Kikötő

A főváros egyik legfontosabb része a kikötő, mely nemcsak a Vörös-öbölre, hanem az Ivesi-folyóra is nyílik. Mindkét irányból a folyami kapun keresztül megközelíthetőek a dokkok (ezekből kettő is van: a kis és a nagy dokk). A folyami kapu nemcsak a természet viszontagságai ellen nyújt védelmet, hanem az ellenség ellen is. A hadihajók mindig a városfalon kívül horgonyoznak. A dokkoknál lehet az árut ki- illetve berakodni, valamint innen tudnak az utasok és munkások is fel- illetve leszállni. Halászhajókon kívül kereskedelmi hajók futnak ide be, utasokat ez utóbbiak szállítanak.
A Kikötőmester háza a dokkok végénél, jobb oldalon található, képletesen értve pont a kikötő lüktető szívének közepén. A folyami és tengeri kereskedelemmel kapcsolatos ügyeket lehet itt intézni, valamint a hajók kifutásának és kikötésének koordinálása itt történik. A kikötői őrség elsődleges feladata a kikötőbe érkező áruk vámjának beszedése, az áruk megvizsgálása, valamint a rend fenntartása.
A kikötő egyik látványossága a nagyon ritkán, mindössze háromhavonta feltűnő, Dél Szele névre keresztelt, jelenleg az egyetlen háromárbocos hajó. Pár hónapja fejeződött be az építése, a hajózás legújabb technikai vívmánya e hajó, mely jelenleg Ederthin és Valny'yr fővárosa között ingázik. Nagyobb teherbírású, sokan ebben a hajótípusban látják a hajózás jövőjét, egyelőre azonban nem tervezi se a Fejedelemség, se Valny'yr több ilyen hajó építését, részben a költségessége miatt, részben mert a Dél Szelét még tesztelik, hogy az újakon mit kell majd esetleg változtatni.

*Kicsit meglepődik, s ez látszik is rajta, mikor kiderül, hogy al-Khaybar a lány. S minthogy ennyire tejfehér finom bőre van, már biztos benne Ginny, hogy biztosan a harmadik kis feleség lehet Elena. Esetleg vegyes házasságból való lány, aki inkább az anyára ütött. Elena kora elbizonytalanítja, mert ránézésre már kiházasítható, de ez nem feltétlen jelenti, hogy házas is. Ő sem az, módszeresen utasított el és hiúsított meg számos eljegyzési és házassági kísérletet, amit apja és mostohaanyja próbált kieszközölni a számára. Számára... A család számára inkább.*
- Elnézését kérem, asszonyom, csak fecsegtem... *Hátrál meg rögtön, mikor látja a nő felháborodását.*
~ De kis álszent. Fel nem foghatom, mit élveznek a dombtaviak az unalmas teadélutánjaikon.~ *Volt szerencséje már ilyenhez, mikor Son'neryában járt dombtavi család, s áthívták őket. Hogy ő hímezgessen és arról fecsegjen közben, de szörnyű kalapot vett fel valaki a minap?!*
- Igen, asszonyom. Most már felmehetnek a hajóra. Remélem megelégedéssel szolgálnak majd a kelmék. Holnap felkeresem a rezidencián, Caprac Arco vigyázza lépteit! *Köszön el tőle, örülve, hogy hitben nem szakadtak el tőlük a dombtaviak, legalább nem kell j köszönési formulákat jegyezgetni. Sejtése szerint csak erre a szóra várt Elena, hogy feljusson a hajóra. Főleg, hogy be ne előzze az amott álldogáló szőkésbarna hajú ikerpár, akik szintén a hajót nézik elszántan. Ginny meg odébbáll, remélvén, hogy Elena nem tesz majd említést a hajón az ékszerekről.*
~ Mindenesetre jó lesz valamit kitalálnom holnapra arra az esetre, ha a kapitány mondja, hogy nem szállítottak ékszereket. De addig is egy szállás kell.~ *Caprac Arcoról eszébe jut, hogy Conchita Maini itteni iskolájánál húzza meg magát, legalábbis időlegesen, de az talán túl nyilvánvaló hely lenne egy bajba jutott nő számára, ott keresnék elsőnek. Ezért is akart érdeklődni szórakozóhelyek után. Talán ott keresnék utoljára.*
~ Talán...~ *Elindul egyre beljebb a városba, elvetve a Vén Csónakos által nyújtott lehetőséget.*

- Rendben.
Úgy tűnik, ha kizökkentik, akkor megzavarodik kicsit. Lehet csak betanult szöveget mondott? Elképzelhető, vagy csak a nagyvárosi forgatag ennyire elszédítette a fejét. Mindegy, Castell, majd Immala megmondja az őröknek, hogy holnap engedjék be. Rápillantok, nem vagyok benne biztos, hogy tudja magától, hogy szólnia kell, mármint hogy neki kell szólnia. Ismét elfojtok egy sóhajtást. Talán Rhajnak megpedzintem, hogy mi lenne, ha nem adari komornám lenne.
- Elena al-Khaybar.
Büszkén ejtem ki nevem, szeretem a különleges csengését, és mellé a tejfehér bőrömet. Felpillantok a hajóra, végre látok valami mozgást. Végre, talán hintót kérnem majd hazafelé. A nagy töprengésembe belerondít egy felháborító kérdéssel. Fel is vagyok háborodva.
- Nem járok nyilvános helyre szórakozni.
Mit képzel? Tökéletes társasági életet élek, hiszen ott vannak a prominens főurak összejöveteleik és báljaik. Be nem tenném a lábam olyan helyre, ahol valami aljanéppel, részegekkel futhatok össze. Ajánlom, hogy több ilyen kérdést ne tegyen fel.
- Most már indulhatunk?
Hallom a türelmetlenséget a hangomban, kicsit elment a kedvem, de a jó fogás reménye még éltet, ezért nem fordítok hátat, kivéve, ha nem indulhatunk még most se. Akkor erről ennyit.

