Ezüstelf Nagykövetség - Inalagol Ananair Erimhir Thallahír

Kathleenre tekint, válaszolna, de inkább csak bólint. Csakazértis barátkozós és elfogadó ló, még úgy is, hogy biztos idegen illata zavarhatja. De már régóta foglalkozik állatokkal, tudja, hogyan kezelje a bizonytalanságokat.
Szokás szerint a két ló reagál egymásra, így kikerül a takarásból. A jelet már előtte igyekezett jobban eltakarni. Nincs mit tennie, láthatóvá vált. Meghajol Amelie felé, de nem mond egy szót sem.
Panka nevére feltekint a lóra, de nem mer lépni. Csakazértis azonban, mintha érezné, arrébb lép mellőle. Mintha még a lovak is ellene/mellette szavaztak volna. Kis várakozás után Panka is megmozdul, fejét irányába bökve és rátekintve. Odalép hozzá, elé tartja a tenyerét.
A szavakra figyelemmel fordul Kathleen felé. Jólesik neki, hogy ennyire bíznak benne. A lovakat nem szeretik másokra bízni. Naram úrnak is hálás, ugyanakkor zavarban is van. Reméli, hogy nem soknak mondta el. Tart attól, hogy sokan fognak idejönni.
A kérésre Csakazértisre és Pankára tekint.
-Adok nekik vizet.
Két vödörrel tér vissza, elég hamar, teli vízzel és egy padkára teszi, hogy ihassanak. Arról elfeledkezik, hogy a két vendégnek is adjon.
Minél messzebb igyekszik állni a két Contevillától, hogy vizsgálja, előbb Csakazértist. Szemmel láthatóan zavarja, hogy ott van Amelia és Kathleen. A lovakra azonban figyelemmel akar lenni.

*A rezidencián lóra szállt ő is, s út közben elgondolkodott, hogy lehet magára kéne a következő rúnát tenni, mert Nyuszi jól bírja, de ő nem tudja. Egyszer járt a városon kívül, amikor Lilit ment meglátogatni Awinziába, s együtt jöttek vissza Rhaevel és Lilivel. Jobbára hajón. Következésképpen fogalma sincs róla, hogy mennyire bírja majd, egyáltalán milyen lesz ilyen sokáig nyeregben ülni és vágtatni, vágtatni, vágtatni szinte vég nélkül.*
~ Állítólag a kis termetű lovak jobban bírják a hosszú vágtát. De vajon Nyuszi most eredetileg is kis termetű, vagy csak elfelejtett nagyra nőni?~ *Sosem foglalkoztatta ez a kérdés, neki magának pont megfelelő méretű a ló, hogy kényelmesen felszálljon rá, s ne is vesszen el a nyergében.*
~ Bárcsak lenne olyan mágia, ami jó lovassá varázsolna.~ *Ő a sereghajtó, a mögötte jövő testőrt leszámítva, így volt alkalma nézni, hogy mind a három Contevilla nagyon jól üli meg a lovát. Egy pillanatra elgondolkozik azon, hogy neki maradnia kéne, mert még a végén hátráltatni fogja a többieket, de képtelen lenne otthon ülni és várni. Beleőrülne az aggodalomba. A testőrökre bűnbánóan nézett, mikor elindultak, mert az ő vészharangozása miatt buktak le, s kerültek bajba Ethyrlinnél. Nem tudja, a testőrök hogy vannak vele, de szerinte Ethyrlin nagyon szigorú és félelmetes tud lenni, mikor haragszik.
A követségen lévőket köszönti, elf nyelven és napszaknak megfelelően, de más nem mond, épp csak megállítja a lovászt, aki Ethyrlin lovát vezetné el, s gyorsan, de figyelmesen elkezdi rá is felrajzolni a rúnát, aztán engedi csak el, de nem a többi lovat. Legalább így tegye magát hasznossá.*

*Jó ötlet volt, hogy így vezette fel lova bemutatását, s előbb őt hozza be, nem Ameliát. Eryl máris készült elbújni, de valószínűleg meghallotta a ló neszeit, meg láthatta, hogy azért a dombtaviak kantáron senkit sem szoktak vezetni. Eryl nevére meg persze, hogy emlékszik, a névmemóriája mindig is jó volt, amit hamar fejlesztettek azzal, hogy a vendégségbe érkezők nevét tudni kellett, s akár sosem látott családtagokat is kellett hozzájuk kötni, hogy udvariasan érdeklődhessen azok hogyléte felől. Eryl nevében meg van dallamosság, ami segíti a megjegyzést.
Csakazértis a simogatást hálásan és barátkozósan fogadja, a ló máris elkönyvelte szimpatikusnak a másikat, s a maga módján ismerkedik a hely és az elf új illataival. Egyébként se sűrűn lát elfet.*
- Kedveli Önt. *Mondja mosolyogva. Kathleen megfelelőnek érezte a pillanatot kuzinja bemutatására, de alig mondta ki a szavakat, Eryl fejét már ő sem látja, csak a lóét. A belépő rokonára aggódó pillantást vet.*
~ Ezt rosszul csináltam, igaz?~ *Lehet túl sokat akart egyszerre, lelkesedése nagyobb volt, mint amit Eryl elviselne. Nem szeretné se az elfet, de végképp nem a jószívűen segítő rokonát kínos helyzetbe hozni. Abban mindenesetre nem csalódott, hogy Amelia kedves, de nem erőszakos nyílt közvetlensége meg fog mutatkozni, s talán Eryl is nyugszik majd tőle. Csakazértis rögtön reagál a belépő Pankára, fejét kissé arra fordítja, pont jól rombolva Erylnek a menedékét, amit mögötte remélt megtalálni.*
- Ha terhére vagyunk, csak szóljon, kérem. Tudja, nemrég volt Elena kuzinunk esküvője, amire eljöttek a szüleim is, s elhozták nekem otthonról Csakazértist. Naram úr mondta, hogy Ön nagyon ért a lovakhoz, így ezért is gondoltam, hogy megkérem, nézze meg Csakazértist, hogy rendben van-e teljesen, mielőtt elmennénk lovagolni Ameliával és Pankával. Nem szeretném, ha lesérülne. *Sacc/kb meg is állja a helyét a történet, ami esetleg újdonság erejével hat rokona számára is, az is bőven belefér Kathleen szerint a kegyes hazugság kategóriába. Inkább kis füllentés. Nem terveztek lovaglást, de lehet az lesz belőle hazafelé. S talán így kevésbé zavaró Erylnek, mintha azt mondja, hogy azért jött Amelia és Panka, hogy még több embert megismerjen Eryl, s kineveljék a nyusziságból. Amúgy ránézésre szerinte rendben van a lova, de ártani nem árthat, ha megnézi egy hozzáértő.*

