Tűzfátyol

A Tűzfátyol a Mulatónegyed igazi, csillogó, selyembe burkolt ékköve. Az Illatos házak utcájának elején nyílik, messziről megismerni sajátos vörös-arany oszlopairól, valamint a bejáratot és az ablakokat mindig takaró vörös selymekről. Hosszú múltra tekint vissza, hajdan igazi fogadóként üzemelt, számos művész itt szállt meg, de erre már szinte senki sem emlékszik, mert évtizedek óta az épület emeletén a szórakozást biztosító táncosnők laknak.
A bejárathoz széles, öt lépcsőfok vezet fel, s bár nappal legfeljebb vörös oszlopaival tűnik ki az épület, nincs ez így éjszaka, amikor a vörös fátylak sejtelmesen szűrik meg a bentről kiáradó fényt és zenét. Belépve elfeledi a látogató a homlokzatot, hogy kőből épült épületben jár és még talán azt is, hogy a Fejedelemségben van.
A padlót nem látni, mert minden talpalatnyi részt vastag szőnyeg fed, de nem ám toldozott-foldozott össze nem illő rongyszőnyegek. A sűrű szövésű, bijar mintájú szőnyegek jól illenek a plafonról induló, falakat is betakaró szövetekhez. Ha nem lennének a félköríves ablakok, sátorban is érezhetné magát a betérő.

A bárpult a bejárati ajtótól jobbra található, arany, vörös és sárga határozza meg főleg a helyiség színvilágát. A pult mögött két ajtó nyílik, egyik a raktárba, a másik a konyhába. A ház specialitásai az egzotikus tészta fehérboros kaviárral valamint a csőben sült osztriga vajas, szerecsendiós mártással.
Alacsony lábakon álló asztalok egymástól kellő távolságra vannak, körülöttük a szivárvány színeiben pompázó ülőpárnák. A nap leszállta után színes üvegburák alatt hangulatosan lobogó mécsessel világítanak. Az emeletre a bárpulttal szembeni lépcsősor vezet fel. A szobák kényelme? Nem fognak csalódást okozni.
Állítólag Adar ishiri volt az első tulajdonos, aki meghonosította a hastáncot, ezt a roppant nőies táncot a városban ebben fogadóban, de ahogy teltek az évek, kiegészült valamivel, amiért még az Adar Ishirből érkezők is szívesen betérnek ide: az itt fellépő hölgyek mesterei a tűznek, gyakori kellék náluk a lángoló legyező, mégis, nem tudni olyan esetről, ahol panasszal élt volna a vendég véletlen égési sérülés miatt.
A Tűzfátyol közkedvelt a polgárok körében, ugyanis árai nem szöknek a csillagos ég felé - mint az Ezüstgriffben -, de minősége mégis megelőzi a Vén Csónakost, nem beszélve az Ördögfűről... talán, mert nem kínálnak szállást, így több forrás marad a konyha színvonalának megtartására és a kiesett bevételt úgy is pótolják a selyemfátyolba öltözött hölgyek, akik borsos áron szórakoztatják táncukkal a vendégeket. Jobb módú polgárokat, katonákat, de lovagokat és előkelő családok tagjait is gyakran megtalálni itt a vendégek között.

- Áh, vagy úgy. *Azért aggasztó, hogy Amelia úgy fogalmazott "egyelőre" nem változtak a tervei. Mindenesetre azt eléri Amelia, hogy Kathleen más szemmel nézze innentől Ginny táncát.*
- Meglehet igazad van, volt itt olyan, aki kardot is használt a táncához. Bár azok a mozdulatok nem tűntek túl életképesnek egy harcban, hacsak nem dermed le a szépségedtől az ellenfél. *Jegyzi meg félmosollyal, de azért annyira nem igyekszik törni a fejét, hol tanulhatna kuzina ilyent. A táncosnőnek ettől még kijár a taps, lelkesen, de mégis elegánsan tapsolja őt meg, ahogy ez illő mondjuk egy színházi darabnál, mikor el van ragadtatva az előadástól az ember. Bizonyára ez a tetszési megnyilvánulás itt is jó lesz.*
- Jó ízlésed van, nagyon finom bor! Szeretem az édes borokat, még ha a műértők szerint az nem is igazi bor. *Válaszol Ameliának, s bizonyítékul tetszésének még egyet kortyol a borból. Meglepődve pillant fel. Ő ugyan számolt vele, hogy a táncosok aztán elvegyülnek a vendégek között, elvégre más szórakozást is nyújtanak a tánc-előadáson kívül. Legutóbb mintha Ethyrlin hölgy-társasága pattant volna fel táncolni, és telepedtek volna vissza hozzá. De azért meglepi, hogy a nő hozzájuk jött, nem egy férfihoz.*
- Én is örvendek a szerencsének, kisasszony. *Reméli, nem téved nagyot, s nem férjezett a táncosnő. Lehet itt kerülni kellene a megszólításokat?*
- Lenyűgöző tánc volt. *Ő csak ennyit mond, a többi hagyja Ameliára, s inkább kortyol a fügeborból. Kár volt, Amelia kérdéseire számítania kellett volna, de nem tette, s most majdnem félrenyel tőlük. Aprókat köhög.*
- Elnézést.. *Köhög még halkan párat, de ha érdeklődnek, felemelt kézzel jelzi, hogy semmi gond, megmarad. Közben egyre határozottabb lesz benne az érzés, hogy figyelik őt... vagy őket. Mintha...*
- Csatlakozik? *Mikor már a köhögéstől szóhoz jut, akkor jelzi Ginnynek, hogy üljön le az egyik párnára. Amelia úgy is ki fogja vallatni táncügyben a nőt, legalább így kényelmesebb lesz, nem törik ki a nyakuk felfelé nézve. Ha Ginny helyet foglal, akkor érdeklődni fog azután is, kérjenek-e még egy kupát a datolyafügés borhoz?-

Kathleen arcára pillantva Lili rögtön tudja, hogy most egy kicsit elvetette a sulykot, pedig nem akart semmi megbotránkoztatót mondani. Ezért a kérdés megválaszolása előtt igyekszik megnyugtatni kuzinját.
- Nyugi, nem akarok felcsapni táncosnak, egyelőre nem változtak a terveim. – Azután folytatja. – Nagyon érdekesnek találom ezeket a mozdulatokat, annyire máshogy használod közben a testedet, mint az itthoni táncok közben. Sokkal szabadabb, talán a kardforgatói technikán is segíthet.
Olyasmi meg se fordul Lili fejében, hogy majd majdani férje is értékelne egy ilyen táncot, ugyanis mostanában ugye saját családalapítására nem nagyon szokott gondolni.
Ginnyt lelkesen megtapsolja, véleménye szerint megérdemelte, és ahogy hallgatja, az egész Tűzfátyol közönsége hasonló véleményen van.
- Nos, hogy ízlik a datolyafügés bor?
Veszi fel a beszélgetésük fonalát, és egészen meglepődik az új asztaltársaságuk érkezésén. Nem tudta, hogy a táncosok így elvegyülnek a műsor után a vendégek között.
- Köszönjük, nekünk pedig nagy öröm volt látni a táncát. Hol tanulta? Hol lehet ilyet tanulni?
Nem tudja megállni, hogy ne kérdezzen rá az őt érdeklő témára.

