Tűzfátyol

A Tűzfátyol a Mulatónegyed igazi, csillogó, selyembe burkolt ékköve. Az Illatos házak utcájának elején nyílik, messziről megismerni sajátos vörös-arany oszlopairól, valamint a bejáratot és az ablakokat mindig takaró vörös selymekről. Hosszú múltra tekint vissza, hajdan igazi fogadóként üzemelt, számos művész itt szállt meg, de erre már szinte senki sem emlékszik, mert évtizedek óta az épület emeletén a szórakozást biztosító táncosnők laknak.
A bejárathoz széles, öt lépcsőfok vezet fel, s bár nappal legfeljebb vörös oszlopaival tűnik ki az épület, nincs ez így éjszaka, amikor a vörös fátylak sejtelmesen szűrik meg a bentről kiáradó fényt és zenét. Belépve elfeledi a látogató a homlokzatot, hogy kőből épült épületben jár és még talán azt is, hogy a Fejedelemségben van.
A padlót nem látni, mert minden talpalatnyi részt vastag szőnyeg fed, de nem ám toldozott-foldozott össze nem illő rongyszőnyegek. A sűrű szövésű, bijar mintájú szőnyegek jól illenek a plafonról induló, falakat is betakaró szövetekhez. Ha nem lennének a félköríves ablakok, sátorban is érezhetné magát a betérő.

A bárpult a bejárati ajtótól jobbra található, arany, vörös és sárga határozza meg főleg a helyiség színvilágát. A pult mögött két ajtó nyílik, egyik a raktárba, a másik a konyhába. A ház specialitásai az egzotikus tészta fehérboros kaviárral valamint a csőben sült osztriga vajas, szerecsendiós mártással.
Alacsony lábakon álló asztalok egymástól kellő távolságra vannak, körülöttük a szivárvány színeiben pompázó ülőpárnák. A nap leszállta után színes üvegburák alatt hangulatosan lobogó mécsessel világítanak. Az emeletre a bárpulttal szembeni lépcsősor vezet fel. A szobák kényelme? Nem fognak csalódást okozni.
Állítólag Adar ishiri volt az első tulajdonos, aki meghonosította a hastáncot, ezt a roppant nőies táncot a városban ebben fogadóban, de ahogy teltek az évek, kiegészült valamivel, amiért még az Adar Ishirből érkezők is szívesen betérnek ide: az itt fellépő hölgyek mesterei a tűznek, gyakori kellék náluk a lángoló legyező, mégis, nem tudni olyan esetről, ahol panasszal élt volna a vendég véletlen égési sérülés miatt.
A Tűzfátyol közkedvelt a polgárok körében, ugyanis árai nem szöknek a csillagos ég felé - mint az Ezüstgriffben -, de minősége mégis megelőzi a Vén Csónakost, nem beszélve az Ördögfűről... talán, mert nem kínálnak szállást, így több forrás marad a konyha színvonalának megtartására és a kiesett bevételt úgy is pótolják a selyemfátyolba öltözött hölgyek, akik borsos áron szórakoztatják táncukkal a vendégeket. Jobb módú polgárokat, katonákat, de lovagokat és előkelő családok tagjait is gyakran megtalálni itt a vendégek között.

[Rosszkor rossz helyen?]