*Valóban sokszor járt már a követségen, de ilyen kései időpontban még egyszer sem, elvégre túl vannak már jócskán a látogatások illendő óráin, lehet a követségen lévők még a vacsorájukat költik. Ráadásul Kathleen mindig csinos, szép ruháiban, nem egyszer finom kalapban jelent meg itt, de egyszer sem mellvértet öltve, rapierral az oldalán. Mégis felismerik. Az őrök bizonyára nem gondolják azt, hogy lerohanni készülnek a követséget, mert szép dolog a lovagi szabályzat, s szemből, nem lesből rohanjuk le az ellent, de vagy száz évig azon röhögnének még az Ezüstelf birodalomban is, hogy hat fővel akarták bevenni a követségüket. Egyértelmű lehet, hogy itt nem ez a szándék, főleg, hogy fegyvert sem rántanak, inkább lóról szállnak le. Gyorsan mondja el az elf köszöntést, szép napot kívánva, ami nem stimmel a napszakkal, de hát ő csak ezt ismeri.*
- Naram Enyras úrral kell beszélnünk, s mindenkivel, akivel találkozott Rhae Squorian, a rezidencián nálunk élő elf, mikor itt járt látogatóban. Az ügy meglehetősen sürgős. *Nógatja finoman az egyik őrt, vagy bárkit, aki elébük siet. Az elfek sokszor úgy is olyan érzékenyek mások érzelmeire, a kis csapat körül pedig a feszültség tapintható. Hangszíne itt ezen a helyen most először olyan, amiért rászolgálna az úrnő megszólításra, amivel mindig is illetik. Noha kér - mert hát mégis úgy illik -, mégis benne van valami parancsoláshoz, feladatkiosztáshoz szokott szín. Maga is előremehetne, pontosan tudja, hol van Naram lakosztálya, a belső teremmel együtt, ami a hálószobája, mégsem törhetik rá az ajtót. Csakazértist ő is az egyik lovászra bízza, vagy otthagyja, lova nem egy elkóborlós fajta.*

Mosolyogva köszönti az őrt, majd követi Kathleent, aki rendkívül határozottan halad. Nem kérdéses, hogy ismeri már a járást a követség területén.
~ Végülis, ahányszor itt jár látogatóban..~
Jegyzi meg magában, s mosolya kiszélesedik. Bólintással jelzi, hogy vár a bejelentésre idekinn. Ha Kath a látogatás ötletének felvázolásakor nem fejti ki rögtön, hogy kit, vagyis milyen elfet jönnek látogatóba, most biztos meglepetten pillogna csak. Így csak Panka sörényét kezdi simogatni, ujjaival fésülgetni, hogy a várakozás ne legyen haszontalan időpocséklás.
Fülel azért a párbeszédre, a felvezetőjét hallva elindul befelé, Pankát maga mellett vezeti. Belépve az istállóba először azt hiszi, hogy a kinti fényes napsütés után nem szokott a benti fényviszonyokhoz a szeme és azért nem látja a lovász elfet. Aztán már emberi mértékkel mérve tökéletesen lát, de Erylt még mindig nem pillantja meg. Újra alaposan körülnéz, mikor észreveszi Csakazértis mögött.
- Örvendek a szerencsének, Amith'ar úr. Rögtön meg is ragadom az alkalmat és bemutatom Pankát.
Megpaskolja aranyfakó lovának nyakát, hangja nyugodt, mintha természetes lenne, hogy néha elbújnak előle. Azért kuzinjára pillant kérdőn, ha továbbra se történik semmi, hogy most mi legyen.

Megvárja, hogy Tsitsa megerősítse Pankát. Pontosan nem tudja, hogy mit csinál barátnője, de az mindenesetre biztos, hogy mégse volt hiába, hogy véletlenül tanult ebből a mágiaágból. Közben átveszi Szeplősnétől a maga úticsomagját megköszönve azt, elpakolja, majd mikor Tsitsa befejezte a varázslatot, felül Panka nyergébe. Megigazítja köpenyét, majd kalapját is, ami így este túl sokat nem ér, de feltételezi, nappal is úton lesznek még, majd akkor jól fog jönni. Világosbarna bőrnadrágot, sötétkék inget visel fekete lovaglócsizmával, szintén fekete köpennyel és a már emlegetett kalap is hasonló színű. Egyszerű bőrvért védi, rövidkard, hárítótőr, és íjja, nyilai vannak nála. Haját egyszerű copfba fogta egész magasan -de nem olyan magasan, mint Tsitsa szokta- majd még kétszer megkötötte ezáltal harmadolva a copfot, hogy hajszálai ne szálldossanak saját akaratukból össze-vissza.
A követségig nem szól, helyre rakja magában a dolgokat. Nem megy már nehezen, úton vannak, van mire koncentrálni. Köszönti az őrt, aki nem is tartja fel őket, ugyan valóban szokatlan felbukkanásuk órája, de Kathleent ismerik már annyira, hogy valószínűleg, ha nem jelentették volna be jövetelük okát, akkor is beengedik őket, vagy legalábbis Kathet.
Leszáll Panka nyergéből, a kantárt az egyik lovászlány kezébe adja... ezen a részleten elsőre elsiklik figyelme, csak akkor esik le neki, mikor már meg is köszönte neki. Aztán már megy is tovább, nehogy lemaradjon kis csoportjuktól.