*A kikacsintások elérték a céljukat, a szőke hölgy egészen fellelkesült, a mellette lévő vörösben már nem biztos. Nehezen olvasható le sápatag vonásairól, miként is vélekedik, s ide-oda pillantgatása még éppúgy lehet a zavar jele és az unalomé is. A harcsabajszú férfi is rajongó pillantásokat vet rá, s amott a többszemélyes asztalnál ugyan egy kivételével mindenki aludt, de az az egy kellően meglegyezgette Gineyra hiúságát. És mennyivel jóképűbb, mint a bajszos! Úgy van vele, hogy így vagy úgy, de eléri, hogy ő döntsön ki lesz a partnere, s inkább részesíti a szőke ifjút előnyben, mint a bajszosat, utóbbi korban amúgy is apja lehetne. Így történik, hogy Ethyrlin a búcsúintegetéssel kiérdemel egy visszaintegetést Arany Főnix-módra: kecsesen ívelt mozdulat az ajkaihoz, majd lágy küldése a rálehelt csóknak Ethyrlin felé. Ilyen helyen ilyen kacérságot igazán megengedhet magának. Csak ezután szakítja meg a maga részéről a szemkontaktust, s táncol tovább...
A műsor végére visszatér a tánctérnek kijelölt középső részre. Eddigre a zene fokozatosan a maximumig fokozódott, vad és gyors pörgéseket idéz elő a táncosból, vörös-, arany- és türkizörvényt vonva maga után ruhái által, majd hirtelen vége szakad a zenének, Ginny is égbe emelt kecses kézmozdulatba merevedik egy hosszú pillanatig. Aztán a tablá dobütései újra felhangzanak, de már halkabban, s egyre lassabban. Ehhez illeszkednek Ginny mozdulatai is, egyre lassabban, levezető mozdulatokat tesz, míg végül egy meghajlásban ér véget a műsorszáma - nem mellesleg mindannak, aki szemben ül, jobb belátása nyílik így a dekoltázsba, de még mindig nem látva meg mindent.
Pár szívdobbanásnyi ideig így marad, hadd érzékelje mindenki, hogy itt valóban vége lett a táncnak, aztán egyenesedik csak fel és vonul le a tánctérről ki-kimosolyogva egy-egy asztalhoz. Arca kicsit kipirult a mozgás hatására, de nem tűnik fáradtnak, ellenkezőleg, egészen felvillanyozódott.*
~ Oké, most jön a szórakoztatás második lépése...~ *Épp csak annyi időre tűnt el a színről, hogy egy gyors pillantást vessen a tükörben magára, de nem szükséges egy tincset sem megigazítani és a hajába tűzött főnixtoll is remekül áll. Gyönyörű, ahogy van. Tökéletes, indulhat is! Mikor ismét feltűnik, nem a tánctér felé halad, hanem a nézők között halad el, míg meg nem torpan Amelia és Kathleen párosa mellett.*
- Nagy öröm látni, hogy hölgyeket is vonz a Tűzfátyol. Jól érzik magukat, lehetek valamiben a szolgálatukra? *Szólítja meg őket mosolyogva, s érezhetően őszinte érdeklődéssel. Néha egészen üdítő nemcsak férfiakkal bájcsevegni. Na meg a többi férfi jellemzően így szemügyre tudja venni megint csodás alakját, szép vonásait. Persze előnyösebb volna, ha a két hölgy csúnyácska volna, jobban érvényesülne a saját szépsége, de így is jó. Pár napja van itt, de tapasztalatból tudja, hogy néha nem a legjobban érdeklődő férfihoz kell odamenni, hiszen az annál jobban fog legközelebb igyekezni, hogy magának szerezze meg Ginny társaságát és annál jobban fizet.*

*Egészen bele tud feledkezni a táncba, míg az nem lesz túl személyes. A feléjük való hajlás meglepi, a szemkontaktus némileg zavarba is hozza. Egy illemtan-leckében sincs benne, miként kéne reagálni? Igaz, az illemórák helyből kihagyják az efféle helyeken való viselkedésformák összesét. Egy zavart mosolyfélével reagál, és inkább gyors körbepillant, hol késik az a pincér? Nem mintha késne. Csak az imént lépett el tőlük. Visszafordul a táncoshoz és örömmel nyugtázza, hogy nem kapnak magántáncot, másokhoz megy oda a főnixtollas nő. Minthogy nem felelnek meg a Kathleen érdeklődésébe tartozó férfiakhoz - ahhoz az egyhez -, nem nézi meg őket jobban, inkább a táncmozdulatokat figyeli. Mikor Ginny odébb lép, hogy látni lehetne, ki az a szőke fiatalember, akinek lejti a táncot, Amelia intéz hozzá egy kérdést, amire rögtön odakapja Kathleen a fejét és egy hosszú pillanatig szólni sem tud. Még jó, hogy nem előbb jött a pincér, tuti félrenyelt volna.*
- Te... meg akarod tanulni? Miért? *Ez az első kérdés, ami eszébe jut. Szép tánc, de... illetlen. Miért akar a kuzina ilyent tanulni? Ráadásul tart tőle Kathleen, az ilyen kétes hírű negyedben tanulható csak. Az nem jut eszébe, hogy lehet csak ő nem tud ennyire élni.*
- Köszönöm. *A pincér megérkezésének örül, s tölt is a kancsóból a két kupába bort, de koccintás helyett csak emeli poharát rokona felé, hogy ne csapjanak zajt. Igaz, ez másokat nem zavar, pohárcsilingelés innen-onnan halkan felcsendül. Belekortyol a borba, s határozottan ízletesnek találja ezt a datolyafügéset. Majd a műsor végén közli is rokonával, milyen jó ízlése van. Addig is marad a tánc figyelése.*

Rá van írva, mennyire tetszik neki a különleges tánc. Természetesen látja, hogy mennyire szép nő a táncos, de nem emiatt van annyira odáig a műsorért. A mozdulatok bűvölik el, a testnek ennyire újfajta irányítása. A feléjük tett kikacsintással pedig végképp megveszi, a táncos és a Fátyol is. Érti már, hogy bátyja miért kedveli annyira ezt a helyet.
Ahogy Ginny tovább perdül tőlük, nem bírja tovább és Kathleenhez fordul legégetőbb kérdésével, ezzel – egyelőre lemarad arról, hogy észrevegye bátyját.
- Szerinted tanítják valahol ezt a táncot a városban?
Erre szívesen szakítana időt, és ezzel a ruhatár gondjai még hátrébb sorolódnak, de annyira, hogy most még csak eszébe se jut.
A pincér felbukkanása meglepi, pontosabban szólva, hogy máris italaikkal együtt érkezik. Egészen lemaradt a rendelés leadásáról, annyira megigézte a kezdődő műsor. Most jobban figyel, kíváncsi a pincér ruházatára. A bő nadrág rögtön elárulja neki, hogy nem csak festék fedi testét. Sejtette, hogy az csak városi legenda lehet.
- Köszönjük.
Kupáik megteltek, azt viszont Kath-re hagyja, hogy a koccintással megvárják-e a műsor végét. Figyelme ettől függően terelődik vissza Ginny táncára vagy a kupákra.

-… nem tudta me… hé, ne aludjál már, ezt kapd ki! – böki könyékkel oldalba a társát mellette, amikor belibben egy szépség. – Még főnix tolla is van, biztos, hogy másolat!
Felhajtja az utolsó kortyokat is a kupából, hogy elmerüljön a látványban. A formás idomok mindig is a gyengéi voltak. Sok más egyéb mellett.
Amikor hozzájuk lejt, kacsintással jelzi, hogy nagyon is odavan az előadásért. Nem szokása nyúlkálni és tapogatni, sosem volt közönséges. A füttyentést is csak imitálja, hangot nem ad ki. A zenére viszont ritmusra mozog, nagy részét már az alkohol diktálja, és a jókedve. Integet is, ahogy eltávozik az asztaltól.
~Hoppáááá!!! Lebuktaammm! Vagy ők buktak le…~ vigyorodik el, ahogy észreveszi húgát és rokonát az egyik asztalnál. Még nem megy oda, megtámasztja fejét az asztalnál, úgy figyeli őket. Figyelmét azonban ismét a táncos lány a tollakkal köti le.
~Fúúhúú, Rhaj vajon hány ilyet látott? A mázlistaaaa…..~
Int még további innivalóért, a társasága bealudt.
-Nnnyápicok. Mikről maradtok le, ti bánjátok.
Néz rájuk megrovón.

