Üdvözlünk!

Éppen időben érkeztél Vándor!

Háború közeleg és elkél minden tenni vágyó erős kéz, forgasson akár fegyvert, vagy használja a mágia hatalmát.
Ne aggódj, ha nem állsz még készen, hőssé formálnak majd a kalandok.
Fedezd fel a világot, kelj útra, kalandozz sivatagon, kietlen tájakon, havas hegyek legmélyén, dögletes mocsáron és a mindig veszélyt rejtő tengereken át. Küzdj ádáz szörnyekkel, élj nemesi életet, vívd ki a hősnek járó tiszteletet, vagy rejtőzz árnyak közé és vedd el azt, ami neked jár!
Gyűjts hát magad köré szövetségeseket és formáld saját belátásod szerint a változó világot!

Az oldal alapítása:
2012.10.01.

Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Kaland

Fejedelmi játszma című kalandban a reagkör határideje:
04.09. 21:00

Latest topics

Ederthin várostérkép

A dombtavi időszámítás szerint jelenleg 616-ot írunk.

Ki van itt?

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (12 fő) 2016-10-11, 18:26-kor volt itt.

Statistics

Jelenleg összesen 3473 hozzászólás olvasható. in 143 subjects

Összesen 55 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Shycor N'ylwenn

Szerzői Jogok

Az oldalon található egyedi alkotások az alkotó(k) tulajdonát képezik!
A Világleírás és a helyszínek, helyszínek leírásai az oldal készítőinek szellemi terméke, így a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel szabadon.

    Városkapu, és a Felsőnegyed nem nevesített utcái és terei

    Share
    avatar
    Montea
    Admin

    IC hozzászólások száma : 3

    Városkapu, és a Felsőnegyed nem nevesített utcái és terei

    Témanyitás  Montea on 2012-11-17, 20:38

    First topic message reminder :


    A város egyetlen szárazföldi kapuja északkeletre néz. A vastag és magas falakat ötven méterenként egy-egy ötszögű, keskeny, a városfalnál magasabb bástya erősít meg, melyek éjjel-nappal őrtoronyként funkcionálnak. A kapu némileg kiugrik a fal síkjából és erődítményszerűen van megerősítve, magát a leengedhető vasráccsal és becsukható két nagy faajtóval zárható kaput két bástya fogja közre, de mögöttük nem sokkal újabb két bástya következik, ha esetleg ellenség próbálna itt betörni. A falak olyan szélesek, hogy tetejükön két őr egymás mellett el tud sétálni, s a falak tetejét pártázatosra alakították ki. A várost szárazárok veszi körbe, helyenként homokcsapdákat is elhelyeztek. A fal előtt húsz méteres távolságban mindig kivágják a fákat, cserjéket, hogy átlátható legyen a terület az őrök számára.
    A kapuban állandóan őrök állnak, jellemzően nem állítják meg az utazókat, kivéve, ha gyanúra adnak okot. A városba érkező karavánokat viszont kivétel nélkül mind megállítják s átnézik a termékeket. Tiltott dolog egyedül a fejedelemség régi isteneinek szobrai, kegytárgyai - már ami megmaradt belőlük. Itt kell megfizetni a vámot is az áruk után a fejedelemnek.
    Bejutva a városba egy kis tér található, innen egyenesen vezet tovább a város fő utcája le egészen a kikötőig. Jobbra a lustán emelkedő dombra épült bárói és előkelői otthonokra látunk rá, melyet a Fejedelem Palotája koronáz meg. Kicsivel tovább sétálva a Parknegyedbe térhetünk be. Balra az Alsónegyednek nevezett jobb küllemű házai sorakoznak, ami nem csoda, a főút a város szíve. Itt található meg az Ünnepek Csarnoka is, mely a városi ünnepségeknek, báloknak, fontosabb színdaraboknak ad helyet, valamint itt tartják a Bárói- és Városi Tanács üléseit is.
    avatar
    Gwendir Elluin

    IC hozzászólások száma : 21

    Re: Városkapu, és a Felsőnegyed nem nevesített utcái és tere

    Témanyitás  Gwendir Elluin on 2013-02-09, 01:00

    - Olyan sokszor azért nem hiszen otthon mindenkinek sok a tenni valója, de olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. És én is igyekszek olyan gyakran haza látogatni amilyen gyakran majd a teendőim engedik. Igen dolmynén, fhyrinnen, owinnen, zarinnen. A dolmynét az öledbe véve pengetheted, a másik három fúvóshangszer.* Feleli Tsitsának.
    - Eben egyetértek, bárki is volt a hangszerkészítő jó munkát végzet. * Válaszolja Rhaenek.*
    Visszamentek a fogadótérbe, majd fel a márványlépcsőn az emeletre. A ház egykori urainak hálójába érve körülnéz. Majd kimegy az erkélyre és néhány percig gyönyörködik a kilátásban.*
    - Gyönyörű a kilátás. * Mondja elismerően a házaspárnak,Tsitsának, és Rhaenak, amikor visszatér a szobába. Sora végig járják a szobákat Minden helyiségben alaposan szét néz. Végül a fürdőbe mennek. A látvány lenyűgöző. Letérdel s szemügyre veszi a padló díszítését. Lassan végig simít a mozaik darabkákon a kezével, majd feláll és ugyan ezt megismétli a falnál.*
    - Meseszép bárki is alkotta gondos szép munkát végzet, sokáig tarthatott amíg elkészült. * Jegyzi meg őszinte csodálattal kicsit elmerengve félig magának mondva félig megfelelve Tsitsa kérdését. Ezután megnézik a vendégszobákat és egy kisebb társalgót.*
    - Igen ahogy Rhae is mondta bőven van mindennek hely amit elterveztem. És a vendégeknek is. Feleli meg Tsitsa kérdését.*
    ~ És a barátoknak is.* Teszi hozzá gondolatban.*
    - Igen szeretném a kertet is megnézni. Semmi gond egy kert mindig szép. * Válaszolja a házaspárnak.*
    - Lehet látni a ház valamelyik részéről vagy a kertből a tengert? Milyen messze van ide? * Kérdezi a házaspárt.*
    - Nektek van kedvetek megnézni a kertet? * Kérdezi Tsitsától és Rhaetól.*
    avatar
    Rhae Squorian

    IC hozzászólások száma : 204

    Gwendir, ante portas :)

    Témanyitás  Rhae Squorian on 2013-02-05, 12:48

    - Valóban nem. – bólint Gwendir válaszára.
    Majd figyelmesen előreengedi Gwendirt, elvégre neki van szüksége, hogy jobban szétnézzen a házat illetően, a háttérbe húzódik inkább.
    - Igen, zongora, mégpedig nagyon is az igényes fajtából. – tekinti meg a zongora kilátszódó részét. De ez sejthető volt, hiszen maga a ház is nagyon szép.
    - Igen. – tekint Tsitsára. – A lenti zongorán még nem volt alkalmam játszani, de majd szeretném kipróbálni, ha Amelia kisasszony megengedi majd.
    - Más és… gyönyörű. – teszi hozzá az eddig látottak alapján, amire az idős házaspár csak bólintani tud, mosolyogva.
    Csendes ámulattal tekint az épület többi részére. Ha nem tartana attól, hogy utána jönnek majd egyszer, talán idővel neki is lenne saját háza. De ekkorát magának el sem tud képzelni. Sosem volt semmi az övé és a nyakába szakadt hatalmas vagyonnal nem tud mihez fogni.
    - Ez nagyon szép! – simít végig a földön, majd a falon, megnézegetve a mozaikokat.
    - Ezek mind beleférnének, és még vendégek fogadására is bőségesen van hely. – tekint Gwendirre, miután figyelmesen megköszönte a házban a vezetést.
    avatar
    Tsitsa Itsli

