Contevilla-rezidencia

Noha Contevilla rezidenciának nevezik, az épület és a hozzá tartozó szépen gondozott kert az il-Contevillák tulajdonában van, a család ezen ága az Adar ishiri tartózkodásuk és követségük során vették fel az ottani szokásoknak megfelelően a névhez az előtagot. Ugyan hazaköltöztek már, de a név így öröklődött tovább, a rezidencia pedig megtartotta régi nevét, hisz mindig is a Contevilla család tulajdonában volt.
A kétszintes épületbe szép előkerten át lehet bejutni, a hintók számára rövid, de nem fedett kocsifelhajtó szolgál. A kapu és a birtokot övező kerítés is szép kovácsoltvas munka.
Az épület nagy téglalap alaprajzú, az utca felé rövidebbik oldalát mutatja. Egy ugyanilyen formájú udvart ölelnek körbe a falak s szobák. Közepén kis kerti tó, pázsit, pálmafák és virágágyások díszítik. Az épület mögötti teraszról lehet a nagyobb kerthez lesétálni, főként a családtagok pihenésének, kikapcsolódásának színtere a hátsó kert asztallal és karfás székekkel, rózsabokrokkal és az éghajlatra jellemző gyakoribb és ritkább virágokkal, bokrokkal és árnyékot nyújtó fákkal. Lehetővé teszi a magánélet nyugalmának biztosítását és az elhatárolódást az idegenekkel szemben. Egy kisebb részen konyhakert (többnyire fűszerkert és gyógynövényes kert) található.
A világos, márványpadlójú előtérből kétkarú lépcső vezet fel az emeletre, de ha a földszinten maradunk tovább haladhatunk előre ki a kertbe, illetőleg jobbra vagy balra egy-egy ajtón át. Balra egymás után két szalon található, bál esetén a bútorokat kiviszik innen és az egymástól több széles boltívvel elválasztott helyiség egyben adja a báltermet. Míg az egyikben beszélgetni, enni és inni lehet, addig a másikban található a táncterem. Ha nincs bál, kellemes szalonoknak van berendezve, kényelmes kanapékon és karfás székekben lehet pihenni, félrevonulva olvasni, vagy éppen többedmagukkal társalogni, teázni. Tovább haladva a családi magánykönyvtárt találjuk a földszinten, ez is több kisebb teremből áll és a végében van berendezve egy elkülönített rész a családfő fogadó- vagy dolgozószobájának.
Az előtérből balra indulva az ebédlőhöz, majd a konyhához érünk, leghátul pedig a ház szolgálóinak, testőreinek szobái találhatóak.
Az emeletre felérve jobbra - a szalonok és könyvtár fölött - vannak a családtagok és fontosabb vendégek szobái, míg balra - az ebédlő és a konyha fölött - további vendégszobák.

Liara tekint. Ez Lia…. a húga, akinek hatalmas szíve van.
- Igen, egyetértek.
- Ez nagyszerű! – legszívesebben karjai közé kapná örömében, de hát ezt itt nem lehet, helyette fülig szalad a szája egyből örömében. – Az nem baj. És örülök, hogy azt a mágiaágat választottad.
Még mindig vigyorog a többi lépésnél is, és már találgatja, hogy vajh melyik kardot fogja majd Lia választani. De ebben nem befolyásolja, a kard típusa valóban próba kérdése. Az utolsó lépésekhez érnek, de ekkorra tekintete már többet és hosszabban időzik lánytestvérén. Tudja, hogy mennyire akarta a mai bált és nagyon félti, hogy rosszul lesz.
- Veled mindig isteni dolog táncolni, Lili. – hajol meg illően a tánc utolsó mozzanataként.

~Muff…~ Figyelemmel végigtanulmányozta az itteni öltözködési szokásokat, de már akkor is többször elszörnyedt a rajzokon, hogy micsoda ruhákat képesek hordani az ittenő nők. Élőben pedig még inkább, hiába vonzotta neki is a tekintetét, botrányosan ledérnek gondolja még most is. Habár amit itt látott, az is csábító. Beugrik neki a muff képe.
- Érdekes találmány. Biztosan melegen tartja a kezeket?
- Ezt örömmel hallom, igazán megérdemli. – vagyis valóban figyelnie kell majd még jobban, hogy még csak esélyt se adjon a két család közötti sértődésre. Bátyja tudni fogja mindezt és ő pedig megfelelő sógorként fogja Elenát kezelni.
- Megértem és részvétem a bátyjának. Nem könnyű most neki akkor. Esküvőn jelen lesz majd? – érdeklődik komolyan. Ebben az esetben is tudnak olyan közeget biztosítani a férfi számára, hogy ne érezze úgy, nem tisztelik gyászát.
- A sivatagos terület nagyon száraz, ott több évig nem is esik eső és nagyon meleg van. A főváros környéke főként magasabb dombok halmaza, amely miatt a meleg viszonylag enyhébb, és több a csapadék is, de az itteni nyár nálunk a tél, hőmérsékletben és a dombos területekre értve. A sivatagban ettől jóval melegebb van. – ember legyen a talpán, aki innen hozzájuk érkezve meg is tudja szokni az ottani klímát. És szó mi szó, itt már fázik egy ideje, nappal is. – Más a növényzet is, ha gondolja, tudok azokról lenyomatot küldetni. És az állatok is másmilyenek. – büszke a Tartományokra és számára az otthont és az életét jelenti. Pár évre érkezett csak ide és reméli, hogy minél előbb hazatérhet, saját dolgaihoz.
- Köszönöm. – feleli a kis gödröcskék látványába belefeledkezve. Hogyhogy nem látta eddig? Vagy nem figyelt?
Az utolsó lépések a táncban, majd a kiinduló helyre visszaérkezve meghajol, megköszönve a táncot.
- Köszönöm a táncot, kedves Elena.
Majd a zene elhallgat és máris érkezik egy másik hang, a figyelemkérés hangja, majd hallatszódik egy hang is:
- Hölgyeim és uraim egy kis figyelmet!
Meglepve tekint először a szüleire, akik finom intéssel jelzik, hogy menjen oda hozzájuk. Nyugalmat erőltetve magához, Elenához fordul:
- Hölgyem? Szabad a karját? A szüleim magukhoz hívtak, egy ideig el tudom kísérni a parkettről.
A gyomra azonban görcsbe rándul, ami nála mindig a rosszat jelzi előre.