*Mozdul a csípő, mozdul a mellkas, mozdul a kar, egyelőre még egy helyben állva, mégsem keltve azt az érzést, hogy oda lenne szegezve. Egy helyben áll, mégis csupa mozgás a teste, mintha kígyó tekeregne csak nem fúvós hangszer hangjára, hanem tabla ütemére. Minden egyes nagyobb ütésre jut egy erősebb csípőlökés, egy kézmozdulat hirtelen ívelődése és megtorpanása. Finoman, de gyorsulnak a dobütések, s Ginny mintha eggyé lenne a zenével. Már nem marad egy helyben, finom forgások, egy-egy lépés ide vagy oda, előre vagy hátra teljes összhangban az ütemmel. Ki-kivillannak hosszú, selymes bőrű lábai a ruha alól, s magán érzi a teremben lévők tekintetét. Nagyon jó! Rá van írva a tánctól átszellemült arcára, hogy mennyire élvezi a rivaldafényt, a figyelmet, és a táncot. Mennyire élvezi, hogy gyönyörűnek és kívánatosnak látják, hogy leköti a tekinteteket... még itt az első sorban ülő két hölgyét is, a szőkéét és a vöröskéét. Egy csábos kézmozdulattal egybekötött meghajlásféle, mely mégis egy elemének tűnik a táncnak, ezzel köszönti a két nőt felvéve a szemkontaktust a maga huncutul mosolygó türkiz szemeivel, ha lehet, s máris egyenesedik fel továbbvíve a mozdulatot egy bonyolultabb forgásba. Ruhája könnyű anyaga lebben, az érmék rajta csilingelnek, és súlyukkal nehezedve elrejtik a szemérmesebb részeket, mielőtt túl magasra pördülne az anyag teste körül. A legtöbb, mi látható, feneke aljának finom kis íve, mintegy étvágycsinálónak az arra érdeklődőknek.
Újabb forgás, mely már haladás is a tánctér másik végébe, ott is tesz egy hasonló üdvözlő-köszöntő mozdulatot egy harcsabajszú, hordómellkasú férfi felé, majd egy másik asztalt vesz célba, ahol több fiatalember ül. Egy ugyan alszik, a másik meg ki tudja, mennyire éledt fel a műsortól, de kettő még ébernek tűnik, köztük a szőke Ethyrlin is. Közvetlenül az asztaluk előtt lejti a tánc következő részét, ha karjukat nyújtanák, talán el is érnék az Arany Főnixet. Ha érintenék, éreznék, hogy bőre sima és lágy az ujjaik alatt, s olyan meleg, mint a napsütötte homok. Hogy mindig ilyen vagy csak a tánc hevétől, a vad pörgésektől ilyen, melyet most is láthatnak? Nem lehet most megmondani, de talán nem is érdekes. Mindenesetre ha érintik is, Ginny úgy intézi, éppen csak ujjbegyeikkel érjék el, csak simíthassák, de ténylegesen megfogni, megragadni ne tudják. Kacér pillantás, forró éjszakákat ígérő buja mosoly pedig minden ébren lévőnek jár, az alvóknak aztán hadd mesélhessék el, miről maradtak le.*

- Nekem tetszett a ruhád. Az én vörös hajamhoz borzalmasan állt volna, de a tiedhez tökéletes választás volt. *Siet megerősíteni Ameliát a választás helyességében. A szokatlan nem feltétlenül rossz, csak tudni kell viselni, márpedig Amelia és Ethyrlin remekül néztek ki a tánc közben.
Rokona optimista megjegyzését szó nélkül hagyja. Ő nem optimista a maga szerelmi életével kapcsolatban. Az ő plátói szerelme bizonyosan úgy ér véget, hogy "..míg Kathleen meg nem halt, márpedig az nem is olyan távoli esemény." Elhessenti a szívfacsaró képet, hogy ő hímezget Naramnak, netán egy közös kicsi gyereknek kis takarót, kis ruhácskát... Soha meg nem történő álom.*
- Az édeseket, vörösben és fehérben egyaránt. De adari datolyafügéset nem ittam még, vajon van nekik? *Teszi fel a nagy kérdést, s reméli, hogy van. Szívesen próbál ki jól hangzó új dolgokat, hisz rövid az élet, míg megismerhet újdonságokat. Persze mindezt mértékkel teszi, nem Kathleenhez illő lenne a mértéktelen hedonizmus. Ő ezt is a maga úrinős módján teszi.*
- Én a legutóbb fel sem akartam kelni belőle. *Emlékszik vissza mosolyogva, s az egyedüli ami mégis hamar távozásra késztette az a hely illetlensége és a kínos helyzet, amibe ezzel került. Második körbenézésre azt is gyorsan megállapítja, hogy alig vannak itt ma elfek, főleg nagggyon magasak. Remek! Javult máris a kedve.*
- Igen! *Helyesel rokona lelkesedésére és megjegyzésére. Megnyugvás számára, hogy a táncolni érkező eltéveszthetetlenül nő, de mielőtt jobban megnézhetné a tánctérre vonulását a pincér lép oda hozzájuk. Kathleen annyira igyekszik csak a szemeibe nézni, hogy utólag képtelen lenne felidézni, végülis volt-e és ha igen, mennyi ruha volt a férfin? Halkan beszél, akárcsak a személyzet, bár ez Kathleennél nem újdonság.*
- Ha van, akkor egy üveg adari datolyafügés bort legyen szíves két kupával, és hozzá némi harapnivalót. Mit ajánlana, mi illik hozzá? *Az ajánlott borkorcsolyák közül a másodikra és harmadikra bólint rá Kathleen. Az eső túl közönséges volt a számára, de a másik kettő izgalmasan hangzott és reméli, majd Ameliának is tetszeni fog a két helyi különlegesség. Úgy volt vele, hogy nem vonja el a figyelmét a tánctól, melyre már ő is jobban oda tud figyelni a pincér távozása után. Ő azonnal kiszúrja a főnixtollat, s emelkednek is szép ívű szemöldökei, kerekednek szemei. Jól látja? Egy ilyen nőnél egy olyan kincs? Beletelik kis időbe, míg úgy-ahogy napirendre tér efölött, s tud most már tényleg a mozdulatokra figyelni. A stenerék táncait ismeri Kathleen, s azok után zavarba ejtő a csípő és a mellkas ilyen jellegű bevonása a táncba. De még az ő figyelmét is leköti.*