    IC hozzászólások száma : 315

    Gwendir ante portas :)

    Témanyitás  Tsitsa Itsli on 2013-02-05, 09:39

    - Így már értem, miért kell ennyi szoba, hiszen akkor sokszor lesznek vendégeid, kicsi ház szóba sem jöhet. *Félig ezzel bevallja, hogy furcsállotta, hogy egy elfnek miért kell ekkora ház, de így már minden világos lett. Gwendir további szavainak megörül, s jól esik neki, hogy valaki ismeretlenül is így beszél az édesanyjáról.*
    - Ezen tudsz játszani? *Kérdezi Rhaetől, mikor a zongorához érnek. Gwendir szavaiból, mikor megállapítja, hogy ez akkor egy hangszer lehet, arra következtet Tsitsa, hogy a férfi nem ismeri. Amennyire mondjuk ő tudja, ez a hangszer a Fejedelemségben használatos, elfeknél nincsen. De lehet rosszul tudja.*
    - Te játsszasz valamilyen hangszeren? *Erről jutott eszébe a kérdés, amit új ismerősüknek intéz mielőtt tovább haladnának a következő terembe.*
    - Nézzük! *Tsitsa is egészen belelkesült a háznézéstől. Kissé üres, kissé poros, kissé felújításra szoruló, de mégis van a házban valami megkapó. Ő el tudja képzelni, hogy pár fal átmozgatásával, elfekre jellemző faragások és egyéb stílusbeli jellemzők kialakításával lehetne olyan otthont kialakítani ebből, mely tükrözné Gwendir ízlését és származását is, mégis megtartja azokat a praktikumokat, amelyek az éghajlat miatt kialakultak Ederthinben, s így nyáron sem kap hőgutát munka közben Gwendir.*
    - Természetesen, máris mutatjuk Önöknek az emeletet is. *Bólint a házaspár kedélyesen, s mennek is vissza a fogadótérbe, hogy a márványlépcsőn felmenjenek. Itt is jobbra és balra lehet menni, s megmutatják a ház egykori urainak tágas és szép hálóját, melynek saját, keskeny erkélye is van, sorra mennek a kiemelt szép hálókon, a fürdőtermet is megmutatják. Ez utóbbi az egyik legkevésbé felújításra szoruló helység, ha tetszik így Gwendirnek. Talán ez volt az utolsó felújítás, amit az eredeti tulajdonosok elvégeztek rajta. A falakat és padlót színes, de ízléses üvegmozaikok borítják nagyon szép növényi mintákat adva ki. Az a fajta aprólékos kidolgozottság, melynél nem a művész fantáziájára volt bízva a növény, s kreált valami nem létező, de látványos virágot, hanem az egyes növények felismerhetőek a hozzáértő szem számára. Míg a padlót vízben és víz felszínén élő növények díszítik, a falakon vízparti növények buja sokasága látható körömnyi mozaikdarabkákból kirakva.*
    - Hű, ezt vajon mennyi ideig tartott kirakni? *Bukik ki Tsitsából a kérdés, amikor meglátja. A házaspár aztán tovább mutogatja nekik az emeltet, vendégszobákat, egy fenti kisebb társalgót is megmutatva, míg végére nem érnek. Felajánlják a kert körbesétálását is, de előre elnézést kérnek, amiért ilyen elhanyagolt állapotban kell látniuk a vendégeknek. Tsitsa kíváncsian fordul Gwendir felé.*
    - Mit gondolsz, jó lenne ez az épület? Beleférne ide mindaz, amit szeretnél? Dolgozószoba... csillagvizsgáló... műhely? *Próbálja felidézni, mi mindent mondott Gwendir, hogy azoknak lennie kell a házban, vagy pedig átalakítással létrehozhatónak kell lennie.*
    avatar
    Gwendir Elluin

    IC hozzászólások száma : 21

    Re: Városkapu, és a Felsőnegyed nem nevesített utcái és tere

    Témanyitás  Gwendir Elluin on 2013-02-05, 00:32

    - Nem, de olyan gyakran látogatjuk majd egymást amilyen gyakran csak lehet. Igen valóban csodás, nagyon szeretjük egymást. Az életem árán is megvédeném őket. Az ikernővéremnek is méz szőke a haja egészen a háta közepéig ér, a haja színét hozzám hasonlóan édesapánktól örökölte, a szeme tengerkék, akárcsak édesanyánknak és nekem. Szívesen, igen nagyon szép. Igen bölcs. Szívesen megismerném Naram urat, biztos nagyon rokonszenves. Édesanyádat is nagyon szívesen megismertem volna. *Feleli Tsitsának.*
    - Szívesen, egyetértek. Ha Naram úr tényleg olyan magas tényleg nem lesz nehéz meglelni. Válaszolja Rhaenak* Majd követi a kisasszonyt, Rhaet és a házaspárt az épületbe.Ahogy belép az épületbe, s körülnéz elbűvöli annak szépsége. Figyelmesen hallgatja a házaspárt, miközben bejárja a helyiségeket s mindent alaposan megszemlél. A zeneteremben a különös formájú bútorok egyikéről Rhae kissé felhajtja az anyagot, ami takarja. Mint megtudja, ez egy zongora.*
    - Tehát ez egy hangszer.* Jegyzi meg.*
    - Meseszép ez a ház, A villára emlékeztet ahol laktok, mégis valahogy egy kicsit más. * Tündik csendesen, ahogy Rhae mellett állva finoman megérinti a fekete fehér billentjüket.*
    - Igazad lehet. * Teszi, hozzá.*
    - Szabad körülnéznünk fönt is? * Kérdezi a házaspártól.*
    avatar
    Rhae Squorian

    IC hozzászólások száma : 204

    Gwendir, ante portas :)

    Témanyitás  Rhae Squorian on 2013-02-03, 13:00

    Miközben Gwendir mesél, elmereng. Mennyi emlék! Szép emlék, az összetartozással és a szeretettel tele emlékek. Az a „szeretet”, amit ő kapott és kellett adnia, egészen más volt. Örül, hogy nagyon kevesen élik át ezt. Tsitsa lelkes kérdezgetését nem akasztja meg, maga is kíváncsi ezekre.
    Magában meglepődik a válaszon, de aztán mosolyogva bólint.
    - Köszönöm figyelmességedet. És egyetértek, Tsitsa valóban nagyon okos és tanult.
    Tsitsa megjegyzése Naram úrra, találó. Még maga sem találkozott ilyen magas monteaival.
    - Naram úr valóban nagyon magas. És nagyon ért a gyógyításhoz.
    Amelia kisasszony gyógyulásáért mindenképpen hálás az elfnek. De nem szeretne négyszemközt vele lenni.
    A bemutatásra kissé meghajol. Belépve az épületbe, elámul annak szépségén. Kényelmes, tágas, kellemes a szemnek. Élvezettel simít végig egyes díszítéseken, csodálja a nagy ablakokat. A zongoránál megáll, majd felhajtja kissé az anyagot, valóban zongora. Akkor nagyon jó itt zongorázni, biztosan szép hangja van. A billentyűket azonban nem üti le.
    A csevegést örömmel hallgatja, a házaspár nagyon szerethetett itt lenni, legyen a ház akár az övéké, akár másé. Minden egyes szegletéhez emlékek fűzhetik. Mosollyal és figyelemmel hallgatja.
    - Csodálatos. – feleli mosollyal. Gwendirre tekint, de valóban jobb lenne, ha felül is szétnéznének. – Széthézhetnénk a felsőbb emeleten is?
    avatar
    Tsitsa Itsli

