másodjára is rákérdez Astarte, nyitja ki a száját, habozva.
-Itt legalább meleg van. És nem zavarhat senki… - hirtelen vált témát.
– A lábad jól van? Bírja? – ráébred, hogy talán Astartének rosszabb itt lenni, a sérülése miatt.

- Csak ha te is. *Feleli, s most döntsék el, hogy végülis ki mit akar és mit hogyan ért :)*
- Áhá, értem! És mennyi ideig párolódunk itt benn? Nem mert sietek, mielőtt azt hiszed, csak kíváncsi vagyok, hogy megy ez. *Érdeklődik tovább, s míg a felsőrész levételével elbíbelődött, Lareth beelőzte az újabb adag víz lapátolásával.*
- Hééé, csaló! Én jöttem volna! *De ha ő jött volna, akkor sem ért volna éppen rá, az alsórész kötőinek két oldali megbontásával foglalatoskodik, hogy azt is levegye.*
- Nem voltam még. Igazából eddig nem is értettem, mi a jó abban, ha meg lehet buggyanni a melegben, s nincs a közelben se egy jó koktél, se hűs vízzel teli medence. Sokkal jobban szerettem a nagy medencét vagy kádat tele finom meleg vízzel és sok-sok habbal! Imádom a habot! De be kell vallanom... *Helyezkedik közben ruháitól megszabadulva, szöszi fejét Lareth ölébe hajtva, miközben hanyatt dől a padon, felhúzott lábakkal.*
-...egész jó itt. *Mosolyog fel a fiúra.*
- Minden oké? Olyan feszültnek tűnsz... Ne mondd, hogy már megint azért, mert minimális a ruha rajtam. *Húzza csibész félmolyra a száját, s ez volt a legszebb megfogalmazása annak, hogy tök pucér. Aztán feltűnik neki, hogy a fiú füle nem piros, mint ilyenkor általában, tehát más lesz a gond. Összevonja kicsit a szemöldökét.*
- Figyelek! *Adja a másik tudtára, hogy ne is próbálja letagadni.*

-Hmm… szeretnéd? – elgondolkodik. Néha nem tudja, hogy mennyire gondol komolyan dolgokat.
-Otthon? … de… - végülis megy Astarte után.
A retesz behúzására felvonja szemöldökét. Nem igazán jó érzés fogja el. A hely a helyzet. Nem is annyira régi emlékek indulnak el benne. Elhallgat, mélyeket lélegzik, szaporán, majd nyel egyet. Az érzés megmarad, de a légzése már nyugszik.
-Ha már érzed, hogy szárazodik a levegő. De majd megmutatom. – hangja is egy kicsivel magasabb. – Igen.
Leül. Az érzés makacsul benne van. Többször pillant a retesz irányába. Astarte csacsogása megnyugtatja némileg, de nem tért vissza lélekben az emlékeiből.
-De… - rebbennek meg a pillái és lép, hogy öntsön vizet rá, majd visszaül.
-Sokat voltam gőzkamrában… - és csak most ébred rá, hogy miért nem volt kedve azok után ismét ilyen helyre jutni.
-És te? – vesz erőt magán. – Már ha nem dolgozni voltál ott.