Rémület jelenik meg az arcán, amikor meghallja, hogy még valaki jött. Sejtette, hogy nem lesz jó vége ennek. Nem barátkozós típus. Pár éjjel ezelőtt a lovakhoz bejött valaki, aki nem ide való, így feszülten figyel mindenre. Húzódna be, ismét a falhoz, de ekkor nem csak a paták, hanem a ló légzését is meghallja. Megáll és kíváncsian figyel.
Látja, ahogy beljebb lép a ló, végigsiklik a tekintete rajta, de utána csak a szemekbe tekint, nyugalommal. Egy pillanatra meglepve tekint Kathleenre. Emlékszik a teljes nevére.
Még vár, hagyja, hogy a szaga elérjen Csakazértishez, és lássa, nem fog támadni. Egy lépést tesz csak közelebb, jelezve, hogy részéről a nyitás megtörtént, de a többit a lóra bízza, aki egy idő múlva közelebb lép és megböki a vállát, megszagolgatja. Csak ez után ér az állához, megsimítja a kezével.
Az új bemutatásra azonban a ló fejé mögé húzódik és lehajtja a fejét, miközben Csakazértis nyakát simogatja. Nem akar senkivel sem találkozni.

*A fegyverhúzási kezdeményt nem látja, pedig ez biztosan meglepné, hogy ilyen harcias lett Eryl, mikor legutóbb majdnem az egyik beállóba esett hanyatt, annyira megijedt Kathleentől. Ehhez képest most azzal szembesült, hogy a férfi köszönti őt, s nem az istálló túlsó végéből teszi mindezt. Kedvező jelnek veszi.*
- Örülök, hogy újra látom. *Egy finom főhajtással viszonozza a meghajlást, nadrágban nem pukedlizik, bár megtanulta, hogyan lehet azt elegánsan csinálni. De nem érzi ennek szükségét most.*
- Ha nem tartom fel, akkor szeretnék Önnek bemutatni valakit. Ha emlékszik rá, múltkor meséltem róla... *S elfordítja arcát talányos mosollyal az istálló bejárata felé, és közben oldalra lép az ellenkező irányba, így a kantárt fogó keze láthatóvá válik, majd a kantár másik végén a vöröspej ló feje is, majd a ló egyre jobban, ahogy beljebb vezeti lovát Kathleen.*
- Ő itt Csakazértis. Csakazértis, te pedig ismerd meg Eryl Kyeern Amith'ar-t. *Mosolyog finoman és kíváncsian tekint az elfre, hogy reagál. A ló dacos hangzású nevével ellentétben meglehetősen nyugodt, mi több, értelmes sötét szemeivel érdeklődve nézi az elfet. Kíváncsi, közelebb jön-e így Eryl, mindenesetre úgy intézi, hogy Csakazértis valamivel közelebb legyen Erylhez, előrébb álljon Kathleennél. S alkalmas pillanatban Kathleen kicsit az ajtó felé húzódik és közben megjegyzi.*
- De nemcsak őt hoztam el, volnának még itt... *S kitekint Ameliára, finoman biccentve felé, hogy jöjjön már ő is.*
- Szeretném, ha megismerné az unokatestvéremet, Amelia il Contevillát. A negyedik vendégét meg majd bemutatja ő! *Reméli, nem feszítette túl a húrt Erylnél.*
- Amelia, szeretném bemutatni neked Eryl Kyeern Amith'ar-t, az Ezüstelf Nagykövetség lovászát.

Szalmavirág lábát masszírozza, aki tegnap tért vissza egy hosszú túráról. Megerőltette a lábát, de tudja, miként lehet helyre tenni. Egy kis mozgást tervez a lovaknak, ha nincs túl meleg, akkor kiengedi őket a karámrészbe, ahol a fák bőven adnak elég árnyékot és a levegő is jobban mozog.
Fülét szinte azonnal hegyezni kezdi az első szokatlan reakcióra, de még dolgozik, közben tovább figyel. Valami jön, ami nem megszokott. A beállóban marad, de egyik tőrét előhúzza lassanként. Amikor azonban a hangot meghallja, zavarba jön. Gyorsan elteszi a fegyvert. ~A kisasszony…~ sokat látja erre, Naram Enyrassal, láthatóan jóban vannak. Így neki sincs oka másként tennie. Hajával azért gyorsan eltakarja az arcán lévő bélyeget, mely benyúlik inge alá. Szokásos bőrnadrág, csizma, kék ing és bőrmellény van rajta, legyen akármilyen meleg, az itteni munkához szükséges most. A lovak pedig egyértelműen úgy reagálnak, mintha ló is lenne a közelben.
Kilép a beállóból és a hang irányába fordul.
-Szép napot, Kathleen Contevilla úrnő! – dönti meg magát. De megáll, nem lép tovább, tartózkodása ebben megállítja, de annyira még meg mer szólalni, ahogy itt látta.
– Tudok segíteni? – a bejáró jóval közelebb van, mint a folyosó közepe, de részéről már ez is haladás.

- Amith'ar úrhoz jöttünk, a lovardánál találjuk? *Szólítja meg a kapuban álló őröket. Kivételesen nem valamelyik Enyras, főleg nem a magasabbik nevét mondja be az illő köszöntés után. Annyit látogatott el ide egy időben, hogy már kezdi egészen szépen ejteni az elf köszöntést, mielőtt közölné jöttük célját, pontosabban célszemélyét. Mint megtudják, Eryl minden bizonnyal az istálló környékén kell, hogy legyen. Lovászfiú esetén ez mondjuk evidens, de hát jobb rákérdezni. A formalitás miatt elmondja természetesen a saját nevét, és a kapuban állónak bemutatja Ameliát is, ezután már beljebb vezethetik minden bizonnyal a lovakat.*
- Erre oldalt, hátrafelé! *Bátorítja a bátorításra valószínűleg nem rászoruló rokonát beljebb a kertbe, itt már jól kiismeri magát. Az istálló is szépen díszített épület, elsőre Kathleen meg nem mondta volna róla, hogy ott a lovakat tartják, csak az onnan kiszűrődő neszekre lett figyelmes. Ahogy közelebb érnek, játékosan egyik mutatóujját az ajkaira teszi és amúgy sem beszél hangosan, ám most mégis suttogóra fogja.*
- Előre megyek, és beharangozlak, nehogy a lovarda másik oldalán kimeneküljön a hirtelen felbukkanó sok vendégtől. *Ha rokonának nincs ez ellen kifogása, tovább vezeti Kathleen vöröspej lovát, melynek hókája és minkét jobb lábán félszárig a kesely fehér.*
- Szép napot! *Köszön, mikor a lovarda ajtajához ér, és bekukkant rajta, úgy intézve, hogy a ló még ne látszódjon, de biztosan a hangok és a többi ló viselkedése alapján már sejthet ezt-azt az elf.*