    IC hozzászólások száma : 315

    Gwendir ante portas :)

    Témanyitás  Tsitsa Itsli on 2013-02-02, 21:47

    - Ők nem követnek majd ide? *Kérdezi Gwendirtől a családját illetően. Odaadó figyelemmel hallgatja, micsoda kapcsolat van az ikrek között s egészen elámul, s mosolyog a kedves történeteken.*
    - Megértem, hogy hiányzik a családod, csodás lehet ilyen szerető közegben felnőni, kiváltképp, hogy van egy ilyen hozzád közel álló személy, mint az ikertestvéred. Külsőre mennyiben hasonlítotok? *Kérdezi még kíváncsian, felbátorodva, hogy Gwendir nem veszi tolakodásnak a kérdéseit.*
    - Köszönöm, ugye szép? *Mosolyogva forgatja ujjai között a karperecet.*
    - Bölcs? Azt hiszem, ezt még sosem mondták rám, köszönöm. És hát igen, rá hasonlítok jobban, csak ő sokkal szebb volt. És a tiedhez hasonló szőke haja volt, talán kicsit világosabb, mint Naram úrnak. Rhae tudja, ki ő, de majd biztos te is megismered, Gwendir. Ő is gyógyító, így közös témátok biztos lenne. Megtalálnod nem lesz nehéz, szerintem ő a legmagasabb lakos jelenleg a városban. *Kuncogja el magát a végén. De aztán már a házaspárra figyel és udvariasan fejet hajt, mikor új ismerősük bemutatja őket is nekik. A házaspár is bemutatkozik nekik, majd rögtön beljebb is invitálják őket, hogy tekintsék csak meg a házat. Ez a ház szép nagy kerttel rendelkezik, mint megtudják a házaspártól, de a kert nagy része a ház mögött van, itt csak egy kisebb előkert látható. Az épületbe belépve egy fogadótérbe jutnak, de ellentétben a Contevilla rezidenciával, itt nem kétkarú lépcső vezet fel az emeletre, hanem középen egy lépcső legyezőszerűen szétterülve alul, felül összeszűkülve némileg, elegáns ívben. S természetesen pompás, finoman erezett márványból faragva, építve. Jobbra és balra is egy-egy szalon nyílik, a bal oldali kicsit kisebb, de egybe lehet nyitni az utána következő ebédlővel. Praktikussági okokból egy kanyar után itt is a konyha következik és a hozzá tartozó kamrák. A fogadótérből jobbra indulva a szalon után egy külön könyvtárszalon nyílik, mely zeneteremként is szolgált, legalábbis erre utal a fehér lepedőkkel letakart bútorok formái: amott mintha egy zongorát rejtene a bő, földig érő anyag. A kanyar után itt a könyvtárba jutni, de a könyvek nincsenek a helyükön, a polcsorok üresen állnak. Van bőven hely hova pakolni olvasnivalót - Tsitsa szeme csillog is a javából -. Az épület egy szögletes zárójel formájú épület az oldalára fektetve, így a két hátranyúló karral fogja némileg közre a hátul induló kertet.*
    - Nagyon szép épület, nemde? S az elrendezése is pont jó, mert az ablakok legalább két különféle irányba néznek az egyes termekben, így a nyáron, a nagy melegben biztosított a szellőztetés, lehet huzatot csinálni. S itt a hátsó kertben ez a veranda is kiváló fekvésű. Majd meglátja, uram, a nyári hónapokban nagyon szívesen ül majd ki ide, mert árnyékot ad a ház és a tenger felől kellemes hűvös szél jön erre délutánonként. *Szinte megállás nélkül beszél a házaspár női tagja, férjére csak egy-egy közbeszúrás vagy helyeslés jut, de úgy tűnik, ezzel is elégedett. Hagyja, hogy körbenézzen a hármas idelenn, mielőtt felmennének az emeletre. Már ha tetszik nekik annyira idelenn, hogy érdekelje őket az emelet.*
    avatar
    Gwendir Elluin

    IC hozzászólások száma : 21

    Re: Városkapu, és a Felsőnegyed nem nevesített utcái és tere

    Témanyitás  Gwendir Elluin on 2013-01-28, 23:10

    - Igen valóban gyönyörű. Nagyon kedves a szívemnek a táj és a szülővárosom is. Időnkén hiányzik a család. * Feleli csendes mosollyal Tsitsának, majd válaszol a kérdésekre.*
    - Hiranneth is, akár csak jómagam mágus, tudós, herbalista, és gyógyító. Sokszor segít a herbalista műhelyben anyánknak és a nagynénéinknek a gyógyításban és a gyógynövényekkel való foglalatosságban s apánknak is a tanításban és a tudományos munkájában. Igen igaz, hogy az ikertestvérek megérzik, hogy mire gondol a másik vagy mit érez. Egyszer kirándulni voltunk. Apával, Arnir bácsival, Tom bácsival, Pollal és Tommal horgászni mentünk. Anyáék az erdőbe mentek aprófát és gyümölcsöt gyűjteni. Miközben horgásztunk hirtelen megfájdult az ujjam. Amikor visszatértünk a táborba a sikeres horgászat után tudtuk meg, hogy szegény testvérkém összekülönbözött egy komisz szamóca bokorral és megszúrta az úját, édesanyánk zsebkendőjével kötötte be. Egy másik alkalommal egy fán olvasgatunk amikor letört alattam az ág. Az volt a szerencsém, hogy Hira, igy becézzük az ikertestvéremet, aki egy másodperccel idősebb nálam gyorsabb volt mint jómagam, elkapott s igy megúsztam a kellemetlen földet érést. * Meséli Tsitsának és Rhaenak. Történeteiket figyelmesen hallgatja. Amikor Tsitsa megmutatja az édesanya által készített karperecet alaposan megszemléli. Észre veszi, hogy Tsitsa elszomorodik amikor édesanyáról mesél, nem mesél túl sokat az édesapjáról s Rhae pedig nem mesél túlsókat magáról. Nem kérdezősködik s nem sürgeti őket. Tudja, idővel majd megnyílnak. Mikor befejezték a mesélést megszólal.*
    - Sajnálom nem akartalak elszomorítani. Édesanyád kedves hölgy letehet és tehetséges fafaragó, a karperec, amit készített gyönyörű. Biztos vagyok benne, hogy nagyon szeretett és büszke az ő bölcs és kedves lányára. A szépséged biztos tőle örökölted.
    - Rhae sajnálom, hogy nem ismerted a szüleidet. A nevelőd pedig a nem épen kedves törődést, majd visszakapja az élettől. Örülök, hogy találtatok egy helyet ahol boldogok lehetek.* Feleli Tsitsának és Rhaenak. Örül, hogy elemnek a tengerpartra, Rhae reakciója a tengerpart említésénél nem kerüli el a figyelmét. Nem firtatja, betudja annak, hogy biztosan nem nagyon szokót kimozdulni otthonról. Tsitsa csöngetésére középkorú, házaspárnak tűnő emberek lépnek a kapuhoz.*
    - Jó napot. *Köszön udvariasan.*
    - A bájos ifjú hölgy itt mellettem Tsitsa Itsli, az úriember pedig Rhae Squorian. Engedjék meg bemutatkozzam Gwendir Elluinnak hívnak. Elnézést kérek az estleges zavarásért. Szeretnénk megtekinteni ezt a gyönyörű házat. * Mutatja, be Tsitsát, Rhaet, mutatkozik be s mondja meg jövetelük célját.*
    avatar
    Rhae Squorian

    IC hozzászólások száma : 204

    Gwendir, ante portas :)