- Egyedül választják ki, habár apa gyakran összehangolja anya öltözékével a sajátját. Ethet nem köti még semmi ilyesmi, habár a tavaly, a betegségem utáni első bálomon hozzám öltözött.
Idézi fel a kedves emléket mosolyogva.
- Azt a ruhámat én választottam ki, akkor volt időm rá… persze ha akarnám, lenne rá időm most is… szóval inkább úgy fogalmazok, hogy akkor annyira nem volt mást csinálnom, hogy én akartam. Narancssárga volt, mint a lemenő nap fénye.. hm, lehet azért varratott magának olyan mellényt, hogy ne egyedül nézzenek rám furán. Pedig szép ruha volt, csak talán szokatlan.
Most gondolkodik csak el azon, hogy vajon Kamila egyáltalán miért engedte, hogy felvegye azt a ruhát. Feltételezhetően az öröm, amiért lánya meggyógyult és maga akart ruhát választani, elfújták bíráló szavait.
- Sose lehet tudni…
Válaszolja örök optimistán, hisz mások szerelmi életével kapcsolatban csakis a „boldogan éltek tovább, míg…” befejezést tudja elképzelni.
- Igen, látom. – Issza Kath szavait, magába szívja a tudnivalókat. – Tökéletes.
El is indul az asztal felé, a köhintésre hátrafordul rögtön. Nem akarná, hogy kuzinját rosszullétbe hajszolja és/vagy ne vegye észre ha valakire vagy valamire így próbálja meg felhívni a figyelmét, de úgy tűnik egyikről sincs szó, így folytatja útját.
- A könnyű hazai borokat szeretem, és az adari datolyafügés bort. És te?
A meghívást nem utasítja vissza, aprót biccent.
- Köszönöm.
Majd legközelebb ő lesz a fürgébb, és hamarabb felajánlja. Leül ő is, előbb párnáját vizsgálja meg alaposan.
- Egyelőre még igen, de várjuk ki az este végét, akkor mennyire lesz kényelmes.
Elkezdene körbe nézelődni, de elkezdődik a műsor.
- Pont jókor érkeztünk.
Lelkesen fordul oda Kathleenhez, azután figyelme máris a táncosé. Egészen elkerekedett szemekkel bámulja a mozdulatai. Rengeteg kérdés jut eszébe, de nem akar az előadás közben cseverészni, az túlságosan leköti. Egyelőre még a főnixtollat se veszi észre, a táncmozdulatokra figyel.

*Tengerben és tűzben született arany. Pár napja kapta ezt a szerinte igen találó jelzőt az egyik vendégtől a tánca után. Ginny az első, bemutatkozó napja óta figyel rá, hogy saját, egyedi stílusa legyen, ami mégis könnyen jegyezhető. Apja egyik Éji Madárkája legalábbis ezt tanította neki anno. Anno... nem volt az olyan régen.
Tenger, tűz és arany. Türkiz, vörös és arany, e hármasra épít, kivétel nélkül mindig ezekben az árnyalatokban játszanak a ruhái, ékszerei, de elképesztő változatossággal. Rendszerint a ruhái leérnek bokáig, így bokáinál a hosszú ruháknak hála hol aranyporfelhő, hol a tenger tajtékzó habjai hol pedig a tűz nyalábjai örvénylenek, legalábbis ezekhez szeretik hasonlítani ruhája mozgását, mikor kecses járásával bevonul vagy éppen táncol. Ma aranypor lesz, legalábbis az átlátszó, leheletfinom anyagból készült szoknya aranylóan csillog - valny'yri sajátos szövési technika -, s több mint sejtetve mutatja meg hosszú combjait, selymes bőrét. Egyik oldalt még hosszan fel is vágva, csaknem a csípőig, ahol széles, igazi arany öv fogja karcsú derekára a könnyed és kacér anyagot. Az adar ishiri lányok ruháján vannak olyan kis fémpénzek, melyeket övre szerelve ráznak magukon tánc közben. Az ihlette ezt a ruhakölteményt is, de sajátosan: csak elől háromszög alakban és hátul félkörívesen fednek sűrűn e pénzérmék elrejtve a szemek elől a kényes részeket, melyet e vékony arany ruha biztosan megmutatott volna. A széles aranyövet finomra csiszolt türkiz és néhány rubelit-gyöngy díszíti. Ruhája felső része már kétrétegű: az alsó rész ugyanabból az aranyló vékony anyagból készült, mint a szoknya, s hosszú ujjai bőven lógnak alá, míg a dekoltázsánál ejtett nyakkal rendelkezik a ruha. A felső réteg, egy vastagabb, merevebb, de finom szövésű, rubelithez színben passzoló ruha, melynek alakja leginkább a dombtavi nők fűzőjéhez hasonlít, de a fűző mint olyan nem kedvelt darab a valny'yri nők körében, így ez is elől kicsi aranyozott gombokkal kapcsolható össze. Lényege viszont ugyanaz: szép tartást ad és kellően odatereli a figyelmet a dekoltázsra, mely, hogy ne legyen olyan üres, fölötte valamivel türkizből készült gyöngysor díszíti. Egy-egy türkiz-gyöngy még egy-egy fülébe, három vékony arany karperec az egyik csuklójára és kész is van. Majdnem...
A tengert idéző dús hullámokban omlik le a haja, de talán nem is aranyló tincsei a legfeltűnőbbek rajta, s nem is a hármas színhasználat tette őt igazán megjegyezhetővé. Nagyon megérte már csak Torach megemelkedő szemöldökei látványa miatt is, amikor először meglátta ezt rajta: Ginny az első hivatalos napja óta mindig a hajában vagy brossként a ruháján viseli az égő sárgából pirosba hajló igazi főnix-tollat. Nem hitték Thalassáék a mesét, amit előadott, hogy hogyan nyerte el szabadságát? Polgárpukkasztóan dörgöli orruk alá a kisebb vagyont érő tollal, amit érdekes módon még senki sem próbált meg leszedni róla. A legtöbb dombtavi még talán igazit nem is látott. Kár, hogy Thalassa erre adott első reakcióját nem láthatta, mert mindig azzal a faarccal látja, amit elsőre is megismert tőle.
Az Arany Főnix most a tánctér felé tart, mely körül a legtöbb asztal lett elhelyezve és a zene máris vált: a legtöbb hangszer elhallgat, s egyedül a tablá ütemes dobolása hallatszódik, melyhez igazodnak léptei vagy a zene igazodik lépteihez, mintha csak szívverés lenne, mely egyre gyorsul, ahogy középre ér és a pénzérmék halk csilingelésétől kísérve perdül meg feje fölé emelt kézzel. Pár pillanatnyi teljes mozdulatlanság, teljes csend, se csilingelés, se a tablá hangja, majd ismét elkezd a dob halkan lüktetni, s vele mozdul Ginny csípője is...*