- S mindezt egy füldíszből? *Pillant elismerően a férfira, s még egyszer vet egy pillantást a megnevezett ékszerre mikor úgy fordulnak, hátha a megnevezett dolgokból bármit is ki tud találni, de túl bonyolult szimbolikájú neki.*
- Kisegítene? Az Ön füldísze alapján mit lehet Önről megállapítani? Tartok tőle csak azt tudom kitalálni, melyik nép fia, bár ezt nemcsak a füldíszből állapíthatom meg. *Mosolyodik el haloványan. S kíváncsi, még ha nem is mutatja, mikor egy fordulat után visszatérhet Naramhoz a válaszért.*
- Köszönöm, uram. *Jól esik neki a dicséret. Pedig nem gyakorlott táncos bizonyos értelemben. Élete első báli tánca, így e tekintetben nem gyakorlott, ezen kívül csak a tánctanárral gyakorolhatott, miután feladta a dacot, hogy rendes úrihölgy módjára viselkedjen. Legalább megérte a belefektetett munka és energia. De be nem vallhatja, hogy nem gyakorlott táncos...*
- Alapvető követelmény a táncolni tudás, ha az ember bizonyos társasághoz akar tartozni vagy oda bejutni. Ünnepek során inkább a köznép szokott táncolni... *Elhallgat, mert valahogy neki sokszor szimpatikus az a tánc is. Nemcsak mert nem kell hozzá feltétlen partnert, hogy táncolni lehessen azokat a körtáncokat, hanem a bennük rejlő szabadság miatt. Vajon az ezüstelfeké is ilyen?*
- Engedje meg, hogy viszonozhassam a dicséretét, öröm Önnel táncolni.

*Örül Rhae nevetésének, szereti a hangját hallgatni. Nem tudja, hogy ez is ilyenre lett alkotva, de ha tudná, akkor sem érdekelné. Egyszerűen szereti hallgatni, s reméli, a zeneórákon egyszer eljutnak oda, hogy hallja énekelni is. Nagyon kíváncsi lenne rá.*
~ Ha tudnád, mennyire nem vagy az...~ *Felelné az egyszerű elfre, de nem szól, csak mosolyog.*
- Nem egy nehéz dolog a mosogatás, de gyorsan tanulsz. *De kikívánkozik belőle, hogy Rhae mégsem egyszerű elf. Kevés gazdag gondolkodik el azon, hogy a tiszta holmik nem magától kerülnek a helyükre és becsülik így mások munkáját. Rhae különleges, talán ez a jó szó.*
- Szívesen. Örömmel mentettem meg a hajadat! *Mosolyog, s visszaveszi a szalagot, s gyakorlott mozdulatokkal köti fel újra a haját a magas copfba. Már-már követhetetlenek is a mozdulatok.*
- Én is köszönöm, hogy eljöttél, meg a segítséget is. Azt hiszem nekem ideje visszaásnom magamat a könyvek és jegyzetlapok alá. Majd később találkozunk, szép napot, Rhae, szia! *Köszön el tőle, s ha Rhae nem a műhelybe megy vissza, akkor egy darabon együtt is haladnak, de aztán Tsitsa beveti magát a könyvtárba. Hova máshová? Míg előszedi a könyveket, legalább elgondolkodhat azon, mi ütött belé az előbb? Honnan volt a gondolat, hogy a szalagot úgy vegye át, hogy közben Rhae kezét is megfogja, mintegy véletlenül? És miért kellene véletlenül, miért nem lehetne rendesen? Szerencsére erről hamar és határozottan letett, s a szalag lelógó részét fogta meg minden érintkezés nélkül...*

- Jó, ez jó ötlet! *Vidul fel a koccintás apropójának módosításán. S nagyon örül, hogy Rhae vetette ezt fel, eszerint ú is egyre jobban maga mögött tudja hagyni a múltját. Nagyon megérdemelné már Rhae a boldogságot.*
- Akkor jó. *Nyugszik meg, hogy a virágot nem hagyta el valahol félúton, s így már a táncra tud figyelni... és Rhae nevetésére. Az ő ajkaira is mosolyt csal.*
- Ó, könnyű dolgom van, hiszen csak jó tanárok jutottak ki nekem! *Pillant vissza Liliről Rhaere sokatmondóan, mert ebbe most a férfit is beleérti, mind a tánc terén, mind a zeneleckék terén.*
- Én is bízom benne. Oda fog költözni majd a család itteni rezidenciájára... vagy elmegy abba a távoli országba? *Kérdezi Rhaetől, mikor visszaér a rövidke elszakadás után, de valahogy végig a férfit kereste a tekintete. Majdnem el is vétette a lépést, s emiatt picit elpirulva tér vissza Rhaehez s néz fel azokba a sötét szemekbe. De mosolyog, s remélhetőleg most is jól vezeti Tsitsát, mert a végén elfelejt Tsitsa fordulni, valahogy annyira leköti figyelmét Rhae szemei, melyek mintha most másképp csillognának, mint eddig. Vagy a terem fényei viccelték meg Tsitsát?*