-Á, már azt hittem, hogy csak a szerelem istennőjében hiszel. – tekint vissza huncutul.
Elfként és követségi tagként sosem érdekelte, ki honnan származik, annak ellenére, hogy a népe hagyományát szigorúan követi. Egyénenként mérlegel.
-Jön, és aztán gyorsan elmegy. – fogalmaz kétértelműen. Ritka tőle az ilyen, egyedül talán csak Sallynél ilyen.
-Valóban? Ez nagyon jó hír. Az ilyen elveszi a társalgás és együttlét örömét. Márpedig ezért megyek fürdőzni valakivel. – megkönnyebbülés van az arcán és azon is, hogy nem ishirbe kellett mennie.
– Stílusos távozás? Na, azt megnézem. – ugyanakkor szeretné, ha ez minél később következne be. Régen látta már Sallyt és szeretné, ha maradna még sokáig.
-Köszönjük. Régóta dolgozunk rajta és jó hallani, hogy másoknak is kellemes benyomása van róla.
Cessi dörgölőzésére a láb odanyomásával válaszol, ami az állatok nyelvén a kölcsönös odadörgölőzés jele. Megkedvelte a furcsa fehér macskát.
Felnevet a rakodófiúkra.
-Akad jó pár. Csak vigyázz, nehogy belehabarodj egybe. Ha hosszabb időre tervezel, érdemes venni. És én várok, még sokáig leszek itt. – mosolyog. Reméli, hogy ezzel tovább marad Sally. Ha csak picivel is.
-Megbeszéltük! Jelzem, és megyek!
-Vigyázz magadra, nagyon örülök, hogy ismét összefutottunk. – öleli vissza barátnőjét és megszorítja egy kicsit. Hiányoznak a közös kalandok és Sally, minden bajból kivágó elméje, pozitív hozzáállása.
Egy ideig még nézi, ahogy távolodik, Tappancs a lábára ül, amire majdnem felbotlik, ahogy arrébb lép. Felkapja és az ölében viszi vissza. Nagyon vigyáz rá, nem fogja elfeledni, hogy milyen hűen vigyázott fivérére.

- A természethez. Azt hiszem, a ti isteneitek állnak ehhez a legközelebb, úgyhogy úgy is mondhatnám: az összeshez. *Ravaszan mosolyodik el, mert ezzel Deira nem lett valószínűleg közelebb hozzá, hova valósi is Sally.*
- Reméljük hozzád azért sietni fog! *Neveti el magát.*
- Nem minden ember. *Kacsint hozzá.*
- Úgy hallottam, a dombtaviak lazábbak a fürdőzéskor, mint az adar ishiriek, jobban ki is vetkőznek és nem zavarják külön részre a nőket és külön részre a férfiakat. De azt hiszem, igazat kell adnom neked, nem volna tanácsos sokkolnom a várost rögtön érkezésem után. Majd ha távozom... *Vigyorodik el hamiskásan. Deira tudhatja, hogy Sally a hóban is fürdött egyszer mezítelenül, aztán dumálhatta ki magát a városőrségnél, s mindezt olyan jól csinálhatta - vagy olyan jól állhatott rajta a hólé -, hogy másnap az egyik őr megjelent házassági ajánlattal.*
- Rendben van! *Mosolyog, s egyébként is a főbejáratot szándékozta használni, csak jó volt ugratni barátnőjét. Míg előremennek a bejárathoz, van alkalma kicsit körbenézni.*
- Azt hiszem, még nem mondtam, de nagyon tetszik a követségetek. Otthonos és kellemes. *Cessi meg közben érzékelte hiányukat, s utánuk siet. Odadörgölőzik Deira lábához - amúgy remekül értve hozzá, hogyan legyen láb alatt -, s aztán siet tovább előre.*
- Félmeztelen rakodófiúk jöhetnek, de előbb még eldöntöm, hogy meddig szándékozom a városban lakni, érdemes-e lakást venni, vagy legyek így, mint most, bútorozott bérelt lakással? Jut eszembe, te meddig vagy itt? Néhány száz év, remélem. *Mosolyog barátnőjére, tényleg remélve, hogy jó darabig itt lesz a főpapnő. Talán tényleg megfontolná ő is a letelepedést... Bár még Erickel sem ártana beszélni, ő hogy tervezi kalandos életét. Már megint Ericre gondolt..*
~ Túlságosan kötődni kezdtem másokhoz. Nem jól van ez így, nem szabadna.~
- Hm? Oh, köszönöm! *Kapja fel a fejét a rózsára, s átvéve azt ügyesen az ébenfekete hajába tűzi.*
- Akkor majd megírom, merre is lakom, s tényleg örülnék, ha átnéznél, tartunk egy jó ruhapróbát! Aztán strand és álarcos mulatság! *Láthatóan felvillanyozza ez a számos lehetőség, melyet régi barátnőjével tölthet el.*
- Úgy örülök, hogy ismét találkoztunk! Szia! *S mintha nem telt volna el néhány év, ugyanúgy öleli át barátnőjét és ad arcára puszit, mint mikor annak idején elváltak. Sally aztán kilép a bejáraton és elindul a piac felé, ideje valami ennivaló után néznie.*

-Hmm.. – dől érdeklődve oldalt, szembe Sallyvel, mosollyal. – Mégis, melyikhez imádkozol? – tekint sokat sejtetően rá.
-Nem is tudom, minek öltözne. Fának, talán. Néha idegesítően lassú és ráérős tud lenni. – kuncog.
-A vörösre is kíváncsi vagyok. Sok sikert hozzá. – mosolyodik el.
Nem tölt, csak magának. Szüksége van a folyadékra és a háromnegyedét meg is issza.
-Minket nem zavarna. Az emberek… kissé másképp gondolnak a testükre.
A csupasz test számukra megszokott, hiszen az övéké jó pár ezer évig. Ha utálnák vagy szégyellnék, hamar véget érne sok minden.
-Azt hiszem, oda kell a fürdőruha. Eléggé nyílt strand. – azt nem tudja, hogy van-e elkerített rész, amit igénybe lehet venni.
-Ha nem szeretnél lyukat a bőrödbe, vagy hűsölni, akkor inkább a főbejáratot használd. – felel félig komolyan. Az őrséget hozza kényelmetlen helyzetbe, ha ilyet megengedne.
-Mindenképpen szólok.
Maga is feláll a padról és elindulnak a bejárat irányába.
-Ha bármire szükséged lenne a lakással kapcsolatban, ne habozz, kérlek. Szívesen és örömmel segítek.
Levesz egy sötétbordó rózsát, odaadja Sallynek.
-Ez jól áll neked, tessék.

