Parti strandfürdő

A Kikötőtől délkeletre lóháton közel félórányira, gyalogosan egyórányira, de a városfalon kívül alakították ki a parti strandfürdőt, melyet a Kikötőnegyedhez rendeltek, noha kiépített út nem vezet oda, csak kellemes, s kellően kijárt földút, amelyen akár egy hintó vagy kisebb szekér is tud haladni.
A homokos tengerpart minden nap megtelik, még télen is, hiszen a fürdőzésen kívül kiválóan lehet sétálni és lovagolni is itt. Mégis igazi idénye a meleg, napsütéses napokon van, mikor előkelők és nem előkelők egyaránt szívesen látogatnak ide ki. Távol esik a város és főleg a Kikötő nyüzsgésétől, de közel a városhoz ahhoz, hogy szörnytámadástól ne kelljen itt félni, kivéve talán vihar idején és éjszaka.
A homokos tengerparton lehet napozni, de sétálni is a környék érdekes szikláit és növényvilágát megcsodálva. A víz egyenletesen mélyül, de a várostól távolabb eső részen mintha meredekebben tenné, mint közelebb a városhoz.

-Sétálva olvasni? Még nem próbáltam… - tűnődik el. Nem emlékszik, hogy az elmúlt évben tett-e ilyet. Nem emlékszik rá, általában még utána is inkább szobában olvasott, egy kanapén vagy fotelben ülve.
-Lehet benne igazság. Mindenesetre nagyon szép hangja van. Megnyugtató. – nyújtja vissza a kagylót.
~Romantika…?~ tűnődik el a sziklát bámulva. Most már sokkal inkább zavarja a tenger, ami a háta mögött van. Idefele jövet a hajón is inkább a szobájában volt, nem csak a szégyentől. Túl nagy, túl tágas volt a tér. Mint ahogy túl magas a szikla is. Félelmét lenyeli, de tudja, hogy csak egy ideig fogja bírni. A látvány ugyan gyönyörű, de a méretei számára túl nagyok egy szobához vagy lakosztályhoz mérve.
Gwendir következő szavain elgondolkodna, de mondanivalójának vége felé zavartan a földre tekint. ~Ha tudná…. ~ balzsam a lelkének Gwendir szavai és barátságának felajánlása. ~Megérdemlem én ezt?~ De mire Gwendirhez fordul, szemeibe melegség, arcára mosoly költözik.
-Köszönöm, Gwendir, megtiszteltetés számomra. – hajol meg felé.

- Igen, közös vonás. *Mosolyodik el.*
- Te is szoktál sétálva olvasni? Vagy bölcsebb vagy nálunk? *Fordul ugyanazzal a mosollyal Rhae felé, kíváncsian érdeklődve tőle, ő is szokott-e így járni. Hátha ő sem tud elszakadni egy-egy jó könyvtől és viszi magával mindenhova. Szeretné őt is jobban megismerni.*
- Nahát, tintát is készítesz? És.. mire jó a nem látható tinta? Hogy olvassák el utána, ha az írás láthatatlan? *Kérdez aztán Gwendirtől, mert ilyenről ő még csak nem is hallott, még regényekben sem, vagy csak nem a megfelelőket olvasta. Gwendir tisztelgésén felkacag. Aztán a partra iramodás és csigaházbeszerzés után visszafordulva látja, hogy Rhae elindult utána sietve, s ezt figyelmes aggódásnak tudja be, amit hálás mosollyal és meleg pillantással köszön meg. A csigaházat Rhaenek nyújtotta, de mint kiderül, Gwendir sem hallotta meg a hangját, s Rhae ennek hatására, vagy mert olyan jószívű, az elsőbbséget átengedte Gwendirnek. Tsitsa érdeklődve nézi, miként reagál a két férfi a kagylóban hallható morajlásra.*
- Egyszer olvastam, hogy ez nem is a tenger hangja, hanem csak visszhangzik benne a külső zaj, vagy a szél... Nem emlékszem már pontosan, mit írtak erről. De én szeretek úgy gondolni rá, hogy a tenger hullámzásának hangját hallom benne. *Vallja be, s ha valamelyik férfi meg akarja tartani a kagylót, akkor annál marad, ha nem, akkor visszaveszi, s ő forgatja még a kezében. Lehet nem viszi haza, s majd visszaúton lerakja a homokba, még nem döntötte el.*
- A homoki sziklás rák? Nagyobbacska, úgy térdig ér. Van négy vékony, hegyesen végződő lába hátul, elől meg két hatalmas, lábszárhosszú ollókra támaszkodik. Nagyon kemény páncéljuk van, s az ollóik nagyon élesek, s egészen fürgék is. Néhány éve volt, hogy egy gyerek rossz helyen játszott a parton, s egy ilyen megtámadta őt, mert védte a területét. A gyerek nem tudott időben elfutni, majdnem el is vérzett, olyan rossz helyen érte a vágás, de végül megmentették és szerencsére meggyógyult. *Meséli el a két elfnek, milyen is ez a szörny. Tsitsa látott már párat messzebbről, de közelebbi ismeretséget ő sem akar kötni velük.*
- Igen, szerintem is. *Helyesel Gwendir szavaira, hogy szép és romantikus lehet itt csillagfényes éjszakákon. A szőke elf a sziklát és a tájat szemléli, így Tsitsa a mondata után Rhaere pillant önkéntelenül is, ami Gwendir számára észrevétlen marad, de lehet Rhae számára nem. Hagyja őket csendben szemlélődni, a néhány percnyi hallgatást ő is kihasználja, hogy élvezze a tájat, a már melegebben sütő nap sugarait, a tenger illatát. Le is hunyja a szemét, arcát a nap felé fordítva, s így élvezi. Akkor nyitja ki szemét, mikor Gwendir megszólal.*
- Köszönöm, Gwendir, számomra is megtisztelő a bizalmad. Én örülnék, ha barátok lennénk. *Mosolyog a végén derűsen, s ugyancsak komolyan gondolva a szavakat.*