- Őszintén, mindig érdekelt, Ethyrlin maga válogatja a ruháit ha ilyen hivatalos helyeken kell megjelennie, vagy Keith segít neki? Esetleg mindkettejüknek Kamila? *Kérdezi derűsen, de nem sértő szándékkal. Egyszerűen csak kíváncsi. Saját édesanyjának az az egy öröme megvolt Kathleennel kapcsolatban, hogy legalább jó ízléssel öltözködik a lánya, még ha a divat nem is kedvenc beszédtémája. Kár, hogy olyan kevés formális eseményre juthat el Kathleen, mert mindig gyengélkedik.
A foltvetésre csak bólogat pár aprót helyeslően, hogy az hasznos, de egyébként ő sem arra pazarolja szabadidejét, hogy hímezzen, aztán meghallja a kuncogást és a közbeszúrást. Nem bírja ki mosolygás és némi pirulás nélkül, pontosan tudván, kire céloz Amelia. Ki másra célozhatna, mint akitől hajszálat kell lopnia Kathleen-nek, ha már Kath nem kérheti el maga a szerelmi zálogot, ahogy az dombtavi szokás szerint járja?*
- Nem hinném, hogy valaha is ez a veszély fenyegetne... *Csak ennyit mond, mielőtt hirtelen szabadkozni kezdene, hogy Naram sosem kérne tőle ilyent, mert miért kérne, meg amúgy sem tudja, hogy dombtavi hímzést csináljon vagy elfet, s egyébként se ismeri az ezüstelf-stílust, stb-stb...*
- Rendben! *A dallam olyan kellemes, hogy Kathleent nem csábítgatja másfelé, tartja a lépést kuzinával. Amelia előtt lép be a Tűzfátyolba és most már egészen más szemmel néz körbe, mint legutóbb. Akkor azt hitte, hogy valami adar ishiri hangulatú hely, biztos a diplomácia kapcsolatoknak hála, meg sok adar ishiri él a városban... Most bezzeg rögtön kiszúrja az árulkodó jeleket, legalábbis ő így hiszi, ellenben Ethyrlint most sem szúrja ki. Talán mert azokat az asztalokat nézte meg, ahol népes és lenge öltözetű hölgykoszorú van az urak közül, hisz legutóbb is ilyen kellemes társaságban volt rokona.*
- Nem szükséges. Látod azokat a vörös fényű, áttört mintás kis lámpásokat néhány asztalon? Múltkor megfigyeltem, hogy az jelzi az asztalfoglalást. Olyant kell keresni, amelyiken nincs... Első sor megfelel, kedves rokon? *Fordul vidáman Amelia felé, kiszúrva egy asztalt elől, amelyiken nincsen lámpás, és ha rokonának is megfelel, akkor oda tartanak célirányosan, céltudatosan. Ha már ide jöttek, és főleg Amelia miatt, legjobb helyről nézze! Út közben Kathleen megköszörüli a torkát, mintha valami kaparná, de ha rá is néz Amelia, csak könnyeden mosolyog vissza rá, nem történt semmi jelleggel.*
- Sosem kérdeztem még, te mit szeretsz inni? S remélem, engeded, hogy ma este a vendégem legyél. *Mondjuk azt reméli, hogy Amelia nem megy szobára valamelyik táncosfiúval itt. Nem az anyagi vonzata miatt, csupán nem tudja, hogy... miként is kellene reagálnia egy ilyen helyzetre? Támogatni kéne? Úgy tenni, mintha mi sem történt volna és ezzel támogatni? Ellenezni?
Közben helyet foglal az alacsony asztalnál a kényelmes, vendégmarasztalóan puha nagy párnák egyikén, s már előre aggódik, miféle személyzet fog odajönni hozzájuk, vagyis miféle ruhában vagy anélkül! Ó, jajj! Fel se mer nagyon nézni vagy körbepillantani. Próbál másra figyelni.*
- Kár, hogy ilyen nagy párnát nem lehet tenni a szalonokba! Sokkal kényelmesebb, mint legtöbb helyen a dívány, nem gondolod?

- Rendben.. – Érezni egy leheletnyi kérdő hangsúlyt válaszában, nem tehet róla, menthetetlenül nem ért a ruhákhoz. – Ezt megígérhetem.
Vonja meg végül a vállát, neki végül is mindegy.
- Anya gondolom úgyse engedné, ha akarnám se.
Kamila felügyeli még mindig a társasági eseményeken viselt ruháinak kiválasztását, amit Lili egy cseppet se bán. Rengeteg időt elvesz az öltözködési mizéria.
- Ó, a hímzés, én addig el se jutottam, a foltvetésig még ment, addig hasznos, aztán… – Szúrja gyorsan közbe hadarva, majd legyint egyet, közben jót kuncog Kath szavain. – Szerintem lenne…
Csak ugratja kuzinját a nagy viháncolás közepette. A vörös-arany oszlopok árnyékába érve aztán igyekszik lecsillapodni, még a végén az izgatottságtól megrészegült lányt be se engedik.
- Valószínű, menjünk, hallgassuk meg közelebbről.
Nem lassít, nehogy Kathet másfelé csábítsa a hallott dallam. Belépve hirtelen nem is tudja merre nézzen először, aztán konkurenciája támad szemeinek. A különleges illatok és hangok ugyanolyan érdekesek, mint a szőnyegek. Annyi minden megtapasztalnivaló akad, hogy inkább Kathleenhez fordul.
- Kérjünk asztalt!
Előre engedi kuzinját, feltételezi, tudja hogyan megy itt az ügymenet. Ha mégse, akkor is lépniük kell, mert még a végén lerí róluk, hogy nem a Fátyol törzsközönségéhez tartoznak, azt pedig Lili a világ minden kincséért se akarná.

- Oké. *A varrónő neki már bőven elég, de maga is kiválóan varr, szóval ha nem adnak elég jó embert, majd kihajítja. De hát csak érdekük elég jó varrónőt biztosítani.*
- Korrekt. *De, majd visz haza embert, hogy ott rakja szét a lábát neki pénzért, mikor itt sem hajlandó rá! Igaz, ezt Torachék nem tudják. Mármint, hogy nem fog ilyent csinálni.*
- Értve. *Bár igazság szerint nem veszi komolyan a fenyegetést. Nem hinné, hogy ha lelép Ederthinből is, utánajönnének. A pár hónap alatt annyira nem lesz értékes, és biztos nem tud meg olyan titkokat sem, amiért megérné a fáradozást. Akik Grottocelloból fogják keresni, ők jelentik majd az igazi gondot, nekik nem lesz drága a fáradozás. Nem is tudja, hogy Thalassának már csak múltja lekövetése is sok fáradozást megér.*
- Szia holnap szépszemű! *Köszön el az ajtóban álló félelftől is, s a vendégcsalogató ringó csípővel távozik is. Ha követik, hát kövessék csak, nem kell messzire menni: a Mulatónegyed egy olyan háza, amelyik rendes polgári ház, egy öreg néni lakik benne, s köztudottan kiadja a földszintet, az előkelőbb részét a háznak, míg ő maga fent lakik és a bérleti díjból tartja fenn magát.
Odabenn aztán Gineyra, azaz Virginia, az Arany Főnix, nekiáll a hosszas válogatásnak, hogy holnap délután mit viseljen és mely ékszereket. Nagyot kell szólnia a nyitásnak is!*

-Aki megérdemli, annak jár. Te, eddig kiscsibém, nem sokkal szolgáltál minderre. – újabb döcögős nevetés a kopasz részéről, míg Thalassa nagyon halvány, de önelégült félmosollyal figyel a sötétebbik részből.
-Előbb bizonyíts, csibém. Aztán majd jöhet a többi. Úgy látom, nem túl jó a memóriád vagy a felfogóképességed. No, ne baj, majd azt is csiszoljuk. – kacsint egyet Torach.
A kéznyújtásra Torach keze is elindul, s a kézfogás végre megszületik.
-Ez belefér, rendben. A varrónőt mi adjuk, számlára nem fizetünk. – fejezi ki jelentőségteljesen. – Üzletet haza nem vihetsz és saját zsebbe sem mehet. Semmilyen kiskapu megtalálásával. – szigorú a hangja. – Ha megtudjuk, nem kirúgás lesz a vége, abban biztos lehetsz.
Ahogy nekik kezd dolgozni bárki is, semmilyen más munkát nem vállalhat el, az összeférhetetlenség miatt. Thalassa emberei sasszemmel figyelik a dolgozókat, hogy ilyen ne fordulhasson elő.
-Holnap kezdesz, háromra legyél itt.
Thalassa nyugalommal fogja az ajtót, míg Giny kisétál az ajtón.
-Üdv a csapatban. Gorian kikísér. – kiolvashatatlan arc és tekintet a részéről, Giny után becsukja az ajtót, de kivár, hogy eléggé halló távolságon kívül legyen Giny. Nagyjából a bejáratnál.
-Ketten ráállnak. Junna. Háttérnyomozás. Ez volt a pecsét és az aláírás. – lerajzolja, miután előkerít papírost és felírja a teljes szöveget, amit elolvasott. Nem véletlen, hogy figyelemmel olvasta végig. Többet nem mond, tudja, hogy mindenki tudja, mit kell tennie.
-Még egy habozás – ezt már Torachnak mondja. – és kibelezlek. Tűnés.
Torach vigyora lelohad.
-Felőlem. – von vállat, majd hangos döngéssel bevágja maga mögött az ajtót.
-Még egy kancsóval. És ne zavarjanak. – pillant a nedűre, majd a paraván mögött rejtőző ajtó felé indul.