- Valóban másképp váltakoznak, nagyobb a különbség az évszakok között, de még itt is lehet muffot hordani télen, szóval mégse olyan nagy a különbség.
Tudom, hogy most érdeklődnöm kellene, hogy ahonnan ő jött ott milyen idő van, de mivel úgyse fogok soha odamenni, így felesleges lenne tudnom. És különben is, milyen ódivatú az időjárásról fecsegni. Szerencsére jön néhány félfordulat, amivel eltávolodunk és vége is lesz a témának.
- Igen, rendkívül figyelmes, de hát úriember.
Nem tudom számára is annyi mindent jelent az a szó, hogy úriember. Úgy hangsúlyozom a szót, hogy mindenféleképp megértse.
- Sajnálatos, hogy Ovidio nem vehet részt a bálon, tudja, a gyász miatt.
Nagyon igyekszek, hogy ne úgy mondjam, mintha valami betegségről beszélnénk. De még így kissé elfojtott hanggal sikerül csak beszélnem róla, mintha a szomszédban lenne a halott. De muszáj volt, tudnia kell, a családjának is tudnia kell, miért nem jelent meg a bátyjám. Ha nem gyászolna, ő itt lenne, mert valóban figyelmes, nem úgy mint az ő bátyja. Lehet még az esküvőre is elfelejt, akarom mondani „sajnálatos módon nem tud” megjelenni.
- Meséljen még, kérem, milyen az az ország?
Alapvetően nem érdekelne, de tetszik az, ahogy a szülőhazájáról beszél. Ezt még szívesen hallgatnám, nem esne nehezemre úgy tenni, hogy csüngök a szavain. Igaziból nem a szavain, hanem az arckifejezésén. Olyan… olyan… nem is tudom, túl hamar változtatta meg. Kell még, hogy beszéljen erről a témáról.
- Ohh, meg nem mondtam volna, hogy újonnan tanulta meg a táncaikat. Nagyon jól táncol.
A bókra úgy mosolyodok el, hogy megjelenjenek arcomon a kis gödröcskék. Amúgy fogalmam sincs, hogy hogyan táncol. Még nem lépett a lábamra, azon felül nem érdekelt idáig igazából, de majd figyelem kicsit, ha lesz időm azon túl, hogy az én mozdulataim kellően kecsesek legyenek.

*Elszánt arckifejezéssel bólint, ezentúl is tartja magát a kikötő-hadművelet terveihez. Nem engedi, hogy még egy arra érdemtelen nőszemély zaklassa imádott bátyját. Azonban ma estére már teljesítették az adott küldetést, nem foglalkozik többet velük, se gondolatai, se pillantása nem keresi többet a kellemetlen kettőst.*
- Remélem nem csak ezt örökölte az elf felmenőktől.
*Nagyon-nagyon-nagyon hosszú életet kíván barátnőjének.*
- Apropó edzés, beszéltem anyánkkal és most már hivatalosan is tanulhatom a kardforgatást, még talán külön tanárt is fogadnak, ha meglesz, hogy melyik kardtípus lesz a hozzám illő. Így viszont egyelőre csak egy mágiaiskolát fogok tanulni, méghozzá az asztrálmágiát. Ha elrendeződött Elena dolga, kezdődnek az óráim.
*Mindezt két részletben sikerül elmondania, de még mielőtt a végéhez közeledne a nyitótánc.*

Csak füle további pirulása mutatja, hogy valóban jól esik a dicséret számára.
- Köszönöm… - pillant zavart és hálás mosollyal tekint a lányra, majd vissza a mosogatnivalóra.
A nevetés tovább folytatódik, Tsitsa kuncogása erre bátorítja. Ragadós, mint ahogyan a jókedv is. Jól érzi magát mellette, vele, nem érzi azt, hogy nagyon vissza kéne húzódnia, bár azt nem mondhatja, hogy önmaga lehet, mivel még saját magát csak nemrég óta ismeri, kezd ismerkedni.
- Igaz, és jó is tudni. – Szeplősné nagyon kényes a konyhájára, még ha néha kedves kuszaság is van, koszos edényt, romlott ételt sosem talált. Erre nagyon figyelt.
- Mert az is vagyok… egyszerű elf. – felei csendesen és hálásan a lánynak. Elgondolkodik. Igen, viselkedésben, megjelenésben valóban gondolhatná bárki nemesnek, de elég csak a fülé mögé tenni a haját és ott lenne a virító jel, amitől nem szabadul. Tsitsa kedvessége és kitartó bátorítása sokat segített neki abban, hogy ezen megtanuljon túllépni.
- Rendben. – mivel nem tudja, hogy hol is kell kiönteni a vizet. Addig elpakol a szekrényekbe, de előbb fel kellett fedeznie, utána rámol el.
- Mindenképpen tanulságos. Nem terem minden asztalon magától tiszta tányér és evőeszköz. – mosolyodik el. – Kész vagyok, elrámoltam mindent és remélem, hogy jó helyre is pakoltam őket. Kellett idő, mire megtaláltam mindent.
Kiveszi a szalagot a hajából, majd megáll a lány előtt.
- Tsitsa. Nagyon szépen köszönök mindent. A szalagot is. – nyújtja felé. Legszívesebben puszit nyomna köszönetként a hajára de nem meri megtenni.