Gwendir tudós és kutató, most már ezt is tudja. Még nagyobb tisztelettel tekint rá, és Tsitsára is. A tudomány számára nagyon távoli világ, a művészetekbe nevelték bele, de azt a mostani életében csak nagyon keveseknek merné elmondani.
Szívesen és örömmel segít Gwendirnek. Saját bőrén tapasztalta, hogy milyen fontos a segítség nyújtása. Éppen ezért szeretne segíteni másoknak is. A mosolyt viszonozza.
Furcsa érzés neki a szabadban, mezítláb, a kék ég alatt. Tekintete időként Tsitsára vándorol, nézi, ahogy a szél körbeöleli.
A hirtelen eliramodásra megtorpan, döbbenten nézi Tsitsát, pár lépést sietve meg is tesz, aztán látja, hogy miért is szalad. Megáll, de amikor a víz elindul Tsitsa felé, ismét felé siet, de addigra már kiért vissza, hozzájuk.
-Milyent? – nem érti a kérdést.
-A tenger moraját? – csak Gwendir után veszi el a csigaházat, megszokta, hogy mindenki után következik csak.
Hallgatja a furcsa hangot. Még nem hallott ilyet.
-Érdekes. A hullámzás hangját is felerősíti.
~Homoki sziklás rák?~ hallott már róla, de el nem tudja képzelni, milyen lehet. Amolyan hősködésnek, mítosznak gondolja. Nem szeretne ilyenekkel összefutni.
A szikla nem tudja lekötni, a nyomasztó érzésű dolgokat mind a mai napig nem kedveli, de a szikla megragadja ennek ellenére a tekintetét. ~Akkor majd jó messzire kerülöm…~ amúgy sem merne egyedül idejönni. Túl messze van és nem csak eltévedne, de egyes személyekkel sem szeretne összetalálkozni.
-Szép. – futtatja végig a szemét rajta. Jól esik lábának a homok simogatása és melegsége.