    Témanyitás  Rhae Squorian on 2013-01-28, 11:46

    Érdeklődéssel hallgatja Gwendir történetét. Egy olyan családi kép bontakozik ki előtte, amelyben neki sosem volt része. Sosem volt irigy, nagyon is örül, hogy vendégüknek ilyen szép és nyugalmas élete van, az elmondások szerint legalábbis így véli. Biztos benne, hogy éppen kiegyensúlyozott családi hátteret fog adni majd ő is a gyermekeinek.
    A táj leírásánál elmereng. Csodálatos lehet ennyi szépség között lenni és… elfek között. Továbbra sem hiszi, hogy egyszer eljut majd oda.
    Annyira elmerül a gondolataiban, hogy Tsitsa kérdései rántják vissza. Hálás neki, hogy átveszi a kérdezést. Tengerpart? Nyel egyet. Nem mer továbbra sem nagyon elmászkálni, ismeri nevelőjét. De bólint. Még mindig nem tud nemet mondani.
    -Lemehetünk.
    Csendben hallgatja Tsitsát. Közben néha próbál bátorítóan rátekinteni. Mit mondjon ő magáról?
    -Nemrég jöttem csak Ederthinbe. Nem ismerem a szüleimet, a nevelőm szorgalmazta a tánc és zene művelését. – amely nem éppen a kedves törődés közepette történt. – Később fordultam az ékszerészet felé, érdekelnek a formák, a készítési technikák. A Contevilla családdal Tündértónál találkoztam, és ekkor határoztam úgy, hogy Ederthinben próbálok szerencsét.
    Nem mer, nem szeretne többet mondani, a múltja tele van szégyellni való dolgokkal, amit nem szeretne elmondani.
    A csengetésre egy középkorú, házaspárnak tűnő emberek lépnek a kapuhoz.
    -Miben segíthetünk? – kérdésük és mosolyuk kedves, nyílt.
    avatar
    Tsitsa Itsli

    IC hozzászólások száma : 315

    Gwendir ante portas :)

    Témanyitás  Tsitsa Itsli on 2013-01-28, 10:52

    - Nem hiszem, hogy untatnál minket. *Mosolyog kedvesen és séta közben hallgatja Gwendirt. Fel volt rá készülve, hogy rövid, pár szavas-mondatos választ fog kapni, amit általában mesélnek az emberek, mint "tóra néz a ház, nagyon szép onnan a naplemente, szerettem ott élni, békés és nyugodt város", stb. De úgy tűnik, az emberek szokták csak ilyen röviden elintézni a dolgot, az elfek mások lehetnek. Sokkal nem találkozott még Tsitsa. Ugyanakkor örül Gwendir részletes beszámolójának, egészen megelevenedik lelki szemei előtt a látvány, mintha nem is Ederthinben sétálna, hanem Enoldarban, majd körbe lenne vezetve Gwendirék házában és megállnának egy fal vagy egy nagy irat előtt, melyen megcsodálhatná a családfát is, vagy éppen ott van a házban a sok rokon is, s így majdhogynem megismerheti őket Tsitsa. Annyira eleven a kép, hogy kényszerítenie kell magát, hogy az útra is figyeljen, még a végén túlsétálnak, vagy figyelmetlenségének eredménye lesz, hogy megbotlik valamiben, mert nem a lába elé néz. Vagyis oda néz, de nem az ederthini utat látja, hanem az enoldarit.*
    - Nagyon gyönyörű helyen lakik a családod, és milyen nagy is! Mondd csak, a testvéred, Hinnareth, ő mivel foglalkozik? És ő ott maradt Enoldarban? És igaz, hogy az ikertestvérek megérzik, mire gondol vagy mit érez a másik? *Kíváncsiskodik, mert ikrek születése egészen ritka dolog, következésképpen nagyon érdekes is. Közben meghúzza a csengőt, s odakinn várakoznak, míg megérkezik a házból a személyzet, hogy beengedje és körbevezesse őket.*
    - Részemről lemehetünk a tengerpartra. *Magáról meg meséljen... Nehéz kérdés, sok mindent nem tud anyai oldalról, apai oldalról se sokat, vagy arra nem emlékezne inkább, s Gwendirék nagy házban laktak, míg ő... a város szegényebbik végében egy padlásszobában élt apjával éveken át.*
    - Nekem édesanyám volt elf, ha jól emlékszem, Tenilatl-ból származott, fafaragó volt, ezt is ő készítette. *Mutatja meg egyetlen tárgyi emlékét tőle, a jobb keze csuklóján lévő széles C-alakú karperecet, nagyon finom áttört virágmintával, mely a fát szinte csipkeszerűvé teszi.*
    - Sokat nem tudok mondani a családomról anyai ágon, eljött otthonról világot látni, de nem tudom, vannak-e Tenilatl-ban rokonjaim még vagy sem. Nem emlékszem, hogy beszélt volna róla, s 9 éves voltam, mikor meghalt. *Láthatóan ez még mindig elszomorítja, főleg, hogy egyre nehezebb rá emlékeznie, felidézni a vonásait, a hangját. A zeneleckék a lírával legalább segítenek ebben. Most lesz viszont gondban Tsitsa, beszéljen az apjáról. Hogy lehet tapintatosan fogalmazni egy naponta részeg, erőszakos apáról?*
    - Apám kertész volt, egy éve lassan, hogy meghalt. Neki volt egy agglegény bátyja, de már ő sem él, s innen biztos vagyok benne, hogy nincsenek rokonaim. Az Alsó-negyedben éltünk, de időm nagy részét a Park-negyedben töltöttem, ott van a Fejedelmi Főkönyvtár. Nyelvet és csillagászatot tanultam ott egy idős könyvtárostól, s a könyvkötést is tőle sajátítottam el. *Nem beszél apja veréseiről, nem határolja be, hogy az Alsó-negyed nem Promenádhoz közel eső részén, az úribb helyen lakott, hanem a Szegények utcájához nagyon közel, ahogy azt sem, hogy alig volt mit enni, s alig töltött otthon időt, ha nem volt muszáj, hanem vagy mosónőként kereste már anyja halála idején is a pénzt, vagy a könyvtárban tanult. Milyen kár, hogy az napnyugtakor mindig bezárt és neki haza kellett menni... Nem beszél arról sem, hogy minden kevéske vagyonukat pénzzé kellett tennie apja halála után, hogy a felhalmozott tartozásokat fizethesse, ahogy arról sem, hogy még így is egy kisebb vagyonnal a velük sétáló fekete hajú elf segítette ki és mentette meg az adósrabszolgaságtól. Nem beszél ezekről, s nem azért, mert ne bízna meg e kedves elfben, aki itt házat keres, hanem mert szégyelli a múltját, helyzetét, ugyanakkor panaszkodni sem akar, mert van, aki nála sokkal rosszabbul járt.*
    - Apám halála után jelentkeztem a Contevilla-családnál, akik éppen könyvtárost kerestek, azóta ott élek én is a rezidencián. Nagyon jó ott. *Mosolyodik el, igyekezett úgy kanyarítani a dolgot, hogy ha érzékelhető volt, hogy valamiket elhallgat, a vége valahogy mégis pozitív legyen.*
    avatar
    Gwendir Elluin