*Sürgősen fordul ő is vissza a mosogatni valóhoz.*
~ Mi van veled, Tsitsa? Mire nem gondolsz, ilyent nem lenne szabad...~ *Még jó, hogy se ezen gondolatai se az ezt megelőzőt nem mutatta ki, mikor sóvárgott a lelke s ujjai, hogy bárcsak ő tűrhette volna el azokat a tincseket. Nem kellett volna megkérdeznie... De kérdezés s engedély nélkül nem merte volna megtenni.*
- Te is jószívű vagy, köszönöm. *Mosolyog Rhaere, amit csak hangjából hallhat ki az öblögetéssel nagyon elfoglalt férfi.*
- Jó barátnő, szerencsés vagyok. *Mosolyodik el. S most lehet Lili csuklik odafenn.*
- "Annyira". *Kuncogja el magát, de nem erősködik, Rhae tudja mit visel el. Azt meg nem tudja Tsitsa - vagy nem jut mindig eszébe -, hogy a férfi hajlamos plusz áldozatokat is vállalni feleslegesen. Tsitsa a hideg és meleg vizet is jól tűri, megszokta mikor mosónőként dolgozhatott lány létére. A nevetésnek megörül, szereti hallgatni a másik nevetését.*
- Amint koszosak lesznek. Tekintve, hogy Szeplősné minden nap főz, gyakorlatilag minden nap mosogatni kell. Lehet halogatni pár órával, esetleg másnap reggelre halasztani, de addigra megromlik a benne maradt étel ezen az éghajlaton, vagy beleszárad és nehezebb lemosni, tovább kell áztatni, na meg csak több lesz a mosogatni való, ha sokáig halogatjuk. *Meséli mosolyogva. A fájdalmas villanás pont sikerül látni, hisz éppen Rhaere nézett.*
- Szerintem az igazi előkelőség nem vér vagy születés kérdése. S külsőre bárki azt gondolná rólad... csak ezért mondtam. De örülök, hogy ezzel együtt megmaradtál egyszerű elfnek. *Nem akarja megbántani a másikat, de valahol örül, hogy ilyen szerény maradt dacára annak milyen gazdagság hullott az ölébe. Kivételes jellemre vall, s éppen ezért nem egyszerű elf Rhae.*
- Pakoljuk el, ha már eltörölgettük, s akkor szép rendben hagyhatom itt a konyhát. Köszönöm a segítségedet. *Ő kiviszi a vizeket, s kiönti, majd a felszabadult helyeken letörölget mindent, ne maradjon ott véletlen se valami liszt- vagy vízfolt véletlenül, aztán besegít még elpakolni a tányérokat, evőeszközöket.*
- És milyen érzés volt az első mosogatásod? Megmaradsz az ékszerészetnél vagy beállsz valamelyik Szeplős-lány mellé mosogatni?

Vizes kézzel önkéntelenül visszasimítja a tincseket.
- Köszönöm, most már csak nem fognak előre bukni.
Az edényről Tsitsára tekint.
- Köszönöm a kedvességed, jó szívű vagy…. - ~ nem érdemlem ezt a kedvességet. ~ - én is így tennék, ha beteg lennél. – az öblögetés hirtelen nagyon fontos lett.
- Amelia kisasszonynak is fontos vagy, hidd el. Bár szerintem érzed. Figyelmes irányodban, nagyon.
Csendben marad egy ideig, az öblögetésre figyel.
- Nem hideg a víz annyira. – sokat kellett tűrnie, hozzászokott, ezért is nem nyikkant egy szót sem, amikor belenyúlt a vízbe. Az viszont érdekli, hogy miként lehet tisztává tenni egy edényt. Számára újdonság. Átveszi a kendőt és mosni kezdi az edényt.
- Köszönöm. Milyen gyakran kell elmosni az edényeket? Mármint, mindennap kell edényt mosni? – majd halkan felnevet. – Szeplősné szerintem kizavarna a konyhából, hogy ezt majd megcsinálja.
Szeplősné sokat szeret pörölni és hadonászni az éppen kezében lévő fakanállal vagy seprűvel hozzá, de mindig jószívű vele.
- Rendben, akkor így te…. fordítom meg máris. – mosolyodik el, ahogy a lány visszafordítja az edényt. – Így akkor. – fordítja meg az előbb látottak alapján.
Szeme fájdalmasan villan, de elmosolyodik.
- Nem látok én itt egy előkelőt sem… - mire Tsitsára tekint a fájdalmat visszaparancsolja a szemeiből, nem akarja megbántani a lányt. – Én is csak egy egyszerű elf vagyok. – Nem biztos, hogy a családja, akikkel nem is tudja, mi történt, örülne egy olyan múlttal rendelkező elfnek, mint ő. Inkább a jótékony homályba burkolódzik.
- Megvan ez is. – törölgeti el az utolsó edényt is. – Ezeket hagyjuk itt, vagy pakoljuk is el? – veszi a kezébe a tányérokat.

- Kérlek, szívesen. Füled mögé tűrjem azt a pár rövidebbet tincset? *Kérdezi még, mikor látja, hogy néhány kiszabadult a szalag alól és mindenáron előre akar jutni.*
- Igen, egyetértek. *Bólogat mosolyogva, majd kicsit zavarba jön a szavaktól.*
- Hisz ez természetes... Ha például te lettél volna beteg, hozzád is mindig mentem volna látogatóba, míg rám nem unsz. *Mosolyodik el szélesebb, de valami zavartság marad benne, s mintha egy picit pirulni is kezdene.*
- Meg... tudom, hogy... nem volna szabad ezt mondanom, de... úgy szeretem Lilit, mint egy testvért... Persze, hogy törődök vele. *Inkább zavartan mosogat tovább, mostanság egyre nagyobb gondba kerül a barátság szóval, mely eddig olyan egyértelmű volt.*
- Persze, próbáld csak meg. Legalább a kezed is melegszik egy kicsit. *Tudja milyen az folyton a hideg vízben öblögetni, a végére egészen el tudnak gémberedni az ujjak. Át is engedi Rhaenek a helyet átadva a kendőt is neki, amivel súrolhatja a tálakat, ő addig leöblít pár tányért, át-átnézve Rhae miként csinálja, főleg, mikor kérdezi is.*
- Jól ám! Iparkodnunk kell, mert ha meglát minket Szeplősné, ezután mindig mi mosogathatunk. *Kuncogja el magát, de azért tényleg nézi Rhae miként csinálja, de nincs rá panasz. Valószínűleg nem véletlenül érdeklődik a férfi az ékszerészet iránt, nagyfokú precizitást igényel, ami itt is meglátszik.*
- Máris mutatom... *S segít a férfinak megmutatni az edény megfordítását, de aztán galádul visszafordítja eredeti állapotába és visszaadja.*
- Most te jössz! *Kacsint hozzá egyet. Ha már tanulni akart Rhae...*
- Egyébként... ugye tudod, hogy ez nem előkelőknek való foglalatosság? *Néz rá szeme sarkából, de mosolyogva.*