Elhúzom a számat, nem akarok ebben a tömegben várakozni, sőt ha a kelme nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, akkor maga a várakozás is elviselhetetlen kellemetlenség. Felnézek a hajóra, remélem a kikötőben nem lehet nagyon érezni a hullámzást. Hm, nem sok híja, hogy kihozassam csak az anyagot a lánnyal. Napfényben amúgyis jobb lenne megvizsgálni, de mi van, ha egy másik kelme még jobb lenne. Nehéz döntés. Habár a legjobb és legdrágább anyagban hibát találni kicsi az esély… igaz, én képes vagyok rá. Jó, legyen, felmegyek a hajóra, megnézem az anyagokat, azután a napfényben leellenőrzöm és csak azután veszem meg.
Öhh, miről is beszél a lány? Most már odafigyelek arra, amit mond. Ahha, még mindig az anyagról beszél. Fogalmam sincs, hol lehet az a tó, amit emleget, de ha a színe ihlette azt az anyagfestést, amivel az én szemem színéhez illik, akkor el kéne menni oda. Ashdun-tó. Majd célzok rá Rhajnak, hogy majd ha ellátogatunk Adar Ishirbe, akkor nézzük meg ezt a tavat is. És már tudom is, mit fogok felvenni azon a napon. Azt hiszem befejezte, de ha nem, hát most majd befejezi a regélést.
- Mi a neved?
Furcsának tűnik ez az ékszeres javaslata. Mármint, hogy az igazán különleges darabokat másnak nem mutatja. Ő dönti el, mi az értékes? De végülis nincs holnapra programom, eltölthetném azzal a fél napot, hogy válogatok az ékszerek között, talán kipróbálom majd, melyik ruhámhoz melyik darabok illenének…
- Rendben van. Legyél az al-Khaybar rezidencián holnap 10 órakor.
Felpillantok a hajóra. Ha még sokáig… kb 2 percig nem jelennek meg a vámtisztek, akkor inkább elhozatom holnap a kelméket is az ékszerekkel együtt.

~"Vezess!"~ *Határozottan kezdi megsajnálni Immalát, de ahogy rápillant a tátiszájú lányra, az is eszébe jut, hogy talán a lány túl butuska hozzá, hogy tudja, milyen rossz dolga van. Habár Gineyra maga másként bánt el nem túl szépen a szobalányaival, pedig őket szerette, főleg Ynys-t.*
- Vezetem majd asszonyomat, de előbb megvárjuk, míg a vámolással végeznek. *Addig úgy se mehet fel senki a hajóra, szóval megnyugodhat Elena is, nem előzi be senki, hogy lecsapjon az aranyszálas zöld anyagra vagy a többire.*
~ Mit is tudunk Adar Ishirről?~ *Meglehetősen hiányos, mivel nem tengeri népről van szó, ezért az Arany Városok szemében nem túl jelentős.*
- A legfinomabb zorausi kelméket hozta a hajó, majdnem egyenesen Kahrish-ből. *Arra emlékszik, hogy a kapitány zoraust említette, de hogy melyik várost... Reméli, Kahrish Zorausban van.*
- Az aranyszálat csak ők tudják ilyen művészi módon a kelmébe szőni, mely finom, stilizált ishiri virágok alakját veszi fel. Magának a kelmének a zöld színét pedig a Kahrish partjait mosó Ashdun-tó ihlette. *Na, ez egész jó, ahhoz képest, hogy most rögtönözte! Megérte odafigyelni azokon a földrajzi és történelmi leckéken. Magával egészen elégedett, lehet fontolóra kéne vennie az árus szerepét. Csak nem lehet nehezebb így felmagasztalni egy terméket, amiről legalább tud is valamit! De mielőtt képzelete túlzottan elragadná, Elena visszarántja az ékszeres kérdéssel. Gineyrának fel kell mérnie nagyon gyorsan, mivel jár jobban: ha lerázza a "kis"úrnőt azzal, hogy ezek az ötvösvackok nem méltóak hozzá? Ha belemegy a játékba és eladja neki? Vagy ha elfut, úgy se nézi ki a lányból, hogy képes lenne szaladni, hacsak nem a legújabb divat szerinti kalapról van szó.*
- Mit szólna ha inkább holnap mutatnám meg őket? Még számos dolgot el kell intéznem a városban, de megígérem, a legkülönlegesebb darabokat megtartom az Ön számára, addig más nem is láthatja majd. *Vagy igen, majd ahogy hozza a sors.*

Tetszik, amit hallok, csak az a kis hatásszünet nem tetszik, amit a válasz előtt tartott. Vagy csak tényleg ennyire lassú. Még nem sikerült eldöntenem. De meg kell hagyni, bókolni azt tud. Elmosolyodok, jó érzés, mikor más is belátja előnyös tulajdonságaimat. A zöld szín tényleg mindig is jól állt, a mélyzöld veszélyes lehet, van egy olyan fajta, ami kifejezetten rosszul áll, de ha sikerült eltalálni a megfelelő árnyalatot és anyagot, akkor abban valóban fejedelmien festek. Hát még ha aranyszállal van díszítve. Igazán illene az eneydrosi ruhámhoz. Mindenki engem fog bámulni, persze amúgy is, de egy ilyen különleges ruhában, mégis dombtaviként. Én leszek az idei bálszezon szépe. Azt hiszem kicsit elragadott a hév, visszavezetem pillantásomat a lányra.
- Meg óhajtom nézni, és ha valóban első osztályú minőségű, akkor meg is veszem, mind! Vezess!
Nem hagyok belőle másnak, különleges ruhához egyedi kelme dukál.
- Mesélj még a kelméről, honnan származik?
Ezek az adari városok a furcsa hangzású neveikkel összekuszálódtak a fejemben, de nem akarom hogy véletlen olyan anyagot válasszak, amivel aztán megsértem az anyósomat. Az ékszerek hallatán még jobban felcsillan a szemem, pompás volna eneydrosi kelméhez illő ékszerrel tündökölnöm. Még soha nem vásároltam ékszert, izgalmas lehet.
- Előbb az ékszereket is meg akarom nézni.