*Elkuncogja magát Gwendir történetén, mikor azt meséli el, miként esett hasra, aztán azért elkomolyodik.*
- Örülök, hogy nem lett komolyabb bajod. És ismerős helyzet, én is néha olvasva haladok, de nekem csak lábam s csípőm bánja néha, ha elfelejtem, hol is van az asztal vagy más bútor. *De ezen ő is mosolyog, meg viszonylag ritkán esik meg vele. Sokszor akkor fel sem tűnik neki, hogy úgy beütötte magát, csak átöltözéskor, fürdéskor csodálkozik rá, hogy az a kék-zöld folt meg hogy került rá?*
- Gyógyászati és tudományos célzattal? Gyógyító főzeteket készítesz, ezekkel kísérletezel? *Érdeklődik még, miként foglalkozik Gwendir az alkímiával. Aztán kiérve a partra hagyja, hogy a két elf is kiélvezze a látványt, mely hirtelen tárult szemük elé. Beljebb sétálnak a homokos partrészre.*
- A megmártózást nem ajánlom még, hacsak nem szereted a hideg vizes fürdőt! *Mosolyog Gwendirre.*
- De ha így folytatódik a melegedés, úgy saccolom, következő hónap végén már bele lehetne merészkedni a vízbe. *Meséli és mosolyogva figyeli, miként veszi le Gwendir a csizmáját, míg Rhae előbb kezével ismerkedik a homokkal, aztán már ő is mezítláb áll a homokban. Tsitsa is leveszi a cipellőit, egy kezében fogva viszi magával tovább. A szél finoman bele-belekap a ruhájába és a hajába.*
- Örülök, hogy tetszik. Reméltem, hogy nem okozok csalódást. *Mosolyog Rhaere őszintén örülve. Nem tudja őt drága élményekkel meglepni, csak ilyenekkel, s boldog, hogy ennek is örül Rhae.*
- Természetesen! Arra előre, uraim! *Húzza ki magát mosolyogva, s adja ki a parancsot a továbbsétálásra. Messzebb már látni is azt a sziklát, de egy öt percet még kell majd még sétálniuk, mire odaérnek. Egy ponton Tsitsa megtorpan, majd a víz felé iramodik hirtelen. Ott lehajol és egy kisebb tenyérnyi méretű, vörösesbarna csíkos fehér csavarodó tengeri csigaházért. Óvatosan megfordítja.*
- Áh, nincs lakója! *Állapítja meg elégedetten, majd felkapja szoknyája alját, bár a partra újra kicsapó víz előbb elérte a ruha alját, bokájáig felcsapott a tenger hideg vize. Kapkodja is Tsitsa a lábát, ahogy siet ki.*
- Brrr, de hideg volt! *Élvezettel lépked a nap által felmelegített homokban, amiért most lábfejei igen hálásak. A csigaházzal visszasétál a két férfihoz, miközben már füléhez tartja a csigaház száját.*
- Te hallgattad már ilyent? *Fordul Gwendirhez, aztán Rhaehez.*
- Rólad viszont sejtem, hogy még nem. Hallgasd csak meg! Megőrzi a tenger morajlását... *Nyújtja mosollyal Rhaenek a csigaházat, s utána persze majd Gwendirnek is, ha kéri. Aztán haladnak majd tovább.*
- Itt is van a szikla! Remélem egy homoki sziklás rákkal sem találkozunk... *Jegyzi meg körbenézve azért a sziklához közelítve, de nyugodtnak tűnik még minden. A sziklafalhoz hajlik egy másik szikla boltíves kaput alakítva ki, mely olyan széles, hogy a mind a hárman egymás mellett kényelmesen átsétálhatnak, s olyan magas, hogy ha egymás vállaira állnának, akkor sem érnék el a szikla tetejéről lecsüngő növényeket.*
- Állítólag a víz mosta így, hogy ilyen üreges lett, de nem tudom, hogyan. Nagyon kedvelik egyébként a városiak, úgy hallottam, titkos romantikus találkák kedvelt helyszíne ez, ha nem a Park valamelyik pavilonját választják.

Hálásan tekint Tsitsára szavaiért. Még mindig csak ismerkedik az élettel és a szabadsággal és köszönettel fogad minden segítséget.
A meghíváson elgondolkodik, sok teendője van még mára is, de talán pár órát holnap is ki tud szorítani a munkaidejéből.
-Köszönettel elfogadom a meghívást. – hajol meg kissé.
Örül, hogy hárman vannak, egyedül nem mert volna sétálni indulni, biztosan eltévedt volna.
Csendben hallgatja a terveket Gwendirtől. Ő nem mer ilyenekben tervezni, számára ez túl sok lenne, sok mindenhez nem ért még és egy ház vezetése, birtoklása nagy feladat számára. Idővel talán. De akkor meg Tsitsával nem találkozhat minden nap.
-Csodálatos lesz a ház. – elképzeli, ahogy ki fog nézni. Ízléses és otthonos.
A botlásra elmosolyodik halványan, de nagy baj nem történt, Tsitsa Gwendirbe karol éppen.
Alkímiáról nagyon nem hallott még, érdekes lehet, de annyira tudatlan ilyen téren, hogy nem kérdez bele. Elismeréssel adózik Gwendirnek, hogy ilyen nagy tudással rendelkezik.
A tenger hangja elér hozzá. Csak akkor hallotta rendszeresen, amikor az öregnél volt. A város ezen része is tetszik neki, majd pedig amikor hirtelen bukkan elé a tengerpart, elcsodálkozik és némán figyeli egy ideig. A kék ég, kevés bodor felhővel és a kék tenger határtalanságot sugall.
-Igen, ha szabad. – tekint mosollyal Tsitsára.
Ha a partra kiérnek teljesen, először csak az kezeit dugja bele a homokba, érezni szeretné az ujjai között. Pár perc múlva már mezítláb áll benne, figyelve, ahogy a homok a lábujjai között játszadozik. Új élmény, szokatlan és nagyon kellemes. A nap már felmelegítette annyira, hogy ne fázzon a lába.
-Ez nagyon jó érzés.