*Elkuncogja magát.*
- Igazán kedves tőled, de te vagy a sárkányom! Te nyugodtan rabolj el és egyél meg! Harapnivaló vagyok, hidd el! *Kuncog tovább, de jólesik neki, hogy Lareth így megvédené. S már nem bosszantja, mint akkor ott bosszantotta, holott továbbra sem gondol úgy magára, mint aki megmentendő hercegnő lenne. Sokkal inkább lovagolná meg azt a sárkányt, s mint láttuk, megevésre is felkínálkozik. Vagány hercegnő? Vagy inkább sárkányt lovagló fényes páncélzatú lovag... a komiszabb fajtából?*
- Majd otthon folytatod! *S azzal húzza tovább Larethet az ismeretlen helyen lévő gőzkamra felé. Arról nem is beszélve, hogy ha Lareth masszíroz, Astarte is viszonozná, de az nem sportmasszázs lenne, s nem csak a vállakra s nyakra terjedne ki. Nagyon jó keze van a lánynak az erotikus masszírozáshoz is, s a végén még nem fogná itt vissza magát.
Hagyja magát vezetni, ami ritka eset, de élvezi a fiú határozottságát. A behúzás még így is meglepi, s kacagva tűnik a kamrában. Kajánul ajkába harap, ahogy megfordul és bezárja az ajtót a kis retesz lehajtásával. Nem kell ide plusz két ember, ez most csak az ő helyük! Ezután helyezkedik el a padon és figyeli a felszálló gőzt.*
- Ezt milyen gyakran kell meglocsolni? Csinálhatom én a következőt? *Gyermeki kíváncsisággal fordul Lareth felé, hogy aztán a zöld szemek már ismét ide-oda cikázzanak a gőzkamrában. A hely kicsinysége ellenére, ő talál néznivalót magának, s ezek fele a fiú teste, ahogy finoman csillogni kezd a kiülő verejtéktől, s csak követi tekintete olykor-olykor egy-egy lefele induló cseppet.*
- Tetszik nagyon! Ennél egy nagyobbat ismertem, az kétszer akkora terem volt egy barlangban, mint amekkora a Korall-termünk. De nekem nem nagyon volt arra dolgom, a fürdő más részein dolgoztam. Így belegondolva jobb is, megfőttem volna ott benn az egyenruhámban... Így is milyen meleg van! *Magyarázza lelkesen Larethnek, miközben megoldja ismét nyaka mögött a bikini-felső kötőjét, majd háta mögött is. Semmilyen csábítása szándék most, csupán melege van, s számára teljesen természetes, hogy ledobja a ruháját. Akár vadidegen előtt is, nemhogy Lareth előtt.*
- Arra nem kell még önteni vizet? *Egyik kezével maga mellé a padra rakja a felsőt, a másik kezével meg mutogat a forró kőre, s a kis fa felöntődézsára mellette.*
- Te amúgy gyakran szaunáztál.. szaunázol?

-Nem kötelező. – vonja meg a vállát.
-Masszőr-sárkány. Érdekes lenne. Egy másik sárkányt meg tudna masszírozni. De téged féltenélek. – teszi hozzá halkan, elkapva a felé pillantást.
-Megenni, téged! Nem engedem. Kap tőlem egy olyat a sárkány, hogy még.
Nem akarja elveszíteni Astartét, még ha most viccelődnek is.
Meglepve egyenesedik ki. De kettőt sem tud pillogni, Astarte már húzza is maga után.
-De… még masszíroztalak volna. – mutat a masszőr ágyra.
Astarte felé mindig is volt egyfajta dac és engedelmesség. Ismerte a lány erejét és ravaszságát, de egyben féltette is. És félti a mai napig.
A gőzkamra felé már átveszi az irányítást. A fürdő felépítése hasonló, amit otthon tapasztalt. Most már ő húzza be egy kisebb kamrába. A falnál körbe padok vannak, igaz nem sok, talán négyen, ha elférnek. Vizet önt a forró kőre, a gőz sisteregve száll fel.
-Milyen? Tetszik?