~ Csacsi lány?!~ *Egészen meglepetten néz Elenára, amit lehet betud a fiatal asszonyka annak, hogy azon rökönyödik meg így, hogy nem fűszerért jött.*
~ ...hat...hét...nyolc... Caprac Arco, adj türelmet, mert te leszel a tanúm rá, hogy megütöm...~ *Számol magában, s szerencsére az istenek vele vannak, mert mire elér tízig... na jó, tizenkettőig - adott két ráadást, hiszen olyan fiatal és tudatlan ez a lány itt -, addigra lenyugszik. Mondjuk azért megjegyezte. Elena tekintetét követi szájtáti Imalára.*
~ Hát ő sem hajós nép lánya... Puhány.~ *Több pillantást nem veszteget rá, inkább a "kis"úrnőre figyel.*
- Ah, a kelmék!
~ Miért is néztem ki belőle, hogy érdekli a főzés?~ *Ismeri az adar ishiri kelméket, az elfek selymével vetekszik minőségben és árban egyaránt. Vajon meg kellene mondani a lánynak, hogy az nem az ő árkategóriája?*
~ Á, majd rájön. Egy kis nevelés az élettől neki sem árt.~ *Ő sem engedheti meg magának jelenleg. Vagyis megtehetné, elég ékszert hozott magával egy nagyanyai örökségéről nem is beszélve, mely mind ott lapul a szegényesnek látszó csomagban. De nem lehet feltűnő.*
- Elsőosztályú mind, s mivel nagyon kényesek, azokat pakolták legfelülre, következésképpen azokat fogják elsőnek kirakodni. Van egy aranyszálakkal átszőtt mélyzöld darab, asszonyomnak igazán jól állna, kiemelne a szép haját és szemét.
~ S az a legdrágább, úgy se lesz rá elég pénzed.~ *Kedvesen, segítőkészen ajánlja Elenának, amúgy is tudja ezeket az információkat. Azon kevés alkalommal, mikor szóba elegyedett valakivel a hajón, mivel nem beszélhetett magáról, s a kapitány is tartotta magát a megállapodásról és nem érdeklődött felőle, a rakományról beszéltek, na meg hogy mennyivel lesz szeszélyesebb ősszel a hajózás a Hűs-tengeren. Gineyrát felettébb érdekelte, mennyire sűrűn indulnak a hajók Grottocelloból, vajon utána tudnak-e jönni vagy szárazföldi úton inkább? Erről eszébe is jut, hogy Elena helyismerete is kapóra jöhet.*
- Asszonyom? Tudja esetleg hol érdemes ékszereket értékesíteni? Hozott a hajó azt is, s nekem kellene felvásárlót találnom. *Ha már úgy is itt dolgozónak nézik, kihasználja. Nehogy ráhozza a lány a kikötői őrséget, azt feltételezve, hogy lopott.*

Nem tűnik úgy, mint aki teljesen képben van. Elfojtok egy újabb sóhajtást, fárasztó ilyen emberek között lenni. Mindegy, most egyelőre megelégedek annyival, hogy úgy 'hiszi' még napokig nem fut ki a hajó. Végülis az igazából annyira nem érdekel, mikor fut ki, miután már megszereztem az anyagokat. A lényeg, hogy még csak most kötöttek ki. És ha még csak most nézik át a kikötő emberei, akkor az azt jelenti, hogy még minden érintetlen azon a hajón. Remekül időzítettem.
- Fűszert? Csacsi lány, dehogy!
Kicsit kotnyeles, de amilyen jó hangulatban vagyok, nem bosszant. Hátrapillantok, Immala még megvan, száját tátva bámulja a hajót. Ehh, máskor nem hozom magammal a városba.
- Engem a kelmék érdekelnek. Azokról tudsz valamit?
Kíváncsi vagyok mit fog mondani. Az üzletben azt mondták Adar Ishirből előbb Crestiason majd Grottocellón át érkezik az Arabellán áru, minőségi áru csak náluk, csak most, csak nekem, stb. Nem is pislogok úgy figyelem a lányt. A legutóbbi vég selyem, amit vettem, egyszerűen botrányos volt. Még egyszer nem bízok meg bennük. Persze kapásból a hajóskapitányban sem, jól jártam, hogy most tudok informálódni.

*Nemcsak a tökéletes bőr, de a felvonódó szemöldökök is tükörképként megjelennek Gineyránál, csak nála a szavak hallatán, meg a tegezést hallva. Aztán kapcsol.*
- Bocsásson meg... asszonyom. *Majdnem kisasszonyt mondott, hiszen fiatalabbnak nézi magánál Elenát, de látja a két gyűrűt a megfelelő ujjakon.*
~ Vagy fiatalabb, mint aminek látszik, vagy nem normális, hogy ilyen fiatalon házasodott. Nem tűnik állapotosnak vagy olyannak, aki már szült, hogy ne lett volna választási lehetősége.~ *S lát plusz egy brosst, meg egy kalaptűt. Egész csinos darabok, mint maga a lány.*
~ Biztosan valami kisebb úrhoz ment hozzá, ő maga nem lehet túl nemes, csak a szépsége segítette. Fiatalsága miatt gondolom valami idősebb férfihoz.~ *Szüksége van önuralomra, hogy ne fintorodjon el. Noha a ruha szép és ékszert is lát, Gineyra úgy képzeli, az igazán előkelők nem mozdulnának ki ilyen "szegényesen". Nem is tudja Gineyra, kivel találkozott, aki se születése, se házassága révén nem éppen kicsi úrnő. Lényeg a lényeg, félre is lép az útból, s indulna meg a nagy kupolás épület, a kikötőmester háza felé, mikor megakad a megszólításra. Tekintetét a hajó és a felfelé igyekvők felé fordítja.*
- Kifutni? *Bizonytalanul pillant vissza Elenára.*
- Szerintem néhány napig itt lesz még, most futott be. Pár perc még, míg a rakományt ellenőrzik, aztán elkezdik a kirakodást. Azután szerzik be az új árut és indul vissza Grottocelloba. Asszonyom fűszert venne? *Kérdezi érdeklődve, mert azt is szállít éppen az Arabella, érezte az illatát sok ritka fűszernek.*

