Ezüstelf Nagykövetség - Inalagol Ananair Erimhir Thallahír

A csöndes bocsánatkérésre meleg mosoly költözik a szemeibe és ajkaira. Enyhén megrázza a fejét. A válaszra finoman ráteszi ismét kezeit Kathleenére, és mosollyal válaszol.
-Köszönöm együttérzését.
Látja, hogy nincs valami jól Kathleen. Talán mégis ki kéne menniük. Nem fogja szóvá tenni, majd úgy tesz, hogy ő szeretne távozni innen.
-Én is kívánom, hogy megkedveljék egymást. – bólint komolyan, miután figyelemmel meghallgatta a választ. Kiérzi, hogy testvérét nagyon szereti.
– Ezek szerint családonként változó. És az újraházasodás mennyire elfogadott? Számunkra természetes, de … - kicsit elhallgat, majd folytatja. – idő kell ehhez is.
Számára eljött az újabb esély. Kathleen nagyon fontos lett a számára.
Éppen válaszolna a kérdésre, de egy újabb jön.
-A fiam most várja első gyermekét. – mosolya a szereteten, a büszkeségen túl egyfajta emléket is előhív. Mikor párjával várták első gyermeküket… - A lányom még nem tervezi a gyermeket. Nagyon kíváncsi természet és úgy döntöttek, hogy előbb utaznak egyet. Majd utána állapodnak meg.
-Ó, nem… nem… Deira Enyras párjának hivatása még Enoldarba szólítja, de amint lejár a hivatali ideje, ideutazik. Fontosnak tartják, hogy együtt neveljék a gyerekeket.
A beszélgetés láthatóan kifárasztotta. A válaszok között a pihenőidő egyre jobban hosszabbodik, igyekezve tartani az illemet és nem kényelmetlenné tenni.

*Örömmel hallgatja, hogy itt Ederthinben a tenger közelsége miatt esetleg üvegház nélkül is megmaradna a virág. Ennek majd utánanéz jobban a családi könyvtárban, s ha ott nem leli meg, majd a Főkönyvtárba megy el. Kamila nénikéje biztosan nem ellenezné, ha plusz egy rózsabokor lenne a kertjében, biztosan tetszeni fog neki is az eneydrosi rózsa. A bogárral kapcsolatos szavakra bólint, majd... vár.*
- Bocsássa meg nekem, ha tolakodó voltam. *Mondja a kis csöndben halkan, mikor Naram egy ideig figyelmesen nézi őt. Nem kapja el a pillantását zavartan, állja a másik nézését, mert ez az egyetlen módja szerinte, hogy ne bukjon le, miért kérdezte. Az érzelmek innentől hullámzóak lesznek Kathleenben. Azt érzi, hogy valami van a háttérben, hogy van is meg nincs is család. Már csak azért is, mert ha lenne kedvese, felesége a férfinak, biztos végig ott lett volna a férfival, míg az ágyat nyomta és élet-halál között lebegett. Őt a lovarda összes lovával se lehetett volna elvontatni onnan. Az a "van" az első fájó tőr a szívébe. A "gyerekei" szó a következő. Még ha arra is gondol, biztos olyan édesek, mint Deira kislánya, s ha úgy adódna valaha is, sajátjaként szeretné őket, annál is inkább, mert lehet neki nem lehet saját. De hogy nekik is már saját családjuk van! Az egyetlen reakció, amit a hűvös fal ellenére lehet látni, az a meglepődés. Ésszel felfogja, hogy Naram jóval több lehet, mint amennyinek kinéz, de a szem sokszor becsapja az agyat, s felülírja a tudást. Nem szól semmit, hirtelen nem is tudja, mit mondhatna, de Naram egyébként is folytatja.*
~ A párja...~ *Kiérzi a szomorúságot a másik szavaiból, vagy látja a szemein. Nem is tudja, melyik. Ő most viszont leveszi tekintetét Naramról és a tó felé pillant. Meg akarja fogni a férfi kezét, mégse mozdul meg a sajátja.*
~ A párja...~
- Részvétem... Sajnálom. *Suttogja halkan, őszintén részvéttel teli hangon, őszintén sajnálva. Inkább élne Naram felesége s lennének boldogok, azt valahogy könnyebb lenne elviselni. És bűntudata sem lenne. Magában az Isteni Párhoz szól.*
~ Tényleg szerettem volna, hogy ne legyen senkije, de... de nem ilyen áron. Én nem ezt akartam!~ *A legrosszabb tőr mind közül ez, melyet mintha valaki újra és újra megforgatna benne, s belül zokog a férfi fájdalma miatt, s mert ő is azt akarja, ami annak a nőnek jutott. Naram... Család...*
~ Nem hittem volna, hogy ez ennyire fog fájni.~ *Egyszeriben jobban fullasztja ez a párás levegő. És nem mutathatja ki, erősnek kell maradnia továbbra is.*
~ Sosem fogom neki elmondani...~ *Fogadja meg magában. A kérdésből nem gyanít semmit, jobb is talán, könnyebb így válaszolni, kényszerítve magát a gondolkodásra.*
- A steneréknél gyakori, de nem kötelező érvényű még egy családon belül sem. Például mint láthatta Elena kuzinomnál, az teljesen előre elrendezett házasság lesz, amit az érdekek diktálnak, ha kell, kicserélve a vőlegényt egy másikra. S reméljük, megszeretik egymást. Amelia és Ethyrlin kuzinoméknél más a helyzet, náluk a szüleik hagyják, hogy szerelemből válasszanak párt maguknak. A család azon ága, amelyben én vagyok, valahol a kettő között lehet. Nem kényszerítenének olyan helyzetbe, mint Elenát, de erősen ajánlott rangomhoz illően szerelembe esnem. *Félmosoly jelenik meg az ajkain.*
- A nővérem, Isabel már férjnél van, de hosszú jegyessége volt, mert Garret-nek előbb megfelelő rangot kellett szereznie soldereként, aztán esküdhettek meg. *Az a félmosoly kedves mosollyá változik, még mindig a tavat nézi, de ahogy nővéréről beszél valami bensőséges szeretet árad szavaiból és pillantásából is. Mintha szeme zöldje is árnyalatnyit mélyült volna ez időre. Naram talán mindebből ki tudja szűrni a választ, hogy Kathleen nincs eljegyezve, viszont az nem derült ki, szerelmes-e vagy volt-e valaha is az?*
- Mikor még ott járt, hogy gyerekei vannak, meg akartam kérdezni, hány évesek, de lehet inkább ükunokák után kellene érdeklődnöm? *Mosolyogja el magát, a nevetést használva fegyverül és páncélul, ahogy visszanéz Naramra. Majd valami szöget üt a fejébe és láthatóan válik aggódóvá tekintete, s mielőtt e kérdésre megfelelhetne a férfi, Kathleen máris újat tesz fel fontossága miatt.*
- Találkoztam már a húga lányával, de... az Ezüstgriffbe Deira egyedül jött, ugye nem azért, mert ő is... özvegy? *Mondja ki a végét halkan, aggódón. Mintha félne, hogy a szó a férfit is érzékenyen érinti. A meghívás a teljes családnak szólt, Deira is hozhatta volna a lányát, bár korosztályának való szórakozást nem nagyon tudtak volna biztosítani. De a férjét hozhatta volna. Meg akarja kérdezni azt is, mi történt Naram párjával, de nincs hozzá mersze. S nem akarja a férfit sem szomorítani. Ha nem mondta volna a férfi már jóval korábban, hogy kiskorától fogva a gyógyítás érdekelte, élne a gyanúval, hogy azért lett gyógyító Naram, mert feleségét nem tudták megmenteni.*
~ A párja...~