- Fogok én annak örülni? *Nevet fel a "retmi"-re vonatkozóan, bár kissé kényszeredetten. Kapaszkodik ám, mikor úgy tűnik, hirtelen elengedik, jó reflexei vannak a lánynak, de mikor rájön, hogy ez csak móka volt, visszamosolyog ő is hamiskásan. Ez tetszett neki. És az a hamiskás mosoly is az oly' ártatlan Larethtől!*
- Meglehet mondom még. *De ezt azért csak halkan jegyzi meg.*
- Te mondtad az előbb, hogy mindjárt te leszel a sárkány. S nem találkoztam még masszőr-sárkánnyal. *Felel, s dévaj mosolyra húzódnak ajkai, s eddig lehunyt szemei pimaszul nyílnak résnyire és sandít válla fölött hátra a fiúra.*
- Mindkettőt választom! *Rabolják is el, s egyék is meg! Legalábbis ez a sárkány itt. Aztán hagyja kettejük közé telepedni kicsit a csendet, láthatóan élvezi a masszírozást. Néha halkan, elégedetten fel is nyög, szinte már dorombolásnak hat.*
- Hm? A gőzkamra izgalmasan hangzik! *Nem feledte ő a masszírozást, de mindennek eljön az ideje. Másrészről... szeret önző lenni. Kegyes lesz viszont, s miközben felül, fogja a fürdőruháját, hogy ne essen le a felsőrész, s megköti úgy a nyaka mögött ismét.*
- Indulhatunk! Te voltál már gőzkamrában? Mire számítsak a gőzön kívül? *A maga izgága módján a törülközőjét már fel is nyalábolta, na meg Larethet is, legalábbis a kezét már megfogta, hogy húzza a fiút a gőzkamra felé. Mellékes, hogy nem tudja, merre az arra, egyszer csak odajutnak.*

-Majd megmutatom. – kacsint egyet a retmire.
-Eh, na jól van, akkor minden görcsös izmodat kilazítom.
Az egyensúly visszaáll, ekkor engedi le gyorsan a karját, mintha el akarná ejteni Astartét. Amikor visszahozza eredeti magasságba, akkor hamiskásan elmosolyodik.
-Fogod még egyszer mondani? – húzkodja a szemöldökét.
Teljességgel elfelejti, hogy Astarte ígérte neki a masszírozást. Ő maga csak sportmasszázst és gyógymasszázst tud adni, így amikor hallja a helyzetet, inkább a sportot választja. De valahogy Astarte-hez nehezebb lélekkel nyúl. Fontos neki és nem szeretné, ha baja esne. A hátán halad felfelé, és a vállaihoz ér el.
-Sárkánnyal? – nem érti a kérdést. – Milyen sárkánnyal? Szeretnéd, hogy elraboljon a sárkány? – ujjait finoman begörbíti Astarte vállát, de csak óvatosan. – Vagy megegyen?
Morran válla felé Astartének.
Ujjai masszírozzák közben a vállakat. Egy időre elcsendesedik. Sosem gondolta, akkor, ott lent, hogy ezt megéli, hogy egyszer Astartével ilyen kapcsolatba kerül, így lesznek együtt. Örül, hogy a dolgok így alakultak.
-És van, amit ki szeretnél próbálni? Vagy rám bízod magad? Van gőzkamra is..

-Nem te Astarte vagy, a nagy túlélő. – mosolyog szélesen.
-Mmm… igen. – vágja rá határozottan, félrebiccentette fejjel. – Egypárszor már tapasztaltam. – ölt nyelvet.
A lábkalimpálásra teljesen elolvad belül, legszívesebben még jobban magához ölelné.
-Az ilyenekhez nem értek, de szívesen elmondom a csillagszámolás rejtélyeit. Mondjuk… a retrográd számításokat. – szemén látszódik, hogy csak viccel.
-Bütykös? Hol bütykös? Itt? – nyomja meg karját kicsit Astartének. – Itt? – következik egy másik. – Vagy itt? – nyomja meg a combrészt, de attól zavarba jön és abbahagyja.
A következő akció meglepi. Gyorsan jobban magához öleli, hátralép, de tudja, hogy ott a medence.
-Ne! Állj! Hé, beleesünk a medencébe. Vagy fürdeni akarsz megint? A sárkány én leszek mindjárt. – de a hangjában ott a mosoly, majd leteszi a padra. Mégiscsak. Majd hirtelen ismét megcsókolja, de a füle… az cseng rendesen, jó ideig nem fog hallani semmit.
-Most mondhatsz bármit rám, nem fogom hallani. – mosolyog előtte. – Nos, hogy szeretnéd? Nyakadnál, hátadnál? – máris krémezi a kezét és elkezdi simítani Astarte hátát. Kicsit félve érinti meg, pedig az előbb a karjaiban volt. De az más.