*Egy pillanatra furcsán néz Rhaere, aztán leesik neki, miért nem ismerheti a homok érzését, hiába származik szigetről. Legalábbis ott élte élete java részét.*
- Azt most is ki lehet próbálni majd. Szoktak a parton sétálni mezítláb a homokban. *Talán ez segít Rhaenek is, nem annyi új dologgal szembesül nyáron, hanem lesznek ismerős részletek, amelyek nyugtathatják az embert vagy elfet. Amennyiben persze tetszeni fog neki a lába alatt, ujjai között a homok érzése. A tágas tértől való szorongás jeleit nem veszi észre, amúgy is úgy tudja, hogy Rhae a magas helyeken a mélységtől fél.*
- Oh... Köszönöm, örömmel, Gwendir. *Lepődik meg először Tsitsa, majd elpirulva mosolyodik el zavarában, de tényleg örül a meghívásnak. Nem különben örül és van zavarban a házaspár, már majdnem meghajoltak megint, de csak aztán főhajtás lett belőle és hálás megköszönése és elfogadása a gáláns meghívásnak.
Elköszönés után sétálva ki a városból, dél felé megkerülve azt battyognak lassan a strand felé. Sétához való felállásukat nem kellett módosítani a városkapun kilépve, mert az út elég széles hármójuknak, s félreállniuk sem kellett, mert éppen nem haladt senki ezen az úton se a város felé, se onnan vissza. Ennek következtében beszélgetésük igen zavartalan volt, s mindenki el tudta képzelni maga elé az épületet a felvázolt változtatásokkal.*
- Kék tető? Nahát! Az szép lehet napsütésben! *Annak találja, ahogy így magában elképzeli. S mosolyog enyhe pírral, mikor a lépcsőkorlát színe az ő hajához lesz hasonlatos, nem mintha ő ihlette volna. Halad tovább figyelve, s maga elé képzeli az említett helyiségeket jelenlegi és az elmondottak alapján leendő, képzeletbeli megjelenésükben. Meg is botlik út közben egy nagyobb fűcsomóban, de mivel Gwendirbe karolt, nem több ez apró botlásnál, s nem esik el.*
- Hopp, az utat is kéne néznem, elnézést. És köszönöm. *Pirul el zavartan, s a továbbiakban jobban figyel oda, milyen az út.*
- Alkímiai labor? *Kerekednek el a szemei meglepődve.*
- Aranyat akarsz csinálni? *Jelenleg azt is elképzelhetőnek tartja, hogy Gwendir már tud aranyat készíteni, s innen is van pénze a házra és a nagyszabású, de igen jól hangzó felújításra.*
- Nagyon jól fog kinézni a házad! *Mondja a végén, s előttük már egy ideje két oldalt fel-feltünedeztek kisebb-nagyobb sziklák, de most már határozottan kezdenek nagyobbak lenni azok. S már egy ideje hallani lehetett a tenger összetéveszthetetlen morajlását is, ahogy a habok újra ás újra kifutnak a partra. Az egyik a kanyarban ki is takarja a kilátást a sűrű növényzettel együtt egy nagyobb szikla, így mikor beveszik a kanyart, akkor hirtelen fog eléjük tárulni a tengerpart. Egyik oldalt a sziklafal kezd magasodni változatos magasságokkal és formákkal, buja növényzettel borítva sok helyen, másik oldalt a végtelennek tűnő tenger. A kettő között pedig széles partrész, elég széles ahhoz, hogy a sziklafal ne érződjön nyomasztónak.*
- Meg is érkeztünk! *Mosolyodik el, s nagy levegőt vesz lehunyt szemmel a sós tengeri illatból, amit a szél feléjük visz.*
- Kicsit odébb lesz finom homokos a part, meg arra lesz a szikla, amiről meséltem. Van kedvetek mezítláb sétálni most a parton? *Fordul hol egyik, hol másik férfi felé.*