- Eddig a Tűzfátyol sem mutatott fel sokat a tüzes csirkét kivéve. *Utal az előbbi lenti leányzóra. Érzi, hogy nem lesz sikere. Persze, mire is számított? Szellemi párbajra egy fegyvertelennel szemben, mint ez a Torach? Pont annyi esze van a fickónak, mint haja szála. Az igazi csalódás inkább az ajtót híven támasztó félelf. Nem kerüli el figyelmét a gúnyos nevetése, s az, hogy ezután lesz véglegesen elutasító a kopasz.*
- Nem dirigálok, üzletet ajánlok. De... *Megvonja kecses vállait, még ez a mozdulata is tele van nőiességgel, ami nem tanulható.*
- ...majd belátjátok a próbaidő végére, hogy túl keveset kérnétek értem. Akkor ötszázért felszolgálás, tánc, szórakoztatás a város krémjének. *Mit van mit tenni, mint belemenni a feltételekbe. Ötszáz arany egy hónapra szép pénz, és csak próbaidő után kellene olyant is tennie, amihez sok kedve nincs, hiába pénzes a vendég, meg hiába ő válogathatja meg a partnert. Gyanítja, nem így lesz, de ezt majd meglátja. Ha nem finnyáskodhat kedvére, akkor le kell lépni. Lehet a városból is. Három hónap hosszú idő. Ő ugyan nincs itt régóta, de csak idő kérdése, mikor ér el ide a botrány híre Grottocelloból, és mikor kezdik el itt is keresni. Addig kell megszednie magát és kitalálnia a következő lépést.*
- A ruhám én választom, és nem itt lakom. *Teszi még azért hozzá, mikor kezet fog a kopasszal - noha ő nem köp bele a tenyerébe -, ha az nyújtja a kezét. Ha jól tudja, nem minden lány lakik itt, s ezt ő is kihasználná. Amúgy sem rossz üzletileg. Sokan betévedhetnek a Tűzfátyolba, ha követik Ginny ringó csípejét... Bár erős kétségei vannak a férfiak üzleti érzékeit illetően.*

Képzeletbeli bajusza alatt somolyog egyet. Ennél találóbban nem is írhatta volna le, hogy a lány itt fenn, konkurenciát lát az ottani lenti lányban.
-Ugyan tubicám. Mutattál te fel valamit egyáltalán? Semmit. Akkor mire fel kérsz bármi többet is? – újabb öblös nevetés a kopasz férfi felől. A többi, számára butus lány érvekkel nem foglalkozik.
-Az üzlet nem a te asztalod, de úgy látom kedves, hogy ez nem fér abba a csinos fejecskédbe.
Gúnyos nevetést hallat Thalassa a sötétből.
-A Tűzfátyol így is legendás. Hogy jönnél ahhoz, jött-ment, friss husi, hogy dirigálsz? – ez már a kopasz hangja. A nevetésből már tudja, mit kell tennie.
-Sajnálom tubicám. Ha az előbbi ajánlatom nem tetszik, menj isten hírével. – azzal elfordul a lánytól.
Thalassa máris nyitja az ajtót és tartja, miközben a lány felé néz. Akár üzlettel, akár a nélkül, de a tárgyalás ideje lejárt.

*Nem veszi zokon a nevetést, inkább a rá jellemző titokzatos mosollyal válaszol. Nem tudnak ezek itt semmit!*
~ Nah, ötszáz máris megdumálva. Megy ez, kérem!~ *Nem érti, miért ragaszkodnak a próbaidőhöz, de egye fene, ne mondják, hogy ő nem engedett semmiben. Torach ezen szavaira hát rá is bólint. Az viszont érdekes, hogy jelezheti, ha nem akar valakit fogadni. És ha ő senkit se akar fogadni? Érzése szerint hamar le fog úgy járni a próbaidő, de ha ennyire begyöpösödött agyúak ezek, meg is érdemlik. Nem az ő híre fog romlani, ha emiatt kirúgják innen. Már csak meg kell értetni velük is.*
- Egész ügyes, ahhoz képest, hogy hamis-tüzet használ. *Bólogat rá aprót Yinniah tudására éppen csak lepillantva. Hát valóban jobb, mint akik korábban ott lenn illegették magukat. De nem fogja nagyon méltatni a lányt, azaz a konkurenciát. Hogyisne! Ahogy elengedik a függönyt, ő is úgy fordul el onnan.*
- Busásan? Ez egy szimpla lehetőség, amelyet bármelyik beszaladt pékné lánya megkap. Még az ártatlansága is többet érne annál, amit kínáltok. Ott hibádzik az elméleted, hogy azt hiszed, ha ilyen árakat tartasz, ha az árakat lent tartod, azzal a minőséget jelzed. Racionalitás! *Most ő nevet fel röviden, valóban jól szórakozva ezen a képtelen gondolaton. Hogy született Arany városi, le sem tagadhatná, vérében van a pompa-kedvelés, amely sokszor nem ismeri a racionalitást, a mértékletességet. Ám most jön csak a neheze: jól kell érvelnie, különben tényleg mehet máshova.*
- Emeld a kenyér árát egy főnix árára. Az ember azt hinné, ha ő teremti elő az ételt, amitől mások életben maradnak, annyit kérhet érte, amennyit akar. De ezt persze a hatalom nem fogja engedni, az emberek pedig ahelyett, hogy hálásak lennének, fel lesznek háborodva, "Rablás!"-t kiáltanak majd kórusban. Ilyen nyomásra persze az ember rögtön "észhez tér" és olcsóbban adja a kenyeret, mert az létszükséglet. Ám mennyivel másabb a helyzet a szórakoztatással! A szórakozás senkinek sem létszükséglet, nem avatkozik bele a hatalom, ki miként szórakozik és erre mennyit költ. És ha egy élő főnixet kértek értem? Ki szólna bele? Ki akadályozná meg? Végül is senkinek sem kényszer, hogy idejöjjön. A magas ár pedig, nemhogy rablásnak vennék, egyenesen növelné a hely és persze személyem vonzerejét. Státuszszimbólum lesz belőle, azt pedig szinte minden férfi imádja. Kiváltképp a gazdag férfiak. *Olyan eltökéltséggel s beleéléssel beszél, hogy tényleg el lehet hinni neki, hogy tudja, miről beszél. A gazdag férfiakat egyébként pont eléggé ismeri, hogy tudja, kevés kivételre nem igaz a fenti állítás.*
- A szabadságomat úgy nyertem el, hogy elértem valakinél, hogy három főnix-tollat fizessen egy velem töltött éjszakáért. Szabad nő vagyok immár. Adjatok egy esélyt, hogy legendássá tegyük a Tűzfátyolt a valaha fizetett legnagyobb összeggel! *Végére úgy dönt, alkuképes az a főnix-dolog is, ha Torach-ék hajlanak a dologra. Hajlandó lemenni öt tollig, az is olyan summa, hogy legendát lehetne írni vele.*