*Így ejtett magának vidra-zsákmány egy krokodil.*
- Öt perc? Talán sellő vagyok, hogy így bírjam levegő nélkül?! *Nevet fel és még egy adag vizet fröcsköl a fiú felé, vagyis a hűlt helye felé, mert mire a víz odaér, Lareth már sehol. Majd hirtelen Astarte alól tűnik el a medence alja, jól lemerül a vízbe, formás kis feneke csaknem a medence fenekét éri. Feljőve a víz felszínére, épp arcába simuló szőke hajtincseit próbálja hátrasimítani, mikor ajkát éri a csók. Abba is hagyja ez időre a frizurarendezést.*
- Tudod, hogy milyen vagyok, ha megbántanak.. *Mosolyogva ad a hegyes, fülgyűrűkkel ékes fülcimpára egy apró csókot, jelezve, hogy nincs semmi baj, hogy aztán felháborodjon.*
- Cöh...
~ Még hogy én királylány, na megállj csak!~ *Szóhoz sem jutott hirtelen a lekirálylányozás után, mert Astartéra aztán sok minden mondható, de az nem, hogy királylány típus lenne. Viszont Lareth karjaiban most már nem ájuldozik, hanem finoman kalimpál a lábaival, hogy az még nem zavaró, karjaival már átkarolja a fiú nyakát.*
- És míg odaérünk nem akarsz szavalni nekem egy balladát? Vagy legalább egy szonettet? Valami nyomja a hátam... nem bütykös a kezed? Olyaaaan kényelmetlen! *Adja elő a nagy elvárású és kényes, idegesítően nyafka borsószemkirálykisasszonyt, hogy remélhetőleg Lareth visszasírja az ő fiús (zsivány királyfis) kis Astartéját.*
- Oda? Oda nem tehetsz le! Ott egy sárkány! El fog rabolni engem, ííííí! *Játssza tovább a szerepet, ha nem volt elég, s most már úgy fog kalimpálni, hogy Lareth alig bírja majd kezeiben tartani, miközben Astarte karjai úgy ölelik "féltében" a másik nyakát, mintha a sárkány azzal lenne legyőzhető, hogy Larethből kipréseljük a szuszt is. Ja és hadd csengjen a füle a sikkantástól, ami a lánytól ritka.*

Éppen a karjaival lapátol el, amikor lábára, derekára fonódik Astarte, moccani sem bír, de nem attól bénul le, hanem a csóktól. A felszín felé lökéstől ő lefelé lökődik. A vidra ügyességével igyekszik a felszínre evickélni, hogy végre levegőt vegyen.
-Amilyen ravasz vagy, nem fogok aggódni ilyenért. Úgy öt perc után talán igen. – mosolyog.
Persze, ha valóban vész lenne, azonnal ugrott volna utána, hogy kihúzza a vízből.
Kezét tartja a fröcskölés elé, majd lebukik a víz alá és kihúzza Astarte lábait, de egyből el is engedi, hogy evickélni tudjon.
Amikor azonban Astarte felbukkan, ha sikerrel húzta ki a lábait, akkor fölé hajol és viszonozza a vízben kapott csókot.
-Sajnálom, ha megbántottalak. Nem akartam. – suttogja a fülébe. – Most már kérem azt a masszírozást. Királylány. – kuncog a fülébe, majd ismét felkapja a karjaiba, ha hagyja, hogy kivigye a vízből.