Felvont szemöldökkel nézem meg magamnak a lányt. Ő is az a szőke hajú, kék szemű királylány, mint Amelia, csak úgy néz ki, ő nem jó helyre született. Azok az élvhajhász földesurak nem tudnak uralkodni magukon, aztán a pórnép is hamarosan szőke hajjal fog szaladozni itt. Habár lehet nem is baj, legyen a szalmasárga szín a földet túróké, a gyönyörű, mélytónusú barna szín pedig az uralkodó rétegé. Jobban is áll nekünk a bíborpalást. Újra sóhajtok, Immala nem kapcsol valami gyorsan.
- Leszel szíves..
Szememmel intek a lánynak, hogy csipkedje el magát az utamból. Kár, hogy most nem jött velem Ahram, szigorú tekintetével biztos már eltüntette volna utamból a lányt... csak az a baj, hogy általában engem is így figyel. Talán mégse baj, hogy nem jött, nem tudom mit szólt volna az akciómhoz.
Szemem sarkából elcsípem, hogy valakik mennek fel a hajóra, mivel ez előtt ácsorog a lány, gondolom valami kisegítő munkát végezhet a hajón. Azt mondják a tengeri levegő jót tesz a bőrnek, neki pedig bosszantóan tökéletes bőre van.
- Várj csak, mikor fut ki a hajótok? - Mutatok is az Arabellára, meg a felfelé sorjázó emberekre, mielőtt félreértene. - Érdekelne a rakomány egy része.

*A halszag az, ami neki fel sem tűnik, mert bár otthonuk messze volt a kikötőtől, azért csak tengeri kereskedelemből él és gazdagodott meg a családja pár generációval ezelőtt, hát elvárás is volt vele szemben, hogy ne kényeskedjen. Mondjuk könnyű dolga van, a valny'yri férfiak (és nők) hozzá vannak szintén szokva e illathoz, mely olyan kellemesen keveredik számukra a sós víz és némi hínár illatával.*
~ Messzebbről kisebbnek tűnt ez a város.~ *Onnan a hajóról, mikor még csak közelítettek, szép rálátás volt a városra, s olyan könnyűnek ígérkezett az eligazodás benne. De mihelyt a kikötőbe ért lejőve a hajóról, máris elkeveredettnek érzi magát. Megnézi a nagy kupolás épületet, bizonyára az a kikötő központja. Épp azon gondolkozik, hogy vajon ott be kell-e jelentkezni, vagy ott akad-e valami pénzváltásra lehetőség? Egész pontosan ékszerbeváltás. Pénz nem volt nála, igazán sose volt pénze. Odahaza elég volt családja nevére íratni a vásárolt holmikat, úgy is ismerték őt és a családot, ha meg vásárban volt, hát Ynys fizetett, ő törődött ilyenekkel. Ennek ellenére tisztában van nagyon is a pénz értékével, s hogy magával hozott ékszerei mennyit érnek. Egy olcsóbb gyűrűn túladott már Grottocelloban, abból vett némi élelmet, meg amire még szüksége volt, a hajóra már kevés maradt, de a kapitány elfogadott egy pár igazgyöngyös fülbevalót, főleg, ha nem kérdezősködik. Méltányos ár volt. A fülbevalóért cserébe nem látta őt, nem tud róla, nem kérdezett semmit felőle, még a nevét sem, s így a kapitány szép ajándékot adhat majd a unokájának eljegyzése alkalmából. Gineyra amúgy is utálta azt a fülbevalót.*
~ Hm?~ *Sóhajtást hall maga mögött, majd a lábdobolás is feltűnik neki így. Kíváncsian fordul meg és néz Elenára, talán egymagasak is, mert Gineyrán sarok nélküli cipő van. Ez volt az első, amit vett Grottocelloban, a szobalányának lehetetlenül pici lába volt ekkora magassághoz képest. Ellenállt a kísértésnek, hogy szép cipőt vegyen, inkább vett valamit, ami illik a ruhához, ami Immalához teszi hasonlatossá, semmint Elenához. Mégis, a türkizkék szemekben, ahogy végignéz Elenán leheletnyit oldalra biccentett fejjel, látszódik, hogy nem Immala, s hogy eszébe sem jut odébb lépni. Sose kellett, mindig előle tértek ki, s van, amiről nehéz leszokni, ha egyáltalán eszébe jutna. A csuklya alatt hibátlan bőr, fényes, szőke tincsek látszódnak, igazán méltatlan hozzá az a "lehangoló" köpeny. A szemek pedig ismét végigmérik Elenát futó pillantást vetve a szolgálólányra, önkéntelenül is nézve mennyi, milyen ékszer van a másikon, mint rangjelző. Tudja, hogy a dombtaviak annyira nem tobzódnak benne, hisz az aranyat tőlük veszik, de akkor is. Mögötte közben a kikötő megfelelő személyei felsorolnak a hajóra, hogy átnézzék kirakodás előtt az árut, van-e valami vámolható, van-e valami tiltott?*