- Majd elmondok érte egy imát. S bátyádért is! Meg érted... Ah, akkor már az egész családért! *Mosolyog jókedvűen.*
- Kár, hogy ő nem lesz itt, lehet meglepne vele, hogy most ő lesz hajlott hátú, nagy fehér szakállal rendelkező vén trotty! *Nevet és ahogy Deirára néz, csak még jobban nevetnie kell, mert minduntalan elképzeli őt vén szipirtyóként.*
- Ó, köszönöm! De azért kipróbálom szerintem a vöröset, s ha van valahol szerelemistennő, az hozzám jön majd tanácsért! *Hangzik a magabiztos válasza, de közben azon agyal, lehet mégiscsak szőke kellene. Deira biztosan feketét vagy vöröset keresne, s hogy meglephetné, hogy szőkeként jelenik meg! Csak még a jelmezt is meg kéne álmodni, mert a témáját még nem tudja...*
- Nem kérek, köszönöm, lassan megyek is, még van néhány elintéznivalóm a bérelt lakásommal kapcsolatban. *Hárítja el a kínálást.*
- Naná! Főleg, ha nudista napozás is jár hozzá! *Deira ismeri Sally véleményét erről. A nő szereti, ha mindenhol egyenletesen szép barna, mert sejthető származása ellenére olyan fehér bőre van, mint a dombtaviaknak, mégis valami csábos egzotikus légkör lengi körbe.*
- De ha jónak kell lennem, akkor hozok fürdőruhát is, csak üzend meg időben! Merre távozzak? Amerről jöttem, vagy ezentúl használjam a főbejáratot? *Áll fel a padról és vidáman néz barátnőjére.*

-Egyetértek. – bólint mosollyal.
-Remélem én is. – sóhajt fel. – Ha nem jó, még dönthetünk úgy, hogy nem folytatja. De reménykedem, hogy szed magára elég határozottságot. – Köszönöm a bíztatást.
Valóban látszódik, hogy komolyan rágódik rajta, és nem maga miatt. Néha teljesen át tud lendülni a tyúkanyó tulajdonságra.
-Bizony. Párom mindig rajong értem, és rendszerint gyönyörű, meg csodálatos vagy számára. Nézett is nagyot. – nevet fel.
-Addig nem tudhatod, míg ki nem próbálod. – a hajat nézi, hátha lehet rajta világosítani.
-Lehet szőkíteni a hajadat, még ha macerás is. Kíváncsi vagyok a vörösre. Neked ugyan nem kell befesteni, hogy olyan legyél. – nevet fel ismét.
-Tölthetek? – emeli fel a kancsót.
-Tervezek egy kis tengerparti fürdőzést pár hét múlva. Eljönnél? – egyértelműen az arcára van írva, hogy szeretné.

- Kell a életben maradáshoz és a szerencséhez. *Felel arra, hogy figyel. Sok múlik azon, hogy emlékszik apró részletekre, elhangzott szavakra. Ki tudja, mikor jön jól. A válasz további részére mosolyog és bólint, elfogadja az ellenérvelést.
Nem kell csalódnia barátnőjében, Deira beavatja a titokba, mit tervez Nephirrel. Kicsit belegondol Sally is.*
- Jónak tűnik az ötlet. Ott sokan megfordulnak, korabeliek is. Már hogy ránézésre korabeliek, meg amúgy is. *Vigyorodik el a végén.*
- S legalább megismeri az erőd barátságosabb oldalát is, gondolom ez meg jó lenne a börtönös eset feldolgozásában. Úgy hallom, nagyon jó kis közösségi terük van az emeleten. *Mosolyog, bár azért picit aggódik. Vajon egy ilyen visszahúzódó fiút nem kezdenek majd ki nagyon ott? De Deira, amilyen alapos, biztos megfontolta ezt is.*
- Vén szipirtyónak?! *Nevet fel hangosan, és így nevetve bólogat, hogy szaván lesz fogva. A hajsimításról nem tudja eldönteni, hogy az önkéntelen mozdulat, vagy valamit most sejtenie, értenie kellene? Majd kiderül. A felajánlást nem vonja vissza, segíteni fog.*
- Szerintem a szőke meg világos hajszínek nekem nem állnának olyan jól, mint neked. És azért vörös, mert mindig is ki akartam magam úgy próbálni. Atyám mindig azt mondogatta, hogy feléjük úgy vélik, a vörös hajú nőket megcsókolta a tűz, s emiatt tartják őket a legszenvedélyesebbnek, s akik a legkönnyebben magukba tudják bolondítani a férfiakat. Azt hiszem, van is ebben valami, te nem így tapasztaltad? Én mindenesetre, megnézném, mit váltok ki úgy a férfiakból! *Lehető legkajánabbul mosolyog Deirára, s ha maradt még Sally poharában, akkor megissza azt, de újat nem tölt a kancsóból. Lassan majd mennie kell, de előbb megígérteti Deirával duplán, hogy eljön vele az álarcos mulatságba.*