A köszönömre komolyan bólint válaszul. Emlékszik az ígéretre és hogy mit is érzett akkor. Talán… talán akkor érthette meg, mit is érezhet Kathleen felé. Talán. Most már tudja, hogy mit érez. Csak azt nem tudja elhinni, hogy ez ismét megtörténhet vele.
-Nagyon tartós virág, de érzékeny a páratartalomra kissé, itt a tenger közelsége megadja a kellő párát. Örülök, hogy tetszik, nekem is az egyik kedvencem.
Csak rövid ideig néz a bogár után, máris fordul vissza Kathleen felé.
-Nincs mit, szívesen. Meg kell zavarni a figyelmüket egy kisebb időre és akkor elfelejtik, mit is akartak.
A kérdésre egy ideig figyelmesen tekint Kathleenre, majd halkan szólal meg.
-Van, ha úgy vesszük. A gyerekeimnek már saját családjuk van. – majd egy kis csönd után folytatja, láthatóan mondani akar még valamit.
-A párom nem él már. Régóta. – érthetően akarja magát kifejezni, ők visszatérésnek nevezik ezt, ami itt félreérthető is lehet. Nem nehéz erről neki beszélni, de mégis érezhetően érzékeny erre. Nagyon meg szeretné kérdezni, hogy van-e valakije, de, hogy megkerülje a kérdést, máshonnan közelít.
-Önöknél mennyire szokás az előre elrendezett házasság?
Már régen várt ennyire választ bármire is, mint most. És közben reménykedik.

*Hamiskás mosolyú fénnyel villan a tekintete Naramra, mikor úgy kezdi, gyógyítóként mit tehet vagy nem tehet. Kathleen most sem a gyógyítót kérte, hanem a barátot.*
- Köszönöm. ~ Féltem, hogy nem tartja meg...~ *Gondol vissza arra a réginek tűnő esetre ott a Contevilla-kertben és arra, hogy feküdt Naram élet-halál között. Félt, hogy túl fogja élni a férfit, holott ő vette a férfi szavát, hogy vele lesz majd. Ha Conchita úgy adná egyszer be fog Kathleen mindent pótolni. Kezdve egy hatalmas öleléssel, amit akkor nem mert, s nem lehetett. Ahogy most sem.*
- Köszönöm. *Köszöni meg a kabát lesegítését. Magában megjegyzi, hogy Naram és ő azért csak hasonlítanak. A férfi sem viseli jól, hogy beteg, és próbál úgy tenni, mintha nem lenne az, pedig bizonyára vannak fájdalmai.*
- Csodálatos virág, annyira gyönyörű. Nekem azt hiszem, ez lett a kedvencem mind közül, amit ma láttam. Olyan egyszerű nemes szépség van benne. Főleg a fehér szélű... *Pillant vissza a rózsára, s majd utánaolvas, vajon megmaradna-e az ő kertjükben? Vagy esetleg a szobában? A szoba talán nem jó, a virág talán jól lenne, de Kathleen nem maradna meg.*
- Oh, Ön milyen ügyes... Köszönöm. *Meglepve látja, milyen ügyesen kapja el Naram a Kathleen körül legyeskedő bogarat, s mintha a két kéz között megnyugodott volna a kis teremtmény, nem akarja ismét Kathleent célba venni, hanem inkább rendes virág után néz. Kathleen pedig összeszedi a bátorságát, még ha ez kívülről nem is látszik, s ugyanúgy abban a hűvös, csevegő hangnemében teszi fel a kérdést.*
- Még sosem kérdeztem... Önnek van családja? *Így leülve kicsit jobb a légzés, s most különösen ügyelnie kell rá, na meg hogy tartsa a hűvös fal álcáját, pedig leginkább lélegzet-visszafojtva várná a választ. Próbálja elhessegetni a gondolatot, hogy ezt lehet akkor kellett volna megkérdeznie, mikor Eryl családja szóba került, de akkor jöttek át ide, s ült le Naram, mert nem volt jól éppen, meg Eryl-kérdése jobban lekötötte akkor Kathleen gondolatait. Most már késő bánat. De most már muszáj megtudnia, főleg, mióta látta azt a kis gyerek fajátékot ott az éjjeliszekrényen. Tudnia kell, hogy van-e csöppnyi remény, hogy szerethet-e szabadon, vagy akit szeret, az már foglalt, s így ki kell vernie őt a fejéből? Ami úgy sem menne, így a terv már arra az esetre is megvan...*

A feleletre már odafordul Kathleenhez. ~ha kevésbé érezném magam jól…~ aggódó pillantásokat vet rá, valamint elszégyelli magát. Kathleen sokszor lehet rosszul. Végre pihenhetne és helyette inkább feltartja. Majd megérti, amint folytatja.
-Ilyet gyógyítóként csak akkor tehetek, ha… - elhallgat. Érti, nagyon is érti és duplán hálás tekintettel néz vissza ismét Kathleenre. – Az ígéretemet megtartom. – bólint végül.
A virág és a madár már nem érdekli. Kathleen mosolya köti le. Mely sokkal szebb most, mint amikor őrá mosolyog. Elmerül benne, csendes figyelemmel.
-Természetesen. – nyúl a kabát levételének segítésében, figyelmen kívül hagyva sebeinek jelzéseit, hogy csak ne olyan hevesen.
Csak akkor foglal helyet, amikor már Kathleen hátat fordít neki. Nem akarja, hogy lássa mindazt a szenvedést, amit a leüléssel vág le. De le kell ülnie. Nehéz ahhoz, hogy csak úgy elkaphassa Kathleen, ha dőlne. Csendes csodálattal nézi, ahogy Kathleen felfedezi a környezetet, a szépségeit. A lépései, tartása, figyelme minden iránt, magával ragadja. A kérdés rángatja ki ebből.
-Eneydrosi rózsa. Bár Eneydrosban már nem marad meg, eredetileg azon a területen volt őshonos az egyik faja. Tiszteletünk jeléül átvettük a nevet, nálunk jázminrózsának hívják eredetileg.
Feleli könnyebb hangon. Mosolyogva figyeli, ahogy hadakozik a bogárral. Óvatosan igyekszik a két keze közé venni a bogarat, bár nehéz a mozdulás. Végül sikerül. A bogár még zeng egy keveset, majd amikor megnyugszik a pad támlájára igyekszik tenni, de az inkább elrepül.
-Igen, itt nyílik, ezen a részen.
Észreveszi a pirosabb orcát, amit nem tart jó jelnek. Talán nem bírja Kathleen a meleget. Akkor viszont ideje lesz majd kimenni innen. Még vár egy nagyon keveset, de mindenképpen érdemes lesz majd távozniuk.