- Gyerünk Immala, ne maradj le!
Az kéne még, hogy elkezdjen bámészkodni, aztán elvesszen a tömegben. Maradjon csak a sarkamban, mint idáig, egyébként még egyszer sem lépett rá a ruhám szegélyére, szóval még az is lehet, hogy megtartom. Messzemenőkig jobb, mint az előző, vagy az azelőtti szobalány, csak ne locsogna annyit. Mindig majd' megfájdul a fejem a karattyolásától, most a város nyüzsgése szerencsére elnémította.
Felemelt fejjel haladok, nem kerülgetek senkit, illedelmes kikötői emberek kavarognak itt, utat nyitnak nekem. Csak ez a halszag ne lenne mindenütt. Ha hazaértem, rögtön fürdőt veszek, a hajamat is megmosatom. Szoros kontyban csavarodnak fürtjeim, de biztos beleivódik ez a szag, amit nem vagyok hajlandó szagolni.
- Keresd az Arabellát, Grottocelloból érkezett.
És gyönyörűséges kelméket hozott, amire én rögtön lecsapok, kiválogatom, ami tetszik és nem kell az árusnál küzdeni. Keresem a hajót, mert nem vagyok benne biztos, hogy Immala tud olvasni... vagy hogy mindent ért, amit mondok neki. Talán mégiscsak másik szobalányról kéne beszélnem Fatimáhval.
Megállok. Egyrészt megtaláltam a hajót, másrészt egy szürke köpenyes elállja az utamat. Lábammal türelmetlenül dobolni kezdek, habár nem vagyok benne biztos, hogy a matrózok kiáltozásaitól meghallja. Immalának most kellene elhessegetnie, de csak áll mögöttem, mint egy szamár. Sóhajtok egyet, nem akaródzik megszólítanom, ez a szürke köpeny olyan lehangoló valami, bezzeg az én aranybarna azsúrozott ruhám.

~ Ynys-t magammal kellett volna hoznom.~ *Állapítja meg, mikor már majdnem elindult volna le a hajóról maga mögött hagyva a csomagját. Nem sok holmi, csak megszokta, hogy mások cipekednek helyette még akkor is, ha csak a vásárba ment venni pár apróságot. Felveszi a csomagját.*
~ Azért csak jobb volt nem elhozni Ynyst. Okos, segítőkész lányka, de csak növelte volna a lebukás veszélyét. Na meg így is elég nagy bajban hagytam a másik szobalányomat. Remélem, nem büntetik meg nagyon ezért.~ *Ynys legalább nem tudott semmiről, a másik is csak annyit, amennyi szükséges volt. Az úticélnak mást mondott, s sietve kellett ruhát cserélniük. Épphogy elérte Grottocelloban a hajót, mert rossz irányba futott az ismeretlen városban, s először eltévedt, mire végre jó irányra lelt.
A kapitánytól elköszönt lefelé menet. Az idős, visszavonulás előtt álló férfit kedvelte, kedvesen bánt vele, s mikor látta Grottocelloban futni a hajója felé, megálljt parancsolt az indulásnak, s őt még felvették. A tengerből azonban sokat nem látott, ideje nagy részét a kabinjában töltötte. Nem tetszett neki, ahogy a legénység többi tagja méregette, így inkább bezárkózott. Nem jár már neki Wyrrén képzett testőr, s csak egy vékonyka tőrt hozott magával, s nem hozhatta a lándzsáját se. A kikötés előtt egy órával szólt a kapitány, hogy lassan megérkeznek. Összepakolni nem volt nehéz, így a kikötést már a fedélzetről figyelte, akárcsak Ederthint. Az egyszerű, szürke köpeny csuklyáját a fején tartja, ne emlékezzenek annyira egy nőre, akinek szőke hajában a nyár aranya játszik, ellenben eléggé melege van alatta. Más az idő itt, mint odahaza, mégis, csillogó szemekkel issza be az új látványt.*
~ Készülj Ederthin! Megérkeztem!~

Látja Tsitsa arcát és a helyzetet is. Nagy bajban van, mert éppen ezt nem szabadna neki megtennie, mint követségi család tagja. Mit fognak szólni Deira és Naram? Megszeppen. Utoljára úszik ki a vízből, sokat nem kell erőlködnie, mert ketten fogják meg mindkét karját és húzzák ki a vízből. Odaáll Tsitsa mellé, közel. Nem nyugtatja meg a két felnőtt nyugalma és hozzáállása, a félelf lány kezét keresi, hogy megszorítsa. Nem engedik nagyon közel egymáshoz őket, neki is megfogják az egyik karját, de amikor a mellényét kezdi kigombolni, először nem engedik.
- Tsitsának szeretném odaadni. – hebegi sápadtan. Majd lehámozza magáról, és ha Tsitsa elfogadja, akkor ráteríti, vagy odaadja.
Utána csak csendben tud ballagni a többiekkel. Nagyon szégyelli magát.