    IC hozzászólások száma : 21

    Re: Városkapu, és a Felsőnegyed nem nevesített utcái és tere

    Témanyitás  Gwendir Elluin on 2013-01-27, 22:31

    - Szívesen. *Feleli Tsitsának és Rhaenak .*
    - Az érdem a szüleinké türelmes s jó tanítóink voltak. * Mondja Rhaenak a bókra, s örömmel nyugtázza, hogy tegezi.*
    - Szívesen mesélek, * Válaszolja Tsitsának.*
    - De szóljatok, ha untatlak benneteket.* Kéri kedves újdonsült ismerőseit, akiket egyre jobban megkedvel. Majd pár perc gondolkodás után mesélni kezd.*
    - Hol is kezdjem. Az óceán közelsége miatt egész évben kellemes az éghajlat. Öt hónapon keresztül a hőmérséklet enyhe, a többinél pedig enyhe és meleg. Csapadék minden évszakban van, jellemzően akár 2-3 napig is eshet csendes eső az esős évszakban. Az enyhe időszak alatt a nap kevesebb időt is tartózkodik fenn az égen, a két évszak között ez pár óra eltérést jelent. A csapadék minden esetben eső, zivatarok idején jégeső is lehet. A Növényzet Lombhullató, de egyes növények ilyenkor sem dobják le lombozatukat, így a táj változatos képet mutat. Az erdők Lombhullató és félbabér erdők, ligetek, rétek. Az aljnövényzet helyenként változó, ahogy távolodunk az óceántól ritkul. Állatvilág a csapadékhoz, hőmérséklethez és a növényzethez alkalmazkodó állatok telepedtek meg itt vaddisznók, őzek, farkasok, sólymok, hogy csak néhányat említsek. Enoldar a szülővárosom a legnagyobb a három Ezüstelf Birodalombeli település. közül, egyben a főváros is. A másik két település. Tenilatl és Adaanian. Enoldar van legközelebb az óceánhoz az Inochaer folyó torkolatához közel található. A folyó vize kristálytiszta szép türkizkék. Itt összpontosul a politikai, katonai és vallási irányítás is. Nagyjából 3000 ezüstelf él itt. Ez egyben a legelső település is, amelyet létrehoztak, az ezüstelfek amikor a kontinensre érkeztek. Védőszelleme Neureth, jelképe főként a nagykapun és a tereken található meg. Neureth a fejlődés, a dolgok mozgásban tartásának és rendjének istennője. Szerepe kettős, a rendet és a változást képviseli, melynek egyensúlyban tartása nélkül a világ rendje felborulna. Jelképe a rózsa, mely szirmával a sokféleséget és változást képviseli. Az otthonunk nagyon szép. A falak fehérek mint a frissen est hó a tető tengerkék színű. A teraszon kényelmes kanapé és fotelek, egy kézzel csomózót színes szőnyeg, egy szép asztal hímzett terítővel. Az asztalon porcelán vázában és a teraszon virágok. A ház bejárati ajtaja félköríves, a fölső részén félköríves festet ablak, rajta, hold nap és csillag. A földszinten van a konyha, a kamra, az étkező, a nappali, egy szalon, a dolgozó szoba. A szobák az emeleten vannak mindnek van erkélye és fürdőszobája. A paláson csillagvizsgáló van. A háznak van pincéje is. A kert meseszép. Van egy gyógynövényes, egy konyhakert, egy zöldségeskert, egy gyümölcsös része. Van benne üvegház a ritka növényeknek, egy kedves kis nyári lak. Egy szökőkút is van benne körülötte padokkal. A házhoz tartozik istálló , kocsiszín és udvar is. A házhoz tartozik két tágas műhely is. Az édesanyánk Ayawe Elluin gyógyító, édesapánk Meneldill Lirien tanító és tudós. A szüleink kedvesek és bölcsek az ikertestvéremnek Hirannethnek és nekem mindent megtanítottak amit tudtak. A természet és a művészetek szerettét tőlük örököltük. A szüleink többek között jártasak a herbalizmusban és sz alkímiában. Sok minden más mellet megtanultunk lovagolni, vívni és íjászkodni. A nagyszüleink anyai részről Ellan Elluin és Taurin Miriel, apai részről Tomori Lirien és Ausin Lindon és Édesanyánk testvérei, a nővére Tomaja Lirien és a férje Tom Nenton és anyánk fivére Arnir Lirien és a felesége Souri Minor néhány háznyira laknak tőlünk. Az ő házaik is nagyon szépek. Van négy unokatestvérünk anyai részről. Lili és Tom, ők Tomaja nagynénénknek és a kedvesének Tomnak a gyermekei, itt Lili az idősebb egy évvel, valamint Pol és Mia ők édesanyánk fivérének Arnir nagybátyánknak és a kedvesének Sourinak a gyarmekei, itt pedig a fiú Pol az idősebb egy évvel. Apa nővérei Arvaell és Miriell velünk laknak ők hajadonok. Akár csak anyánk ők is gyógyítók. A ház melletti herbalista műhelyben sok időt szoktak tölteni. Ha valakinek segítség kell itt mindig megtalálja őket. Az alkimista labor az alaksorban van. Ahova lehetett gyalog mentem, ha szükség volt rá a megfelelő járművel. Ederthinbe hajón jöttem. A kikötőtő gyalog mentem tovább. Meséli Tsitsának és Rhaenak. Amikor megérkeznek a házhoz alaposan megszemléli a házat.*
    - Azok a szobrok valóban nem a legszebbek. * Állapítja meg kissé félszegen.*
    - De maga a ház nagyon szép. * Teszi hozzá.*
    - Szerintem érdemes becsöngetni. Nézzük kűrül alaposabban. * Javasolja.*
    - Meséltek magatokról? - Ha itt végeztünk lenne kedvetek megnézni a tengert? * Kérdezi Tsitsától és Rhaetól.* Reméli kérdéseivel nem hozta zavarba őket.*
    avatar
    Rhae Squorian

    IC hozzászólások száma : 204

    Gwendir, ante portas :)

    Témanyitás  Rhae Squorian on 2013-01-24, 18:05

    [Gwendir ante portas :)]

    - Köszönöm. – bólint köszönettel.
    Türelemmel megvárja, míg összeszedi gondolatait vendégük, hogy aztán annál ámulva hallgassa és magában röstelkedjen, mennyire keveset tud még mindig.
    - Az rengeteg tudás, elismerésem a kitartásodhoz és ismereteidhez.
    Átengedi a karnyújtás elsőbbségét Gwendirnek, mosolyogva halad mellettük.
    - Nagyszerű! Köszönöm. – pirul el kissé.
    Boldog, hogy ha lassan, de haladgat a tájékozódás útján. Majd figyelmét Gwendirnek adományozza, hogy megtudja, megismerje jobban Gwendirt.
    A szobrokra pillant, elég messziről ki kiszúrta, de ha lehetett, nem nézett rá. Külső megjelenés alapján azt mondaná, hogy megfelelő alap lenne a kezdéshez, majd érdeklődőn tekint az elf férfire.
    avatar
    Tsitsa Itsli

    IC hozzászólások száma : 315

    Gwendir ante portas :)

    Témanyitás  Tsitsa Itsli on 2013-01-24, 16:26

    [Gwendir ante portas :)]