- Látszódik is a sok munka. *Bólint rá a rá jellemző sápatag mosollyal. Látható módon némileg megnyugszik, mikor megtudja, hogy Eryl bár menyasszonyát elvesztette, de a családja él, nem maradt egyedül. A menyasszony halálát nem teljesen érti, ha másik elfnek is szüksége lett volna a beházasodáshoz, de arra jut, hogy a menyasszony vélhetően véletlenül halt meg. Az igazi célpont Eryl lehetett. Közben azt is megtudja, hogy náluk az elrendezett házasság is jóval szimpatikusabb megoldású, mint itt a Fejedelemségben. Őszinte részvéttel gondol Erylre, hogy szerelmét vesztette el... és őszinte csodálattal, hogy még így is tud élni. Ő tudja, hogy belehalt volna, ha Naram nem éli túl ezt a balesetet. Nem gondolja, hogy emiatt Eryl szerelme kisebb lett volna annál, amit ő érez Naram iránt. Mindenki máshogy éli meg. A többszörös átokbélyegre bólint. Nem tudtam, hogy annak ilyen hatása lehet. Egyszer látott csak átokbélyeget, de az nem volt ilyen súlyos.*
- Hmmm... Akkor szükségem lesz az Ön segítségére is. Ha esetleg megint... kevésbé érezném magam jól... *Nem, továbbra sem hajlandó elismerni, hogy szokott betegeskedni. Sokkal súlyosabban, mint amit eddig Naram láthatott. Talán jót tett Kathleennek az ederthini levegő.*
- ... akkor ne csak a családomnak ne említse, ha kérhetem, hanem Amith'ar úrnak se említse, még a végén azért is magát okolná. *Kéri Naramot. Oly sokra kérte már, hogy titkolja Kathleen saját családja előtt is a rosszul léteket, lázat, ájulást, de jó oka van rá.*
- Nagyon szépek... *Figyeli, ahogy egy kismadár repül az egyik virágba, sokkal őszintébb mosoly jelenik meg az arcán, mint amiket Naramnak ad.*
- Menjünk... *Bólint rá, hogy átmenjenek a meleg trópusi részbe. Noha kezd itt is melege lenni, de láta, hogy Naramnak nagyobb szüksége van rá, s itt nem is lát padot, ahol leülhetne a férfi. Odaát viszont van. Odakíséri Naramot az ülőhelyhez.*
- Rendben, köszönöm. Ha megbocsátja, én is levenném a kabátot, meleg van itt. *S ha Naram rábólint, leveszi a mélyzöld, álló gallérú kabátot, s félbe hajtva odateszi a padra. Alatta a ruha ugyanolyan színű, fűzős, mint mindig. A négyzetes nyakkivágás között viszont ugyanolyan mélyzöld csipkeréteg van, hogy ne legyen olyan fedetlen a bőre ott. Hűvös még az idő. Csak itt nem itt az üvegház meleg trópusi részén. Körbesétál a teremben szép kényelmesen, megcsodál több érdekes növényt is. Jót mosolyog a papagájvirág érdekes formáján, rácsodálkozik a liánszerűen kapaszkodó aranyvirág szépséges virágára, tekintetét odavonzza a ólomvirág kékje is, s a kerti tó növényzete is. Közben nagy levegőket vesz, valahogy a párás levegő a fűzős, hosszú ujjú ruhával nem a legjobb párosítás. Magában épp azon rágódna, hogy visszamegy Naramhoz és megkérdezi, mikor észrevesz egy virágot. Egészen megbabonázva megy hozzá közelebb és nézi hosszasan az eneydrosi rózsát. Gyönyörűnek találja, főleg azt, amelyik fehér, de a virág közepe felé sárgába majd narancsosvörösbe megy át. Közelebb hajolva meg is szagolja, s elragadtatva nézi, ujjai hegyével finoman érintve meg a szirmokat.*
- Ez milyen virág, uram? *Fordul Naram felé és mutat a virágra, majd elindul visszafelé. Neki is jól fog esni, hogy leüljön, kezd vörösödni a sápadása mellé. És még mindig nem tudja, hogy kérdezze meg. Még leülés közben találja meg egy bogár, amit nem ismer, milyen fajta, de láthatóan erős érdeklődést mutat a kis lény Kathleen finom rózsaolajos illata iránt, mert több szelíd ellegyezgetés ellenére sem gondolja meg magát. Úgy tűnik, neki Kathleen itteni rózsaillata az egzotikus érdekesség.*
- Hééé... *Legyezgeti odébb, s hajol el a bogár elől már ültében.*
- Ebben a részlegben van az a tűzpiros virág, amelynek a virágzását jövőre nézzük meg? *Lövell még egy bosszús pillantást a bogárnak, hogy elég lesz a kitüntető figyelméből, s mély levegőket véve, de már mosolyogva fordul Naramhoz a kérdéssel. De nem a kérdéssel.*

-Köszönjük, hogy tetszik. Valóban sok munka van benne. – mosolyog továbbra is.
Reméli, hogy minél többször el fog ide látogatni majd Kathleen. A fájdalomról Eryl megjelenése eltereli a figyelmét is.
-Sikerült megtalálnunk a családját, tudják, hogy életben van, most azon dolgozunk, – vált nagyon halkra hangja – hogy el tudjanak jönni majd ide. Nagyon fontos lépés lenne, de ha nem a megfelelő időben történik, hosszú időre visszavetheti a gyógyulást. Szerelmi házasság a lényegesebb, az elrendezett házasság is megszokott, de ügyelünk arra, hogy megfelelő legyen a személyek között is. Ha nem illenek össze, akkor nem lesz házasság belőle. Az övéké szerelmi házasság lett volna.
Aggódott és még most is aggódik, de tudja, hogy néha biztos és erős kézzel kell irányítani a dolgokat, hogy alakuljon is. Eryllel a türelmi idők lejártak, ideje újabb lépéseket tenni.
-Többszörös átokbélyegeket kapott, ami jelzi, hogy nem csak erősen ellenállt, hanem célzatosan kapta. – sok mindent találtak a hátterében, a csoport ellen már régóta megy a nyomozás és lassanként felgöngyölítik a szálakat.
A sok beszéd azonban kezdi kifárasztani, láthatóan finom cseppek kezdenek megjelenni a homlokán és fehérebb is lesz az arca, de folytatja.
-Fél attól, hogy valakire bajt hoz a jelenlétével…. a balesetemet is úgy veszi, ő hozta rám, pedig nem….nagyon köszönöm Kathleen Contevilla úrnő, ez a segítség nagyon kellett neki. – mosolyodik el halványan.
-Hozza el, kérem. - ~Annál többször láthatom.~
Megjegyzi, hogy a szülei hozzák el a lovat, nem a barátja, vőlegénye vagy férje. Ez talán jó hír lehet így.
-Ezek… csónakorchideák, az pedig… papucsorchidea. – egy kismadár repül az egyikbe és rafinált módon bújik be a virágba. Elcsendesedik, de még hagyja, hogy Kathleen kigyönyörködje magát.
-A meleg trópusi részen még több minden van… - kezdi nehezebben szedni a levegőt. Talán még jót is tesz, ha oda bemennek. El is indul, ha Kathleen is ezt szándékszik tenni.
-A kedvenc helyem… tekint körbe, belépve a helybe. Érezhetően melegebb, párásabb a levegő, lassan le is veszi a kabátot. Egy kis helyet kért pihenésnek, az irányt arra veszi.
-Ha megbocsát, leülnék. Nyugodtan nézzen körbe.
Madarak, lepkék és bogárfélék itt is vannak. Kis tó segíti a párás levegőt is.