-Látom, figyelsz. – mosolyog. – És mégsem. Hogy nem mondom el előre és nem büntetem őket jobban a kelleténél. Ez a válaszom. – biccenti oldalra a fejét, miközben Sallyre tekint, de elmosolyogja magát. Sally tud hatásosan nézni.
-Én ennek csak örülök. – és nem mondja el senkinek sem, mit tud Sallyről. Barátnője. Ám persze, határa mindennek van. Ha szerettei vannak veszélyben, anyatigrissé tud válni.
A válaszra felnevet, miután nevetős tekintettel néz Sallyre, várva a megoldást.
-Túl jószívű vagy. – Naram nevére egy kis kívánság is fellebben benne. Örömmel vállalná a büntetést, mert ez azt jelentené, hogy bátyja már meggyógyult.
Egy megértő és egyben köszönő mosolyt küld Sally felé. Néha tényleg túlaggódja magát, tehet róla, elvégre nem jó senkire sem ráakaszkodni.
-Még gondolkodom rajta. – töpreng, úgy tekint Sallyre. – Azt hiszem… egy kis kiképzés jó lenne neki. Másokkal is találkozik és megtanulja, hogy másoknak is vannak szörnyű esetei az életükben, mégse zárkóznak be. – felsóhajt. Még csak terv, de nem is a követségen akarja a kiképzést. Az erődparancsnokkal már váltott levelet és akadálya nincs. Már csak magát kell rávennie, hogy elküldje, de most Naram miatt szeretné, ha minél többet lennének együtt. De nem halogathatja sokáig.
-Szép neve van, illik rá. – ért egyet Sallyvel.
Megsimítja szoknyáját. Majd pedig „ugye megmondtam” képpel tekint rá.
-Mondtam én, hogy a kaland a te éltető energiád. – és közben imádkozik, hogy e miatt ne legyen baja Sallynek. Fontos lett számára a nő, akivel sok mindent átéltek.
-Mmm még én sem tudom. A múltkor vén szipirtyónak öltöztem, most mást kéne. Segíteni? Szavadon foglak. Még meggondolom, miben tudnál nekem segíteni. – simít végig sokat sejtetően haján, majd elmosolyodik egy idő után.
-Vörösre? Miért pont vörösre? A szőke érdekesebb lenne. – tekint Sally hajára. És kár lenne szerinte befesteni, gyönyörű a hajszíne.

- Csakugyan? Mintha az előbb mondtad volna, hogy számodra élvezet, ha nem árulod el a büntetésünket. Kegyetlenség valakit kételyek között hagyni, nem gondolod? *Közben előveszi legártatlanabb pillantását, ami olyan ismerős lehet Deira számára.*
- Hm. *Hümment a büntetését hallva, s elgondolkodva nézi Deirát.*
- Azt hiszem, túl jól ismersz. *Húzódnak ajkai végül mosolyra. Három napig senkihez se szólni, s hozzá se szóljanak, se Cessi, se fogadás, se lábai elé omló férfiak, semmi ingyen ital- és vacsorameghívások amit egyetlen mosollyal kivív! Ez igazi büntetés lenne.*
- De lássuk, mi van, ha te rosszalkodsz! Milyen büntetést is találnánk ki neked, hmmm... Meg is van! *Kicsit el kellett gondolkodnia. Ez nem volt ugyan kérdés, de mit számít az? Logikusan a gyerekeivel, szeretteivel lehet a legjobban megfogni Deirát, de Sally nem lenne ilyen kegyetlen vagy gonosz, hogy nekik ártva büntesse barátnőjét.*
- Neked kéne javasolnod Nephirnek, hogy ugorjatok együtt a falról a vízbe vagy hasonló csíntalanságot és közben nem szabadna rosszallóan nézned. Ja és szép szál bátyádnak is jönnie kell! *Széles mosolyából kitűnik, mennyire elégedett magával, a megoldással. Úgy véli, ez inkább mókás, semmint kegyetlen. És Deira sem nőtt ki még azért abból a csíntalan korból, csak tényleg anya lett.*
- Nem haragszom, talán egyszer én is megtudom milyen. S megértelek. *Bólint hozzá, tudja milyen az aggódni valakiért és félni a legrosszabbtól, s milyen, amikor az bekövetkezik. Már az is nagy szó, hogy Deirával barátságot, igaz barátságot alakított ki, nemcsak ismeretséget.*
- És mit fogsz tenni? *Kicsit közelebb húzódik, mintha titokról lenne szó, de hát barátnője olyan titokzatosan adta elő.*
- Csillagpor... *Ízlelgeti a nevet.*
- Jó név, tetszik! *Most már biztos, hogy fogadni fog rá.*
- Már csak a levélre várok, hogy mikor lesz kész. *Vigyorodik el szélesen a kalandozó kastélyról beszélve.*
- Reméltem, hogy tetszeni fog! Én még nem döntöttem el, milyen álarcot öltsek majd! Lehet a hajamat is befestem, mondjuk vörösre. Mindig is szerettem volna vörös lenni! Oh és van időnk kitalálni az álarcot, két hét múlva lesz hétvégén. Ugye elmegyünk rá? Segítek itt neked bármiben. *Pillant körbe az udvaron, de egyértelműen bármilyen követségi teendőre érti. Titoktartásában nem kell kételkedni. S nagyon szeretné barátnőjét is elcsábítani, még ha ez nem is olyan kaland, mint régen, de megérti, hogy azok az idők nem jöttek el még újra, talán Sally életében nem is fognak, de attól még szeretne közös élményeket Deirával, így keresett valami nyugisabbat, biztonságosabbat.*

Meglepve tekint Sallyre.
-Sosem voltam ilyen. Ez kegyetlenség. A büntetéseknek oka és célja van. Cseppet sem örülök neki, hogy büntetéseket kell kiszabni.
A kérdésen elgondolkodik. A büntetéseket komolyan veszi és személyre szabottan alakítja ki, hogy nevelő hatása meglegyen. De sosem nagyobbat, mint amiért kapja.
-Azt hiszem, neked a társaság a minden. Azt hiszem… három nap egy mindenkitől elzárt helyen elég nevelő célzatú lenne, ahhoz, amit tettél.
Majd megrázza a fejét, finoman elmosolyodik.
-Kitört belőlem az anya, ne haragudj. Szeretném, ha Nephir magabiztosabb és lélekben erősebb lenne. De eddig egyik megoldás sem hozott eredményt. - ~Nagyon megrázta mindaz, ami fiatalon történt vele és az után a másik borzalmas eset. ~ - És így mindenkit mostanában egy kicsit másképp kezelek, mert tartok attól, valamit nagyon elrontottam.
Az odaköltözés felajánlására felnevet.
-Nem lenne rossz ötlet. De… azt hiszem megvan, hogy mit fogok tenni.
Elgondolkodva tekint a macskára, aki békésen szuszog a nyalakodó Tappancs mellett.
-A macskák furcsa lények. Érdemes rájuk hallgatni. – bólint.
Tappancs el nem mozdult Naram mellől, mintha védené és itt akarná tartani közöttük. Hálás neki ezért.
-Csillagpor. Úgy száguld, hogy tényleg csak jó szemmel lehet észrevenni.
-Már hallgatni és tudni róla már élvezet számomra.
Érdeklődve hallgatja Sallyt.
-Nahát, ezt nem is tudtam. Jó gyakorlás a kalandozóknak. Nem is kérdezem meg, hogy kipróbálod-e.
Az álarcosbálra elgondolkodik. Álarcban a kalandozó énje felébred, de szíve még bátyjához és öccséhez húzza. Ám neki is van saját élete.
-Jó ötlet. Még átgondolom. Az álarc nagyon kecsegtető. ~És remélem, addigra Naram is jobban lesz… remélem.~
-Mikor lesz? – csillannak meg szemei.