    - Ó, köszönöm szépen. *Mosolyog Gwendirre a bókra. Ezek szerint jó választás volt a kendő, meg a hímzés rá. Megvárják Rhaet is, mí visszaér, aztán indulnak is.*
    - Szabad, köszönöm. *Pirul el picit. Eddig mindig csak Rhae ajánlotta fel a karját, meglepi, hogy az idegen elf is ennyire udvarias, de jólesik neki. Bele is karol Gwendirbe, s így lépnek ki a Contevilla-rezidenciáról.*
    - Jól emlékszel. *Mosolyog Rhaere, s kacsint hozzá egyet. Szerinte nagyon is szépen tanul a férfi tájékozódni. Nem megy az egyik napról a másikra amúgy sem.*
    - Míg odaérünk, mesélnél az otthonodról? Még nem jártam Ederthinen kívül egy rövid kirándulást leszámítva. Az a város is ilyen nagy? Tenger- vagy folyó- vagy tóparton áll? Hajóval vagy lóháton jött? *Érdeklődik Gwendirtől, mindig is szerette hallgatni a távoli területekről szóló beszámolókat. Kicsit olyan, mintha ő is ott lenne. Addig is sétálnak a negyedben az Awizzi-rezidencia felé. Talán ha tíz percet sétáltak kényelmes tempóban, mikor Tsitsa megszólal.*
    - Ott is vannak azok a rémes aranykutya-szobrok. *A napfény még meg is csillan a giccses ötvösműveken, melyek a kőkerítés összes pillérén ott ülnek. Ha az ember vagy elf el tud vonatkoztatni tőlük és a kerítés mögötti házra figyelni, akkor szép arányú, nagy épületet láthat meg. A kert és a homlokzat tanúskodnak róla, hogy egy ideje már üresen állhat és csak a szinten tartására fordítanak kicsit, de rendes felújításra már nem. Romosnak viszont egyáltalán nem mondható, az ezen a környéken nem megengedhető.*
    - Mennyire tetszik így? Érdemes becsöngetnünk? Egy-két szolgáló még itt lakik, ők vezetik körbe az érdeklődőket.
    avatar
    Elena al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 61

    Re: Karavánok tere

    Témanyitás  Elena al-Khaybar on 2012-11-22, 19:27

    Most már, hogy továbbindultunk, már nem kell türtőztetnem indulataimat, amik azért nem törnek elő belőlem verbálisan. Igazából nem tudnám pontosan kifejezni, hogy mi is bosszant ennyire. Megelégszek tehát a durcás homlokráncolással és a mellem előtt szorosan összefont karokkal. Kifelé nézek az ablakon és felidézem leendő sógoromat. Már amit láttam belőle. Nem volt túl sok. Vajon a városban is így öltözködnek? Borzasztó lenne állandóan ilyen leplekben mászkálni és állandóan ilyen turbános, elfedett arcú emberekkel beszélni. Csak egy szempárból honnan tudják, hogy ki kicsoda? Hjaj, mondta nekem Isabel is, hogy ez egy más kultúra, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Azt hiszem a fájni fog a fejem.. becsukom a szemem és elkezdem gyengéden masszírozni két oldalról is a halántékomat.
    Mikor új hangok ütik meg fülemet, kinyitom szemem és kinézek az ablakon. Leejtem kezeimet az ölembe és csak nézek kifelé az ablakon. Itt vagyunk, megérkeztünk leendő otthonom városába. Egy kicsit megriaszt, bátorításért nézek Ovidiora.
    avatar
    Rhaj al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 62

    Re: Karavánok tere

    Témanyitás  Rhaj al-Khaybar on 2012-11-22, 11:01

    Elégedetten szemléli, hogy az illemet ismerik. Elismerően morrant egyet magában. Az ugyan nem tetszik neki, hogy a férfi a szemeibe tekint. Ez náluk sértés és felhívás a küzdelemre. Türelemre inti magát, úgy véli, nincs teljesen tisztában a másik az illemmel. A türelem feltétlezhetően a másik félről is megtörténik, hiszen nem ismerhetik egymás szokásait és viselkedését, akaratlanul is megsérthetik egymást. Megfigyeli a ruházatát is.
    Majd jelzi bátyjának, hogy hányan is érkeztek, hogy minél megfelelőbb kényelemben részesülhessenek majd házuknál. Hátrébb léptet, majd a csoport elfoglalja a megfelelő pozíciókat. Ő maga az ajtó vonalában helyezkedik el. Eléggé feszült, nem szeretné, ha bármi történne.
    Félórán belül már elég közel érnek a városhoz, negyedóra múlva pedig át is érnek a nagy kapun. Nem ellenőrzik őket, a Khaybar és a Contevilla család címere elegendő az átengedéshez. Előre léptet a kapunál és ott is marad.
    A Karavánok teréhez érkeznek be. Közben a nyüzsgő, forgalmas, színekkel és illatokkal teli rész egyre mozgalmasabbá válik. A város elég nagy méretű, a legtöbben a szokásos helyi öltözékben alkudoznak, pörölnek, beszélgetnek egymással, hevesen alkudozva. A megjelenő csoportnak csak akkor adnak figyelmet, amikor észreveszik a két címert. Helyet adnak a haladáshoz, aztán tovább folytatják tennivalóikat.
    Továbbra sem lanyhul sem a feszültsége, sem a figyelme. Nemcsak a sivatag buckái és a kiszámíthatatlan széljárás rejt veszélyeket, hanem a város sötétebb zugai is. Inkább megy kisebb portyára, mint ezt újból elvállalja. Tudja, hogy megtenné, nem feltétlenül kötelezettségből, hanem mert a bátyjáról van szó.
    avatar
    Abertin Horten

    IC hozzászólások száma : 23

    Re: Karavánok tere

    Témanyitás  Abertin Horten on 2012-11-22, 09:56

    Ha nem lenne címer az érkezőkön, akkor már rég elrikkantotta volna magát, hogy útonállók. Utánanézegetett az itteni öltözékeknek és fegyvereknek, de így, saját szemmel látni egészen más. Nem az ő feladata válaszolgatni, meghagyja az az úri népnek. Csöndben marad és figyel. Micsoda fogadókompánia! De meg kell hagynia, hogy megadják nem csak a módit, hanem az illemet is. De ez a nyikhaj ugyan mennyi lehet, még a szakálla is csak mostan pelyhedzhet. Termetre azonban megjárja. Az üdvözlésekre hümment és bólint. Faragatlan fickó nem akar lenni. Majd valakit elkap a városban vagy a követségen, hogy ugyan mondja már el neki, hogy miként is van itten a szokás. Az jó, már nem messze van a város. Nemsokára Elena kisasszony pihenhet.
    avatar
    Adminisztrátor
    Admin

    IC hozzászólások száma : 49

    Re: Karavánok tere

    Témanyitás  Adminisztrátor on 2012-11-22, 00:52

    ... és persze kitartóként emlegetnek nem épp hízelgően egy nagyon is meghatározott férfitípust, amelyet fiúkorában sosem tudta biztosan, mi különböztet meg pontosan egy stenere családfőtől. Később aztán kiderült számára is, hogy a papi áldás és egy címeres pergamen az áldás megtörténtéről. Meg persze a rokonság mint tanúk jelenléte. Első alkalommal, amikor egyedül maradtak, Athalie azt kérdezte, nem találja-e mindezt nevetségesnek. Végül a szórakoztatóban egyeztek meg estére, miután mindketten megállapították: őket kettejüket elég ügyesen szerződtette egymáshoz Contevilla és Escande úr. Vajon hasonló gonddal választották Elena házastársát? Ha Ovidio egy tízessel idősebb volna, talán kikérték volna a véleményét. Így viszont nem sokkal tud többet Ibrahimról, mint egy vándor krónikás. Hátha az itteni családtagok többet tudnak... nem mintha Ovidio felül kívánná vizsgálni a család döntését. Akkor már egyszerűbb merénylettel próbálkozni az al-Khaybar férfiú ellen, annak legalább egyértelműek a következményei.
    Sehová sem vezető töprengés, már megint. Felcsapja a könyvét, ám nem mélyedhet bele, mert a hintó lelassít. Félrerakja hát a kötetet, inkább az ülésen pihenő fekete kalap után nyúl. Kafijját vagy effélét még nem csináltatott (nem akart túl behízelgőnek tűnni, mint aki már a Dzsahali-szultánság kapujában a helyieket majmolja), de a tiszteletet kész megadni Ibrahim s nem mellesleg saját családjának. Eligazítja a fején; sötétbarna haján kissé idegenül ül a ritkán hordott holmi. Villanásnyi, szórakozott mosollyal felel Elena kérdő pillantására: hát persze, húga mindig gyönyörű. Ebből kifolyólag meg sem nézte alaposan, mielőtt a biztató mosoly megszületett volna.
    Ő természetesnek veszi, hogy a fogadóbizottság élén nem Ibrahim van személyesen - az első találkozások megfelelő színpadiassággal szoktak zajlani még a Contevilla családban is - az erő, tekintély és elegancia demonstrálásakor nincs helye kemény sivatagi napnak, pornak, alkalmatlan pillanatban feltámadó szélnek. Meghajtja kissé a fejét, némileg esetlenül, hogy a kalap le ne essen.
    - Elena és Ovidio Contevilla tiszteletteljes üdvözletét küldi Ibrahim al-Khaybarnak és Háza népének. Fogadják hálás köszönetünket leendő családunk figyelmességéért.
    Szavait elsősorban Rhaj-nak címezni, a férfi szemébe nézve. S persze amint a másik továbblép, jelezve az indulást, maga is jelez a kocsisnak, hogy indulhatnak tovább, immár az eléjük kiküldött csapatot követve.
    avatar
    Elena al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 61