- Én köszönöm, hogy körbevezet itt. Csodálatos az üvegházuk, nagyon élvezem. *Mosolyog haloványan. A mutatott irányba pillant, de meglátja a kéz finom moccanását, mely jelzi, hogy a mozdulat meggondolatlan volt. Naramra kapja tekintetét, majd rögtön el, mintha keresné azokat a lepkéket és nem látta volna az előbbieket. Pedig dobbant a szíve a felszikrázó szemek láttán, s szíve szerint perdült volna oda, hogy a vállra egy enyhülést adni kívánó csókot nyomjon puhán, finoman. De nem mozdul. Nem teheti. A lepkebábok hamar feledésbe merülnek Eryl feltűnésével, s erre az érdekesebb témára terelődik a szó.*
- Köszönöm, hogy elmondja. *Igazán jól esik neki ez a bizalom, amelyben részesülni fog. Megrendülten hallgatja a történetet.*
- Hisz ez rettenetes! Szegény Eryl...Kyeern Amith'ar úr. *Teszi hozzá gyorsan a teljes nevet, mert magában csak Erylnek hívja. Maga elé néz, s gondolkodik.*
- S Amith'ar úr családja? És... ez szerelmi vagy elrendezett házasság lett volna? Nem tudom, Önöknél létezik-e utóbbi.. *Próbálja felmérni a kárt úgymond, s láthatóan aggódik a férfiért, akivel alig pár mondatot váltott.*
- Rövidebb az élete? Tehát nemcsak Átokbélyeg érte, hanem Halálbélyeg is? Ez magyarázza a viselkedését, de nem értek egyet azzal, hogy ne mehetne így közösségbe. Miért véli így? *Szinte látni, miképpen forognak a fogaskerekek Kathleen fejében, ahogy gondolkozik a megoldáson.*
- Lehet ha mindezt tudom, másképp állok hozzá, így mindenképpen a szerencsés véletlennek köszönhetjük, ha csakugyan kilendítettem a holtpontból. *Míg figyeli a pár lepkét és nagyon érdekes színben pompázó orchideákat, még mindig Erylen gondolkodik.*
- Nem szép dolog, hogy ismét összeesküvésbe keverjük Amith'ar urat, de kitartanék az eredeti terv mellett, hogy ha felhozzák szüleim Csakazértis-t, mikor jönnek az esküvőre, akkor azután elhoznám őt ide Amith'ar úrhoz. *Pillant Naramra, mintegy engedélyét kérve, vagy jóváhagyását várva, mert ad a véleményére, s ha meggondolta magát az Ezüstgriff óta, akkor most tud jelezni.*
- Ezek milyen orchideák? *Kérdezi, mert a virágok is érdeklik természetesen, s óvatosan hajol hozzájuk közelebb, hogy jobban megnézze, remélvén, nem zavarja el a lepkéket.*
~ Meg kellene kérdeznem...~

-Megnyugodtam, tartottam attól, hogy feltartom. Köszönöm.
Gondolkodik, de nem sokáig.
-Igen, vannak, de most még báb formájában. – körbetekint. – Ott, arra. – mutat fel, de azonnal meg is bánja, az izom nagyon meghúzódik. Ritkán sérül meg és nagyon nehezen viseli, ha beteg. Ezért csak a szája rándul meg kissé, de egy pillanatra nagyon felszikrázik a szeme.
Meghallja a neszezést. Nem hajol meg, csak kissé hajtja előre a fejét.
-Szép napot! Hogy… - de nem tudja folytatni, a sötéthajú elf már el is tűnik.
Örül is, meg nem is. Azelőtt még nem is lehetett akkor itt látni, ha valaki belépett és nem is szólt senkihez sem.
-Sokat tett Elyr Kyeern Amith´ar úrért. Mintha kilendítette volna a holtpontról. Talán nem gond, ha elmondom. – egy kissé keményebb lesz az arca.
-Nem minden elf választja a jó utat, közöttünk is vannak számítóak. Eryl Kyeern Amith´ar egy szerencsétlen áldozata egy összeesküvésnek. Egy olyan családba házasodott volna be, amire az egyik titkos társaság is szemet vetett, pedig ők akartak oda belépni, hogy hatalmat nyerjenek felettük. Ezért a menyasszonyát megölték, őt pedig súlyosan megsebesítették és átokbélyeggel sújtották, hogy ne mehessen közösségbe és az élete is rövidebbé vált így. – keserűvé válik a hangja.
– Van megoldás, de nagyon bezárkózott és nehéz utat találni felé. Ezért is örülök, hogy véletlenül összefutottak akkor. – tekint Kathleenre.
Megveti kissé lábát. Arca megenyhül, mire a nő felé tekint. Nem tud neki ezért (is) eléggé hálás lenni. Közelükbe száll pár lepke az egyik orchidea sorra. Finoman jelzi Kathleennek.

*A válasz meggyőzi, hogy túl sokat gondolt az előbbi mondatból. Legalábbis Naram arcáról semmilyen érzelemváltozást nem lehet leolvasni, legfeljebb az indokolt méretű aggódást, hogy kellemetlenséget okozott Kathleen-nek vagy a menyasszonynak.*
- Ne aggódjon, csak délutánra van programom. *Erősíti meg korábbi szavait, remélvén, ez megnyugtatja a férfit. Szomorú belül ő is, hogy nem lesz ideje illő látogatási időben eljönni ide. Azt is tudja, hogy az idő próbára teszi a szerelmet... de nem az övét.*
- Kérem. *Hagyja hát Naramot egyedül felállni, de nem megy messzire tőle, hátha mégis segíteni kell. Nem mintha el tudná erőben kapni. Még egy vele egymagas férfi esetén is komoly gondban lenne. De Kathleent ilyen apróságok - Naram esetében nagyságok - nem zavarják.*
- Van itt esetleg azokból a lepkékből is, amelyeket láttunk? Az azúrlepkék? *Néz körbe, hátha meglát egyet. Nem tudja, mennyire széles körben elterjedt az a lepkefajta. Lepke helyett viszont mást vesz észre, s elmosolyodik.*
- Szép napot Önnek is. *Köszön Erylnek enyhén fejet hajtva felé, s már szóra nyitná száját, hogy megérdeklődje, hogy van a férfi, de a férfi már itt sincs. Megdöbbentő a sebesség, amivel eltűnt. Naram felé fordul aztán egy pici gondolkodás után, mérlegelve, megkérdezheti-e?*
- Nem akartam az Ezüstgriffben megkérdezni, hátha nem tartozik idegen fülekre, de hogy szerezte Amith'ar úr az átokbélyeget? De mondja meg kérem, ha nem tartozik rám, megértő vagyok. *Somolyodik el a végén. Kíváncsian emeli zöld szemeit Naramra. Láthatóan Kathleen tisztában van vele, mit látott a férfi arcán, nem először lát már ilyent.*

Csendben figyel egy madarat az egyik sarokban. Nemrég gyógyította meg és szeretné látni, ahogy sikerül visszailleszkednie a környezetbe. Hangokkal csalja ide meg oda, hogy segítsen neki repülni. Hirtelen hallja meg a hangokat az egyik ajtóban. Felismeri a hangot. Felcsillan a szeme. ~Jobban van!~ Majd egy másik hangot is. Felismeri azt is, gyorsan megáll lépteiben. De már későn, hogy ne vehessék észre. Gyorsan úgy fordul, hogy ne lássák arcának egyik részét.
-Szép napot. – köszönti őket zavartan. Elszaladni nem mer. – Örülök, hogy jobban van. elnézést… - hajol meg gyorsan, majd mielőtt megállíthatnák, már ki is surran a másik ajtón, magát szidva gondolatban. Elmadarazta az időt.