Először nem érti, miről van szó, aztán meglátja a kezében a szalagot.
- Köszönöm, elég zavaró így … öblögetni. – tekint rá, kissé zavartan. Hagyja, hogy Tsitsa copfba kösse a haját. Eltűnik a zavaró haj ide-oda esése, az a pár tincs pedig nem annyira zavaró már.
- Nagyon köszönöm, igen, sokkal jobb így.
- Igen, én is így vélem. A szeretet nagyon fontos és nagyon összetartóak. Amelia kisasszonynak nagyon nagy segítség volt ez. – nem tájékozott a testvéri viszonyokat illetően, de szívből kívánja, hogy ha legalább a fele ekkora kötődés lenne a testvérek és mindenki között, sokkal jobb lenne minden. – És természetesen ott van a te törődésed is, figyelmességed a kisasszony iránt.
- Abban? Rendben, köszönöm.
Kinyitja a szekrény ajtaját, és belenéz. Beazonosítja a törlőkendőt, legalábbis reméli, hogy ez az. Kivesz kettőt.
- Ez az?
Közben figyeli, ahogy várja Tsitsa a hatást, nem bírja elfojtani a mosolyt.
-Szívesen, nincs mit, örülök, hogy jobb.
Átveszi a tányérokat hogy leöblítse. Nagyon furcsa így, élvezni azonban nagyon élvezi. Még sosem csinált ilyet. Figyeli, hogy miként foglalatoskodik a tisztítással.
- Megpróbálhatom?
Ha Tsitsa engedi, akkor a látott mozdulatok alapján nekilát egy edénynek.
- Jól csinálom?
A belső résznek csak az egyik feléig jut, kiemeli a vízből, ahogy látta, de nem tudja megfordítani a másik belső oldalához.
- Ezt.. hogy csináltad?

- Lehet...hkk...attól. *Elmosolyogja magát, ennél a csuklásnál most még válla is megugrott picit. Látja a küzdelmet Rhae és a tulajdon haja között, meg hogy neki alacsonyan van a vájling, így hát megtörli Tsitsa a kezét egy tiszta rongyban, majd félig Rhae mögé lép, miközben saját hajából kioldja a szalagot.*
- Szabad...? Enyém túl hosszú, hogy előre hulljon... *Vagy átadja a fehér szalagot, vagy ha Rhae engedi, jobban mögé lép, s összefogja a férfi haját.*
~ Milyen finom, puha a haja...~ *Nem fog szoros copfot csinálni, lehet egy-két rövidke tincs kis is fog szabadulni, de nem meri jobban meghúzni, nehogy fájdalmat okozzon Rhaenek, s tán ez is elég, hogy ne hulljon előre zavaróan az összes haja.*
- Jobb így? *Kérdezi visszalépve Rhae mellé megnézve alkotott "hajkölteményét".*
- Ugye? Ilyennek kell..hkk.. lennie minden test..hkk.vérnek. Nemcsak Naram úrnak köszönhető Lili gy..hk..gyógyulása, hanem Ethnek is. Szerintem mindig felvidította Lilit meg bátorította, az meg...hkk. kell a gyógyuláshoz. Meg Lili erős is! *Mindig is csodálta ezt a barátnőjében, akárcsak töretlen optimizmusát is. A visszafojtott lélegzet nem segített, így elfogadja a pohár vizet.*
- Köszönöm... hkk... *Próbálja befogni az orrát és felhajtani a vizet, de orrát fogó keze útban van, így vesz egy nagy levegőt és aztán orrát nem fogva, de levegőt nem is véve issza meg a pohár vizet. Közben szabad kezével mutogat egy szekrényre, ott fog Rhae találni szépen hajtogatott tiszta kendőket szárazra törölgetéshez.*
- ... *Jobbra-balra pillog várakozón, majd feltűnik a mosoly az arcán, ahogy Rhaere néz.*
- Ez bejött! Köszi! *Azzal a poharat is vízbe teszi, legrövidebb, mellig érő tincseit finoman hegyeskés fülei mögé tűri, így azok sem akadályozzák, hát még a vállain átbukni nem tudó, derékig érő vörösesbarna tincsei. Mosogat tovább, poharat és tányért súrolja le a sziksós vízben a durvább szövésű kendővel, néha kiemelve, s pár ragaszkodó koszt jobban megdörgölve, mielőtt átadná Rhaenek.*