    Re: Karavánok tere

    Témanyitás  Elena al-Khaybar on 2012-11-21, 23:18

    Szóval Kitartó a folyó neve. Miért nem tudtam megjegyezni? Ez nem is olyan bonyolult. Sehol nincs benne kiejthetetlen hang, mint az a dzs. al-Dzsahal. Különben is, leírva is olyan furán fest az a sok mássalhangzó egymás után. Kész nyelvtörő, egyáltalán nem elegáns a hangzása.
    - Nem kérek, köszönöm.
    Még mindig nem jött meg a beszédes hangulatom, de Ovidio megérdemel néhány szót igazán. Még rá is mosolygok. Igaz, csak röviden. Egy pillantra Albertinre is rápillantok, hogy egy rövid biccentéssel megköszönjem a válasz megerősítését.
    Amúgy nem a mosolyom a rövid, hanem amíg Ovidio felé fordulok. Najó, igazából a mosolyom is csak addig tart, míg vissza nem fordulok a hintó ablaka felé. Kíváncsian várom, hogy felbukkanjon a város a láthatáron. Azért annyira nem vagyok kíváncsi, hogy kihajoljak az ablakon, vagy a nyakamat nyújtogassam. Még akkor se, mikor megpillantok egy közeledő csapatot.
    Egyedül akkor kezd idegesen verni a szívem, mikor megpillantom az egyik köpenyen az al-Khaybar címert.
    - Ezek ők.
    Szinte remegek, de uralkodok magamon és a hangomon is. Az Istennőre, mindjárt találkozok a leendő jegyesemmel. Megnedvesítem az ajkamat és kérdőn pillantok Ovidiora, rendben van-e így a külsőm. Habár ez nem is lehet kérdés.
    Mikor a kocsi megáll, természetesen nem válaszolok az első szólónak, ez nem az én tisztem. Csupán csak összeráncolom értetlenül a homlokomat. Mi az, hogy Rhaj al-Khaybar, Ibrahim al-Khaybar testvére?? Miért nem Ibrahim jött ki a kíséret élén? Kényszerítem magam, hogy kisimítsam arcvonásaimat, nem áll jól a durcaság. Így nem mutatkozhatok be a leendő sógoromnak se.
    avatar
    Rhaj al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 62

    Re: Karavánok tere

    Témanyitás  Rhaj al-Khaybar on 2012-11-20, 08:40

    Már messziről látta az érkező csoportot. Siettetni nem kezdte tízfős csapatát, a tempót tartotta, de figyelemmel kémlelte a környéket. Nem szeretné, ha bármi is közbejönne. Most éppen a hagyományos úri módi hangulatban van, ennek megfelelően rangjának és népének megfelelő öltözetben van. A sivatagi nap és homok ellen arcát védve csak szeme látszódik ki a sötétkék utazókendő és turbán alól.
    Nem tudja, mire számítson. Ettől ugyan még nem kezd remegni a lába, de hogy éppen neki kell fogadnia az érkezőket? Ugyanakkor élvezi is a helyzetet és nem utolsósorban kíváncsi. Megkapta a leírást és a címert is figyeli. A fantáziájának azonban nem szab határt: hogyan is nézhet ki a leendő sógornő.Ibrahim fontos része életének és nagyon szereti. Csak jót érdemel. Feleségben is.
    A címer lassan láthatóvá válik, mint ahogyan a ruházat is. Ezek ők lesznek, semmi kétség.
    Arról gondoskodott maga is, hogy láthassák a Khaybar család címerét, amely pecsétgyűrűjén is visszaköszön, a félreértések elkerülése végett. Még így is előfordulhat. A hintó ajtajához azonban nem ő, hanem egyik testőre lép, ő maga testőr mellett áll meg lovával. Amennyiben a hintóból válasz érkezik, udvariasan üdvözli őket, majd megszólal
    -Üdvözletem. A Khaybar család kíséretet küldött önök elé. Az úr Rhaj al-Khaybar, Ibrahim al-Khaybar testvére.
    Kissé félreáll, hogy közelebb tudjon lépni, ha válasz érkezik a hintóból. Nagyon közel nem megy. Nem veszi le a kendőt, csak a barna szemek látszódnak, amely még igen fiatal férfit mutat. Jelen pillanatban családja hátterének és helyzetének teljes tudatában.
    Nem szól semmit csak meghajol nyergében, alaposan szemügyre véve a bentlévőket, amennyire lehet. Csak ez után szólal meg, ha megbizonyosodott, kik is vannak a hintóban.
    -Bátyám üdvözletét küldi és reméli, minél előbb élvezhetik a város szépségeit. Bő fertály órán belül már a kapunál leszünk.
    Majd ismét meghajol, hátrébb léptet lovával, hogy helyet adjon az indulásnak.
    avatar
    Abertin Horten

    IC hozzászólások száma : 23

    Re: Városkapu, és a Felsőnegyed nem nevesített utcái és terei

    Témanyitás  Abertin Horten on 2012-11-20, 00:19

    Egy ideje már unja a zötykölődést. Ejj, de szívesen pattanna most lóra és vágtatna a szabadban… ~ A rossebb ebbe a melegbe… itt mindig ez leszen már? ~ Amióta a sivatagos részre értek, minden baja volt. Nem igazán fog tudni itt nehézvértben mozogni. Nemcsak a meleg miatt. ~ Ejj, de rossz döntés volt ez… ~ Nem mintha dönthetett volna. Iderendelték, de nem is bánja annyira. Mindenkire ráfér egy kis levegőváltozás.
    Mivel nem tiszte beszélni, csak beült ide, hogy szükség esetén „kéznél” legyen, így nem sokat fecsegett. Azt a fehérnépre hagyja. A feketébe öltözött gyászhuszárt tulajdonképpen sajnálja is. Erős akarata van, hogy még ájult el ettől a melegtől. Nagyon helyes! Ájulni az asszony szokott, amikor nem akaródzik neki válaszolni…. szerencse, hogy a lányuk nem ilyen…
    Csendben marad, nem válaszol a kérdésre, főként, mert hamarost meg is kapja a választ Elena. Megerősítésként azért rábólint.
    -Az bizony.
    Gondolatai már az elkövetkezendőkre forognak. Milyen is lesz majd itt élni. Inkább nem gondol bele. Egy kupa hűs sör most azonban jólesne. De inkább egy hűvös hajlék.
    avatar
    Adminisztrátor
    Admin