Hangos, dörgő és jókedvű nevetés a válasz. Jókedélyű mosollyal várja végig a leendő dolgozó szavait Torach.
-Édesem, te nagyon el vagy tájolva. Ötszázat kapsz, indulónak. Próbaidő van. Az árat pedig mi szabjuk meg. Figyelünk a hírnevünkre és ez érvényes nem csak a szogláltatásra, hanem az árakra is. Hová lennénk, ha az őz vinné az íjat, hmmm, Tubicám? A vérszem és a kapzsiság hamar felütné a fejét. Nem-nem. – Torach csóválja kopasz fejét, szemeiben derű.
- Jelezheted, ha egy klienst nem akarsz fogadni. Kötelességed jelezni azt is, ha nem megfelelően bánik veled, ha túl erőszakos és te nem szeretnéd. Érted? Mi bogaram, védjük a lányokat, fiúkat, nem csak dísznek vagyunk ám itt. A te kis rózsás kacsóid - ~és még mi egyéb más~ - fontos nekünk és így megvédjük. De. – tartja el a mutatóujját. – Másban nem te dirigálsz. Annyit kérsz, amennyit mi mondunk.
Egy újabb harsány kacaj.
-Azt édesem, majd te beszerzed magadnak, ha akarod. Nálunk más Tűzmadarkák vannak. Nézd csak… - húzza félre az egyik függönyt, miután felállt.
Ha Ginny feláll, akkor éppen egy lélegzetelállítóan kecses, gyönyörű nő tűztáncát láthatja.
-Yinniah három éve került hozzánk. A tűz mágiatudora és istennőien táncol és még sorolhatnám.
Láthatóan kiváló vetélytársa Ginnynek. Elengedi a függönyt Torach.
-Nos. Ha ez így kell, akkor megkapod, ha nem mehetsz isten hírével. De megmondom neked előre: máshol ennyit nem kapsz, szabadságot sem és durván fognak veled bánni. De te tudod. – von vállat. – A lehetőséget megkaptad, busásan. Ha elszalasztod, nem a mi hibánk.

~ Azért nem tudtad levenni a szemedet se róla.~ *Szeme villanása, féloldalas mosolya jelzi csak véleményét és válaszát. Torach kérdésére nem szükséges száját nyitnia, a félelf a háttérben válaszol helyette is, így neki elég csak egy "Látod" jelentésű könnyed mosolyt villantania a szemmel láthatóan kéjsóvár "főnökre".*
- A munkám... jó, ez megfelel. *Bólint rá pár pillanatnyi elgondolkodás után.*
- Az arany is megfelelne, azzal a különbséggel, hogy nincs próbaidő, s ötszázzal indítok. *Pillant le közben a nyálas tenyérre leginkább egy lesújtó pillantással illetve azt, de nem ezért nem fog kezet, hanem mert szerinte még nem fejezték be az üzletelést. Hátra van még egy fontos feltétel.*
- Ami pedig az egyéb munkát illeti - ezeken az emeleteken zajlik, nemde? -, nos, az árát én szabom meg, mennyiért vagyok hajlandó elvállalni és kivel. *Nem most kezdte a szakmát elvileg, így tudja, hogy lesz itt más is, s szeretné kézben tartani a dolgokat. Egy dolog a szerep, de nem akarja tényleg bárkinek szétrakni a lábát csak mert azt mondták.*
- Cserébe a mondott ár kilencven-kilenc százaléka a tiétek, nekem elég egy aprócska szuvenír belőle. Megfelel ez így? *Sejthető, hogy magas összeget fog annak szabni, de hát azzal csak jobban jár a Tűzfátyol, nem igaz? Jól érezhető, hogy Ginny ezt már előre kitervelte, nem hirtelen ötletről van szó. Csak azt nem tudják, hogy ez az egész a papíron szereplő Ginny karakterére lett építve, gondosan kigondolva minden részletet, beleértve az itt kérendő fizetséget is. Legalábbis ez a része. A négyszáz arannyal egyébként kibékülne, csak a mihez tartás végett alkudozott kicsit, na meg nem férne bele a kigondolt képbe, hogy egy akkora sztár, mint ő, próbaidős legyen és esetleg kirúgják a próbaidő alatt. Még mit nem! Ezt játsszák a pékné nagyravágyó, kikapós lányával, de ne vele, az Arany Tűzmadárral!*
- Az ár pedig: egy élő főnixmadár. *Jelenti be végül, várva a reakciót a képtelenül nagy összegre, mert egy élő főnixmadár elképesztő értékkel bír. Már egy tollát beszerezni csak a leggazdagabbaknak való mulatság, élő madarat pedig még senki nem fogott el, hisz nem olyan könnyű az.*

Rezzenéstelen arccal, némán tekint a válasz után a lányra. ~Egészségükre…~
Torach elégedetten tekint végig, szinte sóváran a nőn. Nem tudja és nem is akarja letagadni, hogy a női szépségek és a hancúrozás a kedvenc foglalatosságai, az üzlet mellett.
-Igazából egyik sem. – feleli ridegen a lánynak, éppen karba fonja a kezét.
-Héj te már... hát legyél már kedvesebb ezzel a szépséggel. No, és mit tudsz, kedvesem? Tudod, itt dolgozni kell ám, de az ára is megvan.
Elgondolkodva fogja mutatóujja és hüvelykujja közé Torach az állát. Elgondolkodva nézi.
-És mondd, tubicám, ugye nem szökött rabszolga vagy? – a hangszínbe, a mázos kedvesség mellett egy vipera azonnali ugrása is érződik.
-Semerra. A papír igazi. – hallatszódik a sötétből Thalassa rideg hangja. Torach egy pillanatra összeráncolja homlokát majd tovább dörgöli az állát. Teljesen figyelmen kívül hagyja a lány hangjának élét és hogy a Tűzfátyol tulajdonosával egyezzen meg a bérről. A kérésében semmi hiba nincs. Csak kicsit másképp, mint ahogyan azt ő gondolja.
-Nos… próbaidőd természetesen lesz. Nem holmi utcai fajankókat fogsz kapni, elvégre ezek szerint magas és kifinomult szinten űzöd a mesterséged és a Tűzfátyol a minőséget is nyújtja, de ezt már láthattad. – legyint Torach.
-A munkád felszolgálás, tánc, szórakoztatás, hölgyeké, uraké egyaránt. – később majd jön a többi feketeleves, de erről a szolgáltatásról az elején még hallgatnak. Az annyira diszkrét, nyíltan, hogy nem fognak erről tárgyalni az első körben. Majd a próbaidő után.
– Négyszáz arany egy hónapra, aztán majd meglátjuk. Ha jól dolgozol, akkor feljebb is mehet az az ár. – köp bele a tenyerébe. Régi matróz szokás. Mese nincs, ezzel kell kezet fogni. Csak ez után kérdez tovább.
-És hogy hívnak, tubicám? – ezt csak akkor teszik fel mindig, ha megfelelőnek találták. Addig zsák krumplinak is hívhatják felőlük.