- Ezek szerint Montea szárazföldi vidékét részesíti inkább előnyben?
Érdeklődve pillant Noldor felé, hogy mi lehet az oka a tengeri lényekkel való kapcsolat hiányának. Egyszerű pech - vagy szerencse, ez Lili szerint nézőpont kérdése, mást mond egy kalandor és mást egy egyszerű utas, kereskedő - vagy egyáltalán nem is hajózott még.
- Habár, mintha említette volna, hogy nem tengerész alkat, igaz?
Halványan dereng neki egy ilyen információmorzsa a Csónakosból, de nem egészen biztos a dolgában. Arra emlékszik, hogy a halszaggal nem volt kibékülve a férfi, ezzel történetesen Lili egyet tud érteni. Szereti ő megenni a halakat, de más élni, aludni, lélegezni a tömény halszagban.
- Nem, nem túl gyakoriak a beszámolók, mert viszonylag ritka a nyílt vízi hajózás, próbálnak még mindig inkább a partközelben maradni a hajósok. Talán majd ezzel az új hajóval, látta már?, gyakrabban kimerészkednek a nyílt tengerre, amúgy mindhárom tengerben él tengeri sárkány, és ez a hajó a remények szerint már ellenállóbb lesz a támadások ellen. Mert ez a másik ok a ritka beszámolóknak, hogy kevesen élik túl.
Gyümölcsöző volt a bestárium forgatása, már majdnem büszke magára, amiért ennyi mindent tud a tengeri sárkányról. Persze Tsitsával nem versenyezne, barátnője biztos így is többet tud nála, hogy a Monteán őshonos szörnyek viszonylag kiesnek az érdeklődési köréből.
- De, íjászatot és kardforgatást tanulok. Az Erődben többnyire a kardforgatást gyakorlom, de előfordul, hogy ott ejtem meg az íjászat gyakorlását is.
A legnagyobb természetességgel válaszol, mintha minden stenere lány tanulna fegyverforgatást.

- Miért keres olyan nagyon barlangot? Netán kincses barlang van errefelé valahol?
Kibukik belőle a kérdés, mikor Noldor továbbra is olyan elszántan keresne barlangot errefelé. Megfordul a fejében, hogy a természetben magát jobban érző férfi inkább élne barlangban, mint a városban. Igaz, a Vén Csónakos, az említett halszagával nem lehet túl kellemes, de Lili szemében még akkor is furcsa, hogy valaki inkább városon kívül keresne szállást a természetben, ezért sokkal valószínűbbnek találja a kincses barlangos teóriát.
- Gyere, kislány!
Panka valamiért megtorpant, de a kedves nógatásra újra elindul, csak kettőt kell Lilinek gyorsabban lépnie, hogy felzárkózzon Noldorhoz.
- A Szerelmesek sziklája a legmagasabb pont ezen a partszakaszon elég sokáig, de ugye ez is elég magányos képződmény. Itt végig ilyen a part, lóháton két órányi távolságig egész biztos, azon túl nem tudom.