- Szerintem neked a büntetés kiszabása és bűnhődésünk nézése elég élvezet, ne tartsd meg mindent magadnak! Szóóóval, mi is lenne a büntetésem? *Lennének tippjei, például nem fogadhat lóversenyre, bezárná négy fal közé, zsákruhában kéne járni egy hétig (vagy ez túl rövid idő egy ezüstelfnek, ha büntetésről van szó?), és így tovább.*
~ De félted.~ *Egészíti ki pont ugyanúgy barátnője gondolatait.*
- Neeem, ezt rosszul látod! Nem arra kell figyelnie, hogy mit tesz, hanem arra, hogy mások ne lássák őt közben. *Kacsint hozzá huncutul, s lehet Deira tényleg elzárja majd Nephirt Sallytől, mielőtt tippeket ad neki álcázásra, rejtőzésre, ártalmatlan megtévesztésre.*
- Hozzám költözhet. Van plusz szoba. *Szemöldök-vonogat hozzá, mint kiváló megoldás arra, hogy az unokaöcs ne éljen a követségen. Igaz, némileg idősebb a fiúnál, de a macskája éppúgy kamaszkorát éli, ha ez számít.*
- Igazából Cessire hagyatkoztam, mintsem megérzésnek mondanám. *Pillant elgondolkodva a macskára, aki mit sem törődve velük, a napon elnyúlva, teli hassal pihen, mint minden közönséges cica.*
- Különös álmok találnak meg, mióta ő velem van. Nem volt véletlen, hogy rátalálhattam, de még nem tudom az okát. *Mondja még eltűnődve, majd visszafordul Deirához a lóverseny hallatán.*
- Ó, mi a tiétek neve? Majd megnézem legközelebb, hogy fut! *Csillannak fel a szemei lelkesen, s mivel az itteni lovakat nem ismeri, prioritást fog élvezni a barátnője által mondott ló, mint "ismerős".*
- Fájdítsam a szíved? *Kérdez vissza a kaland hallatán. Az Eric által mondott, a legendás mágikus könyvek körül forgót nem említi még, majd ha lesz valami biztos. Egyelőre csak nyomoznak. Vagyis csak Eric.*
- Lenne egy nem messze a várostól. Futólag ismerem a tulajt, csak lelkére kötöttem, hogy szóljon, ha kész lesz a kastélya átalakítása. Kalandozó-helyszínné alakítja át, gondolom kis csapdák, akadályok lesznek, ijesztgetések. Oh, és úgy hallom, lesz a Mulatónegyedben valami fesztivál is, ráadásul álarcos. Te is kilátogatsz majd? *Kérdezi kíváncsian, s nem mellesleg reménykedve is.*

-Napersze…- somolyog.
Nem kapkodja tekintetét a kurta válaszra. Vannak, amikbe sosem érdemes jobban belekérdezni.
-Még szép, hogy megkapod. – bólogat mosollyal. – De nem ám! Akkor hol lenne nekem az élvezet?
Nem mintha szeretne büntetni. Mindig kellő mértékkel áll ezekhez és Nephirt is inkább igyekezett ezzel a jó irányba terelni. Túl bátortalan, ideje lenne egy kis bátorságot szívnia magába.
-Egyedül semmiképpen sem. – sóhajt. – Nem bánom, ha csavarog és felfedezi a várost, de… ~féltem.~ van, amire, mint követségen élő, figyelnie kell arra, mit tesz. – elgondolkodva simítja szoknyáját.
– Néha szeretném, ha nem lennénk a követségen, nem lenne ennyi kötöttség, legalábbis Nephir szemszögéből nézve. De legalább lenne valaki, aki vele egykorú. – ezért is örül, hogy Tsitsával összetalálkoztak.
-Ez jó hír! – vidul fel arca. Sallyt nagyon megkedvelte és örül, hogy hosszabb ideig fogják egymást látni. – Arra nagyon szép a környék.
-Swyncrescoban még nem voltam és szerencséd, hogy megint a megérzésedre hagyatkoztál. – mosolyog. Sally mázlista, szerencsés és minden nehéz helyzetből kivágta eddig magát.
-Lóversenyeket? Az igaz, hogy itt nagyon kedvelik, változó körökből. Összejövetelnek mindenképpen jó. Vannak nagyon jó lovak… talán egyet még futtatunk is, ha jól emlékszem. Nagyon fürge és kitartó, itt az istállóban csak unta magát. – tekint Sallyre.
Vesz még egy fürt szőlőt és eszegetni kezdi.
-Hallottál valami jó kalandra valót?

- Az nem számít. Akkor te feküdtél, én meg... igyekeztem kifelé. *Találja meg a legfinomabb szót a menekülésre, de nevet közben. Pontosan tudja, miféle esetre utalt Deira.*
- Tudom. *Felel tőle szokatlanul kurtán és komoran. Deira ismeri már elég régóta, hogy éljen benne a gyanú, valamit még őfelé sem mutat ki Sally, valamit még ő sem dolgozott fel. Talán sosem fog.*
- Büntibe én? *Most rajta a sor, hogy felnevessen.*
- Hát már csak azért megéri elcsábítani őket, hogy megtudjam, mi lesz a bünti. Jól sejtem, igaz, hogy nem árulod el előre? *Vigyorog szélesen.*
- Akkor mi a baj a tengerparttal? Vagy Nephir azért nem mehet, mert ez a büntetése? *Vonja fel a szemöldökeit nem értve. Az egyik szőlőfürtről lecsippent ő is egy kisebb részt, s a rajta lévő fél tucat szem szőlőt kezdi el eszegetni. Jól érti ő a kérdés mögött meglapuló kérést, s nem is próbálja tagadni, hogy jól esik neki, s hálás érte. Ha nem kérné Deira, akkor is a hosszabb maradás mellett döntött volna.*
- Van, igen, a Promenádról a Parknál nyílik befelé egy utca, ott bérelek egy kicsi házat. Kezdetnek egy hónapra vettem ki, de a dolgok jelen állása szerint - s ebben benne van az is, hogy téged is megtaláltalak itt - ezt a bérletet még jó néhány hónappal meg fogom hosszabbítani. Lehet öregszem, mostanság jól esik a hosszabb pihenés az utazgatások után. *Mosolyog s egyben felel meg Deirának, hogy számos alkalmuk lesz még találkozni, nem utazik el Sally egy-két héten belül. Na meg ott van Eric, aki hosszabban tervez itt lenni, s jó vele is maradni.*
- Pedig képzeld, úgy terveztem, Grottocelloba megyek, állítólag aki kalandra vágyik, az oda menjen. Úgy volt, oda megyek, s aztán ott fogtam volna hajót, ami elvitt volna Enoldarba, hogy meglátogassalak. Szerencse, hogy úgy döntöttem, előtte megnézem magamnak a fővárost itt, különben most hajózhatnék vissza tőletek, mert te itt vagy. Nagyon dicsérik a lóversenyeket Ederthinben, erről tudsz valamit?