- Pont ezt imádták bennem. *Mosolyodik el elégedetten és pimaszul. Egyébként még csak nem is hazudik: azok a férfiak, akiknek eddig tetszetős volt, mind értékelték, hogy nem "igen, uram", "ahogy uram szeretné", "véleményem egyezik az uraméval" kifejezéstárral rendelkezett. Na jó, persze nem mindegyik férfi. Az ott Grottocello-ban határozottan utálta ezt benne, ezt az első pár szóváltásból kiderült.
A papírost visszakapja, elrakja - megint csak az Isteni Pár tudja, hogy hova -, s felhajtva bora maradékát a kupából kecsesen feláll a székből és követi Thalassát az emeletre. Elég ilyen helyen fordult már meg ahhoz, hogy tudja, ha felfele vagy lefele kell menni, az két dolgot jelenthet: tárgyalószobát vagy kéjlakokat. Egyes esetekben nincs is meg a határ a kettő között. Az, hogy kinn kell várnia, nos, meglepő. Nem az lett, amire számított, de nem bánja. Így sokkal könnyebb lesz. Vár hát csendesen, s mikor Thalassa ajtót nyit, nem látszik Ginny-n, hogy kicsit is nézelődött volna, vagy érdeklődött volna a folyosó iránt, ahol állt.*
~ Lám-lám. Engem be sem mutat a tulajnak...~ *Noha sok illemet nem néz ki Thalassából, az illem úgy követelné meg, hogy előbb az állítólagos főnök tudja meg, ki a csaj, s csak aztán kössék Ginny orrára, ki az a tömzsi izomtorony.*
~ Tulajdonos, aha. De nem ennek a helynek. Ha meg ő a tulaj, nem csodálom, hogy alkalmazza a félelfet. Legalább ehhez volt esze.~ *Gondolja, miközben kacér pillantással, sejtelmes mosollyal ajkain pukedlizik a férfi felé, ami inkább tűnik egy művészi táncmozdulatnak. Kellemes a szemnek, akárcsak a nő, aki csinálta.*
- Amit mondtam? Nem amit láttál? *Pillant még vissza válla fölött hamisan, laposan a félelfre. De hát ha a mondandóját tartotta érdekesnek, hát legyen. Ez is bizonyítja, hogy volt valami abban a felvágott nyelvű előadásában. Visszapillant Torachra.*
- Virginia, avagy Ginny, avagy az Arany Tűzmadár a messzi Valny'yrból. *Mutatkozik be. Thalassa nyugodtan utána járhat, a papír igazi, a hely és a nevek is, s valóban volt egy ilyen nevű felszabadított kurtizán nemrégiben, aki már nem él az Arany Városokban. De arról semmi nem fog kiderülni, mi történt vele a felszabadítás után.*
- Azért jöttem, hogy megegyezzek a Tűzfátyol tulajdonosával a béremet illetően, mint táncosnő. *Hogy munkát kér? Hogy megérdeklődi, szükség van-e őrá? Szükség van-e egyáltalán plusz egy táncosnőre? Ó, nem! Határozott fellépéséhez jól illik, hogy már úgy indítja a beszélgetést, hogy rátérjenek az alkura, mert mi sem egyértelműbb, hogy Ginny kell nekik. S nem mellesleg egy halovány kihívó él is volt a pillantásában egy röpke időre, mikor a Tűzfátyol tulajdonosát említette. Vajon tényleg Torach lenne az? S hogy bírja, hogy rögtön az elején ezt kétségbe vonja egy nő, már ha nem képzelte be a türkiz-zöld szemekbe azt a csillogást?*

Gondolatban a fejét fogja. Aztán megvonja a vállát. A dolgokhoz, amiket itt kell tenni, nem az ész a fő szempont. És eddig ezeknek megfelel.
-Hogy tudtál dolgozni, ekkora felvágott nyelvvel? Bárhol is?
A művészi játék nem érdekli és meg sem hatja. Átveszi a papirost, átfutja, neki elég ennyi. Ha hamisítvány, akkor sem mutatja ki, hogy észrevette volna. Úgyis fog utána szaglászni. Ahogy elkezdi sorolni, felemeli a kezét, csöndre intve. Amikor átolvasta, visszaadja a papirost, pedig szíve szerint máris a belső zsebbe tenné.
Nem túl jó, hogy ilyen múlttal rendelkezik. Hiába mestere dolgoknak.
~Nem az a lényeg, hogy szabad-e, kisbogaram…~
-Azt megtartom magamnak. – feleli kurtán. – De oda tudlak vezetni hozzá. – áll fel.
Nem fogja az első jött-mentnek felfedni a valóságot. Ha Ginny követi, akkor az emeleti hátsó lakosztályba mennek.
-Itt várj. – áll meg az ajtó előtt, miközben belép. Kell a színjáték
Torach már tudja a dörgést, a lakosztályban van, elfoglalja a megszokott színjátéki posztot. A férfi egy kopasz, alacsony termetű, izomtömeg és akivel már látásra nem tanácsos ujjat húzni. Thalassa a rabszolgaságból vásárolta ki egy kalózhajóról. Kiválóan ért a számokhoz és a tárgyalásokhoz, de még inkább a verekedéshez.
Az ajtó pár perc múlva újból kinyílik.
-Gyere be. – invitálja karmozdulattal, hátrébb lépve és egyben utat hagyva a lánynak. – Add elő ismét, amit nekem mondtál. Bemutatom Torachot, a tulajdonost.
A középkorú ember férfin csak egy fekete bőrmellény, bőrnadrág és csizma van, valamint a vállán átvetett fegyveröve, amin egy rövidkard lóg le.
-Mondd csak tubicám. – fonja karba a kezeit, és dől hátra a széken.
A hely ízlésesen berendezett, de meg nem lehet mondani, mely faj vagy kultúra a fő vonal. A luxus azonban szemmel látható, de egyben az egyszerűség, nincs zsibvásár érzete a belépőnek.
Thalassa becsukja Ginny mögött az ajtót, majd az ajtófélfának háttal, nekitámaszkodik és egyik lábát átveti a másikon álltában.

- Nohát, az Arany Városokba úgy ér el az itteni lovagok híre, hogy eszményiek, s nem a páncél teszi őket azzá, amik. *Hanyag eleganciával vonja meg a vállát. Ha Thalassa nem vevő erre, hát nem.*
- S te gyakran beszélgetsz bolondokkal? *Pimasz kérdés, de hát mit mondhatna? A csörgős sipka helyett jobban áll neki a csengő pénzérmékkel varrt kendő, hogy abban rázza formás csípőjét? Ez úgy is egyértelmű. Inkább kockáztat, s próbálja kényelmetlenebb helyzetbe hozni a férfit. Hadd küzdjön, hogy ő jöjjön ki a beszélgetésből győztesen, majd a végén Ginny nagy kegyesen enged és megalázkodik kicsit, mert tudja, hogy a férfiak imádnak nyerni. És Thalassa is biztos elégedettebb lesz vele, hogy nem egy könnyű győzelme volt, hiszen a győzelem mámoros érzését az adja meg. Nem válaszol Thalassa, hogy ő vendég vagy valami több.*
~ Úgy tűnik, telibe találtam.~ *Feltételezi csak a válasz hiányából, vagyis a válasz hiányát tekinti válasznak, jobb híján. A kérdésre csak sóhajt egy aprót, de nem jön zavarba.*
- Reméltem, hogy erre nem kerül sor... Hát sosem lehet az ember lánya igazán szabad? *Némi sértődött éllel húzza fel picit az orrát, miközben elővarázsol ruhája alól egy papírt. Talán még Thalassa is néz egy nagyot, honnan szedte elő Ginny azt a lapot a testére szépen simuló, s láthatóan zseb nélküli anyag alól. A női praktikák végtelen sora. Átadja a papírt, s áldja közben az eszét, hogy a terve nagy részét gondosan előkészítette.*
- "Virginia, avagy "Ginny" avagy az "Arany Tűzmadár" a Lorenz diCortenelle-vel kötött megállapodásnak eleget téve Semerrává, azaz Félszabaddá nyilváníttatik, többé se nem a Selyem Sóhajtás Házának, sem annak vezetőjének vagy leszármazottainak nem képezi tulajdonát, ám a Semerrák kötöttségei rá is érvényesek, ami az alábbiak..." és a többi és a többi. Dátum, pecsét, aláírás. *Idézi a tartalmat unottan, miközben körkörösen meglötyögteti a bort a kupájában és nézi annak vörös színét. Az igazi talány az, hogy az írás igazinak tűnik. Ha hamisítvány, akkor a legjobb hamisítvány lehet, amivel Thalassa találkozhatott a fél évezrede alatt.*
- Az a kérdés, vajon egy szabad nő tudna-e megállapodásra jutni a Tűzfátyol vezetőjével? Te mit gondolsz? *Közben tartja szabad kezét, hogy abba kéri vissza a szabadító levelét.*