- Köszönöm. – pillant ösztönösen le, nehogy valami hiba csússzon az ing viselésébe. De nem lát rajta kivetni valót.
Hallgatja az edényekkel kapcsolatos történéseket, nem bírja visszatartani, elmosolyodik.
- Így már értem. – van még mit tanulnia. – Rendben, akkor a hideg vizes az enyém. Figyeli, hogy miként tesz a lány, amikor az edényeket kezdi odahordani, akkor némelyiknél megkérdezi, hogy az szabad-e, ezzel is tanulva, hogy mennyire találta el jól. Nem érti ugyan, miért kellett a vízbe tenni előbb ezt meg azt, aztán rájön. Áztatott. Ő is szokott egyes daraboknál meríteni, hogy szép külsőt kapjon az ékszer.
- Vagy rosszul vetted a levegőt. – tekint nyugtatóan vissza rá, a csuklás azonban nagy aranyos volt, de nem mosolyog rajta, fél, hogy rosszul veszi Tsitsa.
- Értem. – figyeli közben, hogy Tsitsa mit csinál, majd az öblítés szóra meríteni és kissé körözni kezd a kisebbekkel a vízben, a nagyobbakat kézzel merítve önti le. Neki picit előre kell hajolni, alacsonyan van a két vizes edény, de látja, hogy Tsitsának megfelelő. Hajlongásának eredményeként rövid időn belül feladja hajával a küzdelmet, amely folytonosan előre bukik.
- Amelia kisasszony és Ethyrlin úrfi nagyon szeretik egymást. Jó testvérei egymásnak. – nagyon megfogta az a figyelem, amellyel rövid pillantásokkal és gesztusokkal is tudtak egymással beszélni és ahogy biztatták egymást… jó volt látni.
Majd nem bírja tovább hallgatni a csuklást és vesz egy adag vizet pohárba és Tsitsának nyújtja.
- Fogd be az orrod és hajtsd fel. Ezzel múlnia kell. Ha tovább csuklasz, rosszul leszel. Akkor eltörölgetem, remélem menni fog és akkor máris el lehet tenni őket. Miben törölhetem szárazra?
Legfőképpen az edényekre kíváncsi, hogyan lehet elmosni.

- Így már értem, köszönöm. Szép napot! *Köszön el Ethyrlintől, megnyugodván, hogy nem ő rontott el valamit, így nem is fog ez után kérdezősködni Rhaenél, mint az szándékában állt.*
- Az már igaz, nem tudtam volna ennél kevesebb koszolással főzni és sütni. *Mosolyog vissza. Rhaere pillant vízcipelés után, hogy megnézze.*
- Igen, így már jó. Szép inged van... *Siklik végig tekintete az átgombolásos részen végig Rhae mellkasán megcsodálva a ruhát, melyet eddig elrejtett a másik. Szerencsére most nem ragad ott a tekintete, mint a fürdőben. A fülhegy pirosodást nem szúrja most ki, de mosolyog a szavakon.*
- Ha belegondolsz, mire tippelsz? Fürdéskor is a meleg vízzel jön le rólunk könnyebben kosz. Na az edények is pont így viselkednek. Úgyhogy tied a hideg víz. *Beáll ezzel Tsitsa a meleg vizeshez. Szerencsére nem kell hajolgatni, az erre a célra való alacsonyabb pultra tették a két nagy edényt.*
- Kell még egy kendő... Meg is van! *Vesz elő egyet, melyet kezébe fog, s kezdetnek a négy tányért, meg az evőeszközöket bele is rakja a meleg, sziksós vízbe. S odahordja az edényeket, kiürült tálakat, meg ami még kellett főzéskor. Aztán a kendőt kézbe véve a vízbe nyúl az evőeszközökért és elkezdi őket átdörgölni.*
- Le kell súrolni...hikk...*Kézfejét ajkaihoz emeli az aranyos hangú csuklás után, majd elnézést kérően néz a férfira.*
- Bocsánat, valaki emleget bizonyára. *Ó ha tudná, micsoda kitárgyalásban van része egy emelettel feljebb!*
- Szóval le kell súrolni őket, majd ha.. hkk.. ha már tisztának tűnik, a hideg vízben át kell... hkkk... öblíteni őket, s kitenni megszáradni vagy rögtön eltö.. hkk..eltörölni egy tiszta kendőben. *Adja át beszéd közben a villákat, késeket Rhaenek. Miközben ő vesz egy nagy levegőt, s visszatartja lélegzetét, hátha ezzel szűnik a csuklása.*

- Teljesen természetes, hogy segítek elpakolni és eltakarítani… ha nem gond és nem vagyok útban. – tekint Tsitsára, a használt holmikkal a kezében. – És arra ne is gondolj, hogy akkor miattam kevesebbet koszolnál. Ami szükséges, az szükséges. – mosolyog rá.
- Ó értem. – tekint a ruha kézelőjére, amely a kézfejre simul.
Leveszi a felsőt, amely után a kézelőt is le tudja venni, így fehér, rövid ujjú, nyakon átgombolós inge maradt csak rajta. Haját hátrafogja, hogy ne lógjon előre.
- Így szerintem jó lesz.
Addigra Tsitsa éppen a hideg vizet teszi az edénybe.
- Tehát akkor ezért kell kettő? És melyikbe kerül elsőnek az edény? Tényleg nem tudom, hogyan kell mosogatni. – pirosodik el a füle hegye. – Azt választom, amit a második, hogy tudjak figyelni és majd cserélünk, hogy megnézd, mennyire megy majd.
Azzal ahhoz áll, amelyikre mutat Tsitsa és érdeklődve várja, hogy miként zajlik az egész.

- Még szép, hogy felkísérlek szobádba, még be is takargatlak! – mosolyog Liára, majd kissé zavarba jőve Tsitsára tekint.
- Tudod én és az evések utáni egy helyben ülés. Na, az két külön fogalom. Szép napot… mindkettőtöknek.
Elérti húga kívánságát és naná, hogy drukkol. Majd karját nyújtja Liának és együtt távoznak. Aztán persze, úgysem fog húgának nyugtot adni és kifaggatja egy-két dologról, még mielőtt nagyon mellényúlna.