A végtelen boldogság hirtelen pokollá változik lelkében a válasz alapján.
-Ó, remélem, hogy most nem éppen a segítségből vontam ki? – kérdi aggódva, hamar összekapva magát.
Pedig tekintete nem azért villan aggódva és szomorúan, mert ezen aggódik. Megérti, de igazából törje ki a nyavalya most az esküvőt. Kathleennel akar maradni. De nem lehet önző. Sok erőt adott neki Kathleen jelenléte, de valahol nagyon is szégyelli, hogy ilyen állapotban kell látnia. Mint ahogy most is. Udvariasan hárítja a segítséget.
-Köszönöm, menni fog. Csak hirtelen álltam fel.
-Itt hűvösebb van. A következő rész az, amilyen éghajlatú a szülővárosom.
-Egy kisebb szeletet akartunk ide tenni ezekről a területekről. Ők tisztítják és gondoskodnak a beporzásról. Így teljes a kép.
Szemének már kedvesebb éghajlat jelenik meg. Több évezredes megszokást nehéz hirtelen hosszabb időre, más éghajlatra váltani.
-A pillangókat szeretem a legjobban és az orchideákat innen.

*Hogy lehet pár szóval, egy kézérintéssel ilyen heves szívdobogást kiváltani, s egyszerre az érzést, hogy sírva fusson ki a világból és egyszerre, hogy ugorjon Naram nyakába egy vallomással, lesz, ami lesz? Mint oly sokszor, most sem igazán a kezét érintette meg Naram, hanem a lelkét. Tudja, hogy nem úgy értette a férfi, ahogy Kathleen szeretné érteni, de attól még jól esik.*
- Így attól tartok több haragosom lesz, mint szeretném, mert legközelebb lehet már csak az esküvőn találkozunk. *Mondja csendesen, nem nézve Naramra. A hűvös falon át nem érzékelhető, hogy szomorú-e vagy sem, mert majdnem másfél hónapig most nem találkoznak. De megígérte, hogy segít Elenának, nemcsak az esküvő leszervezésében, hanem a rezidencián is elő kell készíteni a szobákat a családtagoknak, messziről jött vendégeknek a városban megoldani a szállást, s még egy halom tennivaló. Csak gondolatban lesz minden nap itt. Egyébként mikor megvolt a meghívottak listája, amint egyedül maradt vele, megnézte, a férfi ott van-e? Aztán már csak a felépülésért kellett drukkolni, még ha nem is lesz táncképes a férfi.*
- Köszönöm a meghívást, örömmel elfogadom. *Annak a tekintetnek meg nem tud nemet mondani, még ha szeretett volna is, de nem szeretett. Ez sem az esküvő előtt lesz, a bodza később virágzik. Még talán így az üvegházban is. S sajnos az esküvőig a lova sem érkezik meg, szülei megüzenték, hogy egyszerűsítik a dolgot, s akkor hozzák, mikor ők is jönnek. Bár Naram addig úgy sem tudna lóra ülni, hogy a beszélt kirándulást megejtsék, hisz a padról felállás sem a legegyszerűbb művelet. Ott van rögtön, hogy karját fogja segítse gyöngéden.*
- Ezek szerint lesz melegebb trópusi is? *Érdeklődik, s a másik részlegbe érve újból elámul.*
- Még sosem voltam trópusi területen... *Mondja ámulás közben, s sorra nézi a rengeteg színes virágot, a buja, indázó növényeket. Most még a párásság sem tűnik fel egyelőre.*
- Mert az otthonára emlékezteti? Jól tudom, hogy az Önök országában is ez az uralkodó éghajlat? *Kérdezi, s Naramra pillant, de szinte rögtön elkapja tekintetét kicsivel Naram válla fölé és mosolyogva követi egy pillangó útját, mely elrepül mellettük. Ekkor veszi észre, hogy madarak is röppennek benn és más kisebb állatok is.*
- Itt hogyhogy vannak állatok is?

-Nem csak a rózsák szeretnék minél többször látni. – feleli halkan, rátéve ismét kezét Kathleenére egy időre. Hiába diplomata, néha inkább saját magával vannak gondjai, mint a tárgyalásokkal. Amit érez Kathleen iránt, már régen érezte.
-Ötletes mindenképpen.
Hálás tekintettel köszöni meg a segítséget, még ha büszkeségének nem igazán esik jól, hogy most gyenge. Elmerül abban, ahogy Kathleen a virágok között nézelődik. Gyönyörű. Akaratlanul Kathleen ahhoz a nárciszhoz hajolt, amely a kedvence, mind közül.
-Valóban ehetőek. A bundás bodza pedig nagyon finom. Szeretném meghívni egy olyan alkalomra, amikor ezt meg tudná kóstolni, ha volna kedve. - ~Szeretném.~ látszódik a tekintetén. Már jobban van, az ülés jól esik neki.
Háttámlának dől, bár kissé nem annyira egyenes háttal, mégis van benne valami méltóság. Kathleenhez fordul testtel is, hogy jelezze, figyel.
-Igen, nagyon érdekesek a virágai. – a trópusi részre tették be azokat, amelyek nem bírták a mediterrán telet, ezért beköltöztették őket az üvegházba. – A következő a hűvösebb trópusi lesz. – áll fel. Itt ülni hideg van még és nem szeretné, ha Kathleen megfázna. Nem kellett volna mégsem leülni, egy pillanatra megakad benne a levegő, ahogy a derekába belenyillal a fájdalom. De most nem szédül.
A hűvösebb trópusi részlegben már melegebb és párásabb a levegő. A pálmafákon, hűvösebb trópusi fák ágain a tömérdek, virágzó orchidea mellett flamingóvirágok, és egyéb, hűvösebb, páradús levegőt kedvelő virágok, növények vannak. A hely mégis érezhetően melegebb az előző helynél.
-Nyáron itt szeretek lenni a legtöbbet.
Amit még észrevehet Kathleen, hogy pillangók, madarak és más, kisebb állatok is vannak a helyen, akik megszokták a mozgást.