*Szeme sarkából sandít oda a korty után kuzinjára. Inteni nem int vissza, nem való csak úgy kalimpálni a kezével még rokonnak sem, de a bólintást viszonozza a mosollyal együtt szintén. Azt legalább meg kell állapítania, hogy kuzinja érti a tréfát és jól is fogadja azt, ha ő a célpontja. A fenyegetést sem veszi komolyan láthatóan, vagy nagyon megnyugtatja Lint a hölgykoszorúja. Az is igaz persze, hogy Kathleen nem rosszindulatú és nem is árulkodós típus, így nem áll szándékában szólni az il Contevilla házaspárnak fiúkról és viselt dolgairól. Ez csak afféle (unoka)testvéri szurka-piszka volt. Újabb üzenet nem érkezik, így nem is pillant Ethyrlin felé, meghagyja a magánszféra szentségét... takarjon az olykor bármit is. Teájával foglalkozik tovább, s figyeli a műsorhoz nekikészülő zenészt. Fel is csendül a halk, kellemes zene, tipikusan e város és e nép ritmusvilágát hordozza. Mégis meglepődik Kathleen az előadáson, mikor észleli, hogy ehhez hozzátartozik az is, hogy többen unokatestvére társaságából felállnak onnan, kacér mosollyal búcsúznak a férfitól a tekintetükben az ígérettel, hogy még visszatérnek. Ezután a szabadon álló középső tér felé lépdelnek, de már a zenére, csábosan, finom ringatva csípejüket, kecses kézfej és karmozdulatokkal, egyre jobban belelendülve a zenébe. Nagyjából itt akad el az ajkaihoz emelt teáscsésze valahol félúton, s még Kathleen tekintete is ott ragad a táncosnőkön. Akkor fogja csak lesütni zavartan, mikor végre megérti, miféle hely is ez. A selyem- és muszlinfátyolokba öltözött táncosnők a tánc egy-egy pontján levesznek egy réteget a "ruhájukból", s így a maradék kezd egyre áttetszőbbé válni.*
~ Istenekre, hova kerültem...~ *Nem pillant Ethyrlin felé, leginkább félszből, hogy kuzinja pontosan látja, mennyire kínban van jelenleg nem jó helyismerettel rendelkező rokona és emiatt mosolyt látna a férfi arcán. Fölényes mosolyt. Az lenne a legjobb, ha nem törődne Kathleennel, ha lefoglalná figyelmét a sok szép táncosnő - miért is számítana mellettük figyelemre Kathleen, még ha vágyna is arra a figyelemre? - ő pedig gyorsan megigya a maradék teáját, fizessen és távozzon feltűnésmentesen. Mire Ethyrlinnek eszébe jutna, hogy itt van unokatestvére, ő már itt se legyen. Igen, ez volna a legjobb! Ennek elhatározásával kortyolja a teát most már szaporábban és véletlenül sem pillant már fel az előadásra, hiába csilingelnek olyan elszántan a ruhákra vart kis pénzérmék a nőkön.*

*Kortyol a teából, s érdeklődve emeli tekintetét a pincérre, aki egy pohár szörpöt hoz ki neki. Meglepi, először valami kedveskedésnek véli a háztól. Előfordul az ilyen, főleg, ha felismerik az emberben vagy az ember lányában az előkelőt, azaz a gazdag vendéget, akiből törzsvendéget kell csinálni hamarjában, hogy meglegyen a kellő bevétel. Hanem a levélke egészen szokatlan dolog, ilyet urak küldenek a hölgyeknek.*
~ Hihetetlen...~ *Meglepi, hogy pont itt lelne udvarlóra. Nem mondhatnánk, hogy nagy reményekkel nyitja ki az összehajtott papírost, bizonyosan kiderül majd, hogy az udvarló teljesen alkalmatlan erre a szerepkörre, de Kathleen kalandvágyó szíve azért kicsit reménykedik, titkon. Szerencsére nem annyira, hogy olyan nagy legyen a pofára esés, mikor kiderül az "udvarló" személyével az első és legfőbb gond a rokonsági viszony, s további szerencse, hogy mindez az arcán nem tükröződött. A meglepettség viszont látszódik, pislog egyet a papírosra, felpillantva körbenéz ismét az Igazgyöngyben. Ekkor akad meg a tekintete Ethyrlinen, akit eddig a hölgykoszorú - Domb-tavi előkelő nő szemével nézve meglehetősen hiányos öltözetű hölgykoszorú - eltakart szemei elől. Hűvös lesz a pillantás, ha Lin is felé pillant, de ezzel nem a férfit magát méregeti Kathleen, sokkal inkább az asztalon lévő italokat, üres poharakat és üvegeket, valamint a hölgyeket. Milyen furcsa egy hely ez az Al-Dzsahal! A Domb-tavi Fejedelemségben felöltözve kell szépen kinézni, itt meg jóformán levetkőzve... Kathleen ekkor a válaszra váró pincérhez fordul, halkan - tán máshogy Kathleen nem is tud beszélni -, kifürkészhetetlen arccal mond neki pár szót, majd visszarakja a levelet a tálcára. A pincér a szörpöt így Ethyrlinék asztalára rakja le, átadva szóban a kisasszony üzenetét.*
- A hölgy azt üzeni Önnek, uram, hogy... *Itt egy pillanatra elhallgat a pincér, nagyon nem hálás feladat néha közvetíteni, s fél, hogy a vörös hajú, idegen származású nő szavai az ő fejére hoznak bajt, mert törzsvendégük megharagszik majd rá, ártatlan személyzetre. De át is kell adni azt az üzenetet.*
-... hogy beárulja Önt az Ön anyukájánál. *Nyögi ki végül halkan a pincér, természetesen a hölgykoszorúból vidám kacagást váltva ki, merészebbje rögtön anyu féltett kisfiaként kezdi babusgatni szőke hercegüket, még ha ezt a pimasz évődést rendkívül kacéran adja is elő. Ha Lin teát kortyoló, előadásra váró rokona felé pillant, határozottan az az érzése lehet, hogy Kathleen kaján, kárörvendő somolygását a teájába fojtja.*