~ Eddig jó.~ *Érzi a víz elcsendesedését, ez most bizonyára Larethnél a döbbenet okozta nyugalom. Most kéne változnia a dolgoknak.*
~ Mi lesz már?~ *Türelmetlenkedik, bár még van a levegőből. Csukva vannak a szemei, arca csak kicsit felfújva a visszatartott levegő miatt. Érzi a mozgást a víz hullámzásában, de várakozásával ellentétben nem érzi azt aggódóan kapkodósnak, amiért el is tervezi, hogy vízbe fojtja a fiút. Annál nagyobb lesz a meglepetés, mikor ajkaihoz érnek, ki is pattannak rögtön szemei. De Lareth legyen bármilyen jó halacska, Astartéban egy krokodil veszhetett el, mert rögtön akcióba lendül az eddig ernyedten lebegő test, s nem hagyja elúszni a fiút. Ehelyett bár nem harap rá Larethre, hanem csak karjaival és lábaival fonja körbe a fiút, krokodilok módjára csinál vele pár fordulatot a víz alatt "halálos" ölelésben. Ha sikerül. Ha sikerül, bizony csókot nyom is az ajkakra. Aztán már ő is elengedi a másikat, s a felszín felé löki magát, mielőtt elfogy az a levegő és túl jól tudja majd játszani azt a lebegőset.*
- Azt hittem, már nem is aggódsz értem! *Mondja a fiúnak játékosan feddőn, miután mindketten felértek a felszínre és levegőhöz jutottak, s vizet locsol felé kezével.*

[Habok és egyéb kívánságok]

Nyom egy puszit Astarte hajára. Nem is érti, min vesztek össze már.
A rúgkapálásra nevetni kezd.
-Nem tetszik a víz? Az előbb még dicsérted. – attól nem tart, hogy ha komoly dolog lenne, akkor már a nyakán lenne a tőr hegye. Egyszer szeretné megtudni, hol vannak még rejtve fegyverek a lánynál.
Ahogy felbukkan a víz színén, látja ám, hogy mi van. Első reakciója döbbenet.
~De hát még sikoltozott is…~ aztán elvigyorodik, és karba fonja a kezét egy pillanatra, majd a vízbe kúszik ismét és Astarte alatt, neki hassal, amúgy hanyatt, alá kúszik, majd végtagjaival evezve, lebegteti magát, majd feljebb tolja magát, egészen a szájáig, hogy aztán hirtelen, mint a halak, elússzon előle.
Mindezt gyorsan teszi, hiszen nem tudja, mennyi levegője van Astartének.

- Hát, én is megtaláltam a kedvenc csillagászom. *Nem mintha ismerne más csillagászt, de ez most mellékes.*
- Jó! *Csillannak fel a szemei, mert szereti a titkos dolgokat, s hogy ott lehet egy titkos recept összeállításánál és elleshet ezt-azt, nos, az nagyon is felkelti az érdeklődését. Pláne, hogy Lareth avatja be, pedig a fiú híresen tud titkot tartani.
- Mi? Úszni? *Kérdezi még mindig nevetve, lihegve, eleinte még nem is tud ellenkezni a felkapás ellen, csak értetlenül néz, most mi lesz, aztán mikor közelednek az alig pár lépésnyire lévő medencéhez, már elkezd rúgkapálni. Javára legyen írva Larethnek, jól bírja, bár ha Astarte életveszélyben érezné magát, nem úszná meg ennyivel a fiú.*
- Neeeee! Ííííí! *Sikít közben, de van gondja levegőt venni a vízbe csobbanás előtt. Már jár is az agya, így mikor Lareth felbukkan a víz színén, azt láthatja, hogy Astarte csak úgy lebeg a víz színén, mintha minden rendben lenne. Csak ezt nem szokás arccal lefelé fordulva tenni teljesen elernyedt tagokkal.*
~ Remélem hamar elkezd aggódni értem.~ *Nagy erőbe kerül, hogy ne kuncogja el magát, mert rontanák az összhatást a vízfelszín felé úszó kis buborékok, melyek felérve és kipukkanva Astarte kuncogó hangját adnák ki.*