    IC hozzászólások száma : 49

    Re: Karavánok tere

    Témanyitás  Adminisztrátor on 2012-11-19, 23:51

    Már jó ideje hallgat, összecsukva pihen a combjára fektetett bőrkötéses könyv is (könyvjelzőként a lapok közé csukott ujjak szerepelnek, a célra eredetileg szánt vörös szalag pedánsan a fedlap mögé hajtva). Mélybarna szeme szinte mozdulatlan figyelemmel szegeződik a félig már lekopott címre, csak néha emelkedik fel, nem is annyira azért, hogy Elena pillantását keresse, inkább csak ellenőrzésképp: minden rendben van-e, szüksége van-e a lánynak egy korty vízre, válaszra vagy akár csak pár szóra, változtatni gondolatai irányán. Felesleges igyekezet, de ha ez sem volna, igazán idegölő volna ez a lassú, lovakat kímélendő tempó. Ebben a melegben bármennyit inna, a nyelve éppolyan dagadt és taplószáraz volna - így egy-két órája felhagyott a próbálkozással, hogy felfrissítse magát. A társalgás kötelezettsége alól, legalábbis Albertin felé, valamelyest felmenti a gyászfekete öltözék, mondhatni minden külön értesítés helyett. Elena szeszélyes kérdései ellen persze hatástalan - de hát kitől kérdezzen mástól?
    - Kitartó... - feleli csendesen, szórakozottan. Elmereng a néven, a szó jelentésén,eredetén... mit jelenthet egy folyó a sivatagban... mennyi homokba ivódott homokot, mennyi iszappá lett salakot, sarat és bogarat. És ami marad, mégis elég, hogy eltartson egy várost, igavonókkal, házőrzőkkel, kertekkel. Kitartó. A kitartás jutalma. Kitartásunk gyümölcse. Kitartani egy életen át... valaki mellett, őmellette. Egy életen át... van akinek alig pár év. Mondjuk kettő és még egy kevés. Akkor is ilyen engedelmesek volnának, ha tudják, mennyi az? Ami Athalie Escande-nak egy élet, Ovidio Contevillának éppen huszonöt hónap. Talán irigyelte volna... de belőle hiányzott az irigység.
    - Kérsz még? - kérdi szórakozottan, Elena felé nyújtva saját vizesflaskáját. elvégre ha csakugyan hamarosan megérkeznek, ő kibírja már ivás nélkül. Az al-Khaydar családfőn töpreng - sosem látta még, csak tekintélyét, befolyását, vagyonát ismeri. Vajon elég türelmes ember ahhoz, hogy ne kelljen neki, Ovidiónak türelemre és figyelemre oktatnia a húgát?
    avatar
    Elena al-Khaybar

    IC hozzászólások száma : 61

    Re: Karavánok tere

    Témanyitás  Elena al-Khaybar on 2012-11-19, 23:22

    A csendes szemlélődés igen jól lefoglal. A számomra ismeretlen táj teljesen leköti a figyelmem, annak ellenére, hogy kissé egyhangú az út ezen az utolsó szakaszon. Homokbucka után homokbucka. Sehol egy pálmafa vagy egy olyan hogyishívják, ahol van víz is. Oázis! Pedig azt olvastam, hogy az ilyen sivatagos környezetben vannak ezek a helyek, többesszámban. Szóval kizárt, hogy csak a város az egyetlen oázis, az egyetlen hely a környéken, ahol van élet. Riadtan ugrik meg a szívem a gondolatra, de hamar megnyugtatom magam, valóban lehetetlenség, ezek az emberek nem élhetnek egész évben csak a városban.
    Amúgy tetszik nekem ez a szó, olyan titokzatos lesz tőle a maga a hely is. Al-Dzsahal ráadásul nem semmi oázis lehet, egyenest folyója van, a neve... Összeráncolom szemöldökömet, bosszant, hogy nem tudom, habár valószínű azt se tudom majd kimondani, mint a város nevét.
    - Mi is a város folyójának neve?
    Az utóbbi órában nem voltam beszédes kedvemben, hangom egész rekedt, ahogy Ovidiohoz fordulok. Ha ő se tudja, majd Albertin megmondja. Elvégre lovag, tudnia kell. Míg megkapom a válaszomat iszok pár kortyot, jól esik kissé kicserepesedett ajkaimat megnedvesíteni.
    Ezután folytatom szótlan nézelődésemet. Szinte izgalommal tölt el, hogy itt fogok élni ezentúl. Szinte! Még vannak fenntartásaim ezzel a sivatagos dombra épült várossal - folyóstul, de tó nélkül. Biztos minden tele van homokkal, már pedig a legtöbb kalapomon hamar meglátszik a por.
    A kocsis szerint hamarosan - remélem nem pár óra múlva- megérkezünk, ideje visszavennem az utazóköpenyemet, ahogy az illik. De bár ne kéne. Itt olyan meleg van. Ó de még mennyire meleg van, sőt inkább forróság. Nem volt túlzás, mikor tüzes katlanhoz hasonlították ezt a helyet. Igaz, mit is várjon az ember lánya a sivatagtól, ha nem az elviselhetetlen meleget. Alig győzöm felitatgatni keszkenőmmel a homlokomon gyöngyöző izzadságot. Azt hiszem elég közhelyes dolog, hogy ez a legnagyobb gondom, de ha egyszer olyan kibírhatatlanul meleg van. És ezen a szekéren még inkább fülledt a levegő, végre kiszabadulok innen.
    avatar
    Montea
    Admin

    IC hozzászólások száma : 3

    Városkapu, és a Felsőnegyed nem nevesített utcái és terei

    Témanyitás  Montea on 2012-11-17, 20:38


    A város egyetlen szárazföldi kapuja északkeletre néz. A vastag és magas falakat ötven méterenként egy-egy ötszögű, keskeny, a városfalnál magasabb bástya erősít meg, melyek éjjel-nappal őrtoronyként funkcionálnak. A kapu némileg kiugrik a fal síkjából és erődítményszerűen van megerősítve, magát a leengedhető vasráccsal és becsukható két nagy faajtóval zárható kaput két bástya fogja közre, de mögöttük nem sokkal újabb két bástya következik, ha esetleg ellenség próbálna itt betörni. A falak olyan szélesek, hogy tetejükön két őr egymás mellett el tud sétálni, s a falak tetejét pártázatosra alakították ki. A várost szárazárok veszi körbe, helyenként homokcsapdákat is elhelyeztek. A fal előtt húsz méteres távolságban mindig kivágják a fákat, cserjéket, hogy átlátható legyen a terület az őrök számára.
    A kapuban állandóan őrök állnak, jellemzően nem állítják meg az utazókat, kivéve, ha gyanúra adnak okot. A városba érkező karavánokat viszont kivétel nélkül mind megállítják s átnézik a termékeket. Tiltott dolog egyedül a fejedelemség régi isteneinek szobrai, kegytárgyai - már ami megmaradt belőlük. Itt kell megfizetni a vámot is az áruk után a fejedelemnek.
    Bejutva a városba egy kis tér található, innen egyenesen vezet tovább a város fő utcája le egészen a kikötőig. Jobbra a lustán emelkedő dombra épült bárói és előkelői otthonokra látunk rá, melyet a Fejedelem Palotája koronáz meg. Kicsivel tovább sétálva a Parknegyedbe térhetünk be. Balra az Alsónegyednek nevezett jobb küllemű házai sorakoznak, ami nem csoda, a főút a város szíve. Itt található meg az Ünnepek Csarnoka is, mely a városi ünnepségeknek, báloknak, fontosabb színdaraboknak ad helyet, valamint itt tartják a Bárói- és Városi Tanács üléseit is.

      Pontos idő: 2017-08-20, 02:18