*Rögtön elkerekednek riadtan a szemei, mikor meglátja a kilépő városőrt, s már szóra nyitná ajkait, hogy Sallyt figyelmeztesse. Hátrébb haladtak ők Nephirrel, sikeresen lelassította őt az úszni kevésbé tudó Tsitsa, így látták ők ketten, hogy Sally kapaszkodót kereső keze mit fog megtalálni kapaszkodónak. De elkésett vele, hogy szóljon. Kezdene megnyugodni, mikor rajta hamar tovasiklanak a tekintetek, s az ébenhajú nőt ismerősként üdvözli a férfi. Szeretné magát azzal áltatni, hogy tényleg jó ismerősök, s ki lesz dumálva a helyzet, hanem a szigorú parancs, pláne az erőd említése... Még Tsitsa sem olyan naiv, hogy vidáman pattogó-lobogó lángokat képzeljen oda egy bögre forró csokival. Ethyrlin szavai kevéssé megnyugtatóak, pedig szeretne neki nagyon hinni. Odakecmereg a parthoz, mire már kezek nyúlnak és felkarjainál fogva könnyedén emelik ki őt a vízből, szempillantás alatt a parton tudva magát. Az egyik őr nem is engedi el, Tsitsa így csak próbálja minél kisebbre összehúzni magát, hosszú vörösesbarna haját szabad kezével előrehúzni, hogy takarja magát a nedvesen rátapadó ruhák miatt. Erre nem gondolt ugrás előtt. Meg arra sem, hogy bajba keveredhetnek miatta. S arra végképp nem, hogy bajba sodorja ezzel Nephirt is. Ezért is ő a hibás...
Nagyon sápadtan, lehajtott fejjel, reszketegen követi Ethet és Sallyt, Nephir szemeibe nem is mer nézni. Fél és nagyon hideg van így vizes ruhában, s mióta elkezdett nőiesedni, azóta utálja, ha egy ruha ennyire testre simuló. Fel sem pillant az őrökre, hátha ha ő nem látja őket, ők sem látják őt.*

Talán ő csobban a leghangosabban, de nem a hasas ugrásért, mert azt nem vállalna be, hanem mert talán a legsúlyosabb egyéniség a csoportban. Egy ideig még lebeg a víz felszíne alatt nyitott szemmel, egyrészt gyönyörködve a csodálatos testformákon, amiket Sally mutat, másrészt figyeli, hogy a két ifjúság nehogy nagyon lesüllyedjen. Abban az esetben felnyalábolná őket. Vigyorogva lapátolja fel magát a víz színére, látva, hogy senki sem maradt lent.
Lusta, kényelmes mozdulatokkal, hátúszásban indul a jelzett hely felé és csak előtte fordul meg. Egy hangot hall, amely egyiküké sem. Feltekint. Magában felsóhajt. ~Na, csak ez hiányzott. Simán megúsztam a legtöbb balhét, erre meg most…~ De aztán vállat ránt magában és felnyomja magát addig, hogy felkönyökölhessen a kövezett partszélre. Páran a katonákból azonnal köré csoportosulnak, tartva attól, hogy meglóg, akár így, akár úgy. Esze ágában sincs. A két fiatalabbra tekint, már ha Nephir fiatalabb, az elfeknél sosem tudni, és megnyugtatóan tekint rájuk, miközben kaszáló lábmozdulatokkal tartja fenn magát. Majd Sallyre vigyorog.
-Csak nem egy volt közeli barát? – ekkor már ragadják meg a karját, hogy kivegyék a vízből.
-Majd én kimászok, megy egyedül is, köszi. – azzal egy mozdulattal felnyomja magát, hátsóját a szélre téve. Felállva hatalmas tócsát gyárt, a csizmájából szeretné kivenni a vizet, lehajolni már nem tud, mert megfogják a karját.
-A Carlo erőd? Nem tettünk mi semmi rosszat. – ártatlan tekintet.
Még körbenéz, hogy kell-e segíteni Tsitsának és Nephirnek.
-Nem lesz semmi gond, gyertek nyugodtan. – mosolyog rájuk biztatóan.
Útközben az egyik katona továbbra is kedélyesen belékarol, el se akarja ereszteni, ő nem erőlködik, hogy visszautasítsa ezt a kedvességet. De azért még Sallynek odaszól.
-És már megint te jársz jól. Miért nem egy kedves, aranyos hölgy vezet el… - adja a kisfiús duzzogást, nagy vigyorral. Az őt kísérő katona azonban rámordul.
-Csend legyen.
Erre megrántja a vállát, és sétál tovább, víztócsákat hagyva maga mögött.