-Az nekem a legkedvesebb. – Astarte önbizalma az egeket veri, de ettől kedveli csak igazán.
-Ahogy kéred… - puszit nyom a hajára. – A tiédnek is jó illata van. Majd megmutatom, együtt összerakjuk. Így jó?
Kuncogna a bőr átvizsgálására, de az a mozdulat. Megakad rajta a tekintete, elpirul. Nem szende, mégis…
Érzi, ahogy megmoccan az egyik területnél. Megjegyzi, arrább siklik a keze, majd vissza és miután ismét megbizonyosodott erről, megcsikizi.
Felnevet, ahogy Astarte menekülni próbál. Abbahagyja a csikizést, nem szeretné, ha rosszul lenne a lány.
-Mit csinálsz? Most jöttünk ki a vízből, úszni szeretnél? – azzal alákap, csapkodjon bárhogy és beledobja a vízbe, ha engedi és utána ugrik ő is. Figyel azért arra, nehogy baja essen neki.
-Itt már jobban érvényesül az úszómozgás. Legalábbis eredménye van. – nevet, mikor felbukkannak a víz színén.

- Nem időszakosan fogsz. Szerényen kijelenthetem, hogy egy új, fényes-pimasz csillag gyúlt az egeden. *Jólesik neki Lareth szavai, Astarte meg szerény.*
- Nem, saját keverékeimet használom. De te át ne térj másra, ez tetszik. Mi van abban a receptben? *Kérdezi csevegő hangnemben, mert hát hogyne próbálna meg kiszedni valami titkot a fiúból, ha már olyan nehéz ezt elérni Larethnél. Az ilyen olajok és más tinktúrák elkezdték érdekelni, nemcsak a felhasználásuk, hanem a készítésük is. Ezért is lehet olyan természetes az érdeklődése.*
- Ön igazán gáláns lovag, hogy bőröm épségét így a szívén viseli! *S úrhölgyesen legyezőként használja ujjait, mintha szoros fűzőben lenne és kevés lenne a levegő, s ezzel frissítené magát, na meg a szóban forgó bőrét is.*
- Gondolja, hogy esetleg már valami kár érte a bőrömet? Ellenőrizné? *Nem tudja meghazudtolni magát még úrhölgyes viselkedésekor sem, hogy huncutul ne mozdítaná odébb a fürdőruhája felső részét egyik kicsiny halmáról. Nem mutat meg mindent azért - bár nem a saját szemérmessége miatt, mert neki olyanja nincs -, csak többen enged láttatni az eddig ruha fedte hamvas bőréből. Aztán máris ájuldozik a parancs után, hova kéri, hogy vigyék, és már-már felpillantana egyik szemével, mert a csücsörítés is sokáig tart, mire észleli, hogy Lareth mozdul. Élvezettel hagyja a finom mozdulatot, ahogy tincseit kiigazítják az arcából, s végül nem ébresztő puszit kap, hanem csókot. Ajkai rögtön elválnak egymástól, hogy teljesen átadja magát a csóknak, s nem nyitja ki szemeit, mit sem sejtve karolja át nyakánál Larethet. A fiú kézmozdulatát suta simogatásnak, esetlen keresgélésnek veszi, hátha a fürdőruha madzagjait keresi. Gyanús lehetne azért Astarténak, hogy ez kevéssé vall a fiúra, de nem foglalkozik vele. Picit moccan, mikor oldalánál lentebb ér érzékeny részhez Lareth keze. Szándéka szerint jelezné a fiúnak, ott csikis, ne ott kutasson, mit sem sejtve, hogy pont erre az információra volt szüksége a másiknak. Ha csikizni kezdi, ajkaik hamar elválnak a csókból, meglepetten kerekednek el Astarte szemei egy pillanatra, hogy aztán összeszorítva, kacagva próbáljon menekülni. Nem túl hatékony menekülésként hasára fordul a padon, s kapálózik a lábával, s próbál egy kispárnát megkaparintani...*