-Volt már, hogy átugrottál… - néz rá hamiskás mosollyal Sallyre, meglehet, az egészen más helyzet volt.
-Az élet nem mindig csak boldogság. Az a kérdés, hogyan dolgozzuk fel. – fivére pedig kifelé másoknak ugyan nem mutatja, de akik ismerték felesége idején, elcsodálkoznának rajta.
-Nagyon ért hozzá, én inkább csak hallgatom, ahogy beszél róla. Nem csak, mert nem értem. Hanem értékelem a lelkesedését és tudását.
Hangosan felkacag Sally ötletére.
-Azt tudod, hogy akkor te is mész büntibe? Nephir is megkapta a magáét, még ma is tart, te sem maradsz ki.
-Igen, van strand és fürdő része is, nagyon jó hely.
Vesz a gyümölcsből. Közben a két macska is jóllakott és elnyúltak a napon.
-Van szállásod? – kérdi hirtelen. – Mennyi időt szándékszol maradni?
Valahol ez ki nem mondott kérés, hogy maradjon még hosszabb ideig. Tiszteli Sallyt az állandó utazásáért, kalandkereséséért, de most vágyik a társaságára.

- Az a lényeg, hogy neki tetsszél mindig! De hidd el, nincs okod aggodalomra. Ha majd inkább átugorlak, semmint megkerüllek, na, majd akkor kezdj aggódni! *Vigyorog jót, mert aligha fordulhat elő a magas elf nő esetén, hogy szélesebb legyen, mint magas.*
- Nagyon szépen köszönöm. *Majd elneveti magát a kis hozzátoldáson, hogy akkor és úgy, amikor neki jó. Ezzel igazán ki tud egyezni. De az a mosoly hamar eltűnik, mikor sikeresen belekérdezett Naramot illetően a dolgokba.*
- Oh. Ez szomorú. Akkor neki kívánjuk a leginkább, hogy újra megtalálja a boldogságát. Akkor és úgy, amikor és ahogy ő szeretné. *Teszi hozzá a végén már valamiféle mosollyal. Rosszat nem szokott kívánni senkinek, arra a távolságtartó, hórihorgas elfre meg tényleg ráférne egy új asszony... vagy neki is egy ugrás a falról.*
- Tudós? Igen, ezt kinézem mindkettejükből. Meséltek ott a börtönben csillagászattal kapcsolatos történetet. Szerencsére tekintettel voltak Ethyrlinre és rám, és érthetően mesélték el. *Mosolyog, majd felnevet az első ötleten, mit nem engedne Nephirnek.*
- Hű, mennyi hely! Máris jegyzetelek. Jó lesz címnek szerinted, hogy "Ahova feltétlen el kell csábítani a két kis tudóst"? *Beszéd közben felemelte egyik kezét, kinyújtott ujjait egymáshoz zárva, nyitott tenyerét maga felé fordítva, mintha csak jegyzettömb lenne, másik kezében pedig láthatatlan tollat fog az íráshoz.*
- Mi van a tengerparton? Úgy tudom, az strandolni való hely. *Kérdezi aztán, leengedve a kezeit.*

Be kell vallania, már várja a beszélgetést, trécselést. Sok unalmas és kötelező tennivaló, és sehol egy kis szórakozás.
-Nyeszlett? Na, azért annyira nem vagyok vékonyka. – holott nagyon is, de az érzet is más, mint ahogy a valóság is. – Neki szerintem még ork kinézettel is tetszenék. – próbálna ellentmondani. Tud sodrófát hajítani. De láthatóan jólesik Sally dicsérete.
-Ne is legyél más. – bólint kissé komolyabban.
-Én is remélem, és kívánom, hogy neked is legyen. Természetesen… - emeli fel gyorsan ujját. – Csak úgy és akkor, amikor neked jó.
Csak Naramnak nem akar összejönni az a boldogság. Pedig nem is volt annyira rossz, ifjúkorában.
-De igen. – sóhajt. – De mióta elment, inkább azóta változott meg. – szomorúan cseng a hangja, de reménykedik. Mint ahogy abban is, hogy a gyerekekben tovább örömködik fivére. Hiába vannak távol és nőttek fel, már saját családdal, ragaszkodnak egymáshoz.
-Tsitsa?! – tekint fel döbbenten, majd megcsóválja a fejét. – Hát mi ütött ezekbe. – Nephir nagyon jóban van Tsitsával. – itt is reménykedik, hogy végre lesz valaki Nephir életében, akitől megelfesedik. De Tsitsát nem ismeri annyira, hogy bármit mondjon erről. – Két tudóspalánta, ha együtt vannak, szét nem tudod őket robbantani. Én csak fogom a fejem, mert két mondat után már nem tudom őket követni. – nevet fel. Büszke Nephir okosságára.
-A városfal. – de már nevet is, neki is nagyon hiányzott Sally, és erre akkor döbben rá, mennyire is, mikor itt ül mellette. – Köszönöm, hogy itt vagy. – szorítja meg barátnője kezét.
-Ó, hát tudod te azt! Alsóváros, erőd környéke, a tengerpart, a kikötő. Nem vagyok szigorú, de azok után, ami történt a városfalon, bármit el tudok képzelni.