- Milyen nehezen engesztelhetőek ki a rózsáik! *Kacagja el magát, s közben nem tud szabadulni az érzéstől, hogy ezzel most Naram azt mondta, látogasson el ide minél többször? De biztos csak mert érzi, hogy most is milyen hidegek Kathleen ujjai. Vagy olyan vendégszerető és udvarias, mint a húga. Vagy mint barát gondol rá. Kicsit fáj, de tulajdonképpen örül és nagy kincs számára ez a barátság. Fájna mindig, de ezzel is boldogan élné le az életét.*
- Nohát, ilyenről még nem hallottam! Jó lehet! *Felveszi a síelést a képzeletbeli "egyszer majd" listára, amiről nagyon jól tudja, hogy alatta ott van az apróbetűs igazi cím "sosem lesz rá lehetőséged". A padhoz odakíséri Naramot, segít neki leülni is, majd egy biccentéssel köszön el tőle rövid időre és sétál körbe ebben a teremben. Olykor-olykor felcsippenti szoknyája alját, hogy a szép felsőréteg ne koszolódjon, az alsószoknyák - meglepő módon az egyik mintás is - leérnek a földre, s így guggol le, vagy hajol le egy-egy virághoz. Főleg, amelyeknek különlegesebb a formája vagy a színe a már ismert növények között. A sóhaj elkerüli így a figyelmét, éppen szemét lehunyva szagol meg egy tulipánt, hogy aztán egy nárciszt támadjon meg ugyanezzel a szándékkal. A jácintok viszont kimaradnak ebből.*
- Ő azt mondta, a szirmuk az ehető. Nem egyszer láttam tavasszal, hogy tulipánszirmot ropogtatott. Felénk nem szokás egyáltalán, a szakácsnőnk ezért is nézett nagyon furán, s bár ízlett neki is a bundás bodzavirág, nem vette volna fel a repertoárjára. Azért kérdeztem, hogy Önöknél esetleg szokás, mert az illető félelf volt, arra gondoltam akkor, hogy ez lehet ezüstelf szokás. *Mondja már visszafelé tartva a padhoz, s leül ő is, de nem dől hátra, még ha van is háttámla, hanem a szokottan egyenes derékkal s háttal ül, illő távolságra a férfitól, de felsőtestével finoman felé fordulva. Két keze ölében egymáson nyugszanak.*
- Tudja még melyik a kedvenc növényem, amelyik szintén így tavasszal virágzik, de azt hiszem, egy kicsit később? A tulipánfa. Láttam, hogy van néhány a Parkban is, már várom, hogy virágozzanak. Egy jó könyvvel biztos beköltözök alá.

-Tegye kérem minél többször és személyesen. – feleli már mosollyal.
Megérzi, ha Kathleen elmegy vagy megérkezik hozzájuk.
-Olyan körülmények között szükséges is.
-A havon gyorsabban lehet haladni, ha megfelelően kialakított, és.. kezelt – gondolkodik a szón - léceket használunk hozzá. A bottal lehet ellökni magunkat és irányítani a haladást.
Volt párszor fenn a hegyekben és ott nagyon leleményesen lehetett haladni vele. Az ő számára külön kellett léceket és botot gyártani, de megérte. Egészen más úgy közlekedni.
Nem válaszol a következőre, a virágok helyett Kathleenben gyönyörködik. Halvány mosoly kezd derengeni ismét arcán, hogy aztán a virágokra figyeljen. Mivel látja, hogy nagyon tetszik Kathleennek a virágtenger, ezért a közeli padhoz megy, majd leül.
-Kérem, ne zavartassa magát, nyugodtan gyönyörködjön bennük.
Mintha így könnyebb is lenne, bár Kathleen nagyon hiányzik mellőle. Furcsa és régen volt érzés. Nagyot és mélyet sóhajt, utána válaszol.
-Vannak belőle ehető gumójú növények is, igen. Azonban nem mind az, vigyázni kell vele, mert némelyiknek nagyon is mérgező. Nem, ezeket kivételesen a szépségükért és az illóolajukért tartjuk. Önök szokták?

- Ez esetben megkövetem az Önök rózsabokrait. *Mondja éppúgy félig komolyan, félig játékosan. Még csak az hiányozna, hogy kiszáradjanak a bokrok, s mindez miatta.*
- Igen erős növények. *Majd példát vesz róluk, ha legközelebb fázna.*
- Sí? Az micsoda? *Kérdezi, mert hát e vidéken a hó is ritkaság - ennyire délen krónikákban jegyzik fel, ha havazik -, de az a hó sem olyan tartós, hogy a hógolyózáson kívül más téli sportot ismerjenek. Kathleen legalábbis nem ismer, de ő a hideg helyeket évek óta kerüli. Közben bólint, hogy menjenek át a másik terembe az üvegházban, s már előre kíváncsi, mi lesz a trükk, mi várja odaát. A látványon elmosolyodik, nem is olyan haloványan.*
- De várom már, hogy odakint is tavasz legyen. *Egy hosszú pillanatra lehunyja szemeit, s így vesz mély levegőt. Mintha egyetlen levegővétel a tavaszi virágok illataiból kitarthatna addig, míg kint vehet ilyen levegőt. Aztán nyitja ki a szemeit és tekint végig újra a virágokon.*
- Még az első gyógyítóm mondta, hogy ezeket mi ugyan csak dísznövénynek tartjuk, de ehetőek és finomak is. Emlékszem, elég kétkedve fogadtam, aztán még jobban kétkedve engedte át a konyhát neki a szakácsnőnk. Készített bundás bodzavirágot, s finom volt. Önök is meg szokták ezeket enni? *Kérdezi, s akkor ő adja Naram támaszát, ha szükséges. Nem is lép közelebb a virágokhoz, hogy lehajolva, leguggolva megszagolja őket. Elér ide is az illatuk, s ezeket ismeri is mind.*

-Sajnos késő. A növények érzik, hogy mire gondolunk. – tekint Kathleenre, félig komolyan, félig mosolyogva.
Sajnálja, hogy nem tette vissza Kathleen a kezét. A virágok most annyira nem is érdeklik.
-Igen. Minden kis fényt felhasználnak, hogy mire teljesen leolvad a hó, addigra már magot érleljenek. Nem. A hó alatt védve vannak és nagyobb hideget is kibírnak.
A következőkre hirtelen nem érti, mit is szeretett volna Kathleen mondani. Utána azonban szeretné átölelni, de nem meri megtenni. Minden nap eljön és most vigasztalja is.
-Egy síbot már megvan. – mutatja a botot, hogy aztán visszategye oda, ahonnan elvette. – Menjünk a következőbe, azt kedvelni fogja szerintem. Egy kicsit trükközünk.
Ha átlépnek, akkor előre hozott tavasz köszönt rájuk. Nárciszok, jácintok, tulipánok, és más növényeket teljes virágukban látnak. És egy kissé el is fáradt.
-A csalás lényege annyi, hogy innen nem vesszük le az üvegeket és …. előre hoztuk a tavaszt…. Jóval később fog majd csak a kerti virágozni kint.
Nem támaszkodik meg, csak inkább megáll. Pihenni és gyönyörködni is. És hálát adni a szellemeknek, hogy ezt láthatta. És hogy Kathleen itt van vele.