-Nem időszakosan szeretnék azzal együtt lenni, aki fontos nekem.
Boldogan fogadja a csókot, majd az orr puszit. Astarte ajkai lágyak és kényeztetőek, még ilyet nem érzett, csakis vele.
-Biztos, hogy volt bennetek valami. Mások … nem ilyenek voltak. – szusszant egyet. Nem szívesn emlékszik vissza arra az időszakra. Astartét kivéve.
-Hogy? – tipikusan nem megy azért a hirtelen váltás. – Anya titkos receptjét, ami tele van gyógynövényekkel. Ott van a fürdődézsa melletti polcon, azt hittem, használod.
Az eszével és pimaszságával kapcsolatos válaszra, most ő ad puszit az arcára.
-Ó, kedves hölgyem, hát hagynám, hogy csodás bőre tönkremenjen a sok vízben levéstől?
Nem bírja megállni, hogy ne mosolyogjon szélesen Astarte úrihölgyes kényeskedésén. Egész jól adja, meg kell, hogy hagyja.
-Igenis, kisasszony.
Óvatosan elhelyezi a padon. Elnézi, ahogy somolyog a padon a lány, az ajakcsücsörítésre, mert bizony, az is elérkezik, kuncogni kezd, de letérdel mellé. Kisimítja a tincseket, ha van, de az az ajak nagyon csábító. Végül nem puszit, hanem csókot kap Astarte. Föléhajol és elveszik az élményben. De közben keze igyekszik megtalálni a helyet, talán elég csikis valahol Astarte. A szórakozás mindenkinek kijár.

- De úgy tudom, időszakonként visszatérnek. *Csillantja meg meglehetősen kezdetleges csillagászati tudását mosolyogva, de érti ő mire céloz a fiú, amiért is ad neki az ajkaira egy újabb csókot, majd pajkosan egy aprót az orra hegyére.*
- Milyen szerény! *Csipkelődik és átkarolja a fiút a nyaka körül.*
- Pedig se a testőrkapitány, se én nem voltunk olyanok... Csak te egyszerűen kiváltod ezt az emberből... vagy félelfből. Mmmm, áruld el, mit használsz te a hajadra? *Vált hirtelen témát, mert közel hajolva mélyet szippantott beszéd közben Lareth hajának illatából, s nem tud betelni vele.*
- Ó, mindig az jelenik meg! *Biztosítja Larethet mosolyogva.*
- Szeretnéd, ha masszírozás helyett inkább dögönyöznélek? Csikizést is vállalok, most szólok! *Mosolyog, s végigsimít Lareth vállán, le a kar és test közé, finoman karcolva a bőrt a víz alatt.*
- Nem baj, nekem úgy is megfelel. *Maga sem érti miért, de valahogy jó érzés adni valamit a viszonzás reménye, vágya, annak számítása nélkül is. Felkacag a hirtelen felkapáson, mielőtt még válaszolhatna, hogy most rögtön akarja, ha Larethnek is jó. Ha nem jó, akkor is. Legszívesebben Larethet is most rögtön akarná.*
- Tehát csak udvariassági kérdés volt? Na de uram! *Méltatlankodik játszásiból, s közben a medence melletti egyik kerevetre mutat.*
- Oda vigyen, kérem! Ah! *S ha már így alakult, hogy viszik, mint a hölgyeket szokás, hát elő is adja erősen kifigurázva a törékeny nemeskisasszonykát, aki kézfejét homlokához érintve ájuldozik és várja lovagjától, hogy felélessze. Bizony csukva is maradnak a szemei, míg leteszik oda, s nem kapja meg ébresztő csókját, mintha aludna. Csak valami szépről "álmodhat", mert ajkai mosolyba görbülnek. Ha meg a csók késlekedni látszik, csücsöríteni is fog ajkaival.*