[Rosszkor rossz helyen?]

*Fehér, csipkeszegélyű napernyőt emeli meg kicsit jobban, hogy felnézzen az épületre. Elidőzik a tekintete a kagylókkal kirakott ajtón s keretén, de az ablakon nem lát be, mert sűrű, finom fátyol fedi el mindazt, ami benn van. Végülis úgy dönt, belép, még van idő sötétedésig, s amúgy is szeret az alkonyatban sétálni a Kertben. Ma már nagy sétát tett ebéd óta, kicsit felfedezni a várost még jobban. Többnyire a palota- és a kereskedő negyedben mozgott eddig, ma lesétált a kikötőkbe s errefelé vette az útját. De elfáradt, s megszomjazott. Napernyő ide vagy oda, meleg is van.*
~ Egy teára beülök. Remélem, jó teájuk van.~ *Mit sem sejtve lép be. Miért is sejtene bármit is? Kívülről nem árulkodik a hely, az a függöny pedig nemes anyagból van, előkelő helynek tűnik az Igazgyöngy. Ez a véleménye belépve sem változik, noha alig észrevehetően kicsit feljebb moccannak azok a rézvörös szemöldökök. Mintha sátorba lépett volna. Máris odalép hozzá a személyzet, aki kérésére egy kellemes kis helyre kíséri, tájékoztatva, hogy az előadás hamarosan kezdődik, s innen jól fogja látni. Mint megtudja, táncbemutató lesz, úgyhogy rendel egy teát s még örül is, hogy pont jókor érkezett. Kicsit zavarja, hogy nincsenek székek, s áldja reggeli gondolatát, hogy ma nem a krinolinos ruhát vette fel, úgyhogy most csak számos alsószoknyával kell elbírnia, hogy leülhessen kényelmesen a nagy piros selyempárnára. Eligazgatja a mézszínű selyemruháját, az összecsukott ernyőt maga mellé teszi és bár lábait maga alá húzta, éppolyan elegáns háttal ül fűzőjével megtámogatva, mintha a rezidencia valamelyik székében ülne. Kecses s enyhe fejmozdulattal bólintva köszöni meg a kihozott teát, ízesíti kedve szerint. Közben körbepillant, s bár nincsenek sokan, többnyire férfivendégek azok. Elegánsak mind, egy sem tűnik kétes alaknak, mégis sűrűn pillantgatnak a sápadt bőrű Kathleen felé. Hamar eldönti, hogy nem ez nyilván nem szépségének szól, őt sosem találják elég figyelemre méltónak - hát még feleségnek valónak - az urak pont beteges sápadtsága, törékenysége miatt. Lepillant ruhájára, az tökéletesen van elrendezve. Borostyánköves brossa is a helyén, szépen, nem lóg ki a ruha alól semmi, mi illetlen volna, tartása is rendben. Feltűnésmentesen igazgat kicsit a elegáns kontyán, amibe rézvörös haját rendezte, hátha onnan szabadult ki egy tincs. Ekkor jelenik meg egy férfi egy helyi hangszernek tűnő valamivel a kezében.*
~ Épp ideje, hogy kezdődjék az előadás, nem értem, mit néznek annyira...~ *Inkább halkan megkeveri a teáját.*