*Bólint az építész témájára, hogy értette. Örül, hogy van, aki segítse Nephirt. Maga részéről ragyogónak tartja a csillagvizsgáló ötletét, még akkor is, ha vajmi keveset ért hozzá.*
- Ó, akkor halkabbra veszem. *Felemeli kezét Naram karjáról, s játékosan mutatóujját ajkai elé helyezi. Még ha játék is vagy ostobaság, ő hisz benne, hogy a növények valamiféle módon érzékelik, hogy bánnak velük. Hogy a kimondott szavakat hallják-e, értik-e, azt nem állítaná. De ezt nem mondja ki, még a végén butuskának fogja őt tartani Naram, amit nem engedhet meg magának az Ezüstgriffes eset után. A makacsság butasággal párosítva a legrosszabb. A kezét nem teszi vissza, hisz azzal mutogatta a virágokat, amelyekre kíváncsi volt, aztán maga mellett nyugszik a keze.*
- Igen, igaza van. *Nézi újra az apró kis virágokat. Magában arra gondol, hogy Naram magasságából nézve ezek még kisebbek lehetnek.*
- Hó alatt is? Hogy nem fagy meg abban a hidegben? *Kérdezi rácsodálkozva, s elismerően pillantva a növénykére, mely erősebbnek bizonyul Kathnél. Ő a hideget nagyon nem állhatja. A bokrok láttán valóban havas hegyek jutnak eszébe.*
- Szeret magas hegyekben járni? Ez jut most eszembe, ahogy Önre tekintek. Láttam a Zord-hegység alacsonyabb lankáira kirándulókat vagy a sziklásabb, magasabb részeire induló kalandorokat, ők is botot használtak a mászáshoz segítségül. *Maga részéről sutának érzi a próbálkozást, de saját tapasztalat szerint meg másoknál is már látta, hogy segít nekik, ha mások nem betegnek látják őket. Még ha hazugság is, s ezt mindkét fél tudja, akkor is. Persze vannak olyan esetek, akik szeretnek betegségük felett siránkozni és örömüket lelik abban, ha más is így tesz, de Naram nem tűnt ilyennek.*

-Gyakorlati megoldásokkal biztosan. – látta már őket összeülni, de sosem elméletről hallotta őket cseverészni.
Sosem szeretett gyengének mutatkozni és a mostani helyzet kifejezetten dühíti, bosszantja. Nem mutatja ki, nem akar ezzel senkinek sem gondot okozni. Még többet. Gyógyítóként és főtitkárként hasznavehetetlen, éppen akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Inkább azon van, hogy minél előbb felgyógyuljon. Mindehhez a férfiúi büszkeség is told nagy méretekben.
-Csak azok se hallják meg. – tekint a kinti bokrokra, majd vissza Kathleenre és egy ideig ott marad tekintete azon a halvány mosolyon, viszonozva. – Az ragad meg bennük, – tekint vissza virágokra. – hogy milyen kis méretű virágok, mégis mennyi szépség van bennük.
-A harangvirágfélékbe tartozik a kék és a sötétlila. Megfázásokra nagyon jó, pontosabban azt előzik meg vele. Szinte egész évben virágzik még a hegyekben is. A kék az még a nagyon hideg helyeken is, a hó alatt is szinte. Nagyon erős növények. A fehér havasi mirtusz vagy havasi csillagvirág. Segíti a szervezetet, hogy minél tovább bírja energiával és élettel.
A botra is támaszkodik, kapaszkodik mely elég erős, hogy kibírja, így a kezdődő szédülését még bírni fogja egy ideig.
-A bogyós növények is fontosak. A madarak nagyon szeretik, télen ezekből etetjük, ha nem készítünk belőle lekvárt vagy szörpöt, kivonatot.
A bokrok már üresek, de a zöld leveleik sötétzöldje a havas fehér tájak és a sötétzöld képeit juttatja a nézelődő eszébe.

- Igazán ügyes lehet. Ő tanítja esetleg az unokaöccsét is építészetből, hogy a csillagvizsgálóját elkészíthesse? *Az építészet az, amihez kevéssé ért. Tanulmányai során nem kötötte le. Figyel, hogy mely növényeket említi Naram, s nem segít be a bot kihúzásában, ha nem kéri Naram. Férfi büszkeség... Azt viszont lopva figyeli és lopva gyönyörködik benne, milyen a bosszankodó Naram. Ilyennek még nem látta.*
- Nagy kedvenceim a rózsák, nőjenek bárhol. De ebből az éghajlatból azt hiszem a később virágzó növények a kedvenceim... egy szép csokorba szedve a magas hegyek mezőinek vadvirágai. Csak azért merem kimondani, mert messze vannak a rózsabokraim és nem hallják, de néha a vadvirágok alkotta csokor szebb is tud lenni, mint a legnemesebb rózsa. *Felel meg ő is, az a halovány mosoly tartósabban ott marad az arcán.*
- Ez a sötétlila és a kék milyen fajta növény? S ez a kicsi fehér? *Kérdezi rámutatva a növényekre, de körbe is írva, minthogy neki nincs botja mutogatásra, de Naramét sem kérné el, s a férfit sem engedné el. Közben nagyon figyel a férfira észrevétlenül, szükséges-e pihenni vagy leülni.*

A halovány félmosolyt észreveszi, meleg mosollyal viszonozza, de inkább az utat figyeli, nehogy elessen.
-Igen, én is örülök. – feleli halkan. Ami különösen rosszul esik neki, hogy nem tudott és még most sem tud segíteni a gyógyításban, ez látszódik is rajta.
-Igen, az is hozzásegít, de van egy ügyes építészünk, aki még inkább hozzásegítette a helyet, hogy hűvös maradjon.
A kérésre körbetekint, hogy merről is kezdjék a részlegen belül a nézelődést.
-Itt kedvenceim a pozsgás növények, de vannak alacsony virágok is. A harangformájúakat nagyon szeretem.
Nem tud leguggolni vagy hajolni, ezért inkább csak arra mutat. Talál egy botfélét beszúrva, azt kiveszi kisebb erőlködés árán, amiért még inkább bosszankodik. Ezzel már jól tud mutatni. Fehér, csillagszerű virágok, rózsaszín, kék, sötétlila harangszerű virágok váltakoznak, valamint pozsgás növények, sárga, piros, fehér virágaikkal.
-Van kedvenc virága, amit szeret ebből az éghajlatból? - tekint érdeklődve Kathleenre.