*Nagyon szívesen visszavágna, hogy az ujjropogtatás egy korábbi ugrás következménye, de minthogy nincs így, s tán a másik kettő csak megriadna, nem mondja, csupán visszamosolyog úgy Etyhrlinre, mint aki beígér egy vízbe érkezés utáni fojtogatást. Persze baráti alapon.
A fenékre csapástól csak jobban kacag ugrás, vagyis zuhanás közben. Csak nehogy aztán megijedjen odalenn a szöszke, ha le lesz taperolva bosszúból. Ó, csak is kizárólag bosszúból, nem más okból, még véletlenül sem!
Csobbanva érkezik a vízbe, kiélvezi, ahogy a hűvös víz körbeöleli azonnal átáztatva a ruháját és haját, majd rutinos kar- és lábmozdulatokkal úszik fel a felszínre, hogy ott várja a többieket. Na meg szemmel tartsa Ethyrlint, hátha le akarná húzni őt a mélybe a huncut. Hátrasimítja ébenfekete haját és visszamosolyog a felbukkanó Tsitsára és Nephirre.*
- Na ugye, hogy jó volt? *Elégedetten s szélesen mosolyog, örül, hogy a két félénk elf-vérű is nekibátorodott a dolognak, mi több, élvezték is! Ethyrlint bevárják, nem fogják itt hagyni, főleg, ha kiderülne, hogy csak a szája volt nagy és amúgy nem jó úszó, aztán menthetik itt ki.*
- Bírod vagy kell segítség? *Fordul Nephirhez, mikor látja, hogy a félelf lány benne keres kapaszkodót, s láthatóan az úszás nem tartozik az erősségei közé. Ha kell, segít, amúgy meg a többiek tempójához igazítva úszik ő is, könnyedén, kecsesen. Néha hátra fele haladva előttük, hogy tudjanak beszélgetni is, ha úgy van.*
- Amott kimászhatunk, és ott is van egy lépcső a közelben, ami felvisz a falra, hogy újra ugorjunk! *Vázolja a terveket egy olyan hely felé úszva, ahol épített kőpart van, amire fel tudják magukat húzni. Odaérve nincs semmi különös ott, és egy árva teremtett lélek sem, de ahogy Sally kapaszkodó után nyúl, hogy felhúzza magát, meglepve észleli, hogy férficsizma formájú kapaszkodóra lelt. Ahogy felnéz, máris érti, hogy miért. A csizma a városőrség egyik tisztjének a lábához tartozik, s mögötte ott sorakoznak az éppen ideért emberei is. Karba font kézzel, szigorú szürke szemekkel néz le a tökéletesen simára borotvált arcú, hajlott orrú, középkoron lassan túlhaladó férfi a négyesre. A szürke szemek hamar túlsiklanak a vörösesbarna hajú lányon, nem úgy a vörös hajú elfen. Cseppet sem örül. A félelffel nem lenne gond, innen látszik, hogy nem egy bajkeverő típus, s nem is gazdag. Hanem az elf azért jómódúnak tűnik és nem örülne a követséggel való bármilyen súrlódásnak. Vélhetően szentségelne is, ha megtudná, hogy Nephir a főtitkár unokaöccse. Éppígy elidőzik a tekintete Ethyrlinen is, kinek nemcsak öltözéke, de vonásai is egyértelművé teszik, hogy Stenere. És végül a csizmájába kapaszkodó nőre néz a felismerés szikrájával a szemeiben.*
- Megint összefutottunk, kisasszony? *Költőinek szánt kérdés, miközben hátrébb húzza a lábát, hogy ne használják tovább kapaszkodónak. Sally amúgy meglepő módon csak pimaszul elmosolyodva viszonozza a szívélyes üdvözlést.*
- Halásszátok ki őket! Majd a Carloban megszáradnak... *Hideg, parancsoló hangja, amit az embereinek intéz, koránt sem úgy hangzik, hogy ez a megszáradás finom meleg kandallót és ételt ígér. Az emberei pontosan tudják, hogy az erőd alatti börtön vendégszeretetét fogják élvezni.*

Nem foglalkozik a két felnőtt párbeszédével, mert úgy véli, ez az ő dolguk. Sallytől azonban valahogy tart és Ethyrlin is nagyon furcsa neki. Tsitsára bátorítóan tekint ismételten, majd vesz egy nagy adag bátorságot és ugrik. Nem tudja, mennyire volt jó ötlet. Ismét felbukkan előtte az élmény, amikor beszakadt alatta a barlang. Kiállt, amibe öröm, hihetetlenség és félelem is vegyül. A hideg víz magához téríti, de egyben szemei előtt a barlang képei jelennek meg a hideg, saras és nedves levegőjével, talajával.
A víz felszínére hamar felúszik, és mivel látja, hogy Tsitsa a közelében van és nagyon keresgél, ezért odaúszik hozzá. Ha belekapaszkodik, akkor tartja, taposva közben a vizet.
- Igen, nagyon jó volt! – bár a kissé még szürke arc nem ezt mondja, de a tekintete, hogy legyőzte ismét a félelmét. – Igen, menjünk még egy kört!
És segítve Tsitsának a kijutásban a part felé úsznak, hogy majd ismét felmehessenek. Előtte azonban körbenéz, hogy Ethyrlin és Sally megvannak-e, szükséges-e segíteni.

*Már-már lépett volna odébb, hogy Sally szavai alapján félreálljon az útból, mikor Eth válaszából leesik neki, hogy ők ketten itt ugratják egymást.*
~ Bizonyára régről ismerik egymást, hogy így tudnak egymással viccelődni.~ *Állapítja meg. Neve átalakulása nem tűnik fel neki, kiejtésre valóban teljesen egyforma a két szó, de leírva sem bánkódna a félreértésen. A múltkor is kapott egy levelet, amit "Cica kisasszony"-nak címeztek. Szeplős Jani vigyorogva hozta be neki, s rögtön rá is jött, mi a derű oka.*
- Aha, jó! *Bólogat vissza Sally szavaira, még izgulva rátekint Nephirre, amikor kettőnél jár a számlálás. Valahogy mégis szedett elég bátorságot. Talán úgy gondolta, ha a könyvtár csigalépcsőjének korlátján egyszer le akar csúszni, nem lehet ilyen gyáva. Itt nagyobb eséllyel érkezik meg puhára, mint ott, még ha Rhae el is kapja. A "három" és a vele járó elrugaszkodásra való koncentrálás az, ami eltereli a gondolait a férfiról, s arról, hogy már megint rá gondol, már megint valamiről ő jutott az eszébe. Elugrás utáni pillanatnyi félelme remek gondolatelterelés, de a két örömtől teljes kiáltás - talán három is, ha Nephir is becsatlakozik - belé is önt erőt, s széles vigyor jelenik meg arcán. A saját sikkantása is jól esik neki, mintha az ugrással és ezzel a feszültséget adná ki magából. Felszabadultan emeli karjait a magasba, s harmadik, ég felé nyújtózkodó oszlopként vörösesbarna haja lobog utána függőlegesen, ahogy zuhan a mélybe. Mielőtt a vízbe érkezne, nagy levegőt vesz, s összeszorítja a szemeit. A víz hűvös még ebben az évszakban, de ez egyszerre borzongató, és egyszerre felvillanyozó érzés a számára. Mélyen belesüllyed a tenger vizébe, majd megpróbálja magát felfele lökni, felfelé úszni. Nehezebb itt, mint a medencében, ahol a medence aljánál el tudta lökni magát. Kissé kepesztve, de felér a víz felszínére, mielőtt elfogyna a levegője, s nagy levegőt véve bukkan fel, de próbál bárki közelebb esőhöz evickélni, hogy megkapaszkodhasson benne. Annyira nem jó úszó, főleg, mikor tudja, hogy nem ér le a lába és nincs a közelben a medence széle.*
- Ez tök jó volt! Még egy kört?! *Tsitsától szokatlan, valószínűleg a jelenlévőknek ismeretlen élénkséggel csendül a hangja, miközben szája fülig ér mosolyában.*