- Aaannak azért örülök, köszönöm. *Jön kicsit zavarba Eth szavaitól, hogy nem a hibáit, rontásait fogja számolni. Hála az isteneknek!*
- Nektek is köszönöm. Remélem nem okozok csalódást. *De többet szabadkozni előre nem akar, csak nagyon bízik abban, hogy sikerülni fog a bemutatójuk Rhaevel. A kínálgatás sikertelen mind a hármójuknál, igaz, ő sem vesz még a csücsürből. Épp csak visszaülne a helyére, hogy eleget tegyen Eth óhajának, mikor maga Ethyrlin lesz az, aki csak úgy felpattan, s mielőtt Tsitsa felfogná a szavak értelmét, már szinte nincs is jelen. Egyedül Lili szavai lassítják le a férfit, s végre Tsitsa is felfogja, mi az ábra.*
- Én köszönöm, hogy eljöttetek és bevállaltátok! Szívesen máskor is! Szép napot nektek is, meg jó pihenést, Lili! *Mosolyog rájuk, vagy lehet már csak barátnőjére tud, mert Etyhrlin kint várta meg húgát. Végülis Tsitsa feláll az asztaltól, s Rhaere pillant.*
- Látom nem tettél le erről a szándékodról, köszönöm a segítséget. Ha tudom, hogy segíteni fogsz, kevesebbet koszolok. *Míg rá a tányérokat és evőeszközöket szedi le, addig Tsitsa a poharakat viszi vissza a konyhába, valamint a megmaradt csücsüröket, amelyeket a konyhában lévő kis asztalon lévő három tálba önt át. Ott is van egy kis tálka, benne az öntettel és Tsitsa kézírásával egy rövidke üzenet, melyben szabad prédaként jelöli meg az ételt. Úgy sejti, az egyik első becserkésző majd Szeplősné lesz, mert élénken érdeklődött az étel iránt.*
- Nem nagy ördöngösség, csak időigényes. Először is kell egy kis meleg víz, s jobban jársz, ha feltűröd a ruhád ujját könyékig, vagy ha a hosszú ujjú levehető, akkor vedd le addig. *Mindig nehéz eldöntenie, hogy Rhae rafinált holmijai hány rétegűek igazából. Nem mintha ezen sokszor gondolkozott volna. Mindenesetre, míg Rhae megmenti a ruháját, addig ő kerít két nagy vájlingot, egyikbe már előkészített meleg vizet tölt, másikba meg hoz hideg vizet. S a melegbe tesz egy kis sziksót is.*
- Melyikre vállalkoznál? Meleg vízben letisztítani a tányérokat és tálakat, vagy a hidegben leöblíteni és eltörölgetni? *Kérdezi Rhaetől, miközben odahordja a meleg vizes mellé kezdetnek a tányérokat és evőeszközöket, amikből és amikkel most ettek.*

- Nem hinném, hogy ez rontana a játékod élvezhetőségében, hiszen nagyon jól megy. És tudják, hogy izgulsz. – bátorítja Tsitsát. Neki nem lehetett lámpaláza, ha volt is, nem mutathatta ki. És ahogy izgul Tsitsa… sokkal élet közelibbnek látja most tudását, mint akkor.
Tsitsa kedves körbekínálgatása és aggódása Amelia kisasszony irányába, ismét mosolyra készteti és kedves mozdulattal hárítja el a kínálást.
- Szintúgy örvendek, Ethyrlin. – hajol meg ültében.
- Szép napot nektek is, köszönjük! – köszöni meg Amelia kisasszonynak is.
A távozók után tekint egy ideig. Annak ellenére, hogy nemesek, közvetlenek és kedvesek, figyelmesek. Nem érdemli meg. Majd Tsitsához fordul, miközben feláll.
- Segítek. Bár nem tudok mosogatni, de itt az ideje. – elkezdi összeszedni a tányérokat és a konyhába viszi az evőeszközökkel együtt.

- Igen, már csak azon kell dolgozni, hogy házasság is legyen. Nem szeretném, ha összevesznének. Még az én vállamon akarna vigasztalódni a némber.
Elképzeli és egyáltalán nem lesz jó kedve tőle. Élvezi a táncot egy idő múlva, a tánc az egyik becserkészős tudományához tartozik. Aki nem tud táncolni, az hoppon marad. Húga kérdésére a táncoló párra tekint.
- Hiába, az elf vér. Még a végén irigy leszek. – Tsitsában valóban van egyfajta kecsesség és báj, amit keveset talál emberek között.
- Szerintem sem lesz. Ha a tánc alaplépései is ilyen jól mennek, akkor az edzés is menni fog.
Liára tekint, és figyeli, hogy mennyire van jól. Igyekszik nem gyors tempót diktálni, zene ritmusa ide vagy oda és nem gyorsan forgatni. Az első jelre a komoly rosszullétnek, elvezeti a táncból, de szerencsére, ilyen még nincs. És ezért nagyon boldog és hálás annak a gyógyítónak és Lia akaraterejének. Mosolyogva ropja a táncot húgával.

*Valóban utolsónak állnak be a táncosokhoz, de így legalább jól lehet nézelődni. Az elsuttogott figyelemfelhívás szerint pillant mesterkedéseik alanyai felé. Csak egy páros felé. Talán azért, mert Naram az orvosa volt, vagyis egyelőre csak orvosként tud rá gondolni, nem potenciális udvarlóként. Ha nem is tartja elképzelhetetlennek, hogy párja legyen, de sose gondolkodott még a dolgon és mivel korábban lemaradt a kis jelekről, amiket Lin olyan éles szeműen kiszúrt, továbbra sem gondol rájuk úgy, mint bátyja. Talán majd ha a szájába rágja.*
- Ez idáig is egyértelmű volt, hogy nagyszerűek vagyunk!
*Ennyit sikerül mondania mielőtt eltávolodnának egymástól.*
- Minden a terv szerint halad, ha továbbra is tartjuk magunkat hozzá, mindketten megszabadulunk.
*Tánc közben is figyelte őket, de ennyi elég is volt belőlük mára. A következő résznél Tsitsára figyel.*
- Ugye milyen ügyesen táncol Tsitsa? Igazán gyorsan megtanulta a táncokat, van hozzá érzéke. Nem lesz gondja szerintem a kiképzéssel se.
*Kis logikai ugrásának alapja, hogy mindkettőhöz kell ritmusérzék, csak ugyebár az egyiknél nem szól muzsika a háttérben. Kuzinjaira is rámosolyog, de egyébként nem figyeli őket sokáig – fogalma sincs, hogy Kath első báli táncát ropja épp- , inkább élvezi a táncot. Leginkább azt, hogy már nem fárad ki az első tánc közepén.*