- Ez csak természetes. *Hangzik az udvarias válasza a köszönetre. A gerendára vonatkozó szavakra bólint, s kimérten, de nem ellenségesen biccent a dolgozóknak, akik üdvözlik őket.*
- Legyen úgy, én követem. *Jegyzi meg halovány félmosollyal, mert követésnek ezt aligha lehetne nevezni. A választást díjazza, talán könnyebb lesz megszokni az üvegházi sétát, ha azzal a hőmérsékletűvel kezdenek, mint amilyen a kinti is jelenleg.*
- Örömmel hallom, hogy ők is jól vannak. Igazán örvendetes, hogy nem lett tragikus vége ennek a balesetnek. *Hideg ujjaira tett kézfej nagy boldogsággal és melegséggel tölti le, még ha ezzel az ujjak nem is akarnak felmelegedni. Az üvegházba belépve a növényeket nézi, s ezzel elszalasztja Naram pillantását. Érdeklődve néz körbe, egyik növényről a másikra siklik a tekintete, párat felismer, de számos ismeretlen is van.*
- Hogy tudják tartani a hőmérséklete nyáron? Ederthin fullasztóan meleg olyankor. Mágiával esetleg? *Kérdezi, miközben tekintete már a színes, szép virágszőnyeget nézi.*
- Tudom, hogy minden növény érdekes a maga nemében, de talán nézzük meg az igazán érdekeseket, különlegeseket vagy a ritkaságokat! S ha vannak kedvencei, akkor azok is felkerülhetnének nézelődésünk listájára. Vagy ezzel még mindig túl nagy a halmaz? *Fordul Naram felé kérdőn, hogy neki megfelel ez így? Tisztában van vele Kathleen, hogy csak ez az első részleg egy teljes napi sétának megfelelne, ha sorjában végig akarnának venni és megtárgyalni minden egyes itt lévő növényt. Főleg ilyen bizonyára nagy tudású kísérővel, mint amilyent Kathleen kapott. A teljességről le kell mondaniuk, s az ilyen szűkítéshez hozzájött az is, hogy Kathleen-ről alapból úgy tartják, nem élhet meg túl nagy kort, így hát szeretné a meglévő éveit minél teljesebbé tenni, például azzal most, hogy minél több növénykülönlegességet vagy -ritkaságot megismerhet.*

-Én is köszönöm. - ~Nem csak ezt és most… ~
Engedi, hogy belekaroljon Kathleen, a világ minden kincséért nem jelezné, hogy ennyire gyenge, attól még a férfiúi büszkesége nem engedi, hogy ennyire gyengének mutatkozzon. És Kathleent is kímélni szeretné. Hálás a türelméért.
-Nem tudom. Nem tehet róla, hogy éppen addig bírta, hogy éppen alá kerüljek. Nem haragszom rá. Mindenképpen felhasználjuk, de nem tudom, az hova került.
Csendben figyeli az építkezést, akik ott dolgoznak, üdvözlik őket, amit viszonoz, mosollyal. Tovább lépdel, nem szeretné zavarni a munkásokat. Majd szétnéz akkor, amikor jobban megy már a mozgás is és ténylegesen nincs útban.
-Akkor haladjunk hőmérséklet szerint. A növények fontosak, örülök, hogy érdekli. – tekint mosollyal Kathleenre.
A legvégéhez sétálnak, ami nem kis idő jelen esetben. Benyit, előre engedi Kathleent. A hőmérséklet nem sokban tér el az itteni időtől, de érezhetően nagyobb hidegben sincs ennél hidegebb. Mivel most éppen olyan meleg van kint, mint amire szükségük van a növényeknek, az ajtó és az ablakok egy része, nyitva van.
-Ez a mérsékelt hőmérsékletű hely…. szólok, megígérem. És köszönöm. – teszi a nő, karján nyugvó kezére kezét megnyugtatólag. – Jól vannak, mindenki fel fog épülni. – reméli, hogy ő maga is, minél előbb. – Köszönöm figyelmét irántuk. - ~és értem…~ tekint Kathleen szemeibe egy pillanatra, hogy aztán elfordítsa azt és a növényeket figyelje egy ideig, gondolatait összeszedve.
-Mikre kíváncsi pontosan? Itt folyamatosan tizenöt fok körüli a hőmérséklet, még nyáron is. Sok pozsgás növény szereti ezt a helyet, és még a hidegebbet kedvelő növények is.
Kisebb bokrok és fenyőfélék találhatóak ízlésesen elrendezve, a talajtakarók pedig éppen virágzásnak indulva, szinte virágszőnyeget képeznek. Pár elf dolgozik a kertrészen, ők ügyelnek arra, hogy éppen azon a részlegen ne dolgozzon senki, hogy ne zavarjanak.

- Csak délutánra van programom, mikor Elena kuzinomnak segítek az esküvői előkészületekben. Köszönöm a figyelmességét. *Naram jól imádkozott, mert Kathleen a délelőttjét úgy alakította, hogy tudjanak itt sétálni, amennyi jól esik elsősorban a férfinak, mert Kathleen a kevésbé fáradékony. Fura érzés számára, hogy ő az erősebb, pláne, hogy alkatban és termetben ennyire alulmarad a másikhoz képest.*
- Köszönöm. *Belekarol Naramba, vagy hagyja, hogy ő karoljon Kathleenbe. Nem tudja, hogy melyik a jobb jelenleg a férfinak. Mindenesetre másik kezét is puhán Naram karjára teszi, szinte nem is érezni. Nevetséges gondolat, hogy ha a férfi összeesne, ő majd ezzel meg tudja tartani, de a szándék megvan. A lassú sétához könnyen igazodik, kettejük közül mindig ő volt, akihez igazodni kellett, s végtelen türelemmel viseltetik a beteg iránt. Amit ő kapott meg, most tudja viszonozni.*
- Mi lett a bűnös gerenda sorsa? Hallottam már olyanról, hogy alapvetően a gerenda sértetlen maradt - ott egy földrengés során roppant meg a tetőszerkezet - s visszaépítették a gerendát, aki pedig túlélte szintén a csapást, belevéste a nevét a fába. *Kérdezi, mikor elhaladnak a herbalista műhely mellett. Kíváncsian, de nem feltűnően pillant a férfira, hogy viseli balesete helyének közelségét, látványát. Tapasztalatból tudja, hogy van, mikor az ember (vagy elf) nem megy vissza a trauma helyszínére s bármi olyan helyre, mely erre emlékezteti. Közben igyekszik inkább ő beszélni, megérezvén Naram fáradtságát. Kicsit korholja magát belül önzősége miatt. El kellett volna még egy héttel halasztani ezt a sétát, amikor erősebb lesz Naram. De kellett ez a közelség, annyira kísérti az akkori egyszeri kézfogás, mely azóta sem ismétlődött meg.*
- Önre bízom a vezetést. A legjobb vagy legrosszabb hallgatóság vagyok, minden érdekel, ami növény. *Mosolyodik el haloványan.*
- De szóljon, kérem, ha pihenne vagy mára elég volt. Nem szeretném, ha lelkesedésemmel visszavetném a gyógyulásban. Hogy vannak azok, akik szintén megsérültek? *Időnként érdeklődik felőlük is, még ha nem is ismeri őket, de így ismeretlenül is gyógyulást kívánva nekik. A pihenésről szóló szavaival persze nem akarja bosszantani a férfit. Tudja, hogy a férfiak még a nőknél és hiúbbak és nem szeretnek gyengének mutatkozni, s egy idő után amúgy is idegesítő és fárasztó lehet a túlzott figyelem. Tapasztalatból tudja. Ő meg nem is mer túlzottan figyelmes lenni, vagy túlzottan barátságos. Fél, hogy meglátnák benne az érzelmeit, holott azzal még csak barátságos lenne s nem mutatna rajongást. Ő mégis visszább lép mindig egy lépéssel és lesz távolságtartóbb.*