-Mondta bárki is, hogy csak hárman és csak egymás mellett lehetünk? – vigyorog.
Nephir nem mondta a nevét, de ő sem mutatta be a többieket. Még szép, itt most nem a lovagiaskodás a lényeg, hanem az ugrás. Bemutatkozni ráérnek később is.
Látja az ujjropogtatást és a készülődést.
- Csak tán nem olyan régen ugrottál, hogy be kell melegíteni? – még egy riposzt, de nem gonoszkodik.
Látja, hogy Tsitsa és Nephir egymást bátorítják.
- Nem lesz bajotok az ugrástól. Párszor már ugrottam és itt vagyok. – tulajdonképpen gyerekkora óta, mióta csak kimerészkedett a rezidenciáról.
- Jó, ha egyszerre ugrunk. – veti még közbe, aztán nekilendül ő is. Közben azért nem felejti el megcsapni Sally fenekét a hátba taszajtásért. Még belefér. Aztán hangos örömkiáltással indul a víztömeg felé.

- Hogy ugranék, ha feltartjátok a sort? *Annyira nem széles az a városfal, hogy háromnál több fő elférjen rajta egymás mellett. Az is igaz persze, hogy ha nagyon akarna, el tudott volna slisszolni helyet kérve, de akkor most mivel piszkálná Ethyrlint?*
- Én soha semmitől nem félek. Te viszont... *Összekulcsolja ujjait, megropogtatja, majd nyakát is egy fejkörzéssel és némi vállkörzést is csinál színpadiasan, nagyon nekikészülve valaminek.*
- ... nem úszod meg a kezdőlökést. *Derűs, pimasz mosolya gonosz vigyorba húzódik. Megmondta ő, hogy jön még a férfi az ő utcájába. Ellenben azért nem gonosz Sally, látja, hogy a másik kettő bátorsága a szöszkétől függ, s ha tényleg a vízbe löki, akkor még a végén inukba száll a bátorságuk és elszelelnek. Márpedig ezt az ugrást vétek volna kihagyni. Így hát energikusan mászik fel ő is a mellvédre.*
- Minél jobban, Cica! *Válaszol a lánynak félrehallva a nevét. Mondjuk nem nehéz, lehet nincs is kiejtésbeli különbség, így a lánynak fel sem tűnhet, míg le nem írják így a nevét.*
- Háromra! Eeeeeegy! Kettőőőőő!... HÁROM! Whúúúúúú! *Rugaszkodik el ő is és ugrik le sikongatva, vidáman. Mondjuk azért még ott fenn állva keze Ethyrlin hátára simult az utolsó pillanatban, hogy egyet taszajtson rajta.*

Ethyrlin közvetlenségén nagyot mosolyog, de azért óvatosan letekint. Valóban nem úgy néz ki, mint ha egy félelmet hullám a felszín alatt arra készül, hogy lenyelje őket. Ez kissé megnyugtatja.
- Biztos menni fog. – biztatja Tsitsát. Nem tudja, mióta ismerik egymást Rhaevel, de feltételezi, hogy akkor nagyon jól tud úszni.
A hangra ijedten kapja oda fejét, és szemrevételezi a nőt, majd jól el is vörösödik. A nézése eléggé zavaró fekete hajúnak, de nagyon is erős és tettre kész ember.
Az ugrás azonban jobban izgatja, annak ellenére, hogy nem úgy véli, illő lenne. Így odaáll Ethyrlin mellé, készen az ugrásra. Ha Tsitsa mellé áll, akkor szinte egyszerre ugorhatnak majd.

*Az áramlat hallatán rögtön Ethyrlin felé fordul, kíváncsian várva a választ, ami némileg megnyugtatja. Valóban nagyon vidámak az ugrók itt fent is, meg ott lent is, miután kibukkannak a vízből.*
- Oh... *Lehet Rhae is ezért tudott úszni? Kisgyerekként került el onnan... De vajon mennyire kicsiként és vajon mennyire vegye szó szerint Nephir szavait, hogy előbb tudtak úszni, mint járni?*
- Hát... én nem vagyok olyan ügyes. Nemrég tanított meg rá Rhae a fürdőben. *Feleli vissza, picit hangosabban, hogy jelezze Ethyrlinnek is, lehet nem kéne meglepődni, ha Tsitsát odalenn menteni kell, ha mégis ugranának. Kisebbet ugrik már itt fenn Tsitsa, mikor hirtelen megszólal mögötte egy női hang és megpördülve néz az ében hajú nőre, majd Ethyrlinre, kitalálva, hogy hozzá beszél.*
- Szia... Tsitsa. *Megkockáztat egy visszategezést, annyira közvetlennek tűnik a nő, s kurtán, félszegen bemutatkozik. Megy a többiekkel, s maga is feláll a fal azon részére, ahonnan a korábbiak is ugrottak. Lepillant a mélybe. A mélység sosem zavarta, sőt, szereti is. Talán bátrabb lenne, ha biztos úszástudással bírna. Odalent épp elúsznak az útból az előbb ugrottak, egyik-másik még fel is integet nekik, amire Tsitsa bátortalanul emeli kezét, hogy visszaintegessen, de már egy fokkal bátrabban.*
- Öhm... mennyire kellene messzire ugorni a faltól? Mennyire rugaszkodjunk el? *Hajol picit előre, hogy érdeklődjön a tapasztaltaktól. Legalábbis Eth és Sally ilyennek tűnik. Nephirből meg a bátorságot meríti.*