A Tűzfátyol a Mulatónegyed igazi, csillogó, selyembe burkolt ékköve. Az Illatos házak utcájának elején nyílik, messziről megismerni sajátos vörös-arany oszlopairól, valamint a bejáratot és az ablakokat mindig takaró vörös selymekről. Hosszú múltra tekint vissza, hajdan igazi fogadóként üzemelt, számos művész itt szállt meg, de erre már szinte senki sem emlékszik, mert évtizedek óta az épület emeletén a szórakozást biztosító táncosnők laknak.
A bejárathoz széles, öt lépcsőfok vezet fel, s bár nappal legfeljebb vörös oszlopaival tűnik ki az épület, nincs ez így éjszaka, amikor a vörös fátylak sejtelmesen szűrik meg a bentről kiáradó fényt és zenét. Belépve elfeledi a látogató a homlokzatot, hogy kőből épült épületben jár és még talán azt is, hogy a Fejedelemségben van.
A padlót nem látni, mert minden talpalatnyi részt vastag szőnyeg fed, de nem ám toldozott-foldozott össze nem illő rongyszőnyegek. A sűrű szövésű, bijar mintájú szőnyegek jól illenek a plafonról induló, falakat is betakaró szövetekhez. Ha nem lennének a félköríves ablakok, sátorban is érezhetné magát a betérő.

A bárpult a bejárati ajtótól jobbra található, arany, vörös és sárga határozza meg főleg a helyiség színvilágát. A pult mögött két ajtó nyílik, egyik a raktárba, a másik a konyhába. A ház specialitásai az egzotikus tészta fehérboros kaviárral valamint a csőben sült osztriga vajas, szerecsendiós mártással.
Alacsony lábakon álló asztalok egymástól kellő távolságra vannak, körülöttük a szivárvány színeiben pompázó ülőpárnák. A nap leszállta után színes üvegburák alatt hangulatosan lobogó mécsessel világítanak. Az emeletre a bárpulttal szembeni lépcsősor vezet fel. A szobák kényelme? Nem fognak csalódást okozni.
Állítólag Adar ishiri volt az első tulajdonos, aki meghonosította a hastáncot, ezt a roppant nőies táncot a városban ebben fogadóban, de ahogy teltek az évek, kiegészült valamivel, amiért még az Adar Ishirből érkezők is szívesen betérnek ide: az itt fellépő hölgyek mesterei a tűznek, gyakori kellék náluk a lángoló legyező, mégis, nem tudni olyan esetről, ahol panasszal élt volna a vendég véletlen égési sérülés miatt.
A Tűzfátyol közkedvelt a polgárok körében, ugyanis árai nem szöknek a csillagos ég felé - mint az Ezüstgriffben -, de minősége mégis megelőzi a Vén Csónakost, nem beszélve az Ördögfűről... talán, mert nem kínálnak szállást, így több forrás marad a konyha színvonalának megtartására és a kiesett bevételt úgy is pótolják a selyemfátyolba öltözött hölgyek, akik borsos áron szórakoztatják táncukkal a vendégeket. Jobb módú polgárokat, katonákat, de lovagokat és előkelő családok tagjait is gyakran megtalálni itt a vendégek között.