- Inkább csak műkedvelőnek mondanám magam, pedig valamikor műlovarnő akartam lenni.
Azt nem tudja, hogy ezt mégis miért mondta el, mert az egy dolog, hogy a családja tudja és hogy Deirának is elcsacsogta a vacsorán, de ez azért kicsit másabb szituáció. Végülis megvonja vállát gondolatban, ez az információ annyira lényegtelen, hogy kár azzal foglalkoznia, hogy miért említette meg.
- A tengerpart tele van érdemleges helyekkel. Maga a város ugye a kikötővel. A városfal mellvédjének egy részén meg van egy pont, ahonnan a vízbe szoktak ugrálni a helyi bátor legények.
Arról fogalma sincs, hogy tulajdon bátyja is az emlegetett legények közé tartozik, hogy Tsitsát és Nephirt... a társaságban oly félénk Nephirt ne is mondjuk. Sally már más kérdés, róla könnyedén el tudná képzelni, hogy a habokba ugrik.
- Itt ez a homokföveny a városiak kedvence, nyáron egészen megtelik az egész. Ott előre, kicsit távolabb az a magas szikla, az a szerelmesek sziklája. Ismeri a legendát? Két szerelmes, akik nem lehettek egymáséi, ezért a tengerbe vetették magukat. Azt hiszem minden helynek van egy ilyenje, legalábbis Swyncresco közelében is van egy. Ez Ederthiné.
Összeráncolja homlokát, ahogy azon töpreng, mit is meséljen még Noldornak.
- Lakni nem laknak errefelé, a város közelsége miatt. Homoki sziklás rákot egészen gyakran lehet látni a sziklásabb részeken. Tengeri sárkány nem úszik fel ennyire az öbölben, úgyhogy egészen békésen éldegélhetünk errefelé.
- Barlangról nem tudok, azok inkább a Zordhegység lábainál vannak a Fejedelemségben.

- Az úszást még nem is ajánlanám, majd egy hónap múlva.
Nem észleli, hogy csak púp a másik hátán, majd talán ha kifújta magát egészen a kilovaglás után. Habár a semleges hangból feltehetően később se fog semmi rosszra gondolni. Teljesen közvetlenül cseveg, de a bizalmaskodás határát véletlenül se lépné át.
- És felfedezett már valami érdekeset a mi kis tengerpartunkon?
Rettentően kíváncsi, hogy egy ilyen sok helyen megfordult ember hogyan látja az ő környezetét, ami neki természetes és megszokott. Persze gondolatban ő már ott tart, hogy majd vajon ő milyennek fogja látni az idegen tájakat, ami másnak az otthona. Ah, a kalandozó élet gyönyörű izgalmai, majdnem még egy könnycseppet is elmorzsol nagy felindultságában.
- Minden nap kilovagolok, általában csak vacsora előtt, de a mai gyakorlásom elmaradt a Carlo-erődben, így hamarabb kijöhettem Pankával.
Szeretetteljesen megpaskolja lova nyakát.

- Hahó... Kósza!
Egy pillanatra elhal a hangja, ahogy a megfelelő megszólításokat pörgeti át. De végülis így mutatkozott be a férfi a Vén Csónakosban, akkor feltehetően most se lesz ellenére ha csak simán nevén szólítja meg és elhagy minden uramozást. A sötétzöld köpenyről könnyen felismerte, ő maga azonban egészen máshogy fest, mint a múltkori találkozásukkor. Ugyan most sem krinolinos nagyestélyit visel, hanem most is nadrágot, de ennyi csupán a hasonlóság. Haját előkelő kontyba fésülte és lovaglókalapot visel, valamint lovagló öltözéket, gazdagon díszített nyaksállal. Panka nyergéből fürgén leszáll, mikor elég közel értek Noldorhoz.
- Felfedezi a vidéket is?
Jól emlékszik, hogy érdeklődött Lintől a vidék felől, így könnyű a beszélgetést elindítania. Lentebb pillant a tengerpart felé, most is sokan kijöttek a városból, nem is csoda, egyre kellemesebb az idő, habár még mindig nem strandidő.

A Kikötőtől délkeletre lóháton közel félórányira, gyalogosan egyórányira, de a városfalon kívül alakították ki a parti strandfürdőt, melyet a Kikötőnegyedhez rendeltek, noha kiépített út nem vezet oda, csak kellemes, s kellően kijárt földút, amelyen akár egy hintó vagy kisebb szekér is tud haladni.
A homokos tengerpart minden nap megtelik, még télen is, hiszen a fürdőzésen kívül kiválóan lehet sétálni és lovagolni is itt. Mégis igazi idénye a meleg, napsütéses napokon van, mikor előkelők és nem előkelők egyaránt szívesen látogatnak ide ki. Távol esik a város és főleg a Kikötő nyüzsgésétől, de közel a városhoz ahhoz, hogy szörnytámadástól ne kelljen itt félni, kivéve talán vihar idején és éjszaka.
A homokos tengerparton lehet napozni, de sétálni is a környék érdekes szikláit és növényvilágát megcsodálva. A víz egyenletesen mélyül, de a várostól távolabb eső részen mintha meredekebben tenné, mint közelebb a városhoz.