*Csendesen üldögélve, ölében összekulcsolt kezekkel nézi végig a zenei bemutatót firtató kérés-kérdése generálta beszélgetést. Természetesen Tsitsát és Rhaet figyeli, igyekezve, hogy ne árgus szemekkel tegye mindezt, az azért feltűnő volna. Olyan nagyon kedvesek egymáshoz – mint az egész ebéd alatt-, de nem azzal az udvarias mű kedvességgel, hanem igazi, finom, szívet melengető kedvességgel. De vajon több ez, ahogy azt látni akarja? Nehéz tárgyilagosan figyelnie, ráadásul most az is a fülében zümmög, hogy bizony férfi és nő között egyesek szerint nem létezhet barátság. Ezt alapból badarságnak tartja, ezért is vonja le a következtetéseit óvatosan. Vagyis egyelőre nem von le semmiféle következtetést, még mindig nem, majd talán a bálon.*
- Nagyon-nagyon finom volt, köszönjük szépen. Nézd meg, majdnem mindet elpusztítottuk. És ettem én, hajjaj, de még mennyit!
*Lili is beszáll a dicsérő kórusba, megérdemli barátnője. Az emésztgető indítványon meglepődik, Lin nem az az ebédlőasztal mellett ücsörgő típus. Mielőtt megkérdezhetné, jól érzi-e magát, már pattan is fel ültéből. Elvigyorodik, nincs itt semmi baj. Ráadásul most anyjuk szemrehányó tekintete se kíséri a műveletet.*
- Azt hiszem, én is távozok. Felkísérnél a szobámba? Már egészen úgy tűnt, nincs szükségem a délutáni alvásokra, de ettől a sok finomságtól úgy elpilledtem.
*Egyrészt tényleg jól esne szundikálnia kicsit, másrészt nem tudja nem kihagyni a lehetőséget, hogy Rhae-vel kettesben hagyja barátnőjét. Még ha csak a barátok is. Ráadásul így nem kell bevallania, hogy még életében nem mosogatott. Elég volt mára a zenei analfabétaságát beismerni. Ha Lin megvárja/megvárta, akkor belekarol.*
- Köszönjük, Tsitsa ezt a fantasztikus ebédet. További szép napot nektek!
*Búcsút int és megcélozza szobáját. Nem tartja elképzelhetetlennek, hogy útközben kifaggassa bátyját, látott-e valami szikrát ebédpartnereik között.*

[Gwendir ante portas :)]

Nem veszi észre diszkréten a Szeplős lány viselkedését, szeretné elejét venni minden reménykedésnek. Kedves lány, de nem hinné, hogy bármi is jól sülne el.
Tölt mindenkinek, főleg, mikor megtudja, hogy Gwendir mögött hosszú út áll, pihenés nélkül kezdett új telek vagy ház keresésére.
-Üres házak vannak, telkeket nem nagyon láttam már. Valóban, - tekint Tsitsára. – a házak közül könnyebb válogatni és átépíteni nem tart sokáig, ha nem megfelelő.
Majd átadja a szót Tsitsának, aki igencsak részletesen felteszi a kérdést. Bólint hozzá, valóban szükségesek ezek az információk, hogy könnyebben megtalálják a megfelelő telket vagy üres házat. Az előbbire kevés esélyt lát.

[Gwendir ante portas :)]

- Köszönöm. *Köszöni meg, amiért Gwendir teljesíti kérését s inkább Tsitsának hívja. Sokkal jobban is érzi így magát, s megrázza nemlegesen a fejét, jelezve, csak nem fog bajba kerülni. Itt van Rhae is, aki szinte mindig tudja, mikor mi az illő és helyes, úgyhogy innentől gond nem lehet. Helyet foglalnak hát a kellemesen berendezett kis sarokban. A Szeplős lány pirulásán értetlenül pislog párat, ingázik tekintete a lány és Rhae között egy picikét.*
~ Vajon tetszhet neki Rhae? Vagy mindketten egymásnak?~ *De nem időzik e kérdésnél, hiszen sokkal fontosabb dolog, hogy e kedves elf úrnak itt fedél kell a feje fölé, mi több, otthonra van szüksége! S ez bizony komoly dolog, így inkább figyelmét visszatereli Gwendirre.*
- Az üres ház könnyebb lenne. Azt persze kedvére átépítheti, vagy ha nagyon nem nyeri el a tetszését, le is bonthatja az egészet s így lesz egy üres telke. *Megvárja míg Rhae tölt Gwendirnek italt, s tud inni, mert szegény ezek szerint már nagyon szomjas és fáradt lehet. Aztán kérdezi csak tovább, ha már tud is felelni.*
- S mekkora telekre volna szükség? Hány szobás házban gondolkodik s mekkora kerttel? Hátha így tovább tudjuk szűkíteni a kört, mely házak vagy telkek jöhetnének szóba. *Itt Rhaere is pillant, hátha neki eszébe jut még valami fontos kérdés.*